A Hon, 1878. október (16. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-27 / 261. szám
261. szám, XVI. évfolyam, Kiadis-hivatal Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................... 2 írt. 3 hónapra................................ . • • • 6. 6 hónapra ..........................................................12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként.......................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás, Budapest, 1878. Vasárnap, okt. 27. S szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-építlet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP Budapest, október 26. Osztrák válság — és osztrák »pártok. Az osztrák kormányválság mind válságosabb kezd lenni s rohamos gyorsasággal halad — az ismeretlen felé. Haladó klub, új haladó klub, baloldali klub, balközép klub, ruben klub, lengyel klub, demokrata klub — s tudná még az isten miféle és hány osztrák »parlamenti« klub programmot követelt az uralkodó által kormányalakítással megbízott Depretis bárótól. A báró elmondá programmját, mely a tényleges helyzetnek mindenben megfelel. És azt lehetett és kellett hinni, hogy már most meg van egy jegeszedési pont, mely körül vagy mely ellen képződni fog egy jóravaló, számba vehető parlamentáris osztrák párt, mert a mi töredékeket a fent tisztelt klubbok képviselnek, azok lehetnek kompániák, cliqitek, de merész káromlása volna a parlamentárismusnak, azokat »pártok«-nak nevezni. És még hagyján, ha a tisztelt klubokba szorult pártok legalább magukban egy-egy egészet képeznének, de minden egyes klubban kétháromféle különböző »árnyalat« és »szintet« honol. Az egész egy mozaik, melynek tarkasága kápráztatja és bántja a szemet. Összhang : semmi. Nincs Ausztriának annyi tartománya, ahány párt töredéke arrogálja magának együttesen, hogy ő »parlament.« Ha valaki színezett térképen akarná feltüntetni az osztrák »parlament« »pártjait«, bizonynyal hajótörést szenvedne igyekezete, mert nem kapna munkájához annyiféle szint, ahány osztrák clique magát pártnak gerálja. .... Nagy mohón és hévvel kaptak Depretis programmja után. De aztán mindannyian fáznak tőle. Három napig tartott a tanácskozás és a három nap alatt háromszor harmincféle nézet nyert kifejezést a klubbokban Depretis programmja fölött. Istenkisértés volna tőlünk mindezen nézeteket ésprincipe-eket sorba venni és egytől-egyig apróra elemezni. Csak épen a nagyjából ragadunk ki néhányat. Első volt a haladó párt, mely nyilatkozott. Azt válaszolta Depretisnek, hogy mindenek fölött és a »leghatározottabban« óhajtja egy alkotmányos kormány alakulását, azonban esze ágában sincs lehetővé tenni annak megalakulását. Vagy, hogy az eredeti szöveggel éljünk,a párt nem hajlandó ezen óhajnak feláldozni a birodalom innenső felének érdekeit.« Ami más szavakkal annyit jelent, hogy a haladó párt barátja ugyan, mégpedig nagyon az alkotmányosságnak, de mintsem Andrássyt támogassa, nem retten vissza az absolutismustól sem. Ki ne ismerné föl ebben azon közmondásszerű politikai érettséget és belátást, mely e szavakban nyilvánult: »A bisserl Konstitution und a bisserl Absolutismus.« Az osztrák haladók kereken visszautasítják Depretis programmját, de azt meg kell nekik adni, hogy nem maradnak meg a puszta negativitás terén, mert a Depretis programmja helyébe oda állítják a magukénak egyik sarkalatos pontját: a hadsereg redukcióját. Aztán mondja valaki, hogy az osztrák haladók nem érett, számbaveendő államférfiak. Milyen pompásan meg tudják válogatni mindennek a maga idejét. Lehet-e csak képzelni is a mostaninál kedvezőbb időt a lefegyverkezésre? Körös-körül mindenki fölfegyverkezik, nekünk tehát jó példát mutatnunk, de fegyverkeznünk kell; a láthatáron különösen kelet felől háborús jelek mutatkoznak. Annál rosszabb az illetőkre. Le kell tehát fegyverkeznünk, hogy ne legyen mivel háborúzni, mert a háború, barbarismus és a mellett nagy terheket ró az állam polgáraira. Le kell fegyverezni a hadsereget, mint a lázadó bosnyák ráját. Legyen a politika jelszava most is: »Bella gerant alii, tu felix Austria nube!« És ezeket az embereket nem csukják be a bolondok házába, hanem bebocsátják egy másik »Ház«-ba s még napidijakkal is ellátják. Hiszen a mi politikai életünk terén is teremnek erotikus zöldségek, de ilyen pyramidalis bolondgombák, mint túl a Lajthán, még sincsenek. No de nyilatkozott a balközépi klub. Ez már támogatja Depretis programmját. Az mit sem von le a támogatás fontosságából, hogy e pártnak hét tagja ellene szavazott a támogató nyilatkozatnak, melynek veleje ez: a párt támogatja a kormányt, de rosszalja politikáját; az okkupáló hadsereget el kell minden szükségessel látni, a mi annak biztosságára és élelmezésére megkivántatik, de költekezni nem szabad. Tessék aztán Depretisnek ez alapon kormányt alakítni s legyen meggyőződve a párt hathatós támogatásáról. A baloldali klub is tanácskozott három álló napig, s mikor épen azon ponton volt, hogy meghozza a korszakalkotó »resolutiót«, hát akkor vette észre, hogy nem határozatképes, mert a 63 tagból csak 26 jelent meg.A »párt« vezérférfiai, mint Herbst, Giskra, Dumba, mintha elnyelte volna őket a föld, az egész válsági saison alatt nem mutatták magukat azon klubban, melyben a »Keine Mebrütslastung« Kui ö&ivirAimit ült. Luiulujup »resolutiók« hozattak az ő vezérségök alatt. Most a lovak közé dobták a gyeplőt — sit venia verbo — s ki jobbra, ki balra tartott. A klub tanácskozásai alatt is többen tanácsosabbnak tartották követni a »sauve qui peut!« szabályát, mint részt venni a tanácskozásban, még kevésbé a »resolutio« hozatalban, így a nagyobb »pártok.« A baloldali klubnál már resolutusabb az új haladó klub. Ez hozott resolutiót. — Videó (vagy jobban: oh!) haladóklub. A ruthen klub azt határozta, hogy máskor fog határozni. A lengyel klub visszarettenve a ruthenek elhamarkodottan s rohamosan hozott határozatától, azt határozta, hogy most nem határoz semmit. Ez a parlamenti pártélet Ausztriában. Aki a legközelebbi napok bécsi eseményeiről a tudósításokat olvasta, nem tudja, nevessen-e, s avagy boszankodjék ama mód fölött misera- ibilis osztrák állapoton, mely unikumot képez az egész világon, így csúffá tenni, ad absurdum vinni a pártviszonyokat s a parlamenti kormányzatot, még nem sikerült sehol. Hogy a többször tisztelt klubokban ne legyen hiány, a csehek egyengetik már maguknak az utat a reichsrathba. Rieger e végett kopogtat Bécsben. Van kilátás tehát cseh klubra is. Már azt sem merjük remélni, hogy egy ilyen intő jel is észre térítse az osztrákokat. Ha magasabb érdekek nem lebegnének szemeink előtt, azt mondanék: pokolba ez emberekkel. Ezeknek nem való a parlament, és semmit sem restelünk úgy, mint hogy ilyen tanítványaink vannak a Parlamentarismus iskolájában. Deák Ferenczről beszélik, hogy egy időben, mikor a pártjában semmi sem ment a maga rendén s többen apelláltak reá, hogy vesse mérlegbe, mint vezér, tekintélyének súlyát s hasson javítólag, az »Öregur« felbőszülve igy szólt: »Az ördög legyen a ti vezéretek !« Körülbelül ilyes valamit gondolhatott Depretis, midőn e megjegyzést téve: »Leszek alkotmányos miniszter, — ha lehet, s ha nem, akkor leszek ő felsége minisztere!« A HON TÁRCZÁJA. Szabadság a hó alatt vagy a zöldkönyv. Történelmi regény, hat kötetben. Irta: Jókai Mór. A pézsmaszagtól a kátránybűzig. (16. folytatás.) Pestel kért szót. — Hogy Krizsanovszky bátya aggodalmait eloszlassam, legelőször is ki kell mondanom, hogy Jakuskint mi mindnyájan bolondnak tartjuk, s az ő caesaricida hóbortját senki közülünk el nem fogadja; mindenki megakadályozza. A mi tervünk ez: A tavaszszal nagy hadseregöszpontosítás lesz a minszki kormányzóságban, a 9-dik hadosztály gyűl össze a Beresina mellett Bohrujszk vára körül. A czár és a nagyherczegek maguk fogják vezetni a hadgyakorlatokat. Éjszaka a várba térnek vissza. A várőrséget a Saratoff-gyalogezred képezi, amelynek az ezredese Svetkovszki bojár, tagja a blagadenszolgának. A Saratoff-ezred valamennyi tisztje a mi hívünk. Éjszaka közkatonaruhába öltözött tisztek fognak Muravieff Apostol és Besztuseff Rumin káplár vezetése alatt őrjáratkép megjelenni a czári pavilion előtt, hogy az őröket felváltsák. Azok egyszerre elfogják a czárt, a nagyherczegeket és a főparancsnokot Diebitset. Akkor kikiáltják az alkotmányt, behelyezik az ideiglenes kormányt, s az egész hadtesttel megindulnak Moszkva felé, magukhoz szedve az útközben fekvő hadcsoportokat. A siker hírére Moszkva meghódol, s onnan azután el lehet bánni Szentpétervárral. A Kronstadt előtt horgonyzó hajóhad tisztjei és legénysége egészen tervünkbe vannak avatva: egy hadihajó az egész császár családot átszállítja Észak- Amerikába. Az egész forradalom megtörténik egy csepp vér kiontása nélkül. Mit szólsz hozzá Krizsanovszki bátya ? — Azt, hogy tervetek nagyon bonyolult, sok benne a phantasia s egyetlen egy körülménynek a kimaradása elég az egész számítást dugába dönteni. Azonban nem tartom lehetetlennek a sikerüket. Ilyesmi nem példátlan Oroszországban. Már most én is elmondom azt, amit magammal hoztam, s a mi terveteket kiegészíti. — Ugyebár a sikert nagyon kétségessé tenné az, ha a czár eltávolítása után még fennmaradna egy czarevics, aki a trónörökség teljes jogával, egy egész hadsereg élén jöhetne be Oroszországba, a republikánus kormány erejét kipróbálni, a nép és hadsereg dynasticus hűségén. — Valóban ez a hajótörésünk sziklája.. — E felöl tehát legyetek nyugodtan. Én bizonyosan mondhatom nektek s a fejemet teszem rá, hogy a Caesarevics rövid időn le fog mondani trónörökösi jogáról. Le fog mondani oly módon, hogy soha semmi esetben azt a jogát vissza nem kaphatja. Nem még akkor sem, ha maga megbánná, hogy lemondott s vissza akarná azt venni. Még akkor sem, ha egyes egyedül maradna a Romanov-családból, s az egész nemzet, a senatus és a bojárok erővel követelnék tőle, hogy foglalja el a trónt: — nem ülhetne rá többé az orosz császári székbe. — Hát ez nem költői phantasia ? kiálta fel Rylejeff. — Nem. Ez positív tudat. Ez lélektani kényszerűség. Ez logicai egymásután. — Veszszek el, ha ez nem különb a Sphinx talányainál! dörmögé Pestel. — Amit tudtam, megmondtam. Hogy hiszitek-e ? Az a ti dolgotok. Azzal fölkelt a lengyel nemes a zöld asztal mellől, s pipáját a fogai közé dugva, jelezé, hogy nincs több elmondani valója, s egyedüli gondja az, hogy a pipája jól szeleljen. Hanem Zeneida odalépett hozzá s a fülébe súgott. — Ennek a talánynak a megoldó jelszava nem »Johanna« ? A mozdulatlan arcz e névre izgalmas vonaglást árult el. — Ha kitalálta ön, ne mondja másnak . . . . dörmögé a bajusza alól. — Én? — Igaz! szólt a lengyel, mosolyra lágyult arczczal. Hisz ön a »nyelvnélküli oroszlán.« Még abban az időben az utczai lámpákkal való fényűzést az uj orosz czárvárosnak nagyon kevés utczája ismert, s a hol lámpa volt, azt fegyveres silbak őrizte, hogy el ne lopják, hanem a helyett a nagy paloták előtti tereken, mikor a látogató vendégek szánkói összegyűltek, nagy tüzeket raktak s az imsikek azoknál melengették tagjaikat a hosszú csikorgó éjszakán át. Jakuskin nagy nehezen előkereste a nagy szánkószekérvárból a magáét, s abba beleültek mind a hárman. Diabolkát középre vették s betakarták bundáikkal. Ennek soha sem volt saját bundája. Az Imsik nagyon beszédes volt a pálinkától: elmondta, hogy épen csak most jutott hozzá az a nagy ur is, ki a »nyolczas fogatot« hajtotta, hogy a szánkójával odább mehessen; azt parancsolta az Imsiknek, hogy az Arakcsajefi dvorba hajtson. Ezt sem ártott megtudni. Jakuskin megmondta az imsiknek, hogy hová hajtson: a »medve sonkához.« (Hirhedett spelunka!) — Ne féljetek gyerekecskéim, biztatá őket a szánkász, elviszlek én benneteket holmi mellékutczákon olyan szépen, hogy senki sem rabol ki benneteket. — De ne a mellékutczákat válogasd, monda Jakuskin, hanem egyenesen hajts végig a Prospekten, meg a Fontankaparton, ahol őrjáratok czirkálnak. Aztán ne félts te minket, van nálunk pisztoly. — Jaj, az nem jó lesz gyerekecskéim! A zsivány, meglehet, hogy nem rabol ki benneteket, ha meglátja a pisztolyt, de az őrjárat nem fél a pisztolytól, s az bizonyosan kirabol. Amit az imsik mondott, az pedig nem volt tréfa. A jó Khulkin rendőrfőnöksége alatt nem csak a kaszárnyából szökdöstek ki a katonák éjszakánkint félkézkalmárkodni, hanem maguk az őrjáratok is részt vettek a házfeltörésekben, s a rendőrbiztosok voltak a legmegbízhatóbb orgazdák. Éjszakánkint előkelő ur csak lovas kiséret mellett mert hazatérni s a paloták ajtajait vasrudakkal torlaszolták el. A két férfi útközben szidta Diabolkát, a miért kiszalasztá a kezéből Galban lovagot s aztán elmondták neki, hogy szabadultak meg tőle sok ezer rubel árán. Amint a tágas prospektből a szán a Fontanka körútra bekanyarodott, egyszerre eléje ugrik öt fegyveres ficzkó, kettő megkapja a lovak zabláit, egy a kocsis fejének irányozza a fegyverét, a többi kettő a szánban ülő urak ellen fordul. Mind pisztolylyal és kardokkal vannak fegyverezve, arczaikon álarcz, a hosszú birka béléses kabát által sarkig fedi termetüket, hanem a nagy tökmagalakú medvebőr süveg elárulja, hogy katonák, még pedig gránátosak. Egy közülök francziául szólal meg (ez tehát bizonyosan tiszt): »La bourse, ou la vie, messieurs.« Hanem erre Diabolka előpattan a két ur közül s a Puskin mellének szegzett pisztoly elé veti magát, két karjával átölelve a megtámadót s elkezd neki ördöngös csábbal hízelkedni. — Ej, ej, bátyácskám, kedveském, hát te minket akarsz kirabolni ? hát nem ismersz bennünket ? Nézd csak nézd. Ez itt a derék Jakuskin, félzsoldra tett kapitány. Emez meg itten Puskin, akinek nincs annyi képek a zsebében, mint amennyi hitelező van a hátán. Én magam meg vagyok a Diabolka, akinek senki sem fizet mással mint csókkal, s én sem fizetek mással, mint csókkal. Abból, ha kell, nesze, van elég. Czupp! A két orczádra, a két szemedre, az ajkaidra. Nesze. Végy belőle, a mennyi rád fér. Ha pedig okos ember akarsz lenni s sok pénzre van szükséged, épen most baktat haza egy gazdag úr az Arakcsajefi dvorba, aki most nyert a roulettebankban tizenháromezer rubelt; a Fontanka jegén még eléje kerülhettek neki. Piros bundája van, fehér medveprémmel. Ez varázsszó volt! A négy rabló egyszerre ott hagyta a szánt és a vezért s elkezdett futni a Fontanka felé, mintha űzték volna; mire aztán a tiszt úr is, látva, hogy egyedül maradt, igyekezett Diabolka karjai közül kimenekülni, nehogy elfogják, de a leány nem eresztette egyhamar. — Megállj még! Nesze még ez a csók az orrod hegyére! Aztán az is vágtatott az előre futott társak után. Diabolka kacsagott féktelenül. — Ah hah! Milyen jól esik egy jó tett emléke! Most ezen szegények bizonyosan kirabolják Galban lovagot. — Hanem már mégis azt az utolsó csókot elengedhetted volna annak a ficzkónak! dörmögött Jakuskin. Az orra hegyére! Úgy sem kellett az neki az álarczon keresztül. — De kellett nekem, szólt Diabolka, hamisan kunczogva. A csókolódás alatt kikeresgettem a kedveskének mi van a szive fölött? s ezt találtam ott ii! Egy csillogó gyémántokkal kirakott rendcsillagot mutatott a markában. — Hó! Mi a menykő! hisz ez egy elsőrendű Wladimir! kiálta fel Jakuskin. — A mi Rinaldónk előkelő főtiszt! — Gyémántos Wladimir rend! Imsik te! Megállj. Csiholj ki! A rendjelek szalagjára belül aranybetűkkel szokott nyomtatva lenni a birtokos neve. Az imsik tüzet csiholt egy nagy darab bükkfataplóba s mig azt Diaholka tele pofával fújta, e fénynél mind a két férfi egyszerre olvasá a szalagra nyomott nevet: » Arakcsejeff Jevgen!« — Ah, a mi derék Arakcsejeffünknek a fia ilyen mesterséget is gyakorol? kiálta fel Jakuskin. — Mindenki tudja, hogy »mauvais sujet.« — No ez drága fogás volt tőled Diabolka. Ezért holnap, ha visszakínálod, mind azt a pénzt megkaphatod Jevgen urfitól, amit az ma éjjel az utczán rabolt. — S holnapután megint csak nem lesz pénzem, szólt a lyány nevetve. Puskin azt mondá neki: — Te. Ha akarod, ezért az érdemrendért elvetetheted magadat Jevgennel s grófné fogsz lenni. — Egy hét múlva megint csak visszaszoknám a czigányokhoz. —• Hát talán fel akarod adni ? Azt akarod, hogy felakaszszák ? (Folytatása következik.) — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 28-án, hétfőn d. n. 6 órakor értekezletet tart. — Az összes előfogatok hazabocsátása iránt kiadatott a rendelet. — Oroszország és Ausztria. A »D. Tel.«-nak sürgönyzik, hogy az orosz lapok s különösen a »Golosz« azt olvasták ki Andrássy gróf válaszjegyzékéből, melyet a portához intézett, hogy az ottomán kormánynyal egyezményt óhajt kötni a fellázadt keresztények ellen. »Az ily vallomás, mondja a »Golos«z, lehetetlenné tesz minden közeledést Oroszország és Ausztria között, hacsak Ferencz József császár arra nem határozza el magát, hogy egyszer mindenkorra lemondjon Andrássy gróf jó szolgálatairól. Mindaddig, míg ezen államférfi az ügyek élén marad, Oroszország kénytelen lesz nagy vigyázatot tanúsítani a bécsi kabinettel való közlekedésében.« — Konstantinápoly legközelebbi környezetében a dolgok a »Times« jelentései szerint megint oly alakot vesznek föl, mint abban írkott mely- Dén a törökök és az amaen órában ol voltak a harczra készülve. Konstantinápoly védelmére egy külön bizottság alakult; minden földvédmüvet megerősítenek és katonákkal raknak meg. Gallipoli irányában ugyanez elővigyázati rendszabályok mennek végbe. Továbbá a macedoniai és kelet-ruméliai hírek még komolyabb bonyodalmakra mutatnak. A horvát képviselők ismét egy külön pártkört alakítottak, mely e napokban alakult meg és most naponként értekezletet tart. A horvát képviselők egyhangúlag elhatározták, hogy belépnek a szabadelvű párt körébe is. Eddig a horvátok csak az igazolási ügy fölött tanácskoztak, de arról, hogy ők a többség fölirata ellen szavaznának szó se volt, és a »Bud. Corr.«-t egyenesen fölkérték annak kijelentésére, hogy a lapok erre vonatkozó közleményei teljesen alaptalanok. Nagyban érdekli a horvátokat ezúttal az igazolási ügy, mivel hat horvát képviselő, köztük a horvát tartománygyűlés elnöke, Kresztics is, ki a többi igazolt horvát képviselők megbízó levelét aláírta, nem lett az osztályok által igazolva. A horvátok szándéka a házban föllépni egy indítványnyal, mely szerint a horvát képviselők igazolása a jövőben egyetemlegesen és ne az osztályok által eszközöltessék, nehogy ily hallatlan anomália, mint a mostani ismétlődjék. Azonkívül azt óhajtják a horvátok, hogy a ház az eddig nem igazolt 6 horvát képviselő igazolása fölött nyilvános ülésben határozzon és megbízó leveleik ne utasittassanak a bíráló bizottságokhoz. — Mazuranics bán ma reggel Zágrábba utazott. — A közös vámenquete, a »Pester Correspondenz« szerint, ma délelőtt a magyar kereskedelmi minisztériumban megkezdték az új magyar-osztrák vámtarifa végrehajtása iránt kiadandó utasítások fölött való tárgyalásokat. A tanácskozásban részt vettek b. Salmen Jenő, Turóczy, Matlekovics, Herich, és Mihalovics magyar , Bazant, Wagner, Töschl és Kunde osztrák részről. Az enquete magyar tagjai elhatározták, hogy az árujegyzéket szakértők meghallgatása mellett új revízió alá veszik, s e czélból a jegyzék egy-egy csoportját az enquete egy-egy tagjának mint referensnek kiadja. E munka hosszabb időt fog igénybe venni. — A walesi hereeg az angol kiállítási tury egy küldöttsége előtt tartott beszédében, megköszönvén az angol kiállítási hivatalnokok buzgalmát, a következőket mondta: Mindenki által el van ismerve, hogy Angliának az ezen kiállításon való szívélyes részvétele még szorosabbakká téve azon barátsági kötelékeket, melyek Francziaországot Angliával összecsatolják; fölhasználom ezen alkalmat arra, hogy elismerjem mindazon jóakaratot, melyeket a franczia hivatalok mutattak az angol osztály rendezkedései megkönnyebbítésének czéljáából. Ezután köszönetet mondott az egyes kiállítóknak, Bajurynak s az angol kiállítás minden hivatalnokának. — A főváros felirata a kormány vád alá helyezése tárgyában, következőleg hangzik: Mélyen tisztelt képviselőház! Felelős kormányunknak a keleti kérdésben követett politikáját s ebből kifolyólag Bosznia és Herczegovinának okkupáczióját e főváros törvényhatósági bizottsága elejétől kezdve úgy politikai, mint pénzügyi következményeinél fogva szerencsétlennek s hazánkra veszélyesnek tartá. Lehetetlen volt, hogy politikai jogérzetünk a kormány politikája fölött fel ne háborodjék, midőn láttuk, hogy az ország pénze s vére a törvényhozás előleges megkérdezése s beleegyezése nélkül hadi vállalatokra, fordittatik s az ország lakói vagyonukkal együtt ellenséges földre kényszerittetnek. E tényekkel szemben ott keresünk orvoslást, hová bennünket a törvény utal: felelős kormányunk által az ország közérzületének és közkívánatának ellenére követett politika megbírálása, annak helyeslése vagy kárhoztatása a mélyen tisztelt képviselőház törvényes feladata. (Tibla) Ezen meggyőződésben hazafias bizalommal kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy a jelenlegi országos magyar kormány összes tagjait a keleti kérdésben követett vészteljes politikáért az ország pénzének és vérének a magyar törvényhozás megkérdezése és beleegyezése nélkül hadi vállalatokra fordítása, valamint az ország lakóinak vagyonukkal együtt ellenséges földre kényszerítése miatt , felelősségre vonni méltóztassék. Taktika. Az ordre de batail készül, az ellenzéken. Még nincs véglegesen megállapítva, mert a szövetséges hatalmak nézetei nagyon eltérnek a taktikára nézve. És ebből az a veszedelem származhatik, hogy a cohorsok még a csatatérre is különböző időben jutnak, sőt talán egymásra is lődöznek, aminek mindig komikus kimenetele szokott lenni. Már az elnökválasztásnál megtörtént ez, és így nem csoda, ha a komolyabb csatánál épen könynyen előfordulhat a rendetlenség, pedig hetek óta foly a tanácskozás, szélbal, egyesült ellenzék és pártonkívüliek között, hogy biztos megadásra szólíthassák vagy kényszerítsék a kormányt és pártját. Mert, olvassa csak bárki figyelemmel az ellenzéki nyilatkozatokat, nem az a fő czél azokban, hogy a külvagy belpolitika iránya megváltozzék, ezt csak a naivok kedvéért beszélik; de mikor az ember megszorítja őket, a teendők sorrendjére nézve, eltekintve a szélbal, monarchiát, uralkodót, nagyhatalmi állást, bevégzett tényeket, zászló becsületét, külkomplikációkat egyaránt teljesen tekinteten kívül hagyó, radikális rendszer és irány változását követelő parancsától, elfogadják az okkupácziót, annak költségeit és csak ezek redukálását ígérik, mire a mostani kormányok is vállalkoznak. Hanem hát azt el kell ismernünk, hogy a szélsőbal ezt a következetlenséget el nem követi. Ő nem sokat taktikáz, van egy-egy jelszava, azzal beéri. Ebből áll a politikája. Igen természetes tehát, hogy a »független magyar nemzeti bank« és »önálló vámterület«, a »nemzeti hadsereg« és »personal unió« során következik az »Abzug Boszniával« — és a kormány »vád alá helyezése.« Ez lesz az actió kiinduláspontja. Minek törődnék a »csalhatatlan« szélbal azzal, hogy mi idézte azt elő, minek várná meg a felvilágosításokat, minek vizsgálná az események lánczolatát; elég neki, ha van »véráldozat, fuvarkirendelés«, ebből ő kiokoskodja nemcsak azt, hogy a nemzet, tudta és akarata nélkül háborúba vitetett; de azt is, hogy a kormány törvénytelenséget követett el, tehát vád alá helyezendő. Nevezetes e tekintetben főleg az, hogy az eredmények , a következmények vannak a vád alapjává téve, holott ezek oly kikerülhetően szoros összeköttetésben állanak a berlini mandátummal, hogy aki elfogadta ezt, annak meg kelle tennie mindazt, mit a kormány tett. Mert a nyilvánvaló tényekkel ellenkező állítás az, mintha Törökország ellen »részünkről« háború indíttatott volna; maga a porta sem merte ezt állítani mai napig; a békés európai missiót teljesítő és orozva megtámadott sereg önvédelméről van szó, mány, mely felelős mulasztásaiért, ép úgy, mint tetteiért. Minden vádpont tehát: törvényes és politikai tekintetben egyaránt, elesik, ha, berlini mandátum elfogadása igazolva van. Mert itt még azt a megkülönböztetést sem lehet tenni, hogy azt elfogadni volt jogában a kormánynak, de végrehajtani nem; mert ha sürgős szükség parancsolá az elfogadást, ez igazolja, a különben csak provokáló mandátum végrehajtását is. Mi átalános kombinácziókkal elégszer magyaráztuk a boszniai expeditió természetét, de soha egy perczre sem mondtunk le törvényhozásunk azon jogáról, hogy az egész vállalat iránt számadásra vonja kormányunkat. Csak abban térünk el tehát az ellenzéktől átalában és a szélsőbaltól különösen, hogy a kérdés súlypontját az európai mandátumban látjuk és nem a végrehajtás részleteiben; másfelől abban, hogy vád alá nem akarunk fogni egy oly kormányt, melynek tetteit mindenki kiinduláspontul és változatlanul elfo