A Hon, 1878. november (16. évfolyam, 265-291. szám)
1878-11-03 / 266. szám
föl.« A t. képviselő úr nem hozta kapcsolatba az általam mondottakat. Én, midőn azt vitattam, amit vitatok ma is, hogy Bosznia okkupácziójának és adminisztrációjának kérdése a monarchia sem egyik, sem másik államának belügyi kérdéséül nem tekinthető, hogy az mindaddig, míg nincs és míg nem is lehet másról mint okkupációról és ideiglenes adminisztrációról szó, a belügyi intézkedések keretébe nem vonható, és ekkor szemben a Molnár Aladár képviselő úr által kifejtettekkel, azt mondottam, hogy miután oly eset, midőn a monarchiának okkupálni és ideiglenesen adminisztrálni kell valamely tartományt, amely nem kebeleztetek be, még nem volt; de a jövőben is, ha lesznek európai bonyodalmak, fordulhatnak elő ily esetek, midőn ezt vitattam, hozzátettem, hogy igenis meglehet és megfontolandó lesz, hogy nem szükségesek-e erre nézve bizonyos, a törvényhozásból kiinduló intézkedések. De én azt gondolom, hogy midőn az mondottam, ebből azt kimagyarázni, hogy én a delegficionális intézmények hatáskörének az ország jogait csorbító bármiféle irányban való kiterjesztését tervezem, legalább igazságosan nem lehet. (Helyeslés jobbról.) A t. képviselő úr egyátalán nyugtalanítónak találta szándékaimra vonatkozólag mindazt, mit a dualisztikus rendszernek a benne rejlő bajok túlfeszítése útján való veszélyeztetéséről mondottam. De a képviselő úr maga is azzal végezte, hogy nincs abban semmi veszély, csak kellő tapintattal, mérséklettel és a helyzet és a körülmények megfontolásával kell eljárni. Én ebben a t. képviselő úrral tökéletesen egyetértek, csakhogy az itten némely részekről hallott nyilatkozatokkal szemben attól kell tartanom, hogy a theória nagyon is elütni szándékszik a praxistól, mert ha szükséges, amint szükséges, ami — bizonyosan mindenki által elismerhetőleg — nem rendszeres, alkotmányos viszonyaink közt a tapintatos eljárás, akkor azt hiszem, bármely indoknál fogva sem lehet és nem szabad oly követelésekkel előállani, melyek folytán, legyen bár az indok, szándék magában véve a leghelyesebb és legnemesebb, azon tapintat hiányában, a monarchia alkotmányának nehézkessége összezörrenésre és összeütközésekre vezetne épen akkor, midőn szemben a képviselő úr által és a mindenki által is ismert helyzettel annak elkerülését a tapintat is, de szerintem a hazafiság is követelik. (Helyeslés jobbról.) Az.képviselő úr bővebben belement a nemzetközi szerződések miképen tekintendő voltának taglalásába s bár az ellenzék más részéről ez sem ismertetett el, annyit elismert ő se, hogy ily szerződések érvényes vagy érvénytelen volta fölött egyes törvényhozások gyakorlatilag nem dönthetnek; és én ehhez még csak azt teszem, hogy ha elfogadtatnék azon elmélet, hogy ha egy nemzetközi szerződés az arra hivatott tényezők által létrejö, vagy ha épen létrejön egy Európa összes hatalmaiból álló testületnek a jogosult tényezők útján valamely megállapodása és ennek érvényét egyik vagy másik hatalom kétségbe vonhatná, akkor azt gondolom, az összes európai nemzetközi jognak alapja lenne megingatva. Mert azt jognak nem tekinthetem, amire mint ultima ratióra a t. képviselő úr rámutatott, hogy akkor kénytelen magát kitenni annak, hogy a többi hatalom ellene föllépjen, vagyis provokálni a háborút. Ezen joga, hogy háborút üzenjen, mindig megmaradt minden hatalomnak, de ezen esélyen kívül a nemzetközi megállapodásokat, melyek jogosult tényezők által jöttek létre, érvényeségekre vagy érvénytelenségekre nézve kétségbe vonni egyátalában nem lehet. És ugyan kérdem, mi okon és mi alapon hangzik minden oldalról az a kárhoztató ítélet, mely hangzik és tán nem kellene mondanom e helyről, de nézetem szerint is alaposan hangoztatik, hogy az egyik, Berlinben volt nagyhatalom, az oroszt értem, minden módon ki akarja kerülni az európai határozatok teljesítését, ha theóriában fölállítjuk, hogy minden hatalomnak joga van ahhoz, hogy saját maga ítélje meg, kötelezőnek fogad-e el valamely nemzetközi egyezményt. Hisz akkor nem tehetünk szemrehányást az orosz hatalomnak, mihelyt azon joggal él, amelylyel élhetmi in theonra jogosítva hiheti magát a képviselő úr ezen nézete szerint minden hatalom és hivatottnak érezheti magát azon fölállított theória szerint esetleg maga a magyar törvényhozás is. (Mozgás a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úrnak abban tökéletesen igaza van, hogy rémíteni magát nem hagyja. Meg vagyok győződve róla, hogy ő nem hagyná rémíttetni magát akkor sem, ha valaki csakugyan rémíteni akarná; de legyen meggyőződve róla, hogy én rémíteni sem őt, sem mást nem akarok, de azt gondolom, hogy valamint a ház minden tagjának joga van elmondani, midőn nézeteit előadja és fölteszem azon oldalról, midőn a kormány nézetét megtámadja, hogy a követett eljárás rossz, mert ennek eme vagy ama rossz következései lehetnek és ez nem fenyegetés, úgy talán a kormánynak is, mely saját eljárását igazolja, joga van rámutatni, hogy az ellenkező eljárásból minő veszélyek keletkezhetnének, anélkül, hogy valaki ezért azt mondja, hogy a kormány rémíteni vagy ijesztgetni szándékozik. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem rémítésről, nem ijesztésről van szó, de igenis van szó annak igen mély érzéséről, hogy igenis ma minden lépés megfontolandó, és akkor, midőn valamely lépésnek, amely megtétetett, hibái mutattatnak ki, nem elég a kormánynak ezen hibák nem létét állítani, hanem szükséges rámutatni, hogy más eljárásnak ismét mik lehettek volna, vagy mik lehetnének következései, (Helyeslés a jobboldalon.) ez teljes joga, melyért fenyegetéssel, ijesztgetéssel vádolni a kormányt nem lehet. Az ellenzék mindkét oldaláról felhozatott azon tegnapi napon tett nyilatkozatom, melylyel a határozati javaslatot, melyet Molnár Aladár képviselő úr beadott, nem visszavonatni, de csakis azt kértem, hogy az a feletti döntés egy pár napra halasztassék el, minthogy esetleg oly helyzetben leszek. — Simonyi Ernő képviselő úr igen szépen illusztrálta e passust, mely a határozati javaslatot fölöslegessé teszi s beszédemnek és azon passusa okozott Hoffmann J. képviselő úrnak is nyugtalanságot, midőn azt mondtam, hogy a külügyek körüli eljárásnak a magyar osztrák monarchiában mégis meglehetősen egyöntetűnek kell lennie Én te hát, megmagyarázom mindkét irányban nyilatkozatomat, mert kapcsolatosan mondhatom. Én azt gondolom, hogy senki azt tagadni nem fogja, hogy abstracts véve most a dolgokat, ha egy kormány köteles is beterjeszteni törvény szerint bizonyos iratokat, szerződéseket, mint amelyről most szó van, meghatározni az időpontot, mely erre alkalmas, a kormánynak jogában áll , amivel szemben _ így van ez az egész világon ■ a törvényhozásnak jogában van belenyugodni abba, ha a kormány azt mondja, hogy most be nem terjesztheti, vagy abba bele nem nyugodni, s akkor előállnak azon kormányra nézve a parlamentarizmus rendszeréből előálló természetes következmények. Ha ez áll ■— pedig azt hiszem, hogy ily értelmezéssel áll, mert gyakorlatban így van ez mindenütt, hol parlamentarizmus van ,akkor azon törvények szerint, melyek a mi külügyeinket szabályozzák, azt hiszem úgy kell a megállapodásnak létrejönnie, hogy már ezen magában véve fontos, de az egész politikához képest mégis mellékes kérdésben ellentétes eljárás ne követtessék a különböző alkotmányos testületek kebelében a különböző kormányok részéről. Ez volt indoka annak, hogy a lehetőleg egyöntetű eljárásra hivatkoztam a tegnapi napon; ez volt indoka annak, hogy tegnap a nyilatkozatot csak kilátásba helyeztem. Egyébiránt, t. ház, két szerződés, vagy mint utóbb ki lett korrigálva, egy szerződés és egy megállapodás előterjesztése követeltetik tőlem. Ami reichstadti úgynevezett szerződést illeti, arról, hogy annak létét más államférfiak honnan vettek, miből magyarázták ki, tudomásom nincs és nem lehet, arról az illető helyen feleljenek ők, kik a magyar törvényhozás által feleletre, vonhatáskörén mindenesetre kívül állanak. De én a magam részéről, határozottan állítom, hogy reichstadti szerződés, vagy szerződésszerű megállapodás nem létezik. (Mozgás). Eötvös Károly (közbeszól). Nem hiszszük ám! (Nagy nyugtalanság a jobboldalon). Tisza Kálmán miniszterelnök : T. képviselőház ! Határozott választ kívánni, azután a megadott határozott válaszra »nem hiszszük«-kel felelni, hogy ez helyes-e a parlamentarizmus szempontjából, ezt nem vitatom. (Helyeslés jobb felől.) De én több ízben hallottam egy állítást, mely paradoxonnak tetszik ugyan, de igaz, és ma ismét meggyőződtem annak igazságáról, és csak ebből magyarázhatom ki, hogy Eötvös Károly képviselő úr nem hisz szavaimnak. Ezen állítás azt mondja, — németül van ugyan de magyarul idézem — hogy »igazában a legrosszabb eljárás az egyenes utón való járás, mert a legkevesebb ember járván egyenes utón, nem hiszi, hogy mások is egyenes utón járnak.« (Élénk tetszés s taps jobbfelől.) Ami, t. képviselőház, a berlini szerződést illeti, — azt talán elhiszi a t. képviselő úr is, hogy létezik — (Derültség jobbfelől.) én azon értelmezéssel, melyet a tegnapi napon nyilvánítottam, azaz, mely szerint én egy perczig sem vonom tagadásba, hogy nemzetközi szerződéseket az 1867: XII. törvényczikk 8. §-a szerint mindegyik kormány az illető törvényhozással közölni köteles; de a minek — ismételve mondom — horderejét abban tekintem, hogy — amint ma Simonyi Ernő képviselő úr is mondta — az a kormány politikájának megitélésénél alapul és kiindulási pontjául szolgáljon és a kormány irányában hozandó határozatot alaposabbá tegye; mondom, ezen a tegnapi napon bővebben kifejtett és törvényeinkben gyökerező nézet megújításával ezennel van szerencsém a berlini szerződést előterjeszteni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Midőn ezt megteszem, csakis azt kívánom még megjegyezni, hogy Hoffmann képviselő úrnak — engedjen meg, de — nem volt joga azt magyarázni ki tegnapi beszédemből, mintha egy pár napi késéssel a magyar törvényhozás jogait akartam volna megtagadni , mert hivatkozom arra, hogy tegnapi beszédemben is ezen jognak létét határozottan vallottam, (ügy van jobb felől.) Minthogy nem akarom tovább fárasztani a t. ház figyelmét, bátor vagyok azon általam mindjárt az első napon tett indítványt, hogy a delegációba a választások eszközöltessenek, megújítani, természetesen azon hozzátevéssel, hogy miután ma már a szombati napnak késő órájában vagyunk és még zárbeszédek is tartandók, a választás nem ma, mint akkor voltam bátor indítványozni, hanem a keddi ülésben eszközöltessék. (Zajos helyeslés jobb felől.) Elnök: A házszabályok értelmében a miniszterelnök úr által beadott berlini szerződés ki fog nyomatni és a ház t. tagjai közt ki fog osztatni. Eötvös Károly kijelenti, hogy, ha az ő közbeszólása nem volt parlamentáris, Tisza válasza sem volt az. Senkitől, még Tiszától sem fogadja el, hogy politikai dolgokban szavahihetőség tekintetében magához hasonlítsa. (Nagy zaj jobbról.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Hivatkozom mindenkire, ki beszédemet hallotta, hasonlítottam-e én a képviselő urat magamhoz ? (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Ezt nem tettem, sőt biztosíthatom, hogy annyira, hogy ezt tegyem, jutni soha sem fogok. (Zajos derültség s tetszés jobb felől.) Madarász József a napirendhez szóló Tisza László felszólalására megjegyzi, hogy Tisza Lászlónak mint nem igazolt képviselőnek nem volt volna joga szólni. Elnök megyjegyzi, hogy Tisza Lászlónak csakugyan nem volt volna joga szólni. Kemény Géza b.: Személyes kérdésben akarok a t. ház előtt egy pár szót szólani, úgyis mint erdélyi képviselő, úgy is, mint a kormány padjain ülő képviselő. (Halljuk!) Mindenekelőtt magamévá teszem elvbarátom Tisza László elmondott szavait. (Felkiáltások a szélső bal felől: Az nincs!) Simonyi Ernő képv.árnak a túloldalról azt tetszett mondani a kormánypadokon ülő erdélyi képviselőkre : »Nem tekinthetem népképviselőknek, hanem magukat megvásároltatott oly egyéneknek, kik bitorolják ezen állásukat és nem töltik be . Nem akarom ezen minden parlamenti illemet nélkülöző modort (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelől.), nem akarom ezen minden tisztességet sértő kifejezéseket utánozni, megtorolni s talán busásan visszaadni. (Tetszés jobbfelől. Ohó! a szélsőbalon.) Fölment ettől engem a parlamentnek tisztelete, mely iránt sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem, semhogy azon modorban feleljek Simonyi Ernő képviselő úrnak, melyet ő használt; megelégszem egyszerűen azzal, hogy azt visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) Orbán Balázs : Ámbár Tisza László szavai a naplóban sem fognak helyet foglalhatni, ő kötelességének fogja tartani állítását bebizonyítni, s addig a Tisza által adott czímet Tiszára visszahárítja. Elnök kijelenti, hogy ő oly határozatot, mintha Tisza László szavai a naplóba nem vétetnek föl, nem mondott ki. Simonyi Ernő nem tartja többnek Tisza fölszólalását, mintha a karzatról szólna valaki. Tóth Vilmos arra utal, hogy Tisza László beszédének fölvétele nélkül az utána való felszólalások érthetlenekké válnának. A ház elhatározza, hogy Tisza nyilatkozata a naplóban benn marad. Simonyi Ernő személyes kérdésben Kemény Gézának azt feleli, hogy ha az ő felszólalását szeméyes sértésnek veszi, forduljon hozzá. Ezután a ház áttér a zárbeszédek megtartására. Szilágyi Dezső nem lát érdemet a berlini szerződés előterjesztésében, sőt rosszalja, hogy ez csak annyi nógatás után, s oly kommentárok közt történt. Tagadja ezután, mintha az ő állításai ad abszurdum vinnék a dualismust. Sőt a dualizmus kiforgatásának tartja a tant, mely az országgyűlés befolyását a külügyi politika jövő irányára nézve ki akarja zárni. Ha az országgyűlés esetleg határozatokkal is nem befolyásolhatná a követendő külpolitikát, nem gyakorolhatna befolyást a miniszterelnök sem, mert ez csak oly jogot gyakorolhat, melyet az országgyűlés ellenőrizhet. Ez a felfogás gyöngítené el legjobban a monarchiát. Hivatkozik különben arra, hogy a magyar országgyűlés igen is gyakorolta véleménynyilvánítását a jövő külügyi politika iránt. Hivatkozik Ghyczynek és Tiszának akkor tett nyilatkozataira, melyekben a jövendő semlegességet követelték. (ügy van balról!) Azon skrupulusdkra, hogy felhatalmazás nélkül költik a pénzt, hónapokkal előbb kellett volna gondolni, nem most. Ajánlja indítványát. (Élénk helyeslés balról.) Molnár Aladár örvend a berlini szerződés előterjesztésének s csak annyit jegyez meg, hogy nincs arra nézve átalános elmélet, hogy mely nemzetközi szerződés érvényességéhez szükséges a parlamentek hozzájárulása. Ezt minden nemzet maga határozza meg s így a berlini szerződés mikép való elintézése fölött is a ház határoz. A miniszterelnök eleget tevén a határozati javaslatban foglaltaknak, azt viszszavonja. Erre föltételvén a kérdés, a ház Tisza indítványát elfogadja s a delegátusok megválasztását keddre tűzi ki. Szilágyi s Madarász ellenindítványai elesnek. Hétfőn 10 órakor a bizottságok, 11 órakor az osztályok, kedden választatnak a delegátusok s ugyanakkor indokolja Simonyi a kormánynak vád alá helyezési javaslatát. Tisza Kálmán beszéde a képviselőház november elsei ülésén. T. képviselőház! Mindenekelőtt az incidentialiter fölmerült kérdésre nézve kívánván pár szóval nyilatkozni, azon nézetemnek kell kifejezést adnom, hogy ezen most fölolvasott határozati javaslat azon összeköttetésben a szóban levő tárgygyal, amelynél fogva okvetlenül azzal együtt kelljen eldöntetnie, valóban nincs, és hogy nincs, megmutatta maga a 1. indítványt tevő úr azon kérelmével, hogy akármi történjék is a Szilágyi Dezső képviselő úr által beadott indítványnyal, akár fogadtassék az el, akár nem, ő az ő határozati javaslata fölött mindenesetre szavaztatni kíván. Természetes is ez, mert Molnár képviselő úr határozati javaslata egészen más tárgyról szólván s nem lévén nexusban azzal, hogy a tegnapi indítványok közül melyik fogadtatik el, de önállóan fönnállhatván, bármely indítvány fogadtassék is el, a tegnapi indítványok sorsa által eldöntve nem lesz. Egyébiránt, t. képviselőház, én e tekintetben nem a ház határozatát szeretném ez alkalommal provokálni, hanem arra szeretném a t. képviselő urat fölkérni, hogy önmagától egyezzék bele, hogy ezen határozati javaslat fölött a mai napon legalább szavazás által döntve ne legyen. Legyen meggyőződve (Halljuk! Halljuk!) hogy — szerintem mit mond a törvény, arra majd visszatérek — legyen meggyőződve, hogy amit a törvény kötelességgé tesz a kormánynak, azt én, amint teljesítettem, legjobb belátásom szerint mindig teljesíteni fogom ez alkalommal is, de meg fog nekem engedni a t. képviselő úr abban, hogy miután a törvény az időt nem határozza meg......... (Nyugtalanság a baloldalon.) Kérem ne tessék félni, nem akarok kibújni kötelezettségem alól. Szilágyi Dezső : Nem is félünk! Tisza Kálmán miniszterelnök : Bocsánatot kérek, tulajdonkép nem is azt akartam mondani, ne tessék félni, hanem azt, hogy ne tessék örülni , nem fogok ezzel alkalmat adni arra, hogy megtámadjanak. De azt hiszem, hogy azt nem fogja senki sem tagadni, hogy a beterjesztés határidejét a kormányoknak mindenütt a világon joguk van megállapítani — természetesen joga van a törvényhozásnak azzal meg nem elégedni és mást is követelni. De azt is méltóztassanak megengedni, hogy bármint magyarázzuk törvényeinket, az osztrák-magyar monarchiában a külügyek szempontjából bizonyos összhangzatos eljárást kell követni. Én tehát azt kérném, hogy ne méltóztatnék Molnár Aladár úr indítványa fölött a szavazást ma követelni, mert talán esetleg lehetnék azon helyzetben, hogy oly nyilatkozatot tegyek legfeljebb két-három nap alatt a t. háznak, mely e tekintetbeni minden további követelést fölöslegessé tesz, és amely az indítványozó urat is, aki aggódva szólította fel a ház ezen oldalát, hogy védje meg a törvényben biztosított jogokat, annyival inkább megmenthetné minden aggodalomtól, mert kétségtelenül meggyőződnék róla, hogy nem szükséges a védelem, mert nincs ki ellen védekezni. Ez azonban a t. képviselő uraktól függ, erről tehát tovább nem akarok beszélni. De, t. hát, midőn a magam részéről kinyilatkoztatom azt, hogy amit a törvény követel, annak eleget tenni bizonyosan kész leszek, lehetetlen nem reflektálnom azokra, mik a továbbiakra nézve, mint a törvény és az alkotmány követelményei, felhozattak. Ha jól értettem, a t. képviselő úr azt igényli, hogy a berlini congressuson kötött nemzetközi egyezmény vagy bármely más külügyi nemzetközi egyezmény fölött, tehát azok elfogadása vagy el nem fogadása fölött, a törvényhozások határozzanak, — én legalább mást beszédéből ki nem vehettem. Már, tehát, azt gondolom, hogy nemcsak a mi alkotmányunk szerint nem volna lehetséges ily követeléssel előállani, de még ott is, ahol nem lévén dualistikus szerkezet, egyetlen egy törvényhozó testület az, amely minden irányban határozatok hozatalára jogosítva van, még ott is a nemzetközi politikai szerződések érvénye fölött a parlamentek soha sem határoznak. Én bátor vagyok ebben a t. ház figyelmét felhívni az angol parlamenti gyakorlatra. Magában Angliában, — amelyről pedig azt mondani, hogy ott a Parlamentarismus nem eléggé fejlett, nem eléggé hatalmas, csakugyan nem lehet, a magában Angliában határozottan követett elv az, hogy ily szerződések kötése a korona jogához tartozik. És bármi szerződést kössön és vagy kötelezettséget vállaljon is magára a fejedelem, jogszerűleg a birodalomban semmi más hatalom nem állhat annak ellene és nem semmisítheti meg azt, habár a fejedelem miniszterei felelősséggel tartoznak is a parlamentnek az oly szerződések iránt adott tanácsokért, amelyek sértik a nemzet érdekét és becsületét, így van ez, t. ház, Angliában. De menjünk tovább, és megjegyzem mellesleg, hogy amit a t. képviselő úr azon állításának igazolására erősbítésül hozott fel, hogy itt igenis a törvényhozásnak jogának kell lennie ezen szerződések fölötti határozatra, jogának kell lenni azoknak elfogadását vagy el nem fogadását kimondani — felhozta ugyanis a kereskedelmi nemzetközi szerződéseket — ez meggyőződésem szerint, éppen állításának gyengi-Miért? Mert az 1867. XII. t. ez. 8. §-a kimondja igenis, hogy úgy a politikai, mint a kereskedelmi nemzetközi szerződéseket az illető kormány az illető törvényhozó testülettel közli, a politikai szerződésekre azonban az 1867-iki törvényekben több szó nincs. Azon szerződésekre nézve, melyeknél többet akart az 1867-iki törvényhozás, a képviselő úr által is idézett 16. t. sz.-ben megmondja, hogy azokhoz a törvényhozások jóváhagyása szükséges. De, t. hát, vegyük tovább a kérdést. A t. képviselő úr elmondta a delegációk jogkörét, és itt mellesleg megjegyzem, hogy az iránt, hogy nem kell-e valami speciális intézkedés a jövendőre nézve, ez alkalommal véleményt mondani nem kívánok fenntartván ezt akkora, mikor napirenden lesz. De hiszen — amint már tegnap is megjegyeztetett, most elsősorban a múlt politikának megbírálásáról van szó, azon politikának megbírálásáról tehát, amelyben a részvételt, — helyesen vagy helytelenül, azt a ház bölcsesége fogja elhatározni, hogy nem ideiglenes, hanem akkor még állandó kormány gyakorolta Magyarország részéről. Mindazon aggály tehát, ami e tekintetben az ideiglenesség szempontjából fölmerülhet, azt gondolom, hogy önmagától elesik. De azt mondja a t. képviselő úr : hát külügy-e ez ? avatkozhatik-e ebbe bele a közös kormány és a delegáczió ? külügy-e az okkupáczió ? és külügy-e azon tartományok adminisztrációja? Ugyan engedje meg a t. képviselő úr, hogy megfordítsam a kérdést. Várjon valamely külhatalommal kötött egyezményre, vagy hogy helyesebben szóljunk : ez esetben egy európai mandátum alapján történt valamire nézve nem áll-e fönn az a viszony a külhatalmakhoz, melynek létezésétől tételezi föl a képviselő úr azt, hogy valami külügynek neveztessék ? Én azt gondolom, hogy azon esetben fönnáll azon különbséggel, hogy nem egy külhatalommal szemben, ha,nem Európa összes külhatalmaival szemben áll fönn (Tetszés a jobboldalon.) De fordítsuk meg a dolgot. Azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy ha, amint a berlini mandátum is mondja, occupatióról és közigazgatásról és nem bekeblezésről van szó, vajjon belügy-e ezen kérdés ? és ha nem belügy, vezetheti-e a monarchiának akár egyik, akár másik kormánya ? Vagy a monarchiának akár egyik akár másik törvényhozása, hozhat-e e tartományokra nézve administratív törvényeket ? Én azt gondolom, hogy ha csak mi nem akarunk — a magyar törvényhozás — elsők lenni, kik azt mondják : »Nem az okkupáczió kell nekünk, de az annexió,« ez elvet fölállítani teljesen lehetetlen. (Helyeslés jobbfelől.) Meglehet, hogy miután olyan eset még nem volt, hogy külügyi actió folytán egy vagy más tartománynak ideiglenes közigazgatása a monarchia feladatává lett volna, de ha európai bonyodalmak lesznek, lehetnek ilyen esetek a jövőben is, meglehet hogy e tekintetben bizonyos intézkedések és törvényhozások is szükségesekké válhatnak, de megtagadni attól, mi a dolog természeténél fogva csakugyan külügyi kérdés, ezen minőséget, és belügyi kérdéssé akarni tenni, semmi viszonyok közt igazolható nem volna. Ezután az anomáliákra utal, melyek abból származnának, hogy a diplomáciai szerződések fölött a jövőt illetőleg a két fél országgyűlése akarna ítélni. Esetleg a két országgyűlés ellenkezőleg határozhatna, egyik annektálni is akarhatná Bosnyákországot, másik pedig azonnal ki akarná üríteni. Madarász: Jól tenné. Tisza: Nem jól tenné, mert bárkikből áll is a többség, nem fog lehetni a monarchia s benne Magyarország állását lehetetlenné tenni. Föltéve, hogy két ily ellenkező határozat hozatnék, a külügyminiszter képtelenné lenne bárminő politikát folytatni, s a dualizmus, melyet Szilágyi theóriában igyekezett ad absurdum vezetni, gyakorlatban is azzá lesz. Ha ahelyett, hogy az intézmények gyöngeségeit enyhítni törekednénk, azokat fokozzuk, csak kettő lesz lehetséges. Vagy bebizonyodván, hogy külügyi politikát nem lehet vezetni, bebizonyodván, hogy az államgépezet szabályos működését nem lehet bonyodalmak esetén biztosítani: túlsulyra vergődnek azok, kik a dualisztikus szerkezetet nem szeretvén, azt fogják feláldozni az Európában létezhetés feltételének; vagy ha erősebb lesz a dualismus eszméje, akkor konstatáltatván, hogy e monarchia, mely ragaszkodik ezen eszméhez, actióra nem képes, a monarchia fennállása oda fog prédául dobatni mindazon külhatalmaknak, melyeknek a monarchia károsítása vagy megbuktatása érdekében van. (Élénk tetszés a jobboldalon, nyugtalanság a baloldalon.) Mert amely állam bevallja, hogy intézményei szerint külügyi actióra nem képes anélkül, hogy mindjárt súrlódások ne támadjanak, azon monarchiának létét respectálni senki sem fogja, (úgy van! Igaz! a jobboldalon.) Figyelmezteti ezután a ház megfontolt tagjait, hogy a dualisztikus szerkezet oly megrázkódtatása, mint az általa megtámadott theória előidézne, nem a kívánt s általa is óhajtandónak tekintett czélhoz vezetne, hanem a czentralizáczióra. (Igaz. Úgy van jobbról. Mozgás balról.) Ha az ország nyugtalan azért, mert nem nyerhet felvilágosításokat, ne késleltessék a delegáczió összeülését s a fölirati vitát, melyek mindegyike szolgál fölvilágosítással. (Tetszés jobbról.) Annál is inkább, mert a magyar kormány ideiglenes, kellett sietni a delegáczió összehívásával, hogy a külpolitika tovább folytatására szükséges eszközök megszavazása fölött a törvényes orgánum döntsön, s annak egy ideiglenes kormány felelősége mellett való szolgáltatása lehetőleg rövid időre szoríttassék. (Tetszés jobbról.) Beszédét így fejezi be : Én, t. hát, teljes nyugalommal megyek a bekövetkezendő vitának elébe. Mondhatnám, hogy én a piramisnak nem a közepére, — mert az még csak a közepe, amit Molnár Aladár t. barátom mondott — hanem igazi alapjára hiszek támaszkodni, mert alkotmányos életben — ha a delegáció a piramis hegye — az igazi alapot a választókerületek képezik, e választókerületek pedig a választásokat akkor teljesítették, mikor a Boszniába való bevonulás már tény volt. (Zajos ellenmondás balfelől. Élénk helyeslés jobbfelől.) De, t. hát, valamint azt tartom, hogy még indirecte is utasítást adni a törvény kijátszása nélkül a delegátusoknak nem lehet, úgy igen jól tudom, hogy képviselők is utasítást senkitől el nem fogadnak, és megeshetik, hogy a t. képviselő uraknak saját meggyőződésük ellenem fordul, és el fogja ítélni a politikát, melyet támogattam. De azért mégis azt mondom : Nyugodtan nézek a vitának elébe, mert amit tettem, legjobb, legszentebb meggyőződésem szerint tettem, és meg vagyok arról győződve (Nyugtalanság a baloldalon.) Igenis meg vagyok arról győződve, hogy még ha a ház többsége az általunk követett politikát elítélné is, semmi szenvedélyesség nem fogja oda vezethetni, hogy e háznak többsége szándékainkat ítélje el. (Nagy ellenmondás balfelől. Élénk helyeslés jobbfelől.) úgy is tudja mindenki, feleslegesnek tartjuk). Nem nemzetközi, hanem tetőtől talpig nemzeti művek állanak itt szemüek előtt, melyek reliefek, allegorikus alakok, sőt az egész szerkezete által minden tekintetben a magyar hazafit s állampolgárt tükröztetik viszsza. »Budapest« jeligéjű munkája ülő helyzetben állítja elénk a nagy hazafit. Magas zöld szenitből tervezett talapzat szegletein bronz alakok találón s szellemes uj felfogással ábrázolják a »sajtószabadság és népoktatás fejlesztőjét,« a »törvény és jog« képviselőjét, a »kiegyezés« bölcs alkotóját s azt, kitől az ifjúság a hazai történelem nyomdokain »honszerelmet« tanul. A »haza bölcsé«nek nagyszabású tervezetében ezen kívül Deák életének nevezetesebb mozzanatai is meg vannak örökítve. A harmadik mű Tóth Kálmán verséből vett idézettel »Királya is — nézzétek a nagyot! — Neki csak kézszoritást adhatott« mellékalakjaival hatásos művet képez. Térhiányunk nem engedi, hogy jelenleg e nagybecsű pályaművekről, melyek a magyar művészetnek díszére szolgálnak s melyek közül bármelyik is megvalósítva, a Dunaparton oly szép szobrot adna, hogy Bécs hasonlót Danova szobrain kívül nem mutathat föl, — hogy (mondjuk) e művekről jelenleg bővebben szóljunk. »Az »Emléket az önzetlen nagy hazafinak« jeligéjű s »Fortiter in res stb.«-ban szintén vannak figyelemre méltó részletek, azonban Huszár művei s különösen a »Budapest« jeligéjű olyannyira fölötte állanak társaiknak, hogy azok megvalósítására gondolni sem lehet. Különben ezekre még visszatérünk. Az egyes művek jeligéi a következők : 1. »Fest steh’n immer, Still steh’n immer.« 2. » Vox populi vox veritatis« I. 3. »Vox populi vox veritatis« II. 4. »Vox populi vox veritatis« III. Ugyane három műhöz Deák mellszobra túléletnagyságban. 5. »A honszeretet, erély, szerénység és bölcseség vezetnek örök hírnévre.« 6. »Emléket az önzetlen nagy hazafinak.« 7. »Hazaszeretet.« 8. »Omnes omnium caritates patria una complexa est.« 9. Jelige nélkül. Ugyane pályaműhöz Deák alakja nagyobb arányban. 10. »A haza minden előtt.« 11. »Fortiter in re, svaviter in modo.« 12. »Er liebte nur das Vaterland.« 13. A ki napot keres, a vészszel megvíni ne féljen.« 14. »Budapest.« 15. »A haza bölcse.« 16. »Királya is — nézzétek a nagyot, Neki csak kézszoritást adhatott.« Tóth Kálmán. A Deákszoborra érkezett pályaművek ki vannak állítva s egész nap láthatók a műcsarnok nagy üveggel fedett termében. Összes számuk 15 s ebből 9 magyarországi. Egy külföldről érkezett pályamű útközben annyira megsérült, hogy még most nem lehetett kiállítani. A lapokban is közlött tudósítások szerint a Deák-szoborbizottság ezen pályázatra két híres külföldi szobrászt, Zumbuscht s Warrington Woodot, egyenesen fel is szólított s mintáikért számukra 4—4000 frank tiszteletdijt biztosított, mig a magyar szobrászok egyenesen mellőztettek. A szoborbizottság ezen furcsa eljárását nem akarjuk jelenleg illustrálni, csak azon örvendetes tényt konstatáljuk, hogy a magyar művészet ellen irányzott merénylet teljesen s csúfosan kudarcot vallott. Warrington Wood beküldött szobra oly kevés hely s egyéni ismeretet tanúsít, részleteiben (különösen merev szárnyú angyalaival) oly határtalan, sőt mondhatjuk, kifejezéstelen, hogy e pályázatnál komolyan szóba sem jöhet. Zumbusch, ki Deákot ismerhette volna, — szintén felületes munkát küldött be. »Er liebte nur das Vaterland« jeligéjű munkája kályhaszerű talapzattal, melyet néhány felületesen kidolgozott karyatida ékesít, bármely szobornak alapjául szolgálhatna s a magyar államférfiura egyátalán nem vonatkozik. Maga Deák ülőszobra is kifejezéstelen. Ezen két idegen munkájával szemben hatalmasan emelkedik ki a magyar művész Huszár Adolf három dolgozata. (A neveket elhallgatni, miután azt Az 1878-iki párisi közkiállitási nemzetközi bíráló bizottság által kitüntetett magyarországi kiállítók. (Folytatás.) A 45-ik osztály. A vadászat termékei. Broncz-érem : Rickl József, Debreczenben. 46-ik osztály. Nem tápláló földmivelési termékek. Arany-érem: Károlyi Alajos gróf. — M. kir. pénzügyminisztérium (dohány.) — Ezüst érem : Birnbaum Jakab, Budapesten. — Czilchert Béla, Gutor. — Herczeg Eszterházy kapuvári uradalma, — gróf Sándor Mór bajnai uradalma, — Schosscher S. W. és fiai, Budapesten. — Bronczérem: Adamovics Ádám, Csepin. — Herczog M. L. és társa, Budapesten, — gróf Hunyady Imre Ürmény. — Polonyi Károly, Brassóban. — Rosenthal Vilmos, Budapesten, — gróf Stubenberg József, Székelyhid. Elismerő okmány: Erdődy Ferencz, gróf, Vépen.— Haas Adolf, Budapesten — Jászói prépostság — Nagyváradi latin szertartást káptalan — Wimpfen Victor grófné, Érd-Ercsi. — Wodianer Albert, Gyoma. 4Y-ik osztály. Vegytani és gyógyszerészeti anyagok. Arany érem : Osztrák államvasuttársulat (Oravicza) — Ezüst érem : Brichta Jakab,Trencsénben. — Borszéki fürdőigazgatóság. __ Hunyady János keserűvízforrás (Mattoni és Wille Budapest.) —Ezüst érem: Stabilemento prodotti chimiei, Fiuméban. — Szent István keserüviz forrás (Mattoni és Wille Budapest.) — Broncz érem: Frank Fülöp és társa, szappangyáros Fiuméban. — Heischmann Ferencz, szappangyáros Esztergomban. — Lengauer és fia, Verseczen. — Rosnyai Mátyás Aradon. — Rákóczy keserüviz forrás (Loser testvérek, Budapesten.) — Strobencz testvérek, Budapesten. — Elismerő okmány : Beszédes Gyula gyógyszerész, Dunavecsén. — Dezsinyi Gusztáv, Budapesten. — Ferencz József keserüviz forrás (Hirschler Mór Budapest.) — Mádai János, Kaposvárit. — Pataky János, Csobád. — — Schlesinger József és fia, [Trencsén. 48- ik osztály. Fehérítés, avatás, festés stb. — Elismerő okmány : Berketz István, Budapesten. 49- ik osztály. Kidolgozott és nyers bőrök. — Ezüst érem : Aberes Adolf, Budapesten. — Elismerő okmány : Horn József, Budapesten. — Rosenbaum Ignácz, B.Gyarmath, Vl-ik csoport. Iparos szerszámok, mechanikai ipar, 50- ik osztály. A bányászat és kohászat műszerei és munkálatai. — Nagy dij : M. kir. államvasutak gépgyára Budapesten. — Osztrák államvasuttársulat. — M. kincstári bányászati kiállítás. — Ezüstérem :Zsigmondy Béla Budapesten. — Közreműködők. — Ezüst érem: Berházy János, pénzügyminiszteri osztálytanácsos. — Broncz érem :Hopfgarten II. az osztrák államvasuttársulatnál. — Húsz Samu ugyanott. — Steger Adolf ugyanott, 51- ik osztály. A mezőgazdaság és erdészet anyagai és munkálatai. Ezüst érem : Broge és Müller, Budapesten — Gubics László, Budapesten. — Kühne Ede, Mosonban. — Osztrák államvasut társulat. — Elismerő okmány :The Beverley Ironet Waggon Co. Limite at Budapest. — Bokor Nándor, Nagy Czenk. — Schuster Nándor, Fehértemplom. — Szilágyi Mihály, Bicske. 52 ik osztály. A mezőgazdasági gyárak anyaga és munkálatai. Arany érem: Ganz és társa r. társulat Budapesten. — Ezüst érem: Wörner és társa, Budapesten. — Broncz érem: Szilágyi Mihály, Veszprém. Irodalom, tudomány és művészet. — A nemzeti zenede igazgatója Bartay Ede végre elérkezettnek látja az időt, hogy az igazgatósága alatt álló intézetet reorganizálja s annak megadja azokat a föltételeket, melyek azt az eddigi középszerűség alatt álló színvonalról fölemeljék a nemzeti művelődés többi tényezője közzé, melyek sorába mindez ideig sehogy sem számítható. Az intézet anyagi ereje nem engedi meg, hogy a reorganizálás még most gyökeres legyen, s azért egyelőre be kell a buzgó igazgatónak azzal érnie, hogy új zongorataniszakot nyisson, mely előiskolájául szolgálna a zeneakadémiának. Mint halljuk e tanszaki szék betöltése iránt is a legszerencsésebb volt választásában, a mennyiben Gobbi Henriket, kit csak legközelebb hittak el tőlünk Würzburgba, kínálta meg ez ut álással. Gobbi kineveztetése azonban még nem biztos, s csak akkor lesz ténynyé, ha az igazgató teljes mél-