A Hon, 1878. december (16. évfolyam, 292-317. szám)
1878-12-25 / 313. szám
tehát visszautasíttatott. Most azonban hírlik, hogy legújabb időben visszatértek hozzá, nevezetesen Angliáról beszélik, hogy Andrássy akkori indítványának megújítására akarta indítani. E hír tévedésen alapszik, a közös okkupáczió ugyan diplomatikailag ismét szőnyegre került, de más formában és más czélra, mint az volt, mely Andrássynak f. évi június 24-én Berlinben lebegett szemei előtt. Akkor főleg Bulgária sorsát tartották a hatalmak szem előtt, ma inkább Kelet-Rumélia felé fordul figyelmük. Bulgáriára vonatkozólag a berlini szerződés stipulálja, hogy az orosz csapatoknak e területet kilencz hónapra a ratifikáczió után ki kell üritniök. Ha Oroszország nem tartaná magát az előírt kiürítési határidőhöz, akkor ez a berlini szerződés világos megszegését jelentené, melyet 10—15.000-nyi semleges segédcsapatokkal nem lehetne kijavítani. Ily esetre a közös okkupáczió alig volna alkalmas remedium. Oroszország legújabb időben kormánya és a czár által Budapesten és Londonban ünnepélyesen állította, hogy a berlini stipulácziókat szigorúan meg akarja tartani. Máskép állnak a dolgok Kelet-Ruméliára vonatkozólag. Itt az az eset áll be, hogy a szerződés valamennyi rendeletét valamennyi érdekelt fél lelkiismeretesen végrehajthatja s hogy mégis ama kényszer áll be, hogy bizonyos valószínű eshetőségek iránt előre gondoskodjanak. A berlini szerződés ugyan ily eshetőségekre is gondolt s ezért alkotta a XVI. czikket, mely a porta kelet-ruméliai kormányzóját feljogosítja, hogy az esetben, ha a tartomány belső vagy külső biztossága fenyegetve lesz, ottomán csapatokat hívhasson elé. Ez az a czikk, mely fölött a múlt napokban diplomácziai diskussiók voltak, de magától érthető, hogy most nincs itt az idő alkalmazhatására, hanem csak akkor fog eljönni, ha az oroszok a tartományt elhagyták volt, tehát bizonyára nem a jövő év májusa előtt. Néhány szó a főváros egészségügyében. Igen nagy érdekkel olvasgattam nemrég a lapokban megjelent egészségügyi czikkeket és bizottsági vitákat, annyival inkább, mivel körülbelül húsz évvel ezelőtt, ugyanez érdemben folytatott vitákat élénk figyelemmel kísértem Amerikában tartózkodásomkor, melyeknek eredménye felől talán nem lesz érdektelen egyetmást fölemlíteni. New York város fekvése ép úgy mint Budapesté, egészséges ; a hatvanas évek előtt, épen úgy mint most a mi fővárosunk, vetekedett az indiai és lengyel városokkal ama dicsőségben, hogy legroszszabb statisztikai egészségügyi kimutatásokkal álljon, a világ elé. Ott is úgy, mint itt, csak az ártatlan gyermekek voltak áldozatai, és épen annak a betegségnek mint itt a dyssenteria, dyphteritis, cholera infantum, himlő és a többinek. Úgy mint most a mi egészségügyi bizottságunk elismeréssel működik, ott is mindent elkövettek, hogy a főokokat kipuhatolják. Minthogy azonban a new-yorki bizottság igen nagy, mondhatni korlátlan hatalommal bír, míg a mienk majdnem semmi nővel, természetesen a siker különböző. A »N. Y. Sanitary Commission« két oly főtényezőt talált, melyből minden baj eredt, s ez, a tej és a rossz szellőztetés. Hogy itt gátat vethessenek a bajnak, a leghíresebb vegyészek analizáltak és úgy találták, »hogy a moslék-tej valódi méreg!« Azonnal megtiltották az oly tej árulását, mely szeszgyári és sörházi moslékkal táplált tehéntől eredt. A tilalom nem használt, a rendőrség lefoglalta a tejet, nem használt; kezdték az istálókban letarta VsiKeira ‘vmhnflöüfr. Efó‚5£iyaYiaa**kt‚Zei'’;lakásomhoz, volt egy nagy szeszgyár, ebben 500 tehén, melyek elvesztették fogaikat, tölgyeik tele voltak pattanásokkal és vérük folytonos lázban kerengett, Így találta a bizottság és rögtön lefoglalták az egész tehenészetet, eképen megsemmisítve a veszélyes kereskedést és ebből keletkezett egy más egészséges tiszta tej behozatala a falakról, azaz vagy 200 mértföldnyi távolságból minden pálya mentében. Vegyük például ha a losonczi pályaudvarból kiindulna korán reggel egy vonat az üres kannákkal és minden pályaállomáson lerakná az üres edényeket Miskolczig vagy tovább délben visszafordulna és minden állomáson felvenné a tej ágens a telt kannákat, éjfélkor ismét az indóházban állana és egy órakor minden tej a kereskedő kocsiján volna. Épen szemem előtt fekszik a napi kimutatás, hogy mennyi tejet és mily módon szállítanak New Yorkba. Vegyük a november 6-ikit: »A mai nap jött az Erie-pályán 60 kanna tejfel, (1 kanna 15—20 gallonos, 1 gal. 4 liter) és 2500 kanna tej. — A Harlem pályán 2165 kanna. — A New Haven pályán 610, a Jihson River pályán 450 — a Midand-pályán 820 kanna tej és 27 kanna tejfel. — Hajókon 1450 érkezett, míg a városban levő tehenektől csak 450-et; összesen 8455 kannát szállítottak, így 8000 kannát a vidékről és 460-at a városból. Ezen eredménynek az lett a következése, hogy a vérhas és minden choleranemű betegség a legcsekélyebb számra szállt le. Eközben a másik tényezőre is kiváló figyelem irányult. Nemcsak a gyermekeknek, hanem az összes lakosságnak is egészséges levegőt óhajtottak adni. — Az amerikai nem szereti a közös lakást, mint itt a pesti nép ; ő mindig úgy intézi a dolgot, hogy a szomszédok fürkésző szeme ne nyugtalanítsa és szabad levegő járhassa át lakását; máskép áll az az Európainál, főkép a németnél, írországinál, franczia és olaszoknál; ezek szokva vannak csapatokban lakni; ezeknek építik a »tenement house«-t. Ott aztán folyvást éber szemre van szükség, mert vagy 50 család lakja az ilyen épületet. — Midőn oda jöttem, veszélyeztetve voltak a lakók, nemcsak a ragadós nyavalyáktól, de tűz által is. A Sanitary C. soká habozott, míg végre kénytelenek voltak azok, kik ily épületeket emelnek úgy építeni, hogy egy közös lépcsőzetről (mely egyúttal légcsatorna is) négy lakásba léphessen az ember, kettő az utczára, kettő pedig az udvarra nyílt, úgy hogy ha szellőztetni akartak, a lépcső és az ablakok között légházam legyen. Ott tiltva van úgy építeni, mint Budapesten vannak az udvari lakások, mert ama terem sorozata, melynek nincs más szerelőlyuka, mint elől az ablak, nem embernek valók, mivel a hátulsó falban és a mellette felállított bútorokban rejlik a ragályos nyavalyák csirája, s ezt a külső tiszta levegő soha sem pusztíthatja el. Egy időben New Yorkban sárga zárszlókkal jelölték meg az oly házakat, ahol a himlő kitört, s a vizsgálatból kitűnt, hogy még mind olyan régi ház volt a nyavalya fészke, ahol a rendes szellőztetést nem voltak képesek alkalmazni. A dyphteritis főképen veszélyes oly gyermekeknek, akik oly termekben laknak, ahol több napi kigőzölgés egy teremben megreked, s ha kimennek, e miasmáktól áthatott testtel a hidegebb levegőre, bebizonyult, hogy a hatás rögtöni, így a félegyházi iskolában is a dyphteritis csak azért kiirthatatlan, mert (ámbár nem láttam) bizonyosan ép olyan, mint a többi mezővárosi gymnáziumban egyik oldalon ablak, másik oldalon csak nedves fal. Budapest városa sem állana a statisztikai havi kimutatásban az első helyen (pl. 35 vagy 40-en, hanem elérhetné New-York vagy Chicago kimutatásait (19 16 s így tovább), ha a bizottságnak nagyobb hatalmat adna a város, vagy legalább közreműködnék. Pedig városunk tisztábban van tartva, ami a söprést és öntözést illeti, mi New-Yorkban nem létezik. Ebből látható, hogy az egészségi állapot javulását nem a házon kívül kell csupán keresni, hanem a házban és nemcsak a városban hanem a széles országban. Itt a városban védik a házakat a tűzvésztől és az által veszélyeztetik az egészséget; építenek négy magas tűzfal közé emberi lakásokat; igaz, tűz nem éri, de világosság sem és az egészséget ölik. Még a városban megjárja, de az absurdum eléri tetőpontját, ha például Újpestre vagy a csömöri útra kimegyünk, ott a teremtő tiszta levegőjében látunk három tűzfal között emberi fogházakat; ott csakugyan tűz nem veszélyeztet senkit. A népet szoktatni kell, leginkább falun, hogy szellős termeket építsenek; akkor Csak egy példával szolgálok arra nézve mily különös módon lehet a torok mindenféle mirigyeinek áldozatul esni. Mint katona az Unio-seregben egy szigorú telet Dél-Carolina tengerpartjain töltöttünk. Az unió katonáinak nem állván jogában a beszállásoltatás, kénytelen sátorban lakni. Hogy a hideg ellen védje magát az ember, az ezred szállítójától mindenki egy kis öntöttvas-kályhát vett és sűtött sátorban aludt. Nem sokára mindenki nagy ijedtségére,de főképen az ezredesére) kitört a dyphteritis, hurut és más torokbal annyira, hogy senki nem volt sem munkára sem őrségre képes. Az ezredes kiküldte a két orvost kifürkészni, vájjon mi lehet ennek az oka. Az orvosok, a századparancsnokok, mindenki okoskodott , mind hiába. Végre kénytelenek voltak az ezredesnek jelenteni, hogy képtelenek a baj okát kifürkészni. Tehát ő maga ment ki vizsgálatra az egész tiszti karral. Az első század utczájának közepébe érve, embereket küldött fejszékért, de szándékáról nem szólt. Midőn visszajöttek, felkiáltott: »Menjenek sorba, minden sátorba, dobjanak ki minden kályhát és törjék darabokra!« — Néhány nap múlva bebizonyult ez eljárás üdvös volta, mert nem volt többé egyetlenegy betegünk sem. Budapesten még a tejet, időtlen borjúhúst, rothadt gyümölcsöt s a többit kellene szemmel tartani s fővárosunk nem állana Varsóval vagy Bombay-al egy fokon, hanem büszkék lehetnénk, hogy Európa legegészségesebb városainak egyikében lakunk. Láng Henrik: Azt szokta tánczoltatni ő A moldvai kastélyok udvarán S bömbölteti a nép előtt, Mely fél, s röhög a tánczain, Mig az öreg, botjára dűlve A csörgős dobot püföli. Addig Aleko énekel S Szemfira a bámész paraszt közt Czintálba rézpénzt szedni jár. Elesteledve mind a hárman A főtt málépuliszkát Körül ülik, Melynek tövét nem ők kapálták. Elalszik a vén : csend leszen. És a sátor alatt sötét. A vajda ott melengető A jó tavaszverőfényen kifekve Vérét, mely kezd lassúdni már. Leány dalol szerelemről Hintázva és negédesen. Aléka hallgat a dalára És arcza dühtől sápadoz. S z e m f i r a. Te öreg. Szörnyeteg. Égethetsz, szurdalhatsz. Nem féllek, se téged, Se tüzed, se vasad. Gyűlöllek szertelen. Megvetlek lelkemben. Szeretek végtelen. Halálom szerelem. A. 1 e k o. Oh hallgasd el. Nem tűrhetem dalod. Mint gyűlölöm az ily vad éneket. Szemfira. Te gyűlölöd ? Hát bánom is nagyon! Én csak magamnak hallok. »Égethetsz, szurdalhatsz. Nem szólok, bár kinézz. Szörnyeteg, vallathatsz. Nem tudod meg, ki volt ? Mint tavasz, oly szív az. Nyári nap nem vigabb, Hű szerelme vigasz Ifjú az és ravasz. Hányszor héj ! Csendes és Hallgató csókjaink, Hányszor haj, volt kaczaj ! Ősz hajad kaczagta mind. Aléko. Szemfira, hagyd el! Már nekem elég! Szemfira. Te hát megérted jól az én dalom ? Aleko. Szemfira! Szemfira Csak mérgelődjél tetszésed szerint! Neked daloltam én ez éneket. (Kimegy, tovább dalolva: »Te öreg, szörnyeteg !«) Öreg vajda. Tudom! Tudom! Őh ezt az éneket Az én időmben kezdték meg dalolni Világ csúfjára még most is dalolják. Egy téli éjszakán történt ez igy. Ka gul pusztáján vándoroltunk át. Ottan dúdolta M e r i u 1t a azt a dalt Leánykáját ringatva a tüzünknél. Elmúlt idő fejemben elsötétült, De ezt a dalt még még most is ismerem. Csöndes az éj : a hold által derengi A déli égöv csillagkárpitot. A vajda ébren, s véle Szemfira. »Apám, én Alekótól borzanok. Hallgasd hogyan nyög súlyos álma közt ? Hogyan zokog, mint egy kisértet. Öreg vajda. Ne nyúlj hozzá s légy csendesen. Egyszer hallottam ez orosz mesét. Hogy éjjel az alvókat a lidércz Nyomása bántja. Reggel elmúlik. Szemfira. Apám! Hogy suttog! Hallga! »Szemfira.« Öreg vajda. Almában is csak tégedet keres. Jobban szeret, mint az egész világot. Szemfira. Nekem meg már az ő szerelme kín. Terhemre van. Szivem szabad akar Maradni. Hallgasd. Hallod-e. Most idegen nevet mormog magában. Öreg vajda. S minő nevet? Szemfira. Milyen hörgés ! Nem hallod-e apám? Dühében hogy csikorgatja fogát. Iszonytató! Inkább felköltöm őt. Öreg vajda. Ne tedd azt. A lidérczet nem szabad elűzni. Elmegy önmagától is. Szemfira. Megfordul. Fölkel. Engemet keres. Fölébredt. Odahív. Jó éjszakát. Aléko. Hol voltál ? S z e m f ir a. Itt ültem és apámmal csevegek, Téged pedig lidéretnyomás gyötört Álmodban lelked szörnyen küzködött. S engem borzasztóan ijesztgetél. Fogad csikorgatod s nevem kiáltozod. Aléko. Mert rólad álmodom, úgy jött, miként hogy ha kettőnk közé... .... Rémséges látomány volt. S z e m f i r a. Ne higgj az álomlátásoknak. Aléko. Ah, nem fogok már hinni semminek! Se álmoknak, se édes esküvésnek. Nem — a te szivednek se hinni többé! — Öreg vajda. De hát minek sóhajtozol, bolond! így egyre-másra szakadatlanul ? Az ember oly szabad, az ég derűit, Azt mondják: szépek a czigány leányok ! Ugyan ne sírj, a bánat sírba vénit! Aléka. Oh, vajda, oh, ő engem nem szeret. Öreg vajda. Barátom, légy nyugodt, hisz gyermeke ! S nem érti meg a te fájdalmadat. Te őt nagyon eredve szereted. Az asszonyszív csak tréfálni szeret. Nézz csak oda fel. Látod, ott a hold! Útjában az egész világnak Egyformán osztja a sugarait. Alig kacsintott kedvencz fellegére, Megint egymásra pislant iziben: Ki tudja a holdat megállapitni. Parancsra: »állj meg, itt maradj!« Ki tud parancsolni leány szivének? »Egyet szeress és soha ne cserélj !« Nyugodj meg ebben. Aléka. Hogyan tudott engem szeretni egykor! Mély csendben oly forrón hozzám tapadva Hány boldog éjét éltünk együtt át. Mint tudta édes enyelgésével Ifjú kedélylyel, mámoritó csókkal Egy perez alatt lelkemből a nehéz Bokort elűzni egy kis perez alatt! És most: Szemfira. Hittelenség képmása Szemfira! Ah szived milyen hideg! Öreg vajda. Hallgass reám. Majd mondok egy mesét. Saját magamról. Hallgasd végig azt. Régen, mikor még a szőke Dunát A muszka nem fenyegető. (»Látod Aléko, milyen régi lesz az, A mire most visszaemlékezem ?«) Még akkor a szultánt féltük csupán S Akjerman fellegvárából török Basa uralkodott a budsakon. Legény valók még és csupa örömtől Volt telve ifjú lelkem és szivem. Egy szál fehér sem volt még a hajamban. Sok szép leány közt volt egy, a kihez Akkép fordultam, mint a nap felé. S magamnak választottam hitvesül. Mily gyorsan elrepül az ifjú élet, A hogy futó csillag lefut az égről. Még annál is gyorsabban hulla le Az én szerelmem édes ideje. Csak egy esztendeig voltam szeretve. — Kogul partján akkor egy idegen Czigánycsoport ütötte fel tanyáját. Ott álltak sátoraik a dombtetőn. Nem messze a mi régiebb tanyánktól. Két éjjel voltunk együtt ott csupán. A harmadikban ők tovább vonultak. S velük ment Máriulla is. Eldobva kis leányát. Én aludtam. Virradt a hajnal, én se ébredek. Nincs itt a feleségem ! Keresem! Hívom! Nyomát se lelhetem. Szemfira sirt. Én még jobban sirék. De e nap óta mindenféle lány Utált előttem és soha soha Asszonyt nem hoztam a sátor alá. S unalmas hosszú életem Nem osztottam meg senkivel. Az ő k o. S miért nem kerested fel a hűtelent ? A háladatlant és elszöktetőjét, Hogy késedet megforgasd a szivekben ? Öreg vajda. Minek? — Az ifjúság szabad, mint a madár ! Ki rakhat lánczokat a szerelemre ? Az öröm sorba jár, — és hogy ha elment, — Vissza ne várd, — a sor rád nem kerül. — Aék o. De én nem így gondolkozom. Nem én! Én küzdelem nélkül el nem hagynám Venni magamtól, a mi az enyém, Az én örömöm akkor a boszú. Nem! És ha a tengerparton találnám, Édesben aludva, a ki megcsalt, Meg nem kímélném csendes álma közt, Berúgnám a tengerbe védtelen. S az ébredése szörnyű percziben Kaczagnék a szeme közé neki : S fülem sokáig hallgatózva kéjjel, Az ő halálos vergődésire. Czigány legény. Még egyet... oh, egy csókot még csak. Szemfira. Elég volt már. Féltékeny az uram. Czigány legény. Csak egy utolsó bucsucsókot hát. Szemfira. Eredj, míg meg nem jön. Czigány legény. Mondd, kedvesem, mikor látlak megint? Szemfira. Ma még, ha feljön majd a hold. Ott a kurgán mögött, a sír fölött. Czigány legény. De meg ne csaljám. Eljöjj ám oda. Szemfira. Itt jön már ! Fuss. Ott leszek édesem. Aléka alszik. Lelkivel az álom- Látmány játszik rémületesen. Felordit a sötétben iszonyan. Karját emelve, s amit megragad. Az csak az üres takaró. Az asszony nincs ott, fekhelye üres .... Reszketve ül fel, s hallgatózni kezd. Oly csendes minden. Szive elszorul. Forróság és fagy váltakoznak nála. * Felugrik, és elhagyja sátorát. Lappangva jár a szekerek körül. A róna hallgat. Minden csendes itt És oly sötét. A hold felhőkbe szállt, A csillagok szikráznak váltogatva Deres gyöpön alig látszik meg a nyom, Mely a kurgánhoz elvezet. De nyugtalan fut ő el e nyomon. Ott rémiek az útfélen a pogányoir. Sejtelme vonzza: elsikkadtan kifáradt Tagjába láz van, ajka, térde reszket. Odamegy, hallgatózik. Álom ez ? Két árnyat lát, egymást ölelve, ott A síron, s hallja suttogásaik. Első hang. Ideje már. Második hang. Oh még maradj. Első hang. Szivem ! Ideje már! Második hang. Ne. Nem! Várjuk be itt a hajnalt. Első hang. Késő már. Második hang. Oh mily félve tudsz szeretni! Csak egy pillanatig! Első hang. Jaj, elveszítesz! Második hang. Csak egy perczig maradj még itt velem! Első hang. Ha az uram fölébred, s nem talál ? Aléko. Fölébredt már és rád talált! Ne fuss! Egyik se fusson! Jó hely nektek ez: — Ez a sír! Szemfira. Fuss, fuss! kedvesem. Aléko. Megállj! Hová szöknél szép czigánylegény ? Feküdj csak itt! (leszúrja késivel). Szemfira. Aléko! Czigánylegény. Meghalok! Szemfira. Aléko véres vagy! Megölted őt. Nézd csak, mit tettél? Aléko.Semmit. Menj oda S leheld föl a szerelmét. Szemfira. Gyáva te ! Nem félek én dühödtük Átkozom Gyilkos kezed! Aléka. Hát halj együtt vele! (leszúrja.) Szemfira. Még haldokolva is szeretem őt! (meghal.) KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma (rendkívüli kiadásban) pénteken f. hó 27-én reggel jelenik meg. — Olvasóink lapunk mai száma mellékletéül veszik az »Üstökös« előfizetési felhívását s egyúttal Jókai Mór »Rab Ráby« czimü hazai tárgyú satyrikus regényének mutatványát, mely regény új évtől fogva az »Üstökös« állandó melléklete leend. Legrégibb humoristikus lapunk olvasóink előtt bizonynyal ismeretes már s igy bővebb ajánlás mellőzésével elegendőnek tartjuk egyenesen az előfizetési felhívásra utalni. — Rudolf koronaörökös és a cseh bicskás. Egyik vadászaton, melyet a cseh nemesség Rudolf főherczeg tiszteletére rendezett, a következő eset fordult elő: A mint a hajtás nagy szenvedéllyel ment, a főherczeg sok fáradság után végre kiért egy tisztásra és ott leülve egy fatörzsre, vadásztáskája után kapott, kivett abból egy darab sültet és, mert kése nem volt, épen belé akart harapni, midőn a bokorból elő áll egy cseh suhancz és igy szólitja meg a trónörököst: »Pane princz, néracil byste bitit kudlu ?« (Herczeg úr, nincs szüksége bicsakra ?) Rudolf igenlőleg intett fejével, elfogadta a kést és nekilátott a falatozásnak.Oda érkezett aztán a vadásztársaság egy része, a mulatság tovább folyt,a cseh bicskájára senki sem gondolt.Midőn a főherczeg el akart utazni, az indóháznál nagy tumultus támad, egy cseh suhancz ökleivel csinál utat magának az előkelő publikumban s kijelenti, hogy neki okvetlenül beszélnie kell a koronaörökössel. Utat csináltak neki s a mint Rudolf elébe érkezett, meghajtá magát nagy ügyetlenül és igy szólt : »Herczeg úr, a lássan kérem, a bicskámról megfeledkezni méltóztatott, mert nem tetszett visszaadni.« A főherczeg nem tarthatta viszsza magát a mosolygástól, zsebébe kapott se szavakkal : »Íme, végy magadnak egy más bicskát«, jókora ajándékot adott a cseh bicskásnak. — A karácsonyi ünnepek ez évben hideg, de száraz estével köszöntöttek be. Mint rendesen, most is, egész délután át élénk sürgés-forgás volt a főváros minden részében, különösen a postán s kereskedésekben, de mindenekfelett élénk s várva várt volt az az árvaházakban s más jótékony intézetekben, hol a szegény gyermekeknek teljes örömük volt. Az uralkodó ház is kedélyesen ülte meg az ünnepélyt. József főherczeg már tegnap elutazott Alcsuthra s külön kocsi vitte ki oda a sok csecsebecsét s ajándékokat. Gödöllőn, hol egyúttal a királyné születésnapjának évfordulóját is ünnepelték, a család a legszűkebb körben töltötte az ünnepélyt.Pv«w„s aa i ' »folyosóról« czim alatt megjelent sértő közlemény miatt Ágai Adolf szerkesztő ellen sajtópert indított. — A községek pecsétjeinek magyar körirattal kell birniok. Ezt hagyja meg egy rendelete Tisza belügyminiszternek decz. 20-áról. A rendelet, mely 51.283 számot visel, a következőleg hangzik: »Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye közönségé- hez. A szentiványi illetőségű Schmidt József- nek a honvédség nyilvántartásában kért meghagyatás iránti felfolyamodványa támogatására Szent-Iván község elöljárósága által kiállított, a honvédelmi miniszter utján idejutott s mellékelt két községi bizonyítványon német köriratu hivatalos pecsét találtatott. Idegen nyelvű körirattal ellátott hivatalos pecsétek használata a községeknek a miatt nem engedhető meg, mivel a községi pecsét a községnek, tehát oly intézménynek jelvénye, mely a magyar új államszerkezet kiegészítő részét képezi,és a nemzetiségi igények a magyar állameszmével szemben csak annyiban jöhetnek tekintetbe, a mennyiben azok az 1868-ik évi 44 ik. ez. értelmében jogosultsággal birnak; ezen törvény szerint pedig a nem magyar ajkú községeket, nemzetiségük tekintetében csupán azon engedmény illetvén meg, hogy hivatalos ténykedéseikben saját nyelvüket is használhatják, ezen községek részéről nyilvánuló olyatén igényeknek hogy nyelvük használatán kívül nemzetiségüknek a községi pecséten alkalmazandó körirattal is kifejezést adjanak, azon felül, hogy az törvényen nem alapul, még azon oknál fogva sem adhatni helyt, mert a magyar körirat a pecsétek alkalmazása nem is ütközik oly gyakorlati nehézségekbe, melyek a törvényhozóinak a nyelv kérdésében hozott határozataira befolyást gyakorolhattak, sőt megszünteti azon nehézségeket, melyek a községek neveinek különféle nyelven való használata által felmerülnének. Felhivatik a megye közönsége, hogy úgy Szent-István községet, úgy a megye területén netán levő más oly (pl. Vörösvár) községeket, melyekben nem a magyar feliratú községi pecsétek alkalmaztatnak, azok használatától eltiltván, a községeket magyar köriratu községi pecsétek beszerzésére és használatára utasítsa. Az egyetemen az élettan rendes tanára évek óta tartott physicai előadásokat orvos növendékek számára. A physica az uj szigorlati rendszabály értelmében rendes tantárgyá tétetett s e tantantárgy előadásával az elméleti physicai tanszéken már ezelőtt is működött bölcsész tanár dr. Eötvös Loránd bízatott meg. — Az orvostanhallgatók ezentúl az ásványtan, földtan, állattan és növénytanon kivül a physicát is a bölcsészeti kar jeles tanférfiaitól hallgatandják. — A »Képzőművészeti Szemle« czimü új szakközlöny első száma megjelent. Két ivén Huszár Adolf arczképével s életrajzával. Az első számban a szerkesztő Prém Jósef dolgozatain kivül Keleti Gusztávtól van egy kis rajz Makart újabb nagy képéről, Greguss Ágosttól egy kis átalános fejtegetés Shakespeare és a képzőművészetről s Szász Károlytól Michel Angelonak azon híres verse, melyet az »Éj« ről írt. A csinosan kiállított füzetben különben a legérdekesebb rész az apróbb hírek gyűjteménye, melybe a szerző elismerésre méltó buzgalommal igyekezett minden a magyar közönségre nézve érdekes művészeti hírt összegyűjteni. (A fontosabbakat mi is közöljük.) E felfogást helyeseljük,mert e szemlének egyik feladata,hogy az adatokat őrizze meg a képzőművészet történetbuvárai számára. A folyóirat ára egész évre csak 4 frt s így olcsósága folytán is ajánlható. — Kellemes meglepetés. »Az első áldozat« czím alatt a boszniai okkupáczió kezdetén azon hírt hozta egyik fővárosi német lap, hogy dr. Czirer Ákos, 52. gyalogezredbeli tartalékos hadnagyot fölkonczolták, s hogy ő volt első áldozata az okkupácziónak. A család és ismerősök mélyen elszomorodtak annál inkább, mivel huzamos ideig nem kaptak hirt felőle s fővárosunk e jeles ügyvédét mindenki elveszettnek tartotta. De ki írhatná le a kellemes meglepetést, mely ismerősei tág körét s különösen rokonait érte, midőn tegnap jó egészségben viszszatért, hogy élő cáfolata legyen halálhírének. Dr. Czirer hazaérkezte a legszebb karácsonyi ajándék volt, mi a családnak csak adathatott. Az állatkert számára vásárlandó állatokra az igazgatóság már megkötötte a szerződést egy hamburgi kereskedőházzal. Rendelve van oroszlán, jaguár, puma és leopard, mindezekből egyegy pár, és esetleg egy hímtigris; ezen állatoknak jövő április végéig meg kell érkezni az állatkertbe. Rendelve van további' ona.aUv.v, »lnnHvtnU. Yirr’°i rai helyett egy másik, és két teve; utóbbi állatok azonban csak a jövő nyár folytán érkeznek meg egy Trieszten át Afrikából jövő szállitmánynyal. A korcsolya-egyesület irodája tegnap költözött ki a városligeti nagy csarnokba. Holnap és holnapután ünnepélyek tartatnak a jégpályán, melyet ez alkalomra külön feldiszitenek tarka füzérekkel, télizölddel, lobogókkal, színes lámpákkal. A pálya közepén zöld mohóval fedett homokhalmon hatalmas karácsonyfa áll. Az ünnepély alatt zenekarok játszanak a csarnok karzatán, este pedig a jégpályát villanyfénynyel világítják meg. — Mennek az Estiek. Az Este-tartalékezred helyben székelő kiegészítő zászlóaljához beosztott 300 ujoncz, kiket múlt őszszel hívtak fegyver alá, miután a fegyverforgatásban teljesen kiképeztettek, ma délután utaznak Boszniába, hol a sorezred századaiba fognak beosztatni s felváltanak 300 boldogot, kik legközelebb szabadságra bocsáttatnak. — Kitüntetés. A franczia közoktatási miniszter Markovits Ivánnak, a budapesti magyar gyorsíró egyesület elnökének, a gyorsírás irodalma és terjesztése körüli működést elismeréséül az »Officier dAcadémie« czimet és az avval járó diszkelet adományozta. — A sajtóesküdtek jövő évi szolgálati lajstromának összeállítására vonatkozólag következő hirdetmény bocsáttatott ki. — »A Budapest fővárosbeli esküdtszéki képességet biró lakosok összeirási lajstromai az 1867-ik évi május 1- én kibocsátott m. kir. igazságügyminiszteri rendelet 10. §-a értelmében f. évi december 25. 17. és 27-ik napjain Budapesten a IV. kerületi régi városház I-fő emeleti 45. számú termében mindenki által oly régből megtekinthetők, hogy az ugyanazon napokon délelőtt 9-től 12-ig együtt ülendő bizottmány előtt az említett összeírások ellen netán felmerülő panaszok előadhatók legyenek Egyúttal közhírré tétetik az is, hogy az 1879-ik évi szolgálati lajstrom az e végre kijelölendő esküdtszéki tagok neveinek ugyanazon igazságügyminiszteri rendelet 11-ik §-a értelmében 1. évi deczember 27-én déli 12 órakor a felnőtt helyiségben nyilvánosan eszközlendő kisorsolása utján fog megállapittatni. Morlin Imre bizottm. elnök. Márkus József bizottm. jegyző. — A duna-drávai vasút igazgatósága közhírré teszi, hogy uj évtől fogva üres zsákok után , az 1876 okt. hó óta érvényes általános díjszabás A I osztályának díjtétele helyett annak első külön díjszabás szerinti olcsóbb díjtétele fog alkalmaztatni. — Művészeti hírek. Huszár Adolf újabban Trefort Ervin és Soldosné asszony mellszobrait mintázza, Szász Gyula pedig Szigligeti Ede mellszobrát készíti a nemzeti színház számára Jacobey Károly a bukovinai csángómagyarok számára egy sz. Istvánt ábrázoló nagy oltárképen dolgozik. — Lotz Károly gr. Erdődy István sugárúti palotájában néhány lovagkori jelenetet ábrázoló képet fest. A képzőművészeti társulat albumlapjai januárban küldetnek szét, ezek közt lesz Munkácsy Mihály »Ujonczok« czímű ismert műve. A tárlatból több magános is vásárolt újabban művet, m így Gschwindt szeszgyáros megvette Ligeti Antaltól »Morotva vizé«-t, Hagenmacher ugyanettől »Strecsno várá« t, Weiss Sándor Friedländer Frigyesnek »A konyhában« czimü képét, b. Lipthay Béláné ifj. Storno Ferencz »Halász bárkájá«-t, Jálits Géza Ligeti Antal »Naplemente a pusztán« czimü képét, dr. dr. Suhajda István Spányi Béla »Libapásztorá«-t és Klimkovics Ferencz tanár Wörnle Vilmos »Augsburg mellől« czimü képét. — Az őrültek, karácsonya. A lipótmezei orsz. tébolyházban évenkint pompás karácsonyfát szoktak állítani a szerencsétlenek szórakoztatására, kik az ajándékokat valódi gyermek-örömmel fogadják. Volt eset, hogy a tarka fenyőág láttára a szerencsétlenek sötét elméjében a gyermekkori emlékek reflectios világot gyújtottak pár perczre, öntudathoz tértek és keserves sorsukat belátva, könyekre fakadtak. Ez évben is megtette Schnierer Emil igazgató a kellő intézkedéseket, hogy a karácsonyfa díszes legyen. Sokan az őrültek közül előre példázgatták, hogy mit hozzon nekik a Jézuska: kinek könyvet, kinek ruhát, ékszert, nyalánkságot. Mindezt a gondnok úr beszerezte. Az őrültek e megható házi ünnepe ma lesz. — Németh Ignácz, tehetséges novellistánk következő sorok közzétételére kért föl. Nyilatkozat. Tisztelettel értesítem »Elbeszélések, rajzok« czim alatt megjelenendő kötetem ivtartóit és előfizetőit, hogy említett munkám néhány napi késedelemmel Genotationul január 10-re meg fog jelenni. A késésnek sajnálatomra elháríthatatlan nyomdai akadály az oka. Németh Ignácz. — Napi újdonságok. Az újvárosház zárkőletételi ünnepélye még mindig nem tartatott meg s Királyi Pál a jövő közgyűlésen ez iránt indítványt fog tenni. — Lukácsy uj népszínműve »Agnes asszony« valószínűleg január végén fog a népszínházban színre kerülni, együtt a Nouveautés színház híres vaudevillejével a »Coco«-val. — A belvárosi plébánia-templomban holnap Engeszer Mátyás karnagy vezetése Beethoven egyik nagyszabású műve fog megjelenni. — Velenczéből Beleznay István lelkész római oltárt küldött a múzeumnak. A »kisbirtokosok országos földhitelegyesülete« alapítói sorába Debreczen városa f. hó 21-én tartott közgyűlésén hozott határozatánál fogva ötvenezer forintnyi alapítványnyal lépett be.