A Hon, 1879. január (17. évfolyam, 1-27. szám)
1879-01-16 / 14. szám
14. szám. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. csütörtök, január 16. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás*együtt: 1 hónapra....................................................... frt, 3 hónapra ................................... 6 , 6 hónapra................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként.................................... . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik le, mindenki a hó első napjától számíttatik. Budapest, január 15. Az osztrákok s a berlini szerződés. Sajátságos jellemvonása az osztrák parlamenti életnek, hogy mihelyt a hétköznapinál vlamivel jelentékenyebb mozzanat merül föl, az nyomban széttöri a meglevő pártkereteket és formákat, de nem oly módon, hogy aztán e rombolás után még maradjon, vagy újjá alakuljon oly párt és oly többség, mely képes legyen, ha kell, a kezébe ragadni és vinni a kormányhatalmat, hanem a már szétzüllött fraciók még atomisztikusabb törtekre válnak szét. Mint egy kis legyintésre a kártyavár, úgy omlik össze az osztrákok pártélete. Kezdődött e miseria a kiegyezési tárgyalásoknál, folytatása lett az okkupáczió befejezése után a reichsrath összeülésekor, midőn az okkupáczióellenes famosus felirat elkészült s most, mikor a berlini szerződést akarjaszentesitln az osztrák parlament, még tovább megy ez elmállási processus. Eddig még csak egy osztrák parlamenti párt nem volt officiálva a bomlási miazmák által. Most már ez is kezd »bomlani.« Vagy 16 tagja vonakodik megadni feltétlenül a »sanctiót« a berlini szerződésre. És ha még csak annyi »álláspont« és »princip« lenne a berlini szerződés tekintetében, ahány párttöredék van, még hagyján. De a felfogások, cautelák, fentartások és módozatok oly tarka és annyi vegyülete merül föl, ahány tagja van az osztrák képviselőháznak. Egy szóval, az osztrák parlamenti pártélet oly egészségtelen és oly gyenge lábon áll, hogy nem képes veszély nélkül megbírni a nehezebb kérdések vitatását. Valóban isten csodája, hogy Ausztriában átalában kormányozni lehet. Ha az uralkodó az osztrák párt életét akarná zsinórmértékül venni, minthogy kell is rendes és egészséges fejlésű viszonyok között, ugyan melyik fractiót kínálhatná meg új kormányalakítással? A parlamenti élet tehetetlensége Ausztriában elkerülhetlen szükséggé teszi továbbra is fentartani az Auersperg-kormányt, mely a pártok fölött áll, mivelhogy nincs neki pártja. Mindenesetre osztrák specialitás ez. A delegácziók elnapolása és az osztrák parlament összeülése közti pauzát használta föl néhány korrifeusa az »alkotmányhű« pártnak, hogy megkísértse a csehekkel a kibékülést, remélve, hogy ezek amúgy könnyű szerrel beözönlenek a reichsrábba s leszavazzák a berlini szerződést. A kísérletek a szó teljes értelmében kudarczot vallottak s a válaszfal és az ingerültség most még nagyobb, mint volt ennek előtte a cseh és az »alkotmányhű« tábor között. E kísérletek s kivált azok motívumai, meg az osztrák képviselőháznak utóbbi időkben tanusított viselkedései igen-igen közel vitték e parlamenti testületet a beszámíthatlanság pontjáig. Mit fognak tenni ? Hogy az eddig viselt dolgokra rátegyék a koronát, csak az volna még hátra, hogy elvessék a berlini szerződést, vagy mint a haladók javasolják, egyszerűen napirendre térjenek fölötte. Ha ez megtörténnék, abban a percben tér napirendre az osztrák parlament fölött is az elfogulatlan és józan európai közvélemény is, míg az osztrákok »napirendre térése« semmiben sem alterálná az említett nemzetközi szerződést. De eddig tán meg sem fogják vinni a dolgot. Az osztrák »parlamenttől« sok minden kitelhetik, de a berlini szerződés elvetése már attól is igen sok volna. Meg fogják azt szavazni különböző bizalmatlansági és helytelenítő nyilatkozatok és cautelák vagy rezolucziók kíséretében. Auci gut, így vagy úgy, — »mit, oder ohne« — az már egyre megy. Nagyon kevés súlya van már annak, ami a pártatomok cháoszából kihallszik. Távol legyen tőlünk, hogy mi ennek örüljünk. Sőt ellenkezőleg, sajnáljuk a helyzetet, melybe az osztrák parlament maga magát juttatta. Lesz ismét szóáradat a tulon tűnig. Eddig 29 szónok iratkozott föl a berlini szerződés ellen és 12 mellette. Az előbbiek között van s ez becsületére válik a berlini szerződésnek, meg Andrássy grófnak, a kedves emlékű Lustkandl is. A szerződés ellen fog szavazni Schönerer is, ki nyíltan proklamálta Ausztriának Németországba olvadását. És vannak még hozzá hasonló gondolkozásúak többen, kik a berlini szerződés elfogadását ellenzik. Ez eléggé tanulságos reánk is, meg mindazokra, kik még adnak valamit a monarchia fönnállására.Nincs kétségünk aziránt, hogy legfelsőbb helyen sem kerülték el a figyelmet e symptomák. A Herbst-Giskra-féle mindenáron ellenzékeskedések zavarták úgy föl a kedélyeket s okoztak ily fejetlenséget Ausztriában. Ők a felelősek ama veszélyes tünetek fölidézéséért, s attól tartunk, hogy a most újra megindult s heveseknek ígérkező viták oly tárgy és kérdés fölött, mely már emberi lehetőség szerint minden, de minden oldalról és szempontból megvitatva jön, még jobban elkeserítik a ke-idélyeket a parlamenten kívül, magát a parlamentet pedig és pártjait, ha ehhez még kells valami, épenséggel ad absurdum viszik. Nálunk is van baj elég, de istennek hála, attól még is igen messze állunk, hogy oda jussunk, ahol most az osztrákok vannak. És az ő ijesztő példájukat üdvösséges tanulságul fogjuk használni. — A képviselőház január hó 20-kán hétfőn d. e. 11 órakor ülést tart. — A belügyminiszter az országgyűlési ülések megkezdésekor egy jelentkezési hivatalnak Budapesten leendő felállítása tárgyában törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni. A javaslat, a jelentkezés pontos keresztülvitele iránt, szigorú intézkedéseket foglal magában. — A bécsi lapok ama propozícziók felől, melyeket a magyar kormány a román kormánynak a vasútcsatlakozásokra nézve tett, különféle, épenséggel különös közleményeket hoznak. A »B. Corr.« a legilletékesebb helyről nyert informátiói alapján állíthatja, hogy mindezen közlemények, amennyiben azok részletekre vonatkoznak, tejesen alaptalanok. A magyar kormány propozíciói a román kormány által nagyobbrészt már elfogadtattak s jelenleg csak egyes végrehajtási módozatokról van szó, melyekre nézve a román kormány nyilatkozatai a legközelebbi napokra váratnak. Ama közlemények, melyek a szerb vasútépítések kiadására vonatkoznak, hasonlóképen teljesen alaptalanok, mert mielőtt a szerb kormány vasutainak a magyar vasúti hálózathoz való csatlakozását szerződésileg meg nem állapítja, egyátalában nehezen fixirozhatja s még nehezebben építheti ki vasútvonalait. Ez a csatlakozási kérdés azonban mindeddig még nincs eldöntve. — A parlamenti bünfenyitő hata- lom kérdéséhez. A »N. A. Z.« egy hosszabb czikkben száll szembe amaz aggodalmakkal, melyek a német birodalmi gyűlésnek bünfenyítő hatalmára vonatkozó törvényjavaslata ellen hangoztattak, s a többi közt ezeket mondja: »Valahányszor előfordulnak oly esetek — és parlamenti életünkben már nagyon gyakran fordultak elő — hogy a parlamenti szószékről magánemberek gyaláztattak és rágalmaztattak, anélkül, hogy nekik elégtétel volt adható, elismerték annak a szükségességét, hogy a parlamenti szabadsággal történt visszaéléseknek gátat vessenek , valahányszor a szocziáldemokra képviselők arra használták a szószéket, hogy a törvényeket kigúnyolják, vagy ahogy magát egyikük kifejezte »füttyét hányni nekik,« az a kérdés támadt, nincs-e mód megakadályozni, hogy az izgatás oly helyet találjon, honnan büntetlenül lehet propagandát űzni. S most, midőn a szoczialista törvény következtében a szóval és írásban gyakorolt szocziáldemokrata agitácziónak véget vetettek, lehet-e csodálkozni, hogy a talajt is meg akarják tőle vonni, melyen legszabadabban mozoghatott.« »Csak jogokat akarnak — írja nevezett lap tovább azokról, kik e törvényjavaslatot kárhoztatják — a nélkül, hogy a szemben álló kötelességekhez alkalmazkodni akarnának szabadságukat a visszaélések elleni biztosíték nélkül. A szóban levő törvényjavaslatnak bizonyára van egy kétes oldala is, mely iránt meg fog kelleni egyezni, de azalatt az ürügy alatt, hogy annak czélja a népképviselet méltóságával és czéljával össze nem egyeztethető — nem fog lehetni félretolni.« A »Kreuzzeitung«, mely a javaslatot jelenlegi szerkezetében elfogadhatatlannak jelzi, a többi közt megjegyzi, hogy igen nagy fontosságú dolog gondoskodni arról, hogy a szólásszabadsággal ne éljenek vissza oly czélból, hogy lázadásra és felségsértési cselekedetekre izgassanak a birodalmi gyűlés szószékéről. Míg ez akadálytalanul történhetik, a szoczialista törvény hatása csökkentve lesz. A törvényjavaslatnak e tekintetben tett indítványait általában helyeselni lehet, jóllehet, egyes határozatainak még beható megfontolásra van szükségük.A szabadelvűekkel megegyezőleg mi is bajosnak tartjuk a birodalmi gyűlésnek a nevezett fegyelmi rendszabályokon kívül még annak azt is megadni, hogy a birodalmi gyűlés valamely tagját a birodalmi gyűlésben tartott beszédei fölött hozandó ítélet végett a fenyitő bírónak is lehessen átadni. Ily rendelet kétélű kard volna, mely minden pártra nézve veszélyessé válhatna és a parlamenti szabadságot egy a konzervativok által sem óhajtott módon alááshatná.« — Castelar a franczia választásokról. Egy levélben, melyet a nagy spanyol szónok az »El Globo« szerkesztőjéhez intéz, igen meleg hangon nyilatkozik a köztársaság Francziaországban bekövetkezett diadaláról s Thiers, Gambetta, Jules Simon működéséről, mely azt létrehozta. Gambettának a kereskedelmi utazók bankettjén mondott beszédéből indulva ki, igy ír: Vannak e beszédben oly mondások, melyek komoly tanulmányt érdemelnek, oly csodás találóan jelemzik a politikai helyzetet: »A veszélyek sora véget ért, kezdődik a nehézségeké«, mennyire igaz ez a mondás. A köztársaság ellenségei uralma alatt a halál folytonos veszedelme közt haladt. Ma egykori barátaira bizva, nincs mitől tartania, ha csak az elvei értelmezésében s a következések levonásában való túlzástól nem. De a demokrát párt, hosszú tapasztaláson tanulva s korunkbeli eseményeken okulva, tisztába jött az iránt, melyek a kormánypártok kötelessége i s fog módot találni a közvélemény által kért, a nemzeti lelkiismeret által sürgetett reformok valósítására; de nem sérti meg e közben mi törvényes érdeket sem , amit tesz, ij . azzal az óvatossággal teszi, mely jó tartós átalakulásoknál szokásos. A várakozás e . két éve a franczia demokrácziából oly pártot alkotott, mely megtanulta legyőzni magát, uralni szenvedélyeit, s igy győzte s, hóditá meg a legnagyobb s legveszedelmesb nehézségeket, azokat, melyek dogmatismusa engesztelhetetlenségéből s vágyai türelmetlenségéből származhattál volna. — Ami a szenátori választásokat illeti, azok iránt nem lehetett kétség; a mérsékelt és nyűgod akcziónak határozott s biztos diadala lett a következménye s ezzel a franczia politikának a tartósság alapja megadatott. A demokráczia — az eszély s transakczió politikáját követvén, nem feledkezik meg régi elveiről, nem régi bajnokairól. Mi — igy végzi megemlékezését — kik már öregszünk, s kiknek emlékei már szinte vallásunkká válnak, mi, születésünktől fogva halálunkig szoros kapocsban az európai demokrácziával, meg nem állhatjuk, hogy ne hirdessük emelt hangon, hogy a mai diadal, melyet oly őszintén üdvözöl minden ember, ki a szabadságot szereti, ezen törevések következménye, ezen politika koronája, csak a mérsékletnek, csak a türelemnek, csak a nyugalomnak köszönhetik a modern népek legnagyobb , legtartóbb diadalaikat. A Beaconsfield lord »betegségé«ről írják a »Nat. Ztg.«-nak, hogy az angol kabinetben az utóbbi napokban ismét komoly differencziák fordultak elő és a miniszterelnök csak több napi politikai köszvény után lett ismét a helyzet ura. Hosszabb idő óta két kérdés, a török kölcsöntervezet és a Zulu-ügy kérdése körül váltak el a kormány nézetei. A kabinetben van egy befolyásos párt, melyhez Salisbury és Northcote is tartoznak és mely nem akar Anglia vállaira rakni további felelősségeket és kötelezettségeket. Ami a fokföldi bonyodalmakat illeti, azok tudvalevőleg Pretoria annektálása óta keletkeztek; kétségkívül áll, ha a háború Catewayoval el nem kerülhető, Anglia ott pénzügyileg és katonailag erősen lesz igénybe véve és a kabinetben többen voltak, kik a kibocsátott ultimátumot nem akarták az ellenségeskedések megnyitása előtti utolsó stádiumnak tekinteni. Végre azonban mégis Beaconsfield nézete emelkedett érvényre, hogy az akció épen a bajos viszonyok közt a menekülés s nem a veszteglés vagy a hátrálás. — Afghán háboru. A Kandahár előtti táborból ezt irja a »D. Tel.« levelezője. Az emir terve Kandahar védelmét illetőleg, teljes kudarczot vallott. Stewart thnak előre küldvén Palliser ezredes dandárát, meghiusitá az ellenségnek jan. 3-án tervezett éjszakai támadását s visszaszokta az afghánokat Takht-i-Pulba és a Melmandi hegyvonalba. Jan. 4-én aztán a 15-ik huszárezred lepte meg az ellenséget, midőn északára előőrseiket akarták fölállítani. Mire az előőrsök szét voltak szórva, megérkezett Kennedy ezredes némi tüzérséggel s az ellenség balszárnyára kezdett tüzelni, úgy hogy kénytelenek voltak az afghánok a Takht-i-Pul völgybe hátrálni. Palliser ezredes az ágyuszóra elősietett egy hegy mögül s 300 afghán lovast talált egy tömegben tömör sorokban. Azonnal megtámadta őket egy század lovassággal a 15-ik huszárezredből és a 31-ik punjab lovasság egy részével és teljesen szétverte őket, ámbár vitézül harczoltak. Időközben mintegy 1500 afghán lovas jelent meg a czentrumon a hegyvonalon , mikor Palliser ezredes oda ment, erős tüzelést kezdett, srapnelekkel lövetett az ellenségre és ennek nagy hatása volt. Aztán előhozatta a 2-ik betucsistán ezredet, s két vagy három sorlövést rendelt el, miáltal a csata el volt döntve. Az afghánok azonban az éj beálltáig lövöldöztek még s éjfélig megtarták hadállásaikat Hajnalban aztán láttuk, hogy elmentek és ma bizonyságot nyertünk az iránt, hogy Kosab és Kandaháron túl elmenekültek, hol a kapukat bezárták előttük; a gyalogság elhányta fegyverét s a lovasság átvágtatott a herati útra. Palliser ezredes csak 3 angol mérföldnyire áll Kandahar előtt, hová Stewart ezredessel holnap fogunk bevonulni. — Újvidék város közgyűlése dr. Poit Mihály indítványára elhatározta ő felségeik jubileumát megünnepelni. Az indítvány a legnagyobb lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtatván, az előkészületi bizottság megválasztatott, illetőleg kiküldetett. A »Zásztava« Polit indítványát jelentőségteljesnek nevezi, »annál is inkább pedig, mivel »a szerbekre nézve mostani kedvezőtlen politikai körülmények között« a szerb nép illegalitással gyanúsíttatott. Politnak azonban a legilletékesebb helyen (?) volt alkalma tapasztalni, hogy a téves és lelkiismeretlen információk mennyire ártottak a szerbeknek. A szerb nép lojalitásának tehát az uralkodó irányában, amely lojalitáshoz eddigelé semmiféle kétség nem fért, mert elontott vérrel volt az bebizonyítva, s azt csakis a szerbek ellenségei vonathatták kétségbe rosszlelküleg, ezúttal is kifejezést kellett adni s ugyanazt teljesen érvényre kellett emelni.« — Jól van. — A képviselőház pénzügyi bizottságában, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásához az esti lapunkban közlöttek után még megemlítjük, hogy Móricz Pál szintén kiemeli az ipar és kereskedés fontosságát, azonban Magyarország törzsvagyonát annak mezőgazdaságában véli feltalálni mezőgazdaságunk emelésére eddig kevés tétetett, pedig a mezőgazdasági czikkekkel való kereskedés a legfőbb kereskedelmi ágainkat képezik a mezőgazdasági gyáripar fejlesztése és a mezőgazdasággal várhatatlan kapcsolatban van, — így a gazdászatunk emelése, egyúttal iparunk és kereskedésünk emelése, lévén — arra hívja fel mindenek felett a miniszter figyelmét. — Lukács Béla képviselő úrnak az államgazdászati irány emelésére vonatkozó nézetét ugyan osztja — de ha a miniszter egy nagyobb összeget irányzott volna elő kételkedik rajta, hogy Lukács Béla képviselő úr a a túlkiadásokért meg nem rótta volna a minisztert. Ezzel az átalános vita befejeztetvén, következett a részleges tárgyalás, s annak egyes tételei kevés kivétellel változatlanul fogadtattak el.1j A keleti marhavész és egyéb járványok elfojtására előirányzott 39.000 frt helyett Wahrmann előadó indítványára 80.000 frt állapíttatott meg, minthogy az eddigi tapasztalatok szerint a kért összeg rendes körülmények között sem- volt soha elegendő s a következő jövő előreláthatólag számos költséges intézkedést fog igényelni a marha a vész elhárítására. ,, Ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czélok előirányzat: 38.970 frt kiadá és 15.400 frt bevétel, czíménél Hegedüs Sándor indítványára felhívja a bizottság a kormány figyelmét arra, hogy a szabadalmi kérdés előbb törvényhozási úton rendeztessék. Horváth Lajos, Molnár György, és Rakovszky István az ipartörvény revisióját hozzák szóba, mihez Csengeri Antal az ipari szakoktatás fejlesztésének szükségét is csatolta. .... Kemény miniszter reménye, hogy a közejövőben be fogja mutathatni az erre vonatkozó javaslatot, mely leginkább a practicus élet követelményein ■ lesz figyelemmel. : Zsedényi elnök kérdést intéz, hogy a házi iparral foglalkozó egyleteknek és tanintézeteknél nyújtott segély kellő eredményt mutat-e fel ? : Kemény miniszter több példát hoz fel az illető egyletek és közegek sikeres működéséről. Horváth Lajos szükségesnek tartja ezen egyletek segélyezését és hasznosnak az eredményt szintúgy Wahrmann, valamint Lukács Béla ki azonban az eredményt ellenőrizhetőnek nem tartja , egyszerűen a kormányra bízza, hogy az ezen czélra , megszavazott összegeket a legczélszerűbben használja fel. Ennek ellenében Rakovszky István azt hangsúlyozza, hogy az eredmény országszerte már most is constatálható, s hogy ezen mozgalomnak, mely nagyrészt a közönség buzgalmát és áldozatkészségét veszi igénybe, fontos nemzetgazdasági hatása van a köznépre, bár e hatás számokkal nem is fejezhető ki. Az iparegyesület segélyezésére vonatkozólag Csengery Antal figyelmébe ajánlja a miniszternek, hogy az egyesületnek ezen országos segélylyel fentartott közlönye különítse el a szakoktatás ügyeit az egyesület hivatalos közleményeitől és szorítkozzék az ipar tanítása és fejlesztésére, de ne űzzön közgazdasági nagy politikát. A czím különben változatlanul elfogadtatott. A gazdaság különböző ágainak emelésére előirányzott 50.000 írtnál Lukács Béla azon indítványt teszi, hogy a miniszteri teendők új, czélszerűbb beosztása szorgalmaztassék. Nevezetesen az államjavak, bányák stb. az ipar és kereskedelmi minisztérium ügykörébe soroztassanak, míg viszont a távirda, és posta a közlekedési minisztérium alá rendeltessék. Ez indítvány helyességét többen és maga a miniszter is elismerte, de Csengery nézetéhez képest ez indítvány tárgyalása az átalános tárgyalására halasztatott. Ugyanezen czímnél Lukács Béla és Brjanovics Sándor a marhatenyésztés és az öntözési rendszer fontosságát hangsúlyozták s ezeknek érdekében esetleg a már igen szépen kifejlett lótenyésztésre szánt összegek reducálásával nagyobb összegeket kívánnak felvétetni a költségvetésbe. Kemény miniszter szintén elismeri ez ügyek fontosságát s kijelenti, hogy ez irányban annak idejében javaslatokat is fog előterjeszteni. Nem tartja azonban czélszerűnek addig, míg a részletekről s nevezetesen az alkalmazandó eszközök minőségéről és mennyiségéről tüzetes előterjesztést nem tehet. A lótenyésztés cziménél, előirányzat 2.326.292 frt. Wahrmann előadó constatálja, hogy az állami lótenyész intézetek zárszámadása kedvező eredményt mutat fel s a bevételek 170,000 írttal kedvezőbbek az előirányzatnál. Czélszerűnek látná a czímnél a kiadások fokozatos apasztását, de szemben azzal, hogy az ország közvéleménye is mindinkább felkarolja ez ügyet, ezúttal külön indítványt nem tesz. Lukács Béla az ellen tesz kifogást, hogy a kedvező eredmény a gazdasági kezelés fejlődésének tulajdonítható, holott főczélnak az intézetekben a lótenyésztésnek kellene lennie s nem a mezőgazdaságnak. Kemény G. K. miniszter megjegyzi, hogy a lótenyésztés ügye nem hanyagoltatik el, s hogy a kedvező eredménynek is lényeges tényezője épen a prak élelmezésének tételében rejlik, mivel az élelmiszerek olcsóbban voltak beszerezhetők. Maga is helyesli, hogy ezen intézetek gazdasága lehetőleg bérlet útján kezeltessék, de ahol nem talál megbízható bérlőt, vagy csak nagyon olcsó ajánlatok léteznek , kötelességének tartja esetleg házi kezelés által is megóvni a kincstárt a károsodástól. A statisztikai hivatal címénél Lukács Béla azon indítványt terjeszti elő, hogy a közgazdasági adatok gyűjtése és összeállítása már most megkezdessék, hogy e czélra költség már 1879-re állapíttassák meg , a kormány utasittassék, hogy az adatok gyűjtése iránt intézkedjék. A lefolyt kiegyezési tárgyalások alkalmával a legnagyobb nehézség épen ezen adatok hiánya volt. — Ha azok gyűjtése sokba is kerülne, ki fogja fizetni magát a költség, a 10 év múlva újra bekövetkező kiegyezési tárgyalások alkalmával. Hegedűs Sándor és Kemény G. miniszter elismerik ez ügy fontosságát. Annak érdekében most is folynak az előtanácskozások és tárgyalások. Költséget előirányozni azonban mindaddig nem volna czélszerű még az adatgyűjtés rendszere és miképre megállapítva nem lesz. A miniszter különösen azt is kiemeli, hogy adatgyűjtés rendszerének megállapítása és életbeléptetése törvényhozási intézkedést is fog igényelni. Bujanovics Sándor és Wahrmann Mór a költségek felvételét mellőzvén, a jelentésben kívánják fölhívni a háznak s általa a kormánynak figyelmét e teendőre, utasítván a kormányt, hogy e tekintetben mielőbb előterjesztést tegyen. A bizottság ily értelemben állapítja meg a határozatot. A posta czíménél Wahrmann Mór a Boszniába küldött magyar postatisztekről s ezek díjazása iránt intéz kérdést, mire a kormány részéről azon válasz adatott, hogy a hadsereggel mozgósított postatisztek illetményei a közös hadügyi tárcza által fedeztetnek, itthon pedig e munkaerő ideiglenesen alkalmazott hivatalnokokkal pótoltatik. A kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgya-l lása befejeztetvén, az ülés d. u. 2 óra után véget ért. A közelebbi ülésen holnap délelőtt 10 órakor a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetése lesz napirenden. Alkotmányos nehézségek s alkotmánysérelmek. A nagy szavakkal dobálózás mestersége sehol a világon nem lendült akkora virágzásnak, mint a mi hazánkban. Ha egyéb iparágaink csak megközelítőleg lennének is oly fejlettek, mint a minő tökéletességre e téren vergődött a politikai mesteremberek képzettsége, bizony túl lennénk sok bajon s megoldottunk volna nem egy problémát, mely most még vajmi súlyosan, hogy ne mondjuk, fenyegetőig nehezedik ránk. A nagy szavakkal való ily dobálózás fejlődése azonban, fájdalom, nemcsak nem tart arányt egyéb fejlődéssel, hanem rendesen megfordított viszony van ennek s a közélet egyéb rétegeinek fejlődése közt. A megpróbáltatások súlyos, nehéz napjaiban szokott kifejlődni az ilyen handabandákra kedvező légkör, s mindig akadnak, kik a viszonyok baljós ködében bátorságot vesznek maguknak rémítések és jajveszékelés által még inkább fokozni a körülmények által amúgy is kikerülhetlenné tett bizonytalanságot. Visszatekintve közéletünk utolsó harmadfél évére, mióta a külpolitikai kérdések —karöltve velük nemzetiségi kérdés és szenvedély — fogékonyabbá tették a kedélyeket e téren a gyúanyagok iránt, egész kuriozitással tapasztalja az ember, hogy alig múlik el hét, amelyen a kötelességét teljesítő kormány ellen képtelennél képtelenebb vádak ne hangoznának. S az jellemzi legjobban e helyzetet, hogy e vádaskodás nem áll meg a mérséklet azon határánál, hol az ellenzéki szellem és hangulat sokat jog i gonulttá, még többet megbocsáthatóvá tesz; e vádaskodási mánia tulcsspong korlátokon s képzeleten; legkisebb vádja a holárulás, legkisebb megtorlása a vád alá helyezés, szótárának legenyhébb kifejezése is piszkolódás, ha ugyan nem fenyegetés. Ez teszi érthetővé az »alkotmánysértés« untasan való emlegetését. Parlamentárisan kormányzott államban szorosan véve az alkotmánysértés non seno. Ahol beáll az allkotmánysértés, megszűnik a parlamenti kormányzás , ahol pedig a parlamenti kormányzás alapföltétele — törvényhozás és kormány közt az összhang — megvan, ott alkotmánysértés, ultima analisi nincs. S nálunk sok mindent mondhat az ellenzék, de azt nem, hogy a kormány és parlament, kormány és törvényhozás közt a viszony tiszta, szabatos ne lenne. Annyira szabatos volt, hogy például a felirati vitában a költség mekkoraságán jelentékeny csorbát engedett ejteni a kormány és a szabadelvű párt, s nem kívánt a horvát szavazatok — e kérdésekben vele ellentétes irányzatú — tömbje által a többség külső erősbítése árán belső összetartozandóságából a legcsekélyebbet is levonatni. Nincs ennél több »alkotmányszerűség« Európa egyik parlamentáris államának magatartásában sem, s ez meg van a mi kormányunkéban is. Csodálkozva látja az ember, minő parányi dolgokat tud e részben nap-ygyá fúni az említettük mánia. — Egy fáklyás zene betiltása, mihez joga van nemcsak minden alkotmányos kormánynak, de minden rendőrkapitánynak, hónapokig képezte mint »alkotmánysértés« diskusszió tárgyát. Ma bizonyára azok legnagyobb része, kik akkor a legvehemensebben vettek részt e diskusszióban, mosolyogva gondolnak vissza rá. De nemcsak ez volt hazaárulás. Hazaárulás s alkotmánysértés volt, hogy a szerb háború idején törvényesen indimált s helyesen kiállított orosz útlevéllel utazó oroszokat le nem tartóztattunk s haza nem tolonczoztunks ez nem zárta ki, hogy egy évvel rá az legyen alkotmánysértés, hogy határunkon egy másik hadviselő félnek nem engedtünk fegyvert szállítani s önkénytes csapatot szervezni. S időközben mennyi apróbb »alkotmánysértés« még! Egy képviselőhöz bevetődik két gyanús hordár, kinek valami köze van a politikához, kész az immunitás megsértése. A képviselőház környékén illetlen tüntetések megakadályozására némi őrizetet öszpontosítnak .• Kész a merénylet a ház szabad tanácskozása ellen. Egy hírlapiról, mivel utczai botrányban részt vett, elfognak:ez már a sajtó szabadságának korlátozása, s mikor éhező véreink ellátására becsületes díjazás mellett fuvarokat rendel ki a kormány, ez már nemcsak az alkotmány ellen való sérelem, ez már a tulajdonjog valóságos megsértése s megyegyüléseken megtapsolják azt a szónokot, ki rablónak nevezi a közeget, mely a kormány ilyetén rendeletét végrehajtja. S ha ezzel a »törvénysértéssé« felfújt mindenfélének vége lenne! De nincs. Egy tételnek a midgetbe felvétele, egy másiknak kihagyásaegy rendelet e kép értelmezése, valamely rendeleti intézkedés mással való helyettesítése, így ünnep megülése, a gyűlések tartásának szabályozása, a delegácziók mikor való egybehívása, ezek a magukban fontos, érdem.