A Hon, 1879. január (17. évfolyam, 1-27. szám)

1879-01-16 / 14. szám

14. szám. XV. évfolyam. Reggeli­­ kiadás. Budapest, 1879. csütörtök, január 16. Szerkesztési iroda.: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-h­ivatal: Barátok­ tere, Athen­aeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás*együtt: 1 hónapra....................................................... frt, 3 hónapra ................................... 6 , 6 hónapra................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként.................................... . Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik le, min­­denki a hó első napjától számíttatik. Budapest, január 15. Az osztrákok s a berlini szerződés. Sajátságos jellemvonása az osztrák par­lamenti életnek, hogy mihelyt a hétköznapi­nál v­lamivel jelentékenyebb mozzanat me­rül föl, az nyomban széttöri a meglevő párt­­kereteket és formákat, de nem oly módon, hogy aztán e rombolás után még maradjon, vagy újjá alakuljon oly párt és oly többség, mely képes legyen, ha kell, a kezébe ragadni és vinni a kormányhatalmat, hanem a már szétzüllött frac­iók még atomisztikusabb tör­tekre válnak szét. Mint egy kis legyintésre a kártyavár, úgy omlik össze az osztrákok pártélete. Kezdődött e miseria a kiegyezési tár­gyalásoknál, folytatása lett az okkupáczió befejezése után a reichsrath összeülésekor, midőn az okkupáczióellenes famosus felirat elkészült s most, mikor a berlini szerződést akarja­­szentesitln­ az osztrák parlament, még tovább megy ez elmállási processus. Eddig még csak egy osztrák parlamenti párt nem volt officiálva a bomlási miazmák által. Most már ez is kezd »bomlani.« Vagy 16 tagja vonakodik megadni feltétlenül a »sanc­­tiót« a berlini szerződésre. És ha még csak annyi »álláspont« és »princip« lenne a ber­lini szerződés tekintetében, a­hány párttöre­dék van, még hagyján. De a felfogások, cau­­telák, fentartások és módozatok oly tarka és annyi vegyülete merül föl, a­hány tagja van az osztrák képviselőháznak. Egy szóval, az osztrák parlamenti párt­élet oly egészségtelen és oly gyenge lábon áll, hogy nem képes veszély nélkül megbírni a nehezebb kérdések vitatását. Valóban isten csodája, hogy Ausztriában átalában kormá­nyozni lehet. Ha az uralkodó az osztrák párt életét akarná zsinórmértékül venni, mint­­­hogy kell is rendes és egészséges fejlésű vi­szonyok között, ugyan melyik fractiót kínál­hatná meg új kormányalakítással? A parla­menti élet tehetetlensége Ausztriában elke­­rülhetlen szükséggé teszi továbbra is fen­­tartani az Auersperg-kormányt, mely a pártok fölött áll, mivelhogy nincs neki pártja. Min­denesetre osztrák spec­ialitás ez. A delegácziók elnapolása és az osztrák parlament összeülése közti pauzát használta föl néhány korrifeusa az »alkotmányhű« pártnak, hogy megkísértse a csehekkel a ki­békülést, remélve, hogy ezek amúgy könnyű szerrel beözönlenek a reichsráb­ba s lesza­vazzák a berlini szerződést. A kísérletek a szó teljes értelmében kudarczot vallottak s a vá­laszfal és az ingerültség most még nagyobb, mint volt ennek előtte a cseh és az »alkot­mányhű« tábor között. E kísérletek s kivált azok motívumai, meg az osztrák képviselőháznak utóbbi idők­ben tanusított viselkedései igen-igen közel vitték e parlamenti testületet a beszámíthat­­lanság pontjáig. Mit fognak tenni ? Hogy az eddig vi­selt dolgokra rátegyék a koronát, csak az volna még hátra, hogy elvessék a berlini szerződést, vagy mint a haladók javasolják, egyszerűen napirendre térjenek fölötte. Ha ez megtörténnék, abban a perc­ben tér napi­rendre az osztrák parlament fölött is az elfo­gulatlan és józan európai közvélemény is, míg az osztrákok »napirendre térése« semmi­ben sem alterálná az említett nemzetközi szer­ződést. De eddig tán meg sem fogják vinni a dolgot. Az osztrák »parlamenttől« sok min­den kitelhetik, de a berlini szerződés elvetése már attól is igen sok volna. Meg fogják azt szavazni különböző bi­zalmatlansági és helytelenítő nyilatkozatok és cautelák vagy rezolucziók kíséretében. Auci gut, így vagy úgy, — »mit, oder ohne« — az már egyre megy. Nagyon kevés súlya van már annak, a­mi a párt­atomok cháoszából kihallszik. Tá­vol legyen tőlünk, hogy mi ennek örüljünk. Sőt ellenkezőleg, sajnáljuk a helyzetet, mely­be az osztrák parlament maga magát jut­tatta. Lesz ismét szóáradat a tulon tűnig. Ed­dig 29 szónok iratkozott föl a berlini szerző­dés ellen és 12 mellette. Az előbbiek között van s ez becsületére válik a berlini szerző­désnek, meg Andrássy grófnak, a kedves em­lékű Lustkandl is. A szerződés ellen fog szavazni Schönerer is, ki nyíltan prokla­­málta Ausztriának Németországba olvadását. És vannak még hozzá hasonló gondolkozá­­súak többen, kik a berlini szerződés elfoga­dását ellenzik. Ez eléggé tanulságos reánk is, meg mind­azokra, kik még adnak valamit a monarchia fönnállására.Nincs kétségünk aziránt, hogy legfelsőbb helyen sem kerülték el a figyelmet e symptomák. A Herbst-Giskra-féle mindenáron ellen­­zékeskedések zavarták úgy föl a kedélyeket s okoztak ily fejetlenséget Ausztriában. Ők a felelősek ama veszélyes tünetek fölidézéséért, s attól tartunk, hogy a most újra megindult s heveseknek ígérkező viták oly tárgy és kér­dés fölött, mely már emberi lehetőség szerint minden, de minden oldalról és szempontból megvitatva jön, még jobban elkeserítik a ke-­i­­­délyeket a parlamenten kívül, magát a par­­­­lamentet pedig és pártjait, ha ehhez még kell­­s valami, épenséggel ad absurdum viszik. Ná­lunk is van baj elég, de istennek hála, attól még is igen messze állunk, hogy oda jussunk, a­hol most az osztrákok vannak. És az ő ijesztő példájukat üdvösséges tanulságul fog­juk használni.­­ — A képviselőház január hó 20-kán hétfőn d. e. 11 órakor ülést tart. — A belügyminiszter az országgyűlési ülések megkezdésekor egy jelentkezési hi­vatalnak Budapesten leendő felállí­tása tárgy­ában törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni. A javas­lat, a jelentkezés pontos keresztülvitele iránt, szigorú intézkedéseket foglal magában. — A bécsi lapok ama propozícziók felől, melyeket a magyar kormány a román kormánynak a vasútcsatlakozásokra nézve tett, különféle, épenséggel különös közlemé­nyeket hoznak. A »B. Corr.« a legilletékesebb hely­ről nyert informátiói alapján állíthatja, hogy mind­ezen közlemények, a­mennyiben azok részle­tekre vonatkoznak, tejesen alaptalanok. A ma­gyar kormány propozíc­iói a román kormány által nagyobbrészt már elfogadtattak s jelenleg csak egyes végrehajtási módozatokról van szó, melyekre nézve a román kormány nyilatkozatai a legközelebbi napokra váratnak. Ama közlemények, melyek a szerb vasútépítések kiadására vonatkoz­nak, hasonlóképen teljesen alaptalanok, mert mielőtt a szerb kormány vasutainak a magyar vasúti­­ hálózathoz való csatlakozását szerződésileg meg nem állapítja, egyátalában nehezen fixirozhatja s még ne­hezebben építheti ki vasútvonalait. Ez a csatlakozási­­ kérdés azonban mindeddig még nincs eldöntve. — A parlamenti bünfenyitő hata-­­ lom kérdéséhez. A »N. A. Z.« egy hosszabb czikkben száll szembe amaz aggodalmakkal, melyek a német birodalmi gyűlésnek bünfenyítő hatalmára vonatkozó törvényjavaslata ellen hangoztattak, s a többi közt ezeket mondja: »Valahányszor előfordul­nak oly esetek — és parlamenti életünkben már na­gyon gyakran fordultak elő — hogy a parlamenti szószékről magánemberek gyaláztattak és rágalmaz­­tattak, a­nélkül, hogy nekik elégtétel volt adható, el­ismerték annak a szükségességét, hogy a parlamenti szabadsággal történt visszaéléseknek gátat vessenek , valahányszor a szocziál­demokra képviselők arra használták a szószéket, hogy a törvényeket kigúnyol­­ják, vagy a­hogy magát egyikük kifejezte »füttyét hányni nekik,« az a kérdés támadt, nincs-e mód meg­akadályozni, hogy az izgatás oly helyet találjon, hon­nan büntetlenül lehet propagandát űzni. S most, mi­dőn a szoczialista­ törvény következtében a szóval és írásban gyakorolt szocziál­demokrata agitácziónak véget vetettek, lehet-e csodálkozni, hogy a talajt is meg akarják tőle vonni, melyen legszabadabban mo­zoghatott.« »Csak jogokat akarnak — írja nevezett lap to­vább azokról, kik e törvényjavaslatot kárhoztatják — a nélkül, hogy a szemben álló kötelességekhez alkal­mazkodni akarnának­­ szabadságukat a visszaélések elleni biztosíték nélkül. A szóban levő törvényjavas­latnak bizonyára van egy kétes oldala is, mely iránt meg fog kelleni egyezni, de azalatt az ürügy alatt, hogy annak czélja a népképviselet méltóságával és czéljával össze nem egyeztethető — nem fog lehetni félretolni.« A »Kreuzzeitung«, mely a javaslatot jelenlegi szerkezetében elfogadhatatlannak jelzi, a többi közt megjegyzi, hogy igen nagy fontosságú dolog gondos­kodni arról, hogy a szólás­szabadsággal ne éljenek vissza oly czélból, hogy lázadásra és felség­sértési cselekedetekre izgassanak a biro­­­­dalmi gyűlés szószékéről. Míg ez akadálytalanul tör­ténhetik, a szoczialista­ törvény hatása csökkentve lesz. A törvényjavaslatnak e tekintetben tett indítvá­­nyait általában helyeselni lehet, jóllehet, egyes hatá­rozatainak még beható megfontolásra van szükségük.­­A szabadelvűekkel m­egegyezőleg mi is bajosnak tartjuk a birodalmi gyűlésnek a nevezett fegyelmi rendszabályokon kívül még annak azt is megadni, hogy a birodalmi gyűlés valamely tagját a birodalmi gyűlésben tartott beszédei fölött hozandó ítélet vé­gett a fenyitő bírónak is lehessen átadni. Ily rendelet kétélű kard volna, mely minden pártra nézve veszé­lyessé válhatna és a parlamenti szabadságot egy a konzervativok által sem óhajtott módon alááshatná.« — Castelar a franczia választá­sokról. Egy levélben, melyet a nagy spanyol szónok az »El Globo« szerkesztőjéhez intéz, igen meleg han­gon nyilatkozik a köztársaság Francziaországban bekövetkezett diadaláról s Thiers, Gambetta, Jules Simon működéséről, mely azt létrehozta. Gambettá­­nak a kereskedelmi utazók bankettjén mondott be­szédéből indulva ki, igy ír: Vannak e beszédben oly mondások, melyek komoly tanulmányt érdemelnek, oly csodás találóan j­elemzik a politikai helyzetet: »A veszélyek sora véget ért, kezdődik a nehézsége­ké«, mennyire igaz ez a mondás. A köztársaság el­lenségei uralma alatt a halál folytonos veszedelme közt haladt. Ma egykori barátaira bizva, nincs mitől tartania, ha csak az elvei értelmezésében s a követ­kezések levonásában való túlzástól nem. De a de­­mokrát párt, hosszú tapasztaláson tanulva s korunk­­beli eseményeken okulva, tisztába jött az iránt, me­lyek a kormánypártok kötelessége i s fog módot ta­lálni a közvélemény által kért, a nemzeti lelkiismeret által sürgetett reformok valósítására; de nem sért­i meg e közben mi törvényes érdeket sem , a­mit tesz, i­j .­­ azzal az óvatossággal teszi, mely jó tartós átalakulá­soknál szokásos. A várakozás e . két éve a franczia demokrácziából oly pártot alkotott, mely megtanulta legyőzni magát, uralni szenvedélyeit, s igy győzte s, hóditá meg a legnagyobb s legveszedelmesb nehézsé­­­geket, azokat, melyek dogmatismusa engesztelhetet­lenségéből s vágyai türelmetlenségéből származhattál volna. — A­mi a szenátori választásokat illeti, azok iránt nem lehetett kétség; a mérsékelt és nyűgod akcziónak határozott s biztos diadala lett a következ­ménye s ezzel a franczia politikának a tartósság alapja megadatott. A demokráczia — az eszély s­­ transakczió politikáját követvén, nem feledkezik meg régi elveiről, nem régi bajnokairól. Mi — igy végzi megemlékezését — kik már öregszünk, s kiknek em­lékei már szinte vallásunkká válnak, mi, születésünk­től fogva halálunkig szoros kapocsban az európai de­­mokrácziával, meg nem állhatjuk, hogy ne hirdessük emelt hangon, hogy a mai diadal, melyet oly őszintén üdvözöl minden ember, ki a szabadságot szereti, ezen töre­vések következménye, ezen politika koronája, csak a mérsékletnek, csak a türelemnek, csak a nyu­galomnak köszönhetik a modern népek legnagyobb , legtartóbb diadalaikat. A Beaconsfield lord »betegségé«­­ről írják a »Nat. Ztg.«-nak, hogy az angol kabinet­ben az utóbbi napokban ismét komoly differencziák fordultak elő és a miniszterelnök csak több napi p­o­­litikai köszvény után lett ismét a helyzet ura. Hosszabb idő óta két kérdés, a török kölcsön­tervezet és a Zulu-ügy kérdése körül váltak el a kormány nézetei. A kabinetben van egy befolyá­sos párt, melyhez Salisbury és Northcote is tartoz­nak és mely nem akar Anglia vállaira rakni további felelősségeket és kötelezettségeket. A­mi a fokföldi bonyodalmakat illeti, azok tudvalevőleg Pretoria an­­nektálása óta keletkeztek; kétségkívül áll, ha a há­ború Catewayoval el nem kerülhető, Anglia ott pénz­ügyileg és katonailag erősen lesz igénybe véve és a kabinetben többen voltak, kik a kibocsátott ultimá­tumot nem akarták az ellenségeskedések megnyitása előtti utolsó stádiumnak tekinteni. Végre azonban mégis Beaconsfield nézete emelkedett érvényre, hogy az akc­ió épen a bajos viszonyok közt a menekülés s nem a veszteglés vagy a hátrálás. — Afghán háboru. A Kandahár előtti táborból ezt irja a »D. Tel.« levelezője. Az emir terve Kandahar védelmét illetőleg, teljes kudarczot vallott. Stewart thnak előre küldvén Palliser ez­redes dandárát, meghiusitá az ellenségnek jan. 3-án tervezett éjszakai támadását s visszaszok­ta az afghá­­nokat Takht-i-Pulba és a Mel­mandi hegyvonalba. Jan. 4-én aztán a 15-ik huszárezred lepte meg az el­lenséget, midőn északára előőrseiket akarták fölállí­tani. Mire az előőrsök szét voltak szórva, megérkezett Kennedy ezredes némi tüzérséggel s az ellenség balszárnyára kezdett tüzelni, úgy hogy kénytelenek voltak az afghánok a Takht-i-Pul völgybe hátrálni. Palliser ezredes az ágyuszóra elősietett egy hegy mögül s 300 afghán lovast talált egy tömegben tömör sorokban. Azonnal megtámadta őket egy század lo­vassággal a 15-ik huszárezredből és a 31-ik punjab lovasság egy részével és teljesen szétverte őket, ám­bár vitézül harczoltak. Időközben mintegy 1500 af­ghán lovas jelent meg a czentrumon a hegyvonalon , mikor Palliser ezredes oda ment, erős tüzelést kezdett, srapnelekkel lövetett az ellenségre és en­nek nagy hatása volt. Aztán előhozatta a 2-ik be­­tucsistán ezredet, s két vagy három sorlövést ren­delt el, miáltal a csata el volt döntve. Az afghánok­­ azonban az éj beálltáig lövöldöztek még s éjfélig megtarták hadállásaikat Hajnalban aztán láttuk, hogy elmentek és ma bizonyságot nyertünk az iránt,­ hogy Kosab és Kandaháron túl elmenekültek, hol a kapukat bezárták előttük; a gyalogság elhányta fegyverét s a lovasság átvágtatott a herati útra. Palliser ezredes csak 3 angol mérföldnyire áll Kandahar előtt, hová Stewart ezredessel holnap fogunk bevonulni. — Újvidék város közgyűlése dr. Po­­­it Mihály indítványára elhatározta ő felségeik ju­­b­i­l­e­u­m­á­t megünnepelni. Az indítvány a legna­gyobb lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtatván, az előkészületi bizottság megválasztatott, illetőleg ki­küldetett. A »Z­ásztava« Polit indítványát jelen­tőségteljesnek nevezi, »annál is inkább pedig, mivel »a szerbekre nézve mostani kedvezőtlen politikai kö­rülmények között« a szerb nép illegalitással gyanú­­síttatott. Politnak azonban a legilletékesebb h­e­l­y­e­n (?) volt alkalma tapasztalni, hogy a téves és lelkiismeretlen információk mennyire ártottak a szerbeknek. A szerb nép lojalitásának tehát az ural­kodó irányában, a­mely lojalitáshoz eddigelé semmi­féle kétség nem fért, mert elontott vérrel volt az be­bizonyítva, s azt csakis a szerbek ellenségei vonat­hatták kétségbe rosszlelküleg, ezúttal is kifejezést kellett adni s ugyanazt teljesen érvényre kellett emelni.« — Jól van. — A képviselőház pénzügyi bizottsá­gában, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­nisztérium költségvetésének tárgyalásához az esti lapunkban közlöttek után még megemlítjük, hogy Móricz Pál szintén kiemeli az ipar és keres­kedés fontosságát, azonban Magyarország törzsvagyo­nát annak mezőgazdaságában véli feltalálni mezőgaz­daságunk emelésére eddig kevés tétetett, pedig a mezőgazdasági czikkekkel való kereskedés a legfőbb kereskedelmi ágainkat képezik a mezőgazdasági gyár­ipar fejlesztése és a mezőgazdasággal várhatatlan kap­­csolatban van, — így a gazdászatunk emelése, egyúttal iparunk és kereskedésünk emelése, lévén — arra hívja fel mindenek felett a miniszter figyelmét. — Lukács Béla képviselő úrnak az államgazdászati irány eme­lésére vonatkozó nézetét ugyan osztja — de ha a miniszter egy nagyobb összeget irányzott volna elő kételkedik rajta, hogy Lukács Béla képviselő úr a a túlkiadásokért meg nem rótta volna a minisztert. Ezzel az átalános vita befejeztetvén, következett a részleges tárgyalás, s annak egyes tételei kevés kivé­tellel változatlanul fogadtattak el.1j A keleti marhavész és egyéb jár­ványok elfojtására előirányzott 39.000 frt helyett Wahrmann előadó indítványára 80.000 frt álla­píttatott meg, minthogy az eddigi tapasztalatok sze­rint a kért összeg rendes körülmények között sem­­- volt soha elegendő s a következő jövő előreláthatóla­g számos költséges intézkedést fog igényelni a marha a vész elhárítására. ,, Ipari, kereskedelmi és külkeres­­­kedelmi czélok előirányzat: 38.970 frt kiadá­­ és 15.400 frt bevétel, czíménél H­e­g­e­d­ü­s Sándo­r indítványára felhívja a bizottság a kormány figyel­­­mét arra, hogy a szabadalmi kérdés előbb törvény­­­hozási úton rendeztessék. Horváth Lajos, M­o­l­­­n­á­r György, és Rakovszky István az ipartör­­­vény revisióját hozzák szóba, mihez Csenger­­i Antal az ipari szakoktatás fejlesztésének szükségé­t is csatolta.­­ .... Kemény miniszter reménye, hogy a köze­jövőben be fogja mutathatni az erre vonatkozó javas­latot, mely leginkább a practicus élet követelményein ■ lesz figyelemmel. : Zsedényi elnök kérdést intéz, hogy a há­­­zi iparral foglalkozó egyleteknek és tanintézeteknél­­ nyújtott segély kellő eredményt mutat-e fel ? : Kemény miniszter több példát hoz fel az il­­­lető egyletek és közegek sikeres működéséről.­­ Horváth Lajos szükségesnek tartja ezen egyletek segélyezését és hasznosnak az eredményt szintúgy Wahrmann, valamint Lukács Béla ki azonban az eredményt ellenőrizhetőnek nem tartja , egyszerűen a kormányra bízza, hogy az ezen czélra , megszavazott összegeket a legczélszerűbben használja fel. Ennek ellenében Rakovszky István azt hang­súlyozza, hogy az eredmény országszerte már most is constatálható, s hogy ezen mozgalomnak, mely nagy­részt a közönség buzgalmát és áldozatkészségét veszi igénybe, fontos nemzetgazdasági hatása van a köz­népre, bár e hatás számokkal nem is fejezhető ki. Az iparegyesület segélyezésére vonatko­zólag Csengery Antal figyelmébe ajánlja a mi­niszternek, hogy az egyesületnek ezen országos se­­gélylyel fentartott közlönye különítse el a szakokta­tás ügyeit az egyesület hivatalos közleményeitől és szorítkozzék az ipar tanítása és fejlesztésére, de ne űzzön közgazdasági nagy politikát. A czím különben változatlanul elfogadtatott. A gazdaság különböző ágainak e­me­l­ésér­e előirányzott 50.000 írtnál Lukács Béla azon indítványt teszi, hogy a miniszteri teendők új, czélszerűbb beosztása szorgalmaztassék. Neveze­tesen az államjavak, bányák stb. az ipar és kereske­delmi minisztérium ügykörébe soroztassanak, míg vi­szont a távirda, és posta a közlekedési minisztérium alá rendeltessék. Ez indítvány helyességét többen és maga a mi­niszter is elismerte, de Csengery nézetéhez képest ez indítvány tárgyalása az átalános tárgya­lására halasztatott. Ugyanezen czímnél Lukács Béla és B­r­j­a­­novics Sándor a marhatenyésztés és az öntözési rend­szer fontosságát hangsúlyozták s ezeknek érdekében esetleg a már igen szépen kifejlett lótenyésztésre szánt összegek reducálásával nagyobb összegeket kí­vánnak felvétetni a költségvetésbe. Kemény miniszter szintén elismeri ez ügyek fontosságát s kijelenti, hogy ez irányban annak idejé­ben javaslatokat is fog előterjeszteni. Nem tartja azonban czélszerűnek addig, míg a részletekről s ne­vezetesen az alkalmazandó eszközök minőségéről és mennyiségéről tüzetes előterjesztést nem tehet. A lótenyésztés cziménél, előirányzat 2.326.292 frt. W­a­h­r­m­a­n­n előadó constatálja, hogy az állami lótenyész intézetek zárszámadása kedvező eredményt mutat fel s a bevételek 170,000 írttal ked­vezőbbek az előirányzatnál. Czélszerűnek látná a czím­nél a kiadások fokozatos apasztását, de szemben az­­zal, hogy az ország közvéleménye is mindinkább fel­karolja ez ügyet, ezúttal külön indítványt nem tesz. Lukács Béla az ellen tesz kifogást, hogy a kedvező eredmény a gazdasági kezelés fejlődésének tulajdonítható, holott főczélnak az intézetekben a ló­­tenyésztésnek kellene lennie s nem a mezőgazda­ságnak. Kemény G. K. miniszter megjegyzi, hogy a lótenyésztés ügye nem hanyagoltatik el, s hogy a kedvező eredménynek is lényeges tényezője épen a prak élelmezésének tételében rejlik, mivel az élelmi­szerek olcsóbban voltak beszerezhetők. Maga is he­lyesli, hogy ezen intézetek gazdasága lehetőleg bérlet útján kezeltessék, de a­hol nem talál megbízható bér­lőt, vagy csak nagyon olcsó ajánlatok léteznek , kö­telességének tartja esetleg házi kezelés által is meg­óvni a kincstárt a károsodástól. A statisztikai hivatal c­íménél L­u­­k­á­c­s Béla azon indítványt terjeszti elő, hogy a közgazdasági adatok gyűjtése és összeállítá­sa már most megkezdessék, hogy e czélra költség már 1879-re állapíttassák meg , a kormány utasittas­­sék, hogy az adatok gyűjtése iránt intézkedjék. A lefolyt kiegyezési tárgyalások alkalmával a legna­gyobb nehézség épen ezen adatok hiánya volt. — Ha azok gyűjtése sokba is kerülne, ki fogja fizetni magát a költség, a 10 év múlva újra bekövetkező kiegyezési tárgyalások alkalmával. Hegedűs Sándor és Kemény G. minisz­ter elismerik ez ügy fontosságát. Annak érdekében most is folynak az előtanácskozások és tárgyalások. Költséget előirányozni azonban mindaddig nem volna czélszerű még az adatgyűjtés rendszere és miképre megállapítva nem lesz. A miniszter különösen azt is kiemeli, hogy adatgyűjtés rendszerének megál­lapítása és életbeléptetése törvényhozási intézkedést is fog igényelni. Bujanovics Sándor és W­a­h­r­m­a­n­n Mór a költségek felvételét mellőzvén, a jelentésben kíván­ják fölhívni a háznak s általa a kormánynak figyel­mét e teendőre, utasítván a kormányt, hogy e tekin­tetben mielőbb előterjesztést tegyen. A bizottság ily értelemben állapítja meg a ha­tározatot. A posta czíménél Wahrmann Mór a Boszniába küldött magyar postatisztekről s ezek dí­jazása iránt intéz kérdést, mire a kormány részéről azon válasz adatott, hogy a hadsereggel mozgósított postatisztek illetményei a közös hadügyi tárcza által fedeztetnek, itthon pedig e munkaerő ideiglenesen al­kalmazott hivatalnokokkal pótoltatik. A kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgya-­l lása befejeztetvén, az ülés d. u. 2 óra után véget ért. A közelebbi ülésen holnap délelőtt 10 órakor a val­lás- és közoktatási minisztérium költségvetése lesz napirenden. Alkotmányos nehézségek s alkotmány­sérelmek. A nagy szavakkal dobálózás mestersége sehol a világon nem lendült akkora virágzás­nak, mint a mi hazánkban. Ha egyéb ipar­ágaink csak megközelítőleg lennének is oly fejlettek, mint a minő tökéletességre e téren vergődött a politikai mesteremberek képzett­sége, bizony túl lennénk sok bajon s megol­dottunk volna nem egy problémát, mely most még vajmi súlyosan, hogy ne mondjuk, fenye­getőig nehezedik ránk. A nagy szavakkal való ily dobálózás fej­lődése azonban, fájdalom, nemcsak nem tart arányt egyéb fejlődéssel, hanem rendesen meg­fordított viszony van ennek s a közélet egyéb rétegeinek fejlődése közt. A megpróbáltatások súlyos, nehéz napjaiban szokott kifejlődni az ilyen handabandákra kedvező légkör, s min­dig akadnak, kik a viszonyok baljós ködében bátorságot vesznek maguknak rémítések és jajveszékelés által még inkább fokozni a kö­rülmények által amúgy is kikerülhetlenné tett bizonytalanságot. Visszatekintve közéletünk utolsó harmad­fél évére, mióta a külpolitikai kérdések —kar­öltve velük nemzetiségi kérdés és szenvedély —­ fogékonyabbá tették a kedélyeket e téren a gyúanyagok iránt, egész kuriozitással tapasz­talja az ember, hogy alig múlik el hét, a­melyen a kötelességét teljesítő kormány ellen képtelen­nél képtelenebb vádak ne hangoznának. S az jellemzi legjobban e helyzetet, hogy e vádasko­dás nem áll me­g a mérséklet azon határánál, hol az ellenzéki szellem és hangulat sokat jog i gonulttá, még többet megbocsáthatóvá tesz; e vádaskodási mánia tulcsspong korlátokon s képzeleten; legkisebb vádja a holárulás, leg­kisebb megtorlása a vád alá helyezés, szótárá­nak legenyhébb kifejezése is piszkolódás, ha ugyan nem fenyegetés. Ez teszi érthetővé az »alkotmánysértés« untasan való emlegetését. Parlamentárisan kormányzott államban szorosan véve az al­kotmánysértés non seno. A­hol beáll az al­­l­kotmánysértés, megszűnik a parlamenti kor­mányzás , a­hol pedig a parlamenti kormány­zás alapföltétele — törvényhozás és kormány közt az összhang — megvan, ott alkotmány­­sértés, ultima analisi nincs. S nálunk sok min­dent mondhat az ellenzék, de azt nem, hogy a kormány és parlament, kormány és törvény­­hozás közt a viszony tiszta, szabatos ne lenne. Annyira szabatos volt, hogy például a felirati vitában a költség mekkoraságán jelentékeny csorbát engedett ejteni a kormány és a sza­badelvű párt, s nem kívánt a horvát szavaza­tok — e kérdésekben vele ellentétes irányza­tú — tömbje által a többség külső erősbítése árán belső összetartozandóságából a legcseké­lyebbet is levonatni. Nincs ennél több »al­kotmány­szerűség« Európa egyik parlamentá­ris államának magatartásában sem, s ez meg van a mi kormányunkéban is. Csodálkozva látja az ember, minő parányi dolgokat tud e részben nap-ygyá fúni az említettük mánia. — Egy fák­lyás­ zene betiltása, mihez joga van nemcsak minden alkotmányos kormánynak, de min­den rendőrkapitánynak, hónapokig képezte mint »alkotmánysértés« diskusszió tárgyát. Ma bizonyára azok legnagyobb része, kik akkor a legvehemensebben vettek részt e diskusszióban, mosolyogva gondolnak vissza rá. De nemcsak ez volt hazaárulás. Hazaáru­lás s alkotmánysértés volt, hogy a szerb há­ború idején törvényesen indimált s helyesen kiállított orosz útlevéllel utazó oroszokat le nem tartóztattunk s haza nem tolonczoztunk­­s ez nem zárta ki, hogy egy évvel rá az le­­gyen alkotmánysértés, hogy határunkon egy másik hadviselő félnek nem engedtünk fegy­vert szállítani s önkénytes csapatot szervezni. S időközben mennyi apróbb »alkot­mánysértés« még! Egy képviselőhöz bevető­dik két gyanús hordár, kinek valami köze van a politikához, kész az immunitás megsér­tése. A képviselőház környékén illetlen tün­tetések megakadályozására némi őrizetet ösz­­pontosítnak .• Kész a merénylet a ház szabad tanácskozása ellen. Egy hírlapiról, mivel ut­­czai bot­rányban részt vett, elfognak:ez már a sajtó szabadságának korlátozása, s mikor éhe­ző véreink ellátására becsületes díjazás mel­lett fuvarokat rendel ki a kormány, ez már nemcsak az alkotmány ellen való sérelem, ez már a tulajdonjog valóságos megsértése s megyegyüléseken megtapsolják azt a szóno­kot, ki rablónak nevezi a közeget, mely a kormány ilyetén rendeletét végrehajtja. S ha ezzel a »törvénysértéssé« felfújt mindenfélé­­nek vége lenne! De nincs. Egy tételnek a midgetbe felvétele, egy másiknak kihagyása­­egy rendelet e kép értelmezése, valamely ren­­deleti intézkedés mással való helyettesítése, így ünnep megülése, a gyűlések tartásának szabályozása, a delegácziók mikor való egy­­behívása, ezek a magukban fontos, érdem­.

Next