A Hon, 1879. április (17. évfolyam, 79-105. szám)
1879-04-20 / 96. szám
96. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. vasárnap, április 20. Szerkesztési iroda* Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSÜK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kííirat-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt, 1 hónapra ....................................................2 frt 3 hónapra 6» 6 hónapra ,12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, április 19. Az ünnepélyek kezdetén. Tu felix Austria nube! . . . . Az ünnepélyességek hete megkezdődik. Hétfőn Magyarország kormánya és törvényhozó testülete fog a trón előtt állani, hogy tolmácsolják a nemzet érzelmeit a királyi párnak egybekelésük negyedszázados évfordulója alkalmából. Nem jelenhetett meg a nemzet, mert gyászban van, szép vidékeinek pusztulása miatt, és mert megtagadta a király magától azt az örömet, hogy hű népe hódolatát közvetlen közelében fogadja el. — Kegyeletes kímélet, királyi szeretet és gyöngéd jótékonyság nyilvánult e tettében, mely a nemzet ragaszkodását és szeretetét, melynek nem elég tágas alapja a tántorithatlan hűség, csak fokozta iránta. Azért mennek csak tolmácsaink fel Bécsbe, hogy elmondják azt, mit a nemzet érez ez alkalommal. De elmondhatják-e? Az a rideg pergament, melyre czifra betűkkel felírták országgyűlés, hatóságok, testületek szerencsekívonataikat és hódolatuk megújítását, bizonyára nem fogja magával vinni az érzelmek melegségét, melyek kifejezésére van hivatva; sőt élő szónokaink, kik már átérzik és pedig nemcsak önként, de a megbizás óriási nagyságánál fogva, fokozottabb mértékben kell érezniök, azon érzelmeket, melyek kifejezésére hivatvák; melegségtől reszkető szavakban és meghatottságtól nedves szemeiken sem fogják magukkal vinni azon könyeket, melyeket az uralkodó pár letörölt és mégis újra támasztott; azokat a politikai nagyfontosságú könyeket , melyek Deák Ferencz ravatalára és Szeged romjaira hulltak, hogy ezekről visszaessenek a nemzet kebelébe és állandó forrásaivá legyenek nemcsak a hűségnek, de azon nemzeti hálának és ragaszkodásnak is, mely főleg a mostani alkalommal és a legújabb tapasztalatok nyomán is sokkal nagyobbá, érzékenyebbé, tetterősebbé len, mint eddig bármikor volt. A nemzet hivatalos képviselői hétfőn a trón előtt állanak ; meg vagyunk győződve, hogy midőn meglátják azt a királyi párt, melynek alattvalóival semmi viszálya, sőt csak törekvésekben és érzelmekben való eltérése sincs, visszatekintenek a múlt zivataraira, a közelmúlt szép próbáira és a nemzet jelenlegi érzelmeire, állapotára, törekvéseire — érezni fogják, hogy nemcsak a hódolat és ceremónia végett állnak ott, hanem, hogy nagy, élő érzelmeket, erős, változatlan érdekeket, monarchiát fentartó, hazánkat védő eszméket képviseljenek ésönkénytes, önzetlen, örömteljes alakjában megújítsák azt a frigyet, mely létezik egyfelől: a király és királyné és másfelől : az uralkodópár és nemzet között. De ha ezt kétségtelenül át is fogják érezni és ha lelki szemeik előtt ép úgy, mint bizonyára a királyi pár lelkében is, elvonul az az út minden változásával együtt, melyen idáig jutottunk ; ha a Felséges pár látja, érzi, hogy mint tett a nemzet kebelében az alattvalói hűség alkotmányos hódolattá; az alkotmányos vonzalom a nemzeti szeretetté; az érdekkapcsolat benső érzéssé, akkor is csak a helyzet külső jelenségeit látják és a trónról épúgy, mint a trón zsámolyáról csak ezeknek adnak kifejezést. Pedig ez nem minden. Nem fejezi ki azt a biztosítéki érzetet, melyet a magyar alkotmány hive érez a király iránt; azt a fokozatatos rokonszenvet, melyet a királyné és a király napról-napra keltettek a nemzetben ; azt a hálakönyet, melyet a nemzet szerencsétlen vidékei küldenek fel, azon pompa helyett, melyet az uralkodó betiltott. Nem tüntetik föl azt a különbséget, mely létezik a pompa elmaradása által fokozódott ünnepélyes érzelmek és a külsőség között, és azt a kiegészítő rokonszenvet, mely a nemzet kebelében a királynéról átmegy a királyra, és a királyról a királynéra, minden jótettük, alkotmányos cselekedetük, hivatalos és nem hivatalos működésük következtében. Mindezeket csak a nemzet néma alakja a maga egészében fejezheti ki, a kunyhóban és palotában egyaránt. Ezt összeszedni, együttesen kifejezni nem lehet! És a királyi pár a trónon elég magasan áll arra, hogy midőn maga előtt lát, egy sok viszontagságon átment és most is kemény, nagyon kemény megpróbáltatásoknak kitett nemzet, örömteljes, meleg érzelmeit kifejező küldötteit , midőn látja azt, hogy a monarchia többi népei is, bármily elégületlenek egyes viszonyokkal , vetélkednek a lojalitásban, hogy ugyanakkor körülnézzenek e világban és számlálják meg azon országok uralkodóit, ki népeikkel hasonló viszonyban, helyzetben vannak. Mert, hogy a »bella gerant alii «, nagyon alkalmazható más országok belviszonyaira is, azt a legújabb események is bizonyítják, és hogy ezekkel szemben csakugyan elmondható »Tu felix Austria nube !« aziránt semmi kétség. Fenn és lenn egyaránt ki lehet ebből vonni a tanulságot, melyet különben az ünnepély aktusai és körvonalai eléggé bizonyitnak a világnak, mert legalább uralkodójával való viszonyában elmondható e monarchiára : »Tu felix Austria nube !« — Egy muszka lap a czár elleni merényletről. A »St. Petersburgskija Wiedemosti« a következőt írja: »A borzasztó hir a császár élete ellen intézett merényletről ma reggel futotta át a székvárost s mindenki szivében fájdalmas érzetet keltett. »Az orosz uralkodó, az orosz czár életét lehetett-e valaha veszélyeztetettnek tekinteni ? Nem környezi-e a nemzet a maga fejedelmét mindenhatósággal s nem oltalmazza-e életével és egész vagyonával ezen mindenhatóságot, az ő teljhatalmát, teljes erejét, amelyekben a nemzet mind a maga egységét és jövőjét látja. Semmiféle világi igények, félreérések és kifogások nem vonatkozhatnak a fejedelem szent személyére. A közigazgatási szerkezet hiányai, emez vagy amaz visszaélések, ha léteznek, mindez oly aprólékos, az államéletből kifolyó, átalában vett boldogsággal szemben, mindez oly jelentéktelen az orosz fejedelem magasztosságával való párhuzamban, hogy csak az esztelenek gondolhatják, hogy ő, az uralkodó lehet a megváltó. Még különösebb, még fájdalmasabb lesz a fejedelmünk élete elleni merénylet, mikor megemlékezünk, hogy az ő szent személye már harmadszor súlyos, az ő állásánál fogva lehetetlen megtámadásnak ki volt téve, s mikor visszapillantunk az ezen időszak alatti államéletünk folyására. Az első merénylet a parasztok felszabadítása, a lengyel felkelés elnyomása és a bírósági reformok után történt. Köszönet uralkodója törekvéseinek, Oroszország a belügyi téren megtágult s felelevenedett, de ezen megerősödését belső ellenségei nem viselhették el. Berezovsky merénylete távol visszhangja volt a szélső lengyelpárt előbbi magatartásának. Most a harmadik merénylet merült fel — a jelenlegi uralkodás legmagasztosabb műve — a balkáni szlávok felszabadítása után, akiknek szabad élete első sarkkövét fogja képezni a nagy szláv népfaj jövő életének. A gonosztevő lövései megszeppentették, elkeserítették és megsértették már nem egyedül az oroszokat, hanem a számos szerb és bolgár fajokat is s a "Volgán Dnieper Maricza, Morava, Neretva és Száva partjain s az Adriánál egyenlő fájdalmat keltve hangzottak el. Sok fényes uralkodás volt már nálunk, de történelmünk új korszakában legelőször, talán csak most, nemcsak állami, hanem nemzeti életet is élünk. Kóros szervezetű talán mostani államunk ? Sok emberből áll-e az összeesküvők eme pártja, kik revolverhez és kindzsalhoz nyúltak és a jelenkori Oroszországot gyalázattal bélyegzik meg és sértik ? Bátran mondjuk, hogy organismusunk nem kóros szerv. (!) Ez javításokat igényel, hanem ezen javításokat nem azon gonosztevő esztelenek fogják számunkra eszközölni, kik az istenbeni hit, a haza iránti tisztelet nélkül a legnagyobb bűntényekre vetemedtek. A számok sem nagy, sőt nagyon csekély. Őszintén óhajtandó, hogy Oroszország eliszonyodjék s szemlélje önmagát. Akkor ezen külső kóros kinövések egészséges, hatalmas testéről lehullnak s az ország megint erőteljes s nyugalmas életet fog élni.« — Német ezüst dollárok. A londoni Economist az amerikai trade dollárok mintájára angol trade dollárok vezetését ajánlja az angol kormánynak, melyeknek anyagát Németország ezüst készlete képezné. Ezzel szemben a Frankfurter Actionär azt javasolja a német kormánynak, hogy vezessen maga kereskedelmi piactereket vagy trade dollárokat. Az amerikai ezüst dollár egyik leghatalmasabb úttörője volt az amerikai kereskedelemnek a keleten. Németország már szilárd állást foglalt Chinában s Japánban; a saját kereskedelmi dollár vezetése hatalmasan elő fogja mozdítani a németországi kereskedelmet. Még egy más körülmény is tekintetbe jön, hogy mért fizessen a német kormány nagy provisiót az angol bankárnak, ki a német ezüstöt megveszi és keletre viszi. Németország ép oly könnyű szerrel verethet dollárokat, mint Amerika vagy Japán s a hasznot ebből megtakarithatja. Amerikában, Japánban a veretési költség l°/0-ba jön, a német dollárok veretése csak 1/2°/o-ba kerülne s igy pusztán a veretési költségen mintegy másfélmillió markot megtakaríthatna Németország s ehhez járulna még 11/*—2°/0 közvetítési dij megtakarítás, ami 300 millió márknál él^ — 6 millió markot tesz, így okoskodik a frankfurti szaklap s érvei valószínűleg meg fogják győzni a német kormányt, ez esetben pedig Németországban is lesz újra ezüst valuta, igaz, csak a keleti kereskedés számára, de az ország mégis állandón érdekelve lesz a tekintetben, hogy a német ezüst dollárok el ne értéktelenedjenek az aranypénz mellett. Szóval a rideg aranymetalizmus tanán rés lett ütve, s igy mint Angliában úgy Németországban is constatálhatjuk már, hogy a liverpooli kamara emlékirata óta, a közvélemény az ezüst tekintetében változáson ment át, mely kihatással, lesz az ezüt értékének emelésére. — A csehek és F reichsrath. A csehek, mint tudva van, nem akartak a birodalmi tanácsban részt venni. Most a közhangulat megváltozott s hajlandók a reichsrathba képviselőket küldeni, de a lapok még mindig »concessiókat« és »garantiákat« sürgetnek. Ez már magában is ellenmondás, mert a birodalmi tanácsban való részvétel azt jelenti, hogy a csehek felhagynak a particularismussal és a birodalmi alkotmány alapjára lépnek, s ez esetben az al-kotmányon kívül álló pactumnak nincs helye. A passivitás politikáját azonban feladják a csehek. A »Politik,« mely meglehetős híven tolmácsolja a cseh közvéleményt, a helyzetről ezt írja: »Nemcsak az a kérdés, hogy belépünk-e, hanem, hogy mikép történik ezen belépés, váljon kielégítve, azon törekvéssel-e, hogy az átalános fejlődést előmozdítsuk; vagy a harczos szándékával, fegyverrel kézben, melyet akarata ellen is rá erőszakokat s kinek mindent el kell követni, hogy helyzetén javítson. Hát a legközelebbi jövő dönteni fog, hogy mennyiben van meg a szükség arra, hogy a reichsrathba belépjünk s a lehetőség, hogy az actióban részt vegyünk, melynek fontossságát most elleneink is elismerik.« Látnivaló ebből, hogy a politikai nézetek Csehországban még nincsenek kellőleg tisztázva. A „HON“ TÁRCZÁJA. 5 ép színház. »Zengő angyalok.« Látványos színmű 4 felvonásban. Roderich Fels eredetije után magyarosította Rákosi Jenő. — Először adatott ápril 19-én. A gondviselés utai kitanulhatatlanok. A végeseszű ember leghelyesebben cselekszik, ha nem zúgolódik ellene, hanem belenyugszik intézkedéseibe, bármi fájdalmas csapást mérjenek is azok szívére.— Ez az alapeszméje annak a darabnak, melyet függelékül csinált Roderick Eell a szini mechanika egy újabb találmányához, a zengő angyalfejekhez, amelyek az aetherben szabadon látszanak lebegni a színpad hátsó falán. A Kardos fiatal házaspár kis gyermeke halálos beteg. Meggyógyulna talán, ha az álom, mely jótékonyan látszik rá hatni, zavartalan maradhatna. Azonban bejön egy részeg csavargó, Borzas, az egyedül maradt anya nem bírja eltávolítani a garázdálkodót, kinek lármájára a gyermek fölijed és meghal. Az anya kétségbe van esve, kikél a sors, az isten ellen. Az ég elleni fájdalmas zúgolódására megjelen Ariels jelenti neki, hogy jól van tehát, a gyermek, akit isten elszólított angyalai karába (a hátsó színen már látszanak az angyalfejek), vissza fog adatni az életnek, de vigyázzon az anya, hogy meg ne átkozza azt az órát, mikor gyermekét isten kezéből visszacsikarta panaszaival. Egyúttal Borzast kirendeli, hogy az legyen a gyermek nemtője az életen keresztül. A közönség már most azt várja, hogy a gyermekből vagy nagy gonosztevő, vagy nagyon szerencsétlen ember lesz. De nem azt látjuk. Elmés, derék és boldog ifjukép jelen meg előttünk, ki épen jegyben jár egy kedves leánynyal s azt nőül is veszi. Két felvonáson keresztül nem történik semmi, csak mókázás a városligetben, népdaltársulati előadás, azután egy polgármesteri hivatalszobában mindenféle házasság előtti jelenetek, amik nem tartoznak a dologra, csak az utolsó felvonásban derül ki (kideríti ahol Orion tündér, hol Circalo szalámis ember, hol Angyalos törvényszéki elnök, hol Bobicsy gróf alakjában megjelenő Borzas), hogy Elemér atyjának egy tilos viszonyából származott leányát, tehát édes testvérét vette el, akit, midőn ez távozni készül, agyon lő, aztán magát is kivégezi, — mire anyja megátkozza születése óráját s azt a pillanatot, a mikor a halál kezétől visszakönyörögte. — Erre aztán megtébolyodik. E pillanatban azonban változik a szin. Az anyát ismét ott látjuk holt gyermeke bölcsője mellett. A borzalmas história (mely különben századrésznyire sincs oly borzalmas, mint a mily unalmas és izetlen) nem volt egyéb, mint lázas vízió. Az angyalfejek zengenek, a felhők vonulnak s egy angyal ölében viszi a kis Elemért az ég felé, ki az anya belenyugszik fájdalmába. A darabnak csak alapeszméje jó. Minden egyéb tekintetben szánalmas csinálmány. Egy jelenetben van csak egy kis élet, amidőn Béres Lidi szobaleány a polgármester hivatalában férjet reklamál magának. Gerőfiné e jelenetet sok jó kedvvel adta s megérdemli, hogy fölemlittessék. Egyébiránt itt a darab csak mellékes dolog. A fő a zengő angyalok látványa, mely valóban szép, bár a szerkezet nem oly tökéletes, hogy a physikában némileg jártas ember első pillanatra föl ne fedezze az egész titkot. A háttérben egy nagy tükör fekszik rézsűti, mintegy 45 foknyi szögben. A tükrön lyukak vannak, épen akkorák, hogy azon egy emberfő kifér. Hogy az e lyukon kidugott fő reflexe a tükörben látható ne legyen, (mert akkor dupla angyalfejeket látnánk, egyet úgy mint most, a másikat fejtetőn állva) oda vannak festve a szárnyak s egy kis felhőrészlet. A tükör fölött, szuffitáktól takarva kék lepel van kifeszítve, felhőkkel, festett angyal fejekkel s a kis Elemért vivő szép angyalképpel. Minthogy erős világításnál káprázatos képet nyújt s tetszhetik a gyermekeknek. De e kis látványosság kedvéért négy ilyen felvonáson végig kínlódni, aligha fogják érdemesnek tartani azok is. Politikai gyilkosságok és gyilkossági kísérletek Oroszországban. Aki a jövőben az Oroszországban alig egy év alatt elkövetett politikai merényletek történetét akarná megírni, igen hálás feladatra adná magát. Persze sok, ami még ma ismeretlen vagy homályos, csak évek múlva vagy talán sose jut napfényre. Mindaz által már ma meg akarjuk kísérteni az utóbbi tíz hónap alatt előfordult merényleteket röviden előadni. Az első, határozottan nihilista jellegű gyilkossági kísérletet m évi február 5-én Sassulits Wjera követte el Trepow tábornok szentpétervári városkapitány ellen. Sassulits nihilista üzelmekben való részvétele miatt a rendőrség részéről sok üldöztetést szenvedett és társai se jártak jobban. Ő tehát elhatározta, hogy magát megboszulja, bebocsáttatást eszközölt ki magának Trepowhoz és őt életveszélyesen megsebesítette. Elfogattatván, azonnal bevallotta, hogy Trepowot meg akarta ölni. Az esküdtek azonban fölmentették őt és a közönség diadalmenetben kisérte kocsiját, melybe a rendőrség ültette őt, hogy újra őrizet alá tegye, minthogy természetesen az ítéletet meg akarták dönteni. A kocsit feltartóztatták s harcz fejlődött ki a közönség és a rendőrség közt. Sassulits Wiera a zavarban eltűnt s máig se tudni, hol tartózkodik. A nihilizmus ezután még radikálisabban lépett föl. Június elején Kiewben Ko 11 a- rewski, államügyészségi csegédet fényes nappal, a legnépesebb utczák egyikén három ember támadta meg s többször lőttek rá revolverből. A merénylők nyomtalanul eltűntek. A harmadik áldozat Hey king csendőrtiszt volt. Ez a merénylet is Kiewben történt, népes utczán, nagy néptömeg jelenlétében, de a gyilkos ezúttal tőrt használt. Egy munkást, ki a tettest meg akarta fogni, ez egy zsebéből kihúzott revolverrel agyonlőtt. Heyking másnap meghalt és a tettes ismét nyomtalanul tűnt el. A nihilisták titkosan szétosztott röpiratai diadalmasan hirdették, hogy Heyking a forradalmi bizottság ítéletére végeztetett ki. A nihilisták előtt leggyűlöletesebb volt a császári iroda harmadik osztálya (titkos rendőrség) s most annak főnöke, Mezenzew tábornok ellen fordították fegyvereiket. Miután már előbb küldtek neki halálos ítéletet, aug. 16-án két ember rátámadt és tőrszúrás által halálosan megsebezte. Mezenzow néhány óra múlva meghalt a kapott sebben s a rendőrség ezúttal is hasztalanul nyomozta a tetteseket, csak a kocsit sikerült felfedeznie, melyben megszöktek. A nihilisták lapja, a »Semla i Swobodar dicsekedett vele, hogy Mezenzew kivégeztetése 6000 rubelébe került. A nihilisták elérték czéljukat, hogy rémületet okozzanak és sok időbe került, míg Mezenzew állomását be lehetett tölteni. Kharkowban már imételve fordultak elő csendzavarások, nevezetesen a tanulók közt és Krapotkin herczeg ottani kormányzónak a végrehajtó bizottság szintén halálos ítéletet küldött, melyet borzasztó pontossággal végre is hajtott. Febr. 21-én éjjeli 11—12 óra közt a herczeg egy bálról haza felé hajtatott, midőn a kormányzósági épület közelében egy álarctos ember revolverből lőtt rá s azonnal futásnak indult. Krapotkin másnap meghalt sebeiben, a gyilkosnak pedig ismét bottal üthették nyomát. Halálos ítélete minden nagy város utcza sarkain ki volt függesztve. A titkos »végrehajtó bizottság« gúnyolva a rendőrség minden erőlködését, folytatta gyilkos tevékenységét. Márcz. 7-én Odessában Knopp csendőrezredest saját lakásán ismeretlen kéz megfojtotta. Hullája mellett egy czédula hevert, melyre nagy betűkkel ez volt irva: »A forradalmi végrehajtó bizottság parancsára, így fog járni minden zsarnok, és czimborája. Ugyan a városban egy 17 éves Zaleski nevű tanulót is az utczán lelőttek, állítólag azért, mert vonakodott nihilista egyesületbe belépni. A tettesek mindkét esetben megint csak nyomtalanul eltűntek. Moszkvában is véres dolgokat vittek végbe a nihilisták. Márczius 23-án a Mamontow-féle vendéglő egy szobájában Bernstein lengyel zsidó hulláját találták, ki a nihilisták két titkos nyomdáját jelentette föl a rendőrségnél. Elfogtak 100 embert is, de nem jöhettek a gyilkos nyomára. Márcz. 27-én Moszkvában egy második kivégzés ment végbe. Este egy bizonyos Bortynskinél vendégek voltak, köztük egy bizonyos 22 éves Barasewski is. Esti 9 óra felé a Szentpétervárról érkezett 19 éves Katska kisasszony lépett a terembe, revolvert húzott ki zsebéből és Bairasewskire lőtt, ki azonnal halva rogyott össze. Katska erre átadta revolverét és megadta magát. A legújabb hírek szerint ő is a végrehajtó bizottság parancsa szerint cselekedett. Márcz. 25-én ismét »működtek« a nihilisták Pétervártt s ez alkalommal azon ember ellen, kiállásánál fogva legnagyobb ellenségük volt, a meggyilkolt Mezenzew utóda, Drentelen tábornok ellen. Halálitéletét előre megküldték s azt merészen hajtották végre, a mint ismeretes. Ugyanekkor kihirdették, hogy még 180 személy áll a proscriptióban, kik mind elvesznek, ha a kitűzött idő alatt meg nem javulnak. Kiewben, hol Kotlarewski és Heyking ellen már előbb történtek merényletek s többször véres zavarok, ápril 5-én az ottani főkormányzó Czartkow gróf ellen kísérlettek meg merényletet fényes nappal 3—4 óra közt a legélénkebb boulevardon. A merénylő itt is, mint Mezenzewnél, kocsival futott el, de egy paraszt kocsi szembe jött s fentartóztatták. Vallatásából aligha jutott valami fontos napfényre, mert Kiewben 8—10-ig merényletek történtek, többek közt Hübbenet kapitányra. Ezen újabb merényletek teljes homályban maradtak. Az orosz birodalom legéjszakibb részén is megkövetelték a nihilisták áldozataikat. Bobochow nemes, merényletet követett el egy zsandár ellen, habár már akkor mint nihilista Archangolsk kerületbe volt száműzve. Halálra ítélték, de a buszú csakhamar következett. Ápr. 10-én a rendőrfőnök Piotrowski lakásán meggyilkolva találtatott s hideg tetemén e sorokat tartalmazó irat: »Lengyel voltál, de az ide száműzött lengyelekkel szemben gonoszabb, mint a legborzasztóbb muszka hóhér. Menj kutya, mert nem vagy méltó, hogy emberek közt élj. A végrehajtó bizottság.« A vizsgálat azonnal megindult, de temészetesen most is eredmény nélkül. Ápr. 14-én következett a merénylet Sándor czárra, mely az egész világot izgatottságba hozta. Ez volt az orosz forradalmárok működésének koronája. Bizonynyal sok gyilkosság történt még ezeken kívül is s néhányat, mint kevésbé érdekest, magunk is mellőztünk. Az eddigiekből is világos, hogy Oroszországban igen elterjedt,hatalmas és semmitől sem rettegő titkos társulat van s hogy a kormánynak minden erőfeszítése daczára sem sikerült azok működését meggátolni. Váljon a császár ellen elkövetett merénylet s az azt követő ostromállapot fog-e valamit változtatni a dolgon, az a jövő titka. »K. Z.« Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Adakozások az árvízkárosultak számára. Eddig hegyült s kimutatva volt összesen................................ 5168 frt 11 kr, 100 márk, három darab arany s egy porosz tallér. Ifjabb adakozás: Dr. Huray István és neje . . 5 frt — kr Összesen: 5173 frt 11 kr, 100 márk, 3 drb. arany 8 egy porosz tallér. Legutóbbi kimutatásunkban tévedés történt, de az összeget ma már helyreigazítva közöljük. Adakozásokat ezentúl is elfogadunk s óhajtjuk, hogy mielőbb gyűljön össze oly összeg, melyet a belügyminisztériumhoz felküldhetünk. A »Hon« szerkesztősége, Szkobeleff a muszka politikáról. Sokan igyekeztek híven jellemezni Oroszország expansiv és páratlanul perfid politikáját, de senkinek sem sikerült ez annyira, mint Szkobeleff tábornoknak, Oszmán egyik legyőzőjének. Nem is lehet senki annyira beavatva a muszka politika fogásaiba, czéljaiba és finesseibe, mint egy muszka, ki hozzá előkelő állású. A kommentár tehát, amit Szkobeleff Oroszország eddig viselt dolgaihoz mondott, melyekben a vitéz tábornoknak is nagy része volt, teljesen hiteles, ami az orosz czélokat és tendentiákat illeti. Az orosz tábornok bizalmasan kifecsegte az orosz politika legtitkosabb gondolatait is, de melyek már Európa-szerte különben is nyílt titkot képeznek. Csak a valódi tényállás iránt téved egy kicsit a muszka tábornok-diplomata. »A bérsi szerződés —úgymond— nem más, mint egy recept, melyet Európa egy évvel ezelőtt irt, s mely ma hasznavehetetlen. Amint a betegnél gyakran az idő és a természet teszik a legtöbb hatást, úgy történt ez esetben is. Kicsikartuk az időt. Európa azt hitte, hogy megvert bennünket a berlini szerződéssel, pedig mi vertük meg őt.« Hogy a berlini szerződés »hasznavehetlen« volna, igaz, amennyiben Oroszország e szerződésnek bizony-bizony kevés hasznát veszi és fogja vehetni. Akinek e szerződésből, a levert Törökországon kívül legkevesebb haszna van, az a győztes Oroszország, mely egy fél millió katonát s egy milliárd rubelnél több pénzt áldozott a » sanstefánói szerződésért s a végén mégis kénytelen beérni a »hasznavehetlen« berlini szerződéssel. Tehát a tekintetben is, hogy a berlini szerződéssel az oroszok verték volna meg Európát és nem megfordítva, kissé máskép áll a dolog. Mert a Dunától az Aegyeitengerig terjedő »nagy« Bulgária, mely a san-stefanói szerződésben stipulálva volt, szépen összezsugorodott egy oly területre, mely hajdan a török uralom alatt nem tett többet ki, mint épen csak a »Tuna-vilajet«-et, a dunai kormányzósági kerületet. Hogy pedig ebben nem nyúlnak a fák az égig, azt legfrappánsabb módon bizonyítja, épen a tirnovai bolgár nemzetgyűlés némely tagjai által a hatalmak képviselőihez intézett emlékirat, melyben ki van fejtve, hogy Bulgária prosperálásának és »hatalmassá« tételének szárnyai alaposan meg vannak nyirbálva azáltal, hogy az újonnan kreált fejedelemség nemcsak kénytelen átvenni a török államadósság egy részét, hanem tartozik még azonkívül a portának, mint souzerain hatalomnak évenkint csengő pénzben tributumot fizetni ; az uj fejedelemnek kellő czivillistát adni s tekintélyes számú milicziát tartani, a mi mind oly tengerpénzbe kerül, hogy Bulgária a teher alatt aligha össze nem roskad. És ha még legalább kilátása nyílnék Bulgáriának, hogy orosz mintára tovább terjeszkedhetik dél felé, hogy egyengethesse az utat Oroszországnak az Aegyeitengernek, mit Szkobeleff is oly' nagyon óhajt s az orosz politika czéljául tűz, de fájdalom, erre sem igen van kilátás, mert, mint a bolgár memorandum is fölpanaszolja, a balkáni vonalat török rendes csapatok fogják megszállni s ott őrt állni, nehogy a korlátok közé szoritott bolgár mozgalom kicsapjon valamiképen a megszabott mederből. Ezt cselekedte az a »hasznavehetetlen« berlini szerződés. S ha mégis azt hiszi a muszka tábornok, hogy a berlini szerződéssel Oroszország verte meg Európát, és nem megfordítva, legyen neki az ő hite szerint, de bizonyos, hogy az ő hite nagy mértékben alaptalan s közel áll az önámitáshoz. »A czár a kongresszus határozatait —■ folytatja a vitéz generális — csak Gortsakoff azon biztos ígéretére szentesitette,hogy majd gondoskodik róla, hogy Bulgária elválasztása s a Balkán határnak törökök általi megszállása holt betű, maradjon s hogy Maczedonia Oroszországra nyilt etape utat képezzen, egész az Ae g aei-tengerig. A bolgároknak e czélból saját közigazgatást alkottunk s a legjobb és legképesebb hivatalnokainkat és tiszteinket küldtük ide. Szerveztük a milicziát, mely ma 70,000 fegyveres katonát számlál. Szóval Bulgáriából olyan államot szerveztünk, mely nem fogad el többé Európától és az ő komikus nemzetközi bizottságától parancsokat.« Gortsakoff herczeg ígérhetett »Nikolajevics Sándor úr«-nak sok mindent. És csodáljuk szerénységét, hogy csak ennyit »ígért biztosan.« Csak az a kérdés, vájjon embere lesz-e szavának, mert hogy másnak és másoknak is van némi szava ahoz, mit a muszka kanczellár urának ígért, az bizonyos. Hogy a bolgárok nem fogadnak el semmit