A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-30 / 131. szám
131. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. péntek, május 30. (Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra......................................... 2 frt 3 hónapra.........................................................6 » 6 hónapra.........................................................12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint......................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás XVII. évi folyaméra. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint.PST" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« kiadó hivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 29. Az ország házból. (Új csoda és más egyéb.) Külügyi interpelláló! Erre a »hazaáruló« kormányelnök felel, Helly válaszol — és mégis hallgatja mindezt —, mondd: öt ellenzéki képviselő és ezek közül is az egyik alszik. Mi ez? Nem mi álmodunk-e? A magyar képviselőházban történhetik-e ilyesmi meg, ott, ahol egy pár hó előtt majdnem mindennapos volt a »herz« a külügyi politika miatt és a leroskadó karzatok közönsége, az ellenzék viharos hullámcsapása majd elnyelte a kormányt és pártot, mely azt támogatá. Igen, a soraink elején vázolt csoda ma történt meg. Öt hétig mindennap dolgozott a képviselőház, még pedig annyit és oly gyorsan, hogy máskor esztendeig sem végzett ennyit, és ez alatt a hosszú idő alatt, mint fehér holló jelent meg Helly egyetlen külügyi interpellációja a novi-bazári conventió tárgyában, és amily csendben repült fel, és oly csendben lőtte le ma a miniszterelnök, úgy, hogy maga a szárnyra bocsátó sem igen sajnálkozott felette. Mert hát egész indokolásában és mai viszonválaszában elárulta Helly azt, hogy csak a régi ellenzéki külpolitikai hagyomány fentartása végett beszélt, de még ezt is igen rossz helyen alkalmazta. Mert az állott eddig abban, hogy az occupatio roszszaltassék, a nemzetközi szerződések tárgyalása követeltessék, Oroszország győzelme hirdettessék és a panszlavismus réme rajzoltassák. No már ezt a négy »a toute cas«-t a mostani helyzetre alkalmazni csakugyan nem lehet, vagy aki megkísérli, az úgy jár, mint ma Helly. Ő már úgy megszokta az occupatió rosszalását, hogy a novi-bazári conventióra is alkalmazza azt; pedig ez épen azon ellenzéki követelménynek felel meg, hogy a portával egyetértésben, vér- és pénzáldozat nélkül ellenőrizzük a délszláv mozgalmakat, és stratégiai szempontból annyira indokolva van e lépés, hogy a boszniai expeditió alatt folytonosan ezt sürgette maga az ellenzék. Nemzetközi szerződésnek venni és parlamenti tárgyalás alá vonni azért nem lehet e conventiót, mert csak a berlini szerződés (már törvénybe iktatott) pontjai egyikének speciális végrehajtására vonatkozik , amivel szemben az alkotmányos ellenőrzés abban áll, hogy a hivatalosan ismertetett szöveg és annak végrehajtása megbíráltassék a berlini szerződés szempontjából ; erre alkalmas adus az, hogy a miniszterelnök nyilatkozata szerint a conventió megjelenik a hivatalos lapban; ha ez a berlini szerződés határait áthágja, vagy ha végrehajtásához pénz kell, ha továbbá az jogainkat, vagy a nemzetközi jogot sérti, akkor az illetékes törvényhozási tényezők vonják felelősségre az illető kormányt, de ennél több ellenőrzést ez ügyben csakugyan kívánni nem lehet. Ami pedig azt az orosz győzelmet és pánszláv hódítást illeti, hát erre nézve legjellemzőbb az, amit ma Helly tett — ő is megnyugvással vette tudomásul, hogy az oroszok mennek haza; sőt az ellenzéki lapok által külpolitikánk nagy fiaskójaképen hirdetett haladékot, mely e tekintetben, május 3-ika óta beállott, ő sem tart »nagybajnak« ; mert hát bizonyára eszébe jutott az, hogy ő és ellenzéki társai, parlamentben és hírlapokban álló esztendeig egyebet sem hirdettek, minthogy az orosz bizony soha ki nem vonul a Balkán-félszigetről. A tények által való ilyen cáfolattal szemben: nem csoda, ha megapadt a külügyi interpellácziók száma és a véletlenül, honoris causa, felmerült egyetlen egyet pedig n agyon hallgatta maga az ellenzék , mert hát bizony nem kellemes dolog a nádparipáról ilyen csúfosan leszállíttatni. Hanem az aztán nem szép Hellytől, hogy szorultságában megint egy kis rémhez folyamodott. Azt mondá ugyanis, hogy Sándor bolgár fejedelem a czár előtt kimondá a bolgár deputácziónak, hogy a bolgár nemzet egygyé lesz; pedig ez nem áll; beszélt arról, hogy a többi bolgár sorsa is javul, — de nem szólt a bolgárok egyesítéséről ; ez oly tény, mely mindenki szeme előtt áll és ép oly könnyen ellenőrizhető, mint kelet pacificatiója és Oroszország hazavonulása. Ne iparkodjék hát Helly a tényeket elferdítni, hanem hallgasson ő is, mint többi ellenzéki társai, a tények cáfolata előtt. Volt egyébiránt a mai ülésnek több más érdekes mozzanata is. A delegationális póthitelnél ép úgy, mint a beszállásolási törvényjavaslat 21. §-ánál, az 1867-iki törvényt, a szélsőbal ellen védte az egyesült ellenzék, és a támadás, a riposttal együtt oly érdekesen keserű volt, hogy mi csak összedugtuk a kezeinket és néztük, hogy gr. Apponyi, Szilágyi és Pulszky mint végzik el a mi dolgunkat Hellyvel, Madarászszal és a neophyta Eötvössel, ki most támadja azt a törvényt, melyet védett eddig — és olvassa most viszszafelé, míg eddig olvasta balról jobbra. A vita pedig keletkezett abból, hogy a szélbal újra megtagadta a delegációk által megszavazott költségek törvényszerű felvételét; másodszor abból, hogy a közös hadügyminisztert törvényeinkből kitöröltetni akarák a szélsők; ezt a két absurdumot az egyesült ellenzék egész legálisan visszautasítá. Harmadik érdekes mozzanat volt az, hogy a rendőrbíráskodásról szóló törvényt két jóval bővítik ki. Egyik az, hogy minden pap tartozzék, minden törvényes gyermeket az anyakönyvbe törvényesnek beírni, mit néhol a fanatismus megtagadott. A másik az, hogy a részegeknek szeszesitalt mérő korcsmárosok büntettessenek. Mindkettő üdvös, hasznos intézkedés! — Az országgyűlési szabadelvű párt f. bó 30-án d. u. 6órakor értekezletet tart. — Osztrák fenyegetés. A »Deutsche Ztg.« azon megjegyzés alkalmából, melyet Irányi Dániel a képviselőházban, a rendőri javaslat tárgyalásakor a fekete-sárga lobogóra tett, egy neki vadult czikket közöl, mely igy végződik : »Csak haladjanak tovább a magyarok fenhéjázásukban! Tombolja ki magát a nemzeti paroxismus, de ne feledjék aztán, a bántalom, melylyel minket s a németséget illetik; a gyalázat, melyet mindenre szórnak, a mi osztrák, — nem fog feledésbe menni. Mi az efféléket számukra külön kontóra írjuk fel, melyre a szászföld neve s más egyéb már fölirva van. Mi az osztrák történelemből »osztrák érzelmet« merítünk s ez »tiltakozik« a magyar elbizakodás ellen, melyet egykoron — hihetőleg még a mostani generátió napjaiban (— tán korai lesz kissé!) illő korlátok közé fog utasitni. A kontó óriás nagyra nőtt már is s mi óhajtva várjuk a leszámolás napját.« E gyáva fenyegetésre csak az a megjegyzésünk, hogy a »Deutsche Ztg.« s a hozzá hasonló magyarfaló osztrák németek azt a »kontót« — a gazda nélkül csinálják. — A helyzet Keleten. Szentpétervárról írják a »D. Tel.«-nak, hogy a »Petersburg« nevű gőzös, mely az önkéntes hajórajhoz tartozik, most indult el Odessából, hogy az occupáló hadsereg betegeit és sebesültjeit haza szállítsa. Azt is jelentik, hogy a hajó öt millió töltényt visz rakomány gyanánt magával Bourgasba. Ugyan mi czélra valók ezen töltények? Tán Kelet-Rumélia fegyveres bolgárai közt fognak kiosztatni ? A kelet-ruméliai nemzetőrség újjászervezése képezi itt a napi kérdést. Miután az orosz terv megbukott, nagy lehangoltság van amiatt, hogy a nagy gonddal szervezett ruméliai nemzetőrség veszendőbe megy Oroszországra nézve. Minthogy a tartomány a szultán suzerainitása alá kerül, a parancsnokságot a hadseregnél nem tarthatják meg orosz alattvalók. A dolgon úgy szeretnének az oroszok segíteni, hogy kimondatnék, miszerint a ruméliai seregnél levő minden orosz tiszt I. Sándor bolgár fejedelem alattvalója. Ez a terv méltó az orosz külügyi hivatalhoz. Jó lesz azzal szemben óvatosan eljárni. — A nihilisták elnyomására tervezett szigorú rendszabályokat, melyeket Gurko Ibnok Szt.Pétervárott közzé tett, most Moskvára és Varsóra is alkalmazásba vette, s az útlevél miatti és egyéb zaklatásnak ott is ki lesz téve a közönség. Todleben Ibnok szintén kiterjeszté a katonai rémuralmat Ekaterinoslav és Bessarábia kormányzóságokra. Az odessai lapoknak meg lett parancsolva, hogy a kormányzó minden rendeletét közöljék, de tartózkodjanak azokra vonatkozó megjegyzéseket tenni. A szentpétervári rendőrséghez nagy számú katonatiszt lett beosztva. — Muszka számla. Bécsből a következőket írják: Az oroszok, mielőtt elbúcsúztak Kelet- Ruméliából, nem mulasztottak el a keletruméliaiaknak egy kis számlát benyújtani. Amaz élvezetért, hogy az utóbbi 12 hónap alatt 27,000 orosznak adott szállást és élelmet, Kelet-Ruméliának 23 millió frankot kell fizetni. A berlini szerződés XXII. czikke ugyan mondja, hogy az orosz okkupáczionális hadtest a megszállt tartomány költségein tartandó fenn. Az oroszok, kik az ügyes értelmezésben tudvalevőleg bámulatos dolgokat mivelnek, e mondatot úgy látszik oda magyarázták, hogy csapataikat előbb a megszállt tartomány által eltartatták s azután még egyszer felsorolják a tartománynak a költségeket. A követelés a 23 millió frank megtérítése iránt, ugy látszik, teljesen valónak bizonyul és a keletruméliai bizottságnál hir szerint formaszerűen emeltetett. Szerencsére e bizottságban oly emberek vannak, kik tudnak számolni. Drummond-Wof és KK 1- 1 a már nem egy tervezett orosz pénzügyi fogáson lógtak ki, s ezúttal, midőn ily roppant nagy összegről van szó, nem lesznek kevésbbé szigoruk, mint azelőtt. ■ Előbb meg fog kelleni vizsgálniok, honnan jön, hogy Kelet-Rumélia számára az egész okkupáczionális hadtest felénél több számíttatik fel, holott e tartomány tetemesen kisebb mint Bulgária. Ezután meg fogják vizsgálni, nem fizették-e ki az oroszok már magukat, vagy mire használták különben a tartomány ama bevételeit, melyeket eddig nem számoltak fel. Különben azt hiszik, hogy Oroszország meg fog engedni magával beszélni a szám magassága fölött. Ahogy a dolgok állanak, Kelet-Rumélia teljesen képtelen 23 millió frank fizetését magára venni, főleg a kizsákmányolás és kiszívás időszaka után, amilyet épen átélt. A keletruméliai bizottság a tapasztalatok alapján, melyeket tett, a tartomány bevételeit évenkénti 800,000 török fontra előirányozta. Három tized ebből a portának fizetendő. A saját közigazgatás is valószínűleg jelentékeny költségeket fog okozni. A tartomány pénzügyileg mélyen nyomatnék, ha mindjárt előre 23 millió frank adóssági terhet kellene elvállalnia. Kalap-e avagy fez? A piros és fehér rózsák pártjainak tusája megújul most Kelet-Ruméliában a kalap és fez párthívei között. A »Times« csakugyan jól volt értesülve, midőn jelző, hogy Aleko pasa »piros feze rossz vért szül a bolgárok közt el annnyira, hogy ha a pasa föl nem cseréli fezét a bolgár kalappal, vagy kalpaggal, zavargásoktól lehet tartani. Ám ezeket jelentik újabban Aleko pasa fogadtatásáról Filippopolból. A Hermanliból jött tudósítás szerint Aleko pasa nem fezben, hanem bolgár kalpagban jelent meg. Az üdvözlő küldöttség visszavonult, a nélkül, hogy Alekohoz szólt volna, mig az elősietett néptömeg fütyölni és rivalgni kezdett s már-már ott állott, hogy Aleko és kísérete ellenében tettlegességre vetemedjék. Az orosz községi elöljáróság és Vasziljevszki zászlóaljparancsnok közbelépése, ki azt mondá, hogy a szultán parancsolta meg a fez viselését, hatástalan maradt, s a vérontás elkerülhetlennek látszott. E komoly pillanatban határozó el Aleko pasa, a fezt a kalpaggal fölcserélni, mire átalános lecsendesedés állt be s következtek a fogadtatási ünnepélyességek. Aleko pasa rendkívül le van verve, így kénytelen kezdeni kormányzását Kelet- Ruméliában Aleko pasa. — A szultán teljes joggal követelé azt Alekától, hogy kormányzói állásában a török fezt viselje, mert a berlini szerződés szerint is Kelet-Rumélia kormányzója nem bolgár tisztviselő, kit a bolgárok választanak, hanem a szultán, a török fenhatóság képviselője, kit maga a török uralkodó nevez ki öt évre — hozzá még a hatalmak beleegyezése mellett. A minden valószínűség szerint titokban orosz részről fölbeczézett bolgároknak tehát absolute semmi joguk nem volt a maguk nemzeti jelvényét erőszakolni a kormányzóra s Aleko is bizonyára csak az erőszaknak engedve s attól tartva, nehogy épen zavargások felidézésével kelljen megkezdeni új pályáját, tette le a török fenhatóság jelvényét, a fezt. Lesz-e még ez ügynek folytatása is: nem tudni, csak annyi bizonyos, hogy ha a bolgárok ezentúl is kalpagot akarnának a kormányzó fején, a mohamedán elem meg okvetlenül a fezt követelné és sürgetné, miből viszályok támadhatnak. Hihetőleg azonban vége lesz a beeznek, mihelyt a muszkák teljesen kikotródtak Ruméliából. A székesfehérvári országos kiállítás. (Saját levelezőnktől.) Székes-Fehérvár, május 28. A külön kiállítások közt nagyérdekű Budapest főváros terme is. Aki a párisi világtárlaton volt, tulajdonkép semmi újat nem lát, mert itt ugyanaz a változatos és élénk kép tárul elénk az oly gyors fejlődésnek indult egyesített két városról, mely az amerikai nagyvárosok módjára rendkívül rohamosan épül ki és csinosodik. Az egymás mellé sorozott számos térkép, rajz, terv, mely itt látható, nagyrészt már befejezett müvekké váltak s ezek közt sok a maradandó és emlékszerü, s az idegent meggyőzik arról, hogy fővárosunk hatósága s népe egyaránt a haladás barátai s ezt a müvek egész sorával bizonyiták.Különösen érdekesek a közlekedés és város szépítésére vonatkozó művek. A kerepesi-út jövő képe, melyen nem éktelenkedik a szűrtelen Rókus-kórház, hanem a népszínház ékes épülete távlatszerűen hat: mindenkinek figyelmét magára vonja. A város e része igazán megkapó szép lesz. Egészen a világvárosok jellegét viseli a Ferencz József-tér, amint azt a végleges rendezésre vonatkozó tervek feltüntetik. A park s a Lloyd- épület előtt álló Deák-szobor, az akadémia előtt emelkedő Széchenyi-emlék s középütt Ferencz József király leendő lovagszobra: oly gazdag díszítés lesz, amilyennel a világvárosok kevés piacra dicsekedhetik. Sokszor hallottuk, hogy e három szobor által túlterheltté válik a tér, de itt e nagy gonddal és tetszetősen készült látkép szemlélése alkalmával más nézetet nyerünk. Az »ördögárok«, s a főváros végleges csatornázásának terve Lechner Lajostól, szintén érdekesek. A nagy építkezési kedvet, melyet a fővárosi lakosság az utolsó évtizedben tanúsított, nem itt, hanem a mérnök- és építészegyesület kiállításában látható számos terv tünteti föl. De arról teljes fogalmat kapunk, mily nyilvános épületeket emeltetett maga a város. Ezek közt túlnyomók az iskolák. E tervek után ítélve, Budapest valóban sokat tett az oktatásügy emelése érdekében. Mind a tíz kerületben új iskola épült s egyik-másikban több is : összesen 22 tanoda. A közraktárak pályanyertes terveit két lapon látjuk; ezeket Basch Gyula és Krajcsevics Lajos készítették. Végül az üllői- és kerepesi úton épülendő két kórház pályaterveit Hausmann Alajos, Kolbenbeyer Ferencz, Kauser József, Helmer és Fellner építészektől valók. A főváros területe földmérési műveinek gyűjteményében kiváló figyelmet kelt amaz óriási térkép, mely az összes bel- és külterület x/2500 méterszerben készült s részletes átnézetet nyújt. E területabrosz külön szerkezetű s könnyen forgatható tengelyállványra van alkalmazva. Egy másik térkép a telek-nyilvántartás berendezését s vezetésének módját tünteti föl. Ezt a fővárosi mérnöki hivatal szakosztálya készíti. Azonkívül számos más terv, mint a kőbányai területen fekvő pinczékre vonatkozók, Halácsy Sándornak, a mérnöki hivatal földmérési szakosztálya vezetőjének érdeme. A különféle vízművek tervei közül Zsigmondy Vilmos a városligeti artézi kút rajzát, Wein János pedig a fővárosi vízvezeték hálózatát mutatja be. Végül a tanügyi csoportban a negyedik és nyolcadik kerület reáliskolájának növendékeitől szabadkézi és mértani rajzokat látunk, melyek közül sok haladást tanúsít. A központi és várbeli rajziskola szintén érdekesen van képviselve. Figyelmet érdemelnek a görög építészet oszloprendjét feltüntető gypsminták, melyek a szemléltető módszer igen előnyös segédeszközei. * A szövő-, fonó- és ruházati ipar osztálya oly gazdag, hogy a tárgyak egy része ki is szorult. Az »első osztrák juta-fonó és szövő-gyár«, mely nem versenyez s csak emlék-okmányra tarthat igényt, külön pavillont építtetett, mely a főépület udvarán áll. E helyen a neves gyár minden nemű készítményeivel a leggazdagabban van képviselve s maga az épület is igen tetszetős. A gyárnak Budapesten fióktelepe is van, melynek élén Ziffer B. áll. A Magyarország,által fogyasztott készítmények nagyobbára zsákok. Évenkint átlag három millió darab kel el s ezek értéke egy millió forint. Látni való, hogy a gyár és kiállítása nem lehet ránk nézve érdektelen s azért a nyilvánosságra bocsátott kimutatásból néhány adatot megemlítünk. A társulatnak két nagy ipartelepe van: Simmeringban és Floridsdorfban. Munkaképességéről fogalmat ad az, hogy hatezer orsó és háromszáz gépszerkezetű szövőszék áll rendelkezésére. A hajtóerőt két gőzgép képviseli, mely hatszáz lóerőnek felel meg; a belső munkások száma ezer kétszáz, a bejáróké hatszáz. Ez utóbbiak nagyobbára zsákvarrással foglalkoznak. E nagymérvű felszerelés által a két gyár oly jelentékeny, hogy a kontinensen alig van párja, Angliában azonban néhány fölül múlja. A juta anyagát Triesten át nagy hajókon egyenesen Calcuttából hozzák s a gyár évenkint nyolczvan ezer vámmázsányi nyersterméket dolgoz föl. Csupán munkadíj fejében évenként négyszázezer forintot fizet a társulat, zsákok varrásáért pedig hatvanezer forintot. Mint a pavillonban kiállított tárgyak mutatják, a gyár a legdurvább »bagging«-tól a legfinomabb szövetig mindennemű árukat készít. A legnagyobb mennyiséget mindenesetre a zsákok képezik, ez árukban az évi termelés öt millió darabra rúg. A durvább vászont csomagolásra, sátorokra, vitorlákra használják. De különösen a finomabb kelmékből bő választékot mutat föl a pavilion. A bútorokra szánt szövetek közt több válfaj csinos nyomású és szövésű rajzminták által tűnik ki. Ezek színhatása élénk, de sohasem vakító, s ebben a gyár termékei előnyösen különböznek az oly készítményektől, melyek a keleti minták utánzása által gyakran túlságos naturalisztikus jelleget viselnek. Az első osztrák juta-fonó és szövő-gyár közelségénél fogva is nem jelentéktelen befolyással van hazánkra, melynek gabnakereskedői és gazdái nagy mennyiségben hozatják abból úgy a a kész zsákokat, mint a szövetet, mig nálunk ez iparág még nem emelkedett a kellő és szükséges fokra. Az osztrák gyárt 1870-ben alapították s azóta évrőlévre nagyobb fejlődésnek indult. Az összes termelés értéke két milió frt; ennek tehát a fele Magyarországra esik. Prém Józsefnak felfüggesztését, hogy a szegszárdi kir. tvszék egy őt illető ügyben végzést hozhasson. A bizottság meggyőződvén arról, hogy Geisz L. a fennebb említett ügyben nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél és tanú van érdekelve, s miután a mentelmi jogot nem tekinti egyéni jognak, hanem mint a törvényhozó testület egyik sarkalatos közjogát s ennélfogva nem tartja magát illetékesnek arra, hogy ezen ügyben határozatot hozzon. Mindhárom ügyre nézve Ugron Á. választatott előadóul. Végül Gyurgyik Gyula mentelmi ügye következett, kit az aranyos-maróthi kir. törvényszék okmánysikkasztás vádja miatt kiadatni kér. A bizottság, minthogy itt oly vádról van szó, melyben nevezett képviselő, mint vádlott szerepel és nem akarván útját állani a tényállás teljes felderíthetésének, a mentelmi jogot ez esetben felfüggesztendőnek tartja. Ez utóbbi ügyre nézve Matuska Péter választatott előadóul. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében, melyen Priveszky Tádé elnökölt, a jegyzőkönyvet Nagy Gábor vezette; a kormány részéről jelen volt Buzeczky Pál p. n. m. oszt. tanácsos; az állami számvevőszék részéről Hosszu József főszámtanácsos és Vavra Gyula főszámvizsgáló. Az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a pénzügyminisztérium képviselője kéri, hogy az 1868—1877. évi államháztartás eredményeit kitüntető kimutatások bővebb tanulmányozására, az állami számvevőszék által annak összeállításánál lefektetett elvek szerint való utánvizsgálására s a netaláni lehető észrevételeknek az állami számvevőszékkel még a házhoz beterjesztése előtt való kiegyenlítésére, hosszabb időhaladék engedtessék. A bizottság, minthogy a bővebb tanulmányozást a tagadatlanul nagy figyelmet és gondos összeállítás igénylő munkára nézve előnyösnek és magára nézve megnyugtatónak tartja, belenyugszik a minisztérium kívánságába, de annak kijelentésével, hogy e kimutatások a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt a képviselőház elé terjeszthetők legyenek. E körülményről a bizottság jelentést terjeszt a ház elé. A képviselő úr mentelmi bizottsága ma d. u. 5 órakor tarott ülésében elsősorban Rohonczy Gedeon és Üchtritz Zsigmond mentelmi ügyeit vette tárgyalás alá, kiket a bpesti kir. törvényszék a Duka-féle párbaj miatt vád alá helyezhetés végett kiadatni kér. Minthogy a bizottság a tényállást nem látja bebizonyítottnak, s minthogy a ház ily esetekben a képviselő mentelmi jogát eddig sem függesztette fel, a bizottság nagy többsége nevezett képviselők mentelmi jogait nem tartja felfüggesztendőknek. Csávolszky Lajos mentelmi ügye kerülvén ezután tárgyalás alá, kit a beregszászi kir. törvényszék, mint panaszost és tanút, minthogy kétszeri megidézésre sem jelent meg, elővezettetés czéljából a mentelmi jog felfüggesztését kéri. A bizottság Csávolszky képviselőt kihallgatván arról győződik meg, hogy az első megidézésre nem jelenhetvén ugyan meg, de a törvényszék által reá büntetéskép kirótt 30 irjot megfizette, továbbá, hogy másodszori meg nem jelentetését orvosi bizonyítványnyal mentette ki; s miután nem mint vádlott, hanem mint panaszos fél van érdekelve az ügyben, mentelmi jogának felfüggesztését nem tartja megadandónak. Gesz László kérvénye vétetett fel ezután, melyben nevezett képviselő maga kéri mentelmi jogú Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 29. Az elszállásolási törvényjavaslatfolytatólagos tárgyalásában a 12. §-hoz Pulszky Ágost ad be módosítványt. A közigazgatósági hatóság helyébe tétessék :»község.« Szende Béla és Tisza K. miniszterek ellenzése után elvettetik. A 13. és 14. §-okat Mocsáry Lajos helyesebb szerkesztés végett a bizottsághoz kívánja visszautasítani. Szende B. miniszter az eredeti szöveg elfogadását kéri. A ház elfogadja. A 17. §. szól a kaszárnyabeli markotányosokról. Juhász Mihály uj bekezdést ajánl e §-hoz, mely igy szól : »A katonai igazgatás felhívására a regale jog tulajdonosa köteles a katonaság által megszállott minden laktanyában és fiók-laktanyában markotányost tartani. A markotányos a laktanyai rend és fegyelem tekintetében a laktanyai parancsnokság alatt áll. Ha a regale jog tulajdonosa ezen kötelezettségének eleget nem tenne, a katonai igazgatásnak leend joga a katonaság által megszállott minden laktanyában és fióklaktanyában, de csakis a csapat kizárólagos szükségletére markotányosokat tartani.« A ház Szende miniszter helyeslése után elfogadja. A 20. §-nál Pulszky Ágost indítványt tesz : mondassék ki, hogy a beszállásolási ügy fölötti felügyelet a szolgabírákat illeti, s hogy a felfolyamodások a közigazgatási bizottsághoz intézendők. Baross Gábor ez intenziónak megfelelő következő módosítványt ajánlja. A §. helyébe tétessék: A beszállásolás teendőit elsősorban az eddigi gyakorlat szerint eljárt helyhatósági közegek és pedig megyékben a járási szolgabíró felügyelete alatt végzik. A beszállásolási ügyek intézése, valamint panasz esetén az első fokú határozat hozatala, törvényhatóságokban az alispánt (polgármestert), második és végső fokban a honvédelmi minisztert illeti. A panasz, illetőleg felfolyamodás az intézkedés vagy határozat jogerejű közlésétől számított három nap alatt nyújtandó be. A felfolyamodás felfüggesztő hatálylyal nem bír. Horvát- és Szlavónországokban, valamint a polgárosított határőrvidéken az eljárni hivatott közegek iránt az ott fennálló törvény, illetőleg gyakorlat figyelembe vételével a honvédelmi miniszter és pedig Horvát- és Szlavónországokra nézve a bán meghallgatása után rendeleti úton intézkedik. Szczitovszky János a bizottsághoz kívánja utasítani e módosítványt. Szende B. miniszter nem lát abban nehézséget, ha a ház a módosítványt elfogadja. — Szólnak még hozzá Molnár Aladár, Szilágyi Dezső s Tisza K. miniszterelnök. Szavazásnál az eredeti szöveg fogadtatott el. A 21. §-ban az mondatik, hogy az álló hadsereg békeelhelyezésének végrehajtását a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg eszközli. Thaly Kálmán úgy látja, ez absolutistikus természetű rendeleteken alapul. Nem fogadja el, hanem helyette ajánlja e szöveget. Ez iránt külön törvény fog intézkedni. Az e fölötti vitában részt vettek Szilágyi D., Madarász József, Pulszky A., Eötvös K. kik egymást közt a 67-ki törvény értelmezése iránt nem tudtak tisztába jönni. Markus előadó felszólalása után a ház a módosítványt elveti. Elnök: A ház határozata szerint a tárgyalás most berekesztetik. Hegedűs Sándor előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a kisbirtokosok földhitelintézetéről, mellékelve ahhoz a jogügyi bizottság véleményét, úgyszintén Molnár György külön véleményét. A jelentés mellékleteivel együtt ki fog nyomatni s annak idején napirendre tűzetni. Irányi Dániel a következő interpellácziót intézi a közoktatásügyi miniszterhez, a magyar nyelv elsajátítása ügyében megnyitandó pótló tanfolyamok iránt: 1- szer. Nem tartja-e czélszerűnek, hogy a tótajkú tanítók számára Losonczon kívül még egy helyen nyittassék magyar nyelvtanfolyam ? — Továbbá kérdem 2- szor. Szerzett-e magának a t. miniszter úr kellő meggyőződést arról, váljon a szepes megyei német, valamint a felső-magyarországi ruthén és román ajkú, nem különben a dunántúli német, vend és horvát, úgyszintén az ország különböző részeiben lakó szerbajku tanítók mind bírják-e eléggé a magyar nyelvet, hogy ezek számára nem rendelt tanfolyamot s nem látná-e czélszerűnek, hogy ezek is hozzájuk közel eső városokban, a magyar nyelvben oktatást nyerjenek ? 3- szor. Tekintve a tanítók szegény voltát, nem tartja-e a t. miniszter úr szükségesnek, hogy azok a kitűzött tanítási helyre és onnan haza ne saját költségükön legyenek kénytelenek utazni? Trefort Ágoston miniszter teljesen egyetért az interpellációval, hogy nem elégséges négy póttanfolyamot felállítani, hogy számba kell venni a szerbeket, a szepesi németeket is, de azon póttanfolyamokat csakis próba gyanánt rendelte el, mivel az egész kérdés még csak probléma. E problémát meg fogjuk oldani, de előbb ki kell próbálni a helyes methodust. Most csak négy tanfolyamot állítunk fel, de a jövő évre fel fogja állítani mindenütt, ahol szükséges és azt hiszi, hogy akkor kipróbálván a methodust, biztosabb sikert várhatunk s addig mulasztást