A Hon, 1879. június (17. évfolyam, 133-157. szám)
1879-06-01 / 133. szám
A határozati javaslat lényege az, hogy az iparos szakoktatást Magyarországban sürgősen szervezni kell. A vezetést, illetve a szervezést a kereskedelmi minisztérium és a központi ipartanács képviselői létesítenék. A szakoktatás olykép szervezendő, hogy tanoncz-iskolák, a gépvezető építészeti és vegyészeti iparágak részére külön ipari középtanodák (az ország nagyobb iparos központjaiban) és műipari iskola alapíttassék. A felállítás költségeit városok és községek, az iparosok és az állam viselné aránylagosan. E hozandó törvény keresztülvitelére kellőleg képzett külön ipariskolai biztosok alkalmazandók.« A javaslat indokolásául felhozza előadó, hogy minden iparág műveléséhez szükséges az általános ismereteknek egy bizonyos foka, és bizonyos theoretikai ismeret. Az e végett szükséges iskolák fölállításának kérdésénél elsősorban az államra irányul a figyelem. A kormányok azonban eddig még épen semmit sem tettek. Valódi bűnnek mondja szóló azon mulasztást, mely szerint a kormány még alapját sem vetette meg az iparos oktatásnak. Ennek okát abban látja, hogy a hivatott körökben hiányzott a tárgynak gyakorlati ismerete. Ennélfogva kívánatos, hogy az ipariskolák olykér állíttassanak föl és rendeztessenek be, hogy gyakorlati életnek megfelelők legyenek. Részletes indokolás után ajánlja a központi bizottságnak általa előadott határozati javaslatát elfogadásra. György Aladár elégedetlen azon tervvel, melyet az iparoktatás fokozataira nézve megállapítottak, különösen helyteleníti, hogy a szakiskolák alsó fokában a tényleg létező rossz helyzetet (ismétlő testi iskolák stb.) tartják fenn. Az iparos műveltség fejlesztése végett szükségesnek tartaná, hogy az iparos tanonczok jelen intézménye fokonként szüntettessék meg s a tanulók ne mestereknél, hanem gyakorlati iskolákban nyerjék kiképeztetésüket s ezért indítványozza bevézetni, hogy a hol lehet, tanműhelyekkel ellátott önálló ipariskolák állíttassanak fel a belga s franczia tanrendszer szerint. Végül, mint az országos nőiparegyesület képviselője, indítványozza, hogy az iparoktatás rendezésénél a női ipar ügye is tekintetbe vétessék. Dück József (Brassó, németül.) Elfogadja a javaslatot, azonban nem iparos tanfelügyelőket, hanem felügyelő bizottságot kíván, mely a polgárság kebeléből legyen kiküldve. (Helyeslés.) , Békássy Károly (Kolozsvár.) Átalánosan beszél az ipar hanyatlásáról ; áttérve az ipariskolákra, megjegyzi, hogy csak az iparosoknak nincsen iskolájuk, nem szerezhet műveltséget az iparos, s nem emelkedhetik az ipar. Pártolja a bizottság javaslatát, de közbe kívánja szarazni a következőket. A 3. pont a) bekezdésbe »ipari, továbbképző iskolák« után az »iparos rajztanszékkel és szakműhelyekkel« szavakat. — Ab) bekezdésben »építészeti, gépészeti és vegyészeti iparágak számára« szavakat kihagyni indítványozza, s ezek helyébe be kívánja tétetni: »állíttassanak fel különböző iparszakokra.« Grujic Nika (Zombor, német) felszólalása után Enök a közgyűlés átalános helyeslése mellett a vitát befejezettnek nyilvánította, s az előadónak adta át a végszót, mire Steinacker Ödön rövid beszéde után a kongressus elfogadta a központi bizottság javaslatát a György Aladár módosítványával. Következett a III-ik határozati javaslat az egyetemlegesség elvére fektetett önsegélyes szövetkezetek terjesztése tárgyában. A közp. bizottság előadója Gaál Jenő. A határozati javaslat oda irányul, hogy mondja ki az orsz. iparos gyűlés, hogy a következő szövetkezeteket ajánlja az iparosok figyelmébe elfogadás végett: kölcsönpénztárakat, nyersanyag beszerzési szövetkezeteket, és közös raktározási szövetkezeteket, és közös termelő szövetkezeteket. Előadó hosszas indokolásában fejtegette e határozati javaslatban foglaltak előnyösségét az iparosokra s magára az ipar fejlődésére nézve. Weinberger Soma (Gyöngyös.) Sokkal fontosabbnak, és az iparosokra nézve életkérdésnek tartja az önsegélyes szövetkezeteket, semhogy őt kielégítené a bizottsági javaslat. Indítványt terjeszt be, miszerint tekintettel arra, hogy bár eddig is sok derék nemzetgazda és iparos tűzte ki ezen szép tárgyat felolvasása tárgyául, — az eszme inkább az elmélet, mint a gyakorlat körül fogott, ennélfogva indítványozza, miszerintmondja ki a közgyűlés, hogy az egyetemlegesség elvére fektetett önsegélyes szövetkezetek létesítése Magyarországon életkérdés, s ajánlja ezt a közmunka miniszter figyelmébe a kongressus a végett, hogy felolvasások rendezése által tegye népszerűvé, terjeszsze az országban az eszmét.« (Helyeslés.) Mudrony Soma helyesli ez eszmét, azonban most, midőn a congressus czélja átalános irányelveket adni a törvényhozásnak az iparügy javítására nézve, előtte szóló indítványát mellékes kérdésnek tekinti. Azon módosítványnyal fogadja el a pótindítványt, hogy a congressus utasítsa a központi bizottságot, miszerint ez ügyet kísérje figyelemmel, s hasson oda, hogy az előmozdulasok. (Helyeslés.) Szólották még Szandics és Galgóczy Károly, mire előadó rövid indokolása után elnök a javaslat elfogadása fölött a kérdést szavazásra bocsátja. A congressus a javaslatot Weinberger módosításával fogadta el, de ez utóbbi módosítást a Mudrony indítványa értelmében tette magáévá. Következett a IV-ik pont alatti határozati javaslat, a budapesti országos kiállítás ügyében. Posner K. L. távollétében elnöklő Ráth Károly vitte az előadói szerepet, röviden vázolván az eszme életrevalóságát. A kiállítások rendezése azon kötelességből foly, hogy megmutassuk az országnak: mi van, mi nincs, és minek kéne, hogy legyen. Ez alkalomból egyszersmind ajánlja, hogy gr. Zichy Jenőnek a sz.-fehérvári kiállítás buzgó létrehozójának üdvözlő sürgöny menesztessék (Éljenzésr zajos tetszés). Ajánlja a javaslat elfogadását. (Éljenzés.) A kiállítás 1882-ben lenne megtartva. Helfy Ignácz S annyira szépnek tartja az eszmét, hogy azt világra szólóvá kívánja tenni. Azt óhajtja, hogy utassítasék a központi bizottság, miszerint alapul véve a javaslatot, tegye magát érintkezésbe azország iparosaival, tanulmányozza az ügyet, s nem most ily rövid idő alatt, hanem 9 év múlva 1888-ban rendeztessék a kiállítás, az ország ezer éves jubilaeuma alkalmával. Ez idő alatt az iparosok is elkészülhetnek,(Zajos helyeslés.)még pedig e 8 év alatt, az ország különböző vidékein rendeztessenek kiállítások: Debreczenben, s más nagyobb városokban. Márkus Ignácz ellene szól e javaslatnak, mert szerinte ez szétforgácsolná az erőket. Az időt is nagyon hosszúnak tartja. Az eredeti szövegezést pártolja. A kongressus nagy többsége az eredeti szöveget fogadta el. E közben távirat érkezett Róth K. elnökhöz gr. Zichy Jenőtől, melyben üdvözli a kongressust, s hogy meg nem jelenhetett, sok dolgával menti magát. (Éljenzés.) A kongressus a következő sürgönyt meneszté gr. Zichy Jenőhöz Sz.-Fehérvárra. »A II. orsz. iparos gyűlés ma délután a Buda Magyarország ipartársulatai. A II. iparos kongresszus legfontosabb tárgya kétségtelenül az ipartörvényhozás reformja volt. Az 1872. VIII. törvényczikkel (ipartörvény) végleg megszüntettettek nálunk a czéhek, melyeknek feladata abban állott, hogy az önkormányzat körén belül az ipar előmozdításáról, szabályozásáról gondoskodjanak. A czéhek megszüntetése nem azért történt, mintha ugyanazon czél többé nem állana fenn, mintha az újabb ipar terén az önkormányzatnak nem volna feladata, hanem azért, mivel az eszközök, melyekkel a czélt ezen czélt elérni, ezen feladatát megoldani kívánta, a teljesen átalakult újkori iparszervezetnek többé meg nem feleltek. Az önkormányzati feladatok megoldására két út állott nyitva a törvényhozás előtt: alkotni az új viszonyoknak megfelelő oly közegeket, melyek jogokkal és kötelességekkel felruházva, az önkormányzati feladatok megoldása iránt teljes biztosítékot szolgáltatnak, vagy pedig teljesen hódolván az iparszabadság elvének, korlátlan felfogásának, egészen a magánérdekekre bízni, várjon létesülnek-e szervek, melyek az ipar szabályozására hivatvák és képesek. Mint a legtöbb törvényhozás, úgy a magyar is ez utóbbi felfogásnak hódolt és egyszerűen az érdekeltekre bízta a szükséges szervek létesítését. A törvényhozásban tiszta felfogása hiányzott annak, hogy van-e az ipartársulatnak átalában működési köre, szükséges-e tehát átalában oly testület, mely az országban létező iparosok szerves összefoglalását, organizációját képviseli. De még inkább hiányzott az az illető iparosoknál, és így csak természetes következménynek kell találnunk, hogy az ipartársulatok nem váltak életképes szervekké és egészben véve annyi erőt sem fejtettek ki, mint azt egy jól szervezett egyszerű egylettől várni lehetne. Ezen körülménynek igen hátrányos következményei voltak. Mert míg minden más államban a régi czéhek helyében csakhamar új közegek keletkeztek, melyek az iparrendészet fontos teendőit magukra vállalták — Angliában a tradé-unions bizonyos tekintetben, Francziaországban a chambres syndicales des patrons — addig nálunk az ipar- és munkaszervezet hatályos közeget nélkülözött. Az ipartársulatok nem voltak a szükséges functiókra felhatalmazva és így csak természetes, hogy azok tevékenysége és jelentősége nem fejlődött kellőleg, ennek ismét szükségképi követkeménye az volt, hogy az iparosok csak kisebb része érezte szükségét ezen testületbe belépni. Hogy ez a fővárosra áll, azt tavaly egy tanulmányban, mely a főváros havi füzeteiben megjelent, bizonyítottuk, amennyiben azt találtuk, hogy az itt kimutatott 9716 önálló iparos közül alig 5000 tartozik egy ipartársulathoz, hogy jelentékeny iparágak, így bognárok, könyvnyomdászok, órások, mázosok, festők, üvegesek, kefekötők, aranyozok nem alakítottak ipartársulatot és, hogy a létezők közt is csak kevesen mutatnak fel tökéletesebb szervezetet, rendszeresebb működést. A II. iparkongresszus oly munkát hozott nekünk, mely e kutatásokat az egész országra kiterjeszti és melynek szerkesztője, az ipar terén anyagi buzgalom által érdemesült dr. Szabóky Adolf magának kétségtelenül nagy érdemet szerzett, midőn az annyira megközelithetlen anyag összeszerzésének és összeállításának fáradságát magára vállalta, mert ez anyag induktív alapját képezi minden az ipartársulatok terjedése iránt megállapítandó véleménynek és ítéletnek. Miután a szerző szívességéből e munkába már ma betekintést szerezhettünk, sietünk annak főbb adatait köztudomásra hozni. Magunk tapasztalván, mily nehéz ez adatok összeállítása még magára a fővárosra is, azon megjegyzést ugyan nem hallgathatjuk el, hogy ez adatokban talán itt-ott hézag is találtathatnék, de mégis nagy vonásokban eléggé hű képet nyújthatnak nekünk az ipartársulatok számáról átalában, továbbá egyes foglalkozásokban, város és vidék szerinti eloszlásban, hogy értékét az eddigi teljes tájékozatlansággal szemben nem eléggé hangsúlyozhatjuk. Magyarország- Erdélyben az 1872. VIII. ipartörvény előtt több mint 3000 czéh állott fenn; azok helyett találunk jelenleg 1300 ipartársulatot. Bár a testületek számából még a részvét nagyságára következtetést egész biztossággal nem lehet vonni, mégis köztudomású, hogy a részvét az ipartársulatok iránt igen gyenge, és a tagok száma korántsem felel meg a Magyarországon az iparral önállólag foglalkozók számának. Az ipartásulatokból jutott a megyékre 1078, városokra 270. A legtöbb ipartársulat van Pest, Somogy, Soprony megyében, míg nem kevesebb mint 7 megyéből (Árva, Krassó, Liptó, Máramaros, Torna, Trencsén,Ung) egy sem jelentetett be. Városokban legtöbb társulatot találunk Budapesten, Debreczenben és Pozsonyban. Legkevesebbet (1) Marosvásárhely, Temesvár, Újvidék, Versecz, Zombor mutatnak fel. A megyékben van 134 általános ipertársulat, 353 egyesült, 591 külön iparágak szerint; városokban pedig átalános 13, egyesült 30, különböző iparágak szerint 227, a fontosabb iparágakban tett az ipartársulatok száma a megyékben 406,632 frt 37 krt a városokban 421,767 frt 85 krt Összesen: 828,400 frt 22 krt. Ezen főbb adatokban tükröződik vissza az ipartársulatok fejlődése Magyarországon. Kétségtelenül hozzájárul mindenki szerző kívánalmához, miszerint az ipartársulatok ügye nagyobb lendületet nyerjen, valamint átalában mindazon jogos óhajokhoz, melyeket a magyar iparügy fejlődése iránt közöl. Mennyiben jogosult azon számítása, hogy Magyarország iparosainak és kereskedőinek száma 1870 óta jelentékenyen csökken, az iránt legalább addig, míg a népszámlálás fontos adatokat fog nekünk szolgáltatni, legyen szabad némi kételyt táplálni, mert minden megyékben városokban csizmadia 130 17 czipész 48 19 szabó 51 19 szűcs 35 10 takács 482 tímár 365 molnár 377 Az összes ipartársulatok által tett, bejelentett úa pesten tartandó orsz kiállítás kérdésének tárgyalása alkalmából örömét, háláját és elismerését fejezi ki, méltóságodnak és a létesítő bizottságnak, a székesfehérvári orsz. kiállítás fényes sikere fölött. Ráth Károly, elnök, a kongressus nevében.« Következett az V. pont alatti határozati javaslat, az »állami szükségletnek a hazai ipar által való fedezéséről.« Előadó Csepreghy János. Rövid indokolása után a határozati javaslatnak. Szabó János (Eger) szólal fel, aki csak anynyiban óhajtja a javaslat módosítását, hogy a kisiparosoknak megkönnyíttessék az állam által kiírt pályázatokhoz való hozzájutás, mert a mostani gyakorlat csak egy embernek kezeibe adja a hasznot. (Helyeslés.) Csepreghy kimutatja, hogy ez benne foglaltatik ez eredeti szövegben. Ennek folytán a módosítást feleslegesnek tartja. A gyűlés az eredeti szövegezést fogadta el. Leközelebbi ülés holnap reggel 8 órakor, egyéb forrásból származó adatok meglehetős fogyatkozásokban szenvednek. Dr. Weisz Béla: Tiszaszabályozási enquete. A tiszavölgyi társulat központi bizottsága következő körlevelet intézett az összes vidéki egyesületekhez : A tiszavölgyi társulat központi bizottsága elhatározta, hogy a Tiszavölgyén újabban felmerült rendkívüli bajok és áradási viszonyok technikai orvoslása tárgyában 1879. június 16-án d. e. 10 órakor Budapesten a posta- és távirdaépület dísztermében (IV. a gránátos- és zsibárus-utczák sarkán) egy oly enquete-szerű szakértői értekezlet hivassék egybe, melynek tárgyalásai egyfelől a központi bizottságnak jövendő magatartását illetőleg tájékozásul szolgáljanak, de másfelől a magas kormány feladatát s a behívandó külföldi szakférfiak munkálódását is megkönnyítsék. Ezen eszme kivitelével alulírott albizottság bízatván meg, s van szerencsénk ezen minőségünkben tisztelettel felkérni, hogy a fentiek szerint 1879. jun. 16-án, esetleg 17-én folytatólag Budapesten tartandó értekezletre szakértőiket szívesen felküldeni s addig is előleges tájékozásul a tárgyalások alapját képezendő §/. alatt csatolt kérdőpontokat a kiküldendő szakértő uraknak haladék nélkül átadatni méltóztassék. Végül megjegyezzük, hogy ezen közérdekű értekezletre a Tiszavölgyi társulat keretébe be nem lépett vidéki egyesületeket is meghívtuk, s megnyugtatásukra ezennel kijelentjük, hogy szíves megjelenésükből ellenük semmi következtetés nem lesz vonható. Tisztelettel maradván: Budapesten, 1879. máj. hó 20-án. Gr. Károlyi Sándor, albizottsági elnök. Darányi Ignácz, albiizottsági jegyző. Az 1879-iki junius 16-dikán Budapesten tartandó szakértői értekezlet elé terjesztendő kérdések. 1. Mik lehetnek okai az árvizszinek rendkívüli magasságának a Tiszában és mellékfolyóiban ? Minő befolyást gyakorolnak az említett folyókban az árvízszin átalános felemelésére az utóbbi években tapasztalt rendkívüli csapadékmennyiség, az alkalmazott szabályozási és árvédelmi rendszer vagy az eddig keresztülvitt építkezések jelenlegi állapota, s végre a folyók eredeténél és azok mentén eszközölt erdőirtások ? 2. A jelen rendszer keretében mely védmunkát azok, melyek tervbe vétettek ugyan, de eddig végrehajtva nem lőnek? Mi gátolja ezek végrehajtását? Mennyire fog javulni a helyzet, feltéve, hogy a már folyamatban levő szabályozási és árvédelmi rendszerbe tartozó építkezések tökéletesen befejeztetnének ? Amennyiben az erdőpusztítások befolyással lennének az árvízszin emelkedésére, lehetséges és czélszerű lenne-e a folyók eredeténél és azok mentén levő kopasz hegyoldalakat befásitani ? Minő kiterjedésű a befásitandó terület? Mily módon s minő költségekkel lehetne a befásitást keresztülvinni ? 3. A Tisza és mellékfolyóinak minő kiterjedésű a vízgyűjtő területe egyenkint s ezen területekről a legmagasabb áradások alkalmával mennyi viz ömlik másodperczenkint az egyes folyókba ? Miután pedig a Tisza és összes mellékfolyóinak árvizei nem szoktak mindannyian összetalálkozni, mennyi a Tisza legnagyobb víztömege másodperczenkint a Szamos beömlése felett s azon alól ? a Bodrogh beömlése felett s azon alól, — a Sajó beömlése felett s azon alól, — a Zagyva beömlése felett s azon alól, — a Kőrösök beömlése felett s azon alól, — a Maros beömlése felett s azon alól, — s végre a Béga beömlése felett s azon alól? 4. A mostani szabályozási rendszer, hogy az czéljának megfeleljen, mennyiben lenne kiegészítendő vagy módosítandó, és váljon a mostani szabályozási és árvédelmi rendszer helyett, vagy annak kiegészítéséül az újabb időben többek által ajánlott völgyzárlatok és oldalcsatornák rendszerét alkalmazni nem lenne-e czélszerű? Hol és minő víztömegek számára lehetne völgyzárlatokat építeni, mi lenne ezek építési és fentartási költsége, valamint az általa elérhető eredmény ? Az oldalcsatornák mely ponton lennének a folyókból kivezetendők, amely irányban haladnának, hova torkollanának be, minő méretekkel és víztömeg számára lennének építendők; mennyibe kerülnének, s minő eredményt lehetne általuk elérni ? avagy nem lenne-e czélszerű egész folyamszakaszokon a töltésvonalak hátrább tétele, s minő befolyása lenne ezen töltésfellebbezésnek az ármentesítési viszonyokra ? 5. Az átalános vízszinemelkedésen kívül mutatkoznak-e a folyók egyes szakaszain helyi duzzadások; ha igen, hol ? minő mélvben ? s mi okozza e duzzadásokat ? Mikép lehetne ezen duzzadásokat elenyésztetni, vagy legalábbb mérsékelni ? 6. Minő befolyással lenne a folyók alsó szakaszain már kiásott átvágások képződésének sikeres elősegítése az árvízszinek állására ? Mely átvágások s minő méretekkel és milyen sorrendben lennének kibővítendők ? Nem volna-e szükséges a már megkezdett átvágásokon kívül újakat is létesítni? avagy már egyes meglevő átvágásokat betömetni ? 7. Mely átvágások vannak teljesen kiképződve, melyek vannak jelenleg sikeres képződésben s melyek azok, a melyek nem életképesek ? Minő változást idéztek elő az átvágások a folyók eredeti esésviszonyaiban és folyási sebességében a különböző folyamszakaszokban ? 8. Hol, minő méretekkel, mily eljárás mellett építtettek fel a védtöltések ? — Nem kellene-e a méreteket módosítani, s ezentúl a töltésmunkák kivitelénél, illetőleg a földtömeg- felhalmozásnál más eljárást követni, mint eddig? 9. A helyenkint erős átszivárgás, oka nem a töltések építési modorában rejlik-e ? Mikép lehetne ezen szivárgásokat megszüntetni, vagy legalább mérsékelni és ez esetben a szivárgó vizeknek a megmentett területeken való szétterülését megakadályozni ? 10. Mily módon lehetne a töltések első lábát a hullámcsapások által okozni szokott rongálások ellen előre biztosítani ? Ezen rongálások ellen, hol, mi módon szoktak védekezni és melyik védekezési mód bizonyult eddig legczélszerűbbnek ? 11. Hol, minő nagy területet szoktak elfoglalni a belvizek ? Hol, mi módon lehetne ezek kártételei ellen a területeket biztosítani ? Hol lehetne e vizeket nyitott csatornán át a folyóba bevezetni, hol lenne szükség zsilipekre vagy a folyó töltéseibe fektetett csövekre ? Hol kellenének ezen kívül még emelő gépek is, végre a vízvezető csatornákban szabad folyás engedtessék-e a vizeknek, vagy pedig czélszerűbb lenne a vízlefolyást egymástól bizonyos távolságra építendő keresztgátak és zsilipek által szabályozni, mely utóbbi esetben az egyes szakaszoknak csak akkor engedtetnék meg a belvizek lebocsátása, amikor a folyó víz állása megengedi, hogy a torkolati zsilip megnyittassék ? Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 31. A ház folytatólagosan tárgyalván a beszállásolásról szólójavaslatot, a 33. §-nál, mely a katonai igazgatásnak jogot ad, hogy a csapatelhelyezésre nem szükségelt épületet egyéb czélokra bérbe adhassa, Thaly Kálmán módosítványt ad be, hogy csak a közegészséggel s közbiztossággal nem ellenkező czélokra adhassa bérbe. Márkus István előadó a módosítványhoz hozzájárul. Bersenyey József az első bekezdését kívánja akkér módosítatni, hogy az újonnan építendő kaszárnyákért ne 25, de 30 évig fizettessék a bérilleték. Márkus István előadó az államkincstár érdeke szempontjából ellenzi a módosítványt. Csanády Sándornak nem tetszik ebban az, hogy ha háború következtén a kaszárnya hasznavehetlenné válik, az állam tovább nem teljesít fizetést. A többség a §-t Thaly módosításával fogadja el. A 35. §-nál Novák Gusztáv annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy az súrlódásokra fog okot adni, mert a kártérítést csak akkor engedi meg, ha a kár nem véletlenből esik meg. Márkus István előadó utal arra, hogy ily esetekben bíróságaink ítélnek s ezekben meg lehet bízni. Eötvös Károly a módosítványt a véderőhöz kívánja megfontolás végett utasíttatni. Tisza Kálmán miniszterelnök a §-ban elég garantiát lát arra, hogy visszaéléseket ne követtessenek, miért is annak elfogadását ajánlja. A többség a módosítványt mellőzi s a §-t változatlanul fogadja el. Madarász József: én a 39. §. kihagyását kérem. (Zajbal felől: Felkiáltások: A kérvényeket!) Elnök: Egyszer mindenkorra tiltakoznom kell a közbeszólások ellen. (Élénk helyeslés jobbról.) Ha valaki a napirend megváltoztatását kívánja, tegyen indítványt. A ház határozata a mellett szól, hogy fél órával az ülés befejezése előtt vétetnek a kérvények tárgyalás alá. Madarász József szintén óhajtaná a kérvények tárgyalását. (Halljuk az indítvány indokolását!) A 39. §-t kihagyatni kívánja azért, mert itt is a közös hadügyminiszter intézkedési jogáról van szó. Mocsáry Lajos tiltakozik az ellen, hogy az elnök tiltakozhassék; kéri őt, hogy ily kifejezésekkel ne méltóztassék élni. Elnök: Ismétlem a t. képviselő úrral szemben egész illedelemmel, hogy amint én tisztelem, és amint kötelességem tisztelni minden egyes képviselő úr jogait, úgy minden képviselő úrnak kötelessége tisztelni az elnöki állást, nem engem, hanem az elnökséget átalánosságban. (Helyeslés jobbfelől.) Addig, amig én ezen a helyen ülni fogok, ezen jogomat fen fogom tartani. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ennélfogva ismétlem azon kifejezésemet, hogy tiltakozom és ehhez jogom van minden felkiáltás ellen. (Egy hang a szélső balon : Ez már más!) minden felkiáltás ellen, mely a napirendet zavarja. (Helyeslés.) Ha valamelyik képviselő úr a napirendhez szólani kíván, tessék jelentkezni, a ház meghallgatja és határoz, hanem ami egy idő óta, és nézetem szerint nem helyesen, szokáskép elharapódzott a házban, hogy több képviselő , hatan, nyolcan, tizen »napi rendre« vagy »nem napi rendre« felkiáltást hallat, megvallom, ezt nem tartom sem a házszabályokkal, sem a ház méltóságával megegyeztethetőnek. (Élénk helyeslés.) Mocsáry Lajos: Nekem csak a »kiabálás« szó ellen volt észrevételem. (Zaj.) Elnök: Felkérem azokat a képviselő urakat, kik a 39. §-t elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A törvényjavaslat többi szakaszai ezután minden érdemleges felszólalás után változatlanul elfogadtattak. Az utolsó §-nál Szilágyi Dezső kijelenti, hogy mivel a 22. §-nál tett indítványuk el nem fogadtatott, ők a tjavaslatnak harmadszori felolvasásánál átalánosságban való elvetésére fognak szavazni. A tjavaslat végleges megszavazása a legközelebbi ülésre tűzetik ki. Ugron Ákos és Matuska Péter a mentelmi bizottság részéről nyújtják be jelentéseiket. Annak idején napirendre fognak tűzetni. Következik a kérvények 18-dik sorjegyzékének tárgyalása. Vécsey Tamás előadó előterjeszti a zombori egyházi védnökség kérvényét, melyben ez panaszt emel a kalocsai érsekség s a vallásügyi minisztérium ellen. A bizottság véleménye az, hogy a képviselőház beavatkozásának szüksége fenn nem forog s azért a kérvény a ház irodájába visszavételre leteendő. Maximovics Miklós s Trefort miniszter indítványára felolvastatnak, az ügyre vonatkozó összes iratok. Csatár Zsigmond és Madarász József a dolog nagy fontosságánál fogva a kérvényt, hogy bővebben tanulmányozhassák a napirendről le kívánják vétetni. Trefort Ágost miniszter: tekintve, hogy a dolog oly stádiumban van, hogy nemsokára el lesz intézhető, maga is elfogadja, hogy a tárgy most függőben maradjon (Helyeslés.) Maximovics Miklós hosszas beszédben belebocsátkozik a kérvény ügyének magyarázatába s végül azt indítványozza, hogy adassék ki a kérvény a miniszternek figyelembevétel végett. Madarász József indítványt ad be, hogy halasztassék el a kérvény tárgyalása, mig a miniszter a végleges felvilágosítást megadhatja. Csatár Zsigmond erre nem állhat rá, mert hosszú idő telhetnék bele. Vécsey Tamás előadó azt a felvilágosítást adja Maximovicsnak, hogy azzal, hogy a bizottság a kérvényt az irodába indítványozza tétetni, a kérvény még nincs elutasítva, a czél csak az, hogy a panasznak illetékes helyen való elintézése előtt a képviselőház beavatkozása elkerültessék. Csatár Zsigmond kéri a képviselők megszámlálását, mert a ház nem képes határozatra. A megszámlálás kideríti, hogy csak 76-an vannak jelen. Elnök úgy hiszi, hogy az ülés elején bejelentett interpelláció azért meghallgatható. Almássy Sándor a közlekedésügyi minisztertől kérdi, van-e tudomása, hogy az árokszállási s vámos györki útvonal teljesen el van hanyagolva, s van-e szándéka arról tenni ? Ki fog adatni az illető miniszternek. Elnök kérdi a házat, kíván-e kedden ülést tartani. (Felkiáltások: Szerdán!) Csanády Sándor czélszerűbbnek tartja a keddet. Tisza Kálmán miniszterelnök a szerzett tapasztalatok folytán kéri, hogy szerdán tartassák az első ülés. Kedden még nem lennének a képviselők elég nagy számmal jelen. Elnök a legközelebbi ülést szerdára tűzi ki s egyszersmind megállapítja napirendjét: harmadszor fog felolvastatni a beszállásolási törvény, tárgyaltatni fog a beszállásolásból keletkező teher arányosítása tekintetéből a megyék által kivetendő pótadóról szóló törvényjavaslat, a főrendek által a vízszabályozási társulatokról szóló törvényjavaslaton tett módosítások. Helfy indítványozza, hogy a csütörtöki ülést tűzessék ki a kisbirtokosok hitelintézetéről szóló törvényjavaslat. Tisza Kálmán miniszterelnök e javaslat ellen nem szól, csak arra kéri a házat, hogy újabbjavaslat ez ülésszak alatt csakugyan ne vétessék fel. Egyszersmind kéri a házat, hogy ha esetleg szerdán a napirend idő előtt kimeríttetnék, vegye tárgyalás alá a kérvényeket, ellenkező esetben csak a kisbirtokosok hitelintézetéről szólójavaslat letárgyalása után. (Helyeslés.) Az elnök ily értelemben mondja ki a határozatot. Kemény Gábor b. miniszter kéri a házat, hogy mára bejelentett válaszait a hozzá intézett interpellácziókra szerdán tehesse meg. (Helyeslés.) Ülés végződik 2 óra 10 perczkor. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma rendkívüli kiadásban kedden (június 3-án) reggel fog megjelenni. — Lapunk mai számához rendkívüli melléklet van csatolva, melynek tartalmát képezik : Jókai Mór pozsonyi felolvasása »A látható Isten«, s »Victoria királynő udvara« Gladstone művéből. — Az egyetem jog- és államtudományi kara mai rendkívüli ülésében az 1879/80. iskolai évre dr. Sziágyi Dezsőt választotta dékánjává Kerkapoly ellenében. Rektorválasztóknak megválasztották: dr. Hoffmann Pált, dr. Herczegh Mihályt, dr. Szilágyi Dezsőt és dr. Antal Gyulát. A bölcsészeti kar Greguss Ágostot választotta a jövő tanévre dékánjává. Ugyanezen alkalommal Horváth Árpád, Than Károly, Budenz József és Lengyel Béla választottak a kar részéről rektorválasztókká. A rektorválasztás jun. 7-én lesz. — Az orvosi kar dékánja Rupp János lett. — Weninger Vincze temetése ma délután 5 órakor igen szép számú díszes közönség előtt ment végbe. A ravatal a nyári lak kertjében volt fölállítva, amelyen a boldogult hült tetemei egy gyönyörűen díszített márvány koporsóban feküdtek. A ravatalt megboldogult özvegye, gyermekei és rokonai vették körül. A beszentelést a terézvárosi prépost főtiszt, Klempa Simon fényes segédlettel végezte. A magyar általános hitelbank, a magy. földhitelintézet, a Franklin társulat, a magyar hitelbank egyesült gőzmalmai, a budapesti kereskedelmi bank összes tisztikara jelen volt. A minisztériumok, országház a nemz. múzeum, a magy. tudományos akadémia és az aradtemesvári vasút küldötteik által voltak képviselve. Nem csekély számot tettek ki Weninger számos barátai. Több pénzügyi tekintély jött a végtiszteletre, köztük a bécsi Rotschild báró, Wodianer báró kíséretében A beszentelés után a koporsót díszes halotti kocsira emelték, melyet 6 fekete ló vitt a kerepesi temetőbe. A koszorúk, melyek a halotti kocsira nem fértek, egy azon czélból ott álló, 2 szürke ló által húzott kék halotti kocsira tétettek. Az igen nagy számú koszorúból amennyire lehetett följegyezni, a következőket említjük meg: A magyar hitelbank igazgatósági tanácsa, a magy. hitelbank, az arad-temesvári vasút igazgató tanácsa, az arad-temesvári vasút igazgató tanácsa, a Franklin társulat, egykori tanuló társai, Tolnay Lajos Wodianer Albert báró, a bécsi Rotschild czég, Yelleni Wiener Ede, Naisz Gyula és neje, volt tanítványai, a magy. ált. földhitelbank részvénytársulat, a magy. ált. hitelbank felügyelő bizottsága, magy. ált. hitelbank egyesült gőzmalma, a Franklin társulat hivatalnokai, Zimmermann család, lipótvárosi bank, Hyeronimy államtitkár, a magy. földhitelintézet, az első magyar ált. biztosító társulat, Weisz-család, Jalics testvérek, a magy. általános hitelbank tisztviselői, Iső magy. szálloda részvénytársulat, Cassian Bódog, gőzhajó társulat stb. — A nemzeti színházban ma Gassi Ferencz Aidában, Verdi dallamos operájában lépett fel, mint Radames s erős tenorja, színpadi alakja ezúttal is hódított. Különösen az első és a harmadik felvonásban (a nagy duett után) kapott sok tapsot. A czímszerepet ma kivételesen Balázsné B. Vilma énekelte s nehéz feladatának, hogy t. i. Benza Idát pótolja, derekasan felelt meg. A közönség őt is többször kitapsolta s a harmadik felvonás nagy jelenetében Gassival megosztozott a tapsokban. A mai este, különösen a sok üres páholy, különben azt mutatta, hogy a színházi idénynek immár vége. — A színházakból. A nemzeti színház jövő heti műsora: Június 1. »Pry Pál« (3-or) (A nyugdíjintézet javára.) 2. »Csók« »Munkások« ; 3. »Hamlet«; 4. »Delila« (Szombathelyi B. fellépte.) 5. »Picolino« 1. 2. felv. — »Coppélia« 1 felv. (Fektér vendégját.) 6. »Hálátlan kor.« (Először.) 7. »Hugonották« (Gassi Fer. vend.-ját.) 8. »Hálátlan kor« (2or.) 9. »Hálátlan kor.« — A népszínházban hétfőn Soldosné búcsúzik el a »Kornevillei harangok«-ban, ezentúl aug. 16-áig nem fog fellépni a népszínházban. »A szembekötősdi« Strauss operettje, melynek kitűnő zenéjétől nagy hatást várnak, június 10-ére van tervezve. — A népszínház újonan szerződött tagja Erdősy Eugenia június 14-én »Kamargó«-ban fogja magát bemutatni. — Csepreghy uj darabja »Az élhetetlenek« junius közepe táján színén színre kerül. — Ősi nagy áldomás szakitá meg az iparos-congressust mai s holnapi ülésezése közben. A városligeti Klemens-vendéglő árnyas fái alá gyűlt vagy 400 congressusi képviselő, kik a gyűlés első napjának fáradalmait itt kívánták kipihenni s az első nap határozatai hozatalakor nyilvánult egyetértést igyekeztek pohár közt szorosabbá fűzni. A lakoma egyszerű volt s a mi híja volt: a fűszer, ezt kipótolták a toasztok. Sorukat megnyitá Ráthl, a congressus elnöke, ki poharát a legelső magyar emberre emelte, mint ki örömmel fogja szentesíteni azokat a határozatokat, melyeket az iparosgyűlés hozott, mikor a törvényhozás által elébe fognak terjesztetni. A gyülekezet lelkes éljenei után Károlyi István gróf szólalt föl előbb bátortalanul, de mindinkább erősbödő hanggal, lelkesülést keltőleg. Azon kezdé, hogy benső sugalata s az időviszonyok által ösztönöztetve határozá el magát a nyilvános küzdő térre kilépni, hogy a magyarság ügyének szolgálatot tegyen. Szándékának korszerűségéről a hírlapok szives bátorításai még inkább meggyőzték őt s ő ez alkalommal is megfogadja, hogy a magyarság, a becsületesség s szorgalom előmozdításában fogja életczélját lelni. Tíz, száz, ezer magyar emberrel karöltve hiszi, hogy valamint a magyar nem kártyával, hanem fegyverrel szerezte s tartotta meg a hazát, úgy ama erények gyakorlatában nagygyá s virágzóvá fogja tenni legszeretettebb tárgyát: a hont, Magyarországot. Élteti az ipart. Szavait lelkes s viharos éljenzés kisérte. A késő éji óra nem engedi, hogy a toasztok részletezésébe bocsátkozzunk. Szorítkozunk az említésre méltóbbaknak felsorolására. Streitmann poharát emelte Károlyi István és Zichy Jenő grófokra, Tábori Sándor Ráth Károlyra, Barabás István az iparosokra, Csepregi János nézetellenesére Streitmannra, Nagy István Ráthra az elnökre, Andráscsik István Ráthra s a jegyzőkre, Gelléri Mór az iparosokra s az iparos ügy lelkes barátjára, védőjére, szószólójára Mudrony Somára, Mudrony Soma a különböző ajkú, de a haza nagyságára egyaránt törekvő iparosokra s ezek egyetértésére, Balogh Károly Veszprémből Bakay Nándorra stb. A jó hangulat*