A Hon, 1879. június (17. évfolyam, 133-157. szám)

1879-06-01 / 133. szám

A határozati javaslat lényege az, hogy az ipa­­ros szakoktatást Magyarországban sürgősen szervez­ni kell. A vezetést, illetve a szervezést a kereskedel­mi minisztérium és a központi ipartanács képviselői létesítenék. A szakoktatás olykép szervezendő, hogy tanoncz-iskolák,­­ a gépvezető építészeti és vegyé­szeti iparágak részére külön ipari középtanodák (az ország nagyobb iparos központjaiban) és műipari iskola alapíttassék. A felállítás költségeit városok és községek, az iparosok és az állam viselné arány­­lagosan. E hozandó törvény keresztülvitelére kellő­leg képzett külön ipariskolai biztosok alkalmazan­dók.«­­ A javaslat indokolásául felhozza előadó, hogy minden iparág műveléséhez szükséges az álta­lános ismereteknek egy bizonyos foka, és bizonyos theoretikai ismeret. Az e végett szükséges iskolák fölállításának kérdésénél első­sorban az államra irányul a figye­lem. A kormányok azonban eddig még épen semmit sem tettek. Valódi bűnnek mondja szóló azon mulasz­tást, mely szerint a kormány még alapját sem vetette meg az iparos oktatásnak. Ennek okát abban látja, hogy a hivatott körökben hiányzott a tárgynak gya­korlati ismerete. Ennélfogva kívánatos, hogy az iparis­kolák olykér állíttassanak föl és rendeztessenek be, hogy gyakorlati életnek megfelelők legyenek. Részletes indokolás után ajánlja a központi bizottságnak általa előadott határozati javaslatát elfogadásra. G­­y­ö­r­g­y Aladár elégedetlen azon tervvel, me­lyet az iparoktatás fokozataira nézve megállapítot­tak, különösen helyteleníti, hogy a szakiskolák alsó fokában a tényleg létező rossz helyzetet (ismétlő t­esti iskolák stb.) tartják fenn. Az iparos műveltség fejlesztése végett szükségesnek tartaná, hogy az ipa­ros tanonczok jelen intézménye fokonként szüntettes­­sék meg s a tanulók ne mestereknél, hanem gyakor­lati iskolákban nyerjék kiképeztetésüket s ezért in­dítványozza bevézetni, hogy a hol lehet, tanműhelyek­kel ellátott önálló ipariskolák állíttassanak fel a belga s franczia tanrendszer szerint. Végül, mint az országos nőiparegyesület képviselője, indítványozza, hogy az iparoktatás rendezésénél a női ipar ügye is tekintetbe vétessék. D­ü­c­k József (Brassó, németül.) Elfogadja a javaslatot, azonban nem iparos tanfelügyelőket, ha­nem felügyelő bizottságot kíván, mely a polgárság kebeléből legyen kiküldve. (Helyeslés.) , Békássy Károly (Kolozsvár.) Átalánosan beszél az ipar hanyatlásáról ; áttérve az ipariskolák­ra, megjegyzi, hogy csak az iparosoknak nincsen is­kolájuk, nem szerezhet műveltséget az iparos, s nem emelkedhetik az ipar. Pártolja a bizottság javaslatát, de közbe kívánja szarazni a következőket. A 3. pont a) bekezdésbe »ipari, tovább­képző iskolák« után az »iparos rajztanszékkel és szakműhelyekkel« szavakat. — Ab) bekezdésben »építészeti, gépészeti és vegyé­szeti iparágak számára« szavakat kihagyni indítvá­nyozza, s ezek helyébe be kívánja tétetni: »állíttassa­nak fel különböző iparszakokra.« Grujic Nika (Zombor, német) felszólalá­sa után E­­­n­ö­k a közgyűlés átalános helyeslése mel­lett a vitát befejezettnek nyilvánította, s az előadó­nak adta át a végszót, mire Steinacker Ödön rövid beszéde után a kongressus elfogadta a központi bizottság javaslatát a György Aladár módosítványával. Következett a III-ik határozati javaslat az egyetemlegesség elvére fektetett önse­gélyes szövetkezetek terjesztése tár­gyában. A közp. bizottság előadója G­a­á­l Jenő. A határozati javaslat oda irányul, hogy mondja ki az orsz. iparos gyűlés, hogy a következő szövetkezete­ket ajánlja az iparosok figyelmébe elfogadás végett: kölcsönpénztárakat, nyersanyag beszerzési szövetke­zeteket, és közös raktározási szövetkezeteket, és kö­zös termelő szövetkezeteket.­ Előadó hosszas indokolásában fejtegette e határozati javaslatban foglaltak előnyösségét az ipa­rosokra s magára az ipar fejlődésére nézve. Weinberger Soma (Gyöngyös.) Sokkal fon­tosabbnak, és az iparosokra nézve életkérdésnek tartja az önsegélyes szövetkezeteket, semhogy őt kielégítené a bizottsági javaslat. Indítványt terjeszt be, mi­szerint tekintettel arra, hogy bár eddig is sok derék nemzetgazda és iparos tűzte ki ezen szép tárgyat fel­olvasása tárgyául, — az eszme inkább az elmélet, mint a gyakorlat körül fogott, ennélfogva indítvá­nyozza, miszerint­­mondja ki a közgyűlés, hogy az egyetemlegesség elvére fektetett önsegélyes szövet­kezetek létesítése Magyarországon életkérdés, s ajánl­ja ezt a közmunka miniszter figyelmébe a kongressus a végett, hogy felolvasások rendezése által tegye népszerűvé, terjeszsze az országban az eszmét.« (He­lyeslés.) Mudrony Soma helyesli ez eszmét, azonban most, midőn a congressus czélja átalános irányelve­ket adni a törvényhozásnak az iparügy javítására nézve, előtte szóló indítványát mellékes kérdésnek te­kinti. Azon módosítványnyal fogadja el a pótindít­­ványt, hogy a congressus utasítsa a központi bizott­ságot, miszerint ez ügyet kísérje figyelemmel, s has­son oda, hogy az előmozdu­laso­k. (Helyeslés.) Szólották még Szandics és Galgóczy Ká­roly, mire előadó rövid indokolása után elnök a javaslat elfogadása fölött a kérdést szavazásra bo­csátja. A congressus a javaslatot Weinberger módo­sításával fogadta el, de ez utóbbi módosítást a Mud­rony indítványa értelmében tette magáévá. Következett a IV-ik pont alatti határozati ja­vaslat, a budapesti országos kiállítás ügyében. Posner K. L. távollétében elnöklő R­á­t­h Ká­roly vitte az előadói szerepet, röviden vázolván az eszme életrevalóságát. A kiállítások rendezése azon kötelességből foly, hogy megmutassuk az országnak: mi van, mi nincs, és minek kéne, hogy legyen. Ez al­kalomból egyszersmind ajánlja, hogy gr. Z­i­chy Je­nőnek a sz.-fehérvári kiállítás buzgó létrehozójának üdvözlő sürgöny menesztessék (Éljenzés­­r zajos tet­szés). Ajánlja a javaslat elfogadását. (Éljenzés.) A kiállítás 1882-ben lenne megtartva. Helfy Ignácz S annyira szépnek tartja az esz­mét, hogy azt világra szólóvá kívánja tenni. Azt óhajtja, hogy utassítasék a központi bizottság, mi­szerint alapul véve a javaslatot, tegye magát érint­­kezésbe az­­ország iparosaival, tanulmányozza az ügyet, s nem most ily rövid idő alatt, hanem 9 év múlva 1888-ban rendeztessék a kiállítás, az ország ezer éves jubilaeuma alkalmával. Ez idő alatt az iparosok is elkészülhetnek,(Zajos helyeslés.)még pedig e 8 év alatt, az ország különböző vidékein rendez­tessenek kiállítások: Debreczenben, s más nagyobb városokban. Márkus Ignácz ellene szól e javaslatnak, mert szerinte ez szétforgácsolná az erőket. Az időt is nagyon hosszúnak tartja. Az eredeti szövegezést pártolja. A kongressus nagy többsége az eredeti szö­veget fogadta el. E közben távirat érkezett Róth K. elnökhöz gr. Zichy Jenőtől, melyben üdvözli a kongressust, s hogy meg nem jelenhetett, sok dolgával menti ma­gát. (Éljenzés.) A kongressus a következő sürgönyt meneszté gr. Zichy Jenőhöz Sz.-Fehérvárra. »A II. orsz. iparos gyűlés ma délután a Buda­ Magyarország ipartársulatai. A II. iparos kongresszus legfontosabb tárgya kétségtelenül az ipartörvényhozás reformja volt. Az 1872. VIII. törvényczikkel (ipartörvény) végleg meg­szüntette­ttek nálunk a czéhek, melyeknek feladata abban állott, hogy az önkormányzat körén belül az ipar előmozdításáról, szabályozásáról gondoskodja­nak. A czéhek megszüntetése nem azért történt, mint­ha ugyanazon czél többé nem állana fenn, mintha az újabb ipar terén az önkormányzatnak nem volna fel­adata, hanem azért, mivel az eszközök, melyekkel a czélt ezen czélt elérni, ezen feladatát megoldani kí­vánta, a teljesen átalakult újkori iparszervezetnek többé meg nem feleltek. Az önkormányzati feladatok megoldására két út állott nyitva a törvényhozás előtt: alkotni az új viszonyoknak megfelelő oly közegeket, melyek jogokkal és kötelességekkel felruházva, az ön­­kormányzati feladatok megoldása iránt teljes biztosí­tékot szolgáltatnak, vagy pedig teljesen hódolván az iparszabadság elvének, korlátlan felfogásának, egé­szen a magánérdekekre bízni, várjon létesülnek-e szervek, melyek az ipar szabályozására hivatvák és képesek. Mint a legtöbb törvényhozás, úgy a magyar is ez utóbbi felfogásnak hódolt és egyszerűen az ér­dekeltekre bízta a szükséges szervek létesítését. A törvényhozásban tiszta felfogása hiányzott annak, hogy van-e az ipartársulatnak átalában mű­ködési köre, szükséges-e tehát átalában oly testület, mely az országban létező iparosok szerves összefog­lalását, organizációját képviseli. De még inkább hi­ányzott az az illető iparosoknál, és így csak termé­szetes következménynek kell találnunk, hogy az ipar­társulatok nem váltak életképes szervekké és egész­ben véve annyi erőt sem fejtettek ki, mint azt egy jól szervezett egyszerű egylettől várni lehetne. Ezen körülménynek igen hátrányos következ­ményei voltak. Mert míg minden más államban a ré­gi czéhek helyében csakhamar új közegek keletkeztek, melyek az iparrendészet fontos teendőit magukra vál­lalták — Angliában a tradé-unions bizonyos tekin­tetben, Francziaországban a chambres syndicales des patrons — addig nálunk az ipar- és munkaszervezet hatályos közeget nélkülözött. Az ipartársulatok nem voltak a szükséges functiókra felhatalmazva és így csak természetes, hogy azok tevékenysége és jelentő­sége nem fejlődött kellőleg, ennek ismét szükségképi követkeménye az volt, hogy az iparosok csak kisebb része érezte szükségét ezen testületbe belépni. Hogy ez a fővárosra áll, azt tavaly egy tanul­mányban, mely a főváros havi füzeteiben megjelent, bizonyítottuk, a­mennyiben azt találtuk, hogy az itt kimutatott 9716 önálló iparos közül alig 5000 tar­tozik egy ipartársulathoz, hogy jelentékeny iparágak, így bognárok, könyvnyomdászok, órások, mázosok, festők, üvegesek, kefekötők, aranyozok nem alakítot­tak ipartársulatot és, hogy a létezők közt is csak ke­vesen mutatnak fel tökéletesebb szervezetet, rendsze­resebb működést. A II. iparkongresszus oly munkát hozott nekünk, mely e kutatásokat az egész országra kiterjeszti és melynek szerkesztője, az ipar terén any­­agi buzgalom által érdemesült dr. S­z­a­b­ó­k­y Adolf magának kétségtelenül nagy érdemet szer­zett, midőn az annyira megközelithetlen anyag össze­­szerzésének és összeállításának fáradságát magára vállalta, mert ez anyag induktív alapját képezi min­den az ipartársulatok terjedése iránt megállapítandó véleménynek és ítéletnek. Miután a szerző szívességéből e munkába már ma betekintést szerezhettünk, sietünk annak főbb adatait köztudomásra hozni. Magunk tapasztalván, mily nehéz ez adatok összeállítása még magára a fő­városra is, azon megjegyzést ugyan nem hallgathat­juk el, hogy ez adatokban talán itt-ott hézag is ta­láltathatnék, de mégis nagy vonásokban eléggé hű képet nyújthatnak nekünk az ipartársulatok számá­ról átalában, továbbá egyes foglalkozásokban, város és vidék szerinti eloszlásban, hogy értékét az eddigi teljes tájékozatlansággal szemben nem eléggé hang­súlyozhatjuk. Magyarország- Erdélyben az 1872. VIII. ipar­törvény előtt több mint 3000 czéh állott fenn; azok helyett találunk jelenleg 1300 ipartársulatot. Bár a testületek számából még a részvét nagyságára kö­vetkeztetést egész biztossággal nem lehet vonni, mégis köztudomású, hogy a részvét az ipartársulatok iránt igen gyenge, és a tagok száma korántsem felel meg a Magyarországon az iparral önállólag foglalkozók számának. Az ipartásulatokból jutott a megyékre 1078, városokra 270. A legtöbb ipartársulat van Pest, Somogy, Soprony megyében, míg nem kevesebb mint 7 megyéből (Árva, Krassó, Liptó, Máramaros, Torna, Trencsén,Ung) egy sem jelentetett be. Vá­rosokban legtöbb társulatot találunk Budapesten, Debreczenben és Pozsonyban. Legkevesebbet (1) Ma­rosvásárhely, Temesvár, Újvidék, Versecz, Zombor mutatnak fel. A megyékben van 134 általános iper­­társulat, 353 egyesült, 591 külön iparágak szerint; városokban pedig átalános 13, egyesült 30, külön­böző iparágak szerint 227, a fontosabb iparágakban tett az ipartársulatok száma a megyékben 406,632 frt 37 krt a városokban 421,767 frt 85 krt Összesen: 828,400 frt 22 krt. Ezen főbb adatokban tükröződik vissza az ipar­társulatok fejlődése Magyarországon. Kétségtelenül hozzájárul mindenki szerző kívánalmához, miszerint az ipartársulatok ügye nagyobb lendületet nyerjen, valamint átalában mindazon jogos óhajokhoz, melye­ket a magyar iparügy fejlődése iránt közöl. Mennyi­ben jogosult azon számítása, hogy Magyarország ipa­rosainak és kereskedőinek száma 1870 óta jelentéke­nyen csökken, az iránt legalább addig, míg a nép­­számlálás fontos adatokat fog nekünk szolgáltatni, legyen szabad némi kételyt táplálni, mert minden megyékben városokban csizmadia 130 17 czipész 48 19 szabó 51 19 szűcs 35 10 takács 482 tímár 365 molnár 377 Az összes ipartársulatok által tett, bejelentett úa­­ pesten tartandó orsz kiállítás kérdésének tárgyalása alkalmából örömét, háláját és elismerését fejezi ki, méltóságodnak és a létesítő bizottságnak, a székesfe­hérvári orsz. kiállítás fényes sikere fölött. R­á­t­h Károly, elnök, a kongressus nevében.« Következett az V. pont alatti határozati javas­lat, az »állami szükségletnek a hazai ipar által való fedezéséről.« Előadó Csepreghy János. Rövid indoko­lása után a határozati javaslatnak. Szabó János (Eger) szólal fel, a­ki csak any­­nyiban óhajtja a javaslat módosítását, hogy a kisipa­rosoknak megkönnyíttessék az állam által kiírt pá­lyázatokhoz való hozzájutás, mert a mostani gyakor­lat csak egy embernek kezeibe adja a hasznot. (Helyeslés.) Csepreghy kimutatja, hogy ez benne foglal­­tatik ez eredeti szövegben. Ennek folytán a módosí­tást feleslegesnek tartja. A gyűlés az eredeti szö­vegezést fogadta el. Leközelebbi ülés holnap reggel 8 órakor, egyéb forrásból származó adatok meglehetős fogyat­kozásokban szenvednek. Dr. Weisz Béla: Tiszaszabályozási enquete. A tiszavölgyi társulat központi bizottsága kö­vetkező körlevelet intézett az összes vidéki egyesüle­tekhez : A tiszavölgyi társulat központi bizottsága elhatározta, hogy a Tiszavölgyén újabban felmerült rendkívüli bajok és áradási viszonyok technikai or­voslása tárgyában 1879. június 16-án d. e. 10 órakor Budapesten a posta- és távirdaépület dísztermében (IV. a gránátos- és zsibárus-utczák sarkán) egy oly enquete-szerű szakértői értekezlet hivassék egybe, melynek tárgyalásai egyfelől a központi bizottságnak jövendő magatartását illetőleg tájékozásul szolgálja­nak, de másfelől a magas kormány feladatát s a be­hívandó külföldi szakférfiak munkálódását is meg­könnyítsék. Ezen eszme kivitelével alulírott albizottság bí­zatván meg, s van szerencsénk ezen minőségünkben tisztelettel felkérni, hogy a fentiek szerint 1879. jun. 16-án, esetleg 17-én folytatólag Budapesten tartandó értekezletre szakértőiket szívesen felküldeni s addig is előleges tájékozásul a tárgyalások alapját képe­zendő §/. alatt csatolt kérdőpontokat a kiküldendő szakértő uraknak haladék nélkül átadatni méltóz­­tassék. Végül megjegyezzük, hogy ezen közérdekű értekezletre a Tiszavölgyi társulat keretébe be nem lépett vidéki egyesületeket is meghívtuk, s megnyug­tatásukra ezennel kijelentjük, hogy szíves megjelené­sükből ellenük semmi következtetés nem lesz von­ható. Tisztelettel maradván: Budapesten, 1879. máj. hó 20-án. Gr. Károlyi Sándor, albizottsági elnök. Darányi Ignácz, albiizottsági jegyző. Az 1879-iki junius 16-dikán Budapesten tartandó szakértői értekezlet elé terjesztendő kérdések. 1. Mik lehetnek okai az árvizszinek rendkívüli magasságának a Tiszában és mellékfolyóiban ? Minő befolyást gyakorolnak az említett folyók­ban az árvízszin átalános felemelésére az utóbbi évek­ben tapasztalt rendkívüli csapadék­mennyiség, az alkalmazott szabályozási és árvédelmi rendszer vagy az eddig keresztülvitt építkezések jelenlegi állapota, s végre a folyók eredeténél és azok mentén eszközölt erdőirtások ? 2. A jelen rendszer keretében mely védmunká­t azok, melyek tervbe vétettek ugyan, de eddig végre­hajtva nem lőnek? Mi gátolja ezek végrehajtását? Mennyire fog javulni a helyzet, feltéve, hogy a már folyamatban levő szabályozási és árvédelmi rend­szerbe tartozó építkezések tökéletesen befejeztet­nének ? A­mennyiben az erdőpusztítások befolyással lennének az árvízszin emelkedésére, lehetséges és czélszerű lenne-e a folyók eredeténél és azok mentén levő kopasz hegyoldalakat befásitani ? Minő kiterjedésű a befásitandó terület? Mily módon s minő költségekkel lehetne a be­­fásitást keresztülvinni ? 3. A Tisza és mellékfolyóinak minő kiterjedésű a vízgyűjtő területe egyenkint s ezen területekről a legmagasabb áradások alkalmával mennyi viz ömlik másodperczenkint az egyes folyókba ? Miután pedig a Tisza és összes mellékfolyói­nak árvizei nem szoktak mindannyian összetalálkoz­ni, mennyi a Tisza legnagyobb víztömege másodper­czenkint a Szamos beömlése felett s azon alól ? a Bodrogh beömlése felett s azon alól, — a Sajó beöm­­lése felett s azon alól, — a Zagyva beömlése felett s azon alól, — a Kőrösök beömlése felett s azon alól, — a Maros beömlése felett s azon alól, — s végre a Béga beömlése felett s azon alól? 4. A mostani szabályozási rendszer, hogy az czéljának megfeleljen, mennyiben lenne kiegészítendő vagy módosítandó, é­s váljon a mostani szabályozá­si és árvédelmi rendszer helyett, vagy annak kiegé­szítéséül az újabb időben többek által ajánlott völgy­zárlatok és oldalcsatornák rendszerét alkalmazni nem lenne-e czélszerű? Hol és minő víztömegek számára lehetne völgy­zárlatokat építeni, mi lenne ezek építési és fentartási költsége, valamint az általa elérhető eredmény ? Az oldalcsatornák mely ponton lennének a fo­­lyókból kivezetendők, a­mely irányban haladnának, hova torkollanának be, minő méretekkel és víztömeg számára lennének építendők; mennyibe kerülnének, s minő eredményt lehetne általuk elérni ? avagy nem lenne-e czélszerű egész folyamszakaszokon a töltésvo­nalak hátrább tétele, s minő befolyása lenne ezen töl­tés­fellebbezésnek az ármentesítési viszonyokra ? 5. Az átalános vízszinemelkedésen kívül mutat­koznak-e a folyók egyes szakaszain helyi duzzadások; ha igen, hol ? minő mélvben ? s mi okozza e duzza­dásokat ? Mikép lehetne ezen duzzadásokat elenyésztet­­ni, vagy legalábbb mérsékelni ? 6. Minő befolyással lenne a folyók alsó szaka­szain már kiásott átvágások képződésének sikeres elősegítése az árvízszinek állására ? Mely átvágások s minő méretekkel és milyen sorrendben lennének kibővítendők ? Nem volna-e szükséges a már megkezdett átvágásokon kívül úja­kat is létesítni? avagy már egyes meglevő átvágáso­kat betömetni ? 7. Mely átvágások vannak teljesen kiképződve, melyek vannak jelenleg sikeres képződésben s melyek azok, a melyek nem életképesek ? Minő változást idéztek elő az átvágások a fo­lyók eredeti esés­viszonyaiban és folyási sebességé­ben a különböző folyamszakaszokban ? 8. Hol, minő méretekkel, mily eljárás mellett építtettek fel a védtöltések ? — Nem kellene-e a mé­reteket módosítani, s ezentúl a töltésmunkák kivi­telénél, illetőleg a földtömeg- felhalmozásnál más el­járást követni, mint eddig? 9. A helyenkint erős átszivárgás, oka nem a töltések építési modorában rejlik-e ? Mi­kép lehetne ezen szivárgásokat megszüntet­ni, vagy legalább mérsékelni é­s ez esetben a szivár­gó vizeknek a megmentett területeken való szétterü­lését megakadályozni ? 10. Mily módon lehetne a töltések első lábát a hullámcsapások által okozni szokott rongálások ellen előre biztosítani ? Ezen rongálások ellen, hol, mi mó­don szoktak védekezni és melyik védekezési mód bi­zonyult eddig legczélszerűbbnek ? 11. Hol, minő nagy területet szoktak elfoglalni a belvizek ? Hol, mi módon lehetne ezek kártételei ellen a területeket biztosítani ? Hol lehetne e vizeket nyitott csatornán át a folyóba bevezetni, hol lenne szükség zsilipekre vagy a folyó töltéseibe fektetett csövekre ? Hol kellené­nek ezen kívül még emelő gépek is, végre a vízvezető csatornákban szabad folyás engedtessék-e a vizek­nek,­­ vagy pedig czélszerűbb lenne a víz­lefolyást egymástól bizonyos távolságra építendő keresztgátak és zsilipek által szabályozni, mely utóbbi esetben az egyes szakaszoknak csak akkor engedtetnék meg a belvizek lebocsátása, a­mikor a folyó víz állása meg­engedi, hogy a torkolati zsilip megnyittassék ? Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 31. A ház folytatólagosan tárgyalván a beszállásolás­ról szóló­­javaslatot, a 33. §-nál, mely a katonai igaz­gatásnak jogot ad, hogy a csapat­elhelyezésre nem szükségelt épületet egyéb czélokra bérbe adhassa, Thaly Kálmán módosítványt ad be, hogy csak a közegészséggel s közbiztossággal nem ellenkező czé­lokra adhassa bérbe. Márkus István előadó a módosítványhoz hoz­zájárul. Bersenyey József a­z­ első bekezdését kíván­ja akkér módosítatni, hogy az újonnan építendő ka­szárnyákért ne 25, de 30 évig fizettessék a bér­illeték. Márkus István előadó az államkincstár ér­deke szempontjából ellenzi a módosítványt. Csanády Sándornak nem tetszik e­b­ban az, hogy ha háború következtén a kaszárnya hasznave­­hetlenné válik, az állam tovább nem teljesít fizetést. A többség a §-t Thaly módosításával fogadja el. A 35. §-nál Novák Gusztáv annak az aggo­dalmának ad kifejezést, hogy az súrlódásokra fog okot adni, mert a kártérítést csak akkor engedi meg, ha a kár nem véletlenből esik meg. Márkus István előadó utal arra, hogy ily ese­tekben bíróságaink ítélnek s ezekben meg lehet bízni. Eötvös Károly a módosítványt a véderőhöz kívánja megfontolás végett utasíttatni. Tisza Kálmán miniszterelnök a §-ban elég ga­­rantiát lát arra, hogy visszaélések­et ne követtesse­­nek, miért is annak elfogadását ajánlja. A többség a módosítványt mellőzi s a §-t vál­tozatlanul fogadja el. Madarász József: én a 39. §. kihagyását ké­rem. (Zaj­bal felől: Felkiáltások: A kérvényeket!) Elnök: Egyszer mindenkorra tiltakoznom kell a közbeszólások ellen. (Élénk helyeslés jobbról.) Ha valaki a napi­rend megváltoztatását kívánja, te­gyen indítványt. A ház határozata a mellett szól, hogy fél órával az ülés befejezése előtt vétetnek a kérvények tárgyalás alá. Madarász József szintén óhajtaná a kérvé­nyek tárgyalását. (Halljuk az indítvány indokolását!) A 39. §-t kihagyatni kívánja azért, mert itt is a kö­zös hadügyminiszter intézkedési jogáról van szó. Mocsáry Lajos tiltakozik az ellen, hogy az elnök tiltakozhassék; kéri őt, hogy ily kifejezésekkel ne méltóztassék élni. Elnök: Ismétlem a t. képviselő úrral szemben egész illedelemmel, hogy a­mint én tisztelem, és a­mint kötelességem tisztelni minden egyes képviselő úr jogait, úgy minden képviselő úrnak kötelessége tisz­telni az elnöki állást, nem engem, hanem az elnöksé­get átalánosságban. (Helyeslés jobbfelől.) Addig, a­mig én ezen a helyen ülni fogok, ezen jogomat fen fo­gom tartani. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ennél­fogva ismétlem azon kifejezésemet, hogy tiltakozom és ehhez jogom van minden felkiáltás ellen. (Egy hang a szélső balon : Ez már más!) minden felkiáltás ellen, mely a napirendet zavarja. (Helyeslés.) Ha valame­lyik képviselő úr a napirendhez szólani kíván, tessék jelentkezni, a ház meghallgatja és határoz, hanem a­mi egy idő óta, és nézetem szerint nem helyesen, szo­káskép elharapódzott a házban, hogy több képviselő , hatan, nyolc­an, tizen »napi rendre« vagy »nem napi rendre« felkiáltást hallat, megvallom, ezt nem tar­tom sem a házszabályokkal, sem a ház méltóságával megegyeztethetőnek. (Élénk helyeslés.) Mocsáry Lajos: Nekem csak a »kiabálás« szó ellen volt észrevételem. (Zaj.) Elnök: Felkérem azokat a képviselő urakat, kik a 39. §-t elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A törvényjavaslat többi szakaszai ezután min­den érdemleges felszólalás után változatlanul elfo­gadtattak. Az utolsó §-nál Szilágyi Dezső kijelenti, hogy mivel a 22. §-nál tett indítványuk el nem fogadta­tott, ők a tjavaslatnak harmadszori felolvasásánál átalánosságban való elvetésére fognak szavazni. A tjavaslat végleges megszavazása a legköze­lebbi ülésre tűzetik ki. Ugron Ákos és Matuska Péter a men­telmi bizottság részéről nyújtják be jelentéseiket. Annak idején napirendre fognak tűzetni. Következik a kérvények 18-dik sorjegyzékének tárgyalása. Vécsey Tamás előadó előterjeszti a zombori egyházi védnökség kérvényét, melyben ez panaszt emel a kalocsai érsekség s a vallásügyi minisztérium ellen. A bizottság véleménye az, hogy a képviselőház beavatkozásának szüksége fenn nem forog s azért a kérvény a ház irodájába visszavételre leteendő. Maximovics Miklós s T­refort miniszter in­dítványára felolvastatnak, az ügyre vonatkozó összes iratok. Csatár Zsigmond és Madarász József a do­log nagy fontosságánál fogva a kérvényt, hogy bőveb­ben tanulmányozhassák a napirendről le kívánják vé­tetni. Trefort Ágost miniszter: tekintve, hogy a dolog oly stádiumban van, hogy nem­sokára el lesz intézhe­tő, maga is elfogadja, hogy a tárgy most függőben ma­radjon (Helyeslés.) Maximovics Miklós hosszas beszédben bele­­bocsátkozik a kérvény ügyének magyarázatába s vé­gül azt indítványozza, hogy adassék ki a kérvény a miniszternek figyelembevétel végett. Madarász József indítványt ad be, hogy ha­­lasztassék el a kérvény tárgyalása, mig a miniszter a végleges felvilágosítást megadhatja. Csatár Zsigmond erre nem állhat rá, mert hosszú idő telhetnék bele. Vécsey Tamás előadó azt a felvilágosítást adja Maximovicsnak, hogy azzal, hogy a bizottság a kérvényt az irodába indítványozza tétetni, a kérvény még nincs elutasítva, a czél csak az, hogy a panasz­nak illetékes helyen való elintézése előtt a képviselő­­ház beavatkozása elkerültessék. Csatár Zsigmond kéri a képviselők megszám­lálását, mert a ház nem képes határozatra. A megszámlálás kideríti, hogy csak 76-an van­nak jelen. Elnök úgy hiszi, hogy az ülés elején bejelen­tett interpellác­ió azért meghallgatható. Almássy Sándor a közlekedésügyi miniszter­től kérdi, van-e tudomása, hogy az árokszállási s vá­­mos­ györki útvonal teljesen el van hanyagolva, s van-e szándéka arról tenni ? Ki fog adatni az illető miniszternek. Elnök kérdi a házat, kíván-e kedden ülést tartani. (Felkiáltások: Szerdán!) Csanády Sándor czélszerűbbnek tartja a keddet. Tisza Kálmán miniszterelnök a szerzett ta­pasztalatok folytán kéri, hogy szerdán tartassák az első ülés. Kedden még nem lennének a képviselők elég nagy számmal jelen. Elnök a legközelebbi ülést szerdára tűzi ki s egyszersmind megállapítja napirendjét: harmadszor fog felolvastatni a beszállásolási törvény, tárgyaltatni fog a beszállásolásból keletkező teher arányosítása te­kintetéből a megyék által kivetendő pótadóról szóló törvényjavaslat, a főrendek által a vízszabályozási társulatokról szóló törvényjavaslaton tett módo­sítások. Helfy indítványozza, hogy a csütörtöki ülést tűzessék ki a kisbirtokosok hitelintézetéről szóló tör­vényjavaslat. Tisza Kálmán miniszterelnök e javaslat ellen nem szól, csak arra kéri a házat, hogy újabb­­javas­lat ez ülésszak alatt csakugyan ne vétessék fel. Egy­szersmind kéri a házat, hogy ha esetleg szerdán a napirend idő előtt kimeríttetnék, vegye tárgyalás alá a kérvényeket, ellenkező esetben csak a kisbirto­kosok hitelintézetéről szóló­­javaslat letárgyalása után. (Helyeslés.) Az elnök ily értelemben mondja ki a hatá­rozatot. Kemény Gábor b. miniszter kéri a házat, hogy mára bejelentett válaszait a hozzá intézett in­­terpellácziókra szerdán tehesse meg. (Helyeslés.) Ülés végződik 2 óra 10 perczkor. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma rendkívüli kiadásban kedden (június 3-án) reg­gel fog megjelenni. — Lapunk mai számához rendkívüli melléklet van csatolva, melynek tartalmát képezik : Jókai Mór pozsonyi felolvasása »A látható Isten«, s »Vic­toria királynő udvara« Gladstone művéből. — Az egyetem jog- és államtudományi ka­ra mai rendkívüli ülésében az 1879/80. iskolai évre dr. S­z­­­i­á­g­y­i Dezsőt választotta dékánjává Kerka­­poly ellenében. Rektorválasztóknak megválasztották: dr. Hoffm­ann Pált, dr. Herczegh Mihályt, dr. Szilágyi Dezsőt és dr. Antal Gyulát. A böl­csészeti kar G­r­e­g­u­s­s Ágostot választotta a jövő tanévre dékánjává. Ugyanezen alkalommal Horváth Árpád, Than Károly, Budenz József és Lengyel Béla választottak a kar részéről rektorválasztókká. A rektorválasztás jun. 7-én lesz. — Az orvosi kar dékánja Rupp János lett. — Weninger Vincze temetése ma dél­után 5 órakor igen szép számú díszes közönség előtt ment végbe. A ravatal a nyári lak kertjében volt föl­állítva, a­melyen a boldogult hült tetemei egy gyönyö­rűen díszített márvány koporsóban feküdtek. A rava­talt megboldogult özvegye, gyermekei és rokonai vet­­ték körül. A beszentelést a terézvárosi prépost fő­tiszt, Klempa Simon fényes segédlettel végezte.­­ A magyar általános hitelbank, a magy. földhitelintézet, a Franklin társulat, a magyar hitelbank egyesült gőz­malmai, a budapesti kereskedelmi bank összes tiszti­kara jelen volt. A minisztériumok, országház a nemz. múzeum, a magy. tudományos akadémia és az arad­­temesvári vasút küldötteik által voltak képviselve. Nem csekély számot tettek ki Weninger számos bará­tai. Több pénzügyi tekintély jött a végtiszteletre, köztük a bécsi Rotschild báró, Wodianer báró kísé­retében A beszentelés után a koporsót díszes halotti kocsira emelték, melyet 6 fekete ló vitt a kerepesi te­metőbe. A koszorúk, melyek a halotti kocsira nem fér­tek, egy azon czélból ott álló, 2 szürke ló által húzott kék halotti kocsira tétettek. Az igen nagy számú ko­szorúból a­mennyire lehetett följegyezni, a követke­zőket említjük meg: A magyar hitelbank igazgató­­sági tanácsa, a magy. hitelbank, az arad-temesvári vasút igazgató tanácsa, az arad-temesvári vasút igazgató tanácsa, a Franklin társulat, egykori tanuló társai, Tolnay Lajos Wodianer Albert báró, a bécsi Rotschild czég, Yelleni Wiener Ede, Naisz Gyula és neje, volt tanítványai, a magy. ált. földhitelbank részvénytársulat, a magy. ált. hitelbank felügyelő bizottsága, magy. ált. hitelbank egyesült gőzmalma, a Franklin társulat hivatalnokai, Zimmermann csa­lád, lipótvárosi bank, Hyeronimy államtitkár, a magy. földhitelintézet, az első magyar ált. biztosító társu­lat, Weisz-család, Jalics testvérek, a magy. általános hitelbank tisztviselői, I­ső magy. szálloda részvény­­társulat, Cassian Bódog, gőzhajó társulat stb. — A nemzeti színházban ma Gassi Ferencz Aidában, Verdi dallamos operájában lépett fel, mint Radames s erős tenorja, színpadi alakja ezúttal is hódított. Különösen az első és a harmadik felvonásban (a nagy duett után) kapott sok tapsot. A czímszerepet ma kivételesen Balázsné B. Vilma éne­kelte s nehéz feladatának, hogy t. i. Benza Idát pó­tolja, derekasan felelt meg. A közönség őt is többször kitapsolta s a harmadik felvonás nagy jelenetében Gassival megosztozott a tapsokban. A mai este, külö­nösen a sok üres páholy, különben azt mutatta, hogy a színházi idénynek immár vége. — A színházakból. A nemzeti szín­ház jövő heti műsora: Június 1. »Pry Pál« (3-or) (A nyugdíjintézet javára.) 2. »Csók« »Munká­sok« ; 3. »Hamlet«; 4. »Delila« (Szombathelyi B. fellépte.) 5. »Picolino« 1. 2. felv.­ — »Coppélia« 1 felv. (Fektér vendégját.) 6. »Hálátlan kor.« (Elő­ször.) 7. »Hugonották« (Gassi Fer. vend.-ját.) 8. »Hálátlan kor« (2­or.) 9. »Hálátlan kor.« — A nép­színházban hétfőn Soldosné búcsúzik el a »Kornevil­­lei harangok«-ban, ezentúl aug. 16-áig nem fog fellép­ni a népszínházban. »A szembekötősdi« Strauss ope­rettje, melynek kitűnő zenéjétől nagy hatást várnak, június 10-ére van tervezve. — A népszínház újonan szerződött tagja Erdősy Eugenia június 14-én »Ka­­margó«-ban fogja magát bemutatni. — Csepreghy uj darabja »Az élhetetlenek« junius közepe táján szín­én színre kerül. — Ősi nagy áldomás szakitá meg az iparos-congressust mai s holnapi ülésezése közben. A városligeti Klemens-vendéglő árnyas fái alá gyűlt vagy 400 congressusi képviselő, kik a gyűlés első nap­jának fáradalmait itt kívánták kipihenni s az első nap határozatai hozatalakor nyilvánult egyetértést igyekeztek pohár közt szorosabbá fűzni. A lakoma egyszerű volt s a mi híja volt: a fűszer, ezt kipótolták a toasztok. Sorukat megnyitá Ráthl, a congressus el­nöke, ki poharát a legelső magyar emberre emelte, mint ki örömmel fogja szentesíteni azokat a határo­zatokat, melyeket az iparosgyűlés hozott, mikor a törvényhozás által elébe fognak terjesztetni. A gyü­lekezet lelkes éljenei után Károlyi István gróf szó­lalt föl előbb bátortalanul, de mindinkább erősbödő hanggal, lelkesülést keltőleg. Azon kezdé, hogy benső sugalata s az időviszonyok által ösztönöztetve hatá­­rozá el magát a nyilvános küzdő térre kilépni, hogy a magyarság ügyének szolgálatot tegyen. Szándéká­nak korszerűségéről a hírlapok szives bátorításai még inkább meggyőzték őt s ő ez alkalommal is megfogadja, hogy a magyarság, a becsületes­ség s szorgalom előmozdításában fogja életczélját lelni. Tíz, száz, ezer magyar emberrel karöltve hiszi, hogy valamint a magyar nem kártyával, hanem fegy­verrel szerezte s tartotta meg a hazát, úgy ama eré­nyek gyakorlatában nagygyá s virágzóvá fogja tenni legszeretettebb tárgyát: a hont, Magyarországot. Él­teti az ipart. Szavait lelkes s viharos éljenzés kisérte. A késő éji óra nem engedi, hogy a toasztok részlete­zésébe bocsátkozzunk. Szorítkozunk az említésre mél­tóbbaknak felsorolására. Streitmann poharát emelte Károlyi István és Zichy Jenő grófokra, Tábori Sándor Ráth Károlyra, Barabás István az ipa­rosokra, Csepregi János nézetellenesére Streitmann­­ra, Nagy István Ráthra az elnökre, Andráscsik István Ráthra s a jegyzőkre, Gelléri Mór az iparo­sokra s az iparos ügy lelkes barátjára, védőjére, szószólójára Mudrony Somára, Mudrony Soma a különböző ajkú, de a haza nagyságára egyaránt tö­rekvő iparosokra s ezek egyetértésére, Balogh Károly Veszprémből Bakay Nándorra stb. A jó hangulat*

Next