A Hon, 1879. szeptember (17. évfolyam, 210-235. szám)
1879-09-01 / 210. szám, esti kiadás
210. szám. XVII. évfolyam. SzerkeesjBfléea fx*o<3a, % Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIBIETESXH szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, szeptember 1. Az osztrák alkotmányhű képviselők Linczben tegnap megtarták az előre hirdetett értekezletet. Az ezen hozott rezolucziót alább közöljük s arra még vissza fogunk térni. A szombaton tartott előértekezletből kiemeljük a következőket: Kopp hangsúlyoza, hogy a hozandó határozatban okvetlenül szükséges kifejezést adni az aggodalmaknak, melyekre a Taaffe-kormány szolgáltat okot. Szóló barátja annak, hogy az alkotmánypártban megszűnjenek a különböző árnyalatok és egyesülés jöjjön létre, de mivel erre az alap még megtalálva nincs, fentartja a haladó párt különállását, míg e pártnak alkalma leend a kérdés felett nyilatkozni. Herbst szerint most a fő dolog: konstatálni azt, hogy az alkotmánypárt egyetért bizonyos pontokban: ilyen a ragaszkodás az alkotmány szabadelvű vívmányaihoz ; a németek szolidaritása Ausztriában ; az egyensúly helyreállítása az államháztartásban. Ez egyelőre elég. A nemzetiségi pártokban is vannak differencziák, de a fő kérdésekben egyetértenek, mert ugyanazon czélra törekednek. E taktikával számolni kell az alkotmányhű pártnak. Jó volna, ha e párt még a kiv. gyűlés összeülése előtt állást foglalna. A linczi képviselői konferenczia hivatalos ülésén Gr rósz elnöklete alatt 75 képviselő vett részt, 49 kimentette magát, Bechbauer üdvözlő táviratot küldött. Rusz mint bizottsági előadó, a következő rezolucziót olvassa föl : »Tekintettel az új választások által teremtett politikai helyzetre, úgyszintén a kabinet eddigi akcziója és összeállítása által az alkotmányszerű és szabadelvű intézmények integritására és Ausztria németjeire nézve előidézett komoly aggodalmakra, a Linzben összegyűlt, az alkotmánypárthoz tartozó képviselők mint meggyőződésüket mondják ki : »A birodalom államjogi alapjai, úgyszintén az az alkotmány és végrehajtó törvényeiben indokolt kulturális és szabadelvű intézmények sértetlenül megtartandók. A nemzetiségi óhajok bővített kielégítése iránti követeléseket csak ebben a keretben lehet megengedni. Az államháztartásban való rendre a közigazgatás minden ágában való takarékosság, mindenekelőtt pedig a hadsereg költségeinek a birodalom védhetőségével megegyeztethető leszállítása által komolyan kell törekedni, azonkívül a választási mozgalmak alatt támasztott követelés törvényhozási és közigazgatási rendszabályok iránt, amennyiben ezek a közgazdasági helyzet javulását idézhetik elő, kezdeményező indítványok által is számbaveendő. E meggyőződések által vezetve, ez összegyűltek a bizottságot megbízzák, hogy a reichsratb összeülésekor az alkotmánypárthoz tartozó minden képviselőt egybehívjon, hogy ez irányban egységes eljárást idézzen elő.« Az indokolásban ezt mondta az előadó: »Az alkotmánypárt nem titkolhatja maga előtt ama tényt, hogy visszaszoríttatott és még sose jelent meg a népképviseletben ily csekély számmal, mint most jelenik meg, a pártnak ezért ez idő szerint nem egy követeléstől el kell állnia és meg kell változtatnia taktikáját. A lakosság nagy körei igen komolyan aggódnak; egész tartományokat, nem a kormány hozzátevése nélkül elvesztettünk. Még nagyobb aggodalmakat kell a kabinet eddigi összeállításának támasztani ; egy egészen ellenkező elemekből álló koalíczió lehetségesnek találtatott. Hogyan működhetnék eredménnyel oly kabinet, s hogyan vegyen részt működésében az alkotmánypárt, ha oly férfiú van kebelében, ki egy könyv jól megfontolt formájában kijelentette, hogy vagy az utolsó tíz év rendszere, vagy képviselőinek magaviselete az állam pénzügyi helyzetét feldúlta. Az aggodalom még növekedik ama tény által, hogy a kabinetben más férfiú ül, kinek egész múltja a cseh korona tartományainak sajátságos felfogásával van összekapcsolva, oly felfogással, mely az osztrák németek veszélyeztetését zárja magába. A csehek nemzetiségi óhajai jóakarólag megfontolandók, de sohasem az alkotmány kulturális és szabadelvű tartalmának költségén. Az előadó végül ama reményének ad kifejezést, hogy az alkotmánypárt új, erőteljes életre fog ébredni és óhajtja, hogy a párt egysége sokáig tartson. (Helyeslés.) Granits azt hiszi,hogy az alkotmánypártban hihetőleg senki sincs, ki legalább a határozati javaslatban kifejezett minimális elvekbe nem adná beleegyezését s ezért átalános hely esiés közt ajánlja, hogy a rezoluezió en bloc fogadtassák el, a mi meg is történt Az értekezlet, miután még Edlbacher Linz városa nevében köszönetet mondott a tiszteletért, melyben az értekezlet megtartása által részesült, félórai tartam után bezáratott. A novibazáriokkupáczióravo- 1tkozólag jelentik Bécsből, hogy a szakértő bitság már átkelt a határon a helyi viszonyok megimlelésére s hinni lehet, hogy a bizottság jelentését javasolni fogja a bevonulást, mely nemsokára a kötés kelte után meg is fog történni, mire nézve ír megterített minden szükséges előintézkedés. Ijuszni pasa Szerajevóban egy bécsi lap tudósának kifelé, hogy tudomása szerint a Lim ual lakosai között uralkodik izgalom az kupáczió ellen, de azon biztos reményének is adottejezést, hogy a török hatóságoknak és üdvőrségekk sikerülni fog lecsendesitni a népet azon okkupáló iránt, mely Törökországnak is érdekében áll Királyi kitüntetések asz-fehérvári kiállítás alkalmából. A hivatalos lap tegnapi, vasárnapi, száma a következő királyi kéziratokat közli: Kedves Öcsém József főherczeg! Különös megelégedéssel értesültem, hogy Kedvességed a közelebbi székesfehérvári országos kiállítás iránt nemcsak folytonos érdekeltséget tanúsított, de gyakori személyes föllépése, a kiállítók buzdítása és általában e közhasznú vállalat erélyes támogatása által annak örvendetes sikerét kiválólag előmozdította. Minélfogva magamat kedvesen indíttatva érzem kedveltségednek, atyai szándékaimmal is találkozó ezen üdvös közreműködéséért, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvánítani. 20-kán,Kelt Schönbrunnban, 1879. évi augusztus hó Ferencz József s. k. Személyem körüli magyar minisztériumom vezetésével ideiglenesen megbízott miniszterelnököm előterjesztése folytán, az 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás alkalmával szerzett kitűnő érdemek elismeréséül: gróf Zichy Jenő, a kiállítási országos bizottság elnökének, díjmentesen, Lipótrenderi középkeresztjét; Havranek József Székesfehérvár város polgármestere, és Braun Miksa, az osztrák déli vasuttársulat magyarországi képviselőjének, szintén díjmentesen a királyi tanácsosi czimet; Lederer Sándor budapesti háztulajdonos és borsodmegyei birtokosnak, hasonlóan az illető dijak elengedése mellett, III. osztályú vaskoronarendelet; továbbá idősb Kolosváry Miklós fehérmegyei tanfelügyelő, idősb Felmayer István székesfehérvári gyártulajdonos, budahegyi Pauer Leo, a salgótarjáni vasfinomító társulat igazgatója, Schmidt Károly nagybossányi bőrgyártulajdonos, Nádasy Kálmán baranya megyei földbirtokos és az ottani gazdasági egylet alelnöke, Mészöly Géza festőművész, Schier Ferencz székesfehérvári állami mérnök és Kreutzer Nándor ugyanottani háztulajdonosnak, Berencz József rendőri lovagkeresztjét; Gebhart Ignácz székesfehérvári birtokos, Seydl Lajos ottani városi kapitány, Máté Domokos budapesti fogorvos, Hüttl Tivadar ottani porczellánfestő, Brüll Lipót gőzmalmi igazgató, Zellerín Mátyás műbádogos, Klenner Ferencz budapesti óraműves és Quentzer Henrik ottani kalapgyárosnak, a koronás arany érdemkeresztet, és Petheő Imre kápolnásnyéki pezsgőgyáros, Thék Endre budapesti műasztalos, Ruprech Károly palotai műasztalos, Jungfer Gyula, budapesti műasztalos, Say Rezső székesfehérvári iskolaszéki elnök, Porst Ferencz budapesti kocsigyáros és Walser Ferencz ottani harangöntő és gépgyárosnak, az arany érdemkeresztet adományozom, s egyúttal megengedem, hogy Szögyény-Marich László főkamarásmesterem, v. b. t. tanácsosom, Fehérmegyei Székesfehérvár városa főispánja, Pauer János székesfehérvári r. k. megyés püspök, gróf Brunszvik Géza, báró Bánffy Ádám, Szögyény-Marich Géza és verebi Végh János földbirtokosok, Szalay Imre vallás- és közoktatásügyi miniszteri elnöki titkár, dr. Czobor Béla nemzeti múzeumi segédőr, Boda Imre kálózdi uradalmi igazgató, Fackl Károly, a magyar nyugati vasuttársulat főigazgatója, Robillard Ernő, az osztr. államvasuttársulat kiállítási képviselője, Csapek József ugyan a társulat oraviczai mérnöke, Ullmann Lajos, dunagőzhajózási társulat budapesti képviselője és Márkusz Ignácz, a fővárosi képviselőtestület tagjának, elismerésem nyilvánittassék. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi augusztus hó 20-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. hogy csendesen, rendben és vérontás nélkül menjen végbe, és német dalárda szép énekét. Egyúttal elbúcsúzván a jó szebeniektől, ma reggel korán Segesvárra utaztunk; többen, köztük Kapp polgármester és Trausch superintendens,kik mindenütt velünk voltak, ki kisértek bennünket az indóházhoz. A regényes Küküllővölgy fénypontjára délben érkeztünk meg. Itt a polgármester német szónoklattal fogadott bennünket, üdvözölvén a tudomány embereit, melyre Pulszky magyar szavakban lelkesité a jelenlevőket, hogy azon nagy költőtől, ki itten esett el, táruljunk hazaszeretetei. Kocsiban vittek be, diadal-kapun át, melyen olvastuk »Üdvözlet a tudománynak ;« és nemzeti zászlóval, hazánk és a város czimerével volt az díszítve. Ebéd után megtekintettem az elragadóan szép fekvésű ódon várost. Ezen felső város vagy vár helyen épült és kőfallal volt kerítve és a kapuk, bástya egy része még most is fenn állanak ; innen még egy magasabb csúcs emelkedik fel, erre egyenest 176 lépcsőn vagy kerülőn jutunk föl, hol az ó és uj gymnasium van. Ide járnak a fiúk naponként kétszer iskolába, a nagyszerű kilátást minden perczben élvezhetik az iskola vagy folyosó ablakaiból, leczke közben pedig a mellette levő kertben pihennek. Az itteni nagyszerű kilátást a közvetlen közelben az alsó város körül elterülő hegyekre, az itt utazó Boner a legmegragadóbbnak találta, melyet életében látott; nem hiában mondta az itten pihenő tanárnak igazgatója, kérdezvén tőle »mennyi fizetése van?« »Ötszáz.« »Nem igaz, önnek kilenczszáz forint fizetése van, mert ez a kilátás megér négyszáz forintot.« Lemenvén a felső fellegvárból, az alsó vár körül nem rég készült sétányon pihentünk meg, alattam a nyüzsgő, előttem a szomorú emlékű csatatér, a háttérben Fehéregyháza a Haller kastélylyal, balra a magas szőlőhegy, melynek háta mögött a muszkák észrevétlenül megkerülték magyarjainkat, kik a jobbra elterülő Goldbergen levő ellent már kezdték űzni, midőn körül lettek kerítve. »Igen kevesen menekülhettek meg, uraim, arrafelé még nyitva volt az ut,« a Haller kastélyra mutatva, »Petőfi is megmenekülhetett volna, de rész irányt vett a zavarban és az oroszok dsidái alá került.« Este száznál több teritékü fényes banquetten vendégelték meg a hazafias érzelmű szászok a zárülésre ide megérkezett tagokat. Ez alkalommal is kitűnt, mily jó érzelmeket plántálhat el egy két ember a fogékony keblekbe; ilyenek a többi közt Bakon és Fabricius képviselők, kiknek köszönhetjük, hogy az itteni szászok a legmelegebb rokonszenvvel viseltetnek a magyarok iránt; ezt eléggé nyilvániták számos felköszöntéseikben. Holnap lesz a zárülés, mely után Keresden a gróf Bethlen Gábor vendégei leszünk; 31-én pedig a társulatból számosan utazunk a székelyföldre, onnan Brassóba és néhányan Oláhországba is. Szinnyei J. A történelmi társulat kirándulása. Segesvár, aug. 29. A történelmi társulat tagjai tegnap Nagy-Szebenből két kirándulást rendeztek, a kisebb rész a vöröstoronyi szoroshoz utazott reggel kocsikon, a nagyobb rész pedig délután külön vonattal Vizaknára. Itten már magyar beszéddel fogadtak bennünket, melyre Pulszky felelt, emlékünkbe idézvén, hogy hőseink vérétől pirosult föld az, melyre most léptünk, éppen azon helyen álltak honvédeink ütegei; dicsőité azok emlékét, buzdítván a jelenlevőket. Kocsikon vittek be bennünket Vizaknára, ezen magyar kis városba, hol a három felekezet templomait, ereklyéit, misemondó ruháit, szőnyegeit, és a kath. pap csinos kis régészeti múzeumát megtekintvén, a sóbányához értünk, hol a nők zubbonyt öltve, kezünkben gyertyával 216 lépcsőn mentünk le a nagyszerűen kivilágított bányába , a karfával ellátott folyosókon körüljárva, láthattuk a művelés alatt levő óriási tárnákat, melyek cyclopsok számára sóból készült ragyogó termeknek tűntek fel előttem, mígnem elérkeztünk az óbányához ; ezen óriási kút fenekén gyertyafény pislogott, egyszerre a fejünk fölött levő aknából tűz csóva dobatott le, mely zúgva érkezett le hozzánk és bevilágította az egészet, láttuk ott alant a bányászt gyertyával kezében, a fölvezető lépcsőket, melyeket még a rómaiak vájtak oda, mig a csóva tőlünk a fenékre jutott 12 másodpercz telt bele; lekiáltottunk az emberhez, kinek oláh szavai alig érthetően jutottak el hozzánk. Figyelmeztettek bennünket, hogy ne dobjunk le semmit, mert — a nehézkedés törvényénél fogva — ha az akna szájától csak borsónyi nagyságú kő esnék az ember fejére, azt átlyukasztaná. Mentünk fel. Megtekintettük a szabadban levő sósfürdőt, melynek szabad részében feneketlen a viz, itten a telitett só fenntartja ugyan az embert, de ki úszni nem tud, fölfordul benne és a nehezebb rész kerül alul. — Közel az úthoz van egy korláttal bekerített, sókőből álló nyitott vagy beszakadt bánya, melynek meredek oldalain álltunk, midőn puskát sütöttek el fölötte, a lövés dörejszerüleg 16-szor viszhangzott, azután távoli mennydörgésszerüleg összeolvadt a hang. Az egyik vízaknai ember elbeszélte, mint hányta be bolt és sebesült honvédeinket az 1849-ki szerencsétlen csata után ezen feneketlen mélységben bőszült ellenség. 8 óra után tértünk vissza Nagy-Szebenbe hol a »Hermannsgarten« helyiségben vacsora és zene mellett hallgattuk a magyar Budapest, 1879. hétfő, szeptember 1. Eladd-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési «3 ár : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra reggeli és esti kiadás együtt. ........... 2 írt 3 hónapra 6 » 8 hónapra ..••....•..12» Az esti kiadás postai különküldéseért felülüzetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Az orvosok s természetvizsgálók 20-ik nagygyűlése. (Negyedik nap.) Budapest, aug. 31. A mai nap kirándulásokra volt szánva s habár a tagok nagy része a fővárosban maradt, elég szép számmal mentek Gödöllőre, s még inkább Visegrádra. A gödöllői kirándulás a jelentkezők csekély száma miatt csak a rendes vonaton történt. Megérkezésüket mozsárdurrogás hirdette s a kiszálló helyen gr. Ráday Pál szolgabiró üdvözölte a megye nevében a vendégeket, a mire Jedlik Ányos válaszolt. Az egybegyült néptömeg éljenzése és a Rákóczy-induló hangjai közt vonult a társaság a várkastély felé. A vaspálya külső kerítése fel volt lobogózva s igen csinos diadal-kapuval ellátva. A diadal-kapuhoz érve Garon Dániel rövid lelkes szavakkal fogadta a város nevében a nagygyűlés tagjait. Innét az ezrekre menő sokaságon keresztül törve megindult a menet a kastélyba, hol Odray plébános vezette be az egyes termekbe a társaságot és minden egyes tárgyat megmagyarázott. A lakszobák közül csak néhányat tekintettek meg, mert a többi be volt zárva. Ezután a nagy termeken keresztül haladva, a nevezetes és becses emlékkel bővelkedő kápolnát s a ház többi részét s a kertet szemlélték meg. A kert mellett már ekkor körülbelül 50 kocsi várt. Karaván csapatként vonult a Kálvária útán a hosszú kocsisor Harasztiba. Horváth Ferencz erdész volt a vezető a mintajuhtenyésztő helyiségekben, bemutatván néhány finom gyapjucsomagot. Innét a hosszú kocsisor megindult Babaira, hol tehénkiállitás volt, és Besnyőre, hol Grassalkovics sírboltját tekintették meg. A tikkasztó hőségben visszatérve, a fogadó nagy termében már terített asztalok várták a kimerült társaságot. A három hosszú asztal teljesen benépesedett. A tóasztal sorát gr. Ráday kezdte meg a szokásos hivatalos felköszöntővel. Jedlik Ányos, Rudolf főherczeg egészségére ürítette poharát. Orbay Dénes lelkes szavakban köszöntötte fel a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének tagjait, mire Jedlik Ányos köszönte meg a szives és vendégszerető fogadtatást. Tamásy gyógyszerész Gödöllő népeit és hölgytagjait éltette. Dr. Pollák gr. Ráday Pált köszöntötte fel. Dr. Grosz Sándor, Losoncz város derék főorvosát, a nagygyűlés buzgó jegyzőjét, az orvosi tudomány bajnokát éltette. Ezután ismét Tamásy szólt igen kedélyesen, veterán tudósunknak Jedlik Ányosnak hosszú életet kívánva, kit a társaság többszörös ováczióban részesített. Az igen ízletes ebéd után a társaság kivonult a vaspálya állomásához, hol nagy népünnep volt. A környék legényei bemutatták a csárdás tánczok végtelen sorát. Ezzel véget ért a kirándulás programmja. A vendégszerető és szives fogadtatást Jedlik Ányos köszönte meg, s a társaság esti nyolcz órakor visszaindult a fővárosba. A Visegrádra rándulók már korán reggel az eskütér előtti kikötőnél gyűltek össze, hol a hajó készen várta őket s kevéssel 6 óra után útra kelt velük felfelé a Dunán. A kedvező idő üde reggeli levegőjének élvezése végett az egész társaság a hajó fedélzetén foglalt helyet, s míg Rácz Paliék élénk nótázásukkal mulattatták a vendégeket, addig alkalmunk nyílt szemlét tartani a jelenlevők között. A fővárost ezúttal Kada alpolgármester és Rupp tanácsos képviselték, ezeken kívül ott láttuk többek közt Sztupa Györgyöt, dr. Batizfalvyt, dr. Gebhardt Gyulát, Vadnay Károlyt, Bódogh Alb. orsz. képviselőt. A hajót Bogdánban taraczklövésekkel üdvözölték s miután az utasok az ottani tűzoltó s helyi zenekarok felváltott zenéje mellett partra szálltak, Földváry Mihály, pest megyei alispán és Matyók Bencze szolgabíró üdvözölte őket, s ezután az impozáns látványt nyújtó bánya megtekintésére indultak, s rövid tartózkodás után a tulajdonos vendégszerető házánál gyűltek össze barátságos lakomára. Az itt elfogyasztott reggeli után tánczra kerekedett öregje, fiatalja, miközben nem maradt el a toasztok hosszú sora sem. Földváry Mihály a királyra, Vadnay Károly a jelenlevő két nő-doktorra, Szeibold Mária s Hugonay urhölgyekre, többen a házi-gazdára, a hölgyekre stb. emeltek poharat. Bogdánból a társaság Visegrád felé folytatta útját, s mindjárt a megérkezés után a romok megtekintésére indult. A romok megszemlélése után dr. Bakody sanatoriumában jött össze a társaság, hol tüzetesen szemlélés alá vette a kitünően berendezett vizgyógyintézetet. Egy órai időzés után a hajóra szálltak, hol csak ezután következett a társas ebéd, fűszerezve számtalan sikerült pohárköszöntővel. Ebéd után Rácz Pali újból i&kezdte a csárdást, melynek a fővárosba érkezéséig vége sem szakadt. Jelen voltak e kedélyes kiránduláson dr. Tatayné, dr. Rózsayné, dr. Batizfalvyné, Kriegnerné, Sztupa Jenni, dr. Hamaryné, Vadnay Károlyné, Sztupáné, dr. Bódogh Albertné, Hindy Gézáné, Devecsery Ignáczné, Salamonné, Rozsnyay Mátyásné, Batizfalvy Erzsike és Ilona, Szász Zoltánka, Hamary Melinda, Petykó k. a., Nikó Hortensia, Forty k. a. (Miskolczról.) Kées és Forstler kisasszonyok. (Ötödik nap.) Szeptember 1-én. Ma reggel néhány szakülés folytatta működését; délután 1/22-kor lesz az uj városháza nagytermében a nagy választmány ülése s este 6 órakor a vegytani intézetben a vándorgyűlés alkalmából rendezett igen érdekes tudományos est három természettudományi előadással. II. Orvossebészeti osztály. Elnök: Batizfalvi. Jegyző Báron. A jegyzőkönyv felolvastatik és hitelesíttetik. Dr. Bakó Sándor tanársegéd a thermocauser alkalmazása, álképletek kiirtásáról szól, mely akkor tétetik alkalmazásba, mikor már a kést a rák kiirtására alkalmazni nem lehet. A thermocauser továbbá akkor jut érvényre, hogy ha hátramaradt részeket gyökeresen akarnak kiirtani. A lefolyás rendesen jó, láz is csak mérsékelt, kinyulás nem mutatkozik. Dr. Siklóssy Gy. m. t. helyett dr. Goldzieher az antiseptikus gyógyeljárásról szól a hályogműtétnél. Több év óta tapasztalja, hogy hályogműtétnek gyógyulási aránya a télen kedvezőbb, mint nyáron, okát az erjedésben keresi és azért az antiseptikus eljáráshoz fogott és műtétért 3 százalékos bórsav elporlasztása alatt kezdi meg, mit a szemészek még eddig nem tettek. Becsepegtetésül bórsavas atrogrint használ, mit az itteni gyógyszerész dr. Kriegler ügyesen állít elő. Az eredmény oly jó, hogy hat hó alatt 80 műtétnél nem fordult elő elgengedés. Az eljárást mindenkinek ajánlja. Az előadást, Siklósy megérkezvén, maga végzi be. Máthé Domokos három esetet mutat be, akiken véghezvitt műtétek után meleges fogkészülékeket alkalmazott. Dr. Pete Lajos bemutatja a Navratil-féle organtinkötést, melynek előnye az eddigiek fölött a nagy könnyűség, olcsóság. Egyúttal egy másik férfibeteget mutat be, kinél a hüvelykficzam a kéztő középcsont fejecsének törésével ritkább szövődéssel fordult elő és kinél végzett csonkolás után a hüvelyk teljesen használható lett. Dr. Szohner a tüdővész keletkezése, lényege és gyógyíthatóságáról tart érdekes előadást. Kiemeli, hogy a pneumatikus gyógymód által a tüdővész kezdetleges állapota meggyógyítható, a pusztulás nem terjed, mit semmi éghajlatnak befolyása létesíteni nem képes. A tüdővész második szakában, mint, több heti köhögésnél, szinte használ a pneumatikus eljárás, ha mindjárt kezelés alá kerül. A harmadik szakban a gyógyulás szinte még elérhető, de ritkán. A fődolog marad a pneumatikus gyógymód minél előbbi használata. Dr. Jelenffy Zoltán, a torokbajok különleges orvosa, előadást tart a hangizomról és a hangsorozatokról és kimutatja logikai és kísérleti bizonyítékok alapján, hogy a hangizomról eddig divő nézetek tévesek. Nézetét a következő pontokban adja elő: 1. A pajzsporc rögzítésnél a hangporc középállásba jő a hangizom összehúzódása által. 2. A hangszalagok rövidülnek (köhögés, erőlködés s. a. t.) 3. A hangképzésnél mindig működik. 4. Kiegyenesedésénél a gége elzárását tökélyesíti, csak mellhang jöhet létre. 5. Ki nem egyenesedve, csak fülsethangot szül. Az előadás nagy tetszésben részesült. Orvos belgyógyászati osztály, osztályelnök dr. Weszelovszky, jegyzők: Hochhalt és Zelik. Dr. Hochhalt a vándormáj egy ritka esetét mutatja be. Az egyén nehéz emelés után balcsipőjében fájdalmat kapott rögtön és ájultan összerogyott. Azóta vándormájat kapott. Értekező leírja a kórállapotot, annak okát, és felemlíti, hogy ily eset csak 11 van az irodalomban megemlítve. Végül a beteg enyhülésére Müller magántanár utasítása szerint készített haskötést mutat be. Utána dr. Löw Sámuel, a Pester med. Presse szerkesztője a Victoria nevű budai keserű víz forrásáról ad közleményt. Előrebocsátván, hogy Budapest a jelen naggyülésen szétosztott monographiájában Say tanár a keserűvizekről értekezik de a Victoria nevű uj forrást nem említi, ez inditja arra, hogy röviden szóljon róla ; kiemeli annak kiváló tömöttségét és különösen fölötte nagy keserű só tartalmát. Szól valamennyi budai keserűvízről és e tárgyról egy behatóbb tanulmányt más alkalomra tart fönn magának. Dr. Ellischer Gyula magántanár az előadást kiegészítő megjegyzései után a szakosztály az előadásnak évkönyvbe való fölvételét egészen elfogadta. A közegészségtan és orvosrendészeti szakosztály mai ülésén elnököl dr. Bódog. Jegyzők voltak: Imre József és Rózsahegyi Aladár. — A jegyzőkönyv felolvastatván s előadás nem lévén, a szakosztály indítványok megvitatásával foglalkozott. Az első indítványban egy orsz. egészségügyi szövetkezet eszméje fogadtatott el elvben és dr. Dulácska Géza bízatott meg a módozatok előterjesztésével oly egyesületek alakítására, melyek által a közegészség ügye emeltetnék. — Dr. Glück egy orvos törvényszéki szakmunka kiadatását ajánlja, tekintettel az uj büntető codexre, melyet úgy orvosok, mint jogászok használhassanak. A központi bizottság lesz felkérendő, hogy a pályadíjak kitűzésénél egy ily értelmű munka létrejöttét támogassa. Az albizottság jelentésében dr. Hubay »Az elkényeztetésről stb.« tartott értekezését az évkönyvbe felvenni ajánlotta, valamint dr. Laufenauer Károly önálló kutatáson alapuló értekezését is. Dr. Kelen indítványára a Diphtheritis ragályzási módozatainak megállapítását s az ellene alkalmazandó egyöntetű évszabályok felállítását tartalmazó jelentéstételre hivatik fel dr. Patrubány, ki a megbízást elfogadja. Az agybántalmak kóroktanában és boncztanában további kutatások eszközölhetése czéljából előadókat Kétli és Jaufenauer tanárok bízatnak meg. Patrubány ajánlja, hogy a szakosztály tegye magáévá indítványát, melyben a központi bizottság felkéretik arra, hogy a természetvizsgálók gyűlése ezentúl csak minden második évben tartassék meg. Sasy a gyermekek nagy halandóságára hívja föl a szakosztály figyelmét, mire a szakosztály azon óhaját fejezi ki, vajha e kérdés tanulmányoztatván, a jövő ülés tárgyát képezhetné. Több tárgya az ülésnek nem volt. Az elnök és jegyzőknek jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatván, az ülés feloszlott. Az egyetemi tanév ünnepélyes megnyitása. Budapest, szept. 1. Ma délelőtt nyilt meg a budapesti m. kir. tud. egyetemen az 1879—80-ki új tanév Trefort Ágoston s Pauler Tivadar miniszterek, a dékánok, tanári kar s tanuló ifjúság jelenlétében. A tanárok igen csekély számban jelentek meg, vendégek csaknem egészen hiányzottak. A nevezetességek közül felemlítjük a következőket: Hunfalvy János, Greguss Ágost, Budenz, Konek, Szilágyi, Horváth Cyrill, Gyulay Pál, Montedegoi Albert Ferencz stb. Az ünnepély megnyitása előtt a középasztalnál Lenhossék rektor, Kerékgyártó s Stockinger dékánok foglaltak helyet s elől a komikus középkori jellegű öltönybe öltöztetett pedellusok. Lenhossék megkezdvén beszédét, felemlíti, hogy az egyetem újjászervezése óta 89 rektor volt előtte s köztük az ő atyja is. Közli azután a statisztikai adatokat az egyetemről. A múlt évben 158 tanár 175 tantárgyat adott elő. A tanárok közt volt 64 rendes, 15 rendkívüli, 67 magán, 6 helyettes, 6 tanító s 25 tanársegéd Uj tanszékre is volna még szükség, különösen az anthropologiára. Név szerint is felsorolva ezen adatokat, kiemeli Stockinger nyugalmaztatását s Somhegyi Ferencz halálát s az utóbbiról egy kis nekrológot mond el. Végül Szeiff József questor, Tarsovics Lázár nyug. tanársegéd s egy hű szolga haláláról emlékezik meg. A tanárok kitüntetéséről részletes kimutatást közöl, kik lettek az orsz. képzőművészeti tanács s akadémia tagjai, kik nyertek érdemjeleket s kik nyertek a magántanárok közül külön pénzsegélyeket. (Ezen részletezést mellőzni is lehetett volna.) A tanulók száma az első félévben volt 3046, másodikban 2941, legnagyobb részt jogászok, az orvosi szak hallgatóinak száma azonban örvendetesen szaporodott. A hallgatóságnak fele része római katholikus, negyedrésze zsidó volt, a többi megoszlott; külföldi volt mintegy 110 része a horvátokkal együtt. A szigorlati képesítő vizsga statistikájából kiemeljük, hogy 111 tanárjelölt közül megbukott 51. A hittani kar Sárkány Miklós apátot, a jogi kar Szentkirályi Mórt tiszteletbeli doktori oklevéllel tüntette ki. Az egyetemi polgárok közt ösztöndíj gyanánt 51,180 frt s azonkívül még 7817 frt szorgalomdij, 1983 frt betegápolási költség osztatott szét. Nincs egyetlen egyetem sem, mely a tanulók segélyére ennyit fordítana. Tandijelengedésben részesültek összesen első félévben 421-en, másodikban 739-en, pénzértékben 14,459 frt lut ki. A tandíjból 11,780 frt jutott a tanároknak. Minden hallgatóra félévenkint 20 forint esik. A volt tanulók közül többen utazási ösztöndíjt nyertek 6000 frt értékben. A múlt évben az egyetemi kóroda épület készült el s azután a bonezterem. A boneztan emelkedéséről 25 évi működése alatt ily nagy tanúságot nem tehet. A belgyógyászati terem is valószínűleg készen lesz egy év múlva. Az egész egyetem évi budgetje 791,994. Felemlíti továbbá, hogy a királyi pár ezüst lakodalma alkalmával külön ösztöndíj alapitatott, a tanulmányi rend különösen behatásokra nézve megváltoztatott, a világtörténelem tanszéke három részre osztatott, hogy okt. 4-én, mint a király neve napján, ezután előadások nem tartatnak (az ifjúság még csak meg sem éljenezte), s végre, hogy Kovács Sebestyén Endre özvegye 12.500 frtnyi külföldi utazási ösztöndijt tett le orvosnövendékek számára. Ezután köszönetet szavaz a miniszternek, a tanácsnak s átadja az aranylánczot az uj rectornak, Margó Tivadarnak, remélvén, hogy az uj »nagysága« az ő régi kedves barátja, buzgó s szakavatott működése által az egyetem ügyét felvirágoztatja. (Éljenzés.) A felöltöztetések után Margó az uj dékánokkal (Greguss, Sághy, Stockinger s egy pap) elfoglalta helyét az asztal mellett. A tudós uj rector Margó Tivadar néhány szokásos megnyitó szó után részletesen kiemeli azon nagy haladást, mely az egyetemn észlelhető, s azután felsorolja a hiányokat, különösen természettudományi téren. Nincs anthropológiai s csillagászati tanszék, a bölcsészeti kar természettudományi ágai közül csak a vegytan tanszéke van kitünőleg ellátva intézeti helyiségekkel. Kifogása van az ellen is, hogy a bölcsészeti kar oly sok különböző tudományágat foglal magában, hogy maga a bölcsészet, melynek oly nagy fontossága van, a mi egyetemünkön annyira el van hanyagolva. A természettudományokban a parányok, a mértanban a tér és idő s más tudományokban más bölcsészeti axiómák nélkülözhetlenek. A tudománynak Baco szerint, sem hangyához, sem pókhoz, hanem