A Hon, 1879. szeptember (17. évfolyam, 210-235. szám)
1879-09-11 / 219. szám
fel volt tüntetve, hanem egy írott javaslat felett, mely a szabályozásnál követendő elveket foglalta magában. A szakvélemény sem nyújtott egy concret tervet, hanem véleményt, útbaigazítást adott, mikép kelljen a Tiszaszabályozás nagy munkáját megindítani és végrehajtani. Ezen feladatnak ő, nézetem szerint, kitűnően felelt meg, kitűnően azért, mert nem állított fel absolut eljárási szabályokat, hanem javaslatait, tekintettel a még kellően ki nem nyomozott helyi viszonyokra, klauzulákhoz kötötte, így például véleményében többször hangoztatja azon elvet, hogy a töltések egymástóli távol a lehető nagy legyen, de mindig hozzáteszi, hogy a megállapítandó töltéstávból el is lehet térni, ha azt a helyi körülmények úgy kívánják. Azt mondja, hogy az átmetszéseket alulról felfelé kell képezni, de egyszersmind megengedi, hogy ezen szabálytól el lehessen térni, ha a helyi viszonyok megkívánják. Ennek azután az a következménye, hogy a még legellentétesebb nézetűek is egyenlő jogosultsággal hivatkoznak e véleményre. Két, ezen időben kezdeményezett, nagyobb mű közül, tehát az egyiket egészen külföldi mérnök tervezte és hajtotta végre, a másikat, a Tiszaszabályozást, nem merték az illetők megkezdeni, míg felette külföldinek véleményét nem hallották. Mindazonáltal van azon időből egy harmadik építményünk és ez a pozsony-nagyszombati vasút, melyet 1844-től 1847-ig, tehát azon időben, midőn a continensen a vasútépítés csak a kezdeményezés stádiumában volt, kizárólag magyar mérnökök hajtották végre és pedig oly szakavatottsággal, hogy midőn nehány év előtt ezen lóvasút mozdony vasuttá alakíttatott át, annak sem vonalozását módosítani, sem hídjait vagy egyéb műépítményeit átalakítani nem kelletett, és aki megtekinti ezen 30 év előtt magyar mérnökök által készített művet, büszkeséggel fogja abban kortársai készültségének tanúságát látni. Külföldi tekintélyeknek volt tehát döntő befolyásuk az első magyar technikai művek alkotására. De csakhamar bekövetkezett a nemzeti elnyomatás sötét korszaka; midőn készültek ugyan nevezetesebb technikai művek, így nevezetesen az osztrák államvasut vonalai, számos útvonal, jelentékeny vízszabályozási munkák, csekély kivétellel, idegen mérnökök által terveztettek és hajtattak végre, mert azon időben már politikai indokok is tiltották a hazai erők felhasználását nemcsak ezen a téren, hanem a közélet egész mezején. Így történt, hogy midőn 1867. a magyar felelős minisztérium átvette az ország kormányzatát, szervezett magyar mérnöki kart nem talált, különösen nem talált orgánumot a vasútépítésekre, mert ezen ügyeket mindaddig Bécsből, a központból, kezelték. Ismeretes valamennyi tagtársaim előtt, hogy milyen lázasi tevékenységgel indult meg hazánkban 1867- ben a vasútépítés, vállalat a vállalat után olyan rohamos sietséggel vétetett foganatba, hogy ezen munkát meggyőzni a magyar mérnökök valóban képtelenek voltak , de nem lett volna képes a feladatnak csak saját honfiainak igénybevételével megfelelni az állam, még azon esetben sem, ha a korábbi idők örökségekép egy teljesen szervezett magyar mérnöki testületet vett volna át, mert a foganatba vett existentiák sem állottak arányban sem szellemi, sem anyagi erőnkkel. Bizonyára be nem következtek volna ezen rohamos építésnek szomorú következményei azon esetben, ha a magyar állam vasútjait saját hazája fiaival indítja meg és folytatja, mert számos hiba mellőztetett volna, mely a viszonyok nem ösmerésének róható fel; és mert akkor bizonyára nem halmoztatott volna egymásra ily módon vállalat-vállalat után, amint ez tényleg történt, így tényleg számos külföldi munkálkodott a magyar vasúthálózat létrehozásán és a vezető polczokról hazánkfiai nem egy esetben leszoríttattak idegenek által. Ma mindez, hála istennek jobbra fordult, az állami adminisztratióban kizárólag magyar mérnökök működnek; a nagy vasúti társulatok szolgálatában mindinkább túlsúlyra jön és érvényesül a magyar mérnöki kar; és nem is jut ma már senkinek sem eszébe valamely vasút, híd vagy út tervezésére és végrehajtására idegen mérnököt megbízni. De nézetem szerint mindennél nagyobb horderejű az, hogy a mérnöknek az állami adminisztratióban hatásköre törvény által szabályoztatott. Mig az előtt a mérnök hazánk közigazgatási gépezetében a hatóságoknak csak eszköze, végrehajtó, de akarattal nem biró közege volt, most az 1876. évi VI. t. czikk megalkotása óta, mely a közigazgatási bizottság egyik tagjának a mérnököt jelöli ki, a mérnöknek szava és elég súlyos szava van mindazon ügyek elintézésénél, amelyek szakmája körébe tartoznak, jelen van, midőn a szakmájába teendő intézkedések felett tanácskoznak, és szavazata van, midőn azon ügyek felett határoznak, sőt élhet felfolyamodással, ha nézete szerint, ezen határozatok czélra nem vezetők. Hasonló haladás van a vizépitészeti szolgálat terén is, miután az 1879. évi XXXV. t. cz. értelmében az állami folyammérnök az árvédelmi társulatok közgyűlésein és választmányi ülésein jelen lenni tartozik. Nézetem szerint ezen törvényes intézkedések a mérnök helyzetére kiváló fontosságúak, mert a mérnöknek hivatása nemcsak az, hogy a reája bízott technikai műveket helyesen és tartósan hajtsa végre, neki meg kell bírálni és helyes ítéletet képeznie egyúttal arról is, vajjon a tőle kívánt mű meg fog-e felelni azon gazdasági czéloknak, melyek általa eléretni kivántatnak. Mindenki jogosan elitéli azon építészt, aki egy építési műremeket állít elő, annak számára, aki csupán egy egyszerű lakóházat, óhajt bírni, csak ilyennek költségeit képes fedezni. Mindenki elitéli azon mérnököt, aki valamely vasutat helyesen és tartósan ugyan, de oly fényes kiállítással állít elő, hogy ezen vasút a befektetett tőke kamatait nem fedezi. Hogy a nagy közönség is így fogja föl feladatunkat, azt a tapasztalás mutatja , mert ha a mérnök valamely építményt az eléje szabott, de nem helyes programm alapján hajt végre , és amint czéljának meg nem felel, a mérnököt ítélik el, noha neki a hálás programm megállapítására semmi belfolyása sem volt. És azért a technikusok feladata nem szorítkozhatik csupán a végrehajtásra, hanem kell, hogy figyelme kiterjedjen a tervezetek és azok programmjának szellemi concepciójára is. Ezen befolyást a megyei administratió terén el is értük azon törvények alkotása folytán, melyeket fentebb említettem, de nem értük el egyáltalában az országos fontosságú technikai ügyek közül. Ott, hol a technikai művek nem az állam, hanem magánszemélyek vagy részvénytársaságok által hajtatnak végre, azoknak tervezésével és végrehajtásával egyes, kiváló tehetségű szakemberek bízatnak meg. Ezen példa, mely Angliában máris divatban van, lebegett gróf Széchenyi előtt, midőn a lánczhid építésével egyik, a Tiszaszabályozás kérdésével egy másik európai hirü szakembert bízott meg. De a hol a technikai nagy müvek az állam által hajtatnak végre, és a technikai tevékenység élénk és sokoldalú, a nagy technikai kérdésekben oly módon elintézése lehetetlen; lehetetlen már azért is, mert ott, hol a technikai tevékenység külforrásai az állam, olyan magánmérnöki kar, mely nagy művek alkotása mellett képződik, naggyá nem lehet. De lehetetlen azért is, mert a rendelkező állami hatóságok saját felelősségüknél fogva az egyes ügyek elintézését diskrecionális hatalommal másokra, és legyenek ezek bár a legkitűnőbb szakemberek, nem bízhatják ; az állami pénzek elszámolása és a végrehajtás ellenőrzése körül szükséges formák megtartása, ezen esetben is a hatáskörök fölött oly hosszadalmas diskusszió fejlődnék ki, hogy az ügyeknek gyors elintézése oly módon teljesen lehetetlenné válnék. Ki lévén zárva annak lehetősége, hogy az állam egyenes nagyobb építményeit esetről-esetre szerződtetett mérnökök által hajtassa végre; ezen építkezéseket csak állandóan szolgálatban álló egyének által végeztetheti; de ezen esetben a technikai értelem és tapasztalásnak az országos technikai kérdésekre való befolyását nem látom biztosítva az által, ha az illetékes hatóságoknak magasabb állomásai technicusok által töltetnek be, mert ezen állomások helyes betöltése nemcsak technikai szakismeretet igényel , és épen úgy, a mint teljesen indokolatlan előítélet, hogy technikai szakismeret mellett a közigazgatási ügyekben ne lehessen jártassággal bírni, úgy viszont a technikai szakismeret még nem biztosítéka a közigazgatásban való jártasságnak. Ennélfogva ha a magasabb állomások technikusokkal töltetnek is be — nem következés, hogy a technikai szakismeret és nem inkább e közigazgatási ügyekben való jártasság lesz mérvadó az egyének megválasztásánál. Nézetem szerint csak úgy lehet a technikai jártasságnak és tapasztalásnak az országos ügyekre való befolyását biztosítani, ha ezen czélból egy külön szervezet alakíttatik, melynek tárgyalása és megfontolása alá bocsáttatik minden országos technikai kérdés. Csakhogy ezen szervezetnek nem szabad bureaucraticusnak lenni, mert a bureaucraticusban mindig a formákban való jártasság és nem a szakértelem emelkedik túlsúlyra. (Vége következik.) A zsidókérdés és a román alkotmány. (Folytatás:) A kormány azt hiszi, hogy a kijelölt rendszabályok által a helyzet okozta minden nehézséget eloszlathat. A jövőre nézve e nehézségek nem léteznek; az egyéni honosítás általi vallásegyenlőség elvének tág, teljes és fentartás nélküli alkalmazása e tekintetben semmi kétséget se hagy fenn. A múltra nézve pedig, jóakaratának és lojalitásának meglepő jelét akarván adni, a kormány ajánlani fogja a kamaráknak, hogy közvetlenül és fokozat nélkül adja meg a polgári jogot ama római zsidó egyéneknek, kik a többi lakossal leendő asszimilácziójuk bizonyítékait fogják adni. A társadalmi helyzet a művelődés foka, a tett szolgálatok tekintetbe fognak vétetni a zsidók lajstromának elkészítésénél és mindmegannyi indokát képezendik az előleges megítélésnek arra nézve, hogy az asszimiláczió eléggé megtörtént s a honosítást veszély nélkül meg lehet adni. Ily módon az asszimiláczió valódi ténye és nem egy előlegesen képzett jog, teszi indokolttá a valláskülönbség nélküli honosítás megadásának újból hatályba léptét. Az eljárás e módja, hogy a vallásegyenlőség iktattassék a 7 czikk helyébe, még azzal az előnnyel is fog bírni a románokra nézve, hogy megoltalmazza őket az idegen elemeknek nagyon gyors és igen nagy keverékétől. Ez a veszély, melynek horderejét nehezen tudják mérlegelni azok, akik Romániát nem ismerik, képezi alapját ama legyőzhetetlen és úgyszólván egy szívből-lélekből eredő ellenszenvnek, melyet a románok az osztályrendszer ellen mutatnak. A listák rendszere által nemcsak a 44 czikkben kifejezett elv lesz megóva, de sőt az közvetlen alkalmazást is nyer.E lajstromok segélyével a kormány egész világosságban fog előhaladni egy helyesen kijelölt czél felé, pontosan ismerni fogja azt, amit a kamaráknak javaslatba hozand és ezek kétségkívül annyival készségesebbnek fognak mutatkozni, minthogy teljes ismeretével fognak bírni az ügynek és meg lesznek győződve arról, hogy a mi tőlük követeltetik, a közügy érdekében van. Nem állna a dolog úgy a kategóriák rendszerével, mely mindent bizonytalanságban hagy, legalább a számok és az egyének minőségét illetőleg, kik újra megszerezni óhajtják a jogot, melyről feltételeztetik, hogy az ő javukra szolgál. A kormány intencziója szerint a revízió törvénye és a listák egy egészet fognak képezni abban az értelemben, hogy az egyik nem lesz kihirdetve, míg az utóbbiak nem lesznek elfogadva. Ha pedig ez az eredmény egyszer el lesz érve, a közjog marad egyedül érvényben. A többi zsidónak, legyenek azok románok vagy külföldiek, nem lesz más eszköze a közönséges honosításnál, hogy polgárokká legyenek, mint ez az algíri araboknál alkalmaztatik. Ne feledjük el, hogy a honosítási törvény a fokozatok alóli fölmentés több esetét tartalmazza, melyek élvezetéhez a zsidók úgymint valamennyi többi nem polgár fog bocsáttatni. Ne feledjük azt se, hogy a román zsidóknak, kik az országban születtek és nevelkedtek, csak akkor lesz joguk a fokozat alóli fölmentetésre, ha a kamarák honosítási kérelmüket helyben hagyják. Ne csodálkozzék senki, ha Romániában a zsidók alatt valók anélkül, hogy polgárok volnának. Ebből nem ered sem az üldözés egy kérdése, se vallási motívum. Ebben az országban sose volt vallási üldöztetés. A román nép minden időben a legtoleránsabb volt, akit valaha láttak. A valláskülönbség e helyzetben hiábavaló. Az örmények a fejedelemségben, akik, bár keresztyének, 1857-ig román alattvalók voltak a nélkül, hogy polgárok lettek volna. Van tehát egy más ok, mely egészen lokális, melyet a politikai viszonyban kell keresni, mely hajdan Románia és Törökország közt létezett. A zsidók, valamint az örmények, kik Romániába érkeztek, kezdetben csakis Törökországból származván, török raják vagyis a zultán alattvalói voltak. Moldva Oláhországba tétetvén át, még mindig raják maradtak, nem egy külföldi hatalom alattvalói ; és midőn a zultán Románia fölött többé nem gyakorolt felsőségi jogot, természetesen román alattvalók lettek minden polgári jog nélkül. Így állt a dolog a muzulmánokkal is, kik a fejedelemségben voltak találhatók. Az örmények 1857-ben en bloc emanczipáltattak, minthogy számuk csekély volt és nem válhatott veszélyessé polgári jogczimük. A zsidókkal, kik oly számosan léteznek és oly nehezen asszimilálhatók, nem lehet ugyanily módon eljárni; a fokozatos és egyéni honosítás rájuk nézve a dolgok ereje által parancsolt szükségesség. A román kormány tervezetének lényeges részei a következőkben foglalhatók össze : Megerősítése az alkotmányban a hitfelekezeti egyenlőség elvének a polgári és politikai szempontból. Alkalmazása ez elvnek a kormány javaslatára a jövőre nézve egyéni honosítás, a múltra nézve pedig közvetlen honosítás által, ama román zsidó alattvalók érdekében, kik asszimiláltaknak tekinthetők ama nemzettel, melynek politikai életében részesek. Előzzünk meg ellenvetést. Várjon a zsidók, kik a honosítást meg nem kapják közvetlenül, külföldiek maradnak-e? Nem, ők azok maradnak, mik mindig voltak, román alattvalók. De a szerint, ahogy magukat az ország lakosságával azonosítják, a szerint, ahogy az iskolák és más előkészítő eszközök által felvilágosított és az országhoz ragaszkodó emberekké lesznek, a politikai jogokat is elnyerhetik és gyakorolhatják. Csak adják meg a szükséges időt, hogy ez átalakulás be legyen fejezhető! Addig is valamennyi zsidó helyzete általában, legyenek azok román alattvalók vagy külföldiek, sokkal jobb lesz, mint a múltban. Valóban, ha a 7. czikk revíziója és a honosítási törvény után, mely ezt nemsokára követni fogja, összehasonlítják a zsidók azelőtti állapotát új állapotukkal, jelentékeny, az ő javukra szolgáló differencziákat fog kelleni konstatálni. ítéljünk csak: Három zsidó-osztály lesz : külföldiek, román alattvalók és polgárok. A külföldi zsidók a múltban semmi esetben és semmi föltétel alatt nem szerezhettek ingatlanbirtokot ; nem bérelhettek állami földeket; nem pályázhattak bizonyos árlejtéseknél, nem vehettek részt bizonyos vállalatokban; kétségbe vonták jogukat, hogy a városokban házakat vehessenek és nem honosíthatták magukat. Ezek és még más tilalmak nem mint külföldiek, hanem mint zsidók ellen voltak ellenük kiszabva. Mire az alkotmány 7 czikke el lesz törölve, minden tiltó törvény el fog tűnni és többé semmi különbséget se fognak tenni egy külföldi zsidó és külföldi keresztyén, muzulmán vagy más közt. A zsidók tehát egyátalán mind ama polgári törvényeket fogják élvezni, melyek minden külföldinek megengedtetnek. (Vége következik.) A ref. egyház konventje. (Saját külön tudósítónktól.) III. Debreczen, szept. 10. A konvent tanácskozásai ma kezdődtek meg. A tagok csaknem teljes számmal jelentek meg, kivévén a főgondnokokat. A karzaton s a nagyterem oldalhelyiségében igen sokan jelentek meg, köztük néhány nő is. A főasztalnál a középhelyet b. Vay Miklós és Lónyay Menyhért gróf foglalta el, jobb oldalt Török Pál, Nagy Péter s Kun Bertalan, baloldalt Révész Bálint s Pap Gábor superintendensek foglaltak helyet. A jegyzői asztalnál Tóth Sámuel debreczeni, Mitrovics sárospataki theologiai tanárok s Baksay Sándor kun-szent-miklósi lelkész foglaltak helyet. A gyűlést negyed 10 kor Török Pál rövid imával megnyitván Vay Miklós b. hosszabb emlékbeszédet tartott. Mindenekelőtt Degenfeld gr. tiszántúli főgondnok (Tisza Kálmán apósa) veszélyes betegségéről emlékezett meg résztvevőleg, azután elmondta a konvent eddigi teendőit. A konvent tudvalevőleg a tiszántúli egyházkerület indítványára 1877. végén ült össze Budapesten s némi tanácskozások utján bizottságot küldött ki, hogy a zsinat szervezetét, ügyrendét megállapítsa s ezenkívül egyházi alkotmánytervezetet s a tanügy rendezésére nézve munkálatot készítsen. Az utóbbi legkésőbb készült el. A többiek kinyomatva megküldettek az egyes egyházkerületekhez, melyek közül 3 véleményét elmondván, azok végleges megállapítására utasította a konventet, míg kettő (a zsinat tervezetét s ügyrendét kivéve, melyben a konvent véglegesen határoz) a munkálatokat az egyes egyházkerületekhez akarja utasíttatni, mivel részletes véleményt nem küldhettek be. A megnyitás után elnök felveti a kérdést s különösen, hogy az egyházkerületi vélemények hogyan vétessenek tekintetbe a tanácskozás rendjére nézve. Molnár Aladár bizottságot akar kiküldetni az egyházkerületek véleményének megvizsgálása s kivonatozása végett, mielőtt az érdemleges tanácskozásokba akarna kezdeni, hogy azt is felhasználhassák. Dr. Kovács Ödön előbb a zsinat tervezetét akarja megvitattatni. Beöthy Zsigmond hivatkozva arra, hogy a dunamelléki egyházkerület észrevételeivel nem készült el, nem látszik ugyan jogosnak a bizottsági munkálatok tárgyalása, de mivel a konvent szabályai szerint a konvent tárgyalásait az egyes egyházkerületeknek úgyis meg kell küldeni, a munkálatok tárgyalását meg lehet kezdeni, sőt meg is kell. Szász Domokos pártolja Molnár javaslatát s a B. által fölvetett kérdést is ide akarja utasítani. Molcsáry Lajos be akarja várni azon időt, midőn minden egyházkerület munkálata teljesen készen áll a konvent előtt s addig csak a zsinat tervezetét kellene megvitatni s egyes ide terjesztett dolgokat. I Lónyay Menyhért gróf Molnár javaslatát pártolja , s időközben a konventhez terjesztett más tárgyakat (suprema inspectio stb.) vegyék tárgyalás alá. Kun Bertalan ajánlja, hogy az egyházkerületi vélemények s itt helyben olvastassanak fel, mint azt azok tekintélye is megköveteli. Antal Gábor az egyházkerületek véleményét nem tartja a convent eljárására nézve mérvadónak s különben is a zsinatig sokszor lesznek e kérdések tárgyalva. Beöthy ajánlata szerint a tárgyalást rögtön meg kell kezdeni, hogy az albizottság munkálatai legalább a konvent munkálata legyen. Nagy Péter Molnár javaslatában elhalasztást lát, pedig ő rögtön hozzá akar látni a dologhoz. Molnár Aladár a felszólalások összevisszaságában lát érvet a bizottság kiküldése mellett s mivel különben is lehet addig más tárgyat elővenni, ajánlja indítványát, szóltak még Révész Bálint M. javaslata mellett,Nagy János’esperes I Beöthyé mellett, Takács Lajos Molnáré mellett, úgy szintén Fejes István, Hegedűs László s mások. Végül Molnár javaslata fogadtatott el. KÜLÖNFÉLÉK. A honvédségi Ludovika akadémián ez évben megtartott hadapródi vizsgák alapján, 1879-ik évi szeptember hó 1-től számítandó ranggal, magyar honvédhadapródokká kinevezem . A tettleges állományban a gyalogságnál: Turcsányi Pál 3-dik zászlóaljbeli szakaszvezetőt, Matekovics Lajos 7-ik z., őrmestert, Rezmár Károly 89-ik z. tizedest, Apagyi Bertalan 44-ik z. őrmestert, Bacaj Bódog 81-ik z. honvédet, Ehrlich Ágoston 5-ik z. őrmestert, Vörös Szilárd 11-ik z. honvédet, Bánkos János 43-ik z. szakaszvezetőt, Halász Vincze 81-ik z. honvédet, Kirnbauer János 79-ik z. őrmestert, Beniczky Sándor 44-ik z. honvédet, Ferlán Frigyes 88-ik z. honvédet, Tamasovics Gyula 78-ik z. honvédet, Lukács János 44-ik z. szakaszvezetőt, Fuka Száva 85-ik z. szakaszvezetőt, Sostarics Lukács 73. z. őrmestert, Adorján Lőrincz 51-ik z. honvédet, Hirsch Hugó 69-ik z. szakaszvezetőt, Osváth Mihály 43-ik z. honvédet, Torma Gyula 65.ik z. szakaszvezetőt, Michl Pál 82-ik z. szakaszvezetőt, Domby Kálmán 45-ik z. őrmestert, Laviczka Ervin 88-ik z. szakaszvezetőt, Ökrös Lajos 35-ik z. tizedest, Márk Árpád 28-ik z. tizedest, Madarász Imre 72-ik z. honvédet, Potrovics János 6-ik z. őrmestert, Virág Károly 45-ik z. őrmestert, Petrovics György 82-ik z. tizedest, Kulcsár Zoltán 47.7. tizedest, Grünspacher József 31-ik z. őrmestert, Müller Gyula 11-ik z. tizedest, Décsy János 33-ik z. törzsőrmestert, Polgár Lajos 11-ik z. tizedest, Ledniczky Dezső 52-ik z. tizedest, Folgenovics József 89-ik z. honvédet, Plenczner János 51-ik z. tizedest, Mónus István 43-ik z. őrmestert, Puskás János 26-ik z. tizedest, Eszéki Gyula 46-ik z. honvédet, Kőműves Ödön 10-ik z. tizedest, Szűcs Vilmos 49-ik z. tizedest, Kresz György 11-ik z. tizedest, Marjasevics Hugo, 77-ik z. őrvezetőt, Gáspár József 60-ik z. őrmestert, Pauer Ede 77-ik z. honvédet, Majcan Vilmos 89-ik z. őrmestert, Fixek István 11-ik z. tizedest, Kohlenberger Károly 5-ik z. honvédet, Schwarz József 62-ik z. tizedest, Blazekovics Antal 91. z. tiz., Bartkó Imre 65-ik z. szakaszvezetőt, Grünwald Lajos 9-ik z. őrmestert, Sir József 48-ik z. honv., Ringer Kálmán 37. 7. tíz., Stipanics Pál 91-ik z. tizedest, Görög János 28-ik z. őrmestert, Perics Simon 88-ik z. őrmestert, Hervics Ferencz 81-ik z. honvédet, Szmik Pál 51-ik z. tizedest, Hüke Béla 8-ik z. tizedest, Köcsön Ferencz 43-ik z. tizedest, Bondár Gábor 8-ik z. őrmestert, Brandt Győző 16-ik z. honvédet, Szabadffy Kornél 16-ik 7. honvédet, Keresztesy Jenő 35-ik 7. honvédet, Németh Béla 63-ik 7. honvédet; a lovasságnál: Ambrus János 5-ik I 1. őrmestert, Rudolf Vilmos 9-ik 1. tizedest, Horváth Lajos 1-ső I 1. tizedest, Kádár Lajos 4-ik 1. tizedest, Zöld Albert 9-ik 1. honvédet. A szabadságolt állományban: a gyalogságnál: Bell Károly 82-ik 7. honvédet, Turk László 30-ik 7. honvédet, Kell Lipót 11-ik z. őrvezetőt, Heinrich Mór 71-ik 7. honvédet, Spitzer Hugó 82-ik 7. honvédet, Csontos József 47-ik 7. honvédet, Stampfel Béla 11-ik 7. honvédet, Póka Károly 2-ik 7. honvédet, Boday Dániel 1-ső 7. honvédet, Szelepcsényi László 47-ik z. honvédet, Tauszik Emil 67-ik z. honvédet, Orosz Béla 43-ik z. tizedest, Faragó Lajos 47-ik z. szakaszvezetőt, Kary József 56-ik z. tizedest, Jobbágy István 46-ik z . honvédet, Pintér Mihály 67-ik z. tizedest, Kulik Dezső 7-ik z. tizedest, Rogosinszky Antal 68-ik z. honvédet, Innerhammer József 71-ik z. honvédet, Ilkey András 23-ik z. tizedest, Lipták György 77-ik z. tizedest, Bogya László 30-ik 7. honvédet, Harsányi László 50-ik z. honvédet. Az erdélyi csendőrségi parancsnokság állományában: Gercsál Ferencz őrmestert és Balló Rezső őrsvezetőt, Szende Béla, s. k. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Huszár Adolfot, az országos mintarajztanodában és rajztanárképezdében a szobrászati tanszak helyettes tanárát, ugyanazon tanszak rendes tanárává nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a siketnémák váczi országos intézetében megüresedett Gasparik Kázmér féle alapítványi helyre Feith Györgynek, a váczi káptalan által történt kinevezését megerősítette. — A fiumei m. kir. tengerészeti hatóság, a kereskedelmi tengerészethez hajókapitányokká : Dirich Istvánt Carlopagoból, Randich Józsefet S. Barbara Costrenából, valamint Sincovich Bartolomet Oskorusno Sabioncelloból; hadnagyokká : Golubovich Biagiot Raguzából, Martinolich Domokost Lussinpiccoloból, Marussich Ambrus Miklóst lkából, Pakurich Józsefet Fiumeből, Tonetti Tivadart Fianonaból és Vlassich Natált Alsó-Dragaból nevezte ki. — Reichmann Aron Arnold debreczeni lakos vezetéknevének »Hajós«-ra kért átváltoztatása megengedtetett. — Merénylet vagy nem? Bécsben ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy éjjel a város közelében a Ferencz József-pálya egy vonatára, melyben Rudolf trónörökös ült, lőttek. Kahlenbergerdorf állomás közelében ugyanis a vonat egyik kocsijának ablaka, néhány a vonattal ment személy vallomása szerint rövid detonáczió kíséretében betöretetett vagy keresztüllövetett, de a vagyonban semmiféle löveget nem találtak. A hajítás vagy lövés az utolsó vagyont érte. Ez egy harmadik osztályú kocsi, melyben két vasúti mérnök ült, s melynek ablaka át lett lyukasztva, amit némelyek szerint kis kaliberű pisztolygolyó okozhatott. De sokkal valóbbszinű az a hiedelem, hogy az ablakot parittyakő törte be, minthogy azon a vidéken azelőtt való nap is láttak parittyázó gyermekeket. A sérülést szenvedett vagyon és a trónörökös vagyonja közé 15 más vagyon volt közbeszúrva. Az esetről azonnal értesítették a rendőrigazgatóságot, melynek talán sikerülni fog az aljas merénylőt fölfedezni egy — parittyázó gyerekben. — A főváros költségvetése. A fővárosi számvevőség által 1880. évre összeállított költségelőirányzati tervezetnek mérlege: rendes bevétel 5,726,157 frt, rendkívüli 74.600 forint, összesen tehát: 5.800,757 frt. Rendes kiadás 4.833,854 frt, rendkivüli kiadás 765.961 frt, összesen tehát: 5.599,315 frt. Felesleg 200,942 frt. A javaslat a tanács által még nincs jóváhagyva. — A főv. közig. bizottság ma d. e. 11 órakor Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt folytatta ülésezését, mely azonban hamarosan véget ért. A mai ülésen 57 drb adóügyi felfolyamodványt vizsgált át a bizottság, melyek nagyobb része Ludvigh adófelügyelő javaslata alapján elutasittatott. — Az ágostai egyház egyetemes gyűlése ma esti 6 órakor előértekezletet tartott. Szentiványi, ki az egyetemes felügyelői állást ideiglenesen vezette, betegsége következtében meg nem jelenhetvén, Prónay Dezső báró mint hivatalra nézve legöregebb kerületi felügyelő nyitotta meg az előértekezletet, melegen üdvözölvén a szép számmal egybegyűlt egyházfelügyelőket. Ezután előterjesztette a holnapi beiktatási ünnepély programmját, mire az előértekezlet, néhány egyetemes ülési tárgy megbeszélése után véget ért. — Munkácsy Mihály Budapesten a tiszteletnek és szeretetnek annyi jelével találkozott, hogy itt időzését pár napra meghosszabbította s csak holnap hagyja el fővárosunkat. A világhírű művész tegnap érdekes meglepetésben részesült: Fischer J. ismert majolikagyáros pompás tárgyakkal ajándékozta meg, melyeknek egy része a székesfehérvári kiállításon is kiváló elismerésben részesült. Ugyancsak tegnap mutatták be neki az Ellinger testvérek is ama kiválóan sikerült kabinet-alakú fényképeket, melyek Munkácsy kezében ecsettel és palette-el ábrázolják. E fényképek minden retouche nélkül készültek, s a kifejezés erejét és hűségét illetőleg Munkácsynak minden eddigi fényképét messze túlszárnyalják. Az Ellinger-czég e képet egy uj füzetes vállalat számára készítette, mely a magyar festőművészek s kiválóbb műveiknek ismertetését tűzi ki feladatául. — Több utcza kövezése és csatornázása végett ma árlejtést tartottak az illető albizottságok az új városháznál. Mindegyik munkálatra többen jelentkeztek és pedig elég nagy százalék engedménnyel — de mint legelőnyösebb ajánló , Obendorfer József kedvezmény mellett elnyerte a nagyszálló utcza átkövezését, minek előirányzati költsége 11,530 frt 19 kr. Riffert János 40 °/o engedmény mellett elnyerte a bodzafa utcza 2740 frtos átkövezését az üllői út boulevardozásához Ol ti Antal szállitand 35 drb vassiphont, 20 drb csatorna-fedlapot, 20 drb. csatornakeretet 18 drb faverem-rostélyt és 180 drb. faverem-keretet, a horgony-utcza (1645 frt 42 kr.), az aranykakas-, aranykacsa-utczák és fehérsastér (4204 frt 34 kr) s az I. ker. keresztutcza (1311 frt 72 kr.) csatornázási munkáit pedig Hirsch Ferencz kapta meg, mivel az elősorolt egységárakból 28 ° C-ot engedett. — Tisztújítás az egyetemen. Az ősi jogok gyakorlása, a »választás« a maga mozgalmaival, eseményeivel már két hét óta tartja izgalomban az egyetemi polgárokat. Komoly és nem komoly ifjak, balek-ugrató nagyszájú kortesek által kapaczitáltatva feltűzik a vörös vagy fehér tollat, (némelyik olyan hosszú, hogy hazai kakastól ki nem telik), foly a sok »pártértekezlet« korcsmákban persze morepatrio, s egyébről sem beszélnek, csak a jelöltek jeles tulajdonságairól, hogy kié a derekabb ember (respektus mindnyájuknak!), aztán mindenik párt iszik az ő nagy reményű jelöltjéért — nagyokat, s jaj a »polgárnak« ilyenkor, ha némi kételyeket táplálva nem enged az »okos szó«-nak. Azt legalább is agyon beszélik.— A jelöltek: Sándor József és Molnár Imre; két erős párt, előbbi zöld, utóbbi veres tollakkal. A nagy harcz e hó 13-án lesz, amikor is voks vokssal szemben döntendi el a veres és zöld kakastollak sorsát. — Egyházi festészetünk emelése érdekében tudvalevőleg a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizottságot szervezett, melynek elnökévé Ipolyi Arnold püspököt nevezte ki, titkárja pedig Keleti Gusztáv. E bizottság legutóbbi fölterjesztését a Prém József által szerkesztett »Képzőművészeti Szemle« szeptember havi füzete egész terjedelmében közli. Ennek főbb pontjai a következők: Mindenekelőtt czélszerűnek találja a bizottság, hogy a pályázat nyittassák egyházi festvények színvázlataira, oly módon, hogy a legjobbnak ítélendő vázlat rendszerint 200, a második 150, a harmadik 50 írt pályadíjjal jutalmaztatnék. Az első jutalommal kitüntetett pályamű aztán nagyban is elkészíttetnék. Az egyházi festészet lendítésének másik módja abban állna, hogy a bizottság a budapesti műcsarnok egy-egy tavaszi tárlatán kiállított s legjobbnak talált egyházi képet, akár megrendelésre, akár anélkül készült valamely hazai vagy külföldön élő magyar művész által, külön díjazásban részesítené. Végül kéri a bizottság a minisztert, hogy ama templomokról, melyeknek oltárképek szükségesek, értesítse a bizottságot, továbbá, hogy utalványozza ki azon évi 5000 forintot , melyet király ő felsége a nemes czélra kegyesen engedélyezett, már a folyó évre is. — Egyúttal megemlítjük a »Képzőművészeti Szemle« említett füzetének további tartalmát : »Az arczképfestészet története« (második közlemény) Prém Józseftől, »Novák Dániel jelentősége képzőművészetünk történetében« (első közlemény) Fíndura Imrétől, Horovitz Lipót életrajza Nagy Istvántól, »A müncheni nemzetközi tárlat ismertetése« Vermes Adorjántól, — »Két régi műemlék helyreállítása« és számos irodalmi, festészeti és múzeumi hir. E füzet illustratiója Horovitz Lipót arczképe. Ezzel a szemle a Varsóban élő magyar művész emlékét frissíti föl. — Tűz a Vízivárosban és vízhiány. Tegnap délután 3 óra tájban tűz ütött ki a II. kerületi Kacsa-utcza és Horváth-utcza sarkán Beer városi képviselő eczetgyárában. A tűzoltóknak sikerült a többi környéken levő épületet megmenteni, — a gyári készüléket azonban, különösen az oknál fogva, mert a padláson nagy mennyiségű széna volt felhalmozva, nem lehetett megmenteni. Sajnos, hogy a tűzoltók erélyes fáradozása nem volt képes az elhatalmasodott elemet megzabolázni, de ennek is a vízhiány volt a fő oka. Az ecsetgyár közelében sehol sem találtak vizet, s így kénytelenek voltak a távoli király-malomból kocsikon szállítani azt a rész színhelyére. Ez fölötte lassan ment, mert egy kocsi csak 12 akót szállíthatott. A gyár közelében — mint tudósítónk értesít — van ugyan egy vízvezetéki csap, — de víz nincs, mert az abban összegyűlő víz még a közeli kertek öntözésére is kevés. A tűzoltók éjjeli 12 óráig dolgoztak. — Folyton égetőbbé válik a budai vízvezeték megvalósítása. — Collins James angolországi főállatorvos az angol kormánytól megbízást nyert arra, hogy Budapesten magyarországi lovakat vegyen vizsgálat alá, annak megállapíthatása végett, vájjon alkalmasak-e azok szolgálattételre az angol hadseregnél. Ez okból a polgármester felhívta a tiszti főorvosi hivatalt és a vásárigazgatóságot, hogy Collins urat amennyiben közreműködésüket igénybe venni óhajtaná, eljárásában előzékenységgel támogassák. A lánczhíd kocsipályáját még ez évben egészen újra készítik. A fenyő-fakoczkák helyébe ismét ilyenek jönnek. Az új pallózás, illetve koczkázás alkalmával a kocsiközlekedés nem szűnik meg, csupán a terhes kocsik nem fognak járhatni szeptember 18-ikától kezdve egész a munka befejezéséig. Ezen idő alatt a terhes kocsiknak a Margithidra kell kerülni. — Ezer évnél idősebb tekenős béka. Tudva levő a tekenős békákról, hogy roppant szívós életűek, de korukat rendesen 200 évre teszik. Floridából, ha ugyan a dolognak hitelt adhatni, egy rendkívüli példányról adnak jelentést. Julius havában egy ottani ültetvényes a Saint-Jean folyóban egy nagy tekenős békát talált, melynek hátpajzsára e feliratot találta vésve: »Fogta 1700-ban Hermando Gomez a Sebastian folyóban; később indulok Matanzosba s innen a nagy- Wekivába vitték. A nagy- Wekiva a S.-Jean-folyónak régi neve. Az ültetvényes zsákmányát többeknek megmutatván, ismét szabadjára hagyta, de mégis előbb rávéste paizsára az 1879-ki évszámot. — Az athletikai club választmánya ma d. u. 4 órakor Thaisz Elek elnöklete alatt ülést tartott. F i 111er Dezső választm. tag ez alkalommal a következő inditványt tette: A magyar athletikai club választmánya sajnosan tapasztalván, hogy tetemes tagdijak vannak hátralékban, elhatározta, hogy a mennyiben a hátralékosok f. hó végéig sem elégítenék ki tartozásukat, — követelését nemcsak per utján érvényesitendi, hanem az ily tagokat f. évi október 10-től fogva a clubból kilépetteknek tekintendi, mihez képest a hátralékos tagok felkéretnek, hogy 1879. márczius 31-ig terjedő hátralékukat f. évi szept. végéig a fenti következmények terhe alatt befizetni szíveskedjenek. — Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, az illető hátralékosoknak megküldetni határoztatott. — Ezután Ráth Lajos indítványára határozatba ment, hogy október 12-ére este 6 órakor az alapszabályok módosítása tárgyában rendkívüli közgyűlés fog összehivatni. A felügyelő bizottságba Porzsolt Gyula helyett Porzsolt Béni választatott meg. A ludovikai versenypálya hivatalos átvételével Thaisz Elek, Császár Ferencz, Ráth Lajos és Zsingor művezető bízatott meg. — A »vasúti táviró« czimü kézikönyv teljesen átdolgozott s bővített 11-ik kiadására hirdet előfizetést Lehr Benő vasúti hivatalnok. A munka 3 kötetből áll. Az elsőben a géppel való bánásmód, a másodikban a rendeletek, a harmadikban a legújabb találmányok vannak leírva. Egy-egy kötetre az előfizetési díj 1 frt 20 kr. A munka szerzőjét csak arra figyelmeztetjük, hogy művében jó lesz, ha kevésbé használja a szenvedő igéket. Előfizetési fölhívása csak úgy hemzseg tőlük. — A népszínházban holnap csütörtökön kerül negyedszer színre »Kis nagysám.« Erdősi Eugéniák. a.-al. Pénteken a BeniZug- Zug arabtársaság fog ismét föllépni teljesen uj műsorral ; ez alkalommal »Szeneslegény szenes leány« adatik Solymosi és Komáromi M-val a czimszerepekben. Napirend szept. 11-én. Múzeumban természetiek tára 9 — 1-ig. Egyetemi könyvtár 9—12-ig. Őriz. gazd. és tanszermuzeum 10—12-ig és 2—4-ig. Állatkert nyitva egész nap. Margitsziget 4 órakor alsó vendéglőben katonzene, felsőben Rácz János rimaszombati zenekara. A „HON“ magántár sürgönyei. Bécs, szept. 10. (Hivatalos.) Württemberg herczeg Csainiczáról kelt ma esti sürgönye: Killies vezérőrnagy hadoszlopa ma reggel 7 ó/a órakor Plevlye előtt megérkezett s zeneszó mellett a városon keresztül vonult. A csapatok fogadtatására a város előtt egy török zászlóalj volt felállítva. A katonaság — ő felségét lelkesülten éljenezve, — részint az Avetovina melletti, részint a Plevlje északi oldalán kijelölt táborba vonult. A keresztyén lakosság a bevonulást nagy örömmel fogadja. Szeged, szept. 10. (O. É.) Ma reggeli 9 órakor járt le a város körül építendő körtöltés mun-