A Hon, 1879. szeptember (17. évfolyam, 210-235. szám)
1879-09-19 / 226. szám
226. szám. XVII. évfolyam. Szerteeztési Ivo« a s Barátok-tere, Athenaem-épület. A lap szellemi részét illető minden kfer.leitu&n a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert Jtet&ktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, HIBBETI·EE szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalbac (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás -A* e O 2 nT XVII. évi folyamára. £ p# Az októberi évnegyed közeledtével figyelmeztetjük t. olvasóinkat, kiknek megrendelése lejár, az előfizetés minél előbbi megújítására. Előfizetési árak : Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalvánnyal Budapestre, »Hon« kiadó hivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. Az llon< szerk. s kiadóhivatala. Reggeli kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 4 Budapest, 1879. péntek, szeptember 19. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra reggeli és esti kiadás együtt. ........... 2 írt. 3 hónapra ............................................6 ‘ 6 hónapra ........................................................12» Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Budapest, szeptember 18. »Török szövetség.« Az ellenzéket nagyon megzavarta Saviét, pasa levele és Württemberg herczeg roasztja, — no meg az, hogy a novibazári megszállás vérontás nélkül történt meg. És mert ezekben a tényekben, mi Andrássy gróf külpolitikájának egyik sikerét mertük fölfedezni, mert örültünk annak, hogy Törökország belátta valódi érdekét és monarchiánkhoz fordult , ezért ma mindenféle tónusból nekünk rontanak és beszélnek sok furcsa dolgokat. Az egyik ugyan még mindig orosz politikát lát, de a többi elismeri a tényeket és ezzel megczáfolja minden eddigi állítását , mert ha Andrássy politikája és minisztersége lehetővé tette, előmozdította Oroszországnak a Balkánról kiszorítását, Törökország (a san stefanói békében tervezett) földarabolásának megakadályozását, védelmi vonalaink erősbítését és Oroszország ellenében Nyugat-Európa fölhasználását, akkor az »orosz politika«, »orosz szövetség«, »osztozkodás«-féle vádak, melyekre kizárólag volt fektetve az ellenzék izgatása, tökéletesen romba dőlnek. E szégyen, e fiaskó nem lesz fedezhető a nemzet előtt — semmiféle hazugságokba burkolt visszavonulással. Pedig most már csak erre fanyarodtak az ellenzéki lapok. A Törökországgal most helyreállott egyetértést és Württemberg herczegnek, euphemistikusan »török szövetségre« mondott köszöntőjét, nagy képpel arra használják föl, hogy vádoljanak azzal, miszerint e helyzetnek dicsérésével önmagunkkal jövünk ellenkezésbe ; mert »gúnyoltuk« a budapesti török tüntetéseket és elleneztük a török szövetséget ; de ezt most az események föltolták a külügyi kormányra ; a fordulat kezdete volt a novibazári conventió, melyet egy ellenzéki államférfi tanácsolt — a »Pesti Napló« állítása szerint —a királynak. Sőt egy másik kollega odáig megy fantasmagoriájában, hogy Andrássy távozásával hozza mindezt kapcsolatba ; valamint azt a hírt, hogy az angol befolyás újra emelkedik Konstantinápolyban és talán Midhat is visszahivatik. Igaz ugyan, ha egy tyuk memóriájával bírna ez az ur, tudná, hogy az angol befolyás fénykora és Midház minisztersége is Andrássy külügyminisztersége alatt volt, de ne keressünk ilyen helyen emlékező tehetséget vagy legalább is nem annak őszinte nyilvánulását. Hanem hát térjünk a vádaskodás alakjában nyilvánuló mentegetődzésekhez. Rektifikáljuk a tényeket és fogalmakat és ezzel meg lesznek semmisitve az ellenzéki okoskodások. A novibazári szerződést nem ellenzéki államférfiaktól tanulta el a király vagy Andrássy , mert a berlini szerződés 25-ik pontjának utolsó alienája, szórul-szóra ezt mondja : »A cet efset (t. i. a megszállás foganatosítására) les Gouvernements d’Autriche — Hongrie et de Turquie se reservent de s’entendre sur les details.« Tehát ki volt kötve a szerződés, mely létesittetett, hanem azért magát e szerződést is megtámadta az ellenzék, — pedig most politikájának adja ki. E tény után rektifikáljunk egy fogalomzavart. Török szövetségről most sem lehet beszélni, oly értelemben, mint azt az ellenzék hirdette és követelte. Nem azért, mert az Oroszország elleni actióra, Nyugat- Európával való dacolásra, a török terület integritásának biztosítására követelte az ellenzék a török szövetséget, hogy ezért áldozzunk milliókat, sok százezer embert és minden kilátásunkat a békére. Ezt nem akartuk mi, mert magyar és nem török érdekeket védünk — és Konstantinápolyból sem jelszót, sem egyebet el soha nem fogadunk. És ha most a török visszafordul hozzánk, teszi azért, mert látja, hogy a muszka meg van törve, hogy monarchiánk politikája nem ellene van intézve — és örülünk az egyetértésnek, éltetjük azt; azonban nem adjuk ki azt »szövetségnek« és actióra vagy külpolitikára vonatkozó szövetséget most sem hirdetünk. Az is hazugság, hogy a törökök iránti rokonszenvet és tüntetést gúnyoltuk volna. A társadalmi és nemzeti érzület nyilvánításában részt is vettünk, de igenis gúnyoltuk azt a túlzást, melyre az ellenzék iparkodott azt vinni, mert nevetségesnek tartottuk azt, hogy »Szűcs pátri« és társai csinálják Magyarország és a monarchia politikáját és veszedelmesnek tartottuk az utczai tüntetések ama túlzásait, melyek elől az izgatók megszöktek — és nevették azt, hogy másokat bajba kevertek. így állnak a tények és a fogalmak a maguk valóságában. És amit a tények hirdetnek, azt nem lehet meghazudtolni; és viszont , akit a tények meghazudtolnak, az , meg van örökre hazudtolva. Tény, hogy Oroszországgal nem osztozkodtunk; tény, hogy orosz szövetségben soha sem voltunk; tény, hogy Keleten befolyásunk emelkedett — anyagi és stratégiai biztosítékok segedelmével ; tény, hogy ez értelemben dicsőíti egész Nyugat-Európa Andrássy politikáját; tény, hogy ehhez a török is csatlakozott; tény, hogy került nekünk 150 millióba és egy pár száz katonába ez a befolyás, ez a positio és Oroszország teljes visszaszorítása, úgy a Balkánról, mint Európa nemzetközi tanácsának súlypontjáról. E tények az ellenzék minden állítását megczáfolják, — e czáfolatra a nevetséges bélyege jó, ha azt elferdítni akarják! — A romániai tanulófiatalság hadgyakorlatai. Majdnem az összes bukaresti sajtó a román hadügyminiszternek egyik rendeletével foglalkozik, amelynek értelmében a miniszter az összes iskolai tanácsoknak meghagyta, hogy úgy az alsó népiskolákba, valamint a középiskolákba a növendékekkel tartandó katonai gyakorlatokat behozzák.. A kormánypárti lapok , a »Romanulu« a »Pressa« és a »Telegraphul« a kormánynak ezen rendszabályát örömmel üdvözlik, mint amelyiktől a jövő nemzedéknek harcziassága függ, mert ezen rendeletnek bölcs alkalmazásától várható, hogy Romániáért a netán bekövetkezhető invázió esetén minden fia fegyvert ragadhasson a hazája védelmére. Különben is a román nép létérdeke is azt hozza magával, hogy a keleti kérdés végleges megoldásakor minden román egyúttal katona is legyen. Az ellenzéki »Timpul«, »Resboiulu« és »Binele Publicu«, valamint más ellenzéki lapok is erősen kikelnek ezen miniszteriális rendelet ellen, és azt pártjuk szempontjából fegyverül használják. Ezen intézkedést katonai komédiának és gyermekjátéknak nevezik, különben ezen intézkedéstől semmi jót nem várnak, mert a militarismus mindig csak a közszabadság és szabad intézményeknek a megölője volt, és ezen szempontból ítélve, az említett rendeletet kíméletlenül megtámadják. — Az 1880-iki hadi költségvetésre vonatkozólag azt írják a »N. fr. Pr.« -nek, hogy az okkupáczionális csapatok leszálltása az egyetlen jelentékeny megtakarítás lesz a jövő évi hadi költségvetésben. Ellenben az ordinárium több czime a szükséglet számtételeinek felemelését fogja felmutatni, így a hadi közigazgatás ismét a századosok lovasításának követelésével fog a delegácziók elé lépni. Továbbá kiadási többletet fog feltételezni a szekerészeti kar szervezése, mely abban fog állani, hogy a szekerészeti tartalékszázadok békében ugyanazt a létszámot vegyék fel, mint a szekerészeti tábori századok. Végül egy tábori orvosi sebészi tanfolyam aktiválása is kilátásba helyeztetik. Az újítások kiadási többlete ugyan nem fog jelentékeny összegeket igényelni , de több kisebb megtakarítást egyensúlyozni fog. — Értekezletek Hohenwart grófnál. A cseh bizalmi férfiak végrehajtó bizottsága — Írja az N. fr. Pr. — melyben a csehek minden frakcziója képviselve van, tegnap Bécsbe érkezett, hogy a Hohenwart grófnál tartandó értekezletben részt vegyen. A csehek ez értekezletben érintkezési pontokat akarnak keresni a jogi párttal és bizalmi férfiainak intencziója különösen oda irányul, hogy a ház jobboldalán ülő frakcziók együttműködésére törekedjenek minden államjogi s minden a tartományi autonómiát illető kérdésben. A csehek ellenben a nemzetiségi s egyéb politikai kérdéseire önálló klubbot szándékoznak alakítani, mely Cseh- és Morvaország minden cseh képviselőjét foglalja magában. A lengyelek vezérei, mint Lembergből jelentik, a Hohenwart grófnál tartandó értekezletekben nem fognak részt venni. Ez értekezletek bevégzése után jövő kedden vagy szerdán Prágában a cseh reichsrathi és tartománygyűlési képviselők gyülekezete fog megtartatni, mely a birodalmi tanácsbalépés kérdése és a csehek jogfentartása fölött véglegesen fog dönteni. — A német-orosz viszonyok és Ausztria-Magyarország. Esti lapunk politikai szemléjében ismertettük a »Pol. Corr.« berlini avatott körökből származó és figyelemre méltó czikkét, melyre vonatkozólag érdemesnek tartjuk most közölni a »P. N.« következő bécsi levelét: »A »Politische Correspondent« ma egy berlini levelet közöl, mely officziosus forrásból származva, bizonyára általános feltűnést fog okozni. E levél kivetkőztetve finom diplomácziai tartalmából, egyszerűen teljesíthetlennek mondja a német és orosz uralkodók által Alexandrovóban kijelentett azon óhajt, hogy benső baráti viszonyuk országaikra is kiterjesztessék, s bizonyos értelemben az osztrákmagyar-német szövetséget proklamálja a Németország s Oroszország közötti szövetség helyére. Ha meggondoljuk, hogy hivatalos köreink mily vigyázatos hallgatást tanúsítnak a német-orosz kanczellári konfliktussal szemben, ha a tekintetet figyelemre méltatjuk, melyet a Pol. Korr.-nek e körökkel szemben kell tanusítnia, igen feltűnőnek kell tartanunk, hogy e lap lenyomat oly berlini levelet, mely nem csak megerősíti a német-orosz összezördülés akut jellegét, hanem azt is jelzi, hogy Berlinben ez összezördüléssel való szembeszállásra előkészülnek. E berlini nyilatkozat azonban még az által is magas jelentőséget nyer, hogy közvetlenül a Bismarck s Andrássy közötti találkozás előtt tétetik közzé, s ezzel mintegy reá utalnak e találkozás nagyfontosságú czéljára. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni, hogy itt-ott máris aggodalmak nyilvánulnak a Német-s Francziaország közötti viszony alakulása tárgyában. Máris arról suttognak, hogy Bismarck komoly s lekötelező pontozatokat tervez, melyek által monarchiánk s Németország, bárhonnan jövő támadások ellen, egymásnak birtokállapotuk sértetlen integritását biztosítják. A helyzet szerfelett komoly voltát nem tagadják már azon körökben sem, melyek az ily dolgokban a legvégsőig hallgatni szoktak. Mindezen körülmények a Pol. Korr. berlini levelének rendkívüli fontosságot adnak s azt a nap legkiválóbb journalisztikai eseményévé teszik.« — A Duna-egylet tanulmányi útjára a külügyminiszter Ohris lovag udvari és miniszteri titkárt, a magyar közlekedési miniszter Klasz Márton kir. tanácsost, az osztrák kereskedelmi minisztérium pedig dr. Woerz György osztálytanácsost küldötte ki. Az úti bizottság arra törekszik, hogy a tanulmányi utat egész a Sulina-torkolatig kiterjessze. ■— A kabuli lázadásról a »D. Tel.« a következő sürgönyt közli: Simla, szept. 15. A legjobban értesült körökben azt tartják, hogy az emir bűnrészessége az utóbbi vérengzésben, mely Kabulban elkövettetett, most már nem vonható kérdésbe, kivévén azon hivatalosokat, akik a kudarczot vallott politika által kompromittálták magukat. Legújabb információnk szerint rendelet adatott ki Kabulban, hogy minden közvetlen érintkezést a brittekkel meg kell akadályozni. Dakkát nagy ellenséges Mahmund-haderő tartja megszállva. A Kabulba vezető utat nagy afgán hadsereg vágja el. Az a hír, hogy Lumsden tbnok az egész indusi hadsereg főnökévé fog kijelöltetni. Az indusi alkirály szept. 14-től jelenti: Gholam Hasssin khán biztosságban megérkezett Suturgurdánba. Kabulból hír szerint egy osztag katonaság Jellalabadba érkezett. Sandeman Quettából távírja, hogy a vidék teljesen nyugodt. A kabuli híreknek nem volt zavaró hatásuk. A kilerek főnökök határozottan kijelentették, hogy ők hűségesen megtartják az elvállalt kötelezettségeket, Kbelat khánja életét és országát a britt kormány rendelkezése alá bocsátá. Angol-orosz viszonyok. A »Szt. Péterburgszkija Vjedomiszti« roppant mérges czikket közöl a kabuli katasztrófa alkalmából s felállítja a hamleti dilemmát, létezzék-e vagy sem az angol hatalom. Elmondja, hogy Angolország kénytelen megboszulni magát Kabulon, ami sikerülni is fog, . . . »hogy ha a tettek mezejére ki nem lép egy uj tényező, melynek részvevőjét e világdrámában maga a sors kívánja. E tényező — Oroszország.« Elmondja azután, hogy Oroszország elég erős arra, hogy az angol hatalmat megtörje, »hisz bizonyítja ezt az a tény, hogy az egész (?) Európa nem mert felkelni ellene«, midőn Törökország ellen hadat indított vala. Aztán így folytatja: »Nincs szükségünk Ázsiában az angolok jelenlétére, hogy nemzeti feladatainkat s érdekeinket virágzásra juttassuk ; ellenkezőleg részükről e téren rosszakaratú s erélyes ellenműködésre találunk minden lépésnél és találkozni is fogunk ezzel mindaddig, míg el nem dől a vita: mi vagy ők. Szemmel látható, hogy mi nem tudunk megférni Ázsiában az angolokkal, s nem birjuk megállapítani a határokat; e miatt ők kifelé szorítanak minket s nekünk önvédelemből nem marad más hátra, mint kikergetni őket onnét.« A »Goloszt« nem engedi pihenni a kabuli vérengzés, harczra szólítja gazdag népét, mely annyira meg van áldva a sok földi jóval, hogy a telegráf majd minden nap értesít egy város elhamvadásáról. »Ha Afganisztán meghódítását szükségesnek fogja találni Angolország, nagyon természetes, hogy Oroszország, tekintettel közép-ázsiai politikai szereplésére, nem maradhat közönyös ily változás láttára. Oroszország kénytelen fordulni a megfelelő rendszabályokhoz.« Elismeri ugyan, hogy Oroszországra gazdasági szempontból nagyon ráfér a béke, de hát .. . »Angolországgal Középázsiában folytatandó háborúra nagyon alkalmasnak kínálkozik a jelen pillanat , mielőtt azonban elhatároznók magunkat az ily háborúra, latba kell vetni mindazon körülményt, melyek között első helyen áll Európának politikai helyzete. Oroszország egész ázsiai politikája a jövendőn alapszik, minthogy a jelenben sokkal lényegesebb feladatai vannak, melyek sorába tartozik : 1. hogy nyugaton legközelebbi szomszédainkkal, jóval törvényesebb viszonyok állapíttassanak meg és 2. hogy fentartsuk a Balkán-félszigeten a rendet, melyet az elmúlt háború nehéz áldozatai árán szereztünk.« Ezután ajánlja Oroszországnak, hogy ha Közép-Ázsiában hódításokat akar tenni, eszközölje azt sokkal gyümölcsözőbb czél tekintetéből s induljon Herat, nem pedig a pusztai turkománok ellen. A közép-ipariskola ügye, Budapest, szept. 18. Kijelentve azt, hogy a múlt alkalommal közzétett nehány észrevétel tisztán az ipari oktatás iránti meleg érdeklődésünknek a kifolyása, és semmi egyebet nem czélozott, mint a nagyközönség félrevezetésére irányzott törekvésnek önszántunkból — meggyőződésünket követve — útját állni, [kötelességünknek tartjuk — indíttatva az »Egyetértés«-ben újabban megjelent czikk által különösen kiemelni,hogy a középipari skála felsőbb fokú ipari oktatásra szolgál, és épen nem tűzheti ki feladatául a reszelővel, a vakoló kanállal való bánás ügyességének nyújtását, bárha erre is megadja az alkalmat, mivel gondoskodva van arról. A „HON“ TÁRCZÁJA. Buda halála németül.*) Nincs költői nagyság, melynek ne lettek volna ócsárlói, nincs munka, melyet a tagadás szellemei, a kritikusok vagy kritikaszterek meg ne hurczoltak volna. Shakespeare Voltaire szemeiben barbár bohócz volt, Byronnak azt tanácsolták, ne írjon, mert nem ért a lantpengetéshez, sőt olyan ember is akadt, aki Goethét »frankfurti borju«-nak nevezte. Buda halálát is gyarló munkának nevezték el közelebb s igy csak ízlés dolga, ha én azt hiszem, hogy talán még soha senki se nézett a múltba, sötétbe oly éles szemmel, oly »hosszasan, merevül«, talán soha senki előtt sem elevenült meg annyira a »ködök országa«, mint Arany János lelkében, mikor a Buda halálát irta. Mások talán Goethe görög-, Tennyson lovagvilágáról mondják ezt, én Arany hun-világának adom az elsőséget. Valóban, ha a Buda halála formai, verselési és nyelvi tökélye nem emlékeztetne arra, hogy ez egy kifejlett irodalom terméke, azt hinnék, hogy a Nibelungenlied-del egy korban született. Az alakok és jellemek, szavaik és tetteik, a kifejezések, képek, hasonlatok, az az egész nyelv, az az egész világ még a pogánykorból valók, mikor Sigfried magát sárkány vénel kente be, mikor Enék két fia a csodaszarvas után bujdosott. A Nibelungénekkel Buda halála csak annyiban rokon, hogy körülbelül egy korban játszik s annak nehány alakja (Krimhilda, Detre, Gernot, Gunther, Hagen, Sigfried) részint szerepel, részint említve van benne. Azonkívül a világnézet, a szenvedélyek s a hang azonossága hozza e két művet némi rokonságba, melyet egyiknek sincs oka szégyenelnie. A Nibelungének durvább, ősibb, reálisabb, a Buda halálában is a hun-szellem lengését érezzük, csakhogy ez a századokon keresztül átszűrődve megfinomult. A Nibelungének kompozícziója szélesebb, zordonabb, a Buda haláláé azonban művészibb, tömörebb. Minek is vesztegetnénk szót Arany művészetének, tömörítésének, páratlan nyelvkezelésének jellemzésére. Legjobban érezhette ezt a fordító: Sturm *) »König Buda’s tod«. Ein epos von Johann A r a n y. Aus dem ungarischen uihersetzt von Albert Sturm. Leipzig §79 Wihelm Friedrich Verlagsbuchhandlung. Albert, ki a Buda halála lefordításának nehéz feladatára vállalkozott. Ugyanő fordította le a Falurosszát s adott ki egy kötet croquist a magyar társadalmi, politikai és irodalmi életből. De legnagyobb érdeme, hogy a Buda halálát megismertette a németekkel s nyelvükre ültette át oly sikerülten, mint p. a Nibelungenliedet Simrock. Hogy nehéz munkát végez, maga is érezte, legalább minden eszközt felhasznált arra, hogy az Arany a-zamatu nyelvét, tökélyes formáját visszaadja. Bőviben használt szokatlan alakokat és szólásmódokat, fordítását elavult vagy ritkán előforduló szókkal tarkázta és rajta volt, hogy verselése mentül simább, gondosabb legyen. Ily elavult szók vagy alakok p. a következők : Allweil, ansonst, so (mint visszahozó névmás), sach, wittich, sippenlos, nnlange, jetzund, bass, sähe (sab), fürbass, zween, (a kettőnek régi hímneme), tann, sotbaner, tort, hui, ersähe (ersah), nue, fahr (gefahr) lan, (lassen) han, (haben) anhere, (hieher) Schwund, (főnév, a. m. eltűnés) degen v. recke, gerähig, das waffen, fahen, (csalogatni) tiost, gemeine (gemeinde) stb. Ritkábban használt szók ezek is : Imme, (méh) schwanen, (rémleni) steg, (hurláb) emse, (hangya) isegrim, (ordas) ur, (bölény) Schwaden, (rend gabonánál) färse (unő) rain, (gyep) holm (halom) Budaingen (a Nibelungenlied Etzelingen-je mintájára) és több más. A mai német nyelvben szokatlan kifejezés ez is : »Auftauchten grosse Städte aus festem stein empört.« (101. 1.) Ily szórendet se használna modern iró : »Wenn er die botschaft rufe, sagt er, so sputen sie sich solle.« (70. 1.) Itt különben a sok skakophoniát hoz létre. A magyar »köd előtte, köd utána« szólásmódot Sturm naiv szószerintséggel »nebel hinten, nebel vorn«-nak fordítja. (59. 1.) Volnának még kifogásaink, de többnyire apróságokra vonatkoznak, melyek már a második kiadásban könnyen lesznek helyreigazíthatók. Ilyen jóvátehető hiba p. az is, hogy a XII-dik ének elejének e két sorát: Uj dalok, uj dolgok tolmácsai jőnek, Ha isten erőt ád szegény éneklőnek, Sturm így fordította: »Von neuen liedern hört ihr, von neuen mären künde — Mög gott ihm kraft verleihen — aus armen sängers munde.« (159. 1.) Itt az eredetinek szigorúan objektív elbeszélő hangját megzavarja az óhajtás, mely az ént is jobban tolja előtérbe. Sokkal nagyobb baj és lényeges formahiba, hogy a regét a csodaszarvasról, ezt a másfélezer év előtti pusztai epizódot, melyben a száguldó lovak sörényének lengését véljük hallani, s mely csakugyan, mint a madár ágról-ágra, mint az ének szájrul-szájra száll, cammogó, sánta jámbusokban s nem trochaeusokban forditotta. Milyen óriási különbséget képes a rhytmus teremteni : »Száll a madár, száll az ének, Két fiáról szép Enéknek. Zengő madár ágról-ágra, Zengő ének szájról-szájra.« »Es zieht der fvogel und es zieht, Von Enéli’s söhnepaar das lied. Von zweig zu zweig der vogel singt, Das lied von lipp’ zu lippe dringt.« Az eredetinek meg van az a vad ize, azt hisszük, hogy az ugráló sorokba belevegyül a kobozpengetés ; a fordítás ellenben úgy hangzik, mintha Garay valamelyik krónikás versét olvasnék. A fordítás elé írt bevezetés vékonyka, elnagyolt és felületes. Fordítónak — ha már a bevezetést — olvasóit meg kellett volna ismertetnie a magyar mondavilággal, esetleg Arany János poézisével is és bővebben kellett volna írnia a Buda halála és a Nibelungenlied közti rokonságról, párhuzamot állítván fel a két munka keletkezési ideje, érintkezési pontjai, és műbecse között. A könyv végére csatolt szómagyarázatok is keveset érnek és nagyobb gondot igényeltek volna. Legalább az Arany jegyzeteit vette volna át Sturm. De talán elég is volt a gáncsból, mert az összbenyomás, melyet bennünk Sturm munkája kelt, kedvező. Szívesen elismerjük a bátorságot, mely e vállalathoz szükséges volt, a szorgalmat, kitartást és lelkiismeretességet, melynek nyomai a fordításon mindvégig meglátszanak és fordítónak jártasságát a német költői nyelv kezelésében. Hogy az, aki Buda halálát magyarul is olvasta, sok helyt szétmázolva fogja látni az eredeti bájait, nagyon természetes, mert minden fordításra alkalmazható Cervantes hasonlata a hímzésről és visszájáról, de a németek így is élvezhetik Csaba első részét és büszkén helyezhetik oda Nibelung énekük mellé. Végül összehasonlítás kedvéért kiírtam néhány azonos helyet az eredetiből és Sturm fordításából. Ezekből meglátszik, hogy a jó fordítás is mennyire elhalványul Arany formatökélye, bája, plasztikája mellett: »Belőle a kádár , Ash no ! . . . szeretném, ha Törpe bolond volnék, vagy született néma, Semhogy Etelének ezt az izét mondjam, Haragos nézését magam ellen vonjam.« »Da antwortet der richter : Ich gäbe viel darum, War’ ich ein kuirps, ein schalksnar, war’ von gehurt ich stumm, Nur dass ich nicht dem könig die botschaft braucht’ zu sagen, Nur dass ich seines zornes anblick nicht brauchte zu ertragen.« (125. 1.) Majd tiszta fehér mént, kin nem vala szeplő, Kantár soha nem .őrt, nem nyügöző gyeplő, — Ilyen lovat ólból pányván kivezettek, Onnan, hol az oltár szent állati ettek. Kardát az öreg pap kés módra fonákul Markolva döfé, hol rengő szügi tágul, Messze kirántotta szablyával a vérét. Bíbor szalag aztán tarkázta fehérét. Ein hengst auch da ein weisser, ein fleckenloser stand, Den nie ein zügel zähmt und nie ein halfterband. Das edle ross, es wurde aus jenem stall genommi n, In dem ihr futter finden die thier des altars, die frommen. Gleich einem messer fasste das schwert in seine faust Der greise priester ; allwo die lebensader braust, Da hat er in die brust ihm das scharfe schwert gestossen , •, Ist da so roth wie purpur ein band aus weisser haut geflossen. (71.) Valamint nagy ménes, ha elő-nyaranta Vihar gyűl az égben, repülő sok gyanta, Feledi, hogy széljel bízvást legelésszen, Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen ; Hosszú nyakát némely levegőbe tűzi, Dagadó csimpával a viharát bűzli; Más felrúg emelten lobogó farkához, Lába dübörgésen ijed és futkároz , Nincs bújni karámba, hol bújni ereszbe, Teszi kettő-három a nyakát keresztbe, stemegő oldallal a nagy időt várja, Mikor szakad a menny hulló köve, árja . . . Sowie die pferdeheerde, wenn ein gewitter schwarz Sich im frühjahre sammelt und voll die luft von harz Auf einmal ganz vergessen, dass sie der weid’ sich freu’ Sich plötzlich ungeberdig, unruhig zeigt und sc ieu. _ Kein Unterschlupf, kein schützend dach ringsum fern und nah. Die halse auf einander, so stehn sie zitternd da. Des ungewitters harrend — ein beben in den weichen _ Der fluth, der donnerkeile, die bald sie müssen erreichen. Da stehen ihre halse etwelche in die luft, Mit schwellenden nüstern saugen sie ein des sturmes duft. Ausstossen wieder andre nach ihren flieh’nden schweifen Vor eigner liufe dröhnen sie scheu die flucht ergreifen .... (148 1.) Mint szellő, ha fogan vak déli melegben, Piczi pököly elsőbb, ut kis pora lekben, Majd a berek szélén leveli a nyárnak Tánczos ezüst hassal, nesztelenül járnak ; . . . Honnan, kicsi szellő, ég vándora, jöttél ? Vagy lábom előtt csak egyszerre születtél ? Lehelleted’ arczom még érzeni tompa ; Ott vagy árért, látlak, hogy fürdöl a porba’ j 8 már zizzen az erdő, fodorul a viz is, Hossza haja árnyát lendíti a fűz is, Már lombokat lóhál, már ágat is ingat, Már egy egész karcsú fiatal bólingat: Zúg itt is amott is a liget és megdől, Szennyes az ég holtja szapora fellegiül, Kardját hüvelyéből rántja egy-egy villám Zengeni, úgy tetszik, moraját is haliám . . Sowie ein lüftchen, welches in mittagsgluth entstand, Ein fläumchen erst, ein stäubchen bewegt am wegerand • Dann sieht man, wie die blätter des espenbaums am rain Die silbernen, geräuschlos aufführen ihren reili’n ... Woher du himmelswandrer, wo kömmst du lüftchen her ' Enstandst zu meinen füssen du jetzt von ohngefähr * Noch ist zu stumpf mein antlitz zu fühlen deinen hauch ’ Und dennoch bist du, baden sieht dich im staub mein aúe’ Schon kräuseln sich die fluthen, schon säuselt es im Wald ’ Schon schwingt ih- haar die weide, das lang ihr niederwalh Schon rührt es sich im laube, schon packt e i einen zweig Schon zwingt’s ein junges stämmchen, dass mit dem winde es Dort braust’s auch schon im haine, der auf die seit’^iedufo-t Hin übern hímmel eine schaar schmutz’ger wölken fegt. Schon zieht aus seiner scheide der blitz sein zackig schwert ° ’ Mich däucht, ich hah’ sein grollend getöne auch bereits gehört : . . . (145. j.) Az egész munka, (a csodaszarvasról szóló rege kivételével) mint e mutatványok után talán fölösleges is említenem, a hellyel-közzel megtoldott végsoru nibelungi versszakokban van lefordítva, mely alakot használni — mint Sturm az előszóban állítja — eredetileg Arany Jánosnak is szándékában volt. Reviczky Gyula.