A Hon, 1879. szeptember (17. évfolyam, 210-235. szám)

1879-09-17 / 224. szám

224. szám. XVII. évfolyam. Sssertées aitéeis Ssoílas Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illatd minden koslamény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csek ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRNETÉIsTEM. szintúgy mint előfizetések a kiadó-h»vatsho8 (Varéitoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, szeptember 16. Andrássy gróf és a porta. Kevés külügyminiszternek adatott, hogy oly nimbussugarak közt lépjen vissza küzdelmes és zaklatott pályájáról, mint ahogy visszalép Andrássy gróf. Anglia külügyminisztere Salisbury marquis első volt, ki egy iratban kifejezé őszinte sajnálatát a felett, hogy megszűnik hivatalos érintkezése, ami neki annyira kedves volt oly államférfival, mint Andrássy gróf. És Salisbury búcsúlevelének őszinteségében nem kételkedhetik senki, aki megfontolja, hogy egy világhistóriai fontosságú kérdés megoldásánál, minő a keleti kérdés, bár anélkül, hogy formailag Anglia és Ausztria- Magyarország közt szövetség állott volna fenn, a két hatalom , illetőleg ezek külügyminiszterei : Salisbury és Andrássy gróf, ugyanazon szellemben jártak el s ugyanazon irányban működtek. Azon állás, melyet Anglia a török területen és a porta irányában elfoglalt és elfoglal, majdnem betűről betűre azonos monarchiánk állásával s annak is, ennek is az a czélja , hogy a területileg átalakult Törökország a megszilárdulás, regeneratio és a fentartás útjára tereltessék. A két külügyminiszter tehát párhuzamos lépést tartott a keleti ügyek elrendezésénél s az eredmény, amint egyfelől záloga jövőre Anglia és monarchiánk öntudatos összetartásának, hogy ne mondjuk szövetségének, úgy másfelől természetesnek s önkényt jövőnek tünteti föl Salisbury meleg szavait, melyekkel Andrássytól sajnálkozva megvált. Még inkább kitünteti Andrássy grófot Bismarck — a gasteini találkozás és a bécsi látogatás által, melynek jelentőségét s meszszeható eredményét már méltattuk. Csatlakozik most e több mint rokonszenves manifestatiókhoz maga a porta, a mire mi szintén igen nagy súlyt fektetünk, íme contourjai egy angol-német-osztrák-magyar-török »entente cordiale«-nak, mely a legtekintélyesebb európai nevű sajtóközlönyök véleménye szerint is épen nem tartozik az agyrémek országába. Szovjet pasa kérdéses jegyzékének analysisét kedd reggeli lapunkban közöltük s azt hisszük, hogy mindenfelé csak a lehető legjobb hatást fogja kelteni. Egy habaréklap megkísérli ma azzal csorbítni meg a török manifestatió jelentőségét, hogy azt egyszerűen diplomatiai »formalitásnak« akarja feltüntetni. De hiába, mint épen ma is mondtuk, a habarékpártot annyira idegessé tették az általa szenvedett kudarczok és vereségek, hogy a mi kis józansága volt, azt is elveszítette. Azt a furcsa látványt élvezzük, hogy már még a törököknek is megnyílt a szemök s tisztán látják most már Andrássy gróf politikájának és eddigi működésének tendentiáját: csak a magyar kabaréknak még most is, a minő volt eddig és mindétig. Azt mondja az agyafúrt habarék lap, hogy »a kitől két tartományt elvettünk, attól oly baráti nyilatkozatokat, minőket Szovjet jegyzéke tartalmaz, elfogadni kissé bajos ? Mi meg azt mondjuk, hogy a kinek a nyakáról levettünk két malomkövet, melyek oly tömérdek vesződést és erőpazarlást okoztak, attól bízvást el lehet fogadni a baráti nyilatkozatokat; nem csak, de elég alapos okunk — Külkereskedelmünk 1879. első felében. A most közzé tett hiv. statistikai adatok a monarchia külkereskedelméről feltüntetik azt, hogy minő hatása volt az autonóm tarifa életbeléptetésének. Csak igen kevés árunál, melyeknek vámtétele felemelkedett, csökkent a behozatal, így például palaczküvegnél 9881 méter mázsát tett az 1879. év első felében, a múlt év első felében ellenben 24,849 mmázsát; ablak és táblaüveg 5867 métermázsáról 2057 métermázsára ment le. De egyébiránt több oly czikknél, melynek behozatalát csökkenteni akarták, még emelkedés is történt. A behozatal tett az év első felében: van hinni e baráti és bál anyilatkozatok őszinteségében is. Ha így nem volna, csapataink Novibazár területén más fogadtatásban résympathiákat irántunk megerősítették és Miklós fejedelem utolsó jelenléte Bécsben pragnáns kifejeszesülnének, mint a minőben örömünkre és rést adott nekik, megelégedésünkre, részesülnek. Tavaly bezzeg más viszony volt a porta és külügyi hivatalunk közt •— bár az előbbinek átokverte rövidlátása miatt — s e viszony meglátszott az okkupáczió terén is. Most tehát a magatartás, melyet a török hatóságok az újonnan megszállt, területen tanúsítnak katonáink iránt, egy okkal több, hogy Szovjet jegyzékének őszinteségében, természetszerű és önkényt folyó nyíltságában bízzunk. A bosnyák és herczegovinai országtestrészek elamputálása a török államtestből, elhisszük, fájdalmasan esett akkor a portának, de most már istennek hála, belátják már a portán, hogy ezen amputatió árán megmenthető, föntartható, erőteljes, egészséges állapotba hozható lett a török államtest többi része, ami inkább török s ami inkább érdemes az életre. Ennek a belátásnak, ennek a meggyőződésnek a kifolyása : Szovjet pasa érintett jegyzéke. A mi habarék lapjaink csak legyenek továbbra is, mint eddig voltak, törökebbek a töröknél ; mi igaz örömmel örvendünk a porta és monarchiánk közti szívélyes viszonynak, örvendünk különösen, hogy Stambulban most már olyan szemüvegen ítélik meg a dolgok állását, a minőn kell s a minőn kellett volna kezdet óta és örvendünk, hogy Andrássy grófnak Törökország irányában folytatott politikájáról épen a legilletékesebb biró , a török államférfi mondja meg, hogy mennyire volt »törökellenes.« — Ausztria és Montenegró czim alatt czikkezik a »D. Ztg.«-ban, mint a lap mondja, egy délszláv patrióta, kinek eszmemenetét a következőkben adjuk vissza: Ausztria kísérletei, hogy Montenegrót érdekeinek sphaerájába vonja, nem mai keletűek. Az első politikai beavatkozás Montenegró ügyeibe II. József császár uralkodásának vége felé 1789-ben történt Vukassovics őrnagy ismert küldetése és fegyveres expedícziója által, melynek egyedüli czélja volt a montenegróik akkori, nem nagyon szerncsétlen viselt török háborújában váratlan katonai támadást idézni elő. Albániában, hogy a porta ily módon megakadályoztassék, hogy az amautákat a háború színhelyére vonja a Dunához. Ez azonban kedvezőtlen kimenetelű volt. ÚJjabbi érintkezéseket Montenegró és Ausztria közt ezután csak a montenegróiknak a francziák ellen Marmont marsall alatt viselt harczaiban találunk, midőn Ausztria L Péter vladikát hosszabb időn át hagyta meg a franciáktól elvett Bocche di Cattaro birtokában. Midőn Ausztria a bécsi béke által a Bocche di Cattarot és Dalmácziát megkapta s ezáltal Montenegró szomszédja lett sok tekintetben ellensége lett a kis szomszéd államnak. Metternich turkophil és reakczionárius politikája Montenegróban csak egy »megbízható szövetséges társ«-nak, Törökországnak ellenségét pillantotta meg. E politika természetes következménye volt a fegyveres osztrák expedíczió a montenegróiak ellen 1839-ben és az orosz befolyás megerősítése és Montenegro teljes elidegenítése Ausztriától. így volt ez a legújabb ideig; csak I. Ferencz József önálló kezdeményezésének volt fentartva Montenegrót Ausztria érdekeihez lánczolni. 0mer pasa háborúja Montenegróval 1852-ben és 1853-ban szolgáltatta az alkalmat, melyet Ausztria bölcsen felhasznált. Több tekintet nem engedi meg a háború és az osztrák intervenczió történetét már most megírni, de tagadhatatlan tény, hogy Montenegro elvész, ha Ausztria, pénzzel, élelmiszerrel és lőszerrel nem segíti. Ez volt befolyásunk megállapításának Montenegróban szerencsés kezdete. Ez idő óta a dalmácziai helytartók feladata volt Montenegróban, az osztrák sympathiákat ápolni és fentartani. Mamuta báró és Rodich báró e feladatot elég szerencsésen oldották meg; az utolsó háború és Ausztria igazságos semlegessége Montenegróval szemben, a 1878 1879 métermázsa emelkedés 23,675 25,453 1778 1,733 2,008 275 577 779 202 559 581 22 347 557 210 587 726 139 251 443 192 közönséges bőr finom bőr közönséges bőráruk finom bőráruk fehér üveg hangszerek közönséges rövidárúk Ezen néhány példa eléggé bizonyítja, hogy a tarifának nem lett az a hatása, a mit némelyek vártak. Juteszövetekből 1878. decz. havában 13,013 métermázsa hozatott be, 1879. első felében 24,207 mm., együtt 37,220 mm., 1877—8. hasonló időszakában a behozatal 43,804 mm. tett, ezt a 2 frt 80 kros vámfelemelésnek lehet tulajdonítani. Szöveteknél az év első felében a behozatal a következő: 1878. 1879. különbség métermázsa pamutfonalak 65,808 51,918 — 13,890 pamutáruk 4,779 5,148 -1- 369 lenfonalak 9,139 18,971 -1 9,832 lenárak 45,563 29,598 — 15,965 gyapjúfonalak 16,158 16,868 -1710 gyapjuárúk 14,257 11,493 — 2,764 selyemárúk 1,942 1,577 — 365 ruhák, pipereczikkek 952 797 — 155 A kivitelnél a következő nevezetesebb változások vannak az év első felében: 1878. 1879. különbség ezer métermázsa Galona és hüvelyesek 3,184 6,226+ 3,042 őrlemények 1,035 1,4354 400 olajmagvak 52 140+ 88 kerti termények 55 134+ 79 szárított gyümölcs 21 76+ 55 tojás, szárnyasok 163 190+ 27 czukorliszt 219 483+ 264 finomított czukor 305 4504 145 melasse 23 113+ 90 ser 153 179+ 26 szesz 85 104+ 19 bor 81 150-169 kőszén 13,818 14,865+ 1,047 szerszámfa 9,115 7,567— 1,548 mész, cement konyhasó 285 348+ 63 117 147+ 30 ásványvíz 62 72+ 10 fa- és csontáruk 126 146+ 20 üvegárúk 127 128+ 1 fém- és fémárúk 280 245— 35 gyapjú 31 21— 10 Összesen 29,337 33,219+ 3,882 más kiviteli czikkek 3,140 3,109— 31 Mindössze 32,477 36,328+ 3,851 Ellenben a kivitt áruk súlya tett 1878-ban 154, 1879-ben 174 millió mmázsát. Három fegyver — letétele. Némelykor, az ellenzékkel szemben, elég ha az ember a tényeket konstatálja, hogy — czáfoljon, czáfoljon oly dolgokat, melyekre sokáig volt az ellenzék politikájának súlypontja fektetve, így legközelebbről: a novibazári megszállásra, a corruptióra és a protestáns autonómia ügyére jön az ellenzéki támadás fektetve és mind a három ügyben, újabban olyan fordulat állott be, mely vagy tökéletesen megsemmisíti az ellenzék állításait, vagy egészen ellene fordítja. Budapest, 1879. szerda, szeptember 17. Klintzf-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Elítfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra reggeli és esti kiadás együtt. ........... 2 írt 3 hónapra 6- 6 hónapra ........................................................12 » A* esti kiadás postai különküldéséért feliüfizetés negyedévenkint.................................14 Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Nem tudnék megmondani, hogy a novibazári expeditiót hányszor használta fel az ellenzék a közönség rémitgetésére, de az bizonyos, hogy már egynéhányszor olvashatott az ijedező közönség véres csatákról, kidobott sok száz millióról rettenetes czikkeket, és nem egyszer már »eldördült az ágyú,« megjelent (a czikkekben) az első vér és el lőnek siratva az Andrássy politikájának »véres áldozatai« ; sőt, fel lön használva e megszállás előkészítése nagyobb dolgokra is. Egyfelől: be lön bizonyítva, hogy mi rablómódra támadunk, daczára annak, hogy nemzetközi szerződés alapján és török ügynökök vezetése mellett történt a megszállás; másfelől pedig kétségtelennek lön hirdetve, hogy Andrássy »bukott« épen Novi-Bazárért, mert összeütközésbe került a hadügyminiszterrel, ki elégtelennek tarta 5000 embert a megszállásra, és hibáztatta Andrássyt, hogy e terület tekintetében is megkötelezett. Most aztán a tények azt hirdetik, hogy az ellenzéki állítások, feltevések, jóslatok teljesen légből kapottak voltak. Andrássy sehogy se »bukott« és legkevésbé buktatta meg őt a hadügyminiszter, ki a szó teljes értelmében végrehajtó az Andrássy által kötött szerződést, és a vér-, pénzáldozat is, szerencsésen elmaradt, a megszállás békésen eszközöltetett. Persze a leleményes ellenzéket ez a kudarcz nem zavarja, sőt arra bátorítja, hogy felidézze a maglaji halottakat, mintha a porta mostani magatartása a tavalyihoz hasonlítható lenne; mintha az idei szerződés és békés megszállás, nem épen a tavalyi áldozatok egyik eredménye lenne ; mintha tavaly nem kísértetett volna meg, ugyanez a békés eljárás — és nem a monarchiától független tényezőkön hiúsult volna az meg ! Jó, hogy az idén sikerült — a számadást egyesítsük ki a tavalyival és a Limv-vonalig való előnyomulás, különösen pedig az a hódolat, melyet a megszállott tartományokban, a portánál, Montenegrónál, Szerbiánál találunk, olyan aktívát fog képezni, mely a tavalyi passivókat bőven föléli. Hát a corruptió ? Ennek mérlege is furcsán áll. Hogy a külföld előtti hazánkat sikerült kompromittálni, annyi bizonyos ; de, hogy idehaza, mely párt vagy mely politika nyert a corruptionális heczcz által, azt nem tudjuk. Meglátjuk, hogy fog fejlődni ez »áramlat« (ha ugyan lesz folytatása) később. Most csak két dolgot kívánunk konstatálni. Egyik az, hogy az ellenzék egyetlen politikai kapacitása nem használta föl az ellenzéki sajtó hecezét. Pedig volt alkalom rá — a beszámolóknál. Ezen a hecc közepette nyilatkoztak Simonyi Ernő és Helfy választóik előtt — de ezt a thémát meg sem érinték. Pedig nem lehet róluk a kormány iránti kíméletet föltételezni ; ha nem fordultak a corruptionális vádakhoz, azért nem tevék, mert politikai fegyvernek, egyesek anyagi viszonyait vagy még üzelmeit is el nem ismerik és mert igen jól tudák, hogy mily körből, mily czélból indultak azok ki. Bizonyítja a folytatás. Mert most már a »Pesti Napló« dühében, nem elégszik meg a többség vádolásával, kiterjeszti a corruptió vádját az ellenzékre is. Azt mondja, hogy a jelesebbek kivételével, a szélbal és mérsékelt ellenzék is függ Tiszától és a kormánytól. Különös kormány és különös ellenzék. Az választat magának egy ellenzéket és ez korrumpálva, opponál annak ! Ebből láthatja az olvasó, hogy milyen igaz és alapos lehet az a vád, mely az egész töbséget pénzen vettnek tünteté föl — a nemzet meggyalázásával ! El lehet készülve az ellenzék, hogy Kaas még nagyobb dolgokkal is fogja vádolni, csak — Lónyayból minisztert ne csináljon ! Milyen fegyver volt: a »protestáns autonómia sérelme« is! És mégis — erre figyelmeztetjük olvasóinkat — az ellenzék egyetlen lapjában sem volt cáfolva a kormány tervezetének czélszerűsége, vagy törvényessége; halvány czélozgatás volt a tapintatlanságra; de mikor felszólaltunk, hogy mutassák ki a tervezett rendszabályok helytelenségét vagy törvénytelenségét — akkor előállottak a protestánsok egyéb sérelmeivel; milyen pl. a vegyes házasságok, főrendi tagságban stb. létezik. De ezek semmi összefüggésben a kormány tanügyi politikájával nincsenek és ezek a sérelmek az eddigi kormányok alatt is meg voltak, ha megszüntetésükről ez a kormány még eddig nem intézkedhetett, az a fizikai idő mérő hiányában keresendő, de egyátalában nem ok arra, hogy a protestánsok ott is sértve érezzék magukat, ahol a kormánytól minden ilyen szándék távol áll. Trefort miniszternek, tegnapi lapunkban közölt szép felköszöntője meggyőzhetett mindenkit erről , és így csak oda lyukadunk ki, hogy kár volt az izgalom, kár az elkeseredés a protestánsok részéről. Az ellenzék pedig e kérdésben hallgasson, mert ha szabadelvű szinten akar feltűnni, akkor a kormány czélja ellen nem támadhat, és így ebben a kérdésben is olyan tárgytalan álláspontot választott , mely a közönség előtt csak a tájékozatlanságot és eszmezavart árulja el az olasz sajtó nyilatkozatai Novibazár elfoglalása alkalmából. Novibazár okkupácziója egész forrongást idézett elő az olasz napi sajtóban. A radikális kormánypárti lapok határozottan osztrákellenes, a mérsékelt pártiak olasz hazafias szempontból ítélvén meg e nevezetes tényt, mindmegannyi egyhangúlag rendkívül komolynak tartja a helyzetet Olaszországra nézve, így a »Bersagliere« — Nicotera lapja — azt mondja, hogy Itália sohase volt oly súlyos és kritikus helyzetben, mint jelenleg. E véleményt osztja a félhivatalos hírben álló nápolyi »Pungolo«, mely az átalános helyzetről czikkezvén, ezeket írja: ».. . . Annyit be kell vallanunk, hogy hazai történetünknek egy nem éppen boldog korszakán megyünk keresztül. »A sok szerencse után, mit megirigyeltek tőlünk, sőt már szemünkre is vetnek, közelednek a szomorú napok, a megpróbáltatás, s veszélyek napjai, és most szükséges erős lélekkel szembeszállani a bajjal, miután már nagyon is hozzászoktunk a jóhoz. »Nem mintha közvetlen veszélyek fenyegetnének ; — de a légkör, melyben élünk, tiz év óta egészen megváltozott. »Majdnem egész Európa fölött reactionárius áramlat uralkodik, melyet a dühös conservativitá s szinte katholikussá vált Bismarck herczeg vezényel, mely mindenüvé elterjedni látszik. »Ausztria.............hagyományos politikájához híven az uj propaganda központjául szegődött. A katonai párt felülkerekedett ismét csak éppen úgy mint 1866 előtt. »Az olasz kormányra e sötét és titokszerü helyzetből óriási felelősség háramlik .... »Az ország elégedtlen és jogosan. A kormánynak nincs ereje, nincs tekintélye . . . »Mindezekből természetesen a »Pungolo« azt a következtetést vonja le, hogy a Cairoli-kormányt támogatni kell. ” Nem így vélekedik azonban a mérsékelt sajtó, mely Itália jelen kellemetlen helyzetét egyenesen a A „HON“ TÁRCZÁJA. A szegszárdi apátság. (A szegszárdi apátság története. Szegszárdi czimzetes apáttá kineveztetése alkalmából irta Fraknói Vilmos. Budapest, Franklin-társulat nyomdája 1879. Diszkiadás. 92 lap.) I. 1871-ben, a tanügyminiszterium által én is a lakó helyemen és vidékén találtató régiségek bejelentésére fölhiva lévén, midőn Hont- és Tolnamegye előttem ismert régiségeinek jegyzékét beterjesztem, egyúttal azon óhajtásomnak adtam kifejezést, hogy a vallás- és tanügyminiszterium, minden az ő kinevezésétől vagy ő felsége elé ajánlásától függő akár czimzetes, akár annyival inkább beneficiátus kath. paptól, mint akármely levelező vagy rendes akadémiai tagtól, egy-egy székfoglaló tudományos értekezés tartását követelje; hogy ez által a tudomány, különösen a honismeret gyarapittassék, s a régiPrayak, Katonák, Kollárok, Fejérek szelleme, a szunnyadozó ujabb kath. papi nemzedékben fölébresztessék. — Van hazánkban mésfélszáz nagyrészt kevéssé ismert múltú czimzetes apátság; van sok román s góth templom, vár, ház, épen, romban, melyek még történetíróikra várnak; van a tudományban tömérdek megfejtendő, földeritendő thema ; van kétszáz, többnyire nagyjövedelmü kanonoki állás, melyek élvezői közül többen, mig ide följutának, a tudomány szorgalmas művelői valának, de azóta az otium cum dignitate régi elvét követve, szögre akaszták a tollat. A tiszteletreméltó kevés kivételek közt itt van : Rómer Flóris és Fraknói Vilmos, a nagyváradi literarium tabumnak Fejér György óta legérdemesb élvezői; amaz, a hazai régiségek fáradhatlan búvára, s mint nemrég kinevezett jánosi apát, a romjaiban heverő ottani kéttornyú román monostorka fölépitője; emez, számos nagybecsű értekezések — és a nagynevű Pázmán Péter életirója ; és Knauz Nándor, egyéb történelmi müvek közt, az esztergomi főegyház levéltára kincseinek szerkesztője; itt Beszterczebánya aranyszájú püspöke, Ipolyi Arnold, ki valamennyi értekezésében s a történelmi társulat közgyűléseit megnyitó beszédeiben, egy-egy monumentális eszmét, a nemzeti cultura fejlesztésére, emelésére serkentőt ereszt meg, a hazafias laikus közönség örömére s nagy lelki élvezetére. Ezen négy kath. lelkész ur, a magyar akadémia s történelmi társulat megannyi első rangú csillaga, méltán elmondhatja magáról a latin költővel: »Isten van bennünk, indítására hevülünk!« — De parancsoltassék meg csak a többi czimes, kövér beneficiumvágyas kanonok uraknak, hogy tudományos és honismertető értekezésekkel foglalják el stallumaikat; ezen régen túl lesznek többek is, kiket a szent szellem meg fog szállni, s ihletett keblek műveivel bizonyitandják, hogy a mire vágytak, érdemesek. Kraknói Vilmos, tavaly nagyváradi kanonokságra emeltetvén, a hires Vitéz János váradi püspök, majd esztergomi érsek életrajzát, — az idén szegszárdi czimzetes apáttá neveztetvén, ezen apátság történetét, 18 okmány kíséretében adta ki. A nagyérdemű szerző az eme művét, mely úgy látszik, nem lesz a közönség számára kibocsátandó áru, egy díszpéldányban nekem is, ki szintén foglalkoztam évek előtt Szekszárd és a tolnamegyei többi apátságok történetével, megküldeni szíveskedvén, bátor leszek a becses s figyelmet méltánylandó művet ismertetni, s némely észrevételeimet közölni. Az az átalános szokás és a Szegszárd helynévnek, állítólag a barna kopasz-szög-szár I.Béla alakjáról vett származtatása ellenére, Szekszárdot írja, mivel u. m. nincs példa nyelvünkben, hogy két jelző alkosson egy fő-személy vagy helynevet. — Ha áll az 1015-ben alapított pécsváradi apátság adománylevelének azon pontja, melyben egyebek közt, egy része kivételével, Szegszárd is adományoztatik az apátságnak ; nem lehet, mint elsőben Kézai, utána Thuróczi s többen álliták, hogy e helység I. Bélától, ki még akkor — 1015-ben — gyermek, s ha barna is, de már kopasz aligha volt, vette volna nevét, hanem inkább ennek apjától, kit krónikásaink egyébkép is zár v. Kopasz Lászlónak neveznek. A régi nép szeszélye hogyan adhatott két jelzőt egy személyre, Szegszár — s erről d helynév képzővel a birtokra, most híjába kutatnék, de kétkedünk abban, hogy azonos lenne az Agárd, Bogárd, Kocsárd (Gothárd) egész, nem összetett származékú helynevekkel; sőt elfogadjuk krónikásainknak, ha nem is I. Béla, de inkább annak apja utáni Szögszár gúnynevéről magyarázatát. Hogy a régi latin okmányokban a helynév többnyire Sexardnak, — egy pápai iratban Socsardnak — holt. i. sok a sár — iratik, a latin helyesírásból magyarázható. I. Béla az Üdvözítőről — I. Salvator czimzett szekszárdi apátságot s monostort 1061-ben alapitá, mindjárt azután, hogy bátyját s királyi elődjét a testvérharczon kényszerűségből elejtő, ebbeli vétkének mintegy kiengesztelésére s majdan halandó testének eltemetésére. Az alapítólevélnek csak töredéke maradt fönn, de, hogy eléggé volt gondoskodva az apátság személyzetének és a monostornak föntartásáról, mutatja az utóbbi kinyomozások szerint 44 egész és rész jószág díszes sora, melyek jórészt a Duna balján Kalocsa környékén feküdtek, mely körülmény, mint sz. megjegyzi, a kalocsai és bácsi érsekség alapítására vonatkozó kérdések tárgyalásánál figyelembe veendő. Ennyi birtokkal a honvédelem kötelezettsége természetesen együtt járt. A szekszárdi apát száz lovas bandériummal járult a királyi hadsereghez, míg a sz.-mártoni, péterváradi, pécsváradi beneapátok hétszázzal, minthogy azok még egyszer annyi javadalmat élveztek. Az apátság predialistái székhelye volt Bajsz, hol az apátsági katonák ügyében az általuk választott két biró, az apát által kinevezett ispán elnöklete alatt ítélt. Bajszon, a falu házánál, a község régi kiváltságaira vonatkozó levelek, most is őriztetnek. Ily predialistái voltak 1848-ig, az esztergomi érseknek Vajkán, Verebélyen, saját székkel, vagy mint Barsban gúnyolták — padocskával; a győri püspöknek és sz.-mártoni apátnak, Bácsán és Büssön. Ama 44 rendbeli birtok nem mind eredeti adomány, volt azok közt utóbb szerzemény is, mely az apátságot egyik-másik szomszéddal perbe, költségbe keverte. A szegszárdi apát nemcsak a pápától nyert más magyar apátok s püspökök társaságában, a némely magyar főpapok ellen Rómába terjesztett panaszok tárgyában vizsgálati s jelentéstételi megbízást, de az apátság, mint hiteles hely, itthon a magyar királytól s az országbiráktól is nyert különféle hivatalos és magán pörös ügyekben eljárási megbízásokat. Eddig elé ismert első kiadványát 1269-ből sz. adja. — A török időkben a szegszárdi, somogyvári és pécsváradi apátságok, valamint a kalocsai és pécsi káptalanok levéltárai földulatván, megsemmisittetvén, az egykori nagy okmánykészletnek csak kevés maradványa jutott el korunkig. Vilmos első ismert apáttól, ki 1074-ben Géza királyi herczeget Salamon király fondorlataitól menekülésre inté, a rendes és czimzetes apátok sorát máig sz. 34 névben adja. Ezek közöl Benedek apát pecsétlenyomatát 1342-ből, Cudar László előbb szegszárdi, majd sz.-mártoni apátnak, a sz.-mártoni monostorban levő sírkövéről vett képmását, magának a konventnek is pecsétlenyomatait az Üdvözítő képével, 1465-ből és 1515-ből, valamint János apát néviratának másolatát 1523-ból és Mérei Mihályét 1700- ból, s mit legelöl kellett vala említenem, a IV. századi — most a nemzeti múzeumban levő keresztyén áldozó üvegcsészének rajzát s leiratát adja, mely Szegszárdon egy ház alapjának ásása alkalmával, egy kőkoporsóban 1845-ben találtatott, fenekén ily értelmű görög körirattal: áldozzál a pásztornak, igyál, élni fogsz. A lateráni zsinat 1215-ben elrendeli, hogy minden érsektartomány, illetőleg ország szerzeteinek apátjai, főnökei, külön mindegyik a maga szerzete szerint, három évenkint káptalani gyűlést tartsanak, a közös szabályok, fegyelem és kolostori ügyek föntartására, megvizsgálására. E szabály, a hazánkban egy évszázadig tartott zavarok miatt csak 1332-ben, maguknak a benczrendieknek a pápához intézett kérelmére lépett életbe, midőn is a pápa a tatárok és belzavarok által földult negyvennél több magyar benezárda elpusztultát kesergi. Mellesleg mondva, a pápáknak szép jövedelmök volt az európai nagybirodalmakbeli, igy magyarországi érsekségek, püspökségek, apátságok fölbecsült jövedelmeik egy részének díjaiból, valahányszor az újonnan választottakat megerősítő. A szegszárdi apát a XII. században 69 frtot fizetett Rómában megerősítési díj fejében.