A Hon, 1879. október (17. évfolyam, 236-262. szám)

1879-10-23 / 255. szám

255 szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. (.ütörtök, október 23. Szerk­es­ztési ív-dtítot Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HI­rDETÉSE­i szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Biadó-hivatal * Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dijs Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .............................................................. 3 hónapra ..................................................6 * 6 hónapra ....••.••••12» Az esti kiadás postai különküldéséért felü­f­izetés negyedévenkint..................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás a HÖIT XVII. évi folyaméra. Előfizetési árak: fét évre . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfize­t.5» év­­negyedenkint 1 forint. BEST Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon* ki­extA-hivatalb« a.^ok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, október 22. Anyagi helyzetünk és pénzügyeink. Sokkal több megpróbáltatásnak volt ki­téve az idén a kormány pénzügyi politikája és az ország anyagi ereje, hogy sem a nagy h­iteloperatió teljes sikere, az állami bevéte­leknek eddigi eredménye és a rendkívüli ki­adások fedezése, bizalmat ne önthetne belénk a jövőre nézve is ; annál is inkább, mert az ellenzéki lapok jeremiádjai daczára, a külföld is teljes bizalommal viseltetik irántunk, mit bizonyít az a körülmény is, hogy a ma­gyar aranyjáradék a legállandóbban megtartja árfolyamát majdnem minden álla­mi és befektetési papírok között ; azt az ár­folyamot, mely meghaladja a törvényből múlt évi dec­emberben, mint elérhetetlent, kitörölt cursust. Pedig a pénzvilágról föltenni nem lehet, hogy most, midőn már e papír «passí­­rozva, egy consortium által sincs, mert a ki­bocsátás és elhelyezés stádiumain keresztül esett ; midőn anyagi helyzetünkről, különö­sen mezőgazdasági viszonyainkról a legkedve­zőtlenebb hírek szárnyalnak — és még ki is szineztetnek az ellenzék által — le ne számí­tolná az árfolyamban mindazokat a kedve­zőtlen esélyeket, melyeknek ki lehetünk té­ve , de, hogy ezek közé épen nem számítja azt az államtönköt, melyet az ellenzék oly régen hirdet , az a szilárd, sőt emelkedő ár­folyamból bizton következtethető. A külföld kedvező hangulatát irántunk, nemcsak az eddig elért pénzügyi eredmény és államháztartásunk rendezése körül kifej­tett sikeres erőfeszítés csinálta, hanem valószí­nűleg az a föltevés is, hogy ez év és a jövőre való kedvez­őtlen kilátás még­sem lesz oly romboló hatással pénzügyeinkre és közgaz­daságunkra, mint a­hogy sokan föltüntetni akarják, ha ezt az évet hitel­áthágás nélkül, sőt megtakarítással tudjuk kihúzni, daczára annak, hogy a vágvölgyi vasút vételárának esedékes részlete, a szegedi nagy kiadások és a külföldi szakértők javadalmazása, a költ­ségvetésnél előrelátva nem volt , ha a jövő évi hiány, mint az előjelekből következtet­hető, nem lesz akkora sem, mint az idei és fedezete a külföldi pénzpiac­ nagyob­b mér­­vű (hátha még­ épen nem is) igénybevétele nélkül eszközölhető lesz , akkor meg lesznek haladva azok az ígéretek, melyeket a kormány, illetőleg az új pénzügyminiszter az ez évi költ­ségvetés tárgyalása alkalmával, az ellenzék tiltakozó hitetlensége mellett tett; ez emeli hitelünket; ez tartja fenn bizalmunkat. És árvíz, meg rossz termés csak egy évben szokta az adóképességben és még inkább a termelőképességben éreztetni hatását; csak a közvetlen csapások alatt ne lankadjunk el, erőnk fokozódni fog a jobb természeti viszo­nyok beálltával. Mert a földmíves népnek, sok hátránya mellett, megvan az az előnye is, hogy mint Atheus, mihely­est földjének ter­mékenységéhez jut, rendben van ereje. Épen nem akarjuk a helyzetet szépíteni. Tudjuk, hogy a Csallóközben, Felső-Magyar­­ország egy részében, Biharban, Tolnában, Temesben annyira rossz termés volt, hogy sok helyen vetőmag sincs; a föld népe a tél folytán segélyre fog szorulni. Hangsúlyoztuk is, hogy a kormánynak nem csak vetőmag­ról, de különösen közmunkáról kell gondos­kodnia. De egyfelől állítjuk azt, hogy egész Erdély, Magyarország több megyéje, jó kö­zepes, sőt több helyen kitűnő terméssel di­csekedhetett , és hol az ősziek nem sikerültek, a tavasziak jól beütöttek; a mennyiséget, sőt minőséget is, részben a magas ár kárpótolja; burgonya-, szőlőtermés pedig igen jól fizetett; másfelől tudjuk azt, hogy a külföld és Ausz­tria több tartománya van hasonló rossz hely­zetben. A­miből csak azt következtetjük, hogy nem speciális bajról van szó és hogy átalános ínségről, vagy oly csapásról, mely akár államháztartásunkat, akár gazdasági vi­szonyainkat csak évekre is visszavesse; annál kevésbé, hogy bukás szélére vezesse, nálunk épen nem lehet szó. A segítség terhe (vető­magban, élelmezésben és közmunkában), va­lamint a kimaradó adók, a jövő évi 3-dik ne­gyedig, tehát egy évig éreztetni fogják hatá­sukat államháztartásunkon, de az őszi munka jól foly, vetőmagról gondoskodva van és a népnek munkát adni lehet, hogy ne érezze a hiányt. Tagadhatatlan, hogy legrosszabb helyzetben a birtokos, különösen kisbirtokos osztály van, főleg azon vidékeken , me­lyeken a termés nem sikerült ; sajnos, hogy ezek hitelviszonyainak javítására , a törvényhozás által elhatározott intézmény, mindeddig létre nem jöhető, épen nem a kormánytól, hanem némely buzgó és nagy hazafinak kikiáltott egyéntől származott akadályok folytán. Ennek létesülése és a földhitelintézetek terén megindult örvende­tes lendület, több és olcsóbb segélyforrást nyithat a legnagyobb válságban levő osztály­nak, melynek válsága azonban nem ez évben kezdődött és a rossz termés által sem fog any­­nyira fokoztatni, hogy e miatt legyen ment­hetetlen. De az tagadhatatlan igaz, hogy nem helyzetünk lehető sötétre festésében és nem is a kormány iránt támasztott követelésekben kellene versenyeznünk, hanem a vicinális vasutak, csatornák létesítésében, a tiszai töl­tések emelésében, mert ezekre most itt a ked­vező idő és alkalom. A kormány, úgy látszik, teljesíti köteles­ségét. Nemcsak az államháztartá­s rendezésé­ben mutat fel sikert, de gondol a föld népével is, beszünteti (a pénzügyi mérleg rovására, de kötelességszerűen) az adóvégrehajtást, a szű­kölködő vidékeken, és a pénzügyi hiány né­mi pótlására, nagymérvű szabadságolásokat rendel el, hogy lehetőleg a közös költségve­tésben legyen elérve a hiány megtakarítása és másfelől, a kataszteri munkálatok köny­­nyítésével, a vízjárta helyek kedvezményben részesítésével a törvény szigorán akar enyhí­teni, a fedezetet pedig keresi, a földnépet nem terhelő adókban, milyen a petróleum és lottónyeremény-adó, míg másfelől a fény­űzési adók nagy része megszűnik. Mindez nem mutat arra a zsaroló fiská­lis irányra, melylyel a kormány vádoltatik és ha mégis apad a deficit, sőt biztosítható a jö­vő évi fedezet is, akkor nagy eredményt, erő­feszítéssel, de nem kimerüléssel értünk el , mert két oly évet élünk át, pénzügyileg erő­södve és hitelünk tetemes javulásával, me­lyek még rendes viszonyok közt levő állam­­háztartásokat is megzavarnak. Tehát: Nil desperandi! Különösen pedig semmi túlzás! Baj van, de ne nagyitsuk, ha­nem orvosolni igyekezzünk azt és államház­tartásunk bámulatos javulását ne hozzuk ösz­­szeköttetésbe gazdasági viszonyaink romlá­sával ! — A képviselőház október hó 23-dikán csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart.­­ A külföldi szakértők véleményes jelentése magyar és franczia nyelven egy vaskos negyedrét kötetben megjelent s legközelebb ki fog osztatni a képviselőház tagjai között. A jelentés kö­vetkező öt főkérdésre terjed ki: 1. Szabályozás Szegednél, mely egy körtöltés építésében kulminál, mely a szakértők egy részének véleménye szerint szűkebb, a másik szerint tágabb kell hogy legyen. 2. A Tisza és mellékfolyóinak sza­bályozása, mely az ártér bővítése és a szorulatok meg­szüntetése mellett viendő keresztül. 3. Az alsó Duna szabályozása Drenkovától Turn-Szeverinig. 4. A Vaskapu szabályozása a szükséges sziklarepesztések­­kel. 5. A Duna szabályozása Budapestnél. A jelentés­hez 14 tervrajz és térkép van csatolva. — A függetlenségi párt ma d. e. 11 órakor tartott értekezletén M­o­c­s­á­r­y Lajos elnök jelentést tett szegedi küldetéséről, s az érte­kezlet tudomására hozza, hogy ott a függetlenségi párt képviselőjelöltje Herman Ottó, s még eddig más párti képviselőjelölt nincs. Továbbá tudomására hozza az értekezletnek, hogy a nagyidai kerületben a függetlenségi párt jelöltje Füzesséry­­Géza, budapesti ügyvéd. Az értekezlet mindkét jelentést tudomásul vette. — A szesztermelés és adóztatás eredménye Magyarországon 1877/8. évi termelési idényben. Az ezen idény alatt üzletben ál­lott gazdasági szeszfőzdék száma volt az aradi pénzügyi kerületben 5524, a beszterczebányai­­ban 3486, a budaiban 4140, a debreczeni­­ben 5404, a kassaiban 2038, a pécsiben 5776, a pestiben 16, a pozsonyiban 1294, a soproniban 8160, a szatmáriban 2228, a szegediben 17,073, a temesváriban 16,610, a kolozsváriban 12,871, a n.­szebe­­niben 3630, a zágrábiban 18,841. összesen 107,091. Az előbbi idényhez képest ez 5226 sza­porodást jelent. Ha az előbbi összes létszámhoz hozzáveszszük az említett p. n. kerületben levő másféle szeszfőzdé­ket is, a főösszeg lesz: 108,992.­­ A horvát-szla­­vén területen működött ezenkívül a mondott terme­lési idényben 10,934 szeszfőzde. Mi az adózási eredményt illeti, az összes szeszfőzdék adótartozása volt 4,998,170 frt, vagyis az előző idényhez képest 151,779 frttal kevesebb. Már most, ha ide veszszük az osztrák tar­tományokat is, ezekben volt az 1877/8. idényben ösz­­szesen 34,506 szeszfőzde (1873-mal több az előző idényhez képest.) A monarchia mindkét álla­mában összesen volt: 154,432 szeszfőzde (24,412-vel több, mint az előző idényben.) — Ausztriában a szeszfőzdék adója volt 6.645,457 frt (479,970 írttal kevesebb, mint annak előtte.) Mindkét állam­ban pedig a szeszadó tett 1877/8-ban 11.643,628 frtot. (Az előző idényben 12.275,378 frt volt.) — A csehek és a boszniai javaslat. A boszniai javaslat a csehek táborában is rosszulást idézett elő, ez a rosszulás azonban nem vonatkozik a törvény ama rendeleteire, melyek a törvényhozó tes­tületek illetékességét szűkebbre vonják, hanem épen azokra, melyek törvényhozó­ testületekhez utasítják az investitiók engedélyezését. A »Politik« minden boszniai közigazgatási kiadást, akár folyó ügyeket, akár tartós beruházásokat illtsunk, a delegácziókhoz utasítana legörömestebben, mert az okkupáczió az összbirodalom nevében hajtatott végre. Nem Cislai­­b­ánia vagy Magyarország, hanem az összes monar­chia kapta a berlini kongresszustól a megbízást, a közötös hadsereg vitte végbe az okkupácziót és a kö­zös miniszter írta alá a konvencziót. E szerint, a­míg az annexió nem lesz véglegessé és nincs eldöntve a kérdés, a két birodalmi fél melyikéhez tartoznak a szerzett tartományok, vagy pedig, hogy új, önálló ta­got képezzenek, a legkisebb kétség se foroghat fenn az iránt, hogy az osztrák-magyar alkotmány szelleme szerint Bosznia és Herczegovina közigazgatása a kö­zös minisztériumot és a közigazgatás ellenőrzése a közös delegácziókat illeti.­­ A német-osztrák-m­agyar szövet­séggel foglalkozik ismét a »Köln. Zig« legutóbbi számának vezérczikke, azt mondván, hogy a Német­ország és Ausztria-Magyarország közti írásbeli szer­ződés létezése most már egy oldalról se lesz eltagad­ható. Nemcsak semmiféle c­áfolat nem létezik, hanem annyi e hit közvetett megerősítése, hogy ezentúl e szövetséggel, mint bevégzett ténynyel kell számolni. Bismarck herczeget e szövetség megkötésére csak de­fenzív nézetek vezethették; először, mert a Németor­szágban támadó háború bárki ellen, a mostani viszo­nyok közt a lehetetlenségek közé tartoznék, másod­szor pedig, mert Ausztria-Magyarország támadó czé­­lokkal bíró szövetségre nem állhatna rá. A szövetségnek tehát csak az lehet a czélja, hogy a békét zavaró tö­rekvéseket roppant hatalom békés kifejtése által aka­dályozza meg. A mai viszonyoknál fogva az európai béke megzavarása egyes hatalom által nem vár­ható , csak szövetségben egy más hatalommal vállal­kozhatnék az egyik a béke ellen támadást intézni. — Két hatalomtól várható ma ily megzavarás : Orosz­országtól, ha panszlávista politikáját folytatja és Francziaországtól, — a boszu eszméjének befolyá­sa alatt. Végül reményét fejezi ki a »Köln. Ztg,« hogy a német-osztrák-magyar szövetség még kiterjeszthető, hozzájárulhait Anglia, Törökország, de Oroszország elszigetelve áll és további harcrok elkerülése értelmé­ben az osztrák-magyar-német szövetséget örömmel üdvözli. — Az Északamerika és Franczia­­ország közt tervbe vett új kereskedelmi szerződés tárgyában igen szorgalmasan folynak a munkálatok. A franczia kormány e tárgyban külön enquetet tar­tatott, melynek eredménye most azt deríte ki, hogy Francziaorszá­g déli része igen élénken óhajtja a szerződés megkötését, mig az északi részen azt ellen­zik. Délen azt hiszik, hogy a selyemáruknak, finom boroknak s étkeknek stb. jó piaczuk lesz Ameri­kában s kívánják, hogy a borvámot szállítsa le Északamerika 50°/o-kal. Északon ellenben attól tar­tanak, hogy Északamerika, ha meg fog köttetni a ke­reskedelmi szerződés, igen sok pamutárut s fémárut fog Francziaországba vinni s ezzel megnehezíti a belföldi ipar helyzetét. De valószínű, hogy a déli ál­lamok kívánsága lesz a döntő, miután Francziaor­­szág kereskedelme Északamerikával most sehogy sem tud emelkedni. A diósgyőri aczélmű­ kérdése. A magyar kormánynak tudvalevőleg régi óhaja az, hogy az egész ország közgazdaságára első rendű fontossággal bíró vasipart s az annak körébe eső aczéltermelést, mely a vastermelés jelentősé­gét ma már felülmúlja, a fejlődésnek oly fokára emelje, miszerint az ország saját vas- és aczélszük­­ségletét fedezni képes legyen. Ma ezen óhaj megvalósulásától még igen távol állunk, mert nagy haladást a vasipar terén az utóbbi mostoha évek alatt nem tehettünk; az okokra nem kell kiterjeszkednünk, mert hisz a vasiparra a na­gyobb mérvű vasúti építkezések beszüntetése óta nem csak hazánkban, de egész Európában igen rossz idők jártak. A hatvanas évek végén s a hetvenes évek ele­jén pedig vasiparunk a fejlődésnek még oly alacsony fokán állott, miszerint az ország évenként legalább is 50 millió írttal többet adott ki, mint a­mennyi vasat, aczélt , illetőleg vas- és aczélárukat fogyasztott. És ezen viszonyok még ma is fennállanak, ha nem is egészben, de nagy részben. Mindenki beláthatja tehát, hogy a vasipar te­rén, több a teendő, mint az iparnak úgyszólván bár­mely más ágában. És ezzel nagyon sokat mondunk, mert a ruházati ipar terén pl. szintén oly óriási szük­ségleteink vannak, melyek már magukban véve több millió írtra menő defic­itet hagynak külkereskedelmi mérlegünkben. S midőn a kormány a tőle telhetőt megtenni igyekszik, hogy ezen kedvezőtlen állapoto­kat jobbra fordíthassa, oly munkában fáradozik, a­mely, azt hiszszük, osztatlan támogatását megér­demli minden hazafiasan gondolkozó elemeknek. Ezen törekvéseknek egyik nevezetesebb mani­­festációját képezi kormányunk azon intenziója, a­mely által a kincstári diósgyőri vasműveket úgy akarja át­alakítani, illetőleg berendezni, hogy azok legalább a magyar államvasutak aczélsin-szükségletét fedezhes- s sék. Igaz, e czélra nagyobb beruházások, mondhatjuk, s legalább is egy fél millió­éőt fog megkívántatni. De nem csekély összeg-e ez azzal szemben, a­mit az or­szág minden évben a külföldnek fizet, hogy a belföldi aczelsin-szükséglet fedezve legyen. Kormányunknak ezen üdvös törekvését, mégis a legkülönbözőbb szempontból megtámadták. Egy ily támadás jelent meg közelebb a »P. Ll.«-ban, melyre »több vasiparos« aláírással egy nyílt levél tétetett közzé válaszul, s miután e válasz illetékes körökből származott és alapos szakismerettel az egész kérdést megvilágítja, annak tartalmát röviden a következők­ben ismertetjük : A »P. Lt.« azt állítja, hogy Felső-Magyaror­­szág vasérc­ei több-kevesebb phosphortartalmuknál fogva bessemer aczélgyártásra nem alkalmasak, és hogy ennélfogva a Diósgyőrött létesítendő bessemer aczélmű nyers­anyagai tekintetében a külföldtől (a lajtántúli tartományoktól) függővé válnék. Ezen állí­tás jelenlegi nyers vastermelésünk felőli teljes tájé­kozatlanságot tanúsít. Mert nyers vasunkat mint aczélsinek gyártására kitűnően alkalmasat évenkint több 100,000 mázsányi mennyiségben használják fel az ausztriai gyárak és pedig a kaláni (erdélyi) nyers vasat a terniczi (Alsó-Ausztria) és vittkovitzi (Mor­vaország) gyárak, a Gömör megyében előforduló vas­­érczekből termelt nyers vasat a gráczi és terniczi je­lenleg pedig főképen a vittkovitzi gyárak használták, illetve használják — a gróf Andrássy Manó-féle gö­­mörmegyei gyárak a lefolyt évben oroszországi vas­műveknél jelentékeny mennyiségű nyers vasat érté­kesítettek, még pedig csakis e nyers vasnak aczél­gyártásra való kiváló alkalmazhatóságánál fogva, — és újabb időben a legtöbb felső-magyarországi vas­gyár, sőt a tiszolczi kincstári vasmű is bessemer­­aczélgyártásra teljesen használható nyers vasat termel. Hogy Ausztria-Magyarországban aczélsinekben túltermelés létezik, az legkevésbé sem esik a magyar ipar rovására. Mert egész Magyarországon csak egy vasgyár van, mely aczélsinek gyártásával foglalkozik: a reschitzai, mely az osztrák államvasutak tulajdona, és kizárólag e vasutak szükségleteit fedezi. Állami kamatbiztosítást élvező vasutaink is aczélsinszükség­­leteiket az utolsó években ausztriai gyárakból szerez­ték meg. Ezen ausztriai gyárak, mint a gráczi, terni­czi és vittkovitzi gyárak nagyrészben Magyar- és Er­­délyország iparától szerzik meg a nyers vasat, a nyersvas­­­frtnyi átlagos fuvarköltséggel (mázsán­­kint) szállittatik a nevezett gyárakhoz s a kész sínek visszaszállítása Magyarország dunáninneni részébe sem kerül kevesebbe a kiviteli szállításnál. Ha csak ezen kétszeres szállítási költség megtakarítását szá­mítjuk is egy vasúthálózatunk központján létesítendő aczélmű előnyéül, s ha figyelembe veszszük, hogy a bessemergyártásra alkalmas nyers vas Ausztriában sokkal drágább, mint a minő áron belföldi aczélmű azt megszerezni képes leend, a Diósgyőrött létesíten­dő aczélműnek életképesnek és jövedelmezőségre tel­jes kilátást nyújtónak kell feltűnnie. Sőt, ha az ekként megtakarítandó szállítási díjaknak csak egy része esnék a nyerstermelők javára, ezeknek ma kétes jö­vője teljesen biztosítva leend. A »Lloyd« fentebbi állításával szemben mi is akarunk egy tényre hivatkozni, és ez az, hogy a kor­mány mintegy négy hó óta nagyobb szabású kísérle­teket létetett Dió­s-G­y­ő­r­b­e­n az úgynevezett cle­velandi villótlanítási rendszer útján való aczélsin gyártással, és e kísérletek — a­mi igen ritka eset, kezdettől fogva a legjobban ütöttek ki és teljesen hasznavehető termény előállítására vezettek. A­mi végül a »Lloyd« azon állítását illeti, hogy az állam ne űzzön ipart és ne előzze meg e tekintet­ben a magánvállalatokat, őszintén megvalljuk, hogy ez egy oly frázis, melynek lehetett némi értelme az absolut korszakban, midőn igen gyarló volt az ellen­őrzés, a­mikor tehát az állami vállalatot uratlannak lehetett tekinteni; de alkotmányos világban, midőn a parlamentnek hivatásszerű feladata minden állami érdekek felett éber figyelemmel őrködni s a hiányo­kat és mulasztásokat az ország szine előtt feltárni és megróni, — ennek a frázisnak nincs többé semmi ér­telme , mert az állam nemcsak ép oly jó, de sőt jobb vállalkozó lehet, mint egy részvénytársaság. Sőt miután lehetnek és vannak nagy országos érdekek, melyeknek felkarolására magányosok nem mernek vállalkozni, az államnak egyenesen köteles­sége ezen érdekeket felkarolni, mert különben azok parlagon maradnának, mint a föld, melynek nincs gazdája. A­mennyiben pedig magánosok netán vál­lalkozni készek volnának e nagy nemzeti érdekek fejlesztésére, hiszen azért ha az államnak, vagyis jobban mondva az állami vasutaknak lesz is egy ipar­telepe, ez még nem zárja ki azt, hogy magánosok társulva szintén egy ahhoz hasonlót ne állítsanak. Az állami vasutak mellett számos nagy magán­társu­lat van még az országban, melyek számára sok, na­gyon sok sínt kell gyártani, és ők dolgozhatnak ex­portra is. Reméljük tehát, hogy a diósgyőri aczélműnek az állami vasutak üzletébe helyezéséről készült elő­terjesztést az országgyűlés osztatlan helyesléssel fogja fogadni, a szabadszigliarczs­nkban résztvett mágnások. B. Podmaniczky Frigyes úrtól ma a következő sorokat vettük : Tisztelt szerkesztőség! Nehogy a »Soleil« leve­lezője félrevezettessék, s történelmünk meghamisit­­tassék, közlök még néhány mágnás­ nevet, a­kik mindegyikéért jól állok, hogy az ellenséggel titkon nem érintkezett, s végig szolgálta a haza ügyét, be­csülettel s bátran, mint a hogy igaz ember­hez illik ; a kiket itt fölemlítek ezek közvetlen kör­nyezetemben szolgáltak s igy tehát lehetséges, hogy sokakat itt kifeledtem. 1. Gr. Széchenyi Dénes, az első honvéd. 2. Gr. Ráday Pál. 3. Gr. Vay László. 4. Gr. Vay Károly. 5. Gr. Károlyi Sándor. 6. Gr. Eszterházy István. 7. Gr. Eszterházy Miguel. 8. Gr. Batthyányi István. 9. Gr. Batthyányi Ágoston. 10. Gr. Batthyányi Aurél. 11. Gr. Csáky Gábor. 12. Gr. Sch­midegg Kálmán. 13. Gr. Schmidegg János. 14. Gr. Rogendorf Ró­bert. 15. Gr. Szapáry Géza. 16. Gr. Kornis József. 17. Gr. Bethlen József. 18. Br. Dőry Lajos. 19. Br. Schmerzing Tádé. 20. Br. Lipthay Béla. 21. Br. Lip­­thay Antal. 22. Gr. Almássy Dénes. 23. Br. Sennyey Lajos. 24. Br. Rudnyánszky Iván. Közli : dr. Podmaniczky Frigyes, a 16-ik hu­szárezred századosa, az 1848—9-ki hadjárat alatt. A báró Lo-Presty-féle­­adóhátralék. Temesvár, okt. 21. Néhány hét előtt — ha jól emlékezem, a »Pesti Napló« közölte kellemesi Melczer István ur ő excel­­lentiájának — néhai báró Lo-Presty Árpád ur sógo­rának — levelét, melyben egyebek közt felemlítve lett, hogy báró Lo-Presty Árpád hagyatéka 105.000 frt adó- és illeték-hátralékkal van terhelve. E levélen — mely egy ellenzéki lapban közölve mintegy a kor­mány és közegei eljárásának jellemzése és megitélte­­tésére volt irányozva, — kapva kaptak az ellenzéki lapok s egy némely vidéki takarékpárti közlöny még tőkét is csinált belőle pártja érdekében, gyalázva az adóügyi ad­minisztratiót. Vártam, várva vártam, hogy ő exczellentiája Melczer István urnak leleplezése egy kis helyreigazí­tásban fog részesittetni, azonban hiába vártam, mivel eddig elé a kivánt felvilágosítást sehol sem olvastam. A nagy közönség a fent tisztelt levél olvasása folytán méltán megrémülhetett s nem ok nélkül jaj­­veszékelhetett az adóügyi adminisztratió gyászos volta miatt, melynek tulajdonítható, hogy egy adózó­nál az adóhátraléknak 1105.000 írtra való felemelke­dését megengedi s főkép akkor, mikor más adózókat pár forint miatt kimélytelenül exequáltat. Így gondolkozhatott, mondom, az olvasó kö­zönség, mely különben is, de főkép akkor, ha a kor­mány és közegei gyanusittatnak, vajmi nagyon sze­ret hitelt adni az egyoldalulag tartott közlemé­nyeknek. Mint egyszerű honpolgár , ki hivatalban nem vagyok s ilyenre nem is aspirálok, ki mások eljárá­sát védeni hivatva sem vagyok, kötelességemnek tar­tom a fenti ügyben elmondani azt, a­mit tudok. Kötelességemnek tartom mint a szabadelvű pártnak tagja, kire közömbösek nem lehetnek a párt­jából alakult kormány eljárásának megítélésére vagy helyesebben elítéltetésére irányzott közlemények, kö­telességemnek tartom úgy is mint hazafi, kinek fel­adata a hazai kormány tekintélye és administrationá­­lis képessége ellen intézett megtámadásokat lehető­leg visszautasítani. Elmondom tehát röviden, hogy mi igaz abból a nagy port vert közleményből; beigazolandóm, hogy sem a jelenlegi kormány, sem annak közegei nem ítélhetők el a tényleg létező adóhátralék miatt s el­mondom végül, hogy mi és ki volt oka annak, hogy báró Lo­ Presty Árpád adó- és illetékhátraléka­dja még teljesen törlesztve nincs. Kellemesi Melczer István ur ő exczellentiája igen jól tudhatja, hogy néhai sógorának egyik kiváló eredetiségét képezte az adófizetés megtagadása; igen jól tudja azt is, hogy adótartozásai idejének kelte sokkal régibb a jelenlegi kormány kineveztetésénél. Lo­ Presty báró sportot csinált az adó nem fizetéséből s képes volt éveken keresztül csupán arról gondol­kozni, hogy mily módon és hogyan játszhatja ki az adóközegeket. Adó- és illeték­hátraléka — midőn már tete­mesebb összegre rúgott — betáblázás által biztosít­tatott. Az adóhátralékok betáblázásánál ismeretes az eljárás. Az év végéveli összes hátralék betábláztatik. A következő évben ismét az összes hátralék lesz ki­tüntetve s ez biztosíttatik ismét jelzálogilag. S ez így megy évről-évre, úgy, hogy a tizedik év végével ki­mutatott s jelzálogilag biztosított hátraléki adóösz­­szegben benn szerepel összesítve az előző kilencz évi és már kilenc é­­ben az évi hátralékszaporulattal biz­tosított adóösszeg. így történik, hogy annál, kinek adóhátraléka 5000 frtot tett ki, évi adója pedig 1000 forint — tíz év múltával — ha a hátralék- és folyók adója évenként összesítve betábláztatik, a tizedik évben már 95.000 frtnyi nagy összeget találunk. Lo-Presty Árpád bárónál is ily módon szere­pel, ha szerepel­­ a 105.000 ft adó- és illetékhátralék összege, mert a nevezett báró illeték- és­ adóhátraléka soha sem tett ki nem hogy ily nagy, de egy harmad­­résznyi összeget sem. Annyi bizonyos, hogy Lo-Presty Árpád adó- és illetéki hátraléka tetemes összegre rúgott, ámde az is áll, hogy a jelenlegi kormány és közegei erélyes föl­lépése folytán tetemesen alábbszállott a tartozás összege. Annyi bizonyos, hogy 1876-tól fogva több mint 2­5000 főt hajtatott be a hátralékból és hogy úgy a közigazgatási bizottság, mint az adófelügyelőség sem­mit sem mulasztott el a kincstár érdekeinek meg­védésére. Hogy ma még mindig van 10—15.000 frtnyi hátralék, annak oka nem a jelenlegi pénzügyminisz­ter és nem okai ennek közegei. Elmondom, hogy mi az oka annak, hogy még ma is van hátralék. Papiny Ludovika aszonyság, kinek nevén vol­tak a báró Lo-Pretsy Árpád-féle birtokok — zaklat­­tatva a temesvári pénzügyigazgatóság által — az 1874-dik évben azon ajánlatot tette, hogy a sósdiói és szkulyai birtokból 1734 hold föld nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe adassék s a haszon­béri összeg a csákovai adóhivatalba szállíttassák be adóhátralékának törlesztése végett. Ezen ajánlata az akkori adókezelő közegek ré­széről elfogadtatván, a pénzügyigazgatóság megke­reste a megyei alispánt, hogy a haszonbérbe adás törvényszerű foganatosítását eszközöltesse. A detta­­járási szolgabiró két ízben kísérlette meg az árverést, de kedvező eredmény nélkül. Ekkor 1875-dik évben a temesvári pénzügyi igazgatóság újból felkérte az alispánt, hogy most már foganatosíttassa a haszonbér­be adás iránti árverést. Az alispán kiadta a rende­letet , a szolgabiró 1875 évi február 14-re ki is tűzte az árverést. Mi történik azonban? február hó 12-én jön az akkori pénzügyminiszternek egy távirata a pénzügyigazgatósághoz, mely igy hangzott: Papiny Ludovic a adótartozás miatt biróilag lezálogolt ingat­lanainak eladása végett f. hó 14-ére kitűzött árverés beszüntettetik, miről czímzett megfelelő intézkedés végett ér­tesíttetik.

Next