A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)
1879-11-20 / 279. szám
279 szám, XVII évfolyam. Budapest, 1879. csütörtök, november 20. Reggeli kiadás. SaceElterssztérsi inndítva. Barátok-tere, Athenaeum-épölet, A lap Mr.allemi részét istő minden költmény b. szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogl.d.tatnak el. — Kéziratok nem adatnak visassa. HIRDETÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal s Barátok tere, Athenaeum épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . • ........................................2£rt 3 hónapra • •••••••••• 6» 6 hónapra .....................................................12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint..............................1 * A* előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. im-mmmm iinniiiiv iiii.i i ii in i. ^raMTiifiWi^r.-'iiauiasn'tweMin-iiiuigoiSBij—sí )'; ‘wammm* '«•VMeewBais»».--r.- '.«mmk*» . • - ■/z-z-'vsituwsi * - - ---— írnriVi n> aüMBaiW—i—————^MMIiMHi^sseMSMiMlsiFrrvr Budapest, november 19. Felfordult, furcsa világot élünk. Az egykor gyáva veréb, mely még csak nemrégiben is megelégedett a pitarajtó morzsalékaival s remegve félt a (két fejű) sastól, risum teneatis, karvalylyá akar átalakulni s vállalkozik az ősmagyarokat vezérlő Turul szerepére. A birka, mely még tegnap csak mindenre megnyugvólag és szánalmasan bégetni tudott, ma már át akarja változtatni természetes hangját s utánozza a tigris légrázkódtató bömbölését. Vájjon kit fog megtéveszteni e természetellenes metamorphosis? Ti rólatok szól a nóta, habarék urak! Sokszor mosolygunk magunkban keserűen és el fog az erkölcsi felháborodás, midőn olvassuk a habaréklapok »kurucz«-magyar henczegéseit. Ha ugyanezt látjuk és tapasztaljuk a szélső bal közlönyeiben, még fenegyerekes túlzásai mellett sem lep meg s nem visszataszító, mert legalább őszinte, nyilt és magyarosan egyenes és e tulajdonok kinövéseikkel is bizonyos tiszteletre tarthatnak számot. A szélső bal törekvése és hangja legalább bir némi erkölcsi alappal s van kapcsolata bizonyos magyar történelmi hagyományokkal és törekvésekkel, melyekre szeret is hivatkozni egyszer-máskor. De mit mondjunk ti rólatok, ti ideigóráig tigrisbőrbe bujtatott írástudó farizeusok, aiirólatok, kabarékok, kik megirigyeltétek a szélsőbal kenyerét s belekontárkodtok az ő mesterségébe és az ő mesterfogásaival akarjátok részetökre csábitni a publikumot, mely pedig igen jól ismeri maszkjaitokat s a veséjéből utál. Valóban az, hogy aduo quum faciunt idem, non est idem«, semmire sem illik úgy rá, mint a habarékok ama taktikájára, melylyel a szélsőbalogokat akarják játszani. Erkölcstelenül csúnya játék ez a nemzet érzelmeivel. Hogy a habarék a szélsőbal fegyvereivel küzd s ennek főztét tálalja parlamentben és sajtójában a publikum elé, egy idő óta napirenden levő dolog. De ma már fölülmúlja magát ebben az egyesült ellenzéki sajtó. Az egyik habarék lap ma ugyanis a képviselőház tegnapi üléséről elmélkedvén, arról, hogy Tisza Kálmán a boszniai javaslat első szakaszát újra szövegeztetni kívánta, így i . . » ...Esecsujkomédia annál szomorítóbb, minél tisztábban látjuk annak rugóit és indokait. Mert nem ám a megváltozott meggyőződés, vagy okulás, vagy tisztességes kapacitálás okozzák a kormánynál azt a fordulatot. Ha ezek okoznák, akkor Tisza Kálmánnak ma az egész javaslat elvetését kellett volna proponálni. Hanem okozzák egyedül ama momentumok, melyek a Bécstől való qualifikálhatatlan függésre vonatkoznak.. . . . . . Csak azért, hogy időt nyerjen a kormány, értesülni a bécsi módosításokról. Hát fordult-e még elő a magyar parlamentben ehhez hasonló csufkomédia ? Van-e elég erős hang, van-e elég kíméletlen modor, melylyel a kötelességét érző ellenzéknek a kormány ezen eljárását ostoroznia kell?« Aki csak így olvassa ezt a szitátumot, megesküdhetik rá, hogy az Ausztriával való minden közösséget, minden közös ügyet s egyértelműleg alkotandó törvények minden szükségét negáló » Egyetértés« irta. Pedig nem úgy van. Az egyesült ellenzéki »Magyarország «-ból czitáltak, melynek emberei s mostani pártjának egy része egykoron épen nem beszéltek ily foghegyről a »Bécstől való qualifikálhatlan függésről« akkor, midőn megalkottatott az 1867. XII. t. sz. Lám, lám, hogy megváltoztak az idők. Mintha bizony Deák ama sokat vitatott műve Bécscsel való minden, de minden egyetértés és megállapodás nélkül hozatott volna létre ; mintha abban ki se mondatnék némely egyértelmüleg alkotandó törvények elve s mintha bizony a habarékpárt nem ismerné el politikai existencziája alapjául épen amaz 1867. XII. törvényczikket ! No de jól van. Csak hadd rúgjon ki a habarék, talpa alól, lassan kint minden alapot , majd meglátjuk aztán mi fog akkorra még megmaradni, mikor arra kerül a sor — quod de as avertat — hogy maga is kormányt vállaljon ezen a »tönkre tett Magyarországon.« Vájjon milyen »alap« is lesz az ? Hej, de mennyire nem lesz akkor Magyarország »Bécstől való qualifikálhatlan függésben !« A másik habarék lap a »Napló« meg ma azt fejtegeti, hogy a múlt szavazásnál hány horvát szavazat volt s hogy Tisza igy meg úgy használja fel czéljaira a horvátokat sat. Az a »Napló« mondja ezt, mely igen jól tudhatja, hogy ama kormányok idejében, melyeket e tűzönV2QOX1 támogatott, mint szolgálatokat tettek a horvátok a párt és kormánytekinteteknek, mint szavaztak »rák«-jaikkal zártsorokban, »mint a parancsolat.« — Nem hiányzott közülök egy sem. Míg a legutóbbi szavazásról, melyet a »Napló« diffikultál — a horvátoknak több, mint a fele távol volt. És tudnánk még nagyon sokat mondani az utolsó horvát kiegyezésről is a — »Napló «-nak. De elég ezekre csak igy futólag utalni is. Annyira könnyű ezekre kadencziát mondani, hogy le is mondunk róla s a többit az olvasóra bízzuk . . . — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 20-án, csütörtökön d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Az osztrák-magyar véderőtörvényjavaslatról az »Augsb. Alig. Ztg.« hoszszabb czikket közöl s arra az eredményre jut, hogy a felhozott politikai és szakokok közt vannak olyanok, melyek a mellett szólnak, hogy most ne változtattassék meg a véderőtörvény és másrészt vannak okok a mellett, hogy változtatás átalában mégis igen óhajtandó és az állam érdekében fekszik; ezért legajánlatosabb mód, mely szerint a véderőtörvény változatlanul, de nem a követelt tíz évre, hanem rövidebb időre szavaztassék meg, amidőn aztán újra meg kellene fontolni, nem változott-e meg annyira a politikai helyzet, hogy a hadsereg költségvetésének leszállítása, a hadsereg, tehát az állam veszélye nélkül lehetséges. — Buday Sándor miniszteri tanácsos helyének betöltésére vonatkozólag a »Magyar jogász« által hozott közlemény, mint hiteles forrásból értesülünk, teljesen valótlan. Az osztrák alkotmánypárt 21-es bizottságában a véderőkérdés iránti nézetek merev ellentétben állanak egymással. A tíz évi meghosszabbítás mellett senki se volt, de a szabadelvű klubhoz tartozó bizottsági tagok az öt évi meghoszszabbítástól nem akarnak tágítani; a haladópártiak a tegnapi értekezleten három évet ajánlottak, de a szabadelvűek határozottan kijelentették, hogy erre rá nem állanak. Ily körülmények közt nem volt határozat hozható. Ma délután ismét tárgyalja a kérdést mindkét klub. Megegyezés elérésére kevés kilátás van; csak az edik indítványa mellett van mindkét klub. — Az uralkodó — mint a »Bohemiá«nak Bécsből jelentik — midőn az udvari diszebéd után a burgban minden vendég felemelkedett — és ő felségeik cerclet tartottak, azonnal Horst miniszter felé tartott, megfogta kezét és köszönetet mondott neki ama férfias módért, melylyel azelőtti este a Taaffe grófnál tartott értekezleten a véderőtörvény mellett lándzsát tört. A képviselőház pénzügyi bizottságának a Slodoszt. keresetadó tárgyában kiküldött albizottsága tegnap és ma d. e. 1002-ig tartott tanácskozásaiban beható tárgyalás alá vette a keresetadó egyes tételeinek fokozatait és az ezekre vonatkozólag a pénzügyi bizottságban tett indítványokat. Azon elvből indulva ki, hogy a legszegényebb osztály lehetőleg mentve maradjon az újabb megterheltetéstől, a rendelkezésére állott és összegyűjtött pénzügyi és statisztikai adatok alapján azon eredményre jutott, hogy a javaslattal szemben nemcsak azokat tartja az újabb emelés alól kiveendőknek, akiknek egyenes adója 10 írtnál nem nagyobb, hanem kiterjesztette e kíméletet mindazokra is, akik 15 írtnál nem fizetnek többet.Ezáltal az eredeti javaslatból remélt mintegy 800,000 frtnyi adótöbblet, mintegy 300,000 írttal keresbednék. Ezen hiány az által pótoltatik, de csak részben, hogy a magasabb adót fizetőknél, nevezetesen pedig a 300 forinton felül fizetőknél aránylag legnagyobb mértékben emeltetett a keresetadó összege s hogy ezen összeg is méltányosabban legyen elosztve a javaslattal szemben,amely csak 200—500, 500— 1000 és 1000 írtnál nagyobb tételeket foglalt magában — kisebb,1100 frtonkint emelkedő fokozatos tételeket állapított meg, melyeknek arányához képest emelkednék a keresetadó 2, 3, 5 frttól kezdve 60 frtig (2000 fton felül.) Ez újabb javaslatot a teljes bizottságban Hegedüs Sándor fogja előterjeszteni. — A Bosznia és Herczegovina közigazgatása tárgyában kiküldött bizottság ma d. u. 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette az erre vonatkozó törvényjavaslatnak a ház által f. hó 18-iki orsz. ülésben hozzá utasított l-fő §-át. A tárgyalás megkezdése után felolvastattak Éles Henrik és Dárday Sándornak ezen §-hoz beadott módosítványai, melyeket az illető képviselők röviden indokoltak is. Tisza Kálmán miniszterelnök megkívánja tartani a §. eredeti szövegét azon módosítással, hogy abból az 1867. XII. t. sz. és az Ausztriát illető s az 1867. deczember 21-iki R. G. Bl. 146. szám alatti törvény idézése hagyassék ki. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy elvi tekintetben most is megmarad azon állásponton, melyet eddig elfoglalt, azonban elismeri, hogy a nevezett törvényczikkek idézésének kihagyása a szövegnek előnyére válik. A tárgyalás folyama alatt Taray részéről is létetett módosítvány, mely szintén figyelembe vétetvén, beható eszmecsere után a § szövege következőkép állapíttatott meg: 1. §. A minisztérium, a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvényeink szellemében felhatalmaztatik, illetőleg utasittatik, hogy Bosznia és Herczegovinának a közös minisztérium által vezetendő ideiglenes közigazgatásában alkotmányos uton befolyjon.« Ezzel az ülés véget ért. — Az osztr. kereskedelmi miniszter most tette közzé jelentését az 1878-ik évről. A jelentés igen részletesen szól a kereskedelmi ressort minden ágáról: az iparról, hajózásról, vasútügyről, a posta és távirdaügyről. A jelentés legérdekesebb részéből az ipar és kereskedelmi tevékenységről szóló részből kiemeljük a következőket. Találmányokra a lefolyt évben 1329 új szabadalom adatott, 1079 meghosszabbittatott és 75 átruháztatott. Ellenben lejárt 117 és megsemmisittetett 6. Az iparos oktatásügyben történt nevezetesebb mozzanatok közül kiemelendő, hogy ipariskolák állíttattak, faipar, fegyvergyártás, kötés, kerámichemia és cizelírozás számára. Az ipariskolákban 159 tanár van s a tanonczők száma 3928. A minisztérium kiállítás körüli tevékenysége 10 belföldi 15 külföldi kiállításra vonatkozott. A vámügyben történt intézkedések közül legnevezetesebb az olasz vám és kereskedelmi szerződés megkötése. Nagy munkásságot fejtett ki a minisztérium a tekintetben is, hogy az iparvédjegy ügyét véglegesen rendezze.Sokat fáradozott a minisztérium az epidemikus betegségek terjedésének meggátlása körül is. A vasútügyben a minisztérium tevékenysége több fogaskerekű, helyi és lóvonatú pálya engedélyezésére, a vasúti kisajátítani illető törvények meghozatalára s a délnyugati pályának állami kezelésbe vételére szorítkozott. Az államvasutak építése rendes folyamatban van. A tarifaügy s a másodrendű pályák üzlete, többizben szükségessé tette a minisztérium beavatkozását. Az év folyamában 22 új posta állíttatott fel, távirdaszolgálat 62 úr állomáson nyittatott meg. Végül nagy tevékenységet fejtett ki a minisztérium a kereskedelmi statisztika terén. A függetlenségi körnek ma délután 5 órakor tartott értekezletén a véderőről szóló törvényjavaslat vétetvén beható tárgyalás alá, az értekezlet azt az átalános tárgyalás alapjául sem fogadja el s elvi álláspontját egy határozati javaslatban kívánja a képviselőház előterjeszteni. A határozati javaslat szerkesztésére Mocsáry Lajost, Ugrón Gábort és Thay Kálmánt küldte ki. A határozati javaslat benyújtásával s indokolásával Ugrón Gábort bízta meg. A kiküldött három tagú bizottság november 20-án, d. e. 10 órakor jön össze. A képviselőház közlekedési bizottsága ma este tartott ülésében az utakról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásával foglalkozott. A képviselőház pénzügyi bizottságának a József műegyetem és az állatgyógyintézet elhelyezésére emelendő állami épületekről szóló törvényjavaslat tárgyában kiküldött albizottsága, tegnap esti 6 órakor Wahrmann Mór elnöklete alatt a kereskedelmi minisztérium helyiségeiben ülést tartott, melyen Trefort Ágoston és dr. Kemény Gábor minisztereken kívül több meghívott szakértők is jelen voltak. Miután Weber Antal e czélra meghitt építészmérnöknek az előfekvő tervekre vonatkozó szakszerű véleménye, valamint a tervezett épületek belső berendezési költségelőirányzatát illetőleg Szily Steindl és Haussmann műegyetemi tanárok és Tormay állatgyógyintézeti igazgató, mint szakértőknek nézetei meghallgattattak volna, az albizottság, a tárgy minden iránybani beható megvitatása után, melyben úgy a jelen volt miniszterek, mint az albizottság tagjai Wahrmann, Harkányi, Krausz, Helfy és Máriássy résztvettek, — elhatározta, hogy a törvényjavaslatot, mely szerint a József műegyetem részére a múzeum körúton levő Kunewalder telket az állatgyógyintézet részére pedig a Rottenbiller utczában új államépületek emelése terveztetik, a pénzügyi bizottságnak elfogadásra ajánlanda. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma este tartott ülésén Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a 2-edoszt. keresetadó tárgyában kiküldött albizottságnak javaslatát, (melyet lapunk más helyén ismertetünk) s előadja azon adatokat és combinatiókat, amelyeknek alapján az albizottság működött. Ezen albizottsági javaslat hosszas vitát idézett elő, melyben a bizottságnak majdnem minden tagja részt vett. Végül azonban a bizottság az albizottságnak javaslatát tette magáévá. Ezután Dániel Ernő a szállítási adóról szóló javaslatot adja elő. A javaslat a személyszállítási vitelbér 15°/0-át, a gyorsszállítmányi vitelbér 7 °/o -át és a teherszállítmányok vitelbérének 3°/6-át állapítja meg adó gyanánt. (A teherszállításért eddig fizetett adó 2/0 volt.) Az előadó, tekintettel arra, hogy a szállítási díjak emelése a termények értékesítésére, bár csekély részben, nehezítőleg hat, a javaslatot csak azon esetben ajánlja elfogadásra, ha a kormány részéről a szállítási díjak czélszerű szabályozása és a vasutak csoportosítása mielőbb foganatosíttatik. Az ezek által elérendő eredményektől reméli a forgalom megkönnyítését és ez esetben a csekély mérvű adóemelést jelentéktelennek tartja. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kiemeli, hogy a javaslatban tervezett adóemelés a szállítási és vitelbérnek csupán egy százalékát teszi, hogy annak legnagyobb részét a nem garantírozott vasúttársulatok fizetendik és hogy tekintettel az ezüst agró megszűnésére, ez adótétel nem okoz megterheltetést. Kijelenti végül, hogy a kormány a vasutak csoportosítását feladatául ismeri, azokkal behatóan foglalkozik és az ezekre vonatkozó előterjesztéseket még ezen ülésszakban a háznak be fogja nyújtani. Bujanovics Sándor, Lukács Béla és Helfy Ignácz ellenzik a javaslatot, a jövő rovására A „HON“ TÁRCZÁJA. Magyar Plutarch. (Több száz arczképpel.) Kiterjesztkedve a magyar észfejlődés fáklyavivőinek életére s munkálkodására. Szerkeszti Philaleth. Győr, 1879. A szerkesztő tulajdona. I. füzet. (Aaron-Angyán.) 8. rét 1 — 32. (két hasábos.) Ára 30 kr. A magyar irodalom terén, mint szükséget pótló művet kellene a föntebbi gyűjteményt üdvözölnünk, ha ugyan a czélnak tökéletesen megfelelne és nem volna az egy-két nagyobb munkának kivonata ; de még azon esetben is, ha ügyesen összeállított kézikönyvül ígérkeznék, örömünket kellene kifejeznünk, azonban fájdalom, az első füzetből ítélve, ezen várakozásnak egyátalában nem felel meg a »Magyar Plutarch.« A szerkesztő, álnév alá rejtőzve, még írói tekintélyével sem akarja munkájának megbízhatóságát ajánlani, pedig épen ezen műnél lett volna helyén garanciát nyújtani a felől, hogy a fővárosi nagyobb könyvtárak nélkülözését, legalább a szakismeret és előmunkálatok pótolják. Ily nagy terjedelmű munkánál mindenekelőtt tisztába kell jönnünk a kivihetőséggel, azért nem tanácsos nagy keretet választani, sokat felölelni, mert később a kitűzött tervtől eltérni vajmi nehéz, és ha következetesen akarjuk keresztül vinni, az csak a pártolás rovására történik, anélkül, hogy az ügynek legcsekélyebbet is használnánk. Szóval aki sokat markol, keveset szőrít. A jelen első füzetnél azonnal szembetűnik, — hogy a szerkesztő inkább írói — és nem polgári lexikont akart írni, ugyanis a 76 életrajz közt alig van egy kettőé, ki, mint iró is ne működött volna, ami helyesebb és hasznosabb is lett volna, mert Álmos életrajza és arczképe elmaradt volna ugyan, mint elmaradt úgyis Alapy Gáspár, Alvinczy tábornok és több másoké, hiszen ezeket Budai Ferencz »Polgári Lexikon«-ában vagy más történelmi művekben sokkal bővebben és alaposabban olvashatjuk, de annál terjedelmesebben adhatta volna a jelesebb írók életrajzát, mert Ackntz Mihály János, Amadé László, Angyalffy Mátyás és több másokét, így még a külföldi lexikonokban is rövidnek találnék, annál inkább zokon esik és megrovást érdemel ezen rövidség egy hazai, tisztán életrajzi vállalatnál. Különösnek látszik az is, hogy némely író életrajzánál (Ábrányi Emil, Adorján Boldizsár és Amadé Lászlóénál) költői műveikből is ad mutatványt a szerkesztő, tehát a jelen gyűjtemény még anthológia is akar lenni, de akkor ki kellett volna terjeszkedni a prózai művekre is, a költői mutatványok pedig válogatottabbak lehettek volna, csak a számtalan anthologiai gyűjtemény egyikét vagy másikát, vagy még inkább Toldy költészet kézikönyvét kellett volna fölhasználnia, csakhogy ez nem biographiai lexikonba való, hol inkább az életrajz tömörségére és az író jellemzésére kell a fősúlyt fektetni. Minden ily lexikális munkánál a kezdet legkönnyebb, mert számtalan jelesbnél jelesb és jobb sorsra érdemes vállalat a kezdetnél tág mederben, bő vízzel hajózva, csakhamar hajótörést szenvedett, vagy a részvétlenség zátonyára került. Ily megkezdett művek bő anyagot nyújtanak az új vállalkozónak. A Magyar Plutarch szerkesztője azonban, úgylátszik, még ezen használható, kéznél levő műveket sem ismeri. Később azonban, midőn ritkábbak lesznek ily segédkönyvek, vagy rövidebbek azokban az életrajzok, vajmi nehéz a megkezdett irányt és terjedelmet követni, ha csak szemenkint nem szedjük öszsze az adatokat. Lássuk a munka hiányait, t. i. mely életrajzokat közölt hibásan és melyeket mellőzött a szerkesztő a Magyar Plutarchban, akkor egyúttal megtudjuk, mely műveket használt és melyeket nem ismer Philalett ur. Rácz Mihály idb. munkái: »Boldog halálnak szekere,« nem 1700-ban, hanem 1702. és 1708- ban jelent meg Lőcsén; »Arany láncz,« nem 1702- ben, hanem 1696, 1701. és 1706-ban nyomatott szintén Lőcsén. Philaleth ur, úgy látszik a Ferenczy és Danielik-féle »Magyar irók életrajza« czimű hibáktól hemzsegő életrajz-gyűjteményt használja és nem ismeri Szabó Károly »Régi magyar könyvtár«-át. Kimaradtak: Abádi Benedek, 1. Basthy: Magyarok Emléke; Horányi, Bód P., Nagy Iván műveit és az Egyet. M. Encycl. Abbas János, superintendens és egyházi iró, 1. Básthy, Horányi, Nagy I. és Szathmáry. »Bethlen főtanoda« czimü művét. Abel Ferencz, 1. Básthy, Stoeger »Script. Prov. Austr. Soc. Jesu,« Horányi, Fejér »Hist. Univ. Pest,« Katona »Hist. crit.« XXXIX. 931. Abel Jenő, Abel Károly, 1. Szinnyei »Repert. II.« és »Term. Könyvészete.« Abrahamides Izsák, superint., 1. Básthy Klein »Nachrichten« 1890. Ábrányi (Eördögh nem Ördögi)) Emil, nem 1849-ben, hanem 1850. apr. 7-én halt meg. Ábrányi (Ördögi), mert nem Eördögh Kornél, idb. önálló műve a Plutarch szerint »Magyar összhangzattan« 1874-ben jelent meg, ezenkívül én még három önálló művét ismerem, zenemüveit nem is említve, miután »kiváló érdemei vannak« bizony 9 sornyi életrajznál többet érdemelt volna. L. Vasára. Ujs. 1860. 47. sz. Családi Kör 1865. 19. sz. arczképpel. Ábrányi (Eördögh) Kornél, ifj. műveinél (a M. Lexikon után) nem használ éveket; ha valaki a magyar irók életrajzát szerkeszti, nem árt ha a könyvészeti müveket is segítségül veszi, azokból megtudhatta volna azt is, hogy még egy önálló müve jelent meg: »Az élet tarkaságaiból. Budapest 1875.« A c k n e r Mihály János életrajzára vonatkozólag többet és hitelesebbet találhatni Trausch, Schriftsteller-Lexikon I. 1—8. 11. Kimaradtak: Ács Benjamin, irt több ascetikus munkát, melyek számos kiadást értek, ennek életrajza azonban Danielik művében sincs meg. Ács Károly ismeretes román-szerb-magyar nyelvészeti és népköltészeti műveiről. Ács Zsigmond műfordító. Acsády Sándor, hires jogtudós. Aczél Gábor, 1. Nagy Iván »Magyarország családai I. 5. és Weszprémi »Biogr. Medic.« I. 15. Ádámi István, 1. Básthy De Luca, Horányi, Catal. Bibi. Széch. Adámi István, 1. Trausch sat. Adámi Jánosról pedig keveset tud, mindkét műve 1599-ben jelent meg. 1. Szabó K. Toldy »M. költ. kézi k.«. 1867. 172. Frankl »Hazai és külf. iskolázás«. Bp. 1873. 409. Ádámi János Jakabról lehetett volna négy sornál többet is írni L. Haan »Jena Hung.» 57. 1. Básthy. Kimaradtak: Adámi Márton. 1. Klein. »Nachrichten«. Ádámi Mihály, erdélyi, medgyesi szül. tudós. 1. Trausch, Básthy és Alm. von Ungarn. Ádámi Mihálynál, ki magyar nyelvtant irt németek számára, megemlíthette volna a szerk. hogy a szerző ezen művet Károly főherczeg számára irta, ki beszélt magyarul is. Kimaradtak: Adamich András Lajos, fiumei országgyűlési képviselő, szül. 1766. nov. 29. magyar nyelvű munkája Pozsonyban jelent meg 1825-ben. Adamovich Ádám, a »Komárom« szerk. irt önálló művet is. Adányi András négy sornál többet érdemelt volna: 1. Fejér »Hist. Univ. Pest.,« Stoeger »Script. Prov. Austr. Soc. J.sus, »Catal. Bibl. Széch.,« Katona »Hist. Crit. XXXIX. Horányi, Pauer »Egyh. rend érdemei.,« Benkő »Transsylvania« sat. Kimaradtak: A grán., unit. superint. 1. Weszprémi. Agáczy Norbert, 1. Szőllősy, szerzetes rendek I. 42. Agnethler Mihály 1652—1693. 1. Trausch és De Luca. Ágoston Antalnál, munkája czimében Danielikből még a sajtóhibát is hűségesen átvette »értenie« szót »értelmek« helyett. Kimaradtak: Ágoston Antal a »Kath. Hetilap« szerk. irt önálló műveket is. Ágoston József, hires ügyvéd és jogtudományi iró, megh. 1860-ban. 1. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1860. 11. sz. Agyich István, 1. M. Hírmondó 1783. 50. sz. 1791. 47. sz. Básthy, Horányi és Katona. Aigi Pál, a pécsi káptalan történetét irta meg, 1. Egyet. M Encycl. Ajtay András, erdélyi hires orvos, 1. Közh. Esm. Tára, Básthy, Egy. M. Encycl. Aa Abód Mihályról Írja a M. Plutarch, hogy csak is nyelvtana jelent meg nyomtatásban, én még 12 önálló kinyomatott művét ismerem, többnyire halotti beszédek. L. Lieb. Quartalschrift V. Szilágyi S. »Erdély irod. tört.« (Bud. Szemle VI. 30.) Szinynyei József, ifj. »Irod. tört.«, Benkő »Transsylv. II. 459, 591. Bud. »M. Athenas.« 512. Szathmáry »A gyulafehérvár-nagyenyedi főiskola története« stb. Kimaradtak : Ajtai Sámuel, irt világtörténetet és több szépirodalmi önálló művet, melyek a budap. egyetemi könyvtárban meg vannak. Akai János, jezsuita, 1. Nagy I. Fejér, Katona idézett műveiket és Catal. Bibi. Széch. Akin Károly, szül. Budapesten 1830-ban, a m. tud. akadémia levelező tagja, irt az említett két kis munkán kívül többet idegen nyelven. L. Szinnyei »Term. tud. könyvészete« és »Reper.« Alagics Jánosról azt jegyzi meg a M. Plutarch, hogy »még múltja sincs«, akkor kár volt fölvennie, habár verset is irt a Mohácsba; ezt tekintve legalább százat említhettem volna, kik mégis egy-egy önálló művet produkáltak, másik százat pedig olyant, kik csak beszélyt vagy verset írtak fővárosi és vidéki lapokba, tehát valami jelét adták irodalmi munkásságuknak, de a munka terjedelmét tekintve, ezek nem jöhettek számba. Alapi Konstantinra, ki csak ódákat irt, szintén az a megjegyzésem. Kimaradtak: Alanda József, lőcsei fi. csillagászattal is foglalkozott, 1729- ben irt egy értekezést, a hold foltjairól, Wittenbergben nyomatott. L. Bartholomaeides »Memoria Ungar.« Albéry Antal Ford. hires jogtanár és iró, szül. 1794. jan. 22. még 10 év előtt nyugalomban élt Pozsonyban. Alber Nép. (és nem nép.) János meghalt 1830-ban; »Institutiones Herm. Script. S. N. Test.« czimü művénél ez áll: (Pest, 1818-ban sajtó alatt volt) tudathatom Philaleth úrral, hogy meg is jelent ugyanazon évben 3 kötetben, meg van az egyetemi könyvtárban. Életrajzára vonatkozva idézve van a Tud. Gyűjt. nekrológja és Molnár Könyvesháza 1796-ból, pedig idézhette volna a szerk. inkább Básthyt, Horányit, Katonát, Fejért és Wurzbach »Biogr. Lexikon «-át és írhatott volna róla kissé hosszabb életrajzot. Kimaradtak: Albert (montedegói) Ferencz, 1. Szinnyei »Term. könyvészete« Albert György,1. Trausch. Albert János, egyházi iró, 3 önálló művet irt. L. Pauer, »Az egyh. rend érd.« 471. 1. Albrich Farkas, Albrich János Keresztély. Albrich Kár., 1. Trausch »Schriftsteller-Lexikon«. Aresi Dénes, Egyházi rendszabályokat irt és nyom. 1572-ben, megh. 1577. L. Básthy, Alesi János, 1. Básthy, Nagy Iván és Trausch. Alexander Bernát, bölcselem iró és tanár. Alexander a S. Ionne de Cruce, karmelita, Fleury fordítója és folytatója ; szül. Karan-Sebesen 1720-ban. L. Katona »Hist.« XLI. p. 553. Fejér »HistUniv.« Álló Imre 1659— 1698. 1. Stoeger, Fejér, Katona »Histor.« XXXVI. Almássy Pál, koronaőr, több nemzetgazdászati és statistikai műve van letéve kéziratban a Nemz. Múzeumban. Ambró János pozsonyi orvos és iró L. Szinnyei »Term. Könyv.« és »Repert«. Ambrusi János, sedém, 1. Básthy, Horányi, Bőd, Katona sat. Ambrózy Mátyás 1797—1869. L. Prot. egyh. és isk. Lap 1869. 15. sz. Ambschell Antalról igen röviden ir Philaleth ur, mert a Repertórium után csak a Tud. Gyűjt. nekrológjára hivatkozik, pedig megtalálhatta volna életrajzát Básthy és Stoeger műveiben és a Pressb. Zig. 1821. 6. sz. müveit pedig Szinnyei »Term. Könyvészeté«-ben. Kimaradt: Ameliás Tamás, orvos 1398-ban pozsonyi kanonok és a széptudományok tanára. 1. Weszprémi, Pauer és Kerékgyártó »Magyarok életr.« Ámodt István, nem 1756. máj. 13-án (Moenich és Vutkovich után), hanem 1759. márcz. 15-én halt meg, nem csak kéziratban maradtak fenn művei, de három meg is jelent, ezek közül kettő megvan az egyetemi könyvtárban is : 1. Básthy, Stoeger, Katona és Fejér munkáit. Kimaradt : Andásy József Lajos, pozsonyi születésű latin költő 1. Katum, Thwrewk »Magyarok szülinapjai«. 12 önálló költeménye meg van az egyetemi könyvtárban. András Eleknél szóval se említi a szerk. hogy a múlt század végén öt színművét adták a kolozsvári színházban és hogy az említett »Hóra-világ« is színmű. L. Benkő »Magyar Színvilág«. Kimaradtak: Andrásy István báró, 1. Stoeger, Nagy Iván és Alm. von Ungarn. Andrássy Béla, 1873. apr. 29-én elhunyt tehetséges fiatal költő. Andrássy György gróf, 1.Toldy »M. Nemz. irod. tört.« és »Vasára. Ujs.« 1859 40. sz. Ha a mű minden hiányát, tévedéseit felakarnók sorolni, egész füzetet kellene írnunk, elég ha jeleztük, hogy a mű aránytalan és elég hanyagul sőt lelkiismeretlenül van összetákolva; a »Tájékozáso-ban irt múlt századi müveken kivül használta Dánielik »Magyar irók« cz. müvét »Egyet. M. Encycl.« és Moenich- Vutkovich-féle »Magyar irók Névtárá«-t;a Szinnyei »Repertoriumá«-ban felsorolt életrajz'okra és nekrológokra történik ugyan itt ott hivatkozás, de azokat a szerk. nem tartotta figyelmére érdemesnek, az akadémiai kiadványokat, Vasára, Újság és más encycl. lapok életrajzait nem ismeri. Az újabb könyvészeti és életrajzi gyűjteményeket se látta soha. A