A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)

1879-11-20 / 279. szám

279 szám, XVII évfolyam. Budapest, 1879. csütörtök, november 20. Reggeli kiadás. SaceE­lterssztérsi inndítva. Barátok-tere, Athenaeum­-épölet, A lap Mr.allemi részét i­stő minden kö­ltmény b. szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak­ ismert kezektől fogl.d.­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak visassa. HIRDETÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-h­ivatal s Barátok­ tere, Athenaeum épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . • ........................................2£rt 3 hónapra • •••••••••• 6» 6 hónapra .....................................................12» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint..............................1 * A* előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. im-mmmm iinniiiiv iiii.i i ii in i. ^raMTiifiWi^r.-'iiauiasn'tweMin-iiiuigoiSBij—sí )'; ‘wammm* '«•VMeewBais»».--r.- '.«mmk*» . • - ■/z-z-'vsituwsi * - - ---— írnriVi n> aüMBaiW—i—————^MMIiMHi^sseMSMiMlsiFrrvr Budapest, november 19. Felfordult, furcsa világot élünk. Az egy­kor gyáva veréb, mely még csak nem­régi­ben is megelégedett a pitarajtó morzsalékai­­val s remegve félt a (két fejű) sastól, risum teneatis, karvalylyá akar átalakulni s vállal­kozik az ősmagyarokat vezérlő Turul szere­pére. A birka, mely még tegnap csak min­denre megnyugvólag és szánalmasan bégetni tudott, ma már át akarja változtatni termé­szetes hangját s utánozza a tigris légráz­­kódtató bömbölését. Vájjon kit fog megtéveszteni e természet­­ellenes metamorphosis? Ti rólatok szól a nóta, habarék urak! Sokszor mosolygunk magunkban kese­rűen és el fog az erkölcsi felháborodás, midőn olvassuk a habaréklapok »kurucz«-magyar henczegéseit. Ha ugyan­ezt látjuk és tapasz­taljuk a szélső bal közlönyeiben, még fene­gyerekes túlzásai mellett sem lep meg s nem visszataszító, mert legalább őszinte, nyilt és magyarosan egyenes és e tulajdonok kinövé­seikkel is bizonyos tiszteletre tarthatnak szá­mot. A szélső bal törekvése és hangja leg­alább bir némi erkölcsi alappal s van kap­csolata bizonyos magyar történelmi hagyo­mányokkal és törekvésekkel, melyekre szeret is hivatkozni egyszer-máskor. De mit mondjunk ti rólatok, ti ideig­­óráig tigrisbőrbe bujtatott írástudó farizeu­sok, a­ii­rólatok, kabarékok, kik megiri­gyeltétek a szélsőbal kenyerét s belekontár­­kodtok az ő mesterségébe és az ő mesterfo­gásaival akarjátok részetökre csábitni a publ­i­kumot, mely pedig igen jól ismeri maszk­jaitokat s a veséjéből utál. Valóban az, hogy aduo quum faciunt idem, non est idem«, semmire sem illik úgy rá, mint a habarékok ama taktikájára, mely­­lyel a szélsőbalogokat akarják játszani. Erkölcstelenül csúnya játék ez a nemzet ér­zelmeivel. Hogy a habarék a szélsőbal fegyverei­vel küzd s ennek főztét tálalja parlamentben és sajtójában a publikum elé, egy idő óta napi­renden levő dolog. De ma már fölülmúlja magát ebben az egyesült ellenzéki sajtó. Az egyik habarék lap ma ugyanis a kép­viselőház tegnapi üléséről elmélkedvén, ar­ról, hogy Tisza Kálmán a­­ boszniai javaslat­ első szakaszát újra szövegeztetni kívánta, így i­ . . » ...Esecsujkomédia annál szo­­morítóbb, minél tisztábban látjuk annak ru­góit és indokait. Mert nem ám a megváltozott meggyő­ződés, vagy okulás, vagy tisztességes kapaci­­tálás okozzák a kormánynál azt a fordulatot. Ha ezek okoznák, akkor Tisza Kálmánnak ma az egész javaslat elvetését kellett volna proponálni. Hanem okozzák egyedül ama momentu­mok, melyek a Bécstől való qualifi­­kál­hatatlan függésre vonatkoz­na­k.. . . . . . Csak azért, hogy időt nyerjen a kormány, értesülni a bécsi­ módosítá­sokról. Hát fordul­t-e még elő a ma­­gyar parlamentben ehhez hasonló csufkomédia ? Van-e elég erős hang, van-e elég kímé­­letlen modor, melylyel a kötelességét érző el­lenzéknek a kormány ezen eljárását ostoroz­nia kell?« A­ki csak így olvassa ezt a szitátumot, megesküdhetik rá, hogy az Ausztriával való minden közösséget, minden közös ügyet s egyértelműleg alkotandó törvények minden szükségét negáló » Egyetértés« irta. Pedig nem úgy van. Az egyesült ellenzéki »Ma­gyarország «-ból czitáltak, melynek emberei s mostani pártjának egy része egykoron épen nem beszéltek ily foghegyről a »Bécstől való qualifikálhatlan függésről« akkor, midőn meg­alkottatott az 1867. XII. t. sz. Lám, lám, hogy megváltoztak az idők. Mintha bizony Deák ama sokat vitatott műve Bécscsel való minden, de minden egyetértés és megállapo­dás nélkül hozatott volna létre ; mintha ab­ban ki se mondatnék némely egyértelmüleg alkotandó törvények elve s mintha bizony a habarékpárt nem ismerné el politikai existen­­cziája alapjául épen amaz 1867. XII. tör­­vényczikket ! No de jól van. Csak hadd rúgjon ki a habarék, talpa alól, lassan kint minden alapot , majd meglátjuk aztán mi fog akkorra még megmaradni, mikor arra kerül a sor — quod de as avertat — hogy maga is kormányt vál­laljon ezen a »tönkre tett Magyarországon.« Vájjon milyen »alap« is lesz az ? Hej, de mennyire nem lesz akkor Magyarország »Bécstől való qualifikálhatlan függésben !« A másik habarék lap a »Napló« meg ma azt fejtegeti, hogy a múlt szavazásnál hány h­orvát szavazat volt s hogy Tisza igy meg úgy használja fel czéljaira a horvátokat sat. Az a »Napló« mondja ezt, mely igen jól tud­hatja, hogy ama kormányok idejében, melye­ket e tűzön­­V2QOX1 támogatott, mint szolgála­tokat tettek a horvátok a párt és kormányte­kinteteknek, mint szavaztak »rák«-jaikkal zártsorokban, »mint a parancsolat.« — Nem hiányzott közülök egy sem. Míg a legutóbbi szavazásról, melyet a »Napló« diffikultál — a horvátoknak tö­b­b, m­i­n­t a fele távol volt. És tudnánk még nagyon sokat mon­dani az utolsó horvát kiegyezésről is a — »Napló «-nak. De elég ezekre csak igy futólag utalni is. Annyira könnyű ezekre kadencziát mondani, hogy le is mondunk róla s a többit az olvasóra bízzuk . . . — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 20-án, csütörtökön d. u. 6 órakor érte­kezletet tart. — Az osztrák-magyar véderőtör­vényjavaslatról az »Augsb. Alig. Ztg.« hosz­­szabb czikket közöl s arra az eredményre jut, hogy a felhozott politikai és szak­okok közt vannak olyanok, melyek a mellett szólnak, hogy most ne változtattas­­sék meg a véderőtörvény és másrészt vannak okok a mellett, hogy változtatás átalában mégis igen óhaj­tandó és az állam érdekében fekszik; ezért legaján­latosabb mód, mely szerint a véderőtörvény válto­zatlanul, de nem a követelt tíz évre, hanem rövidebb időre szavaztassék meg, a­midőn aztán újra meg kel­lene fontolni, nem változott-e meg annyira a politi­kai helyzet, hogy a hadsereg költségvetésének leszál­lítása, a hadsereg, tehát az állam veszélye nélkül le­hetséges. — B­u­d­a­y Sándor miniszteri tanácsos helyé­nek betöltésére vonatkozólag a »Magyar jogász« által hozott közlemény, mint hiteles forrásból értesülünk, teljesen valótlan.­­ Az osztrák alkotmánypárt 21-es bizottságában a véderőkérdés iránti nézetek me­rev ellentétben állanak egymással. A tíz évi meg­hosszabbítás mellett senki se volt, de a szabadelvű klubhoz tartozó bizottsági tagok az öt évi meghosz­­szabbítástól nem akarnak tágíta­ni; a haladópártiak a tegnapi értekezleten három évet ajánlottak, de a szabadelvűek határozottan kijelentették, hogy erre rá nem állanak. Ily körülmények közt nem volt határo­zat hozható. Ma délután ismét tárgyalja a kérdést mindkét klub. Megegyezés elérésére kevés kilátás van; csak a­z e­d­i­k indítványa mellett van mind­két klub. — Az uralkodó — mint a »Bohemiá«­­nak Bécsből jelentik — midőn az udvari diszebéd után a burgban minden vendég felemelkedett — és ő felségeik cerclet tartottak, azonnal Horst minisz­ter felé tartott, megfogta kezét és köszönetet mon­dott neki ama férfias módért, melylyel azelőtti este a T­a­a­ff­e grófnál tartott értekezleten a véderőtör­vény mellett lándzsát tört.­­ A képviselőház pénzügyi bizott­ságának a Sl­od­oszt. keresetadó tárgyában ki­küldött albizottsága tegnap és ma d. e. 1002-ig tartott tanácskozásaiban beható tárgyalás alá vette a keresetadó egyes tételeinek fokozatait és az ezekre vonatkozólag a pénzügyi bizottságban tett indítvá­nyokat. Azon elvből indulva ki, hogy a legszegényebb osztály lehetőleg mentve maradjon az újabb meg­­terheltetéstől, a rendelkezésére állott és összegyűjtött pénzügyi és statisztikai adatok alapján azon ered­ményre jutott, hogy a javaslattal szemben nemcsak azokat tartja az újabb emelés alól kiveendőknek, a­kiknek egyenes adója 10 írtnál nem nagyobb, hanem kiterjesztette e kíméletet mindazokra is, a­kik 15 írt­nál nem fizetnek többet.­Ezáltal az eredeti javaslatból remélt mintegy 800,000 frtnyi adótöbblet, mintegy 300,000 írttal keresbednék. Ezen hiány az által pótoltatik, de csak részben, hogy a magasabb adót fizetőknél, nevezetesen pedig a 300 forinton felül fizetőknél aránylag legnagyobb mértékben emeltetett a keresetadó összege s hogy ezen összeg is méltányosabban legyen elosztve a ja­vaslattal szemben,a­mely csak 200—500, 500— 1000 és 1000 írtnál nagyobb tételeket foglalt magá­ban — kisebb,1­100 frtonkint emelkedő fokozatos té­teleket állapított meg, melyeknek arányához képest emelkednék a keresetadó 2, 3, 5 frttól kezdve 60 frtig (2000 fton felül.) Ez újabb javaslatot a teljes bizottságban H­e­­gedüs Sándor fogja előterjeszteni. — A Bosznia és Herczegovina köz­­igazgatása tárgyában kiküldött bi­zottság ma d. u. 6 órakor tartott ülésében tárgya­lás alá vette az erre vonatkozó törvényjavaslatnak a ház által f. hó 18-iki orsz. ülésben hozzá utasított l-fő §-át. A tárgyalás megkezdése után felolvastattak Éles Henrik és Dárday Sándornak ezen §-hoz bea­dott módosítványai, melyeket az illető képviselők rö­viden indokoltak is. Tisza Kálmán miniszterelnök megkívánja tar­tani a §. eredeti­ szövegét azon módosítással, hogy abból az 1867. XII. t. sz. és az Ausztriát illető s az 1867. deczember 21-iki R. G. Bl. 146. szám alatti törvény idézése hagyassék ki. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy elvi tekintet­ben most is megmarad azon állásponton, melyet ed­dig elfoglalt, azonban elismeri, hogy a nevezett tör­­vényczikkek idézésének kihagyása a szövegnek előnyé­re válik. A tárgyalás folyama alatt Taray részéről is létetett módosítvány, mely szintén figyelembe vétetvén, beható eszmecsere után a § szövege következőkép ál­lapíttatott meg: 1. §. A minisztérium, a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvé­nyeink szellemében felhatalma­ztatik, illetőleg utasittatik, hogy Bosznia és Herczegovinának a közös minisztéri­um által vezetendő ideiglenes közigaz­gatásában alkotmányos uton befoly­jon.« Ezzel az ülés véget ért. — Az osztr. kereskedelmi minisz­ter most tette közzé jelentését az 1878-ik évről. A jelentés igen részletesen szól a kereskedelmi ressort minden ágáról: az iparról, hajózásról, vasútügyről, a posta és távirdaügyről. A jelentés legérdekesebb ré­széből az ipar és kereskedelmi tevékeny­ségről szóló részből kiemeljük a következőket. Találmányokra a lefolyt évben 1329 új szabadalom adatott, 1079 meg­­hosszabbittatott és 75 átruháztatott. Ellenben lejárt 11­7 és megsemmisittetett 6. Az iparos oktatásügy­ben történt nevezetesebb mozzanatok közül kieme­lendő, hogy ipariskolák állíttattak, faipar, fegyver­­gyártás, kötés, kerámi­chemia és cizelírozás számára. Az ipariskolákban 159 tanár van s a tanonczők száma 3928. A minisztérium kiállítás körüli tevékenysége 10 belföldi 15 külföldi kiállításra vonatkozott. A vám­ügyben történt intézkedések közül legnevezetesebb az olasz vám és kereskedelmi szerződés megkötése. Nagy munkásságot fejtett ki a minisztérium a tekintetben is, hogy az iparvédjegy ügyét véglegesen rendezze.­­Sokat fáradozott a minisztérium az epidemikus beteg­ségek terjedésének meggátlása körül is. A vasútügy­­ben a minisztérium tevékenysége több fogaskerekű, helyi és lóvonatú pálya engedélyezésére, a vasúti ki­­sajátítani illető törvények meghozatalára s a délnyu­gati pályának állami kezelésbe vételére szorítkozott. Az államvasutak építése rendes folyamatban van. A tarifaügy s a másodrendű pályák üzlete, többizben szükségessé tette a minisztérium beavatko­zását. Az év folyamában 22 új posta állíttatott fel, távirdaszolgálat 62 úr állomáson nyittatott meg. Vé­gül nagy tevékenységet fejtett ki a minisztérium a kereskedelmi statisztika terén.­­ A függetl­enségi körnek ma délután 5 órakor tartott értekezletén a véderőről szóló törvényjavaslat vétetvén beható tárgyalás alá, az ér­tekezlet azt az átalános tárgyalás alapjául sem fo­gadja el s elvi álláspontját egy határozati javaslat­ban kívánja a képviselőház előterjeszteni. A határozati javaslat szerkesztésére M­o­c­s­á­r­y Lajost, Ugrón Gábort és T­h­a­­­y Kálmánt küldte ki. A határozati javaslat benyújtásával s indokolásával Ugrón Gá­bort bízta meg. A kiküldött három tagú bizottság november 20-án, d. e. 10 órakor jön össze.­­ A képviselőház közlekedési bi­zottsága ma este tartott ülésében az utakról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásával foglal­kozott.­­ A képviselőház pénzügyi bizottságának a József műegyetem és az állatgyógyin­tézet elhelyezésére emelendő állami épüle­tekről szóló törvényjavaslat tárgyában kiküldött albizottsága, tegnap esti 6 órakor Wahrmann Mór elnöklete alatt a kereskedelmi minisztérium he­lyiségeiben ülést tartott, melyen T­r­e­f­o­r­t Ágoston és dr. Kemény Gábor minisztereken kívül több meghívott szakértők is jelen voltak. Miután Weber Antal e czélra meghitt építész­mérnöknek az előfekvő tervekre vonatkozó szakszerű véleménye, valamint a tervezett épületek belső be­rendezési költségelőirányzatát illetőleg Szily Steindl és Haussmann műegyetemi tanárok és Tormay állat­­gyógyintézeti igazgató, mint szakértőknek nézetei meghallgattattak volna, az albizottság, a tárgy min­den iránybani beható megvitatása után, melyben úgy a jelen volt miniszterek, mint az albizottság tag­­jai Wahrmann, Harkányi, Krausz, Helfy és Máriássy résztvettek, — elhatározta, hogy a törvényjavaslatot, mely szerint a József műegyetem részére a múzeum körúton levő Kunewalder tel­ke­t az állatgyógyintézet részére pedig a Rotten­­biller utczában új államépületek emelése ter­veztetik, a pénzügyi bizottságnak elfogadásra aján­­land­a.­­ A képviselőház pénzügyi bizott­­s­á­g­a ma este tartott ülésén Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a 2-ed­oszt. keresetadó tárgyában kiküldött albizottságnak javaslatát, (melyet lapunk más helyén ismertetünk) s előadja azon adatokat és combinatiókat, a­melyeknek alapján az albizottság működött. Ezen albizottsági javaslat hosszas vitát idézett elő, melyben a bizottságnak majdnem minden tagja részt vett. Végül azonban a bizottság az albizottság­nak javaslatát tette magáévá. Ezután Dániel Ernő a szállítási a­d­ó­­r­ól szóló javaslatot adja elő. A javaslat a személyszállítási vitelbér 15°/0-át, a gyorsszállítmányi vitelbér 7 °/o -át és a teherszállít­mányok vitelbérének 3°/6-át állapítja meg adó gya­nánt. (A teherszállításért eddig fizetett adó 2­­/0 volt.) Az előadó, tekintettel arra, hogy a szállí­tási díjak emelése a termények értékesítésére, bár csekély részben, nehezítőleg hat, a javaslatot csak azon esetben ajánlja elfogadásra, ha a kormány ré­széről a­ szállítási díjak czélszerű szabályozása és a vasutak csoportosítása mielőbb foganatosíttatik. Az ezek által elérendő eredményektől reméli a forgalom megkönnyítését és ez esetben a csekély mérvű adóeme­lést jelentéktelennek tartja. S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszter ki­emeli, hogy a javaslatban tervezett adóemelés a szál­lítási és vitelbérnek csupán egy százalékát teszi, hogy annak legnagyobb részét a nem garantírozott vasút­­társulatok fizetendik és hogy tekintettel az ezüst agró megszűnésére, ez­ adótétel nem okoz megter­­heltetést. Kijelenti végül, hogy a kormány a vas­utak csoportosítását feladatául isme­ri, azokkal behatóan foglalkozik és az e­z­e­k­r­e vonatkozó előterjesztéseket még ezen ülésszakban a háznak be fog­ja nyújtani. Bujanovics Sándor, Lukács Béla és Helfy Ignácz ellenzik a javaslatot, a jövő rovására A „HON“ TÁRCZÁJA. Magyar Plutarch. (Több száz arczképpel.) Kiterjesztkedve a magyar észfejlődés fáklyavivőinek életére s munkálkodására. Szerkeszti Philaleth. Győr, 1879. A szerkesztő tulajdona. I. füzet. (Aaron-Angyán.) 8. rét 1 — 32­­. (két hasábos.) Ára 30 kr. A magyar irodalom terén, mint szükséget pótló művet kellene a föntebbi gyűjteményt üdvözölnünk, ha ugyan a czélnak tökéletesen megfelelne és nem volna az egy-két nagyobb munkának kivonata ; de még azon esetben is, ha ügyesen összeállított kézi­könyvül ígérkeznék, örömünket kellene kifejeznünk, azonban fájdalom, az első füzetből ítélve, ezen vára­kozásnak egyátalában nem felel meg a »Magyar Plutarch.« A szerkesztő, álnév alá rejtőzve, még írói tekintélyével sem akarja munkájának megbízhatósá­gát ajánlani, pedig épen ezen műnél lett volna he­lyén garanciát nyújtani a felől, hogy a fővárosi na­gyobb könyvtárak nélkülözését, legalább a szakisme­ret és előmunkálatok pótolják. Ily nagy terjedelmű munkánál mindenekelőtt tisztába kell jönnünk a ki­vihetőséggel, azért nem tanácsos nagy keretet válasz­tani, sokat felölelni, mert később a kitűzött tervtől el­térni vajmi nehéz, és ha következetesen akarjuk ke­resztül vinni, az csak a pártolás rovására történik, a­nélkül, hogy az ügynek legcsekélyebbet is használ­nánk. Szóval a­ki sokat markol, keveset szőrít. A jelen első füzetnél azonnal szembetűnik, — hogy a szerkesztő inkább írói — és nem polgári lexi­kont akart írni, ugyanis a 76 életrajz közt alig van egy kettőé, ki, mint iró is ne működött volna, a­mi helyesebb és hasznosabb is lett volna, mert Álmos életrajza és arczképe elmaradt volna ugyan, mint elmaradt úgyis Alapy Gáspár, Alvinczy tábornok és több másoké, hiszen ezeket Budai Ferencz »Polgári Lexikon«-ában vagy más történelmi művekben sokkal bővebben és alaposabban olvashatjuk, de annál terje­delmesebben adhatta volna a jelesebb írók életrajzát, mert Ackntz Mihály János, Amadé László, An­­gyalffy Mátyás és több másokét, így még a külföldi lexikonokban is rövidnek találnék, annál inkább zo­kon esik és megrovást érdemel ezen rövidség egy ha­zai, tisztán életrajzi vállalatnál. Különösnek látszik az is, hogy némely író élet­rajzánál (Ábrányi Emil, Adorján Boldizsár és Ama­dé Lászlóénál) költői műveikből is ad mutatványt a szerkesztő, tehát a jelen gyűjtemény még anthológia is akar lenni, de akkor ki kellett volna terjeszkedni a prózai művekre is, a költői mutatványok pedig vá­­logatottabbak lehettek volna, csak a számtalan an­­thologiai gyűjtemény egyikét vagy másikát, vagy még inkább Toldy költészet kézikönyvét kellett volna fölhasználnia, csakhogy ez nem biographiai lexikonba való, hol inkább az életrajz tömörségére és az író jellemzésére kell a fősúlyt fektetni. Minden ily lexikális munkánál a kezdet leg­könnyebb, mert számtalan jelesbnél jelesb és jobb sorsra érdemes vállalat a kezdetnél tág mederben, bő vízzel hajózva, csakhamar hajótörést szenvedett, vagy a részvétlenség zátonyára került. Ily megkez­dett művek bő anyagot nyújtanak az új vállalkozó­nak. A Magyar Plutarch szerkesztője azonban, úgy­­látszik, még ezen használható, kéznél levő műveket sem ismeri. Később azonban, midőn ritkábbak lesz­nek ily segédkönyvek, vagy rövidebbek azokban az életrajzok, vajmi nehéz a megkezdett irányt és terje­delmet követni, ha csak szemenkint nem szedjük ösz­­sze az adatokat. Lássuk a munka hiányait, t. i. mely életrajzokat közölt hibásan és melyeket mellőzött a szerkesztő a Magyar Plutarchban, akkor egyúttal megtudjuk, mely műveket használt és melyeket nem ismer Philalett ur. R­á­c­z Mihály idb. munkái: »Boldog ha­lálnak szekere,« nem 1700-ban, hanem 1702. és 1708- ban jelent meg Lőcsén; »Arany láncz,« nem 1702- b­en, hanem 1696, 1701. és 1706-ban nyomatott szin­tén Lőcsén. Philaleth ur, úgy látszik a Ferenczy és Danielik-féle »Magyar irók életrajza« czimű hibáktól hemzsegő életrajz-gyűjteményt használja és nem is­meri Szabó Károly »Régi magyar könyvtár«-át. Ki­maradtak: Abádi Benedek, 1. Basthy: Magyarok Emléke; Horányi, Bód P., Nagy Iván műveit és az Egyet. M. Encycl. A­b­b­a­­­s János, superintendens és egyházi iró, 1. Básthy, Horányi, Nagy I. és Szath­­máry. »Bethlen főtanoda« czimü művét. Abel Fe­­rencz, 1. Básthy, Stoeger »Script. Prov. Austr. Soc. Jesu,« Horányi, Fejér »Hist. Univ. Pest,« Katona »Hist. crit.« XXXIX. 931. Abel Jenő, Abel Károly, 1. Szinnyei »Repert. II.« és »Term. Köny­­vészete.« Abrahamides Izsák, superint., 1. Bást­hy Klein »Nachrichten« 18­90. Ábrányi (Eördögh nem Ördögi)) Emil, nem 1849-ben, hanem 1850. apr. 7-én halt meg. Ábrányi (Ördögi), mert nem Eör­dögh­ Kornél, idb. önálló műve a Plutarch szerint »Magyar összhangzattan« 1874-ben jelent meg, ezenkívül én még három önálló művét ismerem, zene­müveit nem is említve, miután »kiváló érdemei van­nak« bizony 9 sornyi életrajznál többet érdemelt volna. L. Vasára. Ujs. 1860. 47. sz. Családi Kör 1865. 19. sz. arczképpel. Ábrányi (Eördögh) Kornél, ifj. műveinél (a M. Lexikon után) nem hasz­nál éveket; ha valaki a magyar irók életrajzát szer­keszti, nem árt ha a könyvészeti müveket is segítségül veszi, azokból megtudhatta volna azt is, hogy még egy önálló müve jelent meg: »Az élet tarkaságai­ból. Budapest 1875.« A c k n e r Mihály János élet­rajzára vonatkozólag többet és hitelesebbet ta­lálhatni Trausch, Schriftsteller-Lexikon I. 1—8. 11. Kimaradtak: Ács Benjamin, irt több ascetikus munkát, melyek számos kiadást értek, ennek életrajza azonban Danielik művében sincs meg. Ács Károly ismeretes román-szerb-magyar nyelvészeti és népköl­tészeti műveiről. Ács Zsigmond műfordító. A­c­s­á­­d­y Sándor, hires jogtudós. A­c­z­é­l Gábor, 1. Nagy Iván »Magyarország családai I. 5. és Weszprémi »Biogr. Medic.« I. 15. Ádám­i István, 1. Básthy De Luca, Horányi, Catal. Bibi. Széch. A­d­á­m­i István, 1. Trausch sat. A­d­á­m­i Jánosról pedig keveset tud, mindkét műve 1599-ben jelent meg. 1. Szabó K. Toldy »M. költ. kézi k.«. 1867. 172. Frankl »Hazai és külf. iskolázás«. Bp. 1873. 409. Ád­ámi János Ja­kabról lehetett volna négy sornál többet is írni L. Haan »Jena Hung.» 57. 1. Básthy. Kimaradtak: Ad­ámi Márton. 1. Klein. »Nachrichten«. Ádámi Mihály, erdélyi, medgyesi szül. tudós. 1. Trausch, Básthy és Alm. von Ungarn. Ádámi Mihálynál, ki magyar nyelvtant irt németek számára, megemlít­hette volna a szerk. hogy a szerző ezen művet Károly főherczeg számára irta, ki beszélt magyarul is. Kima­radtak: Adam­ich András Lajos, fiumei ország­­gyűlési képviselő, szül. 1766. nov. 29. magyar nyelvű munkája Pozsonyban jelent meg 1825-ben. Ada­movich Ádám, a »Komárom« szerk. irt ön­álló művet is. A­d­á­n­y­i András négy sornál többet érdemelt volna: 1. Fejér »Hist. Univ. Pest.,« Stoeger »Script. Prov. Austr. Soc. J.sus, »Catal. Bibl. Széch.,« Katona »Hist. Crit. XXXIX. Horányi, Pauer »Egyh. rend érdemei.,« Benkő »Transsylvania« sat. Kimaradtak: A g­rán., unit. superint. 1. Weszpré­mi. Agáczy Norbert, 1. Szőllősy, szerzetes rendek I. 42. Agnethler Mihály 1652—1693. 1. Trausch és De Luca. Ágosto­n Antal­nál, munkája czim­é­ben Danielikből még a sajtóhibát is hűségesen át­vette »értenie« szót »értelmek« helyett. Kimaradtak: Ágoston Antal a »Kath. Hetilap« szerk. irt önálló műveket is. Á­g­o­s­t­o­n József, hires ügyvéd és jog­­tudományi iró, megh. 1860-ban. 1. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1860. 11. sz. A­g­y­i­c­h István, 1. M. Hír­mondó 1783. 50. sz. 1791. 47. sz. Básthy, Horányi és Katona. A­i­g­i Pál, a pécsi káptalan történetét irta meg, 1. Egyet. M Encycl. A­j­t­a­y András, erdé­lyi hires orvos, 1. Közh. Esm. Tára, Básthy, Egy. M. Encycl. A­­­­­a­­ Abód Mihályról Írja a M. Plutarch, hogy csak is nyelvtana jelent meg nyomtatásban, én még 12 önálló kinyomatott művét ismerem, többnyire halotti beszédek. L. Lieb. Quartalschrift V. Szilágyi S. »Erdély irod. tört.« (Bud. Szemle VI. 30.) Sziny­­nyei József, ifj. »Irod. tört.«, Benkő »Transsylv. II. 459, 591. Bud­­. »M. Athenas.« 512. Szathmáry »A gyulafehérvár-nagyenyedi főiskola története« stb. Ki­maradtak : Ajtai Sámuel, irt világtörténetet és több szépirodalmi önálló művet, melyek a budap. egyetemi könyvtárban meg vannak. Akai János, je­zsuita, 1. Nagy I. Fejér, Katona idézett műveiket és Catal. Bibi. Széch. Akin Károly, szül. Budapesten 1830-ban, a m. tud. akadémia levelező tagja, irt az em­lített két kis munkán kívül többet idegen nyelven. L. Szinnyei »Term. tud. könyvészete« és »Reper.« Ala­­gics Jánosról azt jegyzi meg a M. Plutarch, hogy »még múltja sincs«, akkor kár volt fölvennie, habár verset is irt a Mohácsba; ezt tekintve legalább százat említhettem volna, kik mégis egy-egy önálló művet produkáltak, másik százat pedig olyant, kik csak be­­szélyt vagy verset írtak fővárosi és vidéki lapokba, tehát valami jelét adták irodalmi munkásságuknak, de a munka terjedelmét tekintve, ezek nem jöhettek számba. Alapi Konstantinra, ki csak ódákat irt, szintén az a megjegyzésem. Kimaradtak: Al­a­n­d­a József, lőcsei fi. csillagászattal is foglalkozott, 1729- ben irt egy értekezést, a hold foltjairól, Wittenberg­­ben nyomatott. L. Bartholomaeides »Memoria Un­gar.« Albéry Antal Ford. hires jogtanár és iró, szül. 1794. jan. 22. még 10 év előtt nyugalomban élt Pozsonyban. Alber Nép. (és nem nép.) János meg­halt 1830-ban; »Institutiones Herm­. Script. S. N. Test.« czimü művénél ez áll: (Pest, 1818-ban sajtó alatt volt) tudathatom Philaleth úrral, hogy meg is jelent ugyanazon évben 3 kötetben, meg van az egye­temi könyvtárban. Életrajzára vonatkozva idézve van a Tud. Gyűjt. nekrológja és Molnár Könyvesháza 1796-ból, pedig idézhette volna a szerk. inkább Bás­­thyt, Horányit, Katonát, Fejért és Wurzbach »Biogr. Lexikon «-át és írhatott volna róla kissé hosszabb életrajzot. Kimaradtak: Albert (montedegói) Fe­rencz, 1. Szinnyei »Term. könyvészete« Albert György,1. Trausch. Al­b­e­r­t János, egyházi iró, 3 önálló művet irt. L. Pauer, »Az egyh. rend érd.« 471. 1. Al­brich Farkas, Albrich János Keresztély. A­l­b­r­i­c­h Kár., 1. Trausch »Schriftsteller-Lexikon«. Ar­e­s­i Dénes, Egyházi rendszabályokat irt és nyom. 1572-ben, megh. 1577. L. Básthy, Alesi János, 1. Básthy, Nagy Iván és Trausch. Alexander Ber­­nát, bölcselem iró és tanár. Alexander a S. Ionne de Cruce, karmelita, Fleury fordítója és folytatója ; szül. Karan-Sebesen 1720-ban. L. Katona »Hist.« XLI. p. 553. Fejér »HistUniv.« Álló Imre 1659— 1698. 1. Stoeger, Fejér, Katona »Histor.« XXXVI. A­l­m­á­s­s­y Pál, koronaőr, több nemzetgazdászati és statistikai műve van letéve kéziratban a Nemz. Mú­zeumban. A­m­b­r­ó János pozsonyi orvos és iró L. Szinnyei »Term. Könyv.« és »Repert«. Ambr­usi János, sedém­, 1. Básthy, Horányi, Bőd, Katona sat. A­m­b­r­ó­z­y Mátyás 1797—1869. L. Prot. egyh. és isk. Lap 1869. 15. sz. Ambschell Antalról igen rövi­den ir Philaleth ur, mert a Repertórium után csak a Tud. Gyűjt. nekrológjára hivatkozik, pedig megtalál­hatta volna életrajzát Básthy és Stoeger műveiben és a Pressb. Zig. 1821. 6. sz. müveit pedig Szinnyei »Term. Könyvészeté«-ben. Kimaradt: Am­el­iás Tamás, orvos 1398-ban pozsonyi kanonok és a szép­tudományok tanára. 1. Weszprémi, Pauer és Kerék­gyártó »Magyarok életr.« Á­m­­­o­d­t István, nem 1756. máj. 13-án (Moenich és Vutkovich után), hanem 1759. márcz. 15-én halt meg, nem csak kéziratban maradtak fenn művei, de három meg is jelent, ezek közül kettő megvan az egyetemi könyvtár­ban is : 1. Básthy, Stoeger, Katona és Fejér munkáit. Kimaradt : Andásy József Lajos, pozsonyi születésű latin költő 1. Katum, Th­w­­rewk »Magyarok szüli­napjai«. 12 önálló költe­ménye meg van az egyetemi könyvtárban. A­n­d­r­á­s Eleknél szóval se említi a szerk. hogy a múlt század végén öt színművét adták a kolozsvári színházban és hogy az említett »Hóra-világ« is színmű. L. Benkő »Magyar Színvilág«. Kimaradtak: Andrásy Ist­ván báró, 1. Stoeger, Nagy Iván és Alm. von Ungarn. A­nd­r­ás­sy Béla, 1873. apr. 29-én elhunyt tehet­séges fiatal költő. Andrássy György gróf, 1.Toldy »M. Nemz. irod. tört.« és »Vasára. Ujs.« 1859 40. sz. Ha a mű minden hiányát, tévedéseit felakarnók sorolni, egész füzetet kellene írnunk, elég ha jeleztük, hogy a mű aránytalan és elég hanyagul sőt lelkiis­meretlenül van összetákolva; a »Tájékozáso-ban irt múlt századi müveken kivül használta Dánielik »Ma­gyar irók« cz. müvét »Egyet. M. Encycl.« és Moenich- Vutkovich-féle »Magyar irók Névtárá«-t;a Szinnyei »Repertoriumá«-ban felsorolt életraj­z'­okra és nek­rológokra történik ugyan itt ott hivatkozás, de azo­kat a szerk. nem tartotta figyelmére érdemesnek, az akadémiai kiadványokat, Vasára, Újság és más encycl. lapok életrajzait nem ismeri. Az újabb köny­vészeti és életrajzi gyűjteményeket se látta soha. A

Next