A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)
1879-12-01 / 288. szám, esti kiadás
288. szám. Itt évfolyam. Szerkesztési Iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, deczember L A képviselőház mai ülésében elfogadta a József műegyetemi állatgyógyító-intézet számára emelendő államépületekről, továbbá az indemnityről szóló törvényjavaslatokat. Ezután megkezdte a cselédtartási, kocs - s letartási adó megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Folytatása holnapra maradt, minthogy Péchy Tamás miniszter válaszolni kívánt a Dunaszabályozás kérdésében hozzá intézett interpelláczióra. Előadta a szabályozás történetét, a József nádor idejéből máig felmerült különböző szabályozási nézeteket s készített terveket, majd szólt a szakértők véleményére, összevetvén ezt az eddig adott számos szakértő véleményekkel s végül áttért az interpelláczió kérdéseire s ezekre vonatkozólag kijelenti, hogy igenis szándékozik a szakértők véleményét érvényesíteni, de nem várható, mint interpelláló óhajtja, hogy e munkálatok a tavaszi jégzajlásig eszközlésbe vétessenek. A téli idő alatt nem létesíthető a soroksári ágban a négy bukógát. Azonban intézkedést tett, hogy a főváros aggodalmai eloszlattassanak. Tervezeteket készíttetett, amelyek szerint a soroksári zárgáton nyilás vágassák vész esetén, melyen a duzzadt víz elvonulhat. Egyébiránt holnapra egy bizottságot hívott egybe, melybe a főváros képviselőit, műegyetemi tanárokat hívott meg s ez enquette elé majd részletesen elő fogja terjeszteni a tervezeteket. — Királyi Pál a választ tudomásul veszi s egyszersmind kettőre kéri a minisztert : először, hogy amaz enquette legyen a sajtóra nézve nyilvános, másodszor, hogy akik eddig vezették a szabályozási munkálatokat, azok kezéből vegye azt ki. — A ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Mukhtár pasa meggyilkoltatásáról szárnyra bocsátott nyugtalanító hirek, szerencsére, mindeddig nem bizonyultak valóknak s ezt mi, kik ez alarmbirt igen tartózkodva fogadtuk, némi elégtétellel jegyezzük föl. A porta e hírt a leghatározottabban dementálja s a bécsi külügyi hivatalban sem tudnak Mukhtár szomorú esetéről semmit. Az a jó oldala mégis lesz ennek az anticzipált vérengzésnek, hogy a porta és Mukhtár pasa nagyobb óvatosságra intetnek általa. Anglia és a porta közt ismét helyreállt a jó barátság. Mint a >Pol. Corr. konstantinápolyi levelében olvassuk, Layard és a kis-ázsiai reformok »főinspectorává« kinevezett Baker pasa a napokban a szutánnál voltak ebéden, hol a legnagyobb figyelemben részesültek. Hogy azonban minő lesz és meddig terjed Baker hatásköre, arról senkinek sincs fogalma. S ez annál nagyobb baj, mert, mint hírlik, a szultán azt forgatja fejében, hogy pláne nagyvezérré nevezze ki Mahmud Nedim pasát, a reformoknak leghatározottabb ellenségét s ha ez megtörténik, el lehetünk rá készülve, hogy a porta és Anglia között új konfliktusok fognak támadni. — A főrendiház folyó évi deczember hó 2-án d. e. 11 órakor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt tegnapi értekezletét Vizsolyi Gusztáv elnök megnyitván, előterjeszti a kandidáló bizottság által a delegáczióba kijelölt tagok névsorát. E szerint rendes tagokká kijelöltettek: Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gr., Baross Gábor, Bausznern Guidó, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Dániel Ernő, Éber Nándor, Éles Henrik, Fáik Miksa, Gidófalvy Albert, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Ivánka Imre, Karácsonyi Guidó gróf, Kármán Lajos, Kemény Kálmán b., Márkus István, Prileszky Tádé, Poór Antal, Prónay József, Ráday Gedeon gróf, ifj. Rudics József b., Sváb Károly, Szirmay Ödön, Szögyény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Albert báró. — Horvátok: Horváth Péter, Kussevics Szvetozár, Mihalovics Károly, Voncina Iván. Póttagok: Andrássy Mihály, Hofgräff János, Kazy János, Szász György, Matuska Péter, Rakovszky Géza, Bohonczy Gedeon, Szeberényi Andor, Teleki Domokos gr. Horvát: Kotur Bazil. Az értekezlet a névsort elfogadta. Elnök ezután előterjeszti, hogy a pártonkivüliek részéről Szily László, az egyesült ellenzék részéről Apponyi Albert gr., Bánhidy Béla b., Molnár Aladár és Szilágyi Dezső jelöltettek ki a delegatióba. Fáik Miksa kérdést intéz a kereskedelmi miniszterhez az iránt, hogy azon esetre, ha 1880-ban az autonóm tariffák életbe lépnek, nem lehet-e attól tartani, hogy Németország részéről a monarchia irányában retorsionális tariffák alkalmaztatnak. Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy a kormány figyelmét ezen eshetőség nem kerülte el és hogy jelenleg ugyan választ nem adhat, miután a tárgyalások ez iránt folyamatban vannak, de reméli, hogy a kérdésre már a legközelebbi napokban határozott választ adhat. Ezután Péchy közi miniszter előadja azon válaszok tartalmát, melyeket egyfelől Királyi Pálnak a Dunaszabályozás tárgyában, másfelől Bánhidy Béla bárónak a műszaki tanács felállítása iránt tett interpelláczióikra adni szándékozik. Az értekezlet a válaszokat tudomásul vette. Végül tárgyaltatván s elfogadtattak a követező tvjavaslatok: a József-műegyetem és az Esti kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Országgyűlési tudósítások. A képviselőházi ülése, deczember 1. d e. 10 órakor. Elnkök: Szlávy József, jegyző: Mednyánszky Árpád. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Trefort Budapest, 1879. Hétfő, deczember L Kladd-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Folton küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................................2 írt 3 hónapra ....................................................... . 6 hónapra...................................................... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. állatgyógyintézet építéséről, az indemnityről és a luxusadók megszüntetéséről. Ezzel az értekezlet véget ért. — A cseh emlékiratot a »N. fr. Pr.« a következőleg ismerteti: A memorandum csak oly követeléseket tartalmaz, melyeknek valósítása a kormány hatáskörébe tartozik s a melyeknek keresztülviteléhez a törvényhozás szavazata nem kívántatik meg. E memorandum négy részre oszlik és pedig szó van benne először a hivatali egyenjogúságról, a prágai egyetemről, a cseh- és morvaországi középtanodákról s a szakiskolákról. Az a rész, mely a hivatali egyenjogúságról szól, azon alaptételt állítja föl, hogy az összes per- és közigazgatási ügyek, a legalsó foktól a legfelsőbbig, nemcsak cseh nyelven intéztessenek el, hanem a cseh nyelven tárgyaltassanak. Ez alaptétel következményekép az követeltetik, hogy Csehországban minden hivatalban legalább egy oly egyénnek kell lenni, aki a cseh nyelvet bírja. Ellenben nyomatékosan hangsúlyoztatik, hogy a legfőbb ítélőszéknél cseh tanács felállítását nem követelik. Ami Csehország igazságügyi és politikai hatóságainak hivatalos nyelvét illeti, a memorandum azt követeli, hogy egyes járásokban a járási képviseletnek s az államhatóságoknak hivatalos nyelve a cseh legyen. Átalánosságban a memorandum azon alaptételt állítja fel, hogy Csehországban minden államhivatalnoknak az ország mindkét nyelvét ismernie kell. Az egyetemi kérdést illetőleg a memorandum nem követeli egy új egyetemiek felállítását, mivel ehhez a törvényhozásának ténykedése is szükségeltetnék. Önálló cseh tanári kollégiumnak alkotását, illetőleg a prágai egyetem kettéosztását sem követeli az emlékirat. De követeli azt, hogy a cseh egyetemi hallgatóknak alkalom adassék az összes szigorlatokat cseh nyelven letenni. A további követelések arra irányulnak, hogy a szigorlatoknál cseh vizsgálók alkalmaztassanak s párallel cseh tanszékek állíttassanak fel. Noha a memorandum cseh egyetem felállítását nem követeli, mégis rámutat a galicziai és horvátországi viszonyokra, hogy abból következtesse azt, hogy a cseheket egy cseh egyetem megilleti. A népiskolákról a memorandum nem szól, mivel az erre vonatkozó intézkedéseket a cseh tartománygyűlés hatáskörébe esőnek tekinti. Ellenben a csehországi középiskolaügy statisztikáját közli a memorandum, amelyből azt következteti, hogy tekintettel Csehországnak állami eszközökkel fentartott német középiskoláira, még legalább is 20 cseh nyelvű állami középtanodát kellene felállítani. A memorandum azonban nem óhajtja új középtanodák felállítását, hanem azt, hogy a fennálló községi középiskolák fentartását az állam vegye át. A morvaországi középiskolákat illetőleg részletezett követelés nincsen. Csak átalánosságban van kifejezve azon kívánság, hogy ott, hol szükség mutatkozik, a német állami középtanodákban cseh parallel osztályok állíttassanak fel. A memorandum utolsó része a szakiskolákról szól s a cseh elem részére Csehországban, Morvaországban és Sziléziában szak- és ipariskolákat követel. — A Németországgal folytatott tárgyalásról ezt írja a »N. fr. Pr.« : Az osztrákmagyar bizalmi férfiak nem voltak kellő instructiókkal ellátva s ez által veszélyeztették az alkudozások eredményét. Berlinből ezt jelentik: Mindenekelőtt azon nézet ellen kell felszólalnunk, mintha az alkudozások a Németbirodalommal megszakadtak volna, ez nem történt és nem is fog történni. Az osztrákmagyar megbízottak több pontra nézve kénytelenek voltak kijelenteni, hogy nincsenek a kellő instructiókkal ellátva, és ezért a tárgyalásokat pár napra el kellett halasztani. Továbbá ki kell emelnünk, hogy Berlinben kétféle tárgyalások folynak. Az egyik a most fennálló legkedvezményezettebb szerződés meghosszabbítására vonatkozik, a másik új kereskedelmi szerződés kötésére. Utóbbi tekintetben csak elvi megállapodásokról van szó, és ezekre nézve mind a két fél a legnagyobb előzékenységet tanúsítja, a jelen szerződés meghosszabbítását illetőleg azonban nem volt lehetséges megegyezésre jutni és pedig a nagyon kérdés, a nyers vászon s a kikészítési eljárás miatt. Ami az első két pontot illeti, a német kormány ellenzése nem elvi, hanem csak formai, mert a német kormány arra hivatkozik, hogy a szerződésnek 17. czikkét e pillanatban nem lehet meghosszabbítani, miután arra a törvényhozás beleegyezése igényeltetnék, holott pedig az csak február havában fog összeülni. A német alkuszok arra hivatkoznak, hogy a német törvényszékek nem recpectálnák a kormány e részbeni engedményeit, mert előttük csak a törvény szavai lehetnek irányadók. Ugyanez a kifogás tétetett a nyers vászon forgalmát illetőleg is. Az osztr-magyar képviselők tehát azon kérdéssel álltak szemben, vajjon a legkedvezményezettebb szerződés ezen feltételek nélkül is meghosszabbítható-e, és erre nézve képviselőinknek nem voltak kielégítő utasításai. Kijelenték tehát, hogy az ügyet kormányuk elé viendik. Minden más pontra nézve, például az iparosok s kereskedők megadóztatása, a mustra és védjegyek, a szabadalmak, hajózásügy, konzuláris ügy stb. tekintetében a tárgyalások igen simán folytak és tökéletes megegyezés jött létre; ellenséges hangulatról vagy ilyesmiről szó sem lehet. Azon eshetőséggel állunk tehát szemben, hogy ha a meghosszabbítást czélzó alkudozás eredménytelen marad, akkor az autonóm tarifa tételei lépnek újévkor életbe. Azonban diplomatiai úton talán mégis lehet valaminő kisegítő eszközt találni. Mint említők, Berlinben a végleges szerződés is meg lett beszélve és e tekintetben nagyon észrevehető a Bismarck Andrássy féle értekezés hatása Berlinben örömest ráállnak a tarifa-szerződésre, de egyúttal a vámegyesülés eszméje is komolyan szóba jött. A két szomszéd állam közti barátságos viszony remélhetőleg igen pregnáns kifejezésre fog jutni. Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Gömörmegye feliratát az 1875. évi VII. t. sz. 19. §-ának módosítása tárgyában; az országos magyar gazdasági egyesületnek Korizmics László képviselő által beadott nyilatkozatát a magyar gazdák országos értekezletének emlékirata tárgyában ; a kunhegyesi ipartársulatnak Varró Sámuel képviselő által beadott kérvényét a II. orsz. iparosgyülés kívánalmainak érvényesítése iránt. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Elnök bemutatja a jelen országgyűlés kezdetétől fogva a f. hó elsejéig beadott és függőben maradt interpellálok, indítványok, határozati és törvényjavaslatok, miniszeri és egyébb előterjesztésekről szóló elnöki jelentést. A jelentés megtekinthetés végett a ház irodájába fog letétetni. Zsíros Lajos előadó benyújtja a kérvényi bizottság által letárgyalt kérvények 21-ik sorjegyzékét. A szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Bárczay Ödön Abauj megye nagyidai kerületében megválasztott képviselő a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek nyilváníttatik. Következik a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjainak megválasztása. A képviselők beadják szavazataikat; a szélsőbal több tagja kijelenti neve felhívásánál, hogy nem szavaz. A szavazás eredménye a holnapi ülésben fog kihirdettetni. Következik : a kir. József-műegyetem az állatgyógyintézet állandó elhelyezésére Budapesten emelendő államépületekről s az e czöra megkívántató költségek fedezéséről szóló törvényjavaslata. Kautz Gyula előadó a bizottság nézeteit adja elő. Kiemeli, hogy a mindkét rendbeli országos intézetre nézve előterjesztett építési tervezetek a tudomány és tanítás igényeinek épen úgy, mint a rendelkezésre lévő pénzerők szerényebb mérvének teljesen megfelelők; hogy az ország a felállítandó két épületben bár egyszerűbb külsejű, minden fölösleges ékítményt mellőző, s nem túlságos költséggel járó, de mégis oly intézeti épületeket nyerend, melyek minden méltányos igényt kielégíteni képesek, az intézetek hivatásának színvonalán állanak. A műegyetemi épületet különösen tekinve, ez 600—650 tanulónak befogadására alkalmas terjedelmű s a külföld e nemű (kisebb) intézeteivel mindenkor párhuzamba helyezhető intézet leend. Áttérve a két intézet épületeinek előállítási költségeire, ezek az alulírott bizottság által kihallgatott szakértőktől nyert információk alapján is akkop irányoznák elő, hogy a műegyetem kerekszámban 642,000, az állatgyógyintézet 226,000 forintot igényelne, amelynek fedezése, illetőleg tőketörlesztési módozataira nézve a miniszteri javaslat a kellő részletezést nyújtja. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy ajavaslatban és indokolásban felsorolt költségtételekben a két intézet épületének előállítási költségei nincsenek kimerítve, sőt nem jelentéktelen mérvben fokozódnak az által, hogy nincsenek külön felszámítva az új épületekben mulhatlanul szükséges felszerelésnek, továbbá az építészek építési díjának, valamint az átköltözködéssel és az ily nagyterjedelmű építkezéseknél rendszerint előforduló úgynevezett »előre nem láthatott kiadások« fedezésével járó költségek összegei, amelyek, ha még a műegyetem mostani bérházának readoptionális költségeit is (melyek az illető bérház tulajdonosának szerződésileg biztosítva lettek) hozzávetjük, a fent jelzett, kerek számban 870,000 forintra menő kiadás mintegy 180,000 s ha a minden körülmény közt viselendő s mintegy 40 ezer forintra menő read optionális költségeket a műegyetem említett jelenlegi helyiségeiért levonjuk, 140 ezer frttal nagyobb lesz. __ Mindezek alapján s tekintettel az ügynek sürgősségére, amennyiben a műegyetemnek a Nagel-féle bérházban, az állatgyógyintézetnek pedig a Kunewalder-féle helyiségben való hosszabb idei megmaradása lehetetlen, ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Trefort Ágoston miniszter ez okadatolás után egyszerűen ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. A ház ezután a törvényjavaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tárgyalás alá vétetett az 1880-dik év első negyedében viselendő közterhekről s fedezendő államkiadásokról szóló tvjavaslat. Hegedűs Sándor előadó az idő rövidsége, és közös, valamint az országos költségvetés előkészítésének, tárgyalásának elmaradottsága által indokolva látja a kormánynak e törvényjavaslatban kifejezett azon kívánságát, hogy addig is, míg az 1880-ik évre a költségvetés alkotmányosan, végkép megállapíttatnék: a folyó 1879. év költségvetése alapján felhatalmazás adassék a kormánynak, az állami kiadások és bevételek kezelésére a jövő év első negyedében. Minthogy pedig a három hóra kért felhatalmazást indokolja az a körülmény, hogy a végleges költségvetésnek elkészítésére és esetleges késedelmekre is ennyi időt kell számítani; másfelől az, hogy a törvényjavaslat értelmében, mihelyt életbe lép a jövő évi költségvetés, a felhatalmazás azonnal megszűnik , ajánlja a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben az elfogadásra. Simonyi Lajos be nem akarja tagadni, hogy alkotmányos és parlamentáris szempontból is sokszor igazolható a kormánynak ily kérése felhatalmazás iránt akkor, hogy ha rendkívüli események ilyen kérelem benyújtására kényszerítik; a mostani eset azonban rendkívülinek nem tekinthető, mert, fájdalom, hazánk szomorú helyzete nem rendkívüli, hanem miután több év óta már így van, és még több év múlva is alkalmasint úgy lesz, rendes állapotnak tekinthető. Azok, kik a fölhatalmazás megadását kérik, azzal az érvvel állanak elő, hogy ezen fölhatalmazás nem a kormánynak, hanem az országnak adatik meg. Ez a költségvetés megállapítására nagyrészt csakugyan áll, de a jelen esetben, midőn fölhatalmazás kéretik a kormány részéről, nem alapos ok és pedig azért nem, mert a költségvetés meg van s itt csak a költségvetés érvényének meghosszabbításáról van szó. A felhatalmazás tehát nem az országnak, hanem a kormánynak adatik meg. Azon érv sem alapos, ha az mondatik, hogy bekövetkezhetnék az államgépezet fennakadása, ha felhatalmazás nélkül, költségvetés nélkül kellene a kormánynak tovább kormányoznia. Mert azon esetben, hogy ha az akkori kormánynak nem szavaztatik meg a felhatalmazás, kormányválság következik be, jön egy új kormány és annak a thozás megszavazza a felhatalmazást és ennek következtében semmi fennakadás sem történik. Azt hiszi, nem lehet követelni azoktól, kik a kormány eljárását nem helyeslik, hogy megadják a kormánynak azt a lehetőséget, hogy tovább is folytassa azt a politikát, melyet ők nem helyeselnek. így járt el a miniszterelnök 1874-ben, midőn kimondá, hogy Ghyczy akkkori pénzügyminiszter pénzügyi politikáját egyoldalúnak látván, azt nem helyesli és ennek következtében a felhatalmazást neki nem adja meg. Ezen indokolás jogosultságát és helyességét elismerve, miután ők hasonló helyzetben vannak és nem helyeselhetik a kormánynak politikáját, sőt kimondják, hogy azt rossznak tartják : tőlük nem követelhető, hogy a felhatalmazást megadják a kormánynak arra nézve, hogy eddigi működését tovább folytassa, ennek következtében a kért felhatalmazást nem adják meg. (Helyeslés balfelől.) Simonyi Ernő mint olyan, ki a kormány politikáját roszalja, s veszélyesnek tartja, a meghatalmazást meg nem adhatja, de még azért sem adja meg, mert a kormány szándékosan kerülte a költségvetésnek idején veló beterjesztését. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csanády Sándor az indemnitit bizalmi kérdésnek tekinti s oly alkalomnak, melyben a kormányt bírálat alá kell fogni. Nem szándékozik Tisza Kálmán magándolgaival foglalkozni, mert ő már elég okot adott, még mielőtt miniszter lett, arra, hogy a nemzet megvetéssel forduljon el tőle (Felkiáltások: Rendre! Halljuk az elnököt! Zaj.), hanem foglalkozik majd miniszteri eljárásával. Tudjuk, hogy Debreczen város lelkes polgárai elkergették a miniszterelnök urat a maguk köréből. Elnök: Méltóztassék szavait megválasztani. Alig hiszem, hogy ez a parlamenthez méltó kifejezés volna. Elkergetésről nem lehet só. Csanády Sándor: Hát száműzték. Elnök: Nem választották meg, így tessék mondani. Csanády: Tehát nem választották meg. (Élénk derültség.) Elnök: Azt hiszem, a közt nagy különbség van. Figyelmeztetem a képviselő urat, ha még egyszer lennék kénytelen figyelmeztetni, el fogom vonni tőle a szót. (Élénk helyeslés jobb felől.) Csanády ezután kijelenti, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső balon. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház ! Mindenekelőtt kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy a pénzügyminiszter úr betegsége által gátolva lévén, míg egyfelől, természetesen amennyiben képviselet szükséges, hivatásomnak tartom a képviseletet teljesíteni; másfelől nem annyira ezen, mint inkább a későbbi javaslatoknál szükségessé válható szakszerű felvilágosítások megadásával Márfy mint tanácsos úr lett megbízva, mit bátor vagyok a t. háznak bejelenteni. Ami magát a most napirenden levő kérdést illeti, erre vonatkozólag két felszólalást hallottam: Simonyi Lajos és Simonyi Ernő képviselő urak felszólását. Ami ezen két felszólalást illeti, nem sok észrevételt tehetek reájuk. Ugyanazok, mik a t. képviselő urak által most elmondattak, hasonló alkalmakkor el szoktak az ellenzék részéről mondatni nálunk régi időtől fogva. Elismerem, bevett gyakorlat ezen kérdést bizalom-kérdésnek tekinteni; természetes tehát, hogy az ellen,ha annak tekintetik, kifogást tenni nem lehet. Csak egy igen egyszerű és rövid megjegyzésem van, és ez az, hogy nem áll az, mintha meg nem szavazott költségekről volna szó, mert hisz a felhatalmazás a múlt évi költségvetés alapján adatik. Viszont nem áll az, mintha ezen megszavazás akadályozná a kiadásoknak netán később eszközlendő leszállítását, mert hisz a törvény s ma még javaslat értelmében, úgymint máskor, most is az ennek folytán teendő költségek a jövő évi költségvetés keretén belül kell, hogy elszámoltassanak, tehát nem feltétlenül adatik meg a felhatalmazás ugyanannak elköltésére, ami a múlt évben elköltetett, hanem azon kikötéssel, hogy azok a jövő évi rendszeresen megállapítandó költségvetés keretében elszámolhatók legyenek. Ezen irányban tehát a képviselő úr aggálya, azt hiszem, alappal nem bír. Magam is tudom és érzem, tehát, azt, hogy rendszeres költségvetés létesítése az év folyamán minden irányban s minden tekintetben kívánatos, s hogy ez oly ritkán sikerült még nemcsak a mostani kormánynak, hanem az előbbinek is, abban talán lelhető fel bizonyos indok arra, hogy csakugyan igen sok a nehézség nálunk, a mi szerkezetünk mellett, midőn a különféle fórumok útján megszavazandók, hogy a rendszeres költségvetés minden évben befejeztessék.Ez irányban már itt a ház kebelében is hallottam eszméket megpendíteni esetleg a közigazgatási évnek áthelyezése körül. Én ma is csak azt mondhatom, hogy magam is azt hiszem, hogy mihelyt ez, az általam akkor felemlített viszonyok rendbejövetele következtében, lehető lesz, szükséges lesz ezt megtenni. Mert méltóztassanak megengedni, a költségvetés rendes időben elkészülésének még az az akadálya is van, s ebben bizonyosan igazat fognak nekem a t. képviselő urak adni, hogy a mi hazai viszonyaink, egyes képviselőtársaink, de majdnem mindnyájunk viszonyai miatt szeptemberben és októberben e háznak rendesen együtt lenni majdnem lehetetlen, mert utoljára is mindenkinek megvannak a saját magánteendői is. De ez csak így megemlíve, ismétlem, azon két képviselő úrnak, kik e kérdésben nyilatkoztak, Simonyi Lajos b. és Simonyi Ernő képviselő urak felszólalása ellen, miután ők ugyanazon alapon tagadják meg a felhatalmazást, melyből ez az ellenzék részéről meg szokott tagadtatni, t. i. a bizalmatlanság alapján : kifogást nem tehetek, de igen természetesen a magam részéről kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Szavai félreérthetése tekintetéből kér szót. (Nagy derültség.) Amidőn a miniszterelnök magánéletére vonatkozólag nyilatkozott, ez alatt azt a politikai működését értette, melyet mint képviselő tanúsított. A ház ezután e javaslatot általánosságban elfogadja. A 4. §-nál Urányi Imre helyesebbnek tartaná, ha kimondatik, hogy a törvény 1880. márczius 31-éig tart s hatálya megszűnik, mihelyest e költségvetés megszavaztatik. Ily irányú módosítványt is nyújt be. Tisza Kálmán miniszterelnök a gyakorlatra utal, mely szerint minden eddigi indemnity törvényjavaslatban a szövegben levő kifejezés használtatott. Kéri ezt megtartatni. A többség a módosítványt elveti s a hátralevő 5. szakaszt is elfogadja. — A törvényjavaslat a holnapi ülésben fog harmadszor felolvastatni. Következik a cseléd-, kocsi s letartási adó megszüntetéséről szóló javaslat tárgyalása. Hozzászóltak ehhez Hegedűs Sándor előadó, Helfy Ignác és Tisza Kálmán. A folytatólagos tárgyalás erre félbeszakíttatott s Péchy Tamás miniszter válaszolt a Királyi Pál által a Dunaszabályozás kérdésében hozzá intézett interpellációra. Az ülés e részéről reggeli lapunkban hozzuk a tudósítást. A madridi ünnepélyességek, Mint már jelentettük, tegnapelőtt kelt egybe Madridban Alfonzo spanyol király Mária Krisztina főherczegnővel. Madrid e napon ünnepi díszt öltött, a házak fel voltak zászlózva, vidékről óriási néptömeg zarándokolt a fővárosba. A királyi ara és édesanyja megérkezése 10 órára volt előirányozva, s valóban ez időpontban érkezett meg velük a négy fehér mén által vont fogat. A tengerészügyminisztérium épületében megszállván, néhány percz múlva udvari kocsiba ültek, s ezer és ezer főnyi üdvkiáltó néptömeg kíséretében a menet megindult. A templomok összes harangjai zúgtak, az ablakok alatt, merre az elvonulás történt, mindenütt díszes és tarkapompáju szőnyegek ériiték a falakat. Legpompásabban volt a Calle Arénái ut földiszive, hol a legelőkelőbbek, s a legtöbb főnemes palotái valódi tündéries látványt nyújtottak. A menet elhaladt a San Quier templom előtt, a Puerta de Solon, a belügyminisztérium palotája előtt; innen a Calle Alcalan át a San Fernando Akadémia, a San Antonio del Prado és San Jose templom, valamint Sexto hg. és a hadügyminisztérium palotái előtt elvonulva, a Pradoba jutott. A király fogata Medinaceli hg. palotája előtt találkozott a főherczegnőével. Innen mindkét menet a mintegy 10 percznyi távolban fekvő Atocha templomba indult. Alabárdosok álltak a templomajtó előtt. Maga a tér, melyen ez épület fekszik, a legpompásabb látványt nyújtó; a pompás udvari és államkocsik, a rendkívüli idegen követek fogatai, a spanyol és külföldi fényes egyenruhák nagy száma gyűlt össze a tágas fasorba, mely a templom előtt elterül. A templom vörös damasztal volt behúzva, szép gobelinek ékiték, de ezek pompáját a hivatalos személyiségek egyenruháinak féme túlragyogta. Külön tribünön a palotafőnök, a spanyol grandok, a külföldi követek, a parlamentküldöttek és a zsurnaliszták ültek. A karzat előtt 4 herold állott. A nők majdnem mindnyájan fehér köpenyben jelentek meg. Végre megérkezik a lakodalmi menet. Előbb belép a király, oldalán Rainer főherczeggel, utána Izabella királyné az infánsnőkkel, jobbján Mária Krisztinával, az arával. Az ara anyja, Erzsébet főherczegnő, és Rainer főherczeg igen megindulnak látszék. Midőn a mennyasszony az oltár lépcsőin fölhaladt, hangosan zokogott, s kényei egybevegyültek anyjáéval. Rainer főherczeg balról foglalt helyet, jobbról Izabella királyné, középen a király ült arájával. A királyi pár beszentelésének szertartását Benavidez bíborok indiai pátriárka, mint a Palacio Real prokaplan majorja és a király főalamizsnása végezte — a pápai nuncius, a rendes alamizsnások, a tiszteletbeli káplánok, a toledói érsek, a havannai és avillai püspökök s több főpap segédletével. A pátriárka rövid beszédet intézvén a királyi párhoz, föltette a szertartásos kérdéseket: »Quercis: szereted az itt jelenlevőt. . .. os otorgaris y le recibis ? . . . Eljegyzitek egymást és elfogadjátok ?« — A király és a főherczegnő egymásután felelek: »Si, quiero, si otorgo: si, recibo.« Aztán a pátriárka átnyujtá a királynak a gyűrűt és aranypénzeket. A király kicserélte a gyűrűt a főherczegnőjével, s a pénzt átnyujtá neki e szavakkal: »Esposa, este anillo yarras os entrego en sinnal de matrimonio. Az esküvő szertartásának utolsó részlete a lefátyolozás volt. A király s királynő égő gyergyákat vettek kezeikbe, letérdelvén, a pátriárka által fátyollal borittattak le. Ezután mise következett, majd végül az atochai szűzre áldás mondatott. Szertartás végével a király és királynő s lakodalmi vendégek a nép lelkes éljenzése közben a királyi palotába hajtattak. Tegnap a király a diplomácziai kar tiszteletére 120 terítékü banketet adott, melyet estély követett, melyre 3000 meghívás ment szét. Ez ünnepélyességek után a jövő napokban azok kerülnek sorra, melyeket a madridi főtanács és község rendez. A király, egybekelése alkalmából 60,000 frankot adományozott a szegényeknek. A királyi ara a lehető legjobb benyomást tette a spanyol udvar mindamaz embereinél, kik eddig találtak alkalmat hozzá közeledni. A »P. L1.« madridi levelezője beszélt Ludolf gróf követtel, ki azt mondta neki, hogy a főherczegnő, nem lévén szokva ily módú ovácziókhoz,sokszor nem tudta visszatartani könyeit, melyek ép úgy az öröm, mint a megindulás könyei voltak. »Még San Sebastianban is« — úgymond Ludolf — »mely köztársaságinak van kikiáltva, renkivül szives volt a fogadtatás a lakosság részéről.« A szőke herczegnő szelíd vidám kedélye elragadja a spanyolokat s mindenütt dicsérik őt, mily szép és kecses. A diplomácziai képviselőkre is a legjobb benyomást tette Mária Krisztina. Brezzon, a franczia nagykövetség első követségi titkára — írja ugyancsak a »P. L1.« levelezője — nem győzte dicsérni a fiatal herczegnő szeretetreméltóságát és finom tapintatát; el volt ragadtatva kecses mozdulatai és rokonszenves lénye által és igazi franczia udvariassággal mondta: »A mellett sokkal szebb is, mint minden itt látható képen s így e tekintetben is kellemes meglepetés a spanyolokra nézve,