A Hon, 1880. január (18. évfolyam, 1-27. szám)

1880-01-14 / 12. szám

Előfizetési felhívás A HON XVIII. évi folyamára. Előfizetési Árak: Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« ki­adó­hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A­­Hont szerk. 8 kiadóhivatala, Budapest, január 13. A hírlapírók gyülekezete által megvá­lasztott kilenczes bizottság tegnap és ma foly­tatólag tartott ülésében, beható tárgyalás alá vette az elnök Jókai Mór által szerkesztett »Javaslatot« s azt az alább közölt szerkezet­ben, a hírlapírói közgyűlésnek, előterjesztés végett egyhangúlag elfogadta. Javaslat­­■ §• A budapesti hírlapírók egy zárt kört alakítanak e czim alatt: »Magyar hír­lapírói kör,« melynek kettős czélj­a: egy­részt a magyar hírlapirodalmi hang méltósá­gának megóvása, másrészt az időszaki sajtó szólásszabadságának megvédelmezése. Indokolás. Kölcsönös eszmecserék és személyes érintkezés által szükségképen ki kell fejlődni egy viszonlagos megbecsülésnek a hírlapírók között, mely az irodalmi hang méltóságát emelni, a viták túlhajtott modorát csillapítani fogja, a méltányosság érzetét a pályatársak iránt, az igazságosságot a közönség iránt meg­­szilárditandja, s midőn az ezektől eltérő irány­zatoknak megorvoslására módszereket nyújt, egyszersmind solidáris föllépésével védelmet tart fenn minden hírlapírónak, ki a közügy érdekében, az igazság felderítésében fárado­zik, minden, bárhonnan jövő megfélemlítés és zaklatás ellen. ’ —" 2. §• Tagja lehet a magyar hírlap­írói körnek minden magyarországi hírlap szerkesztője és munkatársa, ki a kör alapsza­bályait aláírja s tagul fölvétetni kíván. Indokolás. A vidéki és nem magyar ajkú lapokat is hasonló tekintetbe kell venni, mint a Bu­dapesten és magyar nyelven megjelenőket. 3.§. A tagság föltétele, állandó hirlap­irodalmi foglalkozás, és kifogástalan jellem. Indokolás fölösleges. 4­ §• Alakulás. Mihelyt hatvan tag aláírja az alapszabá­lyokat, a létesítő bizottság összehívja az alá­írókat: azok elnököt, alelnököt, titkárt és könyvtárnokot választanak, azonkívül egy tizenkét tagból álló bíráló bizottságot. 6. §. Ezen, a rendes tagokból álló bíráló bi­zottság oly esetekben, a­midőn nem két hír­lapíró tag, hanem hírlapíró és a külközönség­­ből való fél között támad vitás kérdés, még tizenkét tiszteletbeli tagot vesz maga mellé, kiket a különböző társadalmi kö­rökből választ egy évre a közgyűlés, s azokkal együtt hoz határozatot. Indokolás. Azon czélból, hogy ne csak az irodalom legyen megvédve a közönség helytelen meg­támadása ellen, de a közönség is az irodalom részéről eshető igazolhatlan megtámadások ellenében.6. §• Elnök, vagy al­elnök kötelessége minden sürgetés controversialis esetnél össze­hívni azonnal a bíráló bizottságot, — esetleg a közgyűlést s azoknak tanácskozásait ve­zetni. 7. §. A titkár kötelessége a meghívások, és határozatok leggyorsabb közlését hirlapi uton eszközölni. 8. §. A könyvtárnok tiszte rendben megtar­­tni a szerkesztők által beküldött hírlapokat, hogy vitás kérdéseknél az antencták rögtön rendelkezésre álljanak. 9. §: A bíráló bizottság feladata. A) Az alakító közgyűlés után azonnal vizsgálat alá veszi egyenként az aláírt tagok neveit, s titkos szavazás útján határoz a fe­lett, hogy a 3. §-ban foglalt feltételeknek megfe­lelnek-e ? s ezt a következő közgyűléssel közli, mely a netaláni mellőzés indítványa fölött 2l a szótöbbséggel szintén titkos szavazás útján határoz. B) Később beiratkozó tagok fölvétele iránt titkos szavazás útján határoz. Indokolás: Itt a közgyűlésre felebbezés azon okból marad el, mivel az alakító gyűlésben részt­­vettek egészen más tekintet alá veendők, mint a később belépni kívánók. C) Hírlapi vitákból eredeti személyes kérdésekben, egyik fél kivonatára, vizsgá­latot tesz, határozatot hoz és azt közzéteszi. Alapelvek a személyes kérdések meghatározásánál. a) Politikai kérdések fölötti s átalában az alkotmányos élet mozzanatait visszaadó vitákban ítéletet hozni e bizottságnak nem feladata. Indokolás. A politikai vitákban érdemlegesen egy minden politikai és pártnézetet egy­befoglaló testület nem bíráskodhatik, vala­mint az iránt sem határozhat, hogy a poli­tikai jellem megtámadását bárki is személyes megsértésnek vegye-e vagy sem, valamint azt sem akadályozhatja meg, hogy egy egész politikai pártra irányzott sértő támadást an­nak bármely egyes tagja saját személyes ügyévé tegyen. Ez indokolja a kivételt. Te­hát a politikai vitáknál a »kör« egyes tagjait se meg nem szorítja, se solidaritásával meg nem védelmezi. B) Társadalmi és magánéleti ügyeket magánüzletet és családi szentélyt nyilvánosan érintő közlemények képezhetnek személyes sértésre szolgáló panaszokat. 10. §. A /3) alatt elősorolt személyes sérté­seknél panaszt emelni, vizsgálatot kérni min­den érdekelt félnek a közönség részéről is joga van a bíráló bizottság előtt; személyes elégtételadással a megnevezett sértő fél tarto­zik, csak megnevezett, vagy felismerhetően leírt sértett félnek. Kivételt képez csak a csa­ládi szentély ellen elkövetett­­sérelem, mely esetben a család minden férfi tagjának joga van elégtételt követelni. Ha a szerkesztő a sértő czikk íróját meg nem nevezi, maga tar­tozik elégtételadással. Indokolás. _ Hazai sajtótörvényünk első­sorban a czikk íróját teszi felelőssé, s csak annak ki nem adatása esetében a lapszerkesztőt. Már pedig a lovagiasság törvényének szelleme nem állhat merev ellentétben a polgári tör­vény szellemével. Nem is vezetne jóra, ha az az elv fogadtatnék el, hogy a szerkesztő tar­tozik lovagias elégtétellel minden, lapjában elkövetett sértésért, mert azon esetben a ki­adók adnának a lapjaiknak »geraut«-okul a verekedésből mesterséget űző embereket, s ez által tökéletesen lehetetlenné tennék minden lovagias elégtételverés módját. Hogy pedig személyes sértésért csak a megsértett személy követelhet elégtételt, ez a lovagiasság szabá­lyaiból következik, ha csak a megsértett fél nem nő, vagy védképtelen. n. §. A bíráló bizottság határoz azon sze­mélyi kérdésben, hogy a felelős szerkesztő által megnevezett czikkíró bír-e az elégtétel adás képességével? a szerkesztő nem állíthat az elégtételt keresővel szembe szolgai viszony­ban álló egyént, sem kétséges jelleműt, sem nyomorékot, sem olyat, a­ki jogosan követelt elégtétellel adós, sem professionals bérvivőt, s ez esetek bármelyikében maga köteles helyt­­állani, ellenben az írói hírnév nagyobb vagy kisebb volta kérdést nem képez. 12. §. Akár a sértett, akár a sértő fél szólítja fel a bírálóbizottságot valamely ügyben,a bi­zottság tartozik huszonnégy óra alatt az ügyet, megvizsgálni és határozatot hozni benne. A vizsgálatot a következő szempontok irányozzák :) Egyátalában a magánbecsület és re­­putatio személyes megsértését tartalmazza-e a neheztelt czikk, vagy pedig oly adatokat­ hoz nyilvánosságra, melyek az ország anyagi és szellemi érdekeit, a közönség jóllétét, a közerkölcsiséget s a nemzeti becsületet közel­ről érintik? az utóbbi esetben ismét: nem alaptalan ráfogások-e a közlemények ? vagy ellenben kétségtelen hitelességű adatokkal be­­bizo­nyíthatók ? b) Illetékes személy-e az elégtételt köve­telő a fenforgó kérdésben, vagy nem az? Ha akár alaptalan magán becsületsér­tést, akár be nem bizonyított ráfogásokat con­statál a bíráló bizottság az eléje adott közle­ményben, legelső­sorban felszólítja a sértést elkövetőt, hogy lapjának legközelebbi szá­mában a sértést teljes igazság sze­rint megorvosolja.­­ Ha pedig ez legközelebbi számban meg nem történnék saját határozatát a biráló bizott­ság minden hírlapnak megküld közzététel végett, s azonkívül a sértett félnek fennhagyja, hogy a sértőn bármely más után megtorlást vegyen s a »Kör« ez utóbbival ily esetben solidaritást nem vállal. Összehívás. A hirlapirók által megválasztott s a hir­lapirodalmi viszonyok rendezésére alkotandó módszer előterjesztésével megbízott kilenczes bizottság nevében, felkérem a hazai lapszót­— Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén, a múltkori határo­zat folytán tárgyalás alá került a Majthény­i-V­e­r­­hovay párbaj ügyében beterjesztett határozati javaslat, mely hosszas, élénk vitát idézett elő, és mely­ben a jelen voltak majd mindegyike részt vett. Végül abban történt megállapodás, mely határozatot a több­ség hozta, hogy egy »nyilatkozat« közzétételét ez ügyben szükségesnek tartja; a nyilatkozat szerkesz­tését azonban f. hó 21-ig elhalasztotta, mert a párt tagjainak nagyobb számban való jelenlétének szük­ségessége kívánatosnak tartatván, — az értekezlet a távollevő tagok megérkeztét bevárandónak határozta. — Az írói és művészi tulajdonjog­ról szóló törvényjavaslat fölött tanácskozó bizottság ma második ülését tartotta, az igazságügyminiszter elnöklete alatt. Mielőtt a bizottság folytatta volna a javaslat tárgyalását, azon kérdés került szőnyegre, nem kellene-e intézkedni a végrehajtásokról, melyek esetleg irói művekre vezettetnek. Átalánosan elismertetett, hogy a kiadott irói művek jövedelmére és a kiadott művek példányaira, ha a szerző tulajdonát képezik, végrehajtás vezet­hető. Ki nem adott mű azonban nem foglalható le, azaz nem adható ki végrehajtás útján a szerző hite­lezője által, a szerző akarata nélkül. És úgy védetik a következő kiadásokra fennálló szerzői jog, úgy hogy a szerző akarata ellenére végrehajtás útján má­sodik kiadás nem rendezhető. Átmenve a javaslatban foglalt intézkedések tárgyalására, a bizottság a 17. §-ban foglalt azon in­tézkedést, mely szerint az államkincstárnak károsu­lni joga nem terjed ki a szerzői jogra, a javaslatnak már a múlt ülésben tárgyalt 3 szakaszához csatolta-Felvétetett még azon intézkedés is, hogy ha szerzőtársak vannak és az egyik közülök örökös nél­kül meghal, az őt illető szerzői jog, túlélő társaira száll át. A javaslat 4. §-a, mely a bitorlás fogalmát határozza meg, hogy t. i. irói műnek bármely akár részbeni, akár egészbeni gépi több­szőrözése ha az a jogositott engedelme nélkül készül, bitorlás, — és még a leirást is bizonyos feltételek alatt tiltja, — el­fogadtatott, mire az ülés véget ért. — Az orosz csapatösszpontositá­­s­o­k­r­ó­l az osztrák és német határon, bővebb részle­teket közöl a »D. Ztg.« . A hadiszerek szállítása oly nyílt és feltűnő módon történik, hogy épenséggel megfoghatatlan, hogyan vonhatók e tények egyáta­­lán kétségbe. Oroszországban mindenki ezekről be­szél. Osztrák-magyar lapokhoz ott sehol se lehet hoz­záférni s az orosz tisztek is, kik különben sose politi­zálnak, egyre hangoztatják : »Meg kell védeni hatá­rainkat az osztrák-magyar-német fondorlatok ellen.« Oroszország minden viselt háborújában kezdet­től fogva a tüzérség hiánya által volt veszélyeztetve; most az utolsó két hét alatt legalább 400 ágyú volt útban az osztrák és porosz határ felé. A Dubnóba, Luckba, Ostróba sat. egy hónap óta bevonult lovas­ság száma körülbelül 50,000 emberre tehető. Ke­­vésbbé számosak és feltűnők a gyalogsági szállítmá­nyok , ellenben a gyalog­csapatok a határkormányzó­ságok kerületi városaiban összpontosulnak.­­ A magyar kormánynak az oszt­rák államvasuttársulattal folytatott alku­dozásáról jelenti a »N. fr. Pr.«, hogy a nov. huban meg­szakadt alkudozások most Tisza és Péchy mi­niszterek Bécsben időzése alkalmával újra felvétettek. A magyar miniszterek mellett a tárgyalásokban rész­t vettek Bribári közlekedésügyi és Beretvás pénzügyminiszteri osztálytanácsosok, az osztrák állampályatársulat részéről Wodianerb. elnök és Kopp főigazgató. Valamennyi vitás kérdés beható­an tárgy­altatott s a két fél álláspontja precisirázva lett. A pesti forgalmi igazgatóságot illetőleg meg­egyezés is jött létre, a­nélkül, hogy formaszerű hatá­rozat hozatott volna. A tarifakérdés és a szárnyvona­lak építése is meg lett beszélve. A Szerbiával való csatlakozást illetőleg azonban csak akadémikus tár­gyalások voltak. Az osztrák pálya a szerb vonalat csak az esetben hajlandó kiépíteni, ha alkalmas csat­lakozási vonalat kaphat. E kérdés megoldása nagy nehézséggel jár s egyhamar nem is remélhető. — A­z emmersdorfi leleplezésekre vonatkozólag a »Sonn-und Montags-Zeitung« számos levelet közöl, melyek közül mi is adunk né­hányat. 1878. nov­ 25-én Scharf, nevezett lap ki­adója, levélben közölte E­t­i­e­n­n­e-vel, hogy »fontos nyilatkozat van készülőben«. Herbst ugyanis a delegáczionális tárgyalásokra Budapestre utazott és Etienne-vel tudatta, hogy egy, a külügyi hivatal költségvetése fölött mondandó beszéde alkalmából a csehekkel való kiegyezésről is fog beszélni. Herbst azonban e beszédet tudvalevőleg meg nem tartotta, a­minek okairól a következő két levél ad felvilágosí­tást : Etienne így ír Scharfhoz: »Igen f, uram! Herbstnek épen hosszabb levelet szándékozván írni és a Fischof-féle nyelvtörvényjavaslatot elé akarván terjeszteni, kapom az idezárt levelet dr. Herbst­­től. Ez száraz és ocsmány, indokolásában koholt le­mondás. Munkánk e szerint kárba veszett és csak az vigasztal, hogy e........tulajdonságánál fogva való­színűleg értekezlet se vezetett volna semmire. Sze­retnék önnel beszélni; talán meglá­tgat holnap reg­gel 9 órakor. Az öné, Étienne.« Herbstnek ide mellékelt levele Budapestről 1878. decz. 3-tól van keltezve és szószerint igy hang­zik : »Tisztelt uram ! Az, a­mi legújabban Prágában történt, lehetetlenné teszi, hogy az ismételve megbe­szélt értekezleten most vagy legközelebb részt vegyek.­­Bizonyára egy prágai barátom sem állna rá és pedig annál kevésbé, mert az értekezlet alapjául ajánlott pontokat nekik bizonyára elítélniök kellene. Kérem önt, hasson oda az önnek alkalmasnak látszó módon, hogy ez ügyről mindenekelőtt térjenek le. Herbst. — Az oroszok középázsiai hadmű­veletei. A »D. Tel.«-nak jelentik Bécsből, hogy az oroszok a hadjáratot Mérv ellen tavaszkor az Oxus­­tól is ismételni fogják. Kaufmann tábornok azt hiszi, hogy a nomád­ törzsek és a szomszéd khánságok segélyével 250,000 embernyi hadsereget hozhat ösz­­sze, mely két hadoszlopban nyomulna Mérv ellen s azután Heratot valami ürügy alatt megtámadná. A »D. Tel.« levelezője aggodalmasnak tartja, hogy Kaufmann tábornok a közép-ázsiai harczias nomád­ törzseket zászlói alatt egyesíteni akarja s ezt írja: »E népek századok óta a világ legveszélyesebb harczias elemét képezték. Ipar és mezőgazdaság előt­tük idegenek és kizárólag rabló hadjáratokból élnek, melyeket szomszédaik területére kiterjesztenek. A­míg egyenkint működnek, ez időszaki betöréseket ki­véve, nincs nagyobb veszély s minthogy évek óta nincs elismert főnökük, mely harczkész férfiak csoportjává olvaszthatná őket össze, újabb történetük érdektelen és események nélküli. De ugyanazok az elemek vannak köztük, me­l­eket Tamerlan, tatár had­vezér használt fel a tizenötödik szá­zadban. A hordák, melyek valaha Ázsia ostorai voltak, mai napság sokkal nagyobb számban létez­nek és rájuk számít Kaufmann tábornok hadmű­veleti tervének végrehajtásánál. Főnökeiknek az orosz kormány bőven fog adni érdemjeleket és aján­dékokat, mig a gazdag zsákmány kifosztására vonat­kozó ígéretek se fognak hiányzani.« Jókai Mór, a hirlapiró gyűlés által kiküldött 9-es bizottság elnöke. — AJS.Kaszinó köréből. A Nemzeti Ka­szinó elnöke gróf Szapáry Antal, holnap délután 5 órára összehívta a Kaszinó választmányát, mely gyűlésnek tárgya lesz az a hirlapilag sokat vitatott kifejezés, hogy állítólag Verhovay Gyulát gróf Fes­tetics Pál segédei a »Kaszinói közvélemény« nevében hívták ki elégtétel-adásra.. Miután a »Kaszinói köz­vélemény« nem létező valami, annak a nevében be­szélni nem is lehetett. —1- Táviratoztak a Párisba elu­tazott Batthyányi Elemér és Almássy Kálmán grófok­nak, baráti részről, hogy ez iránt táviratilag nyilat­kozzanak. A Kaszinó választmánya minden esetre nyilatkozni fog. Ezt várjuk be nyugodt lélekkel, s ha igényt tartunk arra, hogy komoly hazafias szándék vezérli tetteinket, ne izgassuk a közönséget sértő tá­­madásokra oly testület ellen, mint a Nemzeti kaszinó, melyben nem is tekintve azt, hogy a társadalom leg­tiszteletreméltóbb elemei vannak egyesülve, de so­­kan vannak jelen magából abból a pártból, melynek orgánumai a legbuzgóbb ellenzéki lapok, azt tagjai sorából kitörli s ezt hírlapok utján I­jesztőket és hírlapírókat, hogy e közös érdekű közzéteszi, s az ekkép kitörölt iró többé a ügyben határozathozatal és esetleges testületi »Kör« tagjai közé föl nem vehető, megalakulás végett folyó hó 15-én, csötörtö-Ellenben — ha azt constatálja a bíráló kör, déli 12 órakor az irói kör helyiségeiben bizottság, hogy (újvilág utcza 1. szám) megjelenni szivesked­vagy nem volt sértő szándék és kifejezés jenek. A tárgy sürgős elintézést kiván. Buda­­a czikkben,­­ pest, 1880. jan. 13. vagy nem volt a tárgy olyan, mely sze­mélyes becsületsértés alapját képezné, vagy sértők ugyan a vádak, de alapos bizonyítványokkal támogatvák s a közügyet érdeklők, vagy, hogy az, a ki az elégtételt kéri, a sérelem által személyesen érintve nincs; — vagy nem az által van érintve, a­ki elégtétel­ adásra felhivatott: ezen esetben kimondja a bíráló bizottság, hogy ez ügyben személyes elégtételadásnak, a kihívott részéről helye nincs, s ez azt a lova­giasságán ejtett csorba nélkül visszautasit­­tatja. Ha e visszautasítás következtében a visz­­szautasitót bárminemű személyes megsértés éri,­­ a bíráló bizottság, elnöke által, 24 óra alatt kiadja e kérdés fölötti határoza­tát, mely határozatot minden tagtárs-lap­­szerkesztő tartozik a saját lapjában közzé­tenni, s ha a határozatban kimondatik az, hogy a kérdéses esetben ildomtalan zaklatás, köte­­kedés, megfélemlítés forog fenn,­­ ez által a megtámadott hirlapíró felszabadittatik sérel­mének orvoslatát és védelmét a törvényes utón kereshetni, lovagias repu­­tatiójának minden megcsorbítása nélkül, s azért és ennek minden kö­vetkezményéért az egész magyar hírlapírói kör in solidum szava­tosságot vállal. 13. §. Ezeken kívül joga és feladata a bíráló bizottságnak ellenőrködni a fölött, hogy az irodalmi viták, még ha politikai kér­dések fölött folynak is, az irodalmi illem és társadalmi tisztesség korlátain túl ne csapongjanak; az ezeket áthágók ellen kez­deményezési joggal bír, még azon eset­tjén is, ha tiszteletet érdemlő egyéniségek meg­sértése esetében magánpanasz nem emeltet­nék, s ily esetekben netaláni rosszalását nyil­vánosan kifejezi. 14. §. A tagok jogai és kötelességei. Minden lapszerkesztő tagnak kötelessége a kör közgyűlésének s a biráló bizottságnak határozatait lapja rendes szerkesztői rovatai­ban változtatás nélkül közzétenni. Kötelessége minden, ezen határozatokkal ellenkező nyilatkozatoknak, lapja minden ro­vatát, a hirdetményit is ideértve, elzárni. Tartozik minden lapszerkesztő tag lap­jának egy példányát a »Kör« könyvtára szá­mára beküldeni. Tartozik minden rendes tag, a maga, szer­­kesztőségileg el nem intézhető, személyes ügyét, mielőtt magának magánúton elégtétel­­adást keresne, előbb a biráló bizottság elé hozni s annak a határozatát bevárni. Mind a lapszerkesztői mind a munkatárs­tagoknak kötelességök a b. bizottság s a köz­gyűlési többség határozataiban megnyugodni. Ellenben joguk van a tagoknak minden héten, hétfőn délután, az irói kör helyiségében összegyűlni, inditványaikat, panaszaikat elő­adni s azokat barátságos uton elintéztetni, hely telen zaklatás esetében az egész »Kör« vé­delmére hivatkozni. 15. §. Dij Az irói körnek helyisége hetenkint egy­szeri használatáért, minden hírlapírói körtag az aláíráskor öt forintot fizet egész évre. 16. §. Időtartam. Az aláírás egy évig tart s azt minden év­ben megújítja, a ki a »Kör« tagja óhajt lenni. 17. §. Tagság megszűnése. A ki a következő évben alá nem ír, kilé­pettnek tekintetik, épen úgy, a­ki a kör ha­tározatának magát alá nem rendeli, s ezek irányában a kör kötelezettsége is megszűnik. Azonban elveszítheti a tagságát az által is va­laki, ha időközben a 3. §-ban foglalt jellem­beli minősítést csorbítaná. Ily esetben tizenkét tagnak indokolt indítványára a »Kör« rend­kívüli közgyűlése, a vádlott védelmének meg­hallgatása után, minden vita nélkül 2­a-adrész szótöbbséggel dönt a kizáratás fölött. 18. §. Megszűnés. A magyar hírlapírói kör megszűnik, mihelyt nem lesz rá szükség. / — wtíw( i( '><m*wr,^^*f(P^S|ppp^RS««^wi', w- *.*■ '■’|w ':m*t<^~^•''^■ír^:‘'7*i’''*K'• ,W*T# ^ ■ •'''»'»‘"W#1 12. szám. 18-ik évi folyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Szerda, január 14. Sze**l£e®5ítá®f Iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épi­st. A lap szellemi rísaszt­ülete minden költem­ény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. . - — ... ■•-- - • V. Kiaddó hivatal s Farátok-tere, Athenaeum­-épület földszint. Elftüzetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................................. . 2 frt 3 hónapra............................................ 8» 6 hónapra ...... .....12»­árs esti kiadás postai különkü­ldéséért felül­­fizetés negyedévenkint................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napj­án történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Viszonyunk Németországgal. Bécs, jan. 12. A magyar delegáczió külügyi albizott­ságának tárgyalásai szombaton a Szerbiával, vasárnap a Németországgal folytatott alku­dozásokat deríték föl. És ez a két tárgy, úgy­szólván, kimeríté az egész külügyi vitát. Pe­dig a politikával egyik sem áll szoros össze­függésben és rideg anyagi kérdésekre vonat­koznak. Ez jellemzi a helyzetet leginkább. Mert egyfelől: bizonyítja azt, hogy mennyire reális politikát folytat most külügyi kormá­nyunk, mennyire eltér a diplomáczia mos­tani iránya a régitől, mely csak a béke és háború kérdését, vagy az etiquette szabályait feszegeté ; míg most az anyagi érdekek ké­pezik a diplomatia egyik főgondját ; régen a­ forgalom énekeivel, taristapolitikával, vasút­­csatlakozással a diplomatia nem törődött ; most ezek kiváló gondját képezik, és azt nem lehet tagadni, hogy ezt az irányt, monar­­chiánkban­, Andrássy gróf szilárdító meg ; másré­szt ez a körülmény bizonyítja azt is, hogy még­sem lehet, rossz az a külügyi po­litika, mely monarchiánknak megszerezte j­o­­gát a keleti vasúti és kereskedelmi irányok megszabására ; nyugaton pedig, annyira biz­tosító Európa solidaritását és különösen Né­metország barátságát, hogy ez nemcsak Orosz­országgal szemben foglalt mellettünk állást , de egyszersmind ezt még vámrendszerének, és különösen vasúti tariftapolitikájának is ér­dekeinkkel megegyeztetésére bírta,­­ leg­alább Bismarck ígéretei szerint. Épen erről volt szó a külügyi albizott­ságban, melynek tárgyalásában a politika csaknem egészen kerülve volt , így pl. Né­metországgal szemben való viszonyunkat most már az ellenzék sem feszegeti, mióta Apponyi­ felsült azon.jóslatával, hogy. a.J.­­..kérdésben elszigetelve legünk,...^„.he­lyette Szilágyi állott be nemzetgazdának (nem találván az ellenzékre nézve egészségesnek a nagy politikát) s kérdezősködött a Németor­szággal folytatott vámalkudozásokról. Ezt jól tette. Még jobban teszi vala, ha szaksze­rűbben fogalmazza kérdéseit ; nem feledke­zik meg arról, hogy a közös kormánynyal szemben, delegáczióban van és nem kezd po­lemizálni, a magyar kormánynyal ; elég baja van ezzel odahaza, igazítsa el ott, ne ipar­kodjék sophismáival itt is dehonestálni azt. Hanem ennél is rosszabb volt az a sajátságos ötlete, hogy Németországgal való barátság

Next