A Hon, 1880. február (18. évfolyam, 28-52. szám)
1880-02-21 / 45. szám
45. szám, 18-ik évfolyam. LaserKessBtéwS iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden kösismfoja szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, HI31DETÉS23IS szintúgy mini előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktera, Athenaeum -épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1880. Szombat, február 21. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán kültive, vagy Budapesten házhoz hordta reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................2 frí 3 hónapra ............................................ 8 , 6 hónapra ......................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint..............................1 nLm előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, február 20. Az országháziból. Megindult a vita és már észre lehet venni abban a pártok álláspontját. A szélbal már most felveté a bizalmatlansági kérdést egy határozati javaslatban, melyben a közösügyi rendszert és úgy okolja pénzügyi bajainkért, mint a kormány bel- és külpolitikáját —erge elítéli, ezt is, azt is. Nem újság. Hanem azért Helly, ki e határozati javaslatot benyújtó, csak úgy tudta indokolni vádjának a közösügyes rendszerrel való összeköttetését, hogy azon állítása bizonyítására, miszerint a közösügyi kiadások növekedése emészti fel erőnket, felhozta, hogy a tíz évi kimutatások szerint, 1868-ban volt közösügyi kiadásunk 20 millió, 1879-ben 106 millió. Ezzel bizonyitá be, hogy nem érti a kimutatásokat, mert az első összegből kihagyta a rendkívüli közösügyi kiadásokat, melyekkel együtt: 1868-ban : 28 */a millió volt közösügyi terheink, és 1879- ből egy teljesen alaptalan számot szedett össze; mert ez a 106 millió nem létezik sehol ; hanem volt 1879-ben közösügyi kiadásunk 82,8 millió; boszniai 11 millió , ez együtt is csak 43.879.000 forint; és ez a kétféle kiadás 1880-ra már 33 és fél millióra olvad le; ha ezt veszszük összehasonlításul, látjuk ugyan a közösügyi kiadások emelkedését; de mikor tudjuk, hogy összes állami kiadásaink 1868—1880. közt, csaknem megkétszereződtek ; láthatjuk, hogy nem a közösügyi kiadás volt oka terheink növekedésének ; és ha önállók lennénk, hogy hadseregre és diplomácziára 30 milliónál többet költenénk ; — úgy hiszszük — nem fogja senki kétségbe vonni. Helly összekalandozta a bel- és külpolitika egész terét; persze olyanforma perspektívával, hogy most már ő is ellenünk látja — Francziaországgal szövetkezni Oroszországot , ami még nincs így; de hogy Oroszország velünk szövetségben nincs, azt most ő is állítja, pedig eddig kizárólag csak ezzel vádolt. És ha ő úgy fél az orosz megharagításától, hogyan kívánna kedvében járni, hogy ellenünk ne szövetkezzék ? Ezt eddig meg nem fejte. De ez ép oly feltevés , mint belpolitikai szemléje; ő mindenütt csak a közös ügyek szaporodását látja : a bankban, (pedig öt év előtt central osztrák bank volt) a Lloydban ; pedig ennek csak subventióját apadt és járatai szaporodtak az új kiegyezéssel, a beszállásolási törvényben ; pedig ez ugyancsak kielégíti a városokat; Boszniában, pedig nem hiszszük, hogy magyar tartománynyá tételével Magyarország most még nyerne. És így, miután beszélt mindenről , egy a szélső bal szájából új enunciatiót tesz, és ez abban áll, hogy nemcsak a közösügyes és Kossuth-politika létezik mint alternatíva, hanem ezek közt közbül áll a szélbal politikája, mely a fejedelem közösségével, akar personal-uniót. Ily nyilv.ll, , ... tán a szélbal részéről a Kossuthtal való czélközösség még meg nem volt tagadva. De ha nekik nincs közös politikájuk Kossuth tal, akkor miért korteskednek az ő nevével, az ő vezérségével, az ő czéljaival ? Ez a meglepő nyilatkozat a szélbal egy részében visszatetszést szült és kívánatosnak tartjuk, hogy eszmecsere tárgyát képezze, mert a közönség szeme előtt egy fátylat lebbent föl, mely alatt van — a szélsőbal különböző elemeinek eltérő nézete és iránya. Az egyesült ellenzék szónoka : Lukács Béla volt. Sok érdekest mondott. Még nem vete föl a bizalmi kérdést, csak kilátásba helyezte azt ; keveset foglalkozott a költségvetéssel és a pénzügyi bizottság jelentésével, többet a pénzügyminiszter úr októberi expozéjával és anyagi helyzetünkkel. Ez pártfájának taktikája. A pénzügyi bizottság jelentésének egy passusát ragadta ki és ráfogta, hogy a helyzet komolyságának nem felel meg, mert azt meri állítani, hogy államháztartásunkban már az is kedvező állapot, hogy újabb fedezetről gondoskodni nem kell. Ezt ő arra magyarázza, hogy a meglevő 15 millió rente és 11 millió vasúti kötvénynyel több volt nyomva, mint 1879-ben fedezetül kelte, és ezért ez nem komoly javulás, mert több papírt nyomatni akármikor lehet. Téved , nem erről van szó, hanem van azon fedezet megtakarításáról, mely tavalyra megszavaztatott és mire ő és társai azt hirdeték, hogy elég sem lesz. És eddig még nem történt meg az, hogy a megszavazott fedezet, ne egy, de két évre legyen elég és ez, a pénzügyi bizottság által, szerényen, »ideiglenes és viszonylagos«-nak mondott javulás. Aki ezt tagadja, az nemcsak a tényeket feledi el, de azt is, mit Lukács tavaly jósolt. Különben Lukács beszédének egy részét arra fordítá, hogy tavalyi jóslatait igazolja. És hogy tett? Azt mondá: megmondta, hogy a deficit 1879-ben lesz 40 millió is; az előirányzatból mondta ezt, és ime beteljesült! Hogyan ? Hát úgy, hogy ő ehhez számítja az akkor még nem létező vízkárokat 2*/a millióval, a más évekről szóló póthiteleket. No aki így számít, annak mindig igaza van, mert nem azt igazolja, mit állított, t. i. az előirányzat irrealitását, — de olyan dolgokat, mikről akkor beszélni sem lehete. így állítja ő össze a folyó évi mérleget is. Kihagyja a fedezetből az új adókat, sőt az államjószágok eladásából befolyó bevéteeket is; felveszi a kiadások közzé, nemcsak a Dunaszabályozás későbbi költségeit , de még a tavalyi (ínséges) póthiteleket is — és így kihoz 1880-ra is 35 millió deficitet. így lehet csinálni többet is, mert a múlt évi és a későbbi kiadásokat is összeszedni ; minden fedezetet, tetszés szerint mérlegelni vagy kihagyni könnyű dolog, hanem nem költségvetés, melyben csak azon év terhe, a meglevő vagy várható fedezettel vétetik föl, és a fenmaradó rész, mit kölcsönnel kell fedezni, képezi a hiányt. És ez, 1880-ban 19 millió, nem több. Lukács a kormány szemére veti azt is, hogy néhány törvényjavaslatát, a capacitatiónak engedve, visszavonta. Tehát: ha makacsan ragaszkodik javaslataihoz a kormány, ha pártja támogatja, ez mameluk, az zsarnok ; ha az enged ennek capacitatiójára, akkor a párt alkudozó fél; a kormány programmtalan, így nehéz megtudni, melyik a jó kormány és a független párt. Végül: Lukács a hivatalos lap árverési hirdetéseit hívta segítségül, ezekkel demonstrálta, hogy az ország rossz anyagi helyzetben van. Igaz. Bár alighanem ugyanazon hirdetést kétszer, háromszor adta össze, midőn évenként 50 millió forint értékű ingatlan és 12 millió forint ingóság árverését lopta ki. De, tegyük fel, hogy így van : nem tudja-e ő, hogy 1874-ben vagy 1877-ben még rosszabb volt a helyzet, és hogy ha maga kénytelen volt bevallani, hogy ennek nem a kormány az oka, ugyan, hogy csinálhat ebből vádat ellene? Beszédének e része érdekesebb lett volna, ha igazságosabb lett volna. Pártunk részéről: az előadó és Kármán Lajos beszéltek. Beszédeiket közöltük. A vita hosszú lesz! — A szerzői tulajdonjog biztosítása tárgyában összehívott enquete tegnap este tartott ülésében a zeneszerzeményekre nézve történtek intézkedések. Az ülésről még a következő részleteket közöljük . Az akadémia által előterjesztett javaslat 50. §-ában kimondatott, hogy az ídói tulajdonra vonatkozó intézkedések, különösen az utánnyomás tekintetében a zeneművekre is fognak alkalmaztatni. Az 51. §-ban kimondatott, hogy a zeneművészek és azok szerzeményei ugyanazon oltalomban fognak részesülni, mint a minőben részesül az írói tulajdonjog, vagyis a zeneművek joga assimilálva lesz az írói joggal. Az 52. §-ban kimondatott, hogy a szerző beleegyezése nélkül kiadott minden oly átdolgozás, mely önálló szerzeménynek nem tekinthető, nevezetesen valamely zenemű kivonata jogbitorlásnak fog tekintetni. Az 53. és 54. §§-ok kisebb irályi módosításokkal elfogadtattak. A javaslat 55. §-a a zeneművek jogbitorlása körül előfordulható műszaki kérdésekre külön bizottság felállíttatását rendeli el Budapesten, Kolozsvárott és Zágrábban. A bizottság helyeselte az ilyen szakegyletek felállítását — azon megjegyzéssel, hogy a további részletek iránt intézkedések fognak létezni. A legközelebbi ülésen a színművek, operák és operettek szerzőinek tulajdonjoga fog tárgyalás alá kerülni. E tekintetben egy nagy fontosságú indítvány van bejelentve, hogy operákban, operettekben előforduló nyitány vagy valamely magándal előadása ne essék a törvény korlátozása alá akkor, ha azok nem színpadon adatnak elő, hanem csak pl. valamely concertben vagy magánházaknál előfordulni szokott úgynevezett házi mulatságok alkalmával. — A herati kérdés van’most Angolországban napirenden. E kérdés lényege: Heratot megvédeni az oroszok támadása ellen Merv okkupácziója esetében. Rawlinson, ki középázsiai kérdésekben az angol kormány első tanácsadója, 1878-ban kijelentette, hogy Angliának szükség esetében Afganisztán minden többi részét is fel kellene áldoznia, csak hogy Oroszországot visszatartsa Herat birtokba vételétől, mert ha Oroszország egyre lábra kapott volna Heratban, a lehető legkedvezőbb helyzetben volna mind Afganisztán mind Perzsia fölötti befolyásának kiterjesztésére és Hindosztán kapui is nyitva állanának előtte. Világos pedig, hogy Herat Oroszország általi okkupácziójának veszélye már nincs távol. Az angol érdekek tehát feltétlenül elővigyázati rendszabályokat követelnek a fenyegető veszély ellen. Az angolok kétségkívül maguk foglalhatnák el Heratot, de katonai alapjuk 400 kilométernyi távolban, t. i. Candaharban van. Ezért az angolokra igen veszélyes vállalkozás volna ily nagy távolságban s mindenütt ellenségtől környezve megállapodni. Azonkívül az oroszok felbátorittatnának Merv birtokbavételére s Anglia épen ezt akarja megakadályozni. Ezért jöttek Herat és Perzsia okkupácziójának eszméjére. Perzsia kész erre a nélkül, hogy Angliától garancziákat követelne. Ellenkezőleg Anglia kér Perzsiától garancziákat s hir szerint követeli, hogy rezidens rangjában Heratban egy angol követ installáltassék, hogy az események fölött őrködjék és kormányának jelentést tegyen. — A képviselőház kérvényi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében az országos izraelita iskolaalap jogi természetének kérdésével, illetőleg az ezen ügyben beadott törvényekkel foglalkozott. Vécsey Tamás előadó felolvasta a bonyolult és évek óta fügőbben álló ügyre vonatkozó kimerítő expozéját, mely hét évre terjed s azt felvilágosító megjegyzésekkel kisérte. A bizottság hosszas beható tárgyalás után Vécsey Tamás előadó indítványára elhatározta, hogy a képviselőház elé a következő véleményt terjeszti : »A ház az országos izraelita iskolaalap jogi természetének megbírálását a közalapok és alapítványok megvizsgálásának idejére tartja fenn, a ház ideiglenes intézkedése azonban addig is szükségesnek találtatván, a kérvények is oly utasítással adatnak ki a vallás és közoktatásügyi miniszternek, hogy az országos izr. alap jövedelméből a népoktatásra fordítható segélyek kiutalványozásánál az illető iskolának törvényszerű állapota s az azt fentartó hitközség anyagi helyzete, továbbá a méltányosság és átalános kultúrai szempont legyen irányadó. A bizottság az előadót a véleménynek a ház elé terjesztésével megbízván, ezen ügyben végzett hosszú munkálkodásáért köszönetet szavazott. Ugyanezen alkalommal tárgyalás alá került Szeged kérvénye, melyben a harmadik egyetemnek Szegeden felállítását kéri. A bizottság e kérvényre nézve azt véleményezi, hogy utasítassák a vallás- és közoktatási miniszter, hogy a harmadik egyetem felállítása tárgyában a kellő időben a kezdeményezést megtegye. Több órai minisztertanács volt ma este. A német szerződési tárgyalások, valamint a szerb vasúti csatlakozások iránti kérdések csak a mai miniszertanácsban kerültek tárgyalás alá.—(B.C.) — A közös hadügyminiszter előterjesztései a tavaszszal megejtendő csapatdislokácziók iránt — mint a »P. Lt.« bécsi sürgönye jelenti, már az uralkodó előtt vannak helybenhagyás végett. Ezek szerint bizonyos az, hogy a Rainer-ezred Salzburgból Déltyrolba s a 15. vadász-zászlóalj Bécsből ugyanoda fog áttétezni. E két csapattest már meg is kapta a rendeletet, hogy menetkészen álljanak. —‘ Az átalános költségvetési vitára mostanság még csak a következő szónokok van A „HON“ TÁRCZÁJA. Akik kétszer halnak meg. Regény. Irta : Jókai Mór. Első rész: A „Tegnap.“ (29. Folytatás.) A »Stella.« És az nem költői agyrém; az történelmi adat, hogy a tótok maguk verték szét a pánszláv szabad csapatot. Olyan arany betűkkel felírandó történelmi fénypont, mint a minő volt az, mikor Kapisztrán rongyos emberei megverték a fényes török szultán hadait Nándorfehérvár alatt. A szegény magára hagyott tót vezér nélkül, fegyver nélkül, bottal, kaszával, vasvillával verte ki az országából a minden szláv népeket egy »vas gyűrűbe« foglaló csábítót. A szabad csapatban volt egy összetartó csoport, mely a vezér táborkarát képezte; ez egy külön szövetség volt, amit majd később még jobban megismerünk. Ugyanaz a szövetség ez, amely minden európai nagy háború alatt nyíltan üti fel a fejét, máskor csak lopva működik, de akkor harczol. Hajdan Baklovagoknak hitták őket. A napóleoni hadjáratok alatt a Németalföld és a Rhónus vidék volt a főtanyájuk, de beszáguldozták onnan egész Európát, mindenütt magukhoz szedve a főtábortól elmaradt maradeuröket, minden ország kalandorait, szökevényeit s szabad csapat czime alatt, kerülve a nyilt harczot, zsákmányoltak szabadon, sarczolva urat és parasztot. Ezek ragadták magukhoz a Szwornoszt beküldött csapatjánál a vezérszerepet, s befészkelték magukat a gargóvári kastélyba, úgy hogy csak az ő hiveik voltak a várban, a Szwornoszt fegyveres hada a helységben tanyázott. Legfőbb ideje volt, hogy Pálma segélyt kiáltson: »mentsen meg a barátainktól.« Megtörtént: tervszerűen és szabályosan. Ezzel a tót néppel lehet összebeszélni: nem fecseg ki többet, mint amennyit egymásnak el kell mondani. A délelőtti népgyülés csak arra való volt, hogy majd s a »pap« lázitó beszédére , — (a mi mindennapi imádság volt) s a szolgabiró megjelenésére (az embernyúzóéra) a nép felzendül s egész csoporttal tódul a várkastély udvarára, halálra keresve urat, magyart, szolgabirót. Ezek a kiabálók pedig épen Illavay kiválasztott férfiai voltak, akik aztán az első jelszóra neki fordultak a korong végével a meglepett kalandoroknak s véresre vert fejekkel űzték ki őket a várkastélyból. Szerencséjük azoknak, hogy jól tudtak futni. A rablóbandánál az a szokás, hogy kiki magát védelmezi, nem egymást. Egy gondolat alatt, egy riadás alatt, kirohant az egész borda a dobogóhídon, átkozódva, káromkodva, — a megbajusztalanodott vezérrel az élén , — nyomában a csépelő tótság. Hanem odakinn kezdődött azután az igazi harcz. A lármakürt recsegésére előrohantak a fegyveresek százankint s a piaczot elállták egész tömegben, szuronyt szegezve és lövöldözve, s aztán akármilyen vitéz legyen is a paraszt: a puska csak puska, a dorong nem sül el. — Hát csak gyűljenek össze, annál jobban megverjük őket! hangzott fel Illavay szava. Pálma ott állt a rondella ablakában és onnan nézte a szép színdarabot. A gróf kétségbeesetten járt fel s alá a teremben, s mr. Cousinnak könyörgött, hogy hozza ki a pisztolyait a szobájából s aztán húzassa fel a csapóhidat. Pálma pedig gyönyörködött e látványban ! Mennyire széppé tesz egy embert az a villogó kard a kézben! Milyen más alak lett belőle egyszerre! A Pantorsoból Achilles-szobor! Nincs már az arezon egy rút vonás sem, az mind lelket hirdet. — Mily ösztönszerű bátorság, mily férfias hév, nyugalom, tűz, együtt! — Parancsszavára a tömegek sorakoznak, az ellenfél puskaropogása közül kihullik kaczagó megvetésének szava. A golyók ott fütyülnek el feje fölött. »Cserebogarak!« oda se néz nekik. — Most ő is telt adat a hoszszu pásztorkürttel, s arra a hegyek közül három, négy helyről viszhangzó jel felel: »no most aztán hajrá!« az erdőkben elrejtett csapatok minden oldalról előtörnek, a kalandor csapat elől-hátul megtámadva, eszét veszti, s fut, a merre még nyilást lát, eldobál fegyvert, kalapot, hogy rá ne ismerjenek s menekül erdőnek, bozótnak, a hány, annyifelé. Félóra nem telik bele s tiszta az egész tér, a szétvert gyülevészt hajrá ordítással üldözi a paraszthad, messze az erdők közé. Az az egy ember, a ki se nem hadvezér, se nem hős, csak szolgabiró; polgári hivatalnok, maga vezeti a harczot, közé is vág a karddal, ahol ellenállásra csoportosul az ellen s szétriasztja azt, mint héja a csirkét. Nincs varázspalcta, mely olyan változást tegyen emberben, mint az a kard a kézben. Pálma elfeledte a félelmet, a veszedelmet; ő csak gyönyörködött. A donjon ablakából még a szavait is kellett hallania. Az öregek nemsokára jöttek az elvett zászlókkal. Volt annak a hadnak minden ötven emberre egy zászlója. Biz azokat eldobálták. Vége volt a hadjáratnak. Az egész hadjáratnak vége. A délczeg daliás alak feltárta kardját az égre. Ilyen arczczal festik Hofer Andrást! Az öregek, kik körülé csoportosulnak, leveszik kalapjaikat. Istenhez szólnak, ugye ? Pálma sóhajtása is az ő hálaimájuk közé vegyül. — Akkor ez a délczeg férfi, mintha a hattyulovagok eszményképe helyett megint vissza akarná váltani mindennapi prózai alakját, eldobja a kezéből azt a kardot s a ruhája oldalához feni a tenyerét, arczát olyan furcsa torzképpé fintorítva, mint mikor a gyermek valami ronda tárgyba markolt bele. De ez a csúnya, nevetséges torzkép olyan szeretetreméltó volt, hogy Palma .... mit tett volna, ha közel van hozzá ? Nem volt szüksége a tündérnek a légen át sírni, jött fel maga a hős hozzá, nehézkes lépteivel, amikért azzal szokták gúnyolni, hogy bizony behorpad alattuk a föld. Pálma kijött a donjonból s azt mondá atyjának: — A nyomorultak szét vannak verve. Ez az »ember« összetörte őket. Ennek az »embernek« valamit kellene mondani. Cousin úr előre szaladt. Ő neki kellett utóbbt legelőbb meghozni. Futottak a ficzkók, mint a nyulak. Hiszen gyáva had ez! Cousiner régen ki akarta őket már innen vezetni a vadászok segélyével, csak az uraság iránti tekintet tartóztatta. Most aztán a gróf is rájött, hogy milyen oknélküli volt az egész nagy félelme. Hisz ahogy a szolgabíró kifüstölte ezeket a sebonnaiakat innen, azt ő maga is megtehette volna, ha olyan nagyon »jó ember« nem volna. A veszély semmivé törpült: most már csak az volt az aggodalma, hogy hova lett hát a Stella ? Kinek a kezében maradt az a nagy dulakodás közben ? Nem taposták-e össze? Szemei azt keresték a földön midőn Illavay eléje toppant. Ferencz a felhevüléstől jogosult szemrehányás hangján szólt a grófhoz: — Gróf úr! Ön a legveszélyesebb rablóbandát fogadta be vendégül a házába; jobbágyaitól félt, amazoktól várt védelmet. Most a jobbágyai keltek az ön védelmére, azok szabadították meg önt és családját. Ezt a népet önnek becsülni kell. Nem! Szeretni kell! Mondja meg ezt nekik. — Valóban, nagy hálával tartozom, monda a gróf. Meg fogom nekik köszönni. Cousin úr, a pinezémet nyissa fel. A gróf a rondellába akart lépni, hogy majd onnan tart dikeziót. Egyúttal a Stellának is utána nézhet, nem esett-e ott el ? — Nem úgy, gróf úr! (Illavay most parancsola háznál.) Ne a pinczéjét, a szivét nyissa ön fel. Mentsen le a néphez s szorítson kezet minden emberrel egyenkint. Soha becsületesebb emberek kezét nem szorította ön meg. — Megteszem, megteszem, monda a gróf. Derék jó emberek. Hűséges jobbágyok. Lemegyek közéjük. És ment. De Illavay látta, hogy minden lépésnél keres a gróf valamit a földön s a lábával minden fénylő üvegcserepet megtapint; — olyan kicsinyes volt a nagy dolgokban, mint amilyen nagyszerű a kicsinyekben. Illavay kitalálta, hogy mit keres ? — Mindenki eltávozott, csak ő maradt Pálmával egyedül. Illavay a balkezét, amit ökölre szorítva tartott, mosolyogva nyújta Pálma felé. — Nézze grófnő, az egész tusakodás alatt a kezemben feledve tartottam ezt a gyűrűt. Tehát csak félkézzel harczolt, a másik öklét elő sem vette. Pálma arcza visszaadta a mosolygást. Szép, tündérekhez illő mosoly volt az, akik azért mosolyognak, hogy virágbimbókat csaljanak megnyílásra vele. — Én kérem önt, hogy tartsa meg ön ezt a gyűrűt. Most aztán eltűnt a mosoly Ferencz arczáról. — Anyjának talizmánját ? monda szomorúan. — Nem ajándékba adom. Azzal önt nem szabad senkinek megsérteni. Cserébe adom — azért a gyűrűért, amit ön az órazsinórján visel. Az volt a visszautasító menyasszony jegygyűrűje. Illavay ott hordta azt a mellén, mint ahogy viseli az ember a két tenyerén a két M betűt, ami azt jelenti, hogy »Memento Mori«. És jó azt minden nap látni. Ezt a kevélységlerontó jelvényt. — Ez pedig az én talizmánom, szólt mély, halk hangon. — Tudom, azért kérem »cserébe«. Az a kifejezés, ami e szónál Illavay arczán elborult, valóban olyan volt, a melytől az a vastag lárva a lélek előtt, ez a durva, idomtalan arcz, — megszépül, — fölségessé idomul át; oly valami az, ami még a néger fekete arczát is világossá teszi: az elfojtott férfikeserű léleklobbanása. Ebben bűbáj van, mely magához ragad, és megigéz. — Grófnő, — monda olyan hangon, mint a harangszó utóringása. — Ez a gyűrű nekem többe került, mint a mennyit Golkonda minden gyémántja ér. — Tudom. Keservekbe, amiknek nincsen ára! sietett a grófnő sebesen kiegészitni a mondást. — S ezt a gyűrűt nekem a lábamhoz dobták. — Szerencsétlen volt, aki azt tette! — Szeretett, amíg nem ismert, s jól tette, hogy kimondta, mikor megtudta, hogy nem igaz. — Ön fél, hogy ezt a gyűrűt még egyszer ilyen áron fogja visszavásárolni ? — Tudom azt. — Miért sért meg engem ? — A grófné most álmodik. — Akkor álom az egész életem! Egész hajadon koromig arra neveltek, hogy soha ne lássak férfit; s mikor aztán egyszerre betaszítottak a világba, azt mondták : itt van egy sereg »beszélő majom«, a kik közül egyet ki kell választanod, hogy szerencsétlenné tedd érte világáig! Én is mondtam magamban, hisz ez csak álom! — Hát az is álom volt, hogy egyszer elém hoz a sors, nem! Én hiszek Istent! Imáim hozták elém. Egy férfit. Nem tudok mellé más nevet adni. Férfit! Hát ez is álom volt ? Nem láttam-e őt’itt — és ott — és amott — egyedül, egymagában, egy pokol ellenében védelmére kelni annak, aki tehetet- Lapunk mai számához egy fél év melléklet van csatolva. nak előjegyezve :pro: Grünwald Béla, Simonyi Iván és Tischler Vincze országgyűlési képviselők ; contra: Orbán Balázs, Turgonyi Lajos, Simonyi Ernő, Miklós István és Madarász József. Ezenkívül — amint értesülünk — holnap még gróf Apponyi Albert s valószínűleg hétfőn Széll Kálmán fognak felszólalni. A pénzügyminiszter a jövő hét első napjaiban szándékozik a vitában részt venni. Tisza Kálmán miniszterelnök csak később fog beszélni. (»B. C.«) — Párisban elfogtak egy 28 éves muszkát, kiről az a gyanú, hogy részese a moszkvai merényletnek. Francziaországba menekült s ott tartózkodott a vidéken, midőn pétervári társai azt sürgönyözték neki, hogy az orosz rendőrség mindent elkövet, hogy nyomába akadhasson. A franczia rendőrség két ily gyanús sürgönyt tartóztatott fel. Az orosz nyugtalanítva a sürgönyök elmaradása által, Párisba ment s ott elfogták. A szentpétervári merénylet. A czár és családja ellen intézett legújabb borzasztó merényletet uj világításba helyezi a »P. Ll.«-hoz egy nappal a téli palotában történt robbanás előtt elküldött varsói levél. E szerint jó nagyszámú elfogatásokból, melyek igen sok oly személyt is érnek, kik bizonyára nem számíthatók a nihilisták közé, látható, hogy egy nagy politikai összeesküvés létezik, mely sokkal szolidabb alapon nyugszik, mint a nihilista bolond üzelmek. Az egymástól legjobban eltérő tendencziák titkos bizottságai ma kezet nyújtanak közös akcióra, mert megegyeznek abban az egy czélban, hogy a fennállórendszer bukását idézzék elő. A titkos nyomdák fölfedezése következtében megindított vizsgálatokat nagy titokban folytatják és az illető bizottsági tagok neveit senki se tudja. Figyelemre méltó az a tény, hogy a lengyeleket a mostani elfogatásoknál bántatlanul hagyják. Ha egy lengyel mégis az elfogottak közt van, akkor bizonyára megszűnt lengyel lenni s teljesen átment az orosz nihilisták táborába, kik előtt tudvalevőleg semmit sem ér a vallás és nemzetiség. A lengyeleknél nagyobb szerepük van a mozgalomnál a zsidóknak, de ezek nem igazi hívők, hanem kozmopoliták. A tulajdonképi vezetők kivétel nélkül telivér oroszok s ez által az összeesküvés hamisithatlan eredeti orosz jelleget nyer. A jégtörő gőzhajók. — Levél a szerkesztőhöz. — T. szerkesztő úr! Engedje beleszólanom az árviz kérdésébe, az országosan meghurczolt, ellenzéki harczra már az elkopásig fegyverül használt, a főváros részéről agyonmemorandumozott s a külföld által is megbizalmi-férfiaztatott s utolsó instantiában a szakértőktől a hozzá nem értőkhöz fellebezett nevezetes kérdésbe. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy Budapest is, Szeged is nagy város, de Budapest nem Szeged; hogy a Duna is folyó, a Tisza sem egyéb; de azért nagy különbségek vannak a kettő közt; hogy végre a jég is vízből áll ugyan össze ; de roppant különbség van árvizek tekintetében a víz és jég között, s hogy nevezetesen a Duna jege veszedelmes, nemcsak a torokfájást okozó fagylaltban, hanem evetlenül is. Ki hinné, hogy ezen igen elemi igazságokat szükséges hirdetni ? Pedig leggyakrabban egy szuszra beszélnek Budapestről és Szegedről, állandóan fel