A Hon, 1880. április (18. évfolyam, 80-107. szám)
1880-04-01 / 80. szám
18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Csüttörtök, ápril 1. ,eartlial iroda« jK-tere, Athenaeum épüit. A lap szellemi részét illatd minden kolelevány a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak eL — Kéziratok nem adatnak vissza. BflRDETÉSEK «zintugy mint előfizetések a kladó-hivatalbe CBarátok' tere, Athenaeum-épttlet) köldepdék. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. KladtfelilTatal Baritok'tere, Athenaeum*épaiet földszint Előfizet««! dll t Portán ktUdve, vagy Budapesten háshoz hordva reggeli ts Mti kisdás együtt, 1 hónapra . . . f', t, i t , , , 2 ht i'l is 19 3 hónapra 3 hónapra . ¡ « i^t Am eeti kiadáa portai kislönkttsdáseért felülflaetán negyedévenkint I . Am elOflaetóa az et folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, miidenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás HOLT XVIII. évfolyamára. Előfizetési firak: Fél évrg . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 › Egy hónapra .... 2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a sHony kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. AHony szerk. s kiadóhivatala. Budapest, márczius 31. Az angol választások és Magyarország. Angliából érkeznek a választási hírek; az eredményt még nem tudhatni, — a híreket érdekkel olvassuk, latolgatjuk... Nem csak az átalános európai helyzetnél fogva érdekelnek minket az angol választások, eredményükben úgy, mint lefolyásukban , hanem sok más tekintetben is, így a többek közt azon vonatkozásnál fogva is, mely Gladstone beszédében Magyarország befolyására történt, és így, mintegy első alkalommal jön, angol választási fegyverül még a magyar befolyás is felhasználva, ami bizony akár helyesen, akár helytelenül történt, nem mutat arra, hogy abban a rohamos hanyatlásban lennénk, melyről az ellenzék nálunk oly keservesen tud panaszkodni, de e mellékes körülményen kívül: sok alkotmányos tanulságot meríthetünk az angol választási küzdelemből, és annak eredménye nem csak a nemzetközi helyzetre, de — közvetve — hitelünkre és politikánk további fejlődésére is kihatással lehet. Azt hiszszük ugyan, hogy az angol szabadelvű párt, főleg ha többségre jut, és a kormányt kezébe kerítheti, épen nem fogja azon furibundus irányba vezetni Angliának külpolitikáját, melybe Gladstone most vezeti e párt politikáját; mert az angol hatalmi érdekek és a bevégzett tények, az angol kereskedelmi és pénzügyi érdekek egyaránt veszélyeztetve lennének az által, és ezt semmiféle angol kormány meg nem kockáztathatja; sőt, tovább megyünk, és azt állítjuk, hogy még csak azt az indifferens non interventio politikát sem követheti többé Anglia, melyet Gladstone, 1868—74 között, oly mesteri tökélyre vitt volt; mert most már a Suezen, Cypruson, Kis-Ázsiában, Afghanistánban és a Cap-tartományokban egészen más positiója van Angliának mint akkor volt; pedig Anglia a positiókat föl nem adja és ennek, az uj helyzetből folyó logikai, sőt fizikai kényszere lesz minden kormányra , akármilyen mercantil hajlamai és russophil előzményei legyenek. De hát annyi bizonyos, hogy a liberálisok győzelme esetén, sok tergiversatió, a múltból származó sok velleitás, sok alkudozás, habozás uralkodnék az angol politikában , különösen pedig : az ellenzéki szereplés következtében, úgy Európában, mint Angliában sok aspiratió támadna föl, melyek Oroszország, a délszláv tartományok és Olaszország magatartásában, Európa békéjére veszedelmes változásokat idézhetnek elő. Ezért lehet vészes hatása ránk és hitelünkre is, sőt európai zavar esetén, esetleg egy provokált actió miatt, politikánkra is, az angol liberálisok győzelme. Amiből természetesen azt a tanúságot is levonhatjuk, hogy milyen veszedelmes tényezővé lehet egy párt, valamely ország és Európa érdekeire nézve, ha szenvedély, átalános humanisztikus frázisok és nagy ellenzéki követelések által vezérelteti magát, biztatja a nemzetet; és ha ez nem is talál megártani a nagy, de szigetország Angliának , igen veszedelmes lehet egy Olaszországnak — vagy Magyarországnak. A másik tanulság, az angol választási mozgalomban : in puncto programm található. Nálunk folytonosan hangsúlyozzák a nagy kidolgozott pártprogrammok szükségét. — Angliában erről szó sincs. Ugyan olvasott valaki programmot az angol pártok szónokaitól ? Még csak tüzetes fejtegetéseket sem. Vannak egyesek, kiknek vannak kedvencz eszméik, Brigthnak az őclausulája, Hamiltonnak igazságügyi nézetei, a harmadiknak a korcsmákról, a negyediknek a kisbirtok teremtéséről, de egyébiránt a jelöltek szorítkoznak a múlt főbb politikai mozzanatainak bírálatára, a kormány politikájának védelmére vagy támadására, Anglia érdekeinek hangsúlyozására , multjuknál és átalános irányuknál fogva követelik a pártok a nemzet bizalmát. Pedig bizony ott: a közigazgatás ugyancsak nem európai, telekkönyv nincs, az igazságszolgáltatás a régi kerékvágásban mozog, mégsem változtatnak egy napról más napra rendszert, hanem fejlesztik intézményeiket, lassan, biztosan, csakis a kényszerűség hatása alatt és ennek mértékében, mégpedig pártkülönbség nélkül, úgyszólván előre kiszabott programm nélkül, ezért nincs csalódás törvényeikben, azokat az élet diktálja, a régi, alkotmányból csak azt a követ szedik ki, mely érdekeikbe, fejlődésükbe ütközik; de csakis akkor, mikor egészen kész az, amit helyébe tesznek, készítve az élet által, és nem rögtönözve; ott az élet nemcsak a jelen, de a jövőre is irányadó, az angolok kombinált tervekről soha sem tudtak semmit, ezért programmtalanok ugyan, de boldogok és erősek; talán ebben is van egy kis tanulság. Nem abban a túlzásban, hogy mire se gondoljunk, de a fokozatos fejlődés és czélszerűség szemmel tartása tekintetében! Az írói és művészi tulajdonjogról szóló törvényjavaslat felett tanácskozó bizottság mai ülésében, melyen Keleti Gusztáv mintarajztanodai igazgató is részt vett, tárgyalta a képzőművészetekről szóló fejezetet. A bizottság védelemben részesítendőnek találta a rajzoló, festőművészet és a szobrászat alkotásait. A műipar termelvényeit külön törvény által kellene a bizottság nézete szerint védelmezni. Rajzok, képek és szobrászati művek tehát többszörözés ellen védetnek, ha a többszörözés elterjesztési szándékkal jogtalanul történik. Jogtalan többszörözésnek tekintetik az is, ha valamely mű ugyanazon művészeti ágban, de más művészi eljárás mellett többszörösíttetik (pl. festmény, rézmetszet által), ha az utánzás másolat után történik és ha az utánzás építészeti művön vagy iparművön történik. — A legközelebbi ülésben folytatják a képzőművészetről szóló fejezet tárgyalását. — Kumeran orosz ezredes gyilkosának, Deli Mohamednek ügye Konstantinápolyban jelenleg a nap főkérdése és politikai ügygyé nőtte ki magát. Az angol nagykövet — mint már jelentve volt — emlékiratot nyújtott át a portának, melyben a hatalmak diplomácziai képviselői sajnálatukat fejezték ki a fölött, hogy a hadi törvényszék Deli Mohamedet nem ítélte halálra. A porta erre azt válaszolta, hogy a hadi törvényszék ez ügyben még nem hozott ítéletet. A .P. Ll.c egy konstantinápolyi levele szerint az összes diplomácziai kar azt tartja, hogy azt a férfiút, ki egy orosz ezredest nyílt utczán csak azért ölt meg, mert keresztyén és orosz, fel kell akasztani, akár beszámítható volt a gyilkosság elkövetésekor akár nem. A bíróság, mely ez esetben külön lett felállítva, meg akarja állapítani a gyilkos elmeállapotát, mely most ugyan tiszta, de mondják, hogy Kameran megöletésekor s néhány nappal azelőtt nem volt az. De azok, a kik azt akarják, hogy Deli !?“ A ,HON“ TÁRCZÁJA. Akik kétszer halnak meg. Regény. Irta: Jókai Vór. Első rész: A „Tegnap.“ (46. folytatás.) Illavay adós maradt a felelettel. — E szerint ön rögtön útra kelne ? Kérdé a gróf. És senkinek sem volna szabad megtudni, hogy hová tűnt el ? — Valóban: a titoktartás az első föltétele a sikernek. A gróf csendesen dobolgatott az ujjaival azon a sandalfa szekrénykén, amiben napirenden levő iratai álltak. Válogathatott benne, hogy miféle módszerrel változtassa át ezt a kedves jó emberét porrá, levegővé, párázattá ? A meghatalmazást vegye-e ki a szekrénykéből, s engedje őt azzal futni, futni az ó világon, az uj világon keresztül, míg elolvad, mint a folyóban úszó jégdarab ; vagy a kormánybiztosi kinevezést vegye-e elő a rejtekből; a mitől aztán az el fog felejteni mindent, ami gyémánt, cserében azért az egy darab rögért, a minek neve »haza« s akkor aztán engedje őt elégni szépen, mint a meggyujtott alkoholt, mely után még hamu sem marad ? Az előbbit választotta. — Átadta neki egyikét azoknak a kellően felszerelt meghatalmazványoknak, a miket mindig készletben tartott magánál. Ő majd ki fogja azt tölteni belátása szerint. Azután az ellopott gyémántok leírását kellett még neki átadni, amiket a tolvajok nem tartottak érdemesnek magukkal vinni, pedig az is ott volt a szekrényben, azzal minden készen volt az útra. Jutalomról nem volt szükség beszélni. Hiszen övé volt már a Stella, a viselőjével együtt. A Stella viselője utána ment Ferencznek, mikor az már búcsút vett a gróftól, és tőle is. — Ön egy kérdésemre adós maradt. Hogyan akar ez országból kijutni neg nem engedem. — Sem a gyémántokért, sem az minden csillagáért, hogy ön az életét koczkáztassa. A kijutás most veszélylyel jár, én tudom. — Legyen ön nyugodt. Angol útlevelem van. Egész biztossággal utazhatom. — Nem látom önt még egyszer eltávozása előtt ? Nem jön fel egy szóra ? — Nem lehet. — Mi akadályozza ? — A hiúságom. Pálma elértette a választ. Ferencznek angolt kell csinálni az arczából elébb, az angol útlevélhez, s fél, hogy azzal Pálma kikaczagja. Szerette volna őt megölelni a bucsúvételkor, de sokan néztek rájuk, s azok nem voltak olyan értelmes állatok, mint a Gargó omladéki szemtanú. Be kellett érni egy forró kézszorítással. — Írni fogunk egymásnak. — Mihelyt lehet. — No hát eredj, Isten vezéreljen! Suttogó alig hallható szóval. De egy pár ragyogó köny Pálma szemében mégiscsak megjelent tanúbizonyságnak, a szív mélységéből küldve. Mikor Pálma visszatért atyjához, a gróf azt mondá neki: — Hát meg vagy-e elégedve velem ? Most már nem lesz belőle se kormánybiztos, se miniszter, se főbelőtt ember. Amíg a gyémántjainkat kergeti, az alatt eldül a koczka. — S ha nem talál is rájok, a legdrágább gyémántom meg lesz mentve : ő maga. És ezt igazán szive szerint mondta Pálma comtesse, a gargóvári bűbájos kisértet. Sietett ki a donjon erkélyére, kendőjével utána integetni a távozónak. Illavay uramnak tehát megint csak elő kellett keresnie a megboszorkányozott tükrét. Biz ahhoz az angol útlevélhez nem való ez a Bendegúz-pofo. Annak nagy átidomításon kell keresztül menni. És nem csak azért, hogy az osztrák rendőrök és vámosok elfogyják neki, hogy ő angol, de még inkább, hogy a külföldi »baldower«-ek száz lépésről meg ne ismerjék benne az idegent. Mikor neki fente a borotváját ennek a munkának , a bűvtükör megint elkezdett hozzá beszélni. »De nagy bolond vagy, édes barátom! Hogy a bajuszodat le akarod az ajkadról vágni! Ezt az egyetlen egy alkatrészét a pofádnak, ami megtekintésre érdemes. Egyéb szépség sincsen rajtad. Hát ér any-t nyit a világ minden brilliantja, mint ez a két szép felkunkorodott bajusz ? Azt mondtad mindig, hogy nem adnád oda egy millióért. Most már félért is oda adod. Na, meg aztán ráadásul egy pár szép ragyogó szemért. De hát olyan bizonyos vagy dolgod felel ? Itt tudod hagyni azokat a szép szemeket, azért, hogy a gyémántokat keresd ? —Barátom, bolond az, aki vőlegény korában előbb körül akarja hajókázni a földet. Ugyan mit mondanál az olyan emberre, aki így szólna a menyasszonyához : várj csak egy kicsit, kedvesem, mindjárt itt leszek; csak előbb részt veszek a Franklin éjsarki expedíciójában; mihelyt feltaláltuk az éjsarki szabad tengert, rögtön folytassuk a szerelmeskedést. Azt mondanád rá, hogy bolond! Pedig te nagyobb bolond vagy. Mert az éjsarki expediczió egy közhasznú czél után tör: az átjárót keresi, te pedig dibdált fényes kavicsok után szaladsz, amiktől a kedvesed se szebb, se jobb nem lesz. Nem okosabb lenne, ha keresztet vetnél Zsiborákra, meg a gyémántjaira s azt mondanád : birja békével! a bajuszodat pedig tartanád meg magadnak ?« Ferencz védte magát a goromba tükör ellen. »Ő azt mondta, hogy »ezek a gyémántok az én becsületem.« A tükör gúnyolódott. »Phrasisnak elég szép volt, de te magad nagyon jól tudod, hogy ez csak sophisma. Ha egy tönkrejutott dynasztának a gyermeke nem tudja az apja adósságait kifizetni, azért bizony nem veszti el becsületét, kivált, ha az összement vagyonból semmit sem tartott meg magának. Hát mi lesz, ha nem lesz ? Egy csoport uzsorás kénytelen lesz beérni azzal, amit eddig nyúzott az áldozatán. Ezért ugyan kár olyan nagy páthoszt vesztegetni el a kérdésre. — No, dobd el azt a borotvát ! S aztán eredj vissza s mondd meg a grófnak, hogy ha ellopatta a gyémántjait, hát küldje utánuk monsieur Cousint, hogy keresse fel az, s te pedig maradj a menyasszonyod körül, s ha vőlegény akarsz lenni, ne menj Columbus Bristofnak.« Okos ember volt az a tükör, de ezúttal hiába beszélt annak a nagy buksi fejnek, az a ragyogó két könycsepp azokban az esdekelve tekintő szép szemekben tönkrevert minden logikát, hermeneutikát. A bajusz áldozatul esett. Biz az pedig nagy áldozat. Igaz, hogy Angliában, Amerikában senki sem viseli. Németországban is kevesen: Európa minden civilizált népe irtja, de mi ázsiaiak annyira szeretjük azt a férfi arezon, hogy abban találjuk a Sámsonerőnket. Mikor aztán készen volt vele, akkor azt mondta neki a csúf tükör: — No most már tökéletes gorilla vagy!« Körül szakáll, az ajk fölött sima: — Ameriban yankee, Afrikában majom, — nálunk m' kettő. Ez volt az a »hiúsági« indok, amiért F .icz elutazása előtt nem látogathatta meg még egyszer menyaszszonyát. (Kolygtája köivetkezik.) Mohamedet fölakaszszák, azt mondják, hogy az esetben se kell neki kegyelmezni, ha bebizonyul, hogy tettét beszámíthatatlan állapotban követte el. A muzulmánok átalában a fogoly szabadon bocsátása mellett vannak. A porta három idegent is — az angol Hobart pasát, a lengyel Muzaffer pasát és a franczia Vitális tábornokot — vette fel a haditörvényszékbe, azzal a szándékkal, hogy a felelősséget az ítéletért rájuk tolja. Azt állítják, hogy Oroszország az esetre, ha Deli Mohamed szabadlábra helyeztetik, el van határozva a portához való diplomácziai viszonyait felfüggeszteni. — Bratianu Berlinben. A román miniszterelnök berlini útjának czéljáról keringett különféle hírekre vonatkozólag a Posea berlini levelezője elismeri, hogy Bratianu azért jött Berlinbe, hogy minden, a román vasutakat illető ügyet véglegesen rendezzen De már maga az a körülmény, hogy Bismarck háromszor fogadta B ra t ianut, bizonyítja, hogy oly ügyek is lettek tárgyalva, melyek nemcsak Romániát, hanem Bismarck herczeget is speciálisan érdeklik. Szó volt arról is, hogy Bratianu Románia királysággá emelését akarta keresztülvinni, de Bratianu Berlinben erre vonatkozó kísérletekkel hír szerint nemcsak felhagyott, hanem magánkérdezősködésekre ki is jelentette, hogy Károly fejedelem még nem látja elérkezettnek a pillanatot, hogy ily tervekkel lépjen a nagyhatalmak elé. A román trónörökösödést is szóba hozhatta Bratianu Berlinben, minthogy Károly fejedelem házassága eddig gyermektelen; mindazáltal e kérdésnek már hosszabb idő óta nem lesz szüksége esetleges eldöntésre, minthogy Hohenzollern Lipót herczeg legifjabb fia, Antal Károly fog annak idején a román trónörökösödésre javaslatba hozatni. Mindez ügyek azonban nem lettek volna elegendők Bratianut szenzácziós bécsi és berlini útjára bírni, melynek főczélja volt szondírozni a politikai helyzetet Bécsben és Berlinben, mennyiben volna lehetséges Románia csatlakozása a német-osztrák -magyar szövetséghez. A levelező nem tudja megmondani, jött-e létre valami tényleges egyezmény, de Bratianu meggyőződhetett, hogy az osztrák-magyar-német szövetség egyátalán komoly és tekintettel az európai béke fentartására messze terjedő is. — Közoktatásügy az európai Oroszországban. A legújabban megjelent orosz hivatalos statisztikai adatok (1874-ről) szerint az európai Oroszországban van 1.440.000 mindkét nembeli tanuló. A birodalom könnyebb áttekintés végett 3 területcsoportra osztatik: 1) a tulajdonképeni Oroszország 47 kormányzósági kerülete; 2. a , Visztula-vidék 10 nyugoti a 3. p. 3 b.,Iti kormányzó-9&g. Míndti ICOO l£«llOD«Ui vA.Mu -i másodikban 31 és a harmadikban 79 tanuló esik. E számok igen ékesen szólnak és sok mindent megmagyaráznak a tulajdonképeni orosz és a balti tartományok közti társadalmi és politikai viszonyok tekintetében. A városok és kerületek tekintetében az arány következő : a I. csoportban esik ezer lakosra a városokban 52, a kerületekben 13 tanuló; a II. csoportban a városokban 69, a kerületekben 25, a III. csoport városaiban 106, a kerületekben 25 tanuló. A tulajdonképeni orosz nép a vidéken tehát alig-alig részesül valami iskoláztatásban. Ami a két nembeli tanuló sereg közti különbséget illeti, csoportok szerint, ez is igen érdekes és tanulságos, míg az orosz falvakban 100 tanulóra csak 16 leány esik, addig ezek száma a II. csoportban 53, a IlI-ban 77. — Továbbá volt Oroszországban 1874-ben 183 gymnasium és 39 reáliskola. Most van 205 gymn. és 71 reáliskola, vagyis esik 400,000 lakosra 1 gymn. és 1.125,000 lakosra 1 reáliskola. — A franczia egyházi testületek elleni rendelet következtében, azok főnökei, mint Párisból jelentik, az ottani pápai nuntiusnál tettek látogatást, tanácsot kérve a további magatartás iránt. A nuntius tartózkodólag felelő s azon óhajtásának adott kifejezést, hogy az egyházi rendek érdekei a törvénynyel összhangzatba hozassanak. A legtöbb nem engedélyezett testület folyamodni fog e felhatalmazásért A jezsuiták a maguk collégiumait világi papokra akarják ruházni, maguk pedig Monacoba és Jerseybe kivándorolni. A klerikális franczia lapok zsarnokságról jajveszékelnek. Cassagnac a kormányt szidalmakkal habozza el. A radikálisok nem tartják elegendőnek aormány rendeletét, ellenben a mérsékelt köztársasáriak meg vannak azzal elégedve. . Lorisz Melikov gr. valamennyi politikai per siettetését rendelte el, hogy a Péter-Pálerőd kitisztíttassék a foglyoktól. Az elitélteket mielőbb kell rendeltetési helyükre hozni. Sok nihilista szabadlábrá helyeztetett és rendőri felügyelet alatt van. Azót továbbá táviratilag kérte az adminisztratív után Wologda kormányzóságba küldött személyekre vonoatkozó okmányok gyors megküldését. _ Legközelebb, hirszerint egy főkormányzóság simpitása fog bekövetkezni Kazánban, mely valamenyi ■YVolga-kormányzóságot magában foglalandja és állitólag I g n a t i e w gróf állittatik élére. Az európai Oroszország fogházainak tuitettcége jj mjatt ez évben is fegyenczszállítmány fog menni Lacuilin!?! — Az angol választási mozgalom most érte el tetőpontját. A ma eSte érkezett angol lapok a következő jelentékenyebb szónokok beszédeit közlik : Sir Stafford Northcote South Multonban beszélt; lord Hartington a szabadelvű jelölt North East Lancashireben ; Bright Birminghamban; Stanley Prestonban ; Cross és Lord Landon Garstonban; Peel Robert Porthsmouthban ; Forster Bradfordban; Ridley belügyi alállamtitkár Berwinkben és még számosan. A szónokok legnagyobb része a külpolitikát tette fejtegetése tárgyává. Rourke jól megleczkéztette Gladstonet minapi beszédéért, melyben uralkodónkat is a választási küzdelembe vonta. »Nincs Európában nagy és független kormány — mondá — mely kormányunkkal ne tartana s nagyon sajnos, hogy Gladstone mostana hatalmak egyike ellen kelt ki, Ausztria császárja ellen intézett kifakadásával. Auszsztria és Magyarország kormánya a legalkotmányosabb kormányok egyike az egész continensen, s nagy erőfeszítéssel segítségünkre is volt, hogy az európai békét fentarthassuk.« Az ellenzéki szónokok többnyire azon nyargalnak, hogy az európai béke minden erőfeszítés daczára sem tartatott fenn. »Ki más háborúskodjon, mint akik tényleg háborúskodtak,« — mondta lord Hartington. Sir Robert Peel beszédeit is érdemes elolvasni, ő mindkét pártbeliek előtt szónokolt s egyaránt aratott éljenzést és pisszegést. Sir Ridley is Gladstone ellen intézte beszéde élét, azt mondván, hogy egy exminiszterelnökhöz nem méltó denunciálni egy oly barátságos hatalmat minő Ausztria volt. Gazdatisztek képezése az első magyar biztositó társaság által. Fel volt említve lapunkban, hogy az első magyar biztosító társaság idei közgyűlésén elfogadott új alapszabályaiban a közhasznú adományokról egy nevezetes határozatot hozott, mely így szól: " A közgyűlés közhasznú czélokra bizonyos összeget szavaz meg, mely a tiszta jövedelem 2®/o-át nem haladhatja meg.« A mult évi tisztajövedelem 2®/o-a 18.000 frtnál nagyobb összeget tett ki, melynek hovafordításáról a »Gazdasági Lapok« az országos magyar gazdasági egyesület saját közlönye, a következő értesítést hozza. A társaság igazgatósága azon indítványnyal szándékozik a közgyűlés elé járulni, hogy e mindenesetre tetemes összegből gazdatisztek neveltessenek a bel- és külföld tanintézeteiben. Azon ifjakat, kik a társaság e nevelési évi járulékában részesíttetnének, az »Országos Magyar Gazdasági Egyesület« jelölné ki a megyei gazdasági egyesületek fölterjesztése alapján. Minden évben a pénzerőhöz képest több vagy kevesebb ily ifjú nyerend kiképzést bel- vagy külföldön az első magyar átalános biztosító társaság pénzén és valószínű, hogy ha a közgyűlés a választmány s az igazgatóság javaslatára más czélokra is (p. o. az »Országos Magyar Gazdasági Egyesület« istvántelki kertész- és földmives iskolájában 3—4 árva fiú kiképeztetésére stb.) szavazna meg adományt, a gazdatisztek képzésére, utaztatására mégis kerülhetne évenkint legalább 10,000 frt. A megyei gazdasági egyesületek betűrendben fognának a fölterjesztés megtételére felszólíttatni, s miután minden megyében nincs gazdasági egyesület, s miután valószínűleg 8—10 ifjú is részesülhetend e jótéteményben, a megyei gazdasági egyesületekre rövid időközökben ismét rákerülend a fölterjesztés sora. Az első magyar átalános biztosító társaság ismert liberalitásánál és lojalitásánál fogva föltehető, hogy a kijelölés, tulajdonkép a fölterjesztés jogát azon kisebb számú gazdasági egyesületekre is kiterjesztendi, melyek vele a gazdasági egyesület tagjainak tűz- és jégkár elleni biztosítására nincsenek szerződési viszonyban. Ezt annyival inkább reméljük, mert az a czél, mely az első magyar átalános biztosító társaságot e hazafias, e nagylelkű s fölötte hasznos és nagy horderejű határozatra bízta, az ország minden részében megkívánja a gyámolítást, az ápolást. Midőn tehát az első magyar átalános biztosító társaság e nevezetes határozatát örömmel juttatjuk a gazdaközönség s a vidéki gazdasági egyletek tudomására, lehetetlen akkor a méltánylás legmelegebb szavával nem üdvözölni e határozatot, mely újabb és praegnans tanujele azon érdekközösségnek, mely a gazdaközönség és e biztosító társaság közt létezik. Íme így viszonozza e hazai intézet azon rokonszenvét, melylyel a magyar gazdaközönség a társasfáú keletkezésekor ezt felkarolta ; igy ...'»».».luiza azon egyre növekedő bizodalmát, melynek köszönheti több tényező mellett az első magyar átalános biztosítótársaság azon nagyszerű eredményt, melyhez 22 év után eljutott, s mely meglepő, örvendetes kifejezést nyert az igazgatóság 1879-ik évi jelentésében, és a társaság mérlegében. Ha tehát azt kívánjuk, hogy a gazdaközönségnek ezentúl is mind nagyobb mértékben nyilvánulandó bizalma és részvéte folytán is mind fényesebb eredményt mutasson fel a hazai első átalános biztosító társaság évi mérlege, akkor a magyarországi földmivelés érdekében is kívánjuk ezt, mert az értelmes, a tanult, a nagyobb tapasztalású gazdatisztek számának szaporodása mozdítja elő elsősorban a hazai földmivelés emelkedését. Ez a czél az, melyet az első magyar átalános biztosító társaság igazgatósága és választmánya említett indítványával s a közgyűlés az alapszabályok 60. §. d) pontjának beiktatásával maga elé tűzött. Mit beszélnek rólunk Párisban? Julia Alfred franczia igazságügyminiszteri osztályfőnök ez előtt két évvel hosszabb ideig tartózkodván honunkban, alaposan tanulmányozta annak úgy múltját, mint jelenét s legközelebb Párisban népszerű előadást tartott Magyarországról, mely a »Grand journal« czimü franczia lapban egész terjedelmében megjelent s melyet ismertetni nem tartok feleslegesnek, már csak azért sem, mert valódi ellentétet képez azon legközelebb közrebocsátott munkával, melyet egy svájczi iró: Tissot irt s melynek már czime is »Voyage dans le Pays des Tsiganes« elárulja, hogy szerzője Magyarországot csak a »Kis pipá«-ban tanulta ismerni s hogy honunkat a czgányok országának keresztelvén, nem tekintett mélyebben sem annak történelmébe, sem jelen alakulásának mozzanataiba ; szükség volt arra, hogy Tissot ledér vázlatai erkölcseinkről és operette-szerü fecsegései alapos és komoly iró által cáfoltassanak meg s azért Julia Alfrédnek mindenesetre hálás elismeréssel tartozunk. Röviden és velősen adván elő a magyar nemzet származását és honfoglalását, ismerteti annak történelmét a leg 13 bb időkig. A megy® intézményt igen üdvösnek és czélszerűnek tartja, ~e rz azt eredményezi, hogy a politikai élet nem csak ” ’ ' • öszpontositva, is nyilvánul. Legveszélyt nézve a panslavismnek terjedése a fran hitnek, a mennyiben a süléssel fenyegetné. Oroszország folyton Duna torkolatait és ez országok kereskedelmét ura utaik által ellensúlyozzák, folyton uj utakat teremtene egerekhez. 1867 óta — mondja tov., mindent elkövetnek, hogy kereskedő irodalmukat és művészetüket fejleszsze szónokokban gazdagok s csengő szép nj is alkalmas úgy a költészetre mint a szónokulra következőleg végzi előadását. Ilyen a nemes és büszke nemzet, melyátságait nagy vonásokban megismertettem, s m