A Hon, 1880. április (18. évfolyam, 80-107. szám)
1880-04-20 / 97. szám
97. szám. 18-ik évfolyam Budapest, 1880. Kedd, ápril 20. Reggeli kiadás. SiserUeieasté« iroda« Barátok-tere, Athenaeum-épület X lap szellemi Hitei iUei, minden kisismin. » (Berkesztfiséghez istézendó. Bérmintetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Közíratok nem adatnayi tissbo. miRlkElTÉREK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hlvillk« G Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kladd-hivatal Barátok-te.''0, Athenaeum-ápülat földszint. El Szixetéai dij: Festin küldve, vagy Budapesten házhoz hordta reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 3 hónapra ••.•••••••• ** 1 hónapra ....................... dt esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedívenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, ápril 19. A kiegyezési tárgyalások közt legnehezebb volt a Lloyd-gőzhajózási társulattal kötött szerződés keresztül vitele, mert nehezen lehet megértetni, főleg a közönséggel, e közös vállalat jogosultságát, bár annak terhe, az új kiegyezés következtében, Magyarországra nézve csökkent, és szolgálatai tetemesen szaporodtak. De a legsúlyosabb vád, mit ennek alkalmából, az ellenzék a kormány ellen felhozott, az volt, hogy Fiumét feláldozza Triesztnek, és hogy tíz évre eltemette, az önálló magyar tengeri hajózás eszméjét, lehetőségét. Ezt a vádat tényekkel kelle megcáfolni. De akkor még csak kísérletet képezett, a fiumei angol szállítási vállalat. Az üzleti és hitelviszonyok pedig oly kedvezőtlenek voltak, hogy nagyobb mérvű vállalkozásra gondolni sem lehet. Most végre, tehát a kiegyezés után nem egészen két évvel, biztos adatok és kész szerződés alapján, állíthatjuk, hogy a fiumeiorgalom nagyobb, mint valaha volt, és hogy épen a reánk főérdekkel bíró nyugati kikötőkkel, egészen megbízható angol társulattal, mely egy év alatt, magyar társulattá tartozik átalakulni, az állandó összeköttetés biztosítva van. Fiume forgalma gyorsan emelkedik. 1877-ben volt 16 és fél millió értékű, 1879-ben már 29 és fél millióra emelkedett, és ha kivételesen kedvező körülményeknek tulajdoníthatjuk is, részben, a tavalyi gyors emelkedést, azt mégis konstatálhatjuk, hogy Fiume és az önálló magyar tengeri kereskedelem fejlesztése egészen kezünkben van, azt a Lloyddal kötött szerződés meg nem akadályozta. Az új szerződés, melyet a képviselőház két szakbizottsága már letárgyalt, állandóvá és nagyobbá teszi a fiumei tengeri hajózást. Egy angol társulat, a legfontosabb angol és franczia kikötőkbe, 150 évi menetre kötelezi magát Fiuméból, illetőleg oda vissza. Egészen önálló magyar társulttá alakul, melynek székhelye: Budapesten, üzletigazgató tanácsa íiuméban lesz, nevére iktatott 5 (összesen 4000 tonna tartalmú) hajóval birand, melyek számát minden évben egy 800 tonnás hajóval szaporítja, igazgatótanácsának két harmada magyar honpolgár lesz, és részvényeinek legalább egyharmada Magyarországon bocsátandó aláírásra. Mindez azt bizonyítja, hogy csakugyan önálló, kizárólag a magyar forgalomnak szolgáló és erős vállalattal van dolgunk, melynek alapítói, az eddigi fiumei vállalatban, teljesen megbízható és solid üzletembereknek bizonyultak. Ha így Liverpool, London, Glasgow, Marseille, állandóan lesznek velünk összekötve, sőt ezeken kívül még Bordeauxval, Rouennel, Máltával jutottunk sikeres összeköttetésbe, ha másfelől a Lloyd az olasz, görög és keleti kikötőkkel, Trieszttel egyenlő feltételek mellett tart összeköttetésben, akkor csak a szállítók üzleti szellemére, a kormány éber ellenőrzésére, a magyar kereskedők és termelők ügyességére van szükség, hogy a magyar tengeri kereskedelem felvirágozzék, és a közelebbi kiegyezést megerősödve, minden szolgálatra alkalmas állapotban érje meg. A kiegyezés leggyengébb oldala így el lesz enyésztetve, és minthogy az osztrák magyar Lloydra most körülbelül annyival költünk kevesebbet, mint amennyit az új vállalat subventiója (150.000 frt) vesz igénybe, láthatjuk, a régi és új kiegyezés utáni állapotok közötti különbséget. Hanem hát mikor a Lloyddal folyt az alkudozás, akkor azt mondák: ott vannak az angolok, miért nem szerződünk azokkal, hogy megalapítsuk az önálló magyar tengeri hajózást; most, hogy az angolok itt vannak, kipróbált hajóparkukkal, üzleti pontosságukkal és összeköttetéseikkel, sőt arra is ráállanak, hogy csinálnak számunkra egészen önálló magyar társulatot, melynek igazgatóságában is a magyar elem lesz túlnyomó, melynek tarifája, igazgatójának kinevezése, üzletszabálya egészen a magyar kormány befolyása és helybenhagyása alá van helyezve, akkor előállanak és kezdenek izgatni ez ellen, és beszélik, hogy minek a külföldiekhez fordulni; magyar erőkkel kell a vállalatot létesítni, hogy legyen igazán magyar. No , már tisztelet anemzetiség a hazafiságnak —de ilyen messze nem viszszük a nemzetiségi szempontot. Volt alkalmunk már : «magyar« vállalattal igen keserves tapasztalatot csinálni ; nincs akkora bizalmunk hajózási képzettségünkben és pénzerőnkben, hogy a Lloyd-társulattal való versenyben, hogy új összeköttetések keresésében, ilyen experimentatióra szánjuk el magunkat és ennek kedvéért, szakítsunk a három-négy év óta kipróbált angolokkal ; különösen miután azok önálló, magyar társulatot készek alakítni és öt évre oly erős és minden évben erősbülő hajóparkkal állanak szolgálatunkba, hogy a forgalomnak eleget képesek tenni és a versenyt kiállani. Ezt az erőt, valamint azt az üzleti összeköttetést, melyet ők, éveken át megszereztek , nem fogja pótolni semmiféle magyar hazafiság. Ezért csak a kormány javaslata mellett szavazunk. Ez, tényekkel cáfolja meg, a kiegyezés alkalmával ellene emelt vádakat és Fiume eddigi emelkedése bizonyítja, hogy mindent megtett , amit a magyar tengeri hajózás kifejlesztése és önállóvá tétele végett, megtenni lehete. A fiumei raktárakat újra egygyel szaporítni kelle , annyira emelkedik ott a forgalom. A déli vasút fölött megszerzett befolyás pedig (a magyar hálózat kiegészítése által, a zágrábkárolyvárosi részvonal megszerzése következtében) valamint a budapest-zimonyi vonalnak Kalocsán át vezetendő kiágazása, lehetővé teendi a magyar forgalom hátterének is, Fiume érdekeinek megfelelő átalakítását, így cáfolják meg a tények a legkeményebb vádakat! — A török-montenegrói konvenciió mely a határkérdés szabályozása iránt köttetett a porta és Montenegró közt,így hangzik: »A magas kormányaiktól, a kellő felhatalmazásokkal ellátott aláázottak abban egyeztek meg, hogy a gusinyei és plavai terület, melynek a berlini szerződés szerint Montenegró területének egy részét kellet volna képeznie, más területek által helyettesittetik s ennek következtében a két állam közti határ az aláázottak által hitelesített és a jelenlegi okmányhoz csatolt hat térkép kék vonala és e térképek mindegyikének hátára írt indikácziók szerint lesz vonandó, úgy, hogy az megfelelőleg az angol biztos által ajánlott trace-nak a tengeren Krucsi ponttól fog kiindulni és e tracet pontosan a tóig fogja kisérni. Minthogy a határ e része végleg traceirozva van, a bizottságnak e mellett semmi mással se fog kelleni foglalkoznia, mint a határjegyek felállításával. Ekkor az a tavat egyenes vonalban fogja átszelni és a kasztratii és hottii öblök közepén keresztül haladván, Kuse és Hotti hegyek csúcsán át Zem folyót a térképen megjelölt pontnál fogja elérni, mely az osztrák vezérkari térképen ,Serei névvel van megjelölve. E ponttól a határ Zem folyó völgyi útját fogja követni, Golich hegy lábáig emelkedvén, mely, valamint Seleit falu, Törökországnál marad. A határ, a Zemet Sereiből elhagyva Sukotnik hegyi szorost fogja átlépni és a Veznicza hegység gerinczén fog vonulni, honnan a vermosi völgyet fogja átszelni és irányát Stoczicza hegy csúcsa felé fogja venni. Eddig a pontig az olasz és orosz biztos térképei. Serei pont kivételével, alapul fognak szolgálni. Ettől a ponttól, mely a biztosok térképein a legszélső, a trace a hitelesített osztrák térképen indikált vonalat fogja követni, mely térkép a helyszínen eszközlendő határigazítások alapjául fog szolgálni. A határvonal ily módon fog a hagygerinczek hosszában haladni Lipovicza-Zementin hegycsúcsokon keresztül, Viczitor hegy csúcsáig, hol Velika falvai Montenegrónál hagyván, Mocra-Planinánál, mely Törökországé marad, véget fog érni. Az ottomán csapatok köteleztetni fognak, hogy a jelenlegi okmány aláírásától számított tíz napi határidő alatt ama pontokat, melyeket e pillanatban az új birodalmi határokon kívül bírnak, kiürítsék. Huszonnégy órával a kiürítés előtt a császári ottomán hadsereg által megszállott pontot parancsnokainak, a montenegrói fejedelmi hadsereg parancsnokát Podgoriczában pontosan fog kelleni értesíteniük az óráról, melyben a megszállott pontokról visszavonulandók lesznek. Ezt az órát be fogják várni a nélkül, hogy csapataikkal e pontoktól eltávoznának s azokat a meghatározott óra előtt nem fogják elhagyni. A császári ottomán kormány részéről a skutarji főkormányzó meg fog bízatni a hivatalos átengedési okmány kicserélésével. Ő fensége, a montenegrói fejedelem ugyane czélra egyik tábornokát fogja kinevezni. A kicserélt területnek a császári ottomán hadsereg általi kiürítése után a császári kormány felmentetik az e vidéken való közrend fentartásának minden kötelezettsége alól és senkinek se fog jót állani az ott történhető dolgokért, melyekért mindenkivel szemben, minden felelősségen kívül marad. E mellett magától érthetőnek vették, hogy ez az egyezség a berlini szerződést aláírt hatalmak elé fog terjesztetni. A fényes porta, egyetértve a fejedelmi kormánynyal, haladéktalanul fel fogja hívni a berlini szerződést aláírt hatalmakat, hatalmazzák fel konstantinápolyi képviselőiket, hogy üljenek össze értekezletre, hogy egy jegyzőkönyv aláírásához járuljanak, mely a fent jelzett feltételeket megállapítja.« — A köztárházak építésére a főváros által kihirdetett árlejtésre beérkezett ajánlatok Hupp Imre tanácsnok elnöklete alatt, a tanács által kiküldött bizottságban ma d. e. bontattak fel. Összesen hat ajánlat érkezett be ; egyik azonban t. i. Deutsch A. fia elég ajánlata, érdemileg nem vétetett tárgyalás alá, mert a munkacsoportnak csupán egyes nemeire ajánlkozott s mert százalékokban kifejezett jutányosabb tételeit nem a tanács által előirányzott 473.760 fit 95 kr költséghez viszonyítja, az ily ajánlatokat pedig a pályázat feltételei szárják. A IX. kerületben, a Csepel rakpart mentén tervezett négy közönséges köztárház építésére tehát a következő öt ajánlat vétetett tárgyalás alá :Thunhardt József ajánlata 13*/« ° O, — Gregorsen Guildebrand ajánlata IS'jg,—Schwartz és Holzspach ezégé 12'’/o,— Pick, Klein és Arnstein ezégé 10®/o, — Ámon József ajánlata 7‘/8®/6'03 — az előirányzathoz viszonyított — jutányosabb ajánlattal. Két órai tanácskozás után a bizottság Schwartz és Holzspach ajánlatát fogadta el s határozta pártólag a tanács elé terjeszteni. Indokaiban kiemeli a bizottság, hogy megbízhatság szempontjából nincs ugyan kifogása a tárgyalt ajánlatok egyike ellenében sem, de tekintve, hogy a Csepel-rakpartot, melyeken köztárházak építendők, Schwartz és Holzspach vállalkozók készítik s igy arra nézve, hogy a trvezett köztárházak a kiirt határidőre elkészíttetnek legnagyobb biztosítékot találja abban, ha a köztárházakat is a Csepel rakpart vállalkozói építik s annál inkább, mert a tervezett köztárházak helyeinek a Csepel rakpartot építő vállalkozókkal megosztása lényeges akadályokba ütközhetik ; tekintve továbbá, hogy mindkét munkának egy kézben egyesítése által azon 4922 frt, melylyel Schwartz és Holzspach ajánlata Thunhartt József ajánlatához képest drágábbnak mutatkozik, megtakarítható lesz a munkálatok kivitelénél, a bizottságnak ezekhez képest Schwartz és Holzspach ajánlatát kellett elfogadnia. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor, Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a magyar csődtörvényjavaslat részletes tárgyalását. A 17-én tartott ülésben letárgyalt 53—69. §§. szövege hitelesíttetett. Az ugyanazon ülésben letárgyalt 70. §. 2-ik alineáját előadó következőleg szövegezte : »Az egyes csődtömegeket egymás ellen visszkereseti jog annyiban illeti, a mennyiben az osztalék, mely azok valamelyikéből a hitelezőre jutna, a követelés teljes kielégítésére szükséges összeget megha l „HON” TÁRCZÁJA. A kik kétszer halnak meg. Regény. Irta: Jókai Mór. Első rész: A „Tegnap.“ (59. folytatás.) Temetvényi Ferdinand ezen a mai napon elmondhatta magáról, hogy ő a legboldogabb ember a világon. Meg volt elégedve mindennel, ami ezen a planétán történik — s azonkívül saját magával. Komolyan hitte, hogy ő a lefolyt eseményekben tettleges részt vett s nagyrabecsülte magát, mint finom diplomatát. Az a legirigylésreméltóbb ember, aki el tudja magával hitetni, hogy az ő érdemeit minden lélek olyan nagyrabecsüli, mint saját maga, akinek nincs egy olyan varázstükre, mely a szemébe mondogassa, hogy bizony te édes barátom csak azért vagy nagy ember, mert a nagyobbak mind lefeküdtek körülötted s te épen akkor felálltál. A magyar conservativ mágnások mind visszavonultak a közpályáról, az ország sorsát intéző hatalmaknak nem volt válogatásuk, azt fogták meg, ami ott maradt és kínálkozott. Ő azonban mindenből capitálist csinált, a mivel önbecsülését felgazdagíthatta. Nagyra volt azzal az államférfiul fogásával, hogy Illavay kineveztetését a felvidék kormánybiztosává nem kézbesítette, sőt azt az embert, a ki a föld népe előtt valódi oraculum volt, átküldte a föld túlsó felére. Ha az itthon marad, s a népfölkelést idejében szervezi, az által feltartóztatja a Rózsahegyi szoroson betörő muszka hadoszlopot, ez által Panyutinye tábornok elkésik a zsigárdi ütközetből, ahol az ő megjelenése döntötte el a csata sorsát, ez által Görgei előtt megnyílik az út Bécsig , ez által Paskievics haditerve szétfoszlik, s most a magyar hadvezér diktálja Bécsben a békeföltételeket ! Oh de sokszor elhistorizálta ezt Ferdinand gróf, az asztalánál jól ebédelt tábornokoknak. Maga is hitte már, hogy ő nyerte meg a hadjáratot. A maga részére csakugyan megnyert mindent, amit csak álmai valaha eléje kápráztattak. Az urbérváltságra kapott előlegül oly összeget, melylyel legsúlyosabb terheit letörlesztheti s a régi családi fényt visszaszerezheti. Az ő ajánlatára lett az ifjú Opatovszky a gondnokság alól fölmentve, birtokaiba visszahelyezve és kárósitva, előre lekötve magát Pálma grófnő jövendőbeli férjéül. A hajdani Bercsényi birtok, a »kis királyság« ime tehát újra egyesül. — Azok a művészi tájképek, a mik a czimerterem falait egész magasságaikban elfoglalják , nemcsak műbecscsel fognak bírni. Nem ideális képek ; ez mind a mi birtokunk ! A két czimerból egy lesz: a halfarkú syrén s a három búzakalászt tartó medve egy mezőbe kerülnek. Szebb összepárosítást képzelni sem lehetne, egy syrén meg egy medve. Hogy Pálma boldog lesz-e a házassággal ? ugyan ki nevettetné ki magát ezzel a kérdéssel ? Várjon kérdezik-e a főrangú kisasszonytól, mikor beadják a kolostorba, mikor fölvetetik vele a fátyolt, hogy boldog lesz-e az ő menybeli vőlegényével? Ne nevettessük magunkat ! Ebben a tekintetben minden ember aristocrata. Van-e rá eset a világon, hogy egy telkes gazda egy zsellérnek odaadja a leányát ? Pedig azok csak parasztok s egyforma szűrben járnak. Hát a magasban mért lenne máskép ? Nézzük végig az ősök képeit, egész hosszú sorban. Nem arról volt-e nevezetes az az arany gombos pálcza, Temetvényi András kezében, hogy azzal szokta a feleségét megdöngetni. Mégis boldogul éltek együtt. Hát ennek a szép, halavány asszonynak az ölében az a kis öleb nem arról emlékezetes-e, hogy mikor a szép nő a rút férjet meg akarta mérgezni, az öleb belekóstolt az ételbe s elárulta kinvonaglásával a veszedelmes titkot. Hanem azért derék házaspár volt az! Hát az nem köztudomású dolog-e, hogy ez a ragyogó, piros arczu, kékszemü hölgy itt, a szép Florisdorf őrgrófné, a ki itt két férfi kép között mosolyog le ránk, e kettő közül az ifjabbat szerette ; de ahhoz nem adták, mert az öcsnek csak a panage járt; a majorescóé volt a birtok, az pedig félszemű volt és sánta. Ehhez adták. Aztán, hogy jöttek ki egymással hárman ? Az a gyóntató atyák titka. Vagy álljunk meg a legutolsó pár előtt: ez Ferdinánd gróf és elhunyt neje. Akárhogyan hízelkedett is a festő, azt nem bírta eltusolni, hogy a gróf az arczképen negyvenöt esztendős, a neje pedig harmincznyolcz. Ily korukban keltek össze. Ez már csak nem volt ifjúkori ábránd. Mégis milyen jól éltek egymás mellett. A példa hatalmas! Eleinte ugyan Pálma ragaszkodott a »marotte«jaihoz, s ha Illavay azonnal visszatér, amint Angliában megtalálta a gyémántok egy részét, még nagy zavart csinálhat, de, amint az osztrák nagykövet értesüléséből megtudta Pálma, hogy Ferencz utána ment a gyémántok többi részének Amerikába, megboszankodott rá : »a bolond!« Nem ér az semmit az embernek olyan hosszú időre elhagyni a menyasszonyát, ha csupa kohinorokról és sancygyémántokról van is szó. Most már aztán az idő és az elszokás kígyó- ígyitá a leányt e bolondságából. Talán egyéb is. Megesik az a grófnékon, akik sejtik családjuk közel romlását, hogy sentimentálisokká lesznek, s olyankor aztán ábrándoznak a csöndes zsindely fedelű házról, a melyben a házi asszony a cselédekkel fonat s maga megspékeli a nyulat, a mit az ura lőtt a mezőn, s reggelenkint megöntözi a sárgaviolát, meg a rozmaringot az ablakban ; — hanem aztán a mint egyszer valami véletlen szerencse visszaadja az elvesztett gazdagságot, megint felébrednek a nemes szenvedélyek s az álmáról nem beszél többé senki. A találkozás ime milyen simán folyt le. Ferdinánd gróf kissé húzódott tőle. Azt hitte, ez a nyers, durva ember szenvedélyesen fog kitörni s azzal csak magának fog kárt tenni.Hanem hát mérsékelte magát. Hiszen van neki esze. Átláthatja magától is, hogy ami lehető volt fél év előtt, az most már képtelenség. Ha az ujján volna is már a jegygyűrű, neki magának kellene azt visszaajánlani. Vannak nagy változások, amik a legtörvényesebb eljegyzést is megsemmisítik. Ilyen főleg az, ha a vőlegény valami olyan dolgot követ el, amiért börtönbe juthat. S a kérdésben levőnek van ilyen dolga. — Pálma grófnő azt meg is mondta már neki, s az annyira magába szállóvá tette ez urat, hogy az ebédre sem jött át, okosan tette. Szépen el fog tűnni innen s aztán ott ragad a maga völgyzugában, mint sokan mások, a kik nagy dolgokról ábrándoztak. Pálma pedig kap egy olyan férjet, a minőt csak különös kegyképen imádkozhatik le valaki magának. Egy akaratnélküli bábot. A ki fölött egy okos assszony korlátlanul uralkodhatik. Az asszonyok aztán megtudják maguknak szépíteni az életet. Az eszes asszonyt soha se kell sajnálni. Tesz az a szive bajáról. S milyen jól fog illeni az a két kép egymás mellé, a családi képek hosszú sorában. Ferdinand gróf hosszasan elnézegette Pálma arczképét. Milyen bizarr szeszélyei vannak ennek a leánynak ? A festő előtt annyira lesütött szempillákkal ült hogy csaknem alvónak látszik. Hasztalan kérték, hogy engedje magát nyitott szemekkel lefesteni, azt mondta: »én bizony nem fogok századokon keresztül minden bámuló pimasznak a szeme közé nézni.« így pedig olyan, akár egy alvó. Odakünn a faluban megcsendült a lélekharang. E hangra mintha villanyütés rándította volna meg Temetvényi idegeit. Összerezzent tőle. S e perezben úgy tetszett neki, mintha az a kép egészen lecsukná a szempilláit s nem egy alvónak , de egy halottnak a képe volna. ’ A lélekharang pedig egyre szólt, nagyon hoszszú verset kongott. Temetvényi izgatottan járt fel s alá a szobájában. Meddig szól még az a harang ? Valahányszor rátekintett a képre, úgy tetszett neki mintha annak húznák azt a csengetyűt! Mégsem hagyják el ? Aztán mikor már elhagyták is, még mindig azt hitte, hogy egyre hallja. Egészen fel volt izgatva e harangszó által. Mindig későn szokott fekünni. S mikor nagyon fel voltak az idegei hangolva, nem tudott mást csinálni, mint elővette a patience kártyát és rakta vele a nagy napóleoni haditerveket. ^ (Folytatása következik.) tadja. Ez esetben a többi tömegek az ily fölöslegre azon arányban élhetnek visszkeresettel, amelyben az egyetemleges adósokat egymás ellen csődön kívül a kötelezett mértéken túl teljesített fizetés tekintetében visszkereseti jog illetné.« Teleszky ezen szöveget nem tartja elég világosnak s a bizottság ennek ujabbi szövegezését kisérlendi meg. Az ugyanazon ülésben letárgyalt 71. §. hitelesítésénél Chor in felveti a kérdést, hogy a menynyiben a követelést bejelentő külföldi hitelező a maga állama részéről követett viszonosságot igazolni nem tudná, a megtorlást a bíróság gyakorolja-e, vagy pedig a kormány intézkedését kérje e ki? E kérdésben hosszabb vita után a bizottság azt határozta, hogy ily esetben a bíróság a bejelentőt elutasítani, az esetet pedig az igazságügyminisztériumnak bejelenteni tartozik. Erre a bizottság a csődeljárásra tért át, s az átalános határozatokat tartalmazó I. fejezetet révén tárgyalás alá a 72. §-nál az illetékesség szempontjából oly intézkedés állapíttatott meg, mely szerint a személyes illetőség s ennek meg nem állapíthatása esetében a vagyon holléte legyen döntő. A 73., 74. és 75. §§. styláris módosításokkal elfogadtattak ; a 76. §. oly változtatással fogadtatott el, hogy azon esetben, ha a felek értesítése a hivatalos lap útján történt közzététel által eszközöltetik, a közzétételtől számítandó 3-ik köznapon veendő az értesítés befejezettnek. A §. azon tétele, mely szerint a hivatalos közzététel a külön megrendelt kézbesítéssel egyenlőnek tekintendő, a 77. §-al egyetemben függőben hagyatott. A 78 §. elfogadtatott, a 79 §. pedig azzal egészíttetett ki, hogy a jogorvoslatok írásban két példányban és a törvényszékhez intézve adandók be. E §. tárgyalásánál Chor í n felvetette az ügyvédi kényszer kérdését, kijelentvén, hogy azt minden beadványra nézve megállapíttatni óhajtja, azzal, hogy csak magyar beadványok fogadtassanak el. Rövid vita után ezen kérdés egy későbbi tárgyalásának hagyatik fenn. A 80. 81. §§. styláris változtatásokkal, az utóbbi azon fentartással fogadtatott el, hogy a csődbiztosi intézmény kérdése még függőben marad. Végül a bizottsághoz utasított telekkönyvi törvényjavaslatra nézve előadóvá dr. Emmer Kornél választatott meg. — Elzász-Lothringia és germanizálása czím alatt a »Revue des deux mondes« ápril 15-ki füzete egy essayt tartalmaz, melynek névtelen szerzője főleg Elzász Lothringia germanizálását fejtegeti és a tartomány »elporoszositása« iránti eddigi törekvéseket meghiusultaknak tartja. Az essay igy végződik : »A birodalmi tartományok 40.874 katonakötelese közül 1879-ben a nem tudni, hol maradt ujonczok száma 10.101-et tett ki; továbbá 3869 fiatal ember önkényt kivándorolt és csak 4628 ember volt besorozható. Az utóbbiak közt is hány újoncz van, kik lemondanak a menekülésről, hogy családaikat ne tegyék tönkre a pénzbírságok által, melyekkel a kormány ily eljárásokat megbüntet ? Legközelebb egy sajátságos fölfedezést tettek. A kézművesek iskoláiban, melyeket a 16 és 20 év közti fiatalemberek látogatnak, a fúvóhangszerek tanulása nem várt lendületnek indult. Egy vizsgálat most megállapította, hogy a legények azt képzelték, hogy ily módon a katonai zenekarokhoz kerülnek vagy mint trombitások vértelen alkoitusazást nyernek, mely egykor megkímélheti őket, hogy a francziák ellen harczoljanak. A birodalmi tartományok autonomistáinak alaptévedése az volt, hogy akár érdekből, akár meggyőződésben, elhigyjék és elhitessék, hogy Németország Elzász-Lothringia meghódításánál bármi módon az elzásziak boldogságát akarta megalapítani s velük, mint visszanyert testvérekkel bánni. Bismarok nem titkolta nézetét, közvetlenül a győzedelem után és még a végleges béke előtt 1870. május 2-án ezt mondta a birodalmi gyűlésnek : »Konfoederácziója souverain fejedelmeknek és szabad városoknak, melyek meghóditanak oly tartományt, melyet saját biztosságuk kedvéért meg kell tartaniuk s mely e szerint minden résztvevő közös java lesz, ez oly esemény, melyre a történelemben alig lehet analógiát felmutatni.« — Eleinte ugyan volt Bismarcknak néhány szeretetreméltó szólásmódja e tartományok lakosságához; de, midőn az elzásziak és lotaringiaiak nem akartak a német eszméért lelkesedni s annak szépségeit felfogni nem voltak képesek, a kanczellár az 1874. nov. 30-ai gyűlésben nem keserűség nélkül jelentette ki, hogy a birodalmi tartományok panaszaival nem sokat törődik, minthogy Elzász-Lothringia azért lett meghódítva, hogy a császárságnak glóriája szolgáljon. — Székesfehérvárról értesül az »Ellenőr«, hogy Balaton-szabályozó kormánybiztossá, miután Miske Imre báró főispán Moson vármegyébe tette át lakását, Bóné Géza cs. kir. kamarást, Fejér vármegye alispánját nevezte ki a közmunka- és közlekedési miniszter. Műszaki tanácsadóul Kiszely Károly országos középitészeti felügyelő van kirendelve. — A bankjegyek és az államjegyek, a »B. C.« értesülése szerint, újra fognak nyomtattatni. Az újonnan nyomtatandó államjegyek egyik oldalukon magyar, a másikon pedig német szöveggel fognak bírni, mig a czimer helyébe ő felségének arczképe fog alkalmaztatni oly alakban, a mint az az érezpénzeken is látható. — A Zeniczától Szerajevóig vezetendő keskeny vágányu vasút kiépítése iránt Szlávy József közös pénzügyminiszter, — mint a »B. C.«-nek Bécsből a legjobban értesült oldalról jelentik — eddigelé még semminemű határozatot nem hozott s nem is várható, hogy a kérdéses ügy a legközelebbi jövőben el fog döntetni. A hitelintézeti csoport a tiszavölgyi sorsjegyek elhelyezése iránt mindeddig még nem hozott végleges határozatokat, miután tekintettel a tőzsdéknek napról-napra változó helyzetére, e tárgyban végleges elhatározás csak közvetlenül a papírok kibocsátása előtt lesz hozható. Kétségtelen azonban, hogy a sorsjegyek az azokra vonatkozó törvény kihirdetése után, tehát május hó első napjaiban a pénzpiacra fognak hozatni. Azon szerződés értelmében, melyet a pénzügyminiszter a már érintett csoporttal a tiszavölgyi sorsjegyek átvétele iránt kötött, az állam e papírokat csak azon naptól kezdve kamatoztatja, amelyen a pénzügyminiszter az időnként szükségessé váló összegeket bekívánja, úgy, hogy a 20 millió forint előreláthatólag csak 8—10 hó leforgása alatt fog átadatni az államnak. (B. C.) — A főrendiház f. hó 21-én, 11 órakor ülést tart. Tiszavölgyi társulat. A Tiszavölgyi társulat központi bizottsága utolsó ülésén, mint említettük, elfogadta az albizottság által készített törvényjavaslatot A tárgyalás folyamára visszatérve, kiemeljük, hogy gr. Károlyi Gyula a társulatok autonómiája érdekében ellenzi azt, hogy a társulati mérnökök királyi mérnökök által helyettesíttessenek. A belvíz szabályozás, vízhasznosítás s kiterjedt védelmi munkálatok a helyszín ismeretét a legnagyobb mérvben feltételezik, oly egyének működésére van szükség, kik a helyismeret előnyeit a társulat javára kiismerni képesek, javasolja tehát, hogy a társulat által választott mérnökök csak e kormány megerősítése után működhessenek, ezáltal módjában állván a kormánynak a vízszabályozás élére oly egyéneket állítani, kik műszaki tekintetben a tudomány színvonalán állanak. Továbbá a társulatok műszaki tekintetben a tiszai osztálynak, a folyammérnökség útján rendelendők alá, mert így a tervezetek elkészítése, a helybenhagyott tervek mikénti kivitele teljesen a tiszai osztály hatalmába kerül. Ami pedig a Tiszavölgy egységes fejlődését illeti, teljesen elégséges, ha a tiszai osztály csak oly terveket hagy helyben, melyek : a) az egész völgy rendezésének keretébe beleillenek ; b) ha a társulatok belügyeire vonatkozó tervezetek törvényszabta módon az érdekeltek észrevételeinek megtétele végett szemlére kitétetvén, azok a tiszai osztályhoz a helyszínét ismerő folyammérnökség által véleményes jelentéssel nyujtatnak be s a központi bizottság véleményének meghallgatása mellett nyerik a tiszai osztály helybenhagyását. Ezek alapján nézete oda irányul, miszerint a végrehajtó hatalom kizárólag a tiszai osztály , illetve a közmunka- és közlekedési minisztériumnak tartassák fönn és hagyassák meg a központi bizottságnak az informativum votuma úgy fölfelé, mint lefelé. Ez ellen felszólalt báró Sennyey Pál. A mai állapot műszaki tekintetben tarthatatlan; a folyammérnök a nélkül, hogy megfelelő felelősséggel birna s a végrehajtás gyakorlati nehézségeit ismerné, csupán parancsol , s a társulatok engedelmeskedni kénytelenek. A rendelkezési jogot felelősséggel kell