A Hon, 1880. május (18. évfolyam, 108-136. szám)

1880-05-14 / 121. szám

Melléklet a »HON« 121-dik számához, Az egyetem múltja s jelene. — Dr. Margó Tivadar beszédéből az egyetemi jubilaeum alkalmából. —* Az átalános bevezetés után a rector magnifi­­cus először a régi s különösen magyar tudomány egyetemekről szól s kimutatja, hogy a középkori egyetemek nem feleltek meg azon fogalomnak, me­lyet ma e névhez kötünk. Csak a XVI-ik században látjuk a tudományo­kat újra föléledni, s az egyetemeket ismét a haladás ösvényére lépni, mely haladás Európában, különösen a következő XVII-ik században egyes nagy szellemű férfiak munkái, s nagyhorderejű fölfedezései által jön mindinkább biztosítva. E nagy korszakban éltek és működtek: Ve­sál A­n­d­r­á­s, ki a boncztant valódi tudománynyá avatta fel.Harvey Vilmos, ki a vérkeringést állapította meg, s legelső mondá ki az elvet: Omne vivum ex ovo, to­vábbá: Galileo Galilei a mathematikai természettan lángeszű reformátora, s első rendű csillag a tudo­mány egén, kinek korába esik a látcső, mikroskop és légsúlymérő nagyjelentőségű fölfedezése. Ugyane korszakban élt Keppler János, a világhírű mathe­­matikus és csillagász, továbbá Verulami Baco és Newton Izsák, kik a tudomány tiszta szellemét lehelték a mathematika- és physikába, s halhatatlan munkáik által előkészítették a természettudományok későbbi győzelmét és hatalmát a közművelődés érde­kében. Ezek a tudomány azon nagyszellemű férfiai, kik mint pálmák a sivatagban kimagaslanak, s ve­zércsillagokul szolgálnak még a késő nemzedék­nek is. De mig e férfiak más boldogabb országokban a tudományok nagy reformján dolgoztak, s egy jobb és szebb jövőnek alapját megvetették, azalatt ha­zánkban, főkép a létért huzamos ideig folytatott har­­czok miatt, még egyre tartott a középkor sötétsége, ezért nem csoda, ha e részben más nép mögött elma­radtunk. Ezen, bár sok tekintetben nagy, de nem a tu­dományoknak kedvező századba esik nálunk a nagy­szombati akadémia megalapítása. Ezen akadémia azt ismerte legfőbb feladatá­nak, hogy az egyház és állam számára tudós férfia­kat, papokat, tisztviselőket, tanárokat neveljen, mely feladatnak, úgy látszik, meg is felelt; de a magyar szellem ezen iskolában önállóan, alkotókig nem hat­hatott, a szabad kutatás, a tudományok önálló mű­velése nem tartozott a tanintézet fő feladatai közé. Hogy mily kevéssé hatott a nagyszombati egyetem a nemzetre, különösen a világiak művelődése­ és kiké­­peztetésére, legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy a Jézus-rend eltörlése után, az 1774-ben kihir­detett pályázatnál a bölcsészetkari tanszékek elnye­résére jelentkezett 38 pályázó között csak 3 világi találkozott, s hogy míg a logikai s metaphysikai tanszékra 24 jelent meg a versenyen, a természet­rajzra csak egy folyamodott, s az is nem magyar, hanem szíriai születésű volt. Tanárai legfölebb eru­­ditio által tűntek ki, s kevés azoknak a száma, kik egyszersmind önálló és kutató szellemet mutattak. Ha egyetemünk százéves korszakának első ré­szére tekintünk, először is oly viszonyokkal találko­zunk, melyekkel úgy a tanárok, mint az összes tudo­mányos és nemzeti élet soká küzdöttek, s oly lényeges hiányokkal, melyek elhárítása sem a tanárok, sem az összes egyetem hatalmában nem állott, s orvos­lásuk egyedül a jobb időktől való remélhető. Az egyetem a körülmények ily állása mellett nem lévén egyéb, mint egy magasabb betanító inté­zet , különösen a kísérletekkel járó természeti és or­vosi tudományszakok nem bírtak önálló munkálkodás által közreműködni a tudomány előbbrevitelén, a tanároknak pedig nem maradt más tér, mint a nyu­gati műveit nemzetek nyomdokai után haladni, és minél inkább kitűnni tudományosság és nagy terje­delmű ismeretek által. E hiány érezhető volt többé-kevesbbé minden karnál, de leginkább a természettudományokban, mely utóbbiak csupán hasznossági szempontból soká csak az orvostanulóknak adattak elő, s kivételt egye­dül a természettan képezett, mely a bölcsészeti kar­hoz tartozott. Az akkori bölcsészeti kar e szerint egészen 1848-ig nem volt egyéb, mint egy magasabb középtanodai osztály, s mintegy előcsarnoka az or­vosi és jogi tudományoknak. Nem szabad továbbá felednünk azt sem, hogy ezen, már a megalapítás óta magyarnak nevezett tudomány-egyetemünkön a legújabb időkig nem a magyar, hanem latin, olykor pedig német volt az előadás nyelve, mely körülmény nem engedte a tudományt a nemzet vérébe és gon­dolkodásába behatolni. S ha meggondoljuk, hogy az akkori tanároknak idegen nyelven irt, és hatóságilag engedélyezett tankönyv szerint kellett tanítaniok, s hogy minden szabad és önálló szellemi mozgás — állandóan kinevezett igazgatók és elnökök alatt — minden lépten-nyomon akadályokba ütközött, úgy valóban nem lehet csodálnunk, ha az akkori tanárok oly csekély sikert mutattak a nemzeti tudomáyos irodalom megteremtésében. Sokkal élénkebb szellemi mozgalmat látunk már a 40-es és 50-es, de kiváltkép a 60-as évek­ben, a jelenleg uralkodó felséges királyunk által kibocsátott októberi diploma óta, mely nemcsak nem­zeti nyelvét adta vissza egyetemünknek, hanem a tanítás többi akadályait is többé-kevesbbé elhárította, míg végre az alkotmányos korszakban 13 rövid év alatt anyaintézetünk — több czélszerű új intézettel és gazdagabb dotáczióval ellátva — oly állapotba helyeztetett, hogy immár sok más egyetemmel bátran mérkőzhetik minden tekintetben. E legújabb kor­szakban, melylyel egyetemünk végre elérte a nagy­korúságot, már számos kitűnő szakférfiút képes fel­mutatni, kik nemcsak hazánkban, mint a tud. Aka­démiának s egyéb tudományos társulatoknak buzgón működő tagjai, hanem külföldön is, mint szaktudo­mányok tettleges művelői s előbbrevivői, a közelis­merést kiérdemelték. Az egyetem e legújabb korszakába esnek azon kitűnő szakférfiak, kiknek anyaintézetünk és irodal­munk irányában szerzett érdemei örökké élni fognak az egyetem történetében. Ezek közül ki kell emel­nünk az orvosi karból Sauer Ignáczot, a bel­gyógyászat, és Semmelweisz Ignáczot, a szülészet kitűnő tanárát, valamint a lángelméjű se­bészműtő Balassa Jánost, az egyaránt kitűnő szaktudóst és sebészettanárt, míg a bölcsészeti kar­ból a nagy Révaynak nem kevésbbé nagy utódját, s halhatatlan tanártársunkat Toldy Ferenczel kell megneveznünk. Még számos nevet óhajtanék elősorolni, de minthogy e nevek viselői, mint az egye­tem élő díszei, eléggé ismeretesek az irodalomban, úgy nálunk, mint künn, nehogy megsértsem szerény­ségüket, jobbnak látom neveiknek óhajtott felsorolá­sáról lemondani. Hogy azonban számokkal is kifejezhessük az egyetem haladását: legyen szabad a tanárok és hall­gatók mostani létszámát a száz év előttivel összeha­sonlítanom. Száz év előtt (1780-ban) ugyanis egyetemünk mind a négy karánál összesen csak 25 tanár, s eze­ken kívül 2 nyelvmester, 1 táncz- és 1 vivómester működött, míg ellenben a folyó 1880-ik évben össze­sen 166 tanítással foglalkozó férfiút találunk (kik közül 66 rendes, 14 rendkívüli, 8 helyettes tanár, 72 magántanár és 6 nyelvmester), de ezekhez még 23 tanársegéd és 1 vivőmester járul, úgy hogy a tanítás­sal foglalkozók összes száma a jelen évben 190-re emelkedett, mely szám a száz év előtt működöttek számával (29) 161-el nagyobb. Épen ily arányban szaporodott a hallgatók száma is, mert míg 1780- ban csak 491 hallgatója volt az egyetemnek, a jelen tanévben 3356 hallgató van beírva, a szaporulat te­hát 100 év alatt 2865. Ebből látható, hogy a kultúrállapot előhala­­dása folytán úgy a tanító személyzet, mint a hallga­tók száma is közel 7-szer akkorára növekedett, mint volt ezelőtt 100 évvel. A változás irányára nézve nagyon érdekes és tanulságos az egyes karoknál mutatkozó növe­kedés. A hittudományi karnál legkevesebb változás történt, mert 100 év előtt e karban 7 tanár tartott előadásokat 169 hallgatónak, a jelen évben pe­dig 10 tanár 80 hallgatónak. A tanárok száma tehát ezen egész idő alatt csak hárommal sza­porodott, míg ellenben a hallgatók száma 89-el apadt, mely körülmény legnagyobb részben annak tulajdonítandó, hogy a seminariumok szervezete ál­tal a hittudományi kar tevékenysége szűkebb korlá­tok közé szoríttatott. A jogi és államtudományi kar 1780. óta már jelentékeny szaporodást mutat úgy a tanárok, mint különösen a hallgatók részéről. Akkor csak 5 tanár volt,­­ a jelen tanévben pedig a 16 magántanárral együtt 34 tanár működik. A hallgatók száma volt akkor 66, jelenleg 1579, tehát a tanárok száma e karnál 29-el, a hallgatóké 1513-mal szaporodott. Az orvos-sebészi karban száz év előtt szintén csak 5 tanár működött, míg jelenleg a 23 magánta­nárral együtt 49 az oktatók összes száma, kikhez még 17 tanársegéd is járul. A hallgatókat illetőleg igen különös, hogy 1780-ban csak 17 orvoshallgató és 43 közönséges sebésztanuló volt beírva, míg a je­len tanévben már 804 orvoshallgató van e karban, s ezeken kívül még 190 gyógy­szer­észhallgató és 126 tanuló szülésznő. Végre a bölcsészeti karnál száz év előtt 8 ta­nár tartott előadásokat 196 hallgatónak, mely elő­adások azonban inkább csak előkészítő előadásokat tekintettek, mintegy bevezetésül a jogi és orvosi tan­folyamra. A folyó tanévben e karnál, beleértve a 33 ma­gántanárt is, már 67 tanár működik, 6 tanítóval és 6 tanársegéddel, a tanulók száma pedig 577-re emel­kedett, s így a tanárok száma 59-el, a tanulóké 381-el szaporodott. E szerint úgy a tanárok, mint a hallgatók számát tekintve, egyetemünknél a száz évi ered­mény : átalános, roppant haladás. Nem csekélyebb a haladás továbbá, ha az elő­adott tantárgyak számát tekintjük; száz év előtt ugyanis egyetemünknél a tanév mindkét felében csak 44 tantárgy adatott elő, míg ellenben a jelen év mindkét felében az előadott tantárgyak összes száma már 589, mely szám 13-al nagyobb, mint volt száz év előtt. Ugyanily örvendetes eredményhez jutunk, ha a tudor­avatások mennyiségét vesz szük tekintetbe. Száz év előtt ugyanis csak 14-en nyertek tudori ko­szorút, mégpedig a hittudományi karban egy sem, a jogiban 4, az orvosiban szintén 4, a bölcsészetiben 6. Az elmúlt utolsó tanév eredménye szerint a tu­dorrá avatások száma most már 211-re emelkedett, és pedig a hittani karban 3, a jogi- és államtudomá­nyiban 121, az orvosiban 64, a bölcsészetiben 23 egyén nyert tudori oklevelet. De az orvosi karban a fennebbieken kívül még 23 sebésztudori, 12 szülész­mesteri, 74 gyógyszerészmesteri és 216 szülésznői oklevél adatott ki. A feltüntetett meglepő eredmény mellett még azon örvendetes tényt is különösen hangsúlyoznunk kell, miszerint egyetemünk az összes osztrák-ma­gyar és német-birodalmi egyetemek között népes­ségre nézve jelenleg a berlini és bécsi után követ-­­­kezik, azaz a harmadik helyet foglalja el. És ha visszagondolunk azon körülményre, midőn a német sajtó még ezelőtt 10 évvel is annak emlegetésével­­ igyekezett egyetemünk érdemeit leszállítani, hogy nagyszámú magyar orvosnövendék kénytelen Bécsbe vándorolni, nem mulasz­hatjuk el ezúttal azon örven­detes tényre is rámutatni, hogy orvoshallgatóink száma már néhány év óta egyenlő lett a bécsi orvosi kar hallgatóinak számával, holott előbb Bécsben 3/4-el volt több, mint nálunk. Sőt mi több, a legújabb kimutatás szerint a mi rendes orvoshallgatóink száma a jelen évben immár meg is haladta a bé­csiekét. Ki vonhatná kétségbe, hogy ez meglepőleg kedvező, s a létesülés idejének rövidségét tekintve­­ valóban rendkívüli eredmény. Ha most e tünemény valódi okait kutatjuk, azt találjuk, miszerint az első­sorban egyetemi intézeteinknek a legújabb időkben történt emelkedése­ és tökélyesbülésére vihető visz­­sza, noha e mellett a tanárok és magántanárok tete­mes szaporodása, ezeknek kitűnő szakképzettsége, a nemzet kultúrállapotának emelkedése és valószínűleg egyéb okok is közrehatottak a kedvező eredmény létrehozásában. Míg ugyanis 1780-ban, tehát 100 évvel ezelőtt, az orvosi és természettudományi intézetek csak igen kezdetleges állapotban voltak, s részben egészen hiá­nyoztak, míg a létezők igen soká csak egy szűk épü­letben voltak elhelyezve, s e miatt az egyetemi karo­dák egész 1848-ig egyenként alig rendelkeztek több, mint 5—6 betegágygyal; e szám 1850-től 60-ig már egy-egy kóronán 12 egész 20-ra emelkedett. Hasonló arányban voltak az egyetem egyéb intézetei, s hozzá kell tennünk, hogy még az utóbb ecsetelt időben is, egészen a legújabb alkotmányos idő bekövetkeztéig, az orvosi karnak majdnem összes kórodái, sőt a boncztani és egyéb intézeteken kívül még a vegytani intézet is az egyetemnek a hatvani- és újvilág-utczák sarkán levő egy és ugyanazon ódon épületében vol­tak elhelyezve. Ma az egyetemnek a múzeum,körút és Eszter­­házy-utcza között fekvő telkén látjuk a külön álló új vegytani és élettani intézeteket, melyek a tudo­mányok mai nap igényelt kellékeinek megfelelően vannak berendezve. E telken fognak még a már megállapított terv szerint a körülmények által meg­engedett egymásutáni sorban önálló új intézeteket emeltetni az állat- és összehasonlító boncztan, az ásvány- és földtan, valamint a természettan számára. Egy másik, az üllői-út bal oldalán fekvő nagy telken helyeztetik el az orvosi kar, összes korodáival és egyéb intézeteivel. Teljesen elkészült s a haszná­latnak már átadatott e helyen az új sebészeti kóroda 80—100 betegágyra berendezve, az új boncz- és fej­lődéstani intézet, a tudományszakok kívánalmainak megfelelő teljes berendezéssel, és a műtői intézet, a legközelebbi tanévben pedig az újonnan épült bel­­gyógykóroda fog a használatnak átadatni. Ugyan e telken vannak jelenleg, de csak ideiglenes állapot­ban, a kórboncztan- és kórszövettani intézet, vala­mint a szülészeti kóroda elhelyezve. Egy másik helyen emelkedő díszes palotában az egyetem könyvtára van elhelyezve közel 200.000 kötettel; ezek közt sok díszmunka és unicum, kivált a történeti és szépirodalmi művekből. Az egyetem központi nagy épülete az utóbbi időkben egy nagy új szárnynyal bővíttetett, s maga­ Petőfi religuiák­­ ban foglalja a hittani, jogi és bölcsészeti karok el-­­ igy hazánk szellemi felvirágzását előmozdítani is­­­méleti tantárgyainak előadására szolgáló tanterme­tét s más kiegészítő helyiségeket, az érem- és régi­ségtárt, s a görög philologiai múzeumot, továbbá ideiglenesen, míg önálló külön helyiségeket kaphat­nak, az állat- és összehasonlító boncztani, az ásvány­tani és természettani intézeteket a hozzájuk tartozó gyűjteménytárak­ és dolgozó helyiségekkel, melyek a legújabb időben szintén a szükségnek megfelelő mérvben lettek kibővítve és fölszerelve. A hatvani - utczai régi épületben vannak még egyelőre a szemészeti és két belgyógykóroda, a gyógy­szertani, élet- és közvegytani, valamint az orvostör­vényszéki intézetek és gyűjtemények. Mindezekhez járul még az egyetem nagy nö­vénykertje, a hozzátartozó épületekkel, új üvegházak­kal és gyűjteményekkel. Az egyetemi intézetek eme rövid vázlatából eléggé kiderül, mily sok és üdvös intézkedés történt rövid idő alatt a gyakorlati oktatás érdekében. Mindamellett azt sem hallgathatjuk el egészen, hogy nem kevés hiánya is van még egyetemünknek. Azon­ban e hiányok elhárítását és gyökeres orvoslását is — a már megtörténteket látva — annál nyugodtab­­ban és biztosabban remélhetjük, mert a közoktatási ügyek bölcs belátású vezetője e hiányokat jól ismeri, a nemzet képviselete pedig, mely eddig is nagylelkűen szavazta meg a költségeket minden közművelődési intézkedésre, bizonyára a jövőben sem fogja meg­vonni pártfogását az egyetem fontos ügyeitől, s oly állásba helyezendi a még régi állapotban maradt intézeteinket is, hogy mindannyian teljes munka­erővel fejthessék ki áldást hozó működésüket. Hogy az új intézetek emelése és czélszerű föl­szerelése óta mily élénk mozgalom indult meg az egyetem szellemi életében, arról — eltekintve a mindennemű alap- és államvizsgák, és szigorlatok eredményétől — leginkább tanúskodik azon körül­mény, mely szerint mindinkább gyarapodik azon ifjaink száma, kik nemcsak elméleti szakokban képe­zik magukat, s kik nemcsak a vizsgák számára vagy kenyérkereset szempontjából tanulnak, hanem leg­inkább az intézetek dolgozó helyiségeiben, s a kór­ágyak mellett igyekezvén alapos tanulmányozás által a tudomány szellemébe behatolni, tanáraik vezetése mellett önálló búvárkodást fejtenek ki, s kik eszerint nemcsak a már ismerteket elsajátítani, hanem a hazai tudomány terjesztése­ és előbbrevitelében tettleg is részt venni törekednek. Ifjaink ezen önálló munkálkodását örvendetes módon mutatják ki egyetemünk évkönyvei. Ezek szerint mind a négy karból 25—30 között változik évenkint azon önálló pályamunkák száma, melyek közül a nyertesek egyetemünk újjáalakíttatásának évenkint megülni szokott napján jutalmaztatnak. E pályanyertes dolgozatok pedig nemcsak a díjnyerte­sek kiváló szorgalmáról és képességéről tesznek tanúságot, hanem részben önálló és állandó tudomá­nyos értékkel is bírnak. Ugyanezen évkönyvek tüntetik ki az egyes tanárok irodalmi működését, s önálló búvárkodásait, valamint a vezetésük alatt keletkezett, és vagy tanár­segédeik, vagy tanítványaik által véghezvitt tudo­mányos dolgozatokat, melyek azután részint mint önálló munkák jelennek meg, részint pedig a tud. Akadémia, kir. m. természettudományi társulat, vagy földtani társulat közleményeiben, és egyéb hazai tudományos folyóiratokban gazdagítják évenkint a magyar szakirodalmat. Valamint a fát gyümölcséről, úgy az egyetemet is szellemi munkássága eredményéről ismerjük meg legjobban. Ha ugyanis összehasonlítjuk az utolsó 10 évi időszakban mind a négy karnál évenként meg­jelent munkálatok számát, azon örvendetes ered­ményhez jutunk, hogy e szám évről évre növekedett, s a szellemi munkálkodás e 10 évi időszak végén már 4—5­ akkorának mutatkozik, mint volt elején, mert míg 1869/70-ben a munkálatok összes száma csak 53 volt, 1878/9-ben már 200-ra emelkedett. És habár ezen örvendetes eredmény észlelhető minden egyes karnál, mégis leginkább feltűnik a gyakorlati intézetekkel ellátott orvosi és bölcsészeti karnál. Az orvosi karnál ugyanis majdnem 4-szer (1869/70-ben 18, 1878/9-ben már 50), a bölcsészeti karnál pedig közel 10-szerte nagyobb lett a szellemi munkálkodás e 10 év alatt (1869/70-ben 15,1878/9-ben pedig 115). E számok az egyetem tudományos életének oly élénk és erőteljes lüktetését tüntetik elő, s oly szép tanúságot tesznek az újabb nemzedék életerélye és tudományos haladásáról, hogy a mennyire örvedetes e tünemény az egyetemre, ésoly megnyugtató a haza jövőjére nőve. Ha tehát az egyetem jelenlegi tanuló ifjúságá­nak tudományos színvonalát és álláspontját elfogu­latlanul hasonlítjuk össze azéval, mely 100, vagy akár csak 20 év előtt is egyetemünkön megfordult, úgy hiszem még a megrögzött pessimisták is kényte­lenek lesznek bevallani, miszerint e tekintetben oly óriási haladás történt, mely páratlan az európai egye­temek történetében. Hogy ezen előhaladási mozga­lom számos hírneves külföldi egyetemen sokkal előbb megindult, mint a miénken, azon nem csodálkozha­­tik senki, mert hiszen a legtöbb európai egyetem sokkal előbb keletkezett, előbb és kedvezőbb viszo­nyok mellett kezdték s folytatták működésüket, s azért sokkal előbb is érték el a szellemi nagykorúsá­­got. Nem szabad felednünk soha, hogy a nagyszom­bati kétkarú egyetem első keletkezése idején hazánk nagy része még az ellenség kezében volt, s midőn száz év előtt újonnan alapított tudományegyetemünk pályáját Budán megkezdé , a bécsi egyetem már 415 éven át fennállott és működött. Ezek mind tények uraim, és pedig oly tények, melyek minden okoskodásnál hangosabban hirdetik egyetemünknek, s vele a nemzetnek nagy előhaladását tudomány és mivelődés tekintetében. S ha meggondol­juk, hogy e nagy munka jobbára csak az utóbbi 20 —30 évi kitar­tó ernyedetlen törekvésnek eredménye, úgy annál jobban dicséri ezen előhaladás a nemzet szellemi munkaképességét, kitartását és hazafias ál­dozatkészségét. Az egyetem jövője iránt az eddig történtek után teljesen meg lehetünk nyugtatva. A jövő fejlő­dése legnagyobb részt a nemzet kezébe van letéve, s attól függ leginkább: miként használandja fel az ifjú nemzedék egyetemünk jelen kedvező helyzetét, s mily mérvben fogja a nemzet előmozdítani annak további haladását. És most, t. gyülekezet, forduljunk még egyszer hálás kegyelettel Mária Terézia, a nagy királynő, s nemzetünk valódi édes anyja dicső nevének emléké­hez, s adjunk kifejezést a leghálásabb hódolatnak nemzetünk irányában tanúsított szeretete­ és áldásos királyi cselekményéért. A mit ő alkotott, az élni és gyarapodni fog örökké. A zsenge csemete, melynek fejlődéséről Ő oly nagylelkűen gondoskodott, s mely a nehéz idők da­czára lassan bár, de folyton fejlődött és erősbödött, dicső unokája, felséges királyunk legkegyesebb atyai pártfogása alatt immár nemcsak virágot, hanem gyü­mölcsöt is hoz. A tanárok ajkairól magyar nyelven szól a tudomány, jeles tudósaink magyar nyelven irt mun­kákkal terjesztik és gyarapítják a szakirodalmat, s neveiket tisztelettel említik úgy itthon, mint az egész művelt világban, buzgó egyetemi polgáraink pedig új adatokkal bizonyítják, hogy a tudományokat nem csak elsajátítani, hanem azokat önállóan művelni képesek. »Szóval: tudományok mindegyik neméből részesül nemzetünk dicsőség fényéből.« Ányos. És midőn mindezen nagylelkű adományok­ és jótéteményekért első sorban Ő cs. és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és királyunknak, továbbá a közművelődési érdekeinkért buzgó­lkodó, egyetemünket bőkezűen támogató országgyűlésünk­nek, valamint a közoktatási ügyeink élén álló mély belátású lelkes és erélyes kormányférfiunak a tudo­mány és anyaintézetünk nevében hálás érzettől mé­lyen áthatva mondunk köszönetet: bizonyára nincs senki közöttünk, ki ne érezné szíve mélyében, hogy egyetemünk élni és gyarapodni fog örökké, tovább és tovább fejlesztve hazánkban a felvilágosodást, és mint élő fényes emlékoszlop örök időkön át fogja hirdetni nemzetünknek a tudomány iránti szeretetét és nagy­lelkű áldozatkészségét, s mindenha dicsőíteni előretö­­rekvő nemes, magasztos szellemét. K­­­i­r a­t az 1880. évi ápril hó 30-án Puszta-Csákón, végrendelet hátrahagyásával elhunyt néhai Petőfi István hagyatéki tömegéről Puszta-Csákón 1880. évi május hó 8-ik és 9-ik napjain a szarvasi kir. já­rásbíróság által, hagyatéki zárgondnok Kuczkay Já­nos ügyvéd, Dérczi Ferencz, Rigó Nándor, Monsz­­part Gyula és Pette József tanuk közbejötte mellett fölvett leltárból. Néhai Petőfi Sándor halhatatlan költőnek azon sajátkezüleg irt költeményeinek és levelezéseinek, a­melyek szeretett testvérénél, elhunyt Petőfi Istvánnál őriztettek. — jegyzéke: 1. »Dalaim« czimü vers. 2. »Szeretsz tehát«, »Búsulnak a virágok«, »Rövidre fogtam a kantárszárat«, »Mint megfogam­­zott átok«, »Nem csoda ha újra élek«, »Volt egy szegény fiú«, »Mikor a vas lehull«, »Véres napokról álmodom«, »Világos kék« czimü költemények. 3. Erdőd, máj. 17. 1847. »Hol a leány« s ugyan­csak Erdőd máj. 17. 1847. »Nevezetes a tegnapi na­pom« czimü költemények. 4. »Az ősz utolsó virágai« Júliának. I. számtól VIII. ének. 5. »Bolond Istók« czimü költemény. 6. »A táblabiró« czimü töredék. 7. »Szécsi Mária« czimű költemény. 8. »A téli esték«, »Feleségek felesége«, »Egy könyvárus emlékkönyvébe«, »Adorján Boldizsárhoz«, »Van egy marok föld«, »Mit csinálsz, mit varrogatsz ott«, »Egy emlék a kórházban«, »Szeretlek én, sze­retlek téged«, »Minek nevezzelek«, »A rab orosz­án«, »A jó tanító«, »A puszta télen«, »A szere­lemnek rózsafája«, »Ne feledd a tért«, »Hideg, hideg van ott künn,« » 4. völgy s a hegy,« »Olaszor­szág,« »Rózsavölgyi halálára,« »Az országgyűléshez,« »Anyám tyúkja,« »A tél halála,« »Kemény szél fúj,« »Beaurepaire,« »Nemzeti dal,« »15-ik márczius 1848.«, »A szabadsághoz,« »Bordal,« »Föltámadott tenger,« »A királyokhoz,« »Van-e mostan olyan legény,« »Készülj hazám,« »Megint beszélünk s csak beszélünk,« »A király és a hóhér,« »Rákóczy,« »Feleségem és kardom,« »A tavaszhoz,« »A magya­­rok Istene,« »Ilyen asszony való nékem,« »A ledőlt szobor,« »Már mi nekünk ellenségünk,« »Kis fiú ha­lálára.« »Bánk bán,« »Ausztria,« »Mit nem beszél az a német,« »Fekete-piros dal,« »Miért ki­érsz,« »A király esküje,« »Föl,« »A gyáva faj a törpe lelkek,« Két ország ölelkezése,« »Üten vagyok s nem vagy velem,« »Szülőföldemen,« »A márcziusi ifjak,« »Kis- Kunság,« »A magyar nép,« »Dobzse László,« »A nemzetgyűléshez,« »Ismét magyar lett a magyar,« »Miért zárjátok el az utamat,« »Kun László króni­kája,« »Ma egy éve,« »Lenkei százada,« »Respub­­lica,« »Három madár,« »A nemzethez,« »Beranger leg­újabb dala,« »Forradalom,« »Hány hét a világ,« »Vér­mezőn,« »Itt benn vagyok a férfikor nyarában,« »A he­gyek közt,« » A bokor viharhoz,« »Jöj el végre valahá­­ra,« »Hallod-e szív szivem,« Mit daloltok meg ti jámbor költők,« »A székelyekhez,« »Tudod midőn először ültünk,« »Élet vagy halál,« »A vén zászlótartó, »Búcsú,« »Ti akáczfák a kertben,« »Tiszteljétek a közkatonákat,« »1848«, »Hideg idő hús őszi éj,« »Milyen lárma, milyen vigadalom,« Itt alszik a költő,« »Hogy volna kedvem,« »Szeretlek kedvesem,« »Itt van az ősz itt van újra,« »Elpusztuló kert ott a vár­­alatt,« »Itt a nyilam mibe jöjtem,« »Csatadal, »Akaszszátok fel a királyokat,« »Kont és társai,« »Fiam születésére,« »Vesztett csaták csúfos futások,« czimü költemények­­­től 130 lapig. 9. Egy czim nélküli »Költői ábránd volt mit ed­dig érzék« kezdetű költemény. 10. »Az apostol« czimű I-től XX. énekben megirt önálló füzetben foglalt költemény. 11. »Petőfi Sándor költeményei 1847« czimmel megjelölve egy vörös vászonba kötött könyvben fog­lalva, melyből a 141 és 142-ik oldal tartalmazó lap kivágva van 1-től 198. oldal az érintett 2 oldal hiányával. 12. »Petőfi Sándor költeményei 1849.« megjelö­­léssel 1-től 23 oldallal tartalmazza: »Európa esem­yes, ujra csendes,« »4 nap dörgött az ágyú,« »Csa­tában«, »Bizony mondom hogy győz most a magyar,« »Pacsir­a szót hallok megint,« »Péter bátya,« »Az erdélyi hadsereg,« »Ki gondolná, ki mondaná,« »Vajda-Hunyadon,« »A székelyek,« »Szüleim halá­lára,« »A honvéd,« »Föl a szent háborúra,« »Ször­nyű idő« czimü költemények. 13. »Le Pigeons de Bourse« czimü Beranger­­féle franczia költemény. Petőfi saját kézirata. 14. 22 oldalból álló »úti levelek« Petőfi Sán­dor saját kéziratai. 15. Egy Pesten 1849 jul. 20-án »Monsieur le General­« megszólítással kezdődő franczia levél, Pe­tőfi S. saját kézirata. 16. 7 oldalból álló Freidorfon 1849. apr. 29-én Bem tábornok által diktált s Petőfi S. által sajátke­züleg irt s letisztázott franczia levél Kossuthhoz. 17. Petőfi S. saját kézirata 1849. május 17-kén Pesten kelt franczia levele »Monsieur de Generale« megszólítással. 18. »Otthona« Ossián után, czimü sajátkezű irata Petőfi S.-nak. 19. »Romeo és Julia« Shakespeare után angol­­bóli fordítási töredék Petőfi S. kézirata. 8 oldal. 20. »Coriolanus« czimű Shakespeare mű fordí­tása Petőfi S. kézirata 1847 usque 1848-ról. 95 oldal 21. Dömsödi Góliát Péter 1847. decz. 12-dikén Jókaihoz intézett levele. 22. Garay 1848. decz. 25-én kelt levele. 23. Kuthi Lajos 1848. márcz. 16-án Petőfi S.­­hoz intézett levele. 24. Kemény levele Petőfi S.-hoz. 25. S­emere Pál 1846. aug. 29-én Petőfi S.-hoz intézett levele. 26. Jókai Mór 1847. jul. 6-án és aug. 18-án Petőfi S.-hoz intézett kétrendbeli leve­le. 27. Pap Endre 1847. nov 23-án kelt levele. 28. Térey Mária 1847. máj 5-én kelt levele. 29. Egressy Gábor 1846. szept. 2-án — 1847 aug. 7 én — 1847. szept. 14-én — 1848. decz. 6-án kelt négyrendbeli Petőfi S.-hoz intézett levele. 30. Bernáth Gáspár 4 rendbeli levele — 3 dá­tum nélkül — egy pedig 1847. okt. 6-án keltezve s­­ Petőfi S.-hoz intézve. 31. »Lehel vezér« töredék 2 énekből álló költe­mény 20 oldalból idegen kézzel írva; — egy mellé­tért czédulácska szerint az eredetije Orlay Petries Sománál van, a melyet Petőfi S. irt 1848-ban. 32. A »nagyapa« czimü prózai mű Petőfi S.-tól saját kézirata. 33. Egy aláirás nélküli »Bátyám évkönyveiből (gyermekeimnek s barátaimnak)« czimmel ellátott 8 Kazinczy Ferencz művének sejtett dolgozat, 49 oldal 34. Kazinczy Ferencz 1811. évi jun. 27-éről Kig­ere úrhoz intézett levele. 35. Garay János által 1848. decz. 17-től Petőfi S-hoz intézett eredeti levél. 36. Arany János által Petőfi S.-hoz 1847. ápril 21-én., máj 27., jun. 25., aug. 5., szept. 7., — 1848. an. 7., január 8., február 6. márt. 26., jun. 27., aug. 12., jun. 30., sept. 27., nov. 7., decz. 14., — 1849. jan. 2., jin. 12., jan. 12., május 23-ról és egy kelet nélkül intézett 20 rendbeli levele, illetőleg epistolája, saját kézirata. 37. Ismét Arany Jánostól 1847. febr. 28., decz. 13., — 1849. jan. 26-ról és egy kelet nélkül Petőfi 3.-hoz intézett sajátkezű levél egy 1847. aug. 11-ről »Kedves barátom lelkem jobb fele« kezdetű költe­ménynyel 4 darab. 38. Arany János trónnal saját maga által raj­zolt arczkép, aláírva 4 sorba foglalt sajátkezüleg irt versezettel. 39. Szendrey Júliának 1858. decz. 29-én Pesten célt meghatalmazványa, mely szerint Petőfi Zoltán gyámjává Petőfi Istvánt kinevezi. 40. Szendrey Julia 1864. ápril 18. és okt. 25-ről, Petőfi Ist.-hoz intézett 2 rendbeli levele. 41. Szendrey Julia »A virrasztókhoz« czimű költeménye. 42. Szendrey által 1870. nov. 5-én Petőfi Zol­tán elhalálozásáról szóló távirat. 43. Petőfi Sándor őrnagygyá lett kinevezteté­­séről szóló okmány Bem által 1849. máj. 3-án Frei­dorfon keltezve. 44. Szász Károly »Hallom dalaidat« czimü ere­deti költeménye Petőfi S.-hoz. 45. Bem tábornok Írása Szász-Sebesen 1849. márcziusban csonka kezével írva s Petőfi S. eredeti megjegyzésével ellátva. 46. Bem arczképe Petőfi S. által rajzolva , aláírva. 47. Petőfi Zoltán egynapos korában 1848. decz. 16-án apja által vett rajzolatra. 48. Petőfi Zoltán halotti hirdetése saját maga által készítve. 49. Emich Gusztáv és Petőfi S. között 1847. junius 26-án kelt szerződés. 50. Petőfi S. sajátkezű fogalmazata a miniszter­­elnökhöz. 51. A »Honvéd,« »Csatadal,« »Az erdélyi had­sereg« czimü nyomtatott Petőfi S. költemények, az utóbbi kettő 2 példányban. 52. Petőfi S. »Nemzeti dal« czimü költeménye nyomtatványban, melyen sajátkezüleg jegyezte meg, hogy 1848-ik márcz. 15-én kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány. 53. Petőfi Sándort köröző német szövegű sze­­mélyleirás (Personsbeschreibung) az ő sajátkezű meg­jegyzésével ellátva. 54. Ferencz császár 1809. évben Bécsben kelt proklamácziója nyomtatva. 55. »Esprit de la Revolution de France« czimü franczia könyv, melyre Petőfi S. sajátkezüleg e szava­kat irta: »Petőfi Sándor kincse 1848.« 56. »Vergniaud«, »Couthon« és »Napoleon« aczél metszetű arczképei. 57. Arany János eredeti levele Petőfi S.-hoz 1847. aug. 25. — 1848. apr. 1. — ápr. 22. — nov. 19. és nov. 29-én keltezett 5 rendbeli levele. 58. Petőfi S. »III. Richard király« czimmel je­lölt saját kézirata. 59. Arany János »John Stiebli« aláirása angol levele »Lord Arthur Krumply«-hoz czimezve. 60. Petőfi S. sajátkezű, Zoltán fiáról annak 7 hónapos koráig megirt életrajza. 61. Petőfi S. sajátkezű emlékirat - töredéke »1849. január közepén indultam« kezdéssel s »Nyak­­ravaló« czimü költeménynyel. 62. »Nyilvános kert Eperjesen« czimü töredék (csonkított állapotban, illetve bevégezetlen állapot­ban) 12 oldal. 63. Dandár Simontól nyomtatvány. 64. 15 darab különféle, közöttük Petőfi S. sa­ját kéziratát tartalmazó részben széttépett iratok. 65. Egy vörös carniol kövü arany gyűrű Pe­tőfi Sándortól hátramaradt ereklye, a­melybe azon­ban, Petőfi István állítása szerint az eredetileg bent volt követ Petőfi Zoltán eltörvén, a mostani követ Petőfi István tétette. 66. Egy bronz érem következő felírással: »Pe­tőfi Sándornak 200 aranynyal a m. t. akadémia 1858.« másik oldalán »Borúra derű.« 67. Az erdélyi hadsereg fővezérségétől Bem aláírással ellátott s Szász-Sebesen 1849. ápril 9-én kelt katonai érdemjel 3­ ik osztályát adományozó irat rajta rend a szalagjával. 68. »Petőfi Ausztriában« czimü röpirat Metzl Hugótól. 69. 3 darab Petőfi Istvánhoz intézet levél. 70. Petőfi István költeményei 116 lapon. 71. »Szívj aj dúl­at,« »Tavasz az életed,u­jaimból im egy kis fürt« czimü költemények Istvántól. 72. Petőfi István honvéd-igazolványa. 73. Petőfi Zoltán gyermek-karczolatai. Az összes, Petőfi Sándor halhatatlan nők kéziratai s egyéb föntebb megnevezett 1-től 73-ig bezárólag egy fekete bőrdobozba, melynek tetején érczlapon e szavak vésvék: »Petőfi Sándor költeményeinek kézirata« lettek el- s visszahelyezve, s bírósági hivatalos pecséttel elzárva, ellátva. Ezzel a jegyzőkönyv felolvastatván aláiratott, kell mint fönt. Potoczky Elek aljárásbiró, Dérczi Fe­rencz, Rigó Nándor, Monszpart Gyula, Pethe József tanult, Kuczkay János zárgondnok.« »Ha­ Petőfi költőnk­tárgyak Prísztortüzek. (Irta Pap Kálmán. Budapest 1880. Tettey Nándor , társa.) Divatba jött nálunk bizonyos versirókat csupán azért dicsérni, mert szerény igényekkel lépnek fel, holott semmi sem érzékíti élénkebben egy találó franczia mondás (La modestie devroit être la vertu de ceux, a qui les aubres manquent) igazságát, mint a költészet, melyben a középszerűség sohasem érvé­nyesülhetett, és a szerénység csak a középszerűségnél őszinteség, igazi szellemnél tettetés, mely föltétlenül elitélendő. A középszerűségek szerénysége, melylyel ölt, (minthogy minden tetszés a hasonlóságon alapszik) hasonló, de bizonyos társadalmi sikereket kivitt középszerűségeknek tetszeni óhajtanak, rikító színek­ben mutatkozik Pap Kálmán versfüzetében. Mind­járt az első versben a harmathoz hasonlítja magát, melynek Érdeme az, hogy üdített És nem az, hogy ragyogott. (3. 1.) úgy az igazi poesis, mint a harmat mind a kettő

Next