A Hon, 1880. május (18. évfolyam, 108-136. szám)

1880-05-02 / 109. szám

módosítványához képest következő szövegezésben fo­gadtatott el. »A tankerületi főigazgazgató kötelessége 1. a tankerületében levő mindennemű nyilvános és ma­gán közép­iskolákban felügyelni az oktatásra s annak eredményére s átalában rendeleteinek teljesítésére; a vallás- és közokt. miniszter rendelkezése, a közvet­len vezetése alatt álló, valamint a törvényhatóságok és községek által fentartott intézetekben pedig egyszersmind a törvénynek és a közokt. miniszternek rendeleteit végrehajtani, illetőleg azok végrehajtásá­ról gondoskodni. 2­or. A tankerületében levő valamennyi közép­iskolát évenként a szükséghez képest minél gyakrab­ban és pedig különböző időszakokban meglátogatni és ez alkalommal a vallás- és közokt. miniszter köz­vetlen vezetése alatt álló intézetekben a tanácsi érte­kezleteken elnökölni. A 3-ik pont marad a törvényjavaslat szövege szerint. Ezután tárgyaltatott a­­javaslat V. fejezete, mely a hitfelekezetek, törvényhatóságok, községek, magánosok és társulatok által fentartott nyilvános gymnasiumokról és reáliskolákról szól. A 62. §. változatlanul fogadtatott el, a 63. §. a következő szöveggel pótoltatott: »Idegen állam, kül­földön élő nem magyar állampolgárokból alakult, vagy külföldön székelő testület, akár ennek az ország­ban levő elágazásai, melyek a külföldön székelő tes­tülettől illetőleg annak főnökétől függésben vannak, semminemű középiskolát sem állíthatnak, sem el nem láthatnak.« Ezután Molnár Aladár egy új szakaszt kíván fölvétetni, melynek kimondaná, hogy azon gymnasiumok és reáliskolák, melyek törvényhatóság vagy község va­gyonából vagy jövedelmeiből a törvényhatóság vagy község által felekezeti különbség nélkül tartatnak fenn, ezentúl felekezeti jelleggel nem bíró közös tan­intézeteknek tekintetnek. Azon már fennálló ily hit felekezeti iskolákra nézve mindazáltal, a­melyek eddigelé a törvényható­ság vagy község vagyonából vagy jövedelmeiből tar­tatnak fönn vagy segélyeztetnek, szabadságában áll az illető törvényhatóságnak vagy községnek az eddigi gyakorlatot tovább fenntartani, de ily esetben a se­gélyzés a község, illetőleg a törvényhatóság területén levő különböző hitfelekezeti nyilvános gymnasiumok és reáliskolák között igazságos arányban osztan­dó meg. Hosszas élénk vita után, melyben a bizottság minden egyes tagja részt vett az indítvány mellőzte­­tett, mire Molnár Aladár e tárgyban külön véle­ményt jelentett be. A 64. §. függőben hagyatván, — a 65. §. helyett Molnár Aladár több §-ból álló módosítványa fogadta­tott el. »§. A jelen törvénynek az osztályok és évfolya­mok számát, ez évi szorgalomidő­tartamát és idejét meghatározó §§-ai a középiskolákra is érvényesek azon kijelentéssel, hogy az évfolyamoknak, osztályok­nak ott meghatározott száma és az évi szorgalomidő mennyisége csak minimumul tekintetik. §: Ezen iskolákban a meghatározott köteles tantárgyak és az előírt testgyakorlat taní­tandók. Azonban az illető §-ban megírt köteles tantár­gyak szintén csak a minimumot képezik. A hitfelekezetek, társulatok és magánosok által fentartott intézetekre nézve a köteles tantárgyakból az illető intézet egész tanfolyama alatt tanítandó is­meretek terjedelmét és mértékét (a hitoktatáson kívül) az országos közoktatási tanácsnak és az illető intézet főhatóságának meghallgatásával időről-időre a vallás és közokt. miniszter állapítja meg. De a mi­niszter által felállított mérték egyfelől nem halad­hatja meg a közoktatási kormány hatósága alatt álló fokú intézetekben alkalmazottat, másfelől az illető intézetre nézve csak a minimumot határozza meg. — Ezen korlátokon belül az illető tanintézet illetékes hatósága állapítja meg a tanrendszert, tanter­vet és a tankönyveket. §. A köteles tantárgyak valamint a rendkívüli tárgyak tanulására vonatkozó illető §§-ok, úgyszin­tén a tanárok által adandó és adható órák számát meghatározó illető §§, a hitfelekezetek, társulatok és egyesek által föntartott iskolákra is érvényesek. A törvényjavaslat 66. §-a Zsilinszky Mi­hály módosítványa ellenében meghagyatott, a 67., 68. és 69. §§-ok irályi módosításokkal fogadtattak el. A 70. §. M­o­l­n­á­r Aladár indítványára, a kö­vetkező szövegben fogadtatott el : »Az egyik taninté­zetből a másikba átmeneteit ugyanazon intézet fel­sőbb osztályaiban előlépést, elégtelen tanjegyek kija­vítását és az osztályösszevonásokat illetőleg az (illető) §§-ok érvényesek. Azonban a hitfelekezeti is­kolákban a törvényszerű esetekben is szükséges en­gedélyeket az illető egyházi főhatóság adja meg és koronkint az esetek és indokok előadásával felter­jesztést tesz róluk a miniszterhez.« A 71. §. hasonlóképen Molnár indítványára következőleg módosíttatott. »A tanárokat ezen inté­zetek illető hatóságai szabadon választhatják, közép­­tanodai tanári oklevéllel biró egyének közül, de csak azon szakok tanítására alkalmazhatják, melyekre az illetők oklevelükön képesítve vannak.« A 71. §.­gvétetvén tárgyalás alá, melyet Mol­nár Aladár a 74. §-al akar megtoldani, ez azonban az idő el­haladottsága folytán függőben hagyatott. Budapest, 1880. ápril 28. Az osztrák államvaspálya f. évi április hó elsejétől a Szlatina-Turn-Szeverin vonalrész román­országi állomásairól gabna és ehhez hasonlónemü szállítmányoknál a minimum meghatározása nélkül, Budapestig 6 kr, Bécsig 27 krt engedélyez 100 kilo­­grammonként, továbbá 1000 tonnás szállítmányoknál 11 krt, 2000 tonnás szállításoknál 13*5 krt, míg a Bécsig menő szállításoknál mindkét esetben 35 kr szállítási díjat engedélyez. Ezen szállítási díj viszonya, mely annál feltű­nőbb, miután még tavaly (a szállítás mennyiségének biztosítása nélkül) Budapestig és Bécsig egyaránt 27 krt tett ki, világosan tanúsítja, hogy Bécs irá­nyában, Budapest hátrányára igazságtalan szállítási díj kedvezmény engedélyeztetik. Eltekintve a szállítási mennyiségnek biztosítá­sától, a Turn-Szeverin és Budapest közötti közvet­len díjtétel — a szállítási díjkedvezmény levonása után — az alább feltüntetett összeállítás szerint 100 klgrammonkint 127­2 krt tesz, a Turn-Szeverin és Bécs közötti 174­5 krt nettó díjtétellel szemben. Ennek folytán a Budapest és Bécs közötti szállítási különbözet: 47­3 krt tesz, mely a Budapest és Bécs között fennálló 79,3 krajczárnyi közvetlen díjtételhez képest 3­2 krny­i átmeneti díjtételt tüntet ki. Noha ez utóbbi szám állításom valósága mel­lett szól, azon körülményt is, — hogy az osztrák államvaspálya részéről a gőzhajózás által nyújtott konkurrencziára gyakran történik hivatkozás, — megfigyelés alá akarom venni. A vasúti szállításnál a Budapest-Bécs közti vonal innen a szállítási különbözet a II. alatti táblá­zatos kimutatás szerint a refakc­ió életbeléptetésekor engedélyezett kedvezményhez képest 44 krt tesz; Bpest és Bécs között direktszállításoknál; 54,9 krt, Budapest Bécs között a nyilvános díjtétel 61 kr., ebből leszámítva a 10 %-os kedvezményt 6­1 krt, m­arad 54'9 kr, mely összeg semmiesetre sem felel meg a vasúti díjtételek viszonyának, mely úgy arány­lik, mint 47’3, 79'3. Ebből világosan kitűnik, hogy a gőzhajózási konkurrenczia az osztrák államvaspálya intéző köreit arra indította, hogy csak Bécs javára — Budapest­nek elkerülésével — szállítsa le díjtételeit. I. Turn-Szeverin és Bécs között a közvetlen dijtétel 425 frank, frankját 47­4 krral számítva, 201­5; leszámítva a kedvezményt, 27 krt, marad 174­5 kr. Turn-Szeverin-Bpest között a közvetlen dijtétel 281 frank, frankját 47"4 krral véve , 133"2 ; leszá­mítva ebből a 6 kr díjkedvezményt, lesz a dijtétel 127-2; a szállítási különbözet 1­47-3 kr. II. A hajóval való szállításnál: Turn-Szeverin-Bpest között 136-9 kr; Bécsre 191-9, 20 °­0-os kedvezményt le­számítva ....................27"4 » » 38-4, 109-5 » » 153-5, a különbözet 44 krajczár. Prilec­zky T. Lóczy Lajos hazaérkezése s fogadtatása. Körülbelül három évvel ezelőtt egy nemes ma­gyar főur agyában azon eszme fogamzott meg, hogy saját költségén messze keletre tudományos kirándu­lást fog vezetni. Keleten járt Julián szerzetest­l le egész Körösi Csom­a Sándorig s Vámbéry Árminig a lelkes magyarok egész serege. A régi ábránd, őseink hazáját föllelhetni, ma már tűnőfélben van, de annál élénkebb s nagyobb a vágy, a tudomány szolgálatában, uj vidékeket látni. A nemes eszme csakhamar megvalósult. Széchenyi Béla gróf (mert a legnagyobb magyar fia volt a nemes férfiú) három társával : Bálinth Gáborral, Lóczy Lajossal s Kreit­­ner főhadnagygyal útnak indult. Bálinth Gábor Chi­na határszéléről visszatért ugyan, de a többiek be­hatoltak a nagy mennyei birodalom bensejébe, hova kevés ember jutott el. Nagy nehézségek s rendkívüli veszedelmek vár­tak reájuk. Tibeten akartak áthatolni Indiába, mit eddig európai ember nem tehetett meg, de a nagy terv nekik sem sikerült. Si-ning-fuból az expe­­diczió Lan-chou-fuba tért vissza és múlt évi szept. 8-án Kuan­gn­anba érkezett. A nap hősége akkor el­viselhetetlen volt. A khinai tolmács egy szolgája megbetegedett. Szeptember 26-án ért az expedíczió Ching-tu-fuba, Sechuan tartomány fővárosába. Októ­ber 17-én Ya-chanba és október 24-én Ta-tsienluba, Thibet határáig jutottak. Eddig az expedicziót egy katonai csapat kisérte, mely se nem használt, se nem ártott s minthogy a leirt után mindenütt béke volt, a katonaság inkább­ a khinai kormány udvariasságát képviselte Széchenyi gr. iránt. Ta-tsien-lutól kezdtek a harczias hírek szállongni, melyeket a khinai kor­mány terjesztett és nagyított legjobban, hogy Szé­chenyi grófot thibeti útjától visszariaszsza. Mindenütt keringtek ama rémes hírek, hogy a thibeti hatóságok dijakat tűztek ki az idegenek fejére, sőt hogy a »vad tangutok« az utakon csapdákat is készítettek. Végre a Ta-tsien-luban székelő kath. püspök is felszólitta­­tott, hogy Széchenyi grófot tervéről lebeszélje. Széchenyi gróf azonban a khinaiak minden ékesszólása daczára megmaradt elhatározásánál, hogy Thibetbe megy. Ekkor a khinaiak más intrigyákhoz folyamodtak. Ezt bizonyítja a gróf khinai tolmácsá­nak egy levele, melyet az ő testvéréhez Shanghaiba inté­zett. Sötét színekkel festi a thibetiek bősz szándékait s megírja, hogy e miatti félelmében ő már beteg is lett és búcsút mond a grófnak. Széchenyinek egy szolgája, Kung-ki, szintén megvált az expedicziótól. A kath. missziótól Thang nevű uj chinai tolmácsot kapott a gróf és ezzel nov. 12-ikén elérte Bathangot. 16-án Chungtuba, 18-án pedig Lithang város hatá­rába érkezett az expod­ipvia ozecnenyx lemondott útjáról s egy darabig a china-birmiai és indiai határon vadászni szándékozik. Két kísérője azonban megelégelve az 1300 mértföld hosszú ut fáradalmait, Bathangban elvált tőle s a suezi csatornán s Konstantinápolyon át e napokban visszatértek hazájukba. Lóczy, ki ezelőtt a nemzeti muzeum természetrajzi osztályának egyik segédőre volt, barátját s úti társát Kreitner főhadnagyot szü­leihez vitte Paulisba s ma érkeztek onnan ide a fő­városba, hol tisztelőik s a szakférfiak csekély száma ünnepélyes fogadtatást rendeztek számukra. A vasútnál mintegy 25-en jelentek meg, na­gyobbrészt a muzeum tisztviselői, a földtani társulat, írói kör képviselői, Hermann Ottó, Janka Victor, Inkey Béla, Csontosi János s mások fogadták a ven­dégeket, Lóczyt élénken megéljenezték, barátai s rokonai (nők is) ölelésekkel fogadták. A vasúti sza­bályok szerint azonban üdvözlő beszédek nem tartot­tak s Lóczy s Kreitner, Hermann s Inkey kíséreté­ben kocsin egyenest a Hungáriába hajtottak. Itt lassan gyűltek a vendégek, de végül igen nagy számmal jelentek meg. A múzeum tisztviselői a három Pulszkyval teljes számmal jelentek meg. A nevezetességek közül jelen voltak még Szabó József, Szily Kálmán, Hunfalvy János, Zsigmondy Vilmos, Kriesch, Probstner Arthur, Fodor József, Xantus János, Ligeti, Barna Ferdinand, Hampel, Staub, Krenner, Schuller Lajos, Thallóczy, Czanyuga, Czo­­bor Béla, Csontosi János, Maj­láth Béla, Inkey Bé­la, Ágai Adolf, Nagy Miklós, Knöpfler Vilmos. Összesen mintegy 70-en. A vendégeket Pulszky Ferencz fogadta, néhány szóval kifejezést adván reményének, hogy Lóczy ritka szép tapasztalataival évek hosszú során át fog gyö­nyörködtetni minket s gazdagítani a tudományt. Kreitnert (ki főhadnagyi ruhában volt) németül üdvö­zölte, mondván, hogy úgy érezheti magát, mintha ott­hon volna. Lóczy, mintegy 28 éves szikár fiatal, isme­rősei szerint alig változott, most is szakálltalan s — mint Pulszky megjegyzi — még zopfot sem visel. A vendégek tiszteletére rendezett banquette me­nüje a következő volt: Boullion. Fogasch en mayo­­naise sauce tartar. Roastbeef garnie. Poulet Impe­rial. Saladé. Compote. Créme de Narasquine. Fruits. Fromage. A felköszöntések hosszú sorát 10 óra után Pulszky Ferencz kezdte meg, elmondván, hogy örömünnepet élünk most, mert ismét viszont látják azokat, kik elmentek Keletre, mert nálunk sok ciiné­­zer van, nem a magyarokat keresni, hanem a tudo­mányt. Mennyit hoztak vissza, még nem tudjuk, de reméljük, hogy igen, s hogy a tudománynak két ki­tűnő hősét látjuk itt, kiket éhet. (Éljenzés.) Szabó József a földtani társulat nevében üd­vözli Lóczyt, mint tagtársat, kívánja, hogy a szép eredményeket minél jobban feldolgozhassék. Az egész világ néz reájuk s várja működésöket. Lóczy Lajos elérzékenyedetten köszöni meg a fogadtatást, mely buzdítólag, kitüntetőleg hat reá, de egyszersmind lesujtólag is. Két és fél év előtt (1877. decz. 29-én) búcsúzva el barátaitól, a búcsú­szó kisérte útjában s most a viruló tavaszszal e fo­gadtatás örömül szolgál s vezére lesz egész életére. Midőn haza jött, a három év alatt történt változás egészen örömre gerjesztette s ezért azokra emeli po­harát, kik a hazai ipar s tudomány képviselői s fej­lesztői. Szily Kálmán emlékeztet arra, hogy már a 70-es évek elején megjósolták Lóczyról, hogy világ­hírű lesz. Most e jóslat beteljesedett, ő mint termé­szettudós, oly vidékeken járt, hol előtte senki, s re­ményű, ezt felhasználja. Pulszky Ágost németül Kreitnert kö­szönti fel Kreitner a tudomány virágzásáért Magyar­­országban emeli poharát s kiemeli, hogy mint magyar expediczió tagja, ő is büszkeségének tartja, hogy ehez hozzájárult. (Élénk éljenzés.) Szóltak még: Böck János geolog. Schmidt Sándor geolog., Lóczyra dr. Fodor József egyetemi tanár Széchényi Bélára, indítványozván, hogy neki táviratot küldjenek. Dr. Czobor Béla, az egyetlen jelen volt pap, Lóczyra. — Ezután ismét Lóczy szólalt fel, üdvözölvén a jelenlevő országgyűlési kép­viselőket. Gyurgyik Gyula orsz. képviselő a tudomány jelen képviselőire, dr. Knöpler Vilmos a magyar »ván­dormadarakért«, Lóczyért Xantusért, Herman Ottó a magyar tudomány extensivitása érdekében működés­re hívja fel a visszatérőket. Hunfalvy János a földrajzi társaság ne­vében óhajtja, hogy minél több téren érvényesítsék tapasztalataikat, melyről eddig a tudomány keveset tud. Lóczy ismét felszólalva, konstatálja, hogy a földrajzi társaságnak azért nem írtak, mert Széché­nyi elve szerint komoly tudományos dolgokról terv szerint nem lehetett írni. Ezért bocsánatot kér. Pulszky abból indulva ki, hogy az ember s a ci­­vilisatio jellege az adósság­csinálás s hogy jelenleg nagy a mi civilisatiónk-államadósságunk, felpanaszol­ja, hogy a múzeumra nem adnak semmit, mert ott kevésből is sokat tesznek, pedig a sok pénz nézetek szerint oda kell, hol eredménytelenül költenek. Ezért sokat várnak a museumtól. Lóczyt is rosszul fizetik (jelenlegi fizetése 800 frt) rosszul bánnak vele, de az­ért sokat várnak tőle, azért ajánlja a jelenlevő kép­viselőknek a múzeumot, különösen, hogy nézzék meg , lássák, hogy oda több pénz is elférne. A derültséggel fogadott beszéd után Herman felszólal azon volt képviselők ellen, kik, a­helyett, hogy a múzeum érdekében tettek volna valamit, párt­­politikát űztek. Végül dr. Günther Antal köszön­tötte fel az utazókat a hírlapírók nevében. D­é­c­s­y Mór Bécsből, Pető Gyula München­ből, Krenner Salgótarjánból táviratilag fejezték ki üdvözletöket. »/„ 12 után megkezdődtek a vad toasztok. A tár­saság jóval éjfél után oszlott fel. A banquette alkalmával Lóczy magánkörben több részletet beszélt el útjáról. Közlünk néhány adatot, habár összefüggésök nincs. Széchényinek az it mintegy 60.000 forintba került (ily összeget adott atyja tudvalevőleg az akadémiának is.) Társainak külön fizetést nem adott, sőt számadásaikat is szigo­rúan revideálta s igy jöhettek ki ez összegből. Szer­ződésileg tiltva volt társaiknak valami tudományos dolgot írni haza s ezért még családjaikhoz irt leve­leiket is joga volt a grófnak revideálni. Khinában a nép nem nagy tiszteletben részesítette, sőt meg is do­bálták, habár ők is ottani öltözékben jártak. 18 hóig Magyarországról nem tudtak meg direkt semmit, csak néha a franczia misszionáriusok lapjaiból hal­lották a nagyobb eseményeket. KÜLÖNFÉLÉK: 08?“ l­apunk legközelebbi száma fe­br. 8-án, hétfőn reggel fog rendkívüli kiadás­ban megjelenni. Lapunk mai mellékletének tartalma : Kossuth s a nemzetiségek. (Kossuth ira­­taiból.) Országgyűlési tudósitás. A reális­kolai­­kérdéshez, dr. Babics Kálmántól. — Magánkönyvtárak hazánkban. — A tározó­ban . A kik kétszer halnak meg, Jókai Mórtól. — A belga király és királyné vala­mint Stefanie herczegnő jun. hó elején — mint a »B. C.« értesül, meglátogatják Ausztria-Magyaror­­szágrot, s ez alkalommal lsz. Kob­urgnál is láto­gatást tesznek Budapesten. — Kihallgatás. — Felsége folyó hó 10-én Budapesten legfelsőbb kihallgatást fog adni. Előjegy­zések a kabineti irodában (budai kir. várlak) eszkö­zöltetnek. Ez alkalommal több audientia nem lesz.­­ A királyi pár tudvalevőleg a legköze­lebbi napokban Budapestre érkezik. Idejövetelük mint értesülünk, viszonzása a fővárosi törvényható­ság küldöttsége részéről a trónörökös eljegyzése al­kalmából Bécsben történt tisztelgésnek, mely alka­lommal ugyanis ő felségeik a küldöttségnek kilátás­ba helyezték, hogy a fővárost legmagasabb megjele­nésükkel legközelebb szerencséltetni fogják. Azonkí­vül ő felségét a királyasszonyt még az emberbaráti szeretet s a jótékonyság gyakorlása hozza körünkbe, a mennyiben a védelme alatt álló magyar orsz. se­­gélyző nőegylet közgyűlését személyesen fogja meg­nyitni. Ő felségeik valószínűleg f. évi május 4-én éj­jel külön vonaton indulnak Bécsből, s másnap vagy­is május 5 én reggel érkeznek a fővárosba; az osz­trák államvasutak indóházában a miniszterek, az országgyűlés mindkét házának, a fővárosi hatóság­nak, valamint a jótékony nőegyletnek tagjai által fognak fogadtatni. Azonkívül, mint értesülünk, a kö­zönség körében is mozgalom indult meg oly czélból, hogy a trónörökös eljegyzése után körünkben először megjelenő uralkodó pár iránt érzett legmélyebb hó­dolatának s őszinte ragaszkodásának, valamint a trónörökös eljegyzése felett érzett s eddig csak kül­döttség útján nyilvánított legbensőbb örömének, ré­szint az indóházban leendő megjelenése, részint a házak feldíszítése által méltó kifejezést adjon. Ő fel­ségeik megérkezte utáni napon — mint hiteles for­rásból értesülünk — Rudolf trónörökös is szerencsél­tetni fogja látogatásával fővárosunkat, s ez alkalom­mal a kormány tagjain, a főbb hatóságokon és tes­tületeken kívül, a főváros tör­vény­hatósága részéről is küldöttségileg hivatalosan fog üdvözöltetni. — O­r­d­ó­d­y Pál közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter, — mint előde — minden csütörtökön (ünnepnapokat sem véve ki) d. u. 5 órakor tart ki­hallgatást — Kossuth Lajos családjáról néhány kevéssé ismert adatot közöl a »Vasárnapi Újság«. Idősb fiáról F­e­r­e­n­c­z­ről fölemlíti, hogy költői hivatással versel, és pedig olasz, angol, franczia nyelven, de mégis legfolyékonyabban magyarul. Hellynek több szép költeménye van tőle. E mellett fest, és mérnöki rajzaival is művészi felfogásról tanúskodó képek. Igen szép hangja van — atyja hangja — s szépen énekel és zongoráz, sőt kompo­nál is, s a hangversenyek műsorában, nem egyszer szerepelnek az ő szerzeményei. Kossuth neje és leánya Vilma, mint tudva van a genuai sírkertben nyugosznak. Kossuth édes anyja, ki midőn bör­tönben tartott leányainak, csak az alatt a feltétel alatt adták vissza szabadságát, hogy ne csak a hazát, de Európát is idehagyják — szintén kiköltözött, Brüsszelben halt meg és temettetett el 1853. elején. Kossuthnak 4 nővére volt. A legidősb Karolina, Breznayné, kinek egyik fiát Istvánt (Ruttkaynéval és Meszlényivel) szintén elfogták, s ez a fogságban halt meg. A második, Kossuthnál már ifjabb nővér, Emilia Zsulavszkyné, kinek férje lengyel származású volt. Midőn családjával Amerikába költözött, négy fia, Emil, László, Kázmér és Zsigmond, mind részt vettek az amerikai háborúban, a rabszolgaság fenn­tartásáért harczoló déliek ellen. A négy fiú közül ma már csak egy él, László, ki a háborúban ezredes volt s mint ilyen néger csapatot szervezett a déliek ellen. Zsulavszkyné 1861-ben halt meg s ott temettetett el New-York­­mellett Brooklynban. Zsuzsána," Meszlényiné volt a legifjabb nővér. E minden tekintetben kitűnő nő, ki irodalmilag is működött bátyja oldala mellett, 1848 /­ben pedig a kórházak országos felügyelője volt, s mint ilyen 72 kórházat szervezett, melyben a magyar és osztrák sebesültek egyaránt ápolásban részesültek, kétszeri fogsága után szintén külföldre száműzetett, s hosszas szenvedései után Amerikában hunyt el. Gyermekeit, Gizellát és Ilonát, kevéssel halála előtt egy dúsgaz­dag asszonyság Mrs. Douglas Cruger, kinek családi sírboltjában temettetett is el anyjuk, vette magához s neveltetésekről gondoskodott. Kossuthnak egyetlen, még élő nővére L­u­j­z­a, Ruttkayné jelenleg is Amerikában lakik, hol két fia kereskedéssel foglal­kozik (a harmadik egy hajóval elsülyedt a tengeren); e nyáron azonban Kossuth Lajos kérésére Barac­­coneba költözik, hogy hátralevő napjaikat együtt tölthessék. — Petőfi István haláláról a következő gyász­jelentést adták ki: Özvegy Geist Gáspárné a maga és gyermekei nevében őszinte részvéttel tudatja régi hit, és sikeresen tevékeny főtisztjének Petőfi Ist­ván tiszttartó urnak, f. hó 30-án reggel, élte 54-ik évében, szivszélhüdés következtében történt hirtelen halálát. Az elhunytnak földi maradványai május hó 2-án d. u. 5 órakor fognak a csákó pusztai sirkertben örök nyugalomra letétetni. Áldás és béke hamvaival! — Kazinczy Ferencz »Pályám emlé­kezete« cziműaz 1759—1804-ig terjedő kor poli­tikai s művelődési történetére nézve nagy fontosságú művét, most adta ki először önállólag Abafi Lajos a nemzeti könyvtár füzeteiben és külön is. — A terje­delmes bevezetésben érdekes összeállítását adja mind­azon adatoknak, melyek e nevezetes műre vonatkoz­nak. Megtudjuk belőle, hogy Kazinczy e munkát hétszer dolgozta át, mindazáltal 1804-nél tovább nem vihette. Abafi három szöveget egyesített olyfor­­mán, hogy az egyiket szövegül elfogadván, a másik kettőben előforduló lényeges­ eltéréseket, kiegészíté­seket függelékben közli. A kiállított forrásmunkára figyelmeztetjük az irodalmunk története iránt érdeklő közönséget; olcsó ára (fűzve 1 frt 50 kr. kötve 2 frt 10 kr., díszesebb kötésben 2 frt 50 kr.) mindenkire nézve hozzáférhetővé teszi. Használhatóságát a gon­dos szerkesztő tetemesen növelte azzal, hogy a mun­kát kimentő névmutatóval látta el. — A »K o s z o r u« május havi füzete a követ­kező tartalommal jelent meg: »Az ágy«, humoros el­beszélés Balázs Sándortól, »Jobb emigy,« költői el­beszélés Torkos Lászlótól, »Mythologiánk nyomai a gyermek világból« — művelődés­történelmi tanul­mány — György Aladártól, »Három negyed hétre«, — elbeszélés — B. Büttner Linától s »Petőfi mint koma Koltón«, falusi csevegés gr. Teleki Sándortól. Az irodalmi szemle az újabb művek ismertetésével foglalkozik, ebben egy hosszabb czikk Csengeri An­tal legújabb munkáját élesen bírálja. A füzethez Si­­monffy Kálmán zeneszerző sikerült fényképe van mellékelve. — A Múzeumból, Marossy János gyógy­szerész Tatából, kinek a nemzeti múzeum már évek során át sok érdekes római tárgyat és érmet köszön, legújabban is többféle Ó-Szőnyben lelt tárgyat kül­dött ajándékba a nemzeti múzeum régiségtárának. Ezekből felemlítendők: egy bronz szobrocska, mező­kanál, négy csont darab, melyek valamely házi eszköz kiegészítő részei lehettek — néhány bronz díszít­mény, köztük egy zománczczal díszített római bronz boglár, 5 drb római ezüst és bronz érem, köztök Faustina junior császárné pénze, — mint már ritkáb­bakból való. — Végül néhány gyöngy és a­mi a kül­demény legbecsesebb darabja, egy bronz ereklye­tartó, mellkereszt (pectorale) részlete, rajta Krisztus meg­feszített alakja a XI. századból. — A nemzeti színház jövő heti mű­sora. Máj. 2-án »Proletárok.« 3-án »Misantrop,« »Caverlettie.« (Szathmáry Árpád úr fellépte.) 4. »Peregrina,« »Lucia.« (Murska I. k. a. vendégl.) 5. »Figaro házassága.« 6. »Faust« (Bartolucci V. k. a. fellépte.) 7. »A Nábob.« (Először ) 8-án »Mignon.« (Murska k. a. utolsó vend. ját.) 9-én »A nábob« (2-or.) 10. »A nábob« (3-or.) —A népszínház jövő heti műsora a következőleg van megálla­pítva : holnap, vasárnap »Fatinicza«, hétfőn »Piros bugyelláris«, kedden »Fatinicza«, szerdán »Legény bolondja«, csütörtökön ismét »Fatinicza«, pénteken először »Borzáné Marcsája« Almási Tihamérnak a pályázaton első dicséretet nyert népszínműve. Ez új­donságot szombaton és vasárnap ismételni fogják Blahánéval. — Az orsz. középiskolai tanáregye­sület közlönyének legutóbbi száma természetesen a törvényjavaslattal is foglalkozik, de e mellett Palóczy Lipóttól s dr. Borbás Vinczétől vannak benne szak­értekezések. Király Pál egy franczia kézikönyvet is­mertet s Bermüller az iskolai értesítőket ismerteti. — T­a­r­i­ff­a. A lapokban újabban említették, hogy a Tariffa szó egy hasonló nevezetű spanyol vá­ros nevétől ered, mert e városban szedtek először az érkező hajók terhe után vámpénzt. Az állítás nem helyes. A tariffa szót a többi nyelvek igaz, hogy a spanyol nyelvből vették, de ez meg a mórok nyelvé­ből, az arabból vette. Az arab: t’arif ugyanis annyi mint hirdetés, tudatás, jelentés ebből arafa­ ismerni, fölismerni, kijelenteni, tudatni. Ma e szónak jelentése tudvalevőleg: a fizetendő tételek jegyzéke, mit a kö­zönség hirdetés, tudatás, jelentés által tud meg.­­ Az iskolai takarékpénztárak haladásáról tanúskodnak a következő ujabbi adatok: Ápril hóban keletkeztek: Keszthely, Kenese, Bu­dapest (szr. V. VI. oszt.) Félegyháza, Szabadka, Al­­k­os, Bácsfalu, Porumbák, Brassó, Hosszufalu, Tür­­kös, Aszód s Debreczen. Ápril végével összes száma az iskolai takarékpénztáraknak 122.­­ Az állatkertbe közelebb ismét számos értékes és ritkább fajta állat érkezett; nevezetesen: mufflonok, zergék, flamingók, fáczánok, papagályok, vizi szárnyasok, és más madárfélék nagyobb mennyi­ségben, s néhány apróbb ragadozó. — A nemzeti múzeumban a Deák Fe­rencz-szobát közelebbről rendezés alá veszik s mint­egy két hó múlva a közönségnek megnyitják. E szo­bába fog elhelyeztetni Than Mór azon képe is, mely a királynét Deák ravatalánál ábrázolja, s melyet a művész e czélra a múzeumnak ajándékozott. — A nemzeti színházban ma ismét Murska k. a. vendégszerepelt. Thomas »Hamleti­jében énekelte Opheliát, közepes sikerrel — francziául. A közönség jobban tüntette ki Bartolucci k. a.-t, kit a nemzeti színház már szerződtetett s ki ma szerepének egy részét először magyarul énekelte, bár kissé félénken, úgy, hogy a szöveget épen nem lehetett érteni. Különösen játéka tetszett s mély ha­tást tett abban a jelenetben, midőn Hamlet szemre­hányásokat tesz neki. Odry kiváló Hamletje ismeretes. A színház eléggé megtelt. — Hont megye, Rajner György volt mi­niszter és a megyének régebbi főispánja élet­­nagyságú arczképét rendelte meg olajfestményben, Vastagh György nagyhírű művészünknél. Utób­bi a képet már elkészítette és el is küldte Ipolyságra, hol az a megyének legközelebbi negyedéves közgyűlése alkalmával ünnepélyesen le­lepleztetni fog. Egyszersmind megemlítjük, hogy Kőnek Ida k. a. Vastaghnak széptehetségü tanítvá­nya, ki a »Csendélet« festményeivel a műcsarnokban is elismerésre tett szert, jelenleg arczképfestészeti ta­nulmányokkal foglalkozik. Mestere e téren is szép jövőt ígér a fiatal művésznőnek. A Beethoven emlékszobrát Bécsben ma délelőtt leplezték le óriási közönség előtt. Az uralkodót, ki gyöngélkedése miatt nem jelenhetett meg az ünnepélyen, Károly Lajos és Rainer főherczegek képviselték. Az ünnepély színhelyén Dumba Miklós, az emlékszobor-bizottság elnöke és Newald pol­gármester beszéltek. Jelen voltak a politikai, irodal­mi és művészi világ főképviselői, köztük T a a­f f­e, Hofmann főintendáns, Marolcsics táborszer­nagy, Bécs parancsnoka stb. A leleplezés után a da­lárda egy Beethoven szerzeményt énekelt. A szob­rot, melynek alja koszorúkkal volt elborítva, Zum­busch készítette és a bécsi lapok nagyon dicsérik. — Székesfehérvárról. Dr. Hampel Jó­zsef és dr. Pulszky Károly múzeumi őrök holnap Székesfehérvárra utaznak, hol e hó 3-án d. u. 4 óra­­kor a fehérmegyei történelmi és régészeti egylet ja­vára, a megyeház nagytermében felolvasást fognak rendezni. Az első »a római műveltség maradványait Fehérmegyében» szemeré ki felolvasása tárgyául, míg Pulszky a bazilika felépítését fogja ismertetni. — Majális. A budapesti tornaegylet folyó hó 29-ikén tánczvigalommal egybekötött tavaszi mulatságot rendez krisztinavárosi saját csarno­kában. A belépti dij 1 frt. Jegyek a rendező bizott­ság tagjainál s az egyesület helyiségében válthatók. — Hoffmann báró, a két bécsi ud­vari színház főintendánsa, ma foglalta el hivatalát. Mindkét színházban az igazgatók üdvözöl­ték őt.Hoffmann báró mindkét színházban­ meg­­igérte, hogy a tagok érdekei iránt méltányos lesz. A báró beszédeit mindkét színházban nagy tetszéssel fogadták. — T­hanhoffer Lajos egyete­m. tanártól megjelent Stuttgartban »Das mikroskop« czimü mun­­ka. Csodálatos, hogy mig a külföld ily tartalmú munkákkal bővelkedik s mi itthon ilyennel nem bírunk, e magyar terméknek is külföldön kell e vilá­got látni. A munka 16 évre terjed, és szorosan szakba vágó tárgyainál fogva orvostannal s a természet­­tudományokkal foglalkozók igényeihez van mérve. Tárgya a mikroskop, melynek bírálata s mikénti használata, nagy alapossággal, szakértelemmel van megírva. Felosztása megegyez a legtöbb hasontar­­talmú munkával. Tárgyalja a nagyító elméletét, majd mikroskopot és egyes függelékeit részletesen, oly sikerrel írja le, hogy a leírás mellett látható ki­tűnő rajzok segélyével kétségben nem hagy. A mikroskop szerkezetének leírása után annak meg­­bírálására tanít, hogyan határozzuk meg táblázat nélkül a nagyítás fokát, hogyan ismerjük fel a nagyító hibáit a sphärikus és chromaticus aberatióit stb. A könyv második fele a vizsgálandó tárgy mikénti keze­lésével foglalkozik. Alig van e részben valami állítás melyet szerző saját tapasztalásával nem kisérne; igen sok oly gyakorlati utasítással szolgál, mely különben csak annak jutott volna tudomására, akinek szerző mel­lett volt alkalma foglalkozni e tárgygyal. Az egész munkában, a külföld nagy szövetbúvárainak utasítá­sai mellett, nem hiányzanak az itthon alkalmazott készülékek és az eljárások leírása sem, csak oly lel­kiismeretes utánjárás után van közölve Ranvier festőfolyadékának, mint szerzőnk kedvelt festő­­szerének a baema­toxilinnak haszna. A könyv végé­­hez a különböző szövetek czélszerű­ kezeléséhez szük­séges chemiai szerek vannak átnézetesen közölve. A könyv kiállítása kifogástalan, rajzai a szerző művé­szi kezére vallanak; gyakorlati berendezésénél, rö­vidségénél fogva, melynek daczára minden újítást és szükségest magába foglal, s azon különös figyelemnél fogva, melyet e téren tett, hazai haladásunkat is fel­használja, a munka megjelenését örömmel üdvözöljük. A német kiadás megjelenése után 3 hóval e munkát Ferdinand Endre kiadásában ifjú természetbúváraink magyarul fogják olvashatni.­­ A Budapesti könyvkereskedők ez évben is a nyári idényen (május 1-től augusztus végéig) ünnep és vasárnapokon zárva tartják üzletei­ket, hétköznap pedig 7 órakor zárják be a boltokat. — Meghívó. A budapesti philologiai tár­saság f. é. május hó 5-én, (szerdán) d. u. 5 órakor rendes havi ülést tart a m. tud. akadémia archaeolo­­giai termében. Tárgyai az ülésnek: 1. Thukydides beszédeiről. Dr. Bászel Aurél. 2 Corn. Nepos hiteles­sége Cimon életrajzában. Dr. Fináczy Ernő. 3. A kö­­nigsbergi töredék. Dr. Beöthy Zsolt. 4. Folyó ügyek. Budapesten, 1880. május hó 1-én. Garami Rikárd, titkár. — Napi újdonságok. Az akadémia hét­fői ülésén Imre Sándor rendes tag székfoglalóját ol­vassák fel Beregszászi Nagy Pálról s Zichy Antal tart előadást Széchényiről, mint szónokról. — Bem szobra a műcsarnokban még csak egy hétig lesz kiál­­litva.­— A polytechnikum mérnök-növendé­keinek kirándulása a résztvevők csekély száma miatt elmaradt. — Engelhardt, a bécsi statisztikai bu­reau első főnöke, holnap ünnepli meg születésének 80-ik évfordulóját. — Holub afrikai utazó kiállítá­sa Bécsben a praterben kedden nyílik meg. — Dr. B­e­­­i­c­z­a­y Imre, közkórházi­ segédorvos meghalt 28 éves korában. — Ama szenzáczionális rá­­galmazási per, melyet Saxlehner András Riegen Adolf ellen indított, s melyben a fenyitő­­törvényszék Riegen Adolfot 6 havi fogságra ítélte, f. hó 3-án kerül a kir. táblán tárgyalás alá. — A Ph­i­l­i­pp­o­vi­cs-ezr­ed­nek 1-ső zászlóalja ma 4 órakor érkezett meg a fővárosba az okkupáti tarto­mányok Travnik nevű városából. — Paál László festményeinek árverezése alkalmával Párisban a ho­tel Drouonban, a közoktatási miniszter Tedesco mű­­árus által két tájképet vásároltatott a nemzeti mú­zeum képtára számára, melyek pár hét alatt megér­keznek. (Kitüntetés.) Kwizda Ferencz János csász. kir. udvari szállító urnák, az alsóausztriai iparegye­sület legutóbbi gyűlésén, a ló és ipar különlegessé­gek kiállításának alkalmával kiállított állatgyógyásza­ti készítményeket illetőleg, az elismerési oklevél jön át­nyújtva. Ez már a hatodik kitüntetés melyet Kwizda úr az állatgyógyászati szakban nyer. Lóverseny-programma. Ügetőverseny lesz május 2-án déli 12 órakor a városligetben. A jury a következőkből áll: Gróf Szapáry Antal elnök, hg Odescalchy Gyula, gr. Migazzi Vilmos, gr. Batthyányi Elemér, gr. Héderváry Khuen Károly. Indítók: Szitányi Károly, Habermayer Antal. A lóverseny programmja ez: Kettősfogatú verseny. I. Magyar honpolgár tulajdonában levő Ma­gyarországban ellett 6 évesnél nem idősebb lovakkal, négykerekű, négyülésű kocsi kettős fogat. 1. dij. Ál­­lamdij egy bábolnai Kancza 150 arany érték; 2. dij 50 arany; 3. dij 10 arany ; 4. dij kettős tét. Sorshú­zással indul: 1-nek Szitányi Károly és Dőry Lajos 5 éves heréit fekete, Advocat 6 éves fekete heréit; 2- dik Dőry Lajos 4 és 6 éves pej heréit Cotswold; 3- ik Dőry Lajos 5 éves pej és 6 éves fekete; 4-ik Fáy Béla és gr. Teleki Géza szürke, 5 éves sárga, 6 éves

Next