A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)
1880-06-22 / 158. szám
158. szám. 18-ik évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1880. Kedd, junius 22. Sisieyfe íisi3i'IríiPíS Iroda a Sarátsk-terc, AíhanasíJíS-ópíl&L A. lap astHem!vossCt illytö díííííjí ISskeiae. cserVeíítCeághar iutázesift. BéímentatUsa levelek caak iscaert kesaktSl feg*4- el. Kéziratok nem »caínai típuul mKBJET&SlSSS «rtatagy mini elSfizetének a kaí6-S)i¥K5aSSa (Haffíltek- U.r®, AHienaeum-épület) küldenáSk. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. I .'Klni5^l-íi5'e'af.»-t. * Baritakíwe, Athescaaare-épölet IMissl», ElSfixeté»l dijs Fostál» k&lílTu, vagy lludapeetea házhoz kwi»« reggíli 6« esti. isi adi» ígjitt: 1 hiaapr» • ••••••»••• S ?ít 8 hónapra ■ ■ ................................ • ® *• 8 hónapra , ....................................... . .! ¡ As esti kiadás postai k618nkt!dí»e írt fe:*!äjsetd« negyedévenniat............................Is Ab előfizeti* az év folytén minden hónapban mtj. kezdhető, de ennek bármely napján ti:, - láik is., mindenkor a hó első napjától «zárni tt&íífc .................. ....................................... Budapest, június 22. Újra őrölnek a konferenczia malmában. Ez alkalommal a franczia kormány képviselője a molnár. Ő öntötte föl a garadra a görög határigazítási javaslatot. De nagy kérdés, várjon süthetnek-e békekalácsot az őrleményből , mert a török kormány bizony egy csepp kedvet sem mutat megadni azon nagy áldozatokat, melyeket tőle kívánnak. Szó sincs róla, hogy Francziaország valami nagyon tapintatosan járna el a határkérdés tárgyalásánál. Még Janinát is oda akarja a görögöknek ítélni, erre pedig maga Bismarck is azt mondta, de hiszen ennek már ellene szavaz. Aztán megszintén tüntetőleg kimutatta St. Valliers franczia nagykövet, hogy ő nem pártatlan, hanem nagyon is a görögök mellett van, mint berlini levelezőnk írja nagy ebédet és sokat adott az egész diplomácziai testület tiszteletére és arra egyes egyedül csak a török diplomatákat nem hívta meg , ellenben a görögök közül ott volt Likudisz Kyrguziosz, Metaxász. Az ilyesmit diplomata körökben csaknem kész hadüzenetnek veszik. Francziaország ellenszenvét a törökök iránt talán annak lehet tulajdonítani, hogy Algírban sok baja van a francziáknak a mohamedán arabs törzsekkel, s ezért a franczia gyűlöli a mohamedánt. A konferenczia folyamáról alább közöljük összefoglalva a legújabb híreket. Itt meg a »P. C.« párisi tudósítójának következő sorait idézzük : E pillanatig csak kedvezőt hallani a konfencziáról, semmi nehézséget nem látni. A kivitelt persze függőben kell hagyni, mert be kell várni, hogy mit fog mondani a porta. Szeretnék, ha a helyszínére nem is kellene bizottságot kiküldeni. Ezért meglehet, az ülések valamivel tovább fognak tartani, mint rendesen. A törökök is készítettek határigazítási javaslatot, de ez alig is fog tekintetbe vétetni. A török javaslat szerint megmaradna Törökországnak Janina, Metrova és Larissa. Braias görög képviselő természetben e pontokat mind Görögországhoz szeretné csatolni. A tárgyalás a Francziaország által készült javaslat körül fog forogni. Érdekes Oroszország magatartása. E hatalom abban a nézetben van, hogy a franco-angol trace a berlini szerződés által kijelölt határon túl megy. Egyébiránt ezen nem akadnak fel az oroszok, sőt precedens esetet látnak abban más nemzeteknek teendő koncessziókra nézve. Angolország javaslatát Montenegróra vonatkozólag elfogadottnak lehet tekinteni. E szerint Ausztria-Magyarország is beleegyeznék abba, hogy Dulcigno albán kerület a hozzá tartozó kikötővel átengedtetnék. Oroszországnak azonban, úgy látszik, nem tetszik e javaslat, minthogy Ausztria-Magyarország gyakorolná azért a felügyeletet a tengeri kikötő felett. Az albán kérdés megoldását illetőleg szó van arról is, hogy Albániából olyanignn önálló fejedelemség alapíttassék, mint aza Keletrumélia. Az albánokkal mindenesetre kell csinálni valamit, hogy elismerjék Európa fenhatóságát. Az angol kabinet a keleti kérdésben nincs egészen egy nézeten, Gladstone, Granville és Bright az európai concert csalhatlan hatásában hisznek. Argyl Dilke és társaik ellenben azon nézeten vannak, hogy esetleg szükség lesz nagyobb pressiót gyakorolni a portára. Említést érdemel, hogy a »Timesc-ben közelebb egy inspirált czikk jelent meg, mely kilátásba helyezi, hogy az orosz-khinai viszályt Anglia intermediatiója ki fogja egyenlítni. — A külföldre szóló levelek bélyegezése. A külföldre, különösen Francziaországba szóló levelek oly gyakran bérmentesíttetnek elégtelenül, éspedig többnyire csak egy 5 kros levéljegygyel, hogy — habár a bérmentesítés a feladó tetszésétől függ — mégis azt kell feltenni, hogy a levelező közönség nagy része a bérmentesítési dijakat nem ismeri. A közönség tájékozására ennélfogva közöltétnek a külföldre szóló levelek bérmentesítési dijai: 1. Németországba 15 gramig 5 kr, 15 gramon felül 250 gramig 10 kr. 2. Szerbiába, és Besztercze-Naszód megyéből, valamint a magyar román határtól a Maros folyóig és Hunyadmegye s Krassó megye határáig terjedő vidékről és Szörény megyéből Ituméniába 5 kr., 15 gramonkint. 3. Montenegróba 7. kr. 15 gramonkint. 4. Ituméniába (Magyarország többi részéből,) Európa többi országaiba, Egyptomba, Északamerika Egyesült Államaiba, Brit Északamerikában (Canada, Új-Boundland), Perzsiába, és az Afrika északi partján fekvő franczia, olasz és spanyol birtokokba 10 kr 15 gramonkint. 5. Az egyetemes postaegyesülethez tartozó többi országokba és helyekre 20 kr. 15 gramonkint. Elégtelen bérmentesítés esetén a címzett a bérmentesítési díj hiányzó részének kétszeresét fizeti. A föld egyéb helyeire szóló levelek bérmentesítése, valamint a tarifa egyéb feltételei iránt minden postahivatal szolgál felvilágosítással. — Conrad von Egbesfeld osztrák közoktatási miniszterrel beszélgetése volt a bécsi »Parlamentär« hetilap egy barátjának, ki abból a következő részleteket közli: Conrad báró oly férfiú, ki közoktatási miniszter állomására nem hozott magával nemzeti elfogultságot. Német születésű lévén, távol van tőle, hogy Ausztria nem német nemzetiségeire haragudjék és a soknyelvűséget a jó közigazgatás áthághatatlan akadályának tekintse. Mint ellensége minden elméleti viszálkodásoknak, a közoktatási miniszter figyelmét főleg a nyelvkérdések gyakorlati megoldására fordította, mint az az összállam érdekeinek megfelel. Conrad nem űz nemzetiségi politikát az iskolával, de az állam érdekéből barátja a nemzetiségeknek, melyeknek szívesen adja meg az eszközöket a kiképeztetésre, anyanyelvük alapján. E felfogás által vezéreltetve, visszautasította mind amaz indítványokat, melyekről azt hitték, hogy kellő tudományos indokolás nélkül kizárólag csak nemzeti húrokat kell érinteniük ; ellenben nem habozott a közoktatási miniszter eleget tenni a nemzetiségi óhajoknak, hol a tudomány érdeke megőriztetett. Ez a szempont volt mérvadó a paritás kérdésére nézve is a prágai egyetemen és a tanszékek szaporítására cseh tannyelvvel csak fokozatosan és a tudományos szükségletek szigorú megtartása mellett lehet gondolni.« »A kormány — így nyilatkozott a miniszter a beszélgetés további folyamában — bizonyára nem fog a nemzetiségek ellen igazságtalanságot elkövetni , de az állami közigazgatás jogának nem szabad csorbát szenvednie. Az urak Prágában valóban nem lépték át a mérséklet határait és nem kerülte ki figyelmüket a gyakorlati szükséglet. A kiképeztetés a cseh nyelvben és a német nyelv megtanulása a gyakorlati élet elismert követelményei Csehországban; nekem kellemes volna, ha az ifjúság még egy harmadik nyelv ismeretét sajátítaná el, mert én, tette hozzá a miniszter, csak a gyakorlati életet és semmi nemzetiségi elméletet nem tartok szemeim előtt. Ő felsége visszatérte után Cseh- Morvaországból úgy nyilatkozott, hogy nagyon örvendetes, hogy a cseh- és morvaországi szláv középiskolákban, reáliskolákban és gymnáziumokban a német nyelv megtanulása nem hanyagoltatik el; egy bizonyság több arra nézve, mily figyelem fordíttatik az iskola gyakorlati irányára. — Gladstone a berlini szerződésről. Az angol alsóház e hó 18-án tartott ülésében Ashmoad Bartlett kérdést intézett a miniszterelnökhöz, vájjon szándékozik-e a kormány őrködni a fölött, hogy a berlini szerződésnek azon határozmányai is végrehajtassanak, melyek a török birodalomtól elszakított területen levő ottománok jogainak biztosítására vonatkoznak. Felemlítette egyúttal, hogy az orosz új erődítések még nem hordattak le s egy orosz-bolgár hajóhad czirkál a Dunán. Kérdést intézett továbbá az iránt, vájjon szándékozik-e a kormány a Bulgáriába és Kelet-Ruméliába visszatérő menekült mohamedánokkal gyakorolt eljárással szemben állást foglalni? A Gladstone e kérdésekre kijelenti, hogy a kormány a lehető legnagyobb pártatlansággal szándékozik eljárni mindabban, ami a berlini szerződésben a muzulmán és keresztény népességet illetőleg foglaltatik. A kormány, amennyire hatalmában áll, ragaszkodni fog a berlini szerződésnek úgy betűjéhez, mint szelleméhez. Ami az erődök lerontását illeti, kijelenti, hogy ez némi nehézséggel és tetemes költséggel jár, s ez okozza azt, hogy ez eddig nem történhetett meg, de a kormány őrködni fog a felett, hogy a berlini szerződésnek ezen része is teljesen és minden tekintetben végrehajtassék. Ami a menekültek visszatérését illeti korábbi lakhelyeikre, Gladstone megjegyzi, hogy a török kormány kötelessége a menekülteket Bulgáriába és Kelet-Ruméliába visszaküldeni, kiket a török kormány elég szerencsétlenül, a legszigorúbb rendszabályokkal kényszerített elhagyni lakhelyeiket. Ha — így végre — ő felsége kormánya meggyőződnék, hogy a bulgáriai és kelet-ruméliai kormányok megakadályoznák a kellőleg ellátott ezen menekültek visszatérését, a kormánynak kötelessége lesz gondoskodni arról, hogy e menekültek visszatérhessenek és kellő bánásmódban részesüljenek. A berlini pótkonferencia. Bár a legszigorúbb titoktartás mellett tanácskozik a konferenczia, azért ma is több hírt s illetőleg kombinácziót közölnek a lapok a tanácskozások tárgyáról s irányáról. Mint alapos informáczióból eredőt, ide iktatjuk a »P. Lt.« következő sürgönyét: Berlin, jun. 21. A kabinetek mindinkább meggyőződnek arról, hogy a Balkán-félszigeten a szláv elemmel szemben egymást is fel kell állítani, s e nézetnek lehet tulajdonítani azt, hogy a nagyhatalmak képviselői mind nagyobb rokonszenvvel látszanak lenni a hellének kívánságai iránt. Oroszországra azonban ezt nem kell érteni, mert e hatalom csak azért izgatja a görögöket, hogy formáljanak minél nagyobb követeléseket, mivel oda akarja vinni a dolgot, hogy a konferenczia határozmányait Törökország elfogadhatlanoknak találja, ami a görögöket nem kis mértékben nyugtalanítja —uimeo Danaes et dona ferentes. Athénében átlátnak az oroszok manőverein, míg Ausztria-Magyarország jóakaró magatartását örömmel üdvözlik, mert e monarchiának morális befolyásától Konstantinápolyban sokat várnak. Egyébiránt a török fegyverkezésekről szóló hírek és a portának a konferencziával szemben elfoglalt közönyös, de azért ellenséges magatartása, holott a konferenczia nem czéloz egyebet, mint a berlini szerződés pontos végrehajtását, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a görögök követelései a konferenczián mindinkább tért hódítanak. A bizottság mai ülésén folytatólag tovább tárgyalta a franczia javaslatot s Messovo és Janinán túl ment, mely helyek Görögországhoz lesznek csatolandók. A konferenczia ezután a délutáni ülésen átvette a jelentést. A tárgyalás ugyanis úgy van berendezve, hogy minden határozat a rákövetkező ülésen újból tárgyaltatik, nehogy vitás kérdések maradjanak fenn. A franczia tervet elvben elfogadta Ausztria- Magyarország, Németország és Oroszország. Az osztrák-magyar teljhatalmazottak instrukciói idáig teljesen azonosaknak bizonyultak a nyugati megbízottak instrukczióival. Az olasz megbízottak a mai ülésen tett azon indítványa, hogy a Zagori falvak Görögországhoz csatoltassanak, a referendum vézetett s előreláthatólag el is fog fogadtatni. Butrontot azonban Görögország valószínűleg nem fogja megkapni, mivel ez nem felelne meg a protokol-vonalnak. Úgy számítják, hogy a határvonal még e héten meg lesz állapítva, s a jövő héten tanácsot fognak ülni a felett, hogy miként kelljen a konferenczia határozatait az érdekelt felekkel közölni. Azonos jegyzékre gondolnak, olyformán, mint nemrég történt. A netán szükségessé válható végrehajtás tárgyában is határozatot akarnak hozni. E tekintetben a követeknek értekezniük kellene kabinetjeikkel, minthogy felhatalmazásuk nem kielégítő. Ausztria-Magyarország tartózkodó magatartása meghozta jó gyümölcseit. Konstantinápolyban kénytelenek lesznek elismerni, hogy Ausztria-Magyarország szomszédbaráti viszonyát egy pillanatra sem tagadta meg. De Athénében is be fogják ismerni, hogy Ausztria-Magyarország a görög követeléseknek semmi akadályt nem gördített útjába, sőt azoknak elérhető mértékét a barátságos megvalósításhoz közelebb hozta. — Brailas láthatólag örvend az utóbbi eseményeken s ezt mondá: »Ausztria-Magyarország jóakaró megegyezésére igen nagy súlyt fektetünk. Soha nem kétkedünk rokonszenven, de jelen magatartása, mely a békét kötők megegyezését ily komoly pillanatban megalapítja, annyival értékesebb ránk nézve, minthogy a törököket arra a meggyőződésre fogja vezérelni, hogy a tervbe vett határigazítás felel meg egyedül a két állam érdekeinek s a béke fentartásának Keleten. Ausztria-Magyarország verdiktje, mely régtől fogva oly élénk érdeket tanúsított Törökország fenmaradása mellett, nem fogja hatását Konstantinápolyban eltéveszteni. A török államférfiakat a helyzetnek jobb méltánylására fogja bírni, s a portát arra a meggyőződésre vezérelni, hogy ezen áldozat az ő részéről saját érdekében elengedhettem« Báró Haymerle ekkép szerencsével és sikeresen viszi most a becsületes alkusz szerepét. A »Neues Wiener Tagblatt«-nak is van a konferencziáról egy figyelemre méltó távirata, mely igy szól: Berlin, jan. 21. Ma tanácskozást tartottak a delegáltak, mire aztán a konferenczia teljhatalmazottjai ültek össze. E héten még mintegy két ülés fog tartatni, melyen a munkálatok be fognak fejeztetni. A görög képviselő Brailas reméli, hogy e hét végén Bécsbe visszatérhet. Ő nagy megelégedéssel szólt a konferenczia eddigi eredményéről. A görög fegyverkezésekről szóló híreket határozottan nagyon túlzottaknak állítá. Igaz — mondá — a tartalékosok behívatnak, de csak a görög védtörvény rendes szabályai értelmében. Az aktív és a tartalékcsapatok mindössze is csak 36,000 főre rúgnak. Néhány ezred Korfuba fog menni, hogy készen álljanak Epirusban kikötni, ha majd a konferenczia által Görögországnak ítélt területet meg kellene szállni. Ez azt mutatja, hogy Görögország bizton várja a konferencziától vágyai teljesülését s egy pillanatot sem akar elveszteni a megítélt terület elfoglalásánál. A görögök nem veszik komolyan a porta készülődéseit, esetleg ellenszegülni a hozott határozatnak. E tekintetben jellemző a következő tény. A görög kormány a német kormányhoz fordult azzal a kérelemmel, hogy engedjen át neki német tiszteket begyakorlásra, vagyis voltakép a görög hadsereg vezényletére. Bismarck bg. azonban nem engedte meg, hogy német tisztek átlépjenek, sőt azt mondta : Németország határozottan ellene szavaz annak, hogy Janina Görögországnak átengedtessék. Minél tartózkodóbb Bismarck, annál inkább örömmel nézi, hogy Francziaország a görög kérdést egész hévvel felkarolja, mely odáig terjed, hogy most franczia tisztek küldetnek a görög hadsereghez. Továbbá megemlítendő, hogy Saint Valliers gróf franczia nagykövet tegnap az egész diplomácziai testületét ebédre hivta magához a görög követtel együtt s s csupán a török diplomatákat mellőzte, a mi természetesen nagy feltűnést keltett s csaknem ellenséges indulatnak volt vehető Törökország irányában. Francziaország a kezdeményezés által a görög kérdésben nagy felelősséget vállalt magára, s úgyszólván becsületével felelős azért, hogy a konferenczia eredménynyel fog végződni. Minthogy pedig a kivitel igen nehéz dolog, Francziaország keleten huzamos ideig teljesen el lesz foglalva, a nagyhatalmaknak sem lesz valami tetszés, mert rájuk nézve alkalmatlan lehet a görög kérdés megoldása, Törökország ellenséges indulatát pedig határozottan magára vonja. Fontos kérdés most : mi lesz akkor, ha Törökország megtagadja a konferenczia határozmányainak teljesítését ? E kérdés fölött a hatalmak még nem egyeztek meg s alig is fognak tudni megegyezni. A porosz egyházi vita. A porosz egyházi törvényjavaslat IV. czikkét, mely a püspökök visszatéréséről szól — mint már jelentettük — tegnap tárgyalta és fogadta el a szabad konzervativok pótindítványával a porosz képviselőház. A vitát nagy feszültség közt Bennigsen nyitotta meg, ki a következő nyilatkozatot tette: »Ránk, nemzeti szabadelvűekre nézve a IV. czikk bármily szerkezetben elfogadhatatlan. Az elmozdított püspökök visszatérése által a béke teljesen ki van zárva, akkor jobb lett volna a májusi törvényeket egyátalán ki nem bocsátani. Alkalmatlanabb személyek a béke helyreállítására nem létezhetnek, mint az elmozdított püspökök. A püspökök visszahivatása az állam legsúlyosabb vereségét és az ecclesia militans, az ultramontán párt diadalát jelentené. (Élénk helyeslés.) A klerikálisok hangos helyeslése közt vonulnának be a püspökök egyházmegyéikbe. E püspökök nem fogják megtartani a szükséges nyugalmat és elfogulatlanságot. (Hangos helyeslés.) Ezt az amnesztiát nem lehet politikai bűnösök amnesztiájával összehasonlítani. Amnesztiát kapott politikai vétkesek még sose lettek az állam részéről ünnepélyes módon visszavezetve, mint azt itt akarják tenni a püspökökkel. Ha most Francziaországban gyilkosoknak és gyújtogatóknak adnak amnesztiát, ez nem a mi gondunk, Francziaország ezzel az amnesztiával még sokat élhet meg. Ha az egyházi béke ismét helyre lesz állítva, irjedelmes megkegyelmezés következtetik be. A javaslat összbenyomása az országban az, hogy számos rendelete érthetetlen és veszélyes és minden eddigi tárgyalásból még nem tudni, mi czélja van a kormánynak ezzel a javaslattal. Mi nemzeti szabadelvűek készek vagyunk egyezkedni, ha a kormány a II., IV. és IX. czikkeket elejti. Puttkamer kultuszminiszter: Ki kell jelentenem, hogy a kormány a IV. czikkhez a leghatározottabban ragaszkodik. Bennigsen megjegyzéseit illetőleg, hogy a törvény elfogadása konzervatív-klerikális kombináczió által elkeseredést fog előidézni, megengedem ugyan, hogy ezáltal a törvény értékcsökkenést fog szenvedni, de a kormányra nézve az eszme a törvényt konzervatív-klerikális kombináczió által tartani fenn, egyátalán nem elijesztő. Tagadom, hogy a püspökök visszatérése rossz benyomást fog tenni. A törvény elleni nyílt manifesztácziók feliratok által csak egyenként léptek fel és értéktelenek. Épen a legjelentékenyebb rajnai lapok a IV. czikk mellett nyilatkoztak. (Kiáltások: Félhivatalos levelezések Berlinből!) Az ó-porosz tartományokból hozzám érkező minden közlemény azt mondja, mily nagy hibát követnek el a nemzetközi szabadelvűek, hogy nem csatlakoznak a kormányhoz. Kérdezzék meg a pommeri parasztot, fel van-e háborodva, hogy a békét a püspökök visszatérésével akarják létrehozni ? (Nevetés). A korona kegyelmi joga minden törvény felett áll. Sose fognak jutni kölcsönös megegyezéshez, ha az egyik oldalról a legföltételesebb meghódolást követelik. Teljesen értem, hogy a püspökök visszatérése a katholikusoknál nagy örömet fog előidézni. Ez ép oly természetes, mint keresztyéni. (Hangos éljenzés a czentrumban.) Katholikus keresztyénekből sose fog lehetni kiűzni azt az érzelmet, hogy az elmozdított püspökök jog szerinti főpásztoraik. A püspökök diadalmas bevonulásának veszélye nem oly nagy. A kormány nézete szerint a IV. czik az egész törvény központja. Elfogadja a szabad-konzervatív indítvány politikai eszméjét, mely szerint a püspököknek kötelezniök kell magukat a papok bejelentési kötelességére, jóllehet a korona viselője ez indítvány által , „kissé háttérbe szoríttatik. A király a javaslat szentesítése által nyilvánította, hogy ennyire akar menni s tovább nem. Gneist szerint a IV. czikk elfogadása a kúria győzelme és a protestáns császár veresége volna. Zedlitz védelmezi a szabad konzervatív indítványt és a kultuszminiszter ellenében megjegyzi, hogy épen evangélikus és konzervatív körökben uralkodik a legnagyobb felindulás a püspökök visszatérése ellen. Virchow: Helyes volna a törvénybe beleírni, melyik püspök kapjon amnesztiát. Nyílt vallomást teszek itten, hogy a katholikus egyházzal sose juthatunk biztos békéhez; mindig csak fegyverszünetről lehet szó, minthogy az egyház a világuralmat követeli. Windhorst : Bennigsen igen jellemzetes nyilatkozatai, mennyire kész pártjának többsége engedményekre és a kultuszminiszter tartózkodó nyilatkozatai minket is tartózkodásra késztetnek. A centrum eddigi és következő szavazásai tisztán esetlegesek. Zárszavazatunkat akkor fogjuk beadni, ha tudjuk, hogy néz ki a törvény. Ha a dolog nem volna oly komoly, azt kiáltanám, a ma itt hallott beszédek után Bennigsen, Gneist, Virchow, Zedlitz képviselő barátaimnak : »Menjük és rázzuk le a port lábainkról. Itt többé nincs számunkra hely.« A legmérgesebb hangon beszéltek, mely minden békülékeny szándékot kizár. Sőt Bennigsen nem vetette meg a szenvedélyekhez folyamodni. Ezek az urak beszédeik által a közvéleményre akarnak hatni javukra. A legmérgesebb módon folyamodtak a protestáns tömegekhez, melyek nem is tudják, miről van szó. A katholikus egyház nem intoleráns, mert azt hiszi, hogy egyedül van az igazság birtokában. (Élénk ellenmondás) az egész baj a tanároktól ered. (Ellenmondás.) Richter képviselő kiáltja: Az iskolák az ostobaság leküzdése végett léteznek. Windhorst rendreutasíttatást kér e közbekiáltásért ; elnök e kívánságot nem teljesíti, minthogy közbekiáltások meg vannak engedve. Windthorst folytatja : A IX. czikk nélkül is teljes megkegyelmezési joga van a királynak a püspökökre nézve. A szabad konzervativok indítványa a király megkegyelmezési jogát korlátozni akarja és Melchers és Ledochowsk i püspökök elleni minden támadás czélja „A HONI TÁRCZÁJA. Petőfi reliquiák. A »Függetlenség«, nem tudjuk, mi után, hozzájutott a Petőfi és Emich Gusztáv között kötött szerződéshez, melynek eredeti példánya most az Athenaeum és Aigner Lajos közt folyó per okmányai közt van s kihagyva belőle Emich cessióját az Athenaeumra, közli a szöveget. Mint történeti okmányt, mi is érdekesnek tartjuk közlését. A szöveg igy hangzik : Szerződés. Alólirottak következendő szerződésre léptünk : 1- ször. Én Petőfi Sándor, összes költeményeimet, melyeket Emich Gusztáv könyváros 1847 egy kötetben kiadott, s mely kiadásnak czimlapja és tartalma ide mellékeltetik, örökre eladtam, minek következtében a föntebbi kötet ezentúl az ő kizárólagos sajátja. 2-or. Én Emich Gusztáv, mint kiadó, fizetek a szerzőnek egyszer mindenkorra (semes pro semper) 1500 mond egy ezer ötszáz pengő forintot három egyenlő rátában és pedig a folyó 1847. év junius 27-én 500, mond ötszáz pengő, 1847. október 1-jén 500, mond ötszáz és 1847. november 20-dikán az utolsó 500, mond ötszáz pengő forintot, 3- szor. Én Petőfi Sándor, ezen szerződés következtében egyszersmind kötelezem magamat az ezentúl írandó költeményeimet egyes kisebb darabokban vagy kötetekben ki nem adni, hanem azokat összegyűjteni, mig egy olyan kötetet képeznek, mint az első nagy kötet (tudniillik nagy nyolcad rétben 35 ivet körülbelül) s ezen második folyamot nem másnak adni el, mint Emich Gusztáv kiadó könyvárosnak az előre meghatározott díjért; egyszer mindenkorra (semel pro semper) 2000 mond kétezer pengő forintért. Ezen szerződést két egyenlő példányban elkészítettük és saját aláírásunkkal s pecsétünkkel megerősitettük költ Pesten junius 26. 1847. Emich Gusztáv könyváros P. H. Petőfi Sándor P. H. A harmadik pontot illetőleg közös megegyezés mellett abban állapodtunk meg, hogy a második kötet honoráriumából 1000 azaz egy ezer pengő forintot a folyó 1848-dik évben fizet a szerzőnek a kiadó, május közepétől kezdve minden hónap közepén száz pengőt, augusztus és novemberben pedig kétszáz pengőt, a másik ezret pedig 1849-ben szinte hónaponkint száz pengő forintjával. E második ezer pengő ily módoni lefizetése azonban csak úgy áll, ha a szerző az egész kötetet készen átadja még az 1848. év folytában a kiadónak, ellenkező esetben ezen öszszeg lefizetése mindaddig fölfüggesztetik, mig a kézirat a kiadó kezében nem lesz, s akkor az előbbeni ezer pengőnek annyi, közösen megegyezett kamatja vonatik le, a meddig ezen ezer pengő 1849. elejétől kezdve bevett költ Pesten január 1. 1848. Emich Gusztáv kiadó könyváros, Petőfi Sándor. Petőfiről szólva, megemlítjük, hogy Petőfi István hagyatékának azon részét, mely a boldogult hagyománya szerint a nemzeti muzeum birtokába megy át, most hozták föl Budapestre. Inczédi László hírlapíró, kinek alkalma volt e gyűjteményt még a múzeumba átadás előtt megtekinteni, a fent nevezett lapban a következőket írja róla: A táskában legfölül vannak Petőfi István költeményei s a honvédszázadossá kinevezését tartalmazó okirat. Ezután következnek Petőfi munkái, versek és prózai dolgozatok vegyest, még csak chronologiai rend szerint sem osztályozva. Kiadatlan darab egyetlen sincs, s nagyobbára — amennyiben erre a simán folyó törlés nélküli kézírásokból következtethetni — nem is az eredeti fogalmazványok, hanem tisztázatok. A nagyobb költemények külön-külön füzetekbe vannak leírva ; a lyrai költemények egy része külön lapokon, s azontúl a 47-ig írottak együtt egy barna bőrkötésű füzetbe ; a 141. és 142. lapot tartalmazó levél ki van vágva s két vers czime: »A sivatag lakói« és a »Beszél a fákkal a bus őszi szél« közt a tartalomjegyzékben is ki van törülve ; az egyik czim, amint kivehettem : »Fölösleges aggodalom.« A 48. és 49-ki versek szintén külön füzetekbe is le vannak írva. E kéziratok mindenesetre kiválóan méltók a kegyeletre, de a helylyel-közzel való törlések mellett új irodalomtörténeti adatot nem igen fognak nyújtani. A levelezések a legérdekesebbek. Van köztök egy levél, melyben Kemény Zsigmond egy czikkének közlését tagadja meg politikai okokból. Vannak itt levelek Jókaitól, Garaytól, Bernáth Gazsitól, Kuthy Lajostól, Kemény Zsigmondtól s legtöbb és legérdekesebb Arany Jánostól. Ez utóbbi levelek a legszebb tanúságot teszik róla, hogy a két nagy költő milyen igaz és mély barátságot érzett egymás iránt. Nagyobbára tréfás tartalmúak s van köztök két verses levél is, mind a kettő kiadatlan. Az egyik igy kezdődik: »Kedves barátom, lelkem jobb fele« ; a másik: »Imádott barátom, jó Petőfi Sándor, Szives üdvözlését ime küldi Jean d'Or«. A megszólítások változnak a levelek hangulata szerint. Íme néhány mutatóul: Kedves Barátom, Ön! Lelkem fattya ! Sándorcsám! Fiam Sándrim! Fiam Sándor! Öcsém Sándor! Vitéz kapitány uram! stb. Az egyik levélnek a külső czimezete következő: »Petőfi Sándornak csak neki magának, másik levél is van benne, az is csak neki magának, Pest st. a szalont»! másodjegyzőtől búból.« Van egy levele Aranynak Petőfi nejéhez is a »kedves komámasszony«-hoz, s egy angolul írott. Az élő költő iránti diskreczió tiltja, hogy a levelek személyes vonatkozásokkal teli tartalmát közelebb érintsük. Érdekesek továbbá azok a levél-fogalmazványok, melyeket Petőfi irt. Az egyik szól Kossuthhoz franczia nyelven Bem tábornok nevében. P. ráírta: »Bem tábornok levele Kossuthhoz. írtam az ő diktálása után Freiburgban (Temesvár alatt) apr. 30. 1849. Petőfi Sándor, Bem akkori segédtisztje.« Ugyan egy másik franczia levél kézirata is ugyancsak Bem nevében a kormányzóhoz. Ugyanitt van annak a levélnek sok törléses fogalmazása is, melyben Petőfi a forradalmi kormánynak a honvédek közt leendő szétosztás végett egy versét fölajánlja. S e csomóban van egy darabka papir is, nagy szarkalábszerü ákombákommal, melyen — mint P. a lap alján följegyezte — Bem tábornok a szászsebesi csata után, ahol ujját lelőtték, gyakorlat kedvéért írni próbált. A táska legalján néhány nyomtatvány s egy kézirati töredék van. E töredéknek czime sincs meg; valami vigjátékforma szatyrának készülhetett. A meglevő részlet felírása: »Első felvonás. I. jelenés. Nyilvános kert Eperjesen.« Szerepel benne: Asztalos, kovács, mészáros stb. A nyomtatványok közt érdekes a »Nemzeti dal« a hires »Talpra magyar« nagy kompakt betűkkel nyomott példánya, melyre a költő sajátkezüleg azt irta föl: »Az 1848. márcz. 15-én kivívott sajtószabadság után legelőször nyomatott példány, s igy a magyar szabadság első lélekzete. Petőfi Sándor«. Ott van egy Personbeschreibung is, melyet P. — a mint rá följegyezte — Szászsebesen, kapott. Sok hiba van benne, — Írja — mert a vonásokat arczképei után írták le, de ez nem bosszantja s még az se, hogy 10 esztendővel megöregítették s a professzióját úgy jelezték, hogy »früher Dichter«, de azt már csakugyan zokon veszi, hogy német ruhába öltöztették, mikor ő sohase viselt bugyogót. Itt van három rajz is. Az egyik Arany Jánost ábrázolja s alatta egy vers Arany sajátkezű írásával, s ezt most, mikor Petőfi István hagyatékáról ismertetést hoztak, a lapok közölték is már. A rajz a leltárban úgy volt feltüntetve, mint Arany János műve. Arany László azonban a hagyatéki gondnok előtt úgy nyilatkozott, hogy azt Petőfi Sándor rajzolta s atyja csak a verset irta alá. A másik rajz Bem tábornoknak Petőfi által plajbásszal nagyjából papírra vetett arczképe. Végre a harmadik ugyancsak Petőfitől, tintával rajzolva: »Zoltán fiam arczképe 1 napos korában.«E kötegben van még Saint Juste hires munkája is: »Esprit de la revolution de la France,« s rá van irva: »Petőfi Sándor kincse.« Itt van még végül a m. tud. Akadémia érme, melylyel Petőfi költeményeit 1857-ben 200 arany mellett jutalmazta, s Petőfinek egy gyűrűje, melynek régi kövét fia Zoltán elvesztette s a mostani carniolt Petőfi István csináltatta bele.