A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)

1880-06-22 / 158. szám

158. szám. 18-ik évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1880. Kedd, junius 22. Sisieyfe íisi3i'IríiPíS Iroda a Sarátsk-terc, AíhanasíJíS-ópíl&L A. lap astHem!­vossCt illytö díííííjí ISskeia­­e. cserVeíítCeághar iutázesift. BéímentatUsa levelek caak iscaert kesaktSl feg*4- el. Kéziratok nem »ca­ín­ai típuul mKBJET&SlSSS «rtatagy mini elSfizetének a k­aí6-S)i¥K5aSSa (Haffíltek- U.r®, AHienaeum-épület) küldenáSk. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. I .'Klni5^l-íi5'e'af.»-t. * Baritak­íwe, Athescaaare-épölet IMissl»­, ElSfixeté»l dijs Fostál» k&lílTu, vagy lludapeetea házhoz kwi»« reggíli 6« esti. isi ad­i» ígji­tt: 1 hiaapr» • ••••••»••• S ?ít 8 hónapra ■ ■ ................................ • ® *• 8 hónapra , ....................................... . .! ¡ As esti kiadás postai k618nkt!dí»e írt fe:*!­äjsetd« negyedévenniat............................Is Ab előfizeti* az év folytén minden hónapban mtj. kezdhető, de ennek bármely napján ti:­, - láik is., m­in­denkor a hó első napjától «zárni tt&íífc ..................­ ....................................... Budapest, június 22. Újra őrölnek a konferenczia malmában. Ez alkalommal­ a franczia kormány képvise­lője a molnár. Ő öntötte föl a garadra a gö­rög határigazítási javaslatot. De nagy kérdés, várjon süthetnek-e békekalácsot az őrlemény­ből , mert a török kormány bizony egy csepp kedvet sem mutat megadni azon nagy áldo­zatokat, melyeket tőle kívánnak. Szó sincs róla, hogy Francziaország valami nagyon ta­pintatosan járna el a határkérdés tárgyalá­sánál. Még Janinát is oda akarja a görögök­nek ítélni, erre pedig maga Bismarck is azt mondta, de hiszen ennek már ellene szavaz. Aztán meg­­szintén tüntetőleg kimutatta St. Valliers franczia nagykövet, hogy ő nem pártatlan, hanem nagyon is a görögök mel­lett van, mint berlini levelezőnk írja nagy ebédet és sok­at adott az egész diplomácziai testület tiszteletére és arra egyes egyedül csak a török diplomatákat nem hívta meg , ellenben a görögök közül ott volt Likudisz Kyrguziosz, Metaxász. Az ilyesmit diplomata körökben csaknem kész hadüzenetnek veszik. Francziaország ellenszenvét a törökök iránt talán annak lehet tulajdonítani, hogy Algír­ban sok baja van a francziáknak a mohame­dán arabs törzsekkel, s ezért a franczia gyű­löli a mohamedánt. A konferenczia folyamá­ról alább közöljük összefoglalva a legújabb híreket. Itt meg a »P. C.« párisi tudósítójá­nak következő sorait idézzük : E pillanatig csak­ kedvezőt hallani a konfencziá­­ról, semmi nehézséget nem látni. A kivitelt persze függőben kell hagyni, mert be kell várni, hogy mit fog mondani a porta. Szeretnék, ha a helyszínére nem is kellene bizottságot kiküldeni. Ezért meglehet, az ülések valamivel tovább fognak tartani, mint rende­sen. A törökök is készítettek határigazítási javaslatot, de ez alig is fog tekintetbe vétetni. A török javaslat szerint megmaradna Törökországnak Janina, Metro­­va és Larissa. B­r­a­i­­­a­s görög képviselő természe­tben e pontokat mind Görögországhoz szeretné csa­tolni. A tárgyalás a Francziaország által készült ja­vaslat körül fog forogni. Érdekes Oroszország maga­tartása. E hatalom abban a nézetben van, hogy a franco-angol trace a berlini szerződés által kijelölt határon túl megy. Egyébiránt ezen nem akadnak fel az oroszok, sőt precedens esetet látnak abban más nemzeteknek teendő konc­essziókra nézve. Angolország javaslatát Montenegróra vonatko­zólag elfogadottnak lehet tekinteni. E szerint Ausz­­tria-Magyarország is beleegyeznék abba, hogy Dul­­cigno albán kerület a hozzá tartozó kikötővel áten­gedtetnék. Oroszországnak azonban, úgy látszik, nem tetszik e javaslat, minthogy Ausztria-Magyarország gyakorolná azért a felügyeletet a tengeri kikötő felett. Az albán­ kérdés megoldását illető­leg szó van arról is, hogy Albániából olyan­ig­­­nn önálló fejedelemség alapíttassék, mint a­z­a Keletrumélia. Az albánokkal minden­esetre k­ell csinálni valamit, hogy elismerjék Európa fe­nhatóságát. Az angol kabinet a keleti kérdés­ben nincs egészen egy nézeten, Gladstone, Granville és Bright az európai concert csal­­hatlan hatásában hisznek. Argyl Dilke és társaik ellenben azon nézeten vannak, hogy esetleg szükség lesz nagyobb pressiót gyako­rolni a portára. Említést érdemel, hogy a »Timesc-ben közelebb egy inspirált czikk jelent meg, mely kilátásba helyezi, hogy az orosz-khinai viszályt Anglia intermediatiója ki fogja egyenlítni. — A külföldre szóló levelek bé­­lyegezése. A külföldre, különösen Francziaor­­szágba­ szóló levelek oly gyakran bérmentesíttetnek elégtelenül, és­pedig többnyire csak egy 5 kros levél­­jegygyel, hogy — habár a bérmentesítés a feladó tetszésétől függ — mégis azt kell feltenni, hogy a levelező közönség nagy része a bérmentesítési dijakat nem ismeri. A közönség tájékozására ennélfogva közöltét­nek a külföldre szóló levelek bérmentesítési dijai: 1. Németországba 15 gramig 5 kr, 15 gramon felül 250 gramig 10 kr. 2. Szerbiába, és Besztercze-Naszód megyéből, valamint a magyar román határtól a Maros folyóig és Hunyadmegye s Krassó megye határáig terjedő vidékről és Szörény megyéből Ituméniába 5 kr., 15 gramonkint. 3. Montenegróba 7. kr. 15 gramonkint. 4. Ituméniába (Magyarország többi részéből,) Európa többi­ országaiba, Egyptomba, Északameri­­ka Egyesült­ Államaiba, Brit Északamerikában (Ca­nada, Új-Boundland), Perzsiába, és az Afrika északi partján fekvő franczia, olasz és spanyol birtokokba 10 kr 15 gramonkint. 5. Az egyetemes postaegyesülethez tartozó többi országokba és helyekre 20 kr. 15 gramonkint. Elégtelen bérmentesítés esetén a c­ímzett a bérmentesítési díj hiányzó részének kétszeresét fizeti. A föld egyéb helyeire szóló levelek bérmente­sítése, valamint a tarifa egyéb feltételei iránt min­den postahivatal szolgál felvilágosítással. — Conrad von Eg­b­e­s­feld osztrák közoktatási miniszterrel beszélgetése volt a bécsi »Parlamentär« hetilap egy barátjának, ki abból a következő részleteket közli: Conrad báró oly férfiú, ki közoktatási miniszter állomására nem ho­zott magával nemzeti elfogultságot. Német születésű lévén, távol van tőle, hogy Ausztria nem német nemze­tiségeire haragudjék és a soknyelvűséget a jó köz­­igazgatás áthághatatlan akadályának tekintse. Mint ellensége minden elméleti viszálkodásoknak, a közok­tatási miniszter figyelmét főleg a nyelvkérdések gyakorlati megoldására fordította, mint az az összállam érdekeinek megfelel. Conrad nem űz nemzetiségi politikát az iskolával, de az állam érde­kéből barátja a nemzetiségeknek, melyeknek szívesen adja meg az eszközöket a kiképeztetésre, anyanyelvük alapján. E felfogás által vezéreltetve, visszautasította mind amaz indítványokat, melyekről azt hitték, hogy kellő tudományos indokolás nélkül kizárólag csak nemzeti húrokat kell érinteniük ; ellenben nem habozott a közoktatási miniszter eleget tenni a nem­zetiségi óhajoknak, hol a tudomány érdeke megőriz­tetett. Ez a szempont volt mérvadó a paritás kérdé­sére nézve is a prágai egyetemen és a tanszékek szapo­rítására cseh tannyelvvel csak fokozatosan és a tudo­mányos szükségletek szigorú megtartása mellett le­het gondolni.« »A kormány — így nyilatkozott a miniszter a beszélgetés további folyamában — bizonyára nem fog a nemzetiségek ellen igazságtalanságot elkövet­ni , de az állami közigazgatás jogának nem szabad csorbát szenvednie. Az urak Prágában valóban nem lépték át a mérséklet határait és nem kerülte ki figyelmüket a gyakorlati szükséglet. A kiképeztetés a cseh nyelvben és a német nyelv megtanulása a gyakorlati élet elismert köve­telményei Csehországban; nekem kellemes volna, ha az ifjúság még egy harmadik nyelv ismeretét sajátí­taná el, mert én, tette hozzá a miniszter, csak a gya­korlati életet és semmi nemzetiségi elméletet nem tar­tok szemeim előtt. Ő felsége visszatérte után Cseh- Morvaországból úgy nyilatkozott, hogy nagyon örven­detes, hogy a cseh- és morvaországi szláv középisko­lákban, reáliskolákban és gymnáziumokban a német nyelv megtanulása nem hanyagoltatik el; egy bi­zonyság több arra nézve, mily figyelem fordíttatik az iskola gyakorlati irányára. — Gladstone a berlini szerződés­ről. Az angol alsóház e hó 18-án tartott ülésében Ashmoad­ Bartlett kérdést intézett a miniszterelnök­höz, vájjon szándékozik-e a kormány őrködni a fölött, hogy a berlini szerződésnek azon határozmányai is végrehajtassanak, melyek a török birodalomtól elsza­kított területen levő ottománok jogainak biztosítá­sára vonatkoznak. Felemlítette egyúttal, hogy az orosz új erődítések még nem hordattak le s egy orosz-bolgár hajóhad czirkál a Dunán. Kérdést inté­zett továbbá az iránt, vájjon szándékozik-e a kormány a Bulgáriába és Kelet-Ruméliába visszatérő mene­kült mohamedánokkal gyakorolt eljárással szemben állást foglalni? A Gladstone e kérdésekre kije­lenti, hogy a kormány a lehető legnagyobb pártat­lansággal szándékozik eljárni mindabban, a­mi a berlini szerződésben a muzulmán és keresztény né­pességet illetőleg foglaltatik. A kormány, a­mennyire hatalmában áll, ragaszkodni fog a berlini szerződés­nek úgy betűjéhez, mint szelleméhez. A­mi az erődök lerontását illeti, kijelenti, hogy ez némi nehézséggel és tetemes költséggel jár, s ez okozza azt, hogy ez eddig nem történhetett meg, de a kormány őrködni fog a felett, hogy a berlini szerződésnek ezen része is teljesen és minden tekintetben végrehajtassék. A­mi a menekültek visszatérését illeti korábbi lakhelyeik­re, Gladstone megjegyzi, hogy a török kormány kö­telessége a menekülteket Bulgáriába és Kelet-Rumé­­liába visszaküldeni, kiket a török kormány elég sze­rencsétlenül, a legszigorúbb rendszabályokkal kény­­szerített elhagyni lakhelyeiket. Ha — így végre — ő felsége kormánya meggyőződnék, hogy a bulgáriai és kelet-ruméliai kormányok megakadályoznák a kel­lőleg ellátott ezen menekültek visszatérését, a kor­mánynak kötelessége lesz gondoskodni arról, hogy e menekültek visszatérhessenek és kellő bánásmódban részesüljenek. A berlini pótkonferen­c­ia. Bár a legszigorúbb titoktartás mellett tanácskozik a konferenczia, azért ma is több hírt s illetőleg kombinácziót közölnek a lapok a tanácskozások tárgyáról s irányáról. Mint alapos informáczióból eredőt, ide iktatjuk a »P. Lt.« következő sürgönyét: Berlin, jun. 21. A kabinetek mindinkább meggyőződnek arról, hogy a Balkán-félszigeten a szláv elemmel szemben egymást is fel kell állítani, s e nézetnek lehet tulajdonítani azt, hogy a nagyhatal­mak képviselői mind nagyobb rokonszenvvel látsza­nak lenni a hellének kívánságai iránt. Oroszországra azonban ezt nem kell érteni, mert e hatalom csak azért izgatja a görögöket, hogy formáljanak minél nagyobb követeléseket, mivel oda akarja vinni a dol­got, hogy a konferenczia határozmányait Törökország elfogadhatlanoknak találja,­­ a­mi a görögöket nem kis mértékben nyugtalanítja —­uimeo Danaes et do­na ferentes. Athénében átlátnak az oroszok manőve­rein, míg Ausztria-Magyarország jóakaró magatar­tását örömmel üdvözlik, mert e monarchiának morá­lis befolyásától Konstantinápolyban sokat várnak. Egyébiránt a török fegyverkezésekről szóló hírek és a portának a konferencziával szemben elfoglalt közö­nyös, de azért ellenséges magatartása, holott a kon­ferenczia nem czéloz egyebet, mint a berlini szerződés pontos végrehajtását, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a görögök követelései a konferenczián mindinkább tért hódítanak. A bizottság mai ülésén folytatólag tovább tár­gyalta a franczia javaslatot s Messovo és Jani­­nán túl ment, mely helyek Görögországhoz lesznek csatolandók. A konferenczia ezután a délutáni ülé­sen átvette a jelentést. A tárgyalás ugyanis úgy van berendezve, hogy minden határozat a rákövet­kező ülésen újból tárgyaltatik, nehogy vitás kérdések maradjanak fenn. A franczia tervet elvben elfogadta Ausztria- Magyarország, Németország és Oroszország. Az osz­trák-magyar teljhatalmazottak instrukc­iói idáig tel­jesen azonosaknak bizonyultak a nyugati meg­bízottak instrukczióival. Az olasz megbízottak a mai ülésen tett azon indítványa, hogy a Zagori falvak Görögországhoz csatoltassanak, a­ referendum vézetett s előreláthatólag el is fog fogadtatni. But­­rontot azonban Görögország valószínűleg nem fogja megkapni, mivel ez nem felelne meg a pr­otokol-vo­nalnak. Úgy számítják, hogy a határvonal még e hé­ten meg lesz állapítva, s a jövő héten tanácsot fognak ülni a felett, hogy miként kelljen a konferenczia ha­tározatait az érdekelt felekkel közölni. Azonos jegy­zékre gondolnak, olyformán, mint nemrég történt. A netán szükségessé válható végrehajtás tárgyában is határozatot akarnak hozni. E tekintetben a köve­teknek értekezniük kellene kabinetjeikkel, minthogy felhatalmazásuk nem kielégítő. Ausztria-Magyarország tartózkodó magatar­tása meghozta jó gyümölcseit. Konstantinápolyban kénytelenek lesznek elismerni, hogy Ausztria-Ma­gyarország szomszédbaráti viszonyát egy pillanatra sem tagadta meg. De Athénében is be fogják is­merni, hogy Ausztria-Magyarország a görög követe­léseknek semmi akadályt nem gördített útjába, sőt azoknak elérhető mértékét a barátságos megvalósí­táshoz közelebb hozta. — Brailas láthatólag örvend az utóbbi eseményeken s ezt mondá: »Ausztria-Magyarország jóakaró megegyezé­sére igen nagy súlyt fektetünk. Soha nem kétkedünk rokonszenven, de jelen magatartása, mely a békét kö­­tők megegyezését ily komoly pillanatban megalapítja, annyival értékesebb ránk nézve, minthogy a törökö­ket arra a meggyőződésre fogja vezérelni, hogy a tervbe vett határigazítás felel meg egyedül a két ál­lam érdekeinek s a béke fentartásának Keleten. Ausztria-Magyarország verdiktje, mely régtől fogva oly élénk érdeket tanúsított Törökország fenmara­­dása mellett, nem fogja hatását Konstantinápolyban eltéveszteni. A török államférfiakat a helyzetnek jobb méltánylására fogja bírni, s a portát arra a meggyő­ződésre vezérelni, hogy ezen áldozat az ő részéről sa­ját érdekében elengedhettem« Báró Haymerle ekkép szerencsével és sikeresen viszi most a becsületes al­kusz szerepét. A »Neues Wiener Tagblatt«-nak is van a konferencziáról egy figyelemre méltó táv­irata, mely igy szól: Berlin, jan. 21. Ma tanácskozást tartottak a delegáltak, mire aztán a konferenczia teljhatalmazott­­jai ültek össze. E héten még mintegy két ülés fog tartatni, melyen a munkálatok be fognak fejeztetni. A görög képviselő Brailas reméli, hogy e hét végén Bécsbe visszatérhet. Ő nagy megelégedéssel szólt a konferenczia eddigi eredményéről. A görög fegyverkezésekről szóló híreket határozottan nagyon túlzottaknak állítá. Igaz — mondá — a tartalékosok behívatnak, de csak a görög védtörvény rendes sza­bályai értelmében. Az aktív és a tartalékcsapatok mindössze is csak 36,000 főre rúgnak. Néhány ezred Korfuba fog menni, hogy készen álljanak Epirusban kikötni, ha majd a konferenczia által Görögországnak ítélt területet meg kellene szállni. Ez azt mutatja, hogy Görögország bizton várja a konferencziától vá­gyai teljesülését s egy pillanatot sem akar elveszteni a megítélt terület elfoglalásánál. A görögök nem veszik komolyan a porta ké­szülődéseit, esetleg ellenszegülni a hozott határozat­nak. E tekintetben jellemző a következő tény. A gö­rög kormány a német kormányhoz fordult azzal a kérelemmel, hogy engedjen át neki német tiszteket begyakorlásra, vagy­is voltakép a görög hadsereg vezényletére. Bismarck bg. azonban nem engedte meg, hogy német tisztek átlépjenek, sőt azt mondta : Né­metország határozottan ellene szavaz annak, hogy Janina Görögországnak átengedtessék. Minél tartózkodóbb Bismarck, annál inkább örömmel nézi, hogy Francziaország a görög kérdést egész hévvel felkarolja, mely odáig terjed, hogy most franczia tisztek küldetnek a görög hadsereghez. To­vábbá megemlítendő, hogy Saint Valliers gróf fran­czia nagykövet tegnap az egész diplomácziai testüle­­t­­ét ebédre hivta magához a görög követtel együtt s s csupán a török diplomatákat mellőzte, a mi termé­szetesen nagy feltűnést keltett s csaknem ellenséges indulatnak volt vehető Törökország irányában. Fran­cziaország a kezdeményezés által a görög kérdésben nagy felelősséget vállalt magára, s úgyszólván becsü­letével felelős azért, hogy a konferenczia eredménynyel fog végződni. Minthogy pedig a kivitel igen nehéz dolog, Francziaország keleten huzamos ideig telje­sen el lesz foglalva, a nagyhatalmaknak sem lesz va­lami tetszés, mert rájuk nézve alkalmatlan lehet a görög kérdés megoldása, Törökország ellenséges in­dulatát pedig határozottan magára vonja. Fontos kérdés most : mi lesz akkor, ha Törökország megta­gadja a konferenczia határozmányainak teljesítését ? E kérdés fölött a hatalmak még nem egyeztek meg s alig is fognak tudni megegyezni. A porosz egyházi vita. A porosz egyházi törvényjavaslat IV. czik­­két, mely a püspökök visszatéréséről szól — mint már jelentettük — tegnap tárgyalta és fogadta el a szabad konzervativok pótindítványával a porosz kép­viselőház. A vitát nagy feszültség közt Bennigsen nyitotta meg, ki a következő nyilatkozatot tette: »Ránk, nemzeti szabadelvűekre nézve a IV. czikk bármily szerkezetben elfogadhatatlan. Az elmozdított püspökök visszatérése által a béke teljesen ki van zárva, akkor jobb lett volna a májusi törvényeket egyátalán ki nem bocsátani. Alkalmatlanabb szemé­lyek a béke helyreállítására nem létezhetnek, mint az elmozdított püspökök. A püspökök visszahivatása az állam legsúlyosabb vereségét és az ecclesia militans, az ultramontán párt diadalát jelentené. (Élénk he­lyeslés.) A klerikálisok hangos helyeslése közt vonul­nának be a püspökök egyházmegyéikbe. E püspökök nem fogják megtartani a szükséges nyugalmat és el­fogulatlanságot. (Hangos helyeslés.) Ezt az amnesztiát nem lehet politikai bűnösök amnesztiájával összehasonlítani. Amnesztiát kapott politikai vétkesek még sose lettek az állam részéről ünnepélyes módon visszavezetve, mint azt itt akarják tenni a püspökökkel. Ha most Francziaországban gyilkosoknak és gyújtogatóknak adnak amnesztiát, ez nem a mi gondunk, Francziaország ezzel az am­nesztiával még sokat él­het meg. Ha az egyházi béke ismét helyre lesz állítva, i­rjedelmes megkegyelmezés következtetik be. A javaslat összbenyomása az or­szágban az, hogy számos rendelete érthetetlen és ve­szélyes és minden eddigi tárgyalásból még nem tud­­ni, mi czélja van a kormánynak ezzel a javaslattal. Mi nemzeti szabadelvűek készek vagyunk egyezkedni, ha a kormány a II., IV. és IX. czikkeket elejti. Puttkamer kultuszminiszter: Ki kell jelen­tenem, hogy a kormány a IV. czikkhez a leghatáro­zottabban ragaszkodik. Bennigsen megjegyzéseit il­letőleg, hogy a törvény elfogadása konzervatív-kleri­­kális kombináczió által elkeseredést fog előidézni, megengedem ugyan, hogy ezáltal a törvény érték­­csökkenést fog szenvedni, de a kormányra nézve az eszme a törvényt konzervatív-klerikális kombináczió által tartani fenn, egyátalán nem elijesztő. Tagadom, hogy a püspökök visszatérése rossz benyomást fog tenni. A törvény elleni nyílt manifesztácziók felira­tok által csak egyenként léptek fel és értéktelenek. Épen a legjelentékenyebb rajnai lapok a IV. czikk mellett nyilatkoztak. (Kiáltások: Félhivatalos leve­lezések Berlinből!) Az ó-porosz tartományokból hoz­zám érkező minden közlemény azt mondja, mily nagy hibát követnek el a nemzetközi szabadelvűek, hogy nem csatlakoznak a kormányhoz. Kérdezzék meg a pommeri parasztot, fel van-e háborodva, hogy a bé­két a püspökök visszatérésével akarják létrehozni ? (Nevetés). A korona kegyelmi joga minden törvény felett áll. Sose fognak jutni kölcsönös megegyezéshez, ha az egyik oldalról a legföltételesebb meghódolást kö­vetelik. Teljesen értem, hogy a püspökök visszatéré­se a katholikusoknál nagy örömet fog előidézni. Ez ép oly természetes, mint keresztyéni. (Hangos éljen­zés a czentrumban.) Katholikus keresztyénekből sose fog lehetni kiűzni azt az érzelmet, hogy az elmozdí­tott püspökök jog szerinti főpásztoraik. A püspökök diadalmas bevonulásának veszélye nem oly nagy. A kormány nézete szerint a IV. czik az egész törvény központja. Elfogadja a szabad-konzervatív indítvány politikai eszméjét, mely szerint a püspököknek k­ö­­telezniök kell magukat a papok bejelentési köteles­ségére, jóllehet a korona viselője ez indítvány által , „kissé háttérbe szoríttatik. A király a javaslat szen­tesítése által nyilvánította, hogy ennyire akar menni s tovább nem. Gneist szerint a IV. czikk elfogadása a kú­ria győzelme és a protestáns császár veresége volna. Zedlitz védelmezi a szabad konzervatív in­dítványt és a kultuszminiszter ellenében megjegyzi, hogy épen evangélikus és konzervatív körökben uralkodik a legnagyobb felindulás a püspökök vissza­térése ellen. Virchow: Helyes volna a törvénybe beleírni, melyik püspök kapjon amnesztiát. Nyílt vallomást teszek itten, hogy a katholikus egyházzal sose jutha­tunk biztos békéhez; mindig csak fegyverszünetről lehet szó, minthogy az egyház a világuralmat követeli. Windhorst : Bennigsen igen jellemzetes nyilatkozatai, mennyire kész pártjának többsége en­gedményekre és a kultuszminiszter tartózkodó nyi­latkozatai minket is tartózkodásra késztetnek. A c­entrum eddigi és következő szavazásai tisztán eset­legesek. Zárszavazatunkat akkor fogjuk beadni, ha tudjuk, hogy néz ki a törvény. Ha a dolog nem volna oly komoly, azt kiáltanám, a ma itt hallott beszédek után Bennigsen, Gneist, Virchow, Zedlitz képviselő barátaimnak : »Menjük és rázzuk le a port lábaink­ról. Itt többé nincs számunkra hely.« A legmérge­sebb hangon beszéltek, mely minden békülékeny szándékot kizár. Sőt Bennigsen nem vetette meg a szenvedélyekhez folyamodni. Ezek az urak beszédeik által a közvéleményre akarnak hatni javukra. A legmérgesebb módon fo­lyamodtak a protestáns tömegekhez, melyek nem is tudják, miről van szó. A katholikus egyház nem into­leráns, mert azt hiszi, hogy egyedül van az igazság birtokában. (Élénk ellenmondás) az egész baj a ta­nároktól ered. (Ellenmondás.) Richter képviselő kiáltja: Az iskolák az os­tobaság leküzdése végett léteznek. Windhorst rendreutasíttatást kér e közbe­kiáltásért ; elnök e kívánságot nem teljesíti, minthogy közbekiáltások meg vannak engedve. Windthorst folytatja : A IX. czikk nélkül is teljes megkegyelmezési joga van a királynak a püspökökre nézve. A szabad konzervativok indítványa a király megkegyelmezési jogát korlátozni akarja és Melchers és Ledo­­c­h­o­w­s­k i püspökök elleni minden támadás czélja „A HON­I TÁRCZÁJA. Petőfi reliquiák. A »Függetlenség«, nem tudjuk, mi után, hozzá­jutott a Petőfi és Emich Gusztáv között kötött szer­ződéshez, melynek eredeti példánya most az Athe­naeum és Aigner Lajos közt folyó per okmányai közt van s kihagyva belőle Emich cessióját az Athenaeumra, közli a szöveget. Mint törté­neti okmányt, mi is érdekesnek tartjuk közlését. A szöveg igy hangzik : Szerződés. Alólirottak következendő szerződésre léptünk : 1- ször. Én Petőfi Sándor, összes költeményeimet, melyeket Emich Gusztáv könyváros 1847 egy kötet­ben kiadott, s mely kiadásnak czimlapja és tartalma ide mellékeltetik, örökre eladtam, minek következté­ben a föntebbi kötet ezentúl az ő kizárólagos sajátja. 2-­or. Én Emich Gusztáv, mint kiadó, fizetek a szerzőnek egyszer mindenkorra (semes pro semper) 1500 mond egy ezer ötszáz pengő forintot három egyenlő rátában és pedig a folyó 1847. év junius 27-én 500, mond ötszáz pengő, 1847. október 1-jén 500, mond ötszáz és 1847. november 20-dikán az utolsó 500, mond ötszáz pengő forintot, 3- szor. Én Petőfi Sándor, ezen szerződés követ­keztében egyszersmind kötelezem magamat az ezen­túl írandó költeményeimet egyes kisebb darabokban vagy kötetekben ki nem adni, hanem azokat össze­gyűjteni, mig egy olyan kötetet képeznek, mint az első nagy kötet (tudniillik nagy nyolc­ad rétben 35 ivet körülbelül) s ezen második folyamot nem más­nak adni el, mint Emich Gusztáv kiadó könyváros­nak az előre meghatározott díjért; egyszer minden­korra (semel pro semper) 2000 mond kétezer pengő forintért. Ezen szerződést két egyenlő példányban elké­szítettük és saját aláírásunkkal s pecsétünkkel meg­­erősitettük költ Pesten junius 26. 1847. Emich Gusz­táv könyváros P. H. Petőfi Sándor P. H. A harmadik pontot illetőleg közös megegyezés mellett abban állapodtunk meg, hogy a második kö­tet honoráriumából 1000 azaz egy ezer pengő forin­tot a folyó 1848-dik évben fizet a szerzőnek a kiadó, május közepétől kezdve minden hónap közepén száz pengőt, augusztus és novemberben pedig két­száz pengőt, a másik ezret pedig 1849-ben szinte hóna­­ponkint száz pengő forintjával. E második ezer pen­gő ily módoni lefizetése azonban csak úgy áll, ha a szerző az egész kötetet készen átadja még az 1848. év folytában a kiadónak, ellenkező esetben ezen ösz­­szeg lefizetése mindaddig fölfüggesztetik, mig a kéz­irat a kiadó kezében nem lesz, s akkor az előb­­beni ezer pengőnek annyi, közösen megegyezett ka­matja vonatik le, a meddig ezen ezer pengő 1849. elejétől kezdve bevett költ Pesten január 1. 1848. Emich Gusztáv kiadó könyváros, Petőfi Sándor. Petőfiről szólva, megemlítjük, hogy Petőfi Ist­ván hagyatékának azon részét, mely a boldogult ha­gyománya szerint a nemzeti muzeum birtokába megy át, most hozták föl Budapestre. Inczédi László hír­lapíró, kinek alkalma volt e gyűjteményt még a mú­zeumba átadás előtt megtekinteni, a fent nevezett lapban a következőket írja róla: A táskában legfölül vannak Petőfi István köl­teményei s a honvédszázadossá kinevezését tartal­mazó okirat. Ezután következnek Petőfi munkái, ver­sek és prózai dolgozatok vegyest, még csak chrono­­logiai rend szerint sem osztályozva. Kiadatlan da­rab egyetlen sincs, s nagyobbára — a­mennyiben erre a simán folyó törlés nélküli kézírásokból követ­keztethetni — nem is az eredeti fogalmazványok, ha­nem tisztázatok. A nagyobb költemények külön-kü­­lön füzetekbe vannak leírva ; a lyrai költemények egy része külön lapokon, s azontúl a 47-ig írottak együtt egy barna bőrkötésű füzetbe ; a 141. és 142. lapot tartalmazó levél ki van vágva s két vers czime: »A sivatag lakói« és a »Beszél a fákkal a bus őszi szél« közt a tartalomjegyzékben is ki van törülve ; az egyik czim, a­mint kivehettem : »Fölösleges ag­godalom.« A 48. és 49-ki versek szintén külön füze­tekbe is le vannak írva. E kéziratok mindenesetre kiválóan méltók a kegyeletre, de a helylyel-közzel való törlések mellett új irodalomtörténeti adatot nem igen fognak nyújtani. A levelezések a legérdekesebbek. Van köztök egy levél, melyben Kemény Zsigmond egy czikkének közlését tagadja meg politikai okokból. Vannak itt levelek Jókaitól, Garaytól, Bernáth Gazsitól, Kuthy Lajostól, Kemény Zsigmondtól s legtöbb és legérde­kesebb Arany Jánostól. Ez utóbbi levelek a legszebb tanúságot teszik róla, hogy a két nagy költő milyen igaz és mély ba­rátságot érzett egymás iránt. Nagyobbára tréfás tar­talmúak s van köztök két verses levél is, mind a kettő kiadatlan. Az egyik igy kezdődik: »Kedves barátom, lelkem jobb fele« ; a másik: »Imádott barátom, jó Petőfi Sándor, Szives üdvözlését ime küldi Jean d'Or«. A megszólítások változnak a levelek hangula­ta szerint. Íme néhány mutatóul: Kedves Barátom, Ön! Lelkem fattya ! Sándorcsám! Fiam Sándrim! Fiam Sándor! Öcsém Sándor! Vitéz kapitány uram! stb. Az egyik levélnek a külső czimezete következő: »Petőfi Sándornak csak neki magának, másik levél is van benne, az is csak neki magának, Pest st. a sza­lont»! másodjegyzőtől búból.« Van egy levele Arany­nak Petőfi nejéhez is a »kedves komámasszony«-hoz, s egy angolul írott. Az élő költő iránti diskreczió tilt­ja, hogy a levelek személyes vonatkozásokkal teli tartalmát közelebb érintsük. Érdekesek továbbá azok a levél-fogalmazvá­nyok, melyeket Petőfi irt. Az egyik szól Kossuthhoz franczia nyelven Bem tábornok nevében. P. ráírta: »Bem tábornok levele Kossuthhoz. írtam az ő diktá­­lása után Freiburgban (Temesvár alatt) apr. 30. 1849. Petőfi Sándor, Bem akkori segédtisztje.« Ugyan egy másik franczia levél kézirata is ugyancsak Bem nevében a kormányzóhoz. Ugyanitt van annak a le­vélnek sok törléses fogalmazása is, melyben Petőfi a forradalmi kormánynak a honvédek közt leendő szét­osztás végett egy versét fölajánlja. S e csomóban van egy darabka papir is, nagy szarkalábszerü ákombá­­kommal, melyen — mint P. a lap alján följegyezte — Bem tábornok a szászsebesi csata után, a­hol uj­ját lelőtték, gyakorlat kedvéért írni próbált. A táska legalján néhány nyomtatvány s egy kézirati töredék van. E töredéknek czime sincs meg; valami vigjátékforma szatyrának készülhetett. A meglevő részlet felírása: »Első felvonás. I. jelenés. Nyilvános kert Eperjesen.« Szerepel benne: Aszta­los, kovács, mészáros stb. A nyomtatványok közt ér­dekes a »Nemzeti dal« a hires »Talpra magyar« nagy kompakt betűkkel nyomott példánya, melyre a költő sajátkezüleg azt irta föl: »Az 1848. márcz. 15-én kivívott sajtószabadság után legelőször nyoma­tott példány, s igy a magyar szabadság első lélekzete. Petőfi Sándor«. Ott van egy Personbeschreibung is, melyet P. — a mint rá följegyezte — Szászsebesen, kapott. Sok hiba van benne, — Írja — mert a voná­sokat arczképei után írták le, de ez nem bosszantja s még az se, hogy 10 esztendővel megöregítették s a professzióját úgy jelezték, hogy »früher Dichter«, de azt már csakugyan zokon veszi, hogy német ru­hába öltöztették, mikor ő sohase viselt bugyogót. Itt van három rajz is. Az egyik Arany Jánost ábrázolja s alatta egy vers Arany sajátkezű írásával, s ezt most, mikor Petőfi István hagyatékáról ismer­­tetést hoztak, a lapok közölték is már. A rajz a lel­tárban úgy volt feltüntetve, mint Arany János műve. Arany László azonban a hagyatéki gondnok előtt úgy nyilatkozott, hogy azt Petőfi Sándor rajzolta s atyja csak a verset irta alá. A másik rajz Bem tá­bornoknak Petőfi által plajbásszal nagyjából pa­pírra vetett arczképe. Végre a harmadik ugyancsak Petőfitől, tintával rajzolva: »Zoltán fiam arczképe 1 napos korában.«E kötegben van még Saint Juste hires munkája is: »Esprit de la revolution de la France,« s rá van irva: »Petőfi Sándor kincse.« Itt van még végül a m. tud. Akadémia érme, melylyel Petőfi köl­teményeit 1857-ben 200 arany mellett jutalmazta, s Petőfinek egy gyűrűje, melynek régi kövét fia Zoltán elvesztette s a mostani carniolt Petőfi István csinál­tatta bele.

Next