A Hon, 1880. augusztus (18. évfolyam, 197-226. szám)
1880-08-02 / 198. szám
198. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás Budapest, 1880. Hétfő, augusztus 2. £$9SeS*I<C4B0X'C&gl3 ÍS‘»«i»S Sarátok tere, Athunaeuts éplitot A lap *saU*mi réssét phM zaiacea k8zi#méoy .4 sssAeeztCsighax intiswade. B&mentetlen lavalek csak toaart kstsktal jogai. el. ~ Kéziratok nem aáatnak viasss». ElBDEffeBES «zln vagy mint elflfiiatések a klB d6-h!vetíiía (Baratsktara, Athanaeum-épülat) küldenáSi. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. KlBdd-MTatalfH&fálok-tere, Athenaeum-éplUat fdldszinSi £ 10flxet«Mi díj Tostán küldve», vagy Budapesten hiadott&‚rs reggeli 4» esti kiadás együtt:e S hónapra ■ ■ ■ ........................... ■ B írt 3 hónapra • •••••••»•• • * ’ S hónapra ••••••·•••· 19 » kg esti kiadás postai különküldéseért írül* fixstés negyedivenkint........................... . la ál előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, minzelenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívásA EOIT XVIII. évi folyaméra. Előfizetési árak : Fél évre . • • • 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. g10f~ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon* kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A ›Hon* szerk. s kiadóhivatala. Budapest, augusztus 1. A nap egyik legkiválóbb fontosságú eseménye: két keleti fejedelem utazása Ischlbe. E két fejedelem: Károly, Románia, és Mián Szerbia uralkodója. Ez utóbbit már holnap vagy holnaputánra várják oda. A román fejedelemről szintén azt jelentik, hogy legközelebb Ischlbe fog utazni s ugyancsak egy bécsi sürgönyünk tudatja, hogy Haymerle báró szintén Ischlbe rándul, hol még az is kilátásba van helyezve, hogy az osztrák-magyar uralkodó Vilmos császárral találkozand. Mindezen utazások és találkozások Ischlben, a keleti ügyek mostani stádiumában rendkívüli fontossággal birnak s hogy minő kihatással lesznek a keleti események további menete és fejlődésére, azt csak sejteni és hozzávetni lehet, de biztosan megmondani nem. Minthogy az angol kormány ez idő szerint nagy szerepet játszik az európai eseményekben, érdekes lesz ismertetni aPol. Corr. londoni tudósítása nyomán e kormány helyzetét, amint az odahaza, Angliában van. Az érdekes tudósítás ezeket mondja: A kormányban nagy zavar uralkodik. Máris elvesztette 3 tagját (lord Landsdowne lord Listonet és lord Zetlandot) a mérsékelt szabadelvűeknek azon törvényjavaslat ellen tanúsított oppozícziója következtében, mely az izlandi bérlőknek megengedi, hogy a bérletösszegeket 1881-ig ne fizessék meg, és a 170 szavazatnyi többség az ezen kérdés felett történt szavazásnál 66-ra olvadt le. És még további meghasonlások is vannak kilátásban az angol keleti politika miatt. A kabinet egyetértő, mig a hatalmak egyetértőig cselekednek; azt az egyetértést hirdették a szabadelvűek, mig az ellenzéken voltak s hirdetik most is, mint alapot, midőn a kormányon vannak. De azt senki sem tagadja, hogy ha a görög és montenegrói kérdésben tervezett flotta demonstrácziótól még egyéb is szándékoltatok, akkor az európai koncert igen könnyen megbomolhatik s azon esetben aztán Anglia körülbelül arra lesz utalva, hogy Oroszország veszedelmes segélyével kényszerítse engedelmességre a szultánt. Ezen eshetőség az angol kabinetben igen heves vitákra szolgáltatott alkalmat s amiből kiegyeztethetlen nézetellentétek merültek föl. Érzik, hogy ez esetben a kormány azon alternatíva elébe helyeztetnék, hogy vagy egy fölötte népszerűtlen háborút kezdjen, vagy pedig nagy megalázkodásnak tegye ki magát, amit nem volna képes túlélni. A békepárt feje a kabinetben természetesen John Bright, ki azt mondja, hogy a kormány fennállására nézve a háború ép oly veszedelmes volna, mint a béke, de ha már a két rész között kell választani, akkor inkább a békét válaszsza Anglia, mert így legalább senki sem vádolhatja majd azzal, hogy a dolgokat a végletek felé tolta. Másfelől a többségben levő háború párt, (melyhez Gladstone, Granville és Argyll herczeg tartoznak) azt tartják, hogy bármily veszélyes és népszerűtlen volna is eleinte egy háború Törökország ellen, mindamellett ez annyi előnynyel járna, hogy utóbb az angol nemzet is megbarátkoznék az eredménynyel s aztán egy oly hatalom ellen, mint Anglia, a törökök nem fejthetnének ki sokáig ellenállást. Egyébiránt Gladstone még mindig azt hiszi, hogy a porta szemben a tervezett hajóhadi tüntetéssel, végre mégis csak meg fogja adni magát. Abdurrahmanról azt jelenti a nevezett forrás, hogy konstatált tény, miszerint most is összeköttetésben áll az oroszokkal, habár ezen részről e pillanatban nem bátoríttatik fel Anglia ellen. Konstantinápolyból szintén igen nevezetes tudósításokat olvasunk a »P. Corr.«ben. Ezek szerint a porta köreiben épenséggel semmi ijedtséget sem tanúsítnak a flottademonstráczió miatt. Azt mondják, hogy még azon esetben is, ha a hatalmak hadihajói elzárnák a tenger felől az összeköttetést, a porta mégis kényelmesen érintkezhetik Thessaliával, Maczedonián át , aztán a török hadi készülődések is immár teljesen be vannak fejezve. A portát igen megerősíti az ellenállásban a maczedoniai kuzo-oláhok magatartása, kik szintén sokat szenvedvén egyházi és nemzetiségi tekintetben a görög papságtól, esküdt ellenségei a görögöknek. Ezért ezen oláhok vagy czinczárok főembere, Apostol Margarit Konstantinápolyban járt s megbeszélvén az ügyet Kadri és Abeddin pasákkal, visszatért Trikálába és Metzovoba, hol az albánokkal szövetkezvén, a czinczárok ezekkel együtt harczolni fognak a görögök követelései ellen. — Ejub khan az elfoglalt pontokról viszszaüzetett s mint a »Daily News« értesül Phayre tábornok Chamon felé nyomul előre. Burrow veszteségét 2000 emberre teszik. Hírlik, hogy Ejub orosz támogatásban részesül, de ez nincs megerősítve. — Sándor bolgár fejedelem több diplomácziai képviselővel Stilo kolostorban tartózkodik, honnan Várnába várják. A dunai városokból számos görög hazájukba távozik, hogy mint önkénytesek belépjenek a hadseregbe. A gyógyszertári jognak végrehajtás útján való lefoglalásánál követendő eljárás ügyében a belügyminiszter a következő rendeletet adta ki: Azon eshetőségnek kikerülése szempontjából, nehogy valamely gyógyszertárnak személyes üzleti joga, bírói végrehajtás útján eladassék., felhívom a törvényhatóságot, hogy valahányszor valamely gyógyszertári jognak végrehajtási után lefoglalása a bíróság részéről a törvényhatósággal közöltetni fog, az illető bíróságot azonnal értesítse arról, váljon azon gyógyszertár, amely a bírói lefoglalás tárgyát képezi, reál- vagy személyes üzleti joga-e , mely utóbbi esetben egyúttal figyelmeztesse a bíróságot, hogy a személyes üzleti jog, az 1876. évi XIV. t.-cz. 131. §-a értelmében el nem adható. Azon esetre pedig, ha a törvényhatóságnak a kérdésben levő gyógyszertár üzleti jógaira nézve netán valamely kétsége lenne: ■■■■■aggssssagggg A „HON“ TÁRCZÁJA Egy kis úti kép. A júliusi napsugár déli hevével tüzelt a vén Mecsek lejtőjére, melynek lábai alatt festői szépségben terül el Baranya megye székvárosa, a templomokban és egyéb szépségekben gazdag Pécs, — midőn Szigethvár felöl meglepő, vagy mikép itt mondják megszokott — lassúsággal dörömbölt be a vonat, mintha a tikkasztó hőség behatása alatt megunta volna vaslovunk is — a gyorsaságot. Valóban, szebb és érdekesebb látványt aligha nyújt egy városa is hazánknak, mint Pécs. A Mecsek és kiágazásai éjszak felől félkör alakjában veszik körül a kertszerű fekvéssel dicsekvő várost, mintha meg akarnák védeni a zordonabb égalj hatásai ellen. Lépcsőzetesen, de nem meredeken emelkednek egyes részei, melyek itt ott a gazdag zöld nyájas árnyékába látszanak rejtőzni, mely a kedves helyet minden oldalról környezi s kivált az idegenre kimondhatatlan kellemes benyomást gyakorol. A dombokról és magaslatokról szétszórva számos részben díszes templomok és kápolnák tekintenek alá a tornyokban amúgy sem szegény városra, mintha külsőleg is mutatni akarnak Pécsnek mint egyházi központnak vallásos jellegét. Mindenek fölött a pompás székesegyház ötlik szemünkbe, melynek kincstára egyikének mondatik a leggazdagabbaknak. A keresztelő-kápolna vörös márvány oltára, mintegy templom-szolga, ezen embereknél szokásos bőbeszédűséggel mondá, — háromszáz évig volt a föld alá rejtve, mig nem a törökök kiűzetése után ismét visszaadatik rendeltetésének. Maga a pompás főtemplom a hüs de sötét sziklakápolnával együtt a török uralom alatt — istálló volt , s hol most a vallás kegy és kenetteljes szózata hangzik; egykor a pasák harcziménjei nyertének. Közel kétszáz éve immár, hogy a törökök kitakarodtak Pécsről, s mégis minden lépten-nyomon ma is — uralmukra emlékeztetünk. A belvárosi templom, a lejtős de szép és tágas Széchenyi-téren kápolyájával és lépcsőcsarnokával — daczára a restauráló, de nem mindig szépítő meszelőnek, — nem tagadhatja eredeti jellegét. Ez volt a félhold uralma alatt a főmecset; itt buzdította imára Mohamed híveit a mint történetíró is híres mollah Pecsewi (azaz Pécsi), ki a mohácsi vésznap után Szuleimánnal együtt vonult be a hadsereg élén, mint Koránolvasó, — a városba, melynek azontúl sok éven keresztül ő volt birája és első papja. A számos kutak, de egyszersmind a csatornák hiánya hasonlóképen a törökök uralmára emlékezhetnek. Azonban ezen utóbbi fogyatkozás daczára sem lehet Pécset azzal vádolni, mintha tisztaság dolgában egykori ázsiai uraihoz hű maradt volna; minek érdeme persze nem egészen a város atyáit illeti, hanem Pécs azon lejtős fekvésének tudható be, amely esőzés idejében tisztára mosni segíti az egész várost. De van Pécsnek a török uralom idejéből fenmaradott most is ép mecsetje, melynek karcsú minaretjéről gyönyörű kilátás nyílik a városra és annak déli szomszédságára. Az egyetlen ilynemű emlék ez hazánkban, melyet annak idején a bosszú és gyűlölet megkíméltek. Kár, hogy ezen érdekes emlék két nagyobb épület, a Rudolf árvaház és a nagy kórház közé van szorítva, miáltal az egész benyomása természetesen sokat veszt. Lajos királyunk régi egyetemi városa most is bír egy jelentékeny kincset tudomány dolgában felmutatni, csak kár, hogy kevesen veszik hasznát. A Klimó püspök gazdag könyvtárát értjük, mely közel 30 ezer kötetet számlál, jól van lajstromozva s szép olvasótermekkel bir. Azonban mint a derék könyvtárnok panaszla, e kincset csak elvétve látogatják s a város közönsége eddig nem igen vett tudomást annak valódi becséről és fontosságáról. Alig lehet valami nyájasabbat, kedélynek és szemnek vonzóbbat gondolni, mint a kilátást, mely a Mecsek oldalán szétszórt, részben díszes és gazdag nyaralókból nyílik. Első helyen áll itt Sz* kanonok és papnöveldéi igazgató Tusculuma, mely csin és ízlés tekintetében ritkítja párját s a kedves és szellemes tulajdonosnak, ki igazi magyar vendégszeretettel fogadja látogatóit, finom ízléséről tesz tanúságot ... A malomi magánálló kis templommal egyenes irányban húzódnak a távolban a siklósi hegyek , majd kissé balra a harsányi magánálló hegy éles kúpját látjuk úszni a fénysugaraktól áttört tiszta levegőben ... Mindenütt hova tekintünk, üde zöld, mindenütt élet és jólét jelei látszanak; A dombok és halmok, melyek a kitűnő baranyai borokat termik, gazdag síkságokkal váltakoznak, melyek hullámzó aranytengerhez hasonlítanak, s melynek hullámai teli gazdag kalászokat mutatnak. Nyugatról a Jakabhegy emelkedik csodatevő szent képével szerény kápolnában. Innen egész Mohácsig lát, majd ellenkező irányban egész Szigethvárig a természet szépségeiben és gazdagságában gyönyörködő szem. Mohács és Szigethvár ! Mennyi véres emlék, mennyi szenvedés, mennyi nemes önfeláldozás emléke elevenül fel lelkünkben!.. Negyven évi rabságot, a török hatalom és fény tetőpontját jelzi a történelemben e két név ... De nemcsak Pécsett, hanem künn a megyében is számos jelek egész máig megőrizték a félhold uralmának nyomait. A történet és régiségbúvárnak itt tágasabb és hálásabb tér nyílik, mint bármely más vidékén hazánknak. Kár, hogy eddig még nem részesült oly figyelemben, mint ahogy megérdemelné, Pécsről Mohács felé egy óra alatt a gőz seggélyével — Villányban vagyunk. Egy kedves barátunk, a németmároki plébános, ki maga is nagy érdeklődéssel viseltetik az ide vonatkozó buvárlatok iránt, — vendégszerető hajlékába vezet bennünket, hol egy kis haditervet főzünk ki, miképen és mely irányban volna leginkább alkalmas a régészeti kutatásokat és buvárlatokat megkezdeni. A derék és szeretetreméltó háziúr gazdag tapasztalatait készséggel rendelkezésünkre bocsátja, s miután kellően kipihentük és új erővel láttuk el magunkat, útnak indulunk, hogy a török idők egyik legemlékezetesebb helyét vegyük szemügy alá. A beremendi határ szomszédságában fekvő Csiperda pusztán, a németek Idahof néven ismerik, állapodunk meg, mely jelenleg Lippe-Schaumburg herczeg birtoka , hol egy kiváló miveltségü gazdasági kormányzó által fogadtatunk. Csiperda már 1313-ban mint Chypewtelek (Csipetek) fordul elő, melynek tulajdonosakép Gewbarth de Boya (Boly) emlittetik. A pusztán Eszék és Dárda felől lővén, egy gátszerű keskeny magaslat húzódik keresztül, mely tekintve a vidéknek hajdan mocsáros és lápos természetét, bizonyára még római eredetű, — s azon ut volt, mely Mursatöl (Eszék) —■ Sabariába és tovább a Duna felé vezetett. Ez volt azon ut, melyen át a török hadak másfészáz évig hazánkba behatoltak; nem csoda hogyha környéke bővelkedik emlékekben, melyeket rendesen csekély fáradsággal vagy a véletlen segélyével lehet napfényre hozni. A csiperdai puszta főképen gazdag ilyen emlékekben , s a már említett gazdasági kormányzó az érdekes leletekből többfélét beküldött a nemzeti múzeumnak. Ott, hol most terjedelmes lak- és gazdasági épületek láthatók, a török időkben kétségkívül valami erősség állott; nemcsak épületmaradványok bizonyítják ezt, melyeknek alapjai több helyütt most is észrevehetők, hanem különösen fegyverek, néha alig egy vagy kétlábnyi mélységben gazdag választékban találtatnak. Ezen fegyverek, mint kardok, dárdák, török stb. majdnem kizárólagosan török eredetre mutatnak; vannak azonban és pedig kiváltképen sarkantyúk s többféle, a védelemhez szükséges szerszámok, melyek nyugati műhelyekből kerültek ki. Nem valószínűtlen, hogy e helyütt kórház vagy efféle is létezett, erre látszanak mutatni a nagyszámú hullaleletek, melyeken gyakran súlyos sebek nyomai vehetők észre, melyek valószínűleg a halál okozóinak is tekinthetők. Meglepő, hogy ezen vidéken számos római eredetű sírokra is akadtak; tágas és részben gazdag faragványokkal ellátott kősarkophagokban férfi és női hullákat találtak, fegyverekkel vagy ékszerekkel s többé-kevésbbé számos és értékes arany vagy ezüst érmekkel. Nem szenved kétséget, hogy e vidék több, mint egy tekintetben megérdemli a történet és régiségbúvár figyelmét. A római és török időkből számos oly emlékek találhatók itt, melyek nemcsak a hódoltság idejére, hanem a régi Pannónia múltjára is fölöttén fontos világosságot vetnek. Nagyon sajnáltuk, hogy körülményeink nem engedték meg rendszeresen hozzálátni a kutatásokhoz , s minden, mit az idő rövidsége miatt tehettünk, abban állott, hogy a csiperdai leleteket megtekintettük s némely ott talált régi pénzek kora, valamint a vidék sajátszerűségei iránt tájékozást szereztünk magunknak, egy jövendőben eszközlendő behatóbb és rendszeresebb buvárlatra ... Dr. Lázár Gyula: felvilágositás nyerése czéljából mindenkor közvetlenül ide forduljon. Kelt Budapesten, 1880. évi julius hó 19-én. Tisza, s. k. — Bukarestből Írják a «Pol. Corr«-nak: A bécsi román követ Balaceanu ide történt meghívása és ennek hosszasabb beszélgetése Károly fejedelem és Eoeresen külügyminiszterrel élénk megbeszélés tárgyát képezi az ellenzék részéről, főleg mert a bukaresti osztrák-magyar követ, Hoyos gróf esetleg szintén jelen volt e beszélgetéseken. A képviselői körök egy része felhasználta ez esetlegességet, hogy ebből sajátságos kombinácziókat alkotva, a mindig tévedésbe ejthető ellenzéket megejtse. Pedig ha ez oldalról kevésbé izgatottan vennék figyelembe a dolgokat, könnyen reájöhettek volna arra, hogy Balaceano, ki kedvelt személy a bécsi udvar előtt, leginkább van azon helyzetben, hogy tudomással bírjon az osztrák-magyar külügyminiszter nézeteiről a legutóbb előtérbe lépett keleti kérdést illetőleg s igy az ő nézetei ez ügyre vonatkozólag meghallgatandók voltak. Szövetségi tárgyalásokról, melyekről itt oly sokat beszéltek, természetesen szó nincs. Hogy az érdekek közös voltánál fogva a két ország közt benső viszony fejlődött ki az csak természetes, de ez nem nyugtalaníthat senkit s nem is alkalmas czélzatos tendenciák életben tartására. Slaniceanu hadügyminiszter szintén jelen volt ugyan Balaceanuval egyidejűleg Sinaiban, de ő csak jelentését tette meg a jövő hóban tartandó nagy gyakorlatok tárgyában. Ami H o y o s gróf jelenlétét illeti, ez csupán esetleges, miután a gróf, ki legközelebb szabadságra megy, szokásos bucsulátogatást tett a fejedelmi párnál. — Bratiano miniszterelnök visszatért moldvai szemleútjából. — A nemzeti bank kormányzójává Campineanu pénzügyminiszter neveztetett ki, kinek tárczáját ideiglenesen Bratiano fogja átvenni. — A Bukaresten keresztül Konstantinápolyba utazó osztrák-magyar nagykövet, Caice báró, látogatást tett a Sinaiban időző fejedelmi párnál, kik igen szívélyesen fogadták. Itteni diplomácziai körökben egy legközelebb érkezett orosz jegyzékről értesültek, melyben a román kormány, utalással arra, hogy román területen nagy számú nihilista elemek gyülekeznek, azzal fenyegettetik, hogy Oroszország a legszigorúbb határzárt fogja alkalmazni. Eltekintve attól, hogy Oroszország csak örülhet azon, ha a nihilisták külföldre menekülnek, hol nem oly veszélyesek, mint a hazai földön, a dolog mégis sajátságos. Hiszen Romániában igaz, hogy telepedtek le menekült nihilisták, épen úgy, mint más országokban, de hogy itt gyülekeznének, az koholmány, mely bizonyára csak meghatározott czélokat leplez. —A hatalmak azonos jegyzéken montenegrói kérdésre vonatkozólag, mint a »P. L.« értesül, már kézbesittetett a portának, melyben a török kormányt arra szólítják fel, hogy a szerződés határozatait hajtsa végre és három hét alatt eszközölje ki Dulcigno átadását Montenegró részére. Ellen esetben a hatalmak fentartják maguknak további rendszabályokat foganatosítani. Diplomácziai körökben különben megbeszélés tárgyát képezi azon eshetőség is, hogy a porta, ha elfogadja a Dulcignóra vonatkozó rendezkedést, egyúttal két hajóval résztvenne az albán tengerparton foganatosítandó hajóhadi tüntetésben. — Calice báró missziója Romániában. A »Pressé«-nek Bukarestből Írják: Báró Calice, a konstantinápolyi új osztrák-magyar követ tegnap itt keresztül utazott. Brassó felől jött és Sinaiában Károly fejedelemnél egy napot töltött, s vele több dologról értekezett. Tegnapelőtt Bukarestbe érkezve fölkereste a minisztereket és a diplomácziai testületek tagjait, hosszasan beszélt Bratian a miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel, Boerescuval. Azt hiszik, hogy Calice valami diplomácziai misszióval volt megbízva, s azért értekezett a román kormánynyal, különben rövidebb úton is mehetett volna Konstantinápolyba. Az itteni lapok sietnek következtetéseket vonni le ez esetből, s már egy allianzról beszélnek Ausztria-Magyarország és Románia között, — igaz, hogy Románia soha sem vonakodott Ausztria-Magyarországgal kezet fogva haladni, s mindenkor készen volt ennek tanácsát követni, azonban úgy látszik, hogy maguk az osztrák államférfiak törekednek arra, hogy Románia és Ausztria-Magyarország között lehetetlenné tegyék a közelebbi kapcsolatot. Ha valaha, úgy akkor volt ideje Ausztria-Magyarországnak kifejezni rokonszenvét Románia iránt, midőn ez az Oroszországgal való zsurlódásokba bonyolódott, s később pedig a bessarábiai s legutóbb az Arab-Tabia kérdésben. Oly könyv lett volna az elnyomottak barátságát biztosítani! És mit tett Ausztria-Magyarország? A Romániának való segítés látszata alatt oly helyzetet teremtett, amelyből a szomszéd kisebb államoktól előnyt húzhatott. Midőn az Arab-Tábla kérdésben a mediatiót átvette, Romániának különböző engedményeket kellett tennie. Itt épen nem voltak megelégedve a közvetítés eredményével, mindazáltal Ausztria-Magyarország jó szándékában bízva, hálával vették ezt a szolgálatot. Most midőn jogszerűen azt hiszik, hogy a dologgal végre czélhoz jutnak, Ausztria-Magyarország új követeléseket állít föl a kérdés végleges megoldására, s ezt mint Damokles kardját függeszti Románia felé. Azt hiszik, hogy Calice báró ez alkalommal azzal volt megbízva, hogy ezeket a feltételeket közölje a román kormánynyal. A Duna-bizottság tagjai közt nézeteltérés támadt tudvalevőleg, midőn a Dunahajózás új szabályzatának kidolgozása alkalmával az osztrák-magyar küldöttek több javaslata elvettetett. Világos volt, hogy e javaslatok által a többi Duna-tartományok elnyomattak volna. A bizottság szétoszlott, anélkül, hogy a szabályzatot elkészítette volna s csak novemberben fog egybegyűlni ismét. Ezt az időt akarja felhasználni Ausztria-Magyarország, hogy magának biztosítsa az eredményt, ha Románia szavazatát megnyerte. Tagadhatatlan, hogy Ausztria-Magyarországnak a Duna legfontosabb érdeke, de abból nem következik, hogy Románia ezért magát háttérbe szorítani engedje. S midőn Calice kijelentette, hogy Ausztria-Magyarország az Arab-Tabia kérdést függőben fogja tartani mindaddig, amíg Romániától minden kívánt előnyt biztosítva lát: hihetőleg a fenti értelemben felelt Bratiano az osztrák-magyar követnek. Az osztrák diplomata szemrehányást tett a román kormánynak, hogy ez Ausztria-Magyarország iránt nem elég barátságos, bár Ausztria-Magyarország minden fontos alkalommal kész védelmével és szolgálatával Románia és a szomszéd tartományok érdekét felkarolni. Bratiano úgy véli, hogy ez a szemrehányás nagyon igazságtalan, és ő minden lehetőt megtesz arra, hogy Ausztria-Magyarország barátságát Romániának megszerezze; egy oly szemrehányás tehát csak akkor bírna jelentőséggel, ha be lehetne bizonyítani, miszerint Ausztria-Magyarország védelme nem képzeleti. A Bosznia és Herczegovinában állomásozó megszálló csapatok számát a hadügyminiszter jelentékenyen le akarja szállítani. Az őszi helyőrségi változások alkalmából két gyalogezred és négy lovasszázad vonulnék vissza a megszállt területről. Az alsó-ausztriai pártgyűlés augusztus hó 8-ik napján fog megtartatni Mödlingenben. A Kopp által kiállított meghívók egyik pontja így szól:a parliament körén belül és azonkívül is meghiúsult a népek hirdetett kibékülése és megegyezése. A feudális urak, a klerikálisok és a szláv törzsek csak akkor egyek, ha arról van szó, hogy a német még jogaiban korlátoztassék, a birodalom egysége csorbát szenvedjen s a szabadság és művelődés terén a haladás hanyatlássá változzék. Ily időben szükséges, hogy a hason nézetűek közeledjenek egymáshoz s hogy kifejezést adjanak meggyőződésüknek, valamint egyesüljenek tanujelét adva annak, hogy felismerik a fenyegető veszélyeket és készek a harczra.« KÜLÖNFÉLÉK. Kinevezések. Ő felsége Bayonneban fizetés nélküli alconsullá kinevezte Gommes Gyula bankért, a pénzügyminiszter Balassy Miklós pénzügyi, és dr. Lehrer Péter postaigazgatóság fogalmazó gyakornokokat, II. osztálya pénzügyi fogalmazókká ideiglenes minőségben, az igazságügyminiszter Beregszászi Árpád dévai törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt a szászvárosi járásbírósághoz, Péli István titeli járásbírósági írnokot a pancsovai törvényszékhez, Nikolits István pancsovai törvényszéki írnokot a pancsovai jbiró- Sághoz, és Czrnyánszky Tamás pancsovai jbsági írnokot a titeli jbsághoz helyezte át. A beszterczebágai pénzügyigazgatóság Dvorszky Nándor balassagyarmati adóhivatali IV. osztályú tisztet, az alsó-kabini adóhivatalhoz III. osztályú ellenőrré; Klinofszky Gyula ipolysági adóhivatali VI. osztályú tisztet pedig, a balassagyarmati adóhivatalhoz IV. osztályú tisztté, Baracsik János liptószent-miklósi adóhivatali VI. osztályú tisztet, a beszterczebányai adóhivatalhoz IV. osztályú tiszté ; ennek helyébe pedig a liptó-szent-miklósi kir. adóhivatalhoz Jancsy Richard adóhivatali gyakornokot VI. osztályú tisztté nevezte ki. Az igazságügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki: Az 1871. évi XXXI. t.-cz. 24. §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva, a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mellett, az aradi kir. törvényszék kerületében levő kisjenői kir. járásbíróságot, saját területére, folyó évi október 1-től kezdve, telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházom. Névváltoztatások. Özvegy Goldstein Rudolfné szül. Wahrmann Róza budapesti lakos kiskorú Imre nevű fia »Gerő«-re, Brix Iván budapesti lakos »Bárczi«-ra, Niemetz József budapesti lakos »Németh«-re változtatták vezetéknevöket. — Királyunk 50-ik születése napját r ang. 18-án a főváros is készül megülni. A fővárosi polgárok kezdeményére a főpolgármester és a polgármesterek értekezletet tartottak s abban állapodtak meg, hogy ez örvendetes napnak megölését a tanácsnak és a közgyűlésnek javasolni fogják. Ez ügyben keddre 30—40 fővárosi képviselő, az összes kerületi elöljárók a polgármesterekkel, értekezletre ülnek össze, melyben az ünneplés programmját fogják elkészíteni s azt a jövő heti rendkívüli közgyűlés elé terjesztik. — Személyi dir. Haymerle dr. külügyminiszter ma Ischlbe ment s holnap fog onnan Bécsbe visszatérni. — A szultán Kállay Béni közös külügyéri osztályfőnöknek a Medsidie-rend nagy szalagját adományozta. — Miniszteri elismerés: WeifertH Ignácz pancsovai háztulajdonos az ottani állami polg.iskola javára több darab értékes bútort adományozott. A közoktatásügyi miniszter nevezettnek nemes tettéért és hazafias áldozatkészségéért, elismerő köszönetét nyilvánította. — Királyi adományok. Ő felsége, a téri ágost. hitv. egyházközségnek, iskolája építése alkalmával felmerült tartozása törlesztésére, 200. és a felső-regmeczi helv. hitv. egyházközségnek temploma helyreállítására 300 forintnyi segélyt engedélyezett, magánpénztárából. Az új műegyetem építéséhez a múzeumkörúton Kauzer János építő legközelebb hozzá fog. Legelőbb az Eszterházy-utcza felőli különálló pavillont építi fel, ahol jelenleg az állatgyógyítóintézet parkoló műhelye van. Minthogy e műhely az államnak szépen jövedelmez és az új még föl nem épült a Rottenbiller-utczában, ideiglenesen az intézet nagy udvarában helyezik el. A múzeum-körútra a kirugó főépületet csak a jövő tavaszszal rontják le, amire a műegyetem kiépítéséhez itt is hozzá látnak. — 80-ik születésnapját Weisz B. F. a tisztelet annyi nyilvánulása között ülte ma meg, melyből polgári érdemeinek igaz méltánylását örömmel tapasztalhatta. Deák utczai házának másodemeleti lakása ünnepi díszben volt. Mint a budapesti társadalmi élet egyik kiváló és ismert alakja, Weisz B. F. kora reggeltől fogadta már a tisztelgőket, a társadalom különböző rétegeiből. Magánosok számosan levélben üdvözölték. A terem egyik asztalára felhalmozott írásbeli üdvözletek sokasága tanúsította, hogy a távolban is mily sokan emlékeztek meg szeretettel róla. A tisztelgések között legkiemelkedőbb mozzanat volt a Kamermayer polgármester által vezetett fővárosi egyleti küldöttség, melyet az öreg úr családja körében délelőtt 11 órakor fogadott. Családja tagjai idegyültek ugyanis Drezdából, Lipcséből, hogy mindnyájan a legkisebb unokáig tanúi legyenek az érdemes polgár 80-dik születési ünnepének. A főv. egyesület nevében Kamermayer tolmácsolta a jó kivonatokat, átnyújtván az egyesület díszesen kiállított üdvözlő iratát. Weisz B. F. igen meghatottan, hosszabban válaszolt az üdvözlésre, elmondván, hogy 40 éve mióta őt a főváros keblére fogadta s ezen 40 év viszontagságos szakain át tehetsége szerint mindig, de leginkább mint főv. bsz.tag iparkodott azon, hogy a közjónak szolgáljon. A küldöttségnek ezután bemutatta családját. A főv. egyesületen kívül — s ezt megelőzőleg — tisztelgett az Erzsébet árvaleányház, mely városi intézeten az öreg ur különös előszeretettel csüng s ügyeit mint gondnok mindig közvetlenül intézi. Ennek nevében az igazgatónő üdvözölte, egy kis leány csokrot nyújtott át, miközben verset mondott. Az árvaleányok kézi munkáiból pedig igen szép ajándékkal lepték meg. A délelőtti órákban megjelent még a Lloyd-társaság küldöttsége is, több előkelő tanférfi tisztelgett s a szeretetház