A Hon, 1880. szeptember (18. évfolyam, 227-255. szám)
1880-09-01 / 227. szám
227. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Szerda, szeptember 1. isfOrSss S&rátak't&re, Athasi aensn építisi. A lap *s®U«mi rfesét QlatSzaraáes kBsSaaifej ii szerkesztőséghez Intézenáfl, Bérmentetlen levelek csak Ismert kezektől fogaá, tetssk eh — Kéziratok nem adatnak visela. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a klató hívttóra (Ea.iitekt«r«, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. JBtiaAkS-fei'V’&latl s ferársk tere, Mhsnaeure-épület ÜlJsarW, »?.y s kfddve, vzgy Budapesten Markos kerttt reggeli in esti kiadás «gyárt: 1 h'^tröprts § tvt S hónapra •••••••~«·■ * » 4 hónapra ....... ■ • • ■ N @ ka esti kiadá« postai különküldésért il»?SV-fizetés cegyedivonkisat........................... . % * Az előfizetés aa ír folytán minden hónapban »*§■ kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívásA HOJT XVIII. évi folyamára. Előfizetési Arab : Fél évre . . . . 12 írt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (barátok-tere Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala, Budapest, augusztus 3- tt Nemsokára kétszáz éve lesz annak, hogy Kolonics érsek 1689-ben a büntető törvények reformját sürgette s csak holnap megy az akkor kifejezett óhajteljesedésbe, csak holnap lépnek az új magyar büntetőtörvények életbe. Ha visszapillantunk az első kezdeményezéstől mostanig lefolyt időre, látjuk menynyi fáradságba, mennyi küzdelembe került a nagy czél elérése és látjuk, hogy a sors hányszor hiúsította meg a már-már teljesedésbe menő reményeket. Az első felszólalás után az országgyűlés 1715-ben a XXIV. törvényczikk által a büntetőtörvények reformját szükségesnek mondotta és a munkálatok keresztülvitelére bizottságot küldött ki. Az eredmény azonban nem felelt meg a várakozásoknak és törvényeink nem rendszeres büntetőtörvénykönyvvel, hanem csak egyetlen, a hűtlenségről szóló törvényczikkel (1723 : IX.) szaporodtak. Alig, hogy ez beczikkelyeztetett, már 1726-ban a május hó 1- én kelt királyi leirat fölhívta a törvényhatóságokat rendszeres büntetőtörvénykönyv kidolgozására. Ezen fölhivás nem teremtette a várt gyümölcsöket, úgy hogy a reformátori működést a közügyek minden ágára kiterjesztő Mária Terézia, 1752-ben bizottságot rendelt kiküldetni s ennek föladatává a büntetőtörvénykönyv kidolgozását tette. Ezen törekvését azonban nem koronázta siker. Ezután II. József 1787-ben ugyan kibocsátott egy rendszeres büntetőtörvénykönyvet, de 1791- ben már visszavonván a Magyarországban közjogilag úgyis érvénytelen rendeletét, az előbbi állapot állott ismét helyre. Különben ezen rövid idő alatt is alig vétetett alkalmazásba a nemzet által ellenszenvvel fogadott ootrogált rendelet. Midőn az 1791-ki országgyűlésnek tudomására jutott a József-féle rendelet visszavonása, nyomban intézkedett, hogy az érzett hiány pótoltassák és igazságügyi bizottságát bízta meg a tvjavaslat kidolgozásával! Ezen javaslat el is készült. A Beccaria által hirdetett elvek hatása mutatkozik rajta és minden szakasza tanusítja őseink fogékonyságát a nemes és humánus eszmék iránt. Azonban a politikai események leszorították a törvényjavaslatot a napirendről, tárgyalásra nem került. 1827-ben az országgyűlés a VIII. törvényczikk által ezen nyomtatásban is megjelent törvényjavaslat átdolgozására külön bizottságot küldött ki, és a javaslatot az összes törvényhatóságoknak megküldötte. Az ennek folytán vállvetve közös erővel folytatott tanácskozások eredménye volt egy újabb javaslat, mely azonban szintén nem került tárgyalásra. Az 1840-ks országgyűlés az V. törvényczikk által ismét »a büntető és javító rendszer kidolgozására« országos választmányt küldött ki. Ezen bizottság munkálkodásának eredménye az 1843-as törvényjavaslat. E javaslatot ismeri a most élő nemzedék is és tudja, hogy hazánk legjelesbjeinek közreműködésével jött létre. Az is ismeretes, hogy közhelyesléssel találkozott és hogy a külföld hírneves jogászai elismeréssel nyilatkoztak róla. Fájdalom, hogy ezen javaslatnak is elődeinek sorsában kellett osztozni és a politikai események közepette elfogadásra nem kerülhetett. Az absolut kormányzás ideje alatt behozatott az osztrák büntető törvénykönyv, mely azonban az alkotmány helyreállítása után csak Erdélyben, valamint Horvát és Szlavónországban maradt hatályban. Ezen törvény szerint még a pogárosított határőrvidéken is járnak el. A magyar minisztérium újjáalakulása után figyelmét azonnal ezen fontos tárgyra irányozta, s előbb az 1843-as javaslat átdolgozását, később pedig, midőn az átdolgozás megfelelőnek nem találtatott, 1872-ben újabb javaslat kidolgozását rendelte el, mely javaslat 1874 ben terjesztetett az országgyűlés elé. Hosszú, beható tanácskozásokon ment keresztül a javaslat, míg végre 1878. évi május hó 21-én az országgyűlés mindkét házában a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv mint törvény ki lett fürdetve. Egy évvel későbben, 1879. évi jan. hó 14 én pedig követte ezt a kihágásokról szóló rendőri büntetőtörvény, mely az előbbit kiegészíti. Ezen két törvény lép holnap hatályba. Javaslatai elég hosszú időn át forogtak közkézen, hogy az érdeklődő közönség és a jogszolgáltatás közegei velük alaposan megismerkedhettek. A hazai, de még a külföldi szakirodalom is foglalkozott vele. A bírák pedig országszerte már előre is figyelemmel kísérték a szentesített, de még hatályba nem lépett törvényt. Nem idegen anyagról van tehát szó, midőn a büntető törvénykönyveket a törvényhozás szeptember 1-én életbe léptette, hanem oly törvényekről, melyeket az elmélet és gyakorlat már jól ismer. Hozzájárul még ehhez, hogy a kormány kellőleg gondoskodott arról, hogy a büntetőtörvény keresztülviteléhez szükséges intézkedések, a szabadságvesztés-büntetések végrehajtása, a pénzbüntetések behajtása és kezelése, a járásbíróságok és közigazgatási hatóságok előtti eljárás szabályozása — idejekorán megtétessenek, és ekkor minden oldalról az új törvény alkalmazása lehetőleg könnyítve legyen. Megnyugvással nézhetünk tehát a büntetőtörvények életbeléptetése elé. Bízhatunk abban, hogy rázkódások és a jogrend megzavarása nélkül fognak a gyakorlati életbe átmenni, és hogy a kodifikált törvény, a biztos jogalap jó hatása nem sokára érezhetővé leend. Bíróságaink és ügyvédeink tapasztalata és ügybuzgósága hozzá fog járulni, hogy az életbeléptetés nehézségekbe ne ütközzék és hogy az ország által várt eredményt büntető igazságszolgáltatásunk javítása eléressék. Az új törvény megmutatja az irányt, melyben haladni kell. Az igazság, a közjó, a czélszerűség, az állam és a humanizmus érdekeire volt a kormány figyelemmel, midőn a törvényhozásnak ezen törvény elfogadását ajánlotta. Helyreállította a kormány ezáltal az ország egész területén a jogegységet is, és megszüntette azon visszás állapotot, hogy idegen büntetőtörvény legyen hazánk egy részében hatályban. Szóval megtett minden intézkedést, hogy hazánknak valahára jó, czélszerű, humánus büntetőtörvénye legyen. És midőn ezt elismerjük, nem szabad megfelejtkeznünk azokról, kik buzgó és fáradhatlan munkásságuk által lehetségessé tették a mű létrejöttét és egész odaadással szentelték tevékenységüket a büntetőtörvény létrehozatalának. Őket is, elsősorban pedig a jelenlegi igazságügyminisztert illeti a nemzet köszönete, mert ő terjesztette a törvényt javaslatot az országgyűlés elé, ő volt később előadója, az ő aláírása, ő terjesztette a törvényt szentesítés alá, és az ő intézkedései folytán lép a törvény most életbe. Ezen és más nagy érdemei a magyar büntetőjog fejlesztése körül nem fognak feledékenységbe menni. Az uralkodó galicziai útja alkalmából figyelemreméltó nyilatkozatokat tesznek a külföldi lapok. A csehek vezérközlönye azt mondja, hogy ezen útnak nincs politikai jelentősége, s különösen nem bír Oroszország ellen irányzott éllel, minthogy Albrecht főherczeg is kiséri az uralkodót. Másfelől azonban azt íratja magának Olmützből, hogy »a fejedelem útjának félreismerhetlenül cseh jellege van; mindenütt csak cseh örömrivalgást és cseh dalt hall az ember.« A németországi lapok nyilatkozataiból közöljük a következőket : A »N a t. Z t g« igy ir : »A lengyel kérdés, be lehet vallani, Ausztriára nézve kevéssé változtatta meg külsejét; maradt a belsőleg lehető legkevésbbé érdekelt felosztási hatalom. A lengyelek, kik a császári államhoz jutottak, ideiglenes fedél alatt tekintik magukat, amíg a nemzeti újraépülés, melyről álmodnak, csak légvár. Ismeretes, hogy orosz részről egészen új rendszerű propagandát kísérelnek meg Lengyelországgal szemben. A szláv törzsközösségre hivatkoznak s a nihilizmus egyúttal azt állítja, hogy minden nemzetiségi különbséget meg akar szüntetni, aki azonban a kezdetet a százados antagonizmusban egymással szemben álló lengyelen és oroszon akarja kezdeni. E törekvésekből a lengyel nemzetiség a maga részéről ismét tőkét akar csinálni. Hasonlóan, mint azt Magdzinski képviselő tette a német birodalmi gyűlésben, egy irat, melyet a lengyelek Ferencz József császárnak úgyszólván Galicziába léptekor nyújtanak át, Lengyelországot Európa védbástyájának iparkodik feltüntetni az orosz nihilizmus ellen s ezzel újból okadatolni régi követeléseit, hogy visszaállíttassák. Feszülten lehet várni az eseményeket, melyek a császári utazáshoz fognak fűződni ; bármily dugón iparkodnak is minden szelelő lyukat elzárva tartani, az, ami az egész lengyel nemzetiségben forrong, mégis kifejezésre fog jutni és a világnak igen sajátságos látványt fog nyújtani.« A »Südd. Presse« egy »Das Deutschthum in Oesterreich« czimü czikkben a király utazásáról így ír : »Ferencz József császár galicziai útja az osztrák nemzetiségi kérdést kétségkívül újból mozgásba fogja hozni. Az udvar mindent megtesz, hogy az utazás politikai jelentőségét gyöngítse. T aaff e gr. nem vesz részt az utazásban és az Oroszország elleni demonstráczió minden látszatát kerülni akarják. Mégis kétségtelen, hogy ha Ferencz József jövő szerdán Krakkóba érkezik, a lengyelek ez utazásban négy nemzeti elégtételt fognak megpillantani. Ez a nemzet, amilyen vérmes és politikailag ítéletnélküli, az osztrák császár jelenlétéről a lengyel földön következtetéseket fog vonni a habsburg-lotaringiai uralkodó különös lengyel sympathiájára és e föltevéshez mindenféle spekulácziót fog fűzni. Hiszen bizonyos, hogy a három lengyel felosztó hatalom közt Ausztria bánt a lengyelekkel legkíméletesebben; az illető sor: Ausztria, Poroszország, Oroszország fölött nem is lehet kétség. Galicziában a lengyeleknek meg van engedve nemcsak önmaguk, hanem mások felett is uralkodni, s ép úgy mindenütt, ahol szabadságot hagytak nekik, mindig más népeket nyomtak el. Ilyesmi nekik, hogy Oroszországtól egészen eltekintsünk, a német birodalomban sem nyújtatik. Tehát minden kölcsönös udvariasság és óvatosság daczára elkerülhetetlen, hogy Ausztria és Oroszország közt a keleti kérdésben létező ellentét e galicziai út által még élesebbé váljék.« Valószínűleg, hogy czikkének feliratát igazolja, fejtegetését nevezett lap a következő, a németosztrák alkotmánypárthoz intézett mondatokkal fejezi be: »Ferencz József császár galicziai utazása minden látszat szerint a szláv párturalomnak nemcsak tété hanem fordulópontját is jelenti. A német szabadelvűek jól teszik, ha lassan előkészülnek a politikai gyeplőt újra kézbe venni.« A budapesti kereskedelmi és iparkamara a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium részéről azon értesítést vette, hogy a Budapestre érkező vámköteles külföldi áruk-sak az osztrák államvasút pályaudvarán való késedelmes kiadása tárgyában megejtett vizsgálat útján kiderült, hogy a panaszolt késedelmes eljárás f. évi július 3-ika előtt csakugyan fennállott; megjegyzi egyúttal, hogy azóta ezen késedelmezés megszűnt, amennyiben az osztrák államvasút budapesti állomására érkező vámköteles javak megérkeztük napján, habár a déluténi órákban is, a m. kir. államvasutak közegei által átvétetnek, másnap reggeli 6 órakor Kőbányáról a fővámházba szállíttatnak s a felek ugyanazon napon és csaknem kivétel nélkül a délelőtti órákban értesittetvén, fuvarleveleiket kiválthatják , az áruk pedig rögtön a vonat beérkezte után a m. k. fővámhivatal rendelkezésére bocsáttatnak. Az előadottakból kitetszőleg az érkező áruk kezelésében az eljáró közegeket vád nem terhelhetvén, a késedelmes eljárás alapjául tulajdonképen azon körülmény szolgáltat okot, hogy a szállító közönség, habár Budapest fővámház állomás az összes külföldi kötelékdijszabásokban mint leadási állomás föl van véve, mégis a helyett, hogy a küldeményeket már a föladásnál egyenesen odarendeltetné s igy azokat a helybeli többi pályaudvarok értesítése nélkül közvetlenül odaszállittatná, a czimezést az ostrák államvasut pályaudvarára eszközölteti. — A for1 a demonstráczióban, melyet félhivatalosan a Bismarck által inspirált »Nordd. Alig. Ztg.«, hivatalosan pedig Granville lord épen most a parlamentben tett nyilatkozatai által helyezett újólag kilátásba, megjegyezvén, hogy már több hajó Ragusa kikötőjébe vette útját,— eddigi hírek szerint következő hadihajók fognak részt venni: Anglia részéről: »Alexandre,« »Monarch« és »Semeraire« ; Francza ország részéről: »Friedland« és »Suffren« pánczélos fregatták és »Hirondelle« gőzös aviso; Ausztria-Magyarország részéről: »Prinz Eugen« és »Cuzzozza« pánczélos fregatták ; Olaszország részéről: »Venezia«, »Palestro« és »Vedetta«; Oroszország részéről: »Ascold Sveltone« és »Elborous«; Németország pedig küldi a »Victoria« pánczélos fregattot, mely parancsot kapott, hogy Máltából egyelőre Brindisibe induljon. — Lorisz Melikow nyilatkozata. Suworin lapjában, a »Nowoje Wremjában, különösen hangsúlyozván az elmondandók hitelességét, elbeszéli, hogy három órával Mladeczki ismert merénylete után Lorisz Melikov grófra, utóbbi, így nyilatkozott: »Én nem félek a merényletektől s ha meg kell halnom, isten akarata, tudom, hogy a császár és a haza gyermekéről nem fognak megfeledkezni, jó nevelésben fogják őket részesíteni; egyéb nem is kell. Megteszek minden tőlem kitelhetőt a nélkül, hogy erőmet kímélném. Sekinem nincs joga a császár legjobb szándékaiban kételkedni, de bizonyíthatom, hogy azok tényleg a legjobbak és legnemesebbek azok közt, melyekkel ily körülmények közt lehet és kell dolgozni, de szükséges, hogy segítségemre legyenek, hogy a társadalom felrázassék apathiájából és minden a czár szolgálatában álló hivasság kötelességéhez, ekkor nem kételkedem a sikerben. Ön hallgat engem — folytatta a gróf szokot élénkségével — s azt gondolja, hogy ravasz örmény vagyok ? Ha én volnék az ön helyén és oly kevéssé ismerném önt, mint ön ismer engem, ugyanazt hinném. Jóllehet nevelés, szolgálat, erkölcsi és anyagi érdekek, szóval minden, a miből az ember áll, engem orosz férfiúvá tettek, én az ön szemeiben mégis örmény maradok s köteles vagyok állomásomon még többet tenni mint egy született orosz. Egy orosznak csak valamit kell tennie, mindjárt megköszönik neki nekem, hogy köszönetet érdemeljek, sokkal többet kell tennem; ezt mindig szemem előtt tartom. A német nemzeti szabadelvű pártból —mint távirataink már jelentették — 28-an kiléptek s ezt a következő nyilatkozat kíséretében tették meg: »Az utolsó két év tapasztalatai növekedő mértékben győztek meg bennünket, hogy a nemzeti szabadelvű pártot, szemben a lényegesen megváltozott viszonyokkal, többé nem hatja át a politikai gondolkozásmód egysége, melyen egyedül alapszik jogosultsága és befolyása. Ebben a meggyőződésben alálíottak ezennel kijelentik, hogy kilépnek a nemzeti szabadelvű pártból. A mi a császárban és a birodalmi alkotmányban nyugvó egységünknek biztos pályákon nyugodtan haladó fejlődése csak egy igazán alkotmányos rendszer tevékenységéből fog eredni, mint erre a német szabadelvű párt létezése óta folyvást törekedett. De a kitűzött czélra elengedhetetlen feltételeknek látszanak, nekünk a szabadelvű párt egységes egyetértése a lényes kérdésekben és a különböző szabadelvű frakciók zavaró és emésztő harczainak megszűnése. Erős ellentállás a hátráló mozgalom ellen, ragaszkodás nem könnyen kivívott politikai szabadságainkhoz, az öszszes szabadelvű párt közös feladata. A politikai szabadsággal a közgazdasági szorosan össze van kötve. Csak a közgazdasági szabadság biztosított alapján van a nemzet anyagi jóléte állandóan biztosítva. Csak az alkotmányos jogok megőrzése mellett, a nép minden szükségtelen megterheltetésének s oly indirekt adók és vámok visszautasítása mellett, melyek az adózás terhét főleg a szegényebb néposztályok hátrányára tolják félre, következtetik be a birodalmi adók reformja. Az egyházi és valási szabadság Németországra nézve inkább, mint bármely más országra nézve, a belső béke alapföltétele. Kell azonban, hogy önálló állami törvényhozás által legyen rendezve és biztosítva. "Végrehajtását nem szabad politikai melléktekintetektől tenni függővé. Az elidegeníthetetlen állami jogokat meg kell őrizni és az iskolát nem szabad az egyházi tekintélynek alárendelni. Készek vagyunk helyeselni egy ez alapon való egyesülést. Minket azonban, mint a szabadelvű párt tagjait e nézetek minden körülmény közt vezérelni fognak.« — Bismarck hosszú értekezlete a román fejedelemmel — mint Berlinből jelentik — összefüggésben áll a trónörökösödés szabályozásával Romániában. Románia fejedelemség királysággá való átalakításának kérdése folyamatba jött és a német császár óhaja, kanczellárjának nézetét hallani nemcsak a román trónörökösödés dolgaiban, hanem különösen ebben a kérdésben is. A »D. Zig«nak azonban azt írják Berlinből, hogy a román királykérdés csak ürügyül használtatik, hogy a tudvágyó közvélemény először eltereltessék attól, a mi a császár, Bismarck és Károly fejedelem közt tárgyaltatik s ez Románia jövendő egyetértése Németországgal és Ausztria- Magyarországgal. Lehet, hogy Károly fejedelem többé nem mint ilyen, hanem mint király tér vissza tartományába ; de a politikai világ alig marad sokáig homályban az iránt, hogy Bismarck konzultácziójának a román fejedelem jelenléte alatt Berlinben még sokkal komolyabb ügy is szolgált alapul, mint a román királykérdés. — A franczia kormány tényleg alkudozik a kúriával békekötés végett. Az ajánlatok azonban, melyeket Freycinet megbízottja, De Bacourt által tett Rómában, ott felháborodássá utasíttattak vissza. De Bacourtnak két kérdést kellett a pápai udvarhoz intézni: 1. Megadja-e a pápa beleegyezését, hogy a fel nem jogosított szerzetek Francziaországban szólíttassanak fel, hogy vessék magukat alá a márcz. 29-iki rendeleteknek? 2. Kötelezi-e magát a pápa a rendeletek ellen nem szóllalni fel, ha a szerzetek nem vetik magukat alá ? — De Bacourt a következő válaszokat kapta: 1. A szerzetek tudják kötelességeiket és a szentszék nem látja annak a szükségességét, hogy felszólításokat vagy utasításokat intézzen hozzájuk. 2. XIII. Leónak egy kormánynyal szemben se kell kötelezettséget elvállalnia, minthogy a szuverén pápáknak csak isten és a katholikus egyház iránt vannak kötelezettségeik.« Gambetta ezúttal sürgeti a rendeletek végrehajtását, a franczia kormány helyzete tehát igen bajos. Pest megye értekezlete. A megye bizottsági tagjai a holnapi közgyűlésre kitűzött két fontosabb ügyben ma délután értekezletet tartottak Halász Boldizsár elnöklete alatt. Somogy megyének átirata fölött a nemzeti zászló megsértése ügyében az értekezlet azon nézetének adott kifejezést, hogy hiszi, hogy ez ügyben a kormány a vizsgálat befejeztével a kellő elégtételt megadni fogja, minélfogva az átirat tudomásul vétetik. Hosszabb vitát vett fel a szolgabirók (Ráday, Pajor, Szúnyog) sikkasztása ügyében keletkezett legutóbbi belügyminiszteri leirat, melyben a megye bizottságának felelősségére történik utalás és erre figyelmeztetéssel utasíttatik a megye az ellenőrzésre kötelezett tisztviselők meghallgatásával a kártérítési felelősségnek a mulasztók elleni megállapítására. Halász Boldizsár sajátságosnak tartja, hogy a belügyminiszter a főispán felelősségéről nem tesz említést, holott törvény szerint a legnagyobb ellenőrzésre volt kötelezve. Szapáry István gróf főispán kijelenti, hogy őt a miniszter külön feleletre vonta s ő nem is vonja ki magát a felelősség terhe alól akár mint főispán, akár mint a megyei bizottság tagja, a mennyiben ő mulasztást követett el. Bossányi László és Rudnyánszky Ferencz a megye bizottságát a sikkasztások miatt kártérítésre kötelezhetőknek nem tartják s azon sikkasztásokért a felelősséget részükről elutasítják. Dr. Szivák Imre hosszabb beszédben fejtegeti az ügy jogi és adminisztratív oldalát. Nincs kimondva a törvényben, hogy hasonló esetekben a megyei bizottsági tagok egyénileg felelősek s e tekintetben a miniszter hivatkozása a megyei törvény irányelvére meg nem állhat. E törvényben csak az van kimondva, hogy a megyei bizottsági tagok a hozott határozatokért felelősek, amit nem volt módjukban határozni s amit nem határozott, azért nem felelősek. Határozatait különben mindenkor felterjesztő a megye a miniszterhez, kinek nemcsak joga,de kötelessége a legfőbb felügyelet; ha tudomásul veendőnek tartotta a megye határozatait, csak úgy felel érte, mint a megyei bizottság. Azon elv pedig, hogy a megye azért feleljen tisztviselőiért, mert az választotta őket, azon következtetésre vezet, hogy a pénzügyminiszter fizesse meg az általa kinevezett tisztviselő által elsikkasztott adókat. De a megye bizottsága mulasztással sem vádolható, mert az adminisztráczió nem tartozik hozzá s csak a fölött határoz, mi tisztviselői által bejelentetik. Minden bejelentett ügyre pedig a bizottság meghozta törvényes határozatát és felterjesztette a miniszterhez. Az egyéni felelősség van a törvényben kimondva és ezen elv nem magyarázható oda, hogy azon ügyekbe, melyekbe bizottsági tagok egyénileg be nem folytak, azon sikkasztásokért, melyeket egyes egyének elkövettek, a megyei bizottság legyen felelős. Különben a felelősség kérdése közigazgatási úton meg sem oldható. Azok, akik netán mulasztást követtek el az ellenőrzés körül, magánjogi felelősségben vannak az illető alapok iránt; de vannak sokan, kik a sikkasztások ideje alatt voltak ugyan tisztviselők és bizottsági tagok, de ma már nem azok, ezek ellen pedig egyátalán nem tehet semmit a megye vagy miniszter a felelősség megállapítása és a kárnak közigazgatási útán behajtása iránt. Más kérdés az, vajjon a miniszter által elrendelt vizsgálat teljesítendő-e vagy sem ? Erre határozottan igennel felel, azért mert nem akarja magát identifikálni azokkal, kiket talán terhel mulasztás és azért, mert ha nem is lehet közigazgatási úton kimondani a kártérítési kötelezettséget, ki lehet deríteni azokat, kik ellen esetleg a bírói eljárást meg lehet indítani. Már szükségesnek tartotta volna az illetők kihallgatását az első vizsgálatnál és ennélfogva a belügyminiszternek vonatkozó rendelését független bizottság által teljesítendőnek tartja. Földváry Mihály kész Szivák nézetére szavazni s ősem fél a felelősségtől, mert mihelyt hivatalba lépte után a szomorú dolgokat tapasztalta, írásban tudatta azokat a főispánnal, fölkérte, hogy azokról a belügyminisztert értesítse. A megyének 8 év óta 3 főispánja és 6 alispánja volt s számtalan tisztviselője, kik az ellenőrzés körül hivataloskodtak. Halász Bálint s többek fölszólalása után az értekezlet elfogadta Szivák nézetét s megbízta őt, hogy a holnapi közgyűlésen ez értelemben tegyen indítványt. Ezzel az értekezlet véget ért. Az olasz munkások ügye Tokajban. Az olaszországi »Irredentisták« mint a mellékelt ujsági czikkből kitűnik, oda hatottak, hogy én ezen gaz agitáczió következtében mai napon hivatalos állásomtól föl lettem függesztve a helybeli olasz királyi konzulátusnál, melyet 8 év óta töltöttem be! — Fölfüggesztésem addig terjed, mig az olasz munkások ügye Tokajban, a Tiszaszabályozásnál befejezve lesz. Azt állítják az »Irredenták,« hogy én mintegy 1000 olasz munkást csaltam ide a Tiszaszabályozáshoz azon ürügy alatt, hogy itt kevés munka mellett sokat nyerhetnek, hogy jó életmód és jó levegő van Tokajban, holott a munkások ott most a kolerában csapatonkint vesznek és rabszolgákkép tartatnak és kény- szeríttetnek a nehéz munkára, és hogy 20 forint fejenkénti előlegezett utazási költség mellett, sem akarja őket a Tisza szabályozó társulat igazgatósága elszökni hagyni október hó előtt, mint ahogy őket írott olasz szerződésük kötelezi . A dolog pedig tulajdonképen így áll: A felső Tisza szabályozási társulat gróf Lónyay Menyhért elnöklete és Szögyény Emil úr igazgatása alatt, engemet megbízott, hogy azon esetnél fogva, mivel a nyár kezdetén az alkalmazott magyar munkások az aratás miatt és a legalkalmasabb nyári idényben a tiszai munkálatokat ott hagyták, szerezzek nektek ügyes olasz földmunkásokat, és azoknak az útiköltségeket is előlegezendik mintegy 20 írtban fejenki.... Kaptam a kedvező alkalmon szülő- és fogadott hazámnak egyidőben szolgálatot tehetni, és az igazgatóságtól kiszabott árak alapján, mely szerint 2 irtot kereshetett naponkint egy szorgalmas munkás, rendes olasz nyelven fogalmazott szerződést írtam és litografioztattam és elküldtem azon községek polgármestereinek, (Sindaco) kik tudomásom szerint a jó munkásokat adják évenkint Magyarországba, kértem őket olvassák fel, értessék meg, írassák alá, és azután minden egyes munkás aláírását hivatalosan hitelesítve nekem a szerződést az útlevelekkel visszaküldjék. —ogy történt, azután határoztam a napot, midőn én érettek Cormonsba az olasz határra utaztam, és mindegyikért a 18 frt útiköltséget előlegképen fizettem s vezettem 4 transportban több mint 800 munkást Tokajba 16 ezer forint költséggel. Ezen olasz atyafiak, kik hol éheztek, mint írták nekem, mit tettek ? Több mint 3000 ajánlkozott ide! Ezek három különböző időszakban, júliustól kezdve, először hatvanhatan, később kétszázan, utoljára 75-en szöktek meg, több mint 3000 forint kárral, elszökések előtti éjjel rendesen kirabolva az élelmező bódéját, szerencsére mindháromszor 15—20 kilométernyire a munkatértől pandúrok által kiknek ellenszegültek, csak erőszak használata által hajtattak vissza. De mintegy 300-nak mégis sikerült a gazok közül hazaszökni, és ott fölizgatni a közvéleményt hazugsággal, az irredentistákat kik minden alkalmat szívesen fölhasználnak Ausztria-Magyarország ellen, megnyerni, és a rabszolgákat Tokajban, mint ők nevezik, megszabadítani akarják. — Addig is míg a két kormány vizsgálatott tart ez ügyben a helyszínen Tokajban, egy áldozat kellett az irredentistáknak, az én vagyok, fölmentve hivatalomtól, mert mint mondjuk magyar ügyet pártoltam olasz érdekek ellen, pedig én csak a jogot védtem és az igazat! Tokajban van a helybeli olasz alkonzul, meggyőződhetik, hogy gazdigáival ott bizony magyar vendégszeretettel bánnak! Budapesten, 1880. augusztus hó 31-én. Vasvári Béla kapitány. Keleti műiparkiállitás Budapesten. Az orsz. m. iparegyesület helyiségében, holnap szept. 1-én nyílik meg a keleti műiparczikkekből, az egyesület által rendezett kiállítás. Ránk, magyarokra nézve, kik azon hagyományos hitben élünk, hogy iparunknak Keleten hivatása van, melyet méltón betölteni csak rajtunk áll, kiváló fontossággal bír e kiállítás. Megláthatjuk itt, hogy a magyar kézműipar sok tekintetben rokon a Kelet iparával, ésannyira, hogy számos eredeti magyar műizléssel készült régi iparczikk (a műremekek) nagyon jól beillenének a keleti műiparczikkek keretébe. S meggyőződhetünk itt arról, hogy iparunk már ma is a fejlődés oly fokon áll, miszerint Keletre jelentékeny exportot csinálhatunk, ha az ottani ízléshez alkalmazkodunk. A kiállítás programmját az országos magyar iparegyesület következőleg adja elő: Az országos magyar iparegyesület még a tavalyi székesfehérvári kiállítás alkalmával elhatározta, hogy mintagyűjteményének nevezetesebb keleti tárgyait tetemesen és minden szakban kiegészítve, a ke.