A Hon, 1880. szeptember (18. évfolyam, 227-255. szám)

1880-09-12 / 237. szám

denki most azonnal nyilatkozzék ezen oly fontos elvi kérdésre nézve; ez kötelessége is az enquetenek, a­melynek teljesítése nem zárja ki, hogy más e kérdé­sekkel összefüggő tárgyakhoz is hozzá lehessen szólani. Dr. Kemény elnök határozottan hangsúlyoz­za, hogy legtávolabbról sem akarja a tanácskozást korlátozni. A tagok egészen tetszésük szerint kimerí­­tően nyilatkozhatnak minden összefüggő és egyéb idevágó kérdésekre nézve. Deli Jenő kérdi, hogy tán ok van valamely nagyobb szakadástól tartani, ettől — mondja szóló — nem­ szabad visszariadni. A szőnyegen fekvő kér­dést épen fontosságánál fogva azonnal tárgyalás alá kell venni. (Élénk helyeslés.) Elnök erre még egyszer felolvastatja a kérdő­pontot s felkéri a jelenlevőket, hogy nyilatkozzanak felőle. Több perczig tartó szünet áll be, senki sem akar, mint első a tárgyhoz szólani. A miniszter ismé­telt felszólítására felszólal a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke. Kochmeister Frigyes báró szerint az 1872. évi VIII. t. sz. 1. § ának első bekezdése fentartandó. A munka szabadságának, az iparszabadosságnak és a szabad társulásnak elve, a nemzetgazdaság eluta­­síthatlan követelménye s a haladás jelen korszakának föltétele. Az utolsó évtizedek folyamában az ipar és ke­reskedelem minden terén észlelt régibb időkhöz ké­pest óriás haladás oly elvitázhatlanul feltűnő, oly átalánosan elismert sőt meg is csodált, hogy az egyes kisiparosok panaszaira vonatkozó ellenvetések, ezen emelkedéssel szemben szóba sem jöhetnek, minthogy — habár részben igazak is — bizonyára más indo­kokon alapulnak, nem pedig szabad munkán; ez in­dokolt a hiányos ipari előképzettség, a haladás által az iparnak nyújtott újítások és segédeszközök hasz­nálata iránti apathikus ellenszenv, a gőzerő alkalma­zásától való vonakodás stb. a­mi mellett azonban még nagyon figyelembe kell venni azt is, hogy ha a nagy ipar által némely kezdetlegesen űzött kézműipar va­lóban lényegesen korlátoltatnék vagy épenséggel ki­­szoríttatnék is, e körülmény mindazonáltal nemzet­­gazdasági haladást fog eredményezni az­által, hogy a nagy ipar egyrészt jobb és olcsóbb czikkeket állít elő, másrészt pedig azon erőnek, mely magát ezen iparnak szenteli, az illető nagyipar­telepekben megfelelő mun­ka- és keresmény­forrást nyit. Oly iparokra nézve, a­melyekre a szempont semmi vagy csak igen csekély alkalmazást talál, va­lamint azon iparokra vonatkozólag, melyeknél részint rendőri tekintetekből, részint pedig a közönségnek a korlátlan verseny elől való méltányos megvédése szempontjából a hatóságok befolyása és felügyelete szükségesnek vagy czélszerűnek mutatkozik : a fenn­álló ipartörvényben meg vannak a kellő korlátozások (melyeknek revíziója fentartandó volna ) Különösen azonban a kereskedelem szempont­jából a legteljesebb szabadság — a kereskedelem ezen éltető elemének — bárminő korlátozása ellen a leghatározottabban tiltakozni kell; e tekintetben bi­zonyára nincs szükség különös okadatolásra s csak felemlitésképen legyen érintve, hogy ezen üzletág roppant terjedelménél s az azzal foglalkozók óriási számánál fogva, korlátozó intézkedések még a jelen­leginél kétszer terjedelmesebb adminisztráczió segé­lyével sem volnának keresztülvihetők s ennélfogva csak írott malaszt maradnának, vagy pedig erősza­kolt foganatosításuk esetére csak nehézségeket, aka­dályokat és bajokat okoznának. — (Élénk helyeslés.) Dörffler kijelenti, hogy ő az előtte szólóval ellentétes álláspontot foglal el. — A soproni keres­kedelmi kamara már rég érintette az ipartörvény 1. §-ának módosítását s szóló ma is arról van meggyő­ződve, hogy ez a módosítás szükséges.­­ A soproni kereskedelmi kamara nevében s azon indokból, hogy jövőre az ijesztő módon felszaporodó iparos-proletár­­ság és a hanyag munka­ növekedésének eleje vétessék, az ipartörvény 1. §-ának következő szövegezését in­dítványozza : »A magyar korona területén minden nagykorú vagy nag­ykorúnak nyilvánított egyén bármily ipar­ágat, ideértve a kereskedést is, a történt bejelentés és az iránti ipar megtanulása s kellő ismerete iránt ala­posan nyújtott bizonyítás, valamint annak igazolása után, hogy az iparban legalább 5 évig mint segéd­munkás dolgozott — ezen törvény korlátai közt ön­­állólag gyakorolhat.« Ráth Károly azt véli, hogy a soproni kamara indítványa nem felel meg a kívánalmaknak. Átalá­­nosságban, elvileg ki kellene azonban mondani azt, a­mit már a II. iparosnagygyűlés kimondott, hogy bizonyos tanulási idő é­s ezenkívül az iparostól egy segédi minőségben töltött három évnyi gyakorlati időszak volna megkövetelendő. Csepreghi János az ipartörvény l.§-át sért­hetetlennek tartja. Az ipar gyakorlását minden ha­szon nélkül szorítanék korlátok közé. Mit segítünk a kisiparon, ha a nagy- és gyáripar megmarad a régi­nél ? A kisiparos úgysem fog más ipart folytatni, mint amelyhez ért, eltekintve attól, hogy minden törvé­nyes korlátozást meg lehet kerülni; az egyik társat tart magának — a­mit nem lehet meggátolni, —, a másik pedig egyéb eszközökkel segít magán.­­ És mi történik azokkal, a­kik egyszerre többféle ipart űznek, a­mit hasonlóképen nem lehet megakadályoz­ni ; minden korlátozás ennélfogva csak illúzió volna, egészen eltekintve attól, hogy a mi iparunknak az ipartermékeknek Ausztriából való szabad behozatalá­val is küzdenie kell. Az iparszabadság korlátozása en­nélfogva teljesen czéltalan volna. (Élénk helyeslés.) Kestelbauer György Ráth nézeteihez csatla­kozik. A mostani ipartörvény érzékeny kárt okozott nekünk. Minden állástól, foglalkozástól megkívánják ismeretei, képességei beigazolását, csak iparosoktól nem. Csak iparosaink értelmiségének létrehozása és emelése által fogjuk iparunk virágzását elérhetni. Az iparostól legalább 4 elemi osztályt, három tanuló évet és három segédkép töltött évet kellene követelni. Jónás János érthetőnek találja, hogy az ipa­rosok, kiknek a jelenlegi mostoha közgazdasági vi­szonyok mellett rosszul megy dolguk, ennek okát a törvény­ben vélik feltalálhatni. Az is igaz, hogy nem csak az iparos, hanem maga az ipar is hanyatlóban van, de semmivel sincs bebizonyítva, hogy az ipar­törvény módosítása ezen állapoton valamiképen segí­teni fog. Csak vélik, hogy meg kellene próbálni. Erre azonban tán még­is igen komoly jellegű e gyülekezet. Az iparosaink közt uralgó szellem rossz, nem akar­nak tanulni, nem akarnak dolgozni. Ha nem követe­lünk a kereskedőtől, a mezei gazdától igazolványt képesítése felől, miért kívánjunk ilyet az egyszerű vargától ? És miért ne követeljünk ilyet a gyárostól ? Iparos-e a székfonó ? Tanulnia kell-e neki három évig, és segédkezni kell-e neki ugyanennyi ideig ? Oly iparos-e a k­aptafakészítő mint az esztergályos ? Oly iparos e a ládacsináló, mint az asztalos ? (Élénk he­lyeslés.) Hisz azt teljes lehetetlen keresztülvinni, a­mit az iparszabadság korlátozását kívánó urak köve­telnek ! Egy kibúvó ajtó mindig fog találkozni. A kontárkodás akkor s°m fog megszűnni, és a törvény­ben az iparszabadság elvének teljes épségben tartása mellett csak egy határozmányokra nézve lehet a re­vízió szükséges. Dr. Gaál Jenő mindenekelőtt megelégedését fejezi ki a fölött, hogy az ülés elején tett indítvány, habár alakilag nem is fogadtatott el, mégis a dolog természetéből folyó indokoknál fogva tényleg föl­­használtatik, mivel a szükséges reformok irányára vonatkozó átalános vita kezdetét vette. Szónok az iparviszonyok szabályozása körül is a gyakorlati élet követelményeit tartja szem előtt, s azért azt kívánja, hogy az ipartörvény — ha úgy tetszik a korszellem­mel ellentétben s a korlátlan szabadság rovására — módosíttassák. Megengedi, hogy nehéz a szükséges korlátozás határait megállapítani; azt is tudja, hogy iparviszo­nyokat törvények által kifogástalanul és szerves mó­don csak a szabadság elvének alapján lehet szabá­lyozni. De meggyőződése, hogy itt nem egy teljes törvény alkotása a fődolog, hanem az, hogy a való­ban létező és kétségtelenül égető bajok elhárítassa­­nak, hogy az iparos munkásviszonyokban rend és fe­gyelem, az iparügy keblében pedig a testületi szellem meghonosíttassék és hogy végül a jelenlegi zilált viszo­nyokon segíttessék. Az ipart nem lehet csupán törvé­nyes intézkedésekkel felvirágoztatni, de kétségtelen, hogy ezek annak fejlődésére jótékony befolyást fognak gyakorolni; ennélfogva szükségesnek tartja az ipar­törvény oly módosítását, mely az iparoserők szakki­képzését fokozottabb mérvben elősegíti s a társulást biztosítja. Ezt még akkor is kívánja, ha a nagyképű tudomány — a­mint a miniszter úr megjegyzi — annak természetes konzekvencziáit nem is helyeselné. Kemény b.­kér. miniszter felolvastat erre egy Ráth Károly által időközben benyújtott indít­ványt, a­mely így hangzik : »A kisműipar önálló megkezdését korlátozó rendszabályokat a gyűlés az iparszervezetre, a szak­nevelésre és a munkavisznyok rendezésére vonatkozó kérdőpontok elintézése után fogja megállapítani.­ Strasser Albert köszönetet mond a miniszter­nek, hogy alkalmat adott a kamaráknak, hogy e fe­lettébb fontos ügy felől nyilatkozhassanak, úgy véli, hogy csak arra kell szorítkoznunk, hogy kijelöljük a törvényben valóban szükséges módosításokat. A czé­rek életbeléptetéséről szó sem lehet, de azt az egyet szükséges konstatálni, hogy a tökéletes iparszabad­sághoz való közvetlen átmenet ránk nézve káros volt. (Mozgás). Azt mondják, hogy az iparszabadságot nem lehet korlátozni, azért, mivel a kereskedelem és a nagyipar sem szorítható korlátok közé. Nos, biz az nem volna utolsó dolog, ha még itt is bizonyos meg­szorítások lépnének életbe, mert elég kereskedő van, a­ki még nevét sem tudja leírni. Az iparosoknál min­denekelőtt az értelmiség és műveltség fokozandó; egy tanonctot sem volna szabad felvenni, mielőtt legalább 4 elemi iskolát nem végzett, akkor aztán a vasárnapi iskolákban is több súlyt lehetne fektetni a szakoktatásra. (Helyeslés.) A műveltség kibővítése képezi a szükséges re­form kiindulási pontját és ezenkívül a kormánynak még jóval jelentékenyebb összegeket kellene az ipa­ros szakoktatásra áldoznia. (Élénk helyeslés.) Az iparosmestert kényszeríteni kellene, hogy az Írást tanítsa, nem pedig cselédül használja; továbbá rend­szeres és rendes tanoncz- és munkakönyveket kellene alkalmazásba venni. Egyedül csak ez nyújthat némi részben kezességet az ipar emelésére. Deis Jenő reméli, hogy a kormány bárha nem is igen nagy áldozatok árán, de mindenesetre gon­doskodni fog az iparos szakoktatás fejlesztéséről. Az ipar érdekében szükséges az iparszabadság józan korlátozása. E tekintetben is a középút a leghelye­sebb. Ennélfogva a kassai kereskedelmi kamara ne­vében az ipartörvény első szakaszának következő mó­don való szövegezését indítványozza: »A magyar korona területén minden nagyko­rúnak nyilvánított egyén nemre való tekintet nélkül ezen törvény korlátai között bármely iparágat, ide­értve a kereskedést is, bárhol önállóan és szabadon gyakorolhat, és pedig személyesen, ha az illető ipar­ágat tanulta és erre vonatkozó szakképzettségét a törvényben körülírt módon igazolta; szakképzett művezető alkalmazása mellett pedig, ha az ipart nem tanulta.« Finály Henrik azon nézetben van, hogy igen gyakran maga a beteg legkevésbé tudja, hogy hol rejlik bajának kutforrása, s ilyenkor az orvosnak kell annál szorgosabb vizsgálódásokat megejtenie. Ugyanez áll az iparosok bajai felől is. Miért vesz a mester oly tanonezet fel, a­ki nem végzett 4 elemi osztályt ? Miért vesz fel notorice rossz és lusta segé­deket ? Azt hiszik tán, hogy ha a törvény e tekintet­ben intézkedéseket fog tartalmazni, a köny­­nyelmű mester nem épen úgy fog eljárni mint eddig ? Mit használ, ha a tanult iparos műhelyet nyit, de azután feléje sem néz, hogy munkásai mit mivelnek? Preventív rendszabályokat egészen hiába hozunk, mert az iparososztály nyomora csak akkor fog jobb­ra fordulni, ha maguk az iparosok lelkiismeretesen és szorgalmasan hozzálátnak üzletekhöz. Az ellen sincs védelem, hogy a rossz élesé­gru külföldről be ne hozathassák. Az iparszabadság kor­látozása ennélfogva mit sem használ, hanem töreked­jünk inkább arra, hogy az iparszabadságot szabá­lyozzuk. (Tetszés.) Ép úgy, a­mint létezik sajtósza­badság prae­vent­iv czenz­ura nélkül, ép úgy adassék meg az iparszabadság is s esetleg utólagosan fenyit­­tessék azon iparűző, a kiről kiderül, hogy valamely ipar űzéséhez hozzáfogott a nélkül, hogy ahhoz értett volna s ennek következtében mások kárára tönkrement. Király Ferencz azt hiszi, hogy csak a ta­­nonczok qualifikácziója, a segédek felvétele és a tár­sulási kényszer tekintetében volna korlátozás szükséges. Az ipartörvény 1 §-ának szövegezése azon­ban változatlanul volna hagyandó. Ráth Károly most még inkább meg van győ­ződve, hogy az 1. §. iránti határozathozatalt föl kel­lene függeszteni egyelőre. Az iparosok túlnyomóan nagy része követeli az ipartörvény módosítását s még a gráczi kereskedelmi kamara is azt kívánja, hogy az iparűzhetés bizonyos előfeltételekhez köttes­sék. Kéri ennélfogva indítványa elfogadását. A D e­­ 1-féle indítványt már csak azért sem fo­gadhatja el, miután az a kereskedelem korlátozását czélozza, a­mi — szóló szerint — megengedhetetlen. Deil Jenő kijelenti, hogy ezt szándékosan in­dítványozta, miután ő azon a nézeten van, hogy a ke­reskedelem gyakorolhatását részben épúgy korlátoz­ni kell, mint az iparét. Jónás János ismételve figyelmezteti az enque­­te-ot, hogy kisipar és nagyipar közt lehetetlen határ­vonalat húzni. — Mit mondjunk azon mesterekről, a­kik azt állítják, hogy nem tanítják inasaikat, mi­után nem akarnak maguknak versenytársakat nevel­ni ? Ily nézetek mellett az ipartörvény akármily reví­ziója sem segít. Müller S. kijelenti, hogy a kereskedelmi világ­nak nincs szüksége semminemű gyámkodásra. E he­lyen nem kellene a kereskedők állása felől többé disz­­szertálni, de még az iparszabadság korlátozása is tán czélszerűtlen volna. Strasser Albert kijelenti, hogy Ráth már harmadszor tesz egy indítványt, a­mely egyszer már elejtetett. Az iparszabadság korlátozásáról szó sin­csen, hanem az iparjog szervezéséről. (Élénk helyes­lés.) Ennélfogva egészen mellőzni is kellene a »kor­látozás« kifejezést. Kemény dr. elnök figyelmezteti a gyűlést, hogy itt — mint minden enquête-nél — egyáltalá­ban szó sem lehet szavazásról s következésképen va­lamely formulázott indítvány elfogadásáról vagy el nem fogadásáról. (Élénk tetszés.) Csepreghi és Bogdán István egy rövid meg­jegyzése után, az ezen pontot illető vita a holnap dél­előtt 11 órakor kezdődő második ülésre napolta­tik el. A király Lembergben. (Távirat.) A király ma reggel érkezett Lembergbe. A kü­lönbség a fogadtatás előkészületeinél Krakkó és Lemberg közt ma élesen nyilvánult. Ha a lengyel be­szédek nincsenek, azt lehetett volna hinni, hogy bár­mely más nyugat-ausztriai városban fogadják az uralkodót, oly kevéssé lépett a nemzetiségi elem, a­mi a külsőségeket illeti, előtérbe. Az igaz, hogy a városban még ma is túlnyomók a lengyel színek és a fekete-sárga zászlók kisebbségben vannak. A fiatal lengyel város, mely három évtized előtt még egészen német volt, politikai hitvallását a színekben akarta kifejezni; e mellett azonban frakk és a magas tetejű kalap túlnyomók s a kócsagtollakat, melyek a pálya­udvarban a fekete kalapok közül kiválóak, meg lehet olvasni. Nemzeti öltönyt kevesen viselnek, a közönség is az utczákon ruházatában egyátalán nem mutatja ki nemzetiségi jellegét. Az egyesületek, melyek a rendet az utczákon fentartják, csaknem kivétel nél­kül frakkot és fekete kabátot viselnek, csak a vezérek parancsszavai emlékeztetnek arra, hogy Lemberg lengyel város. Az indóháztól az uralkodói reziden­­cziáig vezető út egy óráig tart és ötször annyi lakos­ság kellene hozzá, mint a­mennyivel Lemberg bír, hogy a széles utczák mind megteljenek. Ezenkívül az ablakok és a számos tribün az elegáns nézők nagy kontingensét abszorbeálják. Ruthén parasztok kül­döttségei vonultak ki a pályaudvarba , dísztelen vise­letük azonban nem alkalmas arra, hogy a kép szín­gazdagságát növelje. A férfiakat, kik kantusban és sapkában kocsiztak az utczákon, maga a közönség is mint szokatlan jelenségeket megbámulta. A pályaudvarban számos küldöttség gyűlt ösz­­sze a tartomány városaiból és a ruthén parasztság által kiküldve­­ ez utóbbi honi viseletben, az előbbi­ek többnyire fekete díszruhában. A tartomány arisz­­tokrácziája körülbelül 30 személy által volt képvisel­ve, kik mind díszöltözetben voltak, köztük sokan fe­ketében. A fiatalság nagy számmal volt képviselve, de a szalon kabát és frakk ezeknél is háttérbe szorítot­ta a prémes sapkát és a talárt. Az indóház előtt fe­hérbe öltözött gyermekek voltak felállítva. Jablo­­nowski herczeg,a Károly­ Lajos vasút elnöke, titkos­tanácsosi egyenruhában jelent meg, G­n o­­­n s­k i pol­gármester díszben, épugy Smolka és számos kép­viselő. Krakkóból dr. Ziblikiewicz volt jelen , a krakkói környék parasztsága is küldöttek által volt képviselve. A lembergi indóház képe festői össz­benyomás tekintetében nem mérkőzhetett a krakkói­val, de a lelkesedés ott se volt kisebb mint Krak­kóban. A vonat 7 perc­c­el 9 óra után érkezett az in­dóház csarnokába. Az éljen és nyed­ zsuje kiáltások itt is oly zajosak voltak mint Krakkóban. Ő felsége elhagyván kocsiját, kezet nyújtott Ringelsheim bárónak, ép­gy Potocki helytartónak. Miután több jelen volt főtisztviselővel néhány szót váltott az uralkodó, a­ki egy kissé komoly hangulatú volt, a dú­san feldíszített udvari terembe ment. A díszvendégek oly türelmetlenül nyomultak utána, hogy a nemesség­nek kört kellett képeznie, hogy ő felsége ne kerüljön a tolongásba. A teremben a főtisztviselők és díszven­dégek csoportosultak a tartományi marsall köré, a­ki a következő tartalmú beszédet mondotta: »Engedje meg nekem felséged, hogy még egy­szer fogadjam a fővárosban és a lakosság nevében kifejezhessem amaz érzelmeket, melyek szíveinket eltöltik. A tartománygyűlés már több év előtt kijelen­tette, hogy a tartomány uralkodója mellett van és uralkodója mellett akar maradni. E szavak, melyek felséged irányunkban követett, nagylelkű és bölcs tetteinek köszönik eredetüket, azóta a tartományra és annak képviseletére nézve vezéreszmévé váltak. Igen, felség, melletted állunk és mindig melletted fogunk állni, valahányszor ezt tőlünk követelik és valahányszor a dynasztia és az állam érdekei meg­kívánják. Kegyed nem vettetett terméketlen földbe. Az oly őszinte és általános lelkesedés, melylyel eléd megyünk, nem pillanatnyi és külső. Te megszerezted a tartományi lakosság millióinak háláját és szeretetét s ezek oly érzelmek, melyekre támaszkodhatok Élj sok évig, kegyes uralkodónk! Áldjon meg az Isten és vezérelje tetteidet.« Ruthénál W­o­d­z­i­c­z­k­i ez­úttal nem beszélt. Ő felsége azt válaszolta, hogy útjában Gácsor­­szágon keresztül Krakkótól Lembergig az őszinte hű­ség és odaadás annyi bizonyítékával találkozott, hogy ma ez érzelmek újólagos nyilvánítását csak mint an­nak a megerősítését tekinti, a mit maga látott és ta­pasztalt. »Jól esett szivemnek észrevenni, hogy a tartományban mindenütt rend és jó erkölcs uralkodik, köszönetet mondok önöknek uraim, a szives fogadta­tásért.« (Zajos vivát, nyed­ zsuje kiáltások.) Nemsokára megindult a kocsik sora, elől a pol­gármesterrel a városi dísz­fogatban, lengyel öltözetű kocsissal és inasokkal a város színeiben ; ezután követ­kezett ő felsége Potocki helytartóval és más főtiszt­viselőkkel. A diadalkapunál a város előtt, csaknem egy ne­gyed órányira az indóháztól G n o i n s­k i polgár­­mester a város nevében üdvözölte az uralkodót. Örö­mének adott kifejezést, hogy az uralkodót Lemberg falai közt üdvözölheti, ama város falai közt, mely az uralkodónak oly sokat köszön. Erre átnyújtotta az uralkodónak a város kulcsait. Beszédének nem volt politikai jelentősége. A polgármester hangsúlyozta, hogy a király tettekkel írta nevét Galiczia törté­netébe, melyeket a jövő nemzedék hű visszaemléke­zésben firál-fira fog átszolgáltatni. A király a be­szédre azt válaszolta: »A szeretet és a ragaszkodás annyi jelét tapasztaltam, hogy meg vagyok győződve, hogy Lemberg városában is hasonló érzelmektől fo­gok környezve lenni s ezért igaz örömmel nézek Lem­bergben tartózkodásom elé. Szives készséggel fogom megtekinteni a város intézeteit s azokat különös figyelemben fogom részesíteni, egyszersmind örömöm­re fog szolgálni tapasztalhatni a város haladását és felvirágzását és a polgárok közt uralkodó egyetértést és megelégedést.« Leányok virágokat szórtak az uralkodó lábai elé , lelkesült éljenzés hangzott fel, s erre az uralko­dó tovább ment a helytartósági épületben levő rezi­­dencziába. Sok ezer ember követte a királyi kocsi­sort, viharos kifejezést adván lelkesedésének. A rezi­­dencziában 11 órakor mutatták be a küldöttségeket, mindenekelőtt a nemességi küldöttséget, melynek ve­­zetőjekép Wodzicki és szónokakép Krasicz­­ki szerepeltek. Beszéde semmiben sem tért el attól, melyet Krakkóban hasonló alkalomból mondott. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma rend­kívüli kiadásban, hétfőn f. hó 13-dikán reggel fog megjelenni. — József főherczeg állapota az uttóbbi napokban mit sem változott. Ugyan jobban érzi már magát, de az ágyat vasárnap óta még min­dig nem hagyhatja el. —Clotild főherczegnő, ki Abcanthon gyengélkedett, már annyira jobban van, hogy holnap családjával együtt a Margitszigetre jön. — A Virág Benedek emlékünnep­re a magyar tudományos akadémia képviselőiül ki­küldötte Pulszky Ferencz, Gyulay Pál, Pesty Fri­gyes, Szász Károly és Szilágyi Sándor urakat.­­ Az egyetemi ifjúság ma d. u. tartott értekezletén elhatá­rozta, hogy testületileg vesz részt az ünnepen s hogy a rendfentartást elvállalja. Küldöttséget menesztett az egyetemi rektorhoz, mely elkérte az egyetem nagy zászlaját, hogy ez alatt kivonuljon. A sirkertben Győrffi Gyula jogász fog az ifjúság nevében beszédet tartani s ugyancsak ő fogja az ifjúság díszes koszo­rúját a sirra helyezni. — A szabadhitüek nemzetközi kon­gresszusukat e héten tartották meg Brüsselben. Dr. Büchner s Besant asszony voltak az elnökök. Az előbbi az akarat szabadságáról értekezett, állítván többek közt, hogy relatív akaratszabadság létezik vagy nem, a szerint a mint vagy az ész vagy érzéki­ség bir­túlysulylyal. Elnöktársa pedig Darvin elmé­lete alapján értekezett az erkölcstanról s különösen azt igyekezett bebizonyítani, hogy a társadalom s nem egyes ember a hibás minden emberi bűnben, mi­kép nem az órát, hanem az óvást kell hibáztatni, ha az óra rosszul jár. A szabadhitűek nemzetközi szövet­ségét is megalapították, melynek egyik czélja volna az emberek megszabadítása a vallásos előítéletektől. A kongresszuson a francziák s németek­ voltak radiká­lis, az angolok s amerikaiak a mérsékelt árnyalat kép­viselői. A legközelebbi kongresszus székhelyéül Pak­st jelölték ki.­­ Az egri zászlósértés ügyében So­­mogy megye köriratát, melyben ez a nemzeti jelvé­nyek ellenében elkövetett sértéseket a felségsértés esetei közé kívánja felvétetni a törvényhozás által, a múlt fővárosi közgyűlés véleményadás végett a jog­ügyi bizottsághoz utasította. A bizottság tegnap tar­tott ülésén tárgyalta a körlevelet s azon megállapo­dásra jutott, hogy nem tartja a kérvény teljesítését lehetőnek, mert nem képzeli, hogyan lehetne a nem­zeti jelvények megsértését az ettől lényegesen kü­lönböző felségsértés esetei közé felvenni; de ez feles­leges is, mert az új büntetőtörvénykönyvnek a kihá­gásokról szóló részében kellően gondoskodva van az ily vétségek elkövetőinek megbüntetéséről. A fővá­rosi tanács ma tárgyalta e véleményt és ahhoz hoz­zá csatlakozott; mindazonáltal azon indítványt ter­jeszti a közgyűlés elé, hogy ez jegyzőkönyvileg mondja ki, hogy elvárja a kormánytól, hogy az egri zászlósértés specziális esetében az erélyes vizsgálat után kiderülő bűnös példás megbüntetése iránt min­dent elkövet. — Fegyelmi tárgyalás. Kis Nép. Já­nos kir. táblai írnok állt ma fegyelmi bíróság előtt, még pedig azért, mert f. é. június 1-én a Sebestyén­­téren a 7. sz. házban részegen egy cselédet üldözve, a lépcsőről lebukott, Vérezve, részegen találta őt a rendőrség és kórházba vitette. Épen 3 nappal azelőtt büntette meg a kir. tábla Kis Jánost részegség köz­ben tanúsított botrányos magaviselet miatt 25 írttal. Szabó Miklós elnöklete alatt a kir. t. jegy. birósága 50 frt birságra ítélte vádlottat s a hivatalvesztést azon okból nem mondja ki, mert vádlott javulása nincs kizárva s hiszi, hogy a 30 év óta államszolgá­latban levő vádlott többé nem viseli magát botrá­nyosan.­­ Marosán Kajetán huszti­­bírósági végre­hajtó kérelmére a fegyelmi ügyben mára kitű­zött szóbeli végtárgyalás elhalasztatott, mert iga­zolta, hogy szegénysége miatt f. hó 2-án történt meg­­idéztetése óta az úti és védekezési költségeket nem bírta megszerezni. — Az állatkertben holnap vasárnap d. u. 6 órakor számos értékes madár, papagáj, har­­czi kanári, külföldi díszmadár s egyéb állat fog ki­­sorsoltatni, mely alkalomra a látogatók ingyen kap­nak egy-egy sorsjegyet. — Harangszentelés Zalán. A so­­mogymegyei kies Zala falunak e hó 9­dike óta új templom-harangja van. A harang a község lakosai, de főleg Zichy Mihály, a falu birtokosa, a hírneves festőművész költségén készült. Walser Ferencz gyára csinosan állította ki; hangja erős, tiszta csengésű. A harangot a Rákóczy-induló mellett húzták fel a to­ronyba. Az ünnepiesség népmulatsággal ért véget. — Czemen­t-koporsók. Vogt Károly ja­vaslatára egy iparos tervet készített, mely szerint a koporsók fa helyett czementből készülnének, s a sírok minden két sora között égetett, légzárós és vízálló agyagcső helyeztetnék el, melyek kisebb agyagcső által a koporsók belsejével közlekednének. A sírso­­rok közti agyagcsövek összeköttetésben állanának egy nagy központi agyagcsővel, melyek végén folyto­nosan coaks-szal tüzelnének. Ily módon a koporsók belseje folytonosan szellőztetve lenne, s a belőlük ki­jövő ártalmas légek elégnének, míg a czement eléggé likacsos, hogy azokba szakadatlanul elegendő friss levegő áramoljon. Ekkor a holttestek oxidálása, illetőleg lassú elégése oly gyorsan menne végbe, hogy 8 év alatt belőlük földes részeknél egyéb nem ma­radna vissza, minélfogva a sír újból használható len­ne, s e mellett a talajnak holttestek által fertőzése is ki lenne kerülve.­­ Az orosz nők ugyancsak előre haladtak az emanczipáczióban. Jelenleg Oroszországban van 60 gymnásium és 125 előiskola a leányok számára. Érettségi bizonyítványnyal bíró ifjak vizsga nélkül leg­­följebb csak falusi iskolamesterek lehetnek; a női tanulók nemcsak a gymnasiumokban, de a négy alsó iskolában is részesülnek a fiuknak előadott tantár­gyakban való oktatásban. Nők részére nem csak Pé­­tervártt, hanem Odessa, Kiew és Moszkvában is van­nak akadémiák. A pétervári női akadémián, a­mely physika-mathematikai és nyelvtani-történelmi szakok­ra oszlik, 814 tanuló volt 1879-ben. Ennek évi költ­ségvetése 39.000 rubel. Kiewben 1879-ben 286­00 ta­­nuló hallgatta az akadémiát, s ezeknek fele zsidó volt.­­ A budapesti teherpályaudvar építésének biztosítására, mint említettük, f. hó 4-én a magyar államvasutak igazgatóságánál ajánlati tár­gyalás tartatott. A beérkezett hat ajánlatot az igaz­gatóság a közlekedési miniszter elé terjesztette, ki a vállalatot a legkedvezőbb ajánlattevőknek, Schvarcz Ármin és H o r z s p a c h A. fiai c­ég­­nek (Csepel-parti vállalatnak) adta ki. E vállalkozók 13°/0 árleengedéssel tették ajánlatukat a 298,031 frt 56 krra előirányzott építkezésre nézve, mely az utá­nuk következő legjobb ajánlattal szemben 17/8° %-kal, a legkedvezőtlenebb ajánlattal szemben pedig 17%■ kal olcsóbb. — A Vándorjogász meghalt. Wra­­bély Györgyöt f. hó 1-én ütötte meg a szél Balaton- Füreden s két nap múlva már el is temették. Az »Ellenőr« ezeket írja róla : Sokan ismertek az elmé­jében megzavarodott, magas, hosszú deres hajú és szakállú embert. Évekkel ezelőtt egy »Vándorjogász« czímű életlapnak nevezett csinálmányt adott ki Bu­dapesten, agyafúrt czikkekkel, képekkel, melyeknek értelmét senki sem volt képes kieszelni, akármily hosz­­szú kommentárokat csatolt is hozzá. E vállalatával csakhamar felhagyott, mert nem győzte pénzzel, s azután furábbnál furább vállalatokon törte a fejét. Majd felöltözött bornyaszáju ingbe, széles gyolcsga­tyába s árvaleánybokrétás kalappal, rezes fokossal járt, majd a philadelphiai kiállítás idején fia-kiállí­­tást rendezett azon tárgyakból, miket odavinni szán­dékozott. E kiállítás a rodoute kis termében díszel­gett s állt egy szürkankóból, fokosból, csikóbőrös kulacsból s más ily szegénylegény-columedarabok­­ból. Egy füredi gyaloglásban részt vett szintén, de csak Promontorig »pályázott,« mert azután áten­gedte szerényen a dicsőséget a fiatal kortársaknak. — A föld legnagyobb hídja a Volga fo­lyón épült vasúti híd, a­mely csak most nem­régiben készült el egészen s az orenburgi vasútvonalban épült, Sysztan t mellett. Hat méterrel hosszabb, mint a Moerdyck melletti híd, a­melyet eddig a legnagyobb­nak tartottak a világon. Az új Volga-híd hossza 696 Sachsen (1 Sachsen — 2 1335 méter) tehát valami­vel kevesebb 1 és fél verstnél. Az építést 1877. augusztus 17-én kezdették meg s három évet vett igénybe a fölépítése; 4.630.000 rubelbe került s 400 ezer púd vasat (1 púd , 16.381 klgr.) használtak föl reá. A hid pályája 13 ivén nyugszik s ezek közül mindenikére 82,000 púd súly nehezül. A tervet Bele­­lo­vszky tanár készítette. A nagyszerű Missisipi-hid, a­mely 10 millió dollárba került, csak 362 Sachsen hosszú s három ívén nyugszik, a melyek közül a kö­zépső feszítő ereje 158 méterre terjed. Irodalom, művészet s tudom­ány. ff Nemzeti színház. »Philemon és Bau­­czisz,« a nemzeti színház újdonsága, melyről tárczánk szól bővebben, ma került először előadásra. Az elő­adás közepes sikert aratott, bár a szereplők: N­e­y (Jupiter), Kőszeghy (Vulkán), Pauli (Philemon), különösen pedig Nádayné (Bauczisz) kifogástalanul működtek közre. Az új darab iránt — úgy látszik — már eleve neki lehetett nagy az érdeklődés: a közön­ség alig töltötte meg félig a színházat. — Az opera után Campilli »Rococo« balletje következett. Ez már inkább tetszett. Az ügyesen összeállított ballet öt részből áll, Weber, Berlioz, Delibes, XIII. Lajos, Liszt Ferencz stb. zenéibe van alkalmazva. — Virág Benedek költeményeinek új és teljes kiadása közelebbről megy sajtó alá gon­dos kritikai szerkesztésben. Dr. Ompolyi, a Virág ün­nepély eszméjének megpendítője, közel egy évi után­járást és tanulmányt fordított Virág életrajzi ada­tainak, ismeretlen költeményeinek egybegyűjtésére és e vegyes anyagnak stészi egybeállítására. Az uj kiadás míg egy­részt Virág eddigi életrajzainak szá­mos hibáját helyreigazítja, tetemes hiányát kipótolja, másrészt több költeményét tartalmazza, mik az eddi­gi kiadásokba nem voltak felvéve, avagy mindeddig kéziratban lappangtak s most mennek át először a nyilvánosság közbirtokába. Különösen érdekes ez utóbbiak közül Virágnak a »Magyarok ki­jöve­te­l­é­r­ő­l« vi­tt epikai töredéke, noha nem tartal­maz többet a tételnél (propositio) és segélykérésnél, melyben a költő »Hunnia boldog angyalát« kéri fel »múzsája kalauzául.« Felöleli továbbá az uj kiadás Virágnak, kedvencz klassikus méreteiben adott zsol­tárait is, melyek nem is annyira fordítások, mint sza­bad átdolgozások s részben mind máig ismeretlenek. A költő poétái munkái ez uj kiadásának szerkesztési költségeit részben Virág Benedek szülőmegyéje So­mogy fedezte, mely nagy fiának alig állíthatott volna méltóbb emléket, mint — saját kiadott műveiben. — Petőfi kiadatlan kézirataiból ad ismét közleményeket a »Vasárnapi Újság«. Mai számában Petőfi­nek »Nevezetes a tegnapi napom« czimű 1848-ben Erdődön irt költeményét és egy nagyobb drámai töredékét közli. Mind­két mű a költő saját kéziratáb­an ama gyűjteményben van letéve, mely Petőfi István hagyatékából közelebb a nemzeti muzeum birtokába jutott. A czim nélkül hátramaradt drámai töredék, mely a »Vasárnapi Ujság«-nak mintegy 8 hasábját tölti be, különösen nagyérdekű­, Karaffa idejében játszik és szerencsés expositió, a nép c­oportositásában, festésében élénk­ség és drámai gyorsaság s pártszenvedély nyilatko­zik benne. Petőfi »Vegyes művei«be 1863-ban Gyulai Pál föl akarta venni e művek legalább egy részét, de az akkori sajtóviszony­ok a közlésnek útját állották. A »Vasárnapi Újság« melynek szerkesztőjét Majláth Béla a nemzeti múzeum könyvtárőre tette figyel­messé e kiadatlan kéziratra, — a következőket írja a drámai töredékekről: »Külső és belső jelek azt mu­tatják, hogy a költő e művét 1849-ben irta, ha 48- ban irta volna, bizonyára adott volna belőle mutat­ványt, mint a »Lehel« czímű költői beszélyéből, mely szintén csak töredék. A forradalom heve­s mély gyű­lölet szülhette e művet, valamint az »Apostol«-t is. Míg az »Apostol« ban szoczialistikus-demokrácziai ábrándjainak adott kifejezést e drámájában, úgy látszik, Magyarország története legsötétebb napjainak rajzolásával akart hatni az akkori küzdelemre. Ez magyarázza meg azt, hogy valamint az­­Apostoli­ban a társadalmat egyoldalú alanyisággal fogja föl, úgy e történelmi drámája is izgató mű akart lenni, mely a múltból veszi ugyan tárgyát, de a jelen (1849) szenvedélyeinek szól. Az eredeti kézirat 12 negyed­rét lapon Petőfi szép írását mutatja alig néhány je­lentéktelen betűtörléssel, úgy hogy a kézirat szinte tisztázatnak tűnik fel, s nem lehetetlen, hogy a költő­nél, ha nem is az egész, de nagyobb része volt kész, mint a mennyi kéziratban megmaradt. — Az isme­retlen költemény igy hangzik: Erdőd, május 17. 1847. Nevezetes a tegnapi napom. Furcsa dolgokat kellett hallanom. Szerencséje hogy az bánt úgy velem, A kinek a leányát szeretem. Mondott volna csak felényit is más. Majd megtudná, mi a hoszúállás, Majd kiálltunk volna a mezőre, Zöld mezőre folyna piros vére. De még hagyján, hogy én nekem esnek, Hejd van, a­mi jobban fáj szivemnek, Az még sokkal jobban fáj én nekem Hogy téged is bántanak, kedvesem. Sokat szenvedsz, édes lelkem, szenvedsz. És csak azért, mert engemet szeretsz Tűrj galambom, tűrj még egy keveset, Majd megszakasztom szenvedésedet. Légy csak egyszer az én feleségem, Nem lesz párod a földkerekségen. Nem lesz párod boldogság dolgába. Még csak nem is vágysz a más világra. — Az »Üstökös« legújabb száma következő tartalommal jelent meg: Asszonyt kisér Istent kísért. (Re­gény Jókai Mórtól. Folytatás). — Tanügy. — Hírlap­írók iskolája. — Tallérossy Zebulon levele Mindenváró Ádámhoz. — Sequitur pécsi sokadalom. (Képpel). — Lantos Sebestyén a színházban. (két képpel) — Dinnye saisonban. (Vers) — Az »Üstökös« arczképcsarnoka. (Szász Gerő. Kép­pel). — Mégis igaz, hogy Szélit tárczával kinálták meg. (Képpel.) — Etiquette — Anna bizonyos csizmadia és felesé­ge kérdései s feleletei. — A kaszárnyából. — Nemzetközi szí­ni tudósítás. — Apró-cseprő. — A vasúti kocsik feliratainak helyes magyarázata. — Borkorcsolyák. — Szerkesztői sub­­rosa. — Az »Üstökös« megjelenik hetenként egyszer Jan­­k­ó remek karrikatúráival. Ára egy évre 8 fll. negyedévre 2 frt. Az előfizetések az Athenaeum kiadóhivatalába kül­dendők.­­ A gyapjú utczai német színház­­r­a csakugyan nem adott a fővárosi tanács engedélyt a bécsi földhitelintézetnek, mivel a kérvényben sem az előadandó darabok minősége, sem az előadás nyel­ve nincs megállapítva. Az előbbire nézve ugyanis operettek, színművek, hangversenyek, vaudevilleek s gymnastikus előadások soroltatnak fel, a nyelvre néz­ve pedig magyar, német, olasz, franczia s angol nyelv. A tanács a határozatlanság folytán a bizottság néze­tével egyetértően a kérvényt nem teljesítette. — Aalberg Idák. a. több oldalról jött fel­hívásnak engedve, kedden, 14-én még egyszer elját­ssza Boriskát a »Falu rosszá«-ban. A k. a. a kolozs­vári nemzeti szinháztól kapott meghívásra a jövő hé­ten Kolozsváron is fel fog lépni két előadásban. — A nemzeti szinház jövő heti műsora. Szeptember 12. »Csók.« Rendkívüli előadás 13. »Hamlet« 14. »Aida« (Wiltné Mária assz. 1-ső vendégjátéka.) 15 »Aesopus« 16. »Philemon és Baucis. — Rococo ballet (2-or.­ 17. »Lea grófné« 18. »Sába királynője« (Wiltné Mária ass)

Next