A Hon, 1880. szeptember (18. évfolyam, 227-255. szám)
1880-09-12 / 237. szám
denki most azonnal nyilatkozzék ezen oly fontos elvi kérdésre nézve; ez kötelessége is az enquetenek, amelynek teljesítése nem zárja ki, hogy más e kérdésekkel összefüggő tárgyakhoz is hozzá lehessen szólani. Dr. Kemény elnök határozottan hangsúlyozza, hogy legtávolabbról sem akarja a tanácskozást korlátozni. A tagok egészen tetszésük szerint kimerítően nyilatkozhatnak minden összefüggő és egyéb idevágó kérdésekre nézve. Deli Jenő kérdi, hogy tán ok van valamely nagyobb szakadástól tartani, ettől — mondja szóló — nem szabad visszariadni. A szőnyegen fekvő kérdést épen fontosságánál fogva azonnal tárgyalás alá kell venni. (Élénk helyeslés.) Elnök erre még egyszer felolvastatja a kérdőpontot s felkéri a jelenlevőket, hogy nyilatkozzanak felőle. Több perczig tartó szünet áll be, senki sem akar, mint első a tárgyhoz szólani. A miniszter ismételt felszólítására felszólal a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke. Kochmeister Frigyes báró szerint az 1872. évi VIII. t. sz. 1. § ának első bekezdése fentartandó. A munka szabadságának, az iparszabadosságnak és a szabad társulásnak elve, a nemzetgazdaság elutasíthatlan követelménye s a haladás jelen korszakának föltétele. Az utolsó évtizedek folyamában az ipar és kereskedelem minden terén észlelt régibb időkhöz képest óriás haladás oly elvitázhatlanul feltűnő, oly átalánosan elismert sőt meg is csodált, hogy az egyes kisiparosok panaszaira vonatkozó ellenvetések, ezen emelkedéssel szemben szóba sem jöhetnek, minthogy — habár részben igazak is — bizonyára más indokokon alapulnak, nem pedig szabad munkán; ez indokolt a hiányos ipari előképzettség, a haladás által az iparnak nyújtott újítások és segédeszközök használata iránti apathikus ellenszenv, a gőzerő alkalmazásától való vonakodás stb. ami mellett azonban még nagyon figyelembe kell venni azt is, hogy ha a nagy ipar által némely kezdetlegesen űzött kézműipar valóban lényegesen korlátoltatnék vagy épenséggel kiszoríttatnék is, e körülmény mindazonáltal nemzetgazdasági haladást fog eredményezni azáltal, hogy a nagy ipar egyrészt jobb és olcsóbb czikkeket állít elő, másrészt pedig azon erőnek, mely magát ezen iparnak szenteli, az illető nagyipartelepekben megfelelő munka- és keresményforrást nyit. Oly iparokra nézve, amelyekre a szempont semmi vagy csak igen csekély alkalmazást talál, valamint azon iparokra vonatkozólag, melyeknél részint rendőri tekintetekből, részint pedig a közönségnek a korlátlan verseny elől való méltányos megvédése szempontjából a hatóságok befolyása és felügyelete szükségesnek vagy czélszerűnek mutatkozik : a fennálló ipartörvényben meg vannak a kellő korlátozások (melyeknek revíziója fentartandó volna ) Különösen azonban a kereskedelem szempontjából a legteljesebb szabadság — a kereskedelem ezen éltető elemének — bárminő korlátozása ellen a leghatározottabban tiltakozni kell; e tekintetben bizonyára nincs szükség különös okadatolásra s csak felemlitésképen legyen érintve, hogy ezen üzletág roppant terjedelménél s az azzal foglalkozók óriási számánál fogva, korlátozó intézkedések még a jelenleginél kétszer terjedelmesebb adminisztráczió segélyével sem volnának keresztülvihetők s ennélfogva csak írott malaszt maradnának, vagy pedig erőszakolt foganatosításuk esetére csak nehézségeket, akadályokat és bajokat okoznának. — (Élénk helyeslés.) Dörffler kijelenti, hogy ő az előtte szólóval ellentétes álláspontot foglal el. — A soproni kereskedelmi kamara már rég érintette az ipartörvény 1. §-ának módosítását s szóló ma is arról van meggyőződve, hogy ez a módosítás szükséges. A soproni kereskedelmi kamara nevében s azon indokból, hogy jövőre az ijesztő módon felszaporodó iparos-proletárság és a hanyag munka növekedésének eleje vétessék, az ipartörvény 1. §-ának következő szövegezését indítványozza : »A magyar korona területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén bármily iparágat, ideértve a kereskedést is, a történt bejelentés és az iránti ipar megtanulása s kellő ismerete iránt alaposan nyújtott bizonyítás, valamint annak igazolása után, hogy az iparban legalább 5 évig mint segédmunkás dolgozott — ezen törvény korlátai közt önállólag gyakorolhat.« Ráth Károly azt véli, hogy a soproni kamara indítványa nem felel meg a kívánalmaknak. Átalánosságban, elvileg ki kellene azonban mondani azt, amit már a II. iparosnagygyűlés kimondott, hogy bizonyos tanulási idő és ezenkívül az iparostól egy segédi minőségben töltött három évnyi gyakorlati időszak volna megkövetelendő. Csepreghi János az ipartörvény l.§-át sérthetetlennek tartja. Az ipar gyakorlását minden haszon nélkül szorítanék korlátok közé. Mit segítünk a kisiparon, ha a nagy- és gyáripar megmarad a réginél ? A kisiparos úgysem fog más ipart folytatni, mint amelyhez ért, eltekintve attól, hogy minden törvényes korlátozást meg lehet kerülni; az egyik társat tart magának — amit nem lehet meggátolni, —, a másik pedig egyéb eszközökkel segít magán. És mi történik azokkal, akik egyszerre többféle ipart űznek, amit hasonlóképen nem lehet megakadályozni ; minden korlátozás ennélfogva csak illúzió volna, egészen eltekintve attól, hogy a mi iparunknak az ipartermékeknek Ausztriából való szabad behozatalával is küzdenie kell. Az iparszabadság korlátozása ennélfogva teljesen czéltalan volna. (Élénk helyeslés.) Kestelbauer György Ráth nézeteihez csatlakozik. A mostani ipartörvény érzékeny kárt okozott nekünk. Minden állástól, foglalkozástól megkívánják ismeretei, képességei beigazolását, csak iparosoktól nem. Csak iparosaink értelmiségének létrehozása és emelése által fogjuk iparunk virágzását elérhetni. Az iparostól legalább 4 elemi osztályt, három tanuló évet és három segédkép töltött évet kellene követelni. Jónás János érthetőnek találja, hogy az iparosok, kiknek a jelenlegi mostoha közgazdasági viszonyok mellett rosszul megy dolguk, ennek okát a törvényben vélik feltalálhatni. Az is igaz, hogy nem csak az iparos, hanem maga az ipar is hanyatlóban van, de semmivel sincs bebizonyítva, hogy az ipartörvény módosítása ezen állapoton valamiképen segíteni fog. Csak vélik, hogy meg kellene próbálni. Erre azonban tán mégis igen komoly jellegű e gyülekezet. Az iparosaink közt uralgó szellem rossz, nem akarnak tanulni, nem akarnak dolgozni. Ha nem követelünk a kereskedőtől, a mezei gazdától igazolványt képesítése felől, miért kívánjunk ilyet az egyszerű vargától ? És miért ne követeljünk ilyet a gyárostól ? Iparos-e a székfonó ? Tanulnia kell-e neki három évig, és segédkezni kell-e neki ugyanennyi ideig ? Oly iparos-e a kaptafakészítő mint az esztergályos ? Oly iparos e a ládacsináló, mint az asztalos ? (Élénk helyeslés.) Hisz azt teljes lehetetlen keresztülvinni, amit az iparszabadság korlátozását kívánó urak követelnek ! Egy kibúvó ajtó mindig fog találkozni. A kontárkodás akkor s°m fog megszűnni, és a törvényben az iparszabadság elvének teljes épségben tartása mellett csak egy határozmányokra nézve lehet a revízió szükséges. Dr. Gaál Jenő mindenekelőtt megelégedését fejezi ki a fölött, hogy az ülés elején tett indítvány, habár alakilag nem is fogadtatott el, mégis a dolog természetéből folyó indokoknál fogva tényleg fölhasználtatik, mivel a szükséges reformok irányára vonatkozó átalános vita kezdetét vette. Szónok az iparviszonyok szabályozása körül is a gyakorlati élet követelményeit tartja szem előtt, s azért azt kívánja, hogy az ipartörvény — ha úgy tetszik a korszellemmel ellentétben s a korlátlan szabadság rovására — módosíttassák. Megengedi, hogy nehéz a szükséges korlátozás határait megállapítani; azt is tudja, hogy iparviszonyokat törvények által kifogástalanul és szerves módon csak a szabadság elvének alapján lehet szabályozni. De meggyőződése, hogy itt nem egy teljes törvény alkotása a fődolog, hanem az, hogy a valóban létező és kétségtelenül égető bajok elhárítassanak, hogy az iparos munkásviszonyokban rend és fegyelem, az iparügy keblében pedig a testületi szellem meghonosíttassék és hogy végül a jelenlegi zilált viszonyokon segíttessék. Az ipart nem lehet csupán törvényes intézkedésekkel felvirágoztatni, de kétségtelen, hogy ezek annak fejlődésére jótékony befolyást fognak gyakorolni; ennélfogva szükségesnek tartja az ipartörvény oly módosítását, mely az iparoserők szakkiképzését fokozottabb mérvben elősegíti s a társulást biztosítja. Ezt még akkor is kívánja, ha a nagyképű tudomány — amint a miniszter úr megjegyzi — annak természetes konzekvencziáit nem is helyeselné. Kemény b.kér. miniszter felolvastat erre egy Ráth Károly által időközben benyújtott indítványt, amely így hangzik : »A kisműipar önálló megkezdését korlátozó rendszabályokat a gyűlés az iparszervezetre, a szaknevelésre és a munkavisznyok rendezésére vonatkozó kérdőpontok elintézése után fogja megállapítani. Strasser Albert köszönetet mond a miniszternek, hogy alkalmat adott a kamaráknak, hogy e felettébb fontos ügy felől nyilatkozhassanak, úgy véli, hogy csak arra kell szorítkoznunk, hogy kijelöljük a törvényben valóban szükséges módosításokat. A czérek életbeléptetéséről szó sem lehet, de azt az egyet szükséges konstatálni, hogy a tökéletes iparszabadsághoz való közvetlen átmenet ránk nézve káros volt. (Mozgás). Azt mondják, hogy az iparszabadságot nem lehet korlátozni, azért, mivel a kereskedelem és a nagyipar sem szorítható korlátok közé. Nos, biz az nem volna utolsó dolog, ha még itt is bizonyos megszorítások lépnének életbe, mert elég kereskedő van, aki még nevét sem tudja leírni. Az iparosoknál mindenekelőtt az értelmiség és műveltség fokozandó; egy tanonctot sem volna szabad felvenni, mielőtt legalább 4 elemi iskolát nem végzett, akkor aztán a vasárnapi iskolákban is több súlyt lehetne fektetni a szakoktatásra. (Helyeslés.) A műveltség kibővítése képezi a szükséges reform kiindulási pontját és ezenkívül a kormánynak még jóval jelentékenyebb összegeket kellene az iparos szakoktatásra áldoznia. (Élénk helyeslés.) Az iparosmestert kényszeríteni kellene, hogy az Írást tanítsa, nem pedig cselédül használja; továbbá rendszeres és rendes tanoncz- és munkakönyveket kellene alkalmazásba venni. Egyedül csak ez nyújthat némi részben kezességet az ipar emelésére. Deis Jenő reméli, hogy a kormány bárha nem is igen nagy áldozatok árán, de mindenesetre gondoskodni fog az iparos szakoktatás fejlesztéséről. Az ipar érdekében szükséges az iparszabadság józan korlátozása. E tekintetben is a középút a leghelyesebb. Ennélfogva a kassai kereskedelmi kamara nevében az ipartörvény első szakaszának következő módon való szövegezését indítványozza: »A magyar korona területén minden nagykorúnak nyilvánított egyén nemre való tekintet nélkül ezen törvény korlátai között bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol önállóan és szabadon gyakorolhat, és pedig személyesen, ha az illető iparágat tanulta és erre vonatkozó szakképzettségét a törvényben körülírt módon igazolta; szakképzett művezető alkalmazása mellett pedig, ha az ipart nem tanulta.« Finály Henrik azon nézetben van, hogy igen gyakran maga a beteg legkevésbé tudja, hogy hol rejlik bajának kutforrása, s ilyenkor az orvosnak kell annál szorgosabb vizsgálódásokat megejtenie. Ugyanez áll az iparosok bajai felől is. Miért vesz a mester oly tanonezet fel, aki nem végzett 4 elemi osztályt ? Miért vesz fel notorice rossz és lusta segédeket ? Azt hiszik tán, hogy ha a törvény e tekintetben intézkedéseket fog tartalmazni, a könynyelmű mester nem épen úgy fog eljárni mint eddig ? Mit használ, ha a tanult iparos műhelyet nyit, de azután feléje sem néz, hogy munkásai mit mivelnek? Preventív rendszabályokat egészen hiába hozunk, mert az iparososztály nyomora csak akkor fog jobbra fordulni, ha maguk az iparosok lelkiismeretesen és szorgalmasan hozzálátnak üzletekhöz. Az ellen sincs védelem, hogy a rossz éleségru külföldről be ne hozathassák. Az iparszabadság korlátozása ennélfogva mit sem használ, hanem törekedjünk inkább arra, hogy az iparszabadságot szabályozzuk. (Tetszés.) Ép úgy, amint létezik sajtószabadság praeventiv czenzura nélkül, ép úgy adassék meg az iparszabadság is s esetleg utólagosan fenyittessék azon iparűző, a kiről kiderül, hogy valamely ipar űzéséhez hozzáfogott a nélkül, hogy ahhoz értett volna s ennek következtében mások kárára tönkrement. Király Ferencz azt hiszi, hogy csak a tanonczok qualifikácziója, a segédek felvétele és a társulási kényszer tekintetében volna korlátozás szükséges. Az ipartörvény 1 §-ának szövegezése azonban változatlanul volna hagyandó. Ráth Károly most még inkább meg van győződve, hogy az 1. §. iránti határozathozatalt föl kellene függeszteni egyelőre. Az iparosok túlnyomóan nagy része követeli az ipartörvény módosítását s még a gráczi kereskedelmi kamara is azt kívánja, hogy az iparűzhetés bizonyos előfeltételekhez köttessék. Kéri ennélfogva indítványa elfogadását. A D e 1-féle indítványt már csak azért sem fogadhatja el, miután az a kereskedelem korlátozását czélozza, ami — szóló szerint — megengedhetetlen. Deil Jenő kijelenti, hogy ezt szándékosan indítványozta, miután ő azon a nézeten van, hogy a kereskedelem gyakorolhatását részben épúgy korlátozni kell, mint az iparét. Jónás János ismételve figyelmezteti az enquete-ot, hogy kisipar és nagyipar közt lehetetlen határvonalat húzni. — Mit mondjunk azon mesterekről, akik azt állítják, hogy nem tanítják inasaikat, miután nem akarnak maguknak versenytársakat nevelni ? Ily nézetek mellett az ipartörvény akármily revíziója sem segít. Müller S. kijelenti, hogy a kereskedelmi világnak nincs szüksége semminemű gyámkodásra. E helyen nem kellene a kereskedők állása felől többé diszszertálni, de még az iparszabadság korlátozása is tán czélszerűtlen volna. Strasser Albert kijelenti, hogy Ráth már harmadszor tesz egy indítványt, amely egyszer már elejtetett. Az iparszabadság korlátozásáról szó sincsen, hanem az iparjog szervezéséről. (Élénk helyeslés.) Ennélfogva egészen mellőzni is kellene a »korlátozás« kifejezést. Kemény dr. elnök figyelmezteti a gyűlést, hogy itt — mint minden enquête-nél — egyáltalában szó sem lehet szavazásról s következésképen valamely formulázott indítvány elfogadásáról vagy el nem fogadásáról. (Élénk tetszés.) Csepreghi és Bogdán István egy rövid megjegyzése után, az ezen pontot illető vita a holnap délelőtt 11 órakor kezdődő második ülésre napoltatik el. A király Lembergben. (Távirat.) A király ma reggel érkezett Lembergbe. A különbség a fogadtatás előkészületeinél Krakkó és Lemberg közt ma élesen nyilvánult. Ha a lengyel beszédek nincsenek, azt lehetett volna hinni, hogy bármely más nyugat-ausztriai városban fogadják az uralkodót, oly kevéssé lépett a nemzetiségi elem, ami a külsőségeket illeti, előtérbe. Az igaz, hogy a városban még ma is túlnyomók a lengyel színek és a fekete-sárga zászlók kisebbségben vannak. A fiatal lengyel város, mely három évtized előtt még egészen német volt, politikai hitvallását a színekben akarta kifejezni; e mellett azonban frakk és a magas tetejű kalap túlnyomók s a kócsagtollakat, melyek a pályaudvarban a fekete kalapok közül kiválóak, meg lehet olvasni. Nemzeti öltönyt kevesen viselnek, a közönség is az utczákon ruházatában egyátalán nem mutatja ki nemzetiségi jellegét. Az egyesületek, melyek a rendet az utczákon fentartják, csaknem kivétel nélkül frakkot és fekete kabátot viselnek, csak a vezérek parancsszavai emlékeztetnek arra, hogy Lemberg lengyel város. Az indóháztól az uralkodói rezidencziáig vezető út egy óráig tart és ötször annyi lakosság kellene hozzá, mint amennyivel Lemberg bír, hogy a széles utczák mind megteljenek. Ezenkívül az ablakok és a számos tribün az elegáns nézők nagy kontingensét abszorbeálják. Ruthén parasztok küldöttségei vonultak ki a pályaudvarba , dísztelen viseletük azonban nem alkalmas arra, hogy a kép színgazdagságát növelje. A férfiakat, kik kantusban és sapkában kocsiztak az utczákon, maga a közönség is mint szokatlan jelenségeket megbámulta. A pályaudvarban számos küldöttség gyűlt öszsze a tartomány városaiból és a ruthén parasztság által kiküldve ez utóbbi honi viseletben, az előbbiek többnyire fekete díszruhában. A tartomány arisztokrácziája körülbelül 30 személy által volt képviselve, kik mind díszöltözetben voltak, köztük sokan feketében. A fiatalság nagy számmal volt képviselve, de a szalon kabát és frakk ezeknél is háttérbe szorította a prémes sapkát és a talárt. Az indóház előtt fehérbe öltözött gyermekek voltak felállítva. Jablonowski herczeg,a Károly Lajos vasút elnöke, titkostanácsosi egyenruhában jelent meg, Gn on sk i polgármester díszben, épugy Smolka és számos képviselő. Krakkóból dr. Ziblikiewicz volt jelen , a krakkói környék parasztsága is küldöttek által volt képviselve. A lembergi indóház képe festői összbenyomás tekintetében nem mérkőzhetett a krakkóival, de a lelkesedés ott se volt kisebb mint Krakkóban. A vonat 7 perccel 9 óra után érkezett az indóház csarnokába. Az éljen és nyed zsuje kiáltások itt is oly zajosak voltak mint Krakkóban. Ő felsége elhagyván kocsiját, kezet nyújtott Ringelsheim bárónak, épgy Potocki helytartónak. Miután több jelen volt főtisztviselővel néhány szót váltott az uralkodó, aki egy kissé komoly hangulatú volt, a dúsan feldíszített udvari terembe ment. A díszvendégek oly türelmetlenül nyomultak utána, hogy a nemességnek kört kellett képeznie, hogy ő felsége ne kerüljön a tolongásba. A teremben a főtisztviselők és díszvendégek csoportosultak a tartományi marsall köré, aki a következő tartalmú beszédet mondotta: »Engedje meg nekem felséged, hogy még egyszer fogadjam a fővárosban és a lakosság nevében kifejezhessem amaz érzelmeket, melyek szíveinket eltöltik. A tartománygyűlés már több év előtt kijelentette, hogy a tartomány uralkodója mellett van és uralkodója mellett akar maradni. E szavak, melyek felséged irányunkban követett, nagylelkű és bölcs tetteinek köszönik eredetüket, azóta a tartományra és annak képviseletére nézve vezéreszmévé váltak. Igen, felség, melletted állunk és mindig melletted fogunk állni, valahányszor ezt tőlünk követelik és valahányszor a dynasztia és az állam érdekei megkívánják. Kegyed nem vettetett terméketlen földbe. Az oly őszinte és általános lelkesedés, melylyel eléd megyünk, nem pillanatnyi és külső. Te megszerezted a tartományi lakosság millióinak háláját és szeretetét s ezek oly érzelmek, melyekre támaszkodhatok Élj sok évig, kegyes uralkodónk! Áldjon meg az Isten és vezérelje tetteidet.« Ruthénál Wodziczki ezúttal nem beszélt. Ő felsége azt válaszolta, hogy útjában Gácsországon keresztül Krakkótól Lembergig az őszinte hűség és odaadás annyi bizonyítékával találkozott, hogy ma ez érzelmek újólagos nyilvánítását csak mint annak a megerősítését tekinti, a mit maga látott és tapasztalt. »Jól esett szivemnek észrevenni, hogy a tartományban mindenütt rend és jó erkölcs uralkodik, köszönetet mondok önöknek uraim, a szives fogadtatásért.« (Zajos vivát, nyed zsuje kiáltások.) Nemsokára megindult a kocsik sora, elől a polgármesterrel a városi díszfogatban, lengyel öltözetű kocsissal és inasokkal a város színeiben ; ezután következett ő felsége Potocki helytartóval és más főtisztviselőkkel. A diadalkapunál a város előtt, csaknem egy negyed órányira az indóháztól G n o i n sk i polgármester a város nevében üdvözölte az uralkodót. Örömének adott kifejezést, hogy az uralkodót Lemberg falai közt üdvözölheti, ama város falai közt, mely az uralkodónak oly sokat köszön. Erre átnyújtotta az uralkodónak a város kulcsait. Beszédének nem volt politikai jelentősége. A polgármester hangsúlyozta, hogy a király tettekkel írta nevét Galiczia történetébe, melyeket a jövő nemzedék hű visszaemlékezésben firál-fira fog átszolgáltatni. A király a beszédre azt válaszolta: »A szeretet és a ragaszkodás annyi jelét tapasztaltam, hogy meg vagyok győződve, hogy Lemberg városában is hasonló érzelmektől fogok környezve lenni s ezért igaz örömmel nézek Lembergben tartózkodásom elé. Szives készséggel fogom megtekinteni a város intézeteit s azokat különös figyelemben fogom részesíteni, egyszersmind örömömre fog szolgálni tapasztalhatni a város haladását és felvirágzását és a polgárok közt uralkodó egyetértést és megelégedést.« Leányok virágokat szórtak az uralkodó lábai elé , lelkesült éljenzés hangzott fel, s erre az uralkodó tovább ment a helytartósági épületben levő rezidencziába. Sok ezer ember követte a királyi kocsisort, viharos kifejezést adván lelkesedésének. A rezidencziában 11 órakor mutatták be a küldöttségeket, mindenekelőtt a nemességi küldöttséget, melynek vezetőjekép Wodzicki és szónokakép Krasiczki szerepeltek. Beszéde semmiben sem tért el attól, melyet Krakkóban hasonló alkalomból mondott. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma rendkívüli kiadásban, hétfőn f. hó 13-dikán reggel fog megjelenni. — József főherczeg állapota az uttóbbi napokban mit sem változott. Ugyan jobban érzi már magát, de az ágyat vasárnap óta még mindig nem hagyhatja el. —Clotild főherczegnő, ki Abcanthon gyengélkedett, már annyira jobban van, hogy holnap családjával együtt a Margitszigetre jön. — A Virág Benedek emlékünnepre a magyar tudományos akadémia képviselőiül kiküldötte Pulszky Ferencz, Gyulay Pál, Pesty Frigyes, Szász Károly és Szilágyi Sándor urakat. Az egyetemi ifjúság ma d. u. tartott értekezletén elhatározta, hogy testületileg vesz részt az ünnepen s hogy a rendfentartást elvállalja. Küldöttséget menesztett az egyetemi rektorhoz, mely elkérte az egyetem nagy zászlaját, hogy ez alatt kivonuljon. A sirkertben Győrffi Gyula jogász fog az ifjúság nevében beszédet tartani s ugyancsak ő fogja az ifjúság díszes koszorúját a sirra helyezni. — A szabadhitüek nemzetközi kongresszusukat e héten tartották meg Brüsselben. Dr. Büchner s Besant asszony voltak az elnökök. Az előbbi az akarat szabadságáról értekezett, állítván többek közt, hogy relatív akaratszabadság létezik vagy nem, a szerint a mint vagy az ész vagy érzékiség birtúlysulylyal. Elnöktársa pedig Darvin elmélete alapján értekezett az erkölcstanról s különösen azt igyekezett bebizonyítani, hogy a társadalom s nem egyes ember a hibás minden emberi bűnben, mikép nem az órát, hanem az óvást kell hibáztatni, ha az óra rosszul jár. A szabadhitűek nemzetközi szövetségét is megalapították, melynek egyik czélja volna az emberek megszabadítása a vallásos előítéletektől. A kongresszuson a francziák s németek voltak radikális, az angolok s amerikaiak a mérsékelt árnyalat képviselői. A legközelebbi kongresszus székhelyéül Pakst jelölték ki. Az egri zászlósértés ügyében Somogy megye köriratát, melyben ez a nemzeti jelvények ellenében elkövetett sértéseket a felségsértés esetei közé kívánja felvétetni a törvényhozás által, a múlt fővárosi közgyűlés véleményadás végett a jogügyi bizottsághoz utasította. A bizottság tegnap tartott ülésén tárgyalta a körlevelet s azon megállapodásra jutott, hogy nem tartja a kérvény teljesítését lehetőnek, mert nem képzeli, hogyan lehetne a nemzeti jelvények megsértését az ettől lényegesen különböző felségsértés esetei közé felvenni; de ez felesleges is, mert az új büntetőtörvénykönyvnek a kihágásokról szóló részében kellően gondoskodva van az ily vétségek elkövetőinek megbüntetéséről. A fővárosi tanács ma tárgyalta e véleményt és ahhoz hozzá csatlakozott; mindazonáltal azon indítványt terjeszti a közgyűlés elé, hogy ez jegyzőkönyvileg mondja ki, hogy elvárja a kormánytól, hogy az egri zászlósértés specziális esetében az erélyes vizsgálat után kiderülő bűnös példás megbüntetése iránt mindent elkövet. — Fegyelmi tárgyalás. Kis Nép. János kir. táblai írnok állt ma fegyelmi bíróság előtt, még pedig azért, mert f. é. június 1-én a Sebestyéntéren a 7. sz. házban részegen egy cselédet üldözve, a lépcsőről lebukott, Vérezve, részegen találta őt a rendőrség és kórházba vitette. Épen 3 nappal azelőtt büntette meg a kir. tábla Kis Jánost részegség közben tanúsított botrányos magaviselet miatt 25 írttal. Szabó Miklós elnöklete alatt a kir. t. jegy. birósága 50 frt birságra ítélte vádlottat s a hivatalvesztést azon okból nem mondja ki, mert vádlott javulása nincs kizárva s hiszi, hogy a 30 év óta államszolgálatban levő vádlott többé nem viseli magát botrányosan. Marosán Kajetán husztibírósági végrehajtó kérelmére a fegyelmi ügyben mára kitűzött szóbeli végtárgyalás elhalasztatott, mert igazolta, hogy szegénysége miatt f. hó 2-án történt megidéztetése óta az úti és védekezési költségeket nem bírta megszerezni. — Az állatkertben holnap vasárnap d. u. 6 órakor számos értékes madár, papagáj, harczi kanári, külföldi díszmadár s egyéb állat fog kisorsoltatni, mely alkalomra a látogatók ingyen kapnak egy-egy sorsjegyet. — Harangszentelés Zalán. A somogymegyei kies Zala falunak e hó 9dike óta új templom-harangja van. A harang a község lakosai, de főleg Zichy Mihály, a falu birtokosa, a hírneves festőművész költségén készült. Walser Ferencz gyára csinosan állította ki; hangja erős, tiszta csengésű. A harangot a Rákóczy-induló mellett húzták fel a toronyba. Az ünnepiesség népmulatsággal ért véget. — Czement-koporsók. Vogt Károly javaslatára egy iparos tervet készített, mely szerint a koporsók fa helyett czementből készülnének, s a sírok minden két sora között égetett, légzárós és vízálló agyagcső helyeztetnék el, melyek kisebb agyagcső által a koporsók belsejével közlekednének. A sírsorok közti agyagcsövek összeköttetésben állanának egy nagy központi agyagcsővel, melyek végén folytonosan coaks-szal tüzelnének. Ily módon a koporsók belseje folytonosan szellőztetve lenne, s a belőlük kijövő ártalmas légek elégnének, míg a czement eléggé likacsos, hogy azokba szakadatlanul elegendő friss levegő áramoljon. Ekkor a holttestek oxidálása, illetőleg lassú elégése oly gyorsan menne végbe, hogy 8 év alatt belőlük földes részeknél egyéb nem maradna vissza, minélfogva a sír újból használható lenne, s e mellett a talajnak holttestek által fertőzése is ki lenne kerülve. Az orosz nők ugyancsak előre haladtak az emanczipáczióban. Jelenleg Oroszországban van 60 gymnásium és 125 előiskola a leányok számára. Érettségi bizonyítványnyal bíró ifjak vizsga nélkül legföljebb csak falusi iskolamesterek lehetnek; a női tanulók nemcsak a gymnasiumokban, de a négy alsó iskolában is részesülnek a fiuknak előadott tantárgyakban való oktatásban. Nők részére nem csak Pétervártt, hanem Odessa, Kiew és Moszkvában is vannak akadémiák. A pétervári női akadémián, amely physika-mathematikai és nyelvtani-történelmi szakokra oszlik, 814 tanuló volt 1879-ben. Ennek évi költségvetése 39.000 rubel. Kiewben 1879-ben 28600 tanuló hallgatta az akadémiát, s ezeknek fele zsidó volt. A budapesti teherpályaudvar építésének biztosítására, mint említettük, f. hó 4-én a magyar államvasutak igazgatóságánál ajánlati tárgyalás tartatott. A beérkezett hat ajánlatot az igazgatóság a közlekedési miniszter elé terjesztette, ki a vállalatot a legkedvezőbb ajánlattevőknek, Schvarcz Ármin és H o r z s p a c h A. fiai cégnek (Csepel-parti vállalatnak) adta ki. E vállalkozók 13°/0 árleengedéssel tették ajánlatukat a 298,031 frt 56 krra előirányzott építkezésre nézve, mely az utánuk következő legjobb ajánlattal szemben 17/8° %-kal, a legkedvezőtlenebb ajánlattal szemben pedig 17%■ kal olcsóbb. — A Vándorjogász meghalt. Wrabély Györgyöt f. hó 1-én ütötte meg a szél Balaton- Füreden s két nap múlva már el is temették. Az »Ellenőr« ezeket írja róla : Sokan ismertek az elméjében megzavarodott, magas, hosszú deres hajú és szakállú embert. Évekkel ezelőtt egy »Vándorjogász« czímű életlapnak nevezett csinálmányt adott ki Budapesten, agyafúrt czikkekkel, képekkel, melyeknek értelmét senki sem volt képes kieszelni, akármily hoszszú kommentárokat csatolt is hozzá. E vállalatával csakhamar felhagyott, mert nem győzte pénzzel, s azután furábbnál furább vállalatokon törte a fejét. Majd felöltözött bornyaszáju ingbe, széles gyolcsgatyába s árvaleánybokrétás kalappal, rezes fokossal járt, majd a philadelphiai kiállítás idején fia-kiállítást rendezett azon tárgyakból, miket odavinni szándékozott. E kiállítás a rodoute kis termében díszelgett s állt egy szürkankóból, fokosból, csikóbőrös kulacsból s más ily szegénylegény-columedarabokból. Egy füredi gyaloglásban részt vett szintén, de csak Promontorig »pályázott,« mert azután átengedte szerényen a dicsőséget a fiatal kortársaknak. — A föld legnagyobb hídja a Volga folyón épült vasúti híd, amely csak most nemrégiben készült el egészen s az orenburgi vasútvonalban épült, Sysztan t mellett. Hat méterrel hosszabb, mint a Moerdyck melletti híd, amelyet eddig a legnagyobbnak tartottak a világon. Az új Volga-híd hossza 696 Sachsen (1 Sachsen — 2 1335 méter) tehát valamivel kevesebb 1 és fél verstnél. Az építést 1877. augusztus 17-én kezdették meg s három évet vett igénybe a fölépítése; 4.630.000 rubelbe került s 400 ezer púd vasat (1 púd , 16.381 klgr.) használtak föl reá. A hid pályája 13 ivén nyugszik s ezek közül mindenikére 82,000 púd súly nehezül. A tervet Belelovszky tanár készítette. A nagyszerű Missisipi-hid, amely 10 millió dollárba került, csak 362 Sachsen hosszú s három ívén nyugszik, a melyek közül a középső feszítő ereje 158 méterre terjed. Irodalom, művészet s tudomány. ff Nemzeti színház. »Philemon és Bauczisz,« a nemzeti színház újdonsága, melyről tárczánk szól bővebben, ma került először előadásra. Az előadás közepes sikert aratott, bár a szereplők: Ney (Jupiter), Kőszeghy (Vulkán), Pauli (Philemon), különösen pedig Nádayné (Bauczisz) kifogástalanul működtek közre. Az új darab iránt — úgy látszik — már eleve neki lehetett nagy az érdeklődés: a közönség alig töltötte meg félig a színházat. — Az opera után Campilli »Rococo« balletje következett. Ez már inkább tetszett. Az ügyesen összeállított ballet öt részből áll, Weber, Berlioz, Delibes, XIII. Lajos, Liszt Ferencz stb. zenéibe van alkalmazva. — Virág Benedek költeményeinek új és teljes kiadása közelebbről megy sajtó alá gondos kritikai szerkesztésben. Dr. Ompolyi, a Virág ünnepély eszméjének megpendítője, közel egy évi utánjárást és tanulmányt fordított Virág életrajzi adatainak, ismeretlen költeményeinek egybegyűjtésére és e vegyes anyagnak stészi egybeállítására. Az uj kiadás míg egyrészt Virág eddigi életrajzainak számos hibáját helyreigazítja, tetemes hiányát kipótolja, másrészt több költeményét tartalmazza, mik az eddigi kiadásokba nem voltak felvéve, avagy mindeddig kéziratban lappangtak s most mennek át először a nyilvánosság közbirtokába. Különösen érdekes ez utóbbiak közül Virágnak a »Magyarok kijöveteléről« vitt epikai töredéke, noha nem tartalmaz többet a tételnél (propositio) és segélykérésnél, melyben a költő »Hunnia boldog angyalát« kéri fel »múzsája kalauzául.« Felöleli továbbá az uj kiadás Virágnak, kedvencz klassikus méreteiben adott zsoltárait is, melyek nem is annyira fordítások, mint szabad átdolgozások s részben mind máig ismeretlenek. A költő poétái munkái ez uj kiadásának szerkesztési költségeit részben Virág Benedek szülőmegyéje Somogy fedezte, mely nagy fiának alig állíthatott volna méltóbb emléket, mint — saját kiadott műveiben. — Petőfi kiadatlan kézirataiból ad ismét közleményeket a »Vasárnapi Újság«. Mai számában Petőfinek »Nevezetes a tegnapi napom« czimű 1848-ben Erdődön irt költeményét és egy nagyobb drámai töredékét közli. Mindkét mű a költő saját kéziratában ama gyűjteményben van letéve, mely Petőfi István hagyatékából közelebb a nemzeti muzeum birtokába jutott. A czim nélkül hátramaradt drámai töredék, mely a »Vasárnapi Ujság«-nak mintegy 8 hasábját tölti be, különösen nagyérdekű, Karaffa idejében játszik és szerencsés expositió, a nép coportositásában, festésében élénkség és drámai gyorsaság s pártszenvedély nyilatkozik benne. Petőfi »Vegyes művei«be 1863-ban Gyulai Pál föl akarta venni e művek legalább egy részét, de az akkori sajtóviszonyok a közlésnek útját állották. A »Vasárnapi Újság« melynek szerkesztőjét Majláth Béla a nemzeti múzeum könyvtárőre tette figyelmessé e kiadatlan kéziratra, — a következőket írja a drámai töredékekről: »Külső és belső jelek azt mutatják, hogy a költő e művét 1849-ben irta, ha 48- ban irta volna, bizonyára adott volna belőle mutatványt, mint a »Lehel« czímű költői beszélyéből, mely szintén csak töredék. A forradalom heves mély gyűlölet szülhette e művet, valamint az »Apostol«-t is. Míg az »Apostol« ban szoczialistikus-demokrácziai ábrándjainak adott kifejezést e drámájában, úgy látszik, Magyarország története legsötétebb napjainak rajzolásával akart hatni az akkori küzdelemre. Ez magyarázza meg azt, hogy valamint azApostoliban a társadalmat egyoldalú alanyisággal fogja föl, úgy e történelmi drámája is izgató mű akart lenni, mely a múltból veszi ugyan tárgyát, de a jelen (1849) szenvedélyeinek szól. Az eredeti kézirat 12 negyedrét lapon Petőfi szép írását mutatja alig néhány jelentéktelen betűtörléssel, úgy hogy a kézirat szinte tisztázatnak tűnik fel, s nem lehetetlen, hogy a költőnél, ha nem is az egész, de nagyobb része volt kész, mint a mennyi kéziratban megmaradt. — Az ismeretlen költemény igy hangzik: Erdőd, május 17. 1847. Nevezetes a tegnapi napom. Furcsa dolgokat kellett hallanom. Szerencséje hogy az bánt úgy velem, A kinek a leányát szeretem. Mondott volna csak felényit is más. Majd megtudná, mi a hoszúállás, Majd kiálltunk volna a mezőre, Zöld mezőre folyna piros vére. De még hagyján, hogy én nekem esnek, Hejd van, ami jobban fáj szivemnek, Az még sokkal jobban fáj én nekem Hogy téged is bántanak, kedvesem. Sokat szenvedsz, édes lelkem, szenvedsz. És csak azért, mert engemet szeretsz Tűrj galambom, tűrj még egy keveset, Majd megszakasztom szenvedésedet. Légy csak egyszer az én feleségem, Nem lesz párod a földkerekségen. Nem lesz párod boldogság dolgába. Még csak nem is vágysz a más világra. — Az »Üstökös« legújabb száma következő tartalommal jelent meg: Asszonyt kisér Istent kísért. (Regény Jókai Mórtól. Folytatás). — Tanügy. — Hírlapírók iskolája. — Tallérossy Zebulon levele Mindenváró Ádámhoz. — Sequitur pécsi sokadalom. (Képpel). — Lantos Sebestyén a színházban. (két képpel) — Dinnye saisonban. (Vers) — Az »Üstökös« arczképcsarnoka. (Szász Gerő. Képpel). — Mégis igaz, hogy Szélit tárczával kinálták meg. (Képpel.) — Etiquette — Anna bizonyos csizmadia és felesége kérdései s feleletei. — A kaszárnyából. — Nemzetközi színi tudósítás. — Apró-cseprő. — A vasúti kocsik feliratainak helyes magyarázata. — Borkorcsolyák. — Szerkesztői subrosa. — Az »Üstökös« megjelenik hetenként egyszer Jankó remek karrikatúráival. Ára egy évre 8 fll. negyedévre 2 frt. Az előfizetések az Athenaeum kiadóhivatalába küldendők. A gyapjú utczai német színházra csakugyan nem adott a fővárosi tanács engedélyt a bécsi földhitelintézetnek, mivel a kérvényben sem az előadandó darabok minősége, sem az előadás nyelve nincs megállapítva. Az előbbire nézve ugyanis operettek, színművek, hangversenyek, vaudevilleek s gymnastikus előadások soroltatnak fel, a nyelvre nézve pedig magyar, német, olasz, franczia s angol nyelv. A tanács a határozatlanság folytán a bizottság nézetével egyetértően a kérvényt nem teljesítette. — Aalberg Idák. a. több oldalról jött felhívásnak engedve, kedden, 14-én még egyszer eljátssza Boriskát a »Falu rosszá«-ban. A k. a. a kolozsvári nemzeti szinháztól kapott meghívásra a jövő héten Kolozsváron is fel fog lépni két előadásban. — A nemzeti szinház jövő heti műsora. Szeptember 12. »Csók.« Rendkívüli előadás 13. »Hamlet« 14. »Aida« (Wiltné Mária assz. 1-ső vendégjátéka.) 15 »Aesopus« 16. »Philemon és Baucis. — Rococo ballet (2-or. 17. »Lea grófné« 18. »Sába királynője« (Wiltné Mária ass)