A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)
1880-10-18 / 273. szám
Toasztozítik Salamon, Királyi, Safáry, Magyar, Paksy, Mihályfi és mások. Jókait továbbá Komócsyt Kemény lelkész többször, valamint mások is felköszöntötték. Bem-szobor bzottságnak üdvözlő távirat küldetett. A távollevők közül Kossuthról és Teleki Sándorról történt megemlékezés viharos éljenzés közt. A zene folytonosan szólt s Petőfi több dalát hangoztatta. A terem közepén Petőfi arczképe volt fölkoszorúzva. Pöldváry Pestmegye alispánja a következő táviratot küldte Jókai Mórnak: »A legnagyobb nemzeti költő emlékét kegyelettel ünneplőkkel együtt érezek s a születési ház átvételére leutazott bizottságot melegen üdvözlöm. Földváry M. alispán.« Jókainak reggel dr. Magyar kis leánya Erzsike koszorút nyújtott át. A bankett véget ért 4 órakor. A fővárosi küldöttség 5 után indul. A hírlapírók a távírdának köszönetet mondtak buzgó előzékenységéért, hogy hivatalos órán kívül is fölvette a táviratokat. A Bem-ünnep. A fényes ünnep részleteiről, amelyekkel Marosvásárhely városa leleplezi Bem emlékszobrát, alábbi távirataink és leveleink kimerítő tudósítást hoznak. A küldöttségek közül megemlítjük, hogy Kolozs megyét Gyarmathy Miklós alispán vezetése alatt Gyarmathy Zsigmond, Csiszár József szolgabiró képviselik. — A bukaresti magyarságot Vándory Lajos, a »Bukaresti Híradó« szerkesztője képviseli az ünnepen. — A koszorúk közül első helyen említjük meg özv. Damjanich Jánosné koszorúját, a mely babér, és másfél rőfnyi széles nemzeti szinü szalagján e felirat olvasható : »A magyar szabadságharcz hős bajnokának — Damjanich János honv. tábornok özvegye.« A küldött koszorúk több elsőrendű üzletben közszemlére vannak kitéve. A városi hatóság, tűzoltó-egylet, mvásárhelyi nőegylet, ev. ref. főtanodai ifjúság, izraelita hitközség, Kolozsvárról özv. K. Pappné-Szabó Pepi, különböző törvényhatóságok és egyesek koszorúi jelzik a hatalmas szobor külső díszítését, melyet a tisztelet, bála és kegyelet virága úgy is halhatatlanított a dicső hadvezér emlékezetében. Dr. Knöpfler ma megvendégelő a kiválóbb vendégeket. A lengyeleket nem engedték szállodába beszállásolni a tekintélyesebb családok. Az ünnep három napig tart. Hétfőn búcsúestély leend a Nagy-féle nyári színkörben, Salamon János kolozsvári elismert népzenekara játéka mellett. A mai tánczestély tánczrend-sorozatába mazur és mazurkákat vett fel a rendező bizottság a lengyel küldöttség iránti figyelemből. Kolozsvárit is díszelőadást rendeztek ma este a színházban, s előadták a »Bem apó kalandjai« czimű alkalmi színdarabot. A »Magyar Polgár« kolozsvári lap kiadóhivatala külön emléklapot adott ki »Bm« czimmel. Tartalma a következő: Bem József. Bem életrajza. Bem emlékirata. Bem Erdélybe jövetele. Bem hadutja. Kiáltvány a székelyekhez. Bem jellemzése. A nemzet elismerése. Bem a kolozsvári hölgyekhez. Bem és Kossuth. Bem Kolozsvárit. Bem utolsó napjai és halála. A bevezető czikk és Bem jellemzése egyik kiváló történetírónk tollából ered, ki az 1848/9-ki hadjáratban mint a honv. bizottmány által kiküldött történeti jegyző szerepelt. Az emléklap többi czikkei leginkább a K. Papp Miklós-féle gyűjtemény adataiból vannak összeállítva. A két ívre terjedő lap ára 10 kr. A tiszta jövedelem a Bem nővérek javára fordíttatik. Marosvásárhelytt is jelenik meg holnap emléklap. Kerekes Sámuel szerkeszti. A »Bem-Album« csak az ünnep után kerülhet ki sajtó alól, hogy az ünnep teljes leírása és a kiválóan sikerült szobor fényképe is felvehető lehessen. A haza több elsőrendű írója dolgozott az albumba sőt még a lengyel írók közül egy pár tekintély küldött be érdekes közleményt. Ara 1 és 2 frt lesz. Az egész tiszta jövedelem, Bem Inségben élő nővérei javára fordittatik. Maros-Vásárhely okt. 17. (Ered. sürg.) Bemünnepre reggeli vonaton kocsikon néhány száz vendég érkezett, köztük Huszár Adolf is. Vasútnál Knöpfler magyarul, Kokosinszky lengyelül üdvözölte a vendégeket. Liesiewicz fi lembergi küldöttség elnöke válaszolt az üdvözlő beszédre, Szadeczky tolmácsolta a választ. Viharos éljenzés zúgott fel az ezernyi közönség ajkáról.Lengyel, magyar nemzeti lobogók alatt a küldöttség a városházhoz vonult, ahol elfogadásukért verseny fejett ki Előkelő házaknál szállásoltatok el. A város lelkesedésben úszik. Főtéren tengernyi nép hullámzik, a szobor fehér lepellel borítva, virágokkal van elhalmozva. Kirakatokban mindegyre friss koszorúk láthatók. Hölgyek virágesővel halmozták el a lengyeleket. Debrezeni honvédek 48-an, a sabadságharczban megszaggatott zászlóval vonultak be a városba, megható látvány volt. Lelkesedéssel ovácziókkal fogadták minden felől. Debreczeni, váradi, eperjesi küldöttségek, budapesti egyetemi ifjúság tömegesen keresik szállásaikat; a rendező bizottság katonásan szállásol a számításon felüli sok vendég miatt. Maros-Vásárhely, okt. 17. (Ered. sürg.) A vidékről az arisztokráczia és az értelmiség özönlik városunkba. Estére a színházban díszelőadásul a »Szigetvári vértanuk at adják Szigligetitől. Minden hely már előre van lefoglalva. A magán koszorúk egész halmaza fog a szoborra, lábainál letétetni, melyet ma délelőtt a régi honvédek kényes szemekkel, 32 éves rongyos zászlóval állottak körül. A csoport igen festői képet nyújtott. Főterünkön este több ablak ki volt világítva. Ma a kivilágítás ismétlődik s fáklyás zene létesítésén is fáradoztak a lengyel ifjúság részére. A diszebédre 300 jegy kelt el, s még mindig sok a jelentkező. M.-Vásárhely, okt. 17. (Ered. sürg.) Az ünnepiesség mintegy tizenöt ezer ember jelenlétében, szép időben imposáns látványt nyújtott. A főtér, az ablaksorok, ásványok, sok háztető, a templomablakok közé készített emelvények adtak helyet a néptengernek. A tűzoltók díszőrségének cordona zárta körűl a tért. Az egyesült dalkörök Kölcsey hymnusza után Borosnyai mondotta az elnöki beszédet, amelyre a szobor lelepleztetek. A feltárult szobor viharos éljenzést keltett. Következett a koszorúk lerakása: Marosvásárhely, Budapest, Debreczen, Pécs, Arad, Udvarhely, Hód - Mező - Vásárhely, Nagy-Enyed, Torda, Sepsi-Szent-György, Kolozsvár, Kassa városok, Jászkun megye, a lembergi, krakkói, budapesti, kolozsvári egyetemek, a a debreczeni jogász-egylet, a nagyváradi, nagy-szebeni jogakadémiák, a sárospataki, marosvásárhelyi, nagyenyedi reform, főiskolai ifjúság, m.-vásárhelyi és vidéki hölgyek: Cserey, Jánosné, Papp Miklósné, Gá. Eleimé, m.-vásárhelyi tűzoltó-egylet, budapesti és er-télyi függetlenségi kör, m.-vásárhelyi rom. k. papság, a tanári kar, az ifjúság, az ó-budai, udvarhelyi, győri, nagy-enyedi honvéd-egyletek, báró Szobentalné, m.vásárhelyi kereskedő társaság ifjúsága, a református leányiskola, a magyar-bükkösdi közönség, a budapesti egyesült honvédegylet, a m.-vásárhelyi izraelita hitközség és színtársulat, Cserei Ákos, Csernát Mózes egy honleány részéről, mindezek szebbné szebb feliratos koszorúkat tettek le, némelyik jelige kíséretében. — Szász Károly költeménye az ünneplés fénypontját képezte. Levegőt rázkódtató éljenzés s taraczkok durrogása hangzott fel. A lengyel hymnusz eléneklése után Bereczky Sándor olvasta fel a szobor történetét. Viharos éljenzést keltett Huszár Adolf szobrásznak bemutatása. Az elnök átadja a szobrot a városi közönségnek, nemzeti ereklyeként. A polgármester a kerítés kulcsát erre átvette. A szózat eléneklése után a közönség oszlani kezdett. A lelkesedés átalános. Az ünnep nagyszerűsége, magasztossága, méltó volt nemzeti jelentőségéhez. A lengyel ifjúságot a térről távoztakor viharosan éljenezték. Pest megye alispánja a megye közönségének megbízásából a következő táviratot intézte a Bem szobor bizottságának Marosvásárhelyt: »A legutóbbi magyar szabadságharcban oroszlánként vívott lengyel hős Bem altábornagy szobrának leleplezése alkalmából Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége a két nemzet által magáénak vallott megdicsőült hadvezér emléke előtt legmélyebb hódolatát s a szobor felállítása felett legbensőbb örömét fejezvén ki, hazafias üdvözletét küldi az ünneplő honfiaknak. Megyém közönségének megbízásából Földváry Mihály alispán.« A képviselőház pénzügyi bizottságából (Folytatása szombati esti lapunk tudósításának.) Október 16. Kemény dr. miniszter hivatkozott a pénzügyi bizottság múlt évi azon véleményére, hogy az előirányzott összeg nem elég arra, hogy ipart teremtsen , elismeri s csak is olyannak tekinti, mely fejlesztőig hathat s ez által alkalmat nyújthat a kormánynak az előhaladásra. Sok tekintetben kísérleteket képeznek az első tapogatások, amint ez történt több helyen. Pl. a szegszárdi selyemgubók termelésénél is tervezve volt egy selyemgyár létesítése, de ez nem találtatott helyesnek s csak a gubó termelés fog meghagyatni. Ami a Rakovszky által megnevezett két egyén állását illeti, ő maga is igen fontosnak tartja azok rendszeresítését, mert az illetőknek éveken keresztül tartó tanulmányozás és minden kis vidéki részletnek alapos ismerete erre érdemessé teszi, s miután tény, hogy olyan képzett gépészmérnök kevés van s azok más helyen is kapnak talán jobban díjazott állást, ez okból velük szemben a mennyire lehet a legczélra vezetőbb mód követését indokoltnak találja. Az eddig tett kiadások hová fordításáról részletes kimutatást terjeszt be ezután, mit a bizottság helyeslőleg tudomásul vesz. Arra, hogy mikor lesz a képviselőház azon helyzetben, hogy az ipartörvényt tárgyalhatja, megjegyzi, hogy az enquete megtartatott az iparkamarák küldöttei által még pedig sikerrel; a második nagyobb enquete körülbelől deczemberben tartatik meg s annak tanácskozásai után a trjavaslatot is ha lehet a jövő év január—márczius havában beterjeszti. Simonyi Ernő idegen országban látta, hogy a háziiparnak nagy haszna van, de megjegyzi, hogy minden háziipart csak ott gyakoroljanak, ahol helye van. Felemlíti, hogy pl. Árvában faragott tárgyakat ott közel Koritnyiczán drágábban akartak eladni, mint ahogy itt Pesten Kertésznél megvehetők s ámbár mondották, hogy hazafiság azt pártolni, ő még sem vett. Az ipartörvényre vonatkozólag kijelenti, hogy látja ugyan, hogy sokan a régi ezédrendszert szeretik s csak amellett akarnak megmaradni; ő ezt nevetségesnek s nagyon károsnak tartja. Ha a nemesség az ő privilégiumait elvesztette, tessék ezen ezédrendszert szerető embereknek is lemondani olyan rendszerről, mely az iparszabadságot gátolja. Ha ő tudna jó csizmát csinálni, ki gátolhatná, hogy azt ne gyakorolja és ne értékesítse. Ha az ipar nem fejlődik oly hatalmasan, mint azt sokan kívánják és ő is szeretné, annak nem az iparszabadság az oka. Kemény Gábor b. miniszter szintén osztja azon nézetet, hogy minden iparág ott fejlesztessék, ahol annak létezésére és fejlődésére a kellékek léteznek, — erre figyelemmel van a kormány is. A selymet illetőleg megjegyzi, hogy selyem beváltó közege volt Kassán, de ott nem látszott ez helyénvalónak s az beszüntettetik, hanem miután az ország déli részében igen jelentékeny lendületet nyert, ott téteznek e tekintetben kedvező eredménynyel biztató kísérletek. Lukács Béla megjegyzi, hogy szándékolt fölszólalni a külkereskedelmi czélokra előírt összeg hová fordításáról, de örömmel értesült a minisztertől az iránt, hogy igen czélszerű s hasznos utazások és külföldi tanulmányozásokra fordíttattak ezen öszszegek. Ezt helyesnek tartja, s szívesen járul hozzá, hogy akár még nagyobb összeg is vetessék fel a költségvetésbe. Elnek a kérdést feltevén, a bizottság a Rakovszky indítványát mellőzve, fogadja el az előirányzatot. 3. czím: A gazdaság különböző ágainak emelésére vonatkozó rovatnál Szontágh Pál (gömöri) kérdi, hogy hány szabadalmi kérvény adatott be Magyarországon s hány Ausztriában és nem lehetne-e kivívni, hogy több adassék be itt, s úgy az osztalék is nagyobb legyen. Matlekovics államtitkár előadja, hogy mindkét állam polgárai kötelesek saját kormányuknál adni be kérvényt, mert ha az ellenkezőnél adják be, az átküldi illetékes kezelés végett a másiknak. A külföldiek szabadon adhatják be bármelyik kormányhoz is kérvényeiket, és hogy Bécsben többen adják be, annak oka az, mert ott több ezzel foglalkozó ágens lakik. Az egyes alosztályok rovatainál, Wahrmann eléggé kifejezve látja mind az irányt mind a czélt, melyre a miniszter törekszik, előtüntetve és indokolva látja azon nehézségeket, melyek az előhaladást néhol gátolták s miután az teljesen megfelel a ház által is kitűzött intenczióknak elfogadásra ajánlja azokat. A selyemtenyészet rovatánál Melly felemlíti a Batthyány gr. féle birtokoknál levő roppant szederfakészletet s ajánlja, hogy a kormány 100—200 olasz családot telepítsen oda; adjon államjószágokon helyet, lakást s hiszi, hogy 10—15 év alatt az egész vidék sok selymet tenyésztene. Mint tudja, az olaszok szeretnek is ide jönni, hol néhány év alatt megszedik magukat s vissza mennek. Ő ismeretségeit és összeköttetéseit felajánlja, hogy a kormány ezen kezdeményezését segítse. Harkányi nem tartja czélszerűnek a 100— 200 olasz család ide költöztetését, ő hiszi, hogy kisebb kísérletek eszközöltetvén, lassan kint általános lesz és ide való egyének is átlátják a hasznát s fel fogják karolni a selyemtenyésztést. Kemény K. megjegyzi, hogy ha e tekintetben valaki által konkrét indítvány létetik, azt komolyan mérlegelni és gyakorlati értéke szerint figyelemre méltatni fogja. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy külföldön is a selyemtermelés többnyire mellékesen űzetik. Hogy valahova 100—200 idegent betelepítsünk, ezzel elérhetnek, hogy ott azon helyen egy gyártelep létesüljön, de hogy az az országban elterjedjen, ebből nem múlhatatlanul következik. Szontágh Pál (gömöri) a selymészetre vonatkozó indokolásban megnyugszik, és csupán azt óhajtaná, hogy a gubó beváltó hivatal Budapesten állíttassák fel; kérdi továbbá, hogy az olaszországi mintára felállított lenáztató hol rendeztetett be, s az iglói haltenyésztés minő eredményt mutat ? Kemény K. válaszolja, hogy miután a selyemtermelés fokása a déli részen Pancsova-Versecz vidékén van, nem tartaná czélszerűnek, hogy Budapesten állíttassák fel a beváltó hivatal, elégnek tartja, ha a termelők tudják, hogy hol lehet beváltani. Lenáztató Arad megyében állíttatott fel az ottani gazdasági egyesület felügyelete mellett. Az iglói haltenyésztésnek nagy eredménye, igaz, hogy nem igen van, de mégis fenntartandónak véli, mert későbbre mégis kedvező eredményt lehet remélni. Hegedűs Sándor az iglói tenyészde felvirágzására czélravezetőnek tartaná az illető gondozó tanácsa folytán, ha ott a tavak száma szaporíttatnék, és hogy az ivarozásra és szaporodásra előnyösebb tér és hely szereztetnék; hiszi, hogy a 3000 frtból lehet ezt eszközölni, Wahrmann is ajánlja az összeg fenntartását s az egész rovat 264,050 frt összegben elfogadtatik. Éles Henrik kérdi, hogy a kolumbácsi legyek szaporodása ellen nem kiván-e a kormány valamit tenni s pt. miután tudta szerint azok egy barlangból származnak, annak befalazása nem lenne-e szükséges ? Zsigmondy kijelenti, hogy téves felfogás, mintha ezen csapás a kolumbácsi barlangból származnék, mert a legyek a parlagokba rakják petéiket s onnan szaporodnak. Kemény K. miniszter ezután beterjeszti azon kimutatást, mely a tenyész apa állatok (bikák) szétosztását tünteti ki. A bizottság tudomásul veszi. Lukács Béla kérdést tesz, hogy az eladott bikák ára mint bevétel a budgetben nyer-e kifejezést, vagy a tavaly jelzett mód tartatik meg. Kemény b. mint kéri, hogy hagyassék meg a tavaly felállított mód, hogy t. i. az eladottaknak ára fordntassék uj tenyész anyag beszerzésére s az mint külön alap kezeltessék. A bizottság elfogadja. 4. czim: A gazdasági tanintézetek rovata alatt 255,400 frt kiadás és 107,730 frt bevétel van előirányozva. Wahrmann szerint az előirányzat megfelel a múlt évi tapasztalatoknak s miután az átruházás tekintetében is egészen helyes és szabályos eljárás gyakoroltatott, azzal együtt megszavazandónak ajánlja. Elfogadtatott. Bárday Sándor kérdi, hogy a budai vinczellér képezdét nem lehetne-e a keszthelyi gazdasági intézettel egyesíteni, mert úgy tartja, hogy itt Budapesten sokba is kerül, míg Keszthelyen sokkal jobban lehetne berendezni. Kemény K. miniszter emlékeztet arra, hogy a budai vinczellér-képezdét nem a kormány állította fel, hanem az a gazdasági egylet által létesíttetett, mégpedig részben alapítványok által. Most, mikor a kormány átvette, az csak azon összegig történt, amennyit maga az egylet költött rá. Azon véleményben van, hogy ha újaknak létesítése meggondolandó, éppen úgy megfontolandó egy már létező s csak segélyezésben részesülő intézetnek megszüntetése. Azután a budai szőlészetet elég érdemesnek tartja, hogy itt megmaradjon a képezde s a kormány is ennek vegysemét használhatja vegyelemzésekre. A bizottság hozzájárul a miniszter nézetéhez s változást nem javasol. 5. czím. Állami erdők rovatánál 4,059,838 frt kiadás és 6,000,000 bevétel van előirányozva. Lukács Béla a kezelési kiadások között nem tartja helyesnek az utazási átalányok megszüntetését, ezt jobbnak tartja az útiköltségek felszámításának rendszerénél. A tervezett organizációra nézve megjegyzi, hogy nem tartja azt egészen megfelelőnek, mert némely helyen sokkal nagyobb a terület, semhogy azt közvetlenül kezelni lehetne. A számvevő osztályok szervezésére nézve kérdi, hogy szétosztva lesznek-e az egyes kezelő hatóságok mellett, s ekkor az előirányzatban kiteendőnek tartaná, vagy más módon. Megjegyzéseit egyébirántcsak aggodalmaknak kéri tekintendőknek, kivéve az utazási általányra vonatkozót. Szontágh Pál (gömöri) nem tartja helyesnek az erdőtesteknek a múlt évitől eltérő csoportosítását a mi kitűnik abból, hogy eddig 30—32 tétel alatt voltak felsorolva s most csak 15 pont alatt vannak. Ezen változtatás káros volta a zárszámadási bizottság jelentésében is hangsúlyozva volt s a ház hozzájárult ahhoz. Felhívja számos erdőgazdaság állandó veszteségeire a figyelmet, mint pl. Körmöcz, Bocskó, Bustyaháza, Hunyad, Szász-Sebes stb. részint Lippa, melyeknek 10 évi összes veszteségei több mint 5 mllióra mentek s ha az egyes évek 2 millió nyereségeit betudjuk, úgy is 3 millió veszteségünk volt. Kéri, hogy a miniszter független szakértők által tétessen magának ezekről jelentést s gondoskodjék kellő orvoslásról. Kemény K. miniszter megjegyzi, hogy az utazási átalányok megszüntetését a gyakorlati tapasztalat indokolta, amennyiben nem lehetett mindig ellenőrizni, hogy a kivetett átalányösszeg erejéig volt-e tényleg utazás. Hogy a nagynak mondható területeken hogy lehessen kellő felügyeletet gyakorolni, erről a rendszer gondoskodik, mert mindenüvé elég személy osztatik be s ha a főigazgató nincs is közvetlen közelben, közegeivel közvetve felügyelhet. Mintául vétetett az ungvári rendszer, amely jónak bizonyult s az általánosíttatik. Hogy most nem a régi rovatok szerint van a beosztás, ez természetes, mert most úgy a rendszer, mint a birtoktestek átlaga változott, pl. régebben, míg a pénzügyi minisztériumnál bányászat, mezei gazdaság stb. együtt volt, azokhoz tartozó terhek is lehettek összekapcsolva. Simonyi Ernő kárhoztatólag említi fel, hogy látta egy helyen, hogy nyáron vágtak fenyőfát. Ez rossz, tiltsák be, mert ilyen kezelés volt oka a posta és Kerkápolyi háza építése alkalmával történt szerencsétlenségnek. Dániel Ernő kérdést intéz, hogy mi az oka, hogy az egyes erdőhivatalok élén különböző rangú és fizetésű főnök van. Kemény K. miniszter utal azon körülményre, hogy az egyes erdőuradalmak oly távol vannak egymástól, hogy nem lehet hátrány nélkül mindenütt egy terjedelmű és egy értékű birtokot összekapcsolni. Ezért a különböző érték és feladathoz arányosított rangú és fizetésű főnök állíttatott mindenüvé. A rovat előirányzati tételei változás nélkül hagyattak. 6. czim:Erdőfelügyelőségek czime alatt 89.000 főt irányoztatik elő. Wahrmann előadó a felügyeleti kiadások rovata alatt előírt 79.000 frt megszavazását ajánlja, de a czim második rovatában »erdősítésekre« előirányzott 10.000 frt nem itt, hanem a következő »országos erdei alap« cziménél számoltassák el. Az indítvány elfogadtatik s a módosítás eszközöltetni fog. 7. czím: Országos erdei alap czímének tárgyalása alkalmával eszmecsere fejlődött ki a felett, hogy a költségvetés előirányzata mikép egyeztethető össze az erdőtörvény 165—177 §§ rendelkezéseivel ? Hogy t. i. az erdei alap mily módon kezeltessék, az abból kiadandó összegek végképen vagy csak kölcsönképen adassanak-e az illető testületeknek vagy egyeseknek ? A tanácskozás eredménye az lett, hogy a miniszter erről t. i. az alap czéljáról, kezelési módjáról a p. n. miniszterrel egyetértőleg később jelentést teend, s a czim rovatai következőképen állapíttattak meg: Kiadás 1. erdősítésekre 10,000 frt, 2. a községek szegény és beteg ápolási alapjainak törvényszerűen adandó 1/B részül 6000 frt, 3. erdei alapra 14,000 frt. Bevétel: 1. az erdészeti áthágások és erdőkárosítások után befolyó büntetés és bírságpénzekből 30,000 frt. 8. czim: Állami lótenyészintézetek czime alatt 2,501,470 frt. kiadás és 1,819,229 frt bevétel van előirányozva. Wahrmann Mór kifejezést ad azon tapasztalatnak, hogy ezen rovat alatt rendesen nagy eltérések mutatkoznak az előirányzat és a zárszámadási adatok között. Azonban elismeri, hogy ezen különbözeteknek egyik fő oka az intézetek kezelése alatt álló gazdaságokon tényleg bekövetkező aratási eredmények változékonysága, amelyet előre meghatározni nem lehet. Az is igaz, hogy a lótenyésztésre is rendesen több adatik ki, de ezen ág oly előnyös lendületet nyert, hogy az e czélra tett befektetéseket, mint hasznosakat, hajlandó megszavazni. Épen azért ajánlja az előirányzat elfogadását. Lukács Béla a kiadási tételeket alaposoknak, de a bevételeket magasaknak tartja s ezért indítványozza, hogy a gazdaságoknál 100,000 frt töröltessék s épen úgy a méneseknél is 100,000 frt. Tisza miniszterelnök, ki időközben jelent meg az ülésen, a gazdaságoknál nem tartja különösnek, hogy ha az előbbi évi eredménynél valamivel többre irányoztatik elő a bevétel. Hogy a múlt év alatt készpénzben nem jött annyi be, mint amennyi elő volt irányozva, csak azt bizonyítja, hogy az év végén a terméskészlet sokkal több volt, mint az év elején, s így azon értéktöbblet pótolja a pénztári hiányt. Meghagyatni kéri tehát az előirányzatot. A méneseknél törlés épen nem indokolt, mert azon adatok a valóságban létező anyag értéke szerint vannak felvéve. Ezután az összegek tételenkint megszavaztatnak. 9. Vesztegintézetek czime alatt előirányoztatik: kiadás: 63,350 frt, bevétel: 14,200frt. Wahrmann kiemelve a kőbányai és soproni sertésvesztegeldék berendezésének helyes voltát az előirányzat elfogadását ajánlja. Elfogadtatik. 10. A keleti marhavész és egyéb járványos állati betegségek elfojtására kiadás 80,000 frt, bevétel 5000 frt irányoztatván elő, elfogadtatik. — Itt a miniszter kilátásba helyezi, hogy az állomások lehetőleg rövid idő alatt betöltetnek. 11. Budapesti állatorvosi tanintézet czime alatt, kiadás 39,315 frt, bevétel 7140 frt., lévén előirányozva, az észrevétel nélkül elfogadtatik. 12. Bányakapitányságok czime alatt kiadásra 62,000 frt, bevételre 90,000 frt van előirányozva. Szontágh Pál (gömöri) felhívja a kormány figyelmét a bányatörvényre, melyet csakis osztrák pátensnek tart. Kérdi, hogy miért nem terjesztetik be az új bányatörvény? Fontosnak tartja például,, hogy a kőszén szabad kutatás tárgya legyen, mert addig Magyarországon nem lesz olcsó a kőszén, s ezt még most is kimondhatónak vélné. Az összegre nézve megjegyzi, hogy az illetékekből van többlet s ezt a bányászat érdekében kívánná felhasználni, pl. iskoláztatás, vegyészi kérdék s laboratóriumok felállítására. Wahrmann megjegyzi, hogy ezen összeg az ország rendes bevételeihez tartozik s ez a szakminiszter tárczájánál ilyen általános segélyezésre aligha használható. Zsigmondy Vilmos helyreigazítja Szontághnak azon tévedését, hogy miért nem lépett életbe a bányatörvény, mert annak nem a kőszén, hanem az volt oka, mert az az erdőtörvényekkel s az erdők ügyének szoros összefüggésével volt kapcsolatban. emény K. miniszter szintén óhajtja, hogy minél előbb bányatörvény létesüljön. Gondolkozott erről, az ügyet feleleveníti, a jövő nyáron enquétet is tart ez ügyben. A most tárgyalás alatt levő rovatban előirányzott bevételi többlet felett, hogy az segélyezésre fordíttassék, nem a kereskedelmi miniszter rendelkezik; a fődolog nem annyira »segélyezés« lehetne, hanem az »egész bányászat« emelése. 13. Földtani intézet rovatában kiadás 28.000 főt irányoztatott elő. Zsigmondy szót emel az intézeti igazgatók érdekében s méltányosnak tartja, hogy ezen tisztviselőknak is hoszszu évek óta folytonosan egyformán tartott fizetése — mint pl. más intézeteknél is történik — bizonyos évi szolgálatok után emeltessék. Kivárja továbbá, hogy térképezésre 2000 frt adassék, s hivatalos helyiségeik szintén jobbakká, czélszerűbbekké tétessenek s végül megjegyzi, hogy szomorú, hogy a szorult viszonyok miatt még azon helyeinkről sincsenek térképeink, amelyeket már felvettek. Kemény K. miniszter elismeri a földtani intézet szakerőinek érdemeit s az intézetnél levő hiányokat. A fizetési javításokra vonatkozólag utal az ott is létező előléptetési fokokra s hogy most többet előirányozni nem lehetett, az az általános szűk viszonyokban gyökeredzik s a felvételekre vonatkozólag mulasztott az intézet igazgatósága, hogy a költségvetés összeállításakor ez iránt indítványt nem tett és e czimre bizonyos összeget nem kért. Jövőre gondja lessz reá és igyekezni fog, erre előirányzatot felvenni; s ha a térképek egy-két évvel később bocsáttatnak közkézre, azért azoknak valódi becse nem vesz el. Ezután a bizottság jegyzőkönyvbe vette s maga részéről is helyesli a miniszter azon ígéretét, hogy a jövő évi költségvetés összeállításakor ezekre is gondja lesz. Az ülés holnap d. e. 10 órakor fog tovább folytattatok Okt. 17. A bizottság ma d. e. 10 órakor Szontágh Pál (nógrádi) elnöklete alatt folytatólag tárgyalta és bevégezte a földművelés- ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetését. A kormány részéről jelen voltak: Kemény b. keresk. miniszter, Szapáry gr. pénzügyminiszter, Ordódy Pál közleked. miniszter, Matlekovics keresk. min. államtitkár, Hieronymi közl. min. államtitkár és Hilbert főszámtanácsos. A tegnapi ülésről szerkesztett jegyzőkönyv hitelesítése után 14. Statisztikai hivatal czime alatt 55,700 frt. kiadás lévén előirányozva, Wahrmann előadó az összeg elfogadását ajánlja. Kemény K. miniszter tudatja, hogy a forgalmi statisztika ügyére vonatkozó törvényjavaslat készen van s igyekezni fog mentől előbb benyújtani, hogy a következő kiegyezéskor alapul szolgálhassanak. Lukács Béla megnyugvással és örömmel veszi a jelzett törvényjavaslat előterjesztésének kilátásba helyezését. Az ingatlanok forgalmának statisztikáját is fontosnak tartja s kéri, hogy ebben tétessék adatgyűjtés s a gőzkazánok statisztikája helyett inkább ezt készíttesse. Kemény K. miniszter ígéretet tesz, hogy jövőre oda fog törekedni, hogy az adatok inkább nem annyira tudományosan dolgoztassanak fel s inkább csak a múltra vonatkozólag, mintsem a mostani tényleges adatoknak legyenek használható tükrei. Harkányi a statisztikai adatok hiányosságát nagyrészt a megyei közegek felületes eljárásából következteti. Szontágh Pál (gömöri) fontosnak tartja a Magyarországról kivitt s oda behozott áruforgalom statisztikai kimutatását, valamint az ingatlanok forgalmának statisztikai képét is. Móricz Pál és Vargics Imre azt hiszik, hogy ezt czélszerűen úgy lehetne keresztülvinni, ha a telekkönyvi hatóságok utasíttatnak a biztos változásoknak beküldésére, pártolja az ingatlanok forgalmáról szóló statisztikai adatok összeállítását. Simonyi Ernő politikai statisztikát is kiván összeállítani s az összegyűjtött adatokat egész terjedelmében közrebocsátani, a hivatal berendezését nagynak és költségesnek tartja. E nézetnek a bizottság több tagja ellenmondott. Wahrmann a tételek nagyságára vonatkozólag megjegyzi, hogy évek óta azt bizonyította a tapasztalat, hogy a mostani berendezésnél szűkebb körre szorítani nem lehet. Matlekovics figyelembe ajánlja épen a pénzügyi bizottság régebbi azon megállapodását, hogy a terjedelmes és minden részletet előtüntető kimutatás helyett évkönyv adassék ki. Helly reorganizálni szeretné a statisztikai hivatalt, hogy az a legpontosabban állíthassa össze 1. az áruforgalmat, 2. az ingatlanok forgalmát, 3. a népesedési mozgalmat. Ha ezeket pontosan összeállítaná, eleget tenne kötelességének s azért még többet is szavazna reá, de most szerinte mindezekről bizonytalan adatok vannak, s amelyek biztosak, azok az illető szakminisztériumokból csak egyszerűen átvétetnek. Hegedűs Sándor felemlíti, hogy a múlt kiegyezési tárgyalások alkalmával az ellenzék leghatározottabban ócsárolta a forgalmi statisztika, értékét, azon adatokat csak mystificationak nevezték s épen ezen támadásoknak volt oka azon adatok gyűjtése. Az ingatlanok forgalmának statisztikáját ő sem kifogásolja. Ami a jelenlegi létszám és rendszer ellen felhozott vádakat illeti, felemlíti, hogy ott munka van, mert pl. csak most is 20 millió tabellát osztottak szét az országban s képzelhető, hogy csak ezen tabellák adatainak összeállítása minő munkát ad, azután különböző szakképzettségek szükségesek a sokféle adatok helyes és czélszerű csoportosításának eszközölhetésére. Lukács ellentmond annak mintha az ellenzék sürgette volna a forgalmi adatok gyűjtésének megszüntetését. Végül az előirányzott összeg változatlanul elfogadtatik s tudomásul vétetik az áruforgalmi statisztikára vonatkozó törvényjavaslat beterjesztése iránti ígéret és az, hogy az ingatlanok forgalmának statisztikájának összeállítására vonatkozólag is tanulmány fog létetni. A tengeri hajózás és révügy cziménél, ahol a kiadás 166,124 frt, bevételre 75,120 irányoztatik elő. Wahrmann az előirányzatot részleteiben is indokoltnak és helyesnek tartva, elfogadásra ajánlja. Elfogadtatik. A budapesti kir. zálogháznál kiadás czime alatt 257,000 frt. Tekintve a zálogházi alap kezelési módját, amely szerint ez csak mintegy átfutó kezelést képez, szintén 257,000 írt bevétel van előirányozva. Helly a zálogházat jótékony intézetnek tekinti s kívánná a kölcsönök kamatainak olyan leszállítását, hogy legfeljebb a kezelési költségek kerüljenek ki. A zálogház kezelését átadná a városnak, mert szerinte ehhez a kormánynak semmi köze, s a kamat legfeljebb 6°/0 legyen. Wahrmann megjegyzi, hogy a nyereség nem az állam czéljaira fordíttatik, hanem saját alapja gyarapítására, amely ha tekintélyessé nő és rovaroktól nem lesz oka félni, kamatjai aránylag önkényt leszállíttatnak, amint ez időnként tényleg már történt is. Kemény K. miniszter osztozik azon felfogásban, hogy a zálogház nem az állam részére nyerészkedő intézet s ilyen nem volt , nem is lesz. A kamatláb már tavaly alábbszállittatott s mihelyt lehet, még alább hozatik. Nem az állami zálogháznál való kamat nyomja a közönséget, hanem a sok magánzálogház, amelyeknek zsarolásait korlátolni szükséges. Egyik ellenszer volt ez ellen a terézvárosi fiókzálogház építése is, s a szédelgőknek is nevezhető magánzálogházakkal szemben követendő eljárásról a főváros hatóságával tárgyalni szándékozik. Móricz Pál szintén óhajtaná a magánzálogházak megszüntetésére erélyes intézkedések megtételét. Wahrmann újbóli felszólalásán kívül még Helfy, Éles, Lukács, Szontágh (gömöri) vettek részt a tanácskozásban s végül az előirányzott összegek változás nélkül elfogadtattak. 17. Mértékhitelesités czime alatt előirányzott 13,371 forint észrevétel nélkül elfogadtatik . 18. Az alapok, alapítványok és különféle bevételek czime alatt 35,180 frt és 19. A nyugdíjak czime alatt 353,301 frt előírás szintén elfogadtatott. 20. Átmeneti kiadások czime alatt előírás szerint elfogadtatott: 1. Akadémiai s különböző bizottságokra és vizsgálati költségekre 30,000 frt. 2. A párisi nemzetközi méterhivatalnak 1,328 frt. 3. Az »Adria« gőzhajózási társaság segélyezésére 150,000 frt. Itt e pontnál Walkmann felemlíti, hogy az indulások és szállítások nem mindig pontosan eszközöltetnek. Kemény K. miniszter kijelenti, hogy az ellenőrzést szigorúan elrendeli, s a baj orvoslására szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszi. 4. a martinschizzai vesztegintézet helyreállítására 6000 frt. 5. Népszámlálásra 100,000 frt. Összesen: 287,328 frt. 21. Beruházások czime alatt szintén elfogadtattak : 1. Az uj állatorvosi tanintézet berendezésére 48,600 frt. I 2. Ugyanannak tanügyi felszerelésére 6866 forint. H 3. Az uj tanintézet helyén előállítandó utak és 4 ültetvényekre 3800 frt. I