A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)

1880-10-18 / 273. szám

Toasztozítik Salamon, Királyi, Safáry, Magyar, Pak­­sy, Mihályfi és mások. Jókait továbbá Komócsyt Ke­mény lelkész többször, valamint mások is felköszön­­tötték. Bem-szobor b­zottságnak üdvözlő távirat kül­detett. A távollevők közül Kossuthról és Teleki Sán­dorról történt megemlékezés viharos éljenzés közt. A zene folytonosan szólt s Petőfi több dalát hangoztat­ta. A terem közepén Petőfi arczképe volt fölkoszo­­rúzva. Pöldváry Pestmegye alispánja a következő táviratot küldte Jókai Mórnak: »A legnagyobb nem­zeti költő emlékét kegyelettel ünneplőkkel együtt érezek s a születési ház átvételére leutazott bizottsá­got melegen üdvözlöm. Földváry M. alispán.« Jókai­nak reggel dr. Magyar kis leánya Erzsike koszorút nyújtott át. A bankett véget ért 4 órakor. A fővá­rosi küldöttség 5 után indul. A hírlapírók a távírdá­nak köszönetet mondtak buzgó előzékenységéért, hogy hivatalos órán kívül is fölvette a táviratokat.­ ­ A Bem-ünnep. A fényes ünnep részleteiről, a­melyekkel Maros­­vásárhely városa leleplezi Bem emlékszobrát, alábbi távirataink és leveleink kimerítő tudósítást hoznak. A küldöttségek közül megemlítjük, hogy Kolozs me­­gyét Gy­armathy Miklós alispán vezetése alatt Gyarmat­hy Zsigmond, Csiszár József szolga­­biró képviselik. — A bukaresti magyarságot Ván­dory Lajos, a »Bukaresti Híradó« szerkesz­tője képviseli az ünnepen. — A koszorúk közül első helyen említjük meg özv. Damjanich Jánosné koszo­rúját, a mely babér, és másfél rőfnyi széles nemzeti szinü szalagján e felirat olvasható : »A magyar sza­­badságharcz hős bajnokának — Damjanich János honv. tábornok özvegye.« A küldött koszorúk több elsőrendű üzletben közszemlére vannak kitéve. A vá­rosi hatóság, tűzoltó-egylet, mvásárhelyi nőegylet, ev. ref. főtanodai ifjúság, izraelita hitközség, Kolozs­várról özv. K. Pappné-Szabó Pepi, különböző tör­vényhatóságok és egyesek koszorúi jelzik a hatalmas szobor külső díszítését, melyet a tisztelet, bála és kegyelet virága úgy is halhatatlanított a dicső had­vezér emlékezetében. Dr. Knöpfler ma megvendégelő a kiválóbb vendégeket. A lengyeleket nem engedték szállodába beszállásolni a tekintélyesebb családok. Az ünnep három napig tart. Hétfőn búcsúestély leend a Nagy-féle nyári színkörben, Salamon János kolozsvári elismert népzenekara játéka mellett. A mai tánczestély tánczrend-sorozatába mazur és ma­­zurkákat vett fel a rendező bizottság a lengyel kül­döttség iránti figyelemből. Kolozsvárit is díszelőadást rendeztek ma este a színházban, s előadták a »Bem apó kalandjai« czimű alkalmi színdarabot. A »Magyar Polgár« ko­lozsvári lap kiadóhivatala külön emléklapot adott ki »B­m« czimmel. Tartalma a következő: Bem József. Bem életrajza. Bem emlékirata. Bem Erdélybe jö­vetele. Bem hadutja. Kiáltvány a székelyekhez. Bem jellemzése. A nemzet elismerése. Bem a kolozsvári hölgyekhez. Bem és Kossuth. Bem Kolozsvárit. Bem utolsó napjai és halála. A bevezető czikk és Bem jel­lemzése egyik kiváló történetírónk tollából ered, ki az 1848/9-ki hadjáratban mint a honv. bizottmány által kiküldött történeti jegyző szerepelt. Az emléklap többi czikkei leginkább a K. Papp Miklós-féle gyűj­temény adataiból vannak összeállítva. A két ívre terjedő lap ára 10 kr. A tiszta jövedelem a Bem nővérek javára fordíttatik. Marosvásárhelytt is jelenik meg holnap emlék­lap. Kerekes Sámuel szerkeszti. A »Bem-Album« csak az ünnep után kerülhet ki sajtó alól, hogy az ünnep teljes leírása és a kivá­lóan sikerült szobor fényképe is felvehető lehessen. A haza több elsőrendű írója dolgozott az albumba sőt még a lengyel írók közü­l egy pár tekintély küldött be érdekes közleményt. Ara 1 és 2 frt lesz. Az egész tiszta jövedelem, Bem Inségben élő nővérei javára fordittatik. Maros-Vásárhely okt. 17. (Ered. sürg.) Bemünnepre reggeli vonaton kocsikon néhány száz vendég érkezett, köztük Huszár Adolf­­ is. Vasútnál Knöpfler magyarul, Koko­sin­szky lengyelül üdvözölte a vendégeket. Liesiewicz fi lembergi küldöttség elnöke válaszolt az üdvözlő beszédre, Szadeczky tolmácsolta a választ. Viharos éljenzés zúgott fel az ezernyi közönség ajkáról.Lengyel, ma­gyar nemzeti lobogók alatt a küldöttség a városházhoz vonult, a­hol elfogadásukért verseny f­ej­ett ki Előkelő házaknál szállásol­tatok el. A város lelkesedésben úszik. Főté­ren tengernyi nép hullámzik, a szobor fehér lepellel borítva, virágokkal van elhalmozva. Kirakatokban mindegyre friss koszorúk lát­hatók. Hölgyek virágesővel halmozták el a lengyeleket. Debr­ezeni honvédek 48-an, a s­abadságharczban megszaggatott zászlóval vonultak be a városba, megható látvány volt. Lelkesedéssel ovácziókkal fogadták minden felől. Debreczeni, váradi, eperjesi küldöttsé­gek, budapesti egyetemi ifjúság tömegesen keresik szállásaikat; a rendező bizottság kato­násan szállásol a számításon felüli sok vendég miatt. Maros-Vásárhely, okt. 17. (Ered. sürg.) A vidékről az arisztokráczia és az értelmiség özönlik városunkba. Estére a színházban díszelőadásul a »Szigetvári vértanuk­­ at adják Szigligetitől. Minden hely már előre van lefoglalva. A magán koszorúk egész halmaza fog a szoborra, lábainál letétetni, me­lyet ma délelőtt a régi honvédek kényes szemekkel, 32 éves rongyos zászlóval állottak körül. A csoport igen festői képet nyújtott. Főterünkön este több ablak ki volt világítva. Ma a kivilágítás ismétlődik s fáklyás zene létesítésén is fáradoztak a lengyel ifjúság ré­szére. A diszebédre 300 jegy kelt el, s még mindig sok a jelentkező. M.-Vásárhely, okt. 17. (Ered. sürg.) Az ün­nepiesség mintegy tizenöt ezer ember jelenlétében, szép időben imposáns látványt nyújtott. A főtér, az ablaksorok, ásványok, sok háztető, a templomablakok közé készített emelvények adtak helyet a néptenger­­nek. A tűzoltók díszőrségének cordona zárta körűl a tért. Az egyesült dalkörök Kölcsey hymnusza után Borosnyai mondotta az elnöki beszédet, a­melyre a szobor lelepleztetek. A feltárult szobor viharos él­jenzést keltett. Következett a koszorúk lerakása: Marosvásárhely, Budapest, Debreczen, Pécs, Arad, Udvarhely, Hód - Mező - Vásárhely, Nagy-Enyed, Tord­a, Sepsi-Szent-György, Kolozsvár, Kassa vá­rosok, Jászkun megye, a lembergi, krakkói, bu­dapesti, kolozsvári egyetemek, a a debreczeni jogász-egylet, a nagy­váradi, nagy-szebeni jog­­akadémiák, a sárospataki, marosvásárhelyi, nagy­­enyedi reform, főiskolai ifjúság, m.-vásárhelyi és vi­déki hölgyek: Cserey, Jánosné, Papp Miklósné, Gá. Eleimé, m.-vásárhelyi tűzoltó-egylet, budapesti és er-­­­télyi függetlenségi kör, m.-vásárhelyi rom. k. papság,­­ a tanári kar, az ifjúság, az ó-budai, udvarhelyi, győri, nagy-enyedi honvéd-egyletek, báró Szob­entalné, m.­­vásárhelyi kereskedő társaság ifjúsága, a reformá­tus leányiskola, a magyar-bükkösdi közönség, a budapesti egyesült honvédegylet, a m.-vásárhelyi izraelita hitközség és színtársulat, Cserei Ákos, Cser­­nát Mózes egy honleány részéről, mindezek szebbné szebb feliratos koszorúkat tettek le, némelyik jelige kíséretében. — Szász Károly költeménye az ün­neplés fénypontját képezte. Levegőt rázkódtató él­jenzés s taraczkok durrogása hangzott fel. A lengyel hymnusz eléneklése után Bereczky Sándor olvasta fel a szobor történetét. Viharos éljenzést keltett Hu­szár Adolf szobrásznak bemutatása. Az elnök á­tad­­ja a szobrot a városi közönségnek, nemzeti ereklye­ként. A p­olgármester a kerítés kulcsát erre átvette. A szózat eléneklése után a közönség oszlani kezdett. A lelkesedés átalános. Az ünnep nagyszerűsége, ma­gasztossága, méltó volt nemzeti jelentőségéhez. A len­gyel ifjúságot a térről távoztakor viharosan éljenezték. Pest megye alispánja a megye közönségének megbízásából a következő táviratot intézte a Bem szobor bizottságának Marosvásárhelyt: »A leg­utóbbi magyar szabadságharc­ban oroszlánként ví­vott lengyel hős Bem altábornagy szobrának leleple­zése alkalmából Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kö­zönsége a két nemzet által magáénak vallott megdi­­csőü­lt hadvezér emléke előtt legmélyebb hódolatát s a szobor felállítása felett legbensőbb örömét fejez­vén ki, hazafias üdvözletét küldi az ünneplő honfiak­nak. Megyém közönségének megbízásából Földváry Mihály alispán.« A képviselőház pénzügyi bizottságából (Folytatása szombati esti lapunk tudósításának.) Október 16. Kemény dr. miniszter hivatkozott a pénzügyi bizottság múlt évi azon véleményére, hogy az elő­irányzott összeg nem elég arra, hogy ipart teremt­sen , elismeri s csak is olyannak tekinti, mely fejlesz­tőig hathat s ez által alkalmat nyújthat a kormány­nak az előhaladásra. Sok tekintetben kísérleteket képeznek az első tapogatások, a­mint ez történt több helyen. Pl. a szegszárdi selyemgubók termelésénél is tervezve volt egy selyemgyár létesítése, de ez nem találtatott he­lyesnek s csak a gubó termelés fog meghagyatni. A­mi a Rakovszky által megnevezett két egyén állását illeti, ő maga is igen fontosnak tartja azok rendszeresítését, mert az illetőknek éveken keresztül tartó tanulmányozás és minden kis vidéki részletnek alapos ismerete erre érdemessé teszi, s miután tény, hogy olyan képzett gépész­mérnök kevés van s azok más helyen is kapnak talán jobban díjazott állást, ez okból velük szemben a mennyire lehet a legczélra vezetőbb mód követését indokoltnak találja. Az ed­dig tett kiadások hová fordításáról részletes kimuta­tást terjeszt be ezután, mit a bizottság helyeslőleg tudomásul vesz. Arra, hogy mikor lesz a képviselőház azon helyzetben, hogy az ipartörvényt tárgyalhatja, megjegyzi, hogy az enquete megtartatott az iparka­marák küldöttei által még pedig sikerrel; a második nagyobb enquete körülbelől deczemberben tartatik meg s annak tanácskozásai után a trjavaslatot is ha lehet a jövő év január—márczius havában be­terjeszti. Simonyi Ernő idegen országban látta, hogy a házi­iparnak nagy haszna van, de megjegyzi, hogy minden háziipart csak ott gyakoroljanak, a­hol helye van. Felemlíti, hogy pl. Árvában faragott tárgyakat ott közel Koritnyiczán drágábban akartak eladni, mint a­hogy itt Pesten Kertésznél megvehetők s ámbár mondották, hogy hazafiság azt pártolni, ő még sem vett. Az ipartörvényre vonatkozólag kijelenti, hogy látja ugyan, hogy sokan a régi ezédrendszert szeretik s csak amellett akarnak megmaradni; ő ezt nevetségesnek s nagyon károsnak tartja. Ha a nemes­ség az ő privilégiumait elvesztette, tessék ezen ezéd­rendszert szerető embereknek is lemondani olyan rend­szerről, mely az iparszabadságot gátolja. Ha ő tudna jó csizmát csinálni, ki gátolhatná, hogy azt ne gyako­rolja és ne értékesítse. Ha az ipar nem fejlődik oly hatalmasan, mint azt sokan kívánják és ő is szeretné, annak nem az iparszabadság az oka. Kemény Gábor b. miniszter szintén osztja azon nézetet, hogy minden iparág ott fejlesztessék, a­hol annak létezésére és fejlődésére a kellékek létez­nek, — erre figyelemmel van a kormány is. A sely­met illetőleg megjegyzi, hogy selyem beváltó közege volt Kassán, de ott nem látszott ez helyén­valónak s az beszüntettetik, hanem miután az ország déli ré­szében igen jelentékeny lendületet nyert, ott tétez­nek e tekintetben kedvező eredménynyel biztató kí­sérletek. Lukács Béla megjegyzi, hogy szándékolt föl­szólalni a külkereskedelmi czélokra előírt összeg hová fordításáról, de örömmel értesült a miniszter­től az iránt, hogy igen czélszerű s hasznos utazások és külföldi tanulmányozásokra fordíttattak ezen ösz­­szegek­. Ezt helyesnek tartja, s szívesen járul hozzá, hogy akár még nagyobb összeg is vetessék fel a költ­ségvetésbe. Elnek a kérdést feltevén, a bizottság a Ra­­kovszky indítványát mellőzve, fogadja el az elő­irányzatot. 3. czím: A gazdaság különböző ágainak emelésére vonatkozó rovatnál Szontágh Pál (gömöri) kérdi, hogy hány sza­badalmi kérvény adatott be Magyarországon s hány Ausztriában és nem lehetne-e kivívni, hogy több adassék be itt, s úgy az osztalék is nagyobb legyen. Matlekovics államtitkár előadja, hogy mind­két állam polgárai kötelesek saját kormányuknál ad­ni be kérvényt, mert ha az ellenkezőnél adják be, az átküldi illetékes kezelés végett a másiknak. A kül­földiek szabadon adhatják be bármelyik kormányhoz is kérvényeiket, és hogy Bécsben többen adják be, annak oka az, mert ott több ezzel foglalkozó ágens lakik. Az egyes alosztályok rovatainál, Wahrmann eléggé kifejezve látja mind az irányt mind a czélt, melyre a miniszter törekszik, előtüntetve és indokol­va látja azon nehézségeket, melyek az előhaladást néhol gátolták s miután az teljesen megfelel a ház által is kitűzött intenczióknak elfogadásra ajánlja azokat. A selyemtenyészet rovatánál Melly felemlíti a Batthyány gr. féle birtokoknál levő roppant szederfa­­készletet s ajánlja, hogy a kormány 100—200 olasz családot telepítsen oda; adjon államjószágokon he­lyet, lakást s hiszi, hogy 10—15 év alatt az egész vi­dék sok selymet tenyésztene. Mint tudja, az olaszok szeretnek is ide jönni, hol néhány év alatt megszedik magukat s vissza mennek. Ő ismeretségeit és össze­köttetéseit felajánlja, hogy a kormány ezen kezdemé­nyezését segítse. Harkányi nem tartja czélszerűnek a 100— 200 olasz család ide költöztetését, ő hiszi, hogy ki­sebb kísérletek eszközöltetvén, lassan kint általános lesz és ide való egyének is átlátják a hasznát s fel fogják karolni a selyemtenyésztést. Kemény K. megjegyzi, hogy ha e tekintetben valaki által konkrét indítvány létetik, azt komolyan mérlegelni és gyakorlati értéke szerint figyelemre méltatni fogja. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy külföldön is a selyem­termelés többnyire mellékesen űzetik. Hogy valahova 100—200 idegent betelepítsünk, ezzel elérhetnek, hogy ott azon helyen egy gyártelep létesüljön, de hogy az az országban el­terjedjen, ebből nem múlhatatlanul következik. Szontágh Pál (gömöri) a selymészetre vonat­kozó indokolásban megnyugszik, és csupán azt óhaj­taná, hogy a gubó beváltó hivatal Budapesten állít­tassák fel; kérdi továbbá, hogy az olaszországi min­tára felállított lenáztató hol rendeztetett be, s az iglói haltenyésztés minő eredményt mutat ? Kemény K. válaszolja, hogy miután a selyem­termelés fokása a déli részen Pancsova-Versecz vi­dékén van, nem tartaná czélszerűnek, hogy Budapes­ten állíttassák fel a beváltó hivatal, elégnek tartja, ha a termelők tudják, hogy hol lehet beváltani. Len­áztató Arad megyében állíttatott fel az ottani gazda­sági egyesület felügyelete mellett. Az iglói haltenyész­tésnek nagy eredménye, igaz, hogy nem igen van, de mégis fenntartandónak véli, mert későbbre mégis kedvező eredményt lehet remélni. Hegedűs Sándor az iglói tenyészde felvirág­zására czélravezetőnek tartaná az illető gondozó ta­nácsa folytán, ha ott a tavak száma szaporíttatnék, és hogy az ivarozásra­ és szaporodásra előnyösebb tér és hely szereztetnék; hiszi, hogy a 3000 frtból lehet ezt eszközölni, Wahrmann is ajánlja az összeg fenntar­tását s az egész rovat 264,050 frt összegben elfo­gad­tatik. Éles Henrik kérdi, hogy a kolumbácsi legyek szaporodása ellen nem kiván-e a kormány valamit tenni s pt. miután tudta szerint azok egy barlangból származnak, annak befalazása nem lenne-e szük­séges ? Zsigmondy kijelenti, hogy téves felfogás, mintha ezen csapás a kolumbácsi barlangból szár­maznék, mert a legyek a parlagokba rakják petéiket s onnan szaporodnak. Kemény K. miniszter ezután beterjeszti azon kimutatást, mely a tenyész apa állatok (bikák) szét­osztását tünteti ki. A bizottság tudomásul veszi. Lukács Béla kérdést tesz, hogy az eladott bikák ára mint bevétel a budgetben nyer-e kifejezést, vagy a tavaly jelzett mód tartatik meg. Kemény b. mint kéri, hogy hagyassék meg a tavaly felállított mód, hogy t. i. az eladottaknak ára fordntassék uj tenyész anyag beszerzésére s az mint külön alap kezeltessék. A bizottság elfogadja. 4. czim: A gazdasági tanintézetek rovata alatt 255,400 frt kiadás és 107,730 frt bevé­tel van előirányozva. Wahrmann szerint az előirányzat megfelel a múlt évi tapasztalatoknak s miután az átruházás tekintetében is egészen helyes és szabályos eljárás gyakoroltatott, azzal együtt megszavazandónak ajánlja. Elfogadtatott. Bárday Sándor kérdi, hogy a budai vinczellér képezdét nem lehetne-e a keszthely­i gazdasági inté­zettel egyesíteni, mert úgy tartja, hogy itt Budapes­ten sokba is kerül, míg Keszthelyen sokkal jobban lehetne berendezni. Kemény K. miniszter emlékeztet arra, hogy a budai vinczellér-képezdét nem a kormány állította fel, hanem az a gazdasági egylet által létesíttetett, még­pedig részben alapítványok által. Most, mikor a kormány átvette, az csak azon összegig történt, a­mennyit maga az egylet költött rá. Azon véleményben van, hogy ha újaknak létesítése meggondolandó, éppen úgy megfontolandó egy már létező s csak segé­lyezésben részesülő intézetnek megszüntetése. Azután a budai szőlészetet elég érdemesnek tartja, hogy itt megmaradjon a képezde s a kormány is ennek vegysemét használhatja vegyelemzésekre. A bizottság hozzájárul a miniszter nézetéhez s változást nem javasol. 5. czím. Állami erdők rovatánál 4,059,838 frt kiadás és 6,000,000 bevétel van elő­irányozva. Lukács Béla a kezelési kiadások között nem tartja helyesnek az utazási átalányok megszün­tetését, ezt jobbnak tartja az útiköltségek felszámítá­sának rendszerénél. A tervezett organizác­ióra nézve megjegyzi, hogy nem tartja azt egészen megfelelőnek, mert né­mely helyen sokkal nagyobb a terület, semhogy azt közvetlenül kezelni lehetne. A számvevő osztályok szervezésére nézve kérdi, hogy szétosztva lesznek-e az egyes kezelő hatóságok mellett, s ekkor az előirányzatban kiteendőnek tar­taná, vagy más módon. Megjegyzéseit egyébiránt­­csak aggodalmaknak kéri tekintendőknek, kivéve az utazási általányra vonatkozót. Szontágh Pál (gömöri) nem tartja helyesnek az erdőtesteknek a múlt évitől eltérő csoportosítását a mi kitűnik abból, hogy eddig 30—32 tétel alatt voltak felsorolva s most csak 15 pont alatt vannak. Ezen változtatás káros volta a zárszámadási bizott­ság jelentésében is hangsúlyozva volt s a ház hozzá­járult ahhoz. Felhívja számos erdőgazdaság állandó veszteségeire a figyelmet, mint pl. Körmöcz, Bocskó, Bustyaháza, Hunyad, Szász-Sebes stb. részint Lippa, melyeknek 10 évi összes veszteségei több mint 5 mllióra mentek s ha az egyes évek 2 millió nyere­ségeit betudjuk, úgy is 3 millió veszteségünk volt. Kéri, hogy a miniszter független szakértők által té­tessen magának ezekről jelentést s gondoskodjék kellő orvoslásról. Kemény K. miniszter megjegyzi, hogy az uta­zási átalányok megszüntetését a gyakorlati tapasz­talat indokolta, a­mennyiben nem lehetett mindig ellenőrizni, hogy a kivetett átalányösszeg erejéig volt-e tényleg utazás. Hogy a nagynak mondható te­rületeken hogy lehessen kellő felügyeletet gyakorolni, erről a rendszer gondoskodik, mert mindenüvé elég személy osztatik be s ha a főigazgató nincs is közvet­len közelben, közegeivel közvetve felügyelhet. Min­tául vétetett az ungvári rendszer, a­mely jónak bi­zonyult s az általánosíttatik. Hogy most nem a régi rovatok szerint van a beosztás, ez természe­tes, mert most úgy a rendszer, mint a birtok­testek átlaga változott, pl. régebben, míg a pénzügyi minisztériumnál bányászat, mezei gazdaság stb. együtt volt, azokhoz tartozó terhek is lehettek összekap­csolva. Simonyi Ernő kárhoztatólag említi fel, hogy látta egy helyen, hogy nyáron vágtak fenyőfát. Ez rossz, tiltsák be, mert ilyen kezelés volt oka a posta és Kerkápolyi háza építése alkalmával történt sze­rencsétlenségnek. Dániel Ernő kérdést intéz, hogy mi az oka, hogy az egyes erdőhivatalok élén különböző rangú és fizetésű főnök van. Kemény K. miniszter utal azon körülményre, hogy az egyes erdőuradalmak oly távol vannak egy­mástól, hogy nem lehet hátrány nélkül mindenütt egy terjedelmű és egy értékű birtokot összekapcsolni. Ezért a különböző érték és feladathoz arányosított rangú és fizetésű főnök állíttatott mindenüvé. A rovat előirányzati tételei változás nélkül ha­gyattak. 6. czim:Erdőfelügyelőségek czime alatt 89.000 főt irányoztatik elő. Wahrmann előadó a felügyeleti kiadások rovata alatt előírt 79.000 frt megszavazását ajánlja, de a czim második rovatában »erdősítésekre« előirányzott 10.000 frt nem itt, hanem a következő »országos erdei alap« cziménél számoltas­sák el. Az indítvány elfogadtatik s a módosítás eszkö­zöltetni fog. 7. czím: Országos erdei alap czímé­­nek tárgyalása alkalmával eszmecsere fejlődött ki a felett, hogy a költségvetés előirányzata mikép egyez­tethető össze az erdőtörvény 165—177 §§ rendelke­zéseivel ? Hogy t. i. az erdei alap mily módon kezel­tessék, az abból kiadandó összegek végképen vagy csak kölcsönképen adassanak-e az illető testületek­nek vagy egyeseknek ? A tanácskozás eredménye az lett, hogy a miniszter erről t. i. az alap czéljáról, kezelési módjáról a p. n. miniszterrel egyetértőleg később jelentést teend, s a czim rovatai következő­­képen állapíttattak meg: Kiadás 1. erdősítésekre 10,000 frt, 2. a községek szegény és beteg ápolási alapjainak törvényszerűen adandó 1/B részül 6000 frt, 3. erdei alapra 14,000 frt. Bevétel: 1. az erdészeti át­hágások és erdőkárosítások után befolyó büntetés és bírságpénzekből 30,000 frt. 8. czim: Állami lótenyészintéze­­t­e­k czime alatt 2,501,470 frt. kiadás és 1,819,229 frt bevétel van előirányozva. Wahrmann Mór kifejezést ad azon tapasz­talatnak, hogy ezen rovat alatt rendesen nagy elté­rések mutatkoznak az előirányzat és a zárszámadási adatok között. Azonban elismeri, hogy ezen különbö­zeteknek egyik fő oka az intézetek kezelése alatt álló gazdaságokon tényleg bekövetkező aratási eredmé­nyek változékonysága, a­melyet előre meghatározni nem lehet. Az is igaz, hogy a lótenyésztésre is ren­desen több adatik ki, de ezen ág oly előnyös lendüle­tet nyert, hogy az e czélra tett befektetéseket, mint hasznosakat, hajlandó megszavazni. Épen azért ajánlja az előirányzat elfogadását. Lukács Béla a kiadási tételeket alaposoknak, de a bevételeket magasaknak tartja s ezért indítvá­nyozza, hogy a gazdaságoknál 100,000 frt töröltes­sék s épen úgy a méneseknél is 100,000 frt. Tisza miniszterelnök, ki időközben jelent meg az ülésen, a gazdaságoknál nem tartja különösnek, hogy ha az előbbi évi eredménynél valamivel többre irányoztatik elő a bevétel. Hogy a múlt év alatt készpénzben nem jött annyi be, mint a­mennyi elő volt irányozva, csak azt bizonyítja, hogy az év végén a termés­készlet sokkal több volt, mint az év elején, s így azon értéktöbblet pótolja a pénztári hiányt. Meghagyatni kéri tehát az előirányzatot. A ménesek­­nél­ törlés épen nem indokolt, mert azon adatok a való­ságban létező anyag értéke szerint vannak felvéve. Ezután az összegek tételenkint megszavaz­tatnak. 9. Vesztegintézetek czime alatt előirá­­nyoztatik: kiadás: 63,350 frt, bevétel: 14,200frt. Wahrmann kiemelve a kőbányai és soproni sertésvesztegeldék berendezésének helyes voltát az előirányzat elfogadását ajánlja. Elfogadtatik. 10. A keleti marhavész és egyéb jár­ványos állati betegségek elfojtására kiadás 80,000 frt, bevétel 5000 frt irányoztatván elő, elfogadtatik. — Itt a miniszter kilátásba helyezi, hogy az állomások lehetőleg rövid idő alatt betöl­tetnek. 11. Budapesti ál­l­at­o­r­vosi t­aninté­­zet czime alatt, kiadás 39,315 frt, bevétel 7140 frt., lévén előirányozva, az észrevétel nélkül elfogadtatik. 12. Bányakapitányságok czime alatt kiadásra 62,000 frt, bevételre 90,000 frt van elő­irányozva. Szontágh Pál (gömöri) felhívja a kormány figyelmét a bányatörvényre, melyet csakis osztrák pátensnek tart. Kérdi, hogy miért nem terjesztetik be az új bányatörvény? Fontosnak tartja például,, hogy a kőszén szabad kutatás tárgya legyen, mert addig Ma­gyarországon nem lesz olcsó a kőszén, s ezt még most is kimondhatónak vélné. Az összegre nézve megjegyzi, hogy az illetékek­ből van többlet s ezt a bányászat érdekében kívánná felhasználni, pl. iskoláztatás, vegyészi kérdék s labo­ratóriumok felállítására. Wahrmann megjegyzi, hogy ezen összeg az ország rendes bevételeihez tartozik s ez a szakminisz­ter tárczájánál ilyen általános segélyezésre aligha használható. Zsigmondy Vilmos helyreigazítja Szontágh­­nak azon tévedését, hogy miért nem lépett életbe a bányatörvény, mert annak nem a kőszén, hanem az volt oka, mert az az erdőtörvényekkel s az erdők ügyének szoros összefüggésével volt kapcsolatban. emény K. miniszter szintén óhajtja, hogy minél előbb bányatörvény létesüljön. Gondolkozott erről, az ügyet feleleveníti, a jövő nyáron enquétet is tart ez ügyben. A most tárgyalás alatt levő rovatban előirány­zott bevételi többlet felett, hogy az segélyezésre for­­díttassék, nem a kereskedelmi miniszter rendelkezik; a fődolog nem annyira »segélyezés« lehetne, hanem az »egész bányászat« emelése. 13. Földtani intézet rovatában ki­adás 28.000 főt irányoztatott elő. Zsigmondy szót emel az intézeti igazgatók érdekében s méltányosnak tartja, hogy ezen tisztvise­­lőknak is hoszszu évek óta folytonosan egyformán tartott fizetése — mint pl. más intézeteknél is törté­nik — bizonyos évi szolgálatok után emeltessék. Kivárja továbbá, hogy térképezésre 2000 frt adassék, s hivatalos helyiségeik szintén jobbakká, czélszerűbbekké tétessenek s végül megjegyzi, hogy szomorú, hogy a szorult viszonyok miatt még azon he­lyeinkről sincsenek térképeink, a­melyeket már fel­vettek. Kemény K. miniszter elismeri a földtani inté­zet szakerőinek érdemeit s az intézetnél levő hiányo­kat. A fizetési javításokra vonatkozólag utal az ott is létező előléptetési fokokra s hogy most többet elő­irányozni nem lehetett, az az általános szűk viszo­nyokban gyökeredzik s a felvételekre vonatkozó­lag mulasztott az intézet igazgatósága, hogy a költség­­vetés összeállításakor ez iránt indítványt nem tett és e czimre bizonyos összeget nem kért. Jövőre gondja lessz reá és igyekezni fog, erre előirányzatot felvenni; s ha a térképek egy-két évvel később bocsáttatnak közkézre, azért azoknak valódi becse nem vesz el. Ezután a bizottság jegyzőkönyvbe vette s maga részéről is helyesli a miniszter azon ígéretét, hogy a jövő évi költségvetés összeállításakor ezekre is gon­dja lesz. Az ülés holnap d. e. 10 órakor fog tovább foly­tattatok Okt. 17. A bizottság ma d. e. 10 órakor Szontágh Pál (nógrádi) elnöklete alatt folytatólag tárgyalta és bevégezte a földművelés- ipar- és kereske­delmi minisztérium költségvetését. A kormány részéről jelen voltak: Kemény b. keresk. miniszter, Szapáry gr. pénz­ügy­minisz­ter, O­r­d­ó­d­y Pál közleked. miniszter, Matleko­vics keresk. min. államtitkár, Hi­eronymi közl. min. államtitkár és Hilbert főszámtanácsos. A tegnapi ülésről szerkesztett jegyzőkönyv hi­telesítése után 14. Statisztikai h­i­v­a­t­al czime alatt 55,700 frt. kiadás lévén előirányozva, Wahrmann előadó az összeg elfogadását ajánlja. Kemény K. miniszter tudatja, hogy a forgalmi­­ statisztika ügyére vonatkozó törvényjavaslat készen van s igyekezni fog mentől előbb benyújtani, hogy a következő kiegyezéskor alapul szolgálhassanak. Lukács Béla megnyugvással és örömmel veszi a jelzett törvényjavaslat előterjesztésének kilá­tásba helyezését. Az ingatlanok forgalmának statisz­tikáját is fontosnak tartja s kéri, hogy ebben tétes­sék adatgyűjtés s a gőzkazánok statisztikája helyett inkább ezt készíttesse. Kemény K. miniszter ígéretet tesz, hogy jö­vőre oda fog törekedni, hogy az adatok inkább nem annyira tudományosan dolgoztassanak fel s inkább csak a múltra vonatkozólag, mintsem a mostani tény­leges adatoknak legyenek használható tükrei. Harkányi a statisztikai adatok hiányosságát nagyrészt a megyei közegek felületes eljárásából kö­vetkezteti. Szontágh Pál (gömöri) fontosnak tartja a Magyarországról kivitt s oda behozott áruforgalom statisztikai kimutatását, valamint az ingatlanok for­galmának statisztikai képét is. Móricz Pál és V­a­r­g­i­c­s Imre azt hiszik, hogy ezt czélszerűen úgy lehetne keresztülvinni, ha a telekkönyvi hatóságok utasíttatnak a biztos változá­soknak beküldésére, pártolja az ingatlanok forgalmá­ról szóló statisztikai adatok összeállítását. Simonyi Ernő­­ politikai statisztikát is ki­­ván összeállítani s az összegyűjtött adatokat egész terjedelmében közrebocsátani, a hivatal berendezését nagynak és költségesnek tartja. E nézetnek a bizott­­ság több tagja ellenmondott. Wahrmann a tételek nagyságára vonatko­zólag megjegyzi, hogy évek óta azt bizonyította a tapasztalat, hogy a mostani berendezésnél szűk­ebb körre szorítani nem lehet. Matlekovics figyelembe ajánlja épen a pénz­ügyi bizottság régebbi azon megállapodását, hogy a terjedelmes és minden részletet előtüntető kimutatás helyett évkönyv adassék ki. Helly reor­ganizálni szeretné a statisztikai hi­vatalt, hogy az a legpontosabban állíthassa össze 1. az áruforgalmat, 2. az ingatlanok forgalmát, 3. a né­pesedési mozgalmat. Ha ezeket pontosan összeállí­taná, eleget tenne kötelességének s azért még többet is szavazna reá, de most szerinte mindezekről bizony­talan adatok vannak, s a­melyek biztosak, azok az illető szakminisztériumokból csak egyszerűen át­vétetnek. Hegedűs Sándor felemlíti, hogy a múlt ki­egyezési tárgyalások alkalmával az ellenzék leghatá­rozottabban ócsárolta a forgalmi statisztika, értékét, azon adatokat csak mystificationak nevezték s épen ezen támadásoknak volt oka azon adatok gyűjtése. Az ingatlanok forgalmának statisztikáját ő sem kifo­gásolja. A­mi a jelenlegi létszám és rendszer ellen fel­hozott vádakat illeti, felemlíti, hogy ott munka van, mert pl. csak most is 20 millió tabellát osztottak szét az országban s képzelhető, hogy csak ezen tabellák adatainak összeállítása minő munkát ad, azután kü­lönböző szakképzettségek szükségesek a sokféle ada­tok helyes és czélszerű csoportosításának eszközöl­­hetésére.­­ Lukács ellentmond annak mintha az ellenzék­ sürgette volna a forgalmi adatok gyűjtésének meg­szüntetését. Végül az előirányzott összeg változatla­nul elfogadtatik s tudomásul vétetik az áruforgalmi statisztikára vonatkozó törvényjavaslat beterjesztése iránti ígéret és az, hogy az ingatlanok forgalmának statisztikájának összeállítására vonatkozólag is ta­nulmány fog létetni. A tengeri hajózás és révügy cziménél, a­hol a kiadás 166,124 frt, bevételre 75,120 irányoz­tatik elő. Wahrmann az előirányzatot részleteiben is indokoltnak és helyesnek tartva, elfogadásra ajánlja. Elfogadtatik. A budapesti kir. zálogháznál kiadás czime alatt 257,000 frt. Tekintve a zálogházi alap kezelési módját, a­mely szerint ez csak mintegy át­futó kezelést képez, szintén 257,000 írt bevétel van előirányozva. Helly a zálogházat jótékony intézetnek tekinti s kívánná a kölcsönök kamatainak olyan leszállítá­sát, hogy legfeljebb a kezelési költségek kerüljenek ki. A zálogház kezelését átadná a városnak, mert szerinte ehhez a kormánynak semmi köze, s a kamat legfeljebb 6°/0 legyen. Wahrmann megjegyzi, hogy a nyereség nem az állam czéljaira fordíttatik, hanem saját alapja gyarapítására, a­mely ha tekintélyessé nő és rova­roktól nem lesz oka félni, kamatjai aránylag ön­­kényt leszállíttatnak, a­mint ez időnként tényleg már történt is. Kemény K. miniszter osztozik azon felfogás­ban, hogy a zálogház nem az állam részére nyerész­kedő intézet s ilyen nem volt , nem is lesz. A kamat­láb már tavaly alábbszállittatott s mihelyt lehet, még alább hozatik. Nem az állami zálogháznál való kamat nyomja a közönséget, hanem a sok magánzá­logház, a­melyeknek zsarolásait korlátolni szükséges. Egyik ellenszer volt ez ellen a terézvárosi fiókzálog­ház építése is, s a szédelgőknek is nevezhető magán­­zálogházakkal szemben követendő eljárásról a fővá­ros hatóságával tárgyalni szándékozik. Móricz Pál szintén óhajtaná a magánzálogházak megszünteté­sére erélyes intézkedések megtételét. Wahrmann újbóli felszólalásán kívül még Helfy, Éles, Lukács, Szontágh (gömöri) vettek részt a tanácskozásban s végül az előirányzott összegek változás nélkül elfogadtattak. 17. Mértékhitelesités czime alatt elő­irányzott 13,371 forint észrevétel nélkül elfogad­tatik . 18. Az alapok, alapítványok és kü­lönféle bevételek czime alatt 35,180 frt és 19. A nyugdíj­ak czime alatt 353,301 frt előírás szintén elfogadtatott. 20. Átmeneti kiadások czime alatt előírás szerint elfogadtatott: 1. Akadémiai s különböző bi­zottságokra és vizsgálati költsé­gekre 30,000 frt. 2. A párisi nemzetközi méter­hivatalnak 1,328 frt. 3. Az »Adria« gőzhajózási társaság segélyezésére 150,000 frt. Itt e pontnál Walk­man­n felemlíti, hogy az indulások és szállítások nem mindig pontosan eszkö­zöltetnek. Kemény K. miniszter kijelenti, hogy az ellen­őrzést szigorúan elrendeli, s a baj orvoslására szük­séges intézkedéseket haladéktalanul megteszi. 4. a martinschizzai vesztegintézet helyreállítá­sára 6000 frt. 5. Népszámlálásra 100,000 frt. Összesen: 287,328 frt. 21. Beruházások czime alatt szintén elfo­gadtattak : 1. Az uj állatorvosi tanintézet berendezésére­­ 48,600 frt. I 2. Ugyanannak tanügyi felszerelésére 6866­­ forint. H 3. Az uj tanintézet helyén előállítandó utak és 4 ültetvényekre 3800 frt. I

Next