A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)

1880-10-10 / 265. szám

Reggeli kiadás. 265. száza. 18-ik évfolyam. 5KL... tóSS Szerkeztési iroda Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmnentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1880. Vasárnap, október 10. Kindd-ivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra . ........................................... « i itt 5 hónapra • 8 * 6 hónapra........................................... . » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint...........................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megskezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás OV XVIII- évi folyaméra. Előfizetési árak: Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónpra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalba (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. 4 »Hon« szerz . kiadóhivatala H53 Budapest, október 9. Sem a kül, sem a belpolitika terén nincs egyetlen oly eszme, avagy csak alárendeltebb gyakorlati rendszabály, mely most igazolná a közjogi alapon álló elemeknek egymással való harczát. Aki ezt konstatálja, az még nem fejezi ki a minden áron való fúzió eszméjét, mely talán vagy az egyik fél rsidikácziójával, vagy a másiknak feltétlen fogadásával járna ilyesmit sem pártunknak, sem az u. n. mérsékelt ellenzéki elemeknek nem imputáltnak; és másfelől: a jelen perczben még nem látjuk a dolgokat ely stádiumban, a kedélyeket olyan hangulatban, hogy egyik vagy másik irányban pártváltozásra vagy pláne annak alakjára következtetést, avagy csak követelést lehetne felállítni. Hanem azt elkenehetlen szükségesnek tartjuk,hogy az-„személyeskedés«-nek ép úgy vége legyen, mint ahogy erős gát Vetendő a szélbalok üzelmeinek. A két követelmény nem is áll nagyon messze egymástól. Minden elfogulatlan szemlélő bizonyára meggyőződhetett arról, hogy az Andrássy és Tisza elleni »heczcz,« a kormánypárt elleni általános és egyes tagjai ellen intézett külön vádak igen alkalmasak voltak a kedélyek izgatására. Ezt zsákmányolta ki a szélbal, mégpedig nemcsak politikai tőkének, hanem megyei és városi bizottsági tagságok és hivatalok megnyerésére is. Mert hát olyan egészen czéltalanul és teljesen önzetlenül nem megy a sélbali agitáczió sem. Amíg az »önálló — függetlenséget« hangsúlyozzák és a »független morál«-t hirdetik, nem felejtkeznek meg egynémelyek Debreczen, Nagy-Várad, Somogy és más helyek lokális választásairól sem és azok, kik velünk szemben hangsúlyozzák az érdem és erény győzelmét, könynyen szem előtt tévesztik a múltat, a qualifikácziót és más egyebet, ha »elvhű« vagy »azzá válandó« hazafiaknak szerezhetnek — hivatalt. Így lett, különösen Somogy megye kevés kivétellel, olyan szélbaji pepineriává, amilyenről sokan nem is álmodtak. Sőt talán azt sem fogja egyetlen elfogulatlan szemlélő sem tagadni, hogy amennyiben parlamentünk és hislapirodalmunk értelmi színvonala csökkent, így eltekintve egyes jelesek elhalálozásától van visszavonulásától, nagy részben tulajdonítandó annak a szenvedélyek szárnyán felkapott szélbali izgalomnak, mely nem válogat a kifejezésekben, a kitüntetésben, dicsőitésben és a jelöltekben. Ez utóbbiról nem egyszer bevallotta, hogy jelöltjük nem igen sok akad s hogy elfogad akárkit, ki oda adja magát neki. Ezt rossz néven venni — a szélbaltól nem lehet. Minden párt engedékeny, elnéző szokott lenni e tekintetben, és azon elemekkel küzd, melyekkel bír. Ha több helyen, a megyei bizottságokban, a városokban a régi bajnokok elkedvetlenülve ,összevonultak, az bizony nem a kormánypolitikának, hanem ennek az áramlatnak is tulajdonítandó és viszont ezt is mozdítja elő. Hisz nézze meg bárki, hogy pl. Somogy határozatait kik diktálják, a régi Somssichok, Svasticsok, Raskovichok stb. helyett és mindjárt rájő, hogy bizony kár az abstinentia a nevezettek részéről és még nagyobb kár, hogy kiengedték ragadtatni kezökből a vezetést. Ezt csak nem a kormánypolitika okozta. Azt hisszük, hogy még tovább is mehetnénk. Talán társadalmi politikai szempontból is nagy fontossága van annak, hogy az ország politikai tényezői képességük, múltjuk és társadalmi állásuk arányában bírjanak befolyással, de ezt egyszersmind érvényesítsék. Demokraták vagyunk ugyan és a jogegyenlőséget nem csak tiszteljük, de feltétlenül érvényesítendőnek is tartjuk minden téren; mindamellett, úgy hisszük, hogy a politika mégis csak több belátást igényel, nagyobb tapasztalatot feltételez, több anyagi és erkölcsi érdeket érint minden mozzanatában, hogy sem a nép érdeke is ne azt kívánná, hogy az értemiség és tapasztalt kipróbált hazafiság vezesse, maga a nép tömege óva legyen minden czéltalan vagy épen veszedelmes izgalomtól és hamis eszméktől. Szabad államban ez máskép nem lehetséges, mint ha mindenki megállja helyét és lelke teljes erejéből gyakorolja politikai jogait és teljesíti kötelességeit. Épen ezért a zajtól, a népszerűtlenségtől ép úgy nem szabad visszariasztatni, mint nem volt szabad megrettenni a törvénytelen rendszabályoktól. Azt hiszszük ugyan, hogy a szélbal is sokat változtathatna taktikáján, sőt a tárgyilagosság parancsolja azt elismernünk, hogy újabb időben, egyben, másban több mérsékletet és tapintatot tanúért, mint máskor. Azt is hiszszük, hogy higgadtabb elemeinek rá kell jönniük — ha lesz bátorságuk rá, meg is teszik — arra, hogy a forradalmi eszmék kultusa, Kossuth túlhajtott és intransigens nézeteinek föltétlen hirdetése, a hely szerint változó társadalmi bajok kizsákmánylása, s egyes visszaélésekből átalános vád kovácsolása, hogy mindez a népben a társadalmi rend, törvénytisztelet és értelmiségben vetett bizalom iránti hitet irtja ki és ez egyik pártnak komoly törekvéseinek, sőt vezetőinek sem használ, és oly hamar detronizálja az embereket, mint az intézményeket. Láttuk példáit nemcsak másutt. Ezekből azonban nem akarjuk a szélsőbal víz irányban teljesítendő kötelességét levonni. Ez az ő dolga. De igen is levonjuk belőle a mérsékelt elemek elodázhatatlan feladtát — pártkülönbség nélkül. Ez abban áll, hogy hagyjanak föl egymásnak diskreditálásával, szakítsanak a személyeskedéssel, mozdítsák elő a kormánynak legalább pénzügyi,közgazdasági, közlekedési, igazságügyi és közigazgatási téren czélbavett reformjait és mindenekfölött érezzék szolidaritásukat a közös alap iránt, melyet úton-útfélen lankadatlanul, vállvetve kell védeniük. Egyszersmind ezáltal kell érvényesíteniük az ér—gi^—any. 1 „A HON* TÁRCZÁJA. Politika és társas élet. — Párisi tárcza. — — I Cliteaubrun Marczella Saint-DeAinché Dinához. — Páris, 1880. szeptember v£gén) Kedvesem, te minden jó rend lelke, Regits i’C rajtam. Nagy zavarban vagyok. Nem tudom, hogy intézzem őszi meghívóimat. Ismered rendszeremet. . .. Három csoport, októberre szól az első, novemberre a második, decemberre a harmadik. Tizenöt húsz ember jut minden csoportba. Te, legjobb barátnőm, bejutsz a két utolsóba, bejutnál, ha akarnál, mind a háromba, de az elsőről nem akarsz hallani, mert az a püspök úr csoportja, s ennélfogva egy kicsit fontoskodó, egy kicsit ünnepélyeskedő csoport s te ennélfogva borzadsz tőle. Már hallom, hogy te mit mondasz magadban : »Ugysis már miért okoskodik ez a Marczella anynyit. Miért nem nézi meg, kiket hitt meg csoportonként tavaly, s miért nem jár el a szerint az idő is ?« Az én tavalyi három csoportom! . . . Hajh, kedvesem, egy fakovát sem ér az idén az én tavalyi három csoportom. Hallgasd meg, elmondom. Hanem mindenekelőtt teljesen ismerned kell a három listát, mert e nélkül soha, de soha föl nem éred észszel helyzetemet. Első csoport A püspök úr és titkára. A prefet és veje Pormenti főállamügyész és neje. Marcillat képviselő és neje. Lambertin, a tudós. Bátyám és sógornőm. Blasnanville tábornok özvegye foátotomántával Carlemont Roger.lassz** ■ díszesen 18 személy. Második csoport. Senermont ur, neje és leánya. Martinvelle ur, neje és fia. Bissy Róbert, kapitány, unokatestvérem. Menessy Pál, Blandignacné. Két öreg nagynéném. Montloubel, Gironville és Saint-Branchu. És te, angyalom. Harmadik csoport. Tisra te. Kerestangné, val s leányával. Montagny ur nevel. Chantenay, Langlade és Estillas. Montbrays ur nejével.Waldeck ur nejével. De Malgane Róbert. Sommergna. De Charmelieu Péter és Krisztián Chapelan, a mi öreg jegyzőnk. Összesen 118 személy. Már most menjünk sorba . Nézzük először is az első sorozatot. Ez múlt év&Éz a vallásos, tekintélyes, rangos, tudós csoport volt ... követelő, ízetlenkedő, egy kissé tán unalmas csoport is, de hát időnkint nem árt unatkozni se egy kissé ... az ember annál jobban mulat azután. Lambertin minden este irodalmielőadásokat tartott. Ha az embernek akadémikusa van kéznél, használni kell azt tudni.... Sógornőm rendesen vitát kezdett vele. Ó, tudod, kék harisnyás teljesen. . . S ez az irodalmi szóváltás mulattatta a püspök urat. . . . Gyakran volt oly kegyes s igy szólt hozzám : »Asszonyom, az ön szalonja egy szebb irodalmi és tudományos korszak utolsó menedéke.« Hajh, kedvesem, szegény szalonom tökéletesen tőlkre van téve.. A prefet és neje, Formentin és nejei. .. Formentin főállamügyész . . . Tudod mit tett, vagyis inkább mit nem tett mind a kettő, a prefet meg a főügyész ? Nem mondott le! végrehajtották a márczius 29-ki rendeleteket ! Arra természetesen gondolni sem lehet, hogy az ember ezután egy társaságba hozza őket a püspök orral. Sőt egyátalán rásem bihatja. ... In.e már négy helyem üres. Ez Ur felét nagy fejtörés után sikerül betöltenem kit inczifinczi alügyészszel, a ki ama rendeletekre nagy vitézül lemondásával felelt. A püspök úrnak az ő társaságuk bizonyosan igen kellemes lesz, s befolyásával még jó házassághoz segítheti őket. Isten és ember előtt joguk is van ez pótlásra . . . . S hogy valaki a mi előkelő világunkon jó partiéra tegyen szert, elég lemondott hivataloknak lennie. Macillat és a neje ugyanebbe a helyzetbe jutottak. Marcillat a mi képviselőnk. A balközéphez tartozik ... és megszavazta ama bizonyos 7-ik czikket, vérig keseredve szavazta meg, de megszavazta. .. Ha legalább a távollevők közé menekült volna.. . Ismét ki kell törölni két nevet. .. . De mi lesz a püspök úr whistjéből. Formentin és Marcillat voltak benn a főmatadorok. .. Whistem is szét van verve. A püspök ur a régi iskolából való, csak négyest játszik. .. . A két ex-alügyész ért a whisthez (ezt kitudtam róluk, mielőtt a névsorba fölvettem őket) de ez csak három... Hol vegyek negyediket? Egy mód van ugyan, ahogy segíthetek. Meghívhatom öreg plébánosunkat, de ő nála, szegénynél nem valami bőven van a pénzmag. Le kell szállítani a partré fis-jét egy soura. A püspök úr bizonyára angyali mosolylyal nyugszik ebbe bele, de azért magában kedvetlen lesz miatta. Egy kis pénzérdek olyan jól eső ingert költ a lélekben. Fisenkint negyven sou az ő rendes játéka, s ho így két-háromszáz frankot nyert, madarat lehetne fogatni tele .... Menthető jó kedv .... Hisz annál többje marad szegényei számára. Bierry-Bussac és neje .... Ezeket még meg lehet hivni, de nem lehet őket a püspök úrral együtt hivni meg .... Végzetes kellemetlenség .... maholnap már senkit nem lehet a püspök úrral együtt hivni meg. Ő eskette meg azelőtt két évvel Blerny- Bussac-ékat, de az áldás nem nagyon fogant meg. Blerny-Bussac a játéknak adta magát, s nemcsak a maga vagyonát játszta el, hanem felében már neje hozományát is. A szegény asszony nagyon szerencsétlen. Ő persze nagyon szeretne az első csoportba jutni. Levélben kért reá. »Az megkönnyebbit majd kissé, írja levelében, ha a püspök úrra borulva kisírhatom magamat, aztán meg majd a püspök úr talán lelkére is beszél Gaetánnak.« No, ugyan szép mulatság a püspök úrnak , lelkére beszélni Gaetánnak. Ő főpásztori körútja után pihenni jó hozzánk. S egész sodrából kihozná az a menyecske, a ki zokogva borul karjai közé. Azután meg ... én ismerem a püspök urat, nem szeret találkozni olyan párokkal, kiken nem fogott az ő áldása. Blemy-Bussacékat tehát a harmadik csoportba teszem, jóllehet Chantenay is abban van. Ő pedig kártyás, játékos szörnyű módon. Ő és Blerny Bussac éjjel-nappal az ördög bibliáját fogják forgatni ... de inkább forgassák, sem mint megbántsam a püspök urat. Lambertin maradhat. ... Az akadémia utolsó választásai alkalmával kifogástalanul szavazott. A püspök úr szívesen látja ... De Lambertinnek közönség kell. Ő nem pompázhat közönség nélkül . . . s én nem tudom, hol venni a közönséget neki. Még csak ellenfele sem lesz meg, sógornőm . .. Testvérem és sógornőm, újra két kihúzni való név. Meghasonlottunk, teljesen meghasonlottunk . .. Tudod miért, érdekkérdések miatt, Marczella nagynéném után való osztozkodásunk alkalmából ... Ők milyen kapzsiak voltak! .. . Soha nem látom többé őket ez életben, soha ! Lambertinnek tehát nem marad más, mint Blassanvillené, az özvegy tábornokné s három leánya, de Blassanvillené rettenetesen süket, a három lány pedig egész nap karikást játszik, s ennélfogva, mire az asztaltól fölkel, alig tud lábán állani s kilencz órakor ágyba kéredzik. Carlemont Rogert is el kell mozdítanom a helyéből. Öt a múlt évben azért tettem volt az első sorozatba, hogy elvetessem vele a tábornokné egyik leányát. Úgy sajnálom ezt a szegény tábornoknét, férjhez menő leányai okozta főfájásával.. Tervemről persze nem írtam Carlamontnak, mert nem jött volna el. Az idén azonban élt a gyanúperrel. Kényszerített, szavamra megígérnem, hogy nem tréfálom meg úgy többé, s azt kérte, hogy vegyem a harmadik csoportba ... Ez az a csoport, amelyben mulatnak. S ez évben mindenki ott akar lenni, ahol mulatnak. Oh kedvesem, hogy terjed az erkölcstelenség a mi szegény hazánkban; már csak unatkozni sem tudnak az emberek. Brigas nagynénémhez s Mouette kisasszonyhoz érkeztünk. Még ezek iránt sem lehetek teljes nyugodt. Nőném katholikus ... de hogyan mondjam ? kissé ó-katholikus. Nem szereti azt, amit az egyház újdonsült szemforgatásainak nevez, s a múlt évben borzasztóan kikötött a püspök úrral a lourdesi bucsujárás miatt. Hidegen váltak el. De a márcziui 29-ki rendeletek tán összemelegítik őket. Az ezeknek a rendeleteknek legközvetlenebb hatása, hogy egymás közt kibékítik a katholikusokat. Ez sokkal mélységesb gondolat, sem hogy tőlem való lenne ; férjem sütötte ki, aki üdvözöl általam. Szegény Andrieu ? ez évben nagyon szomorú ő. Nincs vad! Az évad megnyílta óta mindössze se lőtt száz foglyot, pedig más esztendőben ilyenkor már az ötszázadikon is túl volt. Leonello Lujzát okvetetlenül a harmadik sorozatba kell tennem. Lujza újra férjhez megy ... ez titok .... férjhez és pedig Estillachoz. . . Estillacot pedig látni fogod, hogy mily keserves megpróbáltatásokon megy át, különben is az a szegény köztársaság. Az első csoportba tehát nem maradnak többen, mint a püspök úr, le petit abbé, a két volt alügyész, Lambertin, az özvegy tábornokné s három lánya, Brigas nagynéném, Mouette kisasszony, Adrien és jó magam .. . Tizenhárom személy! S a püspök ur babonás. Le petit abbé tapintatosan értesitett a felől. »A legnagyobb szenteknek is meg volt a maguk gyöngéje, irta, a püspök ur a tizenhármas számtól irtózik.« Nem tehetek róla máskép, mint hogy kis lrtelmiség jogszerű politikai vezetését. Ez nem pártérdek. Ez az alkotmány, a régi magyar nemzeti politika, a békés, egészséges fejlődés politikája. — Az állami erdőgazdaságoknak a földmivelési minisztériumba áthelyezése következtében szükségessé vált a mezőgazdasági államjószágok igazgatásában némi változásokat eszközölni. Az ezzel összefüggő személyváltoztatások s illetőleg némely igazgatóságok összevonása tényleg végbement, az illető helyekre kinevezett tisztviselők ma tették le a hivatalos esküt a pénzügyminisztérium elnöki osztályában, mely után az illetők kellő utasítással ellátva állomásaikat elfoglalják. A hivatalos eskütétel a pénzügyminiszter személyes jelenlétében történt. Az eskümintát dr. Kogler oszt. tanácsos olvasta fel. — A m. kir. honvédség fegyverei átalakítását tervezi a honvédelmi minisztérium. Miután a közös hadsereg fegyvereinek nagyobb része már átalakíttatott, szükségessé vált a honvédség fegyvereire nézve is megtenni ez intézkedést, annyival is inkább, mert mozgósítás esetén az első fölszerelésre szükséges töltények elfogytával a közös hadügyminiszter köteles ellátni töltényekkel a honvédséget ; ennélfogva ennek fegyvereit is hozzá kell alkalmazni a nagyobb horderejű töltényekhez. Ez átalakítás a sokkal drágább magánvállalkozói ajánlatokkal szemben a bécsi arzenálban fog eszközöltetni. Az ügyvédi rendtartás tárgyában tanácskozó bizottság mai ülésében elfogadta a javaslatnak azon intézkedését, hogy az ügyvédek rendszerint kötelesek elfogadni, ha mint gondnokok valamelyik ügyvédi iroda részére kirendeltetnek. A mentségi okok közé felvétetett még az is, ha a kirendelt ügyvéd a másik ügyvéddel perben állott. A gondnok teendőire vonatkozó intézkedések tekintetében a bizottság kimondta, hogy a gondnok a talált iratokat, fogalmazványok és eredetiekhez képest osztályozza. A fogalmazványok az örökösök által fél éven át őrizendők, az eredetiek a bíróságnál 3ven át őrizendők. A gondnok jogosítva van kiadásait lszámítani. Ezen kiadások az Tető ügyvéd vagyonát, tömegét, illetve hagyatékát terhelik. A kiadások felett a kamara határoz. A bizottság meghatározta ezek után a kamara elnökének, titkárának, ügyészének és pénztárnokának hatáskörét. Az elnök képviseli kifelé a kamarát és teljesíti és jogosítva van az evvel járó intézkedések megtételére. Ő gyakorolja a felügyeleti jogot a kamarán belül. Az ügyésznek egyik fő kötelessége felebbezni mindazon határozatokat, melyek véleménye szerint az ügyvédi kar, az ügyvédek, ügyvédjelöltek, vagy felekre is jogsértők. Teljesíti azonkívül a fegyelmi ügyeknél a közvádlói teendőket is és képviseli a kamarát esetleges perekben. — A Seemann ügyhöz. A belügyminiszter már leküldte Eger városához a Seemann-ügyben megejtett vizsgálat eredményét. Késedelmet az okozott, hogy a kormány augusztus végén kapott ugyan e tárgyban az illetékes hatóságtól felvilágosításokat, de azokat kiegészítendőknek tartó és az utóbbi felvilágosításokat csak szeptember végén kapta meg. A válasz kiadatása már hat nap előtt rendeltetett volt el. — Gróf Forgách Ágoston Esztergommegye főispánja — mint teljesen megbízható forrásból értesülünk — közelebbről benyújtotta lemondását. Gróf Forgách ez eljárásának oka egyedül egészségi szempontokra vezetendő vissza. A belügyminiszter mostanáig nem fogadta el gróf Forgách lemondását s érthetően nem szívesen válik meg a közigazgatás oly régi, kipróbált és kitűnő erejétől. — Glosszák a hajóhadi tüntetéshez. A Presse egy »kiváló tudós«-tól czikket közöl, mely a porta taktikájának igazi kulcsát a legújabb keleti válságban Stratford Ganning lord 1830-iki konstantinápolyi követ mondásában látja, hogy a porta sose volt biztosabb, mint ha Európa egyetemben járt el ellenében. Az ottomán kormány ősrégi tapasztalásból tudja, hogy mindig pórul járt, ha egyes ellenekkel és mindig jól járt, ha az európai államok koncertjével volt dolga. Az, ami Törökországot fentartja s még a jövőben is fenn fogja tartani, nem saját életereje, nem az a kötelék, mely másutt az uralkodót és népét szorosan összeköti, a szenvedéseké és balsorsé, nem is az eredeti feszítő erő, mely a nyomással szemben erősebb ellennyomást gyakorol, hanem amaz egyszerű, sok század tapasztalata által hitelesített és az ókor sok kitűnő államának történelmében feltalálható tény, hogy az állami konszenzus, mint sürgős jogi igényeknek, különösen államterület megszerzésének forrása, sose vezetett egyetértéshez, hanem mindig viszályhoz és egyenetlenséghez. Ha Montengro önállóan kötött volna a portával békeszerződést, a hatalmak a porta halogatásaival szemben segítségére jöhettek volna a kis hegyi államnak anélkül, hogy magukat igényeivel azonosítsák ; Így azonban Európa a montenegrói ügy exekutorává tette magát és a porta ravasz taktikájával szemben, eltekintve a tetemes költségektől, becsületét és méltóságát tette kockára. Még problematikusabbak, mert minden jogczimet nélkülöznek, Görögország igényei, szóval, a berlini szerződés nem volt helyes munka ; az egyensúly eszméjének jobban feleltek volna meg, ha a hatalmak, anélkül, hogy a san stefanói békeszerződést eltörlik, annak felcsigázott feltételeit leszállítják és befolyásukat Oroszország szövetségesei számára való önálló békebázisok létrejövetelére fordítják. E helyett a régi intervencziós és exekuziós apparátust keresték elő veszélyeivel és csalódásaival. ---- — Olasz szövetkezési törekvések. A »Köln. Ztg.« római levelezője ama többszörös hírek alkalmából, hogy Olaszország szövetkezik, egy hosszabb czikkben kifejti, hogy tulajdonképen a szövetségről, amilyen két hatalom közt valamely konkrét közös czélra köttetik, Olaszországnál szó sem lehet. Ahol szövetségről beszélnek, ott csak csatlakozás értendő, a politika egy ösvényen haladása átalában, talán jövendő szövetségek megszerzése is alkalmas esetekben. Az olasz sajtó rövid időközökben egymásután fellépett az Anglia, Ausztria-Magyarország, Németország s végre Francziaország és Olaszország közti szövetség szószólójakép. Az olaszok lapjaikban mindig mint a keresettek, s nem mint a keresők tűntek fel, nem kerestek szövetséget, hanem kerestették magukat és beleegyezésüknek árt is szabtak. A feltűnő fordulat Ausztria-Magyarország felé csakhamar meg lett szakítva, mert az olaszok érezték, hogy u. n. igényeikről a Trentinre le kell mondaniok. Ha csak a különböző országok pillanatnyi hatalmi állása vétetik szemügyre s az annak megfelelő békés nyereség, mely a barátságos szomszéd viszonyokból vonható, az olaszok e magatartása sajátságos túlbecsülésnek tűnik fel. Mit nyer bennük Németország? Semmit. Mit Ausztria-Magyarország? Semmit, legfölebb azt, hogy olaszul beszélő területei miatt nyugalomban marad, ezt azonban maga szerezhet magának a legrövidebb után, ha az Irredenta egyszer komolyan kényelmetlenné válik számára. Hogy mit érnek az olaszok Francziaországnak, ezt nekik ez az ország elég világosan megmutatta az által, hogy túltevén magát ellenségeskedésükön, nyugodt lélekkel fog Tunis lassankinti bekebelezéséhez. Olaszország ellenben egy hatalmas államszövetséghez való csatlakozásától azt várhatná, a minek most leginkább híjával van: a külföld figyelembe vételét s oly állást, mely megengedi neki, hogy gyorsan hanyatló befolyását Keleten ismét emelje. »Mindezek után — igy végződik az említett czikk — nekünk úgy látszik, hogy az álláspont, melyet az olaszok elfoglaltak, t. i. a szabad kéz politikája, mely magát keresteti, nem helyes. Oly magas árat, amilyet aktív barátságunkért szabnak, jelenlegi helyzetüknél senki se fog akarni nekik fizetni, többet nyerhetnek s mindenekelőtt kevesebbet veszthetnek, ha a nagyobb európai csoportokhoz minden további alkudozások nélkül iparkodnak csatlakozni. A pusztán passzív korrektség, melyet az utolsó kabinetek szorgalmaztak, különösen aroi az által, hogy egész Európa kész nézeteit követte, a legjobb volt, amit egy olasz kormány tehet, ha azt hisz hogy számba kell vennie a népszerű hangulatokat és a hazafias szentimentalitást. Egy erélyes nézetű minisztérium azonban azáltal, hogy Olaszország külpolitikáját állandóan tartózkodóvá tenné, a belső pártzavarodás ellen is elegendő tekintélylyel léphetne fel, hogy ezzel szemben elveinek uralmát győzedelmesen vigye keresztül.« — Orosz lapok a hajóhadi tüntetésről. A »Novoje Vremja« azt állítja, hogy a demonstráczió meg nem történhetik sem Duligno, sem a Boszporusz előtt oly alakban, a mint az »Európa becsületében« bízó egyének várták; továbbá hogy Gladstone keleti tervei bár az orosz kormány nézeteivel kétségtelenül teljesen megegyeznek, mégsem oly határozottak, mint várni lehetett róla. »Ennélfogva Gladstone ama kérdése, mit tegyünk hát ? valóságos meglepetés. Pillanatig se kételkedünk, hogy Oroszország szót emel a méltatlan komédia rögtöni megszüntetése mellett. Azonban valamint az elhatározott cselekvést, úgy az Oroszország részéről Angolországnak adandó tanácsot más körülmény is szükségessé teszi. Chitrovo nevű diplomatánk már tíz év előtt figyelmeztető kormányunkat, rámutatva Albániára mint olyanra, mely magában rejti a szlávellenes működés gócját. Akkor semmibe se vették e mondást, és most kitűnik, hogy Albánia valóban hatalom, és bármennyire akarta Nikita fejedelem megtartani a békét, a háború mégis kikerülhetetlen. A pánczélhajók bombái végig nem járhatják egész Albániát; Európa nem akarja s nem is akarhatja a közös hadakozást; maga Montenegro nem bánhatik el az ellenséggel mindaddig, míg Riza pasa el nem vonul a liga területéről. Törökország muzulmánjai nem sokat törődnek a próféta szent lobogójával, egyedül a szultán és az ő kamarillája, mint afféle komédiás, konokul késlelteti az európai demonstrácziót, tehát közvetlenül a szultán ellen kell irányulnia az európai pressziónak. Mindezekből az következik, hogy kizárólag a Boszporusz vizein lehet elérni az európai hatalmaknak azt, hogy megállapodásuk sikert arasson s hogy következményei annál jelentékenyebbek legyenek. Az a terv, hogy a török kikötőket ostromzárral vegyék körül, nem valósítható, minthogy az ostromzár kizárólag Ausztria, Németország, Angolország és Francziaország rovására történnék, minthogy az ő hajóhaduk közvetíti az oda és az onnét való kereskedelmet. És így Oroszország van most hivatva felemelni szózatát és visszaállítani saját magának és Európának a becsületét.« A G oosz »Mi lesz tovább« czímű czikkében a következő alternatívát állítja fel: »Vagy zárassanak el a Kisázsiában és az aegei tengeren levő török kikötők, vagy pedig haladéktalanul kérdezze meg Angolország Európát, akarja-e fegyveres kézzel kényszeríteni a portát a berlini szerződés kikötéseinek végrehajtására? Ha a válasz tagadó, a szerződés érvénye eo ipso megszűntnek tekinthető és azok a hatalmak, melyek békét akarnak adni az európai keletnek, módot nyernek más eszközökhöz nyúlni abból a czélból, hogy Törökország ne fenyegethesse többé állandóan Európa békéjét és nyugodalmát.« A külpolitikai helyzetről sok mindenféle verzió kering a lapokban úgy, hogy tévedésbe ejtik az olvasót a tulajdonképeni tényállás mivolta iránt. Ezért mi, kerülve minden kombinácziót és konjektúrát, azt, ami a külpolitikai helyzetben ez idő szerint pozitívum, a következőkben foglaljuk össze: E hó 3-án adatott át a hatalmaknak a porta utolsó válasz-jegyzéke, mely több oldalról oly »vakmerően sértőnek« találtatott Európára nézve. E török válasz — mint ma reggeli lapunkban kifejtettük — elsősorban Angliának szól, a Gladstone-kabinet, mely már előre is készen volt ilyen válaszra a porta részéről, nem sokáig váratta a hatalmakat a maga viszonválaszával s nyomban rá, másnap, okt. 4-én a hatalmak már meg is kapták a londoni kabinettől egész sorát a javaslatoknak és indítványozott koercitív rendszabályoknak, melyek foganatosítása Törökország ellenében szolgálhat.