A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)
1880-10-19 / 274. szám
Szerkesztési iroda* Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok, tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. / 274. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Kedd, október 19. Kiadd-In'Vp.'trii s !Barátok-tere, Athanaeum-épülat földssípf. Elkífizetési díj : Portán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt. 1 hónapra . . ...................................... . 2 írt 5 hónapra . ■ ................................ ■ . Se 6 hónapra .......................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felü.1-fizetés negyedévenkint ....... I » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, október 18. Egymást érik a keleti fejedelmek kölcsönös látogatásai. A napokban Sándor bolgár fejedelem látogatta meg Milánt Belgrádban, hol nagyszerű ünnepélyességgel fogadtatott, minőt a szerbek soha sem láttak még Belgrádban. Erre nyomban híre érkezik, hogy Károly román fejedelem még e hétfolytában látogatja meg Ruszjukban a bolgár uralkodót. Arról azonban hallgat a krónika, hogy Miklós montenegrói fejedelem képviseltetni fogja-e magát Károly ruszsuki látogatásakor, mint tévé Sándor bolgár fejedelem Belgrádon léte alkalmával. Nem valószínű. És pedig igen könnyen érthető okokból, így hát alkalmasint meg lesz zavarva az orosz sajtó öröme, melytől annyira kápráztek Bremer Gortsakoff közlönyeinek, hogy a napokban már egészen biztosra fogták abalkáni fejedelmek és népek szövetségét I. Károly, I. Sándor, IV. Milán és I. Miklós között. Montenegró fejedelmének most nagyobb gondja van annál, hogy rendezvous-ra menjen ide vagy oda. Neki elég dolgot ad Dulcigno. De különbg is hiányos volna —ha volna — az a »balkáni szövetség« ; hiányoznék abból először is György görög király, ki úgy látszik, nem a keleti »udvarokat«, hanem Bécset, Londont, Párist és Rómát kereste föl: Csetinye, Belgrád, Bukarest és Szófia helyett. Már pedig a keleti népek és fejedelmek teljes szövetségét, úgy a mint azt ez idő szerint Londonban és Pétervárott óhajtják és értelmezik, képzelni sem lehet Görögország nélkül; már pedig Hellasnak többi szomszédaival sokkal ellentétesebb érdekei vannak, hogy sem azokkal egy kalap alá helyezhetné magát józanul. De még máskép is meg kell zavarnunk a pánszláv sajtó ujjongásait, azon megjegyzéssel, hogy a nevezett keleti fejedelmek, mielőtt elhatározták volna magukat, hogy egymásnál kölcsönös viziteket tesznek, mikhez oly messzemenő kombinácziókat fűznek Moszkvában és Prágában, jónak és tanácsosnak látták,előbb megfordulni és »bemutatni magukat« Bécsben is. Korai öröm tehát, úgy fogni föl e fejedelemkék látogatásait, mint melyeket a monarchiánk ellen irányul, s mint melyek épenséggel holmi keleti szövetséget czéloznának. Még ez utóbbi esetben is, a mi monarchiánkat illeti, az efféle »szövetségek« és komplett irozások miatt bizony nyugodtan alhatik. Csak más baj ne legyen, a »balkáni szövetségtől« vajmi kevéssé fáj a fejünk. Mosolyogni, igen, tudunk rajta, de megijedni tőle , az nem jut eszünkbe. És pedig azért nem, mert míg azt látjuk, hogy mióta Bulgária úgy a hogy megalakult és újra föltámadt halottaiból, Bukarest és Szófia között folytonosan a legélesebb súrlódások állottak fönn, melyek a diplomácziai összeköttetések megszakítására vezettek ; míg azt látjuk és tudjuk, hogy a bolgárokban forr a bosszú, a miért hogy Romániának jutott osztályrészül Dobrudsa, melyet számos bolgár mond hazájának, kik költ a pánbolgár párt már meg is indította a bolgár propagandát, mégpedig fegyveresen ; míg látjuk és tudjuk, hogy Románia remeg még annak gondolatától is, hogy a pánszlávizmus árjai összecsaphatnak fölötte. Továbbá míg előttünk áll a históriai és ethnographiai, politikai tény, hogy a bolgár, szerb és montenegrói fejedelmségek érdekei keresztül-kasul szelik egymást s a kérdéses területeket készek volnának, egymástól fegyveres erőhatalommal is elragadni, addig bizony minket csöppet sem nyugtalanítóak a kelet fejedelmi látogatásai s az azokhoz fűzött kombinácziók, melyek ép azon okból nem lehetnek veszedelmesekké, a melyekből lehetetlen megszületni a Kossuth által álmodott dunai konfoederácziónak. És nyugodtan olvassuk a keleti »udvarok« ünnepélyességeiről szóló tudósításokat, még annak daczára is, hogy a rendszerint hivatalos forrásból merítő »Pol. Corr.« szófiai levelezője nagy komolyan arra figyelmeztet, miszerint jóllehet tisztán csak a courtoisie színét igyekeznek adni az illetők e látogatásoknak, jó teszik a közelebbről érdekelt hatalmak, ha kissé utána hordják a zsindelyt, mert sokkal komolyabb dolgok vannak a háttérben, mint a hogy sejtetni engedik. — A delegácziókat f. hó 25 én fogadja ő felsége a budai várpalotában, és pedig déli 12 óra ,kor az osztrák delegáczio, d. u. 1 órakor pedig a magyar delegáczió fogadtatik. Az osztrák delegáczio f. hó 19-én d. e. 11 órakor az akadémia termében — a magyar delegáczió szintén 19-én d. u. 7 órakor tartja első ülését a nemzeti múzeumban a főrendiház üléstermében. Az ülést Bánffy Miklós gr. korelnök fogja megnyitni, a körjegyzői tisztet Szávy Olivér végzi. — A magyar delegáczió tagjai ma d. u. 5 órakor értekezletre gyűltek a képviselőház 1. számú termében. Az értekezleten a kormány részéről Tisza Kálmán miniszt.elnök és Orczy Bála k.ö felsége személye körüli miniszter voltak jelen. Bánffy Miklós gr. korelnök meg nyitván az ülést kijelöltettek elnökké: Tisza Lajos, az elnökké Haynald Lajos bibornokérsek, jegyzőkké: Baross Gábor, Hegedűs Sándor, Zichy F. Lajos gr., hiznagygyá Wodiáner Albert b. Az albizottságokba a következő kijelölésben állapodott meg az értekezlet: 1. hadügyi albizottság: Andrássy Aladár gr., Andrássy Mihály, Bánhidy Béla b., Baross Gábor, Dőry Lajos b., Éber Nándor, Gyürky Abrhám gr, Hegedűs Sándor, Inkey Nándor b., Iváka Imre, Kemény Kálmán b., Majthényi László b., Pór Antal, Prileszky Tádé, Pulszky Ágost, Ráday Gedeon gr., ifj. Wahrmann Mór, Zichy Henrik gr. 2. külügyi albizottság: Andaházy Pál, Andrássy Gyula gr., Angelics Germán, Apáthy István, Apponyi Albert gr., Bánffy Béla gróf, Bausznern Guido, Csernátony Lajos, Fáik Miksa, Festetich György gr., Haynald Lajos, Kármán Lajos, Kazy János, Kussevics Szvetozár, Láng Lajos, Schlauch Lőrincz, Szécsen Antal gr., Szilágyi Dezső, Vizsolyi Gusztáv, Zichy Ferencz gr. 3. tengerészeti albizottság: Berényi Ferencz gr., Dániel Ernő, Erdődy István, gr., Eszterházy István gr., Karácsonyi Guido gr., Károlyi Gyula gr., Rudics József b., Voncina Iván, Zichy Ferr. Lajos gr. 4. pénzügyi albizottság: Bánffy Miklós gr., Bartolovics János, Bohus Zsigmond, Boross Bálint, Fröhlich Gusztáv, Harkányi Frigyes, Károlyi Sándor gr., Sváb Károly, Szlávy Olivér, Wodiáner Albert b. 5. naplóbiráló albizottság : Andrássy „A HGNft TÁRCZÁJA. Zichy Mihály és Jókai. A minapában írtam Zichy Mihályról egy tárczaczikket, amelyben igyekeztem (nem is kellett hozzá semmi erőzetes) oly melegen szólni Zichy és környezetéről, amilyen melegen csak magyar művészről magyar író, s szíves házigazdájáról szívesen látott vendég szólhat. Czikkemet több tisztességes lap egész terjedelmében átvette, s igy eljutott az még az orosz kiadókig is, kik kik közül épen az, a ki Lermontoffot Zichy Mihálylyal illustráltatja, ezért egész őszinte hálás köszönetét nyilvánítja Zichyhez írt levelében. Annál nagyobb volt a bámulatom, mikor egy pesti német lapban sok idő múltával egyszerre csak azt olvasom, hogy ugyan haragszik ám Zichy Mihály azért a czikkért, amit róla írtam, hogy az mind nem igaz, ami ott írva van, különösen neheztel pedig azért, amit Miss Maryról, a tanítványáról elmondtam. Ez a német czikk még különben tisztességesen volt írva, s annálfogva én annak a helyreigazításait a »Hon«-ban azonnal közöltem; lehet, hogy a neveket nem jól jegyeztem meg, az adatokban emlékem hibázott, szívesen helyreigazítottam. Ami miss Maryt illeti, ha ő semmi sem volna egyéb, mint házi kisasszony, ahhoz, hogy beszélgetés közben mi szókat ejtett el, senkinek semmi köze sem volna, de miss Mary kiváló művésznő, aki azzal a követeléssel áll a világ előtt, hogy észrevegyék, sőt többet mondok, eredeti jellem, aki költői tanulmányozásra méltó , leírásomban az, amit mondott mint ironicus gunyor, mint sardonicus eszme szkra volt felhozva; hát ha még felemlítettem volna a nemzeti büszkeség fellobbanásait nála, amikkel egynémely harczias hivatású vendég támadásait visszatromfolta! Egy szóval Miss Mary egy önálló önérzetes jellem, akinek szabadon nyilatkozó szelleme van, nem pedig egy mannequin egy festő atelierben, aminek őt bókolói akarják bemutatni. — Hanem hát ha akadnak durae capacitatis emberek, akik ezt nem értették meg, azoknak a kedvéért megtettem, hogy kinyilatkoztattam a »Hámban, miszerint a művésznő szavait úgy kell fem venni, mint iróniát. Azt hittem, ezzel már most meg van nyugosztalva az egész ügy. Dehogy volt. Valami vidéki lapban megint csak előáll egy jámbor b irodalmi csiszlik, akinek az a mestersége, hogy más írónak a félredúlt csizmasarját helyreigazítsa , újra nekem esik, de most már nem kíméletesen, ahogy a német reporter tette, hanem azzal a gorombasággal, a mi irányomban magyar főtárstól dukál s még egyszer meghazudtolja, a miket már én helyreigazítottam és kimagyaráztam. Ezt tehette volna felőlem, én soha bele nem botlottam volna , de akkor fogja magát az én kedves kollégám, hirlapírói elnöktársam, a »Pesti Napló« szerkesztője, felszedi azt a vidéki lapban megjelent czikket s kiadja első helyen a saját lapjában, és bemutat engem még egyszer, mint egy országos hazugot, aki egy világhírű magyar művészszel, a vendégszerető hifigazdával s egy fiatal miveit hölgygyel rágalmazó mésra gorombáskodom. Már most hát én ennek az egész dolognak a megvilágítására kénytelennek érezem magamat közzétenni magának az érdekelt félnek, Zdhy Mihálynaktekt. 15-én hozzám írt levelét, szóró-szóra : »Mélyen tisztelt uram! Elszigetelten és beborítva Zala sorától, én vagyok az utolsó, a ki megtudja, hogy mi Somogy járatlan megyéjének legkisebb falujában lakom, hanem, hogy engem Helikonra szállásoltak. Újságot, nagyobb lelki nyugalmamra, én nem járatok, de íratja anyám a »Pester Zeitung«-ot, beküldi hozzám Saissy úr vagy Pázmándy barátom szívességből a »Gizette de Hongriet.« Ezen lapok kivonatjaiból látón, amit egyébiránt a napról-napra szaporodó és valságos processzió alakban hozzámjáró látogatók számáról mintegy előre éreztem, hogy valami nagynak, valami fontosnak kellett történni. Olvasom németül, olvasom magyarul, hogy Jókai Mór rólam irt. Olvasom a nagy bbrossz ügyetlen kivonatokat is. Ugyan már hol láthatom ezt az eredeti Jókai irta czikket? Elhozzák ezt is végtére, de csak a napokban. Ott látom milyen nagy barátsággal ajándékoz meg engem hazánk nagy írója. Az egész családi kör jelenlétében ünnepélyesen, amint az alkalom azt megkívánja, olvassuk e sz a czikket. Örömteljes meglepetés volt e czikk első benyomása, fogadja is ezért, habár elkésett, de őszinte, szívből eredt köszönetemet. No de már ilyen az ember : hiú és elégedetlen, azt hiszi, hogy Jókai, aki talán épen Mátyás diák valami szép tettét szedi még szebb versekbe, egy ilyen amolyan éhenhaló piktor életének adataira figyel: azt kívánja, hogy valami mellékes két színév, helyiség vagy ilyesmi pontossága megállítsa mestertollát gyors rohamában. A nagy író nagybecsű figyelmét csakis alázatos köszönettel kellett volna fogadnom. Parce mihi domine, peccavi. Megvallom, hogy néhány adatok nem azonosságát nemcsak én, hanem családom, aki ezeket igen jól ismeri, kiemeltük. Sajnáltam, hogy Ruprich barátomra, a tiptika készítőjére a nagy író figyelméből nem esett egy jótevő sugár, a szegény Maryra pedig az egész hét személyből álló fehérnép csata ráesett. No hiszen volt hadd el hadd. Megemlítendő, hogy családom tagjai körén kívül családunk résztvevő jó barátai füleltek a czikk fölolvasására. Ezen résztvevő barátok körében találkozott egy olyan, aki észrevételeinket nyilvánosan rektifikálni jónak találta. A »Hon« is figyelemre méltatta ezen rektifikácziót *). De azt, hogy ezen apróságokból még valami hosszú polémia is támadjon, ezt csakis P. J. ur közbenlötte okozhatta. Ezen igen szives ur, mint biz Isten elfelejtettem, milyen újság levelezője mutatta be magát. Egy amerikai ismerősünk is megjelent nálam. *) Ez volt a »N. P. Journsdf-b&D megjelent illadélmas unkk — J.ll. No most már vigan ment a feuilletonizálás ! megeredt az apró csata, Mary nélkülözhetetlen munkatársam és segédem. Nem igaz ! — De bsz igaz ! Hiszen a Deákképemen is ő festette a gyertyatartókat meg a bokrétákat. Jézus Mária ! majd ha megtudják azt is, hogy Mary rendezi és tisztítja a szindeszkámat, de az ecseteimet is ő mossa ki, pedig ezt angyali türelemmel és lelkesüléssel, akkor aztán mi érdem marad nekem ? mivé leszek én? egy csúnya hollóvá, aki Styx A ... és Mary tanítványának ragyogó pávatollaival czifrázza fel magát. P. J. úr jól írott és illő hangulatban tartott czikkét beküldötte nekem — ergo nem ő — hanem az ő czikkét felhasználó feuilletonisták csapnak ilyen lármát. A napilapok papírja nagyszabású, ezt coute, qui coute, valamivel tele kell tömni. — Dögvész, rabló- és öngyilkosságok, hála Isten gyéren vannak, de azért ritka madár egy Jókai-czikk. Hát elő vele, élő evvel az Ipolyi felejtett piktorral is, a ki ugyannyira feltolja magát a hazai közönség figyelmébe és a ki erőnek erejével a magyar festők sorában helyet akar usurpálni. Lehetséges és valószínű is, hogy én vagyok az első, aki önt, mélyen tisztelt uram ezen apró tollcsatára figyelmeztetem.*) stb. Én pedig önt mélyen tisztelt uram, csak arra kérem, hogy az én kizárólag hálás érzelmeimről barátságos figyelméért legyen meggyőződve. Legmélyebb tisztelettel és a legbarátságosabb üdvözletekkel az én és családom, (Maryt is hozzászámítva,) részéről maradok Zichy Mihály. Én Zichy Mihálynak ezen geniálisan irt méltányos és barátságos levele által teljesen igazolva érzem magamat a közönség előtt. S legyen felőle meggyő*) Nagyon jó ! Tehát csakugyan azt hiszi rólam, hogy én sem olvasok újságot. J. M.ződve, tisztelt barátom, hogy mindaz a meggyőződés, amit mint író és műértő, ő iránta, a művész iránt tápláltam, ezen szívélyes levele nélkül sem változott volna egy hajszálnyit sem. Kompozíczióinak, illusztráczióinak s egyéb művészi alkotásainak mindenkor az elragadtatásig bámulója vagyok, azoknak még a hibái is kedvesebbek előttem, mint sok másoknak az átgondolt virtusai; a legutóbbi képére pedig most is csak az az észrevételem, ami a búcsú kézszorítás melegében volt, hogy majd meglássa, menynyi ideig el fog azokon a csontokon rágódni a kritika! Sebaj az! Tömje be a kritika száját, majd legközelebb szellemelevenített hússal. Miss Maryt, a művésznőt pedig nyugtassa meg, kérem, az iránt, hogy aki nyilvános pállyán halad, annak hozzá kell szoknia, hogy nézik és hallgatják, s hogy azokból, amiket ő e rövid találkozás alatt mondott, ha valaki mist értett, mint finom sarcasmust és iróniát, akkor az az olvasónak a hibája volt. Egyébiránt nem erről van ám szó, hanem egészen másról. Ezek a széldalok azt gondolják, hogy én akárhová utazom, azért teszem, hogy ott a jövő választásokra korteskedjem. Zalán voltam, Zichy Mihálynál, akit az ottani nép, mint atyját, úgy tisztel; ezt azt hiszik, nem tehettem egyébért, mint hogy ott Gáspár vagy Miklós, vagy nem tudom, ki ott a követ? az ellen korteskedjem, ő vele egyetértve. Ezért kell Zichy Mihályt (nem a művészt, hanem) a tabi földesurat minden áron öszszeveszíteni Jókaival, (nem az íróval, hanem) a szabadelvű párti szervező bizottság tagjával. Ez az ő hitük és vallásuk. Az isten áldja meg Gáspárt, Imrét és Miklós Pistát mind a két kezével! Csak soha nagyobb bajuk ne legyen a világon, mint amilyet Zichy Mihály meg Jókai csinálnak nekik egyesült erővel! Hanem, hogy ehhez a szimpla manőverhez még a Pesti Napló is beszegődik, azt igazán mondom, hogy restellem. Jókai Mór, Aladár gr., Döry Lajos b., Kazy János, Kemény Kálmán b., Kussevics Szvetozár, Rudics József b. 6. gazdasági albizottság: Dániel Ernő, Eszterházy István gr., Wodiáner b. — A delegácziók holnapi ülésén előterjesztendő közös előirányzat az 1881 dik évre összesen 116.814,985 frt nyers szükségletet praeliminál, amelyből levonva a fedezetet 3.337,540 frttal, 113.477,437 frt tiszta szükséglet marad és miután a vámbevételek csak 3.769,613 forinttal vannak előirányozva, az összes fedezendő szükséglet 109.707,824 frtot tesz. Az összes fedezendő szükséglet-többlet az 1880-ra megszavazott öszszegekkel szemben ennélfogva 9.776.472 frtot tesz ki. A külügyminisztériumra ép úgy mint 1880-ra 3,526.020 forint összes tiszta szükséglet, a hadsereg rendes szükségletére 4,055.117 forint, rendkívüli szükségletére 3,478.500 frt összesen 7,533.617 frt többszükséglet, a tengerészet rendes szükségletére 484.313 frt, rendkívüli szükségletére 693.048 frt összesen 1.177.361 frt szükséglet-többlet van előirányozva úgy, hogy a hadügyminisztérium tiszta szükséglet-többlete 8.710.978 frtra rúg. A közös pénzügyminisztériumra 5959 frttal kevesebb, nyugdíjakra 40,900 írttal több és a közös számellenőrzésre 314 írttal kevesebb van praeliminálva, mint a mennyi 1880-ra engedélyeztetett. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében a múlt ülésszak végével félbeszakított működését a csődtörvényjavaslat folytatólagos tárgyalásával újból megkezdte. Tárgyalás alá került a javaslat II. részének 3. fejezete, mely a csődbiztosról, a tömeggondokról és a csődválasztmányról intézkedik. Igen élénk vita fejlődött a 93. §-nál, mely a csődbiztosi teendőket alternatíve bírósági tagra vagy közjegyzőre kívánja ruházni. Miután a javaslat ellen és mellett több oldalról nyomós okok hozattak fel, a bizottság többsége eltérőleg a javaslattól abban állapodott meg, hogy csődbiztosi teendőkkel mindig bírói tag ruháztassék fel. A másik fontos kérdés a tömeggondnok kirendelése volt. A javaslat rendszere szerint az ideiglenes tömeggondnokot a csődbíróság nevezte volna ki a végleges tömeggondnok pedig a hitelezők választtásának lett volna fentartandó. Ez ellenében a bizottság azon intézkedést fogadta el, hogy a tömeggondnokot a bíróság a csődnyitás alkalmával véglegesen, éspedig a saját hatósági területén, gyakorló ügyvédek sorából nevezi ki. Miután e megállpodáshoz képest a hitelezők választására vonatkozó intézkedéssek feleslegesek lettek, a javaslat 98. §-a kihagyatott. A javaslat többi §§-ai bezárólag a 111. §-ig lényegtelen módosításokkal elfogadtattak. Ezzel a bizottság a javaslat 3. fejezetének tárgyalását befejezte. A legközelebbi, okt. 20-án tartandó ülésen a tömeg zár alá vételére és leltározására vonatkozó intézkedés fog tárgyaltatni. A háziiparoktatás ügyében ma délelőtt a kereskedelmi minisztériumban Matlekovics Sándor államtitkár elnöklete alatt értekezlet volt, melyben a kereskedelmi minisztérium részéről Németh miniszteri tanácsos, Herich és Gruin osztálytanácsosok, a közoktatásügyi minisztérium részéről pedig Buzogány miniszteri titkár vettek részt. A háziipar fontos ügyének beható megvitatása után határozatkép a következők mondattak ki : 1. Dolgoztassák ki áttekinthető összeállítás az e téren eddig történtekről, nevezetesen a nőipariskolák tanműhelyeinek számáról, továbbá arról, hogy a kormány eddigelé mily összegekkel támogatta a háziipart, és hogy a minisztérium az egyes tanintézetekkel szemben mennyi időre kötelezte magát ezen támogatásra. 2. Határoztassék meg az e tárgyra vonatkozó teendők iránt a közoktatásügyi és kereskedelmi minisztériumok közötti viszony. 3. Alakíttassák az egyöntetű eljárás lehetővé tétele érdekében egy a kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumok, valamint az egyes érdekelt testületek és kamarák képviselőiből és kiváló szakférfiakból álló központi közeg, illetőleg iparszakoktatási tanács. Az ezen pontozatokra vonatkozó előterjesztések most már ki fognak dolgoztatni a kereskedelmi minisztérium kebelében. — Philippovich báró táborszernagy határőrvidéki parancsnok, miután a miniszterelnökkel pénz- és kereskedelemügyi miniszterekkel az utóbbi napok folyamában ismételten értekezett azon módozatok megállapítása iránt, melyek mellett a határőrvidék bekebelezése foganatosítandó volna; ma viszszautazott Zágrábba. — A bolgár fejedelemnek a szerb fővárosba való érkezése — mint a Berjeg írja — arra a reményre jogosít fel, hogy megveti alapját két nép szoros közeledésének és megerősíti kölcsönös viszonyukat úgy annyira, hogy segedelmével az európai szárazföldnek minden megrázkódtatása nélkül könynyen lesz elérhető a keleti problémának békés megoldása. E probléma megoldásának kulcsa a balkáni keresztyének kezében van , sőt maga Angolország is e meggyőződésre jutott, tehát minél szorosabban tömörülnek össze, minél inkább egyetértők lesznek tetteik és törekvésükben, annál biztosabban és hamarább valósul meg az Európától számukra kijelölt feladat. Ebből a szempontból véve a dolgot, — végzi nevezett lap — mi oroszok a bolgár lapokkal egyetemben csak szívből üdvözölhetjük a bolgár fejedelemnek Szerbia székhelyére való megérkezését.« — Berlinből, megbízható forrásból azt a nevezetes tudósítást közük a »P. Ll.«-al, hogy a német kormány elhatározta, miszerint nem fog többé részt venni a hatalmak közös rendszabályaiban a porta ellen s Gladstonet nem fogja tovább követni útjain. Németország, Ausztria-Magyarszág és Francziaország elhatározták, hogy Keleten a status quo békés politikájához fognak ragaszkodni se három hatalom nem fogja támogatni Görögország messze menő követeléseit. A karmeliták és barnabiták kiűzetését Parisból tegnapelőtt reggel Clément és Dulac rendőrbiztosok, kik a jezsuitákat is kiűzték, egészen váratlanul vitték végbe. Hírlapíró nem volt jelen s a tiltakozás végett kiküldött Riant községi tanácsos is későn érkezett Midőn a biztosok a karmeliták kápolnájába léptek a rue de Pompe-ban, az oltár előtt misemondó papot találtak ornátusban, ki azonnal el akart szaladni, hogy társait tudósítsa a rendőrség megérkezéséről. A biztos azonban útjába állt s kérte őt, misézzen tovább. Midőn a pap bevégezte miséjét, Clément biztos igy szólt hozzá: »Vezessen engem a törvény nevében főnökéhez.« A pap némán vezette a rendőrséget Albert atya főnök elé, aki ezt mondta: »Nem lepnek meg minket, mert különben elbarrikádoztuk volna magunkat és ellenállhattunk volna.«Clément erre felolvasta a belga Szaniszló atyának és a spanyol Illés atyának a kiutasító rendeletet, mely szerint ezeknek 24 óra alatt kell elhagyniuk Francziaországot. A többi papok czelláikba mentek, összecsomgolták holmijokat, vártak, mig u. n.erőszakot alkalmaznak, vagyis vállaikat megérintik. Az ajtó küszöbénél gyűltek össze, hol a rendőrség megérintette vállaikat s azután egy készen tartott kocsiba szálltak, mely őket a papok által megnevezett helyre vitte. Egyikök a madridi herczegnőhez szállt. A biztosok ezalatt a lepecsételéshez fogtak. »Ez a házi jog megsértése« szólt Albert prior. »Téved, — válaszolt Dulac biztos — ez a rendeletek végrehajtása.« Két beteg visszamarad. Később konstatáltatott, hogy a pátereket abban a pillanatban lepték meg, midőn tanácskoztak, hogyan gyakoroljanak ellenállást Különben Albert priore szavakkal mondott köszönetet: »köszönöm az udvariasságot, hogy a legudvariasabb biztosokat küldték nekünk.« A barnabiták házában Clément és Dulac 7 órakor jelentek meg. Itt 5 pap volt és a prior. Négy közülök olasz, kik az olasz nagykövetségtől kértek tanácsot, mely azt javasolta nekik, tegyenek a törvény szerint. A páterek aláírták a rendeletet, mely őket Francziaországból kiutasítja. A prior a ház őrizetére visszamaradt, mire a biztosok az ajtókat lepecsételték. E pillanatban előre rohant Riant kiabálva és tiltakozva: »Nem lesznek mindig büntető minisztereink!« »Ezt ön nekem már a jezsuiták kiűzetésénél mondta«, válaszolt Dulac biztos. • »Nevezze meg nekem a rendőrök neveit, kik önnek segítettek«, követelte Riant. — »Ezt nem mondom meg önnek, válaszolt Dulac, de felszólítom önt, távozzék. Midőn Riant tovább is tiltakozott, egyszerűen kiutasittatott. Bordeauxban a rendőrség a mise alatt érkezett, melynek bevégezte után a kápolna kiüríttetett. A prior lakásához vezető ajtót fel kellett törni. Itt tanácskozást tartottak. Az egyes czellákhoz vezető ajtókat is erővel kellett feltörni. Feltűnő, hogy minden konventben vannak beteg páterek. A rendeletek végrehajtása tegnapelőtt 13 megyében ment végbe. Egyesekben a bírák leköszöntek. A nép mindenütt nyugodtan viselte magát vagy a kormányt éltette. Guibert párisi érsek Constans miniszterhez f. kó 7-én fenyegető levelet intézett, melyben sajnálatának ad kifejezést, hogy Freycinet, ki tapasztalás és gondolkodás által megvilágosítva, az egyházi viszályoknak véget akart vetni, kénytelen volt leköszönni. Az érsek ezután ecseteli levélben a rendeletek keletkezését. A rendeletek — úgymond — visszhanghoz hasonlítanak a múlt időből. Napirendre térhet-e a kormány a bírói lemondások és más tüntetések fölött? Ezután felsorolja az érsek a veszteségeket, melyeket Francziaország a kongregácziók feloszlatása által fog szenvedni. Francziaország vesztene tekintélyéből, ha a fokföldi, khinai, abessziniai sat. misszióknak be kellene szüntetniük tevékenységüket. A kormány és a kamara nem csalhatatlanok. A történelem elég sok tévedést mutat fel, melyeket ki kellett javítani. A kormány azt a hitet fogja ébreszteni, hogy az egyház és a köztársaság ellentétet képeznek; attól a naptól kezdve, melyen ez a meggyőződés utat tör magának, a vallásnak sokat fog kelleni szenvedni, de azért nem megy tönkre; a köztársaság magánsúlyos sebeket fog ütni, mert Francziaország a keresztény Európa közepett nem fog akarni úgy állni, mint egy isten és vallás nélküli nemzet. A képviselőház pénzügyi bizottságából. A bizottság ma d. e. 10 órakor Szontagh Pál (nógr.) elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetését. A kormány részéről jelen voltak: Erdédy Pál közlekedési miniszter, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter, Hieronimy közi. min. államtitkár, Takács minisztertanácsos és a távirda főigazgatója, Gervay a posta főigazgatója, Hilbert pénzügyi főtanácsos. Dániel Ernő előadó a tárca költségvetését terjesztvén elő, jelzi azon átalakításokat, melyek a jövő évre az eddigi beosztástól eltérnek, és melyek részint a vasúti és hajózási felügyelőség átalakítása, részint a posta és távirda átvétele alkalmából eszközöltettek. Ajánlja a költségvetést a részletes vita alapjául való elfogadásra. Erdődy miniszter az átalakításokra vonatkozólag utal részint a képviselőház által hozott határozatokra, a közhajtásra és a tapasztalat által kijelölt czélszerűségre. Ilyen czélszerű intézkedés volt, hogy mindazon hajózási, vasúti és tanifa ügyek, melyek eddig részben a felügyelőségnél végeztettek, most egyenesen a központba vonattak s a hatáskörök szabályoztattak. A műszaki tantács szervezésére igen nyomós indokul szolgál azon körülmény, hogy a főfelügyelőség által saját hatáskörében összeállított tervezetet felülvizsgálni és a kivitelbe vágó netalánt változtatásokat meghatározni egyedül a miniszternek magának igen nagy felelősséggel járó gondot okozott, ezért szükséges volt szakértő erőkből egy ilyen műszaki tanácsot szervezni. Hegedűs Sándor a tett intézkedéseket és szabályszerű elkülönítéseket részint czélszerűség, részint a ház határozata által indokoltnak tartja,a főfelügyelőség jelenlegi szervezését és feladatát tekintve, azt