A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)

1880-10-01 / 256. szám

­­k e­­t Duscigno és a hatalmak. Ismét serényen működik a táviró a porta és a fák, továbbá ezek és a flottaparancsnokok kö­­zt angol kormány épen ma tart tanácsot it, hogy mikép lehetne a dulcignoi incidensből len véget vetni az európai török uralomnak, az angol kormány igen krutális dolgokat for­­­ fejében, azt félhivatalos lapjainak vehemens fából is lehet következtetni, mert erélyesen sür­­i Anglia harczias fellépését Törökország ellen, kon esetre is, ha ez az európai konczert teljes romlására vezetne. Természetes, hogy e vállalat,­yaitnak O­r­o­s­z o r­s­z­á­g támogatására is. It nevezetes adalékot a fenforgó ügyhöz meg a »Köln. Zig« után, hogy a szultán fratilag a német császárhoz folya­­stt közvetítésért, a német császár azon­, szintén sürgönyileg tudata a szultánnal, misze­­ronálja, hogy nem teljesítheti a szultán kiván­­os hangsúlyozá a berlini szerződés végrehajtó­­szükségét. Hogy monarchiánk, Német- és F­r­a­n­­ciország nem fognak Törökország ellen sem­­­lenséges, háborús aktusba bocsátkozni, azt forrásból esti lapunkban már jelentettük s még Francziaországot illetőleg azon tudósítással­­egészíthetjük ki, hogy a franczia­­hajók nem fognak ugyan háborús módon fellépni Scigno ellen, de nem is térnek vissza Toulonba, sem annak jeléül, hogy Francziaország is helytele­­pozta ismeretes magatartását, ott fognak ma­ld a többi hajók sorában,­­ az osztrák-magyar és­zt flottával semlegesen. Párisból jön azon szintén felette fontos tudósi­­togy az olasz kormány szintén elhatározta, mi­olasz flotta semminő háborús ad­ás-­egyen részt. Gravozából szept. 29-ki kelettel jelentik a kezeket.Míg a hatalmak nem jutnak ismét közös álapodásra a flotta-parancsnokoknak adandó instructiók felett, minden függőben id.­­A leghatározottabban és biztosan állítják, hogy montenegrói népben legcsekélyebb sincs Dulcigno elfoglalására, ha­lál Nikita fejedelemnek az ideája és vágya, s népét kereskedelmi és tengerészeti tevékenység­ije. A montenegrói nép eme hangulata annyi­­megy, hogy Antivaribjan a montenegrói hely­­kívül egyetlen egy montenegrói t Ülepedett meg, noha többeknek házak és ajánltattak fel ajándékba. * * * Jerr Walterlord skutarii külde­­ila »Times« f. hó 26-ról Gravozából hosz­­­lemést k­özöl, melyet ugyan a dolgok leg­­tö­­zben túlhaladt, de még mindig dolgokat, a­mi többre, mint retrospek­­that számot. W­alter lord és C­a­­­­­­ty, — írja a »Times« levelezője, é­prezvén, azonnal meglátogatták a kül­­még az este kihallgatáson voltak elemnél. A beszélgetés folyamában a tőnek adott kifejezést, hogy csapa­cTC V öti w niUluDn—nun vxu­g uo vcunu'unxivi—­­ ezeket legyőznék. Teljesen kész, úgymond, elő­­ülni, mihelyt az egyesült hajóhad parancsnoká­­rra vonatkozó értesítést vesz. Az albánok hadi 6—7000 emberre becsülte. Sh­utariban Kerr tiza pasánál nem hivatalos látogatást tett. Ki­­kifejezte reményét, hogy Dulcignót vérontás is adja át, ha erre időt adnak neki és az élőké­­tek nagy óvatossággal tétetnek meg. Azt mondta, hogy a Dulcignóban egyesült al­kat iparkodik rábeszélni, hogy hónukba vissza­­­k és hogy a Bojana-hidra Skutari mellett és h­­elvezetes, hogy minden tódulást Dulcig­­megakadályoz­on. Úgy vélekedett, hogy ha a enegróiak Dulcignót megtámadnák, az albánok zg Podgoricija ellen intézett támadással viszoz­ik. A Skutari és Dulcigno közti összeköttetés zakításának nagy jelentőséget tulajdonított, hogy ez esetben a dulcignóiak részéről véget ér­ellenállás. A sürgönyök, melyek Dulcigno­­t­­at kérték, Kerr Walter lord által f. hó 20-án ,­ hivatalos módon adattak át Hadsi Ozmán­­ak, a skutarii főkormányzónak. Hadsi Oz­­mtam adta vissza a látogatást, de f. hó 21 és ■Kerr lordnak hivatalos válaszok lettek két­,sza­pasan­ hozó intézeti­ felszólításra szó­szt válaszolta, hogy maga semmit se tehet a fi, hogy minden parancsot Konstantinápoly kapnia és hogy eddig nincsenek határozott ásai a hely átadására vonatkozólag. Világosan tette, hogy addig, mig határozott utasításokat ad Konstantinápolyból, Dulcignót az ottomán ilom egy részének kell tekintenie és a monte­­iak minden előnyomulásának vagy a hajóhad­i akcziójának erőszakkal fog ellenállni. Pa­­toksága alatt áll tizenkét zászlóalj gyalogság, felül 6000 ember és igen jól kiszolgált lovas égi üteg. A­mi az albánokat illeti, Skutáriban szólték, hogy csak 2000 áll a montenegrói csa­­t­a szemben, de számukat, úgy látszik, nagyon ecsülték. plán­ Kerr Walter lord küldetése ily­eó­­en halul ütött ki, nem maradt más hátra, füinyébe visszatérni és ismét a tengernagyhoz jótt osztályok s a pár­tarán­yok. "veszik olvasóink a képviselők osztályan­­évsorát. E névsor kommentáréul érdekesnek­­ a következő, megközelítőleg hiteles számítást­­, mely tatjékozóul szolgál a pártok számára­­nézve úgy az osztályokban, mint a ház pléni­­. A most kisorsolt kilencz osztály közül a lelkt párt relative mind a kilenczben nagy­­ben van. Abszolút majoritása az ellenzék árnyalatának együtt van egy osztályban, az . A pártok (ellenzék s kormánypárt) egyfor-­ mal vannak a harmadik és negyedik osz- A többi hat osztályban a kormánypártnak olut majoritása. Számításunk szerint: kmp. ellenzék kmp. e. e. pb. tg.^ 219 8 8 ^285 4 9 8 2 13 / 236 8 9 Megjegyezzük, hogy e számok tökéletes hiteles­ségéről jót nem állhatunk, azt azonban mondhatjuk, hogy egészben véve alig lehet egy-két különbség s az arány mindenesetre ugyanaz. A számításba, mint a főszámok összegéből kiderül, a horvát képviselők nem vetettek föl, s így a kormánypártnak itt kimuta­tott 41 főnyi többsége tisztán a magyarországi kép­viselők közül kerül ki. A horvátokkal együtt az úgy is jelentékeny többség sokkal nagyobb. I. o­sz­t­á­l­y: Andaházy Pál, Dessewffy Aurél gróf, Királyi Pál, Farkas Elek, Molnár Aladár, Mo­­csáry Géza, Cserfán Károly, Péchy Jenő, Soos Gá­bor, Szeberényi Gusztáv, Helfy Ignácz, Markovich János, Engelmayer József, Balázsi Lajos, Kende Ka­mil, Pongrácz Adolf gróf, Horváth Lajos, Orbán Ba­lázs, Tibál Antal, Horváth Boldizsár, Pap Sándor, Metzner Gyula, Kármán Lajos, Szongoth Jakab, Lipov­itzky Sándor, Miklós István, Somssich Imre gróf, Lika Döme, Mara Lőrincz, Teleky Géza gróf, Mihályi Péter, Szuhány Ödön, Kozma Parthén, Ug­rón Ákos, Strevoi Miklós, Antal Gyula, Szontagh Pál (gömöri) Bethlen András gróf, Scitovszky Já­nos, Tury Samu, Dárday Sándor, Széll Kálmán, Be­­niczky Ferencz, Istóczy Győző, Szabó Márton, Dá­niel Pál. II-i­k osztály: Beöthy Algernon, Dessewffy Kálmán, Urányi Imre, Stoll Károly, Horváth Károly, Horváth Gyula, Bernáth Dezső, Szalay Imre, Zichy Ágost gr., Degré Alajos, Vidovich Ferencz, Földvá­­ry Gábor, Latinovich János, Lükő Géza, Szapáry Gyula gr., Bujanovich Sándor, gr. Teleszky István, Trefort Ágost, Forgách Antal gr., Mednyánszky Ár­pád br., Nehrebeczky György, Bánffy László b., Be­­zerédy Dénes, Zsilinszky Mihály, Izsó Gyula, Boross Jenő, Kulcsár Lajos, Jeszenszky Sándor dr., Hiero­­nymi Károly, Constantini György, Thaly Kálmán, Galgóczy Sándor, Fabriczius Károly, Almássy Sán­dor, Máday Lajos, Csávossy Béla, Palik-Acsepny Teo­dor, Rónay István, Hevessy Benedek, Simó Lajos, Hadzsics Antal, Mandel Pál, Üchtritz Zsigmond b., Tors Kálmán, Teleky Domonkos gr., Móricz Pál. III. osztály: Onossy Mátyás, Mende Bódog, Gaál Endre, Bánhidy Béla b., Popovics Vazul, Hérits Antal, Gáspár Lajos, Janicsáry Sándor, Hermann Ottó, Szilády Lajos, Verhovay Gyula, Mudrony So­ma, Szakáll Antal, Vargics Imre, Tassy Béla, Gaál Jenő (felvinczi), Sántha Lajos, Wieland Arthur, Ma­­ximovics Miklós, Gyurgyik Gyula, Ugrón Gábor, Fáik Miksa, Hedry Ernő, Lukácsy Béla, Bakay Nán­dor, Bánffy Béla gr., Lehoczky Egyed, Boross Bálint, Szathmáry Miklós, Boér Antal, Lázár György, Mics­­ky Lajos, Madarász József, Széchenyi Pál gr., Michl Jakab, Barta János, Ivády Béla, Szikszay Lajos, Szőgyény László, Máriássy Aladár, Lichtenstein Jó­­zsef, Németh Albert, Unger Alajos, Kemény Géza b., Andrássy Mihály, Tomcsányi László. IV. osztály: Nagy Ferencz, Hodossy Imre, Missies János, Tischler Vincze, Gödel Károly, Tol­­nay Gábor, Grünwald Béla, Nagy György, Hegyessy Márton, Ernuszt Sándor, Gebbel Károly, Apáthy István, Emmer Kornél, Berke József, Karuch Jó­zsef, Vesztei­ Imre, Luppa Péter, Farkas József, Ivánka Imre, Péchy Manó gr., Hunkár Sándor, Lu­kács Béla, Láng Lajos, Lukács László, Krajcsik Já­nos, Graffitis Károly, Hofgräff János, Wenckheim Frigyes gr., Gál Jenő (pécskai), Gergelyi Tivadar, Bárczay Ödön, Mihajlovics János, Szemző Gyula, Ro­­honczy Gedeon, Dimitrievics Milós, Lembery István, Szende Béla, Lónyay Menyhért gr., Hegedűs László, Thuolt István, Szlávy Olivér, Kemény Domokos b., Bánffy Albert b., Papp György, Matuska Péter, Sza­kály Antal. V. osztály: Éles Henrik, Kaszap Bertalan,­­Tacssonyi Lajos, Kautz Gyula, Zsigmondy Vilmos, isarossixanor, Paczolay Janos, pokai xu­or, xiuan­j­i Emil, Majzik Viktor, Kada Elek, Odescalchi Arthur hg, Tisza László, Csapó Kálmán, Gombár Tivadar, Lázár Lajos, Mayer József, Urbanovszky Ernő, Szeberényi Andor, Szederkényi Nándor, Román Sán­dor, Kesztner Henrik, Kuhen Károly gr., Schmausz Endre, Kemény Gábor b., Nagy Gábor, Nagy Ist­ván, Halász Bálint, Gidófalvy Albert, Bessenyey Ernő...Fröhlich Gusztáv, Somssich Iván gr., Szeni­­czey Ödön, Székely Elek, Lészay Lajos, Füzesséry Géza, Szily László, Csanády Sándor, Madarász Jenő, Kazy János, Varga Károly, Beöthy Ákos, Ercsey Géza, Pulszky Ágost, Szabó Sándor, Vécsey Tamás. VI. osztály: Bakon József, Plachy Tamás, Ragályi Aladár, Bausznern Guidó, Bicskey Kálmán, Rakovszky Géza, Ráday Gedeon, gr. ifjú Luka Lajos, Rakovszky István, Rakovszky György, Korizmics László, Bittó Béni, Schreiber Ferencz, Odescalchi Gyula Lg., Pap Lajos, Ráth Károly, Zay Adolf, Osi­­der Károly, Biró Kálmán, Simonyi Lajos b., Polti Mihály, Szabó Imre, Domahidy István, Ormós Zsig­mond, Scheffer Antal, Pauler Tivadar, Orosz Mihály, Sárközy Aurél, Geisz László, Bay Géza, Krajcsik Ferencz, Kállay János, Gulner Gyula, Ajkay Gyula, Novák Gusztáv, Hollósy Károly, Hoffmann Pál, Probstner Arthur, Simonyi Ernő, Miksa Elek, Ap­­ponyi Albert gr., Bakics István, Jankó Miklós, Or­­dódy Pál, Vladár Ervin. VII. osztály: Kun István gr. Berchtold László gr. Ürményi Miksa, Szabovlevits Mihály, Podmaniczky Frigyes b., Pongrácz Lajos, Potoczky Dezső, Ráday Gedeon gr., id. Prónay József, Pogány Károly, Perczel László, Bódogh Albert, Simony Gyula, Perényi Zsigmond b., Bittó István, Révay Gyula b., Ocskay István, Károlyi Tibor gr., Jakab Bogdán, Funták Sándor,, Zsíros Lajos, Dőry Dénes, Varró Soma, Kulányi Árpád, Szerb György, Szi­tányi Bernát, Juraszek Ferencz, Harkányi Frigyes Doda Traják, Tisza Kálmán, Hunyadi László gr., Csáky László gr., Széll György, Bohus Zsigmond, Barcsay Ákos, Surka Bazil, Mukics Ernő, Dániel Gábor, Szilágyi István, Lipthay Béla b., Karácsonyi Guidó gr., Kende Tibor, Juhá­sz Mihály, Mikó Bá­lint, Pilisi Ferdinánd. VIII. Osztály: Hegedűs Sándor, Dániel Ernő, Hosztinszky János, Zalai István, Pulay Kor­nél, Tanárky Gedeon, Takácsy Sándor, Sztojkovics Péter, Szentiványi Árpád, Décsy Sándor, Csernátony Lajos, Kovách László, Sváb Károly, Kerntler Fe­rencz, Bartal János, Vidlicskay József, Mocsáry La­jos, Beniczky Gyula, Radvánszky Béla, K. Mezey Ferencz, Komjáthy Béla, Rádó Imre, Nemes Nándor gr. , Poór Antal, Taray Andor, Dacsó Pál, Szirmay Ödön, Justh György, Wodiáner Béla, Hazay Ernő, Wahrmatin Mór, Ernuszt Kelemen, Prileszky Tádé, Lázár Mihály, Végh Aurel, Kossuth Mihály, György Endre, Irányi Dániel, Ulyasevics Jenő, Békássy Ká­roly, Fernszeg Sándor, Smerzing Tádé b., Kemény Kálmán b., Gorove István, Simonics Iván. IX. osztály: Pilisy László, Kiss Albert, Künte József, Eötvös Károly, Rudics József b., Páz­­mándy Lenes, Szájbely Gyula, Knöpfler Vilmos, Szi­lágyi Dezső, Kövér Károly, Bereczky Sándor, Kacz­­vinszky Ede, Éber Nándor, Csatár Zsigmond, An­drássy Gyula, Siskovics Tamás, Bárczay Miklós, Zsámbokréty József, Sponer Andor, Halassy Gyula, Janko­vics Miklós, Várady Gábor, Jászay Antal, Majoros István, Wodiáner Albert b., Chorin Ferencz, Csávolszky Lajos, Joannovich György, Markhot Já­nos, Vizsolyi Gusztáv, Sennyey Pál b., Ocskay Ru-Duka Imre. A horvát képviselők következőleg sorsoltat­­tak ki az egyes osztályokba: I. osztály: Gyurgyevics Vazul, Vidrics Lő­rincz, Kussevics Szvetozár, Horváth Péter. II. osztály: Bartalovich Iván, Strazimir Károly, Antolek Oresek Károly, Sale Vince. III. osztály: Ozsegovich Lajos b., Bedeko­­vich Kálmán, Zsivkovich János, Szubotics János. IV. osztály: Stekovich János, Kotur Va­zul, Popovich István, Loncsarics Márk. . V. osztály: Jordán Antal, Kukuljevich Iván, Vojkffy János gr. Mrazovich Máté. VI. osztály: Derencsin Marian, Schramm Lipót, Türk Ferencz, Berutta József. VII. osztály: Mihalovich Károly, Cerna­­dák György, Jozipovich István, Vuscsich József. VIII. osztály : Miskatovich József, Kres­­tich Miklós, Zindl Antal. IX. osztály: Voncina Iván, Rubidó Zichy Radoslav, Kaiser Ferencz. A pénzverés és banktartalék Angliában, Francziaországban és Németországban. Miután Európa nyugati államait egy gazda­sági kérdés sem érdekli most annyira, mint az ércz­­pénzviszonyok mikénti alakulása, érdekesnek tartjuk erre vonatkozólag a londoni »Economist« mai számá­ból a következő adatokat átvenni: A nemes­fémek megfelelő s helyes forgalma oly nagy fontossággal bír minden országra, hogy nem csodálkozhatunk azon, ha törvényhozási úton oly intézkedések léteznek, a­melyeknek az a czéljuk, hogy a pénzforgalom magasabb fokon tartassák, mint a minő a természettől volna. Az erre vonatkozó gazdasági törvényt Ricardo oly világosan kife­jezte, hogy világosabban már nem is lehetne: »Az arany 8 ezüst választatván átalános forgalmi eszköz gyanánt, a két nemes fém a kereskedelem igényei szerint oly arányban van az egyes országok közt megoszolva, hogy egészen a természetes forgalomhoz alkalmazkodik, mely fennállna, ha ily fémek nem is léteznének s a forgalom els­ő cserébe vétetnék.« Min­den kísérlet, mely ezen változtatni akar, okvetlen ha­jótörést fog szenvedni. A hatásnak kis időre tán el­­lentállni lehet, de a kereskedelmi követelmények fo­lyama előbb-utóbb minden gátat elseper. E szempontból érdekes lesz a nemes­fémek ál­­ladékát Európa három elsőrendű kereskedelmi álla­mában Angliában, Francziaországban és Németor­szágban szemügyre venni. Anglia jelen pénzének veretése 1816 óta van folyamatban. Előbb is vertek ugyan már nagymennyi­ségű guineákat, de azok már régóta kimentek a for­galomból. Az aranypénzverés a sovereign alakjá­­ban közel 300 millió font sterlingre rúg, mint a kö­vetkező számok mutatják: 1816-tól 79-ig veretett: arany ezüst együtt­e­s £ Angliában 241.952,909 26.597,721 268.550,539 Melbourneben (1872—79) 13.405,500 .... 13.405,500 Sydneyben (1855-79) 43.947,000 .... 43.947,000 Összesen 296.305,3 9 26.597,721 825.904,030 Francziaország jelen éretpénze, az arany és ezüst fr. pénzek, sokkal nagyobb összegre rúgnak, mint Anglia vert pénze. 1795—1879 végéig mintegy 350 millió font sterling aranypénz veretett, s ezen­kívül ezüst pénzt is 220 millió font sterling értékben vertek. És pedig veretett: 100 frankos arany 1.979,526 font sterling 50 frankos arany 1.873,338 • . • 40 frankos arany 8.177,294 . . • ............. 20 frankos arany 289.898,516 . . . ............. 10 frankos arany 40.545,664 . * . 5 frankos arany 9.877,606 . . . ............. 008.1*0^1 Összesen 569.290.045' fontsterling. Miután az arany pénz nagyobb része Franczia­országban 1848. után s az ezüsté 1848. előtt veretett, érdekes lesz az ezen év óta történt pénzveretést An­gliában és Francziaországban összehasonlítani. 1848-tól 1879-ig veretett: arany ezüst együtt N.-Britanniában £ £ £ Angliában 151,939,951 — — Ausztráliában 57.352,500 13.022,174 — 209.292,451 13,022,174 222,314,625 Francziaországban vezetett: £ £ £ 1848—79-ig 301.781.092 61.949,800 363.730,892 Francziaország tehát az utóbbi harmincz év alatt kétszer annyi érempénzt veretett, mint Anglia, s ha az Ausztráliában történt pénzverést is tekintet­be vesszük, még akkor is sokkal nagyobb a franczia pénzverés. A franczia veretű pénznek nagy forgal­mát kimagyarázza az, hogy e pénz Belgiumban, Svájcz­­ban, Olaszországon is forog, nem is említve a többi államokat, melyek a latin unió pénzét elfogadták mint Spanyolország, Görögország, hol a franczia arany pénz ép úgy forog mint saját hazájában. Nem kell azonban gondolni, hogy mind­ezen kivett pénz még most is megvan. Van számos ok, mely azt idézte elő, hogy úgy az angol, mint a franczia pénzek be let­tek olvasztva; de ha ezt számításba vesszük is, bizo­nyos az, hogy kevesebb sovereign mint frankos pénz van a forgalomban. Németország pénzverése, mint tudva van, sokkal újabb eredetű, s ez tett: arany ezüst együtt­e £ £ 1871-től 1879-ig 85.912,337 21.127,869 107.040,206 Ezt azonban nem lehet tiszta hozzáadásnak te­kinteni Európa pénzében. Mert Németország a maga ezüst pénzének legalább is a felét más államok arany pénzéből verette. A német pénzverdékben felhasználtatott: £ Németországi pénz 4.471,238 érezrúd .... 43.050,283 Más országbeli s főkép franczia pénz 36 574,037 Összesen 84.095,558 Hogy a rúdaranyból is mennyi vétetett más államok pénzéből, azt lehetetlen ugyan megtudni, de bizonyos, hogy ennek nagyobb része is beolvasz­tott pénz. És már most nézzük azt, hogy mennyit tesz az egyes bankok ércztartaléka. Anglia bankjának érczkészlete egészben véve arany s az 27.500,000—28.000,000 font ster­lingre rúg. Sajátságos, hogy körülbelől ugyanakkora ez az érczkészlet, mint a­mekkora arany készlete van most a francziaországi banknak, s az is nevezetes, hogy az angol bankban levő aranynak legnagyobb része franczia veretű frankokból áll. A franczia bank­ban idegen veretű aranypénz csak igen kis mennyi­ségben a múlt év végén 1.300.000 font sterling volt. A franczia bankban levő ércttartalék, miután az arany és az ezüst frankos egyenlően tör­vényes fizetési eszközt képez, egészben veendő szem­ügyre. Arany Ezüst­ér­mi Párisban 12 564,560 26.639,720 A fiókokban 16.691,600 23.667,600 29.256,160 50.307,320 Összesen A német birodalmi bank érczkészlete tesz ez idő szerint 26.000,000 font sterlinget. És ez az összeg csekélyebb, mint akár Angolor­szág akár Francziaország bankjának arany készlete. Miután azonban a német birodalmi bank nem tünteti ki külön az arany és ezüst pénzt, lehetetlen biztosan megmondani, hogy mennyi aranypénz van a bankban. A hir azt tartja, hogy a bank birtokában van úgyszól­ván az egész ezüst tallérokból álló készlet, melyet 17 millió font sterlingre becsülnek. E szerint a bank aranykészlete csak 9 millió font sterlingre rúgna. Úgy az arany mint az ezüst törvényes pénz, de kül­földi keresletre nem mind a kettő egyaránt használ­ható. Nem csoda tehát, ha Németország sokkal in­kább megérzi mint akár Anglia akár Francziaország bankja a rá nézve kedvezőtlen váltófolyamot. A mondottakból kettős következtetést lehet le­vonni. Az egyik azon jól ismert elméletek illustrati­­ójára szolgál, hogy oly országban melynek kettős valutája van, mindig először is a kedveltebb éret fo­lyik ki az országból. A másik gyakorlati következtetés , hogy Né­metország az aranypénzforgalmat túlságosan csekély alapon kísérte meghonosítani. A franczia bank az utóbbi harminc­ év alatt volt rengeteg nagy arany­pénzverés daczára is csak akkora aranykészletet tart­hatott meg, a­mekkora Anglia bankjának aranykész­lete. A németországi csekély mennyiségű aranypénz alig enged aranypénzt tartani a bankban anélkül, hogy ez elviselhetlen áldozatot ne rójjon a kereske­désre. Csak igazolva látjuk ebben Ricardo törvényét a természetes forga­lmról. Németország elvette mes­terségesen más államok arányát, s az azóta vissza­vándorol amaz országokba a honnan vézetett. Nem mesterséges eszközökkel, hanem a teljes forgalmi sza­badsággal szerzi s tartja meg egy ország azon érez­­pénzt a melyre leginkább szüksége van. KÜLÖNFÉLÉK. — A keleti kiállítás az iparos körökből érkezett felszólítás folytán október hó 1. 2. és 3-ik napjain nyitva marad. E napokra a belépti dij tiz krajczárra szállíttatott le. Ez intézkedés leginkább az iparos­segédek, munkások és inasok érdekében történvén, ezeket fölhívjuk a keleti kiállításnak az említett olcsó napokon való látogatására, mivel a be­zárás hétfőn, október 4 én okvetlenül megtörténik. Végül jelezzük, hogy a tárlat az utolsó napokban a következő érdekes tárgyakkal gyarapodott: Pleskott Henrikné úrnő részéről többféle japáni tükrökkel, Tassy-Becz Mariska úrnő részéről boszniai és török ékszerekkel, Staudacher Fanni úrnő részéről gyöngy és tambourált himzettnői szövetekkel, arany-ezüsttel és gyöngygyel kirakott fegyverekkel, evőeszközökkel és ezüst filigrán munkákkal.­­ Megemlítjük még, hogy a kiállított tárgyak közül több érdekes darabot a tulajdonosok, eladásra szántak. A vevők az illetők­kel a kiállítás folyama alatt értekezhetnek. Az orsz. magy. iparegyesület igazgatósága.­­ Az országos női iparegyesület tegnap tartott választmányi gyűlésén bejelentetett, hogy az új női ipariskolának hetvenegy rendes és ötvennégy rendkívü­l, összesen tehát száz­huszonöt növendéke van. Ezen gyűlésen szervez­tetek egyszersmind a tanári kar is, valamint intéz­kedés létetett az iskola taneszközeinek beszerzése tárgyában. Ugyanezen gyűlésből bizottmány külde­tett ki azon czélból, jelölje ki a nők számára hozzá­férhető újabb iparágakat, hogy azok ezen iskolában meghonosíttassanak.­­ Abadmentességi díjról szóló tör­vény értelmében a töv. tanács a díjfizetésre kötele­zettekkel tudatja, hogy az adófelügyelő az 1879-iki hadmentességi dij kivetésével elkészült és az egyé­­nenkénti kimutatás október ve 4-étől bezárólag i1-ig tehát nyolcz napon át közszemlére fog kitétetni min­denütt a kerületi adóhivatalokban a számviteli helyi­ségben, reggel 8 órától déli 12 óráig. Ezen idő alatt a lajstromokat mindenki megvizsgálhatja, s ha ma­gára nézve sérelmesnek, igazságtalannak találja, a kivetés ellen a felebbezést október 12-től 26-ig be­nyújthatja a föv. adófelügyelőnél (vámház palota I. ev­.) Megjegyzendő, hogy első végzésnek mindig a kivetés vétetik, tehát a felebbezés felett 2-ed fokúlag a közigazgatási bizottság ítél. Két egyenlő végzés el­len nem lehet felebbezni. Eltérő végzéseknél a III. fokú felebbezést a pénzügyminisztérium intézi el, egyetértésben a honvédelmi miniszterrel. — Eljegyzés: Ifj. Gönczy Pál f­eljegyezte Rálik Ilona kisasszonyt, Rálik János ismert iparos kedves leányát, Újpesten. — Prileszky Tádé, jelenlegi országgyűlési képviselő, szabadságharczunk lezajlása után tudvale­vőleg a legkitűnőbb magyar czigányokból zenekart alkotott s azokkal Londonba ment, hogy ott a ma­gyar zenét megismertesse. A jeles bandában 6 fúvó, 8 vonó s egy czimbalomművész volt. Kálozdy János volt a karmester s dr. Herczeghy József volt az or­vos. Három évig voltak kinn, de, bár Pr. sokat köl­tött, kénytelen volt a zenekart feloszlatni. Társulatá­nak nagy része külföldön maradt s ezek sorsáról egyik kőnyomatu lap most igy emlékezik meg: Kurucz Sándor kontrás később hangszerkészítő lett, Oláh Sándor bombardonista, borkereskedő lett, Sárközy Imre prímás a londoni »Pavillonban« karmesternek szerződtetett, Besznyák István trombitás most is New- Yorkban tartózkodik, mint zenész, Kecskeméti István most katonazenekari karmester Izlandban, Kálozdy Pál és Horányi Károly Londonban haltak el, Kálozdy János ki 15 évig volt Edingburgban a 13 ik könnyű lovasság zenekarának karmestere, most tért vissza a fővárosba, hol Berkes Lajos zenekarának karmeste­reként működik. — Magyar zenészek külföldön. Ber­kes Lajos népzenészünk, csak most tért külföldi kör­útjáról haza és már ismét kapott meghívást Lon­donba, hol egy társulat szervezkedett, melynek élén K. Orczy Bódog áll. Berkes felszólittatott, hogy 30 emberrel tanulja be Bánk bán, Ilka, Hunyady Lász­ló és a Kunok magyar operákat és tavasszal utazzék Angliába. A feltételek olyano , hogy Berkes a meg­hívást elfogadta. — Katonai hirek. A fővárosi katonai nyilvántartási hivatal, a jelentkezési szabályok áthá­gása miatt, a lefolyt szeptember hóban 51 szabadsá­gost és tartalékost büntetett meg 1—3 napi fogság­gal. — Ujonczok bevonulása. A közös had­seregbeli ujonczok minden évben október 1-én szok­tak bevonulni. Ez évben takarékossági szempontból 26 nap illetőleg egy hóval később kezdődik meg a tényleges szolgálat. Az idei újonc­ok egy része okt. 26-ra, másik része pedig nov­­elsejére van beliva. — Az egyéves önkéntesek szabadságol­­tatá­s­a. A fővárosban valamint a vidéki helyőrsé­geknél szolgáló egy éves önkéntesek ma délben bo­csájtattak szabadságra, tegnap pedig a vizsgák ered­ményéhez képest káplárokká, szakaszvezetőkké és őrmesterekké neveztettek ki, mig többen nem vitték többre a közlegénységnél.­­ A tan­felügy­e­l­ők­tő­l Francziaország­ban tudvalevőleg újabb intézkedés folytán nemcsak azt követelik meg, hogy előbb már nyilvános iskolák­ban több évig működtek legyen, hanem külön képesí­tési vizsgát is követelnek tőlük, mely részint predagó­giai,J£Szmt iskolakam­pányzati tár­gyakra vonatkozik gyakorlati próbából áll valaszsalv Listka tér hivatalos közlönye a »Néptanítók lapja« ismer­tetvén e képesítési vizsgát, annak a nézetnek ad kife­jezést, hogy nálunk ily intézkedés még nem szükséges, mivel az oktatásügy még nincs annyira centralizálva, mint Francziaországban, de e megjegyzése mellett sem tagadhatja e rendszer jó oldalait. Valóban mél­tó e tárgyról gondolkozni. Ha más nem, tisztán a tanfelügyelői hivatal technikai vezetése óhajtandóvá teszi, hogy teljesen laikus ember ne vegye kezébe e hivatalt s ha képesítő vizsgát még most nem követe­lünk is a tanfelügyelőktől, bár az sem volna nézetünk szerint felesleges, méltányos eljárás lenne, ha az új tanfelügyelők főkép a kiváló ügyességet tanúsított tanfelügyelőségi tollnokok közül neveztetnének ki. — Kávéházi csendélet. Csendesen ül Robitschek óraművész a híres Szegedi kávéházban, elmerülve a keleti bonyodalmak olvasásában, épen Dulcigno égéséhez ér, egyszerre lángba borul orczája, mert a híres milliomos Deutsch Antal, az előtte fekvő újságot megkívánta és felkapta. Robitschek felhábo­rodva, politikai tanulmányaiban megzavarva, oda kiált: »Sie sind ein gemeiner Bengl«, amely compli­­mentet a czímzett viszonozott. Erre haragra lobbant művészünk, és arezon vágta a hires milliomost, úgy hogy megdagadt, amaz pedig vastag botjával fejbe­vágta, úgy hogy vérző sebek maradtak. Erre mind­két fél szalad orvoshoz, visum repertumért. A drá­ma a törvényszék előtt fog véget érni.­­ A temetőben számos síremlék oly roz­zant és düledező állapotban van, hogy a halottak napján ájtatoskodó közönség biztossága van veszé­lyeztetve. A tanács felhívta az illető feleket, hogy október 25-ig gondoskodjanak a megerősítésről, va­lamint a kijelölt parczellán ajsírkövek elhordatásáról is, mert máskép a temető alap javára e sírkövek (ez utóbbiak) el fognak adatni. — Hamisított ásványvizek. Említet­tük, hogy ásványviz-hamisítás jött napfényre s a tet­test, a »Mattoni és Wille« fővárosi c­ég üzletvezetője, Urbanek Antal, jelentése folytán B­ü­c­h­e­r József alkusz személyében a rendőrség letartóztatta, mely alkalommal lakásán egy üveg vízhamisítvány találta­tott. A rendőrség Pesten 12, Ó-Budán 7, Új-Pesten 7 üzletben talált hamis ásványvizeket, mint°gy 300 üveggel. Ez üvegek »Hunyady János,« »Deák Fe­rencz,« »Szent István,« »Viktoria,« »Rákóczy Fe­rencz« budai keserüvizek és »Parádi viz« czimek alatt fedeztettek fel. — Bücher ez iránt kihallgattat­ván, beismerte a hamisítást, s azt adta elő, hogy azokat maga készítette egyedül s ugyanő árusította el. Át­adják a k. ügyészségnek. — Különös tüneményt észlelt dr. Christomano, az athéni egyetem chemiai ta­nára. A franczia tudományos akadémiához beadott munkájában a szeptember 2-án Kalavrytában tapasz­talt földrengésekről írva azt mondja, hogy főleg Leukásiában és a Peloppon­suson egyenesen keresz­tül Daráig, Tripolis mellett, sőt Klitoriában és Ma­­pakában is meglehetősen erős lökések voltak észlel­hetők. A Strezova folyó teljesen kiapadt, a Pienaos tó naponta apad, és a Ladon folyó, a­melynek vidé­kén gyakori sziklaomlások következtek be, öt óra hosszán át megszűnt folyni. Midőn lassan kint ismét megeredt a vize, ez barnavörös színt váltott, s alka­­likus reakcziót mutatott. Ilyen tüneményt észlelt ugyanez a vizsgáló a Pleistos folyócskánál is (Delfi­­ből az amplimai öbölbe foly), a Parnoss hegység vi­dékén 1870 augusztus havában történt nagy föld­rengéskor. A savanyú és alkalikus reakcziók gyors változásaiban nyilvánult ez, a­mi által a folyó és a tenger vize, melybe ömlött, majd tejszínű, majd rozs­dás barnává változott a pelyhesen kivált vasoxyd hydráttól. — Zsidóper. Berger Gyula újpesti sakter téves értesülés folytán hiresztele, hogy Klein Jó­zsef újpesti szatócs tréfi bust főzött s e hírre kosztosai azonnal ott hagyták, mire a haragos szatócs a saktert a synagoga előcsarnokában pofon ütötte. Az ügy a tör­vényszék elé került ma. Hosszas bizonyíték után megállapittatott, hogy az előcsarnok nem tekinthető szenthelynek s ezért a szatócsot fölmentették a val­lás szabad gyakorlata ellen elkövetett vétség vádja alól, de mert becsületsértést követett el, 25 frt pénz­bírságban marasztaltatott el. Föllebbezett. — Két egyptomi herczegnő házas­ságáról írnak a kairói lapok. Ezek Dsemilet Ha­num, féltestvére, és Namet Hanum, rokona akhediré­­nek, Tewfik pasának. A vőlegények Ach­med Kemel bey és Kiamil bey, tisztek, s fiai Mustafa pasának. Dsemilet Hanum herczegnő most 15 éves, s­íres szépség. Anyja jogszerű felesége Ismail pasa exkhe­­divének, s ez utóbbinál tartózkodik. A hozományt a herczegnőnek a khedive adja, míg a kiházasitásról szülei gondoskodnak. — Namet Hanum herczegnő 16 éves, 8 árva. Kiházasitását és hozományát az összes család adja. Mindkét herczegnő együtt nevel­tetett, s mindkettő folyékonyan beszél francziául. Mindkét vőlegény értékes gyémánt ékszerrel és nyolcz rabszolganővel lepte meg menyasszonyát. A m­eyegző napján a khedive lakomát ad, a­melyen azonban a menyasszonyok nem fognak résztvenni. Irodalom, művészet s tadomány. — W­i­­­t­n­é asszony Bécsbe visszaszerződ­­tetése iránt október 14-kén fog értekezni Hoff­mann b. főintendánssal. Egyelőre azonban nem valószínű, hogy egyébre mint háromszori vendégfel­lépésre szerződhetik, minthogy Budapesten és Frank­furtban szerződési viszonyai vannak. — Az »Erdélyi országgyűlési em­lékek« czimű gyűjteményéből, melyet a m. tud. akadémia történelmi bizottságának megbízásából Szilágyi Sándor szerkeszt, megjelent a 6 ik vas­kos (35 ívnyi) kötet, mely az 1608—1614-ki időszak­ra terjed. Ez időszakban a táboriakon kívül nem ke­vesebb, mint 24 országgyűlés volt, Kolozsvárit, Fehér­várit, Beszterczén, Medgyesen, Szebenben, Marosvá­­sárhelytt s Nagyváradon és a rövid időszak alatt kevés kivétellel Báthory Gábor zaklatott uralkodása folyt. A szerkesztő 5 ívnyi igen érdekes bevezetés után 98 ok­mányt és okiratot közöl, melyek legnagyobb része magyar nyelven van szerkesztve. Néhány okmány­t. az 1609-ki árszabályzat a mesteremberek számá­ra művelődéstörténeti szempontból is igen érdekes. A vaskos kötet ára 3 frt. — Az országos magyar képzőmű­vészeti társaság őszi tárlata vasárnap, októ­ber 3-án fog megnyittatni. A bíráló bizottság tegnap hozott határozatot az iránt, hogy a beküldöttek kö­zül mely képeket fogadja el kiállításra. E határozat szerint a beérkezett 228 mű közül összesen tizenhá­rom utasíttatott vissza. A társulat hivatalnokai most a kiállítási termeket rendezik. A már említett ma­gyar művészeken túl még a következő magyar mű­vészek küldtek festményeket a kiállításra: Than Mór Mária Terézia arczképét, A­g­g­h­á­z­y Gyula egy holdvilágos esti tájképet, Fr­e­s­c­h Tivadar pe­dig öt festményt küldött be. — Az akadémiai értekezések közül ismét jelent meg egy pár. 1. A társadalmi tudomá­nyok köréből VI köt. 5 sz. Palaczky Ferencz emléke­zete Zsilinszky Mihályi, tagtól. Olvast. febr. , 23-án ára 20 kr. 2. A nyelv és széptudományok köré­ből VIII köt. 9­87.­Uj perzsa nyelvjárások dr Pos­­tler K­irálytól 8

Next