A Hon, 1880. november (18. évfolyam, 287-315. szám)

1880-11-02 / 287. szám

Azért az összes hadi budgetben, meggyőződése sze­rint nincsenek a czél veszélyeztetése nélküli törlések, de talán találhatók egyes kiadások, melyek, bár szükségesek, az uralkodó pénzügyi viszonyokra való tekintettel talán elhalaszthatók. Ebben az irányban érintette a miniszter a századosok lovasítási tételét, s még kiemeli, hogy már ezenkívül egyes más kisebb pozíc­iókban is létettek kisebb törlések,a­melyekbe annak idején ő is, bár nehéz szívvel, beleegyezett. Épúgy előjöhetnek még a további tárgyalás számára fentartott rendkívüli szükségletben egyes tételek, melyeknél, habár csak kényszerből, lehetséges volna a későbbi időre való elhalasztás. De van olyan határ, melynél a hadügyminiszter felelőssége parancsolólag lép fel és további engedményeket lehetetlenné tesz. A hadsereget megítélni a laikusnak mindig bajos és ez irányban a hadügyi kormány és a szakemberek is kompromittáltatnának. Ha a hadsereg felkészült­sége a pillanatnyi szükségre nincs tökéletesen bizto­sítva, kár az összes kiadásokért, mert akkor egyáta­­lán nincs hadsereg és ennek a szempontnak a hadi kormány előtt első­sorban kell mértékadónak lennie. Lichtenstein hg az előadó javaslata ellen szólal föl, s hozzáteszi, hogy korábban egy év kellett az újoncz harczképessé tételére, most azonban sokkal rövidebb idő alatt kell kiképeztetnie, s ez a nagy megerőltetés okozza a beteglétszám jelentékeny emelkedését. Sturm előadó nehéznek találja a részletekbe bocsátkozni. Előadó és nézettársai a legnagyobb súlyt fektetik a hadügyminiszter hivatalában való meg­maradására, s távol van attól, hogy ezt javaslata által kérdésbe hozza. A szolgálati időnek egy negyed­évvel való megrövidítéséről van szó, s előadó azt hiszi, hogy ezzel minden körülményre való tekintet­tel mégis lehet megtakarítást eszközölni, a­nélkül, hogy a hadseregnek kár okoztatnék. Szóló ismételve felemlíti azt a visszás viszonyt, a­mi a fegyverfogók és nem­ fegyverviselők között létezik, s a­mely utób­biak a hadsereg létszámainak egy hatodrészét teszik,­­ továbbá hivatkozik a tiszti szolgák nagy számára, a­kiknek száma 14.000-re megy, s végül a nagyszámú elvezénylésekre. A miniszter megjegyzésében meg­lepő volt előadóra, hogy a felelősséget nem vállal­hatná el az esetre, ha az előadói javaslat elfogadtat­nék. A miniszter részéről tett eme nyilatkozat a leg­nagyobb meggondolást igényli. Az — fájdalom — indiskréczió útján nyilvánosságra jutott közlemé­nyekben a valóság sok tévessel van összekeverve. Egy megkísérlett kompromisszumról nem lehet szó. Csak informáló megbeszélések történtek, a­mi magától érthető. Előadó a miniszter személyével szemben, és tekintettel ennek a hivatalában maradásához kötött fontosságra, a törléseket úgyis lényegesen korlátozta. Oppenheimer kijelenti, hogy nehéz szívvel fogadja el az előadó javaslatát, s ezt azzal a hang­súlyozással teszi, hogy a törlést főleg szükségesnek tartja. Ha azonban a hadügyminiszter e megtakarí­tásra valami jobb módot tud, szóló hálásan fogja elfogadni az erre irányuló javaslatot. Az a fő, hogy a monarchia anyagi és katonai ereje olyan összhang­zásba hozassák, hogy veszély esetén az akc­ió ne ütközzék lehetetlenségekbe és a pénzügyi igényeknek eléggé meg lehessen felelni. Az ülés erre felfüggesztetett. Szünet után Elnök a következő kérdéseket szavazás alá bocsátva: 1. a legénység életmódjának javítására az előadó által kért 1.091,103 frt többlet megszavazta­tott. — 2. A századosok lovasítására kért 137,147 irtot az előadó javaslatára 10 szóval 8 ellenében nem szavazták meg. — 2. Az ujonczok később be­hívása czimén az előadó javasolja, hogy az adminisz­tratív rendszabályok által elért csekélyebb megtaka­rítások következtében a magasabb tételből 1.375.208 frt törültessék, 10 szóval 8 ellenében elfogadták. Előadó ezután a 6. czim: Magasabb parancs­nokságok- és táborkaroknál 20.000 irtot törülni, s igy 1.708.403 irtot kér felvétetni. Schmerling a kormány javaslatát kéri el­fogadni. 9 szóval 8 ellenében a Schmerling javaslata elvettetett, s a helyett előadót fogadtatott el. — A 7. czim: Csapattestek és általános csapatkiadásoknál a had­ügy­miniszter megjegyzé, hogy a vadász­csapatok újjászervezése csak a fegyvergyakorlatok után lesz keresztülvihető. — Az előadó a 7. czimnél 21.777,686 irtot, és a 22. czimnél: 15.672,212 irtot kér fölvenni. A javaslat elfogadtatott. — A 23. czim­nél: »Legénységi élelmezés« Grocholszky megjegyzi, tekintettel az előadó indokolására, hogy a delegáczió már előbb engedé­lyezte e többletet, ha annak fedezete más oldalról eszközlött megtakarításból kikerült. Hohenwart hozzáteszi, hogy a referens indo­kolása nem képezheti fejtegetés és szavazás tárgyát.­­ A 23. czím az előadó javaslata értelmében 12.618,722 írttal, s a 24-ik, szintén előadó javaslatá­hoz képest, 7.074,143 írttal, a 25. czim 6.315,476 írttal, a 26. czim 1.599,633 írttal, és a 27. czim 1.900,000 írttal fogadtatott el. A pénzügyi törvény IV. czikkelyéhez előadó a következő függeléket javasolja felvétetni a 2-ik be­kezdésbe : »Kivételesen megengedtetik, hogy a ren­des hadsereg szükségletének 7-ik cziménél lehető netaláni megtakarítások ezen szükséglet 22. és 23-ik cziménél lehető netáni hiányok pótlására fordíttat­­hassanak.«­­ A h­ad­ügy­mi­nisz­t­er kijelenti, hogy e javaslattal egyetért, s azt elfogadja. A fedezetnél előadó javaslata, hogy a hadsereg­kezelés bevételei 2.427,600 írttal, a pénzügyminisz­térium kezelése alatti hadseregkezelési alap jövedelme 9614 írttal, a katonai kórházi alap rendkívüli bevé­telei 100.000 írttal vétessenek föl — elfogadtatott, s ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés hétfőre, s a másik következő november 5-ére tűzetett ki. — nov. 1. A Sturm delegátus által szerkesztett jelentés, mely a közös hadügyminisztérium 1881-iki rendes szükségletének részleges előirányzatára vonatkozik, átalános részében a következő lényeges pontokat tartal­mazza: A hadügyi kormány 1881. évi rendes hadi­­­szükséglete 94.048,754 frt, tehát a múlt évi[90.075,198 ^"frtnyi szükséglethez képest 3.973,556 írttal több. Hozzászámítván a saját bevételekből és jövedelmek­ből előirányzott 81,561 frtot, a múlt évihez képest 4.055,117 frttal több. Ez a többlet keletkezik 1. az ellátási illetékek 410,950 frtnyi többletéből, 2. a múlt évben 3.226,672 f­ frtnyi összeg megtakarításáig ment adminisztratív rendszabályok 1.654,080 frtnyi megtakarítási összegre való szorítására, e szerint egy 2.562,592 frtnyi meg­takarítási összeg elmaradásából; 3. a legénységi fizetés indítványozott javításából fejenkint 1­/4 krral íj és reggeli leves készítéséből 1.091,103 frtnyi költség­gel ; összesen 4.064.645 frt.­­ Az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága már az 1881-iki előirányzatról tett jelentésében utalt arra, hogy az 1879. évre engedélyezett előirányzati vámtétel akkori pontos megtartása csak rendkívüli megtakarítási rendszabályok, nevezetesen szabadsá­golások és a fegyvergyakorlatok megszorítása által volt lehetséges és hogy ezen, a hadügyi kormánytól­­ csak az 1880. évre keresztülvihetőnek kijelentett rendszabályok teljes vagy részben való elesése által úgyszintén a legénységi kosztnak egy már évek óta sürgősen kívánatosnak elismert javítása által a ren­des szükséglet 4,6 millióval való emelésének kel­lene beállnia. A költségvetési bizottság azonban emellett egyúttal ama nézetének is kifejezést adott, hogy tekintettel a pénzügyi helyzetre és a hadügyi szük­séglet folytonos növekedésére, a legénységi koszt javí­tásából eredő nagyobb szükségletnek tartós megta­karítások által kellene lehetővé tétetnie és hogy az eddigi szükséglet megtartása csak akkor lehetséges, ha a megtakarítások szükségessége továbbra is szem előtt tartatik, nevezetesen a megkezdett szabadságo­lások folytattatnak és végre, mihelyt a viszonyok megengedik, a hadiállomány tartós leszállítása vagy legalább a tényleges szolgálatidő jelentékeny megrö­vidítése idéztetik elő. Nem szabad félreismerni, hogy, eltekintve a legénység kosztjavításától az ez idei nagyobb szük­séglet egész összege túlnyomólag kiadások fölemelése és bevételek leszállítása által igazolható, melyek a hadügyi kormány befolyásától függetlenek voltak s már azelőtt leszállottak, eddig azonban rendkívüli megtakarítások által fedeztettek. Mint az 1881-iki jelentésben előadatott, az uj beszállásolási törvény következtében az elszállásolási hányad 1.864,614 írt­tal való fölemelése állott be, az ellátási ügy szükség­lete nagyobbrészt az uj menetdíjazási törvény követ­keztében emelkedett 1879-től 1881-ig 1.400,000 írt­tal és 1878-ban az előirányzatot 989,786 írttal múlta felül; ellenben a hadi kormány saját - és alapokból való jövedelmei 1878. óta 1.563,079 írttal leszálltak. Már e kevés tételből is kitűnik, hogy tiszta szükség­letfölemelése 1878-hoz képest 4.181,693 frt, mely szerint a legénységi koszt javítása az 1881-iki admi­nisztratív megtakarítások által fedezve volna. Minden­nek daczára pénzügyi szempontból kiemelendő, hogy eddig s még a múlt évben is a kormányok és a hadi kormány törekvése oda ment, hogy legalább a múlt évi engedélyezés hatása tartanék meg az előirányzat­ban megtakarítások által, úgy, hogy 1879. évre ily megtakarításokra 2.223,206 frt és 1880-ra a védtör­­vény meghosszabbítása előtt 4 226,672 frt vonatott le magától a hadügyi kormánytól, míg 1881-ben az adminisztratív megtakarítások 1.664.080 frtot tesz­nek ki. Ha el is kell ismerni, hogy néhány 1880-iki adminisztratív rendszabály sikerrel nem tartható meg állandóan, a költségvetési bizottság mégis elvár­hatta, hogy a hadi kormány más, állandó megtakarí­tásokat ajánljon, melyek alkalmasak volnának a na­gyobb szükségletet egészen vagy legalább részben fedezni. A rendes szükséglet is nagy fölemelése, a­milyen 1873. óta még nem kéretett, a kormányok és a képviselői testületek intenczióival és nyilatkozatai­val ellenmondásban az 1879. okt. 8-iki trónbeszéd is, szemben az akkori, csak 90.075.198 frtot kitevő ren­des hadiszükséglettel, ünnepélyes ígéretet tett, hogy »az egyensúly helyreállítására az államháztartásban irányzott törekvés ki fog terjedni mindenekelőtt min­den, a létező intézményekkel összeegyeztethető meg­takarításra és a hadi költségvetést is magában fogja foglalni, a­mennyire ez a birodalom hatalmi állásával és biztosságával összeegyeztethetőnek látszik.« Jól­lehet a pénzügyi helyzet azóta nem javult és hihető­leg a legközelebbi jövőben se fog lényegesen javulni, mégis az eddigi rendes hadiszükséglet 1881-ben több mint 4 millióval és a következő években talán több mint 5 millióval fog emeltetni. A jelentés ezután szól a téli szabadságolások és e fegyvergyakorlatok korlátozása által eddig elért megtakarításokat és azután így folytatja: »Minthogy továbbá a hadiszükséglet tárgyalásánál már ismétel­ten konstatáltatok, hogy lényeges megtakarítások csak a tényleges állomány vagy a tényleges szolgá­lati idő lényeges leszállítása által volna lehető, minthogy azonban a hadügyi kormány ilynemű, évről-évre ismételt rendszabályok ellen a hadsereg kiképeztetése és felkészültsége álláspontjából vissza­­utasítólag nyilatkozott, s minthogy a külső viszonyok épen jelenleg óvatosságra intenek, 1881-re csak oly megtakarítások jöhetnek szóba, melyeket vitéz hadse­regünk elbírhat. Nagyobb mérvű szabadságoltatás, mely néhány hónappal a tényleges szolgálati idő le­telte előtt állna be, a hadügyminiszter nyilatkozatai szerint katonai szempontból sokkal nehezebb volna, mint az 1880-ra ajánlott ideiglenes téli szabadságo­lás. Minthogy azonban a szabadságolás ez a módo­zata pénzügyileg kevésbbé súlyos, talán ez adminisz­tratív rendszabályok megváltoztatása érhető el, hogy ideiglenes téli szabadságolás helyett az ujonczoknak később nagyobb számban való behívása léphetne élet­be, legalább a gyalogságnál és vadászoknál. Ha a jövő évi ujonczkontingens egészen, vagy legnagyobb részben csak 1882. márczius végén, vagy legalább 1881. deczember végén hivatnék be, a­he­lyett, mikép most októberben, akkor nem volna szükséges már kiképezett katonákat szabadságolni a télre, és jelentékeny megtakarítások volnának eszkö­­zölhetők, mert egy gyalogos vagy vadász szolgálati ideje átlag h­ivenkint 10 írtba kerül, így tehát 54,274 főnyi ujonczkontin­ensnél a behívásnak 3—6 hóra való elhalasztása által évenkint legalább is 2—4 millió, vagy 1881. október—deczemberért, a már a hadügyi kormány által az újonczoknak későbbi behívása folytán levonandó tényleges állomány és az ideiglenes szabadságolás által szándékolt admi­nisztratív intézkedések által 1.375.208 frt volna meg­takarítható. E megtakarítás fedezné a legénység élelmezé­sére okvetlen szükséges többletet. A bizottság e mel­lett azon van, hogy egyfelől a gyalogos- vagy vadász­­újoncz januártól májusig annyira kiképezhető, hogy a nyári gyakorlatokat fennakadás nélkül végezheti, és hogy másfelől a téli sz­abadságolások elmaradása után 28/2—28/4 év a gyalogos és vadásznak elegendő a teljes kiképzésre, ha szigorúan a szolgálathoz tar­tozó vezényletekben a teljes energiával működtetik. A bizottság e mellett nem téveszti el szem elől, hogy a hadsereg igazgatásának a feladata a maga szem­pontjából megválasztani a legközelebb álló megtaka­rítási szabályokat, s e tekintetben semmi esetre sem akar eléje vágni,­­ azonban a hadsereg-kormányzat pausaléját, mint indokolatlant, mindig vissza kell utasítani, mely a költségvetés jelen rendszerével ne­hezen összeegyeztethető. A bizottság azt hiszi, hogy megtakarító javaslatai határozott előterjesztéseken alapulnak, s az egyes csapat­czímeknél a megfelelő levonást eszközölni kell. A bizottság a kért 4.055,117 frtot leszállítani javasolja 2.679,909 írtra, amely összeg a beszállásolási és nyugdíjazási törvény által indokolt magasabb követelésnek megfelel. S ha ez az összeg még leszállíttatik 2.500.000 írtra, akkor is áldozatkészséget tanúsít a bizottság többsége e szo­katlanul nagy többlettel a hadügyi igazgatás köve­telése iránt. Mindazáltal kijelentette a hadügymi­niszter úr a bizottságban, hogy nem képes az ujon­czoknak 1881/2-re való későbbi behívása által szándé­­koltatott megtakarítási szabályokat nem fogadhatja el, s nincs abban a helyzetben, hogy azokat keresztül­vigye. E nyilatkozaton a bizottság többsége annál inkább csodálkozott, mert ennek megtakarítási elő­terjesztése semmi egyebet nem tartalmazott, mint a hadügyi kezelés által 1879/80. és 1881/2-re előter­jesztett czélszerű javítását és korlátozását a téli sza­badságolásoknak. És ez már az 1880/81-iki télre kö­rülbelül el van fogadva, s alkalmazásba jön. A bi­zottság a 7., 22., 23. és 24. czímeknél összesen 1.375.208 frtot vél törlendőnek. Minden gyalogzászlóaljnál egy második száza­dos lovasítására nézve az előadói jelentés megjegyzi, hogy a budgetbizottság, tekintettel a delegáczió is­mételt elhatározására, nincs azon helyzetben, hogy e czélra több engedményeket tegyen, addig, mig épen az 1881. évre fölhozott sok többlethez képest a meg­takarítások is nem emelkednek. A jelentés ez általános része után a részletes jelentés következett a szükségletek egyes czímei szerint. A mai ülésben, a­melyben a kormány részéről Rylandt, Haymerle, Szlávy, Kállay, Lambert Ilck és Hold ezredes voltak jelen. Grocholszki delegá­tus beterjeszti a jelentést a Boszniában, Herczegovi­­nában és a Lim területén 1881. évben állomásozó csapatoknak a békeállomány meghaladásából szárma­zó rendkívüli hadiszükséglet többletének fedezéséről. Az általános vitában Sturm a tartalékosok viszonyait fejtegeti, mire az előadó azt válaszolja, hogy a kormány megtett minden lehetőt, hogy a tar­talékosokat haza bocsássa. A részletes vitában az előadó indítványozza, hogy az 1.598.832 főt vetessék fel, míg Plener csak 1.550,000 frt előirányzását indítványozza. Bylandt közös hadügyminiszter: A Boszniára vonatkozó rendkívüli hadi szükséglet összeállításánál a legnagyobb gonddal ügyeltem arra, hogy az a leg­szükségesebb minimumra szoríttassék. Az előirányzat érett­­megfontolás és helyi adatok eredménye és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szükséges legszélső határáig mentünk, hogy komoly zavarokba ne jus­sunk. A viszonyok az okkupári tartományokban tud­valevőleg igen nehézkes természetűek. A miniszter tehát kéri, hogy itt ne térüljenek, mert különben a hadügyi kormányzat kénytelen volna az előirányzatot túllépni. A csapatok létszámát már egyáltalában nem lehet többé leszállítani. A gagisták készenléti pótlé­kát már a folyó évben redukálták, az anyagi jólét emelkedésével ezt talán még továbbra is lehet majd leszállítani. A legénység ellátása a leszállított etappe adagok által czélszerűnek bizonyult. Ha a vasúti hálózat elkészül, akkor talán ebben a tekintetben is megtakarítások lesznek eszközölhetők. Nagyon kéri tehát, hogy e tételnél ne töröljenek semmit. Beer az összes szükségletből 338.000 frtot kíván törölni, és azt 6 millióval felvenni. Plener csatlakozik hozzá. Bylandt közös hadügyminiszter hivatkozik az előbb mondottakra és azt mondja, hogy az vala­mennyi tételre vonatkozik. A­mi az építkezés tételét illeti, a miniszter megjegyzi, hogy ez csak úgy volt le­hetséges, hogy a más tételeknél eszközölt megtaka­rításokat ide fordította. Meg kell gondolni, hogy a barakok építését szigorú tél idején a legnehezebb kö­rülmények közt eszközölték és azért azok nem lehet­tek állandók. Ezért eleinte csak szétszórva építették, azokat. Midőn nagyobb táborokká alakították át, akkor a csatornázásra is tekintettel kellett lenni. Kéri, hogy ne töröljenek semmit. Szlávy közös pénzügyminiszter megjegyzi, ha átlagos törléseket akarnának, először az egyes címe­ket kellene tárgyalni, hogy e címeknél megállapítsák ama tételeket, melyekben törlés eszközöltető. Ezért már az első­ két czímnél eszközlendő törléseket, elle­neznie kellett álláspontjából. Törlés csak a csapat­állomány vagy a gageistáknak engedélyezett készlet­pótlék felállítása által volna elérhető. A Lim-terü­­leten kívül Bosznia és Herczegovina területe 1000 □ mfldót tesz ki. Az igen rossz és primitív közleke­dési eszközök e tartományban ismeretesek. A jelen légi viszonyokat a tartományban megelégedésére tel­­sen megnyugtatóknak jelentheti ki. De még sincs ki­zárva, hogy szemben a mindinkább konzolidáló rend­del egyes helyeken kihágások és ellenszegülések ne forduljanak elő. A félművelt népeknél, a leg­nagyobb fontossággal bír a rend fentartására nézve, hogy minden ellenszegülés az első pillanat­ban a leghatározottabb represszióra találjon. A miért is a katonai hatalom jelenléte különböző he­lyeken elengedhetetlen. A hadsereg jelenlegi állomá­nyának leszállítását tehát kénytelen meg nem enged­­hetőnek kijelenteni. A gageistáknak engedélyezett készenlét-pótlékok leszállítása a tartomány drágasá­gi viszonyainál fogva époly lehetetlen. A múlt évben azok lényegesen le­szállíttattak és biztosíthatja, hogy az egyes tiszteknek csak a legnagyobb áldozatok árán volna lehetséges a műveit embernek nem fényűző, ha­nem egyszerű igényeit is egyátalán kielég­ítnnök. Az ország klimatikus viszonyai nagyon rosszak s ezért e tekintetben az ott állomásozó csapatok több bajjal küzdenek, mint máshol. A rendezésükre álló segédeszközök korlátolása tehát lehetetlen. A közös pénzügyminiszter kiemeli, hogy a­mit a dislokált csapatokért teszünk, saját vé­reinkért teszszük, s kéri ennélfogva, hogy e részben minden törlésről mondjanak le. A 6. czímnél műszaki szolgálat és építésügy, Bareuter kérdi a hadügyminisztertől, hogy nem lehetne-e itt takarékoskodni, vagy némely építést el­halasztani. A hadügyminiszter arra hivatkozik, hogy minden beterjesztett javaslat oly számításokon alapul, melyek a helyszínére a legnagyobb gonddal kerültek s minden elhelyezkedésre szolgáló építkezés­nél úgy is csak a legengedhetetlenebb szükségesség volt a vezérelv. Biztosítja különben a bizottságot, hogyha takarékoskodás egyátalán lehetséges, az il­lető ágnál közigazgatási úton is megtörténik az. Plener kijelenti, hogy hajlandó a katonai kor­mányzat helyzetére való tekintetből minden további törléstől elállni, ha az lehetségesnek tartaná, a­mit szóló lehetségesnek hisz , hogy e czimből egész­ben 100,000 főt töröltessék. A hadügyminiszter arra hivatkozik, hogy mert tavaly az épületek jó karban tartása, helyreállí­tása czimén semmi, vagy csak kevés szavaztatott meg, az idén annál többet kell e czimeken kiadni, ha csak az illető, objektumok teljes tönkremenetelét nem akar­juk koc­káztatni. Szlávy közös pénzügyminiszter megjegyzi, hogy e czim őt is, mint a polgári kormányzat vezető­jét, közelről érdekli. A czim első tételei, egész az f) tételig, tisztán katonai kérdésekre vonatkoznak ugyan, s így ő rá közvetlen nem tartoznak, de ezek nem is támadtattak meg. A­mi azonban a g) tétel alatt elhelyezési s elszállásoló helyek emelésére s fentar­tására irányzott 400.000 frtot ületi, ő a saját állás­pontjából szintén kénytelen felszólalni, hogy törlés itt ne történjék. A legalaposabb panaszok, melyek a legtöbb kormányzati bajt okozzák, a csapatok magán­házakban elsz­­llásolásolásából erednek, mit meg­magyaráz az, hogy a mohamedán erkölcsöknél fogva mohamedán házaknál szintén lehetetlen az elszállásolás. A mohamedán házakon kívül azonban nincs ott tisztességes katonaelszállásolásra alkalmas épület. Az okkupáczió első perc­eiben alkottattak épületek, a benyomuló csapatok elhelyezésére s ezek kétségtelenül a katonai kormányzat épületei. A delegáczió határozatai kötelességévé tették a polgári kormányzatnak, hogy a csapatok elszállá­solásáról gondoskodjék, mely már taval is 500,000 frt értékű hajlékot építtetett az okkupáló csapatok számára. Kéri is tehát, a katonai kormányzatnak az e tekintetben mélhatlanul szükséges összegek meg­szavazását, hacsak azt nem akarják, hogy a csapa­tok ott teljességgel hajléktalanok maradjanak. A hadügyminiszter azon megjegyzésre, hogy barakok építésére 40,000 frt igen sok, részletes kimutatást közöl a Szerajevo, Mostor, Bijács, Be­­nyaluka, Delni, Tuzla, Bjelina, Zvornik és Dobojban levő barakok, valamint az ezekben és több más helyen levő barakkórházakról. Összesen 700 épület van és egyre-egyre esik 500 frt, a­mi a helyi körül- l­ményekhez képest bizonyára nem sok. Sturm a kérdéses levonást nem tar­ja oly fontosnak, hogy ahhoz ragaszkodjék, B­e­e­r csatlako­zik e nézethez, mire Pr­e­u­e­r visszavonja indítványát. Végül az előadó azon reményének ad kifejezést, hogy jövőre eme tétel nem fog többé a budgetben előfor­dulni . Az »átalános kiadások« tételénél Piener kérdést intéz a Boszna-völgyi és a Bányaluka-dober­­tini vasútról, mire Hold, a kormány képviselője, részletes kimutatást közöl, mely a bizottság jelenté­séhez csatoltál ii határoztatik. Suess kérdést tesz a sziszeki csatlakozás iránt, melynek hiányából magya­rázza ki a bányaluka­dóberlini vasút csekély jövedel­mezőségét. A hadügyminiszter erre azt feleli, hogy a csat­lakozás a hadügyminisztérium által min­dig igen fontosnak ismertetett el s nem is mulasztott el semmit, hogy a leghatékonyabban befolyásolja ez irányban a magyar kir. kormányt s ennélfogva e vo­nal kiépítése czéljából már meg is történt a bejárás, de az eredményről szóló még nincs értesülve. Ezután egy öszszavazással el fogadtatik az egész szükséglet 6,338,000 írtban. KÜLÖNFÉLÉK. Engedélyek. A király megengedte, hogy H­e­k­s­o­h Sándor pozsonyi Ákos a román fejedelmi IX. osztályú »bene merenti« czimü ezüst érdemjelt. Palugyay J. és fia hor­­nagykereskedők a spanyol királyi udvari szállítói czimet, Erőssy Sámuel polonkai lakos az ernestini házi­rend ér­dem­érmét, Zechmeister Perencz és Ivanovich György dunagőzhajózási társulati felügyelők a szerb feje­delmi III. oszt. Takova-rendet és Lévay Henrik budapesti lakos az olasz királyi korona-rend tiszti­k­eresztjét elfogad­hassák és viselhessék. Névváltoztatások: A magyar királyi pénz­ügyminiszter Farkas Ödön pótbiztost, a budapesti kataszteri kerület egri járásba becslőbiztossá, s N­o­n­g János volt gaz­datisztet, kataszteri pótbiztossá nevezte ki. Az igazságügy­­miniszter Tóth Béla nyíregyházi kir. törvényszéki dijno­­kot ugyanezen kir. törvényszékhez írnokká, Pár­is János aknarak­ói kir. járásbirósági dijnokot pedig­ a huszti kir. járásbirósághoz végrehajt­óvá nevezte ki. Ugyanott B­a­kits János karánsebesi kir. körjegyzőt a szászsebesi, és D­r­é­g­á­n János szászsebesi kir. körjegyzőt a karánsebesi kir. körjegy­zői állomásra ; N­a­g­y Lázár aljegyzőt és Martini Adolf írnokot pedig a segesvári kir. járásbíróságtól a kőhalmi kir. járásbírósághoz helyezte át. A debreczeni pénzügyigazgató­ság, R­a­v­a­s­z István nyíregyházi V. oszt. kir. adótisztet a szarvasi, M­a­j­i­n­á­k Róbert nagyváradi IV. oszt. adótisztet pedig, a belényesi kir. adóhivata­loz III. oszt. ellenőrökké nevezte ki. Alapszabályok megerősitése. A magyar­­országi állatorvosok egyletének alaps­zabályai, a bemutatási záradékkal elláttattak. — Személyi hirek. Tisza Kálmán minisz­terelnök tegnap este Tokajba, Szende Béla miniszter tegnap Temesvárra, Koburg Fülöp főherczeg pedig a tegnap esti vonattal Bécsbe utazott. — Rudolf főherczeg­ trónörökös, főudvar­mestere gróf B o m b e 1 1 e s társaságában és cse­kély számú kísérettel ma délután a legnagyobb in­kognitóban elutazott gróf Chotekhez Fut­tákra. Onnan a főherczeg holnap délelőtt Csere­­vicre rándul, hol nehány napig a gróf Chotek által épített vadászkastélyban fog megszállani, hogy a Fruska-Górán sasokra vadászszon. — Főispáni jubilaeum. A báró Rad­­vánszky Antal zólyomi és turóczi főispán közszolgálat­ba lépése ötvenedik évfordulójának megünneplésére nagy előkészületek folynak Beszterczebányán. Az ün­­neplés nov. 13-án fog megtartatni, melynek különös fényt fog kölcsönözni Ipolyi Arnold jelenléte. Dél­előtt közgyűlés lesz, melyből Ipolyi Arnold vezetése alatt egy nagy küldöttség fog Radvánba menni, hogy a főispánt a közgyűlésre meghívja. A közgyűlésen egy rendkívül díszes album fog neki átadatni, mely több száz tisztelőinek arczképeit foglalja magában. Ezután két­száz terítékű ebéd a főispánnál f­estve fényes tánczvigalom zárja be az ünneplést, melyben nemcsak a főispánsága alatt álló megyék értelmessé­­gének szine-java siet részt venni, hanem a szomszéd megyék is küldöttségek által lesznek képviselve, hogy egy ötven évet a közpályán tölt­ott, érdemekben meg­őszült férfiú iránt tiszteletüket fejezzék ki. — A pesti szr. hitközség 200 tagú képviselő-testülete okt. 31-iki közgyűlésén választotta meg a hitközség elöljáróságát (elnököt s öt osztály­­elöljárót) s a 48 tagú választmányt. N­e­u­w­e­lt Ármin, az elnöklő, constatálta a gyűlés határozat­­képességét s megnyitotta a választást, 200 közül 116 szavazat adatott be. Megválasztatott: elnökül Neu­­welt Ármin, szertartási elöljáróvá Deutsch Sámuel, iskolai elöljáróvá Schweiger Márton, jótékonysági elöljáróvá Winter Jakab, pénztári elöljáróvá Popper Ármin és gazdászati elöljáróvá Nagel Ármin volt elöljárók újból — egyhangúlag. Az eredmény kihir­detése után az újonnan megválasztott elnök magyar beszédben köszönte meg saját személye, úgy a többi megválasztottak iránt tanúsított választók bizalmát.­­ A népnevelők egy­esüle­te ma köz­gyűlést tartott, melynek főtárgyát a költségvetés megállapítása képezte. E költségvetés világosan mu­tatja, hogy a jóravaló egylet újabb időben mily nagy virágzásnak indult. Bevétel gyanánt 1750 frt., ki­adás gyanánt 1300 frt. van felvéve. Érdekes jelenség, hogy a költségvetés tárgyalásánál a lapokra s könyv­tár gyarapítására előirányzott összegeket egyhan­gúlag felemelték. Az egylet tagja lett a képző­művészeti társulatnak, az akadémia könyvkiadó vál­lalatának, a természettudományi társulatnak s az Eötvös-alap számára 10 frt. adományt szavazott meg. A paedagogiai szakosztály újból alakulva, elnök lett Szetvizner Lajos, alelnök Szép József, jegyzők: We­­nisch János és Weber Mariska. Az indítványok kö­zött közérdekű Glasz György felszólalása a szatmár­­megyei uj tanfelügyelő kinevezése tárgyában. Az egy­let kérvényt intéz a képviselőházhoz, hogy a tanfel­ügyelők képesítése tárgyában intézkedjék s e kér­vényét pártolás végett a többi tanitóegyletekh­ez is megküldi. — A kerepesi úti sir kertben az aránylag kellemes idő következtében ma a szokottnál is nagyobb számmal voltak künn a kegyeletnek adó­zók s nézők. A Kerepesi­ út alsó részén, sőt a gáz­gyár­i dologház közt elterülő nagy piac­on is való­ságos torlódás volt a kocsikkal. Valószínűségi szá­mítás szerint százezernél többen vettek részt. Kül­döttségek s csoportok is nagyobb számmal voltak, mint más alkalommal. Az irói kör most is kegyele­­tesen emlékezett meg a mások által nem gondozott jelesek sírjairól s mécseit több helyen meggyujtotta. Ilyenek voltak: Réth­i Mihály, Zilahy Károly, Udvar­helyi, Szentpétery, Obornyik, Bartha, Pákh, Garay, Nagy Ignácz, Mosonyi, Bernáth Gazsi, Egressy Gá­bor, Megyeri és Hetényi L. Az öreg Vasvári-Kovács, bár nehéz beteg s a kegyeletes munkát maga elvé­gezni képtelen lévén, kívánkozott, hogy legalább a kész dolgot megtekintse. Délután 2 órakor jött ki testületileg az egyetemi ifjúság, fekete zászló alatt hosszú sorban. A menet elején nemzeti színű szala­gokkal a sírokra szánt koszorúk. Meglátogatták F­o­­r­­­n­y­á­k sírját, hol Kudlovics Andor, a Batthyá­­nyi-mausoleumot, hol, Holló Lajos, a vér­tanuk sír­ját, hol Kégl Árpád, Deák Ferencz sírját, hol Ballagi Béla, Balassáét, hol Nagy Lajos, Woronieczkyét, hol Dáni Vilmos, Vö­­rösmartyét, hol Mészáros István, Kisfaludy Károlyét, hol Rácz Samu és T­o­­­d­y Ferenczét, hol­­ Margitay Béla tartottak beszédet. Minden szónok­latot a koszorú letétele és a nemzeti hymnus köve­tett. Az ifjúságot körútjában megszámlálhatatlan s°­­kaságban követte a közönség. Három óra tájt a munkások vonultak ki halottjaikhoz, fekete zász­lójukon hosszú vörös szalag lebegett; a kath. legény­­egylet tagjai érdemes elnökük Szabóky sírját keresték fel. Egyéb testületek is lerótták kegyeletük adóját azok iránt, a­kiknek keze műve haláluk után is hirdeti áldásos életöket, de a nagy népgomolyban a sokasággal folytak össze. A lámpák és lángok ez­rei a temető zártáig világítottak a túlnyomóan gyászba öltözött közönség roppant sokaságára. A kegyel­et a budai temetőkben is meghatóan nyil­vánult a sírok felkoszorúzásában és kivilágításában.­­ Uj szerkezetű csavar gőzöst vett át a Ferenczcsatorna vontató vállalat, melylyel a főváros és Szeged közt gyorsáru szállítmányt fog közvetíteni a Ferencz csatornán át. A hajót, melynek neve »Türr tábornok«, a magy. kir. államvasutak gépgyára építette, azaz a 100 lóerejű gépet saját gyárában saját szerkezete szerint, a hajótestet pedig a Sönichen-féle hajógyárban készítette. A hajó két egymástól bármikor elválasztható részből áll; a gé­­pezeti részből, mely önállóan is hajózhatik, és a gé­pezet elé kötött vasuszályból, mely 3000 méter má­zsa terhet bír meg. A vasuszály hasonló szerepet játszik ezen új szerkezetű hajóknál, mint vasutaknál a vasúti kocsi, mert az uszály bármely állomáson ki­köthet, helyette pedig esetleg más uszályt vihet a gép, vagy uszály nélkül is hajózhatik tovább. Sebes­sége holt vízben óránként 11 kilométer. Francziaor­­szágban ez új szerkezet feltalálása óta, tehát három év alatt mai napig már 77 ily szerkezetű hajó épült és közlekedik. — Halálozások. Özv. Bodorfi Henrikné szül. Darvas Etelka 59 éves korában, agyszélhüdés következtén hirtelen meghalt. Tegnap temették el nagy részvéttel. — Pekri István volt honvédszázados meghalt D.­Sz.-Mártonban 59 éves korában. — Változás a játékrendben. A no­vember 20-án színre kerülő »Névtelen hősök« czímű dalmű végleg megállapított próbái következtében az e heti operai műsor ekkép változik: kedden novem­ber 2-án »Favorita« ; csütörtökön, 4-én, »Traviata« (Spiegel Arabella szerződött tag első felléptéül); szombaton, 6-án, »Lalla-Roukh« és »Sylvia«. — Lóverseny lesz vasárnap az új verseny­téren öt futással: Handy cap 600 frt; királyné ő fel­sége dijáért akadályverseny; gátverseny 400 frtért; kis-b­éri dij; paripaverseny akadályokkal. — A budapesti I. kerületi állami tanítókép­zőben október hó közepén előfordult néhány difteritisz kereset miatt ideiglenesen meg­szüntetett előadások november hó - án megint min­den osztályban megkezdetnek.­­ A köztárak építése gyorsan halad; egy társz,1 kasz már tető alatt van, egynek a kőmivesmun­­kái készek, kettő pedig épülőfélben áll. A falegyen azaz koszorú ünnep a tavaszszal tartatik meg. — A budapesti philologiai társa­ság november 3-án, szerdán d. u. 5 órakor a m. tud akadémia rendes havi ülést tart. Az ülés tár­gyai: A Saturnáliá­s, dr. Kont Ignácztól. Saussure hangtani elmélete, Fináczy Ernőtől. — Budapest domborművű térké­­p­é­t készítette el Raksányi Gyula mérnök, s állí­totta ki az Aigner-féle könyvkereskedésben. A térkép p­apir-anyagból készült, a félirajz a természetes hossz­nak 1: 36000 arányában. A domborzat háromszoro­san torzittatott, minek következtében, p. o. a János­­hegy, mely az adriai tenger színe felett 529 méter magas és igy az 113600p mértéknek megfelelőn 14 mil­liméter magasságra lett volna kiemelendő, a torzítás következtében 42 milliméter magasságra domborit­­tatott. A mivelési ágak (belsőség, szőlők, szántóföl­dek stb.) szokott módon színezés által, és pedig olaj­festéssel ki lettek tüntetve. — Fűhöz-fához kapkod Somoskeőy Géza, hogy a szabadlábra helyezéséhez szükséges 5000 frtot előteremtse. Londoni bankárja már egy »amerikai nagybátyának« bizonyult be, mert hozzá pénzért küldött sürgönyeire mindig kitérő válasz ér­kezik. Tegnap Somosheőy egy ismert fővárosi tőzsde­­ügynököt hivatott magához, s felkérte, hogy szá­mára állampapírokat vásároljon, melyeket biztosíték gyanánt kíván a törvényszéknél deponálni. Midőn az ügynök a fedezete felől tudakozódott. S milliókat érő vagyonára hivatkozott, mely szabadlábra helyezés után ismét szabad rendelkezése alá jut Az ügynök gúnyosan mosolygott, a mi azt látszik bizonyítani hogy e »fedezettel« egy általában nincs megelégedve’ Irodalom, művészet s tudomány. — A »Koszoru«-ból, a Petőfi-társaság havi közlönyéből, megjelent a novemberi füzet Osiky Gergely fényképnyomatú arczképével. Osikyről Izmer Ferencz ír rövid elmefuttatást s ezenkívül »A bizal­matlan« czimü vígjátékból közöl műt­­ványt. Költe­ményt Benedek Aladártól közöl, beszélyt pedig Lauka Gusztávtól »Az eltévedt csók« czim alatt. A füzet elején Mezei Ernő csinos nyelvű tárczát kö­zöl »Az utazás ideálja« czim alatt s lentebb Kár­páti Károly hasonlítja össze Petőfi Sándor és Tom­pa Mihály Murányról irt költeményeit. Az ap­róbb közreménnek közt van a kiskőrösi Petőfi­­ünnep leírása, Petőfi ifjúkori kiadatlan költemé­nyeiből a »Vas­ Újság« után tett közlemény, Kvas­­say Ede újabb novellájának s Prém József Kisfaludy Irénéjéről irt tanulmányának ismertetése s végül egy meglehetős kellemetlen polémia Führer s Bodnár közt. E füzet még Rautmann kiadásában jelent meg. — A büntető törvény­nek a lelkészek­re vonatkozó pontjairól T­ö­r­ö­k Pál a dunamelléki év. ref. egyházkerület superintendense körlevelet in­tézett az egyhá­zerület lelkészeihez, következőket ajánlja lelkész társai figyelmébe: 1. A védköteleseket szabályellenesen ne eskessék meg s az anyakönyvi kivonatokat gondosan állítsák ki. 2. A házasságkö­tésnél mindenkor szigorúan követeljék meg a szük­séges bizonyító okmányokat. 3. Az anyakönyvek ve­zetésénél ügyeljenek többek közt arra, hogy a hatósá­gilag kimondott s velők közlött ítéleteket ide szintén bevezessék. 4. Az iskolában eltiltott tankönyvet vagy taneszköszt megengedniük nem szabad. 5. Az inter­­confesszionális viszonyokban vigyázni kell, hogy kis­korú egyént más felekezetből áttéríteni, illetőleg más­­vallású kiskorúakat megkeresztelni nem szabad, to­vábbá a halottak eltemetését megakadályozni sem. 6. A vallást s hivatalosan működő lelkészt sértők megbüntettetnek. 7. A vallási szertartásokat zavarni nem szabad a vasárnap minden nyilvános munka meg­szüntetendő. A körlevél a büntetörvénykönyv ez új pontjait ismertetve a régi törvényekre is utal, amen­nyiben ezekkel összefüggésben állanak s a lelkésze­ket figyelmezteti, hogy azokat pontosan megtartsák. — A »magyar pedagógiai szemle« októberi füzetében Bánfi János pápai polgári iskolai igazgató arczképe van, ki a népies irodalom terén tette magát ismeretessé. A közlött czikkek nem nagy becsüek. Érdekesebb a vegyes rovat, mely mint ren­desen, most is gazdag s változatos. — Az orsz. középtanodai tanár­­egyesület novemberi füzetében Névy László je­lentésén kivül a brüsseli nemzetközi oktatásügyi con­­gressusok Némethy Kelmen a rajzoló geometriai oktatásról; Dr. Ferenczy József a tornatanításról szól. A füzet többi részét egyesületi tudósítások, vegyes hírek képezik.

Next