A Hon, 1880. december (18. évfolyam, 316-345. szám)
1880-12-03 / 318. szám
határozás vezette a hóhért ? Mért nem fojtotta meg Lorisz Meikov, aki tanúja volt Mladeczky halálának a Semenov-téren, ezeket is az összes nép előtt? Mért nem alkalmazta a császári kormány, — mint azelőtt, e látványt, mint kedvencz eszközét, hogy a tömeg ösztöneit az intelligenczia ellen feltüzelje ? Nem azért történt-e ez, mert a nép észre tér ? Nem azért történt-e ez, mert a tömeg hangulata olyan, hogy az elöljáróság saját hőrét fenyegeti ? Az idő ezt meg fogja mutatni. Mért végezték ki Kwiatkowskyt és nem Sirjajewet, Presnyakowot és nem Okadskyt vagy Tichonowot? II. Sándor és kegyenczei vért akartak látni; a testőrségnek is hizelegni akartak, mely a finnországi ezred személyében szenvedett; (a robbanásnál a téli palotában) a nép figyelmét el akarták téríteni a dolog velejétől s azért Kwiatkowskyt, a nemes embert és nem Srajewet a parasztot ragadták ki; őt ragadták , és minden jogi támpont nélkül kiáltó igazságtalansággal tolták rá az őrségek elnevezésének okát febr 5-én. De egy Kwiatkowsky vére még nem volt elegendő ; a császároknak ezenkívül házi szolgákra (dromik) és kapusokra van szükségük, s így kivégezték Presnyakov kurta polgárt, aki önvédelem ből szabadságát egy utczai megtámadásnál ismeretlen személyek ellenében védte. Presnyakowot kivégezték, mint a kinek rémét, mint a hűt császári szolgák Sarkov és Finogenow (Saraskin) kémek állítólagos gyilkosát. A többieket nem merték kivégezni; nagyon is sokan voltak s e mellett csupa parasztok és kurta polgárok. A nép utóvégre is vértanukká emelhetné őket. Ezek számára csak örökös börtön maradt. Nem tudjuk, sokáig fogja-e a császári kormány az orosz népet bolonddá tartani, de hogyan tett ki magáért az orosz társadalom? Belátja, hogy a népért és az emberi jogokért vívott harczunk a társadalom szabadságáért viselt harcz — felfogja a halálbüntetés egész czékzerűtlenségét — undorral fordul el tőle, mint hiábavaló barbárságtól — s mégis hallgatott és hallgatott, ahol a puszta mozgás is zavarba hozta volna a hóhért! Bágyadtsága és passzívsága által az orosz társadalom kizárta magát a harczoló társadalmi erők sorából. Ne is kívánja a jövőben, hogy a cselekvő párt a pillanat és a harcz eszközeinek megválasztásánál számba vegye őt. Orosz intelligenczia! A te soraidból léptek ki e vértanuk, hogy, megvetvén a személyes boldogságot a nép zászlaja mellé sorakozzanak. Az ő személyükben téged végeztek ki. De az éltető erő forrása nem fog kiapadni: az elesett társak helyére sok újat fogsz kiküldeni és e kiáltással : »Halál a zsarnokok fejére !« a népet győzelemhez fogod vezetni. Testvérek és társak! Egyes személyek és körök égtek a szenvedélytől, hogy az ellenséggel megmérkőzzenek és a bebörtönözötteket kiszakítsák az ellenség torkából. Testvérek! Ne hagyjátok magatokat a bátorság és bosszú érzete által elcsábítani : maradjatok hivek a megfontoláshoz ; gyűjtsétek erőtöket : az ítélet órája nemsokára elérkezik!« A képű. zárszámadási bizottsága ma Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott. A csaknem teljes számban megjelent tagokon kívül jelen voltak az állami számvevőszék részéről Gajzágó Salamon állami számvevőszéki elnök, Hosszú József főtanácsos, — a minisztériumot képviselte Buzucky Pál p. ü. miniszteri osztálytanácsos. A napirend tárgya voltaz állami számvevőszék szervezetéről, ügykezeléséről és az állami adósságok ellenőrzésére vonatkozó hatásköréről — szóló törvényjavaslat tárgyalása. A törvényjavaslat általánosságában minden vita nélkül elfogadtatván, elnök indítványára szakaszonként kezdetett meg a tárgyalás, mégpedig az elnök által az előtt írásben tettészrevételek« s a minisztérium és számvevőszék által arra tett nyilatkozatok figyelembe vétele mellett. Az elsőnál Nagy Gábor megjegyzi, hogy az elnöki és alelnöki állomást (mely az 1870 : XVIII. alaptörvényben rendszeresítve van) nem érinti, de a többi állományokra nézve azon meggyőződésben van, hogy azoknál változtatást tenni lehetne és kellene is. Ugyanis soknak tartja a három számvevőségi tanácsot s a három osztálytanácsost, az alattuk működő három titkár és húsz számvizsgálóval szemben. Ezért az egyik4000 frt fizetés és 600 frt szállásbérrel javadalmazott !) tanácsosi állomást törölné, annál inkább, mert most is tényleg négy ügyosztályfőnök végzi a számszéknél azon teendőket, melyek a föntebbiek részére terveztetnek. E helyett megerősítené a tulajdonképeni részletes és első főmunkások osztályát, melyhez a titkárok és számvizsgálók tartoznak. Ez utóbbiakra nézve a számvevőszék és kormány megegyezett abban, hogy állásuk ne a törvényben rendszeresíttessék, hanem csak az évenkénti költségvetésben vetessenek fel a szükséges számban, azonban tekintve ezeknek munkakörét, hivatását és Egyik kedvelt tartózkodási helye volt a berni medvebarlang, melyben rendesen két-három maczkó részesült a város részéről szabad eltartásban. Mint Deák Ferencz a városligeti maczkóval, és oly kedélyes viszonyban élt Mind e maczkó rokonaival. A mint neszét vették jöttének, barátságos mozgással siettek elé, nem mulasztották el nyájas tisztelgésüket bemutatni nála és belemarkolásztak zsebébe, melyből sohasem hiányzott számukra az alma, dió, sütemény vagy egyéb csemege. Az élő minták mellett Mind egyedüli gyönyörét az állatok olajfestésű vagy aczélmetszetű képei alkották : Rubens oroszlánai, Potter és Rembrand egyes munkái. A hírneves Biedinger képei közül csakis szarvasa elégítette ki ízlését. A többin kivétel nélkül sok kivetni valót talált szigorú bírálata. Biedinger sokat magasztalt medvéit valódi szörnyeknek nevezte. Cornel, Yisehar és Stollar macskáiban nem talált élethűséget és jellemző egyéni vonást. Igen keményen bánt el különben a leghíresebb mesterek műveivel is, és ez okból sok keserű órát okoztak neki kollegáinak személyes bántalmai. Csakis kedvelt állatjai körében látszott kiengesztelődve az élet bajaival. S amily fanyar volt az emberi társaságban, és annyira átengedte magát »övéi« közt a kedélyességnek. Macskái és medvéi nem űztek gúnyt visszataszító külsejéből. Nem riadtak vissza mélyen fekvő kis szemeitől, nem találták hosszú köcsög fejét, nagy orrát, törpe alakját nevetségesnek, szeretetteljesen simultak hozzá, kit annyi ember kiállhatlannak talált és hizelegve nyaldosták meg nagy vörös kezeit. Állatjainak jó indulata és művészetének gyönyöre és diadala képezték küzdelmes életének egyedüli örömét. Műveiben a külföld által ünnepelve, itthon neve után is alig ismerve, hazájától távol Bernben hunyt el 1814. november 15-dikén, 46-dik életévében. Hat éve annak, hogy a berni temetőben sírját felkerestem és távoli hazája nevében koszorút helyeztem keresztjére az elfeledt magyarnak, a feledhetetlen, művésznek, a macskák — Raphaeljének! Scholastics állását, mely a törvényjavaslat szerint is a vámtanácsosokéval rangra és jellegre ugyanaz, ezeket nemcsak a törvényjavaslatban óhajtja rendszeresíteni, de díjazásukról is úgy gondoskodnék, hogy ezek az egyes szakminisztériumok számvevőségeinek számtanácsosi állomásaival előnyösen kiállják a versenyt, mert csakis ezáltal remélhető, hogy a számvevőszéknek mindig kitűnő szakképzett tisztviselői lesznek. Ugyanis fő alapelvül tekinti azt, hogy miután a számvevőszék magának szakértő számbíráló és hatályosan ellenőrködni tudó tisztviselőket nem nevelhet, ezeket szükségkép az egyes szakminisztériumok és hivatalok azon tisztviselői közül nyerheti, akik hosszú évek során át a gyakorlati téren foglalkoztak s ott úgy a törvények és a szabályrendeletek intenczióiról, mint azok megvalósíthatásainak praktikus kiviteli módozatáról maguknak teljes ismeretet szereztek. Csak ilyen egyének tudnak úgy kitnn a kezelő hatóságoknál a számszék tekintélyének megfelelő ellenőrző vizsgálatot tartani, mint a beérkezett kimutatások és számadások fölött szakértői bírálatot mondani. Ez pedig csak úgy érhető el, ha ezek díjazása valamivel magasabb lesz, mint a szakminisztériumok számtanácsosaié. A főbb tisztviselők száma kevesebb lehet, minthogy nem követel hasonló phisikai munkát, mint a minisztériumok miniszteri és osztálytanácsosai. Ez utóbbiaknak ugyanis nemcsak a közigazgatási teendők felügyelése és ellenőrzése, hanem annak vezetése, törvények, szabályrendeletek és utasítások szerkesztése is képezi teendőit, mi többször hosszas tanulmányozással van kapcsolatban, a számszék tisztviselői pedig csak az ezek keretében való működésnek az ellenőrzését végzik. Ez pedig a főnökök figyelme alatt könnyebben feldolgozható s az elnök és alelnök mellett 5 tanácsos végezheti. E czél elérésére szükséges, hogy a titkári és számvizsgálói állomások pályázat útján töltessenek be, s a betöltésnél az illető szakminisztériumoknak e téren gyakorlatot szerzett számtanácsosai és illetőleg i-ső oszt. számtisztei előnynyel bírjanak. A számtisztek szóló szerint is csak segédszemélyzetnek tekintendők, s ezeknek a költségvetésben való időnkénti felsorolása elég lenne, sőt ezek teendőit esetleg biztos napidijasok is végezhetnék, s így legalább nyugdíj terhe nem nehezednék az államra. Hosszabb vita után, melyben résztvettek : Verhovay, ki a számvizsgálókat is felvétetni kívánja a törvénybe, — Beniczky Gyula, ki két tanácsosi állomás megszüntetését javasolja, —Zalay István ki az eredeti szerkezetet pártolja, — Gajzágó Salamon, ki a közös megállapodások figyelembevételét ajánlja, — Prileszky, ki a számvizsgálókat a törvénybe vétetni kívánja, továbbá Plachy, Tomcsányi és Dőry szóltak, — a bizottság többsége abban állapodott meg, hogy a törvjavaslat a számvizsgáló állomásokig — ezeket is beleértve — az eredeti szöveg szerint fogadtatik el, a személyzet többi része a költségvetésben lesz megjelölve, s kifejezést nyer az, hogy a számszék személyzete a minisztérium hasonrangú tisztviselőivel rang és tiszti jelleg tekintetében egyenlősíttetik. A 2. §, változatlanul, a 3-ik azon módosítással, fogadtatott el, hogy a tisztviselők díjazására vonatkozó rész kihagyatván, helyébe a bizottság jelentésében az indokoláshoz csatolt táblázattal pótoltatik. A 4., 5., 6. §§. elfogadtatván, a 7. §. Schreiber E. indítványára azon módosítással fogadtatott el, hogy az elnök és alelnök akadályoztatása esetén a helyettesítéssel megbízott tanácsos által aláírva adassanak ki az ügydarabok. Azon kérdés felett, bevezessék-e a javaslatba, hogy a közigazgatás ágaiban kibocsátott szabályrendeletek és utasítások közlendők-e a miniszterek részéről a számszékkel előzetesen és hozzájárulás végett — hosszabb vita keletkezett, mely az idő előhaladása miatt félbe szakittatván, folytatása a holnapi ülésre halasztatott. A képviselő úr pénzügyi bizottsága Szontágh Pál (nógr.) elnöklete alatt ma d. u. 5 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Králicz miniszteri tanácsos voltak jelen, folytatta a cukor, kávé és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Králicz Béla miniszteri tanácsos a tegnap hallottakra megjegyzi, hogy azok majdnem ugyanazok, mint amiket a budapesti iparkamara emelt ki s melyeket már az ezen kamarával folytatott tanácskozások alkalmával is hallott. Már ezen alkalommal is fölemlítette, hogy ez csak itt szokatlan, de más országokban egész sorozata a más fogyasztási tárgyaknak van megadóztatva. Ezen tanácskozások alatt a kamara is elismerte, hogy a czukor, kávé és sör csakugyan a megadóztatásra, csupán az adóztatási módra van kifogása. Ezután részletes felvilágosításokat adott a tegnapi ülés folyamán fölmerült kifogásokra s védi a törvényjavaslat tételeit azon kijelentéssel, hogy a kivitel módozatainál lehet még az eddig tervezetteknél is czélravezetőbb és minden zaklatást lehetőleg kikerülő módozatokat felállítani. Például hozza fel a borra nézve fennálló adózási rendszert is, amely évtizedek óta fennáll , daczára annak, hogy ma már a bor is elsőrendű szükséglet, mégis a gyakorlat egy a túlságos zaklatást kerülő rendszert honosított meg. Épen úgy lehet ezeknél is. A magánfelekkel szemben csakis annyit követel a törvény, hogyha nem olyan helyről szerzik be ezen tárgyakat, ahol már megadóztattak, akkor azt jelentsék be. Ezt benn lehet hagyni a törvényben, mert csakis olyanokat sérthet, akik a törvényt ki akarják játszani, tehát a csempészeket. Igen könnyen érthető, hogy mért opponálnak a kereskedők. Nem a zaklatásért, hanem inkább a kereseti adó helyesebb mérvben való kiszabhatásától félnek. Szontágh Pál (gömöri) a felvilágosításokat sok részben elfogadja s el is ismeri, hogy a pótelőterjesztések lényeges javításokat tartalmaznak, de mégis a törvényjavaslatot el nem fogadja, mégpedig nem elvileg maga az adó miatt, hanem csak a módozatokért. A bajon szerinte csak a fogyasztási vámvonal felállítása segítene. Nem tartja helyesnek, hogy a vidéki kereskedőkre a múlt évben tényleg eladott áruczikkeik után rovassék ki a jelen évi adó, mert sokszor megtörténik, hogy a jelen évben sokkal többet ad el, mint tavaly, s mégis úgy vonja ki magát az adó alól, hogy üzletét egyik helyen megszüntetve, más községben nyit más czég alatt üzletet. Tisza Kálmán miniszterelnök az átalánynak a múlt évi tényleges állapotok szerint való kivetését igen helyesnek tartja s hogy csupán ezen adó alól való kibúvásért egy kereskedő nem fogja üzletét eladni vagy eléket változtatni. Hogy kijátszásért szekerekkel nagyobb távolságokra visznek áruczikkeket, ezt nem hiszi, mert a fuvarköltség túlságosan meghaladja az adót. A zárvonal felállítására nézve megjegyzi, hogy vámszövetség szerint sem nekünk, sem Ausztriának nem szabad a vámvonalat úgy állítani fel, hogy a társországból áteresztett czikkek adóztassanak meg, anélkül, hogy azok a belföldi fogyasztásnál is hasonló adóval ne ravassanak meg. A vámvonal felállításának költségei igen nagyok lennének, mert a milliót meghaladják ha a csempészetet épen a zárvonal tenné lehetővé, vagy pedig a zaklatás tenné roppant terhelővé, mert mi-dőn kimondatnék, hogy czukrot, kávét, sört behozni nem szabad, nem lehet a vonalőröket arra kötelezni, hogy bármelyik csomagról, bármi legyen is arra czimül írva, ne gyakodjanak, vájjon nincs-e abban czukor, kávé, mert tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen kijátszásokat szoktak megkísérleni. Kénytenek volnának tehát minden küldeményt már a határnál felbontani, megvizsgálni s akkor ítélje meg bárki, hogy mi lenne a különbség az átalános összes kereskedelemre nézve s melyik az előnyösebb ? Szóval: vagy minden tárgyra ki kellene terjeszteni a fogyasztási adót, vagy az egész vámvonal felállítását épen kereskedőink érdekében el kell ejteni. Ha egyátalában azt hisszük,hogy az állam jövedelmeit fokozni szükség s ezt a fogyasztási adó által érjük el, fogadjuk el a törvényjavaslatot s ne kössük azt a vámvonalhoz. Dániel Ernő elismeri, hogy jövedelmeink szaporítására a fogyasztási adókat kell igénybe venni. Nem tagadja, hogy neki is aggodalmai vannak a törvényjavaslatban foglalt módozatok czélszerűségére nézve ; azért óhajtja, hogy vámvonal állíttassák fel, vagy Ausztriában is hasonló adóztatási mód behozatala vitessék keresztül. Ajánlja, hogy a törvényjavaslatnak átalánosságban való elfogadása ne mondassák ki ugyan, de részleteiben tárgyaltassák le, s akkor ítéljék meg, hogy úgy amint keresztülmegy, alkalmazható lesz-e ? Tisza miniszterelnök kifogást tesz az ellen, hogy nálunk feltételül tűzessék ki az, hogy Ausztriában bármi behozassék-e vagy nem. Éles Henrik három kérdést tesz fel: 1. Czélszerű-e a cukor-, kávé- és sörre fogyasztási adót vetni, s úgy van meggyőződve, hogy ezek az adóemelést elbírják. 2. Ezen törvény útján megközelíttetik-e azon czél, amelyet elérni akarunk ? Azt hiszi, hogy a zárvonal felállítása mellett lehetne ezt elérni. 3. Ezen törvényjavaslatot elfogadja-e vagy nem? Kénytelen kijelenteni, hgy így nem fogadhatja el, de, miután szemben áll egy oly deficittel, melyet a miniszter úr kisebbíteni akar — azon feltételtől teszi függővé elfogadtatását, hogy a törvény ideiglenes legyen s a kormány egy év alatt intézkedjék a zárvonal felállítása iránt. Végül kívánja, hogy az egész országra az átalányozási rendszer állapitassék meg. Láng Lajos elismeri, hogy a civilisatió terjedésével az igények fokozódnak, de hogy az új igények következtében használatba vett czikkek mind első rendű szükségletek lennének, azt nem ismeri el. Ilyenek a kenyér, hús, só, de a czukor, kávé, chocolade, sör bármennyire használatba vétessenek is, életszükségletet nem fognak képezni, legalább nem olyant, amire fogyasztási adót vetni ne lehetne, helyesnek tartja tehát az adóztatás alá vett tárgyakat. Azon kifogással szemben, mintha ez nem lenne fogyasztási, hanem egyenes adó, szerinte a lényegen nem változtat, mert ha mindjárt úgy lenne is, minden elárusító azon arányban viseli a terhet, amint üzlete megy. Hogy sok kijátszás történhessék, nem hiszi, mert nem a nagy tömegben fogyasztók kevés száma fizeti ezen adót, hanem azon sok ezer meg ezer apró fogyasztó gyűjti össze ezen összeget, akik ,2—1—2 ltgrként helyben a kereskedésekben vásárolják össze ezen czikkeket. Hogy a kereskedők ezen adók miatt kitelepülnének az országból, ezt meg nem valósulható állításnak tekinti. Zaklatás előfordulhat, azt elismeri, mert hiszen a világon minden adó kivetése és beszedése bizonyos zaklatással jár úgy nálunk mint mindenütt, de a túlzásokat elenyésztetni, megtorolni lehet s az nem lehet ok a múlhatlanul szükséges és elvben mindenki által helyeselt adókivetés ellen. A zárvonalra nézve, nem mondja, hogy az jó és nem lehetne, de határozottan tagadja, hogy annak felállításával oly végtelenül nagy előnyök lennének, amilyent igen sokan egy és más okból ahhoz fűznek. Azon kívánalommal szemben, hogy Ausztriában is előbb hasonló adó behozatala eszközöltessék, kijelenti hogy kormányi nyilatkozatot várni nem lehet, de bizonyos, hogy ott sem marad ez adó nélkül Elismeri, hogy a részletekben meg lehet és kell változtatni, de a javaslatot átalánosságban elfogadja. Móricz Pál megjegyzi, hogy nincs Európában olyan állam, ahol ilyen adók behozva nem volnának. A zaklatásokra nézve, melyek itt fesoroltatnak, felemlíti azon sok vesződséget és kellemetlenséget, melyet a gazdának és egyenes adót fizető birtokosnak el kell szenvedni. A zárvonal felállítására nézve megjegyzi, hogy attól a legnagyobb mértékben fél, melynek a földbirtokra és terményeire be nem látható következményei lesznek. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Szapáry dr. pénzügyminiszter azon állításra, hogy ezen czikkeket nem lehetne adó alá vonni, mert azoknak fogyasztása apadóban van, megjegyzi, hogy ha a gyártásban igen is, de a fogyasztásban nem történt. A gyárak pedig ezen adó által terhelve nem lesznek, azon czukorkagyárosok vagy más kereskedők sem, akik ezekből szerzik be készleteiket. Kételkedését fejezi ki Helly azon állításának őszintesége felett, hogyha ezzel a deficit egészen megszűnik, akkor megszavazná, figyelembe venni kéri, hogyha egyszerre nem is, de lassan kint ezek által csakugyan kijutni remélhetünk. Azt sem ismeri el, hogy ezen adók a kereskedelemnek más irányt adnának s nevezetesen, hogy Budapestről elterelnék, mert ilyenek Bécsben s más nagyobb városokban is vannak, s még sem terelte el a forgalmat. Arra, hogy ezután sokan nem Pestről, hanem Triesztből, Bécsből hozatják áruczikkeiket, ő biztos számítások alapján, állítja, hogy a szállítási költség és sokféle eljárás sokkal terhesebbé tenné, mint a törvény szabályai értelmében rendesen járni el áruik beszerzésénél. Több kifogással szemben utal az utólag tett módosításokra, melyek a tárgyalás alatt is még némi célszervekkel kiegészíthetők. A kezelési módra nézve ő inkább tartja jónak, hogy a hol lehetséges, zárt városokra előírt módozat szerint legyen a kezelés, de ha ez épen nagy terhűnek és akadálynak tekintetik, kijelenti, hogy a törvényjavaslatban nincs kizárva, az átalányozási rendszer ezekre is kiterjesztessék. Kétségtelen, hogy minden adó kellemetlenséggel és zaklatással jár, de tekintve az ország érdekét kéri átalánosságban annak elfogadását. Vargha Imre a javaslatot átalánosságban elfogadja. Helly ismétli, hogy elvben nem ellenzi a fogyasztási adóbehozatalt, csak azt kifogásolja, hogy ilyen kapkodva történik ; utasíttatni szeretné a kormányt, hogy ne válasszon ki csak 3 czikket, hanem egy egész fogyasztási adórendszert dolgozzon ki s addig is a fogyasztási vámvonal állíttassák fel. Elnök konstatálja, hogy a bizottság túlnyomó többsége hangsúlyozta, hogy a fogyasztási adó igénybevétele szükséges és elismerte, hogy a cukor, kávé és sör a körülményekhez képest legalkalmasabb erre nézve, csak a részletek és kiviteli módozatokra nézve voltak több rendbeli aggodalmai, fölteszi a kérdést. A többség átalánosan elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztatott. Országgyűlés. A főrendiház ülése decz. 2-án. Délelőtt 11 órakor. Elnök: Mailáth György. Jegyzők: Nyáry Jenő b., Rudnyánszky József b., Zichy Ferraris Lajos gr. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Orczy Béla b., Szapáry Gyula gr. Elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, Beöthy Algernon képviselőházi jegyző bemutatja a hadmentességi díjról és az állandó országház építéséről szóló, a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatokat. A hármas állandó bizottsághoz utasíttatnak s az elnök felhatalmaztatik, hogy azokat a bemutatás mellőzésével a szabályszerű időben kihirdetendő ülésben napirendre tűzhesse. Cziráky János úr. benyújtja a hármas állandó bizottság jelentését a megyék közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről és a Krassó és Szörény megyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Mindkét törvényjavaslat azonnal tárgyalás alá vétetik és észrevétel nélkül elfogadtatik. Elnök: Nyáry Gyula b. gyengélkedő egészsége miatt néhány heti szabadságot kért. A szabadság megadatik és erről egyszersmind az igazoló bizottság jegyzékbe vétel végett értesittetik. E folyamodás eszembe juttatja azt, hogy mindazokat, kik engedély nélkül távol vannak, miután a költségvetés legközelebb a méltó főrendek elé fog kerülni, mind a hírlapok, mind a szokott megkeresés útján felhívjam a megjelenésre. Eleve is kijelentem azonban, hogy ha ennek a felszólításnak nem volna eredménye, kénytelen lennék a névsort felolvastatni, hogy lássuk, kik azok, kik a jogok legszebbikével élni nem kívánnak. (Helyeslés.) Ezzel az ülés 1/412 órakor véget ért. A történelmi társulatiból. — decz. 2. A társulatnak igen érdekes ülése volt a mai, s diszes (megszokott) közönség hallgatta figyelemmel a felolvasásokat. Az ülésen Ipolyi Arnold püspök elnökölt. Az ülés kezdetén Szilágyi Sándor titkár mutatta be az esztergomi prímás által kiadott, s az esztergomi prímási kincstár tárgyainak leírását tartalmazó nagy munkát, s amelyet — mint említettük, tegnap a régészeti társulat ülésén mutatott be. Ezután a székely nép és történelemről értekezett Hunfalvy Pál és a székely kérdéshez járult nehány adattal, de e nehány adattal nagy háborút szent Szabó Károlynak, a ki a székelyek hun-seytha eredemének hive, mig Hunfalvy a »székelyeket ilyen mártásban nem akarja feltálalni« mert e rokonságot el nem ismeri. A székelyek Magyarországból (ott lépnek föl először a krónikákban) telepíttettek be Erdélybe ; tiszta magyarok, nem hunok ; szerinte Attila és története költemény, még pedig germán költemény ; a magyar hon rokonságáról sem a Constantinos, sem Bölcs Leo nem tudnak semmit. Értekezésének első része inkább szómagyarázat, a többi a krónikák kutatásából alkotott nézete Hunfalvynak. Ezután dr. Fehérpataky László a múlt nyáron Dalmácziában tett levéltári kutatásairól tett jelentést; különösen Zára és Raguza tartományi levéltárai vonták nagy mértékben figyelmét magukra, s az ezekben található — bár csekély számú, ■— magyar vonatkozású oklevelek kapcsában speciális diplomatikai kérdések fejtegetésébe bocsátkozik. Mindjárt a spalatói levéltárból Bécsbe került öt oklevelet említi fel, melyek közül négy a zárt királyi oklevelekre mutat példát, melyek a magyar királyság alapításának két első záradékából páratlanul állanak. Ezek közt legérdekesebb II. Géza oklevele, melynek íróját az ugyanazon kéz által írt s Pannonhalmán őrzött 1150 körül szintén II. Géza által kiadott oklevél árulja el Barnabás scriptor személyében, ki később kancellárrá lett. II. Géza halála után Barnabás is letűnt a cselekvés színpadáról, mi érdekes bizonyságául szolgált annak, hogy e korban a király elődjének kanczelláriáját nem vette át. A kanczelláriai tisztségek viselői mint Németországon,úgy nálunk is inkább a király személyes hivatalnokai voltak. Ezek után II. Endrének királylyá tétele előtt, mint Horvátország, Dalmáczia és Chulmia herczegének okleveleiről szól, konstatálván, hogy ezeknél lép fel először a magyar diplomácziában az olasz pergamen, az írás oldalán mésszel felérített, hátul fényes sárga hártya. Az íráson is az olasz befolyás észlelhető, a XIII. században divatos scriptura longior jellemzi. Szintén Endre dux oklevelei vannak már nem hártya-, hanem selyemszalagról lefüggő pecséttel ellátva; míg az oklevelek visszahajtása is ugyan e korban kezd divatozni, mely újítások egyesítése Imrének 1202-iki aranybulláján látható a bécsi Staatsarchivban. Érdekes kincse még a zárai levéltárnak a Polycorion nevű Chartularium a XIV. századból, mely 35 beirt pergamen lapon mintegy 50 oklevelet tartalmaz, melyek közt III. Bélának 1188-ból és Endre duxnak 1200-ból fenmaradt oklevelei bírnak ránk nézve nagyobb értékkel. Ezen levéltár becses anyagot szolgáltat a délvidék kancelláriai praxisának tanulmányozásához. Palaeographiai és diplomatikai tanulmányozásra különösen méltók a horvát királyok oklevelei, melyek közt Crescimir 1059-iki oklevele a legrégibb. A világ leggazdagabb levéltárainak egyike a raguzai levéltár, melynek roppant anyaga közt azonban alig van ránk nézve nagyobb becscsel biró oklevél. Érdekesebb az Erzsébet által 1385-ben kiadott a Raguzával kötött egyességet megerősítő oklevél, és még öt nyugta Nagy Lajostól, Erzsébettől és Zsigmondtól, a raguzaiak által fizetett évi 500 arany adóról. A közönség és a társulat tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták a fiatal diplomatikus értekezését. Fejérpataky kormányköltségen volt kiküldve kutatásokra, s valóban sok és érdekes anyagot szedett össze egy magyar önálló diplomatica megírásához. Wenzel Gusztáv, miután felolvasó rá is hivatkozott, némely adatot helyreigazít. Igaz ugyan, hogy szóló is volt a dalmátiai levéltárakban, de nem szorosan diplomatikai kutatások végett. A kutatókat szóló három osztályba sorolná; egyik és elsők mi magyarunk voltunk; azután kutattak a szlávok (oroszok is) és harmadik az osztrákok voltak. Azután szóló a nonói káptalan levéltárának szétszórására nézve tett megjegyzése után köszönetet mond a fiatal tudósnak, s a most bemutatott munkáját melegen ajánlja a társaság jóakaratába. (Éljenzés.) Csontossy János néhány magyarországi vonatkozású XV. századi codexet ismertet, amelyeket néhány külföldi levéltárban tett kutatásai közben fedezett föl. Ilyenek: Beatrix királyné, Mátyás király nejének imádságos könyve a melki bencsések könyvtárából, mely a XV. században finom hártyán fényesen kiállított 16-od rétű 178 levélből áll, czime: Psalterium Beatae Mariae virginis. Főékessége a czimlap, mely fényes diszkeretet képez, s a szöveget aranyos és színes arabeszkekkel szegélyezi. A czimlap alsó szélén az arragoniai ház czimere látható korona nélkül. Egy kitűnő kivitelű miniature látható meg a 174 lapon, mely a szenvedő üdvözítőt ábrázolja. Utolsó levelén érdekes feljegyzés, mely szerint Csábrághy Koháry Péter báró 1605-ben Erdődy Pálffy Miklós bárótól kapta ajándékba. Hasonlóképen a melki könyvtárból való egy 20 külömböző czikkből álló gyűjtemény a XV. századból. Ezek közt két költemény a XIV. század humanismusa történetéhez nyújt adalékot. Ezek egyike Benedictus de Pileo Ecologája Zsigmond királyhoz a konstanczi zsinat alkalmából. A másik Antonius Constancius olasz költő verse Mátyás királyhoz 1464 körül, melynek írására Mátyásnak a török elleni hadjárata szolgáltatott alkalmat. Különös érdekkel bir ránk azon vers, mely Mátyás királynak tudományszeretetére vonatkozik s adat arra, hogy Mátyás tudományszeretete nem a Beatrixxal kötött házassággal kezdődik, hanem uralkodása kezdetével egykorú. A harmadik kézirat a müncheni könyvtárból való, hova a tegernseei könyvtárból került. Ez egy latin nyelvű munka, mely szt. István, szt. Imre, szt. László és szt. Gellért legendáit tartalmazza. Érdekes annyiban, hogy e kézirat, mint más kiadás, eddig ismeretlen volt. Mátyás Flórián szerint a lunelacensis, legenda-családhoz tartozik. Sokkal érdekesebb és ránk nézve fontosabb szintén a müncheni levéltárban létező codex, mely mintegy tízféle tárgy között egy 1444. előtt irt 20 lapra terjedő krónikát foglal magában, mely eddig teljesen ismeretlen volt. A krónika a kunok bejövetelével kezdődik s egész 1329-ig terjed. A krónikát a magyar királyok névsora előzi meg Attilától kezdve II. Lajosig; I. Ulászlótól kezdve azonban a codex írása változik. A codex egy compendium, melyet egy vagy két krónikából szerkesztett össze írója. Érdekes benne az, hogy Attilla után Istvánt sorolja fel, kit Mihály fiának tart. Hogy mely krónikákat használt, nem lehet tudni, de legközelebb áll a vatikáni krónikához. Az 5-ik latin codex a baseli könyvtár tulajdona, mely Martins Talayero valencziai spanyol tudós a hussziták ellen írt s Rozgonyi János kincstárnok dedicált művét tartalmazza. Legvégül a legérdekesebbet : Corvin János horoscopiumát mutatja be, melyet a krakkói Jagelló könyvtár bocsátott fölolvasónak egy havi használatra rendelkezése alá. A kézirat 8-adrétben csak négy levélből áll, s a XV. században íratott. Hogy eredeti-e vagy másolat, nem tudhatni, de az idő az biztosan a XV. század, s hogy Ilkus Márton gyűjteményével került a krakkói könyvtárba. A horoscop szerint Corvin János 1473-ban ápril 2-án 9 órakor, 29 perc és 15 másodperczkor született és 1472. július 14-én éjfél után 1 órakor fogantatott. A horoscop minden jót jósol az újon született herczegnek. Hasonlót jósol a herczegnek egy 1485-ben tett újabb reveláczió is, mely az elsővel lényegileg mindenben megegyez. — Legérdekesebb a horoscop azon jóslata, mely két nagy csillagnak, Venus melletti szomszédságából Corvin Jánosnak kitűnő fejedelmi nővel való házasságot jósol és azt mondja, hogy a herczeg kétszer fog házasságra lépni. —Tudjuk, hogy épen megfordítva történt, s így a horoscop nem történelmi adat, hanem bibliográfiai ritkaság. A felolvasásokat élénken megéljenezte a közönség. Végre folyó ügyek tárgyaltattak. Titkár a többi közt bejelentette, hogy gr. Daun beküldötte Yöttauból a birtokában levő »Zrínyi könyvtár« lajstromát. — Kiadatott Csontossynak tanulmányozás végett. A földrajzi társulat felolvasó ülése. Budapesten, decz. 2-án. A földrajzi társulat mai ülésén már sokkal kevesebben jelentek meg, mint a múlt alkalommal, midőn Lóczy Lajos tartotta előadásait. A hallgatók nagyobbrészt a budai tanítónőket képző intézet s a nőképző egylet növendékei kpezték. Ott voltak továbbá a nevezetességek közül Koburg by (ezredesi egyenruhában) Szabó József, Gervay, Takács, Gönczy Pál stb. Az ülés elején Berecz Antal titkár felolvasta a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter leiratát, melyben tudatja, hogy a meteorológiai térképekből egy példányt a társulat rendelkezésére bocsát. Több könyv s térkép adományt jelent be s azok közt a franczia geographiai társaság közlönyét, melynek számára Erődi Béla rendes tudósításokat ir a magyar földrajzi társulatban tartott előadásokról. Hunfalvy János viziutainkról s különösen a Dunáról értekezik Lanfranconi Enea munkája nyomán. Vannak, igy kezdi előadását, kik némi dicsekvéssel mondogatják, hogy Magyarország agrikultur állam s úgy látszik sejtelmök sincs arról, hogy Európában a tisztán agrikultur állam csak szánalomra méltó koldusország, mely a czivilizált állam intézményeit és költségeit el nem bírja. Agrikultur állam csak oly földrészben boldogulhat, hol oly viszonyok vannak, minek Éjszak-Amerikában az Alleghay és Sziklás hegységek között, hol a gabnatermesztés végtelenül terjeszkedhetik s a termelés és szállítás oly olcsó, hogy a gazdának még akkor is nyeresége van, ha a tiszta búza hektoliterét 5 frt 40 krért adhatja el. Máday Izidor az országos gazdasági egyesület jelentésében azt bizonyítgatja, hogy Francziaországban a gaboaára 1820-tól 1878-ig 18 frankról 226,0 frankra, Bécsben pedig 2 frt 90 król 5 frt 22 krra emelkedett. De megfeledkezik arról, hogy 1848 óta a pénz belső értéke legalább 250 százalékkal csökkent , s hogy kivált nálunk ugyanazon idő óta az adók és termelési költségek roppant arányban növekedtek. Rossz politikát követtünk eddig, hogy minden gondot és költséget csak a vasutak építésére fordítottunk s, hogy a vasutak irányzásánál csakis a gabna kivitelére gondoltunk. Az export volt a jelszó, azért vállaltunk oly roppant kamatbiztosítékot. Az ipar fejlesztésével nem törődtünk, pedig az ipar felvirágzása s a belső fogyasztás emelése az egyetlen eszköz, mely a gazdasági termelést fokozhatja és jövedelmessé teheti. Most Amerika uralkodik Európa piacain, a mi terményeinket nemcsak Angliából és Francziaországból, hanem már Németországból és Svájcból is kiszorította, sőt már saját hazánkban is versenyt kísérel zsírjával, szalonnájával. Ha gazdasági termelésünket a végveszélytől meg akarjuk menteni, ha legalább Közép-Európa piacain terményeinkkel némi sikerrel versenyezni akarunk Amerikával, akkor a lehető legolcsóbb közlekedést kell meghonosítanunk. Legolcsóbb közlekedési eszközök a vízi utak, tehát folyóinkat kell szabályoznunk a hajózás szempontjából s ahol csak lehet hajózási csatornákat kell építenünk. Fővizi utunk a Duna, mindenek előtt ezt kell szabályoznunk, ebben kell a hajózás minden akadályait el- hárítanunk. Értekező azután Lanfranconi munkáját ismerteti részletesen, bemutatja a térképeit s közi a Dunára és mellékfolyóira vonatkozó főbb adatokat. J Lanfranconi különösen a Dévény és Győr közötti Dunaszakasz szabályozásáról igen részletes tervezettet készített s javaslatát évek óta gyűjtött pontos vizsgálatokra s felvételekre alapítja; ezzel nagy ér-érdemet szerzett magának s a magyar kormány által megbízott mérnökök bizonyosan jó hasznát fogják Lanfranconi előmunkálatainak venni. A tervezett szabályozás Lanfranconi számítása szerint 10 millió