A Hon, 1881. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-01 / 1. szám
Budapest, 1881. Szombat, január 1-ső szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. eeiai 16**i irtxmn Barátok-tere, Athenaeum-épíllet A szinkraellemi részét illető mindest közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK •Mintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. KladtfelelTatolt Barátok-tara, Mhanasum-épület földszint. Elfizetési díj: Pécsén küldve, vagy Budapesten hithot hordva reggeli és esti kiadás együtt i l hónapra........................... « • • t a S 3 hónapra S a* 6 hónapra a c * * t. esti kiadás postai különküldéssért felül» fizetés negyedévenkint..............................teás előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mint askor a hó első napjától számutatik. Felhívás előfizetésreA HÖST 1881-iki évfolyamára. Lapunk a jelen évvel 19-dik évfolyamába lép. Most is ugyanazon párt elveit fogja képviselni, amelyikét 19 év előtt, a józan szabadelvűség, az előhaladó nemzeti pártét. Azon pártét, mely Magyarország alkotmányosságának kivívásáért küzdött akkor, mikor a mostani hangos szóvivők jónak látták csendes emberekül ülni oda haza, a kivívottnak megtartásáért küzd most ugyanazok ellenében, kik ma lármás túlhajtásukkal mindent kockára akarnak tenni. Függetlenségét megtartotta lapunk mind ez idő alatt. Nem bókolt sem a hatalom, sem a néphegy előtt. Ezt meg fogja tartani ezután is. Valamint a szabadelvű párt saját tanácskozmányaiban beható bírálat alá veszi a kormány előterjesztéseit, terveit, javaslatait, azon módon lapunk is szakszerű bírálatot fog azok irányában gyakorolni, hanem amit aztán a szabadelvű párt, mint czélszerűt, üdvöst, használatost elfogadott, amennyiben meggyőződésünknek megfelel, annak védelmére sorompóba fog szállani lapunk egész buzgalommal és tehetséggel. A bekövetkezendő választások alatt minden, pártunkat érdeklő mozzanatot gyorsan jelezni, a siker biztosítására szolgáló közleményeket, nyilatkozványokat azonnal közzétenni, a párt jelöltjeinek ügyét előmozdítani, lapunk feladatának tekintendjük. Azontúl is nagy figyelmet fordítandunk a vidéki élet fejlődésének minden ágazatára s e ezerből az ország minden részéből igazságszerető, buzgó és tehetséges levelezőkről gondoskodtunk, s az ezután ajánlkozókat szívesen fogadjuk. Az átalános politikai, társaséleti és üzleti nagy kérdésekben a szakmához értő, lelkiismeretesen magyarázó munkatársak közreműködéséről biztosítottuk magunkat,s a divatos felületességek ellenében az alapos megvitatást fogjuk felállítani. Botrányokat a közéletben mi nem keresünk, még az ellenfeleknél sem; de ha megrovandó visszaélés jön tudomásunkra, azt el nem palástoljuk még a jó barátoknál sem; — ellenben ha valakit méltatlan üldözés ér, annak személyválogatás nélkül védelmére kelünk. A társasélet, művészet, irodalom rovatai lapunkban a legavatottabb kezekre vannak bízva. Regénytárczánk két új regényt fog hozni Jókai Mórtól. Az egyiknek a czime: »A MA« mely összefüggésben áll közölt »Akik kétszer halnak meg« regénynyel, a másiknak a czime pedig: »Szeretve mind a vérpadig« ez pedig egy nagy terjedelmű történelmi regény II. Rákóczy Ferencz korszakából, az akkori idők, jellemek, szokások barajzolásával, s élénk történelmi háttérrel, mely egy nagy fényes nemzeti korszakot tüntet elő. Ez utóbbi regény rögtön közöltetni fog az előbbi bevégezte után. E két regénynek a bolti ára maga megközelíti a »Hon« félévi előfizetési díját. Azonkívül is gondoskodtunk egyéb változatos tartalmú mulattató olvasmányról. Bátran lépünk a közönség elé , felhíva azt lapunk pártolására. Minden törekvésünk az volt eddig, hogy azt megérdemeljük, lapunk szelleme, politikai iránya, tartalmának érdekessége által; e törekvésünket még sokszorozni fogjuk a jövőben. Barátainknak, elvtársainknak szóltunk, joggal kívánhatjuk, hogy bennünket, kik elveikért, meggyőgyőződéseikért küzdünk, fáradunk, áldozunk pártfogásukkal gyámolítsanak. — Ha velük győzünk, nekik győzünk — a hazának győzünk. Előfizetési Arab:: Egy hónipra .... 2 frt Évnegyedre .... 6 » Fél évre . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizeté« évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hong kiadó hivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A „Uuurszerts kiadóhivatala. „A HON“ TÁRCZÁJA. A kik kétszer halnak meg. MÁSODIK RÉSZ. A „MA.“ Regény, Jókai Mórtól. Kívül a világon. Harmincz év óta nem látta senki a Temetvényiek pozsonyi palotájának főkapuját nyitva. A házi cselédek, — a bányán vannak, — alkalmasint a hátulsó udvar kis kapuján járnak ki s be a sikátor felől. Reggel a péklegény, a mészáros legény, a halárusnő, a zöldségkofa egyenként oda jönnek a legszélső szögletablakhoz. S ott valaki átveszi tőlük az élelmi czikkeket, a számlakönyvükbe beírja a hozottakat, s azzal mehetnek. A postalegény csengetésére a kapus nyit ki a kis ajtón egy négyszöglábnyi ablakot s azon veszi be a leveleket, s visszaadja neki az el nem fogadottakat, meg a vevényeket. Levelek, amik Temetvényi Pálma grófnőhöz vannak czimezve, egyszerűen visszaadatnak, « szóval »nem ismertetik.« Olyan levelek, melyek »Madame Beata« czimzettel érkeznek, elfogadtatnak. (Beata annyit tesz magyarul mint »megboldogult.«) Talán soha sem is tudták, akik tudták, rég elejtették, hogy ez a két név valaha egy személyt tetett, s hogy annak a viselője milyen büszke szépség valaha. Mindenféle mendemonda kering róla, amiből mái igaz, hogy abban a palotában egy öreg grófnő lakik, épen olyan öreg cselédekkel, mint maga, a ki sehová a házból ki nem jár, és senkit el nem fogad. Van egy ügyvédje, de azzal csak levél útján értekezik;orvost soha nem hivat; még templomba sem jár; a pozsonyi takarékpénztárba lett letéve a számára harmincz év előtt négyszázezer forint, annak a kamatjait ő minden évnegyedben felveszi az ügyvédje által, három negyedrészét a kamatnak azonnal ott hagyja, az uj takarékpénztári könyvet, meg a kamat negyedrészét magának elküldeti, s minthogy a régi benti könyvet soha sem küldi vissza, hanem a kamatok kamatjait is új könyvre rakja be, annálfogva odahaza egy egész bibliothékájának kell lenni betéti könyvekből, a takarékpénztárnál pedig valóságos logarithmusok lánczolata a betéteinek, a soknemű itafia, amiért a pénztárnokok és ellenőrök minden negyedévben megáldják. Egyebet nem lehet róla kitudni , hogy eltemette magát, olyan következetesen meg is tudott maradni a sírjában csendesen. Reggelenkint ott szokott sétálni a kertjében, télen úgy, mint nyáron. Az egész kert be van fedve üveg mennyezettel. Oda nem esik soha se eső, se hó. Nincs is rá semmi szükség. Az egész kertben nincsen egy élőfa, sem egy gyökerező növény, díszbokor, virághagyma. És mégis tele van az virággal, növénynyel, csinált virággal, mü-növényekkel. Nagy virágvedrekben cactusok, áloék, kádakban pálmák, bádogból, megfestve; a virágágyakban japán és az ind szigetek minden exoticus virágai, remekül utánozva, a természet pompája papirosból, selyemből, patyolatból. A falakra felfut a repkény, a folyondár, a virágzó gobcák, liánok, dematisok egész az üveg tetőzetig felkúsznak s összefolyva a tropicus csemetékkel egy délszaki virány képét mímelik. Ez mind csinált fa, csinált virág. Mikor az úrnő kijön a kertbe, az ablakokból tarka pillangók repkednek alá, szerteszét csapongva a chinai, japáni ismerős virágokon. Jó ismerősök lehetnek: őket is abban a gyárban készítették, amelyben a növényeket, a furfangos géppillangókat. Mikor reggelenkint leszál ebbe a csinált kertbe a ház úrnője, akkor egyszerre minden élő teremtésnek el kell tisztulni onnan. Semmi élő embert, állatot nem akar látni, még virágot sem. Mindennap szorgosan végig kutatja, nem ütötte-e ki a fejét a földből egy kis fűszál, egy csírázó paréj , azt siet rögtön kihúzni. A földre hulló chinai lepkéket újra felcsavarja s repülésnek ereszti. Egy kosárkában nagyszámú illatszeres üvegcséket hoz, s azokból a nyíló virágok kölyheit megannyi külön ecsettel bekenegeti. Hadd illatozzanak! egy kis könyvecskébe feljegyzi magának, melyik virágnak múlt el már az feje? minek kellene már azt helyettesíteni, a mellé odaszúrja a jelző karót, az utódjának a nevével. Semmi sem kerüli ki a figyelmét. Egyes egyedül jár ott, s az egyetlen egy tükör, a miben arczát meglátja, a nagy vízmedencze, az is csak látszatul van ott, mert semmit sem öntöznek belőle. Ez előtt megáll hosszasan s elnézi benne visszatükrözött alakját. Az egykor buzakalászszin-szőke baj, milyen ezüstszin most! Az a fehér lánggal égő arcz, most már olyan, mint a márvány, az ajkak öszszeszorultak a nagy hallgatástól, a homlok közepén ott van az a nagy felkiáltó jel: az örök panaszhang mély redője. Úgy jár ott, mint az árnyék. Vissza-visszatér a vizmedencéhez s belebámul, mig annak a sima tükrét meg nem rezzenti egy-egy kis legyecske, valami egy Transvaal területet túlnyomóan hollandok lakják, az ottani angol elem alig képezi napig élő kérést, arra azután dühös lesz; elkezdi üldözni, ha lehet, megöli, hogyan mert egy valóságos élőlény belepózni ide a holtak birodalmába! Azután visszamegy a szobájába. Azalatt azt a cselédek rendbe hozták s mikorra ő visszatér, már sietnek eltűnni, hogy meg ne lássa őket. Az asztalkáján ott vannak a ma érkezett levelei. Azok közül kiválasztja azokat, amiket fel akar nyitni, hogy elolvassa, a többieket félreteszi. Szobájának egyetlen ablakán van egy kalitka, abban van egy sárga madár, kanári talán; az szabályos időközönként feláll a fészkéről, tollázkodik, repes, énekel , aztán megint szárnya alá dugja az orrát s tovább alszik. Az urhölgy minden reggel felhúzza a kalitka óraművét, az is csak csinált madár, s a dal, amit elfütyöl, remekműnek készült érczsipláda csicsergése. Asztalán hever Flammarion könyve a bujdosók világáról. Az az ő mindennapi olvasmánya. A csillaglakók, a földöntúli régiók képeivel vannak tele szobájának a falai , miket saját maga festett; tájképek a Jupiterből, csoportozatok a Saturnusból, azokat ismétli újra meg újra. Mikor ebbe belefárad, felnyitja azt a könyvtárát, amiben ezerekre menő sorbarakott phalanxa áll a takarékpénztári könyvecskéknek. Megidézi maga elé a számok légióit. Sorakoztatja az ezereket, a forintokat és a krajczároknak a törteit. Minden napról tudomása van, hogy mennyivel szaporodott az a kincs, aminek ő a földalatti őre. Kinek a számára gyűjti azt össze? Kinek zsugorgat? Kinek takarít ? Azok között, akik tudják, hogy neki csak Beata név alatt lehet elolvasásra szánt levelet írni, talán alig van egy, aki ne azért írná a levelét, hogy erre a kérdésre választ kapjon. De ő nem szokott felelni senkinek. A halottak nem leveleznek. Megtudnak ők mindet, de nem adnak választ semmire. Ő lát mindent, ami a világban történik, de magát meg nem mutatja. Mikor a déli harangszó visszaszólítja ebbe a poros világba, akkor átmegy a mellékszobába Ott már akkor meg van terítve az asztala. Egyetlenveríték rajta. Minden étel felhordva, hidegen , a beakatlan alatt meggyújtva a láng. Senkinek a felszolgálását sem kívánja. Végzi a földi próza munkáját, az emberélet legfőbb czélját, az evést, egyedül. És ha annak is vége van, akkor átmegy a harmadik terembe , ahol télen-nyáron ég a kandallóban a tűz. Ott van a zongorája, a mellé leül s eljátszik rajta egész délutánokon át, nehéz mesterműveket, Beethoven, Schubert, Chopin remekeit. Csakhogy a zongoráján nincsen húr, néma hangszer az, ujjai végig futnak a billentyűkön, művészi ügyességgel, virtuóz lelkesedéssel, hanem a dallamot senki sem hallja, egyedül az ő lelke. S ha leszáll az est, besötétül a terem , a csendes, ember hangtalan egyedüllétben, odakeveredik le a kandallója elé s nézi az izzó parazsat, hogy válik hamuvá, éjfélig , éjfél után szendereg még a tűz ébren •lobog s felébred ha a tűz aludni készül , újra felszítja azt. Ez az élete Beátának, a kit életében úgy hittak, hogy Temetvényi Pálma grófnő, a kit úgy hittak, hogy »én angyalom, én istennőm, én életem viága, mennyországom!« (Folytatása következik.) Budapest, deczember 31. Ismét neki megyünk a nagy ismeretlennek. Ismét új év előtt állunk. Számadásunkat e kell zárnunk a múlttal, és tervet csinálnunk a jövőre. Mennyi jó szándék, erős elhatározás merül fel ilyenkor még a magánéletben is. Hányan felteszik magukban: hibáik elhagyását, erényeik fejlesztését, tetterejök teljes érvényesítését! Bár csak ezt követnék a közéletben is, mert kötelességünk érvényt szerezni a múlt tapasztalatainak és utat nyitói a jövőre vonatkozó jó szándékoknak. Ha körültekintünk, láthatjuk, hogy a nemzetközi séke kilátásai kedvezők. Legalább Nyugat-Európa viszonyai konzolidálódtak, nemzetközi összeköttetéseink javultak annyira, hogy belügyeinket több odaadással az elhatározás és tervszerűség biztosabb sikerű mértékével ápolhatjuk, mint évek óta bármikor. Erre régen vágytunk, régen törekedtünk. Most van egy pár évünk, melyet — mint látszik — közjogi alkudozások, és...bábomra való készülődés nélkül használhatnánk fel. És ha nem vonja el, szükségképen, mint Skenenisszét, a szellemi és anyagi erőt, főleg pedig a drága, a rohamosan haladó időt semmi a belügyek rendezésétől, közgazdasági és kulturális viszonyaink fejlesztésétől és javításától, bizony csak a múltban sokszorosan megbűnhödött, bár a viszonyok által, a jövőben való folytatásánál, igazoltabb hibák követnénk el, ha a pártküzdelem jelszavául csak a régi ellenzéki mottókat tartanak meg és nem használnak fel a fegyveres Európában mindig rövidnek számítható békés időt.teljes„ erővel a belreformokra.ez ellen a követelés ellen senki sem használhatja még azt a látszólagos mentséget sem, hogy belügyeink sikeres rendezése nem lehetséges, akár közjogi viszonyaink, akár a jelenlegi kormány mellett. Csak a múlt évre k "mégnéiffit,'' hogy-hol történt a közlekedésügy, iskolaügy, ipar és mezőgazdaság fejlesztése körül; csak az előkészített törvényjavaslatokra és a társadalmi mozgalmak által kitűzött czélokra vagy az állam iránt támasztott követelésekre kelll gondolnunk ; csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy alig biztosíták a tengeri kivitelt, máris nagy lendületet vett az ; alig hogy megindult a háziiparmozgalom, erőteljesen fejlődik az ; csak egy-két lépés történt az ipari szakoktatás tervszerű fejlesztésére és eljutunk a technológiai múzeum tervének megállapításáig ; a középiskolai és felsőbb szakoktatás reformja sikeresen van előkészítve ; a végleges megoldást várja a pénzügyi közigazgatás igen sok kérdése, nyakunkon a perrendtartás elodázhatatlan reformja, az anyagi kodifikáció előrekészített egész halmaza , előttünk a társadalmi téren megérlelt ipartörvény-revízió és számtalan más feladat, hogy meggyőződjünk e mentség tarthatatlanságáról. Lehet-e ezeket kicsinyelni ? Lehet-e azt mondani, hogy nem válnék sikeres megoldások a nemzet javára ; lehet-e most — közjogi és nemzetközi kötelezettségeink és érdekeink szemmel tartása mellett — nagyobb és méltóbb föladatokra gondolni az írónak, törvényhozónak, a polgárnak saját hatáskörében. Igazolható lenne-e e föladatokkal szemben esik egyetlen pereznek, egyetlen órának, más czélokra és különösen meddő vitákra fordítása ? Bizony, bizony a múlttal nem számolt, a jövő iránti kötelességeket nem helyesen fogja föl és főleg nem helyesen osztja be az, ki e kérdések elől kitér vagy épen tagadólag válaszol azokra. Bármily megállapodásra jusson azonban a múlt mérlegére és a jövő feladataira nézve, az ellenzék, önmagával, azt tudjuk, hogy annak a pártnak, mely felelős az ország sorsáról, e feladatok megoldásának szándékával, erős elhatározásával kell az új év küszöbét átlépnie. A jövő év e mellett a nemzet elhatározásának, a választásnak éve is. Hogy ez épen akkor jut eszünkbe, midőn a föladatokról beszélünk, természetes. Egyfelől sok időt és még több akaratot elvonhat a választásra való készülődés és maga a választás is, ama feladatoktól, melyeket az ország rendes fejlődése szab reánk, mert másfelől kétségtelenül legnagyobb feladat maga a választás, mert magának a nemzetnek kell ítéletet mondani a múlt fölött és irányt szabni a jövőre nézve, legalább közvetve az egyének és pártok megválasztása által. E czélra is legalkalmasabb, ha a nemzet maga minél elfogulatlanabbul készíti el a múlt mérlegét és ítél a jövő feladatai felett. Nem szabad, hogy félrevezettesse magát, megzavartassa ítéletét, akár a múlt eredményeire, akár a jövő lehető, szükséges és elodázhatlan feladataira nézve. És ezekre nézve, úgy hiszszük, helyesen állítok fel a belfejlődés tényezőinek egész sorozatát és elég ha ezek közt és a többi belreformok közt keressük feladataink megállapítandó sorát, nemcsak azért mert a szükség, a nemzetközi verseny és kulturális igények, sőt az egyszerű megélhetés és megállhatás feltétele nevében paránsol, ha Tom már csak az Ausztriával való közgazdasági kiegyezés és közjogi viszony további fejlődése szempontjából is.Mert— hiába minden okoskodás — az ország súlyát, befolyását csak saját belezejének kifejtése és belviszonyainak rendezettsége adja meg. Amely mértékben mozdítjuk elő ezeket, abban a mértékben növeljük azt és azzal együtt a jövő sikerét, esetleges alkudozások, vagy csak a monarchia nemzetközi és belviszonyaival szemben való állásfoglalás tekintetében is. Sokakat aggaszt az osztrák párt és alkotmányviszonyok fejlődése, sokan csak a közjogi kérdésre, mások a közgazdasági kiegyezésre gondolnak és ebből indulnak ki a múlt megítélésénél, a jövőben való cselekvésnél. Ezek elfelejtik — még e szempontokból is —a jelen feladatát. Meg kell oldani a bő kérdéseket, a rendelkezésünkre álló minden erővel, és akkor az osztrák alkotmányviszonyok, vagy a jövő kiegyezés, sőt bármely más kérdése e monarchiának , ki és befelé erősebbnek, határozottabbnak és befolyásosabbnak fogja Magyarországot találni. Ez is mutatja, melyik a helyes politika. Itt az uj év. Munkára fel ! — A lánczhajózásra vonatkozó új törvényjavaslat a közlekedési minisztériumban teljesen elkészült és a közlekedési miniszter a javaslatot legközelebb a minisztertanács elé fogja jóváhagyás végett terjeszteni. — A Szerbiával kötendő kereskedelmi szerződés tárgyában folynak az értekezletek a külügyminisztériumban s megszakítást legfeljebb most az újév és a görög-keleti ünnepek miatt szenvednek, midőn az osztrák-magyar javaslatok szerb részről ad referendum vétetnek. Az ipartörvény módosítása kérdésében összehívott enquete irományai kinyomatván, megküldetnek a kereskedelmi és iparkamaráknak és más érdekelteknek, a törvény módosítására vonatkozó munkálatok csak későbben az eshetőlegbe Ma számunkhoz egy fél év melléklet van csatolva, érkezendő újabb vélemények figyelembe vételével, a tavasz folytán kezdetnek meg. — A csehek Morvaországban. A morva-csehek eddigelé több vívmányt képesek fölmutatni, különösen az iskolaügy terén, mint az anyaországi testvéreik. Míg ez utóbbiak egyszerre kívánják az évek sorozatán fölhalmozódott jogtalanságok eltüntetését és épen azért a kormány részéről türelemre intetnek, addig a morva csehek lépésrőllépésre peticzionálnak az illetékes helyeken s apró kívánságaik egymásután teljesülnek. A csehországi csehek néhány egyetemi tanár kineveztetésén kívül alig nyertek valamit, ami figyelmet érdemelne : a morvaországiak eddig már négy középiskolát kaptak, egy középiskola most van alakítandó félben Boskovitz városban és egy lap közlése szerint most ismét petícziót intézett a reichsrathhoz Nemcsitz község hatósága, hogy a kremskri német nyelvű gymnázium, amelyen kétharmad cseh tanuló tanul, változtattassék át cseh nyelvűvé. Hogy milyen sorban fog e petíció részesülni, azt egyelőre nem lehet tudni, de valószínű, hogy a nevezett gymnáziumon előbb-utóbb párhuzamos cseh tanszékek emeltetnek. A brünni »Moravská Orlice«-nak tudomására jutott, hogy az olmützi német kaszinó kitiltotta a prágai »Politikot«, továbbá az olmützi »Neue Zeit« és »M. Corresp.« lapokat, mert a kormányt támogatják. A »M. 0« itt a cseheknek hasonló eljárást ajánl a bécsi »Presséikkel szemben, melyek a bécsi és prágai autonóm lapokkal könnyen pótolhatók. Ez alkalmat a nevezett lap még arra is felhasználja, hogy felszólítja a morva egyleteket és köröket, hogy szüntessék be a német belletrisztikus és humorisztikus lapok járatását, melyek kivétel nélkül szlávellenes szellemben írvák. A hasonló cseh lapok teljesen kielégítik a cseh olvasókat. Itt megjegyezhetjük, hogy több morva olvasókör már régebben kitiltotta a béca »Kikerikit.« — Az uzsora Budapesten. Mint hiteles forrásból értesül a »Napló, a budapesti váltótörvényszék által az adófelügyelőnél, a beperelt váltókról átadott kimutatások a legmegdöbbentőbb adatokat tartalmazzák. E kimutatások 1879-ről szólanak. Azon uzsorás pénzadók száma Budapesten, kik váltóikat beperelték, mintegy háromszázra rug. A beperelt egyes összegek százérttól százötvenezer frtig terjednek. A kamatok 12°/0-tól lOOO°/0- ig. Az uzsorások által 1879-ben összesen tizenkét millió frt pereltetett be Budapesten; ha ezekhez számítjuk a be nem perelteket, az uzsorások évi forgalma Budapesten mintegy száz millióra tehető, vagy tán többre is. S ezen urak alig fizetvén adót, csak helyeselni lehet az adófelügyelőnek a magánpénzleszámítolók megadóztatására tett intézkedéseit, amenynyiben azok czélszerűek és jogosai intézkedés a váltótörvényszék kimutatásán semmely támpontul szolgálhat az illető pényi jövedelmeinek megítélésére. A forgalmi statisztikáról, valamint a zálogra kölcsönző intézetekről szóló törvény-javaslatok a minisztertanács által tárgyaltatván, e lapokban ő felsége elé fognak terjesztetni. Anglia és a boérek. Angliának komolyan meggyűlt a baja gyarmatországaival, illetőleg az azokkal szomszédos területekkel. Tudjuk, hogy az indiaibirodalom jövő biztossága érdekében szükségessé lett Afghanisztánnal a háború, mely kevés szünetekkel mindegyre megújult. Dél- Afrikában ismét alig verték le véres harctokban és nagy áldozatokkal a végső küzdelemre kész zulukaffereket, már a szomszédos Transvaal ad újból nagy dolgot a Gladstonekormánynak és angol hadaknak épen akkor, midőn a katonaságot ezredenkint és még nagyobb tömegekkel szaporítják Izlandban s midőn arról van szó, hogy az Afghanisztánban már tömérdek áldozatok árán kivívott angol pozíció katonailag megerősíttessék, mert különben kétszer huszonnégy óráig sem biztos, a lakosság egy százalékát. A vállalkozó, munkás és szorgalmas hollandok csakhamar jóllétre tettek szert s tán ez által ébresztették fel az angol féltékenységet, minek az lett a következése, hogy Transvaal egy szép napon a Beaconsfield kormány alatt annektálva , teljesen angol törvény és kormányzat alá helyezve jön. A bvérek sokat peticzionáltak, Londonba egymásután menesztették a küldöttségeket, de mind hasztalan. Végre elfogyott türelmük, elszakadt s fegyverhez nyúltak, decz. 20-kán szétvertek egy angol ezredet, de a foglyokat, miután lefegyverezték, szabadon bocsátották Pretoriába. Az ottani angol kormányzó, a rendelkezésére álló csekély haderővel (e tekintetben minden angol gyarmaton miserabilisan állnak a dolgok — az angol katonai rendszer miatt) további ellenállást fejtett ki, de eredménytelenül, a fölkelők most elfoglalták Pretoriát is, az angol csapatok annak fellegvárába vonultak vissza, a kormányzó pedig Natal határára, New Castlebe menekült, ott bevárandó az Európából és Indiából oda már útnak indított katonai segélyt. A felkelők — mint proklamácziójukban mondják — készek letenni a fegyvert, de csak azon az áron, ha visszakapják függetlenségüket. Az angol kormánynak is megküldött nyilatkozatukban a szerződések megszegése felett panaszkodnak, mely angol részről követtetett el velük szemben, de másfelől hangsúlyozzák Viktória királynő iránti tiszteletüket is. Sajátságos »lázadók!« A proklamáczióban egy helyütt ezt mondják az angol minisztereknek és népnek: »Tőletek függ, hogy minket arra kényszentsetek, miszerint a fegyverre apelláljunk, a mitől mentsen isten. De ha erre kerülne a dolog, azon tudattal fogjuk védelmezni magunkat, hogy mi ő felsége becsületéért harczolunk, mert az általa esküvel erősített, de hivatalnokai által megszegett szerződések szentségéért küzdünk.« Nehéz azonban feltenni, hogy Anglia a zsákmányt, melyre egyszer rátette kezét, ismét szabadon bocsássa. Anglia végig fogja harczolni az egyenetlen harczot, melyben a derék s máskép munkás és békés bverek el fognak vérezni s akkor nem lesz egy kis területen lakó oly nép, mely londoni felfogás szerint a messze jövőben még kérdésessé teheti Dél-Afrikában az angol uralmat, ami azonban nem valószínű, mert Anglia ott is sokkal erősebben vetette meg a lábát s a britt szigetről is sokkal több segélyforrással rendelkezik szükség esetén, hogy sem komolyan a boérek általi túlszárnyaltatástól lehetne tartani. Épen ezért igazságtalan angol részről e háború és ami erre okul szolgált: Transvaal egyszerű innexiója. E lépés csak akkor volna menthető és igazolható, ha ezt Anglia ismét valamely vad nép irányában teszi, melylyel szemben kulturmissziót teljesesítne egyúttal. Hanem hát ismétlődik itt is, amit a történelem meg annyi példában mutat fel, hogy a hatalmasabb állam abszorbeálja a gyengét. Van azonban e kérdésnek egy oly oldala, mely igen veszedelmessé nőheti ki magát Anglia rovására s ez az, hogy a transvaali események nagyon is fölkeltették Hollandia figyelmét a fajrokonságnál fogva s habár eddig még nincs tudomásunk róla, hogy Hollandia diplomatic után vetette volna közbe magát fajrokonai érdekében az angol kormnynál, de nagyon