A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-21 / 51. szám
51. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, február 21. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. » A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dtJ: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................................................2 frt 8 hónapra.............................................. . 6 » 6 hónapra ............................................12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, február 20. A mai nap eseménye a magyar jelzáloghitelbank alakuló közgyűlése. A közgyűlés lefolyását alantabb közöljük, itt csak felhívjuk rá a figyelmet, megjegyezvén, hogy ez intézet újjászervezése voltaképen egy nagyszerű pénzintézet új alapítását jelenti. Mert a régi jelzáloghitelbank a maga nemében nem bírt nagyobb jelentőséggel, míg a ma megalakult bank nem csak hazánkban lesz elsőrendű pénzintézet, mely egy eddig egészen parlagon hagyott téren van hivatva üdvösen működni, hanem az európai pénzhatalmak sorában is tekintélyes állást fog elfoglalni az által, hogy effektív aranyértékben befizetett nagy alaptőkéje van s ezen felül kötvényemissziókkal s azoknak a világ elsőrendű tőzsdein értékesítése által bármily nagyobb szabású investitiókra is olcsó pénzt lesz képes nyújtani. Egy más fontos napi esemény az ipartörvény revíziója tárgyában összehívott második enyvet. E tárgyalásokról kimerítő tudósítást közlünk, melyből kitűnik, hogy a kényszertársulás kérdése felett igen mélyreható vita indult meg, s a nézetek meglehetős egyensúlyban csoportosulnak a kényszertársulás elvének életbeléptetése mellett és ellen. A külpolitika teréről alig érkezett valami feljegyzésre méltó újabb hír. Athénből azt írja a »P. Corr.« tudósítója, hogy ott nem hisznek a diplomácziai közbenjárás sikerében és a háborút elkerülhetlennek tartják. De Görögország időt akar nyerni arra, hogy a partvédműveket befejezhesse. Még ha a s porta nagyon engedékenynek mutatná is magát, nem lesz lehetséges a zavargásoknak elejét venni, mert Epirusban és Thesszáliában igen sok gyúanyag van összehalmozva. Mióta Konstantinápolyban szó van arról, hogy a görögöket száműzni kell, ha kiüt a háború, Törökország fővárosa roppant sokat veszít nap-nap után azáltal, hogy a legvagyonosabb görögök önként elhagyják a várost és pénzükkel Görögországba mennek. Maga a nagy konstantinápolyi bank, melynek csak befizetett alaptőkéje 120 millió aranyfrankot tesz, egész csendben áthurczolkodott Athénbe és ott leend székhelye. A gazdag görög kereskedők és bankárok pedig, akik Konstantinápolyból Athénbe költöznek át, egymásután mintegy vetekedve emelnek ott pompás palotákat. Hogy pénzügyeinek a görög kormány jobb állást biztosíthasson, az adóhátralékokat 1851-től 1879-ig most egyszerre behajtatja. Janinában a görögök igen előzékenyen viselték magukat a török katonaság iránt, mikor megtudták, hogy katonaság oly nagy számmmal érkezik, hogy a kaszárnyákban a számukra nem lesz hely, önkényt fölajánlák lakházaikat elszállásolásra. S a szultán ezért köszönetet is mondatott Janina görög lakosságának. — Az országgyűlési szabadelvű párt hétfőn f. hó 21-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. — A boszniai és herczegovinai katholikus egyház állása fölött a római kúriával folytatott tárgyalások, mint a »N. Br. Pr.« értesül, jó eredménynyel befejeztettek. A megállapított szervezet szerint az elfoglalt tartományok három püspököt és egy érseket (Szerajevóban) fognak kapni. Az óhitű egyház viszonyainak szabályozását illetőleg a konstantinápolyi pátriárkával tárgyalásokat folytatnak ; valószínűleg saját autonóm kormányt kap az óhitű egyház Boszniában és Herczegovinában. A porosz felsőházban tegnap új parlamenti meglepetés adta magát elő, mely Bismarck herczeg és a belügyminiszter, Eulenburg gró’ közt egyszerre jelentékeny differencziát leplezett le. A ház a közigazgatósági hatóságok, nevezetesen az önkormányzati közegek hatásköréről szóló törvényt tárgyalta. Ennek 17. §-a a képviselőház határozatai szerint a községek fölötti őrködést elsősorban a kerületi bizottságra, másodsorban a kerületi tanácsosokra ruházza, míg a felsőház azt a kormányhivatalnokokhoz, nevezetesen az országos tanácshoz, illetőleg a kormányelnökhöz akarja utasítani. Ez utóbbi álláspontot Kleist-Betzow képviselte és a képviselőház javaslatát »törvényhozási nonsens«-nek mondta. Ez ellen kikelt Eulenburg gróf, kijelentvén, hogy elvileg ő is osztozik Kleist álláspontjában; de a képviselőház által ajánlott mód eddig nem tüntetett föl bajos állapotokat s ezért az alsóház határozatát ajánlja elfogadásra. Erre fölemelkedett Rommel titkos tanácsos (a miniszterelnök képviselője) és felolvasta Bismarck herczeg nyilatkozatát, amelyben ez, miután kijelentette, hogy gyöngélkedése miatt nem jelenthetett meg, azt mondja, hogy a képviselőház szövegezése nem fogja őt gátolni abban hogy a törvény szentesítését indítványozza , az önkormányzás kiterjesztése esetében azonban fenn kell tartania magának a törvény e határozatának revízióját és megfontolását ama körülménynek, meg lehet-e bízni az önkorrmányzás közegeit az állami ellenőrzéssel. E nyilatkozat a házban igen nagy izgatottságot okozott. Eulenburg minisztert magát is meglepte és a délutáni órákban már az a hir volt elterjedve tekintélyes politikai körökben, hogy Eulenburg gróf beadta lemondását. A magyar jelzálog hitelbank ma délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott ! Forgách Antal gróf elnöklete alatt. A jelen közgyűlésre 273 részvényes által 5450 drb részvény véteményeztetett le, minek folytán az határozatképes. A közgyűlés tárgyát a papír forintos alaptőkének arany forintosra való konvertálása s a részvénytőkének uj részvények kibocsátása által történő felemelése képezte, mire nézve az igazgatóság a következő két indítványt terjeszti annak indokolásával együtt a közgyűlés elé: Az 1880. évi május hó 23-án kelt s törvényszékileg jóváhagyott közgyűlési határozat alapján a 7000 db főrsztos teljesen befizetett részvényből alkotott s 700,000 o. é. papirforinttal valósággal befizetett alaptőke 600,000 o. é. aranyfrtra (~ 1.500,000 frank aranyban = 1.215,000 német bírod, márka), konvertáltassák oly módon, hogy 100 o. é. aranyfrtra 1163 o. é. papir frt vétetik alapul s ezen igy konvertált alaptőke 3000 db. 200 o. é. arany írtról (= 500 fank aranyban = 405 n. kir. márka) szóló teljesen befizetett részvényre osztassék föl. E szerint minden 100 o. é. papir irtot teljesen befizetett 7 db részvényért az 1881. üzletévre vonatkozó szelvénynyel 3 db. 200 o. é. frttal teljesen befizetett részvény adassák az 1881. évre vonatkozó szelvénynyel együtt, s ezen részvények első kibocsátású részvényeknek tekintessenek. 2. Az ily módon aranyértékre konvertált, most 600,000 o. é. arany frtot tevő társasági alaptőke 20 millió o. é. arany frt = 50 millió aranyban számított frank = 405 millió német birodalmi márka névértékre emeltetik, mely alaptőke 100,000 db 200 o. é. arany frt = 500 arany frank = 405 n. kir. márka névértékű részvényre oszlik, s ezen alaptőke szaporítása tekintettel a teljesen befizetett I. kibocsájtmánya 3000 db részvényre — 97.000 db. II. kibocsájtmányu részvény kibocsájtása által történjék, melynek 50°/o-ja befizetendő, úgy hogy ennek megtörténte után a tényleg befizetett alaptőke 103 m. o. é. aranyértra fog emelkedni. A közgyűlés mindkét indítványt egyhangúlag elfogadta s az igazgatóságot megbízta úgy ezen két határozatnak a kereskedelmi törvényszéknél jóváhagyás és bejegyzés végetti bejelentésével, valamint ezen határozatok keresztül vitelével. Alaptőkéjének felemelése által az intézett most már képessé vált forgalmának kiszélesbitésére s nagyobb pénzműveletek keresztülvitelére, s részvénytőkéjének aranyra konvertálása által megnyíltak előtte Európa pénzpiaczai, s igy az intézet a mai nappal elsőrendű kiváló pénzintézeteink sorába emelkedett. — Ezután a közgyűlés az ezen változások által szükségelt módosított alapszabályokat tárgyalta és fogadta el egyhangúlag. Végül a választások ejtettek meg. Az igazgatóságba megválasztottak: Széll Kálmán, lovag Brüll Miksa, Beck Nándor, Frölich Frigyes, Hegedűs Sándor, Lukács Béla, dr. Matuska Péter, Mayer Arthur, Minkus Jenő, Steiger Gyula, gróf Széchenyi Pál és Wahrmann Mór ; a felügyelő bizottságba: Beneczky Ferencz, gr. Berchtbold László, Ernuszt Sándor, Dániel Ernő, Kléh István, Kovács László, Kubinyi Árpád és Schön Vilmos. — Miután még az igazgatóságnak és elnöknek buzgó működésükért köszönetet szavaztak, a közgyűlés véget ért. Iparügyi enquete. (Első nap.) Az ipartörvény revíziója tárgyában a a földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszter által egybehívott értekezlet ma d. e. 11 órakor tartotta első ülését az akadémia Kisfaludy-termében. Az értekezletet Kemény Gábor dr. miniszter a következő beszéddel nyitotta meg: T. uraim! Fogadják mindenekelőtt üdvözletemet és szíves köszönetemet, hogy ezen nagyfontosságú ügynek megvitatása czéljából itt megjelenni szíveskedtek. Ezen második értekezletnek összehívását nem a múlt évben tartott értekezlet eredményével való elégedetlenség szülte, nem is véletlen ötlet, vagy valamely közbejött dolog okozta, hanem eredetileg és tervszerűleg volt ez már így megállapítva. Nagyon természetesnek találja bizonyosan mindenki, hogy a földművelés- ipar- és kereskedelmi miniszter, midőn fontos ipar és kereskedelmi kérdések megvitatásáról van szó, elsősorban azokhoz folyamodik, akik nemcsak a törvény szerint vannak hivatva e tekintetben mint elsők véleményt adni és nézetet nyilvánítani. t. i. az ipar- és kereskedelmi kamarákhoz, hanem oly egyénekhez is, akik hivatásuknál fogva igen sok tapasztalati és nagyon sokan közülök igen sok elméleti képzettséggel is bírnak e kérdésben, nemcsak magának a tárgynak fontossága miatt, de azon netán felmerülő ellenvetések kikerülése végett, hogy azok kérdeztettek meg, akiket a törvény közvetlenül érdekel s akiknek, mint ugyanazon egy osztály tagjainak nézeteit épen ezért, tán részrehajlóvá, tán nem egészen elfogulatlanná teszi, — mondom ez indokolhatja azt, hogy egy más értekezlet is hivatik össze, amelyben legalább részben nemcsak azok, akik az első értekezletben részt vettek, de azonkívül a tudomány emberei, akik épen ebben a szakban kiváló jártasságot tanúsítottak, a törvényhozásnak jetesei is meghivattak, mint akik bírálni lesznek hivatva azon előterjesztéseket, melyeket e tárgyban a kormány az országgyűlés elé terjeszt. Nem szükség ismételnem magának e kérdésnek fontosságát, amely nemcsak az iparosról magáról, mint olyanról szól — és ez már eléggé indokolja azt, hogy kétszer is meggondoljuk, mit teszünk ezen nagy fontosságú ügyben — de magában azon törvényben, amelynek megváltoztatásáról, módosításáról, javításáról jelenleg szó van, egy osztálynak jogai és kötelezettségei is meg vannak részben állapítva. Mindezek oly kérdések, amelyek egy osztálynak viszonyait tárgyalják, egyszersmind a dolog természeténél fogva is szociális és politikai kérdésekké is válnak, amelyek tehát nem olyanok, hogy azokat máról holnapra oly könnyen lehetne megoldani, nem olyanok, hogy azokat egyszer s mindenkorra mathematikai pontossággal kifejteni lehetne, amelyek ha egy helyütt kifejtetnek, az egész világra és minden időre szólnának. A helyi viszonyoknak, egyszersmind a tudomány követelményeinek kellő figyelembevétele és tanulmányozása mutathatja csak meg azon utat, amelyen haladva, iparunkat és iparos osztályunkat emelhetjük. Mondom, méltányosnak fogják önök tekinteni, hogy én, mint a kormánynak e tekintetben hivatott előmunkása, kétszer is tanácskozom e kérdésben, természetesen ez nem teszi azt, hogy e tekintetben a felelősséget magamról elhárítani akarnám. Öntudatával bírok én annak, hogy e tekintetben a kormány és jelesen a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter van hivatva elsősorban előterjesztéseket tenni, és így a felelősségnek súlya egészben és kizárólag a miniszterre hárul, aki előterjesztéseit megteszi. Én csak felvilágosítást, tájékoztatást, érveket és ellenérveket óhajtok hallani és azt óhajtom, hogy az itt elmondott nézetek subjektív szempontból egyéni meggyőződés szerint és egészen szabadon nyilvánuljanak. Ezzel az ülést megnyitom. Végül még a tanácskozás menetére nézve megjegyzi, hogy az eszmecserék, véleménynyilvánítások a hírlapokban közzé fognak tétetni. Azután felolvastatja az egyes meghívott egyének és küldöttek névsorát, aminek megtörténte után az értekezlet megalakult. Balogh Vilmos mint fogalmazó, mint jegyző olvassa a névsort, amelynek felolvasása közben elnök megjegyzi, hogy Baross Gábort és Streitmannt betegség gátolja a megjelenésben. Streitmann írásban adta be megjegyzéseit. A névsor felolvasása után Zichy Jenő gr. köszönetet mond a miniszternek ezen értekezlet egybehívásáért, megjegyezvén a maga részéről, hogy itt pártállásnak nincs helye, mert mindnyájan egy közös szésért, az iparnak emeléséért akarnak munkálkodni. (Helyeslés.) A vitatkozás megkezdetvén, olvastatott az első kérdő pont: »Czélszerű-e kötelezni az iparosokat, hogy ipartársulatokba lépjenek? Ha igen. 1. Alkalmazandó-e a kényszer: a) gyárosokra, b) kereskedőkre és c) kézművesekre egyaránt, vagy csak a kézművesekre ? 2. Mi legyen a társulatok hivatása, tisztán humanisztikus vagy fegyelmi is? — jelesen, legyen-e a társulatoknak befolyása a tanoncz fölvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál, a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleges súrlódásoknál ? 3. A társulatbalépés kötelezettsége terjedjen-e ki az ország bármely kis helységében lakó iparosára is, avagy csak a meghatározott (10.000) számú lakossal biró helyek iparosaira ? 4. Legyen-e minden helység számára csak egy (átalános) ipartársulat, avagy alakulhat-e foglalkozási ágak szerint több ipartársulat is, s ez utóbbi esetben ki határozza meg, hogy mikor keletkezhetik egyes foglalkozások számára külön társulat ? Ha nem, czélszerű volna-e az ipartársulatokat bizonyos hatósági jogosultsággal felruházni, különösen a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál, a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleg súrlódásoknál ? Mily feltételek mellett lehetne ily hatósági jogosultságokat nyújtani?« Kautz Gyula az első kérdés első alineájára nézve, úgy amint az fel van téve alig tudna határozottan felelni, mert felfogása szerint a kérdés principialiter nem a kürül forog, hogy szabad vagy kötelező ipartársulat legyen-e, hanem hogy ezen ipartársulatoknak minő jog és hatáskör adassék. Ő nem volna épen ellene a kötelező ipartársulatok behozatalának, de ezt a hatáskör és jogtól teszi függővé, amely azoknak adatik. Az első kérdés második pontjára nézve nem lát a fegyelmi és humanisticus hivatás közt oly éles ellentétet. Ami azonban itt eléretni czéloztatik, azt élesebben szeretné kifejezni. Átalában ismétli, hogy az első kérdésre mindaddig, míg nem tudja, hogy az ipartársulatnak minő jogok és hatáskör adatnak, határozottan sem igennel, sem nemmel nem felelhet. Kemény Gábor: Konstatálni kívánja, hogy Kautz a kötelező ipartársulatokat bizonyos körülmények között megengedi. Mudrony Soma megjegyzi, hogy már 1872- ben az ipartörvény meghozatala előtt része volt azon mozgalmakban, amelyeket ezen kérdés előidézett. Az orsz. iparegyesület az ipartörvény meghozatala előtt kitűzve azon elveket, amelyeket az akkori törvényhozás el is fogadott. Ezek a minisztérium részéről indultak ki. Azon emlékiratban, melyet szóló akkor szerkesztett, a teljes iparszabadság lett kimondva. Ő akkor a kényszertársulatok és mindazon akadályok elhárítását kívánta, amelyek a szabad ipar akadályait képezték. Már a legközelebbi időben, sőt az ipartörvénynek törvényerőre való emelése előtt az ország iparosainak nagy része ez ellen határozottan tiltakozott. A kormány szerinte mulasztást követett el akkor, midőn nem mozdította elő azt, hogy az akkori ipartestületek feloszoljanak és szabad társulattá alakuljanak. Ezért nemsokára a legnagyobb ziláltság állott be. Szóló nem hiszi, hogy léteznék valaki az értekezlet tagjai közt, aki át nem volna hatva azon meggyőződésről, hogy az iparosok jelenleg nem állanak feladatuk színvonalán. Ezért nem kell visszariadni attól, ami alkalmas arra, hogy e tekintetben javulás álljon be. Szerinte erélyes rendszabályok szükségesek és intézmények létesítendők az iparoktatás fejlesztésére. Hogy ezen rendszabályok foganatosítása a hatóság kezeibe, vagy pedig az iparosokéiba állami és hatósági felügyelet alatt, tétessék-e le, ez sarkkérdése azon egész kérdésnek, hogy kötelező ipartársulatok legyenek-e vagy sem. Meggyőződése szerint nem látszik czélszerűnek a jelenlegi viszonyok közt ezt az állam és hatóság kezeibe letenni azon indokból, mivel Magyarország nem túlnyomólag iparos állam és mivel Magyarországon különösen a hatósági és állami közegek nincsenek annyira áthatva az ipari élet követelményeitől, hogy ezt rájuk lehetne bízni. Ha az államra bízzuk az állam annyira túl lesz terhelve, hogy a legjobb akarat sem tehet semmit. Ha pedig a hatóságokra bízzuk, semmi sem fog történni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az érveket bevonni és az iparosokra bízni ezt oly módon, hogy az államnak , a hatóságoknak és az iparosoknak szine-java vezérszereppel bírjon ezen ügyben. Ha ez elfogadtatik, könnyű lesz azon kérdésre felelni, hogy legyenek-e kötelező ipartársulatok vagy sem. Az első kérdés, nézete szerint, nincs helyesen formulázva, mert ez contradictio in adjectis, hanem e helyett azt kellene mondani, hogy miután vannak közös feladatok, amelyek minden iparost egyaránt érdekelnek, ezen feladatokat teljesíteni kell, ami nem képzelhető máskép, mintha erre bizonyos orgánumok létesíttetnek. Ezen orgánumok terheit igen természetesen mindazoknak kellene viselni, akiket illet. Havas Sándor: Az első kérdésre, vagyis, hogy alkalmazandó-e a kényszer a gyárosokra, a kereskedőkre és a kézművesekre egyaránt, csak igennel lehet felelni, azért, mert nálunk a gyáripar kezdetleges és a gyáros a kézműves iparosokat is kénytelen igénybe venni. Ha az ipartársulatok kötelezőkké válnak, akkor ezeknek végrehajtó közegeknek is kellene lenniök, hogy mindazon egyenetlenségeket és kellemetlenségeket, amelyek az ipar terén előfordulnak, jogosan elintézhessék. Kívánja, hogy ezen társulatok hivatása fegyelmi is legyen, mert csak ekkor lesznek képesek a ferde kinövéseket megakadályozni. Az ily társulatoknak minden városban kellene létezniük. A társulatba a falvaknak és helységeknek is be kellene lépniük, hogy morális támaszra tegyenek szert. Az ebből származható költségekre szükséges pénz az adóforint után kivetendő százalék alakjában volna behajtandó. A városban levő ipartársulatoknak jogukban áll csoportokba oszlani, azonban az ellenőrzést a főbb ipartársulatok választmányának kellene gyakorolni. Lipthay Béla ki nézete szerint azon kérdésre, hogy az ilyen társulás czélszerű-e és kívánatos-e, csak akkor lehet válaszolni, ha a hatáskör tekintetében tisztában vagyunk. A hiba és a baj az, hogy az ipartörvénybe befektetett elvek és intézkedések nincsenek kellőleg végrehajtva. Akkér fogja föl a társulásnak eszméjét, hogy annak keretébe ne csak a városi, hanem a vidéki iparosok is belé vonassanak. A társulatoknak teendőit két osztályba csoportosítja. Az egyikre ki volna mondandó, hogy azokat kötelesek teljesíteni, a másikra nézve pedig a társulatoknak alkalmat kellene nyújtani arra, hogy képességükhöz képest az ipar emelésére a kellő eszközöket teremtsék elő. Azon helyek iparosai, ahol nem találkozik annyi iparos, amennyi ezen teendőket elvégezhetné, kényszereszközökkel bírandók arra, hogy a szomszédhelyen levő ipartársulatba lépjenek be. Mint kötelező teendőket a következőket kívánja kimondatni: 1. Az iparosok, gyárosok és kereskedők közül lajstromozandók azok, akik kézműiparral foglalkoznak. Ez nagy fontosságú s ez nemcsak a rendszeresség, hanem állami szempontból is szükséges. A gyárosok és kereskedőket azonban csak akkor kell kényszeríteni az ipartársulatba való belépésre, rá ők tanonczokat nevelnek és segédeket tartanak. A lejelentésnek, amely most az elsőfokú iparhatóság tőzegeinél történt, az alakítandó ipartársulatoknál kellene ezentúl történni. 2. A tanonczokra vonatkozólag mindazoknak ellenőrzését, amelyek az első fokú iparhatóság körébe vágnak. Ennek kiegészítésére szükséges, hogy az iparos és tanoncz közti szerződés másolata tudomásvétel és megőrzés végett az ipartársulatnál bemutattassék, hogy a tanoncznak mestere által kiállított bizonyítványa, az ipartársulat által láttamoztassák, szükséges továbbá, hogy a munkaadók és segédek közti peres szerződések elbírálása végett az ipartársulat kebeléből egy egyeztető bizottság választassák. Ami az egyeztető bizottságot illeti, az illetőnek tetszésére kellene bízni, hogy kívánja-e ennek igénybevételét, avagy ügyét a rendes per útjára óhajtja vinni. Ezek volnának a társulatoknak kötelező teendői, amelyeknek a legszigorúbban kellene megfelelni. A közművelődésre, a szakképzettségre és a hitel előmozdítására szükséges teendőket nem mondaná ki kötelezőknek, mert az ipartársulatok nem lesznek képesek ezeknek keresztülvitelére. Ami a társulatoknak hozzájárulási díját illeti ennek szerinte a legmérsékeltebbnek kellene lenni és 2 írtnál egy év alatt nagyobb nem lehetne. Ott, hol oly ipartársulatok vannak, amelyek nagyobb körben mozognak, a szükséges költségek önkéntes adakozások útján volnának beszerzendők. Ily kikötés mellett — szóló — a kényszerű társulást elfogadja. Csepreghy János : A kényszeripartársulatok czélszerűségét illetőleg mindenekelőtt tisztába kell jönni azzal, minő hatáskört akarunk ez ipartársulatoknak engedélyezni. A hatáskör lehet kétféle, t. i. hatósági és testületi. Szóló egyiket sem tartja czélszerűnek. Azután meg a társulatoknál a kényszerre nézve hiányzik a sanctió úgy felfelé, mint lefelé. Nem elég ugyanis egy törvényben kimondani, hogy az illetők mire köteleztetnek, hanem gondoskodni kell arról, hogy mi történjék, ha azt nem teljesítik. A hatóság lefelé nem könnyen teljesítené a kényszerítést. Felfelé szintén nem volna sanctiója, mert nem képes felfogni, hogy lehetne megfenyíteni azokat, akik azt mondják, hogy megtesszük azt, amit tőlünk kívánnak, de csak akkor, ha a kormány ezt és ezt megteszi. Akik az ipartársulási kényszert óhajtják, s azt czélozzák főleg, hogy a vidéken egy ipartársulat alakíttassák az összes iparágakra nézve, azt mondják, hogy az egyes teendők elvégzésére nem kell külön szakképzettnek lenni, mert a tanoncz szegődtetési és felszabadítási súrlódások kiegyenlítését külön szakképzettség nélkül is elvégezhetni s ezen teendőket a hatósági közegek is képesek teljesíteni. Ismételve hangsúlyozza, hogy ne kényszertársulatok, hanem ipartársulatok állíttassanak fel, mert különben a kényszer csak a papíron lesz meg. Thék András szemben Mudrony Somával, aki nagy eredményeket vár a kényszerű ipartársulatoktól és nem bízik a kormányban annyira, mint a kényszerű társulatok hazafias eljárásában, megjegyzi, hogy körülbelül 200 évig állottak fenn a czéhek, és évenként 2 milliónál többe kerültek, de hazafias működésüknek jelét nem látja sehol. Kétségbe vonja, hogy e társulatok nagy befolyással lesznek nemzetgazdasági fejlődésünkre, mert ha minden községben kell ipartársulatot felállítani, ahol körülbelül 40 iparos van, akkor 15.000 ipartársulatot kell teremteni, és ezeknek budgetje oly rengeteg összeget képvisel, amelylyel többet lehetne a kormány által elérni, mert ma is 3427 ipartársulat van az országban 239.000 forint budgettel, amely összegnél maga az állam sem áldoz többet ipari czélokra. Ha 15,000 ipartársulat állíttatnék fel, körülbelül 150,000 iparost vonnánk el a tevékenység teréről. Nem látja be azt sem, hogy az iparosok érdekei jobban legyenek megvédve iparos társaik kezében, mint a kormány kezében. Minthogy az ipartársulatok a megölő betűje mindennek ajánlja a szabadipar pártolásának kimondását. Ráth Károly megjegyzi, hogy arról, amit Thék mondott, hogy t. i. nem kell czéh, ezt az ipartörvény életbeléptetése óta senki sem állította. Azon állítással, hogy 15.000 kényszertársulatot akarnak szervezni, szintén nem foglalkozik, mert ezt senki sem akarja. Tökéletesen egyetért Thék Andrással, de csakis arra, hogy az a 239.000 frt tagdíj tökéletesen kárba vész — kivéve néhány társulatot — de épen ezért akarjuk az ipartársulatokat reformálni. A Csepreghy János által felhozott ellenvetést illetőleg, mely szerint ő nem kívánja, hogy az ipartársulatok hatósági joggal ruháztassanak fel, megjegyzi, hogy ennek alaphibája az, hogy mi a hatósági jogkört — úgy látszik — nem akarjuk megvonni. Ami a felelősséget illeti, az statuálva van a törvényben az által, hogy az alapszabályok szigorúan megtartandók; a felelősség tehát ép úgy megvan itt, mint az ügyvédi és közjegyzői kamaráknál. Szólóltalános, életerős, gyakorlati irányban működni képes ipartársulatokat kíván és ezeket fel kivánja ruházni azon testületi jogokkal, a melyek az első és második kérdéspontban felemlítve vannak, s miután ezek a versenyviszonyokra és szabad forgalomra semmiféle káros kihatással nem lehetnek, a kényszert kimondandónak véli. Zichy Jenő gróf: A kényszer társulás kívánatos, épen úgy, mint az iparosok lajstromozása. A kényszer alkalmazandó a kézművesekre és azon gyárosokra, akik szakszerűleg képzett iparosmunkásokat alkalmaznak és ha gyártmányaik kereskedésbe jönnek. A kereskedők külön grémiumba veendők. A társulatok hivatása humanisticus és fegyelmi is legyen. A társulatoknak befolyása szükséges a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, a segédek és mesterek közti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és az esetleges békítésnél. A társulatba való lépés kötelezettsége az ország minden helységére terjedjen, már az egyöntetűség és méltányosság végett is. Rendszerint minden városban csak egy átalános ipartársulat alakulhasson megfelelő szakosztályokkal. A nagyobb iparos központokban azonban, (hol iparkamarák lennének) azon iparágak, illetőleg iparcsoportok, melyek önállóan is életrevaló ipartársulatot képezhetnének, az átalános társulatból kiválva önálló társulattá alakulhassanak. Az ipar szabad gyakorolhatásának elve fentartandó ugyan, azonban a kézműiparosokra nézve kötelezővé teendő, hogy tanonczfelszabadulási bizonyítványnyal igazolják, miszerint az ipart megtanulták, továbbá kimutassák, hogy három éven át, mint legények szakbavágó műhelyben vagy gyárban dolgoztak. Neuschloss Marczell nem ismer különbséget a kézmüiparos, a gyáros és a gyáripart űző földes ur közt. Véleménye szerint a kézmüiparos és gyáros vagyis a kis és nagy mesterek egymás mellett fognak majd helyet foglalni s teljes egyetértőleg eljárni az őket érdeklő dolgokban. A kényszeripartársulatokat nem pártolja, kivált itt Magyarországon, ahol főleg oly nagy mértékben van kifejlődve az önállóság és a szabadság szeretete. Azt sem tartja helyesnek, hogy e társulatok hatósági joggal ruháztassanak fel. Az ipartörvény hiányain majd az idő fog segíteni, ha mindenki megteszi a maga kötelességét és ezt pedig úgy lehet elérni, ha az ellenőrzés szigorú. A humanisztikus czélokat illetőleg kívánja, hogy a tanonczok oktatása fölötti felügyelet az ipartársulatoknál legyen, ennek ellenőrzése hatósági közegek által történjék. Az iparosok lajstromozása szintén az ipartársulatok útján eszközöltessék. György Endre: A nehészség egy része, mely ezen kérdésnél felmerül, abban rejlik, hogy az ipartörvény az iparűzés szabadságát és a tanoncstartási jogot mindenkinek megadja, márpedig ez két különböző dolog.« A kényszeripar társulatra nézve megjegyzi, hogy ennek védői úgy okoskodnak, hogy akarják az ipar emelését, tehát az iparosoknak művelődését és anyagi javulását, amint irataikból kivette, szövetkezeti után anyag beszerzés, közös érdekek előmozdítása útján és humanisticus czélokkal előmozdítani. Úgy de e két dolog, a humanisticus czél és a szövetkezés a kényszer institutiójával homlokegyenest ellenkezik. Van olyan dolog, amit csak a kényszer alapján álló ipartársulat vihet keresztül és van olyan dolog, amit csakis a szabad ipartársulatok vihetnek véghez. Elismeri, hogy van egy harmadik kategóriája is a dolgoknak, s e tekintetben szóló az átalános iparegyesület véleményéhez járul, hogy legalább közép fokban az iparoktatás a polgári iskolákkal kapcsolatosan történjék; e feladat azonban a jelen viszonyok közt a kormányra hárul. Azt hiszi, hogy a kényszeripartársulatok behozatalával a humanistikus czélok ki volnának véve az ipartársulatok hatásköre alól. Mudrony Soma megjegyzi, hogy a György Endre által felhozott feladatok nem tartoznak a kényszertársulatok hatásköréhez. Arra az érvelésre, hogy a kényszertársulatoktól semmi jót sem várnak, azt mondja, hogy Magyarországon ma olyan a helyzet, hogy évről-évre 10.000-re megy azoknak a száma, akik kellő nevelés, oktatás hiányában elzüllődnek és proletárokká válnak. Ezt a helyzetet nem lehet tűrni. Nekünk gondoskodnunk kell e munkaerő kiképzéséről, történjék ez azután akár állami felügyelet útján, akár hatóság útján, akár az autonóm iparosság által. Szóló ez utóbbi mellett van, azonban ez autonomikus rendezéstől csak abban az esetben vár jót, hogy ha az úgy szerveztetik, hogy a központból az ellenőrzési fonal a legkisebb műhelyig is odavezethető legyen. Csak így képzeli, hogy a jelenleg veszendőbe menő és elzüllött 10,000-nyi munkaerő fejlesztetni és oly sokra fog emeltetni, hogy még a külföldi concurrentiának is megfelelni képesek legyünk. Thék Andrásnak rövid felszólása után elnök a legközelebbi ülést holnap délelőtt 11 órára tűzi ki. Az ülés végződik 10. 45 -kor. A HON magántávsürgönyei. Bécs, febr. 20. A véderőbizottságban Welsersheimb honvédelmi miniszter előterjeszti az 1873-ik évtől 1878-ig a 3-ik sorozati osztályba áttett újonczozási kimutatást. Langsorhadihajókapitány felvilágosítást ad a kiképzésről a haditengerészetnél. A négy évig tartó tényleges szolgálat elfogadása fölött hosszabb vita támadt; végre a miniszter pártoló beszéde után, a javaslatot elfogadták. A 21. § (az egyéves önkénytesekről) tárgyalásánál Schöffel két évi tényleges szolgálatot indítványoz azon belföldiek számára, kik nyolcz évi iskolalátogatást kimutathatnak; e fölött hosszabb vita keletkezett. A miniszter ellenzi Schöffel indítványát, mire az e § fölötti általános vitát berekesztik. Welsersheimb válaszol egy