A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-21 / 51. szám

51. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, február 21. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. » A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dtJ: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................................................2 frt 8 hónapra.............................................. . 6 » 6 hónapra ............................................12» Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldéséért felül­­fizetés negyedévenként................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, február 20. A mai nap eseménye a magyar jelzálog­hitelbank alakuló közgyűlése. A közgyűlés lefolyását alantabb közöljük, itt csak felhív­juk rá a figyelmet, megjegyezvén, hogy ez intézet újjászervezése voltaképen egy nagy­szerű pénzintézet új alapítását jelenti. Mert a régi jelzáloghitelbank a maga nemében nem bírt nagyobb jelentőséggel, míg a ma meg­alakult bank nem csak hazánkban lesz első­rendű pénzintézet, mely egy eddig egészen parlagon hagyott téren van hivatva üdvösen működni, hanem az európai pénzhatalmak so­rában is tekintélyes állást fog elfoglalni az által, hogy effektív aranyértékben befizetett nagy alaptőkéje van s ezen felül kötvény­emissziókkal s azoknak a világ elsőrendű tőzsdein értékesítése által bármily nagyobb szabású investitiókra is olcsó pénzt lesz ké­pes nyújtani. Egy más fontos napi esemény az ipar­törvény revíziója tárgyában összehí­vott második enyvet. E tárgyalásokról kime­rítő tudósítást közlünk, melyből kitűnik, hogy a kényszertársulás kérdése felett igen mélyreható vita indult meg, s a nézetek meg­lehetős egyensúlyban csoportosulnak a kény­szertársulás elvének életbeléptetése mellett és ellen. A külpolitika teréről alig érkezett valami feljegyzésre méltó újabb hír. Athén­ből azt írja a »P. Corr.« tudósítója, hogy ott nem hisznek a diplomácziai közbenjárás sikerében és a háborút elkerülhetlennek tart­ják. De Görögország időt akar nyerni arra, hogy a partvédműveket befejezhesse. Még ha a s porta nagyon engedékenynek mutatná is magát, nem lesz lehetséges a zavargásoknak elejét venni, mert Epirusban és Thesszáliá­­ban igen sok gyúanyag van összehalmozva. Mióta Konstantinápolyban szó van ar­ról, hogy a görögöket száműzni kell, ha kiüt a háború, Törökország fővárosa roppant so­kat veszít nap-nap után azáltal, hogy a leg­vagyonosabb görögök önként elhagyják a várost és pénzükkel Görögországba mennek. Maga a nagy konstantinápolyi bank, melynek csak befizetett alaptőkéje 120 mil­lió aranyfrankot tesz, egész csendben áthur­­czolkodott Athénbe és ott leend székhelye. A gazdag görög kereskedők és bankárok pe­dig, a­kik Konstantinápolyból Athénbe köl­töznek át, egymásután mintegy vetekedve emelnek ott pompás palotákat. Hogy pénz­ügyeinek a görög kormány jobb állást bizto­síthasson, az adóhátralékokat 1851-től 1879-ig most egyszerre behajtatja. Janinában a görögök igen előzéke­nyen viselték magukat a török katonaság iránt, mikor megtudták, hogy katonaság oly nagy számmmal érkezik, hogy a kaszárnyák­ban a számukra nem lesz hely, önkényt föl­­ajánlák lakházaikat elszállásolásra. S a szul­tán ezért köszönetet is mondatott Janina gö­rög lakosságának. — Az országgyűlési szabadelvű párt hétfőn f. hó 21-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. — A boszniai és herczegovinai ka­­tholikus egyház állása fölött a római kúriával folytatott tárgyalások, mint a »N. Br. Pr.« értesül, jó eredménynyel befejeztettek. A megállapított szer­vezet szerint az elfoglalt tartományok három püspö­köt és egy érseket (Szerajevóban) fognak kapni. Az óhitű egyház viszonyainak szabályozását illetőleg a konstantinápolyi pátriárkával tárgyalásokat­ foly­tatnak ; valószínűleg saját autonóm kormányt kap az óhitű egyház Boszniában és Herczegovinában.­­ A porosz felsőházban tegnap új par­lamenti meglepetés adta magát elő, mely Bismarck herczeg és a belügyminiszter, Eulenburg gró­’ közt egyszerre jelentékeny differencziát leplezett le. A ház a közigazgatósági hatóságok, nevezetesen az önkormányzati közegek hatásköréről szóló törvényt tárgyalta. Ennek 17. §-a a képviselőház határozatai szerint a községek fölötti őrködést első­sorban a ke­rületi bizottságra, másodsorban a kerületi tanácso­sokra ruházza, míg a felsőház azt a kormányhivatal­nokokhoz, nevezetesen az országos tanácshoz, illetőleg a kormányelnökhöz akarja utasítani. Ez utóbbi állás­pontot Kleist-B­etzow képviselte és a képviselő­ház javaslatát »törvényhozási non­sens«-nek mondta. Ez ellen kikelt Eulenburg gróf, kijelentvén, hogy elvileg ő is osztozik Kleist álláspontjában; de a képviselőház által ajánlott mód eddig nem tüntetett föl bajos állapotokat s ezért az alsóház határozatát ajánlja elfogadásra. Erre fölemelkedett Rommel titkos tanácsos (a miniszterelnök képviselője) és fel­olvasta Bismarck herczeg nyilatkozatát, a­mely­ben ez, miután kijelentette, hogy gyöngélkedése miatt nem jelenthetett meg, azt mondja, hogy a képviselő­ház szövegezése nem fogja őt gátolni abban hogy a törvény szentesítését indítványozza , az önkormányzás kiterjesztése esetében azonban fenn kell tartania magá­nak a törvény e határozatának revízióját és megfonto­lását ama körülménynek, meg lehet-e bízni az önkorr­mányzás közegeit az állami ellenőrzéssel. E nyilatkozat a házban igen nagy izgatottságot okozott. Eulenburg minisztert magát is meg­lepte és a délutáni órákban már az a hir volt elter­jedve tekintélyes politikai körökben, hogy Eulen­­b­u­r­g gróf beadta lemondását. A magyar jelzálog hitelbank ma délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott ! F­o­r­g­á­c­h Antal gróf elnöklete alatt. A jelen köz­gyűlésre 273 részvényes által 5450 drb részvény vé­­teményeztetett le, minek folytán az határozatképes. A közgyűlés tárgyát a papír forintos alaptőkének arany forintosra való konvertálása s a részvénytőké­nek uj részvények kibocsátása által történő felemelé­se képezte, mire nézve az igazgatóság a következő két indítványt terjeszti annak indokolásával együtt a közgyűlés elé: Az 1880. évi május hó 23-án kelt s törvény­­székileg jóváhagyott közgyűlési határozat alapján a 7000 db főrsztos teljesen befizetett részvényből alko­tott s 700,000 o. é. papirforinttal valósággal befizetett alaptőke 600,000 o. é. aranyfrtra (~ 1.500,000 frank aranyban = 1.215,000 német bírod, márka), konver­táltassák oly módon, hogy 100 o. é. aranyfrtra 116­3 o. é. papir frt vétetik alapul s ezen igy konvertált alaptőke 3000 db. 200 o. é. arany írtról (= 500 fank aranyban = 405 n. kir. márka) szóló teljesen befizetett részvényre osztassék föl. E szerint minden 100 o. é. papir irtot teljesen befizetett 7 db rész­vényért az 1881. üzletévre vonatkozó szelvénynyel 3 db. 200 o. é. frttal teljesen befizetett részvény adas­sák az 1881. évre vonatkozó szelvénynyel együtt, s ezen részvények első kibocsátású részvényeknek te­kintessenek. 2. Az ily módon aranyértékre konvertált, most 600,000 o. é. arany frtot tevő társasági alaptőke 20 millió o. é. arany frt = 50 millió aranyban számított frank = 40­5 millió német birodalmi márka névér­tékre emeltetik, mely alaptőke 100,000 db 200 o. é. arany frt = 500 arany frank = 405 n. kir. márka névértékű részvényre oszlik, s ezen alaptőke szaporí­tás­a tekintettel a teljesen befizetett I. kibocsájt­­mánya 3000 db részvényre — 97.000 db. II. kibo­­csájtmányu részvény kibocsájtása által történjék, melynek 50°/o-ja befizetendő, úgy hogy ennek meg­történte után a tényleg befizetett alaptőke 10­3 m. o. é. arany­értra fog emelkedni. A közgyűlés mindkét indítványt egyhangúlag elfogadta s az igazgatóságot megbízta úgy ezen két határozatnak a kereskedelmi törvényszéknél jóváha­gyás és bejegyzés végetti bejelentésével, valamint ezen határozatok keresztül vitelével.­­ Alaptőkéjé­nek felemelése által az intézett most már képessé vált forgalmának kiszélesbitésére s nagyobb pénzmű­veletek keresztülvitelére, s részvénytőkéjének aranyra konvertálása által megnyíltak előtte Európa pénz­­piaczai, s igy az intézet a mai nappal elsőrendű kiváló pénzintézeteink sorába emelkedett. — Ezután a köz­gyűlés az ezen változások által szükségelt módosított alapszabályokat tárgyalta és fogadta el egyhangúlag. Végül a választások ejtettek meg. Az igazgató­ságba megválasztottak: Széll Kálmán, lovag Brüll Miksa, Beck Nándor, Frölich Frigyes, Hegedűs Sándor, Lukács Béla, dr. Matus­­k­a Péter, Mayer Arthur, M­i­n­k­u­s Jenő, Stei­ger Gyula, gróf Széchenyi Pál és Wahr­­mann Mór ; a felügyelő bizottságba: Beneczky Ferencz, gr. Berchtbold László, E­r­n­u­s­z­t Sándor, Dániel Ernő, Kl­é­h István, K­o­v­á­c­s László, K­u­b­i­n­y­i Árpád és Schön Vilmos. — Miután még az igazgatóságnak és elnöknek buzgó működésükért köszönetet szavaztak, a közgyűlés vé­get ért. Iparügyi enquete. (Első nap.) Az ipartörvény revíziója tárgyában a a földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszter által egybehívott értekezlet ma d. e. 11 órakor tartotta első ülését az akadémia Kisfaludy-termében. Az értekezletet Kemény Gábor dr. miniszter a következő beszéddel nyitotta meg: T. uraim! Fogadják mindenekelőtt üdvözlete­met és szíves köszönetemet, hogy ezen nagyfontos­­ságú ügynek megvitatása czéljából itt megjelenni szíveskedtek. Ezen második értekezletnek összehívá­sát nem a múlt évben tartott értekezlet eredményé­vel való elégedetlenség szülte, nem is véletlen ötlet, vagy valamely közbejött dolog okozta, hanem erede­tileg és tervszerűleg volt ez már így megállapítva. Nagyon természetesnek találja bizonyosan mindenki, hogy a földművelés- ipar- és kereskedelmi miniszter, midőn fontos ipar és kereskedelmi kérdések megvita­tásáról van szó, első­sorban azokhoz folyamodik, a­kik nemcsak a törvény szerint vannak hivatva e te­kintetben mint elsők véleményt adni és nézetet nyil­vánítani. t. i. az ipar- és kereskedelmi kamarákhoz, hanem oly egyénekhez is, a­kik hivatásuknál fogva igen sok tapasztalati és nagyon sokan közülök igen sok elméleti képzettséggel is bírnak e kérdésben, nemcsak magának a tárgynak fontossága miatt, de azon netán felmerülő ellenvetések kikerülése végett, hogy azok kérdeztettek meg, a­kiket a törvény köz­vetlenül érdekel s a­kiknek, mint ugyanazon egy osz­tály tagjainak nézeteit épen ezért, tán részrehajlóvá, tán nem egészen elfogulatlanná teszi, — mondom ez indokolhatja azt, hogy egy más értekezlet is hivatik össze, a­melyben legalább részben nemcsak azok, a­kik az első értekezletben részt vettek, de azonkívül a tudomány emberei, a­kik épen ebben a szakban kiváló jártasságot tanúsítottak, a törvényhozásnak jetesei is meghivattak, mint a­kik bírálni lesznek hivatva azon előterjesztéseket, melyeket e tárgyban a kormány az országgyűlés elé terjeszt. Nem szükség ismételnem magának e kérdés­nek fontosságát, a­mely nemcsak az iparosról magá­ról, mint olyanról szól — és ez már eléggé indokolja azt, hogy kétszer is meggondoljuk, mit teszünk ezen nagy fontosságú ügyben — de magában azon tör­vényben, a­melynek megváltoztatásáról, módosításá­ról, javításáról jelenleg szó van, egy osztálynak jogai és kötelezettségei is meg vannak részben állapítva. Mindezek oly kérdések, a­melyek egy osztály­nak viszonyait tárgyalják, egyszersmind a dolog ter­mészeténél fogva is szoc­iális és politikai kérdésekké is válnak, a­melyek tehát nem olyanok, hogy azokat máról holnapra oly könnyen lehetne megoldani, nem olyanok, hogy azokat egyszer s mindenkorra mathe­­matikai pontossággal kifejteni lehetne, a­melyek ha egy helyütt kifejtetnek, az egész világra és minden időre szólnának. A helyi viszonyoknak, egyszersmind a tudomány követelményeinek kellő figyelembevétele és tanulmányozása mutathatja csak meg azon utat, a­melyen haladva, iparunkat és iparos osztályunkat emelhetjük. Mondom, méltányosnak fogják önök te­kinteni, hogy én, mint a kormánynak e tekintetben hi­vatott előmunkása, kétszer is tanácskozom e kérdés­­ben,­­ természetesen ez nem teszi azt, hogy e te­kintetben a felelősséget magamról elhárítani akar­nám. Öntudatával bírok én annak, hogy e tekintetben a kormány és jelesen a földművelés-, ipar- és keres­kedelmi miniszter van hivatva első­sorban előterjesz­téseket tenni, és így a felelősségnek súlya egészben és kizárólag a miniszterre hárul, a­ki előterjesztéseit megteszi. Én csak felvilágosítást, tájékoztatást, érveket és ellenérveket óhajtok hallani és azt óhajtom, hogy az itt elmondott nézetek subjektív szempontból egyéni meggyőződés szerint és egészen szabadon nyilvánulja­nak. Ezzel az ülést megnyitom. Végül még a tanácskozás menetére nézve meg­jegyzi, hogy az eszmecserék, véleménynyilvánítások a hírlapokban közzé fognak tétetni. Azután felolvas­tatja az egyes meghívott egyének és küldöttek név­sorát, a­minek megtörténte után az értekezlet meg­alakult. Balogh Vilmos mint fogalmazó, mint jegyző olvassa a névsort, a­melynek felolvasása közben el­nök megjegyzi, hogy Baross Gábort és Streit­­mannt betegség gátolja a megjelenésben. Streit­mann írásban adta be megjegyzéseit. A névsor felolvasása után Zichy Jenő gr. kö­szönetet mond a miniszternek ezen értekezlet egybe­­hívásáért, megjegyezvén a maga részéről, hogy itt pártállásnak nincs helye, mert mindnyájan egy közös szésért, az iparnak emeléséért akarnak munkálkodni. (Helyeslés.) A vitatkozás megkezdetvén, olvastatott az első kérdő pont: »Czélszerű-e kötelezni az iparosokat, hogy ipartársulatokba lépjenek? Ha igen. 1. Alkalmazandó-e a kényszer: a) gyárosokra, b) kereskedőkre és c) kézművesekre egyaránt, vagy csak a kézművesekre ? 2. Mi legyen a társulatok hivatása, tisztán hu­manisztikus vagy fegyelmi is? — jelesen, legyen-e a társulatoknak befolyása a tanoncz fölvételénél, a tan­szerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál,­ a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munka­könyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleges súr­lódásoknál ? 3. A társulatbalépés kötelezettsége terjedjen-e ki az ország bármely kis helységében lakó iparosára is, avagy csak a meghatározott (10.000) számú la­kossal biró helyek iparosaira ? 4. Legyen-e minden helység számára csak egy (átalános) ipartársulat, avagy alakulhat-e foglalko­zási ágak szerint több ipartársulat is, s ez utóbbi esetben ki határozza meg, hogy mikor keletkezhetik egyes foglalkozások számára külön társulat ? Ha nem, czélszerű volna-e az ipartársulato­kat bizonyos hatósági jogosultsággal felruházni, kü­lönösen a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellen­őrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, illetőleg a tan­bizonyítvány kiállításánál, a segédek és mesterek kö­zötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállítá­sánál és ellenőrzésénél, esetleg súrlódásoknál ? Mily feltételek mellett lehetne ily hatósági jo­gosultságokat nyújtani?« Kautz Gyula az első kérdés első alineájára nézve, úgy a­mint az fel van téve alig tudna határo­zottan felelni, mert felfogása szerint a kérdés princi­­pialiter nem a kürül forog, hogy szabad vagy kötele­ző ipartársulat legyen-e, hanem hogy ezen ipartársu­latoknak minő jog és hatáskör adassék. Ő nem volna épen ellene a kötelező ipartársulatok behozatalának, de ezt a hatáskör és jogtól teszi függővé, a­mely azoknak adatik. Az első kérdés második pontjára nézve nem lát a fegyelmi és humanisticus hivatás közt oly éles ellentétet. A­mi azonban itt eléretni czéloztatik, azt élesebben szeretné kifejezni. Átalában ismétli, hogy az első kérdésre mindaddig, míg nem tudja, hogy az ipartársulatnak minő jogok és hatás­kör adatnak, határozottan sem igennel, sem nemmel nem felelhet. Kemény Gábor: Konstatálni kívánja, hogy Kautz a kötelező ipartársulatokat bizonyos körülmé­nyek között megengedi. Mudrony Soma megjegyzi, hogy már 1872- ben az ipartörvény meghozatala előtt része volt azon mozgalmakban, a­melyeket ezen kérdés előidézett. Az orsz. iparegyesület az ipartörvény meghozatala előtt kitűzve azon elveket, a­melyeket az akkori törvény­hozás el is fogadott. Ezek a minisztérium részéről in­­dultak ki. Azon emlékiratban, melyet szóló akkor szerkesztett, a teljes iparszabadság lett kimondva. Ő akkor a kényszertársulatok és mindazon akadályok el­hárítását kívánta, a­melyek a szabad ipar akadályait képezték. Már a legközelebbi időben, sőt az ipartör­vénynek törvényerőre való emelése előtt az ország iparosainak nagy része ez ellen határozottan tiltako­zott. A kormány szerinte mulasztást követett el ak­kor, midőn nem mozdította elő azt, hogy az akkori ipartestületek feloszoljanak és szabad társulattá ala­kuljanak. Ezért nemsokára a legnagyobb ziláltság állott be. Szóló nem hiszi, hogy léteznék valaki az érte­kezlet tagjai közt, a­ki át nem volna hatva azon meg­győződésről, hogy az iparosok jelenleg nem állanak feladatuk színvonalán. Ezért nem kell visszariadni attól, a­mi alkalmas arra, hogy e tekintetben javulás álljon be. Szerinte erélyes rendszabályok szükségesek és intézmények létesítendők az iparoktatás fejleszté­sére. Hogy ezen rendszabályok foganatosítása a ha­tóság kezeibe, vagy pedig az iparosokéiba állami és hatósági felügyelet alatt, tétessék-e le, ez sarkkérdése azon egész kérdésnek, hogy kötelező ipartársulatok legyenek-e vagy sem. Meggyőződése szerint nem lát­szik czélszerűnek a jelenlegi viszonyok közt ezt az ál­lam és hatóság kezeibe letenni azon indokból, mivel Magyarország nem túlnyomólag iparos állam és mi­vel Magyarországon különösen a hatósági és állami közegek nincsenek annyira áthatva az ipari élet köve­telményeitől, hogy ezt rájuk lehetne bízni. Ha az ál­lamra bízzuk az állam annyira túl lesz terhelve, hogy a legjobb akarat sem tehet semmit. Ha pedig a ható­ságokra bízzuk, semmi sem fog történni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az érveket bevonni és az ipa­rosokra bízni ezt oly módon, hogy az ál­lamnak , a hatóságoknak és az iparosoknak szi­­ne-java vezérszereppel bírjon ezen ügyben.­­ Ha ez elfogadtatik, könnyű lesz azon kérdésre felelni, hogy legyenek-e kötelező ipartársulatok vagy sem. Az első kérdés, nézete szerint, nincs helyesen for­mulázva, mert ez contradictio in adjectis, hanem e helyett azt kellene mondani, hogy miután vannak kö­zös feladatok, a­melyek minden iparost egyaránt ér­dekelnek, ezen feladatokat teljesíteni kell, a­mi nem képzelhető máskép, mintha erre bizonyos orgánumok létesíttetnek. Ezen orgánumok terheit igen természe­tesen mindazoknak kellene viselni, a­kiket illet. Havas Sándor: Az első kérdésre, vagyis, hogy alkalmazandó-e a kényszer a gyárosokra, a kereske­dőkre és a kézművesekre egyaránt, csak igennel lehet felelni, azért, mert nálunk a gyáripar kezdetleges és a gyáros a kézműves iparosokat is kénytelen igénybe venni. Ha az ipartársulatok kötelezőkké válnak, ak­kor ezeknek végrehajtó közegeknek is kellene lenniök, hogy mindazon egyenetlenségeket és kellemetlensé­geket, a­melyek az ipar terén előfordulnak, jogosan elintézhessék. Kívánja, hogy ezen társulatok hivatása fegyelmi is legyen, mert csak ekkor lesznek képesek a ferde kinövéseket megakadályozni. Az ily társula­toknak minden városban kellene létezniük. A társu­latba a falvaknak és helységeknek is be kellene lép­niük, hogy morális támaszra tegyenek szert. Az eb­ből származható költségekre szükséges pénz az adó­forint után kivetendő százalék alakjában volna behaj­tandó. A városban levő ipartársulatoknak jogukban áll csoportokba oszlani, azonban az ellenőrzést a főbb ipartársulatok választmányának kellene gyakorolni. Lipthay Béla ki nézete szerint azon kérdésre, hogy az ilyen társulás czélszerű-e és kívánatos-e, csak akkor lehet válaszolni, ha a hatáskör tekinteté­ben tisztában vagyunk. A hiba és a baj az, hogy az ipartörvénybe befektetett elvek és intézkedések nin­csenek kellőleg végrehajtva. Akkér fogja föl a tár­sulásnak eszméjét, hogy annak keretébe ne csak a vá­rosi, hanem a vidéki iparosok is belé vonassanak. A társulatoknak teendőit két osztályba csoportosítja. Az egyikre ki volna mondandó, hogy azokat kötele­sek teljesíteni, a másikra nézve pedig a társulatoknak alkalmat kellene nyújtani arra, hogy képességükhöz képest az ipar emelésére a kellő eszközöket teremt­sék elő. Azon helyek iparosai, a­hol nem találkozik annyi iparos, a­mennyi ezen teendőket elvégezhetné, kényszereszközökkel bírandók arra, hogy a szomszéd­­helyen levő ipartársulatba lépjenek be. Mint kötelező teendőket a következőket kívánja kimondatni: 1. Az iparosok, gyárosok és kereskedők közül lajstromozandók azok, a­kik kézműiparral foglal­koznak. Ez nagy fontosságú s ez nemcsak a rendszeres­ség, hanem állami szempontból is szükséges. A gyárosok és kereskedőket azonban csak akkor kell kényszeríteni az ipartársulatba való belépésre, rá ők tanonczokat nevelnek és segédeket tartanak. A lejelentésnek, a­mely most az elsőfokú iparhatóság tőzegeinél történt, az alakítandó ipartársulatoknál kellene ezentúl történni. 2. A tanonczokra vonatkozólag mindazoknak ellenőrzését, a­melyek az első fokú iparhatóság kö­rébe vágnak. Ennek kiegészítésére szükséges, hogy az iparos és tanoncz közti szerződés másolata tudomás­vétel és megőrzés végett az ipartársulatnál bemutat­­tassék, hogy a tanoncznak mestere által kiállított bizonyítványa, az ipartársulat által láttamoztassák, szükséges továbbá, hogy a munkaadók és segédek közti peres szerződések elbírálása végett az ipartár­sulat kebeléből egy egyeztető bizottság választassák. A­mi az egyeztető bizottságot illeti, az illetőnek tet­szésére kellene bízni, hogy kívánja-e ennek igénybe­vételét, avagy ügyét a rendes per útjára óhajtja vinni. Ezek volnának a társulatoknak kötelező teen­dői, a­melyeknek a legszigorúbban kellene megfelel­ni. A közművelődésre, a szakképzettségre és a hitel előmozdítására szükséges teendőket nem mondaná ki kötelezőknek, mert az ipartársulatok nem lesznek ké­pesek ezeknek keresztülvitelére. A­mi a társulatoknak hozzájárulási díját illeti ennek szerinte a legmérsékeltebbnek kellene lenni és 2 írtnál egy év alatt nagyobb nem lehetne. Ott, hol oly ipartársulatok vannak, a­melyek nagyobb körben mozognak, a szükséges költségek önkéntes adakozá­sok útján volnának beszerzendők. Ily kikötés mellett — szóló — a kényszerű társulást elfogadja. Csepreghy János : A kényszeripartársulatok czélszerűségét illetőleg mindenekelőtt tisztába kell jönni azzal, minő hatáskört akarunk ez ipartársula­toknak engedélyezni. A hatáskör lehet kétféle, t. i. hatósági és testületi. Szóló egyiket sem tartja czélsze­rűnek. Azután meg a társulatoknál a kényszerre nézve hiányzik a sanctió úgy felfelé, mint lefelé. Nem elég ugyanis egy törvényben kimondani, hogy az ille­tők mire köteleztetnek, hanem gondoskodni kell arról, hogy mi történjék, ha azt nem teljesítik. A hatóság lefelé nem könnyen teljesítené a kényszerítést. Fel­felé szintén nem volna sanctiója, mert nem képes fel­fogni, hogy lehetne megfenyíteni azokat, a­kik azt mondják, hogy megtesszük azt, a­mit tőlünk kíván­nak, de csak akkor, ha a kormány ezt és ezt megteszi. A­kik az ipartársulási kényszert óhajtják, s azt czélozzák főleg, hogy a vidéken egy ipartársulat ala­kíttassák az összes iparágakra nézve, azt mondják, hogy az egyes teendők elvégzésére nem kell külön szakképzettnek lenni, mert a tanoncz szegődtetési és felszabadítási súrlódások kiegyenlítését külön szak­­képzettség nélkül is elvégezhetni s ezen teendőket a hatósági közegek is képesek teljesíteni. Ismételve hangsúlyozza, hogy ne kényszertár­sulatok, hanem ipartársulatok állíttassanak fel, mert különben a kényszer csak a papíron lesz meg. Thék András szemben Mudrony Somával, a­ki nagy eredményeket vár a kényszerű ipartársula­toktól és nem bízik a kormányban annyira, mint a kényszerű társulatok hazafias eljárásában, megjegyzi, hogy körülbelül 200 évig állottak fenn a czéhek, és évenként 2 milliónál többe kerültek, de hazafias mű­ködésüknek jelét nem látja sehol. Kétségbe vonja, hogy e társulatok nagy befolyással lesznek nemzet­­gazdasági fejlődésünkre, mert ha minden községben kell ipartársulatot felállítani, a­hol körülbelül 40 iparos van, akkor 15.000 ipartársulatot kell teremte­ni, és ezeknek budge­tje oly rengeteg összeget képvi­sel, a­melylyel többet lehetne a kormány által elérni, mert ma is 3427 ipartársulat van az országban 239.000 forint budgettel, a­mely összegnél maga az állam sem áldoz többet ipari czélokra. Ha 15,000 ipartársulat állíttatnék fel, körülbelül 150,000 iparost vonnánk el a tevékenység teréről. Nem látja be azt sem, hogy az iparosok érdekei jobban legyenek megvédve iparos társaik kezében, mint a kormány kezében. Minthogy az ipartársulatok a megölő betűje mindennek­ ajánlja a szabadipar pártolásának ki­mondását. Ráth Károly megjegyzi, hogy arról, a­mit Thék mondott, hogy t. i. nem kell czéh, ezt az ipar­törvény életbeléptetése óta senki sem állította. Azon állítással, hogy 15.000 kényszertársulatot akarnak szervezni, szintén nem foglalkozik, mert ezt senki sem akarja. Tökéletesen egyetért Thék Andrással, de csak­is arra, hogy az a 239.000 frt tagdíj tökéletesen kárba vész — kivéve néhány társulatot — de épen ezért akarjuk az ipartársulatokat reformálni. A Csepreghy János által felhozott ellenvetést illetőleg, mely szerint ő nem kívánja, hogy az ipartár­sulatok hatósági joggal ruháztassanak fel, megjegyzi, hogy ennek alaphibája az, hogy mi a hatósági jogkört — úgy látszik — nem akarjuk megvonni. A­mi a felelősséget illeti, az statuálva van a törvényben az által, hogy az alapszabályok szigorúan megtartandók; a felelősség tehát ép úgy meg­van itt, mint az ügyvédi és közjegyzői kamaráknál. Szóló­lta­lános, életerős, gyakorlati irányban működni képes ipartársulatokat kíván és ezeket fel kivánja ruházni azon testületi jogokkal, a melyek az első és második kérdéspontban felemlítve vannak, s miután ezek a versenyviszonyokra és szabad forgalomra semmiféle káros kihatással nem lehetnek, a kényszert kimon­dandónak véli. Zichy Jenő gróf: A kényszer társulás kívána­tos, épen úgy, mint az iparosok lajstromozása. A kényszer alkalmazandó a kézművesekre és azon gyá­rosokra, a­kik szakszerűleg képzett iparosmunkáso­kat alkalmaznak és ha gyártmányaik kereskedésbe jönnek. A kereskedők külön grémiumba veendők. A társulatok hivatása humanistic­us és fegyelmi is le­gyen. A társulatoknak befolyása szükséges a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, a segédek és mesterek közti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és az eset­leges békítésnél. A társulatba való lépés kötelezettsége az ország minden helységére terjedjen, már az egyöntetűség és méltányosság végett is. Rendszerint minden városban csak egy átalá­nos ipartársulat alakulhasson megfelelő szakosztá­lyokkal. A nagyobb iparos központokban azonban, (hol iparkamarák lennének) azon iparágak, illetőleg iparcsoportok, melyek önállóan is életrevaló ipartár­sulatot képezhetnének, az átalános társulatból kiválva önálló társulattá alakulhassanak. Az ipar szabad gyakorolhatásának elve fentar­­tandó ugyan, azonban a kézműiparosokra nézve kö­telezővé teendő, hogy tanonczfelszabadulási bizo­nyít­ványnyal igazolják, miszerint az ipart megtanul­ták, továbbá kimutassák, hogy három éven át, mint legények szakbavágó műhelyben vagy gyárban dol­goztak. Neuschloss Marczell nem ismer különbséget a kézmüiparos, a gyáros és a gyáripart űző földes ur közt. Véleménye szerint a kézmüiparos és gyáros vagyis a kis és nagy mesterek egymás mellett fognak majd helyet foglalni s teljes egy­etér­tőleg eljárni az őket érdeklő dolgokban. A kényszeripartársulatokat nem pártolja, kivált itt Magyarországon, a­hol főleg oly nagy mértékben van kifejlődve az önállóság és a szabadság szeretete. Azt sem tartja helyesnek, hogy e társulatok hatósági joggal ruháztassanak fel. Az ipar­törvény hiányain majd az idő fog segíteni, ha min­denki megteszi a maga kötelességét és ezt pedig úgy lehet elérni, ha az ellenőrzés szigorú. A humaniszti­kus czélokat illetőleg kívánja, hogy a tanonczok ok­tatása fölötti felügyelet az ipartársulatoknál legyen, ennek ellenőrzése hatósági közegek által történjék. Az iparosok lajstromozása szintén az ipartársulatok útján eszközöltessék. György Endre: A nehészség egy része, mely ezen kérdésnél felmerül, abban rejlik, hogy az ipar­törvény az iparűzés szabadságát és a tanoncstartási jogot mindenkinek megadja, már­pedig ez két kü­lönböző dolog.« A kény­szeripar társulatra nézve megjegyzi, hogy ennek védői úgy okoskodnak, hogy akarják az ipar emelését, tehát az iparosoknak művelődését és anyagi javulását, a­mint irataikból kivette, szövetkezeti után anyag beszerzés, közös érdekek előmozdítása útján és humanisticus czélokkal előmozdítani. Úgy de e két dolog, a humanisticus czél és a szövetkezés a kény­szer institutiójával homlokegyenest ellenkezik. Van olyan dolog, a­mit csak a kényszer alapján álló ipar­társulat vihet keresztül és van olyan dolog, a­mit csakis a szabad ipartársulatok vihetnek véghez. Elis­meri, hogy van egy harmadik kategóriája is a dol­goknak, s e tekintetben szóló az átalános iparegye­sület véleményéhez járul, hogy legalább közép fok­ban az iparoktatás a polgári iskolákkal kapcsolatosan történjék; e feladat azonban a jelen viszonyok közt a kormányra hárul. Azt hiszi, hogy a kényszeripartár­sulatok behozatalával a humanistikus czélok ki volná­nak véve az ipartársulatok hatásköre alól. Mudrony Soma megjegyzi, hogy a György Endre által felhozott feladatok nem tartoznak a kényszertársulatok hatásköréhez. Arra az érvelésre, hogy a kényszertársulatoktól semmi jót sem várnak, azt mondja, hogy Magyarországon ma olyan a hely­zet, hogy évről-évre 10.000-re megy azoknak a száma, a­kik kellő nevelés, oktatás hiányában elzüllődnek és proletárokká válnak. Ezt a helyzetet nem lehet tűrni. Nekünk gondoskodnunk kell e munkaerő ki­képzéséről, történjék ez azután akár állami felügye­let útján, akár hatóság útján, akár az autonóm ipa­rosság által. Szóló ez utóbbi mellett van, azonban ez autonomikus rendezéstől csak abban az esetben vár jót, hogy ha az úgy szerveztetik, hogy a központból az ellenőrzési fonal a legkisebb műhelyig is odave­zethető legyen. Csak így képzeli, hogy a jelenleg veszendőbe menő és elzüllött 10,000-nyi munkaerő fejlesztetni és oly sokra fog emeltetni, hogy még a külföldi concur­­rentiának is megfelelni képesek legyünk. Thék Andrásnak rövid felszólása után elnök a legközelebbi ülést holnap délelőtt 11 órára tűzi ki. Az ülés végződik 1­0. 45 -kor. A HON magántávsürgönyei. Bécs, febr. 20. A véderőbizottságban Wel­­sersheimb honvédelmi miniszter előterjeszti az 1873-ik évtől 1878-ig a 3-ik sorozati osztályba áttett újon­­czozási kimutatást. Lang­sorhadiha­jókapitány felvilá­gosítást ad a kiképzésről a haditengerészetnél. A négy évig tartó tényleges szolgálat elfogadása fölött hosszabb vita támadt; végre a miniszter pártoló be­széde után, a javaslatot elfogadták. A 21. § (az egy­éves önkénytesekről) tárgyalásánál Schöffel két évi tényleges szolgálatot indítványoz azon belföldiek szá­mára, kik nyolcz évi iskolalátogatást kimutathatnak; e fölött hosszabb vita keletkezett. A miniszter el­lenzi Schöffel indítványát, mire az e §­ fölötti ál­talános vitát berekesztik. Welsersheimb válaszol egy

Next