A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-14 / 44. szám
44. szám. Idik évfolyam. Budapest, 1881. ilette, február 14. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közreményst szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK printúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Klaild-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. HIOSikerősí rett : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................... 2 frt 3 hónapra.................................................... 3» L hónapra.......................................... . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint............................... » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mint «cnkor « hó első napjától számittatik. Budapest, február 14. Hatzfeld gróf német nagykövet Konstantinápolyba útban van oda. Tegnap Bécsben időzött s hosszabb ideig konferált Haymerle báróval. Mihelyt Konstantinápolyba érkezik, azonnal előterjesztést teend a szultánnak. Küldetéséről azt beszélik a német lapok, hogy a hatalmak már több ízben megkisérlették Bismarck herczeget rábírni arra, hogy a görög kérdésben a vezérszerepet elvállalja, de ezt mindannyiszor visszautassa. Végre Gröschennek sikerült őt rábeszélni, hogy Hatzfeld legyen Európa kívánságának szószólója a portán. Az angol államférfi biztosíta a német kanczellárt, hogy az angol kabinet irtózik minden izolált akcziótól s a legnagyobb súlyt fekteti arra, hogy a többi európai kabinetekkel összhangban járjon el. Ez volt elhatározó arra, hogy Németország előtérbe lépett s átvette a transakczió vezetését. AVakít ! értesülése szerint a német császár levelet irt a szultánnak, s azt Rasolinsky német ügyvivő külön audiencziában nyújtja át a szultánnak. Janinából jelentik, hogy Mustafa Assim pasa a toskán főnökökkel megegyezésre jutott. A délalbán törzsek készeknek nyilatkoztak Görögország ellen csapatokat állítani. Mitrovitzot az albánok jan. 31-én megszállták. A török hivatalnokok onnan Salonichiba mentek. A boérok Newcastle felé nyomulnak elő. Colley angol tábornok egy sürgönye jelenti, hogy az általa elhagyott harczmezőt megszállták s már tömegesen mutatkoznak Newcastle környékén, melynek csekély helyőrsége van s tele van sebesültekkel, mert az utolsó ütközetben megsebesült angol katonákat mind oda vitték. Colley tehát csapaterősbitéseket sürgősen kért, de kérdés, megérkezhetnek-e ezek oda, mielőtt a boerok túlerővel megtámadják s a várost elveszik, a mire annyival inkább kedvet érezhetnek vállalkozni, mert jól tudják azt, hogy az angoloknak ott temérdek élelmi- és hadiszereik vannak összehalmozva. Colley tábora most Halleys Hotelen van a Buffalo Rivertól nyugatra s a boerok két oldalt északra és délre állnak tőle. Északi hadállásuk igen erős, délen portyázó csapatok kisértik meg elvágni az utat Colley tábora és Newcastle közt. Az angol lapok nagyon rosszalják, hogy Colley oly vakmerőn előre nyomult s csapatait a nagy vereségnek kitette. De bíznak abban, hogy Newcastle felmentésére a segélycsapat, két ezred huszár, mára már oda érkezik. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 14-én hétfőn d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Kilátás Délmagyarország faiparának felvirágzására. Mily kiaknázatlan kincsekkel birunk honi erdőségeinkben, mutatja azon bizalom, mellyel a külföld tőkéjét hazánkban elhelyezni iparkodik. Csak nemrég tudatta a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, miszerint jelentékeny külföldi cégek hazánkban egész erdőségeket kívánnak bérbe venni, esetleg örök áron is megvenni, s immár örömmel jelezhetjük, hogy Délmagyarország eddig elhanyagolt faiparára is szebb jövő van kilátásban. Egy jelentékeny francziaországi társaság ugyanis a volt Szörény megye vagyonközségének tulajdonát képező erdőségeket a tulajdonosokra nézve előnyös feltételek mellett kibérelte s mint hírlik Ó- és Uj-Ogradena között nagyszerűen berendezett faipart akar meghonositani. A HON TÁRCZÁJA. Révész Imre meghalt. Debreczenből, a kálvinista Rómából, az a megdöbbentő hir érkezik, hogy Révész Imre, a messze földön hires kálvinista pap s nevezetes történettudós tegnap este 8 órakor meghalt. 1826-ban született s igy aránylag még fiatal ember volt, e mellett azonban bámulatos erős testalkata s vasegészsége is ismeretes volt, úgy hogy halála, melynek részleteiről még nincs tudomásunk, egyelőre rejtély marad. Révész Imre 1826. jan. 14-én született Szabolcsmegyében Uj-Fehértón, hol atyja jegyző volt. Folytonos nélkülözések közt vergődött fel a gymnáziumba, melynek tanulmányait, Hajdú-Böszörményben s Debreczenben, akadémiai pályáját szintén Debreczenben végezte. 1844-ben a magy. kir. egyetem a Schwartner alapítványból pályakérdést tűzött Európa tudósai elé: »Mi az oka, hogy Magyarország fennáll, és nem enyészett el, mint a hunnok, gepidák, avarok és más népek által a Duna és Tisza mellett alapított birodalmak.« Révész Imre ekkor 18 éves volt, azonban pályamunkát irt e kérdésről. Néhány hó múlva megbánta ugyan e tettét, s művét vissza akarta venni de már akkor késő volt, ha bírálók készen voltak, a jutalom kihirdettetett s a nyertes a pályázók közt Révész Imre jön. Akadémiai tanulmányai befejezte után két évig a 3-ik, egy évig a 6-dik gymnáziumi osztály tanítója volt s utolsó évben akadémiai segédtanárságot is viselt 1849—50-ben a főiskolai ideiglenes könyvtárnokság bízatott reá. Már ekkor kitűnt rendkívüli tudományosságáról s különösen nyelvismeretéről. Nemcsak latin s görög, de még héber nyelven is folyékonyan tudott beszélni. 1851-ben balmazújvárosi lelkészszé választatott, de mielőtt hivatalába lépett volna, utazni ment. Bécsben félévig kellett várnia, míg útlevelét megkapta. Ez idő alatt ott a könyvtárakat buvárolta, a magyar nemzet történetére vonatkozó kódexeket és magyar nyomtatványokat tanulmányozván. Innen Európa beutazására indult s bejárta Hollandiát, Belgiumot, Helvetiát s az osztrák birodalom több tartományát, mindenütt a tudományos életet s könyvtárakat s azokban a hazánk és nemzetünkre s a protestáns hitfelekezetre vonatkozó adatokat tette figyelme legfőbb tárgyává. Útjának több pontjáról az akkori »Magyar Hírlap«-ban terjedelmes közléseket adott ki. Lombard-Velenczében befejezvén utazását, Trieszten, Laibachon és Bécsen keresztül visszatért k.-ujvárosi híveihez és kedvencz tanulmányaihoz. Ez időből ered később megjelent munkája »Etellak«-ról, melyben éles elmeéllel, habár nézetünk szerint is helytelenül, Balmaz-Ujváros körül véli Atilla főhadiszállásának helyét. Két évi ott tartózkodás után Szentesre, majd szintén 2 év múlva Debreczenbe hivatott lelkésznek, hova 1856. májusban költözött s azóta itt lakott, mint a debreczeni egyház egyik tagja. Ugyanakkor lelkészeskedett itt Révész Bálint a jelenlegi superintended, ki vele semminemű rokonságban sem áll, de, habár nagy korkülönbség volt köztök (Révész Bálint a theologiában tanár is volt), benső rokonszenv s barátság kötötte őket össze. A kálvinista Rómában régi idők óta nem ismertek ily szobatudós férfiút. Lakása zsúfolva volt könyvekkel, szőlőjében, hol nyáron pár hetet töltött, könyvek közt találták mindig Révész Bálintot s míg ott lakott, Imre Sándort kivéve magánháznál talán soha sem látták, nyilvános mulatságokon nem szerepelt, regék keringtek róla, hogy saját tehenét kikergettette udvaráról, hogy sokszor enni s aludni is elfeledett. Utóbbi időkben már különös kegynek kellett tekinteni, ha valaki bejutott hozzá látogatóba. Kecskemétre s Debreczenben tanszékre gyakran hivták, az egész egyházkerület — a prot. szokások ellenére — kérve könyörgött neki, egyszer 1863 végén el is vállalta nagy nehezen, hogy az egyháztörténelmet, melyben hazánkban első rangú tekintély volt, a főiskolában pár óra alatt előadja; előadásait előkelő felnőttek is hallgatták, tanítványai rajongással csüggtek valóban kitűnő eszmegazdag előadásai miatt rajta s egy év múlva mégis visszavonult s hasztalan volt minden kérés. A püspök s más előkelők kegyeletes gyöngédséggel igyekeztek rábírni, hogy nagy tehetségeit itt-ott érvényesítse, superintendensnek jelölték, ő azonban soha mást nem fogadott egyházától, mint a levéltárnoki állást. Különcségei daczára nemcsak a szellemi nagyságát ismerő intelligentia, de a köznép is bálványozta. Egyházi beszédei, melyek magas színvonalon voltak tartva, s e tekintetben a legjelesebbek a magyar irodalomban, mindenkor zsúfolt közönség előtt tartottak, ha fellépett a szószékre, már napokkal előbb, mint eseményt hirdették város szerte. Nagyban emelte népszerűségét a tudatlan tömegnél óriási dörgő hangja, melyről a rege azt beszélte, hogy a forradalom alkalmával a könyvtárt kirabolni akaró muszka katonákat az riasztotta vissza, s hogy a híres Rákóczy harang is ettől repedt meg (a repedés tulajdonkép az 1802-ki nagy égésnél történt). A pátens világban, midőn Révész kiváló szerepet vitt, egy megyegyülés alkalmával a királyi biztos által feltett császári képet a templomban önkezűleg vette le s helyébe Calvin képét tette. E merészsége miatt az a hir terjedt el, hogy elfogják s a debreczeni »cívisek« önkénytes gárdát alkottak éjjel-nappal lakása előtt, hogy ne engedjék. Abban az alkotmányos élet megkezdődött, a közóhaj által csaknem kényszerítve 1861-ben felment Budapestre képviselőnek s itt a határozati párt egyik kitűnősége volt. Nagy beszéde melyben a pragmatica sanctio létjogát támadta meg, ez országgyűlésnek egyik legfontosabb s felejthetetlen mozzanatát képezte. A mily hatást s feltűnést keltett e nagy szabású beszéd, és oly feltűnő volt a képviselőségről való hirtelen s váratlan lemondása. S e lemondással a politikai pályán nagy jövőt ígérő politikai szereplésének is vége szakadt. Többször erőltették reá, de hasztalan. Révész mindinkább misantrop lett s igyekezett visszavonulni. Politikai szereplésénél jelentékenyebb egyházpolitikai működése. Kezdetben szabadelvű volt, de a debreczeni légkör s egyháztörténelmi tanulmányai lassanként orthodoxxá s mindenek felett erős autonomistává tették. A Ballagi lapjában a Jézus feltámadásáról kezdett vita óta folytonos lélektani nyomait lehet látni ez átalakulásnak. Később nézetének érvényesítésére »Prot, egyházi és iskolai Figyelmező« czim alatt külön szakfolyóiratot alkotott, melynek több általa irt tanulmánya egyháztörténelmi s egyházjogi szempontból első rangú fontosságú. E lapban kezdte meg a nagy autonóm vitát a községi iskolák s általában az államfelügyelet kérdése tárgyában s a protestáns egyház végzetteljesmagatartása ez ügyben részben neki tulajdonitható. Ő pendítette meg a most folyó konvent dolgait s ezekben tevékeny részt vett, valamint a prot. egyháztörténelmi társulat megalakításában is, habár néha egyes ajánlatai elvetése miatt ismételve visszavonult. Nagyobb önálló munkái a következők: A protestáns egyház-alkotmány alapelvei 1856. Vélemény a magyar prot. egyház-alkotmány főpontjai fölött 1857. Ugyanez évben lefordította Hagenbach Theologiai tudományok encyclopaediája és methodologiája czimű művét. 1859-ben kiadta Erdősi János magyar protestáns reformátor életét (ez egyik legkitűnőbb műve) ugyanez élvben egy történelmi tanulmányt Etel laka vagy Etele hun király birodalmi székhelye czim alatt. Megírta továbbá szintén az ötvenes években Dévai Biró Aátyás első magyar reformátor életrajzát, és Kálvin János életrajzát. Az egyháztörténelem kézikönyvét, mint említettük, tanítványai számára 1864-ben adta adta ki. Röpiratai, főleg egyházjogi kérdésekről, igen számosak. A visszavonultan élő tudósnak országszerte nagy hire volt s számos kitüntetésben részesült. 1859-ben a magyar tud. akadémia választotta tagjává s prot. egyházi téren szerzett érdemei méltánylatául a bécsi prot. theol. egyetemi fakultás által tudorsággal diszittetett fel. Hazánkon kívül Németország s Anglia egyházi köreiben is elismert és tisztelt volt neve s a legelőkelőbb szakférfiakkal élénk összeköttetésben állott. Révész Imre irodalmi működése, óriási tudománya s éles ítélő tehetsége daczára, aránylag csekély. Az egyházpolitikai s mi még sajnálatosabb, a dogmatikai viták elforgácsolták erejét. A magy. prot. egyháztörténelmet csak ő írhatta volna meg, de e küzdelmek megakadályozták. Itt-ott apróbb polémiákat is folytatott (p. Hunfalvy Pállal az »Ukko pohár«-ról) s számos kutatási mezejétől távoleső dolgokat adott ki. Mind e műveken, hogy úgy szóljunk, meglátszik az oroszlánköröm s jövőben is kétségtelen lesz, hogy Révészben a protestáns tudományos irodalom kiváló oszlopférfia halt el, de nagyon-nagyon sajnálhatjuk, hogy tudományának java vele együtt a sírba száll. Temetése holnap délután lesz. Béke hamvaira! Örömünk ennélfogva háromszoros, mert ezáltal nemcsak idegen tőke szivárog be ezen amúgy is szegény népségű vidékbe, hanem azonfelül hazai faiparunk e vidéken is szép jövőnek néz elé úgy bent, mint a külföldre való kivitel tekintetében, s végül, mert a kevés szántófölddel s ennélfogva csekély keresettel biró köznépnek is rég óhajtott foglalkozás és kereseti forrás kinálkozik. r. 1. — Az angol alsóház febr. 11-iki ülésén kérdést intézett M a c i v e r a kormányhoz a Francziaországgal, Spanyolországgal és Portugáliával folytatott kereskedelmi alkudozásokról, s nevezetesen, hogy való-e az, hogy a kormány végleg feladta a borvámok leszállításának eszméjét, hacsak Nagybritannia és Irhon gyártmányainak vámtételeit le nem szállítják a mondott országok. Erre Sir Charles Dilke kijelente, hogy ő fsge kormánya nem mulasztott el egy alkalmat sem arra nézve, hogy a franczia kormánytól az áruk több csoportjának leszállítását kérje. A franczia kormány azonban vonakodott kereskedelmi alkudozásokba bocsátkozni mindaddig, míg az új vámtarifa közhírré nem lesz téve. Cfige kormánya folytonos közlekedésben van a spanyol kormánynyal e tárgyban, s kimutatta, hogy mennyire boszantó az angol kereskedelmi áruktól ott szedett differentiális tételek és remélni lehet, hogy az új spanyol kormány ez ügyre figyelemmel lesz. Portugáliában nem szedetnek angol ellenes differentiális vámok, de a vámtételek ott igen magasak s a kormány reméli, hogy ki fogja eszközölhetni azok leszállítását. A kérdés második részére kijelenti, hogy az egészen a pénzügyi vezetés körébe tartozván, arra nem terjeszkedik ki. A magazin-fegyver behozatalának eszméjét feladta Németország. Egyes csapatok között már ki is osztottak volt ily fegyvereket, de aztán azt a tapasztalatot tették, hogy a csata hevében könnyen megtörténhetik, hogy a magazinszerkezet elromlik, nevezetesen homok, por, föld, mehet a gépezetbe és akkor a fegyvert nem használhatják. Szó volt arról, hogy monarchiánkban is alkalmazni fognak az ily fegyvereket, melyek kétségkívül egyes pozíciókon igen jó szolgálatot tehetnek, mert egy egész kis lőszertár kapcsolatba hozatván a fegyverrel, a lehető leggyorsabb tüzelést lehet vele kifejteni. De miután a magazin fegyverről Németország letett, valószínűleg nálunk is le fognak mondani ezen újabb költséges tervről. A bimetallizmus. Chernuschi a híres franczia nemzetgazda, egy jeles röpiratot tett közzé, melyben azt igyekszik kimutatni, hogy az európai kontinensnek az északamerikai Egyesült Államoknak és Angliának is egyaránt érdekében áll az ezüstnek az aranyhoz való értékét az előbbeni értékviszonyra, vagyis az 1:151 /2 hez visszavezetni.A monometalisták megdöbbenhetnek — így kezdi munkáját és meg is döbbentek. Azt ugyan kieszközölhették, hogy az összes államok, amelyek aranypénzt vertek, szűnjenek meg ezüst pénzt verni, de a lehetetlenséggel határost akartak, mikor azon fáradoztak, hogy Európa vonja ki a forgalomból és demonetizálja régi ezüst pénzét. Ez a fizetési eszköz örökre forgalomban fog maradni és pedig milliárd számra. Hogy is lehessen az ezüstöt arannyal kicserélni ? Ki is akarná összevásárolni a ruddá öntött tallérokat? Ki volna képes előadni az aranyat, hogy az ezüst rudak árát megfizesse ? S mit akarnának csinálni az ezüst rudakkal ? Maga Németország mely egész hévvel elsajátitá az arany monometalista eszmét Chevaliertól, mely minden áron eladogatta az ezüst irtokat és tallérokat s azokat ki akarta vonni a forgalomból, maga Németország megfontolván az óriási veszteséget, a melylyel ez a művelet jár, mikor már száz milliót vesztett. 1879.júniusban elhatározta, hogy a demonetisátiót nem fogja messzebb vinni. Nem von ki több ezüstöt a forgalomból s felhagy az eladásokkal. A régi tallér tehát továbbra is forgalomban marad, a monometallisták óvása ellenére, s egész Németország kénytelen azt 3 márkba elfogadni. Francziaország hasonló helyzetben van, itt is mint ott, csak aranypénzt vernek, de a forgalom telítve van ezüsttel s a francziaországi bankban ép úgy, mint a német birodalmi bankban az érczkészletnek csak egy harmada arany, kétharmada ezüst.« Aztán kifejti Chernuschi, hogy ha egy országban a két nemes fém közül az egyik veretése megszűnik, az ebből vett pénz csak belforgalomra alkalmas. Kimutatja, hogy a 15*/a arány elfogadása azért szükséges Európára nézve, mivel tényleg ez arány szerint van az ezüstpénz most forgalomban, s ha az arány megváltoztatnék, az aranypénz birtokosa 16°/0-kot nyerne, míg az ezüstpénznél mutatkozó veszteséget az államnak kellene viselni, ami magában Francziaországban mintegy 420 millió frankot tenne. Más államokban hasonló veszteségeket vagy felforgatást idézne elő az értékviszony megváltoztatása. Ezt az egyes államokon sorra menve kimutatja, s végül arra a következtetésre jut, hogy a létszeres értékviszonyt helyre lehet állítani, mihelyt a nagy államok efelett megegyeztek s azt törvénybe igtatták, mert a törvény adja meg a pénznek az értéket. VIDÉK. Zenta, február 9-én. (Főispáni kinevezés, ünnepélyességek.) A rég várt főispáni kineveztetés megtörtént. — A hivatalos lap ugyanis a napokban hozta: Jannovich Aurél zentai földbirtokos, s a Ferencz József-rend lovagjának, Baja és Szabadka sz. kir. városok főispánjává történt kineveztetését. A köztisztelet s szeretetnél fogva, mely Jankovich Aurél urnak nemcsak Zentán, hanem megyeszerte osztályrészül jutott, ezen kineveztetést mindenfelől őszinte örömmel s teljes megelégedéssel fogadták. A megyei s helyi érdekű lapok is, mint a közvélemény tolmácsai, osztatlan tetszéssel s pártkülömbség nélkül lelkes szavakkal, bizalomteljes megnyugvással üdvözölték Jankovich urat díszes állásában. Ezen őszinte elismerés, ezen meleg rokonszenves fogadtatás a mint egy részről férfias örömmel töltheti el az uj főispánt, úgy másrészről a kormány is gratulálhat magának a tapintatos kinevezésért. Igen, a kormány választását, a bizonyára szép számmal előjegyzettek közül, a lehető legszerencsésebbnek s igy Jankovich úr kineveztetését a legkerültebbnek kell mondanunk. Mi egyátalában nem vagyunk föltétlen bámulói s helyeslői mindannak, a mi tán a kormánytól jön, — de a jó, helyes s tapintatos eljárást — mint ahogy ezúttal történt — készséggel s őszintén kiemeljük. Jankovicsi Aurél ur egyike a legdagadtabb s legreálisabban gondolkozó s cselekvő hazafiaknak, aki kiváló tehetségeinél s kitűnő jártasságánál fogva a közigazgatás terén, igen igen lényeges, hasznos szolgálatokat tehet úgy a kormánynak, mint a vezetésére bízott törvényhatóságok közönségének. E mellett rendkívüli erély, szigorú becsületesség, lovagias érzület, megnyerő nyirtasság, férfias nyíltság jellemzik, melyekkel a köztiszteletet a társadalom minden rétegeiben kivívnia is a kormány bizalmát is megnyerni sikerült. Az új főispán működésének tehát úgy a kormány, mint a vezetésére bízott törvényhatóságok teljes bizalommal tekinthetnek elé, mert a várakozásnak pontosan meg fog felelni. Alig terjedt el városunkban Jankovich ur főispánná történt kineveztetésének hire, s csakhamar kezdetét vette úgy a hatóságok, mint testületek s egyesek tisztelgésének hosszú sora. Legelőször az egész városi tanács, élén a polgármester Mihálkovics István úrral tisztelgett, aki lelkes szavakkal tolmácsolta a közérzület s örömöt, melylyel a főispáni kineveztetés minden oldalról fogadtatott s szerencsét s áldást kivánt az uj főispán működésére. A főispán nem kevésbé lelkes szavakkal válaszolt, megköszönve egyszersmind a figyelmet, melyben részesítették. A városi tanács után, a mintegy 200 tagból álló polgárság impozáns küldöttsége tisztelgett, melyben képviselve volt a város színes java. Az üdvözlő beszédet Merényi Dezső ügyvéd tartotta, szép szavakban kiemelve, miként a kitüntetés, mely az uj főispánt érte, visszahat a város közönségére is, mely oly sokáig volt szerencsés őt magáénak mondani, végül hangsúlyozván a reményeket, melyek a város jóléte s érdekeinek előmozdítása tekintetében, továbbra is személyéhez fűződnek. A főispán erre ismét kitűnő beszéddel válaszolt, a többek közt kiemelvén, miként habár távozik is körünkből, mindvégig, Zenta város hű fia fog maradni s a távolban is meleg ragaszkodással s legjobb indulattal fog a város iránt viseltetni, melynek érdekeit, jólétét folytonosan szivén hordozza. Ezután következett a járásbíróság, a szolgabiróság, magy. kir. adóhivatal, az egész gymn. tanári kar, a szerb hitközség, a pénzintézetek stb. tisztelgése. A tervezett fáklyászene egyátaljában nem volt létesíthető. Az ovácziók fénypontját a főispán tiszteletére a nagy vendéglő dísztermében rendezett banquette képezte. Alig gyülekezett össze valaha oly szép s nagy számú közönség Zentán, mint most. Este 8 óra tájban a rendezőbizottság tagjai közül Merényi Dezső ügyvéd, Türr Lajos gymn. tanár, Dudás Lajos, közjegyző, Spitzen M., Gombos Lőrincz földbirtokos a főispán lakására menvén őt fölkérték, miként a tiszteletére rendezett banketten megjelenni szíveskedjék. A terembe lépő főispánt zajos éljenekkel s a Rákóczi indulóval fogadták. A fölköszöntések sorát a főispán nyitotta meg, éltetve a királyt, királynét s a trónörököst, mit a társaság fölállva hallgatott végig. Ezután a polgármester az est hősére Jankovich főispánra emelte poharát, kiemelve érdemeit, polgári erényeit, melyek őt méltóvá teszik e díszes állásra. E hosszas éljenzéssel fogadott felköszöntés után, megeredt a toasztok özöne, melyek egy-kettő kivételével, mind az új főispánra mondattak. A főispán kitűnő tapintattal tartott beszédben válaszolt a sok felköszöntésre, mely szűnni nem akaró éljenekkel fogadtatott. A banketten mindvégig derült jó kedv s kitűnő hangulat uralkodott. A banquetten képviselve volt pártkülönbség nélkül a város szines java, ami, tekintettel a zentai viszonyokra, nem kis dolog. Csakis egy oly fontos esemény behatása, s egy oly kiváló férfiú egyénisége, mint az új főispáné, idézhetette elő úgy ezt, mint egyéb körülményt. 1. 1. Fővárosi ügyek. A főváros pénzügyi és gazdasági bizottságának ma tartott ülésén jegyző felolvassa : a budai kőporbányák bérbe adására befolyt ajánlatokat; csak Novák Ignácz volt tavalyi bérlő s Domokos György tettek ajánlatot, ezek közöl a Domokos által tett 200 ft évi ajánlat révén a nagyobb, ez elfogadtatott. Olvastatott Kruser György Széchenyi téri vendéglős kérvénye, hogy mivel az általa haszonbérbe vett vendéglői helyiségek november, december hónapokban javítás alatt állottak, s ő tényleg csak január 15-én vehette át, az évi haszonbérből 200 forintot elengedjenek. Kiadatik a mérnöki hivatalnak, hogy jelentse be meddig tartott a javítási munka. Felvétetett: Ullman Lajos abbeli kérvénye, melyben a Margit-híd alatti 1040 □*" mély terület részére rakodó gyanánt ■ évi 100 frt díj mellett haszonbérbe adassék. A mér- s nöki hivatal helyesli és támogatja a kérelmet; minthogy azonban ezen a kérdéses területen van a vízvezetéki czentrum is, kiadatik a kérelem a vízvetéki felügyelőségnek véleményezés végett. Felolvastatott a múlt évi számadások felülvizsgálatára kiküldött bizottság jelentése. A számadások rendben találtattak, s a számadó tisztviselők felmentése iránt a tanácshoz ajánlat tétetni rendeltetett. Tárgyalás alá vétetett a »Két oroszlány «-hoz czimzett közös ház haszonbérbe adása, melyből 16/45 rész a főváros tulajdonát, a többi azonban magánfél tulajdonát képezi, s minthogy e ház bérbeadása már két ízben eredménytelenül lett megkísérelve a bizottság utolsó ülésében elhatározta, hogy magánúton fog bérlőt szerezni a házra. Ez ügy tárgyalása holnap d. e. 9 óráig elhalasztatik s holnap reggel 9 órára utóbbi ülés hivatik össze. A fővárosi közigazgatási bizottság ma délelőtt 10 órakor Ráth Károly főpormester elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Mindenekelőtt az elnöki bejelentések vétettek tárgyalás alá. A vallás- és közoktatási miniszter a közoktatás állapotáról szóló és az országgyűlés elé terjesztett 1878—79. és 1879—80. évi jelentéséről szóló összeállított művet a közigazgatási bizottságnak 10 példányban megküldi; szétoszlatni határoztatott. Az erdőfelügyelő az erdőtörvény 34.§-a értelmében be-, utazván kerületét, erről a jelentését beterjesztette , — a jelentés a kereskedelmi miniszterhez felterjesztetik. A fővárosi házi pénztárnál történt sikkasztás ügye a közgyűlésen tárgyaltatván, azon kérdés merült itt fenn, várjon az elitélt Rerner és Hegedűs hivatalnokokra! felügyeleti jogot mennyiben mulasztották el az erre hivatott tanácsnokok s igy ennek kiderítése végett itt kimondatott, hogy a közigazgatási bizottság utasittatik ennek foganatosítására. Ráth Károly elnök két bizottsági tagot javasol kiküldeni, ellenben szavazatilag eldöntetett, hogy csak egy tag küldessék ki, s titkos szavazattal erre Busbach Péter választatott meg. Ez után a népszámlálási végrehajtó bizottság terjedelmes jelentése olvastatott fel. A bizottság jelentésében nagy súlyt fektet a számláló lapok helytelen fogalmazási voltára, mert az anyanyelv kérdésénél a legnagyobb zavarok származtak. A nőknél ezek születési neveit is meg kellett volna kérdezni, s a lakásborítékokra, mióta tartózkodik a városban, hány a távollévő férfi vagy nő. A népszámlálási végrehajtó bizottság jelentésének végén Thaisz Elek főkapitány, a kerületi elöljáróságok és Körösi József statisztikai hivatal igazgatójának köszönetet kér támogatásaikért szavazni. B u s bach nemcsak jegyzőkönyvileg, de külön átiratban különösen Gerlóczy alpolgármester, Láng György jegyző, nevezetteknek kér köszönetet szavazni. A bizottság elfogadja Busbach javaslatát. Ezek után a szakreferensek adják elő havi jelentéseiket. — A trónörökös új könyvet irt. Ezt a hírt jelentik Bécsből. A trónörökös új könyve annyival is érdekesebb lesz ránk magyarokra nézve, mert a Kárpátokról leírásokat fog tartalmazni. — Dr. Reich Árminnak, a »Concordia« jótékonyegylet alelnökének, arczképét az izr. hitközség nagy termében tegnap ünnepiesen leplezték le. Posner K. L. megnyitó beszéde után Tenczer Pál tartott emlékbeszédet. Végül még Schwarcz Hermann bankigazgató tartott beszédet. — Közlekedési akadály. Az osztrák államvasút Szlatina és Teregova állomása között tegnap reggel történt sziklacsuszamlás következtében az 1. 2. 7. és 8-ik számú személyvonatok csakis az utasok átszállása és a posta átvitele mellett közlekedhetnek. Minthogy ez akadálynak eltávolítása a holnapi nap folyamában várható, a teherszállítás forgalma szünetelést nem szenved. — Halálozások:Kovásznáról (Háromszékmegye) jelentik Czofalvi Csia Albert, volt honvédhadnagy, megyei pénztárnok, törvényszéki ülnök, utóbb orbai járási szolgabiró és az orbai ev. ref. egyházmegye gondnokának folyó hó 11-én délelőtt 9 órakor 53 éves korában történt gyászos elhunytát. — Dörfler József, budapesti államfőpénztári tisztviselő, a budai dalárok és zeneakadémia választmányi tagja, a budai zenekedvelői és társadalmi körök egyik szerény, de szorgalmas tényezője, vasárnapi, hó 13-án meghalt. Temetésén, mely kedden délután 3 órakor lesz, nevezett dal- és zeneegyletek testületileg meg fognak jelenni és két gyászdal eléneklése valamint a budai dalárda elnöke, dr. Országh Sándor által tartandó rövid búcsúszavak után az elhunyt koporsójára koszorúkat letenni. — Egyleti hírek. A vörös kereszt budapesti II. kerületi fiókja f. hó 17-én d. u. 4 órakor lánczhid utcza 1. sz. alatt levő helyiségében rendes közgyűlést tart. A közép. tanáregylet második szakosztályának holnap d. u. 5 órakor tartandó ülésén Berecz Antal néhány természettani készüléket mutat be s Névy László a franczia tanár vizsgálatokról értekezik. Az angol társalgó körben (Frohner-szálló) f. hó 17-én este 1/28-kor Pulszky Ferencz elnök tart előadást »The United States before the civil war« czim alatt. — A Tarczy alapítványra Kis Gábor kimutatása szerint adakozásokban s aláírásokban eddig 1765 frt 50 kr gyűlt be. — A temesvári első takarékpénztár— mint nekünk írják ki. hó 13-án reggeli 10 órakor tartó közgyűlését. Elnök Babusnik Á. néhány meleg szóval üdvözölvén a szép számmal megjelent részvényeseket, az intézet kitűnő titkára Horváth E. fölolvasta az évi jelentést és a mérleget, mely 240,000 frt részvénytőke és 6.137,432 frt betét mellett 101,456 frt tiszta nyereséget mutat. Az igazg.tanács a következő nyereményfelosztási tervezetet terjeszti a közgyűlés elé: 48,000 frt vagy részvényenként 120 frt osztalék gyanánt fizetendő; 11,453 frt a tartalékalaphoz csatolandó, miáltal ez 80,000 forintra emelkedik ; 2000 forint a tartalékalapra, 1580 forint jótékony czélokra fordítandó ; 30.000 forinttal külön tartalékalap szervezendő, az intézet ingatlanainak (több rendbeli gyárépület) netáni eladásából származó veszteségek fedezésére, végül 7780 frt a jövő évi mérleg javára írandó. E javaslat ellenében több ellenindítvány létetett, melyek közül itt csak azon két végletet említjük, hogy Br. részvényes az egész tiszta nyeremény kiosztását követelte, mig Tedeschi a 120 frtdividendiát is sokalja s az intézeti ház értékéből is 8000 forintot óhajt