A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-14 / 44. szám

44. szám. Idik évfolyam. Budapest, 1881. ilette, február 14. Szerke­sztési ir­oda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közremény­st szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK printúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Klaild-h­i­va­ta­l­­ Barátok-tere, Ath­enaeum-épület földszint. HIOSikerősí rett : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................... 2 frt 3 hónapra.................................................... 3» L hónapra.......................................... . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint...............................­ » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mint «cnkor « hó első napjától számittatik. Budapest, február 14. Hatzfeld gróf német nagykövet Kon­­stantinápolyba útban van oda. Tegnap Bécs­­ben időzött s hosszabb ideig konferált Haymerle báróval. Mihelyt Konstantinápoly­­ba érkezik, azonnal előterjesztést teend a szultánnak. Küldetéséről azt beszélik a német lapok, hogy a hatalmak már több ízben meg­­kisérlették Bismarck herczeget rábírni arra, hogy a görög kérdésben a vezérszerepet el­vállalja, de ezt mindannyiszor visszautassa. Végre Gröschennek sikerült őt rábeszélni, hogy Hatzfeld legyen Európa kívánságának szó­szólója a portán. Az angol államférfi biztosíta a német kanczellárt, hogy az angol kabinet irtózik minden izolált akcziótól s a legnagyobb súlyt fekteti arra, hogy a többi európai ka­binetekkel összhangban járjon el. Ez volt el­határozó arra, hogy Németország előtérbe lépett s átvette a transakczió vezetését. A­­Vakít ! értesülése szerint a német császár levelet irt a szultánnak, s azt Raso­­linsky német ügyvivő külön audiencziában nyújtja át a szultánnak. Janinából jelentik, hogy Mustafa Assim pasa a toskán főnökökkel megegyezésre ju­tott. A délalbán törzsek készeknek nyilatkoz­tak Görögország ellen csapatokat állítani. Mitrovitzot az albánok j­an. 31-én megszállták. A török hivatalnokok onnan Salonichiba mentek. A b­o­é­r­o­k Newcastle felé nyomulnak elő. Colley angol tábornok egy sürgönye jelenti, hogy az általa elhagyott harczmezőt megszállták s már tömegesen mutatkoznak Newcastle környékén, melynek csekély hely­őrsége van s tele van sebesültekkel, mert az utolsó ütközetben megsebesült angol kato­nákat mind oda vitték. Colley tehát csapat­­erősbitéseket sürgősen kért, de kérdés, meg­érkezhetnek-e ezek oda, mielőtt a boerok túl­erővel megtámadják s a várost elveszik, a mire annyival inkább kedvet érezhetnek vál­lalkozni, mert jól tudják azt, hogy az ango­loknak ott temérdek élelmi- és hadiszereik vannak összehalmozva. Colley tábora most Halleys Hotelen van a Buffalo Rivertól nyu­gatra s a boerok két oldalt északra és délre állnak tőle. Északi hadállásuk igen erős, dé­len portyázó csapatok kisértik meg elvágni az utat Colley tábora és Newcastle közt. Az angol lapok nagyon rosszalják, hogy Colley oly vakmerőn előre nyomult s csapatait a nagy vereségnek kitette. De bíznak abban, hogy Newcastle felmentésére a segélycsapat, két ezred huszár, mára már oda érkezik. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 14-én hétfőn d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Kilátás Délmagyarország fa­­iparának felvirágzására. Mily kiaknázatlan kincsekkel birunk honi erdőségeinkben, mutatja azon bizalom, mellyel a külföld tőkéjét hazánkban elhe­lyezni iparkodik. Csak nem­rég tudatta a földmive­­lés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, miszerint jelentékeny külföldi c­égek hazánkban egész erdőségeket kívánnak bérbe venni, esetleg örök áron is megvenni, s immár örömmel jelezhetjük, hogy Délmagyarország eddig elhanyagolt faiparára is szebb jövő van kilátásban.­­ Egy jelentékeny franczia­­országi társaság ugyanis a volt Szörény megye vagyon­­községének tulajdonát képező erdőségeket a tulajdo­nosokra nézve előnyös feltételek mellett kibérelte s mint hírlik Ó- és Uj-Ogradena között nagyszerűen berendezett faipart akar meghonositani. A HON TÁRCZÁJA. Révész Imre meghalt. Debreczenből, a kálvinista Rómából, az a meg­döbbentő hir érkezik, hogy Révész Imre, a messze földön hires kálvinista pap s nevezetes történettudós tegnap este 8 órakor meghalt. 1826-ban született s igy aránylag még fiatal ember volt, e mellett azon­ban bámulatos erős testalkata s vasegészsége is isme­retes volt, úgy hogy halála, melynek részleteiről még nincs tudomásunk, egyelőre rejtély marad. Révész Imre 1826. jan. 14-én született Sza­­bolcsmegyében Uj-Fehértón, hol atyja jegyző volt. Folytonos nélkülözések közt vergődött fel a gymná­­ziumba, melynek tanulmányait, Hajdú-Böszörményben s Debreczenben, akadémiai pályáját szintén Debre­­czenben végezte. 1844-ben a magy. kir. egyetem a Schwartner alapítványból pályakérdést tűzött Európa tudósai elé: »Mi az oka, hogy Magyarország fennáll, és nem enyészett el, mint a hunnok, gepidák, avarok és más népek által a Duna és Tisza mellett alapított birodalmak.« Révész Imre ekkor 18 éves volt, azon­ban pályamunkát irt e kérdésről. Néhány hó múlva megbánta ugyan e tettét, s művét vissza akarta ven­ni de már akkor késő volt, h­a bírálók készen vol­tak, a jutalom kihirdettetett s a nyertes a pályázók közt Révész Imre jön. Akadémiai tanulmányai befejezte után két évig a 3-ik, egy évig a 6-dik gymnáziumi osztály tanítója volt s utolsó évben akadémiai segédtanárságot is vi­selt 1849—50-ben a főiskolai ideiglenes könyvtár­­nokság bízatott reá. Már ekkor kitűnt rendkívüli tu­dományosságáról s különösen nyelvismeretéről. Nem­csak latin s görög, de még héber nyelven is folyéko­nyan tudott beszélni. 1851-ben balmazújvárosi lelkészszé választa­tott, de mielőtt hivatalába lépett volna, utazni ment. Bécsben félévig kellett várnia, míg útlevelét meg­kapta. Ez idő alatt ott a könyvtárakat buvárolta, a magyar nemzet történetére vonatkozó kódexeket és magyar nyomtatványokat tanulmányozván. Innen Európa beutazására indult s bejárta Hollandiát, Bel­giumot, Helvetiát s az osztrák birodalom több tarto­mányát, mindenütt a tudományos életet s könyvtára­kat s azokban a hazánk és nemzetünkre s a protes­táns hitfelekezetre vonatkozó adatokat tette figyelme legfőbb tárgyává. Útjának több pontjáról az akkori »Magyar Hírlap«-ban terjedelmes közléseket adott ki. Lombard-Velenczében befejezvén utazását, Triesz­ten, Laibachon és Bécsen keresztül visszatért k.-ujvá­­rosi híveihez és kedvencz tanulmányaihoz. Ez időből ered később megjelent munkája »Etellak«-ról, mely­ben éles elmeéllel, habár nézetünk szerint is helyte­lenül, Balmaz-Ujváros körül véli Atilla főhadi­szállá­sának helyét. Két évi ott tartózkodás után Szentesre, majd szintén 2 év múlva Debreczenbe hivatott lelkésznek, hova 1856. májusban költözött s azóta itt lakott, mint a debreczeni egyház egyik tagja. Ugyanakkor lelké­­szeskedett itt Révész Bálint a jelenlegi superinten­ded, ki vele semminemű rokonságban sem áll, de, habár nagy korkülönbség volt köztök (Révész Bálint a theologiában tanár is volt), benső rokonszenv s ba­rátság kötötte őket össze. A kálvinista Rómában régi idők óta nem ismer­tek ily szobatudós férfiút. Lakása zsúfolva volt köny­vekkel, szőlőjében, hol nyáron pár hetet töltött, köny­vek közt találták mindig Révész Bálintot s míg ott lakott, Imre Sándort kivéve magánháznál talán soha sem látták, nyilvános mulatságokon nem szerepelt, regék keringtek róla, hogy saját tehenét kikergettette udvaráról, hogy sokszor enni s aludni is elfeledett. Utóbbi időkben már különös kegynek kellett tekin­teni, ha valaki bejutott hozzá látogatóba. Kecske­métre s Debreczenben tanszékre gyakran hivták, az egész egyházkerület — a prot. szokások ellenére — kérve könyörgött neki, egyszer 1863 végén el is vál­lalta nagy nehezen, hogy az egyháztörténelmet, mely­ben hazánkban első rangú tekintély volt, a főiskolá­ban pár óra alatt előadja; előadásait előkelő felnőt­tek is hallgatták, tanítványai rajongással csüggtek valóban kitűnő eszmegazdag előadásai miatt rajta s egy év múlva mégis visszavonult s hasztalan volt min­den kérés. A püspök s más előkelők kegyeletes gyön­gédséggel igyekeztek rábírni, hogy nagy tehetségeit itt-ott érvényesítse, superintendensnek jelölték, ő azon­ban soha mást nem fogadott egyházától, mint a levél­tárnoki állást. Különc­ségei daczára nemcsak a szellemi nagy­ságát ismerő intelligentia, de a köznép is bálvá­nyozta. Egyházi beszédei, melyek magas színvonalon voltak tartva, s e tekintetben a legjelesebbek a ma­gyar irodalomban, mindenkor zsúfolt közönség előtt tartottak, ha fellépett a szószékre, már napokkal előbb, mint eseményt hirdették város szerte. Nagyban emelte népszerűségét a tudatlan tömegnél óriási dörgő hangja, melyről a rege azt beszélte, hogy a forrada­lom alkalmával a könyvtárt kirabolni akaró muszka katonákat az riasztotta vissza, s hogy a híres Rákó­­czy harang is ettől repedt meg (a repedés tulajdonkép az 1802-ki nagy égésnél történt). A pátens világban, midőn Révész kiváló szerepet vitt, egy megyegyülés alkalmával a királyi biztos által feltett császári képet a templomban önkezűleg vette le s helyébe Calvin ké­pét tette. E merészsége miatt az a hir terjedt el, hogy elfogják s a debreczeni »cívisek« önkénytes gárdát alkottak éjjel-nappal lakása előtt, hogy ne engedjék. Ab­ban az alkotmányos élet megkezdődött, a közóhaj által csaknem kényszerítve 1861-ben felment Budapestre képviselőnek s itt a határozati párt egyik kitűnősége volt. Nagy beszéde melyben a pragmatica sanctio létjogát támadta meg, ez országgyűlésnek egyik legfontosabb s felejthetetlen mozzanatát ké­­­­pezte. A mily hatást s feltűnést keltett e nagy sza­bású beszéd, és oly feltűnő volt a képviselőségről való hirtelen s váratlan lemondása. S e lemondással a politikai pályán nagy jövőt ígérő politikai szereplésé­nek is vége szakadt. Többször erőltették reá, de hasz­talan. Révész mindinkább misantrop lett s igyekezett visszavonulni. Politikai szereplésénél jelentékenyebb egyház­­politikai működése. Kezdetben szabadelvű volt, de a debreczeni légkör s egyháztörténelmi tanulmányai lassanként orthodoxxá s mindenek felett erős autono­­mistává tették. A Ballagi lapjában a Jézus feltáma­dásáról kezdett vita óta folytonos lélektani nyomait lehet látni ez átalakulásnak. Később nézetének érvé­nyesítésére »Prot, egyházi és iskolai Figyelmező« czim alatt külön szakfolyóiratot alkotott, melynek több álta­la irt tanulmánya egyháztörténelmi s egyházjogi szem­pontból első rangú fontosságú. E lapban kezdte meg a nagy autonóm vitát a községi iskolák s általában az államfelügyelet kérdése tárgyában s a protestáns egy­ház végzetteljes­­magatartása ez ügyben részben neki tulaj­donitható. Ő pendítette meg a most folyó kon­­vent dolgait s ezekben tevékeny részt vett, valamint a prot. egyháztörténelmi társulat megalakításában is, habár néha egyes ajánlatai elvetése miatt ismételve visszavonult. Nagyobb önálló munkái a következők: A pro­testáns egyház-alkotmány alapelvei 1856. Vélemény a magyar prot. egyház-alkotmány főpontjai fölött 1857. Ugyanez évben lefordította Hagenbach Theolo­­giai tudományok encyclopaediája és methodologiája czimű művét. 1859-ben kiadta Erdősi János magyar protestáns reformátor életét (ez egyik legkitűnőbb mű­ve) ugyan­ez élvben egy történelmi tanulmányt Etel la­ka vagy Etele hun király birodalmi székhelye czim alatt. Megírta továbbá szintén az ötvenes években Dévai Biró A­átyás első magyar reformátor életrajzát, és Kálvin János életrajzát. Az egyháztörténelem kézi­könyvét, mint említettük, tanítványai számára 1864-ben adta adta ki. Röpiratai, főleg egyházjogi kérdésekről, igen számosak. A visszavonultan élő tudósnak országszerte nagy hire volt s számos kitüntetésben részesült. 1859-ben a magyar tud. akadémia választotta tagjává s prot. egyházi téren szerzett érdemei méltánylatául a bécsi prot. theol. egyetemi fakultás által tudorsággal diszit­­tetett fel. Hazánkon kívül Németország s Anglia egyházi köreiben is elismert és tisztelt volt neve s a legelőkelőbb szakférfiakkal élénk összeköttetésben állott. Révész Imre irodalmi működése, óriási tudo­mánya s éles ítélő tehetsége daczára, aránylag cse­kély. Az egyházpolitikai s mi még sajnálatosabb, a dogmatikai viták elforgácsolták erejét. A magy. prot. egyháztörténelmet csak ő írhatta volna meg, de e küzdelmek megakadályozták. Itt-ott apróbb polémiá­kat is folytatott (p. Hunfalvy Pállal az »Ukko po­­hár«-ról) s számos kutatási mezejétől távoleső dolgo­kat adott ki. Mind e műveken, hogy úgy szóljunk, meglátszik az oroszlánköröm s jövőben is kétségtelen lesz, hogy Révészben a protestáns tudományos iroda­lom kiváló oszlopférfia halt el, de nagyon-nagyon sajnálhatjuk, hogy tudományának java vele együtt a sírba száll. Temetése holnap délután lesz. Béke hamvaira! Örömünk ennélfogva háromszoros, mert ezáltal nemcsak idegen tőke szivárog be ezen amúgy is sze­gény népségű vidékbe, hanem azonfelül hazai faipa­runk e vidéken is szép jövőnek néz elé úgy bent, mint a külföldre való kivitel tekintetében, s végül, mert a kevés szántófölddel s ennélfogva csekély keresettel biró köznépnek is rég óhajtott foglalkozás és kere­seti forrás kinálkozik. r. 1. — Az angol alsóház febr. 11-iki ülésén kérdést intézett M a c i v e r a kormányhoz a Fran­­cziaországgal, Spanyolországgal és Portugáliával folytatott kereskedelmi alkudozásokról, s nevezetesen, hogy való-e az, hogy a kormány végleg feladta a bor­vámok leszállításának­ eszméjét, hacsak Nagybritannia és Irhon gyártmányainak vámtételeit le nem szállít­ják a mondott országok. Erre Sir Charles Dilke ki­jelente, hogy ő fsge kormánya nem mulasztott el egy alkalmat sem arra nézve, hogy a franczia kormány­tól az áruk több csoportjának leszállítását kérje. A franczia kormány azonban vonakodott kereskedelmi alkudozásokba bocsátkozni mindaddig, míg az új vám­tarifa közhírré nem lesz téve. C­fige kormánya folytonos közlekedésben van a spanyol kormány­nyal e tárgyban, s kimutatta, hogy mennyire boszantó az angol kereskedelmi áruktól ott szedett differentiá­­lis tételek és remélni lehet, hogy az új spanyol kor­mány ez ügyre figyelemmel lesz. Portugáliában nem szedetnek angol ellenes differentiális vámok, de a vámtételek ott igen magasak s a kormány reméli, hogy ki fogja eszközölhetni azok leszállítását. A kér­dés második részére kijelenti, hogy az egészen a pénzügyi vezetés körébe tartozván, arra nem terjesz­kedik ki.­­ A magazin-fegyver behozatalának eszméjét feladta Németország. Egyes csapatok között már ki is osztottak volt ily fegyvereket, de aztán azt a tapasztalatot tették, hogy a csata hevében könnyen megtörténhetik, hogy a magazin­szerkezet elromlik, nevezetesen homok, por, föld, mehet a gépezetbe és akkor a fegyvert nem használhatják. Szó volt arról, hogy monarchiánkban is alkalmazni fognak az ily fegyvereket, melyek kétségkívül egyes pozíc­iókon igen jó szolgálatot tehetnek, mert egy egész kis lő­szertár kapcsolatba hozatván a fegyverrel, a lehető leggyorsabb tüzelést lehet vele kifejteni. De miután a magazin fegyverről Németország letett, valószínű­leg nálunk is le fognak mondani ezen újabb költséges tervről. A bimetallizmus. Chernuschi a híres franczia nemzet­gazda, egy jeles röpiratot tett közzé, melyben azt igyekszik kimutatni, hogy az európai kontinensnek az észak­­amerikai Egyesült­ Államoknak és Angliának is egy­aránt érdekében áll az ezüstnek az aranyhoz való értékét az előbbeni értékviszonyra, vagyis az 1:151 /2 hez visszavezetni.­­A monometalisták megdöbbenhet­nek — így kezdi munkáját és meg is döbbentek. Azt ugyan kieszközölhették, hogy az összes államok, a­melyek aranypénzt vertek, szűnjenek meg ezüst pénzt verni, de a lehetetlenséggel határost akartak, mikor azon fáradoztak, hogy Európa vonja ki a forgalomból és demonetizálja régi ezüst pénzét. Ez a fizetési esz­köz örökre forgalomban fog maradni és pedig milliárd számra. Hogy is lehessen az ezüstöt arannyal kicserélni ? Ki is akarná összevásárolni a ruddá öntött talléro­kat? Ki volna képes előadni az aranyat, hogy az ezüst rudak árát megfizesse ? S mit akarnának csi­nálni az ezüst rudakkal ? Maga Németország mely egész hévvel elsajátitá az arany monomet­alista esz­mét Chevaliertól, mely minden áron eladogatta az ezüst irtokat és tallérokat s azokat ki akarta vonni a forgalomból, maga Németország megfontolván az óriási veszteséget, a melylyel ez a művelet jár, mikor már száz milliót vesztett. 1879.­júniusban elhatározta, hogy a demonetisátiót nem fogja messzebb vinni. Nem von ki több ezüstöt a forgalomból s felhagy az eladásokkal. A régi tallér tehát továbbra is forgalom­ban marad, a monometallisták óvása ellenére, s egész Németország kénytelen azt 3 márkba elfogadni. Fran­­cziaország hasonló helyzetben van, itt is mint ott, csak aranypénzt vernek, de a forgalom telítve van ezüst­tel s a francziaországi bankban ép úgy, mint a né­met birodalmi bankban az érczkészletnek csak egy harmada arany, kétharmada ezüst.« Aztán kifejti Chernuschi, hogy ha egy ország­ban a két nemes fém közül az egyik veretése megszű­nik, az ebből vett pénz csak belforgalomra alkalmas. Kimutatja, hogy a 15*/a arány elfogadása azért szük­séges Európára nézve, mivel tényleg ez arány szerint van az ezüstpénz most forgalomban, s ha az arány megváltoztatnék, az aranypénz birtokosa 16°/0-kot nyerne, míg az ezüstpénznél mutatkozó veszteséget az államnak kellene viselni, ami magában Franczia­­országban mintegy 420 millió frankot tenne. Más ál­lamokban hasonló veszteségeket vagy felforgatást idézne elő az értékviszony megváltoztatása. Ezt az egyes államokon sorra menve kimutatja, s végül arra a következtetésre jut, hogy a lét­szeres értékvi­szonyt helyre lehet állítani, mihelyt a nagy államok efelett megegyeztek s azt törvénybe igtatták, mert a törvény adja meg a pénznek az értéket. VIDÉK. Zenta, február 9-én. (Főispáni kineve­zés, ünnepélyességek.) A rég várt főispáni kineveztetés megtörtént. — A hivatalos l­ap ugyanis a napokban hozta: Jann­ovich Aurél zentai földbir­tokos, s a Ferencz József-rend lovagjának, Baja és Szabadka sz. kir. városok főispánjává történt kine­­veztetését.­­ A köztisztelet s szeretetnél fogva, mely Jankovich Aurél urnak nemcsak Zentán, hanem me­­gyeszerte osztályrészül jutott, ezen kineveztetést mindenfelől őszinte örömmel s teljes megelégedéssel fogadták. A megyei s helyi érdekű lapok is, mint a köz­vélemény tolmácsai, osztatlan tetszéssel s pártkülömb­­ség nélkül lelkes szavakkal, bizalomteljes megnyug­vással üdvözölték Jankovich urat díszes állásában. Ezen őszinte elismerés, ezen meleg rokonszenves fo­gadtatás a mint egy részről férfias örömmel töltheti el az uj főispánt, úgy másrészről a kormány is gratulál­hat magának a tapintatos kinevezésért. Igen, a kormány választását, a bizonyára szép számmal előjegyzettek közül, a lehető legszerencsé­sebbnek s igy Jankovich úr kineveztetését a leg­­ke­­rültebbnek kell mondanunk. Mi egyátalában nem vagyunk föltétlen bámu­­lói s helyeslői mindannak, a mi tán a kormány­tól jön, — de a jó, helyes s tapintatos eljárást — mint a­hogy ezúttal történt — készséggel s őszintén kiemeljük. Jankovicsi Aurél ur egyike a legd­agadtabb s legre­álisabban gondolkozó s cselekvő hazafiaknak, aki kiváló tehetségeinél s kitűnő jártasságánál fogva a közigazgatás terén, igen igen lényeges, hasznos szol­gálatokat tehet úgy a kormánynak, mint a vezetésére bízott törvényhatóságok közönségének. E mellett­­ rendkívüli erély, szigorú becsületesség, lovagias érzü­let, megnyerő nyirtasság, férfias nyíltság jellemzik, melyekkel a köztiszteletet a társadalom minden­ réte­geiben kivívnia is a kormány bizalmát is megnyerni sikerült. Az új főispán működésének tehát úgy a kor­mány, mint a vezetésére bízott törvényhatóságok tel­jes bizalommal tekinthetnek elé, mert a várakozás­­nak pontosan meg fog felelni. Alig terjedt el városunkban Jankovich ur főis­pánná történt kineveztetésének hire, s csakhamar kezdetét vette úgy a hatóságok, mint testületek s egyesek tisztelgésének hosszú sora. Legelőször az egész városi tanács, élén a polgármester Mihálkovics István úrral tisztelgett, aki lelkes szavakkal tolmá­csolta a közérzület s örömöt, melylyel a főispáni ki­neveztetés minden oldalról fogadtatott s szerencsét s áldást kivánt az uj főispán működésére. A főispán nem kevésbé lelkes szavakkal válaszolt, megköszönve egyszersmind a figyelmet, melyben részesítették. A városi­ tanács után, a mintegy 200 tagból álló pol­gárság impozáns küldöttsége tisztelgett, melyben kép­viselve volt a város színe­s java. Az üdvözlő beszédet Merényi Dezső ügyvéd tartotta, szép szavakban kie­melve, miként a kitüntetés, mely az uj főispánt érte, visszahat a város közönségére is, mely oly sokáig volt szerencsés őt magáénak mondani, végül hangsú­lyozván a reményeket, melyek a város jóléte s érde­keinek előmozdítása tekintetében, továbbra is szemé­lyéhez fűződnek. A főispán erre ismét kitűnő beszéd­del válaszolt, a többek közt kiemelvén, miként ha­bár távozik is körünkből, mindvégig, Zenta város hű fia fog maradni s a távolban is meleg ragaszkodással s legjobb indulattal fog a város iránt viseltetni, mely­nek érdekeit, jólétét folytonosan szivén hordozza. Ezután következett a járásbíróság, a szolgabi­­róság, magy. kir. adóhivatal, az egész gymn. tanári kar, a szerb hitközség, a pénzintézetek stb. tisztel­gése. A tervezett fáklyászene egyátaljában nem volt létesíthető. Az ovácziók fénypontját a főispán tiszte­­­­letére a nagy vendéglő dísztermében rendezett ban­quette képezte. Alig gyülekezett össze valaha oly szép s nagy számú közönség Zentán, mint most. Este 8 óra tájban a rendező­bizottság tagjai közül Merényi Dezső ügyvéd, Türr Lajos gymn. tanár, Dudás Lajos, közjegyző, Spitzen M., Gombos Lőrincz földbirtokos a főispán lakására menvén őt fölkérték, miként a tiszteletére rendezett banketten megjelenni szíveskedjék. A terembe lépő főispánt zajos éljenekkel s a Rákóczi indulóval fogadták. A fölköszöntések sorát a főispán nyitotta meg, éltetve a királyt, királynét s a trónörököst, mit a tár­saság fölállva hallgatott végig. Ezután a polgármes­ter az est hősére Jankovich főispánra emelte poharát, kiemelve érdemeit, polgári erényeit, melyek őt mél­tóvá teszik e díszes állásra. E hosszas éljenzéssel fo­gadott felköszöntés után, megeredt a toasztok özöne, melyek egy-kettő kivételével, mind az új főispánra mondattak. A főispán kitűnő tapintattal tartott beszédben válaszolt a sok felköszöntésre, mely szűnni nem akaró éljenekkel fogadtatott. A banketten mindvégig derült jó kedv s kitűnő hangulat uralkodott. A banquetten képviselve volt p­á­r­t­k­ü­l­ö­n­b­­sé­g nélkül a város szine­s java, a­mi, tekintettel a zentai viszonyokra, nem kis dolog. Csakis egy oly fontos esemény behatása, s egy oly kiváló férfiú egyénisége, mint az új főispáné, idéz­­hetette elő úgy ezt, mint egyéb körülményt. 1. 1. Fővárosi ügyek. A főváros pénzügyi és gazdasági bizottságának ma tartott ülésén jegyző felol­vassa : a budai kőporbányák bérbe adására befolyt ajánlatokat; csak Novák Ignácz volt tavalyi bérlő s Domokos György tettek ajánlatot, ezek közöl a Do­mokos által tett 200 ft évi ajánlat révén a nagyobb, ez elfogadtatott. Olvastatott K­r­u­s­e­r György Szé­chenyi téri vendéglős kérvénye, hogy mivel az általa haszonbérbe vett vendéglői helyiségek november, dec­ember hónapokban javítás alatt állottak, s ő tényleg csak január 15-én vehette át, az évi ha­szonbérből 200 forintot elengedjenek. Kiadatik a mérnöki hivatalnak, hogy jelentse be meddig tar­tott a javítási munka. Felvétetett: Ullman La­jos abbeli kérvénye, melyben a Margit-híd alatti 1040 □*" mély terület részére rakodó gyanánt ■ évi 100 frt díj mellett haszonbérbe adassék. A mér- s nöki hivatal helyesli és támogatja a kérelmet; mint­hogy azonban ezen a kérdéses területen van a vízve­zetéki czentrum is, kiadatik a kérelem a vízvetéki fel­ügyelőségnek véleményezés végett. Felolvastatott a múlt évi számadások felülvizsgálatára kiküldött bi­zottság jelentése. A számadások rendben találtattak, s a számadó tisztviselők felmentése iránt a tanácshoz ajánlat tétetni rendeltetett. Tárgyalás alá vétetett a »Két oroszlány «-hoz czimzett közös ház haszonbér­be adása, melyből 16/45 rész a főváros tulajdonát, a többi azonban magánfél tulajdonát képezi, s minthogy e ház bérbeadása már két ízben eredménytelenül lett megkísérelve a bizottság utolsó ülésében elha­tározta, hogy magánúton fog bérlőt szerezni a házra. Ez ügy tárgyalása holnap d. e. 9 óráig elhalasztatik s holnap reggel 9 órára utóbbi ülés hivatik össze. A fővárosi közigazgatási bizott­ság ma délelőtt 10 órakor Ráth Károly főpor­­mester elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Min­denekelőtt az elnöki bejelentések vétettek tárgyalás alá. A vallás- és közoktatási miniszter a közoktatás állapotáról szóló és az országgyűlés elé terjesztett 1878—79. és 1879—80. évi jelentéséről szóló össze­állított művet a közigazgatási bizottságnak 10 pél­dányban megküldi; szétoszlatni határoztatott. Az erdőfelügyelő az erdőtörvény 34.§-a értelmében be-, utazván kerületét, erről a jelentését beterjesztette , — a jelentés a kereskedelmi miniszterhez fel­ter­jesztetik. A fővárosi házi pénztárnál történt sikkasz­tás ügye a közgyűlésen tárgyaltatván, azon kérdés merült itt fenn, várjon az elitélt Rerner és He­gedűs hivatalnokokra! felügyeleti jogot mennyiben mulasztották el az erre hivatott ta­nácsnokok s igy ennek kiderítése végett itt kimondatott, hogy a köz­­igazgatási bizottság utasittatik ennek foganatosítá­sára. Ráth Károly elnök két bizottsági tagot javasol kiküldeni, ellenben szavazatilag eldöntetett, hogy csak egy tag küldessék ki, s titkos szavazattal erre B­u­s­b­a­c­h Péter választatott meg. Ez után a népszámlálási végrehajtó bizottság terjedelmes jelen­tése olvastatott fel. A bizottság jelentésében nagy súlyt fektet a számláló lapok helytelen fogalmazási voltára, mert az anyanyelv kérdésénél a legnagyobb zavarok származtak. A nőknél ezek születési ne­veit is meg kellett volna kérdezni, s a lakásboríté­­kokra, mióta tartózkodik a városban, hány a távol­lévő férfi vagy nő. A népszámlálási végrehajtó bizottság jelentésének végén Thaisz Elek főkapi­tány, a kerületi elöljáróságok és Körösi József statisztikai hivatal igazgatójának köszönetet kér tá­mogatásaikért szavazni. B u s b­a­c­h nemcsak jegyző­könyvileg, de külön átiratban különösen Gerlóczy alpolgármester, Láng György jegyző, nevezetteknek kér köszönetet szavazni. A bizottság elfogadja Bus­bach javaslatát. Ezek után a szakreferensek adják elő havi jelentéseiket. — A trónörökös új könyvet irt. Ezt a hírt jelentik Bécsből. A trónörökös új könyve an­nyival is érdekesebb lesz ránk magyarokra nézve, mert a Kárpátokról leírásokat fog tartalmazni. — Dr. Reich Árminnak, a »Concordia« jó­tékonyegylet alelnökének, arczképét az izr. hitközség nagy termében tegnap ünnepiesen leplezték le. Posner K. L. megnyitó beszéde után Tenczer Pál tartott emlékbeszédet. Végül még Schwarcz Hermann bankigazgató tartott beszédet. — Közlekedési akadály. Az osztrák államvasút Szlatina és Teregova állomása között tegnap reggel történt sziklacsuszamlás következtében az 1. 2. 7. és 8-ik számú személyvonatok csak­is az utasok átszállása és a posta átvitele mellett közle­kedhetnek. Minthogy ez akadálynak eltávolítása a holnapi nap folyamában várható, a teherszállítás for­galma szünetelést nem szenved. — Halálozások:Kovásznáról (Háromszék­­m­egye) jelentik Czofalvi C­si­a Albert, volt honvéd­hadnagy, megyei pénztárnok, törvényszéki ülnök, utóbb orbai­ járási szolgabiró és az orbai ev. ref. egy­házmegye gondnokának folyó hó 11-én délelőtt 9 órakor 53 éves korában történt gyászos elhunytát. — Dörfler József, budapesti államfőpénztári tisztvi­selő, a budai dalárok és zeneakadémia választmányi tagja, a budai zenekedvelői és társadalmi körök egyik szerény, de szorgalmas tényezője, vasárnapi, hó 13-án meghalt. Temetésén, mely kedden délután 3 órakor lesz, nevezett dal- és zeneegyletek testületileg meg fognak jelenni és két gyászdal eléneklése valamint a budai dalárda elnöke, dr. Országh Sándor által tar­tandó rövid búcsúszavak után az elhunyt koporsójá­ra koszorúkat letenni. — Egyleti hírek. A vörös kereszt buda­pesti II. kerületi fiókja f. hó 17-én d. u. 4 órakor lánczhid utcza 1. sz. alatt levő helyiségében rendes közgyűlést tart. A k­ö­z­é­p­­. tanáregylet második szakosztályának holnap d. u. 5 órakor tartandó ülé­sén Berecz Antal néhány természettani készüléket mutat be s Névy László a franczia tanár vizsgálatok­ról értekezik. Az angol társalgó körben (Frohner-szálló) f. hó 17-én este 1/28-kor Pulszky Ferencz elnök tart előadást »The United States be­fore the civil war« czim alatt. — A Tarczy alapítványra Kis Gábor kimutatása szerint adakozásokban s aláírásokban ed­dig 1765 frt 50 kr gyűlt be. — A temesvári első takarékpénz­tár­— mint nekünk írják k­i. hó 13-án reggeli 10 órakor tartó közgyűlését. Elnök Babusnik Á. né­hány meleg szóval üdvözölvén a szép számmal meg­jelent részvényeseket, az intézet kitűnő titkára Hor­váth E. fölolvasta az évi jelentést és a mérleget, mely 240,000 frt részvénytőke és 6.137,432 frt betét mellett 101,456 frt tiszta nyereséget mutat. Az igazg.­tanács a következő nyereményfelosztási tervezetet terjeszti a közgyűlés elé: 48,000 frt vagy részvényen­ként 120 frt osztalék gyanánt fizetendő; 11,453 frt a tartalékalaphoz csatolandó, mi­által ez 80,000 fo­rintra emelkedik ; 2000 forint a tartalékalapra, 1580 forint jótékony czélokra fordítandó ; 30.000 forinttal külön tartalékalap szervezendő, az intézet ingatlanainak (több rendbeli gyárépület) netáni eladásából származó veszteségek fedezésére, végül 7780 frt a jövő évi mérleg javára írandó. E ja­vaslat ellenében több ellenindítvány létetett, melyek közül itt csak azon két végletet említjük, hogy Br. részvényes az egész tiszta nyeremény kiosztását köve­telte, mig Tedeschi a 120 frtdividendiát is sokalja s az intézeti ház értékéből is 8000 forintot óhajt

Next