A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-14 / 44. szám

44. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, február 14. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény • «Mrkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak «1. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK tointúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ............................................ • 2ért 8 hónapra 6»-6 hónapra........................... ••••12» Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felül*­fizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés 1z év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számítta­tik. Budapest, február 13. Athén és Konstantinápoly marad a dip­­lomácziai körök érdeklődésének főtárgya most is, mint már hetek óta. Az athénei kamarai tárgyalások nagy jelentőségűekké váltak az­által, hogy a görög kormány közvetlenül a kamara elé viszi a diplomácziai tárgyalások állását. Ezt arra magyarázzák, hogy a diplo­mácziai Campagne már a végét járja. Komon­­durosz miniszter az ünnepi szünetek után, a­nélkül, hogy felszólíttatott volna, himeretle­­nü­l “i^adta, hogy a váro •t.»..­.«* t-■ -i — unde véle Mény franczia ügyvivő tudatta elő­ször , de hivatalosan pozitiv indítvány alak­jában ez eszme nem került a görög kabinet elé, mert a török kormány arról mit, sem akart tudni, hanem új alkudozásokat javasolt kezdeni Konstantinápolyban. A diplomác­ia e lépését Komondurosz károsabbnak mondta, mint a választott bíróságot. A hatalmak most azon fáradoznak, hogy meg­tudják Törökor­szágtól a végleges határvonalat, s hogy e fe­lett megegyezzenek. E jelentés után Trikupis azonnal fel­hívta a kormányt, adná elő, hogy mit szán­dékozik tenni. Nézete szerint a berlini konfe­­renczia jogc­ímet adott Görögországnak, s az ő aláírása nélkül Európa nem térhet el az egyszer hozott határozattól. Kérdi, vájjon megtörtént-e minden, hogy az országot véd­­képes állapotba helyezze a kormány. Mire Mavromichalis azt felelte, hogy részleteket a hadseregről nem adhat, de nem is védelem­ről, hanem támadásról kellene beszélnie. Febr. 3-kén Messiner is szólt négy hévvel a háború mellett s kérte az összes diplomá­cziai ügyiratok előterjesztését. Erre Ko­­mondurosz igen higgadtan szólt, hogy Gö­rögországnak nem szabad heveskedése által a diplomácziai tárgyalások menetét me­gzavarni s hogy Görögország csak hálával tartozik a nagyhatalmaknak. Konstantinápolyból újabb ér­demleges hír a diplomácziai alkudozásokról még nem érkezett, csak azt az egyet említhet­jük föl, hogy korai a hír, mintha Anglia, Ausztria-Magyarország és Németország a gö­rög kérdés megoldása iránt a lényegre nézve már megegyeztek volna. Az egész kérdés ab­ban áll most, hogy miután a szultán Hatzfeld német követ iránt viseltetik most a legna­gyobb bizodalommal, a hatalmak őt kérték meg, hogy legyen az ügy szószólója. A por­tán jövő pénteken vagy szombaton fogja Hatzfeld előterjesztését megtenni, s a további lépések attól függnek, hogy a szultán miké­pen fogja ezt fogadni. téve. Éjjel-nappal ügyeiben fáradozom és munkám, hál’ isten, nem volt sikertelen. A nagy czár az emir­nek és Afganistánnak valódi barátja és ő felsége azt fogja tenni, a mit szükségesnek tart. Isten hatalma és akarata folytán nincs birodalom, mely nagy csá­szárunkéval egyenlő volna. Azért ti mind hallgassá­tok meg azt, a­mit kormányunk tanácsol nektek. Én az igazságot mondom nektek, hogy kormányunk oly okos mint a kígyó és oly ártatlan mint a galamb. Sok dolog van, melyeket nem érthettek, de kormá­nyunk érti. Gyakran esik meg, hogy az, a­mi az első tekintettel kellemetlennek látszik, később áldásnak bizonyul. Értesítem önt, kedves barátom, hogy dicső val­lástok ellensége (Anglia) a török császár közvetíté­sével békét akar veletek v*4.r. testvé­reitek után kellene nezneten, a kik a folyó (Oruo), másik partján élnek. Ezek az oroszok. Ha isten fel­tüzeli őket és markukba szorítja a hadi kardot, akkor tegyetek isten nevében; más esetben azonban tegye­tek úgy, mint a kígyó : éljetek nyíltan békében és titokban készítsétek elő a háborút, és ha isten paran­csait megküldi nektek, nyilatkozzatok. Ha ellenség­­tek (Anglia) követe az országba kíván jönni, küldjé­tek az ellenség országába egy ügyes emisszáriust, a ki egy kigyó nyelvét bírja és tele van álnoksággal, hogy édes szavakkal zavarja meg az ellenség lelküle­­tét s arra birja, hogy szándékáról, hogy veletek har­­czoljon letegyen. Isten utalmába ajánlom önt, kegyes barátom. Ótalmazza az ég az emír birodalmát és reszkettesse meg ellenségeitek ajkait. Amen! Az 1876-iki titkos kabuli okmányok és az orosz ajánlatok a transvaali háború és a görög kérdés da­czára még mindig nagy érdeket keltenek. Tegnap ugyanis még a következő tények derültek ki : Az orosz-török háború kezdete előtt S­u­v­a­r­o­­v az ázsiai és európai török birodalom barátságos felosztását aján­lotta fel Beaconsfield lordnak, úgyszintén egy Afganisztánra vonatkozó egyezséget ,és az orosz és angol hatalmi szférák elhatárolását Ázsiában. Anglia annektálta volna Afganisztánt a Hindukus határvá­lasztékáig, tehát Kabul, Kohistan, Ghazni, Hazarab, Kandahar és Seistan tartományokat, míg az oroszok Balkhot annektálják és határvonalukat az Oxus he­lyett a Hindukusnál állapítják vala meg. S a w a­­­o­w folyvást azt állította, hogy az orosz ajánlatok sokkal előnyösebbek az angol-indiai biro­dalomra nézve, mint az angol elmélet, hogy Afganisz­tán mint »villámhárító« álljon India és Közép-Ázsia közt, minthogy Anglia ekkor mindig számíthatna Poroszország, mint szomszéd czivilizált hatalom se­gítségére, ha az indiai muzulmánok Angliának ismét holmi nehészségeket készítenének. Mindez azonban csak egy feltétel alatt lett felajánlva, hogy Anglia egyezzék bele a török birodalom felosztásába. Kis- Ázsia és Mezopotámia melyik részét kapta vol­na Anglia, nem ajánltatott világosan. Ellenben Oroszország a balkán-félszigetet az aegyei tenge­rig megkapta volna. Görögországnak Epiruszi és Thesszália jutott volna és Trácziából Konstantiná­­polylyal új szabad állam alakittatot­t volna, melynek a Dardanellák fölötti uralom adatott volna. Ausztria- Magyarország Boszniát, úgyszintén Felső-Albániát okkupálhatta volna az Al-Duna fölötti ellenőrzés el­vesztése kárpótlásául. Beacomffie­l­d válasza ez ajánlatokra indiai csapatoknak Európába vonásából állt, hogy bebizonyítsa, hogy Angliának nincs szüksége orosz segítségre, az indiai muzulmánok ellen. — Kutschker bécsi érsek utódja — mint a »N. fr. Pr.« illetékes oldalról értesül — biztosan Gruscha tábori püspök lesz. Gruscha már évek óta persona gratissima az udvari körökben s már egyszer kilátásba vétetett mint jelölt egy üre­sedésben levő herczegpüspökségre; akkor azonban a felajánlott kineveztetést visszautasította, mert tábori lelkészi állásától nem akart megválni. A bécsi érseki egyházmegye két felszentelt püspöke is ajánlotta Gruscha kineveztetését. A szokásos bizalmas kér­­dezősködésből a kúriánál kitűnt, hogy ez utóbbinak nincs kifogása a kineveztetés ellen, így tehát a bécsi érseki egyházmegyében levő üresedés hihetőleg nem sokára véget ér. Gruscha mellett átmenetileg a prágai papnevelő al­prefektusa és a prágai érseki egyházmegye lelkésze, Schönborn Ferencz is ki­látásba vétetett mint Kutschker utódja, de a gróf ifjúsága — csak 36 éves — és szélső politikai állása okozta hir szerint, hogy e jelöltséget nem vet­ték tovább tekintetbe. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 14-én hétfőn d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Szol­etev orosz tábornok leve­lét az afgán külügyminiszterhez — melyről már többször megemlékeztünk — közli a »Bob.« Az érdekes levél Livádiából, 1878. október 8-ról van keltezve és igy hangzik: »Mindenekelőtt engedje meg, hogy reményemet kiejezhessem, hogy ön elég kegyes lesz az emirnek átadni tiszteletemet. Mindenkor emlékezni fogok királyi vendégszerete­ A HON TÁRCZÁJA. ._________________________________________ | A­ magyar tudományos irodalom rang­­fokozata. (Az orsz. köznevelési egyesület közgyűlése.) Az orsz. köznevelési egyesület ma délben tartot­ta hosszas szünet után közgyűlését. Leginkább közép­iskolai tanárok vettek részt benne, ott voltak még Taray s Orbán Balázs képviselők. A pénztári kimu­tatás (melyből megtudtuk, hogy az egylet vagyona mintegy 1200 főt s a rendes kiadásokat Schwarcz Gyula elnök fizeti) valamint a többi jelentések év­könyv kiadásról stb. észrevétel nélkül fogadtattak s a volt tisztikar s választmány közfelkiáltással újból megválasztatott. Köpesdi S. főtitkár bemutatta ez al­kalommal a görög irodalomra vonatkozó synchronis­­tikus táblázatát, mely a különböző írókat irodalmi ágak szerint s századok szerint felosztott osztályok­ban tünteti fel némi jellemzésekkel. E dolgozat a je­lenlévő 30—40 tag­ú hallgató között ki is osztatott. Magáról az egyletről s közgyűléséről elég ennyit mondanunk röviden, de fontossá s érdekessé tette azt Schvarcz Gyula kitűnő elnöki megnyitó értekezése »A magyar irodalom helye az európai közművelődésben.« A tudós szerző hosszabb értekezésében nem elégedett meg azzal, hogy átalános parazisokat mondjon irodalmunk ismeretlen­ségéről a külföldön s ellentétbe helyezve a szépiro­dalom gédelgetését a tudományos irodalom állapotá­val, annak átalános hiányait fejtegette, de határozott s mintegy mathematikai helyet is jelölt ki tudomá­nyos irodalmunknak s azt az európai nemzetek iro­dalmai közt a harmadik csoportba helyezte. Érdekes elmélete szerint ugyanis az első szín­vonalon állanak azon irodalmak, a­melyek az embe­riség ismeretkörének öregbítésében és az emberiség eszmekörének fejlesztésében oly vezérszerepet visznek, melyhez mint irányadóhoz az összes művelt európai nemzeti irodalmak állandó belenyugvással alkalmaz­kodnak. Ily irodalmak az angol, német és franczia irodalom. A második színvonalon állanak azon iro­dalmak, a­melyek úgy az emberiség ismeretkörének előbbrevitelében, mint az emberiség eszmekörének fejlesztésében saját önálló, rendszeresen folytonos munkások által tényleg részt vesznek ugyan, de a­me­­­­lyek az e téren elért saját eredményeiket folytonos­­ egybefüggésben csak más irodalmak valamelyikének,­­ pl. a francziának közvetítésével képesek az emberiség­­ köztulajdonába belejátszani. Ily irodalmak az olasz, dán, svéd és hollandi irodalmak. A harmadik színvo­nalon állanak azon irodalmak, a melyek a maguk te­vékenységével az emberiség összes szellemi életét fel­ölelik már ugyan, de a­melyek az emberiség ismeretkö­rét—egyes fénytett kivételes eseteket leszámítva,­ te­hát rendszerint, vagyis túlnyomólag csakis a saját spe­­c­iális nemzeti létekből merített vagy csakis saját ha­­zájuk földterületéről fakasztott szellemi termékekkel gazdagítják, az emberi eszmekor fejlesztésére pedig be­folyást folytonos egybefüggésben gyakorolni még egy­­átalán nem képesek. Ily nemzeti irodalmak a spanyol, az orosz, a magyar, a norvég, a portugál, a lengyel, a cseh és a vlám irodalom.­­ A negyedik színvonalon állanak azon nemzeti irodalmak, a­melyek az embe­riség összes szellemi életét még nem ölelték föl ugyan, de a­melyek már a szellemi munkának több rendbeli magasabb szakmáját folytonos irodalmi művelésben részesítik, habár, — ismét egyes fényteli kivételeket leszámítva, — e téren is más nemzeti irodalmakból táplálkozván, inkább reproductiv munkát végeznek. Ily irodalmak: a finn, az uj­görög, a rumén, a lett, az észth, az izlandi, a horvát, a szerb irodalom. — Az ötödik színvonalon állanak azon irodalmak, a melyek legnagyobb fokú működése holmi népies hirlapirás­­ban nyilatkozik. Ily irodalmak a tót, a baszk, a gael, stb. irodalmak. — Végre a hatodik színvonalon álla­nak azon irodalmak, a­melyek még mindig nem hoz­nak létre valami magasabbat egyházi és népköltemé­nyeknél. Ily irodalom az osztyák, a szürjén, a mord­­vin stb. irodalom. Az irodalmi termékek tudományos horderejé­­ről, folytatja tovább, számot adni csakis azon mozza­nat képes, hogy mennyivel szolgál egy vagy más ter­mék az illető tudományág tovább és tovább fejleszté­sére. Ha ez így van, — a­mint hogy csakugyan így is van — akkor a tudományos termékeket az én el­méletem szerint — eltekintve az irodalmi orzás által létrejött szégyenletes féretelményektől a következő 8 kategóriába sorozhatni. 1. Az első kategóriába tartoznak azon tudomá­nyos művek, a­melyeknek mind anyaga, mind elmé­lete valami újat jelent az illető tudományágra nézve. A történelmi, nyelvészeti, államtudományi művek ak­kor tartoznak ezen első kategóriába, ha szerzőjök az anyagot közvetlen forrástanulmány által hozta nap­világra s oly eszméket, oly elméletet von le, melyet a tudomány még eddig nem ismert. Ily müvek pl. Humbold­t Vilmos müve a Kavi-nyelvről, Brugsch müve a régi Egyptom geographiájáról, részben Böckl müve az athéniek államháztartásáról, Mommsen mű­ve a római államjogról. Természettudományi művek pedig akkor esnek e kategóriába, ha szerző az anya­got önálló észlelés, kutatás vagy kísérletezés által hozza napvilágra és belőle oly elméletet von le, mely szintén valami újat tartalmaz. Ezen első kategóriába tartoznak pl. Bunsen és Kirchhoff munkálatai a spectrális elemzésről, Ehrenberg mikroskopikai ta­nulmányai, részben Sir Charles Lyell »Principles of Geology« czímű munkája, Darwin munkálatai a ko­­rálképződvényekről, a fajkeletkezésről, stb. 2. A második kategóriába tartoznak az oly szel­lemi termékek, a­melyeknek szerzője nem rendelkezik saját maga által újonnan napvilágra hozott anyaggal, vagy legalább nem oly részben, hogy ez adna irányt elméletének, de azért az elmélet, melyet a már mások által fölhasznált anyagból levon, szintén újat tartal­maz a tudományra nézve. E kategóriába tartoznak pl. Müller Strabing munkája a történelmi kritika viszonyáról Aristophaneshez, Mohr geológiája, Stu­art Mill műve a képviseleti rendszerről stb. 3. A harmadik kategóriába tartoznak azon mű­vek, a­melyek szerzője nem von le új elméletet, nem új eszméket azon anyagból, a­melyet földolgoz, de magát ezen anyagot ő saját maga hozza napfényre forrás-kutatás vagy kísérletezés által. E kategóriába tartozik azon munkálat,melylyel Playfair Hutton elmé­letét védelmezte. Köhler tanulmánya a Delos szige­tén fönnállott szövetségi pénztárról. Hallam műve az angol alkotmány történelméről és a középkor irodal­máról. 4. A negyedik kategóriába tartoznak azon mű­vek, a­melyek szerzője sem nyagot nem hoz nap­­fényre, sem új elméletet nem von le az általa egybe­hordott anyagból, de azért magának szerző eredeti­séget mégis annyiban vindikálhat, a­mennyiben új alakba önti és oly ötletekkel fűszerezi az anyagot, a­mely ötletek az elmélet lényegét nem módosítják ugyan, de a­melyek a tárgyat élénkebben színezik. E­­ kategóriába tartozik az egész úgynevezett alsóbb fokú J­essay irodalom. 5. Az ötödik kategóriába tartoznak azon tudo­mányos művek, a­melyek szerzője merőben vagy leg­alább túlnyomólag már mások által fölhasznált anya­got szintén mások által használt formában tárgyal ugyan, de mégis önálló módszerrel. E kategóriába tartozik nagyobbrészt a tudományos tankönyv-iro­dalom. 6. A hatodik kategóriába tartoznak azon mű­vek, melyeket szerzőjük azáltal hoz létre, hogy kü­lönböző szerzők vagy legalább különböző már kész munkáknak részleteiből oly egészet szerkesztett ösz­­sze, a melynek alapgondolatát és czimét legalább szerző sajátjából merítette. Ide tartoznak p. a jog­forrás-alkotmány stb. gyűjtemények, történelmi adat­tárak stb. 7. A hetedik kategóriába tartoznak azon mű­vek, melyek merőben vagy tulnyomólag más szerzők műveibőli kivonatolás eredményei. 8. A nyolc­adik kategóriába tartoznak azon művek, a­melyek más nyelven megjelent művekből vannak egyszerűleg lefordítva. Kétségen felül áll, hogy valamely nemzet iro­dalma abban az arányban tarthat igényt felsőbb szín­vonalra, a­mely arányban képviselve van benne a há­rom legelső kategória. Ha már most a magyar tudo­mányos irodalom könyvészetét, tudományos akadé­miánk és tudományos társulataink jegyzékét és ter­mészetét közelebbről szemügyre veszszük, bensőség­­teljes öröm fogja el ugyan hazafias kebelünket azon rendkívüli haladás fölött, melyet a magyar irodalom a tudomány legtöbb ágában mind külterj­ességre, mind horderőre 1848 óta mutat, de, ha elfogulatlanul vo­nunk párhuzamot a második színvonal tudományos irodalmi és saját tudományos irodalmunk között, akkor lehetetlen, hogy fel ne ismerjük, miszerint a mi tudományos irodalmunk, mindezen rendkívüli hala­dása daczára, még sem vetekedhetik sem az olasz, sem a dán, svéd, hollandi tudományos irodalmakkal. A hollandi tudományos irodalom nemcsak azért áll fölötte a mienknek, mert egy Muidert, Moleschot­­tot, Van der Ho­vent képes fölmutatni, férfiakat, kik a természettudományok előbbizésére oly kitűnő rész­ben befolytak, nem is azért mert pl. van oly aegypto­­logja mint Leemans, mig nálunk az aegyptologia ön­álló búvárra még szert nem tehetett, de már azért is,­­ mert a tudomány több ágában, még a klasszika phi­­lologia terén is évről-évre oly művekkel, vagy leg­alább értekezésekkel gazdagítja Európa szellemvilá­gát, mint a minőkre mi magyarok eddigelé képesek nem voltunk. Ugyanez áll, és még nagyobb mérvek­ben a dán és svéd irodalmakról. Az oly korszak­al­kotó nevek mint egyfelől Oersted, Worsaae, másfelől Retzius messze magasan állanak a mi tudományos sikereink fölött, de ha szemügyre veszszük azon tö­mérdek szellemi kincset, melyet úgy a dán, mint a svéd tudomány munkásai évről-évre — részint önálló művekben, részint a kopenhágai és stockholmi akadé­miák és tudományos társulatok által Európa szellem­világába évről-évre beszolgáltatnak, be kell vallanunk, hogy a számarány, mely a mi tudományos irodalmunk első három kategóriabeli termékei és alsóbb kate­góriás termékei közt fönnáll, 1848 óta örvendetesen javult ugyan, de a párhuzamot sem a dán, sem a svéd önálló tudományos termeléssel szemben ki nem áll­hatja. Ugyanaz áll végre, az olasz tudományos iro­dalomra nézve is, melynek kivált a legeslegújabb években oly nagy lendületet nyert termelése már nyelvének terjedtebb voltnál fogva is még könnyeb­ben rakhatja le a maga vívmányait az emberi isme­retkör nagy szolidaritásának oltárára, mint a­meny­nyire ezt tenni az említett skandináv iroda­lm­ak képe­sek. Hogy csak egy szaktudományra utaljak : a jog és államtudomány, különösen pedig a közigazgatás tudománya az olasz irodalomban oly magas fokra emelkedett, hogy belértékére nem kevésbé mint kül­­terjességére nézve — német és franczia szaktekinté­lyek nyilatkozata szerint — már majdnem utolérte a németet és francziát. És minek említsem az olasz tudományos irodalom nagy nyelvészeit, régiségbúvá­­rait, csillagászait, vegyészeit ? csak pár név, Melloni Plana de Gasparis, Ascoli, Schiaparelli, elég arra, hogy érezzük relatív korlátoltságunkat. Úgy vagyon , bizonyára nem fogunk véteni Eu­rópa szellemvilága ellen, ha azt hiszszük, hogy a szépirodalom terén mi magyarok méltó vetélytársai lehetünk e magas fejlettségű kulturépeknek, s hogy Vörösmartynál, Petőfinál, Aranynál, Jókainál na­gyobbat nem bir sem a mai olasz irodalom, sem a mai svéd és dán irodalom fölmutatni. Ez méltó büsz­keségünk lehet, melyet semmiféle ellenszenv, semmi­féle támadás nem fog kisebbíthetni, de ismerjük be, hogy kötelességünk bevallani, miszerint tudományos megyei dolgok. A megyei törvényhatóságok a bel­ügyminiszter rendelete folytán felterjesztették a ki­mutatásokat azon megyei tisztviselők felől, kik 1881- ben, netalán háború esetén, a közszolgá­lat érdekéből hivatalos állásukban meghagyandók lennének. Ilyen tisztviselők tíB axregligrpj­fni fifrvzok­ rPTarl tanácsú városok rendőrkapitányai és a szolgabirák közül 33 megyéből felterjesztettek a hadsereg létszá­mába tartozó 22, honvédség létszámába tartozó pe­dig 26. Ezek közül alispán 1, jegyző 11, szolgabíró 32, rendőrkapitány 4. A többi megyéből olyan tiszt­viselők, kik háború esetén a törvény értelmében hi­vatalos állásukban meghagyandók lennének, nem terjesztettek fel. A ko­l­ozsmegyei adó felszólamlási bizottságba 1881-re, a megye közönsége által rendes tagnak Páll Gyula (lak: Kolozsvárott), póttagnak Hosszú Teophil (lak: Mocson) megyebizottsági tagok választattak meg. A nyitramegyei színházi választ­mány kiegészítése az ez évi első rendes közgyűlésen eszközöltetvén, tagokut megválasztottak Rácz István, Krausz Vincze, dr. Kozma Róbert bizottsági tagok és Mayer Károly nyitrai mérnök. Nyitra­ megye közönsége Majthényi László dr. főispán indítványára a megye törvényha­tósági bizottsága egyik jeles tagjának Madocsá­­nyi Jánoky Gyulának elhunyta feletti fájó ér­zelmeinek kifejezését jegyzőkönyvbe iktatni határozta. Hevesmegye törvényhatóságának legköze­lebbi rendes közgyűlése 1881. ápril 11-ikére s a kö­vetkező napokra tűzetett ki. Egyletek. A magyar kereskedelmi csarnok első közgyűlése N­e­u w­e 11 Armin elnöklete alatt ma tartotta. Már ezen első évben a szakosztályi rendszer alapján szervezett egyesület számos jelét adó fogé­konyságának a kereskedelmet illető napi kérdések föl­ismerése és életrevalóságának, azon kérdések megol­dásánál való közreműködése körül.Az évi jelentést már közöltük, a közgyűlés azt élénk helyesléssel fogadta s a költségelőirányzatot megszavazta. A jövő évi vá­lasztmány a következőleg alakíttatott meg: Adler Lajos, Adler Mór (Adler Ádám ezég), Beer Armin, Brüll Miksa lovag, Breitner Zsigmond L., Balk Zs. lovag, Izsipy Géza, Leitner M. L., Mezey Mór ügy­véd, Neuschloss Miksa, Prückler Ignácz, Ráth K., Wolfner L., Weisz B. E. A»Vörös kereszt« országos segélő egylet szervező bizottsága e hó 11-dikén tartá gr. Károlyi Gyula elnöklete alatt ülését, ki az országos segélő férfi egyletnek a nőegylettel egye­sülését hangsúlyozta. Gróf Kár­o­l­y­­ ezen nézetét sietett ő felségeik legmagasabb tudomására hozni s N­o­p­c­s­a báró főudvarmesternek egy hozzá intézett levelében értesité, hogy a gróf eszméje ő felségeik­nél is a legmelegebb rokonszenvre talált. — E levél felolvasása után a jelenlevők mindannyian az egye­sülés mellett nyilatkoztak s annak keresztülvitelét egy legközelebb egybehívandó alakuló közgyűlésre halasztá. Gróf Károlyi Gyula, indítványozza, hogy a jelenlevők két bizottsággá alakulván az egyik az or­szágos férfi egylet, országos nőegylet és országos hor­­vát egyletből alakuló »Vörös kereszt egyesület« alapszabálytervezetének a rendelkezésre álló ma­tériáik felhasználásával való megállapításával, a má­sik bizottság pedig a szervezkedés előkészületeivel foglalkoznék. Ezen indítvány elfogadtatván az alap­szabályokat kidolgozó bizottmányba megválasztottak: Schlauch Lőrincz püspök mint elnök, Török Pál szu­perintendens , Fabinyi Teophil, Busbach Péter, Schweiger Márton, Kamermayer Károly polgármes­ter, gr. Zichy Nándor, Ivánka Imre, s a kormány ré­széről az egylet mellé állandóan kirendelt tanácsosok Jekelfalusy Lajos és Ribáry József s elnöklő gr. Károlyi Gyula. A szervezkedésre szükséges előkészü­leti intézkedések megállapítására kiküldött albizott­ság tagjai: Haynald Lajos bibornok-érsek mint el­nök, gr. Besztetich György, Tisza Lajos, dr. Majthé­nyi László, gr. Szapáry Géza, gr. Eszterházy László, Csávolszky Lajos, Ráth Károly főpolgármester, gr. Bethlen András, gróf Sztáray Antal, Győry Vil­mos , báró Kemény Kálmán, Magyarovits Jeremiás, gr. Batthyány Géza, gr. Bánffy Béla, gr. Szapáry István, Reich Ignácz, gr. Zichy Jenő, Schossberger Zsiffmond, gróf Hunyady László, Lederer Sándor lovag , gróf Apponyi Albert, báró Edels­­heim Gyulay Lipót, gróf Ráday Gedeon, Ivánka Imre, gróf Károlyi Gyula s a belügyminisztérium ré­széről Ribáry József s Jekelfalusy Lajos. E két bi­zottság gróf Károlyi Gyula indítványára külön ter­mekben nyomban hozzáfogott a tárgyaláshoz s jelenté­seiket folyó hó 22-én fogják bemutatni az összes al­bizottságok ülésében, a hol azok tárgyaltatni fognak. A budapesti honvédegyesület vá­lasztmánya f. hó 15-én, kedden este 6 órakor a Sebestyén-téren levő »Csiga« vendéglőnek egy külön termében ülést tart, melyre a tagok meghivatnak. A budapesti asztalossegédek ön­­képzőegyesülete ma rendkívüli közgyűlést tar­tott, melynek tárgyát az asztalos­segédek két egyle­tének fúziójára készített szabályok tárgyalása képez­te ; a közgyűlés némi módosításokat talált szükséges­nek s ennek foganatosítása végett a javaslatot vissza­adta az előkészítő bizottságnak. A népnevelők budapesti egyletének pae­­dagogiai szakosztálya ma d. e. 10 órakor ülést tar­tott, melyen Lederer A. tag tett érdekes jelentést a brüszszeli tanügyi kongreszszusról. Ezután dr. Kerékgyártó Elek olvasta fel »az iskolai takarék­­pénztárak kérdése feletti« értekezését, mely szintén éljennel fogadtatott. Mindkét értekezés a népnevelők lapjában fog megjelenni. A budap­esti rabsegélyegylet vá­lasztmányában bejelentette jegyző, hogy a választ­mány utolsó ülése óta rendkívüli segélyben részesült , megszabadult volt jegyen ez; tudomásul vétetett. Székely Ferencz tanügyi bizottság felállítását in­dítványozza, melynek hatásköre, a budapesti és pest­vidéki területen létező ügyészségek fogházai, úgy a IV—X. kerületi járásbíróság területén levő fogházakra terjedne ki, s melynek feladata volna a fegyenczeknél a tanításra felügyelni, meglevő mun­kák beszerzését ajánlani az igazgatóságnak, úgy utóbbi munkák megírása végett pályázati ajánlatot tenni, s a pályaműveket megbírálni és a pályadíjt oda­ítélni, de a pályadíj megállapítása az igazgó­tanács határkörében maradna. Ez indítvány átalánosságban úgy részleteiben is, némely kisebb változtatások után elfogadtatott, s a bizottság tagjaivá megválasztattak: Székely Ferencz alelnök, dr. Staub Móricz és Bakos János tagok. — Felolvasta ezután titkár, a közgyű­­elébe terjesztendő múlt 1880. évről szóló igazgató­­sági jelentésnek fogalmazványát, mely átalánosságban elfogadtatott. A közgyűlés napjául i. e. márczius hó második vasárnapja, azaz márczius 13-a tűzetett ki azzal, hogy előzőleg d. e. 10 órakor választmányi ülés fog tartatni. A budapesti kalaposok értekez­lete, ma d. u. 3 órakor a Buzalka vendéglő nagy termében tartatott meg. Hoffman előadó élénk szí­nekkel festvén a kalapos segédek nyomorát, indítvá­nyozza, hogy­ tömörüljenek a kalapos segédek, s minden egyes tag egész erejéből oda törekedjék, hogy a tőke el ne nyomja a munkaerőt. Az indítvány egy­hangúlag elfogadtatott, s ezzel az értekezletnek vége lett. Jellemző volt ez értekezletnél, hogy az Magyar­­ország fővárosában teljesen német nyelven folyt le. A pesti szegény gyermekkórház­­egylet tegnap tartott választmányi ülésén szűkebb körű bizottságot küldött ki a választmány a végből, hogy ifj. Kauser József műépítészszel, a választmány jóváhagyásának fentartásával egyezséget kössön az építkezés vezetésére vonatkozólag. Jelenté a pénztár­­nok, hogy néhai özv. Nadányi Albertné sajátkezűleg írt levelében ten ígéretet arra nézve, hogy végrende­­letileg 1050 frtnyi alapítványt tesz , a gyermekkór­ház javára. Jelenti azután, hogy Kohner Zsigmond Károly, Henrik és Ágoston urak néhai Kohner Adolf és Lujza kegy adomány­a czimén 200 frt alapít­ványt tettek. A m. é. decz. 1-jétől az uj rendes tagok száma 47-tel szaporodott, a­kik magukat évi 5—5 frt járulék fizetésére kötelezték. Az eddig szétküldött 10,225 gyűjtő ívből 2295 iv érkezett vissza , s ezek közül 801 drb pénzzel terhelve. Az új kórház építé­sére szánt adakozók czimén eddigele 9205 frt 29 kr., az uj tagok első évi járuléka czimén pedig 700 frt folyt be az egylet pénztárába. Karácsonyi adakozá­sok czimén 236 frt 40 kr. gyűlt be s ebből 190 frt 79 kr. adatott ki a karácsonyfa-ünnep alkalmából; a kórház perzselyeiben két hó alatt 90 frt 6 kr. gyűlt be. Az 5000 frtos államsegély a jelen évre a folyó hóban vétetett fel. A HON magántávsürgönyei. Szeged, febr. 13. A királyi biztos némi módo­sítással helybenhagyta a város 1881-iki költségveté­sét, melyben a rendes bevételek 834,697 írtban, a rendes kiadások 626,646 írtban előirányozvák, rend­kívüli beruházásokra pedig 208,050 frt van fölvéve. A födözési alap előállítására a kir. adók 50 százalé­kának megfelelő községi pótadó szedése engedélyez­tetett. A tanyában eláradt vadvizek ellen gyökeres in­tézkedés vétetett foganatba. A már megrögzött mizé­riát képező vizek levezetésére egy állandó csatorna fog építtetni, mely Szatymaron keresztül a Behértóba vezet. A tervet a folyammérnökség főnöke készítette. Az esőzés és gyors olvadás következtében a város alantabb fekvésű részein is megszaporodtak a vizek. Két gőzszivattyút állítottak a víz levezetésére a Ti­szába. Bécs, febr. 13. Hatzfeld gróf német nagy­követ ma délelőtt 9 órakor ide érkezett; miután ma délben R­e­u­s­z herczeggel értekezett, mind a ketten látogatást tettek Haymerle báró osztrák-ma­gyar külügyminiszternél és vele egy óra hosszáig ta­nácskoztak. Bécs, febr. 13. Zagojelsky és Sioli ren­dőrök hulláinak bonczolásánál konstatálták, hogy a széneny kigőzölése okozta a halált. Róma, febr. 13. A mai népgyűlés, a­melyen közel 3000 ember volt jelen, elfogadta a javaslatba hozott átalános szavazati jogot és az arra vonatko­zó napirendet. Egyéb érdekes mozzanat nem for­dult elő. Róma, febr. 13. Miután a rendőrség eltiltotta a kapitóliumon rendezendő tüntetést, az átalános sza­vazati jog meetingje elhatározta, hogy ma egy szín­házban fogja nyilvánosan proklamálni a kérdéses na­pirendet. London, febr. 13. A hadügyminiszter távira­tot kapott Colley ezredestől, a­melyben ez utóbbi erősítéseket kér. — A »Globe« valótlannak mondja ama hírt, hogy a fentek a levegőbe akarták röpíteni a windsori várlakot. — A királynő február 17-én tér vissza Londonba. Lancaster grófságban 3500 bányamunkás beszüntette a munkát. A rendet eddig nem zavarták meg. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Tóth György kis­kun­félegyházi áll. tanítóképezde gyakor­ló iskolai ideigl. tanítót, állomásán végleg megerősítette. Névváltoztatások. Hantos előbb Herger Já­nos budapesti lakos, Herger nevén született Sándor kiskorú gyermeke vezetéknevének iHantos TM, Taub Jakab bu­dapesti lakos vezetéknevének »S­z­a­t­m­á­r­i«-ra Weisz Mór kajászó-szent-péteri lakos vezetéknevének »V­e­c­s­e­i«-re, Braun Lipót Sándor nagy-dobronyi illetőségű budapesti la­kos vezetéknevének »B­a­l­o­g«-ra, Mászlik Antal munkácsi lakos, valamint Sándor, János, Mária és Antal nevű kis­korú gyermekei; Májzlik Ignácz kolubinai lakos, valamint

Next