A Hon, 1881. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1881-07-07 / 185. szám
185. szám. 19-dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK msintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok* tere,, Athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás: Budapest, 1881. Csütörtök, julius 7. Eladó-hivatal Barátok*tere, Athenaeum-épilet földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt s 1 hónapra ....................................................IS írt 8 hónapra aaaaaaaaaaa 6, 8 hónapra , , a , . . a , , a . IS » Az esti kiadás postai különküldéséért felül*fizetés negyedévenkint............................... Is Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik-POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, július 7. A csehországi német-cseh kravallok és viszályok mind tovább vetik hullámaikat, amennyiben a németországi sajtó is az osztrák németek pártjára áll s azt hangoztatja, hogy nagy tévedés volna azt hinni, mintha ezen ügy az Ausztrián kívül lakó németeket nem érdekelné. Egyik berlini német lap azzal biztatja az osztrák németeket, hogy ne csak a csehek, hanem az összes többi osztrák szlávok ellen is erélyesen folytassák a harczot. Továbbá a csehországi német képviselők ismert felhívására is megjött a csehek részéről a válasz. Ugyanis a prágai cseh klub Zellhammer elnöklete alatt az alább olvasható határozatot hozta: Tekintve, hogy a csehországi németek alkotmányba egylete által elfogadott nyilatkozatnak azon értelme van, hogy Prága cseh lakossága, sőt az egész ország szláv lakossága a németek ellen táplált gyűlölettel van eltelve; tekintve azt a tényt, hogy nevezetesen az utóbbi időben nem volt viszály Prága német és cseh lakossága közt, kijelenti a cseh klub, hogy az a nyilatkozat nem felel meg az igazságnak és hogy az utóbbi sajnos izgatottság nem illeti átalában a németeket, hanem a német egyenruhás tanulók által okoztatott, akik régibb idő óta éjjeli botrányokkal, békés járókelők zavarásával és kihívó maguk viseletével kemény próbára tették a város lakosságának türelmét. Tekintve továbbá, hogy a csehországi németek által 1881. július 2-án kimondott rezolucziónak nem lehet más czélja, mint a csehországi németeknek a szlávok ellen való izgatása, kijelenti a cseh klub, hogy ő kárhoztatja a nemzetiségeknek egymásra való bőszítését és ő ezután is a politikai harczok daczára remélni fogja, hogy barátságos viszonyban fog élni a németekkel. Tekintettel végre, hogy az 1881. július 2-ai határozat, mint az ez alkalommal tartott beszédek is bizonyítják, Taaffe ellen irányulnak : kijelenti a cseh klub, hogy Taaffe gróf programmja, amelyet csak gúnyol és nem ért az alkotmányba párt, valóban osztrák politikára valló Programm, mert a történet egyetlen államot sem említ, amely népeinek viszálykodásával lett nagygyá és hatalmassá. Észak-Afrikában egyre bonyolódnak a viszonyok. Francziaországnak Algier és Tunisz, a portának pedig Tripolisz ad dolgot. A porta ide 5 pánczélos hajót küldött, hogy föntartsa a rendet az arabok között , szükség esetén pedig fegyveresen tiltakozzék az invázió ellen. Az észak-afrikai ügyek ilyetén menete a diplomácziát is foglalkoztatja, minek jeleit gyakran látjuk távirati tudósításokban. Egy angol lap jelente tegnap, hogy a franczia kormány 120,000 katonát akar még Afrikába küldeni. Ezt ma demontirozza ugyan egy párisi félhivatalos forrás, de van a hírnek komoly alapja mégis. Rövid idő alatt ki fog tűnni. Természetes, hogy a franczia kormánynak érdekében áll, nem alarmirozni a világot , annyival inkább, mert Anglia és Olaszország részéről könnyen érthető féltékenységgel találkozik. Mi a szfaxi lázadást illeti, erről a következőket írják : Júl. 1-én 800 menekültet vitt a »Mustafa« postagőzös Sfaxból Tuniszba. A menekültek legnagyobb része zsidó. Az arabok kirabolták a várost, a franczia alkonzul lakását és a franczia kereskedők boltjait is. A franczia alkonzulon kívül két franczia sebesült és két máltai agyonveretett. A lázadásra Aliserif a város parancsnoka adott jelt. A városi notabilisok segítették a francziákat a hajóra való szállásban. A város arab lakosságának nagy része a tengerpartig üldözte az alkonzult és a francziákat. A HON TÁRCZÁJA. Bonnard Sylvester vétke. France Anatol után francziából. A hasáb fa. (4. Folytatás.) Nagybátyám azonban hirtelen lecsendesülve visszatért a Bourbonok szidásához; de én nem bírtam feledni lesújtó méltatlankodását s kimondhatatlan szégyent éreztem miatta. Hamar készen voltam elhatározásommal. Megígértem magamnak, hogy nem fogom magamat meggyalázni; lemondok örökre a vörös ábrázatú babáról. E napon ismertem meg az áldozathozás magasztos érzetét. Kapitány bátyám, legyen bár igaz, hogy életedben káromkodtál mint a pogány, füstöltél mint egy kapus, és ittál mint akár a kefekötő, emléked azért mégis tisztelt legyen előttem, nemcsak azért mert bátor katona voltál, hanem mivel a még szoknyában járó unokaöcsédben fölébresztetted a hősiesség érzetét ! Óh Viktor bátyám ! a gőg és restség csaknem kiállhatatlanná tettek téged, de azért nemes szív dobogott többször említett fölötted nagy hajtókái alatt. Emlékezem rá rózsát szerettél gomblyukadban hordani s nem törődtél vele, ha azt a rózsát valami boltos kisasszony tűzte is oda, azt hiszem az a bátor szived fölött viselt virág, melynek levelei a szélrózsa minden irányában szóródtak el, jelképe volt dicsteljes ifjúságodnak. Nem vetetted meg sem az absinthot, sem a dohányt, hanem megvetetted az életet. Nem lehetett tőled tanulni se gyengédséget, sem tapintatosságot, de nekem adtál hatalmas leczkét a becsületről és lemondani tudásról, akkora koromban, mikor még a bonneom törülte meg az orromat s azt a leczkét nem is feledem amig élek. Régóta a Mont Parnass-i temetőben porladozik már földi hüvelyed egy szerény sírkő árnyában, a mely kövön a következő sirirat olvasható: Itt nyugszik Maldent Victor Aristid, gyalogsági kapitány s a becsületrend lovagja. Pedig nem ezt a siriratot szántad szegény bátyám, a csaták mezején és mindennemű mulatóhelyeken oly sokat hányódott vén csontjaid fölé, mert papírjaid között, egy keserű, de annál büszkább sirizatra akadtak, melyet utolsó kivonatod daczára sem mertek a sírodat jelölő emlékkőre vésetni, mivel következőképen hangzott: Itt nyugszik Egy loire-i zsivány. — Teréz, holnap egy örökzöld koszorút viszünk ki »a loire-i zsivány« sírjára. De hiszen Teréz nem hallja szavaimat, hogy is hallaná, mikor a Champs Elysée-én sétálgatok s amott a fasor végén az Arc de Triompbe, — melyen Viktor bátyám egész sereg bajtársának nevei vannak felvésve, — nyújtja az ég felé óriási boltozatát. A tavaszi nap gyengéden bontogatja ki a fasor fáinak első halvány, finom levélkéit. Előttem díszes fogatok robognak el a boulognei erdőcske felé, mert tudtomon kivül a leglátogatottabb helyre vittek lábaim s csak azt vettem észre, hogy egy mézesbábos sátor előtt állok, hol magas halmokba van rakva a minden alakú mézeskalács s diszlenek a czitrommal bedugott kókusdió poharak. Egy rongyos ruhácskába bújtatott szegény kis kölyök nagy szemeket meresztve bámulja mindazt a sok dicső édes dolgot, melyeket nem az ő számára raktak ki közszemlére. Nem törődik vele, hogy bőre sok helyen kikandikál ruhája rongyain keresztül, hanem az ártatlanság szemérmetlensé■ gével árulja el, hogy menyire óhajtana ő valamit leírni azokból a pompás dolgokból. Nagy, kerekre nyílt szemű mereven bámul egy termetes mézes kalácsom Alkalmasint tábornokot akar előtüntetni az a vaskos darab s nekem úgy tetszik, mintha hasonlítana egy kicsit Viktor bátyámhoz. Közelebb lépek a sátorhoz, kezembe veszem a katonát, kifizetem s odanyújtom a szegény kis porontynak, aki eleinte nem is mer hozzá nyúlni, mert korai tapasztalatai következtében nem meri elhinni, hogy oly nagy boldogság is érhetné; olyan pillantásokat vet rám, mint aminőt értelmes nagy kutyák szoktak, velek kötekedő gazdájukra vetni, mintha azt akarnák mondani: »Ugyan kegyetlen vagy, hogy így kötekedel velem!« — No hát, kis kópé — mondám szokott dörmögő hangomon — vedd el, azután fogyaszd el, boldogabb lehetsz mint én voltam a te korodban, kielégítheted vágyadat a nélkül, hogy az által magadat megbecstelenítenéd. Te pedig Viktor bátyám, kinek férfias alakját a mézeskalács tábornok elém varázsolta, jer, dicsőségteljes árny, feledtesd el velem mostani babámat!......... Örökké gyermekek maradva, szüntelen új játékszerek után futunk pályánk végéig......... Ugyanaz nap. A Coccoz-család emléke legsajátságosabb módon társult eszméimben Sándor barátéhoz. — Teréz! — mondán karszékembe vetvén magamat — hogy érzi magát a kicsi Coccoz? kijöttek-e már az első fogai. Adja ide a papucsomat. — Biz azok kijöhettek, de én nem tudok róla, mert az első szép tavaszi napon, az anyja fiaitól együtt eltűnt a háztól, itt hagyva minden retyemutyáját. Harmincznyolcz üres pomádés tégelyt találtak utána a magtárban. Ezt előre is lehetett képzelni. Az utóbbi időben különféle látogatókat fogadott s könnyen el lehet gondolni, hogy nem igen folytatott zárdás életet. Azt mondja, a házmesterné unokahúga, hogy ő látta minap a boulevardon kocsikázni. Én előre meg mondtam, hogy rossz vége lesz annak az asszonynak. — Teréz — felelem neki — ama fiatal aszszony életének még se jó, se rossz vége nincsen. Be kell várni, míg elköltözik a földről, hogy ítéletet mondhassunk reá. Vigyázzon, ne beszéljen olyan sokat a házmesterekkel. Én csak egyszer láttam Coccoznét, a lépcsőn találkozva vele s azt vettem észre, hogy nagyon szereti kis fiát. Ez a szeretet legyen mentsége. — Ami azt illeti uram, a kicsike nem is szenvedett semmiben hiányt, jobban kényeztetett, dédelgetett és kinyalt babát nem lehetett volna találni az egész negyedben mint a milyen az a fiú volt. Minden isten áldott nap tiszta fehér élőket kötött fel neki az anyja s reggeltől estig mindég danolt neki, hogy megnevettesse. — Teréz, az mondja a költő: »Az a gyermek, a kire az anyja nem mosolygott, nem érdemes sem az istenek asztalára, sem az istennők kegyére«. Jul. 8. 185. Arról értesülvén, hogy a Saint Germain des Prés-i Szűz Mária kápolna talaját javítják, elmentem a templomba, abban a reményben, hogy a munkások majd talán lelnek holmi régi feliratot. Nem is csalódtam. A munkát vezető építész igen nyájasan mutatott meg egy kőlapot, melyet félre tétetve a falhoz támasztott. Letérdeltem a kőlap mellé, hogy jobban elolvashassam a rávésett feliratot s az ódon épület homályában, hallkan olvastam a következő, szivemet gyorsabb dobogásra késztő szókat. »Itt nyugszik Sándor, a ki még élt, barát volt ebben a templomban, ő foglaltatta ezüstbe szent Vincze és szent Amaut álkapcsát, valamint szent Incze lábát is, igen tiszta életű és munkás ember volt e földön laktában. Imádkozzatok lelki üdvösségéért«. Gyengéden letöröltem zsebkendőmmel a sirkövet fedő porréteget; kicsibe múlt, hogy meg nem csókoltam. — Ez ő, ez az én Sándorom! — kiáltám s szavaim hangja dörgő zajjal vágódott vissza az épület öblös boltozatáról. A felém közeledő svájczi katona néma és szigorú arczát látva, nagyon megszégyenlettem magamat elragadtatásom miatt s igyekeztem kiszökni a templomból, a vetélytársaknak látszó két egyházfi, felém nyújtott szentelő viz ecsetjei között. Pedig hát mégis csak az én Sándorom sírköve volt az, semmi kétségem sem lehetett többé: az Arany legenda fordítója, szent Germain, Vincze, Ferreol, Ferrution és Droctovéc élettörténeteinek írója, csakugyan Saint Germain de Prés-i szerzetes volt. S még hozzá milyen derék szerzetes, kegyes és bőkezű ! hisz egy ezüst álkapcsot, egy ezüst fejet, meg egy ezüst lábat csináltatott, hogy a fenn említett szentek becses földi maradványai az idők viszontagságával daczoló borítékkal legyenek fedve! De hát művét megismerhetem-e valaha ?! vagy ez az új felfedezés csak növelni fogja hiában való vágyakozásomat ? (Folytatása következik.) Monasztirból jul. 2-án a következőket is jelentik a lázadásról : A vidéken lakó arabok egyesülve a sfaxi arabokkal, megtámadták múlt hétfőn az európai városrészt. Az európaiak rögtön iparkodtak a hajókra menekülni. Ez alkalommal a hajóra való szállás pillanatában egy darab fával szétzúzták a franczia konzul karját. Sodal, aki mint svéd konzul működött Sfaxban, kardvágást kapott nyakára ; testvére szintén kardvágást kezére ; a franczia konzul unokaöcscsét tőrrel szúrták meg tomporán. Egy máltai embert, aki a dohányhivatalban volt alkalmazva, meggyilkoltak és rögtön szétszedték holttestét. Egy másik máltait ugyanaz a sors ért. A halottak száma három, a sebesülteké pedig busz. A lázadók bejt választottak, a kit azzal bíztak meg, hogy intézze a hadműködést. — A m. kir. pénzügyminiszter f. évi 43.200. szám alatt, a következő kör rendeletét bocsátotta ki az ország összes törvényhatóságaihoz, — a vadászati jegyek tárgyában. Felmerült kötegek eloszlatása és egyöntetű eljárás czéljából, hivatkozással a folyó évi junius hó végével lejáró vadászati jegyek megújítása, valamint az 1881. év második felében először váltandó vadászati jegyek kiállítása tárgyában folyó évi junius 3-án 34.624. szám alatt az ország összes törvényhatóságaihoz intézett rendeletemre, mihez tartás végett ezennel értesítem a törvényhatóságot, hogy az ilyen jegyek megújítása iránti folyamodványok oly esetben, midőn a kérelmező feleknek az 1875. évi XXI. t.-cz. 3. szakasza rendelkezései szerint 50 kros bélyeggel ellátott folyamodványok folytán már a folyó év első felében is vadászati jegyek adattak ki, az idézett törvényes intézkedés értelmében nem képezik újabb bélyegilleték tárgyát. Önként értetik, hogy azon felek, kik 1881. év második felében vadászati jegyek kiadásáért először folyamodnak, vagy az első félévben vadászati jegyet nem váltottak, ebbeli kérvényüket a törvényszerű 50 kros bélyegjegygyel ellátni tartoznak. A Balkánnak az ottomán kormány által sztratégiai megszállásáról szóló híreknek Philippopolban a »Pol. Corr.« szerint igen csekély jelentőséget tulajdonítanak. Sőt számos politikai körben e hír eredetét orosz vagy legalább is »battenbergi« forrásra vezetik vissza. A konzervatív ügynökök, akik Bulgáriát bejárják, — így magyarázzák e híreket — rajta vannak, hogy a parasztokat meggyőzzék, hogy Sándor fejedelem távozása közvetlenül a törökök visszatérését vonná maga után. Akár alapos e föltevés, akár nem, semmi esetre se valószínű, hogy a porta tényleg meg akarja szállni a Balkán magaslatait. Még ha egy hatalom se gördítene akadályt ily lépés elé, még mindig igen jelentékeny akadályokba ütköznék e szándék végrehajtása. A portának ez esetben legalább 50—60.000 embert kellene Drinápolyban összpontosítnia, csapatai számára barakkokat építnie, katonai utakat teremtenie és Drinápoly és a határ közt a közlekedési utak szabadon tartása érdekében legalább 20,000 emberből álló hadtestet felállítania. Azonkívül a Balkán sztratégiai magaslatai az évnek csak három hónapján keresztül, t. i. június közepétől szeptember közepéig tarthatók, mert e magaslatok az év többi részén át hóval vannak fedve. A magyarországi választások végeredményéről a bécsi »PolitischeKorrespondenz« a következőket írja: A választások a szabadelvű pártra nézve elvitázhatatlanul jelentékeny sikerrel végződtek , még nagyobb azonban Tisza Kálmán miniszterelnök személyes diadala, akinek most rendes fürdői útjáról is le kell mondania, melyet az idén — mint barátainak mondá — csak azon esetben tett volna meg, ha a szabadelvű párt kisebbségben maradt volna. Már ebből is következtethető, hogy kormánykörökben nem reménykedtek túlságos nagy többségre s hogy meglepetésekre is készen voltak. Ennek daczára nem tagadhatni, hogy több választás eredménye valóban váratlanul végződött, s hogy azok valamennyi pártot érték. Különös feltűnést keltett, hogy az egész országban nagy ellenszenv nyilatkozott az ügyvédek ellen, ami nem akadályozta őket abban, hogy tömegesen föl ne lépjenek. Fájdalom azonban csak kevéssé vagy egyátalán nem ismertek választottak meg, míg a kiváló, elismert jogi tekintélyek majd kivétel nélkül megbuktak, így az összevéve tizenöt tagból állt jogügyi bizottság nyolc, legkiválóbb tagját elveszítette, így járt a kérvényi bizottság is, s a zárszámadási bizottság még elnökét, jegyzőjét s legtevékenyebb tagjait is elveszítette. Az országgyűlés összeülése után különben tizenhárom választókerületben új választás lesz, mert öt minisztert tizenegy választókerületben választottak meg, s azon fölül a mérsékelt ellenzék s a nemzetiségek egy, a szélsőbal öt kettős választás felett rendelkezik. A kormánypárt neves tagja, kik most nem kaptak mandátumot, akkor kétségtelenül megválasztatnak. A szélsőbal is igyekezni fog, hogy néhányat azok közül, kik eddig mint jelentékeny tagjai, szerepeltek, s eddig minden erőfeszítés daczára mandátumot nem kaptak, a házba bejuttathasson. A szabadelvű párt vagy helyesebben a kormány többsége nagy és kompakt. A kormány az új országgyűlésnek azonnal megalakulása után elébe fogja terjeszteni a jövő évi költségvetést, úgyhogy az még az idén el lesz intézhető. Ezenfelül az egyes minisztériumokban már most folynak az előkészületek, hogy számos, részben terjedelmes s igen fontos javaslat elkészüljön. Ily többséggel a kormány — bár a szélsőbal nem fogja elmulasztani, hogy legalább sok szóbeszéddel vonja magára a figyelmet — igen eredményes törvényhozói működést fejthet ki. A legfontosb s legjelentékenyebb kérdés azonban mindenesetre a közigazgatás reformjának kérdése lesz, mely fontos parlamenti vitákat fog fölidézni. Törvényszéki csarnok. Egy bognármester sajtópere. Esküdtszéki tárgyalás volt ma a »Fortuná«-ban. A magánvádló Szalay László A. szabadkai lakos, köz- és váltó ügyvéd a »Szabadkai Közlöny« szerkesztője, vádlott Latky István szabadkai lakos bognármester. A törvényszéki tanácsban Kriszt János elnökölt, szavazó bírák Brinkmann és Papp József, jegyző Krenedics. Az esküdtszék csak nehezen alakulhatott meg, mivel a beidézett esküdtek nagyobb része meg nem jelent. Csak 11 óra felé sikerült az esküdteknek magukat esküdtképes polgárokkal annyira kiegészíteni, hogy a tárgyalás kezdetét vehette. Rendes esküdtekké sorsoltattak ki: Baron Jónás, dr. Erdy Lajos, Matolay Elek, Neumann Rafael, Amon József, Dalits Béla, Kéhler Napoleon, Martini Vilmos, Bleyer Ödön, dr. Schreyer Jakab, Posonyi Géza és Rákossy Jenő, Póttagok: Tursek Nándor és Takács Lajos. A meg nem jelent s magukat nem igazolt esküdtek névszerint Schweiger Márton, Müller Kálmán, Ma tuska Péter s Tors Kálmán egyenkint 15—15 főt pénzbírságban marasztaltatnak el. Az inkriminált czikk egy Szabadkán 1881. ápr. hó 7-től keltezett »Nyílt levél«, melyet vádlott számtalan példányban a város közönsége között szétosztott. A »Nyílt levél« panaszos Szalay László A. a »Szabadkai közlöny« szerkesztője ellen a következő inkriminált passzusokat tartalmazza. 1. »A legundokabb férgek közé tartozik a Scorpio .... ön a szabadkai társadalom scorpiója.« 2. » . .. nem méltó arra saját erkölcstelensége miatt, hogy e társadalom legpiszkosabb salakja legyen.« 3. » . . . romlott ifjúsága már gyermekkorában rossz példák által vezetve a legocsmányabb erkölcstelenségekben viharzott le.« 4. » . . . romlottság és erkölcstelenség volt ifjúságának kenyere, és az lett önnek férfi korában tápláléka is.« 5. ». .. Önt a városligetből, hol kéjhölgyek társaságában fényes nappal mulatott, szemérmetlen és erkölcstelen magaviseletéért kiűzték.« 6. » . . . tisztességes polgárnál lakást nem kapott, mert orgiák színhelyévé alj ásította le, — alighanem azért haragszik Budaira is, mert nem akarta házában a bünbarlangot tűrni.« 7. » .. . Önt Stocek Károly nyilvánosan arczul köpte, önt bordélyházakból kidobták; gyáva és jellemtelen.« 8. » . . . szörnyszülött, kitől irtóznia kellett mindenkinek, a ki becsületes és erkölcsös.« 9. » . . . romlottsága és erkölcstelensége miatt a társadalmon kívül áll.«] Rágalomnak jelöli ki a vádlevél az incriminált közleményben a következő pontokat: 1. » ... ön ügyekkel nem foglalkozik, — de személyeket üldöz, . . . hogy tőlük a botrány elkerülése czimén pénzt csikarjon ki;« 2. » . . . politikai jellemét változtatja, mint a kopott ruhát, — még istenét is megtagadta, hogy piszkos önzésből pénzvágyának áldozzon.« Az esküdtszék meghiteltetése után vádlott az átalános kérdésekre hallgattatik ki. Latky István 37 éves, szabadkai lakos, bognár mester, az inkriminált közlemény szerzőségét elismeri s érte a törvény előtti felelősséget elvállalja. A vádlevél s az inkriminált közlemény felolvasása után panaszos kérelmére elolvastatik Szabadka város polgármesterének egy erkölcsi bizonyítványa, mely panaszos fedhetlen előélete mellett tesz tanúságot, toábbá a szabadkai ügyvédi kamara bizonyítványa, mely bizonyítja, hogy panaszos ellen a kamaránál eddig panasz nem emeltetett. Két tanúra is hivatkozott a magánvádló, névszerint Hevér Géza szabadkai árvaszéki ülnök és Lévay Simon Szabadka város főszámvevőjére. Vádlott védője ellenzi e tanuk kihallgatását, mivel azok a »Szabadkai Közlöny« rendes munkatársai. A törvényszék rövid tanácskozás után a tanuk kihallgatását elrendeli. Lévay Simon és Hevér Géza tanuk teljes elismeréssel nyilatkoznak magánvádló magánélete, hirlapírói és ügyvédi működése felől. A vád és védbeszéd előterjesztése után elnök összegezi a tárgyalás folyamát s felteszi a megfelelő kérdéseket, melyek az esküdtszéki határozat alapját képezendik. Sajtóügy a semmitőszéknél. Ugron Gábor sajtóügyét, melyben a kir. ügyész, a kolozsvári törvényszéknek határozata ellen, amelylyel az az. évi július 2. napjára kitűzött sajtótárgyalást Ugronnak időközben lett megválasztatása folytán a képviselői immunitás elvéből kiindulva, elnapolta, a semmiségi panasszal élt , a semmitőszék ma tárgyalta, a semmiségi panasznak helyt adott, s a sajtótárgyalás megtartatni rendelte, mert Ugrón ügyében már az előző országgyűlés a mentelmi jogot felfüggesztette. Kitüntetés. A király Mandel Ignácz bazini orvosnak 50 évi jeles működése elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Megerősítések. A budapesti egyetemen dr. Csarada Jánosnak a tételes európai nemzetközi jogból, s dr. Farkas Gyulának az imaginarius változók elméletéből egyetemi magántanárrá képesítésüket a miniszter megerősítette. Alapszabályok megerősítése. A szt.Rokuszima betegsegély és temetkezési egyesület és a budapesti kőmives és kőfaragó segédek beteg- és rokkantsegélyezési pénztára egyesüléséből keletkezett budapesti egyesült kőműves- és kőfaragó segédek beteg-rokkant-segélyző és tetemetkezési egyletének alapszabályai a bemutatási záradékkal ellátottak. Ügyvédi kamarából. Az aradi ügyvédi kamara lajstromába dr. Steinitzer Pál, dr. Steinhard Mór és dr. Adler Lipót köz- és váltóügyvédek, Arad székhelylyel folytatólag felvétettek. Takács János a magyarországi távírdák főigazgatója meghalt. Az éjjel 11 órakor szélhüdés következtében egészen váratlanul érte a halál Kézdi-Vásárhelyet, hol hivatalos szabadságideje alatt pár nap óta tartózkodott. Takács erdélyi családból származott s Kolozsvárit a ref. gymnáziumában évek hosszú során át tanította a számtant s természettudományokat. Irodalmilag is sokat működött s különösen feltűnt Csengery »Budapesti szemlé«-jében 1857-ben közlött tanulmánya a távírdákról. Ezóta e tekintélyes közlöny állandó munkatársa lett, habár dolgozatai nagyrészt névtelenül jelentek meg. Ugyancsak Csengery közreműködésének köszönhette, hogy 1867-ben miniszteri tanácsosi ranggal a távírdák főigazgatójának kinevezték. Működése e téren átalános elismerést szerzett, különösen a magyarság érdekében igen sokat tett. Bár közel volt a 70 évhez, folyvást nagy tevékenységet fejtett ki s sokat utazott, csak újabb időben gondolt a nyugdíjazásra s arra, hogy vingárdi jószágára vonuljon. Hivatalos működésén kivül mint a prot. egyház kiváló tagja, a földrajzi társaság egyik vezérfér- fia s máskép is működött. Egy leánya s egy fia maradt hátra ; az utóbbi Takács Lajos tudvalevőleg szintén kiváló helyet foglal el társadalmunkban. Temetésének idejéről s helyéről eddig még a főpostaépületben sem tudnak semmit. — Pulszky Ferencz múzeumi igazgató, mint részvéttel értesülünk, az éjjel rosszul lett s ma ágyba kellett feküdnie. Évek óta teljesen egészséges örök ifjú volt s e betegsége most váratlanul érkezett s meghiúsította tervét, hogy az irók s művészek társaságának felföldi kirándulásában részt vehessen. Remélhető azonban, hogy e kiváló tudósunk egészsége s régi üdesége ismét helyreáll. — A japáni császár magyar rendjele. Bécsből vesszük a következő sorokat: Május 16-án adta át ünnepélyek közt Hoffenfels Hofer osztrák követ a mikadónak a magyar király által adományozott Szent István-rend nagykeresztjét. A követ s titkára Liebold részére két császári díszkocsit küldtek s a palota előtt a katonaság tisztelkedett előttök. Az audienczián a mikadó főudvarmestere, a császári család számos tagja, a külügyminiszter és két főhivatalnoka voltak jelen, az utóbbiak közül egy kurimota mint tolmács. A követ beszédére a mikado rokonszenvesen felelt, kiemelte, mennyire örvendez a kitüntetésnek. Az audenczia alatt a főudvarmester segítségével a rendjeleket is felaggatták. A mikado ezután kifejezte barátságos érzelmeit a magyar király iránt s azon meggyőződését, hogy a két állam közt lévő kitűnő viszony folyvást szilárdabb lesz. Az országos magyar vadászati védegylet nevében ifj. gr. Nádasdy Ferencz elnök, Keleti Károly alelnök s Egerváry Gyula titkár felhívást intéztek a nagyközönséghez, hogy tömegesen lépjenek be. A tagsági kötelezettség 3 évig tart. Tagdíj a fővárosban 4 frt, vidéken 3 frt, vadászati és vadóvó személyzetre nézve 2 forint. Tagok nők is lehetnek. — A pesti nemzeti dalkör f. hó 9-én Klemens városligeti helyiségében Huber Károly tanár karnagy vezetése alatt nyári dalestélyt tart. Műsora: 1. »A viharban,« Dürner; 2. »Húzzad czigány« Huber K.; 3. »A vizi rózsa,« Abt E. ;4. »Népdalok,« Huber K.; 5. »Erdei dal,« Volkmann. Kezdete 9^2 órakor. — Egyházi gyűlés. A magyarhoni evang. egyház legnépesebb százezer lelket meghaladó békési esperessége f. hó 5-én a tótkomlósi egyház kebelében tartó évi közgyűlését. A gyűlést Osztroluczky Géza felügyelő nyitotta meg, aki ez alkalomra meszsze trencsényi otthonából jött le, s örömének adott kifejezést megnyitójában, hogy az esperességet ez anyagilag s erkölcsileg egyaránt szerencsés viszonyú egyház kebelében üdvözölheti. Utána Achim Adám esperes olvasta fel nagy gonddal összeállított Örvendetes s leverő tapasztalatokban gazdag, évi hivatalos jelentését. Az esperesség kebelében ez idő szerint 3 egyház épít templomot. A pitvarosi és alberti hosszú évek során bölcs előkészülettel e czélra gyűjtött alapból , a szegedi a szeretet adományaiból. Az esperesség lelkész- s tanítói özvegy-árva intézet tőkéje 37 ezer forintra szaporodott. Az újonnan megalakított esp. konsistorium elnökévé Kemény Mihály, alelnökévé Zsilinszky Mihály volt országgyűlési képviselők lettek szótöbbséggel megválasztva. A bányakerületi gyűlésen az esperességet Szeberényi Andor, Zsilinszky Mihály, Koren Pál, Sárkány János lelkészek, Csörtöly Lajos, Szeberényi István, Haviar Dániel, Kemény Mihály, Molitorisz János, Tavaszi János, Zsilinszky Mihály, világiak képviselendik. Folyó év aug. 15-ig az egyházak által beadandók az esperesi s ügyészi hivatalra szóló szavazatok. A közgyűlésre közebéd következett, melyet talpraesett felköszöntők fűszereztek, így Achim Ádám esperes a távollevő forrón szeretett főpásztor dr. Szeberényi Gusztáv superintendensre, Csermák Dániel az esperesi elnökségre, Petrovics Soma csabai lelkész Tatay Istvánra ürite poharát, mint aki az esperesség szarvasi főtanodájának élén igazgató minőségben immár 25 év óta működik országszerte ismeretes kitűnő eredménnyel. — Hírlapíró jubileuma. Strasser Albert, a »Neue Temesvarer Zeitung« szerkesztője e hó 10-én üli meg hírlapírói foglalkozásának negyed-