A Hon, 1881. szeptember (19. évfolyam, 239-268. szám)
1881-09-17 / 255. szám
a családi vasutak fogalmát akkor honosítok meg a vasúti enczyklopaediákban ; igaz, hogy minden vasútépítés után a bonyodalmak egész hálózatát hagytuk hátra; igaz, hogy ennek fejében elmulasztók a vasutakat kellő fölszereléssel ellátni s mégis többe kerítettük, mintha a legbusásabban építettük volna; de legalább aztán abba a hírbe jutottunk, hogy gavallér nép vagyunk; s ha —mint a gavallérok szokták — uzsorás kölcsönnel kellett is kifizetnünk az »utolsó rátát,« legalább megmutattuk a németnek, hogy nem nézzük mibe kerül. A »krajczároskodó« Tisza-virtsaft lám máskép van a vasutaival. Ezt a két rongyos vonalat sem tudta az országéból megépíteni; egyiket engedte (pfuj!), hogy a német szurkolja ki; a másikat meg (szörnyű!) a vármegyék bőréből zsarolta ki s tűri, hogy az ország budgetje egy krajczárral se terhelődjék általa . . . Ilyen kormány ez a Tisza-kormány, melynek fogalma sincs a nagyszabású politikáról .... Ha ellenzéki laptársainkban nem lesznek ilyen tartalmú czikkek a két új vasút mostani megnyitásáról, azt sok mindennek lehet tulajdonítani, csak annak nem, mintha jóhiszeműségük nem engedne meg ily roszhiszemű támadást. Követtek el ők e részt ennél sokkal különb dolgokat is, s mégis valamennyien nagyon meg vannak elégedve magukkal. Fővárosi ügyek. A Renzzel kötött szerződés értelmében, ez évenként két előadást tartozik rendezni a szegény alap javára, ha csak rövid ideig időzik is itt, vagy pedig tartozik az egyenértéket, 600—600 ftot beküldeni. A tanács tegnapi üléséből felhívta a cirkusztulajdonost, hogy az előadások megváltása fejében ezerkétszáz forintot haladéktalanul fizessen le. Az üllői úti közkórház építési munkáira a tanács már tegnap kiírta a versenyt. A pályázat a kórház földmunkás, kőmíves, kőfaragó, ács, palafedő, öntött és kovácsolt vas munkáira íratott ki. A határidő f. hó 30-ikán d. e. 10 órakor jár le. Egyszersmind a kórházépítés felügyeletére kiküldött bizottmány még Lampl Hugó és Incze György tagokkal bővíttetik ki. Az idei vad gesztenyetermést a tanács szokás szerint ismét az állatkertnek ajándékozta. A hivatalos órák a fővárosnál végleg rendeztettek. A tanács kimondta, hogy a télen is csak délelőtt, illetőleg 8-tól 3-ig lesz hivatal. De folyton egy inspekciós is lesz délutánonkint az ügyosztályokban. Régebben szintén csak délelőtt voltak a hivatalos órák, de a közönség érdekeinek nem felelvén meg, a megosztott munkaidő fogadtatott el. A fókuszkórházbeli plafonszakadás okát a vizsgálók onnan magyarázták ki, hogy a gázcsövek áthelyezése alkalmával a vakolatot tartó nádréteget és drótot átvágták. Azért történt a szakadás szabályos □ alakban. Minthogy hasonló csőáthelyezés más teremben is fordult elő, a vakolatnyitást ott is végbevitték. Törvényszéki csarnok. A ferenczvárosi sendülés. Még emlékezni fognak olvasóink ama nagy zajt csinált verekedésre, mely egy adóvégrehajtás alkalmából rendőrök s polgárok között a Ferenczvárosban folyt le, s mely csak a katonaság közbelépte folytán ért véget. Ez ügyet ma tárgyalta a budapesti királyi fenyítő törvényszék. Elnöklő biró Brenreisz István, szavazó bírák Thod és dr. Weisz Márk, ügyész Rakovszky s védő Fried Dávid ügyvéd voltak. A vádlottak padján heten ülnek, név szerint : Zsidó István, Szalay János, Szilágyi Lajos, Kovács Antal, Zsidó Istvánné, Szalay Jánosné és Szilágyi Lajosné. Az esetet röviden a következőkben ismertetjük : Folyó évi február hó 5-én Szemerédy Lajos adóvégrehajtó megjelent Zsidó István bérkocsis liliom utcza 16. sz. alatti lakásán, hogy ennek 3 frtnyi adótartozása fejében foglalást eszközöljön. — Zsidó megtiltotta a végrehajtónak, hogy nála bármit is foglaljon. A végrehajtó ezen kategorikus kijelentés folytán a rendőrség segítségéért folyamodott s maga mellé vévén Payerle Mihály rendőrbiztost, újból megkisérte a foglalást. Ekkor már nagyobb ellentállásra akadt, mert Zsidón kívül ennek szomszédjai Szalay János, Szilágyi Lajos és Kovács Antal is fenyegető állást foglaltak el a végrehajtással szemben. Ezt látván a végrehajtó és rendőrbiztos, kereket akartak oldani, de még mielőtt ez sikerült volna nekik, Zsidó elzárta az ajtót, társai pedig megtámadták a rendőrt, s a vádlott asszonyok vitéz közremunkálása mellett eldöngették s megfosztották oldalfegyverétől. A végrehajtónak sikerült ekközben kimenekülni s futott a rendőrségre, mely a szorongatott biztos kiszabadítására Weisz Henrik és Nagy Mihály rendőröket küldötte ki. Midőn ezek a helyszínre értek, az egész utczát elborította már a nép s szidva az exekucziót, s azt is, aki feltalálta, űzőbe vette a segítségre érkezett rendőröket. E formális zendülés leveretésére nem maradt egyéb hátra, mint a katonaság közbelépését igénybe venni. A megfutamodott rendőrök ezt meg is tették s alig egy fél óra leteltével egy szakasz gyalogság szuronyszegezve rohanta meg a népet, mely »jön a katonaság« kiáltozás közt a szélrózsa minden irányában elszéledt. Csupán a fentnevezett vádlottak maradtak a küzdőtéren. Ezek a katonák felügyelete alatt mindannyian megkötöztettek s hadifoglyokkép a rendőrségre vitettek. A kihallgatott rendőrök s a végrehajtó úgy beszélik el a tényállást, a mint azt itt közöltük. Maguk a vádlottak pedig csak annyit ismernek be, hogy Zsidó és társai kissé »meglegyintették« a rendőrt s elvették oldalfegyverét, de hogy ütlegelték volna is, azt kereken tagadják. A tanuk meghiteltetése után Rakovszky ügyész indítványozza, hogy valamennyi vádlott a btk. 165-ik §-ába ütköző, hatóság elleni erőszak bűntettében mondassák ki bűnösnek. Fried Dávid vádlottak védője feltüntetvén a tanuk rossz akaratú bosszúállási szándékát, azok vallomását nem tartja tekintetbe vehetőnek. Nem lát a jelen esetben a btk. 165. §-ába ütköző cselekményt, még az esetben sem, ha bebizonyítottnak veszszük, hogy Zsidó és társai tényleg bántalmazták a rendőrt. Nem azért mivel a btk. idézett §-a értelmében ezen bűntettet az követi el, aki a hatóságot vagy ennek valamely közegét a törvény vagy hatóság meghagyásának végrehajtásában erőszak vagy fenyegetés által akadályozza vagy pedig hivatalos eljárása alatt bántalmazza. Az constatálva van, hogy a végrehajtót senki sem bántalmazta. Ami pedig a rendőrt illeti, ez a szóban forgó eseménynél csak montorozott egyénnek de nem hatósági közegnek tekintendő, mert az előbb idézett törvényszakasz szerint, hogy hatósági közeg bántalmazásáról szó lehessen, kell, hogy a hat közeg törvény vagy hatóság meghagyásának végrehajtásában tettleg bántalmaztatott legyen. Ily meghagyása pedig a rendőrbiztosnak nem volt, mert ő csak a végrehajtó egyszerű felhívására lépett fel s igy még a rendőri szolgálati szabályzat 73. §-át is megszegte. Kéri védenczei felmentését. A törvényszék a fenforgó enyhítő körülmények figyelembe vételével vétségnek minősítette vádlottak eljárását . Zsidót 2 havi, Szalayt 4 heti, Szilágyit és Kovács Antalt 2—2 heti fegyházra ítélte, az asszonyokat pedig felmenté. Az elitéltek felebbeztek, utczai kaland.Tihanyi Miklós, a népszínház tagja, mindenféle tekintetben derék ember. Csak a rossz tréfát nem érti el, s aki megbántja, azt úgy sújtja haragja, mint a bősz Thiridaté. Nem régen neje a népszínház egy más nőtagjával a színházban volt s Tihanyi megígérte, hogy a színház előtt fog rájuk várni. Egy kissé azonban elkésett s a nők megunva a várakozást, megindultak a Kerepesi uton. Egy fiatal ember, akinek a két nő megtetszett, utánuk tartott s Tihanyinéhoz azt a szerény kérdést intézte, nem volna-e hajlandó elfogadni karját ? A felelet olyan volt, mely meggyőzhette a tolakodó lovagot, hogy ajánlata fölösleges. A visszautasítás azonban csak ingerelte a neki tüzesedett lovagot s nem hagyott fel zaklatásaival. Ekkor egyszerre ott termett T. Jó, hogy jöttél, mondá neki neje, legalább megszabadítasz bennünket attól az embertől, aki már egy negyed órája gyötör bennünket udvarias ajánlataival. Tihanyinak sem kellett több, odarohant a fiatalemberhez s pár szó bevezetés után olyan pecsétet nyomott arczára, hogy talán még egy hét múlva is piros marad a helye. A fiatalember nyugodtan zsebrerakta az arczulcsapást s bepörölte Tihanyit. Tegnap tárgyalták az ügyet a büntető járásbíróságnál Gajzágó járásbiró előtt. A vádló Schrank Izidor joggyakornok beismerte, hogy egy kissé tolakodó volt, de olyan termetes pofont, mondá, mégsem érdemelt volna meg. Gajzágó biró azonban más véleményben volt s fölmenté Tihanyit. A HON magántársürgönyei. A király elutazása Miskolczról. Miskolcz, szept 16. (Ered. sürg.) A király ő felsége kíséretével együtt, Rudolf trónörökös, József, Károly Lajos és Ferencz Nándor főherczegek társaságában ma délután 3/42 órakor a hadgyakorlatról jövet a miskolczi pályaudvarhoz hajtatott, ahol ő felsége és a magas vendégek Tollnay vezérigazgató által a váróterembe kisértettek. Ő felsége, valamint a főherczegek mindnyájan tábori egyenruhában voltak ; a trónörökös zöld lomb-jelvényt viselt sapkáján. A pályaudvaron időközben válogatott közönség gyűlt volt össze, mely tudomást szerzett ő felsége elindulásának idejéről s a mely a királyt, valamint a trónörököst I. József főherczeget lelkesült éljenzéssel üdvözölte. Ő felsége szemmel láthatólag a legjobb hangulatban volt s derült társalgást folytatott a trónörökössel, valamint a főherczegekkel. Időközben az udvari vonat a pályaudvarra érkezett, mire a király, ki hiába nézett körül a bejelentett hatósági képviselők után, azt a megjegyzést tette, hogy: »Van még elég időnk«, s a szalonkocsiba szállott, hogy ott megreggelizzék, mialatt Rudolf trónörökös öltözéket cserélni az állomásfőnök lakásába tért. Délután 2 órakor megjelentek dr. Vay főispán, Bay alispán, Soltész-Nagy Kálmán polgármester, Teper főügyész és a többi tanácsbeli urak díszruhában s állást foglaltak a szalonkocsi előtt. A király ő felsége honvéd tábornoki egyenruhában elhagyta a kocsit, az urakhoz sietett s a következőket mondá nekik: »Igen örülök, hogy még egyszer kijöttek, köszönöm.« Br. Vay főispán erre rövid szavakban köszönetet mondva ő felségének kegyes látogatásáért, ő felsége így válaszolt a főispán szavaira: »Jól éreztem magamat mindig. A fogadtatás nagyon rokonszenves volt és kedves emlékezetben fogom tartani.« A király felkérte az urakat, hogy tegyék fel kalapjukat, miután még sokáig fog tartani, míg a vonat elindul, azután pedig hosszabb ideig társalgótt báró Vay főispánnal. Ezalatt a második szalonkocsiban a főherczegek is átöltözködtek, mire a király felkérte az ifjú Ferencz főherczeget, hogy menjen el a trónörökös után. Ez megjelenvén, ő felsége a legnyájasabban búcsút vett tőle, ki ma esti,6 órakor utazik az idegen katonatisztekkel Bécsbe. Ő felsége ezután még egyszer a hatósági képviselőkhöz lépett s azokat barátságosan üdvözölve a főherczegek kíséretében a vonatra szállott. Midőn ő felsége a kocsi ablakánál megjelent és búcsút intett, a közönség viharos éljenzésekbe tört ki, mire a vonat Tolnay vezérigazgató, Horváth igazgató és Ráth felügyelő által vezetve tovarobogott. Reggeli után Rudolf trónörökös, valamint az idegen katonatisztek a királyi lakból délután 5 órakor a pályaudvarhoz hajtattak. A nagy számmal összegyűlt közönség, mely még mindig a király viszszajöttét várta, a trónörököst lelkes éljenzéssel üdvözölte. A pályaudvaron a megyei és városi hatóságok képviselői ismét megjelenvén, a trónörökös tőlük igen szives búcsút vett és társaságával együtt elutazott Bécsbe. A nagy hadgyakorlatok. Megyaszó, szept. 16. (Ered. sürg. A tábori táviró közvetítésével.) Az északi hadtest parancsnoksága tegnap a következő parancsot vette: Emődre állítólag erős ellenséges hadoszlopok érkeztek, melyek holnap átléphetik a Sajót. Mindent el kell követni, hogy az ellenség a Sajó mögé visszaszoríttassék, vagy legalább a Hernád balpartjáról elűzessék. Dr. Appel altábornagy e parancs vétele után még az éj folyamában a következő rendeleteket bocsátotta ki: Miután a segélycsapat Szerencsen át megérkezett, holnap támadni szándékozik, hogy esetleg eljuthasson a Hernád vizéig. Lehetőleg fedezve reggeli 8 óráig arczéllel Csanálos felé a következő csapatok helyezkednek el: A XV. hadosztály (Ziegler altábornagy) Újvilágtól északra a lejtőn; a XXXIX. honvéd-hadosztály az újvilági úttól délre ; a 79. honvéd-dandár a XV. és XVII. hadosztályokhoz csatlakozva Újvilágtól délre, a Legyesbénye felé vezető úton; a lovasság végre a Scholczné-tanyánál. A támadás főiránya Csanáloson keresztül Gesztely; a XXXIX. honvéd-hadosztály — Máriássy altábornagy — lépcsőzetes állásban balra elől. Esetleges visszavonulás Szerencs felé. Ilertely, szept. 16. (Ered. sürg. —Miskolczig futárral.) A 4-ik hadtest parancsnoksága tegnap éjjel a fővezénylet részéről a következő parancsot kapta : Ellenséges oszlopok a Hernád-völgyben előnyomuló félben vannak Forró felé. A hadtestparancsnokság Szikszó megtartása és a vasútvonal biztosítása érdekében egy gyaloghadosztályt fog egy (supponált) üteggel ide kivezényelni. 16-án délelőtt a 4-ik hadtest után nyomuló seregosztályoknak a Sajón való átkelése kezdetét veszi Sajó-Petri és Köröm mellett. Délig az elővédek el fogják érni a miskolcztiszalóczi vasútvonalat s ennek ezen időpontig iparkodnia kell Gesztely környékén a Hernád balpartján magát föntartani. Az e fentebbi parancsban említett üteg az éj folyamában tényleg beosztatott a 6-ik hadtesthez és pedig a 79. honvédgyalogdandár, úgy hogy most a különbség a haderőkben egy egész hadosztályt tesz ki. Föltételezett kémjelentések oda hangzottak, hogy a dandár tegnap a tüzérséggel együtt Szerencsre megérkezett. Br. Edelsheim-Gyulay ehhez képest a következő intézkedéseket rendelte el: Hogy a Hernád folyó balpartja megtartassák és az utánnyomuló hadsereggel való érintkezés biztosítva maradjon, az elfoglalt állások a legnagyobb kitartással védelmezendők. A XXXII. (Reinländer-féle) hadosztály megmarad a Félhegyen egészen az ettől délre fekvő magaslat benyergeléséig terjeszkedve, míg a hadosztályhoz csatlakozva Csanálostól északra a XL. honvédosztály meglevő 80 dandára és a XXXI. (Keesféle) hadosztály foglalnak tartalék gyanánt állást. A hadtest tüzérsége a XL. honvédhadosztálynál marad. A lovasság szaporított tüzérséggel Csanálos és Szeghalom közt foglal állást. Kees altábornagy hadosztályának két zászlóalja megszállja azonban keletfelől a Sashalmot és elsánczolja azt. A lovasságnak a hadtest jobboldalának fedezése jut feladatul, valamint a Sajó felől közeledő hadseregosztályokkal való összeköttetés helyreállítása, minélfogva azon esetre, ha a Sashalmot támadás fenyegetné, a lovas tüzérséget elfogja e magaslaton helyezni, s ha lehetséges, ezt a két zászlóalj segélyül vételével a lovairól leszállított legénység által a segédcsapatok beérkeztéig megvédelmezi. Az esetleges visszavonulás Csanáloson keresztül eszközlendő, mig a lovasság Bőcsön keresztül vonul vissza. Medgyaszó, szept. 16. (Ered. sürg. Tábori távíróval.) A kiválóan tanulságos és érdekes hadgyakorlatoknak mindvégig a legszebb őszi idő kedvezett. A hadgyakorlatok épenséggel népszerűkké váltak, mivel a nézők minden egyes alkalommal százankint gyülekeztek ki megtekintésekre. A nemrég még Sashalom, most Királyhalom közelében egy kocsi tábor gyűlt volt ki, messze földről hozva Szepes-, Sáros- és Szabolcs megyékből a közönséget, melynek számos férfi és hölgy tagja lóháton jelent meg. A mai hadgyakorlat lefolyása érdekesség tekintetében minden eddigi gyakorlatot jóval felülmúlt. A maiakhoz hasonló meglepetésekre senki sem volt elkészülve. Br. Appel altábornagy az éj folyamában egy igen merész rechade-ot vitt keresztül, hogy a nyert segélycsapattal a déli hadtestet beleszorította a Hernádvizébe. Ha br. Edelsheim-Gyulay lovassági tábornok nem értesül erről idejekorán, a katasztrófát alig lehetett volna elhárítani. Az északi hadtest reggel kitűnően volt felállítva, habár ezúttal is kissé lazán és messze terjedőn. A király ő felsége az idegen katonatisztekkel már reggel 7 órakor megjelent volt a gesztelyi utón ép akkor, midőn dr. Edelsheim-Gyulay 1. t. részéről vágtatva már parancsőrtisztek közeledtek azon jelentéssel, hogy a XXXI. — Kees — hadosztály Sashalom felé előnyomul s a törzskar követi. Alig nehány percz múlva tényleg meg is jelent a XXXI. hadosztály eleje gyors lépésben haladva előre a hadtest tüzérségével. Időközben a Sashalomon is heves küzdelem fejlődött volt ki. A XVII.—Bouvard — hadosztály előnyomult volt és a Sashalom ellen tört, hol a felállított két zászlóalj kitűnően elsánczolva, továbbá a felállított lovasság — dsidások gyalog — a két üteggel egyesülve élénk ellenállást fejtettek ki. Ekkor dr. Edelsheim-Gyulay 1. t. a legmagasabb domináló pontra vágtatott s utána az egész tüzérség. A XXXIX. honvédhadosztály, mely nagy menetelést tett volt meg, időközben előnyomult a Sashalomig, a döntő bírák által azonban visszautasíttatott, miután komoly harcz esetére az ágyutűz nem engedte volna a hadosztályt közel jutni. Ekkor azonban felelni kezdett a túloldalitüzérség is és Kees altábornagy hadosztálya belépett a csatavonalba. A Ziegler altábornagy hadosztálya előnyomult volt Csanálos felé, itt azonban a hasonlóképen helyet cserélőfélben levő — Ghyczy-féle — XL. honvédhadosztálylyal, később pedig a XXXII. — Reinländer — hadosztálylyal találkozott, úgy hogy nem nyomulhatott azonnal előre. Miután azonban báró Edelsheim-Gyulaynak összes erejét Sashalomra kellett összevonni, Ziegler hadosztálya nemsokára túlmehetett Csanáloson és előnyomulhatott a gesztelyi út felé. Ez útvonal birtokáért makacs és heves küzdelem fejlődött ki, miután harczközben a 79. honvédgyalogdandár is —Szabó — idevonult s igen ügyesen állást foglalt volt. Nem kevésbbé heves volt a küzdelem a Sashalom keleti lejtőjén is, amelyen Kees altábornagy hadosztálya, Máriássy honvédhadosztálya és a XVII. — Bouvard — hadosztály egy részének túlereje ellen képtelen volt magát sokáig föntartani. A honvédhadosztály első rohama visszavezetett ugyan, a másodiknak ellenben a magaslatot megszállva tartó zászlóaljak nem voltak képesek ellentállani s tényleg a legszebb csatarendben vissza is vonultak. E kedvező pillanatot használta fel Wlassics vezérőrnagy is kitünően sikerült s a hadgyakorlatok folyamában a főhadiszállásról, most az első alkalommal végignézett lovassági támadásra. Szvevetny vezérőrnagy t. i. a hadtest tüzérségének megérkezése után a jobbszárny fedezése végett és azon czélból, hogy a hadsereggel az érintkezés felkerestessék, a Sashalomtól délre állást foglalt volt. Ütegei védelme alatt az egész II. lovassági hadosztály délkelet felé fedezettel előnyomult s zajos éljenzés közt a lejtőn le s rárontott az I. lovassági hadosztályra. A 2. honvéd-lovas dandár — Lukinácz — nevezetesen pedig az 1. huszárezred tökéletesen megelőzte az ellenség balszárnyát. A támadás teljesen sikerültnek ítéltetett. B. Edelsheim-Gyulay 1. t., ki már korábban elhatározta volt, hogy Gesztelyt feladja és visszavonult Hernád- Németire, hogy hadseregével, mely átlépte a Sajót, az érintkezést fentarthassa s a ki feladatát tökéletesen meg is oldotta volt, a csapatokat lassan kint kivonatta a csatasorból s az ütegeknek is valamivel hátrább rendelt állást foglalni. Ekkor báró Appel hadtestparancsnok altábornagy a főherczeg-tábornagy részéről, ki ép úgy, mint a király ő felsége lóháton inspicziálta a csatavonalat, azt a hirt vette, hogy az ellenséges hadsereg már előnyomulófélben van hernádnémeti és Tisza-Lucz felé, minélfogva a hadtestparancsnok ne koczkáztassa a merészelt előre nyomulást. Déli 12 óra volt, midőn ő felsége lefúvatott. Az ágyuk dörgése — komoly harcz esetére számuk kétszer annyi lenne — a kézifegyver ropogása elnémult, s kifejlődött színgazdag érdekes jelenet, aminőt élvezhetni csak ritkán esik alkalom. E jelenetet a következő epizód előzte meg. Egy honvédhuszár a győztes XXXIX. honvédosztály zászlójával a háromszögellési jelhez ért s fel akart arra mászni, hogy a zászlót kitűzze; a dolog azonban sehogy sem akart sikerülni, ekkor József főherczeg odalépett és a huszárt segíteni kezdte a felmászásban oly formán, hogy mig a legény felért, a főherczeg folytonosan támasztotta. A király ő felsége most a sort képező idegen államokbeli tisztekhez lépett s azoktól a legbarátságosabban elbúcsúzott; ugyanezt tette utána Rudolf trónörökös, ki ma nem működött döntő biró gyanánt, valamint Albrecht főherczeg is. Most a király hangosan igy szólt: »Lóra uraim!« Az időközben ideérkezett önálló parancsnokok, beleértve a zászlóalj parancsnokokat is, félkörben állást foglaltak. Jobbra az északi hadtest fehér jelvényű parancsnokai, középen a főhadvezénylet és a döntő bírák, balra pedig a déli hadtest parancsnokai. A király a főherczeégek által környezve végig lovagolt a félkörön s rögtönözve élénk taglejtésekkel előadott beszédet tartott, melyben elsősorban a legkegyesebben, a legnagyobb dicsérettel nyilatkozott Albrecht főherczeg tábornagy, dr. Beck altábornagy vezérkari főnök, a döntő bírák, a két hadtest parancsnoka, valamint a közös- és a honvéd-hadsereg különböző fegyvernembeli csapatainak tevékenysége felől. Ő Őfelsége megszólításának végeztével Albrecht főherczegnek a következő legfelsőbb kézirat nyúttatott át: »Kedves rokon, Albrecht főherczeg, tábornagy úr! A miskolczi zárhadgyakorlatok befejezése után, melyek engem nagy mértékben kielégítettek, szükségét érzem elsősorban kedvességednek a kitűnő tervezésért, valamint e gyakorlatok vezetéséért legmelegebb köszönetemet nyilvánítani. Egyúttal megbízom önt a fővezényletnél és a döntő birákal alkalmazott tábornokoknak, törzs- és főtiszteknek sikeres közreműködésükért, a két hadtestparancsnoknak, b. Edelsheim-Gyulay lovassági- és b. Appel altábornagynak, a hadtesteknek a csatározás alatt tanúsított czélirányos vezetéséért, valamint a hadseregnek a zárhadgyakorlatoknál alkalmazott összes parancsnokainak és csapatainak szembetűnő buzgalmukért, nagy kitartásukért és harczi képzettségükért elismerésemet kifejezni. Kelt Miskolczon, 1881.szeptember 16-án. Ferencz József, s. k.« Egyidejűleg József főherczeg a következő magyar nyelven szerkesztett királyi kéziratot kapta: »Kedves rokonom, József főherczeg ! A most befejezett miskolczi hadgyakorlatok alkalmával különös megelégedéssel győződtem meg a honvédlovasság igen jó kiképzése és hadgyakorlati tehetségéről, valamint azon jelentékeny haladásról, mely a honvédgyalogság részletes kiképzése, katonai magatartása és jó kinézése tekintetében előretett. Midőn önt megbízom, hogy az illető osztályokkal teljes elismerésemet tudassa, örömmel használom föl ezen alkalmat, hogy önnek ama szakadatlan fáradozásáért, melyet magyar honvédségem hadi kiképezésére fordít, köszönetemet kifejezzem. Kelt Miskolczon, 1881. évi szeptember hó 16-án. Ferencz József s. k., Ő felsége megszólítása a legörömteljesebb megindulást eredményezte. Miután fő felsége a főherczegektől búcsút vett, kíséretével ellovagolt Miskolcz felé. Albrecht főherczeg és kísérete Megaszóra mentek ebédre, mely alatt czigány zene játszott. Az ebédre a szolgabiró is hivatalos volt. Este a döntő bírák megbeszélést tartottak. Holnap nagy, kimerítő zármegbeszélés lesz Gesztelyen, melynek megtörténtével a Bécsbe való elutazás következik. A csapatok vasúti elszállítása reggeli 3 órakor veszi kezdetét. Berlin, szept. 16. (Ered. sürg.) A »Nat. Ztg.« megbeszéli a három császárság közti uj viszonyt és szó szerint a következőket írja: Az osztrák magyar-német egyetértés a három császárság egyetértése által pótoltatott. Fájdalommal kell beismerni, hogy a remények, melyeket a német-osztrák-magyar szövetségbe helyeztek, nem teljesedtek. Mi lett a közgazdasági közeledés hirdetéséből, melynek benső közösséggé kellett volna fejlődnie? Bismarck herczeg közgazdasági politikája nem kedvezett a közgazdasági viszonyok fejlesztésének és az osztrák államférfiakban nem volt erő, hogy az akadályokat keresztültörjék. Az Ausztria-Magyarországgal való egyetértést támogatnia kellett volna a dunai birodalom erőteljes politikájának. Ez erőből, fájdalom, semmi se volt látható. A szlávság kedvéért a német kivándorlást Boszniába leszorították. A német-osztrák-magyar egyetértés még ma is a német nemzet szívébe van írva, míg a három császár-szövetség diplomácziai lap és az marad. A mostani osztrák-magyar kormány azonban keveset tesz, hogy Németország rokonszenvét lebilincselje. A német félhivatalosok az osztrák kormánynak cseh czikkeikkel szekundáltak. A Taaffe-minisztériumnak azonban kétszer meg kellett volna néznie e támogatást; e támogatásban azért részesült, mert a Németországban űzött választási politika az osztrák szabadelvűek elleni ütésnél a német szabadelvűeket akarta találni. Távol vagyunk tőle, hogy a danzigi egyezségeket Ausztria-Magyarország irányában való elidegenülésnek tekintsük, de fölfogjuk, hogy a hármas viszony más mint a kettős. Csak óhajtandó, hogy találkozzanak osztrák államférfiak, akik a birodalmak szövetségének tényleges kiképzésénél a népek rokonszenvének megerősítését is feladatukul fűzik, mert csak akkor nyernek Németország és Ausztria-Magyarország viszonyai változatlan szilárdságot a világbéke érdekében. Bécs, szept. 16. (Ered. sürg.) Haymerle báró, Szlávy, Taaffe gróf és Dunajewski miniszterek ma Budapestre utaztak, hogy a közös költségvetés megállapítása fölötti tanácskozásokban részt vegyenek. Athén, szept. 16. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése : A görög kormány a Perdoux franczia társaságnak,koncessziót adott a piraeuszpatraszi és athén-larisszai vonalak építésére és az illető konvenczió már alá van irva. Szófia, szept. 16. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése : Sándor fejedelem már bejelentett ukáza, melyben minden az ápr. 21. és jul. 1. közt elkövetett politikai vétségért amnesztia adatik és szept. 12-től kezdve minden rendkívüli katonai biztos és albiztos eltöröltetik, ma tétetett közzé. Pária, szept. 16. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése : A franczia kormány egyelőre nem szándékozik hadihajókat küldeni Alexandriába, hanem ezt magának egy netán később beálló szükség esetére fentartja. Meg van elégedve az utolsó megnyugtató jelentésekkel Kairóból, a maga részéről nem szándékozik a helyzetet élesebbé tenni, sőt inkább őszintén óhajtja, hogy Serifnek sikerüljön Angliával kiegyezkednie, mely esetben Francziaország nem fog akadályokat készíteni. Bécs, szept. 16. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy nándorfehérvári levele azt állítja, hogy a pénzügyi és külügyi tárcza egy kézben való egyesítésének lehetetlensége az egyedüli ok, amiért Mijatovics e tárczák egyikét, valószínűleg a pénzügyit át fogja adni és hangsúlyozza, hogy az illető választás egyedül Mijatovics elhatározásától függ. Zágráb, szept. 16. Ma a tartománygyűlésbe megválasztottak: a kreutzi kerületben Markovics (Mraz. p.), a zenggiben Folnegovics (Starcsevics p.), a goritzaiban Seitz (korm. p.), a kutinaibanTann-hofer (korm. p.), a vinicaiban Kusevics (korm. p.), a krapsiaiban Maicsen (Mraz. p.), a garesuskaiban Putzarin (korm. p.), a virjeiben Urbanics (Mraz. p.) a vukaiban Horvát (korm. p.) és az erdeviki kerületben Zsivkovics osztályfőnök (korm. p.). Zágráb, szept. 16. Eddig 66 kerület választási eredménye ismeretes. A kormánypárt 41, a független nemzeti párt (Mrazovics hívei) 14, a Szarcsevics-párt 8 és az önálló szerb párt 2 kerületben győzött. Egy kerületben egy pártonkívüli választatott meg. Az előkelőbbek közül ma megválasztatott : Zsivkovics báró és Horvat Mirko. Zágráb, szept. 16. Az »Agramer Zeitung« jelenti: A bánnak el kellett halasztania határvidéki útjának szeptember hó második felére szándékolt folytatását, mert a Kuzmin mellett szenvedett sérülésekből még nem épült fel tökéletesen. Pária, szept. 16. A hírlapok közzéteszik Biot tábornok köriratát, mely elrendeli, hogy az Afrikába küldött minden egyes zászlóalj tényleges állománya 600 emberre emeltessék és e czélra az 1876-ks korosztályúakat behívja. A Tuniszból legutóbb érkezett hírek jelentik, hogy Sabatier tábornok hadoszlopa Negren mellett harczot vívott a felkelőkkel. Az összeütközés, mely egy kémszemle következtében támadt, igen élénk volt. A francziák közül heten elestek és 15-en megsebesültek. Az a hír, hogy két ágyút is vesztettek volna, teljesen valótlan. — A lázadók jelentékeny veszteséget szenvedtek. — Susából, Monasztirból és Meridiából kedvező hírek érkeznek; csak Klaarbira helységben fordulnak még némi forrongások elő; azonban a vezetők itt is megkezdték már az alkudozást és hihetőleg nem sokára meg is hódolnak Pária. szept. 16. Konstantinápolyból érkezett hír szerint a török miniszterek kijelentették, hogy soha szó se volt Egiptomnak Törökország által való megszállásáról vagy egy török biztosnak oda küldéséről. — Kairóból érkezett jelentések megerősítik azt, hogy a khedive soha se kérte Törökország közbelépését. — Francziaország és Angolország képviselői utasítást kaptak, hogy a S h e r if pasa által megalakított kabinetet támogassák. Szentpétervár, szept. 16. A pénzügyminisztérium megcáfolja a hírlapok által közzétett ama hírt, hogy a kormány dohánymonopóliumot szándékszik behozni vagy a dohányra kivetett fogyasztási adót felemelni. Berlin, szept. 16. N o t h o m b báró, az itt székelő belga követ, meghalt. Dublin, szept. 16. Az ír landliga nemzeti gyűlését ma megnyitották. 1300 küldött volt jelen. Parnell elnökölt és éles hangon kelt ki a földbirtoktörvény ellen, mely a landliga feloszlatását czélozza. Szónok hangsúlyozta továbbá, hogy a liga programmja: a haszonbérfizetés végleges eltörlése. Az egyhangúlag elfogadott határozati javaslatok autonómiát követelnek Izland számára, rosszalják a kényszertörvényt és kijelentik, hogy mindaddig nem tekintik a földbirtoktörvényt a béke úttörőjéül, míg az államfoglyokat szabad lábra nem helyezik. A határozati javaslatok végül azt mondják, hogy a földesúri intézmény eltörlése nélkü a birtokviszonyoknak semmiféle szabályozása nem lesz kielégítő. Newyork, szept. 16. A kenyéranyag kivitele augusztus havában 25.548.521 dollárra rúgott ; a múlt évi augusztus havában történt kivitellel összehasonlítva 6 milliónyi apadás mutatkozik. Kolozsvár, szept. 16. (»D. É.«) Az Ordódy és Kemény báró miniszterek és Bánffy báró főispán tiszteletére a szamosvölgyi vasút megnyitása alkalmából tegnap este rendezett fáklyás zene a deézsi dalárda közreműködésével fényesen sikerült. Az erre következett tánczvigalom, melyben Ordódy miniszter is részt vett, lehető legsikerültebbnek mondható, kivilágos viradtig tartott. Női közönség megkapó szép. Ma reggel báró Kemény miniszter Cimbordra utazott. Ordódy miniszternél ma valamennyi hatóság tisztelgett. Ma délután Deés város diszebédet rendezett, melyben Ordódy miniszter is részt vett. Poharat emeltek Bánffy dr. főispán ő felségére, a trónörökösre és a királyi házra, Ordódy miniszter Bánffy dr. főispánra, Roth polgármester szintén Bánffy báró főispánra, Teleky Döme Szapáry gróf miniszterre, Bokos Lajos Kemény báró és Tisza miniszterekre, melyek sürgönyileg megküldettek, Szarvady alispán Ordódy miniszterre, Kovács Samu lelkész a felülvizsgáló bizottság tagjaira, Kornis Viktor Bánffy főispánra, átadván közben a megyei birtokosság által felajánlott igen díszes diszkardot, Hatfaludy József szolgabiró a kolozsmegyei és kolozsvári vendégekre, Vele görög-kath. esperes Ordódy miniszterre, Bánffy br. főispánra és a nemzetiségi egyetértésre, Gyarmathy kolozsmegyei alispán Ordódy miniszterre Bánffy br. főispánra és Szolnok Dobokamegye birtokosságára; Minorich kolozsvári polgármester Deés városra; Kozma Döme plébános humorosan Szamosújvárra. A mai délutáni vonattal a vendégek elmentek. Ordódy miniszter Budapestre visszautazik. Általában a szamosvölgyi vasút iránt a legnagyobb érdeklődés mutatkozik, a hangulat igen jó. Az időjárás szept. 16. Európában: A depresszió (757—758) Oroszország délnyugati részében, a nagy légnyomás (765) a kontinens délnyugati táján van. Az idő mérsékelt szelek mellett többnyire változó felhőzetű, hűvös, helyenkint ködös. — Hazánkban: Többnyire nyugatias, mérsékelt szeleknél a hőmérséklet, valamint a légnyomás is átalában alább szálltak. Az idő délnyugaton derült, felhőssel , északkeleten napos, borússal váltakozó. Helyi esők inkább az északkeleti nagyobb télben voltak gyéren. Csáktornyán villámlás, Ungváron zivatar volt. — Kilátás a jövő időre. Hazánkban: Átalában felhős, borús, napossal változó időt várhatni, bűvös, erős szelekkel , helyenkint eső és zivatarral. A királyasszony ő felsége ma esti 8 órakor indult el külön udvari vonattal Bécsből s holnap érkezik Kőbányán át Gödölőre. Kőbányától kezdve a vonat vezetését Tolnay Lajos vezérigazgató, Hikisch sütőházi főnök és Dax főmérnök veszik át. Kőbányáig Blasovich igazgató vezeti a vonatot. Ő felsége reggel 6 óra 49 perczkor érkezik Gödöllőre. — Mária [Valéria főherczegnő f. hó 19-én reggel 7 óra 15 perczkor érkezik Kőbányára, 8 órára Gödöllőre.—Személyi hirek. Tisza Kálmán miniszterelnök ma délben meglátogatta a nőiparkiállítást, melyet gróf Zichy Jenő elnök, Rupp Imréné és több bizottsági tag kalauzolása mellett behatóan megtekintett. A miniszterelnök teljes elismeréssel nyilatkozott a kiállításról s másfél órai ottidőzés után hagyta el a díszes helyiségeket. Eltávozása előtt kijelenté, hogy ő felségének személyesen fogja ajánlani a tárlat megtekintését. " Gróf Győry László 100 irtot adott az üllői utón építendő uj szegény gyermek"