A Hon, 1881. október (19. évfolyam, 269-299. szám)

1881-10-19 / 287. szám

szorítkozik, hogy az előadott érveknek alapján, ne a többség előadója által, hanem az általa benyújtott válaszfelirati javaslatot fogadja el a ház. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Sokkal inkább tisztelem a t. ház tagjainak a vita folyamán méltán kimerült figyelmét, sokkal inkább meg vagyok arról győződve, hogy mindazokról, a­mik itt úgy teg­nap mint ma felhozottak, valamint volt, úgy lesz még alkalmam nyilatkozni, hogy émn ma bővebben kíván­nék szólani. Leginkább egy pár oly kérdésre szorít­kozom, a­melyekhez személyes szempontokból és sza­vaim félremagyarázása szempontjából is lehetne szó­­lanom. (Halljuk!) Helfy képviselő úr a parlamenti illemből nekem leczkét tartván, megrótt azért, hogy én miért támad­tam meg itt egy volt minisztert, a­ki nincs is jelen. Ha a képviselő úr elolvasná beszédemet, kettőt látna belőle, mely meggyőzné őt arról, hogy ezen szemre­hányást nem érdemeltem meg. Az egyik az, hogy nem neveztem meg senkit. (Derültség balfelől.) Igenis, a másik az, hogy nem szóltam megrovólag, csak constatáltam a tényt. (Mozgás a baloldalon). Tessék elolvasni, van-e nyilatkozatomban egyéb a tény tiszta constatálásánál. Már engedelmet kérek, ha sem meg nem nevez­tem, sem nem indokoltam vagy vádaskodtam, csak a tényt konstatáltam, akkor olyant tettem, a­mely nem­csak nem ellenkezik a parlamenti illemmel, de a­mihez minden kormánynak joga van. Mert ha ennek kor­mányzata alatt a helyzetet bírálni joga van minden­kinek, neki joga van reámutatni arra, hogy mily hely­zetben vette át a kormányzatot, mert igazságos az ítélet csak így lehet (Élénk helyeslés a középen). Én tehát mint helyén nem lévőt, kénytelen vagyok azon illemtani lec­két visszautasítani. A másik a következő. Hasonlag a képviselő úr megtámadott azért, hogy hisz azon rendetlenségek, a­melyeket felemlítettem, nem a Tisza-k­ormány, hanem az ezt megelőzött kormány alatt enyésztek el, és le­hettem volna — mondja — legalább ellenzéki vezér­társam iránt annyi figyelemmel, — hogy ezt elis­merjem. Legyen szíves képviselő úr elolvasni tegnapi beszédemet, a­melyben határozottan meg van mond­va, hogy igaz, ezen rendetlenségek legnagyobb része, midőn 1875-ben a kormányt átvettük, már elenyé­szett volt, de nagyon rövid volt az idő arra, hogy mindazon bajokon gyökeresen segíteni lehetett volna. Határozottan merek rá hivatkozni, hogy ezt mond­tam, s nem hiszem, hogy ez a gyorsírói jegyzetekből kimaradt volna. Tehát ezen második megrovást ha­sonlag sem tartom olyannak, a­melyet elfogadhatnék, hanem olyannak, a­mely ellen tiltakoznom kell. (He­lyeslés jobbfelől.) A képviselő úr, midőn ígéretekről beszélt, egy­felől azt állította, hogy hiszen ígéretet csak a több­ség tehet, mert csak az tudja beváltani; állította más­felől, hogy én személyesen is tettem, vagy tétettem volna Debreczenben úgy mint Nagy-Váradon ígére­tet. A­mi állításának első részét illeti, oly dolgok, mely ki nem vihető, pedig azt hiszem, hogy az adó­­leszállítások is az ilyen ki nem vihető dolgok közé tartoznak, csak az tehet, a­ki tudja, hogy kisebbség­ben marad, tehát hogy meghazudtoltad nem fog ; a többség ily ígéretet nem tehet, mert könnyen rajta érnék a turpisságon. (Derültség. Igaz ! ügy van­­ jobbfelől.) Indoka tehát, melylyel magukat kimen­teni akarta, meg nem áll. A­mi pedig a másikat illeti, határozottan visz­­sza kell utasítanom minden oly feltevést, mintha én akár most, akár valaha tettem volna, vagy valaha bárkivel szemben arról egyezkedtem volna, hogy ne­vemben ígéretek tétessenek, vagy hogy tudtommal szempontból. Az ellen meg, hogy én ugyanazt ígér­­tettem volna Debreczennek és Nagy­ Váradnak, tilta­kozom, még a józan ész szempontjából is, mert olyat ígértem volna, mit beváltani nem lehet. Csanády Sándor (közbeszól): Többször mon­dott olyat! (Zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: A politikai ese­mények mindenkit meggátolhatnak a legjózanabban és a legnagyobb jóhiszeműséggel tett ígéret teljesíté­sében ; valamint ha én ígéretet tettem volna is, szé­gyen nélkül tehettem volna azon helyzetben, hogy be ne válthassam ígéretemet, ha önök többségre jutván, kormányra kerültek volna; de miután ezt nem hit­tem és hitemben nem is csalatkoztam, tessék elhinni, hogy már a józan ész szempontjából sem tehettem volna ily ígéretet. (Derültség jobb felől). Egyébiránt visszatérek azon pontra, hol e nyi­latkozatomat kezdtem. Nem tettem soha életemben lokális érdekek előmozdítása iránti ily ígéretet; nem is fogok tenni soha, mert kötelességemnek tartom minden helyi érdek előmozdítását addig, míg az áta­­lános hazai érdekkel egyezik, de egyet sem előmoz­dítani soha, a­mely perczben azzal ellenkezik. (Zajos helyeslés jobbfelől). Még egy észrevételem van, s ez észrevétel arra vonatkozik, a­mit Jókai J. barátommal szemben a képviselő úr felhozott, mintegy a kormánypártra, il­letőleg a kormányra akarván hárítani a vádat. (Hall­juk !) Fölemlíttetett itt az intransigens románokkal­­. túloldal némely tagjai által köttetni szándékolt egyezség. Én most ennek a vitatásába nem bocsátko­zom, ámbár úgy hiszem, hogy t. barátom, a­ki fel­hozta, adatokkal is tudna ez irányban szolgálni — én csak fel akarom deríteni, mennyi bizonyító erővel bír az, a­mit Helly­­, képviselő úr a szilágy­ csehii kerü­letről felhozott. Ha jól fogtam fel, azt mondta, hogy összesen egy kerület volt a­hol intransigens román lépett fel, és ebben a kerületben a kormánypárt nem állított je­löltet, hanem a szélsőbal, és az intransigenst ki is ütötte a képviselőségből. (Úgy van­­ a szélsőbalon.) Így is van, de igazában még nincs. (Derültség jobb­felől.) A­ki ott, mint intransigens fellépett, az volt az egész múlt országgyűlési idő alatt a 1. függetlenségi pártnak tagja, gondolom Pap Györgynek hívják. (Felkiáltások szélsőbalfelől: Nem volt szélső­bal­párti !) Semmi esetre hozzánk nem tartozott. (Felki­áltások szélsőbalfelől: Mihozzánk sem !) Jól van, tes­sék nyugodtan végig hallgatni; jó, hát nem tartozott sehová, hanem ellene fellépett egy a függetlenségi párthoz tartozó — legalább úgy nyilatkozott — most már t. képviselő úr, mint magyar ember. Itt a kormánypárt a maga részéről — én leg­alább úgy vagyok értesülve, ma is megkérdeztem, mert különben nem lettem volna kellőleg tájékozva — nem léptetett fel jelöltet azért, mert helyesebbnek, jobbnak tartotta, hogyha ellenzéki választatik is meg, de ne választassák intransigens. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És hogy ez így van, a­mik bizonyságául még felhozom azt, a­mit most halottam, de oly helyről, hogy bizonyos vagyok benne, hogy igaz, hogy sajná­latát, hogy Papp György megbukott, nem kormány­­párti lap, hanem az »Egyetértés« fejezte ki. (Helyes­lés és derültség jobbfelől.) Ezt a tények constatálására nézve kénytelen voltam elmondani. Te hát! Megígér­tem, megtartom, hogy beszédet mondani, polemizálni nem fogok, azért csak azon egy pontra szorítkozom, a­mely hasonlag némikép személyes természetű, és ez Apponyi Albert gr. t. képviselő úr beszédének utolsó pontja, a­hol tisztviselői pressióról beszél. Ha úgy van, a­mint a képviselő úr mondja, hogy nem mernek panaszt tenni az emberek, az szomorú d­olog, de ennek a kormány nem oka. De ugyan kér­dem a képviselő urat, ha a kormánynak eszébe jutott volna követni az ő tanácsát, nemcsak annyiban, hogy eltiltsa a tisztviselőt az illetéktelen befolyástól, figyel­meztesse a befolyástól való tartózkodásra, — mert ezt megtette — hanem anynyiban is, hogy panasz nélkül önhatalmúlag a tisztviselőt felfüggesztette, vagy elbocsátotta volna: ugyan mit mondtak volna a képviselő urak ? Egy esetben, azt hiszem, hogy sem­mit ; azon esetben, ha a kormány felfüggesztette volna önhatalmúlag azokat, a­kik esetleg a kormánypárt irányában mentek túl a korlátokon és büntetlenül hagyta volna azokat, a­kik ugyanezt az ellenzék ked­véért tették. De engedelmet kérek, annyi önmegtaga­dást, hogy úgy mondjam öngyilkosságot ne méltóz­­tassanak kívánni egy párttól, egy kormánytól sem. (Tetszés jobbfelől.) A legtöbb, a­mi tehető, hogy mérjünk egyenlő mértékkel, ezt mi megteszszük és ha valaha helyet cserélünk, önöktől sem fogjuk soha azt kívánni, hogy sújtsák azokat, a­kik önök mellett vannak. Ajánlom a többség válaszfelirati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: Helfy képviselő úr félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett kér szót. (Hosszan­tartó nyugtalanság. Elnök csenget.) Helfy Ignácz: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása czéljából kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk !) A t, miniszterelnök úr, midőn a helyi ér­dekek dolgában mondottakra vonatkozólag nyilatko­zott, akként tüntette fel az én állításomat, mintha én azt mondottam volna, hogy maga a miniszterelnök úr akár Debreczenben, akár Nagyváradon személyesen tette azon ígéreteket. A t. miniszterelnök úr tévedésben van, én épen az ellenkezőt mondtam, kijelentettem határozottan, hogy maga a miniszterelnök úr ezt nem tette, hanem igenis tették követői és főkortesei. Ezt most is állí­tom, be is bizonyíthatom, mert saját füleimmel hal­lottam (Mozgás a jobb oldalon. Zaj. Halljuk!). Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom (Felkiáltások: Helyre! Zaj. Halljuk!) Következik a szavazás, és pedig, miután 20 képviselő név szerinti szavazást kíván, a szavazás a nevek felol­vasása mellett fog megtörténni. Mielőtt a szavazás kezdetét vette volna, felol­vastattak a válaszfelirati javaslatok, s elnök az ülést 5 perc­re felfüggesztette. Szünet után kihirdettetett a szavazás eredménye, melyet esti lapunkban közöl­tünk, hogy t. i. 431 igazolt képviselő közül (elnök nem szavazván) igennel szavazott 204, nemmel 114, távol volt 112 képviselő, s így a kormány több­sége 90. Igennel szavaztak a következők: Istóczy Győző, Ivánka Imre, Jánosi János,­ Jászay Antal Joannovits István, Jókai Mór, Jónás Ö­dön, Joszipo­­vics István, Karuch József, Kammerer Gusztáv, Ka­­pocsányi Móricz, Karácsonyi Guidó gr., Kardos Kál­mán, Kazy János, Kármán Lajos, Károlyi Sándor gr., Kemény Gábor b., Kemény Géza b., Kemény Já­nos b., Kégl György, Kiss Lajos, Kissovics József, Knöpfler Vilmos, Konstantiny György, Kovács Fe­­rencz, Kovách László, Kőnigmayer Károly, Kralitz Béla, Kraljevics Benjamin, Latinovics Gábor, Latino­­vics János, Láng Lajos, Lázár Lajos, Lészai Lajos, Literáty Ödön, Lukács Béla, Lukács László, Lukácsy Béla, Loncsarics Márk, Magyar János, Mamusich Lá­zár, Mandel Pál, Mara Lőrincz, Matlekovics Sándor, Matuska Péter, Máday Lajos, Mezey Ferencz, Michl Jakab, Mihajlovics János, Mihály Ferencz, Missies János, Móricz Károly, Móricz Pál, Nadányi Miklós, Odescalchi Gyula hg., Onossy Mátyás, Ordódy Pál, Országh Sándor, Ozsegovics Lajos b., Pauler Tivadar, Perényi Zsigmond b., Péchy Jenő, Péchy Manó gr., Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes b., Popovics TT____1 Ti—...1------1— T-----« Ti-^---------Ti--------I­kovszky István, Ráday Gedeon gr. id., Ráday Gedeon gr. ifj. Rohonczy Gedeon, Rohrer Viktor, Rossiva István, Rostaházy Kálmán, Rónay István, Rónay János, Rudics József b., Schurina Károly, Sváb Ká­roly, Szalay Ödön, Szapáry Gyula gr., Szathmáry György, Szathmáry Miklós, Szemennyei János, Szende Béla, Szeniczey Ödön, Szentiványi Kálmán, Székely Elek, Szirmay Ödön, Szitányi Bernát, Szlávy Olivér, Szontágh Pál, Szögyény Emil, Szögyényi László, Tamási Béla, Tanárky Gedeon, Teleki Domo­kos gróf, Teleki Géza gróf, Tibád Antal, Ti­sza Kálmán, Tisza Lajos, Török József gr., Trefort Ágoston, Thaller Fülöp, Urbanovszky Ernő, Uzovics Pál, Vásárhelyi Béla, Véghső Gellért, Vizsolyi G­, Vucsetács István, Vukotinovics Lajos, Wagner József, Wahrmann Mór, Waster Adolf báró, Weirich Vil­mos, Wieland Arthur, Wodianer Albertb., Wodiáner Béla, Zámory Kálmán, Zeyk Dániel, Zichy Ágost gr., Zichy Jenő gr., Zsámbokréthy József, Zsigmondy Vilmos, Zsíros Lajos, Zindl Antal, Ju­ftányi Emil, Andaházy Pál, Andrássy Gyula, Andrássy Manó gr., Andrássy Tivadar gr., Augustich Antal, Bacon Jó­zsef, Baranyi Ödön, Baross Gábor, Bauszner Guidó, Bay Barnabás, Bánffy Béla gr., Bánffy Dániel báró, Bárczay Ödön, Becker János, Bende Imre, Beniczky Gyula, Beöthy Andor, Berzeviczy Albert, Bethlen András gr., Bethlen Géza gr., Biasini Domokos,Bor­nemisza Ádám, Bossányi László, Rubics Zsig­mond, Busbach Péter, Bubics Titusz, Bartolo­­vics Iván, Bedekovich Kálmán gr., Csáky László gróf, Csávossy Béla, Csejtei Antal, Cselkó Ignácz, Csernátony Lajos, Dacsó Pál, Darányi Ignácz, Dá­niel Gábor, Dániel Márton, Dániel Pál, Dimitrievics Milos, Dobránszky Péter, Dőry Dénes, Elekes­­György, Engelmayer József, Ercsey Géza, Éber Nándor, Éles Henrik, Fáik Miksa, Ray László, Fekete Lajos, Fe­kete Zsigmond, Fónagy László, Földváry Gábor, Gajzágó Ferencz, Gál Jenő (felvinczi), Gál József, Gergely­ Tivadar, Gödi Károly, Gromon Dezső, György Endre, Gyurgyevics Vazul, Halassy Gyula, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Herits Antal, Hieronymi Károly, Hoffmann Pál, Horváth Gyula. Szavazás után következett a bizottság felirati javaslatának részletes tárgyalása. Az 1—15. pontig észrevétel nem történt. A 16. bekezdésnél, mely így szól: »Kiadásainknak legtetemesebb részét képezi ez, a­mit a véderő fentartására teljesítünk. Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy Európa többi államainak, a békés hangulat mellett is folytatott hadszervezési rendszere mellett, a mi államainknak egymagára, na­­gyobb megtakarításokat eszközölni fölötte nehéz..« Domahidy István javaslatot ad be, a­mely szerint ez a pont kibővítendő, hogy ő felsége felvilá­­gosíttassék helyzetünk súlyos voltáról. Ha költségve­téseinket évek hosszú során a mai napig utánvizsgál­­juk — mondja szóló — azon szomorú tapasztalatra jövünk, hogy úgy a kormány hazafias jóakarata, igye­kezete, szorgalma, mint a törvényhozás áldozatkész­sége, szóval minden erőlködésünk és önmegtagadá­sunk illuzóriussá teszik terveinket mindaddig, míg a korona nem szakít vagy nagyhatalmi állása követelte nagyszámú hadseregének fegyverben tartásával, vagy ha ezzel nem volna hajlandó szakítani, legalább a szolgálati idő hosszúságával. Módosítása azért a következő: »Felséges kirá­lyunk! Fajunk őszinteségénél fogva nyíltan és hatá­rozottan kifejezést kell adnunk azon érzelmeinknek, hogy ha hazánkat és a trónt netalán veszély fenye­getné, mindannyian mint egy test lépünk a küzdtérre legzsengébb kortól a hadviselkezés legvégső határáig, miután azonban felséged kegyes volt más államokkal­­ szemben a békéről és jó egyetértésről bennünket meg­nyugtatni, szabad legyen a reménynek szálait keze­inkben tartani arra nézve, miszerint felséged a reánk nézve alig elviselhető költségekkel járó nagy hadi létszám leszállítására, vagy ha ezen hazánkra áldást hozó mivelet ez idő szerint érvényesíthető nem lenne, legalább a 3 évi hosszas szolgálati idő megrövidíté­sére javaslatot, illetőleg tervezetet készíttetni, s azt az illető testületekkel letárgyaltatni közös hadügymi­niszterét utasíttatni szintén kegyes leend, annál is inkább, miután őszintén be kell vallanunk felséged előtt azon aggodalmainkat, melyek bennünk hazánk nagy vidékeinek és számos lakóinak szomorú látképei nyomán keletkeztek, és hogy az elemi csapások s sza­bályzaton vizek rombolásain segíthessünk s adófize­tési képességünket lehetőleg biztosítsuk, s biztosabb alapot teremtsünk az állam jövedelmeinek befolyta­­tására,­­ rendkívüli eszközökhöz kell folyamodnunk, ellenes esetben önkormányzati életünk, hitelünk s kö­­telezettégünk fen­tartása csakis idő kérdésé­vé válhatik.« A többség azonban ezt a módosítást nem fo­gadta el. A felirat többi része is változatlanul elfo­gadtatott. A megpecsételés, a­mennyiben a leiratás holnapig nem történhetik meg, a holnapután fog eszközöltetni. Holnap déli 12 órakor ülés lesz, a­melyen a pénzügyminiszter fogja előterjeszteni pénzügyi expoz­éj­át. A holnaputáni ülésben néhány bizottság tagjaira ejtetnek meg a választások. Ülés vége 2 óra után. A magyar főváros. Pár héttel ezelőtt ismertettük már előlegesen a fővárosi statisztikai hivatal munkálatát a legköze­lebbi népszámlálás eredményéről s egyúttal kiemel­tük, hogy Budapest főváros a legelső, mely a feldol­gozás végleges eredményeit közrebocsátja. Most meg­kaptuk a mű első részét, melyet Körösi József igaz­gató készített, s mint a statisztikai hivatal közlemé­­ményeinek 15 ik füzetét e czim alatt adta ki: »Bu­dapest fővárosa az 1881-dik évben.« A nép­­leirás és népszámlálás eredményei« (Ráth Mór bizo­­mánya, ára 2 frt 25 kr). A táblázatokban s graphi­­kai kimutatásokban gazdag füzet egyes részletei azon­ban annyira érdekesek, hogy most utólag is szüksé­gesnek tartjuk róla szólani. A mű első füzete 7 fejezetre oszlik: 1. A fővá­ros növekedése. 2. Kerületek és azok népessége. 3. Az épületek. 4. Lakások. 5. Lakviszonyok átalában. 6. A háztartások összetétele (külön háztartások és éjjeli szállók). 7. Túlnépes helyiségek. A két első fejezet főbb adatait már közöltük s itt csak azt említjük meg röviden, hogy Budapest Európa nagy városai között a 13-ik helyet foglalja el , népessége aránylag igen gyorsan növekedett, mert e században 40,000 lakóról 370,000-re szaporodott; a népesség azonban meglehetetős ritka, mert egy hektárra csak 18 lakos esik, holott Bécsben 131, Párisban 268 egyén lakik ugyanazon a területen, a­mi világosan bizonyítja, hogy mily nagy nehézséggel kénytelen Budapest főváros közigazgatása megküzdeni. Az u­t­c­­­á­k­r­ó­l részletesen kimutattatik azok nagysága úgy lakosságuk, mint házaik száma, vala­mint ez utóbbiak magassága szerint. A házak száma Budán 395, Pesten 385, de Pesten egy-egy utczában négyszer annyian laknak. A lenépesebb utcza király­­utcza, hol ugyanannyi ember lakik mint Sátoralja­újhelyen, több mint Kaposvárit vagy Zimonyban és a második és harmadik sorban következő kerepesi-út és váczi-körut szintén népesebbek mint Léva, Károly­­város vagy Sziszek városai stb. A vízvezeték el­terje­dése utczánként van kimutatva. Az illető táblá­ból kitűnik, hogy a pesti oldal beltelkén élő lakosság­ba­n "'int, 60°/n-a van ellátva a vízvezeték fris és Szintúgy utcza szerint van kimutatva a csatorná­zás elterjedése. E helyen elég annyit felemlíteni, hogy a jobbparti részekben a lakosságnak több mint felerésze, a bal oldalon majd 9/16 része csatornázott házakban lakik. Budapesten a h­á­z­a­k száma összesen 10,748, melyből 10,291 lakház (Budán 4181) A házak »la­kossága« legkisebb az első kerületben (házanként 14 lakó), legnagyobb az ötödikben (házanként 67 lakó). Átlag véve Budapest Lipcse és Páris közt foglal he­lyet e tekintetben. Legtöbb lakos (443) van a Dobler bazárban, az Orczyházban 358, a Wurmudvarban, 355, a Thonetudvarban 294 lélek van. Egy-egy lakóházra átlag 12 szoba esik, 20 szobánál több igen kevés házban van. Az épületek magassága túlnyomó­ig C­io­ földszinti, 3 emeletes ház van 458, négy emeletes 73. Legtöbb magasházak tudottlevőleg a bel­városban s Lipótvárosban vannak. A lakó­házakon kí­vül van többek közt 39 államépület, 63 iskola, 14 sze­gény és árvaház, 16 rendőri épület, 10 kaszárnya s 8 bórház, a hajókon bódékban is több ember lakik, van 3 teljesen lakásul berendezett vagyon 8 személylyel 17 sátor 128 lakóval, 5 barlang 48 lakóval. A beltel­­keken még eddig 1059 nincs beépítve, a legtöbb üres­telek (300-nál több) van a hatodik kerületben. A negyedik fejezet a lakásokkal foglalko­zik. Ezek összes száma 73,355, melyből azonban a népszámláláskor 3103 volt üres, 1360 intézeti lakás. A 71,995 rendes lakás közül pinczében fekszik 5430, földszinten 44,371, első emeleten 13,396. A pincze- l­a­k­á­so­k a budai oldalon 0 8 százalék, a pestin 9,9 százalékot tesznek. Folt összesen továbbá 42,508 oly lakás, mely csak egy szobából állott s 8 szobánál na­gyobb­ mintegy 6000, a padláslakások száma 263. A szobák száma összesen 136,246. A lakásviszonyokról szóló kimutatás igen sok szomorú adatot tár fel. Nem kevesebb mint 30,447 ember (8 89°/0) lakott pinczében, hajókon s más helyeken mintegy 10,000 ember. A lakosság fe­lénél nagyobb része földszinten lakik. A legtöbb pin­­czelakó volt (15 53°/9) a Vil­ik kerületben s szomorú az az adat is, hogy az utolsó 10 év alatt a pincze­­lakók száma 9,656-al, tehát majdnem felével növeke­dett. Azon lakások száma, a­melyekben csak egy egyén lakik, 3043-at tesz s feltűnő, hogy a magánosan lakó nők száma (1465) ez összegnek majdnem felét teszi ki. Van 127 lakás, hol 20 s még több lakó van s a 16 lakóval lakzó lakások száma 106. Egy szobára átlag 3—4 lakó esik, de oly helyek is vannak, hol egy szobára igen sok lakó esik, 11—13 lakó van 869, 16 és több 143 szobában. Legkedvezőtlenebbek a pesti külvárosok viszonyai. A pinczékben természete­sen az egy szobából álló lakások túlnyomók, 28.000 ember él ily lakásokban, míg két szobás lakásban csak 2000. Az albérlők s ágyra járók száma mintegy 51 ezer, természetesen inkább a pesti városban. A­egszomorúbb viszonyok vannak a Terézvárosban, 101 minden negyedik ember ágyrajáró. A túl tömött lakásokban lakók száma 78,727, tehát az összlakosságnak mintegy 40 százaléka. E te­­rntetben különben a helyzet a legutóbbi népszámlá­lás óta kissé javult. Valósággal túltömött lakás, hol szobát, konyhát s előszobát összevéve, ezek mindegyi­két legalább négy egyén lakja, van 4785. Húsznál több lakóval helyiségenként 1202 egyén lakik, ezek közt pinczében 151. Sűrűbben, mint tizedmagával szo­bánként mindössze 4427 egyén lakik, kik közül 3500 a pesti kerületekre esik. Különösen a 10-ik és 7-ik kerületben, melyek átalában legkedvezőtlenebb laká­sokat mutatnak fel. De vannak még szomorúbb ada­tok. Raktárakban 618, istállókban 367, kamarákban 118, fabódékban 108 lakos van . Kőbányán van egy nyomorult barlang, hol négy férfi és egy nő van. Átalában véve tehát sok szomorú adatot mutat a népszámlálás az örvendetes adatok mellett. Vajha a városatyák szorgalmasan forgatnák e füzetet s ne elégednének meg az első lapokkal, melyekben a ma­gyar főváros gyors emelkedése s népességének nagy száma van dicsőítve. Fővárosi ügyek. A főv. 3 és 5 milliós kölcsönök kon­verziójához. A tanács mai ülésében elhatározta, hogy a kormányhoz feliratot intéz az iránt, hogy az új 40 évi törlesztésű konverszionális kölcsön adó-és helyeg­­mentessége biztosíttassák. A tanács felkérte a polgár­­mestert, hogy a feliratot személyesen vigye fel a pénz­ügyminiszterhez. A r­e­g­á­­­é-ü­gy szabályozása végett egye­sült fővárosi kereskedelmi és ipartársulatok által 1881. okt. 19-én d. u. 3 órakor VII. ker. Klauzál­ utcza 2-ik sz. I. emeleti helyiségében bizottsági ülést fog tarta­ni. Napirend: »Az országgyűléshez terjesztendő kér­vény kidolgozása.­­ Ugyancsak e bizottság, követ­kező meghívót tett közzé az 1881. évi október 27-én d. u. */2­3 órakor a Vigadó termében tartandó gyű­lésre vonatkozólag: »Meghívó : A regálé megszünte­tése végett az országgyűléshez intézendő kérvény fel­olvasása, és annak az illető helyekre juttatása végett megválasztandó 36 tagú küldöttségnek megválasz­tatása végett az 1881. október 27-én délután */13 órakor az az csütörtökön a Vigadóban megtartandó egyetemes gyűlésen részt venni tisztelettel felkéretnek az összes egyesült fővárosi kereskedelmi és ipartársu­latok elnökei, és minden társulati egyes tag, kikhez egyenkint meghívás küldetik.« A légszeszgyár eladásához. A fővá­rosi jogügyi bizottság ma esti ülésén nyilatkozott azon kérelem felett, melyet a párisi gáztársulat és a triesti gáztársaság benyújtottak a fővároshoz, hogy t. i. a gázgyár eladatván, a szerződés amarra hibáz­tassák át oly feltétel mellett, hogy Budapesten önálló magyar társulat fog alakíttatni. A bizottság hosszabb eszmecsere után úgy találta, hogy ma még nincs elegendő alap és adat, hogy az átruházás felett jogi vélemény legye­n adható s szükséges, hogy a tanács előbb a pénzügyi és gazdasági bizottság véleményét kérje ki a garanczia kérdések tárgyában. Hogy t. i. a franczia társulat tud-e elég biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy a szerződésbeli kötelezettségeknek meg­­felelend­ők oly jól, mint a trieszti társulat. Továbbá bekívánandó volna előbb az újon alakítandó társu­lat alapszabály tervezete, s az adóvétel tárgyában a triesti társulattal kötendő szerződés. Kéri a bizottság, hogy a pénzügyi bizottság ily értelemben kérdeztessék meg, és csak azután, ezen adatok alapján mondhat ezen jogi bizottság az átruházásra nézve jogi vé­leményt Lóverseny. A mai lóversenynek megint nem kedvezett az idő. A folytonos permetezés visszatarta a közönséget és csak kevesen szállinkáztak a verseny megtekinté­sére A főurak szinte kis számmal voltak. Itt láttuk a nevessebbek kö­zül Orczy Béla báró minisztert és Andrássy Gyula grófot. A verseny következőképen folyt le: I. Kladrudi dij 2000 frt 1200 méter. A 13 nevezett közül futott. 1) Blaskovics Ernő 2. é. sga. m. Bizarrja. 2.) Captain Violett 3 é. sga. k. D­o­n­n­a C­h­r­i­s­t­e­n­j­e, 3.) Ugyanannak 2 é. sga. m. C­a­m­b­u­s­i­e­r­j­e, 4.) gr. Zichy Béla 2. é. pk. K 1 11 y j­e, 5.) Grf. Batthiány Elemér (név. Blasko­vics Miklós) 2 é. sga. Bripzije. Elsőnek érkezett be Donna Christiene — két ló hosszal előzvén meg i&1M h ahányoan méter. Neveztek öten. Indult gr. Fesztetich Ta-­sziló 3 é. sgra. Gondolata, gr Sztáray Já­nosié, pk. Dagmárja, gr Zichy Béla 4 é. s ga k. Mi­ss Pr­ey d­e 11 j e. A kiindulásnál mindjárt D­ag­­m­á­r vette át a vezetést, utána Gondola futott, de közvetlen a ezév előtt 10 lóhosszal Gondola előre nyomult és 1­, lófejjel lett győztes Merény fölött. Dag­­már, a­melyre igen sokan fogadtak, 3-diknak jött be. III. Import-dij 1000 frt. Táv. 2400 méter. Az öt nevező közül egyedül Sztáray János gr. neve­ző jelent meg Hunyady Imre 3 é. sg. k. Bayonne-al a gyepen, és egyedül körülfutván, könnyen elvitte a dijat. IV. Casinó-dij 3000 frt. 3200 méter. A 14 nevező közül futott: Zichy Béla gr. 4é. sg. m. »Elemére,« ifj. Eszterházy Mór gr. 3é. pm. »Ve­deremé«^, id. gr. H­e­n­c­k­e­l Hugo 4é. stp. k. »Sure­­má«-ja, ifj. Eszterházy Mór 3é. pm. »Theorist«­­ja és Sztáray János gr. 3é. pm. »Balaton«-ja. Elemér győzelmét sokan biztosnak hitték s azért sok fogadás történt, pedig az első kerülőnél már megsántulván, kiállott. Eleinte Vederemo vezetett, de harmadiknak jött be. Első lett Theorisz. A czél előtt 20 lépéssel nyomult Balaton elé, mely másodiknak jött be. Ez volt a legérdekesebb futtatás. V. Eladó verseny. Ebben mind a hét nevezett­ ló futott. Elsőnek érkezett be gróf Apponyi Antal 5 é. p. k. Cavalieroja, másodiknak gr. S­c­h­­­i­c­k Er­vin 2 é. p. k. Ludovikája, harmadiknak Beniczky Gábor 3 é. p. k. Palestinája. Cavalierot 1500 frtért kínálták megvételre, de nem akadt vevőre. Az ez alkalommal megtartott ár­verésen ifj. gr. E­s­z­t­e­r­h­á­z­y Miklós 20. p. k. film­­kamrát 580 frtért vette meg Dőry Lajos. VI. Reiter klub eladó akadály ver­seny. Dij 300 frt. Táv: 4000 méter. Neveztek 9-en. Futott Vacanó kapitány id. szk. Eglantinje, melyet gr. Eszterházy Lajos és Kiss Aladár hadnagy id. p. k. Alice, melyet gr. Pál­ffy Arthur lovagolt. A második akadálynál Pálffy lefordult lováról, s igy Eglantin az összes akadályokat keresztülugorva köny­­nyen jutott a díjhoz. VII. Akadályverseny. Tiszt, dij és Sweeps Stakes, handicap 4000 méter. Tét 200 frt, bánat 100 frt. Hg. Taxis a nevezés előtt visszalépett 6 é. p. k. Austria lovával. Futott gróf Pálfy Ar­thur p. k. Romance-je, Beniczky Gábor 5 é. p. k. Mi­s Rowel-je, melyet Harkányi ült, és id. gr. Pálffy Arthur Péter Simple-je. Mis Rowel és Péter Simple nem tudtak az akadályokkal megküzdeni, sőt a második ugratónál megváltak gazdáiktól, mihez ké­pest a gróf Pálffy által lovagolt Romanec vitte el a f­jat. A verseny fél 6 órakor ért végett. A HON magántávsürgönyei, Bécs, okt. 18. (»B. K.«) Az osztrák-ma­gyar vámkonferenczia itt ma délben a kül­ügyminisztériumban rövid ülést tartott, melyen az általános vámtarifa több függőben maradt tétele került megvitatás alá. — A tárgyalások holnap tovább folytattatnak. Karlócza, okt. 18. (»B. K.«) A szerb me­tropoliai egyházi kongresszus tanács­kozásai Angyelics patriarkhátus-gondnok el­nöklete alatt a jelenlegi metropoliai egyházi tanács feloszlatására vonatkozó legfelsőbb elhatározás felol­vasásával kezdetüket vették. Az uj egyházi kongresszus valószínűleg november 27-ére fog egybehivatni s az erre vonatkozó uj választá­sok azonnal elrendeltetnek. Bécs, okt. 18. (Ered sürg.) A »Pol. Corr.« egy skutarii jelentése szerint Dervis pasának si­került a liga azelőtti fejeinek többségével békésen kiegyezkedni. Sőt gusinyei Al­i pasa most meghitt tanácsadója. Más, kevésbbé befolyásos főnökök azon­ban még mindig fogva vannak. Hadsi Omer, a djakovai liga azelőtti elnöke, montenegrói területre menekült és most Dulczignóban működik, mint egy muzulmán papi tanintézet elöljárója. Nándorfehérvár, okt. 18. (Ered, sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: Mijatovics miniszter az esetre, ha a kabinetből való kilépéséhez fog ra­gaszkodni, a bécsi vagy londoni követi állomást veszi át. Azonban erőfeszítéseket tesznek, hogy őt a pénz­ügyi tárcza megtartására bírják. Bécs, okt. 18. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy konstantinápolyi levele szerint A­s­s­i­m pasa külügyminiszter Á­r­­­i­n effendi ismert ügyé­nek kimenetele miatt a szultánnak beadta le­mondását, melyet ez azonban nem fogadott el. Az a hír, hogy a szultán által kibocsátott k­ádé, mely által a török vasutak csatlakozása az európai vasúti hálózathoz elvben megengedtetik, Ausztria-Magyar­­szág és Németország amaz ígéretének dijául tekin­tendő, hogy Törökországnak a bolgár tributum kér­désében Oroszország ellen­ segédkezet nyújtanak, — teljesen légből kapottnak mondatik. Bécs, okt. 18. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy kairói levele szerint az egiptomi notábelek kama­rája decz. 23-ra hivatott össze. A r­a­b­­­bej ezredé­nek elmenetelekor El-Wadiba a közönség tódulása az indóházban roppant nagy volt és több beszédet mond­tak, melyekben hangsúlyozták, hogy a szabadság új időszaka elé néznek és szerencséseknek kell magukat érezniük, hogy azt vérontás­­nélkül vívták ki. Minden szónok a khedive háromszoros éltetésével végezte beszédét. Bukarest, okt. 18. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) A »Pol. Corr.« jelentése: Fara, eddigi konstantinápolyi fő­konzul, budapesti főkonzullá nevezte­tett ki és legközelebb uj állomására megy. Konstantinápoly, okt. 18. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« jelentése: A görög óhitű és az egye­sült szláv-orosz és román barátok közt Athos hegyén, a legutóbbi időben, eredetileg pénzügyi differencziák miatt heves viszály tört ki. Porta-körökben attól tartanak, hogy ez a viszály politikai jelleget fog ölteni. Szeged, okt. 18. (»O.É.«) Az egyetem kérdése fontos és elhatározó fejlemények előtt áll. Trefort miniszter még e hét folyamán Szegedre jön szaktu­dósok kíséretében, az egyetem létesítése feltételeit képező viszonyok felől tapasztalatot szerezni. Ma a hatóság és néhány kiváló tanférfiu előértekezletet tart. Szeged közgyűlése elhatározta, hogy az 1804. évben épült régi városházat díszesen átalakíttatja és még egy emelet reáépítésével kibővítteti. Az átalakí­tás az ódon stil fentartásával történik, s az emelet sas-utcza felöli része a szomszédos városi bérházzal irhiddal lesz összekötve A munka 150,000 írtban irányoztatok, elő. Az építkezés­i alternatíva szerinti terveire pályázat iratik ki. Első jutalomdíj 400 arany, a második 100 arany. Csak magyar állampolgár pá­lyázhat. A jury megalakítását és elnökségét a köz­gyűlés fölkérésére a királyi biztos fogadta el.. Szeged, okt. 18. »O. É.) Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter és a szaktudósok szombaton délben érkeznek ide. Ma az egyetem ügyében a polgármester elnöklete alatt tartott előértekezlet megállapítá a főszempontokat és érveket, melyek a tárgyalások alapjául szolgálnak s azok bővebb kifej­tésére egy albizottság küldetett ki. Pénteken a kirá­lyi biztos elnöklete alatt újabb értekezlet tartatik. Az előértekezlet, ismerve Szeged hangulatát, abban állapodott meg, hogy az egyetem létesítésének biz­tosításáért a város saját részéről a legvégső határo­tk­r tépk­edő áldozatnyí is Írást mpírhazni. Szentpétervár, okt. 18. A czár egy ult­ra egészségi szempontokból fölmenti Walujew grófot a minisztertanács, a kaukázusi és a kérvénybizottság elnöki tisztségétől és meg­hagyja őt államtitkán és tiszteletbeli gondnoki mél­tóságában. Walujew továbbra is tagja lesz a birodalmi tanácsnak. — Dolgo­­z­u­k­i herczeget nevezték ki a kérvénybizottság és Reuter­s-t a minisztertanács elnökévé. Berlin, okt. 18. A »Nordd. Alig. Ztg.« hite­les tudósítást­ kapott Szentpétervárról Walujew gróf visszalépéséről, mely szerint ezelőtt mintegy 4 vagy 5 évvel Orenburg kormányzóságban, az állami jószágok elárusítása alkalmával, visszaélések fordul­­tak elő ; az ez ügyben tett jelentést egy Urusszov herczeg elnöklete alatt működő bizottsághoz utasítot­ták. Minthogy Walujew tanácsát nem kérték, a nevezett miniszter leköszönt a minisztertanács elnöki tisztségéről. London, okt. 18. Három ezred parancsot ka­­­pott, hogy Izlandba induljon. — A lord kanczellár elrendelte P­a­r­n e 11-nak a wicklowi grófság békebi­­róinak lajstromából való kitörlését.­­ Tegnap Dub­­linban újra zavargások törtek ki. A tömeg néhány népszerűtlen lapszerkesztő lakásainak ablakait törte be és kődobálásokkal visszavonulásra kényszerítette a rendőrséget. Éjfél után a katonaság helyreállitá a nyugalmat. Kairó, okt. 18. A szultán az érdemrend nagy­szalagját adta a khedivenek. Bécs, okt. 18. A prágai kereskedelmi kamara vá­lasztásai ellen beadott panasz ügyében a birodalmi törvényszék következő ítéletet hozott: »A kereske­delmi minisztérium által a birodalmi törvényszék illetékessége ellen emelt kifogásnak hely adatik és a panasz visszautasíttatik. Az ítélet indokaiban ki van fejtve, hogy a birodalmi törvényszék a kereskedelmi kamarába való választás jogában nem ismerhet el egy politikai, az alkotmány által biztosított jogot. Bukarest, okt. 18. (»O. É.«) A király és a királyné, kik hohenczollerni Josefin herczegnőt Ver­­oziorováig kisérték, az egész után, Bukarestől kezdv­e minden állomáson az ünnepi ruhába öltözött nagy­számú lakosság által óriási lelkesedéssel fogadtattak. — A pénzügyminiszter egy bizottságot küldött ki, mely az adóbehajtások czélszerűbb módozatának ki­­dolgozásával van megbízva. Newyork, okt. 18. Vasárnap a »Bothnia« gőzöst, mely az itteni kikötőben állomásoz, meg­akarták gyújtani. E kísérletet azonban meghiúsítot­ták. A hajószobák mellett egy gazolinba áztatott szőnyeget és a hajó legalantabb részében négy üveg gazolint és vilanyt találtak. Tebessa, okt. 18. Tegnap 300 lovas fraichich ?) megtámadott egy Haydra-féle kémszemlére indult ovas dandárt. Később 1500 fraichich meguyita a tá­madást, mely azonban visszavezetett. A francziák 5 halottat és néhány sebesültet vesztettek, míg az ellen­ség veszteségét 50 halottra és számos sebesültre be­csülik.­­ Holnap Forgemol tábornok egész had­osztálya érkezik meg Magdrába. Róma, okt. 18. A Diritto a német trónörökös 50-dik születése napja alkalmából azt írja: Olaszor­szágnak különös oka van, hogy a trónörökösnek, a kipróbált barátnak, átküldje üdvözleteit, ki­­ i­k 10 r­o­m á n u e­l halála alkalmából áthozta a német nem­zet vigaszát. A két királyi család mint a két nemzet közt barátsági és egyetemlegességi érdekek állnak fönn, melyeket semmit se gyöngíthet. Tunisz, okt. 18. A vasúti forgalom tökélete­sen helyre­állíttatott: J­a­p­y tábornok egy 2­00 cm-

Next