A Hon, 1881. november (19. évfolyam, 300-329. szám)
1881-11-26 / 325. szám
Budapest, november 25. Semmi sem bizonyítja annyira amaz állítás igaz és alapos voltát, hogy ha az olasz irredentista párt kerülne egyszer többségre, ez egyúttal a Savoya-ház trónjának rombadőlését s a köztársaság győzelmét jelentené Olaszországban, mint az esti lapunkban közlött olasz forradalmi proklamáczió, melyben csakugyan tényleg Trieszt és Trient visszakövetelésével egy szusz alatt proklamáltatik a forradalom és a köztársaság s a királyt, nemkülönben a királysággal együtt járó intézményeket, úgy szintén a pápaságot is a leggyűlöletesebb kifejezésekkel illetik a forradalmárok. Most már hát lehet érteni az olasz király bécsi látogatását megelőzött hosszas habozásokat és ingadozásokat: tartottak tőle, hogy ilyen tüntetések és manifesztácziók következnek, a minthogy csakugyan nem is maradtak el s nem voltak kikerülhetők, nem, még azon nagy ovácziók s üdvözlő feliratok, sürgönyök által sem, melyek az olasz királyi pár bécsi látogatása feletti öröm-s lelkesedésnek adtak kifejezést. Ím’ a tuniszi eseményeken kívül egy olasz belpolitikai ok is, mely Olaszország intéző köreit a monarchiánkhoz való csatlakozásra bírta. Lett volna egy mód, mely által elkerülhető lesz vala a republikáno-irredentista tüntetés, vagy a mi fontosabb és annak kutforrása: e mozgalom nagyra növekedése. S ez a mód az, hogy nem kellett, nem lett volna szabad annak nagyra növekedését összedugott kezekkel nézni s még kevésbé lett volna szabad, azt úgy suba alatt dédelgetni , éleszteni, bátoritni. Ha nem voltak egyes olasz állam- és kormányférfiak, kiket megszédített a népszerűség, kik nem gondolva meg a dolgok végét, vagy tán szándékosan is, jónak látták kaczérkodni a felforgató elemekkel , melyek most ugyancsak hallatják szavukat. És miután gyarapodtak, szervezkedtek, sokfelé iC/^LiicUcw1w6gK8.t alapítottak, nehezebb lesz szétugrasztásuk, mert nagyobb resensust keltettek, mint kellett volna, mindjárt kezdetben. Cairoli persze mossa kezét. Az ultramontán lapok, az olaszok úgy, mint más külföldiek, különös kedvteléssel és kárörömmel szokták regisztrálni az olaszbitorlói dynasztia ellen a felforgató táborból keletkezett inzultusokat. Az említett prolamáczió azonban, azt hiszszük, le fogja kissé hűteni ebbeli kedvtelésüket, mert abból világosan láthatják, hogy az irredentista republikánus forradalmárok ép úgy gyűlölik a királyt, mint a pápát s ép úgy törnek a Quirnnál, mint a Vatikán ellen. Sőt a forradalmárok Humbert király elleni gyűlöletének egyik oka épen az, hogy a király törvényszabta kötelessége szerint védelmezheti kormánya, rendőrsége és katonái által a pápa függetlenségét és biztosságát a római múdt mind gyakoribb inzultusai ellen. Különösen az olasz ultramontán lapok ezért igen áldástalan munkát végeznek, midőn szakadatlanul aláásni igyekeznek az olasz király tekintélyét, minden alkalmat felhasználva, hogy engesztelhetlen modoruk s taktikájuk szerint azt bitor hatalomnak mondják és tüntessék fel. ilyen munkával ártanak a királyságnak, de ártanak a pápaságnak is; hajtják a vizet a közös ellenség malmára s vágják a fát maguk és a pápa alatt. Hanem hát a szenvedély és elfogultság sugalla harczmód nem is lehet más, mint ilyen. Pedig nem szenved kétséget, hogyha az olasz forradalmi elemek egyszer felül kerekednének, a mozgalom hullámai nemcsak a királyi korona, de a pápai tiara felett is összecsapnának, legalább azon értelemben, hogy a pápa kénytelen volna odahagyni Rómát. Senki meg nem mondhatja, hová fejlődhetik még e mozgalom. A napokban érkezett tudósítások szerint e mozgalom nem szorítkozik csupán olasz területre, hanem kiterjed Francziaországra s nevezetesen ennek déli részeire is. Itt tehát egy nemzetközi forradalmi ligáról volna szó, mely csak arra volna alkalmas, hogy az alig-alig tűrhetővé lett olasz-franczia viszonyokat ismét feszültekké tegye. Egyébiránt Rómában ezen inczidensből szép számmal történtek elfogatá-ok s ezek nyomán majd jobban kiderül a tényállás. Addig is a magunk részéről csak sajnálhatjuk e tüneteket Olaszországban, mint mely jóbaráti viszonyba lépett monarchiánkkal. Reméljük azonban, hogy most már király és kormány a történtek után teljesen fölvilágosítva lévén, a mozgalom tulajdonképeni jellege és irányzata felől, tudni fogják, mit tegyenek, gyorsan és erélyesen, amíg bizton számíthatnak az olasz nemzet nagy többségének támogatására és helyeslésére. — A kamatbiztosítást élvező vasutakat, illetőleg azokat, melyek saját bevételeikből még elsőbbségi kötvényeik kamatát sem képesek fedezni, szequestrálni szándékozik a kormány; vagyis állami kezelésbe venni azokat mindaddig, míg prioritásaik kamatját nem fedezik. Az erre vonatkozó törvényjavaslat már készen van és annak forgalmi politikánkra vonatkozó nagy fontosságát mindenki, első pillanatra beláthatja! — A Krivoscziében teendő intézkedésekről a »Presse« a következőket írja: »A mértékadó körök, mint halljuk, az általunk jelentett t^fLl8^e^ri¥btsíH'z* 1ígo#azt hanem csak, amint jelentettük, a Kriwuscziében a rablók által esetleg fenyegetett bocche di cattarói tengerparti pontoknak biztosságot akarnak nyújtani. Továbbá hírlik, hogy az osztrák kormány e czélból már egyezkedett a közös kormánnyal, vagyis Szávy közös pénzügyminiszterrel, mint a boszniai osztály fejével, hogy a rablóknak Herczegovinából Krivoscziébe való további tódulását meggátolják. — Montenegrót illetőleg, melynek területén át törtek be a rablók Herczegovinából Krivoscziébe, hír szerint szintén diplomácziai lépések vétettek kilátásba. Mindez intézkedések mellett a mértékadó körök ép úgy tudnak különbséget tenni a rablók betörése közt Krivoscziébe és néhány krivoscziei meg nem jelenése közt a honvédsorozásnál, annál is inkább, minthogy nem hiányoznak biztos jelek, hogy a krivosczieiek nagyobb része inkább ma hódolna meg a törvénynek teljesen, mint holnap.« — A »P. Lt.« egy prágai távirata szerint a cseh képviselők közt ő felsége következő szavait kolportálják : »Nem akarok háborút viselni a bochéban.« — A pápa — mint a »N. W. Tagbl.«nak jelentik —Berlinbe bizalmas kérdést intézett, adna-e neki a német kormány Puldában menhelyet. Az angol kormány a pápa hasonló kérdését Máltát illetőleg, hír szerint visszautasította. — Bismarck tegnapi parlamenti ebédjén körülbelül harmincan voltak jelen, köztük Windhorst, Frankenstein, Bennigsen, Rickert, Minnigerode. A kávénál a kanczellár megkezdte a politikai beszélgetést. Az egyházi kérdésről nem beszéltek. Arra a kérdésre, készen lesz-e a birodala gyis karácsoniy munkálataival, a kanczellár aztilásíita: »Természetesen!« Mindent, amit az izene beleptett, még most fog előterjeszteni. Különben eeülhetetlen, hogy az országgyűlést és birodalmülést egy ideig együtt hagyja ülésezni. Ezzel az oalmi gyűléssel, legalább ebben az ülésszakban nesz konfliktus. A birodalmi gyűlés feloszlatása nem gondol. Az országgyűlést januárban, a bizalmi gyűlést húsvét után akarja ismét összehívni, kimondott elvektől nem fognak eltérni; ő — Bistrol — fáradságos életet visz, csak politikai lelkiérömre inti, hogy végig kitartson. Ha tervei ne sikerülnek, akkor a külügyi hivatalt elasztja öreg napjaira és a belügye egy alkanczellárnak adja át. Ha a bizalmi gyűlés mindent visszautasít, akkor a komán eleget tett lelkiismeretének és meg fogja látni,mi teendő. A választásokat a kanczellár nem tekiti vereségnek, mert a beadott összes szavazatok sám szerint, a konzervatívok kivételével, minden párt vízisít erejéből. Ő nem riad vissza az átalános válaszjogtól és búik benne, hogy a nép végre mégis egér tér, ismét visszautasították és erre a költségvetés első olvasását befejezték. Richter tehát egyedül beszélt a költségvetés fölötti vitában. Parlamenti zökben az eset nagy feltűnést kelt. kö. A budapesti főhadparancsnokság átvétele iránt, amint a »B. C.« értesül, eddigelé semminemű elhatározás sem történt. A képviselőhöz bzottságaiból. A pénzügyi bizottság tárgyalásának folytatása. Szögyény László kérdést tesz, vájjon több törvényszéknek az országgyűléshez intézett kérvénye fizetésfelemelés iránt nem érkezett-e meg a bizottsághoz. Szontagh Pál elnök és Pauler miniszter megjegyzik, hogy ez a budget megállapítására befolyással nem bírhat, mert ezen kérvények külön törvényhozási cselekvénynek szolgálhatnak ugyan alapul, de a törvényen alapuló budgetet nem alterálhatják. Hefy Ignácz azt kívánja, hogy a bíróságok papírszükséglete hazai gyárakból fedeztessék, habár némileg drágább lenne is a hazai papírgyártmány. Wahrmann Mór több visszaélést konstatál azon eljárás mellett, hogy belföldi gyárak előnyben részesülnek, mert e czimen nagyobb árakat érnek el , a legtöbb esetben azután külföldi cégekre ruházzák a szállítást. Ap po nyi Albert gr. a statisztikai kimutatások kérdését bolygatja, mire Pauler miniszter kijelenti, hogy a dologi kiadások decentralisatióját az idén elrendelte és foganatosíttatta is, ezért az ily féle kimutatások elesnek. Egyébiránt az ügymenet megbírálhatása szükségessé tesz bizonyos kimutatásokat, melyektől el nem térhet. A p p o n y i Albert gr. továbbá a a 9357 frtnyi bevételt, annak részleteiben, az állam méltóságával meg nem férőnek találja. Pauler miniszter megjegyzi, hogy ezen öszszeg abból kerül ki, amit egyes községek és városok a dologi kiadásokhoz köteleztek és önkényt megajánlottak. Hegedűs Sándor ezen összegeket törölhetőknek nem tartja, mert szerződési kötelezettségen ügyész javaslata alapján pedig a munkához képest jutalmazást kapnak. Telekkönyvezés. Kiadás 7000 írt. Elfogadtatik. Helyszínelési és telekkönyvi átalakítási költségek. Rendes kiadás 100.000 forint. Pauler miniszter bemutatja a központi telekkönyvezés haladását igazoló kimutatást. Szilágyi Dezső a központi telekkönyvi hivatalt a törvényszéki telekkönyvvel egyesíteni kívánja, mert a külön állásnak értelme nincs, mert a referálást szintúgy egy bíró is elvégezné. Aztán várjon a vasúti kisajátításoknál nem szándékozik-e a miniszter az ideiglenes telekkönyvi betétek iránt intézkedni. Pauler miniszter megjegyzi, hogy a vasutak részéről ez irányban felszólalás nem történt. Szilágyi Dezső kérdi, hogy a helyszínelési praeliminált 100,000 írt hány községre nézve lesz elég. Pauler miniszter utal az indokolásra, melyben részletezve vannak e körülmények s felemlíti, hogy csak az alkalmas egyéniségek hiánya okozza, hogy a munka befejezése hátráltatik. Szilágyi Dezső kivánja továbbá, hogy az apróbb birtokokban előfordult, de évek óta ki nem tüntetett birtokvásárlásokhoz is képest a telekkönyvi állapot kipuhatolása és helyreigazítása hivatalból eszközöltessék. Pauler miniszter a határőrvidéki házközösség megszüntetése folytán törvényjavaslat behozatalát helyezi kilátásba s ez alkalommal a telekkönyvezés teljes keresztül vitele iránt is fog intézkedni. Törvényszerkesztés: rendes kiadás 6000 frt. Elfogadtatik. Szilágyi Dezső kérdésére Pauler miniszter kijelenti, hogy kidolgozás alatt van i. büntető eljárás, a szóbeliségre alapuló perrendtartás és a polgári törvénykönyv. Nyugdíjak és végkielégitésekre 659,804 frt elfogadtatott. Beruházások 323,333 frttal elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért A jövő ülés holnap, az országos ülés után lesz. Tárgy: a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter budgetje. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma d. u. 6 órakor Péchy Manó gr. elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről Tisza miniszterelnök volt jelen, tárgyalás alá vette Tolna megyének a képviselőházhoz intézett kérvényét, melyben a szándékolt egyesítéssel szemben magát továbbra is, mint önálló törvényhatóságot meghagyatni kéri.m a w*ntta&or rövid vita után, melyben az ellenzék Torna megye kérvényét igen melegen pártolta, abban állapodott meg, hogy a képviselőháznak, előbbi határozatának fenntartását, azaz Abaúj- és Torna megyék egyesítéséről szóló törvényjavaslat elfogadását fogja ajánlani. A megyék közigazgatósági és gyámhatósági kiadásairól szóló törvényjavaslat érdemleges tárgyalásába sem bocsátkozott a bizottság, hanem mint elsősorban pénzügyi kérdést, javaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasítandónak véleményezte. Előadó: Péchy Jenő. A képviselőház közgazdasági bizottsága ma délután Fálk Miksa elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán, Kemény Gábor dr. miniszterek és Matlekovics államtitkár voltak jelen. Tárgyaltattak a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való ideiglenes rendezéséről, továbbá Szerbiával 1881. máj. 6. között kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatok, melyek úgy általánosságban, valamint részletekben a magyar szövegnek csekély helyreigazításával elfogadtattak. Az elsőjavaslat átalános tárgyalásánál fölszólal Gál Jenő, nézete szerint a szerződés oly tárgyakat részeltet kedvezményben, melyekből Magyarország keveset exportál, hanem igenis Ausztria javára szolgál e kedvezményezés A bornál és égetett folyadékoknál a vámtételek tetemes kárunkra vannak. A talpbőr, finomított czukor vámtételei felemeltettek. A legfontosabb vámtétel a 8°/0-nyi, kevesebb gabonát viszünk Szerbiába, mint Szerbia hozzánk. Mi fizetünk gabonánk után 8°/0-ot, a szerb gabona nem fizet semmit — konyhasó szintén 8°/0 vámot fizet. Nagyobb fontosságú vámtétel ökör és sertésre nem — Richter con r. Bismarck. A német birodalmi gyűlésnek tigap nevezetes ülése volt. A költségvetés első olvasánál — mint már jeleztük — Richter Jenő hoszui beszédet mondott, melyben a birodalmi gyűlő megnyitásakor felolvasott üzenetet és Bismarck herczeget hevesen megtámadta. Richter mindemelőtt megjegyezte, hogy minden pártnak versenyen kell abban, hogy a császárnak mint tanácsadók szolgáljanak; hova vezet a plebiszczitum, megmuta t£ II. Napóleon vége 1870- ben. Bismarck aláírása az izenet alatt őt azért felelőssé teszi. Bismarck közgazdasági politikája kudarczot vallott, minden véd város vezér megbukott. Ha a szabadelvűeknek többségük volna, akkor a trónbeszédre felirattal válaszolnának. A szabadelvűpárt gyakorlatilag akar dolgozni a szociálpolitikai kérdésekben tiltakozik az élelmiszerekre kivetett vámok és minden állami pótlék ellen a balesetek elleni törvénynél; a kezességi kötelezettségi törvény kibővítését követeli a mivel aztán szolgálat létetik a munkásnak. Bismarck — folytatja Richter — a szoczialistákhoz közeledik és a szoczialista mozgalomba új erőt lehel. Az izéretben mindenféle szép ígéret létezik, az állam alapulnak, azonban semmi mást sem adhat, mint amit más módon azelőtt elvett. A magas katonai terhek okai az adófölemeléseknek. Nagy Frigyes is behozta ugyan a dohánymonopóliumot, de ez később ismét eltöröltetett. Nagy Frigyes azonban, ellentétben Bismarckkal, a szegények valódi szószólója volt, eltörölvén a gabona - és marhavámokat, míg Bismarck azokat behozta. Mi a haladópárt emberei, akiket most republikán stein-hardenbergi kornak valódi konzervatív képviselői vagyunk. Az üzenetben foglalt tervek homlokukon viselik a reakció beálltát. Ami ott kijelentetik, e század törvényhozásának mögötte áll. Az üzenet czélja az, hogy a császár födözze a kanczellárt. A külföld Ausztria-Magyarország hangulatáról az üzenettel szemben — folytatta Richter — a Wolf-féle távirói ügynökség hamisított sürgönyöket terjesztett. A választások a kanczellár vereségét jelentik. Bismarck hírszerint azt mondta egyszer, hogy lehet szabadelvűen és diktátori módon kormányozni; most Bismarck, habár népképviselettel úgy látszik, diktátori módon akar kormányozni. A német nemzet a kanczellárnak Németország egyesítéséért nagy hálára van kötelezve, de ennél még magasabbra tartja a német nép érdekeit. (Élénk, zajos helyeslés.) Erre oly eset következett, amilyen aligha fordult elő a lába bármely parlamentben. Minnigerode konzervatív képviselő felhivatott szólásra, azonban elállt a szótól, mert nem képes Richternek válaszoni. Ez nagy mozgást idézett elő, mely még növekedett, midőn a következett szónokok is mind elállták a szót, Lasker és Rickert is, akik kijelentették, hogy csak akkor akarnak beszélni, ha a jobboldal beszélt Richter fejtegetései ellen. Ebben a zavarban a konzervatívok úgy iparkodtak magukat a zavarból kihúzni, hogy e halasztási indítványt tettek , ez az indítvány azonban visszautasíttatott. Erre Windthorst szintén eláll a szótól. Zajos derültség és nyugtalanság. Midőn erre az elnök Mayer Károly ismert néppárti képviselőnek akarta a szót átengedni, Sonnemann tartós nev A tétel elfogadtatik. Tárgyalás közben megjelent Tisza Kálmán miniszterelnök. Királyi ügyészségek. Személyi járandóságok 971,723. Dologi kiadások 1.141,367 frt, összesen 2.113,090 frt. Bevétel 185,000 frt. Szilágyi Dezső a bagatell-biráskodás tárgyányszolgáltatás teljes meghiúsulására vezetett a községekben Kérdi, hogy ruháztatott-e fel sokszolgabiró a békebiró teendőivel, s vállalkozott-e sok ember ex nobili officio a békebirói teendők ellátására. Kérdi tovább, hogy szándékozik-e a miniszter a hiányokonjavaslattal segíteni. Pauler miniszter megjegyzi, hogy szolgabiró 70 en felül, magánember pedig 30 egynéhány vállalkozott. A hiányok orvoslása czéloztatik s ez irányban a belügyminisztériummal a tárgyalások folyamatban vannak. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy ha a miniszter ezen kérdés sürgősségét elismerni nem akarná, kénytelen lesz a dolgot az országgyűlés elé vinni. A czim változtatás nélkül elfogadtatik. Orsz. fegyintézetek és kerületi börtönök. Kiadás 594.765 frt. 111.500 forint. Elfogadtatik. Hegedűs Sándor megjegyzi, hogy a közvetítő intézet czim alatt az 1878. V. tcz. 27. §-a alapján az elbocsátott szegény foglyok segélyzésére és a felállítandó javító intézet alapja javára beolyt ösz- 87.egik között 4 °/0 kamatoztatásra 29 280 frt . magasabb kamatoztatásának eszközlését kivánja. Ezután a fegyházakban alkalmazandó lelkészek ügyében tesz kérdést, hogy az egyes vallásfelekezetek közötti egyenlőséget, hogy értelmezi. Az egyik körülmény a kinevezés módára vonatkozik; a másik, hogy a kinevezési okmány egy-egy évre szól, a javadalmazás pedig nem egyenlő. Az egész protestáns egyház határozottan követeli, hogy ez állomások véglegesíttessenek. Pauler miniszter válaszolta, hogy a kinevezés az egyházi hatóság propozíciójára történik. A vetés közt jegyezte meg, hogy Mayer elhagyta a javadalmazás pedig tekintettel az ügykörre java termet. Az erre másodszor tett elhalasztási indítványt írás felekezetek közt különbséget nem ismer. A fő- A HON TÁRCZÁJA. Kulturális törekvéseink ismertetése a külföldön. Az iraki művészek társaságában a napokban tárgyalt kérdésről, mikép lehetne kulturális törekvéseinket a külföldön alaposan ismertetni, Szász Károly úr, ki hazánkban e kérdésre nézve kétségkívül a legilletékesebb szakférfiak közé tartozik, lapunk egyik munkatársához a következő figyelemreméltó sorokat intézte: Tisztelt barátom! Jelen voltam ugyan tegnap az írók és művészek körében tartott értekezleten, melyen »Kultúrtörekvéseinknek a külfölddel megismertetése« tárgyaltatott. De tartózkodnom kelle a felszólalástól, mert későn érkezvén, mikor már nem csak az előadó dr. Silberstein bevégezte előadását, hanem az első felszólalók, Tóth Béla és Heltai urak beszédét sem hallhattam, sőt a negyedik szónok dr. Heinrich G. is beszéde vége felé járt; a később szólók: Hermann Ottó, Viss Imre és Pálik beszédei pedig csak a kérdés egyes ágai körül forogtak s nem vehettem ki jól, miről van szó tulajdonkép ; bővebb tájékozást voltakép csak az előadó zárbeszédéből nyertem, utána pedig már nem volt jogom felszólalni. Annyira érzem a megindított mozgalom czéljának fontosságát s annyira óhajtanék a magam részéről is, bármi csekély mértékben az ügy előmozdításához járulni, hogy e szokatlan utat választom, levélben szólva egy már befejezett értekezlet után, annak vitáihoz és pedig oly ember, a ki azon jelen volt ■ szólhatott volna, sőt a hozzászólásra fel is hivatott. — Levelemet önhöz intézem s kérem, ha benne valami figyelemre méltót talál, legyen szives azt közzé tenni. Hermann Otto azon állítása, hogy a külföld nem kiváncsi arra, mikép ítélünk mi magunkról s tudományos és egyéb kulúrai törekvéseinkről és mozgalmainkról, a külföld csak a tényeket s munkálkodásainkat akarja látni, majd formál ő azokból ítéletet magának, csak némi megszorítással fogadható el. Amit Hermann Ottó s társai a nemzeti múzeum formája alatt kiadott Természetrajzi füzetekben tesznek, az igen helyes, de nem alkalmazható minden irányban s kultúrái törekvéseink minden ágára. Ők természetrajzi kutatásaik s vizsgálódásaik eredményeit, tehát tudományuk anyagát, úgy amint van, előterjesztik s fordításokban vagy kivonatokban a külföldnek is bemutatják. Ezt lehet tenni egyes, részletes kérdésekkel s kisebb terjedelmű, irodalmi vagy tudományos dolgozatokkal. De már nagy könyvekkel nehezebben; ezeket csak nagyon essay-szerű dolgozatok által lehet a külfölddel megismertetni. Annál inkább valamely tudományág összes haladását, melyre többen működtek közre ; vagy pl. az akadémia, természettudományi vagy történelmi társaság tudományos működését, melyeknek összes — avagy csak fontosabb — kiadványait a külföldnek egész terjedelmükben vagy csak kivonatokban is, be nem mutathatjuk. Még inkább áll ez a nem szorosan vett irodalmi és tudományos művekre, hanem egyéb, szintén kultúrás törekvésekre. Ha például azt akarjuk bemutatni a külföldnek, mi történt nálunk az utóbbi évtizedben a közoktatás terén, vagy a képző- és egyéb művészetek emelése körül, vagy műemlékeink konzerválása és restaurációja érdekében , ha arról akarunk képet adni, mit teszünk s mire törekszünk az igazságszolgáltatás javítása érdekében ; a földmivelés, az erdőgazdaság, a kultúrmérnökség terén ; milyen nálunk az egyesületi tevékenység ; mi történik a közlekedési eszközök javítása, a vasúti hálózat kiterjesztése körül ; mik pl. a szépirodalom s annak egyes ágaiban, a regény a dráma, az epikai és lyrai költészet mezején nem csak egyes legkiválóbb termékeink, melyeket műfordításokban is meg lehet ismertetni, de irányaink és áramlataink stb. mindezt s száz mást, lehetetlen a nyersanyag egyszerű felmutatásával, mindezt lehetetlen máskép, mint szemle- vagy essay-szerű, összefoglaló dolgozatokban mutatni fel s ismertetni a külfölddel. Még az irodalmi műfordítások sem elegendők. Mondatott, talán épen az előadó által, hogy mennyi történt a külföldi irodalmak ismertetésére nálunk s mily kevés a mi irodalmunk ismertetésére a külföldön. Én is részt vettem, fordításaimmal s tanulmányaimmal, a külföldi költői irodalmak ismertetésében. Bizonyára nem a külföldi irodalmak kedvéért, hanem, hogy remekeik átültetésével a magunkét gazdagítsam, ismertetésével eszmekörünket bővítsem. A külföld nem ismeri irodalmunkat, mert nyelvünket nem ismeri, s hogy ezt ismerje, szükség azon meggyőződésre jutni, hogy a magyar irodalom megérdemli, hogy érette a magyar nyelvet megtanulja valaki, mint mi megtanuljuk a németet Goethéért és Schillerért, a francziát Molieréért, az angolt Shakespeareért és Miltonért és Macaulayért, az olaszt Dantéért stb. Az angolnak és francziának nincs szüksége rá, hogy nagy írói megismertetése czéljából maga gondoskodjék azok fordításáról ; nekünk még erre is szükségünk van, mert irodalmunkat csak most kezdik ismerni s egy Petőfit, Aranyt, Jókait méltányolni. De természetes, hogy ezek összes műveinek Európa valamennyi irodalmi nyelvére lefordításáról nem gondoskodhatunk. — S várjon, a visegrádi vagy vajdahunyadi vár, a kassai dóm s a budavári Mátyástemplom restauránsát röszmintákban, vagy részletrajzokban mind bemutathatjuk-e? Tehetjük-e ezt a pannoniai avarkori sírokkal vagy egyéb archaeologiai leletekkel stb. stb? Mindebből az a következés, hogy a tudomány egyes ágaiban jó lehet, s valóban jó is, a Hermann Otto módszere, de csak igen kis részére alkalmazható kultúrtörekvéseinknek; a többire és a legnagyobb részre nézve pedig a Literarische Berichte, Ungarische Revue s Revue Hongroise-féle vállalatok ép oly hasznosak s jó szolgálatokat tehetőek, a mily hasznos lenne pl. egy illusztrált vagy nem illusztrált ismertetése összes kulturéletünknek, vagy egy, Bécsben vagy Páriában alapítandó heti- vagy napilap, mely érdekeinket képviselje s politikai, társadalmi, művészeti és irodalmi mozgalmainkat folyvást figyelemmel kisérje és ismertesse. Hogy az Európa főbb városaiban rendezendő felolvasások vagy egyéb nyilvános előadások szintén tehetnek ez érdekben valamit, nem kételkedem, nyilvános, kivált ingyenes előadásokra a közönség nálunk is másutt is, csak úgy tódul s bár az élőszó elröpül és egy hallásra nem sok marad a hallgatók fejében, kik a meleg teremből üzleti dolgaikra vagy mulatságaikra sietnek , a hallottakkal többé nem igen gondolnak; nem akarom kicsinyleni a pillanatnyi benyomást sem, melyből, kivált ha pilanatig élénk volt — mindig marad valami, ha nem is a világos tudatomban, de az érzetben, a kedélyben s nem kicsinylem (mint dr. Heinrich barátom) a tömegre, az alsóbb rétegekre való hatást sem. Egy kis egér is megmentette egyszer a nagy oroszlánt; s nekünk nemcsak a műveit külföld, hanem a népek rokonszenvére is,szükségünk van. Átalában — s ezzel végzem — nem kicsinylek s nem is óhajtanék felhasználatlanul hagyni semmi eszközt, arra a czélra, hogy kulturtörekvéseink a külföld előtt megismertessenek, hogy a világot jóravalóságunkról, művelődési s haladási törekvésünk komolyságáról és őszinteségéről meggyőzhessük. Talán messze van még az idő, de én hiszem és bízom, hogy el fog jőni, mikor nyelvünk és irodalmunk fel fog vetetni az európai műveit nemzetek irodalmai és nyelvei közé a az emberek úgy meg fogják tanulni — irodalmi kincseikért — a magyar nyelvet, mint ma megtanulják a németet, a francziát, az angolt, az olaszt, sőt kisebb nemzetekét: a svéd, spanyol, hollandit is; bizony nem azon irodalmak érdekében, hanem a magok és a magok érdekében. Arra kell törekednünk, hogy úgy tudományos, mint költői irodalmunk, magában véve oly értékes legyen, hogy érte nyelvünket érdemes legyen megtanulni ; s mivel irodalmunknak — tudományosnak úgy mint költőinek — ma is vannak már oly termékei melyek e fáradságot kifizetnék akárkinek is, figyelmeztetnünk kell a külföldet, hogy vannak ilyenek. E figyelmeztetésnek nem szabad az öndicséret, a kritikátlan magasztalás s a hiú dicsekvés alakját öltenie. Amennyiben az anyagnak, a tényeknek, fordításokban vagy kivonatokban bemutatása lehetetlen, az ismertetéseknek is objectiveknek, őszintéknek kell lenni. Az ítéletet magát bizhatjuk a külföldre, de törekvéseink irányáról s vezérszempontjairól magunknak kell számot adnunk, hogy az ítélethez kulcsot nyújtsunk, mely nélkül kincses házunkat az idegen alig nyithatja fel. Budapest, 1881. nov. 24 én. Szász Károly. 1 325. szám. 19-dik évfolyam. Reggel kidás. Budapest, 1881 Szombat, november 26. Szerkesztési iroda* :Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény » szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadksznak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Adutofry mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok» tere, Arbenaeum-épitet) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Eladó-Avatal * Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Portán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . • .......................................* ** 8 hónapra .•••••••••• * * hónapra .••••••••••“* Az esti kiadás portai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . . • • • * *__ Az előfizetés is ár folytán minden hónapban ae is kezdhető, ha ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíthatik.