A Hon, 1881. december (19. évfolyam, 330-359. szám)

1881-12-03 / 332. szám

csak látszólagos. Mert alig telt el hét, hogy gyanús egyéneket be nem fogtak volna és nem egyszer olvastunk tudósításokat, melyek szerint innen is, onnan is tűntek el összegek, melyekről az az erős gyanú tápláltatik, hogy nihilista czélokra tűntek el és arra is fognak fordíttatni. Tehát az időköz II. Sándor halála és az új merénylet között nem végleges szünet volt az orosz felforgató elemeknek, hanem készü­lődés új akc­ióra. Az orosz belügyi állapotok e tekintetben, bízvást el lehet mondani, semmit sem javul­tak. Olyanok most is, mint voltak az előbbi czár alatt s a zsidók tömeges kiutasítása, mit szintén igen gyakran jelentenek, az oroszor­szági tudósítások, aligha vezetend a baj gyö­keres orvoslására, sőt van ok feltenni épen az ellenkezőt, a­mennyiben az ily kiutasítások elkeserítik a zsidóságot is — és szintén ellen­ségévé teszik a czárismusnak. Vannak néme­lyek, kik már­is azzal gyanúsítják az orosz­­országi zsidóságot, hogy ez látja el »muni­­czióval«, azaz pénzzel a nihilistákat. De hát a gyanúsítás könnyen érthető, mert pánszláv és egyúttal antiszemita tábor­ból jön. Eme desperátus orosz belügyi állapotok­hoz járult újabban egy külpolitikai kudarc­ is. Értjük ezzel azt a férfias, nyílt és bátor fellépést, melylyel a szerb kormány lapja a »Videlec, mint ma esti kiadásunkban olvas­ható, kereken és határozottan visszautasít minden beavatkozást Oroszország részéről, Szerbia belügyeibe, mint a mely épenséggel semmi hálával és kötelezettséggel nem tarto­zik a muszka birodalomnak. Sőt van oka ne­heztelni, mert épen Oroszország s­egte szár­nyát a szerb aspiráczióknak. — Már magában is ez igen örvendetes jel: mint emanczipálja magát egy szláv állam a muszka gyámság alól. Van reményünk rá, hogy e jó példát mások is követni fogják keleten! A képviselőház bizottságaiból. Pénzügyi bizottság. (Folytatása az esti la­punkban megjelent tudósításnak.) Wahrmann Mór hajlandó az egész összeget 108.078 írttal megszavazni, mert a múzeumnál ily megtakarítások eszközlését nem tartja czélszerűnek, ha azt a mai színvonalon óhajtjuk megtartani. Szilágyi Dezső felvilágosítást kér, minő szempontok és lehetőségek vezették a minisztériumot a 13.000 frtnyi megtakarítás javaslatba való hozata­lánál. Hegedűs Candid Lajos miniszt.­tanácsos megjegyzi, hogy a múzeum nem egy múzeum, hanem három múzeum egyesítése. Az átalánylevonást a do­logi kiadások egy részét s épen azokat terheli, melyek a múzeum fennállását és fejlesztését okoznák. Kéri a levonást mérsékelni, mert a múzeum vitális érdekei fognának sér­ülést szenvedni. A könyvtárőr fizetésé­nek felemelését azzal indokolja, hogy a különféle csa­ládi levéltáraknak a múzeumban való elhelyezése szük­ségessé teszi, hogy a levéltárnak ellenőriztessék, ezen ellenőrzést pedig a helyi viszonyokhoz képest másra mint a könyvtárnokra bízni nem lehet A 1. őrsegéd és segédíár kifejezést lényegtelen dolognak tartja. S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszter a pénz­ügyi helyzettel indokolja a megtakarítás szükségessé­gét s bár belátja, hogy a törlés érzékenyen érinti a múzeum fejlődését, azonban a lehetőség legvégső ha­táráig vél­­elmezetni, ha a múzeum szükséglete 100.000 írtban vétetik fel a költségvetésbe. Szilágyi Dezső és Hegedűs Sándor a megszorításokat inkább a személyi járandóságoknál kívánnák eszközölni. Hegedűs Sándor különösen a dologi kiadá­sok egyes tételeit, a képtári kiadványokat nem tartja a múzeum érdekében valóknak. T­r­e­f­o­r­t Ágost miniszter a múzeum érdeké­ben kéri a személyi járandóságokat úgy, a­hogy elő­­irányoztatnak, elfogadni. Megjegyzi, hogy külföldi képeket kell vásárolni, mert különben a műcsarnok üresen marad, a kiadványok pedig szükségesek, ha azt nem akarjuk, hogy a múzeumban levő kincsek ott eltemetve maradjanak. Pulszky Ferencz múzeumi igazgató kijelenti, hogy mikor a múzeumot átvette, a levéltárban 12.000 oklevél volt. Most sok család ott letéteményezi levél­tárait s igy van vagy 60,000 db oklevél, melyet ren­dezni kell. A bizottság a személyi járandóságokat és do­logi kiadásokat azzal, hogy megtakarítások czimén ne 13,078 frt, hanem csak 8078 frt vétessék fel, el­fogadja.Országos képtár 25,104 frttal,központi meteorológiai i­n­t­é­z­e­t 14,100 forint, orsz. zeneakadémia és színi iskola 35,250 frt, nemzeti konzervatórium segélyezése 1500 forint, ipar­múzeum 13,000 forint, tech­nológiai múzeum 10,000 forinttal elfogad­tatnak. Előadó kívánta volna, hogy az iparmú­­zeum és technológiai múzeum a lehetőségig egyesít­­tessék.T r e f o r t miniszter az egyesítést nem tartja lé­tesíthet­őnek s czélszerűnek. Hegedűs Candid Lajos min. tanácsos meg­jegyzi, hogy az egyesítés lehető is és szükséges is. Ez csak pénz, idő és tér kérdése. A technológiai múzeum c­élja, hogy az iparosokat az új fogásokra megtanítsa. A Wahrmann által érintett 10.000 forintot illetőleg kijelenti, hogy az magánadakozásból gyűlt össze, s azt tőkésíteni volna czélszerű, ha nem fordíttassék be­rendezésre, úgy a­hogy az Bécsben történt. Ez ado­mány tehát alig fog mint bevételi rovat szerepelhetni, de a zárszámadásoknál fel fog soroltatni. Szilágyi Dezső a személyi járandóságokat szerfölöttieknek találja azzal szemben, a­mi a múzeum­ban őrzendő lesz. Hegedűs Sándor az egyes tisztektől megkí­vánt kelléket és kiképeztetést megvilágosítja. A tétel megszavaztatik azzal, hogy jeleztessék, miszerint ezen intézet esetleg egyeztessék. Az alapításra gyűjtött pénzek az átmeneti bevételek és kiadások közé fel­veendők. . Magyar művészeti ösztöndíj-alap 1260 frtot, képzőművészet czéljaira 15.000 frt, a képzőművészeti társulat segélye­zésére 4000 frt. Elfogadtatnak. Műemlékek. Összesen 285,714 frt. Az orsz. bizottságra előirányzott 22,200 frt füg­gőben marad. Wahrmann Már a megtakarítás czimén elő­irányzott 10,065 frtot külön választatni és az egyes rovatok arányos leszállítását kívánja. Vajda-Hunyad várának fentartá­­■ á­r­a 10,000 frt. Wahrmann csak 2000 frtot szavaz meg. Er­e­s Henrik nem viseltetik azon ellenszenv­vel Yajda-Hunyad vára iránt, mint Wahrmann. Ő nem tudja, hogy mennyire szükséges a 10,000 frt, de a szolga fizetésére 400 frtot és előre nem látott kiadá­sokra 2000 frtot hajlandó megszavazni. A bizottság ezen tételre 3000 frtot szavaz meg. Az ó-budai amphitheatrum 10.865 forint. Éles Henrik megjegyzi, hogy ha Vajda-Hu­­nyad várának fentartására csak 3000 frtot szavazott meg a bizottság, nem látja be, hogy miért szavazna meg Ó-Budának 10,000 frtot. A tétel függőben maradt. Ezzel az ülés délután 2 óra 20 perc­kor véget ért. Legközelebbi ülés holnap délután 6 órakor. Közigazgatási bizottság. (Folytatása az esti lapunkban megjelent tudósításnak.) Az 5. §. G­r­ü­n­t­a­l­d Béla felszólalása után styláris tekintetben helyreigazíttatik. Ráday Gedeon gr. a felfolyamodásokra hosz­­szabb határidőt kíván felvétetni. Szederkényi Nándor szükségtelennek tart­ja, hogy az egyes adózók a minisztériumhoz felfolya­modhassanak. Tisza miniszterelnök a közügy érdekében tartja szükségesnek, hogy a magánfél is élhessen fel­folyamodással. A 6. §-nál: T­i­b­á­r Antal a költségvetés felter­jesztésére megszabott határidőt, melyet a törvényja­vaslat október 15-ére tesz, továbbra akarja halasz­tani, mert a költségvetés az őszi közgyűlésen történik, mely egyes megyékben szabályrendelet alapján no­vemberben tartatik meg. Tisza miniszterelnök azon nézetben van, hogy a megyék az őszi közgyűléseket előbb is megtart­hatják és kéri a határidőt változatlanul megha­gyatni. Grünwald Béla styláris helyreigazítást in­dítványoz, mely elfogadtatik. A 6. §. elfogadtatott. A 7. §-nál Szlávy Olivér azon kérdést intézi a miniszterelnökhöz, hogy nincs-e szükség arra, hogy terminus megállapíttassék arra is, hogy a megye új költségvetésének felterjesztésére utasíttatik. Grünwald Béla ezen §-ra alaki módosítványt indítványoz. A bizottság a 7. §-t D­a­c­s­ó Pál indítványa szerint stiláris módosítással fogadta el. A 8. §. változatlanul elfogadtatott. A 9. §-t Grünwald Béla igen fontosnak tartja, mert nagyobb jogkört biztosít a megyéknek, de nem találja e­z­t eléggé világosnak, mert nem mondja meg határozottan, hogy mire fordítható a 3°/0 pótadó. A közigazgatási költségek ugyanis az állam által nyújtott javadalmazással fedeztetnek, a §. pedig mégis azt mondja, hogy a 3°/0-ig terjedhető pótadó »közigazgatási czélokra« is fordítható. Nem tudja tehát, mily közigazgatási czélok értetnek e §-ban és kéri ennek módosítását oly értelemben, hogy kizárassék annak lehetősége, miszerint a megyei pót­adó állami közigazgatási czélokra fordíttassék. Tisza miniszterelnök nem véli teljesen kiha­­gyandónak a »közigazgatási« szót e szakaszból, mert habár ezalatt nem értendők azon közigazgatási költ­ségek, a­melyek az állami dotáczióból czéloztatnak fedeztetni, lehetnek a megyéknek helyi érdekű köz­­igazgatási szükségletei. Szederkényi Nándor a­z-t változatlanul óhajtja megtartani. Tibád helyesli Grünwald álláspontját, de nem látja a kérdéses szónak a §-ban való meghagyá­sából származható veszélyeket. Bővíteni kívánja a §-t azzal, hogy a pótadó jótékonysági czélokra is fordít­­tathassék. Pulszky Ágost határozottan kívánja e sza­kaszban kifejeztetni, hogy a pótadono­ seuimb­ere hi­­vatalok ne rendszeresíttethessenek és részletesen so­roltassanak fel mindazon czélok, a­melyekre a pótadó fordíttathatnék. Tisza miniszterelnök igen nehéznek tartja az állami és megyei locális érdekek között határvonalat húzni, és teljes lehetetlennek, hogy a czélok, a­me­lyekre a pótadót fordítani lehessen, spec­ifikáltassa­nak , azonban negatív alakban ajánlja a §. módosítá­sát, oly formán t. i., hogy mondassák ki, mire nem szabad a pótadót fordítni. Halász Géza magyarázatot óhajt a közigaz­gatási szóról a §-ba felvétetni. Szentiványi Kálmán, Tibád Antal és Dacsó Pál rövid felszólalásai után Grünwald Béla terjedelmesen indokolja annak szükségét, hogy a kérdéses­­­ból a »közigazgatás« szó hagyassák ki. Pulszky Ágost úgy kívánja a­z-t módosítani, hogy meghagyassék benne a »közigazgatási« szó, de fejeztessék ki, miszerint oly czélokra, a­melyekre az állami javadalmazás ki van mondva, ne fordíttathassék a pótadó. Tisza miniszterelnök ragaszkodni kíván a sza­kasz szövegéhez, azon hozzáadással, hogy a pótadó jótékonysági czélokra is fordíttassék. A 9. §. ezek után szótöbbséggel elfogadtatott. A 10. §-nál Pulszky Ágost kérdést intéz az iránt a miniszterelnökhöz, hogy mit kell az alatt ér­teni, hogy a közgyűlés a pótadó kivetési és behajtási módja iránt határoz. A miniszter azon feleletére, hogy a pótadót esetleg a megye közegei is behajthat­ják, azt ajánlja, hogy a pótadót az államadóval együtt az adóhivatalok szedessék be. Tibád Antal czélszerűbbnek tartja a pót­adókat ne az állami adókkal összekombinálni és ajánlja azoknak kivetését és behajtását a megyei kö­zegekre bízni. Szentiványi Kálmán támogatja Tibád ajánlatát. Grünwald Béla felsorolván a megyei pót­adó behajtása ellen felmerülő nehézségeket, különö­sen akkor, ha az az állami adótól elkülönítve fog behajtatni. A pótadónak külön nyugtázása nagy mérvben fogja a községi közegeket igénybe venni, és a­hol a pótadó behajtása végrehajtás útján fog esz­közöltetni, a­mint ez rendesen történni szokott, ott az adóhátralékos két végrehajtást fog szenvedni. Szederkényi Nándor azt hiszi, hogy a me­gyei közigazgatási bizottságoknak módjában áll az adóvégrehajtásokat úgy szabályozni, melyek alkalma­sak a Grünwald által említett nehézségeknek elejét venni. Ráday Gedeon gr. helyesebbnek tartja, hogy ha a megyére bizatik a pótadó kivetése s viselje a be­hajtásnak ódiumát is. Tisza Kálmán miniszterelnök az adóhivata­lokat túlterhelve látja s nem szeretné ezekre bízni a pótadó behajtását. A szakaszhoz következő módosí­tást nyújt be: »A pótadó kivetése, behajtása és keze­lési módját a törvényhatóság szabályrendeletileg ál­lapítja meg; igénybe vétele és mérve iránt a közgyű­lés stb. Pulszky Ágost a törvényhatóság bizottsági tagjaihoz, a közgyűléshez szóló meghívóban kitétetni kívánja azt is, hogy a közgyűlésen mily c­élokra kí­vántatik a pótadó kivettetni. Szentiványi a közgyűlés határidejét előbb mint 8 nap előtt tartja szükségesnek a bizottsági ta­gokkal tudatni. Tisza Kálmán miniszterelnök hajlandó ezen értelemben a szakaszt módosítani. A 10. §, a fennebbi módosításokkal elfogad­tatik. Ezzel az ülés véget ért­ Bismarck a republikanizmu­sról. A német birodalmi kanczellár f. hó 29-ei, táv­iratilag jelzett beszédét, melyben válaszolt Hanel vádjára, hogy a szabadelvűek elől elzárja az uralko­dó fülét az által, hogy őket republikánusoknak tünteti föl, még a következőkkel egészítjük ki: »Én nem vagyok sem reakczionárius sem ab­szolutista, az abszolutizmust lehetetlen dolognak tartom; de alkotmányainkhoz tartom magam, me­lyeket Németországban és Poroszországban beízunk, melyek nekem elegendők, melyek azonban, semmit se tartalmaznak a parlamenti rendszerből, a mely az előttem szóló előtt lebegett. — A porosz alkot­mány a törvényhozás három tényezőjét egyen­lően tárgyalja, nem a kormányt és a két há­zat, hanem a királyt és a két házat és a biro­dalmi alkotmány nem a birodalmi kormánynak, melyről itt mindig szó van, hanem a császárnak egé­szen határozott jogokat ad. A politikáért, melyet a birodalomban űznek, én mint birodalmi kanc­ellár felelős vagyok, de azért mégis a császár politikája marad. Az alkotmányban az áll: A császár intézke­déseket és rendeleteket hoz s épen ezekben áll a császári politika egészben s ezért kell a felelősséget viselnem és szívesen viselem, mert meggyőződéseim magas uralkodóméival hosszas együttlét által már az 1847-iki egyesült országgyűlés óta lényegesen össze­estek. A viszony az alkotmány által az, hogy a csá­szár politikája nem léphet életbe, ha a kanc­ellár el­lenjegyzése által nem vállalja el érte a felelősséget, tehát vagy belegyezését vagy készségét, hogy meg­védje, más okból, nem tartja érdemesnek, hogy az­ért a császári akaratnak ellenmondjon, ez által nyil­vánítja. Ha a császárnak oly kanczellárja van, a­ki azt, a­mi a császári politika, nem akarja ellenjegyezni, bármely napon elbocsáthatja őt. — Nem nyújthatok be indítványt, melyre nézve nem bírom a császári aláírást, és ha azt hiszik, hogy ez az aláírás mindig könnyen kapható meg, nagyon tévednek. Én a csá­szári politikát képviselem és a sok nyilatkozat köze­pett, melyeket a császári üzenetről tettek, nem jutottam szóhoz, ezért csak itt konstatálom meggyőződésemet: nem fog önöknek sikerülni, hogy Vilmos császárnak a német birodalomban megtiltsák, hogy népéhez be­széljen, hogy Vilmos császárt húsz évi történetünk után hallgatásra kárhoztassák. Ha a másik nézet helyes volna, akkor közömbös volna, ki uralkodik. De hát honnan jön Poroszországban, hogy a boldogult király politikája egészen más elvek szerint vezettetett mint a mostanié, ha nem egy királyi, egy monarchi­kus politika nyomja az egész dologra a bélyeget ? Az előttem szóló azt mondja, hogy a nép elől elzártam a császár fülét. Ne higyék, hogy a császár oly ember, a­ki füleit más valaki által befogni enge­di , a császár teljesen ismeri a helyzetet, ismeri a ve­szélyeket, melyekkel a liberalizmus túlzott fejlődése fenyegeti, élete 85 évének viszonyait nagyon is nyílt szemekkel szemlélte. De ha lehetséges volna, hogy a császár fülét megtalálhassák oly eszmékkel, melyeket a monarchiára nézve veszélyeseknek tartok, akkor köte­lességem volna, hogy önöket ebben lehetőleg meg­akadályozzam. De nem tudom, hogyan kezdhetnék hozzá ? talán meg kellene ő felségétől a lapokat von­nom ? Azonkívül, mert nem tesznek az urak indít­ványokat nyilvánosan, a­helyett, hogy személyemet kritizálják ? Támogatásomat nem fogják nélkülözni, ha azt hiszik, hogy a császár nem tudja meg a valót. A császár olvassa a képviselőházi tárgyalásokat; ne beszéljenek hát arról, hogy a császár fülét elzárom; ennyire nem terjed hatalmam. A liberalizmus mindig tovább megy, mint hor­dozói akarják. A 40 milliónyi tömeget, ha egyszer mozgásba jött, nem tarthatják fel, a­hol akarják. így történt ez Francziaországban. Nem létezett-e Fran­­cziaországban öröklő- ezer éves szilárdan épült mon­archia, néha igen értelmes alkotmányokkal, melyek 1789 és a későbbi idő eredményei voltak, a monar­chia minden lehető fajával, a császársággal, a restau­­ráczióval ? De nem siklott-e az út a szélső alkotmá­nyos balpárt kezén feltarthatlanul a köztársasági út­ra ? És van-e valami kilátásuk, hogy a legközelebbi időben ott ismét lehetséges lesz a monarchia ? És nem tartják-e egy örökös, származott monarchia el­pusztulását Francziaországra és a franczia népre nézve szerencsétlenségnek ? Nem tudom tartják-e, én annak tartom. Más országokban, Francziaországon kívül, ugyanezt a történeti kísérletet, mondhatnám a gond­viselés állandó praxisát, nem láttuk egyenlő mérték­ben kifejlődni, mert nem minden ország fejlődik oly önállóan és befolyástalanul mint Francziaország. Vegyék két kisebb szomszédállamunkat, Belgiumot és Hollandiát. Igen, ha ezek Francziaország nagysá­gával bírnának, egyenlő önállósággal politikai fejlő­désükben; nem tudom, várjon még a monarchia stá­diumán belül volnának. Vegyék Olaszországot, nem láttuk-e itt már részben átmenetileg — nem tudom, vajon az összességgel egyetértőleg — a köztársasá­got? Mindenesetre sok fejben kísért és ott már meg­előzték a német haladást. Átvehetnek-e valamely garanc­iát a jövőre, ne­vezetesen, ha isten a dinasztiát nem tartaná meg életben ? Bizonyosak önök abban, hogy a jövendölé­sek, melyeket az előttem szóló úr hamisaknak jelen­tett ki, akkor nem valósulhatnának meg ott ? Ezt le­hetetlen előre megmondani. Nem ismerhető-e fel az itt, melyet Olaszország húsz év óta e czél felé tett, és nem ismerhető-e fel a végpont ? Nem csúszott-e ott a súlypont minisztériumról-minisztériumra mindig balra úgy, hogy a­nélkül hogy a köztársasági térre essék, nem csúzhatik tovább balra? Nem volt-e Spanyolor­szágban ideiglenesen köztársaság, sőt a köztársaság kü­lönböző nemei, a­melyek , egymás közt harczoltak ? Nem láttak e Németországban, Badenben, mihelyt a haladás magára volt hagyatva, és a­míg a porosz mili­­tarizmus ez ellen nem állított fel gátat, nem látták-e Badenben Struve és Hecker idejében ugyanazt a készsé­get, hogy a legszabadelvűbb monarchiát kidobják és a köztársaságot proklamálják ? A történelem mellettem szól. A tudomány doktrinérjei az előttem szólott szája által ellenem nyilatkoztak. Én a történelemhez tartom magam. Oly állásban vagyok, a­melyben szemlélhetek; legalább a külpolitikában — a­mint megengedték — húsz éven át bebizonyítottam, hogy szemeim nem egészen vakok az eshetőségek iránt, melyek elé a tör­ténet minket vezethet. Tehát tapasztalásom és állá­som súlyával mint tanú oda nyilatkozom, hogy meg­győződésem szerint a haladópárt politikája lassan köze­lebb hoz minket a köztársasághoz. Részetesen nem lehet, és azért joga sincs senkinek, legkevésbbé egy iparpártoló egyesületnek egy még csírájában és jóakaró támogatást igénylő iparágról ily megvető hangon beszélni, különösen akkor, mikor az állítólagos szégyenfoltok mellett valódi mű­­becscsel bíró munkák is vannak. Ily körülmények kö­zött csakis okulni fogunk, ha a kilátásba helyezett öt tagú bizottság kiállításunkat és árucsarnokunkat meg­tekinti, mert meg vagyunk győződve, hogy faragvá­nyaink nagy része megfelel és úgy a magasabb mü­­szlésnek, mint a napi és piaczi szükségletnek, vagy legalább is kiállják a versenyt, az annyira magasz­talt svájczi és berchtengadeni faragásokkal. Különben e megtámadás korántsem lepi meg egyesületünket, hiszen mikor évek előtt a kosárfonás terjesztését tűztük ki feladatunkká, ugyancsak az or­szágos iparegylet egy néhány tagja gúnyos mosoly­­lyal kísérte ebbeli fáradozásainkat. Ma, midőn az itt­hon készült kosarak száma százezerekre rúg és az ország nem kénytelen ezreket és ezreket külföldről jött kosarakért kidobni és ez által gyümölcs-és szőlő­kivitelünk nem remélt lendületet nyert, senkinek sem jut eszébe a szerény kezdeményező, mindenki termé­szetesnek találván ezt. Pedig hát egyletünk e czélból ezreket költött, a kosárfonás mesterségét széles kör­ben ismertette, népszerűvé tette, Váczon egy kosárfo­nó tanműhelyt is létesített, mely intézet készítményei méltán feltűnést keltenek és számos néptanító itt nyerte kiképzését. Ugyancsak egyletünk kezdte az ország déli vi­dékein divó szövőipar felkarolását komoly tanulmány tárgyává tenni. E tárgyban még múlt év folyamán tüzetes előtanulmányok alapján felterjesztést intéz­tünk a földmivelés-, ipar és kereskedelmi miniszter úrhoz, felhíva figyelmét ez iparág fontos és elterjedt voltára, megjelölvén az utakat és módokat is, melyek segélyével e nagy elterjedésnek örvendő népipar fejlesz­tése és tökéletesbítése elérhető volna. Kezdeményezé­­sünk látható sikerét a nőiparkiállítás alkalmával észlel­hettük, mely a nagy közönséggel is megismertette ez iparág termelvényeit és talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a nőiparkiállítás sikerét nagyrészben ez is biztosította. Placzer úr azonban ezekről és az egylet számos egyéb kezdeményezéseiről tudomással nem bír, de miért is venne ő erről tudomást, hiszen nem az volt czélja, hogy a karácsom­bazárt, mint üdvös kezdemé­nyezést népszerűvé tegye, hanem hogy egyoldalú és igazságtalan kritikával tájékozatlanságát elfedje. Mert különben ismertetésében kissé tovább kellett volna terjednie, hiszen a házi iparegyesület kiállításában nemcsak — hogy az ő szavaival éljek — szégyenfoltok vannak, ott látjuk az igaz magyar ízlés szerint készült különféle szebbnél szebb gyé­kényfonatokat, a dobsinai kígyókő gyártmányokat, a czeglédi szövőtanműhely készítményeit, az ország minden vidékéről gyűjtött szőnyegféléket, Korchmá­­rosné szárított gyümölcseit, a kosárfonás-ipar leg­szebb termékeit, a szepsi-szent-györgyi kedvelt szövet­féléket stb. Mindezekről a jelentésben említés téve nincs, de ezt nem is várhattuk tőle, mert úgy látszik, nem is tudja, mire való a karácsonyi bazár. Azt hiszi, hogy egy iparkiállításról van szó, pedig ebben csalódik, a karácsonyi bazár a kiállítást csak eszköznek tekinti, arra nézve, hogy honi iparterményei­,k a nagy­közön­ség által megismerve, minél nagyobb keletnek örvend­jenek. A karácsonyi bazár tehát nem kiállítási remek­tárgyakat óhajtott bemutatni, hanem a tényleg léte­ző iparczikkeknek karácsony alkalmával minél töme­gesebb eladását közvetíteni, már­pedig ezt elértük, mert az elfogulatlan közönség, daczára a szigorú kri­tikának, ugyancsak sűrűn eszközli bevásárlásait. Ha tehát ezeket Placzer úr szem előtt tartja, bizonyára máskép nézi a »szégyenfoltokat« is, mert hát egyletünk más faragványokat ez alkalomból nem állíthatott ki, mint a minők tényleg ma még léteznek. Ez azonban korántsem zárja ki, hogy az egylet ne te­gyen meg minden lehetőt, hogy ez iparágat a maga­sabb műszlés kívánalmai szerint is fejlessze, csakhogy ez nem az eladásokat közvetítő karácso­nyi bazár feladata, hanem igen is az egyleté, mely ez irányban meg is tette és meg is teendi köte­lességét. Különben ajánljuk Placzer építész úrnak, ha a karácsonyi bazárt még egyszer ismertetni óhajtja, ne terjeszkedjen ki, az ott kiállított tárgyakra, hanem mondjon inkább véleményt arra nézve, mikép óhaj­taná ő az ily kiállítások belső berendezését intézni, minő állványokat szeretne alkalmazni, czélszer­űek-e a mostani kiállításon alkalmazottak avagy másféléket óhajtana stb. Ha e téren szolgál bölcs tanácsával, szívesen meghallgatjuk és talán jövőre Kauser úr is figyelembe veszi azokat, de a házi iparczikkek kelen­dőségét ne akarja rossz­indulatú ismertetéseivel csök­kenteni, ezt bizonyára szegény házi iparosaink meg nem köszönik. Ha vannak Platzer urnak életre való eszméi, lépjen be egyletünk tagjai sorába és érvényesítse itt azokat, mi szívesen fogadjuk, de ne akarja legszen­tebb törekvéseinket ily méltatlan megtámadások ál­tal megbénítani. Házi iparunk ma még csak pártolást kíván, és a­ki ezt megteszi, hazafias kötelességet telje­sít, mert a házi ipar terjedése egyik leghathatósabb eszköze annak, hogy az amúgy is fogyni indult népes­ségünk, legalább itt kenyeret találva, ne kényszerül­jön tömegesen kivándorolni. A karácsonyi bazárból. Az orsz. m. iparegyesület építészi szakosztályá­ban Placzer Antal ur a »karácsonyi bazár« ismerte­tése alkalmával igen méltatlanul támadja meg a központi iparegyesületet, midőn az általa kiállított faragványokat barbarizmus és szégyenfoltnak nevezi, holott, ha figyelemmel kíséri ez iparág fokozatos ha­ladását, csakis elismeréssel szólhatott volna a kiállí­tás ezen tárgyairól. Nem lehet ugyan tagadni, hogy több faragvány igen primitív kivitelű és sok kívánni valót hagy, de hiszen nem is műiparról, hanem háziiparczik­­k­e­k­r­ő­l van szó. Alig egy pár esztendeje, hogy a fa­­faragászat meghonosítása kormányunk által kezde­ményezve, lelkes ügybarátok működésében leli támo­gatását. Ily rövid idő alatt csodákat teremteni ter­ fővárosi ügyek.­ ­ A fővárosi középítési bizottság mai ülésének főtárgyát Ó-Buda szabályozása képezte. A közmunkatanács átiratilag kérte a várost, hogy a főváros e részének általa megállapított szabá­­lyozási tervét tárgyalás alá vegye. A közmunkataná­csot azon főszempont vezette a tervezet készítésénél, hogy Ó-Budán, mely a főváros középpontjától megle­hetősen távol esik, a szabályozási tervezetnek nem le­het ezálja nagyszabású megoldásokat hozni létre, ha­nem hivatása főkép az lehet, hogy a jelenlegi túlságos szűk és görbe utczák lehetőleg kiszélesíttessenek és czélszerű, egyenesebb irányba hozassanak, egyszers­mind ott, a­hol szükséges, új összeköttetési vonalak létesíttessenek. Számos utczát szélesbítés és homlokzat­rendezés által vél szabályozni úgy, hogy a meglevő állapot lehető kímélésével, a terv csak az épületek átépítése alkalmával hitessék keresztül. Belevette a közmunkatanács azt is a tervbe, hogy a volt újlaki határtól a Zichy­ utczáig terjedő partterület a Duna­­szabályozás folytán nyerendő terjedék felhasználásá­val új háznégyszögekre osztva szabályoztassék. A ter­vezet tárgyalása előtt meghallgattatott a mérnöki hi­vatal , áttanulmányozván ez a munkálatot, azon szá­mos oly módosítást tett, a­mik gyakorlati jelentősé­gűek. Lehetőleg kímélte az új szabályozási vonalra 1870. óta épült házakat, a­melyek közül többet met­szett volna a vonal, mit a közmunkatanács állapított meg; ily esetek a szentendrei uton, meggyfa-utczában, pacsirtamező-utczában stb. fordulnak elő. A bizott­ság a közmunkatanács tervezeteit a mérnöki hivatal módosításaival fogadta el, csupán a kiskorona-utcza vonalirányára és arra nézve tett saját initiatívájából változást, hogy a hajógyár-utcza szélességét jobbnak látja nem 10, hanem 8 ölre venni. A bizottság indít­ványozza, hogy a­mennyiben a közmunkatanácsnak e módosított tervre észrevételei lennének, ezen differen­­cziákat helyszíni szemle útján vegyes bizottság egyen­lítse ki. Varga a bizottság ó­budai tagja megkö­ A HON magántávsürgönyei. Szeged, decz. 2. (O. É.) A fenyitő törvény­szék, börtönök és fogház számára szánt telek ma hivatalosan átadatott az építkezési vállalkozónak. Az átadást dr. Kelemen osztálytanácsos és Meskó kir. ügyész eszközölték. Jiraszek vállalkozó az alapásásokat meg is kezdte s holnap már az alapfal lerakása is kezdetét veszi. — A kaszárnya előtti úgy­nevezett »honvéd-tér« a honvédelmi tárcza költségén feltöltetik s a földszállítást gőzmozdonnyal már meg is kezdették. Karlócza, decz. 2. (O. É.) Ma délig tényleg három jelölt van: Angyelics, Zsifkovcs és Stojkovics. Eddigelé nincs kizárva annak a lehetősége, hogy mind a három kisebbségben marad. A horvátországi kép­viselők, élükön Zsifkovics osztályfőnökkel, biztosnak állítják, hogy Stojkovicsra adott minden szavazat tu­lajdonképen közvetőleg Angyelicsra adatik, minthogy Stojkovics nem fog megerősítést nyerni. Ugyanez ol­dalról javaslatba hozzák, hogy Stojkovics küldöttség által a jelöltségről való lemondásra bivassék. Mile­­tics és társai ellenzik ezt, minthogy Stojkovicsnak határozottan megígérték, hogy feltétlenül pátriárkává választatik és igy bírták rá a Karlóczára való uta­zásra. Végleges határozat még nincs. A mai ülésben a többség egyenként megvizsgálta a Miletics párthoz tartozók választását. A kongresszuson, sajnos, a dacz és engesztelhetetlenség uralg. Karlócza, decz. 2. (B. K.) A Verseczen, Kikindán és Zsablyán megválasztott kon­gresszus-tagok, kik ellen kérvények nyujtattak be, a bizottsági javaslatok értelmében vita nélkül verifikál­­tattak.— Zsivkovics osztálytanácsos belépett az úgynevezett nemzeti­ párt klubjába. Bécs, decz. 2. A képviselőház költségvetési bi­zottsága vita nélkül megszavazta a vranai hűbéres jószág részére kért póthitelt, és letárgyalta a »jó« dikaszteriális épületek és a »kincstári vagyon« czik­­kelyeit. A kormány képviselője kijelentette, hogy a dikaszteriális épületi igazgatóságok felosztása czél­­szerűségi szempontból nem vehető tekintetbe. A bi­zottság egy három tagú (Czartoryski, Doblhoff és Rieger) albizottsághoz utasíta a vízépítészet terén való országos kultúra előmozdításáról szóló előter­jesztést. Bécs, decz. 2. Az »A­gramer Zeitung« jelenti . A kormány a zágráb-rugviczai csatorna-kérdésben, mely az itteni közvéleményt is élénken foglalkoztatja, enquettet szándékszik összehívni. Pécs, decz. 2. (Ered. sürg.) A »N. W. Abenbl’«-nak Budvából m. hó 26-ról érkezett ma­gánjelentései szerint Pobori és Braicse kerületben csak két embert sikerült rávenni, hogy magukat a honvédségbe­­tényleg besoroztassák. Erre f. hó 25-én a disszidensek a budvai kaszárnyába ama két ember kiadatását követelték s midőn ezt megtagadták, meg­lesték őket, elfogták és golyó általi halálra ítélték; később azonban megelégedtek az ijedtséggel, melyet a két honvédnek okoztak, a kiket jól elvertek, elvet­ték egyenruhájokat s azután vissza­engedték Budvába Bécs, decz. 2. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.«, egy galaczi levele szerint az európai dunai bizottság őszi ülésszakának elkésett megnyitása összefügg a miniszterváltozásokkal Francziaországban és Ausz­­tria-Magyarországban. Csaknem bizonyos, hogy a szabályzat kérdése a rendes ülésszakban többé nem fog szóba jönni. A franczia kiküldött közvetítő aján­lata számba veszi az angol álláspontot. Oroszország és Olaszország magatartása hihetőleg nem fog aka­dályt képezni bármily nevű kiegyezésnek. A kis parti államok, Romániát kivéve, Ausztria-Magyarországot és Oroszországot követik. Átalános megegyezés, ha­bár nem egy nehézség leküzdése után, lehetséges, ha az új franczia kormány és Ausztria-Magyarország hozzájárulnak Barrére ajánlataihoz.­­ Egy ugyane tárggyal foglalkozó bukaresti levél szerint értesült bukaresti körökben arra a meggyőződésre jutottak, hogy valamennyi hatalom, Angliát se véve ki, nem osztozik a trónbeszédben kifejtett álláspont­ban. A román kormány most a képviselőkkel tar­tandó bizalmas értekezletben fog iparkodni megálla­pítani a dunai bizottságban elfoglalandó magatartá­sát. A szabályzat a dunai bizottságban csak mintegy egy havi időtartam után kerül tárgyalás alá. A fran­czia közvetítési kísérlet hivatalosan még nem létetett Bukarestben. Berlin, decz. 2. (O. É.) Az orosz kormány a nagy költségek miatt elrendelte a lipcsei orosz philo­­lógiai szeminárium megszüntetését, mely tényleg pán­szláv ügynökök iskolája volt. Pária, decz. 2. (Ered. s­ü r­g.) G­a­m­b­e­rt a kabinet­ főnökévé hír szerint P­a 11 a­­­n, a­ki ez idő­­szerint a pénzügyminisztérium szolgálatában áll, fog kineveztetni, alfőnökévé pedig Gérard, ez idősze­­rint washingtoni követségi titkár, szönte a mérnöki hivatal felmérési osztályának prak­tikus javaslatait. Ezután a bizottság három gellért­hegyi házat ajánlott megvételre 800, 600 és 2000 fo­rinton. Ez utóbbi emeletes ház s hét szobája s mel­lékhelyiségei vannak. Hozzájárult a bizottság a kor­mány azon kívánságához, hogy a budapest-zimonyi vasútnak a határhoz közel eső részén vagy 8—10 öl­lel közelebb jöhessenek a soroksári úthoz. Végre az amphitheatrum víz levezetésére nézve fogadtak el egy tervet. Árok fog mellette huzatni, hogy a víz­­gyülemlés meg legyen akadályozva. Ez a városnak 600 írtjába kerül. Törvényszéki csarnok. Sajtópörök. Cséry Kálmán sajtóvizsgáló bí­róhoz újabban ismét két sajtópanasz-levél adatott be: Schvarcz Mórnak Csávolszky Lajos, mint az »Egyetértés« szerkesztője ellen, a lapjában közzétett »Milliomos csalás« czimű közleményért, me­lyet az »Egyetértés« a »Budapesti sürgöny« cz. kőnyo­matosból vett át, — és K­n­o­p­p és Steiner festő-ezégnek Neumann Ignácz elleni sajtó­ügyben. A Morei ügy. A sok megkeresés, mely ezen ügy tisztába, hozatala végett bel- és külföldi hatósá­gokhoz intéztetik, felette késleltette a vizsgálat befe­jezését. A legfontosabb bizonyítékot ezen zsarolási ügyben a vádlott és ennek Marlier­séleé párisi barátai között folytatott sürgönyváltás képezvén, a törvényszék felhívta a helybeli táviró hivatalt, hogy a Morel által Párisba küldött táviratok eredetijét ezen törvényszéknek mutassa be. Ma a bécsi cs. kir. tör­vényszék is megküldte Morei bécsi jogtanácsosának ez ügyre vonatkozó vallomási jegyzőkönyvét. Most még csak a párisi törvényszéknek Mark­er és Bleó kihallgatására vonatkozó kihallgatási jegyzőkönyvei vannak hátra s ha ezek beérkeznek, a vizsgálat be lesz fejezve. A Rohoncsy-Várady párbajügyben a bu­dapesti kir. törvényszék tudvalevőleg elrendelte a vizsgálatot s ennek vezetésével Cséry Kálmán vizs­gáló bírót bízta meg. A vizsgáló biró nevezett képvi­selők mentelmi jogának felfüggesztése iránt holnap fogja a képviselőházhoz beadni kérvényét, melynek elintézése után a rendes vizsgálat a párbajt vívott felek s segédjeik kihallgatásával kezdetét veendi.

Next