A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-23 / 54. szám
gyanúsításokat, melyeket nem magyar vagy nem német nevek miatt katonai személyekre vagy hivatalnosokra kimondott, a leghatározottabban visszautasítom . (Helyeslés.) — ezt tehát csak mellékesen megjegyezve, ami az adminisztrácziót illeti, azt mondá a képviselő úr: értené, ha 1878-ban azt mondotta volna a kormány, hogy vagy a muzulmánokra, vagy az orthodoxokra csodálatosan kifelejtette a katholikus szlávokat (A szélsőbal felől: Kevesen vannak!) — tehát ezek egyikére támaszkodva legyőzném a másikat és a, magamnak megnyert felet felhasználom az ellen, amely nyugtalankodik. Mit tesz ez ? Azt, hogy a képviselő úr azt vélte volna helyes politikának, hogy az ott lévő különböző elemeket nem kibékíteni igyekezett volna a kormány és nem megnyerni a czivilizáczió békés munkájának, hanem hogy az egyik által pusztítassa a másikat,ügy van jobbfelől.) Ilyen politikát követni, ilyenért felelősséget válalni én a magam részéről nem tudnék , és ráhagyom a képviselő úrra, hogy ez iránt lelkiismeretével jöjjön tisztába önmaga. (Helyeslés.) Azt mondja a képviselő úr: hiba volt, látszik az eredményen, mert miután nem az az út követtetett, az orthodox szlávok fellázadtak, a muzulmánok közönyösen, vagy hidegen szemlélik a dolgot. Ugyanezen képviselő úr, hogy bebizonyítsa, hogy 78-ban az okkupáczió nem szláv, hanem török-ellenes eljárás volt, azt mondta: bizonyítja, hogy török-ellenes volt az eljárás, azért, hogy akkor a szuronyok törökökkel állottak szemben. De t, képviselőház, ki volt fejtve akárhányszor, hol keresendők annak indokai, hogy nem ugyan csupán törökökkel, de azokkal is, illetőleg az ott született szláv eredetű muzulmánokkal állott az okkupátió szemközt. De ha 1878-ban az ottani muzulmánok fegyverrel állottak ellent az okkupácziónak, és ma három év múlva nincsenek ellenségeink táborában , vájjon azt jelenti-e ez, hogy ott szláv panszlavistikus és muszka irányú politikát követünk ? Azt hiszem, hogy homlokegyenest az ellenkezőt jelenti. Ez t. hát, nem okoskodás, ez factum, mégpedig olyan, amelyet maga a képviselő úr mondott, (ügy van jobb felől.) A t. képviselő úr — habár nem emlékezett jól szavaimra, megvallom, én sem emlékezem azokra tisztán, de az értelemre igen, — hivatkozott arra, hogy én mindig lelki nyugalommal és megelégedéssel fogok arra visszaemlékezni, hogy 1878 táján én is azok közé tartoztam, akiknek sikerült megakadályozni azt, hogy a nemzet az ellentétes politika által egy nagy, egy száz meg száz millióba és tömérdek vérbe kerülő háborúba sodortassák, és aztán azt kérdezte: biztosíthatom-e, hogy állandóan kikerültük a háborút és nem lett volna-e helyesebb a háború akkor, mikor erős szövetségesünk volt Törökországban, mint most, mikor — szerinte — Törökország, a mi szövetségesünk elgyengült és a másik hatalom megerősödött. (Halljuk ! Halljuk!) Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy nincs ember a világon, nemcsak az én csekélységem, aki addig, míg az ember ember lesz, azt mondhatná, hogy garantírozva van, hogy háború nem lesz. (Helyeslés jobb felől). Ily biztosítékot tehát a képviselő úrnak, természetesen én sem adhatok. (Helyeslés jobbfelől). Én azonban hiszem, hogy nem egyhamar, de évek és évek fognak még eltelni anélkül, hogy ez bekövetkezzék. De ismétlem, biztosítékot ép oly kevéssé lehetséges adni, mint amily kevéssé tudná Helfy képviselőtársam beváltani a tegnap magára vállalt garancziát. És én az ellen, mintha mi segítettük volna az orosz szövetségben a török birodalmat meggyengíteni, megbuktatni, határozottan tiltakozom. (Helyeslés jobbfelől). Tiltakozom, már tiltakoztam akkor, és ki lett mutatva százszor, ismételni lehet az ellenkezőt mindig, de bebizonyítani nem fog sikerülni soha. (Úgy van jobb felől). Mert szeretném tudni, mi az, amit mi Törökország ellen tettünk ? Igaz, nem állottunk oda saját testünkkel fedezni Törökországot. És mit csináltunk Muszkaországgal ? Somssich Pál: Áteresztettük az orosz tiszteket ! Tisza Kálmán miniszterelnök: Igen jól tudom, azt az egynéhány száz orosz tisztet, aki itt átment. Ugron Ákos: Életem és lőszerrel! Tisza Kálmán miniszterelnök: Ismétlem,igen jól tudom azt, de tudok még egyet, és ez az egy az ami pedig közel járt ahhoz, hogy előidézze az összeütközést, melyet a képviselő urak kívántak, hogy azt, ami roppant könnyebbsége lett volna az orosz hadseregnek, hogy útját Szerbián keresztül vegye, azt a magyar osztrák monarchia megakadályozta. (ügy van jobb felől) Márpedig ez talán valamivel nagyobb dolog lett volna, mert akkor módjában lett volna Plevnáig eljutni és ott hősileg megverekedni, mint átbocsátani azt az egy néhány száz orosz tisztet, aki itt keresztül ment. De hát tehát, gondoljanak önök vissza, ha beleavatkoztunk volna akkor a háborúba, lett volna — mondják önök szövetségesünk a török, meglehet — ismétlem, fedeztük volna saját testünkkel, anélkül, hogy tőle valami nagy erőkifejtésre számíthattunk volna és ellentétbe tettük volna magunkat Európa összes többi hatalmaival, melyek nem akarták hogy egy harmadik abba a háborúba beleavatkozzék. Akkor aztán az általam nagyra becsült, de bizony már az erőnek nagyon megcsökkent mértékével bíró hatalommal ketten csináltunk volna frontot Európának. (Zajos közbeszólás a szélsőbal felől: Angliának is?) Angliának is. Lehet, hogy igen nagyon sokat tudnak a t. képviselő urak az angol dolgokról, egyes itt járt angol ügynökökről, de nem az angol kormány politikájáról, és ez nagy különbség. (Helyeslés jobb felől.) És tehát, én azt tartom, nekünk ma sem feladatunk, ma sem fogok azokhoz járulni, akik ezt kívánják, hogy még csak nyilatkozatok által is provokációt idézzek elő, de el merem mondani azt, hogy, kiegészítve az iménti képemet, maga azon hatalom, melyet most Eötvös képviselő úr, mint megerősödöttet állított elénk, az orosz-török hadjárat előtt sokkal erősebb volt, mint a minő ma; midőn az az orosz hadjárat őt is megviselte, midőn a mellett a bajoknak ezere és ezere bénítja erejét. De ismétlem, és ezt tartozom egész határozottsággal nyilvánítani, hogy midőn ezt annak illusztrácziójául felhozom, hogy mennyire lettünk volna előnyös helyzetben, ha akkor bele hagyjuk magunkat hajtatni nagy háborúba; ismétlem, nekünk ma is érdekünk nem az, hogy akár szavakkal, akár tettekkel azt, hogy nagy háborúba keverednünk kelljen, provokáljuk ; sőt ellenkezőleg az, hogy nem hagyva ugyan magunkat sem jogainkban, sem tekintélyünkben sértetni. Különben mindent megtegyünk, ami a háború elkerülése szempontjából szükséges. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellentmondás balfelől. Közbekiáltás: Szkobelev!) Már t. hát, akkor azután csakugyan nagyon könnyű eszköze volna Magyarország minden ellenségének, ha egy embernek — legyen az bárki — provokáló toasztja elég volna arra, hogy a magyar nemzet egy reá nézve káros politikába kergettesse magát. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Úgy van a jobb oldalon.) Épen ezen szemponttól vezettetve tartom szükségesnek nyilvánítani azt, hogy igenis, ha — mint az mindig meg is mondatott, mint egy interpelláczióra adott feleletemben e házban megmondottam — ma szemben állunk egy lokális mozgalommal, mely nem zárja ki azt, mit akkor is megmondottam, hogy különösen azon népfajokban meglévő forradalmi elemeket máshonnan is igyekeznek támogatni és táplálni az ottani lángot: ez nem ok arra, hogy, míg a kormányok közel és távol, melyek alatt azon népfajok élnek, melyekhez ezen elemek is tartoznak, teljesítik a barátságos kormány kötelességét, mi egyesek fellépése által magunkat provokáltassuk és hirdessünk háborút a velünk békében élni akaró kormányok ellen. (Helyeslés jobbfelől.) Ez uraim, nem a hazafiságnak, nem a józanságnak, de a minden haszontalanság által magát felzavartatni engedő idegesség politikája, a mi legkevésbbé védhető politika a világon. (Elénk tetszés.) Ugron Gábor (közbeszól): Majd meglátjuk! Tisza Kálmán: A képviselő úr majd meg akarja látni, reményem nem látja meg. De ha bekövetkezik az, hogy minket provokálnak, higgye el a felelettel a provokáczióra nem fogunk adósok maradni , csak nem fogunk egyes toasztokért háborút szenni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr felemlítette, hogy a delegáczióban szó volt róla, hogy ezen 8 millió talán nem is lesz elég, hanem be fog következni, hogy talán kell még 8, még 16 és még több millió. Hát, te hát, hivatkozhatom a delegáczió minden tagjára, hogy úgy áll a dolog, amint én mondottam. Igenis, a hadügyminiszter és a közös kormány teljes kötelességszerű őszinteséggel kimondotta, hogy reménye, igyekezni fog ezen összeggel kijönni, de természetesen ily ügyek fejleménye előre mathematice meghatározható nem lévén, meg lehet, hogy többe is fog kerülni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, a képviselő urak hasonló helyzetben talán eléggé bölcsek lesznek ezt mathematice kiszámítani tudni, vagy eléggé politikusok, előre meg nem mondani, de én azt tartom, hogy a mathematikai kiszámítás ilyenkor lehetetlen, az őszinte kijelentés pedig a legbecsületesebb politika. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) A t. képviselő úr előre kijelentve, hogy nem fog megelégedni azzal, ha csak annyit mondok, hogy a czél a mozgalom legyőzése, azt is kérdezte, hogy mondjam meg, ha tudom, vagy ha nem tudom, írjak instancziát, hogy mondják meg nekem, mi szándékoltatik azon tartományokkal ? Hát t. hát, ami az instanczia írást illeti, azzal nem foglalkozom. Tudom, újabb időben a t. képviselő uraknak kedvencz thémája egyfelől a magyar kormányt úgy tüntetni fel, mint akinek hatalmában volna parancsolni Európának, másfelől mint az osztrák kormánynak — nem is tudom — szekretáriusát, alárendeltjét. Teljék a t. képviselő uraknak kedvek ebben a dologban Én igen jól tudom, hogy, mint mindenkinek e világon, nekem is lesz hivatalomban utódom, majd attól azután tessék megkérdezni, hogy szoktam-e instancziákat írni, vagy tudtam-e a magyar miniszterelnök helyezetét érvényesíteni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. Zaj balfelől.) De ami a kérdést illeti, arról épen azért, mert nem fordulok senkihez instancziával, de mert másfelől inkább hagyom magamat bántani, piszkoltatni, gyanusíttatni, semhogy ennek elkerülése végett nyilatkozatokat tegyek, melyeket e székekről tenni bizonyos időpontban nem volna helyes . (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj, derültség bal felől.) nem akarok kitérni a válasz elől, hanem úgy, mint ez másutt is szokás, másutt megszokták és nem találják nevetségesnek, ha a kormányok ezt teszik — azt mondom, hogy ez oly kérdés,amelyre ma a kormánypadokról felelni nem szabad. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás bal felől.) Ismétlem — mit egy hasonló alkalommal mondtam — ha nem tetszik, mindig joga van a képviselőháznak azon kormányt, melynek ilyen nyilatkozatával meg nem elégedett, szavazatával onnan elűzni ; de ismétlem, hogy meg vagyok róla győződve, hogy azon kormány, amely helyünkbe ül, holnap ebben a kérdésben ugyanazt fogja tenni, különben nem érdemes, hogy egy percig is itt maradjon. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Hozzáteszem azt, hogy előttünk ma semmi egyéb nem lehet , mint — ismétlem — a mozgalom elnyomása és amit eddig mindig megtartottunk, szorosan ragaszkodni a nemzetközi szerződéshez. (Élénk tetszés jobb felől.) A t. képviselő úr még az ujonczozás kérdésével foglalkozott bővebben. Megvallom t.hát, azt hittem, hogy a képviselő úr ma, mint a török szultán ő felségének rendkívüli nagykövete fog itt egy rendkívüli mandátumot felmutatni, midőn a török szultán souverainitásának érdekében megtámadta ezen intézkedést. De miután nem tette, én arra kérem, hogy ha ilyen külön meghatalmazással nem bír, engedje meg, hogy mérvadóknak tekinthessem a török szultán ő felségének saját és accreditált követei által tett nyilatkozatokat, amelyek szerint a souverainitással ellenkezőt az elrendelt ujonczozásban nem lát. Én nem tudom Eötvös Károly képviselő úr miért akar törökebb lenni, mint a török maga. (Helyeslés és derültség jobb felől. De t. hát, a képviselő úr azzal is vádolt, hogy mi forradalmi térre ugrattuk a koronát. T. képviselőház , elsőben is ezt nem tettük, mert — e szóra még visszatérek — forradalmi ténykedésről szó nincs. De méltóztassék elhinni, nem tettük egy nagyobb oknál fogva, és ez az, hogy azt a koronát forradalmi térre ugratni nem lehet, mert az forradalmi térre nem megy. És igen sajnálom, hogy itt e ház kebelében olyan nem egészen illendő kifejezések használtatnak (Úgy van a jobb oldalon), csak sajnálom, sajnálatnál egyebet kijelenteni jogom itt a ház kebelében nincs. De nagyon szeretném tudni, hogy ha — mint a képviselő úr mondta — (Halljuk! Halljuk!) a 79-ei egyezmény szerint a szuverainitási jog a török szultán ő felségéé, az okkupáczió és adminisztráczió joga pedig az osztrák császár és magyar király ő felségéé, s ha ez a kettő egymással afelől, hogy mi történjék, tökéletesen egyetért, hogy hogyan bélyegezheti akkor eljárásukat egy harmadik, forradalmi eljárásnak. (Úgy van a jobb oldalon). Különben, t. képviselőház, ami az ujonczozást illeti, e tekintetben is rectificatióval tartozom azért is, hogy félreértés ne lehessen abból, ha elfelejteném releválni, hogy először én tegnap nem argumentatio, de a tények helyreigazítása szempontjából mondtam, hogy tettleges újonczozásról nincs szó, és mondtam, hogy 30—40 ezer embernek fegyver alá szólítása pedig nem czéloztatott, nem is czéloztatik. Ezt mondtam tegnap, ezt mondom ma is. Releválom ezt főkép nem csak azért, hogy helyreigazítsam szavaimat, de azért is, nehogy a képviselő úr felszólalása és kételye folytán valaki azt higyje, hogy én azon nézetben vagyok, hogy a fegyveres ellenszegülés következtében az ujonezozásnak el kell maradnia. Nem, t. képviselőház, én ellenkező nézetben vagyok: én azt tartom, hogy a fegyveres ellenszegülés erre indokul nem szolgálhat, mert ha e miatt az ujonezozás elmaradna, ez oly gyengeségnek — nem nagylelkűségnek — a jele volna, hogy azon népek előtt évtizedeken keresztül sem lehetne a monarchia tekintélyét helyreállítani. (Úgy van a jobboldalon.) T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy most másodszor is és talán még hosszasabban fárasztottam a t. ház türelmét. (Halljuk!) Igyekeztem a mennyire lehetett, a képviselő úrnak válaszolni. Természetesen a mennyire a tények helyreállítása szükségessé tette, mellőzve a személyes dolgokat, melyeknek egymással szemben való hántorgatásából, hogy a közügynek valami haszna legyen, én a magam részéről be nem látom. (Helyeslés jobbfelől.) Igen kérem a t. házat és ajánlom komolyan mindenkinek figyelmébe azt, amit tegnap csak közbevetve mondottam, hogy méltóztassék elhinni. (Halljuk ! lehet a politika fölött ítélni, ahogy tetszik , e lehet ítélni azokat, akik a politikát vezetik, de minden szó, mely ma e törvényhozó testületben oly irányban mondatik, hogy azon tartományokat ki kell üríteni — mit, mellesleg jegyzem meg, a többség fölirata 1878-ban egy szóval sem mondott és itt is roszszul emlékezett Eötvös Károly képviselő úr — minden szó, mondom, mely ez irányban mondatik, minden szó egyltalában, mely reményeket gerjeszthet azon irányban, hogy a fegyveres lázadásban való kitartás eredményeket szülhet azáltal, mert maga a monarchia két államának törvényhozása sincs elhatározva ezen lázadással úgy, amint az okvetlen, szükséges, elbánni, nem eredményezhet egyebet, mint a bajnak huzamosabb tartamát, több pénz- és véráldozatot. (Helyeslés jobbfelől, ellenmondások a szélnél balon.) Merek ismét hivatkozni arra,hogy másutt,hogyan szokott ez történni. Mindenütt ily esetben a legnagyobb egyetértéssel szoktak megadatni az eszközök a mozgalom elnyomására. (Helyeslés a jobboldalon, ellenmondás a szélsőbalon.) azon túl, ha az megtörtént, szokták azután, ha jónak látják, a kormányt pellengérre állítani. (Halljuk! Halljuk!) És még egyet, önök ismétlik a kormány iránti bizalmatlanságból, hogy ez összeget megszavazni nem akarják. Távol legyen tőlem, hogy ez alkalommal a bizalom kérdését felvessem, de méltóztassanak meggondolni, hogy vájjon ez a kormány elleni bizalmatlanság egyfelől indokolhatja-e azt, amit Mocsáry Lajos t. képviselőtársam akart, hogy az összes közösügyi költség, tehát még a nemzetet törvény és szerződés szerint kötelező államadóssági járulék is megtagadtassék ? Azt hiszem, hogy nem. De indokolható-e az is, hogy maga azon költség, melyről most szó van, megtagadtassék ? Hisz ezen költségek nem a kormánynak adatnak. Ha pedig a kormány iránti bizalmatlanság az oka a megtagadásnak, siessünk a költségvetés letárgyalásával és az apropriationalis clausulánál minden néven nevezendő hazafias aggály nélkül adhatnak a bizalmatlanságnak kifejezést. Mert akkor már ebből nem kovácsolhatnak fegyvert ellenségeink, míg, ha itt tagadtatnának meg a költségek, ez ismét a legnagyobb mérvben kihasználtatnék elleneink által. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ajánlom a javaslatot elfogadás végett. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.) Ezután Csanády Sándor következett szólásra, de 3/42 óra elmúlván, kérte a házat hogy beszédét holnap 23-án mondhassa el, mibe az elnök szavai után a ház beleegyezett. Az ülés tárgya lesz a most szőnyegen levő törvényjavaslat átalános tárgyalásának folytatása és ha az idő engedni fogja, a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása. Az ülés végződik 1 óra 50 perckor. A szeszadóreform enquete. (Hatodik nap.) Az albizottság javaslata alapján következő határozatokat fogadta el az országos enquet. A 21. kérdőpontra: A főzőkészülékek termelőképessége szerinti adóztatási mód átalánosan és különösen is a kisüstfőzdék és a mezőgazdaság érdekeinek megfelel, amennyiben azonban módosítások szükségeseknek mutatkoznának, ezeket a 22-ik pont alatt fejtendi ki az albizottság. A 22-ik kérdőpontra : »A főzőkészülékek termelő képessége szerinti adóztatásra nézve azon tapasztalásnál fogva, hogy az adóztatás mérve átalánosan s különösen a műszerüleg berendezett gyárakkal szemközt túlterhelő, hogy ebből kifolyólag különösen a nem lisztes anyagokat feldolgozó üstfőzdék a legnagyobb hátrányban vannak, az albizottság különösen tekintettel a gazdasági és iparszeszgyárakra hozott adózási rendszer és adófelemelésre azt véli, hogy mezőgazdasági és marhatenyésztés követelményeinek azáltal elég létezik, ha a főzőkészülékek termelő képessége nem lisztes anyagok feldolgozásánál a szeszadótörvény 47. §. 1,2, 3. körülirt főzdéknél kivétel nélkül 20 százalékkal leszállíttatnak, hogy lisztes anyagok feldolgozásánál az ugyanezen §. 1. pontja alatt felsorolt szeszfőzdékre nézve azon esetben, ha mezőgazdák kik pálinkafőzéssel csak azért foglalkoznak, hogy marhaállományuk fentartására moslékot nyerjenek, az október vagy november havában kezdődő hat havi időszakon belül 20 százalék szesznyezedék leengedésében részesítendők. A javasolt kedvezményeket indokolja azon körülmény, hogy ezen adóztatási mód éjjel-nappali üzletet feltételez, s hogy sem az alszesz kifőzésére idő engedve, sem pedig a főzőkészülékek árteréből a czefre emelkedésére ár levonásba hozva nincs. A 23-ikra : »A szabad egyezkedés útján való adóztatási mód a kis üstfőzdék és a mezőgazdaság követelményeinek atalán megfelel.« A 24-ikre : »A mezőgazdaság, különösen a marhatenyésztés érdekében kívánatos volna, ha a szabad egyezkedés szerinti adóztatás módja lisztes anyagokra is kiterjesztetnék, de csakis egy hektoliter üisztért meg nem haladó oly szeszfőzdékre nézve, melyek csakis a 41. §. első pontjában említett alkatrészekkel bírnak és még azon főzdékre nézve is csak azon esetben, ha mezőgazdák, kik a pálinkafőzéssel csak azért foglalkoznak, hogy marhaállományuk föntartására moslékot nyerjenek, október vagy november havában kezdődő hat havi időszakon belül. Ezen adóztatási módot azért nem tartja kiterjesztendőnek az albizottság, mert ezáltal könnyen visszaélésekre szolgáltatnék alkalom, s a szakbizottság által javaslatba hozott adóemeléssel szemközt veszélyes konkurrencziát képeznének, a tökéletesebben berendezett kisebb készülékek. Az adómentes pálinkafőzést kisüstökkel (25. pont) a bizottság végkép megszüntetendőnek tartja. De Korizmics némely védekre nézve e kedvezmény fentartását ajánlja és azt Máday is pártolta, mire a szakbizottság kimondta, hogy ott, ahol állami tekintetek is úgy kívánják, a szabadalom fentartassék. A 26. "kérdésre vonatkozólag kimondta a bizottság, hogy a szeszmérő gép jelzései alapján való adóztatási mód behozatala esetén az albizottság szükségesnek véli, hogy a sajtolt élesztőt készítő szeszfőzdék 30°/0-ig szeszadópótlékkal termeltessenek meg az előállított összes szeszmennyiség után, mely kivitel esetén visszatérítendő nem lesz. Ezen 30°/6-os pótlék egyszersmind azon feltételhez lenne kötendő, hogy az élesztőtermelés bejelentése, a szeszadóbejelentéssel egyidejűleg eszközlendő, azon kötelezettséggel, hogy a 30°/6-os pótlékot legalább 6 hónapon át fizetni fogja. Az élesztőkészítés, ha szeszgyártással egybekötve nincs, adózás tárgyát nem képezi. A mezőgazdasági szeszgyárak fogalmát az albizottság így írta körül. Mezőgazdasági szeszfőzdének az tekintendő, mely valami mezőgazdasággal annyira összefügg, hogy kizárólag vagy nagyrészt ennek terményeiből nyeri a szeszgyártásra szükséges anyagokat, s másrészt a szeszgyártásnál nyert trágyaanyag földjei javítására, a moslék a gazdaság részére takarmányt vagy legalább is a szeszfőzde vállalkozójának számlájára ezen moslékon hizlalt hizómarháktól származó trágyát szolgáltatják. Terményszerinti megadóztatás esetében a szesztermelés és a birtokállomány között oly viszony kell hogy legyen, hogy egy nyolc hónapra terjedhető égetési campagne alatt a naponkénti szesztermelés minden 3—5 hektár gazdasági területre legfeljebb 10 hektoliter fokot tegyen. Az átalányozás szerint való megadóztatás esetében a termelés és a birtokállomány között oly viszony mutatandó ki, hogy egy 8 hóra terjedhető égetési évad alatt egy-egy hektoliter adóköteles űrtartalomra 5 hektár földterület essék. Mindkét esetben a birtokállomány állhat szántó-, rét- és legelőből, az arány meghatározása nélkül. Továbbá sem a telkek természetbeli összefüggése, sem azoknak egy telekjegyzőkönyvvel való kimutatása, sem egy kataszteri községbe való foglaltatása nem követelendő. A legtávolabb eső gazdasági terület fekvése 15 kilométernél távolabb nem lehet. Ha a szeszfőzde október vagy november hónapokban kezdődő 8 hónapon túl maradt üzletben, ezen időre az iparszerczikkek egyenlően adóznak, anélkül, hogy a következő évadra nézve mezőgazdasági jellegét elvesztené. Oly szeszfőzde, amelyben czukorüledék dolgoztatik föl, ha csak ezen czukorüledék pótanyag gyanánt nem használtatnék fel, a szeszfőzdével összekötött gazdaságból nyert anyagok mellé mezőgazdasági szeszfőzdének nem tekinthető. Ezután a bizottságnak 10 tagja terjesztett elő határozati javaslatot arra nézve, hogy a vizsgálat szakavatottan és hiába való zaklatás nélkül ejtessék meg, mire néze Ludvig oszt. tanácsos kijelenté, hogy a kormány teljes tudatában van annak, mennyire fontos dolog az, hogy az ellenőrzés oly lelkiismeretes legyen, miszerint úgy az államkincstár, mint a gyárosok, egymással szembeni érdekei megóvassanak. Ha az osztrák kormány jóváhagyása a terményadóhoz kinyerve lesz, ez esetben közös megbeszélés tárgyát fogja képezni az ellenőrzés kérdése is. Ungár Ignácz egy szeszfőző iskola felállítását mondá kívánatosnak, mire vonatkozólag Mádai Izidor jelenti, hogy ily iskola felállítását a földművelési minisztérium már elhatározta s e határozat még ez év folyamában megvalósulhat. Korizmics elnök köszönetét fejezi ki a bizottságnak hazafias munkálkodásáért s maradandó emlékül egy »Magyar szesztermelők egyesületének« megalakítását indítványozza. Ez eszmét a bizottsági tagok élénk helyesléssel fogadván, Korizmics indítványára a létesítő bizottság azonnal meg is alakult: elnökévé lelkes éljenzéssel Korizmics Lászlót kérte fel. A létesítő bizottság tagjai: Ludwigh János, Leipziger Vilmos, Sponer Andor, Mádai Izidor, Adler Károly, Stern Ignácz, Ordódy Lajos, dr. Kogler János, dr. Kossutány Tamás, dr. Zselinszki Róbert, Wieland Arthur, Tibád Antal, Máriásy Aladár, Uéger Ignácz, Mandel Lipót, Pierer József, Hazay Ernő, Máriássy Miklós, Tauber Lajos, Leidenfroszt László, Rudolf Lipót. A bizottság fel fogja szólítani az összes magyarországi szeszgyárakat a belépésre. Ezután még jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki a bizottság ügybozgó elnökének és a kormány képviselőjének. Ekkor megérkezett gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter, lrt Korizmics üdvözlő beszéddel fogadót, melyre Szapáry válaszolva előadta, hogy két okból kíván a gyűlés berekesztésénél személyesen jelen lenni, az első az, hogy a bzottság tagjait biztosítsa, hogy az állami érdekek teintetbe vétele mellett mindent el fog követni arra nézve, hogy e nagy fontossággal bíró közgazdasági ág fejlődését előmozdítsa; a második ok hogy köszönetét fejezze ki Korizmics Lászlónak, ki a tanácskozásoknak, a próbák tapintatával vezette s a bizottság tagjaival dk oly odaadással teljesiteték feladatukat. Erre az enguet a miniszter és Korizmics éljenzése mellett végett ért. A közadók kezeléséről szóló új törvény. (Vége.) 2. Az államkincstár érdekeit előmozdítják: a) azon intézkedés, mely a III. osztályú kereseti adónak három év tartamára való kivetését, a tőkekamatadónak, a IV. osztályú keresetadónak és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyebek adójának a kbt. adófelügyelők általi kivetését állapítja meg, egyszerűsíti az eljárást, és nagy mérvben apasztja a kivetéssel járó költségeket, mert a kivető bizottságok teendőinek nagy része ezektől elvonatik anélkül, hogy ezen intézkedés az adózók hátrányára válnék, mert felszólalási joguk érintetlenül hagyatik, és az adófelügyelő csak oly adónemek kivetésére lesz hivatva, melyeknek mérve az összeírás adatai, a tőkebirtokosok vallomásai és a vállalatok méretei alapján könnyen megállapítható; b) azon intézkedés, mely szerint az adózók által befizetett adóösszegek elsősorban a netalán a múlt évekből fenmaradt hátralékok törlesztésére fordítandók , az elkönyvelés körüli eljárást egyszerűsíti a nélkül, hogy ez által azdózók érdekei is megsértetnének ; c) Az adótartozások befizetésének határidejére vonatkozó intézkedések egyszerűsítik az eljárást és jobban biztosítják a sikert. Azon intézkedés, mely szerint a hadmentességi dij esedékessége az 1880: XXVII. t. sz. 18. §-ának módosításával a kivetés évének október hó 1-ére tűzetik ki, a hadmentességi díj befizethetését nagy mértékben fogja könnyíteni, már csak azáltal is, hogy a díjkötelesek túlnyomó része épen az őszi hónapokban rendelkezik a szükséges pénzekkel; d) Az adóbehajtás sikerének biztosítására s tehát a kincstár előnyére szolgálnak továbbá még a következő intézkedések : aa) az írásbeli megintések áltaánosítása; bb) a közvetlen adófizetők megintése a dr. adóhivatalok által; cc) a zálogolás megejtésénél követendő eljárás szabályozása; dd) az igénykeresetek ügyének a rendes törvénykezési eljárás szabályai szerint való rendezése; ee) a behajtási illetékeknek az osztó igazsággal is megegyezőbb módon való megállapítása; ff ) az állandó, tiszti minőséggel bíró állami végrehajtók alkalmazása ; gg.) azon intézkedések, melyek az ingatlanok bírói elárvereztetésére és a csődesetekre, valamint a telekkönyvi biztosítások foganatosítására, az államkincstárnak ingók elárvereztetésénél adandó elsőbbségre, s a közös birtokok feelősségére vonatkoznak, mind olyanok, melyek az államkincstár érdekeit biztosítják és elejét veszik vagy legalább a számát csökkentik azon visszaéléseknek, melyeket az adózók az államkincstár kijátszása és megrövidítése czéljából elkövetni szoktak. 3. A községek (városok) érdekében van a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint a behajtási illetékekre nézve adott rendelkezési joguk szabályozása folytán, a községeknek (városoknak) e czímen várható jövedelme szaporodni fog, mégpedig nem az adózók túlterheltetése, hanem a behajtási illetékek igazságosabb kiszabása által. Hasonlóképen előmozdítják a községek (városok, érdekét azon intézkedések is, melyek a 2. pont alatt előadottak szerint a behajtás sikerének biztosítása czéljából vetettek fel, mert a minő mérvben fokozódik az állami adónak befizetése, ugyanazon mérvben növekedik a községi adópótlék begyűlt összege is. 4. Az adófelügyelői segédszemélyzet fegyelmi ügyekben eddig az adófelügyelő elnöklete alatt alakított fegyelmi bizottságnak volt alárendelve (1876. XV. t. sz. 10. §-a). Ezen intézkedés úgy az illető egyénekre, mint az államkincstárra nézve hátrányosnak bizonyult, kivált oly törvényhatóságok területén, melyekben az adófelügyelőségi személyzet csekély száma miatt a fegyelmi bizottság tagjaivá oly pénzügyi tisztviselőket is kellett kinevezni, kik nem bír Munkácsy Budapesten. A főváros közgyűlésén Hoffmann Pál indítványára a Munkácsy-ügy elsősorban tárgyaltatott. Dr. Nagy főjegyző felolvasá a bizottsági és tanácsi indítványt, hogy kitűnő hazánkfia Munkácsy a magyar névnek a művészet terén szerzett nagy dicsősége elismeréséül Budapest díszpolgárává választassák. (Éljenzés) Ráth K. elnök ezzel kapcsolatban felemlíti Urváry indítványát, mely most tárgyalandó. Indítványozó hosszabban indokolja írásban beadott kérelmét. Szóló magánkörben megindítá már az actiót a czél elérésére. Beszélt a művésszel, ki megígérte közbenjárását a tulajdonos műárusnál. A kultuszminiszter kifejezte szintén óhaját, hogy a kép mienk maradjon. A fővároshoz fordul most, mely a művészeti czélok előmozdításában előljárt eddig is. Fejezze ki a közgyűlés 1. óhaját arra, hogy e nagyszerű műalkotás a nemzeté legyen, s 2. utasítsa a tanácsot, hogy annak idején, ha a dolog konkrétebb alakot ölt, bizonyos, a főváros állásának megfelelő összeget is hozzon javaslatba, melylyel a főváros a kép megvételéhez járuland. (Helyeslés: Elfogadjuk.) Halász Géza kijelenti, hogy elfogadja ő is mindkét indítványt. A díszpolgárságra nézve azonban, mely »első lépés«, kívánja, hogy jövőre is csak a tudomány, művészet és hazafiság által kitűnő egyének nyerjék el e kitüntetést. (Zaj.) Urváry indítványára pedig azt jegyzi meg, hogy a tanács az összeg javaslatbahozatalánál vegye kombináczióba a közgyűlési tagok magánközreműködését a képhez való járulék előteremtése körül, mert nem volna helyén, ha egy képre nagy összeget az adózó nép filléreiből szavaznának meg. (erős zaj) Hoffmann Pál kijelenti, hogy ily indítványokat ildomos szó nélkül elfogadni. Fuchs Gusztáv azt mondja, hogy Munkácsy geniusa ezentúl is előre tör s több jó képet is fog alkotni, — ha magáé Munkácsyé volna a kép, a megvásárláshoz ő is szívesen járulna, mert művészi becse nagy , de a kép egy üzéré. Nem volna-e jobb, ha a főváros és kormány közös áldozatkészséggel egy új nagy képet rendelne meg Munkácsynál ? (Zaj.) Elnök, mivel többen nem jelentkeztek a szóra, kijelenté, hogy Munkácsy Mihály Budapest főváros közgyűlése által egyhangúlag díszpolgárrá választatott (Zajos éljen) s Urváry indítványa is elfogadtatik s a tanácsnak conkrét javaslat végett kiadatik.* Munkácsynál ma d. e. 11—12 óra közt az asztalos egylet és »Ozmán« betegsegélyző egylet küldöttségei tisztelegtek. Ezek távozása után Perlaky Kálmánnal a Hungária éttermében villásreggelizett. A nap folyamában igen sokan látogatták meg, többek közt Radvánszky Béla b.ki átadta Munkácsynak nagy háromkötetes művelődéstörténeti művét, továbbá Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter, Ipolyi Arnold, s volt »legjobb s legkedvesebb tanítványa« Teleky Emma grófnő. — Délután Munkácsy Ipolyit látogatta meg. Nem lehetetlen,hogy a művész nejével egy két napra Lőcsére is megy, hol testvére Lieb Emil hivatalnok. Márczius 7-én azonban itt lesz ismét, mert e napon fogják tartani a nemzeti színház tagjai, kik ma Odry Lehel vezetése alatt nála tisztelegtek a Munkácsy képe megvétele javára rendezendő előadást és pedig a budai várszínházban. Az előadandó darab Várady »Iskariot«-ja lesz. Ez előadásnak érdekességét fokozni fogja az a körülmény, hogy a Pilátus előtt lefolyó törvényszéki jelenet teljesen Munkácsy festménye után lesz csoportosítva , hogy Munkácsy is jelen lesz.* Az írók és művészeknek a művész és neje tiszteletére holnap, azaz csütörtökön a saját helyiségeikben rendezendő estéje, az eddigiektől nagyban eltérő lesz. Mert míg az eddig adott estéken mindenki részt vehetett, addig ez est teljesen zártkörű lesz, melyen csakis írók és művészek lehetnek jelen. Mindössze 100 jegy adatott ki. A nagy terem felső végén emelvény lesz felállítva, melyen felolvasni, szavalni és énekelni fognak. Az est műsorát, mivel nem lesz nyilvános, nem teszik közzé, annyit azonban mégis megírhatunk, hogy Jókai Mór felolvasni, Szász Károly szavalni és Blaha Lujza asszony énekelni fog. Az előadás után a társaság az étkező termekbe vonul. Az étkezés tartama alatt a nagytermet kiürítik és tánctteremmé alakítják át.* A »Harmonia« zeneestélye. A magyar zene mivelésére nem rég alapult »Harmonia« czímű tak a képzettség és önállóság azon fokával, amely kellő biztosítékot nyújthatna feladatuk elfogulatlan teljesítésére nézve. Ezen visszás helyzet még fokozódott oly esetekben, midőn az adófelügyelő mint érdekelt fél (pl. ha helyettesével volt összeütközése), a fegyelmi bizottság elnöki tisztét nem viselhette. A javaslatban tehát azon indítványt vagyok bátor előterjeszteni, hogy nemcsak az adófelügyelőnek fegyelmi ügyei, hanem segédszemélyzetének fegyelmi ügyei felett is a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya első fokban, a pénzügyminiszter másod fokban határozzon. Ez intézkedés megszünteti a fent jelzett visszásságokat, és hatásosabbá teszi a közigazgatási bizottságok ellenőrzési jogát. 5. A törvényjavaslat Horvát-Szlavónországokra nézve is két lényeges változást tervez. Az egyik az, mely a házadó felszólamlási bizottságok működését tekintettel azok teendőinek csekély voltára megszünteti, és a házadófelszólamlások elintézését a pénzügyigazgatóságra ruházza. A másik változás vonatkozik az 1876. XV. t. ez. 62. §-ára. Ugyanis az 1876. XV. t. ez. 84. §-a értelmében az adóbehajtás sikeres eszközlését elmulasztó közeg ellen, a 62. §-ban megállapított felelősséget a pénzügyigazgatóság mondja ki anélkül, hogy ezen ügyre nézve a közigazgatási hatóságoknak bármely befolyásuk volna. A javaslat ettől eltérőleg befolyást biztosít e tekintetben a közigazgatási hatóságoknak oly módon azonban, hogy ezen befolyás az adóbehajtás sikerét akadályozni nem fogja, mert az említett hatóságok véleményüket csak egy bizonyos záros határidő alatt nyilváníthatják, és ha ezt nem teszik, a pénzügyi hatóság végzése végrehajtatik, ha pedig ellenkező véleményt nyilvánítanak, a felsőbb pénzügyi hatóság (pénzügyi igazgatóság, illetőleg a pénzügyminiszter) határoz. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a királyi Curiának az országgyűlési választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását s letárgyalta a 9. §-t. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága Baross Gábor elnöklete alatt ma d. u. 5 órakor ülést tartott, melyen a meghívott szakértők közül Haynald bibornok-érsek, Kalmár Endre, Lutter Nándor, Berecz Antal, Say Mór és Kőváry László jelentek meg. A kormányt Szász Károly mint tanácsos képviselte. Az albizottság a törvényjavaslatnak az érettségi vizsgálatra vonatkozó III-cikt és az állam rendelkezése alatti középiskolák szervezetét tárgyaló IV-ik fejezetén ment végig. A holnapi ülésben a tanárok képesítéséről és a hitfelekezetek, törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fentartott nyilvános gimnáziumok és reáliskolákról szóló fejezet kerül szóba.