A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-23 / 54. szám

gyanúsításokat, melyeket nem magyar vagy nem né­met nevek miatt katonai személyekre vagy hivatalno­­sokra kimondott, a leghatározottabban visszautasí­tom . (Helyeslés.) — ezt tehát csak mellékesen meg­jegyezve, a­mi az adminisztrácziót illeti, azt mondá a képviselő úr: értené, ha 1878-ban azt mondotta volna a kormány, hogy vagy a muzulmánokra, vagy az or­­thodoxokra csodálatosan kifelejtette a katholikus szlávokat (A szélsőbal felől: Kevesen vannak!) — tehát ezek egyikére támaszkodva legyőzném a mási­kat és a, magamnak megnyert felet felhasználom az ellen, a­mely nyugtalankodik. Mit tesz ez ? Azt, hogy a képviselő úr azt vélte volna helyes politikának, hogy az ott lévő különböző elemeket nem kibékíteni igyekezett volna a kormány és nem megnyerni a czivilizáczió békés munkájának, hanem hogy az egyik által pusztítassa a másikat,­­ügy van­­ jobb­­felől.) Ilyen politikát követni, ilyenért felelősséget vá­­lalni én a magam részéről nem tudnék , és ráhagyom a képviselő úrra, hogy ez iránt lelkiismeretével jöjjön tisztába önmaga. (Helyeslés.) Azt mondja a képviselő úr: hiba volt, látszik az eredményen, mert miután nem az az út követte­­tett, az orthodox szlávok fellázadtak, a muzulmánok közönyösen, vagy hidegen szemlélik a dolgot. Ugyan­ezen képviselő úr, hogy bebizonyítsa, hogy 78-ban az okkupáczió nem szláv, hanem török-ellenes eljárás volt, azt mondta: bizonyítja, hogy török-ellenes volt az eljárás, azért, hogy akkor a szuronyok törökökkel ál­lottak szemben. De t, képviselőház, ki volt fejtve akár­hányszor, hol keresendők annak indokai, hogy nem ugyan csupán törökökkel, de azokkal is, illetőleg az ott született szláv eredetű muzulmánokkal állott az okkupátió szemközt. De ha 1878-ban az ottani mu­zulmánok fegyverrel állottak ellent az okkupácziónak, és ma három év múlva nincsenek ellenségeink tábo­rában , vájjon azt jelenti-e ez, hogy ott szláv panszla­­vistikus és muszka irányú politikát követünk ? Azt hiszem, hogy homlok­egyenest az ellenkezőt jelenti. Ez t. hát, nem okoskodás, ez factum, még­pedig olyan, a­melyet maga a képviselő úr mondott, (ügy van­ jobb felől.) A t. képviselő úr — habár nem emlékezett jól szavaimra, megvallom, én sem emlékezem azokra tisz­tán, de az értelemre igen, — hivatkozott arra, hogy én mindig lelki nyugalommal és megelégedéssel fogok arra visszaemlékezni, hogy 1878 táján én is azok közé tartoztam, a­kiknek sikerült megakadályozni azt, hogy a nemzet az ellentétes politika által egy nagy, egy száz meg száz millióba és tömérdek vérbe kerülő há­borúba sodortassák, és aztán azt kérdezte: biztosítha­­tom-e, hogy állandóan kikerültük a háborút és nem lett volna-e helyesebb a háború akkor, mikor erős szövetségesünk volt Törökországban, mint most, mi­kor — szerinte — Törökország, a mi szövetségesünk elgyengült és a másik hatalom megerősödött. (Hall­juk ! Halljuk!) Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy nincs ember a világon, nemcsak az én csekélységem, a­ki addig, míg az ember ember lesz, azt mondhatná, hogy garantírozva van, hogy háború nem lesz. (Helyeslés jobb felől). Ily biztosítékot tehát a képviselő úrnak, természetesen én sem adhatok. (Helyeslés jobbfelől). Én azonban hiszem, hogy nem egyhamar, de évek és évek fognak még eltelni anélkül, hogy ez bekövetkez­zék. De ismétlem, biztosítékot ép oly kevéssé lehetsé­ges adni, mint a­mily kevéssé tudná Helfy képviselő­­társam beváltani a tegnap magára vállalt garancziát. És én az ellen, mintha mi segítettük volna az orosz szövetségben a török birodalmat meggyengíteni, meg­buktatni, határozottan tiltakozom. (Helyeslés jobb­felől). Tiltakozom, már tiltakoztam akkor, és ki lett mutatva százszor, ismételni lehet az ellenkezőt min­dig, de bebizonyítani nem fog sikerülni soha. (Úgy van­­ jobb felől). Mert szeretném tudni, mi az, a­mit mi Törökország ellen tettünk ? Igaz, nem állottunk oda saját testünkkel fedezni Törökországot. És mit csináltunk Muszkaországgal ? Somssich Pál: Áteresztettük az orosz tisz­teket ! Tisza Kálmán miniszterelnök: Igen jól tudom, azt az egynéhány száz orosz tisztet, a­ki itt átment. Ugron Ákos: Életem és lőszerrel! Tisza Kálmán miniszterelnök: Ismétlem,igen jól tudom azt, de tudok még egyet, és ez az egy az a­mi pedig közel járt ahhoz, hogy előidézze az össze­ütközést, melyet a képviselő urak kívántak, hogy azt, a­mi roppant könnyebbsége lett volna az orosz had­seregnek, hogy útját Szerbián keresztül vegye, azt a magyar osztrák monarchia megakadályozta. (ügy van­­ jobb felől) Már­pedig ez talán valamivel nagyobb dolog lett volna, mert akkor módjában lett volna Plevnáig eljutni és ott hősi­leg megverekedni, mint átbocsátani azt az egy néhány száz orosz tisztet, a­ki itt keresztül ment. De hát te­hát, gondoljanak önök vissza, ha beleavatkoztunk volna akkor a háborúba, lett volna — mondják önök szövetségesünk a török, meglehet — ismétlem, fedeztük volna saját testünkkel, a­nél­kül, hogy tőle valami nagy erőkifejtésre számíthat­tunk volna és ellentétbe tettük volna magunkat Európa összes többi hatalmaival, melyek nem akarták hogy egy harmadik abba a háborúba beleavatkozzék. Akkor aztán az általam nagyra becsült, de bizony már az erőnek nagyon megcsökkent mértékével bíró hata­lommal ketten csináltunk volna frontot Európának. (Zajos közbeszólás a szélsőbal felől: Angliának is?) Angliának is. Lehet, hogy igen nagyon sokat tudnak a t. képviselő urak az angol dolgokról, egyes itt járt angol ügynökökről, de nem az angol kormány poli­tikájáról, és ez nagy különbség. (Helyeslés jobb felől.) És te­hát, én azt tartom, nekünk ma sem felada­tunk, ma sem fogok azokhoz járulni, a­kik ezt kívánják, hogy még csak nyilatkozatok által is provokác­iót idéz­zek elő, de el merem mondani azt, hogy, kiegészítve az iménti képemet, maga azon hatalom, melyet most Eötvös képviselő úr, mint megerősödöttet állított elénk, az orosz-török hadjárat előtt sokkal erősebb volt, mint a minő ma; midőn az az orosz hadjárat őt is megviselte, midőn a mellett a bajoknak ezere és ezere bénítja erejét. De ismétlem, és ezt tartozom egész határozottsággal nyilvánítani, hogy midőn ezt annak illusztrácziójául felhozom, hogy mennyire let­tünk volna előnyös helyzetben, ha akkor bele hagyjuk magunkat hajtatni nagy háborúba; ismétlem, nekünk ma is érdekünk nem az, hogy akár szavakkal, akár tettekkel azt, hogy nagy háborúba keverednünk kell­jen, provokáljuk ; sőt ellenkezőleg az, hogy nem hagy­va ugyan magunkat sem jogainkban, sem tekinté­lyünkben sértetni. Különben mindent megtegyünk, a­mi a háború elkerülése szempontjából szükséges. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellentmondás balfelől. Közbekiáltás: Szkobelev!) Már t. hát, akkor azután csakugyan nagyon könnyű eszköze volna Magyarország minden ellensé­gének, ha egy embernek — legyen az bárki — provo­káló toasztja elég volna arra, hogy a magyar nemzet egy reá nézve káros politikába kergettesse magát. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Úgy van­ a jobb oldalon.) Épen ezen szemponttól vezettetve tartom szük­ségesnek nyilvánítani azt, hogy igen­is, ha — mint az mindig meg is mondatott, mint egy interpelláczióra adott feleletemben e házban megmondottam — ma szemben állunk egy lokális mozgalommal, mely nem zárja ki azt, mit akkor is megmondottam, hogy külö­nösen azon népfajokban meglévő forradalmi elemeket máshonnan is igyekeznek támogatni és táplálni az ottani lángot: ez nem ok arra, hogy, míg a kormá­nyok közel és távol, melyek alatt azon népfajok élnek, melyekhez ezen elemek is tartoznak, teljesítik a ba­rátságos kormány kötelességét, mi egyesek fellépése által magunkat provokáltassuk és hirdessünk háborút a velünk békében élni akaró kormányok ellen. (He­lyeslés jobbfelől.) Ez uraim, nem a hazafiságnak, nem a józanságnak, de a minden haszontalanság által ma­gát felzavartatni engedő idegesség politikája, a mi legkevésbbé védhető politika a világon. (Elénk tetszés.) Ugron Gábor (közbeszól): Majd meglátjuk! Tisza Kálmán: A képviselő úr majd meg akarja látni, remény­em nem látja meg. De ha bekö­vetkezik az, hogy minket provokálnak, higgye el a felelettel a provokáczióra nem fogunk adósok marad­ni , csak nem fogunk egyes toasztokért háborút szen­­ni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr felemlítette, hogy a delegá­­czióban szó volt róla, hogy ezen 8 millió talán nem is lesz elég, hanem be fog következni, hogy talán kell még 8, még 16 és még több millió. Hát, te hát, hivat­­kozhatom a delegáczió minden tagjára, hogy úgy áll a dolog, a­mint én mondottam. Igen­is, a hadügymi­niszter és a közös kormány teljes kötelességszerű őszinteséggel kimondotta, hogy reménye, igyekezni fog ezen összeggel kijönni, de természetesen ily ügyek fejleménye előre mathematice meghatározható nem lévén, meg lehet, hogy többe is fog kerülni. (Zaj a szélső­baloldalon.) Bocsánatot kérek, a képviselő urak hasonló helyzetben talán eléggé bölcsek lesznek ezt mathema­tice kiszámítani tudni, vagy eléggé politikusok, előre meg nem mondani, de én azt tartom, hogy a mathe­­matikai kiszámítás ilyenkor lehetetlen, az őszinte ki­jelentés pedig a legbecsületesebb politika. (Igaz! Úgy van­ jobbfelől.) A t. képviselő úr előre kijelentve, hogy nem fog megelégedni azzal, ha csak annyit mondok, hogy a czél a mozgalom legyőzése, azt is kérdezte, hogy mondjam meg, ha tudom, vagy ha nem tudom, írjak instancziát, hogy mondják meg nekem, mi szándékol­­tatik azon tartományokkal ? Hát t. hát, a­mi az ins­­tanczia írást illeti, azzal nem foglalkozom. Tudom, újabb időben a t. képviselő uraknak kedvencz thé­­mája egy­felől a magyar kormányt úgy tüntetni fel, mint a­kinek hatalmában volna parancsolni Európá­nak, másfelől mint az osztrák kormánynak — nem is tudom — szekretáriusát, alárendeltjét. Teljék a t. képviselő uraknak kedvek ebben a dologban Én igen jól tudom, hogy, mint mindenki­nek e világon, nekem is lesz hivatalomban utódom, majd attól azután tessék megkérdezni, hogy szoktam-e instancziákat írni, vagy tudtam-e a magyar miniszter­­elnök helyezetét érvényesíteni. (Élénk helyeslés és él­jenzés jobbfelől. Zaj balfelől.) De a­mi a kérdést il­leti, arról épen azért, mert nem fordulok senkihez in­­stancziával, de mert másfelől inkább hagyom magamat bántani, piszkoltatni, gyanusíttatni, semhogy ennek elkerülése végett nyilatkozatokat tegyek, melyeket e székekről tenni bizonyos időpontban nem volna helyes . (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj, derültség bal felől.) nem akarok kitérni a válasz elől, hanem úgy, mint ez másutt is szokás, másutt megszokták és nem találják nevetségesnek, ha a kormányok ezt te­szik — azt mondom, hogy ez oly kérdés,amelyre ma a kormánypadokról felelni nem szabad. (Élénk helyes­lés jobb felől. Mozgás bal felől.) Ismétlem — mit egy hasonló alkalommal mondtam — ha nem tetszik, mindig joga van a kép­viselőháznak azon kormányt, melynek ilyen nyilatko­zatával meg nem elégedett, szavazatával onnan el­űzni ; de ismétlem, hogy meg vagyok róla győződve, hogy azon kormány, a­mely helyünkbe ül, holnap ebben a kérdésben ugyanazt fogja tenni, különben nem érdemes, hogy egy perc­ig is itt maradjon. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Hozzá­teszem azt, hogy előttünk ma semmi egyéb nem lehet , mint — ismétlem — a mozgalom elnyomása és a­mit ed­dig mindig megtartottunk, szorosan ragaszkodni a nemzetközi szerződéshez. (Élénk tetszés jobb felől.) A t. képviselő úr még az ujonczozás kérdésével foglalkozott bővebben. Megvallom t.­hát, azt hittem, hogy a képviselő úr ma, mint a török szultán ő felsé­gének rendkívüli nagy­követe fog itt egy rendkívüli mandátumot felmutatni, midőn a török szultán sou­­verainitásának érdekében megtámadta ezen intézke­dést. De miután nem tette, én arra kérem, hogy ha ilyen külön meghatalmazással nem bír, engedje meg, hogy mérvadóknak tekinthessem a török szultán ő felségének saját és accreditált követei által tett nyi­latkozatokat, a­melyek szerint a souverainitással el­lenkezőt az elrendelt ujonczozásban nem lát. Én nem tudom Eötvös Károly képviselő úr miért akar törö­­kebb lenni, mint a török maga. (Helyeslés és derült­ség jobb felől.­ De t. hát, a képviselő úr azzal is vádolt, hogy mi forradalmi térre ugrattuk a koronát. T. képviselő­ház , elsőben is ezt nem tettük, mert — e szóra még visszatérek — forradalmi ténykedésről szó nincs. De méltóztassék elhinni, nem tettük egy nagyobb oknál fogva, és ez az, hogy azt a koronát forradalmi térre ugratni nem lehet, mert az forradalmi térre nem megy. És igen sajnálom, hogy itt e ház kebelében olyan nem egészen illendő kifejezések használtatnak (Úgy van­ a jobb oldalon), csak sajnálom, sajnálat­nál egyebet kijelenteni jogom itt a ház kebelében nincs. De nagyon szeretném tudni, hogy ha — mint a képviselő úr mondta — (Halljuk! Halljuk!) a 7­9-ei egyezmény szerint a sz­uverainitási jog a török szul­tán ő felségéé, az okkupáczió és adminisztráczió joga pedig az osztrák császár és magyar király ő felségéé, s ha ez a kettő egymással a­felől, hogy mi történjék, tökéletesen egyetért, hogy hogyan bélyegezheti ak­kor eljárásukat egy harmadik, forradalmi eljárásnak. (Úgy van­ a jobb oldalon). Különben, t. képviselőház, a­mi az ujonczozást illeti, e tekintetben is rectificatióval tartozom azért is, hogy félreértés ne lehessen abból, ha elfelejteném releválni, hogy először én tegnap nem argumentatio, de a tények helyreigazítása szempontjából mondtam, hogy tettleges újonczozásról nincs szó, és mondtam, hogy 30—40 ezer embernek fegyver alá szólítása pe­dig nem czéloztatott, nem is czéloztatik. Ezt mond­tam tegnap, ezt mondom ma is. Releválom ezt főkép nem csak azért, hogy helyreigazítsam szavaimat, de azért is, nehogy a képviselő úr felszólalása és kételye folytán valaki azt higyje, hogy én azon nézetben va­gyok, hogy a fegyveres ellenszegülés következtében az ujonezozásnak el kell maradnia. Nem, t. képvise­lőház, én ellenkező nézetben vagyok: én azt tartom, hogy a fegyveres ellenszegülés erre indokul nem szol­gálhat, mert ha e miatt az ujonezozás elmaradna, ez oly gyengeségnek — nem nagylelkűségnek — a jele volna, hogy azon népek előtt évtizedeken keresztül sem lehetne a monarchia tekintélyét helyreállítani.­­ (Úgy van­­ a jobboldalon.) T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy most másodszor is és talán még hosszasabban fárasztottam a t. ház türelmét. (Halljuk!) Igyekeztem a mennyire lehetett, a képviselő úrnak válaszolni. Természetesen a mennyire a tények helyreállítása szükségessé tette, mellőzve a személyes dolgokat, melyeknek egymással szemben való hántorgatásából, hogy a közügynek va­lami haszna legyen, én a magam részéről be nem lá­tom. (Helyeslés jobbfelől.) Igen kérem a t. házat és ajánlom komolyan mindenkinek figyelmébe azt, a­mit tegnap csak köz­bevetve mondottam, hogy méltóztassék elhinni. (Hall­juk ! lehet a politika fölött ítélni, a­hogy tetszik , e lehet ítélni azokat, a­kik a politikát vezetik, de min­den szó, mely ma e törvényhozó testületben oly irány­ban mondatik, hogy azon tartományokat ki kell ürí­teni — mit, mellesleg jegyzem meg, a többség föl­irata 1878-ban egy szóval sem mondott és itt is rosz­­szul emlékezett Eötvös Károly képviselő úr — min­den szó, mondom, mely ez irányban mondatik, min­den szó egyltalában, mely reményeket gerjeszthet azon irányban, hogy a fegyveres lázadásban való ki­tartás eredményeket szülhet az­által, mert maga a monarchia két államának törvényhozása sincs elha­tározva ezen lázadással úgy, a­mint az okvetlen, szükséges, elbánni, nem eredményezhet egyebet, mint a bajnak huzamosabb tartamát, több pénz- és vérál­dozatot. (Helyeslés jobbfelől, ellenmondások a szélnél balon.) Merek ismét hivatkozni arra,hogy másutt,hogyan szokott ez történni. Mindenütt ily esetben a legna­gyobb egyetértéssel szoktak megadatni az eszközök a mozgalom elnyomására. (Helyeslés a jobboldalon, ellenmondás a szélsőbalon.) azon túl, ha az meg­tör­tént, szokták azután, ha jónak látják, a kormányt pellengérre állítani. (Halljuk! Halljuk!) És még egyet, önök ismétlik a kormány iránti bizalmatlan­ságból, hogy ez összeget megszavazni nem akarják. Távol legyen tőlem, hogy ez alkalommal a bizalom kérdését felvessem, de méltóztassanak meggondolni, hogy vájjon ez a kormány elleni bizalmatlanság egy­felől indokolhatja-e azt, a­mit Mocsáry Lajos t. kép­viselő­társam akart, hogy az összes közösügyi költség, tehát még a nemzetet törvény és szerződés szerint kötelező államadóssági járulék is megtagadtassék ? Azt hiszem, hogy nem. De indokolható-e az is, hogy maga azon költ­ség, melyről most szó van, megtagadtassék ? Hisz ezen költségek nem a kormánynak adatnak. Ha pe­dig a kormány iránti bizalmatlanság az oka a megta­gadásnak, siessünk a költségvetés letárgyalásával és az apropriationalis clausulánál minden néven neve­zendő hazafias aggály nélkül adhatnak a bizalmatlan­ságnak kifejezést. Mert akkor már ebből nem ková­csolhatnak fegyvert ellenségeink, míg, ha itt tagad­tatnának meg a költségek, ez ismét a legnagyobb mérvben kihasználtatnék elleneink által. (Élénk he­lyeslés a jobb oldalon.) Ajánlom a javaslatot elfogadás végett. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.) Ezután Csanády Sándor következett szólásra, de 3/42 óra elmúlván, kérte a házat hogy beszédét holnap 23-án mondhassa el, mibe az elnök szavai után a ház beleegyezett. Az ülés tárgya lesz a most szőnyegen levő tör­vényjavaslat átalános tárgyalásának folytatása és ha az idő engedni fogja, a közmunka és közlekedési mi­nisztérium költségvetésének tárgyalása. Az ülés végződik 1 óra 50 perc­kor. A szeszadóreform enquete. (Hatodik nap.) Az albizottság javaslata alapján következő ha­tározatokat fogadta el az országos enquet. A 21. kérdőpontra: A főző­készülékek termelő­­képessége szerinti adóztatási mód átalánosan és külö­nösen is a kisüstfőzdék és a mezőgazdaság érdekeinek megfelel, a­mennyiben azonban módosítások szüksé­geseknek mutatkoznának, ezeket a 22-ik pont alatt fej­­tendi ki az albizottság. A 22-ik kérdő­pontra : »A főzőkészülékek ter­melő képessége szerinti adóztatásra nézve azon ta­pasztalásnál fogva, hogy az adóztatás mérve átaláno­san s különösen a műszerüleg berendezett gyárakkal szemközt túlterhelő, hogy ebből kifolyólag különösen a nem lisztes anyagokat feldolgozó üstfőzdék a leg­nagyobb hátrányban vannak, az albizottság különö­sen tekintettel a gazdasági és iparszeszgyárakra ho­zott adózási rendszer és adófelemelésre azt véli, hogy mezőgazdasági és marhatenyésztés követelményeinek azáltal elég létezik, ha a főzőkészülékek termelő ké­pessége nem lisztes anyagok feldolgozásánál a szesz­adótörvény 47. §. 1,2, 3. körülirt főzdéknél kivétel nélkül 20 százalékkal leszállíttatnak, hogy lisztes anyagok feldolgozásánál az ugyanezen §. 1. pontja alatt felsorolt szeszfőzdékre nézve azon esetben, ha mezőgazdák kik pálinkafőzéssel csak azért foglalkoz­nak, hogy marhaállományuk fentartására moslékot nyerjenek, az október vagy november havában kez­dődő hat havi időszakon belül 20 százalék szesznye­­zedék leengedésében részesítendők. A javasolt ked­vezményeket indokolja azon körülmény, hogy ezen adóztatási mód éjjel-nappali üzletet feltételez, s hogy sem az alszesz kifőzésére idő engedve, sem pedig a főzőkészülékek árteréből a czefre emelkedésére ár levonásba hozva nincs. A 23-ikra : »A szabad egyezkedés útján való adóztatási mód a kis üst­főzdék és a mezőgazdaság követelményeinek atalán megfelel.« A 24-ikre : »A mezőgazdaság, különösen a marhatenyésztés érdekében kívánatos volna, ha a szabad egyezkedés szerinti adóztatás módja lisztes anyagokra is kiterjesztetnék, de csakis egy hektoliter üisztért meg nem haladó oly szeszfőzdékre nézve, me­lyek csakis a 41. §. első pontjában említett alkatré­szekkel bírnak és még azon főzdékre nézve is csak azon esetben, ha mezőgazdák, kik a pálinkafőzéssel csak azért foglalkoznak, hogy marhaállományuk föntartására moslékot nyerjenek, október vagy no­vember havában kezdődő hat havi időszakon belül.­ Ezen adóztatási módot azért nem tartja kiterjeszten­­dőnek az albizottság, mert ezáltal könnyen visszaélé­sekre szolgáltatnék alkalom, s a szakbizottság által javaslatba hozott adóemeléssel szemközt veszélyes konkurrencziát képeznének, a tökéletesebben beren­dezett kisebb készülékek. Az adómentes pálinkafőzést kisüstökkel (25. pont) a bizottság végkép megszüntetendőnek tartja. De Korizmics némely védekre nézve e kedvezmény fentartását ajánlja és azt Máday is pártolta, mire a szakbizottság kimondta, hogy ott, a­hol állami tekin­tetek is úgy kívánják, a szabadalom fentartassék. A 26. "kérdésre vonatkozólag kimondta a bizott­ság, hogy a szeszmérő gép jelzései alapján való adóz­tatási mód behozatala esetén az albizottság szüksé­gesnek véli, hogy a sajtolt élesztőt készítő szeszfőzdék 30°/0-ig szeszadópótlékkal ter­meltessenek meg az elő­állított összes szeszmennyiség után, mely kivitel ese­tén visszatérítendő nem lesz. Ezen 30°/6-os pótlék egyszersmind azon feltételhez lenne kötendő, hogy az élesztőtermelés bejelentése, a szeszadóbejelentéssel egyidejűleg eszközlendő, azon kötelezettséggel, hogy a 30°/6-os pótlékot legalább 6 hónapon át fizetni fogja. Az élesztőkészítés, ha szeszgyártással egybe­kötve nincs, adózás tárgyát nem képezi. A mezőgazdasági szeszgyárak fogalmát az al­bizottság így írta körül. Mezőgazdasági szeszfőzdének az tekintendő, mely valami mezőgazdasággal annyira összefügg, hogy kizárólag vagy nagy­részt ennek ter­ményeiből nyeri a szeszgyártásra szükséges anyagokat, s másrészt a szeszgyártásnál nyert trágyaanyag föld­jei javítására, a moslék a gazdaság részére takarmányt vagy legalább is a szesz­főzde vállalkozójának szám­lájára ezen moslékon hizlalt hizómarháktól származó trágyát szolgáltatják. Terményszerinti megadóztatás esetében a szesztermelés és a birtokállomány között oly viszony kell hogy legyen, hogy egy nyolc­ hónap­ra terjedhető égetési campagne alatt a naponkénti szesztermelés minden 3—5 hektár gazdasági terület­re legfeljebb 10 hektoliter fokot tegyen. Az átalá­nyozás szerint való megadóztatás esetében a termelés­ és a birtokállomány között oly viszony mutatandó ki, hogy egy 8 hóra terjedhető égetési évad alatt egy-egy hektoliter adóköteles űrtartalomra 5 hektár földterü­let essék. Mindkét esetben a birtokállomány állhat szán­tó-, rét- és legelőből, az arány meghatározása nélkül. Továbbá sem a telkek természetbeli összefüggése, sem azoknak egy telekjegyzőkönyvvel való kimuta­tása, sem egy kataszteri községbe való foglaltatása nem követelendő. A legtávolabb eső gazdasági terü­let fekvése 15 kilométernél távolabb nem lehet. Ha a szeszfőzde október vagy november hóna­pokban kezdődő 8 hónapon túl maradt üzletben, ezen időre az iparszerczikkek egyenlően adóznak, a­nélkül, hogy a következő évadra nézve mezőgazdasági jelle­gét elvesztené. Oly szeszfőzde, a­melyben czukorü­ledék dol­­goztatik föl, ha csak ezen czukorüledék pótanyag gyanánt nem használtatnék fel, a szeszfőzdével össze­kötött gazdaságból nyert anyagok mellé mezőgazda­­sági szeszfőzdének nem tekinthető. Ezután a bizottságnak 10 tagja terjesztett elő határozati javaslatot arra nézve, hogy a vizsgálat szakavatottan és hiába való zaklatás nélkül ejtessék meg, mire néze Ludvig oszt. tanácsos kijelenté, hogy a kormány teljes tudatában van annak, mennyire fontos dolog az, hogy az ellenőrzés oly lelkiismeretes legyen, miszerint úgy az államkincstár, mint a gyá­rosok, egymással szembeni érdekei megóvassanak. Ha az osztrák kormány jóváhagyása a terményadóhoz kinyerve lesz, ez esetben közös megbeszélés tárgyát fogja képezni az ellenőrzés kérdése is. Ungár Ignácz egy szeszfőző iskola felállítását mondá kívánatosnak, mire vonatkozólag Mádai Izi­dor jelenti, hogy ily iskola felállítását a földművelési minisztérium már elhatározta s e határozat még ez év folyamában megvalósulhat. Korizmics elnök köszönetét fejezi ki a bi­zottságnak hazafias munkálkodásáért s maradandó emlékül egy »Magyar szesztermelők egyesületének« megalakítását indítványozza. Ez eszmét a bizottsági tagok élénk helyesléssel fogadván, Korizmics indítvá­nyára a létesítő bizottság azonnal meg is alakult: elnökévé lelkes éljenzéssel Korizmics Lászlót kérte fel. A létesítő bizottság tagjai: Ludwigh János, Leipziger Vilmos, Sponer Andor, Mádai Izidor, Adler Károly, Stern Ignácz, Ordódy Lajos, dr. Kog­ler János, dr. Kossutány Tamás, dr. Zselinszki Ró­­bert, Wieland Arthur, Tibád Antal, Máriásy Aladár, Uéger Ignácz, Mandel Lipót, Pierer József, Hazay Ernő, Máriássy Miklós, Tauber Lajos, Leidenfroszt László, Rudolf Lipót. A bizottság fel fogja szólítani az összes ma­gyarországi szeszgyárakat a belépésre. Ezután még jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki a bizottság ügy­­bozgó elnökének és a kormány képviselőjének. Ekkor megérkezett gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter, lrt Korizmics üdvözlő beszéddel fogadót, melyre Sza­páry válaszolva előadta, hogy két okból kíván a gyűlés berekesztésénél személyesen j­elen lenni, az első az, hogy a bzottság tagjait biztosítsa, hogy az állami érdekek te­­intetbe vétele mellett mindent el fog követni arra néz­ve, hogy e nagy fontossággal bíró közgazdasági ág fejlő­dését előmozdítsa; a második ok hogy köszönetét fe­­j­ezze ki Korizmics Lászlónak, ki a tanácskozásoknak, a próbák­ tapintatával vezette s a bizottság tagjaival dk oly odaadással telj­esiteték feladatukat. Erre az en­guet a miniszter és Korizmics éljenzése mellett vé­gett ért. A közadók kezeléséről szóló új törvény. (Vége.) 2. Az államkincstár érdekeit előmozdítják: a) azon intézkedés, mely a III. osztályú kere­seti adónak három év tartamára való kivetését, a tő­­kekamatadónak, a IV. osztályú keresetadónak és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egy­ebek adójának a kbt. adófelügyelők általi kivetését állapítja meg, egyszerűsíti az eljárást, és nagy mérv­ben apasztja a kivetéssel járó költségeket, mert a ki­vető bizottságok teendőinek nagy része ezektől elvo­­natik a­nélkül, hogy ezen intézkedés az adózók hátrá­nyára válnék, mert felszólalási joguk érintetlenül ha­­gyatik, és az adófelügyelő csak oly adónemek kive­tésére lesz hivatva, melyeknek mérve az összeírás ada­tai, a tőkebirtokosok vallomásai és a vállalatok mér­etei alapján könnyen megállapítható; b) azon intézkedés, mely szerint az adózók ál­tal befizetett adóösszegek első­sorban a netalán a múlt évekből fenmaradt hátralékok törlesztésére for­dítandók , az elkönyvelés körüli eljárást egyszerűsíti a nélkül, hogy ez által az­dózók érdekei is megsértet­nének ; c) Az adótartozások befizetésének határidejére vonatkozó intézkedések egyszerűsítik az eljárást és jobban biztosítják a sikert.­­ Azon intézkedés, mely szerint a hadmentességi dij esedékessége az 1880: XXVII. t. sz. 18. §-ának módosításával a kivetés évének október hó 1-ére tűzetik ki, a hadmentességi díj befizethetését nagy mértékben fogja könnyíteni, már csak azáltal is, hogy a díjkötelesek túlnyomó ré­sze épen az őszi hónapokban rendelkezik a szük­séges pénzekkel; d) Az adóbehajtás sikerének biztosítására s te­­hát a kincstár előnyére szolgálnak továbbá még a kö­vetkező intézkedések : aa) az írásbeli megintések álta­­ánosítása; bb) a közvetlen adófizetők megintése a dr. adóhivatalok által; cc) a zálogolás megejtésénél követendő eljárás szabályozása; dd) az igénykerese­tek ügyének a rendes törvénykezési eljárás szabályai szerint való rendezése; ee) a behajtási illetékek­nek az osztó igazsággal is megegyezőbb módon való megállapítása; ff ) az állandó, tiszti minőséggel bíró állami végrehajtók alkalmazása ; gg.) azon intézkedé­sek, melyek az ingatlanok bírói elárvereztetésére és a csődesetekre, valamint a telekkönyvi biztosítások fo­ganatosítására, az államkincstárnak ingók elárverez­­tetésénél adandó elsőbbségre, s a közös birtokok fe­­elősségére vonatkoznak, mind olyanok, melyek az államkincstár érdekeit biztosítják és elejét veszik vagy legalább a számát csökkentik azon visszaélések­nek, melyeket az adózók az államkincstár kijátszása és megrövidítése czéljából elkövetni szoktak. 3. A községek (városok) érdekében van a tör­vényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint a be­hajtási illetékekre nézve adott rendelkezési joguk szabályozása folytán, a községeknek (városoknak) e czímen várható jövedelme szaporodni fog, még­pedig nem az adózók túlterheltetése, hanem a behajtási ille­tékek igazságosabb kiszabása által. Hasonlóképen előmozdítják a községek (váro­sok, érdekét azon intézkedések is, melyek a 2. pont alatt előadottak szerint a behajtás sikerének biztosí­tása czéljából vetettek fel, mert a minő mérvben fo­kozódik az állami adónak befizetése, ugyan­azon mérv­ben növekedik a községi adópótlék begy­űlt összege is. 4. Az adófelügyelői segédszemélyzet fegyelmi ügyekben eddig az adófelügyelő elnöklete alatt alakí­tott fegyelmi bizottságnak volt alárendelve (1876. XV. t. sz. 10. §-a). Ezen intézkedés úgy az illető egyénekre, mint az államkincstárra nézve hátrányos­nak bizonyult, kivált oly törvényhatóságok területén, melyekben az adófelügyelőségi személyzet csekély száma miatt a fegyelmi bizottság tagjaivá oly pénz­ügyi tisztviselőket is kellett kinevezni, kik nem bír­ Munkácsy Budapesten. A főváros közgyűlésén Hoffmann Pál indít­ványára a Munkácsy-ügy első­sorban tárgyaltatott. Dr. Nagy főjegyző felolvasá a bizottsági és ta­nácsi indítványt, hogy kitűnő hazánkfia Munkácsy a magyar névnek a művészet terén szerzett nagy dicső­sége elismeréséül Budapest díszpolgárává választassák. (Éljenzés) Ráth K. elnök ezzel kapcsolatban felem­líti U­r­v­á­r­y indítványát, mely most tárgyalandó. Indítványozó hosszabban indokolja írásban beadott ké­relmét. Szóló magánkörben megindítá már az ac­­tiót a czél elérésére. Beszélt a művésszel, ki megígérte közbenjárását a tulajdonos műárusnál. A kultuszminiszter kifejezte szintén óhaját, hogy a kép mienk maradjon. A fővároshoz fordul most, mely a művészeti czélok előmozdításában előljárt eddig is. Fejezze ki a közgyűlés 1. óhaj­át arra, hogy e nagy­szerű műalkotás a nemzeté legyen, s 2. utasítsa a ta­nácsot, hogy annak idején, ha a dolog konkrétebb alakot ölt, bizonyos, a főváros állásának megfelelő összeget is hozzon javaslatba, melylyel a főváros a kép megvételéhez járuland. (Helyeslés: Elfogadjuk.) Halász Géza kijelenti, hogy elfogadja ő is mindkét indítványt. A díszpolgárságra nézve azonban, mely »el­ső lépés«, kívánja, hogy jövőre is csak a tudomány, mű­vészet és hazafiság által kitűnő egyének nyerjék el e kitüntetést. (Zaj.) Urváry indítványára pedig azt jegyzi meg, hogy a tanács az összeg javaslatbahozatalánál vegye ko­mbináczióba a közgyűlési tagok magán­­közreműködését a képhez való járulék előteremtése körül, mert nem volna helyén, ha egy képre nagy összeget az adózó nép filléreiből szavaznának meg. (erős zaj) Hoffmann Pál kijelenti, hogy ily indítvá­nyokat ildomos szó nélkül elfogadni. Fuchs Gusz­táv azt mondja, hogy Munkácsy geniusa ezentúl is előre tör s több jó képet is fog alkotni, — ha magáé Munkácsyé volna a kép, a megvásárláshoz ő is szíve­sen járulna, mert művészi becse nagy , de a kép egy üzéré. Nem volna-e jobb, ha a főváros és kormány közös áldozatkészséggel egy új nagy képet rendelne meg Munkácsynál ? (Zaj.) Elnök, mivel többen nem jelentkeztek a szóra, kijelenté, hogy Munkácsy Mi­hály Budapest főváros közgyűlése által egyhangúlag díszpolgárrá választatott (Zajos éljen) s Urváry indít­ványa is elfogadtatik s a tanácsnak conkrét javaslat végett kiadatik.* Munkácsynál ma d. e. 11—12 óra közt az asz­talos egylet és »Ozmán« betegsegélyző egylet küldött­ségei tisztelegtek. Ezek távozása után Perlaky Kál­mánnal a Hungária éttermében villásreggelizett. A nap folyamában igen sokan látogatták meg, többek közt Radvánszky Béla b.­ki átadta Munkácsynak nagy háromkötetes művelődéstörténeti művét, továbbá Sza­páry Gyula gróf pénzügyminiszter, Ipolyi Arnold, s volt »legjobb s legkedvesebb tanítványa« Teleky Emma grófnő. — Délután Munkácsy Ipolyit láto­gatta meg. Nem lehetetlen,hogy a művész nejével egy két nap­ra Lőcsére is megy, hol testvére Lieb Emil hivatalnok. Márczius 7-én azonban itt lesz ismét, mert e napon fogják tartani a nemzeti színház tagjai, kik ma Odry Lehel vezetése alatt nála tisztelegtek a Munkácsy képe megvétele javára rendezendő előadást és pedig a budai várszínházban. Az előadandó darab V­á­­rady »Iskariot«-ja lesz. Ez előadásnak érdekességét fokozni fogja az a körülmény, hogy a Pilátus előtt lefolyó törvényszéki jelenet teljesen Munkácsy fest­ménye után lesz csoportosítva , hogy Munkácsy is jelen lesz.* Az írók­ és művészeknek a művész és neje tisz­teletére holnap, azaz csütörtökön a saját helyiségeik­ben rendezendő estéje, az eddigiektől nagyban eltérő lesz. Mert míg az eddig adott estéken mindenki részt vehetett, addig ez est teljesen zártkörű lesz, melyen csakis írók és művészek lehetnek jelen. Mindössze 100 jegy adatott ki. A nagy terem felső végén emelvény lesz felállítva, melyen felolvasni, szavalni és énekelni fognak. Az est műsorát, mivel nem lesz nyilvános, nem teszik közzé, annyit azonban mégis megírhatunk, hogy Jókai Mór felolvasni, Szász Károly szavalni és Blaha Lujza asszony énekelni fog. Az előadás után a társa­ság az étkező termekbe vonul. Az étkezés tartama alatt a nagytermet kiürítik és tánctteremmé alakít­ják át.* A »Harmonia« zeneestélye. A magyar zene mivelésére nem rég alapult »Harmonia« czímű tak a képzettség és önállóság azon fokával, a­mely kellő biztosítékot nyújthatna feladatuk elfogulatlan teljesítésére nézve. Ezen visszás helyzet még fokozó­dott oly esetekben, midőn az adófelügyelő mint érde­kelt fél (pl. ha helyettesével volt összeütközése), a fe­gyelmi bizottság elnöki tisztét nem viselhette. A javaslatban tehát azon indítványt vagyok bátor előterjeszteni, hogy nem­csak az adófelügyelő­nek fegyelmi ügyei, hanem segédszemélyzetének fe­gyelmi ügyei felett is a közigazgatási bizottság fegyel­mi választmánya első fokban, a pénzügyminiszter má­sod fokban határozzon. Ez intézkedés megszünteti a fent jelzett visszásságokat, és hatásosabbá teszi a közigazgatási bizottságok ellenőrzési jogát. 5. A törvényjavaslat Horvát-Szlavónországokra nézve is két lényeges változást tervez. Az egyik az, mely a házadó felszólamlási bi­zottságok működését tekintettel azok teendőinek csekély voltára megszünteti, és a házadófelszólamlá­sok elintézését a pénzügyigazgatóságra ruházza. A másik változás vonatkozik az 1876. XV. t. ez. 62. §-ára. Ugyanis az 1876. XV. t. ez. 84. §-a ér­telmében az adóbehajtás sikeres eszközlését elmu­lasztó közeg ellen, a 62. §-ban megállapított felelős­séget a pénzügyigazgatóság mondja ki a­nélkül, hogy ezen ügyre nézve a közigazgatási hatóságoknak bár­mely befolyásuk volna. A javaslat ettől eltérőleg befolyást biztosít e tekintetben a közigazgatási hatóságoknak oly módon azonban, hogy ezen befolyás az adóbehajtás sikerét akadályozni nem fogja, mert az említett hatóságok véleményüket csak egy bizonyos záros határidő alatt nyilváníthatják, és ha ezt nem teszik, a pénzügyi ha­tóság végzése végrehajtatik, ha pedig ellenkező véle­ményt nyilvánítanak, a felsőbb pénzügyi hatóság (pénzügyi igazgatóság, illetőleg a pénzügyminiszter) határoz. A képviselőház igazságügyi bizott­sága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a királyi Curiának az országgyűlési választási ügyekben való bíráskodásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását s letárgyalta a 9. §-t. A képviselőház közoktatásügyi bizott­sága Baross Gábor elnöklete alatt ma d. u. 5 órakor ülést tartott, melyen a meghívott szakértők közül H­a­y­n­a­l­d bibornok-érsek, Kalmár Endre, Lutter Nándor, B­e­r­e­c­z Antal, S­a­y Mór és K­ő­v­á­r­y László jelentek meg. A kormányt Szász Károly mint tanácsos képviselte. Az albizottság a törvényjavaslatnak az érettségi vizsgálatra vonatkozó III-cikt és az állam rendelkezése alatti középiskolák szervezetét tárgyaló IV-ik fejezetén ment végig. A holnapi ülésben a tanárok képesítéséről és a hitfele­­kezetek, törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fentartott nyilvános gimnáziumok és reáliskolákról szóló fejezet kerül szóba.

Next