A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-14 / 45. szám
bak egyetemek, ahol tanpénzek fizettetnek, másutt meg nem fizettetnek; némely helyütt egyenesen a tanárok húzzák a tanpénzeket, máshelyütt azok az állampénztárba folynak be. Ez mindenesetre igen fontos kérdés, ami a tanári fizetések kimérésével is szoros összefüggésben áll. Ha mi megszüntetjük a tanpénzeket, úgy bizonyos tanároknak 10—12.000 frt fizetést kell adnunk, amint ez Németországban is előfordul. Én tehát mindezen okoknál fogva nem fogadhatom el a t. képviselő úrnak határozati javaslatát. Amennyiben visszaélések történnek, meg fogom azokat vizsgálni, iparkodni fogok azokat megszüntetni. De még nincsen vége a leleplezéseknek. A t. képviselő úr engem is leleplezett. (Derültség: Halljuk !) Pedig fölösleges volt, mert én nem viselek maszkot. Én láttam már a t. képviselő urat maskarázva, de a t. képviselő úr engem még soha sem látott így. (Zajos derültség.) Hanem hát miből áll ez a leleplezés ? (Halljuk !) Először, hogy nem vagyok alkotmányos érzületű miniszter. Hja, saját érzületemről ítéletet mondani nem az én dolgom, hanem azt talán mégis mondhatom, hogy bár ő sokat tud, amit én nem tudok, mert ő nagyon jó hirű tudós a természettudományok körében s én nem foglalatoskodtam ezekkel, csak ide — s tova mellékesen, de foglalatoskodtam mással, a jog- és alkotmánytannal, még pedig oly időben, a midőn — nem tudom a képviselő úr korát és biographiáját — az, képviselő úr bizonyosan nem foglalkozott politikai és jogi kérdésekkel, és talán némely dolgokat e téren én elő is segítettem. (Éljenzés jobb felől.) Az egyetem ügyeiben minden kérdésben megkérdeztem az egyetemet, de a személyes ügyekre nézve, méltóztassanak elhinni, hogyha mindig a mások tanácsát követtem volna, bizony igen sok hasznos dolog az egyetemnél most nem léteznék és a legjobb tanárok egy része nem volna ott. Nekem nincsen semmi érdekem a kinevezéseknél, én protectiót nem szeretek gyakorolni, de meg fogom kérdezni máskor is az egyetem tanácsát, s lesznek esetek, amelyekben nem fogom követni javaslatát. Ilyen eset volt Hantken esete is, midőn 12 tanár ellene s 11 mellette nyilatkozott; de találkoztak az egyetemi tanárokon kívül igen jeles szakférfiak, akik azt állították, hogy Hantken oly tudományos tekintély a paleontológia terén, hogy senki sincs, aki vele e téren konkurálhasson, és ezért kineveztem. És kinevezése hasznára lesz a geológiai intézetnek, és nem lesz kárára az egyetemnek. Dobránszky beszédére reflektálva, mondhatja, hogy akkor, midőn miniszterré lett, ostromolták az atyák, különösen olyanok, kiknek fiai a jogi fakultásra jártak, hogy tegyek valamit nem a tanítási, hanem a tanulási szabadság körül, mert hiszen a tanárok teljesítették kötelességüket, de a tanulók nem tették. Mert volt eset, hogy bár 150-en iratkoztak be, ezeknek egyik fele nem ment az előadásokra, hanem falura mentek mulatni. Ily körülmények közt nem volt más mód, mint behozni korrektívumul a most dívó vizsgálati rendszert. Ne hasonlítsuk magunkat mindig Németországgal össze, bár a tanszabadság ellen ott is igen sok panasz van. Orbán Balázs beszédére reflektálva, kéri őt ,nézze meg, minden alap maga fedezi-e költségeit még a jótékonysági intézetek is. Kéri tehát a t. házat, hogy a központi kiadásokat szavazza meg, a határozati javaslatokat pedig, melyekre nézve véleményét nyilvánította, mellőzni kéri. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ezután felolvastatok Iványi Dániel határozati javaslata. Lánczy Gyula: Közoktatásunk állapotára tesz néhány észrevételt. A felsőoktatásról szólva, eltörlendőnek tart néhány vidéki jogakadémiát, mert azt hiszi, hogy a legvégzetesebb tévedés azon balhiedelemben rejlik, hogy néhány tanár és négy tanterem már egy felső szakoktatási intézményt alkot. S itt volna az ideje, hogy a kormány kilépne a kezdeményezés terére, s akár országos költségen akár a felügyelete alatt álló alapítványok terhére, állítna fel egy új, harmadik egyetemet. Szól a felekezetek autonómiájáról az oktatás terén. Ajánlja ez ügyet a kormánynak tanulmányozás végett. A középiskolákra nézve figyelmezteti a kormányt, hogy vessen véget a bizonytalan állapotnak akár törvényjavaslat, vagy rendelet útján. Nem tartja még időszerűnek egy képzőművészeti akadémia felállítását, s kéri a minisztert, hogy új költséget e téren ne csináljon. (Helyeslés a baloldalon.) Literáty Ödön : Lükő javaslatára kíván néhány megjegyzést tenni. Azt hiszi, hogy a házasság kérdéséhez az egyház részéről fűződik legalább, annyi érzék, mint az állam is a polgári társadalom részéről. „ Ő tehát a polgári házasság kérdésének megoldását egyedül csak ezen különböző érdekek kiegyenlítése alapján tartja lehetőnek s nem habozik kimondani ama meggyőződését, hogy csalódik Lükő, ha azt hiszi, hogy e kérdést ezen különböző érdek kiegyenlítése nélkül csak úgy per tangentem meg lehet oldani, amint azt határozati javaslatával elérni kívánja. Kijelenti, hogy amíg a törvényjavaslat a ház elé nem terjesztetik, addig Lükő határozati javaslata nemcsak, hogy idő előtti, de miután a kormány ezen kérdésre nézve már kezdeményezőleg lépett fel, meri állítani, hogy határozottan meghaladott álláspontot képez, és épen azért a határozati javaslathoz nem járulhat. (Helyeslés jobbfelől.) Prónay Gábor : Hosszasabban szándékszik szólani, és kéri a házat, engedje meg, hogy beszédét holnap tarthassa. Elnök : Ha t. ház méltóztatik beleegyezni, a képviselő úr holnap fogja megtartani beszédét. A holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz a költségvetés tárgyalásának folytatása. Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 p. — A képviselőház pénzügyi bizottsága, mai ülésén, Szontagh Pál elnöklete alatt a monarchia déli részében szükségessé vált katonai intézkedések rendkívüli költségeit tárgyalta. A kormányt Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter és Köffinger miniszteri tanácsos képviselték. Elnök szünet után üdvözölvén a tagokat, jelentést tett az időközben beérkezett leadványokról. Hegedűs Sándor jegyző előterjesztésére a beérkezett kérvények és felterjesztések következőleg osztatnak ki az egyes előadók között: a megyéknek és a megyei tisztviselőknek a házi adóról szóló törvényjavasatra vonatkozólag beadott kérvényei kiadatnak Rakovszky Istvánnak; a bécsi akadémiai olvasó kör kérvénye, melyben pénzegélyt kér: Zichy Ágost grófnak; — a tiszavölgyi társulat kérvénye a kataszter ügyében s a IX. és X. rangfokozatú tisztviselők kérvénye Hegedűs Sándornak; a keresk. és váltótörvényszék kezelő hivatalnokainak kérvénye Busbach Péternek. Ugyancsak Hegedűs Sándor elősorolja a bizottsághoz utasított törvényjavaslatokat. Ezek közül az 1871-iki 42. törvényczikk magyarázatáról, a kőolajvámról, a pénzügyi bíráskodásról szóló törvényjavaslatok kiadatnak Hegedűs Sándornak; — 1881. évi közös költségeknél kért póthitelről szóló törvényjavaslat Láng Lajosnak; a Kőszeg-szombathelyi vasútról szóló javaslat Szőgyényi Lászlónak; — és az ország déli részében mutatkozó ínség elhárítására vonatkozó javaslat Rakovszky Istvánnak. Végül Pauler igazságügyminiszternek legújabban a házban a marosvásárhelyi táblára vonatkozólag benyújtott indítványa kiadatik Bosbach Péter előadónak. Ezután áttért a bizottság a napirendre. Láng Lajos előadja a delegácziók határozatait, melyek szerint a lázadás elnyomására szükséges katonai intézkedések költségeire mint rendkívüli hadiszükséglet 8 millió engedélyeztetett. Ebből Magyarország által 2.512.000 frt fedezendő. A közös aktívákból e czélra rendelkezésre áll összesen 6.645.120 frt s a még ezenkívül fedezetlenül maradó mintegy 1.300.000 forintnyi költség a közös pénztár birtokában levő értékek egy részének eladása, esetleg lombardirozása által szerzendő összeggel fog fedeztetni. E szerint a 2.512.000 frt nemcsak rendkívüli kiadás gyanánt fog felvétetni a költségvetésbe, hanem bevétel gyanánt is, mint a közös aktívákból és a közös pénztár részletéből Magyarország javára eső rész. Hegedűs Sándor nem óhajtja a szövegben felemlíttetni, hogy a fedezet mint Magyarországra eső rész vétetik fel, mert ezen közös aktívák felosztási kulcsa még megállapítva nincsen. Szapáry gróf pénzügyminiszter és Láng Lajos előadó a miniszter jelentésében foglalt szövegezésben nem látnak praejudikálást. — Wahrmann Mór a szöveget úgy véli megállapítandónak, amint az más precedens alkalmából törvénybe iktattatott. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy a tételt elfogadja ugyan, mert az a delegácziók által megszavaztatott, de fentartja az ügy vitatásának jogát és szükségeit a törvényhozás előtt. Hefy Ignácz szerint a delegátiók túllépték hatáskörüket, midőn III. határozatukban az elszámolás módozatát is megállapítják, Wahrmann Mór kifejti, hogy e határozat a közös számszéknek szól, s igy nem lép túl a delegátiók hatáskörén. Helfy Ignácz hosszasabban kifejti a jelen állapotok veszélyes voltát s utasitni kívánja a kormányt, tegyen intézkedéseket, hogy vagy egy vagy más után kibontakozhassunk. Vagy fojtsuk el a bajokat azoknak forrásában, vagy szabaduljunk az egész occupationális tehertől. A vita befejeztével a bizottság az előterjesztést elfogadja s a bizottsági jelentés hitelesítését holnap ülés előttre tűzi ki, melly különvéleményt jelent be. Ezzel az ülés befejeztetett s a holnapután, szerdán d. u. 6 órakor tartandó ülés napirendjére a petroleum vám és adóról szóló javaslat tűzetett ki. A középiskolai törvényjavaslat bizottsági tárgyalásáról, a véderő- és igazságügyi bizottságok üléseiről szóló tudósítást esti lapunkban közöljük. A szeszadó-reform országos enquete tanácskozása. (Február 13. Első ülés.) A szeszadó-reform tárgyában gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter által egybehívott országos enquete ma tartotta első tanácskozását Budán a pénzügyminiszteri palotában, ahol a kolozsvári Sigmund gyároson kívül valamennyi meghívott enquete-tag megjelent. Dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter megnyitván a tanácskozásokat, mindenekelőtt üdvözli az ország minden részéből egybegyűlt szakférfiakat, s megköszönve azon érdeklődést, melyet ezen fontos közgazdasági kérdés iránt majdnem teljes számú megjelenések által tanúsítottak, kijelenti, hogy távolról sincs szándékában irányt adni az értekezletnek, azonban tekintettel a szeszadó-kérdésben behozandó reformokra, azon kéréssel járul az egybegyűltekhez, hogy adják teljes nyíltsággal elő nézeteiket, hogy ezen rendkívül fontos kérdésben a közgazdaság követelményeinek megfelelőleg lehessen a napirenden levő kérdést elintézni. Az értekezlet összehívásának egyik indoka, az állam pénzügyi helyzetének javítása iránti törekvés, mert a szesztermelés egyike azon közgazdasági ágaknak, mely okszerűen keresztülvive , az adófelemelést megbírja; a második indoka azon közgazdasági fontosság, mellyel a szeszadó kérdése a hazai termelésre nézve bíz, s ezt figyelembe véve, előre is kijelentheti, hogy hibának itélnék egyedül a fiskális szempontokat tartani szem előtt s a közgazdasági fejlődés útjait ezáltal elzárni. E kérdésben az érdekek nagyon különbözők; a magyar ipar, mely oly szép fejlődésnek indult, meg nem rontható; a kivitelre való termelést megakasztani nem szabad; de másrészt itt vannak a mezőgazdasági szeszgyárak is, melyeknek virágzása a mezőgazdaság érdekében rendkívül szükséges, — ezeknek helyzete ma nagyon szomorú, a mire tanácskozásunkban különös figyelemmel kell lennünk. Nem csekély figyelmet érdemel a kis üstök kérdése is, és hogy a termelők termelési képességének minden irányában elég legyen téve. A kérdés tehát sokoldalú, s azért azt minden irányban szemügyre kell venni. Óhajtása tehát az, hogy e szaktanácskozásokban minden érdek képviselve legyen; sajnálattal kell azonban kijelentenie, hogy a folyamatban levő költségvetési vita folytán, az országgyűlésen kelljén jelen lennie, személyesen részt nem vehet a tárgyalásokban, ennélfogva Korzmics Lászlót, az országos gazdasági egyesületnél egyik elnöktársát kérte fel arra, hogy e tanácskozásokat mint elnök vezesse, s reméli, hogy az értekezlet tagjai meg fognak teljesen bízni az ő képzettsége, részrehajlatlansága és tapintatosságában; a kormány részéről Kogler és Ludwig osztálytanácsosok lesznek jelen, utóbbi mint szakelőadó s Hammer miniszteri titkár fogja a jegyzőkönyveket vezetni. Ezek után a tanácskozásoknak az óhajtott sikert kívánván, ismételve melegen ajánlja minden érdek szorgos figyelembe vételét. A miniszter ezen éljenzéssel fogadott beszéde után, szót emel Korizmics László . Köszönetet mond a miniszternek, hogy bizalmával megajándékozta s habár átlátja azt, mennyire nagy fontosságú kérdések előtt állunk, kitérni — e bizalom elől nem akar, de köszönetet mond az összes jelenlevők nevében is, hogy megadta ama lehetőséget, hogy az általa czélba vett reformoknak saját véleményükkel is irányt adhassanak. Már eleve is nagy bátorításnak tekinti azt, hogy a miniszter mindhárom szesztermelési ágnak u. m. : nagy ipar, mezőgazdaság és kis ipar érdekének egyformán tekintetbevételét kívánja, mert csakugyan mindhárom mértéke a termelésnek egyaránt megérdemli a figyelmet. A nagy ipar fentartása közgazdasági postulatum s azért ezt fenn is kell tartani; másrészt azonban a mezőgazdasági ipar érdekét is minden áron megoldásra kell juttatni, mert hazánkban 1000 négyszögmértföldre tehető azon terület, melyen sikerrel nagyobb mennyiségű trágya lassú pótlása nélkül, az okszerű marhalétszám eltartására szükséges takarmányt előállítani nem lehet; épen igy van a kis üsttel is, mellyel néha teljesen kárba menő értékeket lehet az elpusztulástól megmenteni. Tökéletesen igaza van a miniszternek, midőn azt állítja, hogy a szeszipar olyan termelési ág, melytől nagyobb adózást megkövetelni lehet, mert a direkt adózás már a netovábbot érte el, s így hiányunk fedezésére csakis indirekt módon hathatunk. Midőn tehát így a pénzügyminiszter intenczióit minden részében csak helyeselheti, azon indítványnyal járul az értekezlet elé, hogy ő excellentiájának azon szívességéért, melynél fogva e kérdés elfogulatlan megvitatását lehetővé tette, jegyzőkönyvben köszönet szavaztassák. Az értekezlet ezen indítványt éljenzéseket magáévá tévén és elfogadván, a miniszter távozása után kezdetét veszi az érdemleges tanácskozás, melynek bevezetéséül Korizmics László elnök közli az értekezlettel, hogy Ludwig osztálytanácsos a tanácskozás számára ügyrendet dolgozott ki, melyre kéri az esetleges észrevételeket megtenni. Ludwig osztálytanácsos erre felolvassa a következő ügyrend-tervezetet: 1. A szakbizottság megalakulván, átveszi a rendelkezésére bocsátott statisztikai adatokat, s pénzügyminiszter úr ő hatósága által eléje terjesztett egyes kérdőpontok felett rendszerint teljes ülésben tanácskozik. 2. Az egyes kérdőpontokra adandó vélemény előkészítésére kebeléből albizottságot küldhet ki, és egyes szakértőket meghallgathat. 3. Saját kezdeményezéséből vethet fel kérdéseket, és azokat tárgyalás alá veheti. 4. Tárgyalásai felett jegyzőkönyvet vezet, melyet az elnök, előadó és jegyzőn kívül a bizottság két választott tagja írnak alá. 5. Véleménye megállapításánál a határozatot az elnök mondja ki, és pedig, ha az egyes tagok között nézetkülönbség merül fel, az átalános többség értelmében, — a kisebbségben maradt tagoknak fenmaradván, eltérő nézetüket külön vélemény alakjában kifejteni. A külön vélemény írásba foglalva, a jegyzőkönyvhöz csatolandó. 6. Befejezvén a szakbizottság feladatát, jegyzőkönyvét mellékleteivel együtt átalános jelentés kíséretében a pénzügyminiszter ő nagyméltósága elé terjeszti. Az értekezlet a felolvasott ügyrendet jóváhagyólag tudomásul veszi, mire Ludwig osztálytanácsos szétosztja azon kérdőpontokat, melyekre az értekezlet tagjai válaszolni felkérettek. E kérdőpontok a következők: 1. Mily közgazdasági helyzetben vannak a gazdasági és iparszerű szeszfőzdék átalában s különösen egymással szemben ? 2. Mily befolyással van a gazdasági és iparszerű szeszfőzdék helyzetére és kölcsönös versenyképességére az érvényben lévő szeszadó-rendszer ? 3. »A beczefrézésre szánt árméret« szerinti adóztatással gyakorolt üzletmód mellett, mily százalékos arányban áll a feldolgozott különböző nemű nyersanyagokhoz, az élesztőszer előállítására fordított maláta és rozs, esetleg más anyag mennyisége ? 4. » A szesztermény mennyisége és foktartalma« szerinti adóztatás által feltételezett üzletmód mellett mily százalékos arányban áll, illetőleg fogna állani a feldolgozásra szánt különböző nemű nyersanyagokhoz, az élesztőszer előállítására szükségelt maláta és rozs mennyisége és pedig úgy sajtolt élesztő készítése esetében, mint a nélkül ? 5. Mennyi ideig tart az erjesztés »a beczefrérezésre szánt árméret« szerinti adóztatással gyakorolt üzletmód mellett és pedig: burgonya, gabonaneműek s különösen tengeri, továbbá répa és czukorüledék felhasználásánál ? 6. Mennyi ideig tart vagy fogna tartani az erjesztés »a szesztermény mennyisége és foktartalma« szerinti adóztatása által feltételezett üzletmód mellett az előző kérdőpontban felsorolt anyagok feldolgozásánál és pedig úgy sajtolt élesztő készítése esetében, mint a nélkül ? 7. Hány fok szesz nyeretik a 100 fokú szeszmérő szerint minden 100 kilogramm nyersanyagból »a beczefrézésre szánt árméret« alapján való adóztatás mellett és pedig: burgonya, gabonanemüek s különösen tengeri, továbbá répa és czukorüledék feldolgozásánál, úgya gazdasági, mint az iparszerű szeszfőzdék által ? 8. Hány fok szesz nyeretik, illetőleg nyerhető a 100 fokú szeszmérő szerint minden 100 kilogramm nyersanyagból, a termény mennyisége és foktartalma szerint való adóztatás által feltételezett üzletmód mellett, az előző kérdőpontban felsorolt anyagok felhasználása mellett, és pedig sajtolt élesztő készítése esetében, vagy anélkül, úgy a gazdasági, mint az iparszerű szeszfőzdék által ? 9. Hány fok szesz nyeretik a 100 fokú szeszmérő szerint egy-egy hektoliter czefréből ,a beczefrézésre szánt árméret« szerinti adóztatás mellett a 7. pontban említett anyagok felhasználásánál, — úgy a gazdasági, mint az iparszerű szeszfőzdék által ? 10. Hány fok szesz nyeretik, illetőleg nyerhető egy—egy hektoliter czefréből »a termény mennyisége és foktartalma« szerint való adóztatás esetében a 7. pontban felsorolt anyagok mindegyikéből, és pedig sajtolt élesztő készítése mellett vagy a nélkül? 11. »A beczefrézésre szánt árméret« szerinti adóztatásnál a 7. pont alatt említett anyagokból elért szesznyeredék mennyiségéhez és foktartalmához képest hektoliter fokonként hány krajczár szeszadót fizetnek tényleg úgy a gazdasági, mint az iparszerű szeszfőzdék ? 12. Megfelel-e az egyenlő és arányos megadóztatás szempontjából, a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. t. sz. 25. §. I. 3. pontjának azon határozmánya, mely szerint »a beczefrézésre szánt ürméret« szerinti adóztatásnál, az erjürméret minden hektoliterje után és pedig : répa földolgozásánál 4, lisztes anyagoknál 5, czukorüledéknél és az ezzel egy sorba tartozó anyagoknál pedig 6 fok adózandó meg ? 13. Feltalálhatók-e a »beczervezésre szánt árméret« szerinti adóztatás rendszerében, a szeszipar természetszerű és közgazdasági tekintetben is helyeselhető fejlődésének, és ezzel kapcsolatosan a szeszadó-jövedelem jelentékenyebb fokozásának feltételei? 14. Nem feküdnek-e közgazdaságunk érdekében »a beczervezésre szánt árméret« szerinti adóztatási mód helyett egy oly adóztatási rendszer életbeléptetése, mely az erjesztés tartamára korlátozó befolyással nem lévén, a nyersanyagok teljes kihasználására utalna ? 15. Mily tapasztalás létetett a szeszmérőgép jelzései alapján a termény mennyisége és foktartalma szerint való adóztatási módra nézve átalában, s különösen merültek-e fel aggályok a szeszmérőgépek pontos jelzései és azok megbízhatósága tekintetében, s ha igen, mily ténykörülmények alapján ? 16. Feltalálhatók-e a terményadó s különösen a szeszmérőgép jelzései alapján való adóztatás rendszerében, a szeszipar természetszerű és közgazdasági tekintetben helyeselhető fejlődésének, és ezzel kapcsolatban a szeszadó-jövedelem jelentékenyebb fokozásának feltételei ? 17. Mily új adóztatási rendszer, vagy a jelenleg érvényben levő adóztatási módok mily irányú módosítása mutatkozik ajánlatosnak azon czél elérésére, hogy a nyersanyagok teljes kihasználása mellett, a szesz előállításának költségei is lehetőleg apasztalsanak; hogy a különböző nemű és minőségű nyersanyagokból vont szesznyeredék arányos megadóztatása biztosíttassék; hogy a gazdasági szeszfőzdék helyzetének javítása mellett az iparszervek versenyképessége fentartassék; hogy a szeszipar kiviteli képessége fejlesztessék, s végre hogy a szeszadójövedelem évenként legalább 4.000.000 írttal emeltessék. 18. Nem mutatkozik-e az előző 17 pont alatt említett czél elérésére, a szeszmérőgép jelzései szerint való adóztatásnak a legalább 17 hektoliter erjortérrel bíró valamennyi szeszfőzdére, — vagy csak a legalább 40—45 hektoliter erfortérrel bíró szeszfőzdékre nézve kötelező kiterjesztése azon feltétel alatt ajánlatosnak, hogy mindkét esetben a szeszipar kiviteli képessége biztosíttassék, az utóbbi esetben pedig azon szeszfőzdékre nézve, melyekre a terményadó kötelező erővel nem bírna, »a beszervezésre szánt árméret« termelő képessége szerinti adóztatás fentartása mellett, az átalányozás mérve olyképen szabályoztassanak, hogy a terményadó alá eső szeszfőzdék versenyképessége ne kockáztassék ? 19. A szeszmérőgép jelzései alapján való adóztatás átalánosan vagy csak részben kötelező kiterjesztése esetében, az ezen rendszerre nézve jelenleg érvényben levő törvényes intézkedések mily irányú módosítása mutatkozik szükségesnek, s különösen a gazdasági szeszfőzdék érdekeinek kielégítésére és a szeszipar kiviteli képességének megóvására. 20. A szeszmérőgép jelzései alapján való adóztatási módnak csak részben kötelező kiterjesztése esetében, a »beszervezésre szánt árméret« szerint megadóztatandó leginkább gazdasági szeszfőzdék átalányozásának mérvei, tekintettel a részükre engedélyezendő kedvezményekre, mikép volnának szabályzandók. 21. Megfelel-e a »főzőkészülék termelő képessége« szerinti adóztatási mód átalában s különösen a kis üstfőzdék és mezőgazdaság követelményeinek ? 22. Nem volna-e a mezőgazdaság s különösen a marhatenyésztés követelményeinek az által elég téve, ha »a főzőkészülék termelő képessége« szerinti adóztatásnál a főzőkészülék termelő képessége átalában s minden kivétel nélkül 20 százalékkal leszállittatnék, s az illető pálinkafőzők még ezenkívül lisztes anyagok feldolgozása mellett, azon esetben, ha mezőgazdák, kik a pálinkafőzéssel csak azért foglalkoznak, hogy marhaállományuk fentartására moslékot nyerjenek, okt. vagy nov. havában kezdődő 6 havi időszakon belül további 20 százaléknyi szesznyeredék leengedésében részesíttessenek ? 23. Megfelel-e »a szabad egyezkedés« (megváltás) útján való adóztatás módja átalában s különösen a kis üstfőzdék és mezőgazdaság követelményeinek. 24. Nem volna-e a mezőgazdaság s különösen a marhatenyésztés érdekében kívánatos, hogy ezen adóztatási mód a 22. kerdőpontban foglalt feltételek alatt lisztes anyagokra is kiterjesztessék. 25. Nem volna-e czélszerű a különben is csak jobb módú üstfőzdék tulajdonosai által igénybe vett adómentes pálinkafőzés adómentes kedvezményét megszüntetni, és e helyett a kis üstfőzdék adóztatása tekintetében a 22. és 24. pontok alatt említett kedvezményeken túl további átalános adóleszállítást életbe léptetni. 26. »A szeszmérőgép jelzései« szerint való adóztatási mód, átalánosan vagy csak részben kötelező kiterjesztése esetében, nem volnának-e a sajtolt élesztőt készítő szeszfőzdék bizonyos , esetleg 20°/0-nyi szeszadópótlékkal terhelendők, s ha igen, mily feltételek alatt ? A kérdőpontok kiosztása után, az enquette tagjai közt szétosztatnak a birodalmi tanácsban képviselt országokban és a magyar korona országaiban az utolsó évtizedben működő szeszgyárak, fizetett adók, adóvisszatérítések szef. iránti statisztikai kimutatások — melyek közül egyik kimutatásból kiderül, hogy a magyar korona országai területén, valamint az osztrák örökös tartományokban 1860-tól 1867-ig a szeszadó bruttó jövedelem évfolyamonként a következő volt: Magyarországon Ausztriában 1860- ban 6.273.930, 7.935.859 1861- ben 5.076.231, 6.992.307 1862- ben 5.710.715, 8,124.484 1863- ban 5.679.460, 10.017.657 1864- ben 4.372.006, 9.854.638 1865- ben 6.849.938 8.585.603 1866-ban 6.127.093 7.202.687 1877-ben 4897.294. 6.257.026 forint. Korizmics László: Nem tartaná czélszerűnek, hogy a kérdések egyelőre érdemlegesen tárgyaltassanak, sokkal helyesebbnek vélné, ha az értekezlet tagjai tekintettel azon körülményre, hogy a tagok nagy része vidékről érkezett, s így hosszabb ideig ügyeitől távol nem maradhat, minél fogva a legnagyobb időmegkímélés szükséges, ma délután értekezletre gyűlnének össze, mely esetben azután holnap 11 órakor Budapesten a postapalotában az értekezletet folytatni, illetőleg a dolog érdemébe bocsátkozni lehetne. Tekintve azonban azt, hogy az első kérdés olyan, mely a tárgynak nagy általánoságban való vitatást megengedi, talán ma már lehetne ezen átmenni. Az értekezlet e javaslatot helyesléssel fogadta. Perer József bogáti földbirtokos szót emelve, mindenekelőtt szükségesnek tartaná, ha a jelen levő tagokra nézve tudni lehetne, vájjon az ipari vagy gazdasági szeszgyártás hívének vallják-e magukat. Az értekezlet magáévá tevényserer óhajtását, a tagok következőleg nyilatkoznak: Sponer Andor orsz. képviselő gyárt 26 hektoliter erjesztő űrrel, Máriássy Miklós körtvélyesi birtokos 40 hektoliter erjesztő űrrel, Pierer József földbirtokos 34 hliter erjesztő űrrel, Hazai Ernő 218 hektoliter erjesztő űrrel (gazdasági), Mandel Lipót 117 hektoliter erjesztő űrrel, Mandel Dezső nyírbátori szeszgyáros 120 hektoliter (gazdasági), Gottlieb Márton martonvásári szeszgyáros 200 hektoliter (ipari) Leipziger (ipari) havonkint 20,000 frt adóval, Leidenfrost László (gazdasági) Léván havonkint 3600 frt,Stern Ignácz (ipari) havonkint 25000 ft, Berzeviczy Pál, Berzevicze (gazdasági) 35 hektoliter erjesztő űrrel, Tauber Lajos, Arad 1200 hektoliter erjesztő űrrel (ipari) gr. Zselinszky orsz. képviselő 1. évben beszüntette, dr. Dumreicher Januseviczi (ipari, 600 hektoliter), Voith János 35 hektoliter, Kinczig János f. é. nem gyárt. Az értekezlet ezután tovább folytattatván: Leidenfrost László szólal fel. Kissé aggódva szól, mert nem tudja, hogy nem fogják-e idealizmussal vádolni, de ő azt hiszi, hogy ha nem lépünk legerélyesebben a magyar gazda védelmére, akkor nem remélhetjük jövőben boldogulásunkat; aggódik azért is, mert meg van győződve, hogy sokan fogják nyilatkozatában érdekeik sérelmét látni, de daczára ennek szigorú kötelességének tartja teljes szigorúsággal szólani a kérdéshez. Országszerte halljuk, hogy a gazdasági állapotokon segíteni kell; történt is sok e téren, — az állam a lótenyésztést igen magas fokra emelte, cultura mérnökség fölállítása által rendkívüli szolgálatokat tett, a szarvasmarha-tenyésztés emelésére a vidéki gazdasági egyesületek vállvetve működnek közre —, a törvényhozás az uzsoratörvényt behozni kész, — s igy egyengettebb a javulás minden irányban, — csakis a mezőgazdasági szeszipar az, mely teljesen el van hagyatva. Vannak az országban hatalmas szeszgyárak de ezek a követelményeknek meg nem felelnek, mert ezek már meglevő s forgalmi értékekkel biró anyagokat dolgoznak fel, holott támogatást csak oly gyártás érdemelne meg, mely forgalomra nem képes nyersanyagot, mint répa és burgonya, tesz forgalomképessé. Magyarország nagy gyáriparát egy oly egyénhez hasonlítja, kit úgy az állam, mint a közönség a többivel szemben különös védelemben részesít. Ha tehát azt akarjuk, hogy a magyar földmivelés felvirágozzék, akkor vigyük el a nagy központokban levő szeszgyárakat s tegyük át a pusztákra, az ő természetes helyükre. Ha tehát az előbb jelzett termelési irányt elfogadjuk, midőn ugyanis értékkel alig biró anyagból is értékeket állítunk elő, akkor az állam azon helyzetbe fog jönni, hogy 28 000.000 frt szaporítja az állami termelést. A kormány is sokkal biztosabban remélheti a mezőgazdasági ipartól jövedelmének növelését, mint a gyáripartól s azért első törekvésének kell lennie, hogy egyöntetű adózási alapot teremtsen, fogadja el a termés megadóztatását azon különbséggel, hogy oly gyárak, melyek nagy terjedelmű forgalomra képtelen nyersanyagokat dolgoznak fel a nagy iparral szemben előnyben részesíttessenek. De másrészt tekintettel kell lenni a gazda különleges viszonyaira is. A gazda nem létesíthet oly bureaukratikus berendezést, mint a nagy gyáros. A kis gyárosoknál továbbá hol a termelt nyersanyag mennyisége könnyen kitudható, elégségesnek tartaná, ha a megyei közigazgó bizottságokra bizatnék az ellenőrzés. Szükségesnek tartaná azt, ha a nagy gyárakban az állam külön ellenőrző tisztviselőt tartana. Összefoglalva tehát nézeteit, ki váltatosnak tartja: 1. Egyöntetű adóalap megteremtését a terményadó behozatala által; 2. a meglevő konkurrencziával szemben a gazdasági szeszgyárak előnyben részesítését; 3. a gazda különleges viszonyait tekintetbe véve a kis gyárak felügyeletének a megyei közigazgatási bizottságokra való ruházását; és végül 4. a nagy gyárak külön tisztviselők általi ellenőrzését. Leipziger Vilmos (nagygyáros)teljesen objectív akar maradni, s nem akar a Cicero pro domo suo” hibájába esni. Előtte szóló az iparszerű és mezőgazdasági szeszgyáros között vont párhuzamot. Nézete szerint mi még nem vagyunk Magyarországban annyira, hogy e két iparnak egymással küzdeni kellene, mert mindkettőnek megadható a tér, melyen egymásra való közös hatás nélkül működhetnek. Közgazdasági álláspontra helyezkedve, képtelenség volna azt állítani, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás előmozdítása nem elsőrangú kívánalom. Azonban egész határozottsággal kell kimondania, hogy a nagy gyáripar tétele, sőt virágzása épen oly közgazdasági kivánalom. Avagy nem magyar kukoricza-e az, melyet e gyárak feldolgoznak ? nem magyar marha-e, mely kihizlaltatik, hogy Bécs élelmezésére szolgáljon ? nem magyar munkások-e azok kiknek e gyárak foglalkozást és existencziát nyújtanak? S azért ő teljesen tárgyilagos álláspontra helyezkedik, és kimondja, hogy mindkettőnek egymás mellett s nem egymás rovására kell virágzania. Beszéljünk tehát teljes elfogulatlansággal, mert nem akkor fogunk győzni, ha egymás ellen győzedelmeskedünk, hanem ha az ország érdekeit tartjuk szem előtt. Sponer Andor (mezőgazdasági gyáros) helyesli előtte szóló nézeteit, s most csak átalánosságban jegyzi meg, hogy concedálja, miszerint Leidenfrost a mostani helyzet által hamis irányba jutott következtetéseiben, de ebből nem az következik, hogy a nagygyártás teljesen háttérbe szoríttassék, mert a kettő teljesen megfér egymás mellett. Mandel Lipót mezőgazdasági szeszgyáros megjegyzi, miszerint az előtte szólók nem ragaszkodtak a tulajdonképeni kérdéshez, mert arra, hogy milyen viszonyban van a kis gyártás a nagy gyártáshoz, válasz nem adatott. Hivatkozik a statisztikai adatokra, melyek határozottan jelezik, hogy a kis gyárak a nagyokkal szemben fenn nem állhatnak. Mivel a lefolyt két évtizedben közel 3000 kis szeszgyár ment tönkre, holott a nagyok emelkedtek úgy számban mint tertédelemben; kijelenti, hogy a jelen adóztatási viszonyok mellett kis gyárak fentartása lehetetlen. Kossutányi Tamás párhuzamba vonja a mezőgazdasági és ipari szeszgyárakat. A nagy ipar, nagy tőke, nagy intelligencia, olcsó termelési tényezők, mint tüzelőszer stb. segélyével olcsóbban állítja elő ugyanazon mennyiségű szeszt, mint a mezőgazdasági szeszgyáros; méltányos tehát, hogy az utóbbi az előbbivel szemben kedvezményben részesíttessék. Hogy mily nagy legyen e kedvezmény, azt átalánosságban csak úgy lehet kifejezni, miszerint határoztassék meg az oly módon, hogy a nagy gyáros 100 L. °/C szeszt épen olyan árban állítson elő, mint a mezőgazda. Részéről erősen hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági gyárak méltányos kedvezményben részesíttessenek, mert csak ez esetben tartja lehetőnek, hogy a mezőgazdaságba az orsz. gazd. egyesület jelszava »Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat« valóban behozható teend. Az eddigi törvény nem nyugodott helyes alapon mert az erjedési idő megszorítására vezetett, mi tömérdek nyersanyagveszteséggel járt. A mezőgazdasági szeszgyártás fellendülése különben a most észlelhető nagyobb mérvű kivándorlás egyik gátjául szolgálhatna, mert téli munkával látná el a földművelőt, ki épen ennek hiányában kénytelen magának új hazát keresni. Miután nézete szerint is a gyártás kétféle neméhez antagonismus nincsen, kölcsönös belátásnak kel bennünket vezérelnie arra, hogy egymás existentiáját ne nehezítsük. Stern Ignácz nagy szeszgyáros Leidenfrost azon álitása ellen kel ki, mintha a nagy gyáros által termelt trágya elveszne és nem fordíttatnék a föld javítására. Utal e tekintetben azon körülményre, hogy nagy szeszgyárából gr. Károlyi vasúton hordálja el a produkált trágyát, hogy a fóthi uradalom sivár homokját termékenynyé tegye. Azon állítás hogy az nem közgazdasági előny, hogy ha kukoriczából gyártnak szeszt, nem fogadhatja el, mert nem közönyös az közgazdasági szempontból, hogy 4 vagy 6 fztért adassék-e el a kukoricza metermázsája. Ungár Ignácz. Hibáztatja azokat, kik csak az adórendszert okozzák. A mezőgazdasági szeszgyártás hanyatlásánál épen oly fontos körülmény a gyártáshoz szükséges gépek beszerzése s a gyártási tökélyesített módok megismerése. Egy évtized alatt e téren óriási haladás történt, úgyhogy azoknak, akik azt figyelmen kívül hagyták, okvetlenül szenvedniük kellett. Kéri tehát, hogy az értekezlet e fontos körülményt ne tévessze el szem elől, vonja párhuzamba a többi tényezőkkel. Indítványozza különben, hogy szakaszszuk félbe az átalános vitát és a konferenczia után, midőn a kiosztott adatokat áttanulmányozhattuk, szóljunk a kérdéshez behatóbban. Ezen indítvány helyesléssel találkozván, elnök megköszöni a résztvevők szives türelmét s az ülést eloszlatja. * * * Ülés után Ludwig oszt. tanácsos bemutatott egy rendkívüli tökélylyel szerkesztett szeszmérő gépet ; délután a mezőgazdasági gyárosok 5 órakor a Köztelken, a nagy gyáriparosok pedig 7 órakor a Frohner szálloda egyik termében gyűltek össze, hogy a holnapi tárgyalás pontjait megbeszéljék.