A Hon, 1882. április (20. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-01 / 90. szám
90. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Sszerkesztési irodai Barátok-tere, Athtenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIKD&TftSEH szintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-építlet) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1882. Szombat, április 1. K kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési thijs Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt 5 hónapra............................ 6» 6 hónapra ..... 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.............................1 » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik, is, mind-mkor a hó első napjára számíttatok. Előfizetési felhívás is heti Előfizetési Ara : 1882-dik XX-dik évi folyamára. Egyhónapiba . . . . 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Félévre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivataliba (barátok-tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadóhivatala, Budapest, márczius 31. Nagy hajlandóság nyilvánul most világszerte arra, amit Leroy Beaulieu úgy fejez ki, hogy állami szoczializmus, vagyis a társadalmi bajoknak és feladatoknak állami eszközökkel való megoldása. Ami minket illet, nem számítjuk ezek közé a vasutaknak bizonyos korlátok között államivá tételét, mert némely vonalakon az államosítás a közérdeknek elkerülhetetlen tényezője. De az is bizonyos, hogy a vasutak államosításának is vannak árnyoldalai. Ilyenek, hogy nagy hivatalnoksereggel jár, s az, hogy vagy az állami pénzügyi érdekek uralkodnak a forgalmi érdekek rovására a tarifta megszabásában, vagy megfordítva a forgalom érdekében léteznek oly tariffa-leszállítások és foly oly tariffaküzdelem, mely az állam bevételeit csökkenti, hogy ne is beszéljünk azon nagy áldozatokról, melyekt a vasutakba fektetett tőke elégtelen jövedelmezőségében állnak. Mondjuk , reánk Leroy Beaulieu vádja még, e tekintetben, nem alkalmazható, mert csak a kényszerűségtől hajtva, csak a nélkülözhetetlen vonalakon vittük keresztül az államosítást vagy az állam hatályosabb befolyását nem csekély áldozatok árán. De tovább aligha mehetünk, veszély nélkül. És ha a vasutak államosítása terén korlátokat tart valamely állam, mint pl. eddig Ausztria, Németország és Magyarország e korlátokat meg tudta tartani, akkor nagy, fölösleges áldozatoktól tudja megkímélni az adózókat. De hogy milyen könnyen szem elől lehet téveszteni e korlátokat, azt épen Francziaország legújabb tapasztalatai bizonyítják. Ott is volt olyan időszak, mikor nemcsak helyi érdekű, de nagyforgalmú vasutakat is nyakra-főre állami biztosítás nélkül is építettek, most aztán bekövetkezett a vasutak csoportosításának és megvásárlásának időszaka, amikor még a helyi érdekű vasutakat is vásárolja össze az állam. Ennek aztán természetes következménye a költségvetés megterheltetése. Ez állami szoczializmust a Ferry és a Gambetta kabinet még tovább vitte, mert a közmunkák és közoktatás terén (az ingyen oktatással) óriási terheket vállalt az államra, melyeket eddig az érdekeltek viseltek. Sőt Gambetta programjában volt a munkások nyugdíjbiztosítása is, épen úgy, mint ahogy Bismarck tervében is kiváló helyet foglal ez el. Ez már a valódi állami szoczializmus, mely annál veszélyesebb, minél járatlanabb utakon halad és minél szélesebb tért akar felkarolni. Igaz, hogy nagy konczepczió az, melylyel Bismarck — ki e téren legtovább ment — előállott, mert a szegényebb osztályok adómentessé tétele, baleset elleni biztosítása és nyugdíjazása sok erkölcsi és anyagi érdeket érint. Úgy látszik azonban, hogy még a hatalmas Németország is visszariad az ezen tervvel járó áldozatoktól, mert a birodalom jövedelmeinek megfelelő emelésére a leghathatósabb eszközt, a dohánymonopóliumot sem akarja elfogadni, mely másfelől a hasonló ürügy alatt életbe léptetett vámemelések, főleg pedig az élelmi czikkek megvámolását, súlyos teherképen érzi úgy a szegény osztály, mint az ipar egy része Németországban. Ha tervének kivitelében Bismarck ily lényeges nehézségekbe ütközik, ezek miatt, még ha képes lenne is magát túltenni a parlamentáris követelményeken, kénytelen lesz azokról vagy lemondani, vagy azokat lényegesen módosítani. Amint hogy más téren — az egyházpolitikai kérdésekben — most merőben ellenkező irányban halad, mint amelyen tíz év előtt megindult. Ennél biztosabban experimentumnak mondható az, mit Bismarck most a közgazdasági téren tesz. Minket ezek a jelenségek két tekintetben kiválóan érdekelnek. Egyik az, hogy az általános áramlat, az állam által minden kérdést és érdeket felkaroltatni, nálunk is (bár különböző formában) érezteti magát és így jó lesz óvakodnunk annak könnyen hódolni, mert biz annak nagy és erős államok sem képesek megfelelni. A másik tekintet az, hogy ha megfordul Francziaország és Németország e téren, amint hogy az új franczia pénzügyminiszter meg kívánja fordítani a franczia politika ez irányát, midőn kimutatta, hogy Francziaországban 2 milliárd lappangó adósság és látszólag plussal záródó mérlegeiben deficit keletkezett a meggondolatlan költekezések miatt, és Bismarck nehézségei is szaporodnak, akkor a vámpolitika változásának, szabadabb irányának és a tőkeforgalomnak, a magániparra termékenyebb hatásának nézhetünk ebbe és ennek mi is hasznát fogjuk venni. Mindenekfelett pedig jó lesz a forgalom, a földmivelés és ipar terén is lehetőleg elkerülni, a már is mutatkozó állami soczializmust, mert ez a legterhesebb politika. — Ferencz József ő felsége viszontlátogatását Umbertó olasz királynál — a »Hat. ztg.« szerint — bizonytalan időre elhalasztották, minthogy az összejövetel helyét illetőleg még nem jött létre megegyezés. Ugyan e tárgyra vonatkozólag a »B. K.«-nak Bécsből ezeket írják: Az a mód, mellyel az olasz sajtó ő felségeik esetleges utazását az olasz királyi párral való összejövetelük helyét illetőleg tárgyalja, nehezen fogható fel. Ez utazásra nézve mindeddig még nem történt elhatározás, ha az azonban a jelen év folyamában bekövetkeznék, majdnem önkényt érthető, hogy az olasz udvarnak Rómában leendő meglátogatásáról szó se lehet, minthogy ez által épen az olasz kormánynak és Umberto királynak okoztatnék a legnagyobb zavar. A legalkalmasabb idő erre az utazásra minden esetre az lenne, amidőn az olasz királyi pár Monzában fog nyaralni, s az oda közel fekvő Milano is elegendő helyet nyújthatna az esetleges ünnepélyekre. A »Pesti Napló« ma a fogyasztási adórestituczió czímén reflektál a pénzügyminiszter beszédére, sokáig küzd az ellen (helyes érvekkel) hogy a restituczió közös ügy, mit senki sem állított, és rektifikálni akarja a pénzügyminisztert, midőn azt állítja, hogy az tévedett, midőn azt mondá, Ausztriától restituczió visszatérítése czimén 1881-ben 7.100,000 frtot kaptunk, mert valószínűleg csak 6.800,000 frtot kapott a pénzügyminiszter és tévedése onnan eredhetett, hogy számításon kívül hagyta a szeszadó viszszatérítésére a budget szerint minket terhelő 291.000 forintot. A dolog pedig úgy áll, hogy itt a »Napló« téved, mert a pénzügyminiszter által említett összeg már nettó összeg, azaz abból a szeszadórestitúczió czimén minket terhelő összeg már le van vonva, tehát azt másodszor is levonni és épen az előirányzat nem az elszámolás alapján, nem szabad. — Vladimir nagyherczeg Bécsben való tartózkodása alkalmából a prágai »Národni Listy« bécsi levelezője következőleg ir: Láttam Vladimir nagyherczeg nejét, midőn Bécsbe érkezvén, a vasúti kocsiból kiszállt, s feltűnően halavány arcza bizonyította, hogy valóban beteg. Nem lehet feltenni, hogy a nagyherczeg a bécsi udvar látogatására nejét ilyen beteg állapotban hozná magával és épen ezért biztosnak lehet venni, hogy a nagyherczeg Bécset csak útba ejtette, egy hosszabb utazásában a szelíd déli vidékekre. A czár testvérének látogatása a bécsi udvarnál tehát semmi politikai jelentőséggel nem bírhat. A ballplatzon jól ismerik az orosz viszonyokat és azért tudják, hogy jelenleg a czárnak Ausztriába való utazását előkészíteni felesleges dolog volna, mert a czár Ausztriához való barátsága úgyis ismeretes és az orosz közvéleményt hozzánk való utazásával megnyerni nem lehetne. S hogy Vladimir nagyherczeg politikai missiót nem közvetít, már onnét is kitünhetik, hogy ő a szláv áramlattal úszó czártestvére politikai elveinek nem követője. A képviselőhöz közgazdasági bizottsága ma d. u. 5 órakor Falk Miksa elnöklete alatt ülést tartott, melyben folytatta az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifájáról szólójavaslatot. A kormányt Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b. miniszterek és Matlekovics Sándor államtitkár képviselték. A bizottság részéről jelen voltak : Baross Gábor előadó, Hegedűs Sándor, Wieland Arthur, Korizmics László, György Endre, Széchenyi Pál gr. Bánffy Dániel b. Andrássy Tivadar gr. Kemény Kálmán b., Gaál Jenő. A XXXIV. osztály (fa és csont áruk) A 222. tételnél a legközönségesebb faárukra azon javaslat ellenében, hogy az 1 frt helyett a német vámtétel alkalmaztassák 1 frt 50 krban az a) pontra nézve a tétel megtartatik, szintúgy a b) és c) pontra. A 223 és 224 tételeknél nincs megjegyzés, nemkülönben a 225—226 és 227 tételeknél. A 228. tételnél (parafa) György Endre parafa táblákra 1 írt 50 krról 50 krra kívánja a vámot leszállíttatni. Matlekovics államtitkár a tétel fentartását kívánná azért, hogy a parafa behozatala megkönynyíttessék. Elfogadtatik. A 229. tételnél (játékszerek) Matlekovics államtitkár indítványára, valamint a csontárukra nézve is a tételek elfogadtatnak A XXXV. osztályból az üvegzsindely más tételbe tétetik át. A 231. és 232. tételeknél azon indítvány ellenében, hogy a vámtétel felemeltessék, Matlekovics államtitkár arra utal, hogy e czikkek behozatala apad és a vámtétel elegendő. Hasonló nézetet nyilvánít Baross Gábor. Korizmics sajnálja, hogy üveggyártásunk még nem versenyképes. Kemény Gábor b. miniszter konstatálja, hogy a magyar kormány javaslatára e tétel már jelentékenyen emeltetett, az előbbivel szemben s megjegyzi, hogy némely czikket már belföldön is gyártanak. György Endre azon nehézségekre utal, melyekkel az erdélyi üveghutáknak a romániai üvegiparnak adott kedvezmény miatt küzdeni kell. A tétel megtartatik, nemkülönben észrevétel nélkül elfogadja a bizottság a 233—238 tételeket. A 239. tételnél (zsebórák és zsebórákra való üvegek és optikai üvegek) azon indítvány ellenében, hogy a vám 50 írtról lejebb szállíttassék, Matlekovics államtitkár utal azon döntő szerepre, melyet e czikkeknél a kézi ügyesség játszik, mire a tétel elfogadtatik, nemkülönben a 240—243. tételek, valamint a XXXVI. osztályból (kőáruk) a 244—248. tételek. A XXXVII. osztálynál (agyagáruk) a 249— 254. tételek észrevétel nélkül elfogadtatnak, minthogy a tételek jobbára kötve vannak. A 250. tételnél (parczellán) azon ellenvetés ellenében, hogy e tételnek 7ártra emelése nem áll Magyarország érdekében, minthogy Magyarország e téren csak fogyasztó, Matlekovics államtitkár megjegyzi, hogy Ausztriának épen ott kell kedvezményt adni, ahol ezáltal a belföldi ipar nem szenved. E tétel mint a következő elfogadtatik. A XXXVIII. osztálynál (vas és vasáruk) élénk vita fejlődik. Matjakovics államtitkár azon javaslat ellenében, hogy a buezavas 1 frt 80 krra emeltessék 1 frt 60 krról — megjegyzi, hogy a többi tételnél aránylag már korábban magasabb volt a vámjaik nézete szerint a kellő arány megtartatott. A tétel úgymint a következő 259—261 tételek változatlanul hagyatnak. A 262. tételnél azon megjegyzés ellenében, hogy a jelentékeny bevitellel szemben a tétel nem elég magas a hazai ipar védelme érdekében, azt válaszolja Kemény K. miniszter, hogy az érdekelt iparosok óhajtását nem lehet mindig irányadónak venni. György Endre azon megjegyzése után, hogy itt a magyar érdek nem érintetik, a tétel elfogadtatik. A 263. tételnél (közönséges vas és aczéláruk) Baross Gábor arra utal, hogy a varrógépek alkatrészei mint ilyenek, olcsó vám mellett behozatván, itt összeállíttatnak, ez által a varrógépek megvámolása kijátszatik. K e m é ny b. miniszter megjegyzi, hogy ezen alkatrészek értéke igen csekély s ezeknél a munka esik vám alá. Matlekovics államtitkár a kérdés elvi oldalát emeli ki, mely valamennyi gépre nézve egyenlően oldandó meg, különben a részletezés igen nagy nehézséget okozna a vámhivataloknak. György Endre a varrógépek behozatalának megkönnyítését óhajtaná. A 263—270 tételek változatlanul elfogadtattak, nemkülönben a 271. és 272. tételek. Hasonlóképen elfogadtatnak a XXXIX. osztály 273—281. tételei. A XL. osztálynál (gépek, géprészek) felolvastatik a Clayton és Shuttleworth czég kérvénye, melyben azt kéri a czég, hogy oly gépeknél, hol 50 százaléknál több fa van alkalmazva (285. tétel), különösen a cséplőgépeknél a beviteli vám egy 3 fztos tétel alá foglaltassák össze. Baross javasolja, hogy a kérvény adassák ki a kormánynak, hogy e tételre nézve az osztrák kormánnyal érintkezésbe tegye magát. Sz apáry dr. miniszter megengedi, hogy itt a közgazdaság érdekei az iparéval összeütközésbe jönnek, de remélvén, hogy az erre vonatkozó szükségletet a belföldi ipar nemsokára fedezni fogja, a kérvényt elutasíttatni kívánja. Matlekovics államtitkár kimutatja, hogy az egyes alkatrészek után több vámot kellett fizetni, mint 3 frtot. Kovács László a cséplőgépekre nézve külön vámtétel megállapítását hozza javaslatba. Matlekovics államtitkár kimutatta, hogy a cséplőgépek után legrosszabb esetben 6 forintot, de valószínűleg 5 forintot kellene fizetni, ami nem igen sok. Kemény Gábor b. miniszter azon nehézségekre utal, melyekkel járna az, hogy a cséplőgépekre külön vámtétel állapíttassák meg, mire ezen indítvány függőben tartatik a kormány közelebbi nyilatkozatáig. Felhozatván még, hogy a hazai ipargyártásra vonatkozólag a nevezett cég kérvénye hátrányos lenne, Baross megjegyzi, hogy e tekintetben fontosabb a hazai mezőgazdaság érdeke mint az iparé. Széchenyi Pál gr. nem kívánna előnyt adni egyiknek a másik felett, egyébiránt elfogadja, hogy egységes tétel állíttassák be oly összegben, mint a gőzcséplőgépekre javasoltatok. Baross megjegyzi, hogy az édekeltek nézete szerint a 20 frtnyi vám teljes varrógépekre elegendő, de nem az, hogyha csak a gép felső része hozatik be. Matlekovics államtitkár máris magasnak tartja a tétel 20 frtra emelését. Kemény K. miniszter lehetőleg igazságos akarna lenni valamennyi érdekkel szemben, azonban nem óhajtaná vámemeléssel korlátolni a varrógépek keretét, minthogy az ipari segédeszköz. A 283. tételnél György Endre igen magasnak tartja a locomobilokre vetett vámot, minthogy ezek behozatalát lehetőleg elő kell segíteni. Matlekovics államtitkár a sárgaréz s másnemű érczek felhasználásával idokolja a tételt, melyek vámja különben is felemeltetett. E tételek elfogadtatnak, nemkülönben a XLI. osztály (kocsik és hajók) valamint a XLII. osztály (nemesfémek és érezpénz) szintúgy a XLIII. osztály (mű és hangszerek, órák) tételei a 316 tételig. Elfogadtatott továbbá a XLIV. osztály (konyhasó) a XLV. osztály (vegyészeti segédanyagok) XLVI osztály (vegyészeti áruk, gyógy-, festő- és illatszerek) Szintúgy a XLVII. osztály (gyertya, szappan.) A XLVIII. osztálynál (gyujtószerek) megjegyzi Kemény K. miniszter, hogy nálunk a legjobb gyufa készül és ez iparágat mostani tespedéséből alig lehetne vámmal felsegíteni. A XLIX. osztály (irodalmi és műtárgyak) valamint L. osztály (hulladékok) szintúgy a rongy- és papírgyártásra alkalmas hulladékok kivitelére vonatkozó kiviteli vámtarifa (II. rész) vita nélkül elfogadtatván, a tárgyalás véget ért. A függőben levő kérdésekre nézve a bizottság a kormány válaszát elvárja. Tüntetések a „Schulverein“ ellen. Mind nagyobb és sűrűbb hullámokat vet a mozgalom hazafias németjeink részéről a »"Schulverein« ellen, úgy hogy már állandó rovatot kell nyitnunk e mozgalom számára. Szives-örömest tesszük. A már közlötteken kivül még a következő tüntetésekről veszünk tudomást. Saág községbeli németajkú polgárok márcz. 29-én népgyűlést tartottak, azok egyhangúlag a következő határozatot hozták: Saág község németajkú lakosai a Berlinben székelő Allgemeine Deutsche Schulverein állításait, támadásait és hívatlan fellépését határozottan és mély megbotránkozással visszautasítják, és ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy őket senki sem igyekszik elnyomni, sőt inkább hálás szívvel fogadják azt a jótéteményt, hogy gyermekeiket az iskolában, a magyar nyelvre, mint kötelező tantárgyra oktatják, s bizalommal viseltetvén a magyar kormány iránt, kijelentik, hogy ők hű és megelégedett állampolgárok, és boldognak érzik magukat, hogy azok lehetnek. Kijelentik továbbá, hogy e határozatokat szabad akaratukból, önkényt hozták. A többire nézve, Saág község német ajkú lakosai csatlakoznak a temesvári német ajkú polgároknak ugyane czélból hozott határozatához. Klenkovics Lajos jegyzőt és Jung György községi bírót megbízzák, hogy e határozatukat a Szakálházán tartandó járási népgyűlésnek is hozzák tudomásul. Egyúttal felkérik ezen urakat, hogy ott az ő hazafiúi érzelmeiknek kifejezést adjanak. Végül egy szívvel-lélekkel kiáltják : Éljen a mi drága hazánk ! Éljen Magyarország! (Következnek az aláírások.) A móriczföldiek rezolucziója igy hangzik: »A berlini »Schulverein«-nak azon izgatásai, melyek szeretett hazánk , Magyarország németajkú lakói közt a legméltóbb átalános megütközést szülték, községünk szerény lakóit is arra késztette, hogy a köztünk és erre vonatkozó nézetüeknek, nyíltan s minden kényszertől vagy befolyástól menten, kifejezést adjunk. A magyarhoni testvérnépek békés együttlétét és életét megzavarni szándékozó gúnyröpirat megjelenése idejében fölismertük már annak nemtelen irányát és czélját, de, mint jó hazafiak és szeretett hazánknak hű gyermekei, méltóságunkon alulinak tartottuk az izgatási szándékot, egyébre mint teljes megvetésre méltatni. Jelenleg azonban, midőn összes délmagyarországi testvéreink osztoznak érzelmeinkben, midőn Délmagyarország összes németajkú lakosainak ajkai, a nevezett német Schulverein aljas törekvéseinek erélyes visszautasítását hangoztatják, mi is legszentebb kötelességünknek tartjuk úgy az egész világnak, mint, és különösen a Schulvereinnak tudomására adni, hogy a többször említett egylet szándékát elítéljük és hogy ennek pártfogására, mint Magyarban teljesen szabad polgárainak épenséggel, nincs szükségünk. Hazafias érzelmeink őszinteségének bizonyításául csak Magyarország szabadságharczára mutatunk viszsza, midőn a »névtelen hősök« soraiban a haza és nemzet jóvoltáért mi is és atyáink is harczoltak és vérüket ontották. Midőn azonban ezt itt fölhozni szükségesnek tartottuk, nem az öndicséret viszketege által vezettettük magunkat, hanem csupán csak azon szándék késztetett erre, hogy a hírhedt Schuivereinnak ezáltal is bebizonyítsuk, hogy mi az élvezett jogok folytán és kifogástalan szabadságunk teljes öntudatában — ámbár német nyelven beszélünk — oly valódi magyarok vagyunk, kik mindenkor készek legdrágább honukért, Magyarországért életüket és vérüket áldozni. Midőn tehát a mai népgyűlés alkalmával a Schulverein gyanúsításait honfiúi érzelmeink legélénkebb kifejezésével határozottan visszautasítjuk, büszkén nyilvánítjuk, hogy Magyarországon sem rabszolgák, sem páriák nem élnek, hanem csakis szabad polgárok, kik a magyar kormány nemes törekvését fölfogni és méltányolni képesek s kik szivbőllélekből kiáltják. Éljen édes hazánk, Magyarország! Éljen a magyar nemzet! Éljen a magyar kormány ! ____A HOM TÁRCZÁJA. Magyar művészek a nemzetközi műkiállitáson. Bécs, márcz. 31. A művész-ház környékén nehézkes terhes szekerek, rakva ládákkal, a melyek szobrokat, képeket rejtenek, pár lépéssel,tovább szorgos munkások, kik a díszes épület ujonan épült részeinek fülkéibe kiváló régi festők és szobrászok szobrait illesztgetik vagy a park virágágyait rendezik; benn az előcsarnokban perlekedő, mogorva kapus, ki még a kiállításban részt vevő művészek előtt is elzárja az utat s a futkározó szolgák, munkások egész hada — ilyen kép tárul előnkbe, ha a nemzetközi műkiállítás helyisége előtt megállunk. Mindenütt a legnagyobb zűrzavar, ma a kiállításnak előestéjén ; szó sincs arról, hogy a tárlat gazdagságáról kimerítő képet nyújthassak s azt is csak gróf Zichy Edmund, a kiállítási elnök kiváló és lekötelező szívességének köszönhetem, hogy egyes osztályokat futólag megtekinhettem s legalább a magyar kiállításról némileg tájékoztató leírást indítok útnak. Némely osztályok zárkózottsága annyira megy, hogy a kiállítók előtt sem nyitnak ajtót, sőt magát gr. Zichy Edmundot sem eresztették be a rendezkedés megtekintésére. A francziák pláne hágcsókat és munkásokat is Párisból hoztak magukkal, hogy a németek segítségét ne kellenek használniok s tárgyaikban a kiállítás ünnepies megnyitásáig csakis kizárólag franczia szemek gyönyörködhessenek, így legalább gondolják, nagyobb és teljesebb lesz a meglepetés. A magyar osztály ma már teljesen rendezve van s igen kellemes benyomást tesz a belépőre. Az osztrák, továbbá a svéd és norvég osztályok közt fogllal el egy első emeleti, felülről világított díszes kistermet. Kiválóbb művészeink gazdag anyagot nyuj tottak a magyar képzőművészeti társulatnak s tapin tatos rendezés mellett nem közönséges figyelmet kelthettünk volna, de, fájdalom, a rendezésnél oly vastag tévedések, mondhatnám, hibák fordultak elő, hogy kiállításunk értéke jóval megcsappant, sőt a műérték előtt ( ilyenek most nagy számmal vannak Bécsben) nem egy csípős megjegyzésre szolgáltatott alkalmat. A társulat igazgatója, kinek ismert erélyessége előtt különben kalapot emelünk, igen kevés tapintatot, de annál több szeszélyt mutatott, midőn Lotz Károly »Ménes«-ével a terem egyik falának jó részét a figyelmeztetések daczára is elfoglalta, sőt e kolosszális festmény mellett még Thán Mór »Hunyadi János «-ának is helyet juttatott, holott e különben sok buzgalommal festett kép épenséggel nem alkalmas arra, hogy ily előkelő társaságban a modern magyar művészet egyik képviselője gyanánt szerepeljen. — E két nagy kép aztán a kisebb festményeket s ezekkel az újabb magyar festők egész csoportját kiszorította, holott mindkettő igen szépen meghúzódhatott volna a földszinti nemzetközi kiállításban, bol Lotznak már két kiváló freskója kelt méltó érdeklődést. A helycsere különben is csak használt volna Lotz képének, melynek sem Benczúr szomszédsága, sem a terem szűk volta nem szolgáltak javára. A kiszorult képek közt találjuk Pállik Béla »Etetés«-ét, Spányi »Estszürkület«-ét, Temple »Férfi arczképé« t, Tölgyessi Arthur »Alföld«-jét s a kiváló tehetségű Mednyánszky »Est az erdőben« czimü festményét s ezeken kivül Feledi, Szoldatics, Weber, Molnár, Paczka és ifj. Storno Ferencz többékevésbé sikerült küldeményeit. A földszinti nemzetközi kiállításba szorult kiváló tehetségű tájfestőnk, Mészöly Géza vadászati képe is, melyet a művész Zichy Jenő gr. megbízásából készített, s mely nagyon megérdemelte volna, hogy fenn, jeleseink művei között foglaljon helyet. E nagyobb szabású képvadászatról visszatérő főúri társaságot ábrázol, üde, hangulatos tájkép keretében s egyike a művész kiválóbb alkotásainak. A tulajdonképi magyar osztály tárgyait különben nagyrészt már ismert magyar festmények képezik. Itt vannak: Munkácsy »Ujonczozási jelenete«, mely előtt ma a geniális svéd művész , Hellquist csodálkozva állott meg, s a »Műteremben« czímű vázlata ; Zichy Mihálytól »A bor hatalma«, Baditz »Angyalcsináló«-ja, Mészöly, Ligeti, egy pár régibb tájképe, Feszty Árpád »Golgothá«-ja, Paál László két múzeumi tájképe, Valentino finom színezésű »Nápolyi Mazzaroni«-ja, Pállik »Liba család«-ja, Wagner Sándor »Debreczeni ménes«-e, Telepy Károly egy kisebb csinos tájképe, továbbá Tempie-nek, Gyárfásnak, Ebnernek, Spányi Bélának és Vágó Pálnak a legutóbbi budapesti kiállításból előnyösen ismert képei. Benczúr Gyula »Bacchansnő«-je egészen uj ma. Nagy bravourral festett meztelen nőalak, baloldalán virággal, gyümölcscsel, lábainál kölykeit szoptató tigrissel s a háttérben két nevető satyrral. A rajz mesteri kézre valló korrektsége s a színezés gazdagsága, élénksége egyaránt figyelmet ébresztenek, s hosszabb megállapodásra csábítják a szemlélőt. Wagner Sándor, kiről egy ízben már azt terjesztették a gonosz nyelvek, hogy hűtlen lett hozzánk, szintén nálunk szerepel »Mazeppa«-jával. A Byron költeményéből ismert Mazeppát látjuk összeroskadt lovához kötözötten, amint távolból hollók közelednek osztakozni a gazdag zsákmányon. Mazeppa ideális férfialak s meztelen testén nemcsak nagy szeretettel, de egyúttal kiváló értelemmel is dolgozott a jeles művész, kinek újabb alkotásai, fájdalom csak ritkán jutnak el hozzánk. Böhm Pál »Tiszai halászok« czímű képet küldött. Ha nevét nem látjuk is, rögtön ráismertünk volna kezére. Gondos rajz, élénk, mondhatni, túlélénk színek, kimérten szabályos csoportosítás alkotják jellemző sajátságait. Szinte szeretnők, hogy a művész néha könnyelműebben dolgozzék, oly aprólékosságokig terjedő gondosságot találunk minden egyes részletben. Valentino »Haldokló czigány«-a Budapesten keresztül érkezett Bécsbe s pár napig látható is volt a műcsarnokban, de akkor Munkácsy epochális festménye absorbeálta az érdeklődést s Valentino képe jóformán megbeszélés tárgyát sem képezte. Pedig ez a kép, hiányai vaczára is megérdemli a figyelmet. A putriban égő gyertya s a felkelő napi kombinálásával érdekes problémát igyekszik megoldani s ha főalakjában, a haldokló öreg czigányban, nincs is elég rokonszenves vonás, mellékalakjai: a hegedülésbe elmélyedt czigány legény s az atyja felé szeretettel boruló fiatal leány igen rokonszenves és szerencsés alkotások. Kár, hogy a kép előtere kissé üres s hogy a körrajzok itt-ott nagyon is élesek. Spányi Béla »Sásszedő leány «-a, mely szintén a nemzetközi kiállításon szerepel először, az »Utolsó gólyá«-val együtt egyike a leghangulatosabb magyar tájképeknek. Különösen megnyerte a franczia festők tetszését, kik fiatal magyar társuknak nem közönséges jövőt jósolnak. Az egészen új képek közt találjuk még Náder »Olasz utczá«-ját s Vágó Pál igen jóhatású tanulmányfőjét. A magyar szobrászait egy mű : Strobl női arczképe képviseli. Ezek körülbelül a magyar kiállítás érdemesebb festményei. Az idegen osztályok áttekintése ma még a lehetetlenséggel határos. A kiállítás körülbelül 1800-ra menő képeinek legnagyobb részét, természetesen, az osztrák festők szolgáltatták, kik közül Makart (»Haldokló Kleoplatra«), Angel, Canon, Probst, Schindler, Russ, Ruben és Char- temont Hugo képei nagy feltűnést fognak kelteni. A svéd osztályból a geniális Hellquist emelkedik ki nagyszabású történeti képével, a hollandit Mesdag dominálja, míg a dán kiállításban Zacho és Christensen tájképei s Block Károly »Haldokló királya« követelnek maguknak elsőrendű helyet. A franczia, német és spanyol osztályok képei csak ma, a kiállítás megnyitásának napján lesznek láthatók, annyi azonban már kiszivárgott a közönség közé, hogy a legterjedelmesebb festményeket ezúttal a spanyolok szolgáltatták. Casado és Pradilla koloszszális képek által lesznek képviselve. Az olaszoksajátságos jele az idők változásának !) festményeikkel kevés elismerésre tarthatnak számot. Kiállításukban alig van olyan kép, mely előtt hosszasabban megállapodhatnánk. Az olasz osztály szemlélése valami sajátságos, nyugtalanító hatást gyakorol reánk. Erős, rikító színek összhang és nyugalom nélkül. Annál bámulatosabbak szoborműveik. Az olasz genie ezen a téren fényesen érvényesíti magát. Marsii apró szobrainál kedvesebb alkotásokat már nem is képzelhetünk. Ezek valóságos mesterművei a genreszobrászatnak. Az utczai gyerkócz, ki kezében kottát tart s jobb lábával a taktust veri, vagy az a másik kóczos hajú, mosdatlan kölyök, ki tüdejének egész erejével igyekszik újra föléleszteni az eldobott szivarvéget, az életből ritka művészi érzékkel vannak ellesve. Igen csinosak még Miazzi és Gemignani szoborművei, különösen ez utóbbinak »Paraszt fiu«-ja, ki üres kosara mellé telepszik s bevételeit számlálja. A kiállítás megnyitása holnap nagy ünnepiességek mellett megy véghez. Este, mint halljuk, az idegen művészek tiszteletére diszlakomát rendeznek. Minderről az értesítést megviszi majd a távíró, melylyel az egyszerű tudósító tolla, bármilyen gyors legyen is különben, nem versenyezhet. Szaba Tamás.