A Hon, 1882. április (20. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-20 / 108. szám
108. szám, 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőseihez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. lllKDMTJblünBK szintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaemn-épület) küldendők. Kiadó-luvatalt Barátok-tere, Atheraeum-épület nádszinLASIiv.cOlal ilsji Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hord reggeli és esti lapal együtt: ) hónapra .........a. ifi* * 3 hónapra .......... . i » S hónapra ......... . J1» » hl esti kiadás poe&i különküldéseért felül* fizetés negyedévenként........................ 1 » •.z előfizetés .z év folytán minden hónapban u.*g» fie/.dhető, de ennek bármely napját, történik, túlad.-akor a nó első napja ne számíttatok Budapest, ápril 19. Bécs, ápr. 18. A legújabb vámtárgyalások a már megállapított vámtarifának tételeiben nem igen fognak lényeges változtatásokat tenni. Amennyiben azonban vámpolitikánk legújabb fázisának következményeit némileg tovább fejlesztik és a differencziális vámok megteremtése által újabb eszközöket adnak a kormány kezébe a kikötők forgalmának kifejté- sére, fontosak azok. Annak ugyan, ha esetleg Dalmáczia élelmezésének bizonyos szűk korlátok közt megadatik az a kedvezmény, hogy vámmentes gabnát használhasson, vagy annak, hogy pl. a jutevám felemeltetik, ha egyszersmind gond lesz arra, hogy Magyarországon is alapíttassék juteszövőgyár, amire, mint tudjuk, komoly kilátásunk is van; vagy hogy talán a gyanta, arak és rkum vámja nemcsak pénzügyi érdekből, hanem a mi nemzetgazdasági érdekeinknek is megfelelő mértékben felemeltetik, vagy végül, ha a rizs is bevonatik a tengeri szállításban a differenciális vámok alá, mondjuk, annak igen nagy fontosságot nem tulajdonítunk, mert úgy vélekedünk, hogy e dolgokban a haszon és kár körülbelül kiegyenlíti egymást. Ennél már nagyobb fontossága van annak, hogy a monarchia két kikötője számára a differenciális vámok rendszere alkalmaztatik. Ez a védvámnak, sőt átalában a magas pénzügyi vámoknak annyiban kifolyása, amennyiben ezek a forgalom elé nehézségeket támasztanak és ez gyenge forgalmú kikötőkre nézve végzetes lehet. Ezt pedig ellensúlyozni kell. Amihez járult még az is, hogy Németországnak nemcsak vámpolitikája, hanem vasúti politikája is ellenünk irányul, amenynyiben az észak-német kikötők forgalmát monarchiánkkal a mi kikötőnk rovására előmozdítja. Természetesebb és helyesebb mértékét a differencziális vámoknak nem is látjuk másban, mint abban a vasúttarifai előnyben, melylyel más kikötők a monarchiával való forgalomban a mi kikötőinkkel szemben bíznak, különösen amennyiben ezt vasúti tarifták által épen a távolság különbözőségénél fogva, amennyiben itt épen a nagyobb távolságnál lehet nagyobb kedvezményeket adni, kiegyenlíteni nem lehet. Ez az illető czikkekre nézve speciális számítás dolga, amibe most bocsátkozni nem szándékozunk. Csak azt emeljük ki, hogy ezen határon túlmenni nem kell, nehogy a vámok pénzügyi eredménye kockáztassék. Az a hír, hogy a tengeri forgalommal szemben némely czikkekre nézve kedvezményes vámokat akarunk alkalmazni, tudvalevőleg nálunk tájékozatlanságból eredőleg némi bizalmatlansággal, a külföldön pedig reszenzussal fogadtatott. A brémai és hamburgi kereskedők annyira mentek, hogy fölszóllták Bismarckot, lépjen föl a nálunk tervezett differencziális vámok ellen. Van azonban okunk hinni, hogy Bismarck ezt tenni nem fogja, nem azért, mert nincs rá jogalapja. Hiszen a mi kedvezményes vámjaink csak akkor lennének sértés Németország érdekei ellen, ha azt részünkről nem egyenlően alkalmaznék. Ha majd az amsterdami hajó előnyösnek fogja találni Triesztbe vagy Fiuméba 1000 tonna kávét szállítani, mert 30—40 ezer forintot nyer meg a vámon, megteheti ezt ugyanily módon a brémai és hamburgi kereskedő is, vagy ha nem teszi, ha előnyösebbnek fogja akkor is, a direkt szárazi szállítást találni, ez csak azt teszi, hogy eddig igazolatlan előnyben részesült. Nálunk, mint említettük, vagy bizalmatlansággal fogadták a differenciális vámokat vagy nem tulajdonítottak azoknak fontosságot , pedig azért, mert Trieszt forgalma, főleg a tengeri behozatalban, sokszorosan felülmúlja Fiuméjét, és így a vámkedvezmények fokozottabb mértékben válnak annak javára. Ezt nem vonja senki kétségbe. Csakhogy az a kérdés, mennyiben változik a helyzet e tekintetben Fiume rovására? Hátrányára semmi esetre sem, mert akár van, akár nincs vámkedvezmény, egyenlő bánásmódban részesül a két kikötő. Az előny Fiuméra nézve a differencziális vámok mellett abban rejlik, hogy a behozatal csupán ez okból nem fog ugyan jobban előmozdíttatni Fiume, mint Trieszt felé, de jobban, mint minden más irányban. És ez a fontos, mert mindenek felett a behozatalt kell Fiuménak biztosítni, ha azt akarjuk, hogy kivitele is állandó és olcsó legyen. Csak ha mindig van rakománya a hajónak, akkor érhető el az a jó. Ami pedig Trieszt régi összeköttetéseinek előnyét illeti, azt nem erőszakkal, hanem csak hasonló erőfeszítéssel és a viteldíjaknak hajón és vas után megfelelő kombinácziójával; végül és mindenekfelett kereskedelmi élelmességgel és hitelképességgel lehet ellensúlyozni, illetőleg elérni. De ezeket a tényezőket vámpolitikával nem fogjuk megteremteni. Ne várjunk ettől egyebet és többet, mint amit természetéből folyólag lehet várni, de egyszersmind, hogy ha ezt mind elértük általa, ne hanyagoljuk el a többi tényezőket sem. — A horvát tartománygy ülésben tegnap és ma élénk s egyúttal ellenséges indulatu tárgyalás folyt Fiuméra vonatkozólag. A horvátok megválaszták ugyan a regnikoláris bizottságot, de már előre kimondják és elhatározzák,hogy Fiume Horvátországhoz tartozik, így aztán kár is volt a horvát kormány képviselőjének, Zsivkovics bárónak még azon kijelentést tenni, hogy a regnikoláris biz. tagjainak nem szükséges semmi utasítást adni,mert — úgymond — mindenkiben van annyi hazafiság, hogy tudja mikép kelljen e kérdésben eljárnia. — Még nevezetesebb ennél Zsivkovics azon kijelentése, hogy a horvát kormány magára a tartománygyűlésre bízza, hogy úgy járjon el, amint legjobbnak látja! Sajátságos »álláspont« ez egy kormány részéről, melynek vezetnie kellene a »parlamentet« nem pedig magát ez által vezettetnie. A horvát kormány oda dobja a gyeplőt a tartománygyűlésnek, — »csináljatok a fiumei kérdéssel, a mit tetszik«, — a kormánynak jó lesz, akármit tesztek.« Átalában igen épületes dolgok történnek Zágrábban. A közelebb lefolyt budgetvita alatt éktelen és példátlan korcsmai jelenetek folytak. A kétféle ellenzék emberei ocsmány szidalmakkal illették Magyarországot, lázítottak ellene in optima forma, s a kormánypárti emberek közül egyet kivéve nem akadt senki, aki megfelelt volna mindezekre. Mintha bizonyos kárörömmel s benső elégtétellel hallották volna a legképtelenebb kifakadásokat. Most meg, hogy a fiumei ügy kerül napirendre, kompromisszum jön létre az »ellenséges« horvát pártok között — Magyarország ellen. Zsivkovics báró pedig mindezekre azt mondja, hogy »jól van ez így.« A napokban hire járt, hogy a báró állása meg van ingatva, úgy látszik az élelmes Zsivkovics most kapva kap az alkalmon , hogy állását megerősítse (a horvátok előtt) a fiumei ügyben elfoglalt »álláspontjával.« Elég az hozzá, hogy a fiumei kérdés megoldása tömérdek nehézségnek néz elébe, de le fogjuk azokat küzdeni, akár mibe kerül. A monarchia február havi forgalmáról most közzétett kimutatás szerint a behozatal e hóban rendkívül nagy mértékben emelkedett, éspedig azon áruknál, amelyeknek vámtétele fel fog emeltetni. Összehasonlítás kedvéért párhuzamba állítjuk az 1881—82. évi behozatalt. — Ujabb lázadási és lázitási kisérletekről tesz jelentést a »P. Lt.« levelezője Mosztárból. E forrás tudatja, hogy Mosztárba érkezett hírek szerint a moszkvai szláv segélybizottság és a nándorfehérvári nagy szerb izgató bizottmány ügynökei, a múlt héten Montenegróból a Bokka déli részeibe hatoltak s különösen Braica, Maina s Pobori területét igyekeztek a lázadásra birni. Szemrehányást tettek a lakosságnak, hogy a krivosczieieket magukra hagyta, s felszólták őket, hogy a szorongatott testvéreknek segélyekre siessenek. A lakosság egy része még ingadozik, a másik rész fellázadt. A Braica vidékiek fegyvert ragadtak, a csendőrökre lőttek, elvágták a távirdai huzalokat és montenegrói területen át a felkelőkhöz csatlakoztak. Kattaró felől, a San Giovani erődre lőttek és a golyók a kattarói tengerpartig hatoltak. Az intézkedések megtérettek a mozgalom megfékezésére. E hír is mutatja, mily roppant sziszifusi munka a délszláv lázadás leverése. Egy-két helyen leverik csapataink s hivatalosan is nagyjából levertnek mondatik a lázadás s íme, mikor a végét várnák a lázadásnak, ismét felüti fejét máshol. Szerencsére azonban ez ujabb mozgolódás régen kissikerünek látszik s ez ugyan nem lesz képes ismét talpra állítani a lázadásnak immár veszett ügyét. — A közös hadügyminisztérium legújabb kimutatása a sebesültekről a következő : A trieszti helyőrségi kórházban: a 14. gy. e.-től Májer Konrád tizedes (s. s.), a 43. gy. e.-től Avramesku György gyalogos (s. s.), az 1. császárvadász zászlóaljtól Löffelmann Károly vadász (s. s.), a 24 vadász zászlóaljtól Wach Ferencz (s. s.), Masa Antal (s. s.), Flaska Ferencz (k. s.) vadászok ; a 4. vártüzérségi ütegtől Koller Ferencz altüzér (s. s.) — A szerajevói helyőrségi kórházban: a 77. gy. e.-től Holovey András (k. s.) és Spanczak János gyalogosok (k. s.) — A mosztári helyőrségi kórházban: A 34. vadász zászlóaljtól Pichl Antal vadász, (s. s.) — A Brood melletti csapatkórházban: Az 51. gy. e.-től Vanicsek József gyalogos, (k. s.) — A gorazdai csapatkórházban: A 62. gy. e.-től Nagy Lajos tizedes (s. s.), Kócs Lajos gyalogos (s. s.) ; a 14. v. zászlóaljtól: Witek János (s. s.), Zawadil Venczel (s. s.) és Mensch Ferencz (s. s.) vadászok. — A szoláczi csapatkórházban: A 11. gy. e.-től Dlouhy Jakab gyalogos (k. 8.) — A kasztelnnovoi csapatkórházban: Az 1. császárvadász zászlóaljtól: Lob Ede vadász (k. s.), a 10 cs. v. zászlóaljtól Jager Antal vadász (k. s.), a 2. mérnökezredtől Sendl János tiszti szolga (s. s.) — A nevezsnyei tábori kórházban: A 34. v. zászlóaljtól : Scharf Ferencz vadász, (s. s.) — A delegáczionális tárgyalások élénk eszmecseréket tüntetnek föl, melyek, ugy látszik nemcsak az átalános politikára, az okkupáczióra, a lázadás leverésére s a megszállt területen való rendezkedésre, hanem a rendkívüli hitel egyes tételeire, illetőleg a költségvetés lényeges törléseire is kiterjednek, legalább azt jelentik ma Bécsből, hogy pártunk tagjai a négyes albizottságban e tekintetben indítványokat is fognak tenni, melyeket az albizottság valószínűleg el is fogadana. A magyar deleg. albizottságában tegnap tett nyilatkozatok között figyelemre legméltóbb Kálnoky külügyminiszter beszéde. Vannak, kik a miniszter nyilatkozatának egyik passusában az annekszó első, hivatalos kilátásba helyezését tekintik. E passus igy hangzik: »Egyetlen indok sem szűnt meg azok közül, amelyek a tartományok átvételére késztettek; ennélfogva a kormánynak nincs oka a végczélra nézve szándékait megváltoztatni. E czél, úgy mint előbb, jövőre is csak az lehet, hogy a tartományokat, melyekért oly nagy áldozatokat hoztunk, mind szorosabbra vonjuk magunkhoz és meggyőzzük a lakosságot arról, hogy anyagi és erkölcsi felvirágzását csak az Ausztria-Magyarországhoz való csatlakozás által érheti el és fogja is elérni. Nem akarunk disputát kezdeni a felett, hogy e sorokban ki van-e mondva az annexió ; röviden csak azt jegyezzük meg, hogy a miniszter beszédének egész szövegéből és összefüggéséből meg lehetne cáfolni az ilyen állítást. Nyers kávé Bors . . Piment Ingber. . Szekfüszeg Apró szőlő Mandula . Thea . . Pótkávé . Champagnei Ásványolaj Nyerspamut fonal Talpbőr . Nyers vas Fehér keményítő Gazdasági gépek Varró gépek . 1881 1882 növekedés métermázsa 27,515 213,173 185,658 672 1,321 649 230 534 295 77 163 86 38 139 101 3,470 17,382 13,912 582 1,357 775 347 4,131 3,784 1,097 1,533 436 194 1,957 1,763 103,766 144,357 40,591 6,851 13,744 6,893 1,711 4,924 3,213 18,633 51,850 33,220 975 1,593 618 1,833 7,550 5,717 693 1,555 862 A HON TÁRCZÁJA. Tudósok harcza. Regény. Irta: P. Szathmáry Károly. I-ső KÖTET. 4 . Ez nekünk szólott Petki öcsém! — mondja Kemény János. — Ne félj kijut a többieknek is. »Az iszonyú vagyon és emberirtó háború — folytatja Geleji dörgő hangon, zabarai pusztává tette Európa virágos kertjét, ha nem is egyaránt dúl, rabol, rombol mindenik fél, és hasztalan kiáltja a jobb érzésű emberséget, igazságot követelő erkölcs és tudomány : »Ti kik annyit romboltatok, építsetek is, kövessétek azt, ha titeket földi helytartóivá emelt s ki csak azért rombolt, hogy építsen ; azért gyomlál hogy vessen.* — Hobo ! — súgja Haller — paulo máj óra canamus!.......A predicatiónak itt ott vége lesz; immár ő nagyságán a fejedelmen van a sor. »Boldogult fejedelmünk Bethlen Gábor is har■ ezolt szent vallásunk és szabadságunk igazságos ügyéért , de még rendben tartott hadai szabadságot és békeséget, boldogságot, bőséget szereztek a feldúlva talált országnak; építő kezét Erdélyországnak minden vára, városa és anyaszentegyháza nyilván hirdeti ....... »Az iskolákat mindenütt megépitő, gazdag adományokkal látta el; a tudományt szomjúhozó ifjakat * A híres tanár Commán János felkiáltása a 16 éves háboru vége felé. csoportban küldé ki felső országokra, sőt, hogy ez a pénz se folyjon ki, később maga alapított itt egy virágzó collegiumot s ebbe behozta külső országról a tudományt; hírneves professorait 1000 tallérral fizette és a maga fejedelmi asztaláról táplálta....... sőt ha Isten ő szent felségének tetszett volna életét csak néhány évig nyújtani, a fehérvári collegium és anyaszentegyház, melynek bárcsak egyik tornyát fejezhette be, világnak hirdetné az ő jámborságát és nemzetiségünk dicsőségét.« Rákóczy György újból köhintett s nagy bajuszát vonta meg , gyanítva, hogy hátul a kövérebbik; de Geleji uram nem ismert irgalmat. »Ellenben mióta a kegyes, nagy fejedelem meghalt, nem előre, hanem hátrafelé megyünk; nem a »Bak«, hanem a »Rák« jegybe érkeztünk. Az építés nemes munkája félbeszakadt; anyaszentegyházunk egyik tornya fölépitetlen maradt; a tudós professorok nagyrésze elzüllött; és ámbátor az ország adója tetemesen emelkedett és a szabadkereskedés akadályaival annak több, mint fele jövedelme a kincstárba foly; a kegyesen hagyományozott summák is elvonulnak kegyes czéljaiktól; a Bethlenianum collegium romjaiban hever; az urfiak külön aulicum collegiumban neveltetnek s a szegény tanulók a planumba vett palota helyett, ahol forma félszerekben nyomorognak. Pedig az irás maga mondja, hogy nem elég kegyesen mellünket verve azt mondani,hogy Uram Uram, — hanem azok az igazak, kik az Úr parancsolatait megtartják és jámborul cselekesznek« ! Ez már több volt az elégnél. A fejedelem, oly véres lett, mint az a »Rák«, melyre erős szójátékkal a főpap a fejedelem nevére czélzott s helyében erősen kezdett fészkelődni; ellenben a fejedelem aszszony igaz bűnbánattal ült helyén, szemeit kegyesen az ülőhelyét boritó török szőnyegen nyugtatva. Most már úgy látszik, hogy a püspök is elégtette a mondottakat s következett a beszédének kiengesztelő része, melyben tanácsolta, hogy hívei az elsőtől az utolsóig tegyék sziveikre kezeiket; ismerjék el bűneiknek rútságát s szabják magokat Isten törvényeihez ; ígérve, hogy Isten az ő kimeríthetetlen irgalmából megbocsátja vétkeiket, ha az igaz útra térnek, ha őt lélekben és igaz tettekben imádják. Ezután a hevességéből már mélyre szállott hang lassanként a megdöbbent lélek fohászkodásába ment át, melyben önmaga hibáját is bevallva, az isten irgalmát hívja föl. E berekesztő imára az egyház egész közönsége fölkelt. Ilyen papok kellenének nekünk is — mondja öcscséhez Mikes Benedek. — Ugyebár, de van is annak látszatja, feleli öcscse. Ima után még egyszer megrendült az áhitatos ének s a hívek megfordított sorban, mint ahogy bejöttek, elhagyják az egyházat. — A püspök ma igen erős volt — mondja kimenőben a fejedelem. — De igazságos! feleli Lorántffy Zsuzsánna, kegyelmednek rajta kell lenni, hogy a collegium pénze kiadassák és hasonló szégyen a fejedelmi széket ne érje. Én holnap hintó lovaimat a schola építéséhez rendelem. — Legyen meg az Ur akaratja! mondja a fejedelem. És másnap bármily nehezen is esett fejvakaró Kassai István uramnak, a 74000 tallért ki kellett fizetnie s a fejedelmi jogat, — mint a krónikák följegyezték, csakugyan ott hordta a homokot a főiskola építésénél. Ilyen volt Geleji Katona István, Erdély akkori püspöke. Az utolsó vizsga A legszebb olasz renaissance, de már némileg a bárokra hajló modorban épült — ugyancsak olasz művészek által — Bethlen Gábor fejedelmi palotája. Díszesen boltozott folyosók futották körül a hosszas négyszögű udvart, kettőzött római márvány oszlopokkal, vörös márvány lépcsők és folyosókkal. Művészei a híres Borghese palotát, Lunghy mesterművét vehették mintául. Az anyagot bőven adták hozzá Erdély és Magyarország kőbányái; a vörösvágási márvány, mely a vajdahunyadi várban már szerepelt, a Dunán, Tiszán és Maroson szállítva eljutott ide is. A dárdás palotaőröktől vagy mint nevezni szokták, palotásoktól őrizett öblös főkapuval szemben, kétoldalt ferdén fölkanyarodó főlépcső vezetett föl a külső főpalotára, melynek tágas, kettős ajtaja fölött vörös márványból újra Bethlen czimere ékeskedett. E főbejárattól jobbra, a fejedelmi termek hoszszu sora nyílt meg, balra pedig az »asszonyok háza;amíg az utcza felőli rész a könyvtárnak, gyűjteményeknek és főtiszteknek volt fölhagyva; a földszintet az őrség, férfi-cselédség, konyhák stb. foglalták el. A barczi és politikai műveken kívül, a szépet is szerető fejedelem azért választa lakásul a palota eme hátsó részét, mert körives ablakai és hosszú oszlopos erkélyi folyosói alatt kedvencz virágos kertei terültek el s gyönyörű kilátás nyílt a Maros felé s Erdély legmagasabb havasaira. A nem egészen kedvező hangulatú templomozás után, ide vonult be a díszes fejedelmi kiséret, az udvari tanodához tartozó ifjak s végül a Bethlen collegium növendékei, vagy mint a városiak nevezték Bisterfeld uram »fekete juhai.« Geleji Katona István uram, most már közvetlenül a fejedelem után lépegetett s igen nyájasan beszélt a napi dolgokról ő nagyságával, mintha nem is ő lett volna az, ki ott benn az Ur házában a keserű igazságokat elmennydörögte. — Kegyelmed ugyan jól megmosdata mindnyájunkat — mondáa fejedelem. — Mi papok Isten nevében beszélünk a kathedrában; s az orvosságot ha keserű is bevesszük nagyságos uram. — No az a Rák meg a Bak elmaradhatott volna ; papok nem értenek a politikához. — Igaz nagyságos uram ; de a levét mindnyájan s keservesen isszuk meg. — Mi az anyaszentegyház férfiai, csak a békét és annak műveit kell, hogy praedikáljuk; s jobban örülünk, ha collegiumaink épülnek, mintha váraink sokasodnak. — Meg lesz az is püspök uram. A schola pénzét, bármi nehezünkre essék, megadatjuk kegyelmed kezéhez ; az jószágokat szintén. Hiszen Enyed úgy is oda jövedelmez. — A tokaji szőlő helyett, majd a méz és bárány dézsmából adatunk a collegiumnak; a mi a gyémántos medáliát illeti, köszönheti kegyelmed, hogy eltettük Brandenburgi Kata orra elől, azt meg csak nem tehetjük, hogy Bisterfeld uram fekete süvegére tűzzük. — Nem nagyságos uram; jó helyütt marad az nagyságodnál; s én csak áldom az urat, ki nagyságod akaratát ez elhatározásra vezette. — Az udvari schola, melyet kegyelmed neheztel a mai nappal önként megszűnik. — Az Ur adjon örömet nagyságodnak gyermekeiben ; hiszem is, hogy kivált Zsigmond urfiban nagy örömét éri nagyságod. — Én bízom Györgyben is; csak tüzesebb vér; ki kell magát forrnia. E beszéd alatt mindnyájan a külső palota ajtajához értek, melyet huszárosan öltözött csatlósok nyitottak meg. A csaknem templomszerü palota, vagy mint ma neveznek, terem, hosszas négyszöget képezett, pompás körnvü boltokkal és szintén kettőzött vörös márvány oszlopokkal — mely szin az építtetőnek annyira kedvencze volt, hogy végrendeletileg meghagyta udvari gyászát a színben tartani meg — az oszlopok jóni kapitáljai fehér olasz márványból készültek s az egész mennyezet díszes tölgy koczkákkal volt kirakva. Akkoriban alig lehetett szebb terem a két magyar hazában. (Folytatjuk.) Egyesületek. — A philologiai társaság ma d. u. .56. az Akadémia egyik földszintes termében, Thewrewk Emil elnöklete alatt ülést tartott. A napirenden négy felolvasás volt. Az első volt Fináczy Ernőtől, a római költőnőkről. Az értekezés külön külön sorolja fel a specziálisan római, s a gyarmatokon élt költőnőket. Érdekes ez értekezésben, hogy Augusztus császár idejéből csak egyetlen egy nőköltőnek emléke maradt fenn, bár nem igen hihető, hogy a fényes korban több római költőnő ne lett volna. — Heinrich Gusztáv az »Elfrida« tragédiákról írott értekezéséből olvasott fel egy részt, azt mely Bartuch Elfridáját ismerteti s Dugonics András »Kun Lászlójá«-ról is megemlékezett, mint olyanról, mely a Bertuch-féle Elfridának szabad átdolgozása. Az egész értekezés a lőcsei főreáliskola »Album«-ában fog megjelenni. — György Lajos Theokritoszból, Gergely Károly Anakreonból mutattak be sikerült fordításokat. Végül Csengeri Jánostól olvastak fel egy értekezést, a görög rhetorika ókori irodalmáról. A felolvasások után zárt választmányi ülés volt. — A m. kir. természettudományi társulat ma délután az akadémia termében Szily Kálmán elnöklete alatt szakülést tartott. (ülnök az ülést megnyitván, sajnálattal tudatja, hogy dr. Laufenauer Károly betegsége miatt mára bejelentett felolvasását nem tarthatja meg. A felolvasó asztalhoz Franzenau Ágoston lépett először, ki dr. Krenner József helyett előadja az Erdélyben Mózes és Gyulatelke között ez év február 3-án hullott meteorkövekre az eddig ismertté vált adatokat. Bemutat egy ezután Mocstól délkeletre 65 cmf, mélységben talált 35,700 gramm súlyú legnagyobb darabot, melyet a nemzeti múzeum csere utján szerzett meg az erdélyi múzeumtól. — Desz Sándor a kukoricza rendellenes képződéséről tartott előadást s leggyakoribb rendellenes képződésnek azt tartja, midőn nővirágok fejlődnek a szár hegyén levő virágzatban s szemet hoznak; ellenben a csutkán hímvirágok fejlődnek a nővirágok helyett s igy termés nem fejlődik. Ritkábban előforduló esetnek tartja a szár elágazását, midőn ezek végén fordulnak elő a torzsavirágzatok. Ily szárat mutat be Ungmegyéből, melyet ott Nagy-Gerőcz helységben Szaplonczay ref. lelkész földjén talált. A Zea Mays leveleinek fehér csikoltsága észleltetett a múlt nyáron az itteni füvészkertben. Mutat be még Zea cryptospermát, rejtett magvú kukoriczát, melyet Bonafous-sal önálló fajnak tart, mert lényegesen eltér a Zea Maystól, melynek őséül tartotta azt A. de St. Hilaire. Ezen fajt, mely Dél-Amerikában vadon fordul elő, termelik is ott, bár termelése, mivel a magok a pelyvákból nehezen válnak ki, fáradságos. A szűkülés után választmányi ülés tartatott, melyen folyó ügyek intéztettek el s 27 új tag jelentetett be, miáltal a tagok száma jelenleg 5519, kik között 118 alapitó. — A gazdák köréből. A kör igazgatósága ma délután 6 órakor Somssich Pál elnöklete alatt rövid ülést tartott, melyen Virák János szliácsi gépésznek az általa feltalált szalmazáró szerkezetnek gőzcséplőgépek számára nagyban előállítása czéljából a kör támogatását és pártfogolását kérő felterjesztése tárgyaltatott; továbbá Horner István budapesti mechanikusnak az általa feltalált magyar rendszerű telephonok gyakorlati kipróbáltatása iránt beterjesztett kérvénye intéztetett el, melyek az országos gazdasági egyesülethez elintézés végett áttétetni határoztattak. Ezután felolvastatott Fehér Miklósnak a körhöz intézett meghivója, melyben a magyar államvasutak gépgyárában készült gőzmozdony és cséplőgéppel, valamint egy, Dániából érkezett szalmakötél készítő géppel eszközlendő kísérlethez és próbához a kör tagjait meghívja. A próbacséplés és kísérletek f. hó 22-én és 24-én délután fél 5-től fél 7-ig a m. államvasutak gépgyárában (kőbányai út) fognak megtartatni. Végül új tagokat felvetettek: Kvassay Jenő ajánlatára dr. Flock-Reyhersberg Henrik; Fröhlich Gusztáv ajánlatára Burchard Conrad, a pesti hengermalom vezérigazgatója; Darányi Ignécz ajánlatára Darányi Béla jószágigazgató. Ezzel az ülés véget ért. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. — ápr. 19. A kőbányai elöljáró és a terézvárosi kör.jegyző választása titkos szavazással már d. u. 3 órakor megkezdetett. A napirend többi ügyeinek tárgyalása 4 órakor vette kezdetét. Elnöklő Ráth K. főpolgármester kijelenti, hogy Schuszter János biz. tag elhalálozott. A gyászoló családnak részvétirat küldetik, s ahatósági bizottság a haláleset fölötti fájdalmátkönyvileg fejezi ki. Helyébe a VIII. kerületben legtöbb szavazatot nyert póttag Kleiner Herman lép. Hirsch Mihály biz. tag lemondott, helyére Kern János értékképviselő hivatik be. Bejelentetett még az, hogy Auspitz Róbert biz. tag Rémire,Hirschl József pedig Hüvögre magyarossták nevüket, mit a közgyűlés éljenzéssel vett tudomásul. Ezután elfogadták a budai kőporbánya s a kőbányai sertéslerakóhelyek bérbeadása iránt tartott árverések eredményeit, s a váczi körút és Clotildutcza sarkán levő telket Tirnóczy Gusztávnak adták bérbe. Viola tanácsnok előterjesztő a gyámpénztári kezelési szabályzatra a miniszter által tett észrevételeket s az azon észrevételek alapján a tanács által javaslatba hozott módosításokat. Érdekes intermezzo volt a 2-dik pont előadásánál. A tanács a szokás és törvény szerint felsorolta a szabályban név szerint azon pénzintézeteket, ahová a gyámpénztári pénzek elhelyezhetők. Miután a törvény szerint ezen intézeteket a törvényhatósági közgyűlés név szerinti szavazás mellett jelöli ki, elnök elrendelni akará a név szerinti szavazást. Országh Sándor erre azt indítványozza, hogy a szabályból a pénzintézetek felsorolása hagyassák ki, mert oly virágzó városnál, mint Budapest, rövid idő alatt keletkezhetnek bizalmat érdemlő pénzintézetek s viszont jöhet elő az is, hogy e bizalmat a fennálló intézetek rövid idő alatt elveszthetik s igy ily intézkedés hosszabb időre szóló szabályban helyet nem foglalhat. Elnök erre megjegyzi, hogy a törvény a kijelölést évente rendeli s ezek fölött név szerinti szavazást azért kivár, mert a veszendőbe ment pénzért elsősorban azok tartoztak vagyoni felelősséggel, akik az illető intézetre igennel szavaztak. (Nagy zaj.) Győry Elek az ily törvényes intézkedést arra vezetőnek mondja, hogy a legtöbb képviselő se igen-