A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)

1882-05-08 / 126. szám

126. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési Irodai Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Szintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1882. Hétfő, május 8. Klinó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra......................................................2 frt S hónapra g » 8 hónapra ...........12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint....................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 7. Gladstone izlandi politikája iszonyú fiaskót vallott. Dublinból jelenti a hivatalos távíró, hogy ott tegnap este Cavendish Frederic lordot, Írország új államtitkárát és Sir Thomas Burket alállamtitkárt puskalövésekkel meggyilkolták. Gyorsan érte utól a büntetés a Gladstone-kormányt ama váratlan s minden oldalról kárhoztatott új fordulatért, melyet az izlandi politikában tett. Az írek, mint ez újabb gyilkosságból is látszik s mint az uj fordulat beálltakor meg is jegyeztük, csak vérszemre kaptak. Nem elégedtek meg a kedvezményekkel. Midőn Cavendish neveztetett ki izlandi államtitkárrá Forster helyében, a táviró megjegyzi, hogy e kinevezés épenséggel viszszatetszést szült az írek között. Hogy ez iránt kétség ne forogjon fenn,ime csakhamar véres tettel mutatták meg a felbőszült írek. Pedig Gladstone messze menő kedvezményeket helyezett kilátásba. Ugyanis a bérhátralékok nem kevesebb, mint 100,000 ír családot sújtanak. Gladstone tehát egy javaslatot tervezett, mely szerint a hátralékokat az állam fedezné s a mellett nagy mértékben megkönnyítni szándékozott a birtokvásárlásokat az irek javára, hogy ezek minél nagyobb számmal legyenek birtokosokká. Mind nem ért semmit. Mihelyt az irek ismét szabad lábon látták vezéreiket: Parnellt, O’Kellyt, Diltont, Davittot, még vakmerőbben léptek föl. De mit is érhetnek a kedvezmények, miket általában angol kormány és angol parlament adhat az íreknek, kik külön izlandi parlamentet, saját flottát, külön hadsereget és Angliától teljesen különálló kormányzati függetlenséget követelnek. Itt lehetetlen az alku. Ilyen követeléseket nem lehet amolyan kedvezményekkel kielégítni. Ez a kérdés alighanem igen rövid idő alatt nyakát fogja szegni az ingatag, czéltalan és határozatlan Gladstone-kabinetnek is. A meggyilkolt Cavendish kineveztetését úgy kommentálták, hogy azon állásra nagyobb tekintélyű embert nem talált Gladstone. Előre látható volt, hogy az izlandi kérdésben csakhamar le fogja járni magát (no ugyan csakhamar lejárta magát) s ilyen szerepre más nevezetesebb ember nem vállalkozott. Gladstone oktalan engedékeny izlandi politikája azt eredményezte, két-három napra annak inaugurálása után, hogy a landliga fanatikus emberei már most nem csak a birtokosokat, hanem az izlandi ressort minisztereit, főtisztviselőit is legyilkolják. A dublini véres eset után várjon melyik liberális angol államférfiúnak lesz bátorsága arra, hogy izlandi miniszterré neveztesse ki magát ? Megmondták a konzervatívok, hogy veszélyes lejtő, melyre Gladstone az ír politikával határozta magát. A közös pénzügyminiszteri állás betöltésére vonatkozólag az »Egyetértés« Szegedről a következő táviratot közli május 6-ikáról : Megbízható forrásból vett értesülés szerint Tisza Lajos királyi biztos, engedve a helyzet kényszerűségének, elvállalja a közös pénzügyminiszteri állást. E tárcza vezetése ideiglenesen Orczy Bélára fog bízatni, addig míg Tisza Lajos Szegeden a rekonstrukcziót befejezéséhez közelebb vitte. Tisza Lajos ezek folytán Budapestre utazott, hol a király holnap kihallgatáson fogadja. Ezen közlemény, értesülésünk szerint merőben alaptalan s bizton állíthatjuk, hogy Tisza Lajos személye e tekintetben szóba sem jött irányadó helyen A »Pol. Corr.« Budapestről egy levelet közöl, mely a magyar kormány és az osztrák államvasut párisi komitéja között létrejött egyezményről azt mondja, hogy az az államháztartás rendezése szempontjából rendkivüli fontossággal bír, mert annak ke- resztülvitele után hosszú időre megszűnt annak szüksége, hogy az állam terhére első rangú vasutak építtessenek s évi 1 */■—2 millió forintnyi effektiv előnyt hoz az államköltségvetésbe, részint a nagyobb bruttó bevéelek, részint pedig a fizetendő garanczia előnyek csökkenése által. Azon érdekes hrrt is közli e forrás, hogy igen nagy valószínűséggel Rudolf trónörökig jövő ősztől kezdve néhány éven át állandóan Budapeste szerte ajusztáv külügy — IQ*1 -gél ide érkezett és a budai király várkasté »Stöckl« épületébe szállt meg. Kálnok Gvófot, aki három napig szándékozik Budaion maradni, délelőtt ő felsége hosszabb hallgatáson fogadta, később pedig Tisza miniszterelnökkel értekezett hoszszabb ideig. A közös pénzügyminiszteri tárcza átvétele tárgyában valószínüen értekezések fognak itt tartatni. Amint értesülünk, nem hiányoznak a törekvések Szávyt arra bírni, hogy tovább is megmaradjon eddigi állásában. Az egyesült ellenzék tagjainak legnagyobb része az átalános vámtarifa-javaslat ellen fog szavazni, több pártbeli képviselő azonban, köztük gróf Apponyi Albert is, mint a B. K. értesül, a javaslat mellett szavaz. — Pánszláv agitáczió Kurlandban. A berlini »Tribün« azt írja, hogy »Kurlandban a viszonyok nap nap után bizonytalanabbak lesznek. Kétes egyének, kiket előbb senki nem ismert, népgyűlésekre hívják össze a parasztságot s orosz pénzzel megdolgozzák a 1e 11 parasztokat, hogy német földesuraik ellen fölingereljék őket. A következményeket már tapasztalni lehet, a parasztok megtagadják a bérfizetést, s azt beszélik, hogy a »czár apó« nekik fogja ajándékozni az urak földbirtokait. E napokban a községek biráit hívták egybe, hogy tennének valami intézkedést ez ellen. A következés az lett, hogy Bistram báró a kerület újon kinevezett főhivatalnoka több, halállal fenyegető levelet kapott. E körülmény világot vet Neiken báró meggyilkoltatására is. Az orosz emisszáriusok többnyire kora hajnalban jelennek meg a földesurak birtokain, mikor még csak a cselédség van ébren. Rendszerint házaló kereskedőknek vannak öltözködve s mi alatt portékáikat kinálgatják, figyelmeztetik a népet, hogy nagy újságokat akarnak nekik elmondani, aztán a mezőn vagy az istállókban megtartják lázító beszédeiket, s csakhamar látni a parasztok alattomos tekintetén, kik tegnap még jámbor, becsületes emberek voltak, hogy az orosz emisszárius ígéretei által megvannak mételyezve. Annyira ment már az orosz izgatás, hogy a lett parasztság kérvénynyel járult Ignatievhez, hogy szabadítsa fel őket a német földesurak alól. Nem is várhatjuk, hogy a bujtogatások véget érjenek, amíg Ignatief miniszter marad.« — A munkások nyugdíj és segélypénztárára vonatkozó törvényjavaslattal Bismarck hgnek nem volt szerencséje. A képviselőház máj 6-ki ülésén elvetették a törvényjavaslat 1. és 2. szakaszát, minélfogva a kormány visszavonta javaslatát. Átalánosan azt hitték, hogy az ülésszakot be fogják rekeszteni, de ez nem történt meg, sőt az elnök ki is hirdette a legközelebbi ülés idejét. Windhorst figyelmezteté a képviselőket, hogy maradjanak helyeiken s vegyék elejét a házban beállható meglepetéseknek. — Proklamáczió a bolgár fejedelem ellen. Philipoppolból azt írják a »N. fr. Pr.« nek, hogy ott el van terjedve az a hír, hogy a rövid idő előtt Sofiába érkezett philipoppoli orosz főkonzul egy csomagot adott át Sándor fejedelemnek, melyben a fejedelem ellen intézett proklamácziók voltak, amelyeknek terjesztésével Kloppenburg, Hitrovo titkára volt megbízva. Tény, hogy az utczán több proklamácziót találtak, és hogy a kéziratot (a proklamácziók hektográffal voltak írva) egy Petkov nevű elbocsátott hivatalnok kezeírásának ismerték fel. A többször emlegetett proklamáczió, melynek czíme: »Felhívás a bolgár nemzethez« a mellett izgat, hogy el kell kergetni Sándor fejedelmet, a ki elkobozta azt az alkotmányt, amelyet II. Sándor czár véráldozatok során szerzett, s a ki a szabadságot elrabolta és a trónt bitorolja. A németeket a felhívás ismételten a »fekete ellenségnek« nevezi. — Az orosz újoncz kontingens a 3. évben 212,000 főre lett megszabva. A szolgálati évek száma egygyel növeltetik és egyúttal egy új kategóriát léptetnek életbe, egy évre terjedő szolgálattal, melybe az idei kontingensből 18,000 ember esik. Tavaly a hadsereg létszáma 907,248-ra rúgott. Az orosz hadügyi és tengerészeti miniszter tárgyalást folytat a haditengerészet erősbítése tárgyában. Oroszország, mint ebből kitűnik, minden eszközt felhasznál, hogy haderejét növelje; ahelyett, hogy csökkenteni iparkodnék a militarizmust, azt még növelni igyekszik. — Az egyptomi kérdés bonyolódása újra a diplomatia szőnyegére hozta a kérdést. Terük tehetetlensége nap nap után növeli azok számát, akik vissza kívánják állítani Halim pasa uralmát, aki most Konstantinápolyban él, míg kiterjedt javai hazájában parlagon hevernek. Arabi pasa mindenütt összeesküvőt lát s a legönkényesebben rendeli el az elfogatásokat és kiutasításokat. A portát nagyon nyugtalanítják ez események, vagy legalább úgy tetteti magát, mintha aggódnék. Egymásután küldi a jegyzékeket Kairóba, diplomatái egyenesen anarchikusaknak mondják az egyiptomi dolgokat s Konstantinápolyban egész nyilvánosan teszik az előkészületeket a beavatkozásra. A nomád beduinok is egyre aggasztóbb magaviseletet követnek . Arabi pasának csakhamar lesz alkalma katonai babérokat aratni. Egyelőre semmit sem mulaszt el, hogy magánvagyonát öregbítse. Meglehet, hogy beáll a »nemzeti« bankhoz egyik alapítónak. Nemzetközi tekintetben, úgy látszik, mégis valamivel kedvezőbbé alakul az egyiptomi kérdés. Minden okosan számító politikus és a béke barátja ellenez bármilyen beavatkozást. A porta talán ez idő szerint az egyetlen, mely a beavatkozást óhajtja, de csalatkozik a támogatás mérvéről, melyet az európai hatalmaktól remélhet. Itt nem is hiszik, hogy Németország, mely a békét akarja, a portát irányzataiban bátorítaná. Sőt inkább meg vannak győződve, hogy az európai koncert egyhangúlag mindennemű beavatkozás ellen van. — Az orosz zsidóüldözés. Az orosz minisztertanács behatóan foglalkozik a zsidóüldözések kérdésével s azon rendszabályokkal, amelyeket az üldözések megszüntetésére tenni kellene. A belügyminisztérium az egész kérdést felölelő jelentést készített, mely kimondja, hogy a zsidók maguk okai az üldözéseknek. Orosz szabadelvű lapok ismertetik jelentést s úgy tüntetik azt fel, mintha egy formális vádirat lenne az összes zsidóság ellen. A javaslatba hozott óróintézkedések csak arra vonatkoznak, hogy szigorúbb rendszabályokat kell a zsidók ellen elkövetett bűnök megfenyítésére alkalmazni. De arról nincs szó, hogy miképen kellene az ínségbe jutott zsidóság sorsán segíteni. De szó van igen is arról, hogy mikép kell a zsidókat a nép megrontásától viszsza tartani. B rodyból azt írja a N. Fr. Pr. levele -ezője, hogy az orosz zsidóság tömeges beköltözködését oda, igen nagy mértékben elősegíti a részükre adott segélyadományoknak a lapokban közzététele. . .gén sokat csak az bir kivándorlásra, hogy nagyítva kapják a híreket az osztrák segélyadományokról. — Több alapítványi helyre hirdet pályázatot ma a pénzügyminiszterium. Tanuló leányok s fiuk részére a jövedéki birságból évi 70, 100, 150 és 200 frt összegek utalványoztatnak. A t érvényekhez szükséges a jelen iskolai tanév első feléről szóló bizonyítvány s okmány a növendék atyjának hivataláról. A folyamodványokat május hó 30-ig mindenesetre be kell nyújtani. A Petőfi-társaság Debreczenben. (Eredeti távirat) Ma délelőtt 9 órakor volt a felolvasó-ülés. A színház minden zugában zsúfolásig megtelt. A földszinti ülőhelyeket szebbnél-szebb nők foglalták el. A színpadon levő emelvényen a társaság tagjai helyeződtek el, közöttük százötven ülőhely volt férfiak számára. A karzat tanulóknak, kereskedő ifjaknak, iparosoknak jutott, a páholyokban fényesen öltözött nők voltak. A színház előtt Petőfi szobra nagyszerűen volt feldíszítve, benn a színpadon a hátsó függönyre Petőfinek a képe volt festve. A tagok ülőhelyeire egy-egy kis babérkoszorú létetett, mit Jókai példájára kijövetkor mindnyájan Petőfi szobortalapzatára tettek le. A gyűlést Jókai megnyitván, Szánának a Petőfi társaságról szóló értekezését Várady Antal felolvasta. Sorban következtek ezután: Az ezredik év (költemény) Komócsy Józseftől, Az égben köttetett (beszély) Vértesi Arnoldtól, lírai költemények Szász Gerőtől, dalok Bartók Lajostól, Garibaldi alatt 1859- ben (visszaemlékezések) gr. Teleki Sándortól, Az isten ostora (költemény) Várady Antaltól, Drága fütty (epizód 1818-ból) Jókai Mórtól. Minden felolvasás roppant hatást keltett. Jókai, Teleki Sándor leírhatatlan ováczióknak voltak részesei. Jókai kiléptekor a közönség felállott, az éljenzés perczekig tartott. Végül Komócsy indítványára Debreczen városnak jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott a fényes ünnepiességekért. Délután két órakor bankett volt a „Biká”-ban. Megjelentek mintegy háromszázan a város színe java. A városi tisztviselő testület, egyletek, tanári kar, feltűnő nagy számú honvédtiszt, csaknem az egész közös hadseregbeli tisztikar. Jókai jobbján Simonffy, balján Komócsy ült. A harmadik fogásnál, megeredtek a toasztok. Elsőben Simonffy a királyért s családjáért emelte poharát, Révész Bálint püspök a Petőfi-társaságra és annak elnökére Jókaira, gróf Vay Dániel Jókaira és Teleki Sándorra. Ezután roppant figyelem s mély csend között Jókai szólt, éltetvén Debreczen közönségét. Beszéde így hangzik: Kiss Sándor úr, szállok az úrhoz! Azt hiszem, hogy nagyon sokak előtt ismeretes az az adoma, mikor egyszer egy apa kis fiától sorba kérdezte, mi szeretnél lenni kis fiam ? mikor a legkisebbre került a sor, az azt mondta, hogy én legjobban szeretnék lenni penzionatus generalis. Ha a mai világban kérdezné ezt az apa, bizonyosan azt felelné a fiú, hogy én legjobban szeretnék lenni meghalt költő, mert azt azután éretbe öntik, és elmondhatja magáról: no már most biztos állásom van. Korszakunkban mindenkinek van valami életczélja pályáján, mindenütt van előmenetel, előhaladás, még a szépművészetekben is van, a színészek számára van a nemzeti színház s más állandó színházak, a szónokok számára ott van az országgyűlés, festőknek és zenészeknek ott van a festészeti és zeneakadémia, ott még vihetik egész a tanárságig s utoljára előttük van az egész világ, ahol mint a czigány mondta: itt van, nektek hagyom az egész világot, így a költő számára is itt van az egész világ. A magyar költőnek nincsen pályáján semmi megpihenő árnyék, annak a számára nincsen egyéb, mint a magyar közönség. Te kedves barátom, azért is intéztem hozzád e hozzád szálló felköszöntést— tanúja voltál annak, hogy keletkezett azon irodalmi kör, melynek Petőfi volt halhatatlan lelke. Hogyan támadt azon társaság, te láttad, hiszen velem egy pályán voltál, együtt dolgoztunk, egy principális alatt, ugyanazon irodában, mindketten prókátorságra készültünk. Te láttad hogyan lettem, hittelen Themishez, te tudtad legjöbben, hogyan ragadott magával a múzsa. Akkor nem kérdeztük azt, hogy mi lesz ebből az elzüllött emberből, aki azt mondja, hogy nem akarok más lenni mint költő s aki nem tűrt maga mellett más czímet mint költő. Láttad azt hogyan fogadott a közönség akkor bennünket, bizony nem lehet panaszunk se a közönség, se a haza iránt. Később ezután a nemzeti zsibbadás korszakában, akkor is megbecsülte költőjét a magyar nemzet és elősegítette őket működésükben a czélhoz. Hanem hát mint minden jónak legnagyobb ellensége a jobb. Amint az újjászületés boldog korszaka megnyílt, a költészetnek is ellensége támadt a politikában, mely félre vezetett bennünket. Tehetségünk átfordult a politikához, mely olyan mint a homoki szőlő, a melybe a rigó ha belekóstolt, nem énekel többé. (Lelkes éljenzés, taps). A fiatal nemzedék más-más pályára adja magát, ki tanárnak szegődik, kit pénzügyi vagy biztosító hivatalok nyernek el, ki képviselői állást foglal el, költőnek magának nagyon kevés ember marad és annak számára is bizony mondhatom, hogy nagyon sanyarú kilátás mutatkoznék, nem azért, mintha a közönség megfogyott volna, az megtízszereződött azon időtől kezdve, mikor én felléptem, hanem a külföldi literatura miatt; az nyomja el az egész literaturát. Évenként négyszáz kötet idegen és 12 kötet magyar regény jelenik meg, így áll jelenleg a dolog. Hanem hát nem jöttem én se a magam, se a körülöttem csoportosult tisztelt társaink nevében se kenyeret, se dicsőséget koldulni a költészet számára Hiszen a költőnek kenyere és fantáziája van és akkor lukullusi lakomát élvezhet. Ha savanyu a bora, kóstoltassa meg múzsájával, mindjárt megédesül, ami pedig a dicsőséget és a közönség , becsülését illeti, azért nem szokás koldulni. Olyan az, mint egy bekerített redout, hova nem lehet az embernek magát behízelegnie, sem besompolyogni, azt rohammal kell elfoglalni. Nem könyörögni, nem koldulni a magyar költészet számára jöttünk, hanem hálás köszönetet mondani egy nagy lelkes városnak, mely meghívta a Petőfi-társaságot s részesítette olyan kitüntetésben, amilyet 40 éves hosszú pályámon sohase élveztem. Poharamat emelem ennek a kálvinista Rómának és a magyar Helikonnak lelkes közönségéért, mely sokkal többet adott nekünk, mint mennyit, hogy ha egész életünk folytán a költészet terén működünk, valaha neki meghálálhatunk. Isten tartsa meg, tegye nagygyá, nevezetessé Debreczen városát. Az óriási éljenzés lecsillapultával Komócsy József Simonfy polgármestert, Szathmáry Károly Révészt, Várady Antal a debreczeni nőket, Neugebauer a debreczeni leányokat, Bartók Jókait, Kiss Áron püspök Teleki Sándort, Komócsy a debreczeni tanárokat, Popper Alajos Neugebauert éltették. Gróf Csáky Kálmán honvédezredes szép köszöntőt mondott Jókaira, amire Jókai felelt rendkívüli hatással emlékezve meg a véderőről. E beszéd egyike volt Jókai remekeinek. Ebéd alatt kézről-kézre járt egy tenyérnyi széles kard, mely a Rickl család tulajdona, de mely Petőfié volt. Jókai első látásra felismerte. Holnap reggel azon házra, melyben Petőfi 1844-ben itt lakott, emléktáblát helyeznek. Borosa kőfaragó ezt díjmentesen felajánlotta. Debreczen. (Feladatott este 11 órakor.) A Petőfi-társaság tiszteletére adott bál fényesen sikerült. A rendezés gróf Bethlen Mikó Róza urhölgy vezetése alatt gondos. A rendkívül díszes termek zsúfolva vannak. A vendégek kitünően mulatnak. A táncz javában tart. Fővárosi ügyek. — Budapest főváros rendőrségének fegyelmi szabályait s fegyelmi eljárását a belügyminiszter rendeletileg megállapította. E rendeletet a hivatalos lap mai száma közli.- A ragályos bajok fővárosunkban ápr. 30.-tól május 7-ikéig a tiszti főorvos kimutatása szerint így voltak elterjedve: himlőbe esett 24, vörhenybe 23, roncs, toroklobba 7., croupba 6., hagymázba 52, kanyaróba 88, hörgehurutba 5 egyén. Meghaló: himlőben 11, vörhenyben 6, roncsoló toroklobban 4, croupban 4, hagymázban 5, kanyaróban 1, hörgő hurutban 1. A Rókus kórházban megüresedett al-, illetve segédorvosi állomásokra a főpolgármester dr. Stark János, dr. Várady László, dr. Ungár Imre, dr. Purjesz Ignácz, és dr. Ormay Kálmán kórházi segédorvosokat, illetve orvos gyakornokokat nevezte ki. Májusi lóversenyek (Első nap.) : A pesti lovaregylet májusi első versenyét, ma vasárnap, délután tartotta meg a legnagyobb és legdíszesebb közönség jelenlétében. Az a verőfény, melyet a meleg nyári nap, meg az, melyet a királyi pár jelenléte áraszt, az egész előkelő sportvilágot a turfra csalta. A notabilitásoknak s a bájos hölgyeknek — kik nagyrészt már egészen nyárias toiletteben jelentek meg — valóban oly hosszú sora díszesítette a nagy tribünét, hogy csak alig egy negyedét jegyezhettük fel. A miniszterek közül ott voltak Tisza Kálmán és gróf Szapáry, a katonaság soraiból Gräff altábornagy, Ghiczy, Paar, Henneberg s Pongrácz tábornokok, Fehérváry Géza báró államtitkár, több követségi attaebé, dr. Nopcsa főudvarmester, gr. Andrássy Gyula, gróf Andrássy Manó, gróf Karácsonyi Guidó, gróf Nádasdy Ferencz, gróf Almássy Kálmán, gróf Batthyányi Elemér, gróf Kinszky Jenő, gróf Festetics Tasziló, gróf Károlyi Gyula, gróf Károlyi István, gróf Károlyi László, gróf Sztáray János, gróf Hunyady Imre, gróf Festetics Pál, Pálffy herczeg, br. Braunecker, báró Üchtritz Zsigmond gróf Károlyi Tibor, gróf Zichy Jenő, Majláth György országbíró, gróf Nostritz, gróf Csáky Albin, gróf Károlyi Sándor, Podmaniczky Géza, Pejacsevics Pál gróf, Radvánszky Béla báró, gróf Zichy Nándor, gróf Zichy Ágost, Wenckheim Frigyes gróf, Baltazzy Aristid, Teleky Géza gróf, Wodiáner Béla báró, Blaskovich Miklós, báró Söllingen, Eszterházy Miklós gróf, báró Orczy Elek, báró Springer, Tisza Lajos, Móricz Pál, Széchenyi Béla gróf, Kamermayer, Pállik, Mikszáth, Feszty Adolf, Harkányi Frigyes, Ráth polgármester stb. A hölgyek közt ott láttuk a következőket: Tisza Kálmánné, Tisza Paula, ifj. Almássy Kálmán grófné, gróf Festetics Taszilóné, gróf Andrássy Aladárné, gróf Andrássy Mariska, báró Fehérváry Gizella, gróf Károlyi Tiborné, gróf Podmaniczky Leventéné, gróf Zichy Lívia, gróf Zichy Pálné leányaival, Waldstein grófné, Inkey báróné leányával, Pálmay Ilka, Bulyovszky Lilla stb. De maga a verseny is megérdemelte az érdeklődést, mert kitűnő lovak futottak egymás ellen s nagyon kétes volt, melyik fogja a pálmát elnyerni. Még a legkevésbé érdekes volt az első verseny : 1200 méter handicap síkverseny, melyre a következő öt fő állott ki: gr. Sztáray János »Kis Babá«-ja, gr. Schlick Ervin »Ludovicá«-ja, Blaskovics Ernő »Venus«-a, Blaskovics Miklós »Borbolyá«-ja, Batthyány Elemér gr. nevezésében és gr. Stubenbergnek egy névtelen ménje. Borbolya még az indítás előtt oldalt kitörvén egy korlátban lábát megütötte, s a versenytől elmaradt, elsőnek ért be »Kis Baba«, utána egy lóhoszszal másodiknak »Ludovica« a másik kettő több lóhosszal hátramaradt. Ez első futás bevégezte után érkezett meg a felséges királyi pár. Az udvari páholy feljáratánál a már előbb érkezett József főherczeg, továbbá Tisza Kálmán, gr. Károlyi Gyula s többen nagy éljenző közönséggel együtt fogadták ő felségeiket. Midőn a páholyban megjelentek, ismét levett löveggel és éljenekkel üdvözölte őket a közönség, mit a király szives, katonás köszöntéssel viszonzott. A király honvédhuszár ezredesi egyenruhát viselt, igen jó színben van, valamint a királyné is, ki gyászba volt öltözve; kivülök József főherczeg és neje Klotild főherczegnő (szintén gyászban) foglaltak még helyet a páholyban. A királyi pár látható érdeklődéssel szemlélte a versenyeket s három futást végignézve az űrlovarok versenye után távozott csak el. Másodsorban következett a nagy »egyesült nemzeti dij«, mely több mint 10,000 frankot tett ki, erre a legjobb lovak pályáztak, 38 nevezés közül 8 ló állott ki: ifj. gróf Eszterházy Móricz »Voltige«-je, Blaskovics Ernő »Gyöngyvirág«-ja, gróf Festetics Taszilo »Pordócz«-a, gróf Henckel Hugo »Grand Buccaneer«-je és »Camillá«-ja,br. Springer Gusztáv »Economy«-ja és »Veronicá«-ja s Eszterházy Móricz gróf »Horace Vernet«-je. Indulás előtt legtöbben Gyönyvirágnak jósolták a győzelmet s mellette emlegették Grand Buccaneert és Economyt, e három ló közt igen erős küzdelem is folyt, mig elsőnek ért be Grand Buccaneer, másodiknak Economy s Gyöngyvirág harmadiknak maradt. A programm harmadik száma a mezei gazdák versenye, most is mint mindig sok derültséget okozott. A első díjat Kovács József, a másodikat Bai Pál s a harmadikat Suez István nyerte el, mindhárman pestmegyei gazdák. Ezután következett a programm legelőkelőbb pontja az »asszonyságok dija, melyre a következő űrlovarok pályáztak: gr. Eszterházy lovagolta gr. Festetics Taszilo »La Gondoláját«, Baltazzi a br. Springer Gusztáv »Cambusier«-jét, Eszterházy a gr. Sztáray János »Balaton«-ját s Sellingen br. az Eszterházy Miklós gr. »Lehetetlenjét.« Indulás előtt Lehetetlent és La Gondolát emlegették leginkább, de végre is Cambusier érkezett be elsőnek, míg Lehetetlen második s La Gondola harmadik lett. Az utolsó verseny egy 4000 méteres akadályverseny volt, melyre öt ló állt ki: Ellinger Tivadar »Trompeter«-e, Schossberger Nándor »Laurencziá«-ja, Beniczky Gábor »Miss Rowel«-je, gr. Eszterházy Miklós »Marizs«-je és Harkányi János »Dorá«ja. Az első kör után Miss Rowel kitört s a versenyből kimaradt s a czélhoz elsőnek beért Trompeter, másodiknak pedig Marizs. Esés szerencsére nem történt. | ASBÓTH LAJOS tábornok. | Asbóth Lajos honvédtábornok Budapesten, máj. 6-án meghalt. Asbóth Lajos tábornok idegen, a családi hagyomány szerint angol származású családból eredt, mely azonban régen honfiusitást nyert. Egyik tagja, hegyfalvi Asbóth János, már 1680-ban részt vett a nemzeti mozgalmakban mint Thökölyi Imrének, a bujdosó fejedelemnek hive. Asbóth Lajos 1803. jan. 20-án született, és Asbóth Jánosnak, az akkori tiszai koronakerület kormányzójának volt fia. 1816-ban a bécsújhelyi katonai akadémiába, 1821-ben mint hadnagy a Sachsen-Teschen vértesezredbe lépett. Mint kapitány 2 évig az equitatio parancsnoka volt, de 1843-ban lovaglás közben történt súlyos bukás folytán kénytelen volt ideiglenes nyugalomba vonulni. 1844-ben nőül vette kitűnő műveltségű unokahúgát, Asbóth Andrásnak, Metternich herczeg magyarországi uradalmi kormányzójának Flora leányát, és Krassó megyében a gazdaságnak élt. 1848-ban V. Ferdinánd király parancsára átvette a krassói nemzetőrség vezetését a felkelő szerbek elleni harczban. — Midón Ferdinánd király lemondása után azon rendeletet vette, hogy a császári csapatokhoz csatlakozzék, a zászlót, melyet harczban is már győzelemre vezetett, nem hagyta el. — Három fegyvertény után, minő Mo o r nak bevétele ápril 8-án és a rákosi csatározások ugyan e bő 11., 16. és 21-én személyes vitézségért a nemzeti katonai érdemrenddel diszíttetett. Buda ostrománál ő vezette a »várkapu« elleni műveleteket, ama rendjel középkeresztjét kapta, és egyúttal kineveztetett a II. hadtest parancsnokává. Június 16-án Görgey dispozíczió folytán és azon biztatással, hogy az 1. és 3. hadtest támogatni fogja Zorpándnál, 20-án Perednél megtámadta hadtestével Wohlgemuth altábornagy túlnyomó seregét. Noha a kilátásba helyezett támogatás a második napon sem jelentkezett, forró, véres és mindkét részről makacs küzdelem után Pered bevétele sikerült és a peredi csata első mely magyar zászlók győzelmével végződött. Mikor a hősiesen harczoló császári csapatok által az ostromra vezetett honvédzászlóaljak súlyos veszteséggel már másodszor is visszavezettek, és a nap veszve látszott, a hadtestparancsnok kezébe ragadja a 63-ik zászlóalj zászlóját, és személyesen vezeti harmadszor is ostromra és ezúttal győzelemre honvédjeit. Görgey e pillanatban megjelenve, a 2. és 3-dik hadtestet elvette parancsnokaiktól, mivel az egyik segítség nélkül járt, a másik a segítségre meg nem jelent. Emlékirataiban Görgey ép úgy nyilatkozik, hogy Asbóthnak csak úgy lett volna szabad támadnia, ha összes csapatai az ő önbizalmával és személyes bravourjával bírtak volna. A napnak sikere azonban a csapatok mellett szólt. A következő napon megújult ütközet, melyben Görgey vezetése alatt a három egyesült hadtest harczolt, a császári fegyverek döntő győzelmével végződött. Ekkor azonban a II. hadtest nemcsak főparancsnokától, de meg volt fosztva csaknem minden magasabb parancsnokától is, akik a történt változás folytán lemondásukat adták be. Asbóth ezredes, aki röviddel a peredi ütközet előtt neveztetett ki tábornokká, Kossuth által Szegednél tartalék-hadsereg szervezésére rendeltetett, de ennek kereteit már csak Világoshoz vezethette. Míg öcscse Asbóth Sándor ezredes, Kossuth főhadsegédje a kormányzóval a számkivetésbe ment, Asbóth Lajos Aradnál kötél általi halálra, és kegyelem utján 18 évi várfogságra vasban ítéltetett. 1849. aug. 25-től 1856. júl. 18-áig ült az aradi kasamatákban. 1861-ben újra elfogatott, és több hónapon át Theresienstadtban tartatott. Az ország törvényhatóságai feliratokkal ostromolták miatta az udvari kanczelláriát és visszatérésekor zajos tüntetésekkel fogadta az egész ország. Ekkor adta ki emlékiratait. Az 1864-iki összeesküvés őt szemelte ki a tervezett felkelés katonai vezetőjének. Ő kijelentette, hogy ha harczra kerül a dolog, ő harczolni kész, és a katonai szervezésre véleményt is adott, de arra hivatkozva, hogy ő csak katona, az összeesküvés szervezésétől távol tartotta magát. Ez tette lehetővé, hogy az ország akkori kormányzója, gróf Pálffy Mór, aki mint fiatal tiszt pajtása és benső barátja volt, négy havi vizsgálati fogság után kieszközölhette szabad lábra helyezését. A kormány különben sem akarta a szigort alkalmazni, a kiegyezés már előtérben állott, és rövid idő múlva az elítéltek is kiszabadultak. E rövid időkülönbség azonban elég volt arra, hogy Asbóth ellen is felemelkedjék az összeesküvések által a gyanúsítás. Ez alattomban suttogó és azért nyíltan fel nem lépő gyanúsítás tette keservessé a mindig egyenes és mindenki iránt nyájas lelkületű agg katonának utolsó éveit, melyeket azon tudatban, hogy mindig kész volt mindent koczkáztatni a hazáért, és hogy :