A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)
1882-05-09 / 127. szám
127. szám. 20-dik évfolyam. Esti kiadás. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK kintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1882. Kedd, május 9. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt .1 hónapra......................................................2 frt 8 hónapra................................................ , es 6 hónapra .......................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 9. A dublini gyilkosság nagy mértékben foglalkoztatja úgy a bel-, mint a külföldi sajtót. Különösen az angol sajtó igen erős hangon ír Gladstone ellen és ugyancsak sürgeti Izland ellen «a kegyetlen rendszabályokat« ; még Parnell is kénytelen volt elismerni, hogy szigorú intézkedések immár elkerülhetlenekké váltak. A konzervatív ellenzék igen legálisan viseli magát a Gladstone-kormány iránt, melynek felajánlotta támogatását a represzszáliakban. Hogy azonban meddig fog tartani az egyetértés kormány és ellenzék között, azt bajos volna megmondani. A helyzet súlyos voltát enyhíti némileg az, hogy Parnell és társai elitélik a merényletet s a Londonban lakó írek is hasonló czélból akarnak egy népes meetinget tartani. Eddigelé még sejteni sem lehet, hogy tulajdonképen mit fognak és akarnak tenni az angol államférfiak ily súlyos helyzettel szemben. A parlament üléseit a meggyilkoltak iránti tiszteletből rövid időre elhalasztották s mihelyt ismét összeül, fog előreláthatólag behatóan tárgyaltatni a kérdés. Most nyomban a merénylet izgató hatása után tán maga a kormány sem tudja, mit tegyen s mindenesetre jól meg kell fontolnia, míg terveivel a parlament s a nyilvánosság elé lép. Az oroszországi zsidóüldözésekről írják Szentpétervárról aPol.Correcnek, hogy az orosz kormánynak biztos adatai vannak arra nézve, hogy ezen üldözések, melyek olyannyira ellenkeznek az orosz nép békés, türelmes természetével, határozottan a nihilisták munkája s egy teljesen átgondolt tervnek szüleménye. Egyúttal érdekesnek tartjuk fölemlítni a római hirt, mely szerint a pápa a zsidóüldözések alkalmából enczyklikát intézett azon kath. püspökökhez, kik az üldözöttek országában laknak, vagy a kivándorlóknak segélyt nyújthatnak. A pápa fölhívja a püspököket, hogy híveiknek, egyházközségeiknek a keresztény felebaráti szeretetet kössék lelkére és különösen gondoskodjanak arról, hogy egy katholikus se vegyen részt a zsidóüldözésekben. Ha ez igaz, igen meg fogja lepni a kath. felekezeti lapokat, melyek rendesen erős antiszemitikus érzelmüek s nem kis kedvteléssel nézték az e fajta mozgalmakat. — A dublini gyilkosság elkövetése háttérbe szorított Angliában minden más kérdést. Az összes lapok e gyilkosság kommentálásával vannak tele. De bizonyosat még ma sem lehet tudni, az iránt, hogy melyik pártnak kell tulajdonítani a gyilkosságot. Cavendisch lord kinevezéséről azt írták volt a lapok, hogy ő ugyan jószívű, becsületes, szorgalmas ember, de tehetsége nem áll arányban a rábízott feladattal. Érdekes lesz itt felemlíteni, hogy mint vélekedett ő az írországi állapotokról. Kineveztetése folytán Írország helytartójává, új választásnak kellett magát alávetnie, s ez alkalomból választóihoz intézett levelében Írországról a következőket mondja: »Tökéletesen egyetértek a kormány legújabb elhatározásával. A »landact« törvényszék főbb határozmányait most már valamennyi párt elfogadta. A kormányhoz érkezett hírek arra a meggyőződésre vezetnek, hogy jövőre már nem kell ragaszkodni azon gyanúhoz, mely a múlt év okt. havában kötelességévé tette, hogy több parlamenti tagot elfogasson. A kivételes rendszabályok tovább fentartása tehát nem indokolt többé. Kötelessége lesz a kormánynak kiegészíteni a törvényeket, hogy szilárd igazságszolgáltatást lehessen biztosítani és ezáltal békét és rendet lehessen az egész országban fentartani, s hogy jól átgondolt és hatásos rendszabással a bérhátralékokra vonatkozólag rendet hozzon a földbirtok kérdésébe és mellőzze az azzal összefüggő bajokat, melyek az írországi zavaroknak gyökerét képezik.« Hogy minő hatása volt a gyilkosságnak az egyes pártokra, arról most már több hír érkezett. Parnell és társai nagyon le vannak sújtva a gyilkosság által. Az ír agitátorok azt hiszik, hogy most érkezett el az az idő, amikor Izland az agrár igazságtalanságtól végkép megszabadul. Párthívei Amerikában Gladstone új politikájával való szíves összeműködést ajánlottak. A szélső párt közlönye az »Irish World« ellenben azt írja: »A liga fényes győzelmet aratott, bebizonyodott, hogy a bér nem fizetés bölcs intézkedés. A harcz még nem ért véget. Fajunk csatakiáltása : »Izland az Íreké, a föld a népé,« még megvalósulásra vár. Izlandnak teljesen függetlenné kell lenni. A népnek vissza kell szereznie ősi függetlenségét.« — Az angol parlamentben a dublini gyilkosságot megelőző utolsó ülésen Hicks Beach Izland helyzetéről így szólott: »Van szerencsém bejelenteni, hogy a legközelebbi hétfőn a következő határozati javaslatot fogom előterjeszteni. Tekintve Izland válságos helyzetét és a korona minisztereinek legutóbbi jelentéseit, a ház azon véleményben van, hogy az ország érdekei szempontjából kiváló fontossággal bír az, hogy a kormány egész izlandi politikája a parlament bírálata alá bocsáttassék. (Tetszés.) Kérdem az miniszterelnököt, várjon szándékozik-e nekem, megkönnyíteni ezen határozati javaslat előterjesztést, mire ezt válaszolta Gladstone: Teljesen felfogom azon határozati javaslat célját, mely most bejelentetett, és bár feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az új ügyrend mielőbb elkészüljön, megengedem és belátom, hogy ezek nem képezhetnek akadályt ily jellegű határozati javaslat tárgyalására és azért én a legelső szabad napon, hétfőn, rendelkezésre állok. (Helyeslés.) A hétfői ülésről még nem érkeztek részletes jelentések, de Gladstone tudvalevőleg elnapolást javasolt. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 9-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők : Rukovszky, Tibád, Duka. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, gróf Szapáry Gyula, b. Kemény Gábor, Pauler Tivadar, Ordódy Pál, b. Orczy Béla, Bedekovics Kálmán. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Miksa Elek marosludasi választókerület képviselőjének megbízó levelét , 30 nap fentartásával igazoltatik. Ezután bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Berzeviczy Albert előadó bemutatja a kérvények 15-ik sorjegyzékét. A szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Rakovszky István előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését az 1882. évi 21.700.000 frtnyi rendkívüli hadi költségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Kazy János előadó bemutatja az igazságügyi bizottság jelentését Luxemburggal a közönséges bűntettesek kiadatására nézve kötött nemzetközi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztályok mellőzésével fog napirendre kitüzetni. Tamássy Béla előadó bemutatja az igazságügyi bizottság jelentését a kir. kúriának országos képviselő választási ügyekben gyakorlandó bíráskodásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. Br. Kemény Gábor földm. miniszter törvényjavaslatot nyújt be az 1882. évben Bécsben tartandó electrikus kiállításra küldött tárgyak oltalmáról. Előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasittatik. Következett ezután a napirend, az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifájáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Baross Gábor előadó beszédét reggeli lapunkban közöljük. Félbeszakíttatván a tárgyalás, a főrendiház jegyzője hozza át a legközelebb letárgyalt törvényjavaslatokat. Legfelsőbb szentesítés végett őfelsége elé fognak terjesztetni a véderőről szóló törvényjavaslat kivételével, melyen a főrendiház némi változtatásokat tett. Napirendre fognak tűzetni e módosítások. Ezután folytattatott a félbeszakított tárgyalás. Gaál Jenő beszéde elején kiemeli, hogy a szőnyegen levő tárgyhoz hosszasan fog szólani. Bírálja a kormány kereskedelmi s közgazdasági politikáját s örvend, hogy e kérdésnél nem nyúlnak magasabb politikai szempontok előtérbe. Igyekszik kimutatni, hogy a pénzügyi vámoknál, melyek az új tarifajavaslatba foglalvák, nem Ausztria, de mi leszünk a károsok, és azért a kormány tarifapolitikája iránt bizalommal nem viseltetik. A vámokról épen a mi viszonyaink között nem szabad pusztán a fiskális szempontnak irányadó lenni. Részletesen bírálgatja a bizottság indokolását, melyet egyrészről felületesnek, másrészről olyannak tart, melynek czélja nem az, hogy jobban lássuk a helyzetet. Hosszasabban beszél a gabonavámokról, különösen az Oroszország felé való kivitelről, konstatálja azt, hogy a kormány és a bizottság szeme előtt csak a fiskalitás szempont volt irányadó s hosszas megfigyelése után meggyőződése az, hogy a mi gabonavámunk semmi értékkel nem bír Magyarországra nézve. Az orosz verseny ellen a Romániának adott kedvezmény kijátszhatása miatt ezen vám semmi védelmet nem nyújt. Áttér ezután az állatok szállítására kivetett vámokra, melyet nem tart nagyon fontosnak, mert inkább kiviteli, mint beviteli ország vagyunk. A borvámokra nézve az a meggyőződése, hogy az ország kivitele óriás lévén, a vámemelésének eredménye kétséges lesz. A lisztre vetett vámok is hasonló eredményűek lesznek. Az ipari vámokról szólva, a kormány előterjesztése jó eredményét, mely két szempontból indul — kétségbe vonja: a vasiparnál, mely pedig nálunk jelenleg igen kedvező helyzetben van, sokkal nagyobb lévén a bevitel, mint a kivitel, ezért az a fogyasztó közönségre súlyos, tetemesen meg fog drágíttatni a behozatali vám által. A talpbőrökre vetett vámokra nézve szóló nézete is az, hogy az amerikai behozatallal szembe védekeznünk kell, de a rávetett vám által ez is drágítatik anélkül, hogy az itthoni készítménynek kedvezményt nyújtani képes lenne. A gépiparra vetett vámmal sincs megelégedve, különösen a varrógépekre vetett vám szerinte csak Ausztriának s nem nekünk használ, s egyátalán azon iparágak csoportjánál, melynél mi nagy mértékben fogyasztunk, a vámemelés nem Magyarországnak, de Ausztriának adja a kedvezményt. A gyapjú- és, textilárukra vetett vámot szintén nagynak tartja. Átalában kijelenti, hogy a magas vámok a mi viszonyainkban mindenütt ártalmasak. Ezután újra hosszasan bírálja a kormány vámpolitikáját, hasonlítgatva azt az osztrák kormány e politikájával, nem akarja azt, hogy a magyar nemzet gazdasága még nagyobb függésbe jöjjön Ausztria nemzetgazdaságáról, ennek meggátlására vezetne a külön vámterület, melynek keresztülvitelénél szóló a leghatározottabban küzdeni fog, mert a túlfeszített védvámos politika helyes nem lehet, meg a közös vámterület áll fenn, ezt tartja csak a kormány egyedül helyes útnak a nemzet közgazdasági fejlődésén segítni. És ezért kijelenti, hogy e javaslatot még átalánosságban sem fogadja el. (Élénk helyeslés a baloldalon). Madarász József: Egyedül helyesnek a nemzetgazdasági fejlődésre nézve a külön vámterület felállítását tartja. Szemfényvesztésnek tartja azt, hogy a magyar ipar érdekeit ki lehetne elégíteni az osztrák ipar érdekeivel. Az ország végpusztulása fog önálló vámterület felállítása nélkül bekövetkezni. Reflektál az előadó beszédére. Végül határozati javaslatot terjeszt be, hogy mivel a jelen javaslat a monarchia két államának érdekei sértetnek a közös vámterület fennállásával utasíttassék a kormány, hogy e javaslat elvetésével az 1878. XX. t. sz. megszüntetésével iparkodjék az önálló vámterület felállításáról törvényjavaslatot mielőbb benyújtani. Ezután felszólal Hegedűs Sándor, miről reggeli lapunkban. Fővárosi ügyek. A főváros közigazgatási bizottsága tárgyalásai folyamán a belügyminiszter egy ciratát tárgyalta, melyben tudatja a bizottsággal, hogy hogy az igazságügyminiszter panaszt emelt a kér elöljáróságok ellen, mert bagatell ügyekben a járásiróságok megkereséseinek eleget nem tesznek s a végrehajtási intézkedéseket késedelmesen foganatosítják. E leirat kapcsában Kamermayer polgármester egy statisztikai kimutatást terjesztett elő a két. elöljáróságok által 1874—1880-ig évenként elvégzett ügyek s a hivatali személyzet számáról. E kimutatás bizonyitja, hogy a kir. elöljáróságok dolga az utolsó év alatt megkétszereződött s ezzel szemben a személyzet alig szaporittatott. Közöljük az érdekes kimutatást: összesen 60,368 122,781. E kimutatásban közölt nagy szaporodását az ügyszámnak, az elitélés végett a kér. elöljáróságokhoz utasított, 20 órtig terjedő bagatell perek okozták. A közigazgatási bizottság határozata a belügyminiszter leiratára az, hogy felterjesztést intéz hozzá, melyben a kér. elöljáróságok késedelmes eljárását a fentebbi kimutatással indokolni fogják; egyszersmind tudatják a miniszterrel, hogy e felterjesztéssel egyidejűleg a törvényhatóságot is felhívják, hogy e baj elhárítására a kellő intézkedéseket megtegye, hogy az elöljáróságok mind a közigazgatási, mind a törvénykezési teendőket elvégezhessék. — A muzeumkert s gyermekek. »Egy gyermekbarát aláírással vettük a következő sorokat: A fővárosi gyermek, ha csak aránylag nagy költséggel és fáradsággal az Orczy-kertbe vagy a városligetbe nem viszik ki, poros utczákon mászkál kedvetlenül végig s nincs is ereje, nincs is szine. Ha pedig odatéved a József-, Széchenyi-, Erzsébet-térre vagy a múzeumkertbe, ott a gyepre, a pázsitra nem szabadván lépni, lekuporodik az út szélére, vagy lapdázik az út közepén s szítja be a saját maga és mások által felkavart port, vagy az arra menő sétálók által játékában minduntalan megzavarva, durczásan odaül a dadája mellé. Hogy ez a gyermek egészségére, fejlődésére előnyös nem lehet, alig szükséges tovább is kifejteni. A fővárosi tanárok és tanítók erélyes kezdeményezése folytán a fővárosnak lenne kötelessége gondoskodni arról, hogy gyermekeink a jövő nemzedéke ne csak szellemileg képeztessenek, hanem hogy zsenge fejlődési korukban megteremtessék a test edzésének, erősbítésének lehetősége is. S e czél elérésére a később megint csak zárt helyen tartatni szokott tornázás mellett, mindenekelőtt a megfelelő gyepes, pázsitos, tehát nem poros játékhelyek szolgálhatnának legmegfelelőbb eszközül. Addig is azonban, míg e tekintetben megfelelő intézkedések létezhetnének, egyet bátorkodnék indítványozni. — Engedtessék meg, hogy a múzeum mögött a nemzeti lovagló felé fekvő három egymástól utak által elválasztott gyepes, pázsitos helyen, melyen kényesebb növények vagy cserjék amúgy sincsenek, gyermekeink játszhassanak. Az ezen engedélytől gyermekeinkre háramló haszon és előny mellett lesz annak még más, a sétáló közönségre nézve is igen kellemes következménye. A sok gyermek, dada és szolgáló népség a múzeum mögé fog húzódni. A múzeumkert útjai nem lesznek elzárva a kis pajkos nemzedék által, és a kert elő és oldalrészei, valamint az e helyeken fölállított padok nem lesznek elfoglalva a kis lármázók, siránkozók, sivitók által. Gondolkozzunk egy kissé e tárgyról s talán lesz foganatja ezen nehány igénytelen sornak. — Utczaseprés éjjel. A minap említettük, hogy az V. kerület elöljárósága elhatározta, miszerint az utczák seprését — közegészségügyi és közlekedési szempontból — ezentúl éjjel fogja végeztetni. Az erre vonatkozó új intézkedések már megtétettek, ugyannyira, hogy a fontos határozat foganatosítását már legközelebb megkezdik. Az utcákat seprő személyzet este 11 órakor vonul ki és kezdi meg működését, az egész kerületben, úgy, hogy hajnali 3—4 órára befejezi. Ekkor pedig a szeméthordó kocsik indulnak el a szemét elhordására, amit reggeli 7 óráig befejeznek. A csoportvezetők kis kézi lámpát is kapnak, hogy azt szükség esetén használhassák. A kerületi elöljáróság a szemét elhordását is éjjel akarta eszközöltetni, de erre nézve az egyezség nem jött létre. A fővárosi magánépítési bizottság mai ülésén a következők részére határozta kiadni az építési engedélyt. Brüll Gusztávnak sugárút 49. sz. a. háromemeletes lakházra, Reiman Árminnak sugárút 105. sz.a . kétemeletes lakházra; Mayer Györgynek nyulutcza 56. sz. a. egyemeletes bérházra; Szénássy Miksának ujvásártér 20 sz. a. második mulató ráépítésre; Humayer Károlynak futó utcza 88 s. a földszintes lakházra; Wagner Vendelnek Viala utcza 79. sz. kötelesműhelyre, Wenzhermayer Sándornak a felső erdősoron asztalos műhelyre; özv. Langheim Erich Frigyesnének Bezerédy-utcza 8. sz. a. cementöntőműhelyre; továbbá toldalékokra: Kugler Henriknek Bajza-utcza 3. sz. a. Koltay Kálmánnak kőbányán, Halácsy Kálmánnak Rottenbiller-utcza 46, Kajdán Hermannak Conti-utcza 13 sz., Hoffmann Árminnak a Práter utczában, Kiss Lipótnak Kőbányán stb. Ezenkívül számos átalakítás s kisebbrendű építkezés engedélyeztetett. A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság ma d. e. 10 órakor tartotta meg rendes heti ülését. Az ülésen a következő tárgyakat intézték el: A régi dologház földszinti helyiségeinek 3 évre bérbevételére 4 ajánlat érkezett be, melyek közül a legmagasabb bért 2026 frtot Zweiger Mór ajánlotta. Minthogy azonban a legutóbbi évi bérösszeg 2888 frtot tett, s így a mostani ajánlatok közül a legjobb is az összegnél jóval kisebb, s a pénzügy bizottság e helyiségnek házi kezelését határozta el s megbízta Stern bizottsági tagot, hogy az ottani albérlőktől a bérösszegekre nézve az adatokat szerezze meg. A vörös keresztegylettel mintakórház építésére adott telekről kötendő szerződés szövege, a kívánt módosítások rajta megtételvén, pártolólag fog a tanács elé terjesztetni. A honvédemlékszobor ügyében kiküldött bizottság elnöke, Haris Sándor máris jelentést tett a bizottságnak 1876. óta történt működéséről s arról, mi volt oka annak, hogy a bizottság 6 év alatt semmit sem végzett. A jelentés azt mondja, hogy ennek oka főleg az volt, hogy egy bizottsági tag, Apáthy István, a bizottságból kilépett s így a bizottság nem tudott (?) összejönni. A pénzügyi bizottság Apáthy István helyére Schwarzel bizottsági tagot küldte ki s ezzel a honvédszobor albizottmány ki van egészítve s remélhető, hogy ez az ügy, mely 6 év óta egy lépést sem tett előre, rövid idő alatt megoldást nyer. Földváry Mór ajánlatot tett a Simonyi-féle telek Molnár-utczai részének megvétele tárgyában ; mivel azonban a bocsárat sem adja meg,— a bizottság ajánlatára nem reflektál. Az ülésen még néhány kisebb érdekű tárgyat intéztek el. I.ker. 1874 — 8924 ügyszám 1880. 12,845 ügyszám —12 II.· — 7940» 11,428 » — 11 III.‹ — 4956« 10,326 » — 10 IV.‹ — 4060 ̋ 11,996 » — 9 V.‹ — 3458» 10,805 » — 9 VI.» — 5628‡ 13,678 » — 14 VII.‹ — 9688» 15,588 » — 16 VIII.‹ — 7827› 13,482 » — 15 IX.» — 3952‡ 8,123 » — 11 X.‹ — 3935‡ 14,150 » — 8 Megyei hírek. — Szatmármegye körlevelét az oroszországi zsidók tömeges bevándorlásának megszorítása tárgyában Temes megye közönsége egyszerűen tudomásul vette, Torontálmegye törvényhatósági bizottsága azonban hason szellemű felirattal pártolni határozta. Figyelemre méltó újítást hoz be Torontálmegye törvényhatósági bizottsága jövő évi jan. hó 1-vel. E naptól fogva ugyanis a községek által szedett 100 betegápolási járulék 111 része a községnél marad, 1/4 része ellenben a megyei betegápolási alap javára lesz beterjesztendő; ez időtől fogva továbbá a községek fölmentetnek azon kötelezettség alól, hogy az illetőségi helyükön kívül ápolt vagyontalan betegek után fölmerülő gyógydijakat ők viseljék. Egyesületek. — A budapesti ügyvédi kör f. hó 7-én tartott választmányi ülésében következő határozatokat hozott: Mivel az adóvégrehajtásoknál a magánjogi érdekek megvédve nincsenek s az ezt szabályozó 1876. évi XV. t. sz. e tekintetben nemcsak hogy kellő intézkedéseket nem tartalmaz, hanem még a többi érdekelt hitelezők s törvényes elsőbbséggel biró kijátszására s megkárosítására, s igy igen sok visszaélésre okot s módot nyújt; mivel továbbá nemcsak kívánatos, de sőt szükséges ezen bajok orvoslása czéljából az 1876. évi törvényczikkben foglalt adóvégrehajtási eljárásnak az 1881. évi LX. törvényczikk alapján való szabályozása, illetőleg ez utóbbiaknak az adóvégrehajtásokra leendő kiterjesztése, ugyanazért a választmány e tekintetben beadott indítványt s kérvényt elfogadta, s elhatározta, ily értelemben az igazságügyi minisztériumhoz, az országgyűlés pénzügyi bizottságához s a budapesti ügyvédi kamarához, ez utóbbihoz ennek pártolása végett folyamodni. Mivel továbbá a budapesti kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál a bírák s az irodai személyzet csekély száma miatt a feldolgozatlan ügyek nagyon felszaporodtak, ami a hitelre nézve csökkentőleg hat s így kárt okoz, ugyanazért ezen bajok orvoslása czéljából elhatározta, hogy az igazságügy- minisztériumhoz ez irányban kérvényt intéz. Végre a törvénykezési szünetnek julius s augusztus hónapokban való behozatala tárgyában teendő szükséges intézkedések megtétele végett a működő bizottságot megbízta, mire a választmányi ülés az egyéb folyó tárgyak elintézése után szétoszlott. — A pesti első bölcsőegylet tegnap du. tartotta meg ez évi rendes közgyűlését gróf Károlyi Sándorné elnöklete alatt, a régi városháza tanácstermében. Az évi jelentésből a következő lényegesebb adatokat emeljük ki : Az egyesület két bölcsőházat tart fenn, egyikét a Terzvárosban, másikát a Józsefvárosban. A Tabánban még a nyár folyamán létesítik a harmadikat is. A két bölcsőházban a lefolyt évben 10,145 frt 52 kr kiadás 658 gyermek 41370 ápolási napon át gondoztatott s az egészségi viszonyok mind a két bölcsőházban a járványok daczára oly kedvezők voltak, hogy betegségek miatt egy nap sem kellett zárva tartani. Az egylet az épületeken kívül 87482 frt tőkével rendelkezik. Törvényszéki csarnok. Százas hamisítókat szállítottak tegnap a »Fomná«-ba. A banda feje Horváth Ferencz, ki nyolcz társával együtt nagy számmal gyártotta a hamis bankjegyeket. A hamisítókat Szinér-Váraljából szállították ide s a bankatokhoz 8 drb hamis százas van mellékelve. Ezek közül két darabot tényleg ki is adtak. Ökröket vásároltak egy oláhtól s mikor ez a passzus-hivatalban az egyik nagy bankót fel akarta aprózni, felismerték a hamisítványt s utána siettek a hamisítóknak. Most a »Fortuná«-ban várják büntetésüket. Uj bírák a fenyitő törvényszéknél. A fenyitő törvényszékhez az elnökség által elhelyezett Karsa László terv. biró és Molnár Jenő albíró ma foglalták el uj állomásukat. Tolvajlás a tehervonaton. A Rákospalota és a főváros közt közlekedő tehervonatok szállítmányai már hónapok óta majdnem hetenkint megdézsmáltattak. A vasúti igazgatóság mindent megtett, hogy a tolvaj nyomára jusson, de eredménytelenül. Legutóbb egy láda vászon tűnt el egyik tehervonatról. Az igazgatóság két hivatalnokát küldte ki az eset fölvételére s a mint ezek Rákospalotára mentek, útközben egy gyanús külsejű emberrel találkoztak, ki hóna alatt egy vég vásznat vitt. Közelebbről vizsgálván meg ezt az egyént, Miklós János volt kocsitolót ismerték fel benne. Arra a kérdésre, hogy hol szerezte a vásznát, Miklós azt felelte, hogy egy üres telken találta a főváros határában. E mentegetődzés gyanút keltett a hivatalnokokban s Miklóst letartóztatták. Alig egy pár nap múlva egyik rákospalotai vasúti őr jelentkezett az igazgatóságnál s azt mondta, hogy az ellopott vászon szállítmány ládáját őrháza mellett elásva találta. Az ügy a fenyitő törvényszékhez tétetett áts Sárközy biró bízatott meg a vizsgálattal. S az ő ügyességének kétségkívül sikerülni fog a rejtélyes lopásnak tettesét kinyomozni. Házmotozás szoczialistáknál. A kir. főügyész panasza folytán Csery Kálmán sajtóügyi vizsgálóbíró tegnap újólag házmotozást rendelt el Hoffmann Rudolf a »Communist« szerkesztője valamint Weisz M. és Russ M. kiadók és Neuer Márk nyomdász ellen s a házmotozás délután 3 órakor egy kiküldött kir. ügyész közreműködésével foganatosíttatott is. Ez alkalommal lefoglaltatott a f. évi aprilisban »Communist« czimű lapnak 2. száma, melynek »Die Grundsätze der Communiszten« feliratú és K. M. és F. E. betűkkel jegyzett czikkében állítólag a btk. 172. §-ába ütköző bűncselekmény foglaltatik. A bíróság a panasztott lap 24 példányát foglalta le a szerkesztőnél s innét a fentemlitett kiadók és nyomdászhoz ment, hol szintén foglaltak le egy pár példányt. A ringszinház-per. Tegnap azokat a tűzoltókat hallgatták ki, kik a végzetes napon a színháznál voltak felállítva. Első volt Marschner János tanú a fünfhausi önkénytes tűzoltó parancsnok. Elmondta, hogy a végzetes napon, mikor a tüzet jelezték, egész csapatával odament. Azt mondták: a ház beomlik, de neki nem tetszett a helyzet olyan kétségbeesettnek, s azért ki is adta a parancsot az előnyomulásra. A további kérdésre előadja, hogy ilyenkor a tűzoltónak először menteni s csak azután kell oltani. De 11 Károly tanú tűzoltó gyakorlómester a Hernalsból. Pia Ignácz tanú vallomásai jelentéktelenek. Gessensohn, városi tűzoltómester élénken ecseteli a veszedelmet s aztán megjegyzi, hogy a színházról egy szomszéd házba ment, mert a színházból már le nem jöhetett. A háztetőn maradt, míg koromfekete lett. Szaba Ferencz oltómester azt vallja, hogy a karzatlépcsőn balra előre igyekezett, hanem darabig a nagy gőztől és füsttől nem mehetett. Azok az emberek, kik az ugró ponyván menekültek, betörtek egykét ablakot, melyen a szél áthúzódott. Ő ment tovább, sok halottat látott, sokat mentett, de mikor leért, azt mondták, még vagy 300 van fen. Ezt elmondta Herrnek is azonnal. Őt Herr rendelte aztán a főbejáráshoz. Azt hiszi, hogy ha sok fáklya kellő időben lett volna kéznél, még többet menthettek volna. A tanú így is, úgy is beszél, sokszor határozatlan, úgy, hogy Herr kijelenti: ilyen tanúnak nem lehet hitelt adni, mikor minduntalan máskép és máskép beszél. Cabal tanú, szintén oltómester, leghatározottabban vall Herr ellen. Azt mondja, a folyosón s előcsarnokon át ment előre, de nem volt víz és vissza kellett vonulnia. Herr mit sem törődött velük. Tanú határozottan kijelenti, hogy az egész szerencsétlenségnek senki más az oka, mint Herr a gyakorlómester, ki az égésanyaggal nem volt tisztában. »Megmondom őszintén Herr úrnak a szemébe is, úgymond a tanú, hogy a tűzoltószolgálatról fogalma sincs, a tűzoltói teendőket nem érti, azt sem tudta a veszély idején, mit tegyen.« — Védő ügyvéd a tanú ingerültségét s ellenségeskedését annak tulajdonítja, hogy Herr hivatalában ő eléje került a színháznál. Tanú tovább is megmarad állításai mellett, mire elnök távozásra szólítja föl. Ezután következett Dalmonico és Parez tűzoltómesterek kihallgatása, kiknek vallomásaiból kitűnt, hogy a szerencsétlenség estéjén Herr gyakorlómester parancsait irigységből és gyűlöletből nem mindenben teljesítették. Dalmonico kiváltkép szenvedélyes irigye Herrnek, s az égéskor még azt sem jelentette be neki, hogy ő (Dalmonico) rossz helyre van állítva. Parer tűzoltómester hasonlóképen tett. Ennélfogva egyiküket sem esketik meg. A tűzoltóságnak fegyelmezetlensége és az ott uralkodó rendetlenség kitűnik Müller, Neumann és Schupp tűzoltók vallomásaiból is. Hartmann tűzoltó Herr rendeleteit élesen elitéli s azokat tervteleneknek jelzi. Koeck, Hirsch, Sengel, Hofer, Zatloukal és Holzel tűzoltók jelentéktelen vallomásokat tesznek. Schuler Albert városi építési hivatali mérnök és a városi tűzoltóság parancsnoka igen érdekes vallomást tesz. Nagy izgatottság közt mondja el, hogy deczember 8-án, bárka szolgálata nem volt, az égés színhelyére sietett, s ott a mixet tapasztalt, azokat úgy adja elő, hogy nyilatkozata Wilhelm vádlott nem vétkes volta mellett bizonyít. A hallgatóság közt nagy izgalmat keltettek Schulernek azok a szavai, melyekben annak a véleményének adott kifejezést, hogy ha a vasfüggönyt lebocsátották volna, az esetben a tüzet mindaddig vissza lehetett volna szorítani, meddig a közönség legnagyobb része eltávozik a színházból. Tanút a védők és az elnök keresztkérdések alá veszik; dr. Fialla így szól hozzá: Kérem mérnök úr, mondja el, hogy Herr előléptetése minő körülmények közt történt ? Ön akkor előadó volt; ön kétségkívül jól tudja, hogy Herr előléptetését Man hibájául rójják fel? Tanú erre igy válaszol: Valóban ezt hibának tartják s én Mant szivemből sajnálom. Dr. Fiala védőnek arra a kérdésére, hogy Herr vádlott kinevezése mikép történt, s Dalmonico mint szenvedett ez által mellőztetést, tanú így válaszol: Dalmonico gyakran panaszkodott lábfájásról, 10 hétig betegen feküdt. Mikor a korábbi szertáros meghalt, Dalmonico hozzám jött, s kért, hogy ajánljam őt a gyakorló mesteri állásra. Én ekkor csodálkozásomat fejeztem ki a felett, hogy miért nem akar inkább szertáros lenni, mikor már egy ízben ő maga mondta, hogy már a tűzoltó szolgálatra nem eléggé alkalmas. — Ezen felül Dalmonico a legnagyobb rabulista volt az egész csapatomban, Herr ellenben 1866 óta a város szolgálatában mindig derék, megbízható embernek bizonyult. Legfölebb amiatt lehetne neki szemrehányást tenni, hogy követeléseiben túlságos szigorú volt. (Emelkedett hangon): Reám nézve iszonyú kínos érzés volt, ha meggondolom, hogy most, mikor 21 évig vagyok a város szolgálatában, ennyire elvesztettük hitelünket az egész világ előtt, szivemet s talán rövid idő alatt fejemet is beteggé teszi. Nem mondhatni, hogy Bécs városa mit sem tett, több új gépet szerzett, a hatvanas években több szertárba való holmit rendelt meg. A gépek mindenike körülbelül 3000 forintba került. Tehát elkövettetett minden, nekünk mégis szemrehányáskép emlegették, hogy csak egy mentőponyvát hoztunk magunkkal, pedig fejemet teszem rá, hogy Bécsen kívül több mentőponyvájuk egész Ausztriában sincs. A Ringszínház égése óta mindenfelől kaptam leveleket a tűzoltóságtól, hogy milyen is volt a kép az ugróponyva ? Csak most hozzák be mindenütt. Államügyész: Mondta-e valaki a személyzetből, hogy itt nem kell az igazat kimondani ? Tanú: Én mindenkinek azt mondtam: ne törődjetek vele, mindnyájan a törvény elé kerültek s a törvény előtt mindenki kimondhatja, amit akar, azt azonban meg kell jegyeznem nektek, hogy ilyen nagy személyzetnél, ha eskü alatt vallatnak, arról szó sem lehet, hogy valamit eltitkolni lehessen.