A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)

1882-05-09 / 127. szám

127. szám. 20-dik évfolyam. Esti kiadás. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK k­intugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1882. Kedd, május 9. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt .­1 hónapra......................................................2 frt 8 hónapra................................................ , es 6 hónapra .......................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint.................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számítta­tik. Budapest, május 9. A dublini gyilkosság nagy mér­tékben foglalkoztatja úgy a bel-, mint a kül­földi sajtót. Különösen az angol sajtó igen erős hangon ír Gladstone ellen és ugyan­csak sürgeti Izland ellen «a kegyetlen rend­szabályokat« ; még Parnell is kénytelen volt elismerni, hogy szigorú intézkedések im­már elkerülhetlenekké váltak. A konzervatív ellenzék igen legálisan viseli magát a Gladstone-kormány iránt, melynek felajánlotta támogatását a represzszá­­liakban. Hogy azonban meddig fog tartani az egyetértés kormány és ellenzék között, azt bajos volna megmondani. A helyzet súlyos voltát enyhíti némileg az, hogy Parnell és társai elitélik a merényletet s a Londonban lakó írek is hasonló czélból akarnak egy né­pes meetinget tartani. Eddigelé még sejteni sem lehet, hogy tulaj­donképen mit fognak és akarnak tenni az an­gol államférfiak ily súlyos helyzettel szem­ben. A parlament üléseit a meggyilkoltak iránti tiszteletből rövid időre elhalasztották s mihelyt ismét összeül, fog előreláthatólag be­hatóan tárgyaltatni a kérdés. Most nyomban a merénylet izgató hatása után tán maga a kormány sem tudja, mit tegyen s mindeneset­re jól meg kell fontolnia, míg terveivel a par­lament s a nyilvánosság elé lép. Az oroszországi zsidóüldözé­sekről írják Szentpétervárról a­­Pol.Correc­­nek, hogy az orosz kormánynak biztos ada­tai vannak arra nézve, hogy ezen üldözé­sek, melyek olyannyira ellenkeznek az orosz nép békés, türelmes természetével, határozot­­tan a nihi­listák munkája s egy teljesen átgondolt tervnek szüleménye. Egyúttal érdekesnek tartjuk fölemlítni a római hirt, mely szerint a pápa a zsidó­üldözések alkalmából enczyklikát intézett azon kath. püspökökhez, kik az üldözöttek országában laknak, vagy a kivándorlóknak segélyt nyújthatnak. A pápa fölhívja a püs­pököket, hogy híveiknek, egyházközségeik­nek a keresztény felebaráti szeretetet kössék lelkére és különösen gondoskodjanak arról, hogy egy katholikus se vegyen részt a zsidó­­üldözésekben. Ha ez igaz, igen meg fogja lepni a kath. felekezeti lapokat, melyek ren­desen erős antiszemitikus érzelmüek s nem kis kedvteléssel nézték az e fajta mozgalmakat. — A dublini gyilkosság elkövetése háttérbe szorított Angliában minden más kérdést. Az összes lapok e gyilkosság kommentálásával vannak tele. De bizonyosat még ma sem lehet tudni, az iránt, hogy melyik pártnak kell tulajdonítani a gyil­kosságot. Cavendisch lord kinevezéséről azt írták volt a lapok, hogy ő ugyan jószívű, becsületes, szorgalmas ember, de tehetsége nem áll arányban a rábízott fel­adattal. Érdekes lesz itt felemlíteni, hogy mint véle­kedett ő az írországi állapotokról. Kineveztetése foly­tán Írország helytartójává, új választásnak kellett magát alávetnie, s ez alkalomból választóihoz inté­zett levelében Írországról a következőket mondja: »Tökéletesen egyetértek a kormány legújabb elhatá­rozásával. A »landact« törvényszék főbb határozmá­­nyait most már valamennyi párt elfogadta. A kormányhoz érkezett hírek arra a meggyőző­désre vezetnek, hogy jövőre már nem kell ragaszkod­ni azon gyanúhoz, mely a múlt év okt. havában köte­lességévé tette, hogy több parlamenti tagot elfogasson. A kivételes rendszabályok tovább fentartása tehát nem indokolt többé. Kötelessége lesz a kormánynak kiegészíteni a törvényeket, hogy szilárd igazságszol­gáltatást lehessen biztosítani és ezáltal békét és ren­det lehessen az egész országban fentartani, s hogy jól átgondolt és hatásos rendszabással a bérhátralékokra vonatkozólag rendet hozzon a földbirtok kérdésébe és mellőzze az azzal összefüggő bajokat, melyek az íror­szági zavaroknak gyökerét képezik.« Hogy minő hatása volt a gyilkosságnak az egyes pártokra, arról most már több hír érkezett. Parnell és társai nagyon le vannak sújtva a gyilkos­ság által. Az ír agitátorok azt hiszik, hogy most érke­zett el az az idő, a­mikor Izland az agrár igazságta­lanságtól végkép megszabadul. Párthívei Ameriká­ban Gladstone új politikájával való szíves össze­­működést ajánlottak. A szélső párt közlönye az »Irish World« ellenben azt írja: »A liga fényes győzelmet aratott, bebizonyodott, hogy a bér nem fizetés bölcs intézkedés. A harcz még nem ért véget. Fajunk csa­takiáltása : »Izland az Íreké, a föld a népé,« még megvalósulásra vár. Izlandnak teljesen függetlenné kell lenni. A népnek vissza kell szereznie ősi függet­lenségét.« — Az angol parlamentben a dublini gyilkosságot megelőző utolsó ülésen Hicks Beach Izland helyzetéről így szólott: »Van szerencsém be­jelenteni, hogy a legközelebbi hétfőn a következő ha­tározati javaslatot fogom előterjeszteni. Tekintve Izland válságos helyzetét és a korona minisztereinek legutóbbi jelentéseit, a ház azon véleményben van, hogy az ország érdekei szempontjából kiváló fontos­sággal bír az, hogy a kormány egész izlandi politikája a parlament bírálata alá bocsáttassék. (Tetszés.) Kér­dem az­ miniszterelnököt, várjon szándékozik-e nekem, megkönnyíteni ezen határozati javaslat előterjesztést, mire ezt válaszolta Gladstone: Teljesen fel­fogom azon határozati javaslat c­élját, mely most be­jelentetett, és bár feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az új ügyrend mielőbb elkészüljön, megengedem és belátom, hogy ezek nem képezhetnek akadályt ily jellegű határozati javaslat tárgyalására és azért én a legelső szabad napon,­­ hétfőn, rendelkezésre állok. (Helyeslés.) A hétfői ülésről még nem érkeztek rész­­­letes jelentések, de Gladstone tudvalevőleg elnapolást­­ javasolt. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 9-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők : Rukovszky, Tibád, Duka. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, gróf Szapáry Gyula, b. Kemény Gábor, Pauler Tivadar, Ordódy­ Pál, b. Orczy Béla, Bedekovics Kálmán. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván, a jegy­zőkönyv hitelesítése után bemutatja Miksa Elek ma­­rosludasi választókerület képviselőjének megbízó leve­lét , 30 nap fentartásával igazoltatik. Ezután bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Berze­viczy Albert előadó bemutatja a kérvények 15-ik sorjegyzékét. A szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Rakovszky István előadó bemutatja a pénz­ügyi bizottság jelentését az 1882. évi 21.700.000 frt­­nyi rendkívüli hadi költségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztályok mellőzésével napirendre fog tű­zetni. Kazy János előadó bemutatja az igazságügyi bizottság jelentését Luxemburggal a közönséges bűn­tettesek kiadatására nézve kötött nemzetközi szerző­dés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tár­gyában. Az osztályok mellőzésével fog napirendre kitü­zetni. Tamássy Béla előadó bemutatja az igazság­ügyi bizottság jelentését a kir. kúriának országos kép­viselő választási ügyekben gyakorlandó bíráskodásá­ról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztályok mellőzésével fog napirendre tű­zetni. Br. Kemény Gábor földm. miniszter törvény­­javaslatot nyújt be az 1882. évben Bécsben tartandó electrikus kiállításra küldött tárgyak oltalmáról. Előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizott­sághoz utasittatik. Következett ezután a napirend, az osztrák-ma­gyar vámterület átalános vámtarifájáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Baross Gábor előadó beszédét reggeli lapunk­ban közöljük. Félbeszakíttatván a tárgyalás, a főrendiház jegy­zője hozza át a legközelebb letárgyalt törvényjavas­latokat. Legfelsőbb szentesítés végett ő­felsége elé fognak terjesztetni a véderőről szóló törvényjavaslat kivételével, melyen a főrendiház némi változtatásokat tett. Napirendre fognak tűzetni e módosítások. Ezután folytattatott a félbeszakított tárgyalás. Gaál Jenő beszéde elején kiemeli, hogy a szőnyegen levő tárgyhoz hosszasan fog szólani. Bírálja a kor­mány kereskedelmi s közgazdasági politikáját s ör­vend, hogy e kérdésnél nem nyúlnak magasabb poli­tikai szempontok előtérbe. Igyekszik kimutatni, hogy a pénzügyi vámoknál, melyek az új tarifajavaslatba foglalvák, nem Ausztria, de mi leszünk a károsok, és azért a kormány tarifapolitikája iránt bizalommal nem viseltetik. A vámokról épen a mi viszonyaink között nem szabad pusztán a fiskális szempontnak irányadó lenni. Részletesen bírálgatja a bizottság indokolását, melyet egyrészről felületesnek, másrészről olyannak tart, melynek czélja nem az, hogy jobban lássuk a helyze­tet. Hosszasabban beszél a gabonavámokról, különö­sen az Oroszország felé való kivitelről, konstatálja azt, hogy a kormány és a bizottság szeme előtt csak a fiskalitás szempont volt irányadó s hosszas megfigye­lése után meggyőződése az, hogy a mi gabonavámunk semmi értékkel nem bír Magyarországra nézve. Az orosz verseny ellen a Romániának adott kedvezmény kijátszhatása miatt ezen vám semmi vé­delmet nem nyújt. Áttér ezután az állatok szállításá­ra kivetett vámokra, melyet nem tart nagyon fontos­nak, mert inkább kiviteli, mint beviteli ország va­gyunk. A borvámokra nézve az a meggyőződése, hogy az ország kivitele óriás lévén, a vámemelésének ered­ménye kétséges lesz. A lisztre vetett vámok is hasonló eredményűek lesznek. Az ipari vámokról szólva, a kormány előterjesztése jó eredményét, mely két szem­pontból indul — kétségbe vonja: a vasiparnál, mely pedig nálunk jelenleg igen kedvező helyzetben van, sokkal nagyobb lévén a bevitel, mint a kivitel, ezért az a fogyasztó közönségre súlyos, tetemesen meg fog drágíttatni a behozatali vám által. A talpbőrökre vetett vámokra nézve szóló né­zete is az, hogy az amerikai behozatallal szembe vé­dekeznünk kell, de a rávetett vám által ez is drágí­­­tatik a­nélkül, hogy az itthoni készítménynek kedvez­ményt nyújtani képes lenne. A gépiparra vetett vám­mal sincs megelégedve, különösen a varrógépekre vetett vám szerinte csak Ausztriának s nem nekünk használ, s egyátalán azon iparágak­ csoportjánál, mely­nél mi nagy mértékben fogyasztunk, a vámemelés nem Magyarországnak, de Ausztriának adja a ked­vezményt. A gyapjú- és, textil­árukra vetett vámot szin­tén nagynak tartja. Átalában kijelenti, hogy a magas vámok a mi viszonyainkban mindenütt ártalmasak. Ezután újra hosszasan bírálja a kormány vámpoliti­káját, hasonlítgatva azt az osztrák kormány e politi­kájával, nem akarja azt, hogy a magyar nemzet gaz­dasága még nagyobb függésbe jöjjön Ausztria nem­zetgazdaságáról, ennek meggátlására vezetne a külön vámterület, melynek keresztülvitelénél szóló a legha­tározottabban küzdeni fog,­­ mert a túlfeszített védvámos politika helyes nem lehet, meg a kö­zös vámterület áll fenn, ezt tartja csak a kormány egyedül helyes útnak a nemzet közgazdasági fejlődé­sén segítni. És ezért kijelenti, hogy e javaslatot még átalánosságban sem fogadja el. (Élénk helyeslés a bal­oldalon). Madarász József: Egyedül helyesnek a nem­zetgazdasági fejlődésre nézve a külön vámterület felállítását tartja. Szemfényvesztésnek tartja azt, hogy a magyar ipar érdekeit ki lehetne elégíteni az osztrák ipar érdekeivel. Az ország végpusztulása fog önálló vámterület felállítása nélkül bekövetkezni. Re­flektál az előadó beszédére. Végül határozati javaslatot terjeszt be, hogy mivel a jelen javaslat a monarchia két államának érdekei sértetnek a közös vámterület fennállásával utasíttassék a kormány, hogy e javaslat elvetésével az 1878. XX. t. sz. megszüntetésével iparkodjék az ön­álló vámterület felállításáról törvényjavaslatot mi­előbb benyújtani. Ezután felszólal Hegedűs Sándor, miről reg­geli lapunkban. Fővárosi ügyek.­ ­ A főváros közigazgatási bizott­­s­á­g­a tárgyalásai folyamán a belügyminiszter egy ciratát tárgyalta, melyben tudatja a bizottsággal, hogy hogy az igazságügyminiszter panaszt emelt a kér­­­ elöljáróságok ellen, mert bagatell ügyekben a járás­­iróságok megkereséseinek eleget nem tesznek s a végrehajtási intézkedéseket késedelmesen foganato­sítják. E leirat kapcsában Kamermayer polgármes­ter egy statisztikai kimutatást terjesztett elő a két. elöljáróságok által 1874—1880-ig évenként elvégzett ügyek s a hivatali személyzet számáról. E kimutatás bizonyitja, hogy a kir. elöljáróságok dolga az utolsó év alatt megkétszereződött s ezzel szemben a sze­mélyzet alig szaporittatott. Közöljük az érdekes ki­mutatást: összesen 60,368 122,781. E kimutatásban közölt nagy szaporodását az ügyszámnak, az elitélés végett a kér. elöljáróságokhoz utasított, 20 órtig terjedő bagatell perek okozták. A közigazgatási bizottság határozata a belügy­miniszter leiratára az, hogy felterjesztést intéz hozzá, melyben a kér. elöljáróságok késedelmes eljárását a fentebbi kimutatással indokolni fogják; egyszersmind tudatják a miniszterrel, hogy e felterjesztéssel egy­idejűleg a törvényhatóságot is felhívják, hogy e baj elhárítására a kellő intézkedéseket megtegye, hogy az elöljáróságok mind a közigazgatási, mind a tör­vénykezési teendőket elvégezhessék. — A muzeumkert s gyermekek. »Egy gyermekbarát aláírással vettük a következő sorokat: A fővárosi gyermek, ha csak aránylag nagy költ­séggel és fáradsággal az Orczy-kertbe vagy a város­ligetbe nem viszik ki, poros utczákon mászkál ked­vetlenül végig s nincs is ereje, nincs is szine. Ha pedig odatéved a József-, Széchenyi-, Erzsébet-térre vagy a múzeumkertbe,­ ott a gyepre, a pázsitra nem szabad­ván lépni, lekuporodik az út szélér­e, vagy lapdázik az út közepén s szítja be a saját maga és mások által felkavart port, vagy az arra menő sétálók által játé­kában minduntalan megzavarva, durczásan odaül a dadája mellé. Hogy ez a gyermek egészségére, fejlő­désére előnyös nem lehet, alig szükséges tovább is kifejteni.­­ A fővárosi tanárok és tanítók eré­lyes kezdeményezése folytán a fővárosnak lenne kötelessége gondoskodni arról, hogy gyermekeink a jövő nemzedéke ne csak szellemileg képeztessenek, hanem hogy zsenge fejlődési korukban megteremtes­sék a test edzésének, erősbítésének lehetősége is. S e czél elérésére a később megint csak zárt helyen tar­tatni szokott tornázás mellett, mindenekelőtt a meg­felelő gyepes, pázsitos, tehát nem poros játékhelyek szolgálhatnának legmegfelelőbb eszközül. Addig is azonban, míg e tekintetben megfelelő intézkedések létezhetnének, egyet bátorkodnék indítványozni. — Engedtessék meg, hogy a múzeum mögött a nem­zeti lovagló felé fekvő három egymástól utak által elválasztott gyepes, pázsitos helyen, melyen ké­nyesebb növények vagy cserjék amúgy sincsenek, gyermekeink játszhassanak. Az ezen engedélytől gyer­mekeinkre háramló haszon és előny mellett lesz an­nak még más, a sétáló közönségre nézve is igen kelle­mes következménye. A sok gyermek, dada és szolgáló népség a múzeum mögé fog húzódni. A múzeumkert útjai nem lesznek elzárva a kis pajkos nemzedék által, és a kert elő és oldalrészei, valamint az e helyeken fölállított padok nem lesznek elfoglalva a kis lármá­zók, siránkozók, sivitók által. Gondolkozzunk egy kissé e tárgyról s talán lesz foganatja ezen nehány igénytelen sornak. — Utczaseprés éjjel. A minap említet­tük, hogy az V. kerület elöljárósága elhatározta, mi­szerint az utczák seprését — közegészségügyi és köz­lekedési szempontból — ezentúl éjjel fogja végeztet­ni. Az erre vonatkozó új intézkedések már megtétet­tek, ugyannyira, hogy a fontos határozat foganatosí­tását már legközelebb megkezdik. Az utc­ákat seprő személyzet este 11 órakor vonul ki és kezdi meg működését, az egész kerületben, úgy, hogy hajnali 3—4 órára befejezi. Ekkor pedig a szeméthordó ko­csik indulnak el a szemét elhordására, a­mit reggeli 7 óráig befejeznek. A csoportvezetők kis kézi lámpát is kapnak, hogy azt szükség esetén használhassák. A kerületi elöljáróság a szemét elhordását is éjjel akarta eszközöltetni, de erre nézve az egyezség nem jött létre.­­ A fővárosi magánépítési bizott­­ság mai ülésén a következők részére határozta kiadni az építési engedélyt. Brüll Gusztávnak sugárút 49. sz. a. háromemeletes lakházra, Reiman Árminnak sugárút 105. sz.a . kétemeletes lakházra; Mayer Györgynek nyulutcza 56. sz. a. egyemeletes bérházra; Szénássy Miksának ujvásártér 20 sz. a. második mu­lató ráépítésre; Humayer Károlynak futó­ utcza 88 s. a földszintes lakházra; Wagner Vendelnek Viala utcza 79. sz. kötelesműhelyre, Wenzhermayer Sándornak a felső erdősoron asztalos műhelyre; özv. Langheim E­rich Frigyesnének Bezerédy-utcza 8. sz. a. cement­­öntőmű­helyre; továbbá toldalékokra: Kugler Hen­riknek Bajza-utcza 3. sz. a. Koltay Kálmánnak kő­bányán, Halácsy Kálmánnak Rottenbiller-utcza 46, Kajdán Hermannak Conti-utcza 13 sz., Hoffmann Árminnak a Práter utczában, Kiss Lipótnak Kőbá­nyán stb. Ezenkívül számos átalakítás s kisebbrendű építkezés engedélyeztetett.­­ A fővárosi pénzügyi és gazda­sági bizottság ma d. e. 10 órakor tartotta meg rendes heti ülését. Az ülésen a következő tárgyakat intézték el: A régi dologház földszinti helyiségeinek 3 évre bérbevételére 4 ajánlat érkezett be, melyek közül a legmagasabb bért 2026 frtot Zweiger Mór ajánlotta. Minthogy azon­ban a legutóbbi évi bérösszeg 2888 frtot tett, s így a mostani ajánlatok közül a legjobb is az összegnél jó­val kisebb, s a pénzügy bizottság e helyiségnek házi kezelését határozta el s megbízta Stern bizott­sági tagot, hogy az ottani albérlőktől a bérösszegekre nézve az adatokat szerezze meg. A vörös­ kereszt­­egylettel mintakórház építésére adott telekről kötendő szerződés szövege, a kívánt módosítások rajta megtételvén, pártolólag fog a tanács elé terjesztetni. A honvédemlékszobor ügyében kiküldött bi­zottság elnöke, Haris Sándor már­is jelentést tett a bizottságnak 1876. óta történt működéséről s arról, mi volt oka annak, hogy a bizottság 6 év alatt semmit sem végzett. A jelentés azt mondja, hogy ennek oka főleg az volt, hogy egy bizottsági tag, Apáthy István, a bizottságból kilépett s így a bizottság nem tudott (?) összejönni. A pénzügyi bi­zottság Apáthy István helyére Schwarzel bizottsági tagot küldte ki s ezzel a honvédszobor albizottmány ki van egészítve s remélhető, hogy ez az ügy, mely 6 év óta egy lépést sem tett előre, rövid idő alatt megol­dást nyer. Földváry Mór ajánlatot tett a Simo­­nyi-féle telek Molnár-utczai részének megvétele tár­gyában ; mivel azonban a bocsárat sem adja meg,— a bizottság ajánlatára nem reflektál. Az ülésen még né­­hány kisebb érdekű tárgyat intéztek el. I.ker. 1874 — 8924 ügyszám 1880. 12,845 ügyszám —12 II.· — 7940» 11,428 » — 11 III.‹ — 4956« 10,326 » — 10 IV.‹ — 4060 ̋ 11,996 » — 9 V.‹ — 3458» 10,805 » — 9 VI.» — 5628‡ 13,678 » — 14 VII.‹ — 9688» 15,588 » — 16 VIII.‹ — 7827› 13,482 » — 15 IX.» — 3952‡ 8,123 » — 11 X.‹ — 3935‡ 14,150 » — 8 Megyei hírek. — Szatmármegye körlevelét az oroszor­szági zsidók tömeges bevándorlásának megszorítása tárgyában T­e­m­e­s megye közönsége egyszerűen tu­domásul vette, T­o­r­o­n­t­á­l­megye törvényhatósági bizottsága azonban hason szellemű felirattal pártolni határozta.­­ Figyelemre méltó újítást hoz be To­­rontálmegye törvényhatósági bizottsága jövő évi jan. hó 1-vel. E naptól fogva ugyanis a községek által szedett 1­0­0 betegápolási járulék 111 része a községnél marad, 1/4 része ellenben a megyei betegápolási alap javára lesz beterjesztendő; ez időtől fogva továbbá a községek fölmentetnek azon kötelezettség alól, hogy az illetőségi helyükön kívül ápolt vagyontalan bete­gek után fölmerülő gyógydijakat ők viseljék. Egyesületek. — A budapesti ügyvédi kör f. hó 7-én tartott választmányi ülésében következő határozato­kat hozott: Mivel az adóvégrehajtásoknál a magán­jogi érdekek megvédve nincsenek s az ezt szabályozó 1876. évi XV. t. sz. e tekintetben nemcsak hogy kellő intézkedéseket nem tartalmaz, hanem még a többi érdekelt hitelezők s törvényes elsőbbséggel biró kiját­szására s megkárosítására, s igy igen sok visszaélésre okot s módot nyújt; mivel továbbá nemcsak kívána­tos, de sőt szükséges ezen bajok orvoslása czéljából az 1876. évi törvényczikkben foglalt adóvégrehajtási eljárásnak az 1881. évi LX. törvényczikk alapján való szabályozása, illetőleg ez utóbbiaknak az adó­végrehajtásokra leendő kiterjesztése, ugyanazért a választmány e tekintetben beadott indítványt s kér­vényt elfogadta, s elhatározta, ily értelemben az igazságügyi minisztériumhoz, az országgyűlés pénz­ügyi bizottságához s a budapesti ügyvédi kamarához, ez utóbbihoz ennek pártolása végett folyamodni. Mi­vel továbbá a budapesti kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál a bírák s az irodai személyzet csekély száma miatt a feldolgozatlan ügyek nagyon felszapo­rodtak, a­mi a hitelre nézve csökkentőleg hat s így kárt okoz, ugyanazért ezen bajok orvoslása czéljából elhatározta, hogy az igazságügy- minisztériumhoz ez irányban kérvényt intéz. Végre a törvénykezési szü­netnek julius s augusztus hónapokban való behoza­tala tárgyában teendő szükséges intézkedések meg­tétele végett a működő bizottságot megbízta, mire a választmányi ülés az egyéb folyó tárgyak elintézése után szétoszlott. — A pesti első bölcsőegylet tegnap d­u. tartotta meg ez évi rendes közgyűlését gróf Káro­lyi Sándorné elnöklete alatt, a régi városháza tanács­termében. Az évi jelentésből a következő lényegesebb adatokat emeljük ki : Az egyesület két bölcsőházat tart fenn, egyikét a Terzvárosban, másikát a József­városban. A Tabánban még a nyár folyamán létesí­tik a harmadikat is. A két bölcsőházban a lefolyt év­ben 10,145 frt 52 kr kiadás 658 gyermek 41370 ápo­lási napon át gondoztatott s az egészségi viszonyok mind a két bölcsőházban a járványok daczára oly kedvezők voltak, hogy betegségek miatt egy nap sem kellett zárva tartani. Az egylet az épületeken kívül 87482 frt tőkével rendelkezik. Törvényszéki csarnok. Százas hamisítókat szállítottak tegnap a »Fomná«-ba. A banda feje Horváth Ferencz, ki nyolcz társával együtt nagy számmal gyártotta a ha­mis bankjegyeket. A hamisítókat Szinér-Váraljából szállították ide s a bank­atokhoz 8 drb hamis százas van mellékelve. Ezek közül két darabot tényleg ki is adtak. Ökröket vásároltak egy oláhtól s mikor ez a passzus-hivatalban az egyik nagy bankót fel akarta aprózni, felismerték a hamisítványt s utána siettek a hamisítóknak. Most a »Fortuná«-ban várják bünte­tésüket. Uj bírák a fenyitő törvényszéknél. A fenyitő törvényszékhez az elnökség által elhelyezett Kars­a László terv. biró és Molnár Jenő albíró ma foglalták el uj állomásukat. Tolvaj­lás a teher­vonaton. A Rákospalota és a főváros közt közlekedő tehervonatok szállítmá­nyai már hónapok óta majdnem hetenkint megdézs­­máltattak. A vasúti igazgatóság mindent megtett, hogy a tolvaj nyomára jusson, de eredménytelenül. Legutóbb egy láda vászon tűnt el egyik tehervonat­­ról. Az igazgatóság két hivatalnokát küldte ki az eset fölvételére s a mint ezek Rákospalotára mentek, útközben egy gyanús külsejű emberrel találkoztak, ki hóna alatt egy vég vásznat vitt. Közelebbről vizs­gálván meg ezt az egyént, Miklós János volt ko­csitolót ismerték fel benne. Arra a kérdésre, hogy hol szerezte a vásznát, Miklós azt felelte, hogy egy üres telken találta a főváros határában. E men­­tegetődzés gyanút keltett a hivatalnokokban s Miklóst letartóztatták. Alig egy pár nap múlva egyik rákospalotai vasúti őr jelentkezett az igazgatóságnál s azt mondta, hogy az ellopott vászon szállítmány lá­dáját őrháza mellett elásva találta. Az ügy a fenyitő törvényszékhez tétetett áts Sárközy biró bízatott meg a vizsgálattal. S az ő ügyességének kétségkívül sikerülni fog a rejtélyes lopásnak tettesét kinyomozni. Házmotozás szoczialistáknál. A kir. fő­ügyész panasza folytán Csery Kálmán saj­tóügyi vizsgálóbíró tegnap újólag házmotozást rendelt el Hoffmann Rudolf a »Communist« szerkesztője valamint Weisz M. és Russ M. kiadók és Neu­er Márk nyomdász ellen s a házmotozás délután 3 órakor egy kiküldött kir. ügyész közreműködésével foganatosíttatott is. Ez alkalommal lefoglaltatott a f. évi april­isban »Communist« czimű lapnak 2. száma, melynek »Die Grundsätze der Communiszten« feliratú és K. M. és F. E. betűkkel jegyzett czikké­­ben állítólag a btk. 172. §-ába ütköző bűncse­lekmény foglaltatik. A bíróság a panasztott lap 24 példányát foglalta le a szerkesztőnél s innét a fent­­emlitett kiadók és nyomdászhoz ment, hol szintén foglaltak le egy pár példányt. A ringszinház-per. Tegnap azokat a tűzol­tókat hallgatták ki, kik a végzetes napon a színháznál voltak felállítva. Első volt Marschner János tanú a fünf­­hausi önkénytes tűzoltó parancsnok. Elmondta, hogy a végzetes napon, mikor a tüzet jelezték, egész csa­patával odament. Azt mondták: a ház beomlik, de neki nem tetszett a helyzet olyan kétségbe­esettnek, s azért ki is adta a parancsot az előnyomulásra. A to­vábbi kérdésre előadja, hogy ilyenkor a tűzoltónak először menteni s csak azután kell oltani. D­­­e 11 Károly tanú tűzoltó gyakorló­mester a Hernalsból. Pi­a Ignácz tanú vallomásai jelentéktelenek. G­es­se­n­s­o­h­n, városi tűzoltómester élénken ecseteli a veszedelmet s aztán megjegyzi, hogy a színházról egy szomszéd házba ment, mert a színházból már le nem jöhetett. A háztetőn maradt, míg koromfekete lett. S­z­a­b­a­­ Ferencz oltómester azt vallja, hogy a kar­zatlépcsőn balra előre igyekezett, hanem darabig a nagy gőztől és füsttől nem mehetett. Azok az embe­rek, kik az ugró ponyván menekültek, betörtek egy­két ablakot, melyen a szél áthúzódott. Ő ment tovább, sok halottat látott, sokat mentett, de mikor leért, azt mondták, még vagy 300 van fen. Ezt elmondta Herr­­nek is azonnal. Őt Herr rendelte aztán a fő­bejárás­hoz. Azt hiszi, hogy ha sok fáklya kellő időben lett volna kéznél, még többet menthettek volna. A tanú így i­s, úgy is beszél, sokszor határozatlan, úgy, hogy Herr kijelenti: ilyen tanúnak nem lehet hitelt adni, mikor minduntalan máskép és máskép beszél. Cabal tanú, szintén oltómester, leghatározot­tabban vall Herr ellen. Azt mondja, a folyosón s elő­csarnokon át ment előre, de nem volt víz és vissza kellett vonulnia. Herr mit sem törődött velük. Tanú határozottan kijelenti, hogy az egész szerencsétlen­ségnek senki más az oka, mint Herr a gyakorlómes­ter, ki az égésanyaggal nem volt tisztában. »Meg­mondom őszintén Herr úrnak a szemébe is, úgymond a tanú, hogy a tűzoltószolgálatról fogalma sincs, a tűzoltói teendőket nem érti, azt sem tudta a veszély idején, mit tegyen.« — Védő ügyvéd a tanú ingerült­ségét s ellenségeskedését annak tulajdonítja, hogy Herr hivatalában ő eléje került a színháznál. Tanú tovább is megmarad állításai mellett, mire elnök tá­vozásra szólítja föl. Ezután következett Dalmoni­­co és Parez tűzoltómesterek kihallgatása, kiknek vallomásaiból kitűnt, hogy a szerencsétlenség estéjén Herr gyakorl­ómester parancsait irigységből és gyű­löletből nem mindenben teljesítették. Dalmonico ki­váltkép szenvedélyes irigye Herrnek, s az égéskor még azt sem jelentette be neki, hogy ő (Dalmonico) rossz helyre van állítva. Parer tűzoltómester ha­sonlóképen tett. Ennélfogva egyiküket sem eske­tik meg. A tűzoltóságnak fegyelmezetlensége és az ott uralkodó rendetlenség kitűnik Müller, Neumann és Schupp tűzoltók vallomásaiból is. H­a­r­t­­m­a­n­n tűzoltó Herr rendeleteit élesen elitéli s azo­kat tervteleneknek jelzi. Koeck, Hirsch, Sen­­gel, Hofer, Zatloukal és Holzel tűzoltók jelentéktelen vallomásokat tesznek. Schuler Albert városi építési hivatali mér­nök és a városi tűzoltóság parancsnoka igen érdekes vallomást tesz. Nagy izgatottság közt mondja el, hogy deczember 8-án, bárka szolgálata nem volt, az égés színhelyére sietett, s ott a mixet tapasztalt, azo­kat úgy adja elő, hogy nyilatkozata Wilhelm vádlott nem vétkes volta mellett bizonyít. A hallgatóság közt nagy izgalmat keltettek Schulernek azok a sza­vai, melyekben annak a véleményének adott kifejezést, hogy ha a vasfüggönyt lebocsátották volna, az esetben a tüzet mindaddig vissza lehetett volna szorítani, med­dig a közönség legnagyobb része eltávozik a színház­ból. Tanút a védők és az elnök kereszt­kérdések alá veszik; dr. Fialla így szól hozzá: Kérem mérnök úr, mondja el, hogy Herr előléptetése minő körülmények közt történt ? Ön akkor előadó volt; ön kétségkívül jól tudja, hogy Herr előléptetését Man hibájául rój­­ják fel? Tanú erre igy válaszol: Valóban ezt hibá­nak tartják s én Mant szivemből sajnálom. Dr. Fiala védőnek arra a kérdésére, hogy Herr vádlott­ kineve­zése mikép történt, s Dalmonico mint szenvedett ez által mellőztetést, tanú így válaszol: Dalmonico gyakran panaszkodott lábfájásról, 10 hétig betegen feküdt. Mikor a korábbi szertáros meghalt, Dalmo­nico hozzám jött, s kért, hogy ajánljam őt a gyakorló mesteri állásra. Én ekkor csodálkozásomat fejeztem ki a felett, hogy miért nem akar inkább szertáros lenni, mikor már egy ízben ő maga mondta, hogy már a tűzoltó szolgálatra nem eléggé alkalmas. — Ezen felül Dalmonico a legnagyobb rabulista volt az egész csapatomban, Herr ellenben 1866 óta a város szolgála­tában mindig derék, megbízható embernek bizonyult. Legfölebb a­miatt lehetne neki szemrehányást tenni, hogy követeléseiben túlságos szigorú volt. (Emelke­dett hangon): Reám nézve iszonyú kínos érzés volt, ha meggondolom, hogy most, mikor 21 évig vagyok a város szolgálatában, ennyire elvesztettük hitelünket az egész világ előtt, szivemet s talán rövid idő alatt fejemet is beteggé teszi. Nem mondhatni, hogy Bécs városa mit sem tett, több új gépet szerzett, a hatva­nas években több szertárba való holmit rendelt meg. A gépek mindenike körülbelül 3000 forintba került. Tehát elkövettetett minden, nekünk mégis szemrehá­nyáskép emlegették, hogy csak egy mentőponyvát hoztunk magunkkal, pedig fejemet teszem rá, hogy Bécsen kívül több mentő­ponyvájuk egész Ausztriá­ban sincs. A Ringszínház égése óta mindenfelől kap­tam leveleket a tűzoltóságtól, hogy milyen is volt a kép a­z ugróponyva ? Csak most hozzák be mindenütt. Államügyész: Mondta-e valaki a személyzetből, hogy itt nem kell az igazat kimondani ? Tanú: Én mindenkinek azt mondtam: ne törődjetek vele, mind­nyájan a törvény elé kerültek s a törvény előtt min­denki kimondhatja, a­mit akar, azt azonban meg kell jegyeznem nektek, hogy ilyen nagy személyzetnél, ha eskü alatt vallatnak, arról szó sem lehet, hogy vala­mit eltitkolni lehessen.

Next