A Hon, 1882. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1882-06-01 / 149. szám

v­a a­s­ivor utalva arra, hogy e teremben is sokan vannak, kik szavatosság miatt már fizettek, s igy az idegenkedés ezen szavatosságtól természetes; s utal­va arra, hogy a kereskedelmi válságok rögtöni ele­mentáris erővel jöhetnén, az intézetek közül a speku­latív vállalatok kivétele tanácsosnak látszik: ő is csupán a takarékpénztárakra szavazhatna nyugodtan s igy a halasztást ő is pártolja. Elnök és Kaszen­­s­z­k­y I. az árvaszék elnöke több rendbeli felszóla­lásaikkal bizonyitgaták, hogy halasztás nem történ­hetik, mert egy legközelebbi közgyűlési határozat a gyámpénztári szabály felsőbb jóváhagyása utánra ha­tározza a szavazást, tehát a mostani alkalmat jelölte ki; a halasztás által a közgyűlés kibúvást keresne a törvény alól, sőt a bizalmatlansággal azon intézeteket sújtaná épen, a­melyekre a házi pénztár nagyobb ösz­­szegeit napról-napra bízni szokta. A bizottsági tagok közül a rögtöni szavazás mellett csak Ráth Károly gyáros szólt. Végre is elnök erélyesen kérte a szava­zást, mert a halasztás még nagyobb felelősséget róna a törvényhatósági bizottságra. A név szerinti szava­zás meg is történt. Igennel szavazott 57, nemmel 12, így a tanácsi javaslat elfogadva lett. Ezután a napi ápolási díjakat a Rókusz kór­házban 87 krban, (7 emelés), a János kórházban 86 krban állapították­ meg. A kötői utczai elemi iskola­­ helyiségei tárgyában több szülő által beadott panasz­levélre jóváhagyták a tanács előterjesztését, a­mely szerint a szülők megnyugodhatnak abban, hogy a jövő évben a piaristák nem foglalják el az egész eme­letet s igy az ideiglenes helyzet is jobb lesz az előre gondoltnál, mert az igazgató kiköltöztetése által a bajon segítve leszen. Két városi telek eladásának be­jelentése után az 1871-ben eladott szegényházi tel­kekre nézve fennálló korlátozás megszűnte kimonda­tott. A főszámvevőnek a zárszámadások bemutatá­sára egy havi haladást adtak. Mayer József vendéglős felfolyamodása elutasittatott. A vízvezetéki pénztár­nál megtartott rendes vizsgálat eredményét tudomá­sul vették. A közigazgatási bizottság előterjesztését a két­ elöljáróságok munkaerejének sza­porítása érdekében javaslat végett a tanácsnak adták ki. Elnöklő Ráth főpolgármester igen mele­gen ajánlá a közgyűlés figyelmébe ez ügyet. Stei­ger Gyula pedig a fővárosi szervezési szabálylyal óhajta ezen kérdést is összefűzni, a­mi különben úgy sem kerülhető el. Ezután nagyobb érdeklődés közt olvasták fel dr. Szabó Alajos beadott indítványát az Orosz­országból kiűzött s Amerikába vándorló zsidók segélyezése ügyében. Határozott összeget nem hoz javaslatba; a tanácsot kívánná fel­hívni a segély mérve iránt, indítványt tenni s egy­szersmind a fedezetet is kijelölni. Dr. Szabó ezen indítványt — úgymond — indokolás nélkül adta be, most is csak néhány szóval akarja kisérni azt. A főváros mindannyiszor, midőn az emberiséget valamely nagy csapás érte, megmu­tatta humanismusát, így a franczia vízkárosultaknál, a Ringszínház áldozatainál stb. Most is egy oly ese­ménnyel állunk szemben, melynek láttára az emberi szívnek meg kell indulni s a főváros sem maradhat tétlen, a mint nem maradt Bécs, Páris stb. sem, sőt már hazánkban Debreczen városában is mozgalom van a segélyezés iránt és épen a hatóság aegise alatt. Ajánlja indítványa elfogadását. (Helyeslés, másfelől mozgás.) Elnök: Tehát a tanácsnak adatik ki az indít­­vány, mint minden más . . . Steiger Gyula: Engedelmet kérek­­. köz­gyűlés, én az indítványt jelen alakjában nem értem. Az mondatik benne, hogy mi az üldözött orosz zsi­dók részére adjunk segélyt, de csak azoknak, kik Amerikába vándorolnak ki. (Zaj.) Ha humanitásra történik hivatkozás, akkor az Amerikába vagy más­hová vándorlók közt különbséget tenni nem lehet. Dr. Szabó Alajos úr nem mondta meg, hogy az Ame­rikába vándorlóknak mily után küldessék pénz (Szabó: majd elmondom!) s ily megkülönböztetéssel bajos lenne ellenőrizni, hogy csakugyan ezek kezébe jut-e az összeg. (Helyeslés.) Dr. Szabó Alajos kifejti, hogy az Amerikába kivándorlást elősegítő szervezeti bizottság létezik, a pénz ennek kezébe volna küldendő. Most Fuchs Gusztáv kért szót. A bevándor­lás, mely az orosz zsidók részéről — úgymond — minket is fenyeget, számos törvényhatóságnak a szat­mári körlevél alkalmából nyilvánított óhaja szerint is nem kívánatos, és ő, ha arról van szó, hogy a zsidók ott maradjanak, a­hol vannak, e czélra nem ötszáz irtót,ide 2000-ret is szívesen megadna (Derültség). Nézete az, hogy a főváros nincs arra hivatva, hogy az orosz zsidók segélésére 500 frtot, vagy más össze­get adjon. Halász Géza felhozza, hogy a minap is a szatmári körlevél érdemét pártolta a jogi bizottság s a közgyűlés legtöbb szónoka is; (ellenmondás) de igenis pártolta, hogy t. i. a bevándorlás ügye törvényhozá­­silag rendeztessék. A felirat maga azért nem pártol­­tatott, mert nem akarták e kényes ügyet itt szellőz­tetni. Ez a mai Szabó-féle indítvány azonos a két hét előttivel, ha már az akkori is átalános ellenszenvvel találkozott. (Úgy van, ellenmondás, nagy zaj.) Ha akkor rossz vért csinált, most még inkább fog. A dr. Szabó indítványát két okból nem lehet pártolni. Elő­ször azért, mert az Amerikába vándorló zsidók érde­kében működő testület vagy bizottságról igen keveset tud a tvhatóság, mint Steiger is semlité; (igaz) nem tudjuk, hogy hová küldenék a pénzt stb. Másodszor nem lehet pártolni az indítványt azért, mert ez nemzetközi kérdés, az államkormány fel­adata az ily segélyadás, s ha ez ügyet kivesszük az »emberiség kezéből« s ívhatósági útra tereljük, akkor csak sikerének ártunk s korlátoltabbá tesszük azt. Aztán mi közelebbről nem is ismerjük a segélybi­zottságot. . .. Elnök: Bocsánat, a kérdést most nem tár­gyaljuk, majd a tanács érdemleges javaslatakor tes­sék indokait előadni. Halász: De én épen tárgyal­ni akarom! El­n­ö­k: Beszéde a tárgyról eltérő. (Fel­kiáltások »nem eltérő.« Zaj.) Halász: Azt aka­rom indítványozni, hogy az előterjesztett indokoknál fogva a közgyűlés Szabó Alajos indítványa felett egy­szerűen napirendre térjen. (Több felől helyeslés, más­felől: »tanács.«) Dr. Kohn Sámuel főrabbi mély csendben kezdett szólani Fuchs Gusztáv ama megjegyzése el­lenében, hogy a főváros a segélyezésre hivatva nin­csen. Ezen állítást — úgymond — megc­áfolja az ó és újvilág minden fővárosa, mert minden főváros sietett saját initiatívájából áldozatot hozni. Ott, hol tízezrek és tízezrek életéről és megmentéséről van szó, kötelességünk hozzájárulni segélylyel, így tett még Berlin is, honnét pedig épen kiindulását vette e hontalanító mozgalom. Tagadja, hogy a Szabó se­­gélyindítványal átalános ellenszenvvel találkozott a minap, csak nem volt napirenden, de ma napirenden van. Mit tegyünk vele? Magyarország tradicziója, múltja legjobban felelnek meg e kérdésre. Tisztán magyar szempontból szól a kérdéshez s ez a szem­pont — ismervén a magyar zsidók történetét — a segélyre szorultak gyámolítását követeli s a­ki az orosz zsidókról idegenkedve szól, annak azt mondja, hogy az orosz zsidók, ha nálunk megtelepednének, három emberöltő után jobb magyarok lennének, mint a bevándorlott németek. (Hosszantartó zaj.) Becsü­letbeli dolognak tartja, hogy adassék valamely segély s hogy hova küldjük a pénzt ? — oda, a­hova Ru­dolf trónörökös és Stefánia ő fenségeik küldötték ! Z m­e­s­k­á­­ István nem hivatkozik külföldi pél­dákra, mindenki söpörjön a maga háza előtt. Nem fejtegeti azt se, mi lenne az orosz zsidókból nálunk, csak azt akarja kérni, hogy az indítvány átalában véleményadás végett adassék ki a tanácsnak, hogy keze elvi határozattal ne legyen megkötve. (Helyes­lések.) Elnök ezután praeczizirozza, hogy az indít­vány, mielőtt a közgyűlés ez ügyben érdemileg hatá­rozna, a segélyezés tárgyában véleményes jelentésté­tel végett adassék ki a tanácsnak. (Elfogadjuk!) Halász Géza kéri, hogy a napirendre térési indítvány felett szavazás történjék. Elnök felkéri azo­kat, kik Halász indítványát pártolják, hogy álljanak fel. Megtörténik. (Felkiáltások: kisebbség!) Elnök konstatálja, hogy a többség az általa előbb mondott értelemben határoz. A kisebbség nem olvastatott fel száma 20—25 főre tehető. Ezután a dijnokok ügyében kelt tanácsi elő­terjesztés fogadtatott el, a többség által elvettetvén dr. K­a a­s Ivor és Ráth (gyáros) indítványai, me­lyek a 3 éves szolgálat utáni véglegesítésre és elbo­csátás esetén három havi fizetésnek megfelelő vég­­kielégítésre vonatkoznak. Néhány alsó rendű tárgy elintézése után a napirend kimerülvén, a közgyűlés 1/18-kor véget ért. — Megbüntetett tartalékosok: A fővárosi kato­nai nyilvántartási hivatal a lefolyt május hóban a je­lentkezési szabályok áthágása miatt, 73 szabadságolt és tartalékos katonát büntetett meg 1—3 napig ter­jedő fogsággal. Törvényszéki csarnok. — Büntető törvénybe ütköző cselekvényt ké­pez-e, ha a lakó kiköltözködik s bútorait elszállítja a nélkül, hogy a házbért kifizetné ? — Ez a nem érdek­telen kérdés tárgyaltatott ma a IV—X. ker. fenyitő járásbíróságnál Tóth Ernő biró előtt. A tényállás a következő : Hirschler szül. Weltkugel Adolfné a bálványutcza 4. sz. a. ház tulajdonosa fenyitő felje­lentést tett Gr. kereskedő ellen a budapesti kir. fe­nyitő törvényszéknél a miatt, mivel Gr., a ki félévi házbérrel adósa volt, a házból kiköltözködött, ingóit eladta és ez által a panaszosnő megtartási, illetve zá­­logjogának gyakorlását lehetetlenné tette, illetve őt megcsalta. A törvényszék a jelen esetben a csalás tényálladékát nem látta, azonban az esetleg fenforgó jogtalan elsajátítás vétségének elbírálása végett az ügyet a IV—X. ker. fenyitő járásbírósághoz tette át. A lötvény idevágó 368. §. ugyanis azt mondja, hogy vétséget követ el, a­ki saját, — vagy a tulajdonos beleegyezésével vagy annak számára más ingóságát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól, vagy attól, a­ki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bír, jogtalanul elveszi. Ezen czikkre támaszkodva pana­szosnő képviselője fentartotta panaszát vádlott ellen és kérte annak elmarasztalását. Dr. Csillag Kálmán védettje érdekében kifejti, hogy a 368. §. szerint bün­tetendő cselekvényt képez az, ha a tulajdonos a zá­logba adott tárgyat jogtalanul elveszi, feltételez tehát birtokot vagy bizlalást; ámde a háztulajdonos a pos­sessio semmiféle nemével sem rendelkezik a lakó tár­gyai iránt s igy az, a ki saját tárgyait, ha lefoglalva nincsenek elviszi, vétséget el sem követhet. — Tóth Ernő biró felmentő határozatot hozott azon okból, mivel panaszos nem igazolta, hogy a bérlőt figyel­meztette volna, hogy tárgyait el ne vigye, s igy meg­tartási jogát érvényesíteni meg sem kisérte. Minthogy a panaszosnő az ítéletben megnyugodott az eset nem kerül a felsőbb bíróságok elé, a­hol az mindenesetre elvi jelentőségű elintézést nyert volna. Waschauer Ferdinand ellen, a­ki tudvalevőleg mint Balogh Kati gyilkosa önkényt jelentkezett, a bécsi államügyészség ma beszüntette a vizsgálatot, valamint a Steiner Katalin ellen újra megkezdett eljárását is. Waschauert a legközelebbi napok­ban az őrültek házába szállítják. A HON magántár,sürgönyei. A mérnök- s építész-egylet kirándulása. Pola, máj. 31. (A »B. K.« távirata.) Az elbu­­csuzás Fiumétól tegnap este rendkívül rokonszenves volt. Több ezerre rúgott azok száma, kik zeneszóval és lampionokkal a mólón megjelentek, hogy a távozó vendégeknek szívből fakadó istenhozzádot mondja­nak. Számos rövid, hazafias szónoklatban, melyeket egyesek a tömegből a mérnök- és építészegyletnek a »Ferdinando Maximiliano« fedélzetén összegyűlt tagjaihoz intéztek, nyilvánult a szeretet és ragaszko­dás minden iránt, a­mi magyar. Egy erviva-kiáltás sem volt hallható, de e helyett számtalan harsány éljenzés, a­melyek a hajót messze ki a kikötőbe kö­vették. A társaság legtöbb tagja ez alkalommal tette első tengeri útját és az alföldi szárazföldi patkányok nem csekély félelemmel gondoltak az átélendőkre. De az utazás minden baj közbejötte nélkül folyt le; a Lloyd-társulat gondoskodott a lehető legnagyobb kényelemről és a hajó 6 órakor a polai nagy ki­köt­ő­b­e érkezett, mely számos óriási hajóval és hatalmas erődítményeivel impozáns benyomást gya­korolt. Nagyobb számú tengerésztiszt, köztük több magyar, a legszívélyesebb előzékenységgel vette át a vendégek vezetését. Séta után a városon keresztül az amfitheatrum, továbbá Roma és Augustus templomá­nak hatalmas romjait szemlélték és csodálták meg, ezután bejárták a szép parkot és a kikötő megszem­lélése után az Oliva-szigetre mentek, hol a nagyszerű hajógyárban épen a »Miramare« hajót emelték a ba­­lance-hajóállásba kijavítás végett. A szárasztó-hajó­­állásban a »Don Juan d'Austria« kazamathajó fe­küdt. Nagy érdekkel szemlélték meg az új, sokkal hosszabb szárasztó-hajóállás felállítása czél­­jából folyó építési munkákat és keresztülhaladtak a tengeri hajók építésére szolgáló óriási műhelyeken, a­hol különösen a kitűnően berendezett »Cyclops« mű­­helyhajó kötötte le a látogatók figyelmét. Ezután a tengeri fegyvergyár terjedelmes telepeiben, a fegy­vertárban és a múzeumban tettek látogatást, végre pedig a hadi flottának legnagyobb pánczélos hajóját, a »Tegetthoff«-ot szemlélték meg, mely jelenleg fel­szerelés alatt van és végig nézték a gyakorlatokat az óriási (26 cm. átmérőjű) Armstrong-ágyukkal. Az indulás Zárába déli 12 órakor történt. Az egiptomi bonyodalmat. Alexandria, máj. 31. Öt angol hadihajó tegnap este a szudai öbölben felszedte horgonyait és lepecsé­telt utasításokkal ellátva útnak indult Alexandriába, a­hová holnap fog megérkezni. Bécs, máj. 31. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy konstantinápolyi levele szerint Halim pasának a szultán által eleinte pártolt jelöltsége feladottnak tekintendő és Tevfik pasa állását, jóllehet a nyu­gati hatalmak s a szultán ingadozó magatartása miatt egyformán elégedetlenek, ez oldalak egyikéről se fe­nyegeti veszély. A szultán környezetében egy ideig ajánlották Spanyolország esetleges intervenc­ióját, melyről Konstantinápoly diplomácziai köreiben még mindig beszélnek. London, máj. 31. (Ered. sürg.) A »D. Tel.« Párisból állítólag biztos forrásból értesül, hogy Fran­­cziaország most, még pedig Bismarckkal egyet­értve erélyesen kezdeményezi az egiptomi válság erős kézzel leendő befejezését. Freycinet azt a tervet kapta fel, hogy Anglia és Francziaország mint Euró­pa megbízottjai Egiptomban interveniáljanak és vala­mennyi hatalomnak egy európai ad hoc konferen­­cziája a két megbizott hatalom diszpoziczióit megerő­sítse és szentesítse. Konstantinápoly, máj. 31. (Er­ed. sü­r­g.) Az egiptomi bonyodalmak következtében A­a­r­i­f­i pasa úton kinevezett bécsi török nagykövet parancsot ka­pott, hogy még ezen a héten állomására menjen. London, máj. 31. (E­r­e­d. s­ü­rg.) A rabi bej visszahelyezése rendkívüli fenyegetések által jött létre. A r­a­b­i mind az ulemákat halállal, mind a khedivét letétellel fenyegette ; a táviró sodronyok el­vágása és a hidak elszakítása által a palota el lett volna szigetelve. A r­a­b­i kijelenti, hogy ha felszólít­­tatnék, hogy jöjjön Konstantinápolyba, vonakodnék ezt megtenni. Az arab lakosság hiszi Ara­­bi küldetését a próféta által. Róma, máj. 31. A kamarában M a­n­c­i­n­i kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a pénteki ülésben tu­datni fogja, fog-e és mikor fog az olasz kormány az egiptomi politikája iránt hozzáintézett interpelláczió­­ra válaszolni. Konstantinápoly, máj. 31. Németország, Olasz­ország, Ausztria-Magyarország és Oroszország nagy­követei várják az utasításokat, hogy a Noailles és D u­f­f e r i­n nagykövetek által május 29-én a portá­hoz intézett és általuk is helyesnek tartott kivonatot pártolják, mely oda irányul, hogy a szultánt egy táv­iratnak Kairóba küldésére bírja, a­melyben 1. rosz­­szalását fejezze ki az egiptomi miniszterek magatar­tása felett, kik visszaélést űztek a szultán nevével; 2. pártolja a khedive tekintélyét és 3. Arabi, Musz­­tafa, Fehmi, Abdullah és Mahmud Sami pasákat bírja Konstantinápolyba, hogy igazolják cse­lekedeteiket. A »Monarch« angol pánczélhajó három kisebb hajóval tegnap a szudai öbölből Alexandriába indult. London, máj. 31. A Reuter ügynökség jelentése Konstantinápolyból: Dufferin és Noailles nagykövetek tegnapelőtt szóbeli közleményt intéztek a szultánhoz és a portához, melyben arra kérték őket, hogy 1. a kbedive érdekében nyilatkozzanak; 2. kon­statálják, hogy a kbedive, a­midőn minisztereit el­bocsátotta, azt a politikai irányt követte, a­melyet Francziaország és Angolország képviselői ajánlottak; a khedive tehát nem a szultán óhajaival ellentétben cselekedett. 3. Arabit és a többi katonai főnö­köket eljárásuk igazolása végett hívják Konstantiná­polyba. Az összes hatalmak nagykövetei ma azt ta­nácsolták a szultánnak, hogy teljesítse a franczia-an­­gol kivonatokat. Szeged, máj. 31. Nagy csapatszemle tartatik holnap reggel 6 órakor az itteni helyőrség fölött, mely alkalomból Edelsheim-Gyu­l­a­y báró lo­vassági tábornok országos főparancsnok ide érkezett. Kíséretében vannak­­ a 11­e­k táborkari ezredes, K­r­a­u­s­z főhadbiztos, dr. B­a­r­t­h főtörzsorvos és Forster százados segédtiszt, Temesvárról pedig megérkeztek: Degenfe­l­d-Schönborn gr. altá­bornagy, Waldstätten altábornagy, M­atthes tábornok, Tschebulz táborkari alezredes és Krall főhadnagy segédtiszt. Kolozsvár, máj. 31. Kemény Gábor b. keres­kedelmi miniszternél, ki ide érkezett, ma tisztelegtek Kolozsvár város s Kolozsmegye tisztikara s az ev. ref. igazgató tanács ; holnapra be vannak jelentve az er­délyi gazdasági egylet és az iparfejlesztő-egylet. Galacz, máj. 31. (Ered. sürg.) A »Polit. Corr.« jelentése: Az európai dunai bizottság f. hó 27-ei ülésében Barréré javaslatait az összes szavazatokkal a román delegátus szavazata ellenében elfogadta. A bolgár kiküldött néhány módosítást ajánlott, melyek támogatás nélkül maradtak. A ro­mán delegátus késznek nyilatkozott, hogy elfogadja a parti államoknak egy, az európai dunai bizottság két delegátusa által szaporított bizottságát Ausztria-Ma­gyarország minden előbbre való állásának elesésével. Az ülésszak befejezése küszöbön áll. Az eredmény a berlini szerződést aláírt hatalmak értekezlete elé fog terjesztetni, a melyek a delegátusaik által az európai bizottságban elfoglalt maguktartásával megegyezőleg a szabályzatokat a franczia javaslatok szerint szente­síteni fogják. Szentpétervár, máj. 31. Vladimir nagyher­­czeg tegnap Kolpinából Moszkvába utazott. — A »Petersburger Zeitung« arról értesít, hogy Lorisz M­e­­­i­k­o­w Dsudowo, a Nikolai vasút egyik állomása közelében, egy jószágot nyári lakkal vásárolt. — A »Herold« szerint Novikow konstantinápolyi orosz nagykövet ide érkezett. Szentpétervár, máj. 31. Totleben tábornok helyébe, a­ki Varsóba fog áthelyeztetni, Obrutsew tábornokot fogják kinevezni Wilna főkormányzójává. — Gorki városa (Mohilew főkormányzóság) má­jus 29-én majdnem egészen leégett. Bukarest, máj. 31. A szenátus elfogadta a ro­mán vasúttársulat felszámolásáról szóló törvényja­vaslatot.­ ­ Különfélék. — Ő felsége a bécsi Teréziánumban. Ferencz József ő felsége ma délelőtt meglátogatta a bécsi cs. kir. Teréziánumot. Az uralkodó 93/4 órakor táborna­gyi egyenruhában M­o­n­d­e­­ báró kíséretében érke­zett az intézet kapujához kétlovas nyitott udvari fo­gaton. Egy másik fogaton P­lönnies őrnagy szárnysegéd s egy harmadikon Eybesfeld báró közoktatási miniszter következtek. Az uralkodót a bejáratnál Thorn-Taxis herczeg főlovászmester, T­a­a­f­f­e miniszterelnök, Schmerling lovag, az akadémia gondnoka, az intézet igazgatója a Teré­­ziánum tanári kara és Barthos, a magyar kor­mány képviselője fogadták. Az uralkodó megtekin­tette az egyes termeket, a­hol az összes növendékek egybegyűltek s jelen volt a vizsgákon. A növendé­kekhez ő felsége többször kérdéseket is intézett. A magyar nyelv osztályában ő felsége minden magyar­tanárt és a legtöbb növendéket, a­kiknek száma az összes növendékek harmadát teszi ki, magyarul szólí­totta meg. A növendékek ő felsége jelenlétében lo­­vaglási, tornászati és vívási gyakorlatokat is tettek. A vizsgálatok végén az uralkodó teljes megelégedé­sét fejezte ki a tanári testületnek. — A magyar tudományos akadémia nagygyű­lései. Ma volt az akadémiai nagygyűlések második napja. Tárgyát a pályázati ügyek s a jutalmi kérdé­sek képezték, egyszersmind megállapíttatott a közgyű­lés programmja is. A kereskedelmi csarnok által ki­tűzött pályadij az illető osztály ajánlatához képest a 2-ik és 3-ik számú pályaműnek ítéltetett oda. Szer­zőik Schwartz Bódog a magyar ált. hitelbank tisztviselője és dr. Földes Béla keresk. akadémiai tanár. A Sztrokay-féle pályadijt dr. Keleti Ferencz nyerte el .Államszolgálati pragmatika« czímű mun­kájával. A Vitéz-jutalomt nyerte M­o­c­s­á­r­y Sán­dor múzeumi segédőr »A magyar fauna fénydarázsai« ról írt pályaművével. A Lévay-díjra nézve, mint már tegnap említettük, szétágazó volt a bírálók vélemé­nye. Egyik része C­s­á­k­y Istvánnak, más része Dózsa Györgynek akarta odaítélni a jutalmat. Ennek folytán a bíráló bizottság két taggal kiegé­szíttetett s a mai nagygyűlés által fölhatalmaztatott, hogy az említett díjra vonatkozó jelentését a jövő összes ülésen terjeszsze elő. A többi pályázatokra vonatkozólag a nagygyűlés az egyes osztályoknak álta­lunk tegnap ismertetett ajánlatait elfogadta s ha­tározattá emelte. Az első magyar biztosító tár­saság jutalmából 500 forint megmaradt. A nagy­gyűlés elhatározta, hogy ezen összegből a II-ik osztály nemzetgazdasági és statisztikai évkönyvet ad­jon ki. Pulszky Ferenczet a II. osztály saját ké­relmére átvette. — Elhatározta egyúttal a nagygyű­lés, hogy a tagsági okleveleket, miután azok sem a módosított alapszabályoknak, sem pedig az előreha­ladott ízlésnek többé meg nem felelnek, új szöveggel és kellő csinnal fogja kiállíttatni. Az e czélra kikül­dött bizottság tagjai Ipolyi Arnold, Pulszky Ferencz és Keleti Károly. A vasárnapi 42-dik közgyű­lés programmja következőleg lett megállapítva : El­nöki megnyitó gr. L­ó­n­y­a­y Menyhérttől, titkári jelentés, előterjeszti F­r­a­k­n­ó­i Vilmos főtitkár. »Emlékbeszéd Lukács Móricz fölött« Trefort Ágostontól, »Kelet-ázsiai utazásom eredményeiről« gróf Széchenyi Bélától, végül elnöki zárszó. Az akadémia nagygyűlésére számos tag jelent meg, köz­tük vidékiek Jedlik nyug.­tanár és Török Jó­zsef debreczeni tanár. Azonkívül ott voltak P­a­u­­­e­r és Trefort miniszterek, H­a­y­n­a­l­d Lajos bibor­­nok-érsek, Ipolyi Arnold püspök stbben. Holnap a tagválasztások ügyében fog a nagygyűlés dönteni. — Deák Ferencz levele. Farkas Donáth törzsorvos birtokában Deák­­Ferencztől egy érdekes levél van. Az orvos e levelet csak a napokban találta meg egyéb régi levelezései közt és azt a nemzeti mú­zeum Deák-szobájában szándékozik letenni. A levél a következőleg hangzik : »Pest, 1872. decz. 24. Tisz­telt jó barátom ! Szives érdeklődése nagyon jól esett. Fogadja azért köszönetemet. Rég nem hallottunk egymás felől semmit, pedig kedves emlékek fűztek bennünket össze. Azonban nemcsak kedves, de végze­tes emlékek is, mert az a csekély baj, a­mit ön egy­kor csirástól ki akart pusztítani, az idők folyamán mindinkább fejlődött, míg végzetessé vált. Tudom, hogy az fogja halálomat okozni. Fájdalmat ugyan nem igen érzek és miután hosszabb ideig nem bán­tott, már azt véltem, hogy egészen elmaradt, hogy a­mint mondani szokták : »kinőttem«, de azóta, külö­nösen pedig most érzem, hogy bajom van, hogy a régi baj megint megjött. Igaz, hogy azért teszek-ve­­szek, járok-kelek, mert nem háborgat semmiben és most nem is fáj, sőt ha nem ismerném természetemet, azt hinném, hogy semmi bajom. De az ön megemlé­kezése tisztelt barátom, jól esett. Jól esett az a figye­lem, hogy mint levelében mondja, a­mint az újságban olvasta, hogy bajom van, hogy rögtön itt, megtudan­dó : mi baj ? Hát biz én egy pár napig feküdtem, de csak áthűléstől. Régi bajom nem gyötört. Tanácsát, hogy keveset dolgozzam és többet szórakozzam a szabad levegőn stb., szintén köszönöm és már eddig is gyakorlom.« Ezután áttér az orvosnak a családjára és hosszasabban emlékezik meg a családnak általa ismert minden egyes tagjáról. — Fényes esküvő volt ma d. u. 4 órakor a do­­hány-utczai izr.­­templomban. Sváb Lajos, Sváb Károly orsz. képviselő fia vezette oltárhoz Mark­­breit Irma kisasszonyt, Markbreit Lipót földbirto­kos leányát. Az esküvőn több országgyűlési képvi­selő, köztük Somssich Pál, gr. Karácsonyi Guidó, Csávolszky Lajos, Csanády Sándor, Polonyi Géza, Várady Gábor, Mandl Pál stb. voltak jelen. — Halálozás. Hettner Hermann, híres iroda­lomtörténész, egykor jénai tanár s később a dresdai művészeti akadémia tanára s régiséggyüjteményigaz­­gatója tegnapelőtt 62 éves korában meghalt. Művei közt a »Literatur geschichte des. 18. Jahrhunderts« maradandó becsű dolgozat. — A magyar határőrvidék. Nagy György kir. kormánybiztos már csaknem teljesen befejezte az uj három magyar község telepítését a Pancsova s Kubin közt elterülő 36,000 holdnyi birtokon. De feladatát ezzel megoldva még nem látja s a Duna balpartján Titelig terjedő s még mintegy 70,000 holdra tehető s kitűnő minőségű kincstári birtokokon is magyar em­bereket akar letelepíteni, hogy a magyar határőrvi­dék négyszázad múlva halottaiból ismét feltámadjon. Pancsován lelkes honfiakból »végvidéki magyar tele­­pitvényes községek építő bizottsága« czim alatt tár­sulat alakult, hogy őt e nagyfontosságu hazafias munkájában előmozdítsa s e bizottság társadalmi úton meg akarja tenni a szükséges lépéseket, hogy az új telepekre már-már veszendőnek indult csángó vé­reinket­ hozzák be. Mihelyt az előmunkálatokkal ké­szen lesznek, a hazafias czél érdekében a magyar társadalomhoz is nyílt felszólalást fognak intézni. Reméljük, hogy e felhívás viszhangra talál. — A technológiai múzeum ügyében Ráth Ká­roly, mint szervező kormánybiztos a következő átira­tot intézte az országos iparegyesülethez: »Midőn szerencsém van értesíteni, hogy a vallás és közokta­tási miniszter úr, 1. év ápril­is 5-étől kelt kinevezés­sel, szervező kormánybiztosi minőségben a kir. mű­szaki iparmúzeum szervezési teendőivel megbízni méltóztatott, alig szükséges hozzátennem, hogy — a­mennyiben hatáskörünktől függ — törekedni fogok az intézet szervezésének azon irányt adni, mely az országos magyar iparegyesület kezdeményező lépései alkalmával mindannyiszor kijelölve lett. Az egyesü­let részéről annak idején ez iránt tett ajánlat folytán felkérem a fele­­igazgatóságot, hogy a mintagyűjte­­mények átengedése tárgyában újabb határozatot hozni és azon módozatokat velem tudatni szívesked­nék, melyek mellett a tárgyaknak leltár szerinti osz­tályozása s illetőleg értékmegállapitása előzetesen eszközölhető volna.« — Nyilvános köszönet. Mindazon kormánykö­zegeket, elöljáróimat, községeket, egyesületeket, jó­akaróimat, barátaimat, kartársaimat, ismerőseimet és tanítványaimat, a­kik engem huszonöt éves jubi­leumom napján személyes megjelenésük, ajándékok, az én nevemet viselő alapítványhoz való járulék, hír­lapi közlemények, levél vagy sürgöny által szeren­cséltettek, kérem ezennel alázatosan, hogy ezen ne­mes részvét számtalan becses jeleiért a sajtó utján legbensőbb szavak által ki nem fejezhető hálás kö­szönetemet elfogadni méltóztassanak. — Le­derer A. — A pestvidéki kir. törvényszék elnökét Bogi­­sich Lajost a törvényszék területén a napokban tar­tott hivatalos körútja alkalmával Nagy-Kátán kel­lemes meglepetés érte. A vasúti indóháznál ünnepies díszben várták az elöljáróság tagjai s üdvözlő szónok­lat után felkérték, hogy őt útjában Márton-Kátára is elkísérhessék. Ott azonnap d. e. 11 órakor Bogi­­sich urat szintén nagyszámú küldöttség kereste fel Katona Péter ügyvéd tolmácsolta az egész járás üd­vözletét és köszönetét azon nagy érdemekért, a­miket a törvényszéki elnök a járás telekkönyvvezetésével felruházása körül szerzett. Bogisich válaszában az érdemet magáról a telekkönyvi felruházást elrendelő igazs­­ágyminiszterre háritá s hogy a végrehajtás teljesé­geért­e szép elismeréssel találkozik, azt kö­szönettel vette. — Uj kréta-telep Biharmegyében. Gróf Rédey Ármin biharmegyei földbirtokos a kereskedelmi mi­nisztérium utján az iránt fordult a földtani intézet­hez, hogy adjon véleményt a birtokát képező Vircso­­lag község határában előforduló, állítólag nagyobb terjedelmű kréta-telepek földtani viszonyai és ipari használhatósága tárgyában, és abban az esetben, ha az ottani anyag alkalmas lenne arra, hogy nagyobb mennyiségben feldolgozott termékei kereskedelembe volnának bocsáthatók, kötelezné magát az említett községet mező­kövesdi vasúti állomással egy szabá­lyosan épített kőút által saját költségén összekötni. A földtani intézet a nevezett vidék fölvételével még nem foglalkozott s ennél fogva saját kutatásain ala­puló felvilágosítást nem adhatott. A meglevő irodal­mi és térképi adatok alapján azonban annyi állítható, hogy a kérdéses területen a kréta-képlet tényleg kép­­­viselve van, minek folytán az intézet azt a véleményt­­ adta a miniszternek, hogy a nevezett terület átkuta­tására egy-két év múlva Matyasovszky Jakab osz­­tálygeológ lenne esetleg kiküldhető, a­ki a közel fekvő Réz-hegységben már végzett földtani kuta­­t­­ásokat.­­ — Valóságos osztrák oroszlán is van már — Schönbrunnban. A fiatal kölyök igen jó állapotban van, habár legtöbbnyire a napfényen szundikál s semmi által sem zavartatja magát. Valószínű, hogy ez állat kivételesen megmarad s soká fogja gyönyör­ködtetni a bécsieket. — Magyar csárda a trieszti kiállításon. A ma­gyar kormány tudvalevőleg a trieszti kiállításon egy magyar csárdát építtetett és annak vezetését ifj. Ruscher helybeli vendéglősre bizta, ki annak idején a párisi kiállításon a híres magyar csárdát is vezette. A csárda igen szép helyen, a tenger partján terül el, egy nagy ivószobából és kisebb mellékhelyiségekből áll. Előtte terasse vonul le egész a tenger partjáig , maga a csárda sokkal szebb, mint volt a bécsi sőt a párisi világkiállítás magyar csárdája. A csárda ve­zetője teljesen magyar személyzetet szerződtetett, kik nemzeti viseletben fognak ott felszolgálni; az ételek is mind magyarosak lesznek s a borokat az orsz. borászati mintapincze fogja szolgáltatni, mely­nek irányában Buscher kötelezettséget vállalt, hogy csakis ennek borait fogja kimérni, hogy igy a kiállí­tás látogatói tiszta, hamisítatlan magyar borokat kapjanak. Az ide küldendő borokat legközelebb fog­ják 25 literes palac­kokban a Pasteur-féle hevítő gé­pen az exportra előkészíteni. A csárdában Rácz Jani rimaszombati zenekara fog működni. A kiállítást rendező bizottság megengedte, hogy a magyar csárda a kiállítás bezárta után is még egy darabig napon­kint nyitva legyen. — Villamos világítás a fővárosban. Puskás Ferenc, az Edison-féle villamos világítási rend­szer szabadalmának magyarországi tulajdonosa, alig fejezte be Marschal gépgyárában a villamos világítási próbát, a fővárosi központi távíró hivatalban már 10 nap óta a legjobb eredménynyel világítja meg estétől reggelig szakadatlanul a táviró géptermeket, a távirat feladóhelyiséget, a koronaherczeg-utczai főlépcsőt földszintől a harmadik emeletig. Kedden este már a Szikszay vendéglő helyiségeiben égtek a kellemes villamos lámpák s maholnap a főváros száz meg száz gyára, nagyobb helyisége, a színházak Edison­­féle villamos lámpákkal lesznek megvilágítva.­­ A bölcsészethallgatókat segélyző egyesület ma rendkívüli közgyűlést tartott, melynek főtárgya tiszteleti tagok választása volt. Ajánlás útján a köz­gyűlés által egyhangúlag megválasztottak: A­r­a­n­y János, dr. Greguss Ágost és dr. B­u­d­e­n­z József, az egyesületnek legrégibb alapító tagjai és lelkes támogatói, továbbá dr. Kondor Gusztáv egyet, tanár, a bölcsészeti kar dékánja, kinek ez egye­sület a legutóbbi két év folyamán sokat köszönhet. A megválasztott tiszteleti tagoknak küldöttségileg disz­oklevél fog átnyujtatni. — Egy nő rejtélyes eltűnése Bruczki Augusz­­tina, körülbelül 26—27 éves nő, ki csemege kereske­dőnek mondta magát a múlt hó végén lakást bérelt évi 400 frtért a papnövelde utcza 19. számú házban. F. hó 1-én beköltözött a lakásba s mikor pár napra rá a házmesterné a negyedévi lakbért kérte tőle, va­lami ürügy alatt eltávozott a lakásáról. Azóta nem tért vissza. Bútorait felkutatták, de sehol semmi írást vagy más valami jelt, mi rejtélyes eltűnését megmagyarázná, nem találtak. — Az állami közép-ipariskola igazgazgatója fel­hívja azon földbirtokosokat, kiknek a cséplési évad alatt vagy állandóan képzett gépkezelőkre és fűtőkre van szüksége, az ilyenek megnyerhetése végett hozzá (VIII. ker. Kodzafa utcza 28. sz.) fordulni szívesked­jenek.— Hárman egyszerre. Balázs máskép Tököli Mária czigánynő, Tóth István csavargó és Nohov­­raszky Kálmán kovácslegény lopás vétségéért vizsgá­lati fogságban voltak a perbetei járásbíróság foghá­zában. Pünkösd vasárnapján éjjel feltörték a fogház ajtaját s mind a hárman megszöktek. — Rendőri hírek. Jurinka szül. Saludi Anna mosónőnek, tegnap délután a városligeti nagy korcsmában, mosás közben jobb lábának egy ere meg­pattant. A szegény asszony azonnal összerogyott s mire észrevették már annyira elvérzett, hogy eszmé­letlen állapotban szállították be a Rókus-kórházba. Életbenmaradásához kevés a remény.­­ Schwa­r­cz Károly 34 éves budapesti ácslegényt tegnap, Csaba- Kereszturon egy vele szembe jövő kocsi kerékágyá­nak kiálló vége elütötte s a szegény ember az elra­gadt lovak elől ki nem térhetve a kerekek alá került, melyek jobb kulcscsontját eltörték és vállán és hátán súlyos zúzódásokat ejtettek. Sérültet ma reggel ápo­lás végett beszállították a Rókus-kórházba.­­ Rie­ger István 52 éves péklegény tegnap délután az ül­lői úton haladt, midőn egyszerre az üllői úti kaszár­nyával szemben egy czipészboltból valaki egy üveg­darabot dobott ki, mely az épen elhaladó Rieger homlokához repült és jobb szemét is veszélyesen meg­sértette.­­ Umrin Pál 38 éves,nős napszámos Ko­máromból tutajon többedmagával lejött a fővárosba. Csak tegnap érkeztek meg. Este 8 órakor Umrin a kerepesi után hirtelen rosszul lett és összerogyott. Önkívületi állapotban a Rókus-kórházba szállították, alig értek azonban vele a kórterembe, a szegény em­­ber meghalt. — Napi újdonságok. Hirsch báró a bécsi »Al­liance Israelite«-hez fél millió frankot küldött az oroszországi zsidómenekülők számára s szükség ese­tére még újabb fél milliót ajánl. — Kohn Sá­muel magyarországi zsidó katonát, ki káplárját tett­­leg bántalmazta, kötél általi halálra ítélték; valószínű, hogy a király megkegyelmez neki. — A nemzeti tornaegyesületnek tagjai, kik a jún. 4-diki székesfehérvári kiránduláson részt akarnak venni, holnap (csütörtökön) este vehetik át igazoló jegyei­ket a tornacsarnokban, hol a kirándulást megbe­szélik.

Next