A Hon, 1882. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1882-07-10 / 188. szám

188. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1882. Hétfő, julius 10.­­ * tötte Szerkesztési iroda,­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény ■ szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, i­lítElÉSEfi szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kia­dó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint-Előüzetéül ISZJ: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva i reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra Sfrt 8 hónapra ..■•••••••• * * * 1 hónapra , , • , • • • « • . . . ' ' Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint t ! Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számítta­tik. Budapest, július 9. Az angol kabinetválság kérdése forma­­szerint felvettetett az angol miniszteri tanács­nak jul. 8-án tartott ülésén. Alkalmat erre az szolgáltatott, hogy az angol alsóház nagy többséggel elvetette az ír kényszertörvény tárgyalásánál Power parnellista azon módo­­sítványát, melyet Gladstone is elfogadott és ahhoz úgyszólván tárczáját köti, hogy éjjeli házmotozásokat csak oly esetekben legyen szabad tartani, midőn az a gyanú forog fenn, hogy a házban tiltott gyűlés tartatik. Gladstone, mikor a többség ellene volt, kijelenté, hogy rendes viszonyok közt köte­lességének tartaná leköszönni, de a jelen ki­vételes helyzettel szemben, mikor mindenfe­lől feltornyosul a vihar, állásán marad s a minisztertanács határozata szerint fog eljárni. A minisztertanács azt határozta, hogy a ka­binet nem fog leköszönni, mert a július 7-ei szavazás nem fejezett ki bizalmatlanságot, ha­nem ellenkezőleg nagyobb hatalmat ruházott a kormányra, mint a­minőt az kért. A szava­zás eredménye inkább túlságos sok mint elég­telen bizodalmat jelent, aztán meg az ürügy nem is elegendőleg fontos arra, hogy a visz­­szalépést indokoltnak tüntesse fel, mert az alsóház minden kívánt rendszabályt megsza­vazott a kormánynak, eltörölheti ideiglenesen az esküdt­bíráskodást, tömeges befogatásokat rendelhet el, megváltoztathatja a külföldiekre vonatkozó törvényt, korlátolhatja az egyesü­leti és gyülésezési szabadságot és a sajtósza­badságot Izlandban. A módosítvány mellőzé­sének tehát nincs semmi fontossága. Az angol lapok különböző nézetben van­nak Gladstone veresége felől. A kormány­­párti »Daily News« azt írja, hogy ily vereség rendes viszonyok közt elég ok a kor­mánynak leköszönni, de a jelen esetben Gladstone minisztertársai kívánságára ma­radni fog. A »Times« azt állítja, hogy a le­szavazás nem fejezett ki bizalmatlanságot. A »Standard« megengedi, hogy a tegnapi szavazás a kormányra nézve rendkívüli kö­rülmények közt történt, de azt tagadni nem lehet, hogy a kormány nagy vereséget szen­vedett. Gyalázatosan viselték magukat a par­­nellisták, a­kik jelen voltak és nem szavaztak. Ők az eredményt megváltoztathatták volna, s a kormány csak az írek részéről tett módo­sítvány folytán rendelte el a szavazást. Ez mutatja, hogy minő gentlemennek azok a parnellisták! És mit tartson Anglia az oly kormányférfiakról, kik saját javaslatukat meg­csonkítják honárulók parancsára, csak hogy általuk el ne hagyassanak, de kiket az ily hitvány szövetségeseik mégis elhagynak ?! A liberális párt azt tartja, hogy Glad­­stonenak maradnia kell, de izlandi politikáját meg kell változtatnia. A konzervatívok vi­szont azt tartják, hogy az egiptomi válság pillanatában nem szabad Angliában kor­mányválságnak lenni. Gladstone tehát marad. Az egiptomi válság most már oly fokat ért el, hogy Angliának a legkisebb ürügy elegendő lesz az ellenségeskedés megkezdé­sére. Arabi pasa nem akar támadólag föl­lépni , de ha megtámad­tatik, védeni fogja magát. A konferencziáról azt híresztelik, hogy teljes egyetértésben minden előkészület meg van téve az intervenc­ióra, sőt már kész hadi tervet is közölnek a lapok, hogy ugyanis 25 ezer rendes és 15 ezer főnyi tartalék sereg két hadoszlopban Abukirból kiindulva kez­dené meg működését; az egyik a hadihajó­had által támogatva Alexandria, a másik Kasz Devar és Damaszkus felé, a­merre Arabi pasá­nak egyedüli visszavonulási útja vezet. De hát elképzelhetjük, hogy az ily hadi terveket nem kötik az újságírók orrára. S azt inkább csak az uralkodó nézetek jellemzésére említettük föl. Fölemlíthetjük itt, hogy egy verzió 82 érint Anglia meghasonlott Franczia­­országgal ; egy más hk­ meg azt tudatja, hogy a szultán már kijelenté készségét a kon­­ferencziába lépni. De viszont azt is sürgöny­zik Konstantinápolyból, hogy a szultán in­kább el van határozva, mint valaha szembe­szállni Európa pressziójával. A szultán nagy­vezére, ki az európai kívánság felé hajolt, kegyvesztett lett. Utóda Szerver pasa lesz. A török minisztertanács azon aggályokból, hogy most Szíria és Arábia föltámadna a szultán ellen, ha ő a muzulmánok ellen kardot rán­tana, ellene nyilatkozott az egiptomi fegyve­res beavatkozásnak. — Dr. H­e­r­i­c­h Károly miniszteri osztály­­tanácsos s a trieszti kiállítás magyarországi központi bizottságának elnöke a legutóbbi hivatalos adatok figyelembe vétele mellett Magyarország mezőgazda­­sági és ipari viszonyait feltüntető, több évre terjedő közgazdasági és statisztikai vázlatot szerkesztett, mely a kiállítási czimjegyzék ma­gyar részének bevezetéséül szolgáland és legujabb­­kori gazdasági törekvéseinknek áttekintését nyúj­­tandja.­­ A franczia kamara tegnapi ülésében­­ Jauréguiberry tengernagy tengerészeti miniszt­­­ter beterjesztette a bejelentett javaslatot, mely 7 mil­lió 855.000 frank hitelt kér a hadi­tengerészeti szük­séges előkészületek költségeinek fedezésére. A ka­mara külön bizottság felállítása mellett nyilatkozik a javaslat tárgyalására és Leckroy annak azon­nali kineveztetését kérte. (Nagy mozgás.) Janvier de la Motte: Az ország nem maradhat tovább bizonytalanságban. (Félbeszakítás.) A kormány ad­jon némi fölvilágosításokat. Tengerészeti mi­niszter: A dolognak oly jelentőséget látszanak tulajdonítani, melylyel nem bír; egyszerűen arról van szó, hogy a tengerészet az 1870-iki állományra emeltessék. Ez további komoly vitára nem érdemes. (Ellenmondás jobbról.) Néhány hajót föl kell szerel­nünk és néhányat kijavítanunk; 12,000 matróz beso­­rozásáról is beszéltek , semmi se lehet valótlanabb. Csak azok hivattak be, a­kik még le nem szolgálták negyedik évüket és ilyen mintegy 1000 van. L­o­c­k­­roy: A tengerészeti miniszter beszéde szerint csak néhány javításról volna szó, így vezetik be az ország komoly akc­ióit (Helyeslés jobbról és zaj. Hangok jobbról : »így vezették be a tuniszi kérdést is !«) Jules Ferry: Igen, a kamara beleegyezésével. (Tiltakozások jobbról.) L o c k r o­y : Mondják meg a kamarának kereken, mit akarnak tenni ; a kamara és az ország előtt a vélemény bátorságával kell bír­ni. (Helyeslés és zaj.) Freycinet: A kormány kívánságát se tú­lozni, se gyöngíteni nem kell iparkodni, nemcsak né­hány hajó kijavításáról van szó . . . (Helyeslés és nevetés jobbról és balról, zaj.) Miniszterelnök: Nem értem, hogyan lehet ily fontos körülmények közt . . . (Hosszas félbeszakítás és mozgás.) B­r­i­s­­s­o­n elnök: Ugyanazt a megjegyzést tettem, mint a miniszter; ha ezt az ügyet fontosnak tekintik, a leg­nagyobb figyelem annál inkább helyén van. (Helyes­lés.) Freycinet (folytatva): Inkább arról van szó, hogy tartalék­ hajóval alakíttassák és a hajóhad jó karba helyeztessék. A tengerészeti miniszter semmit sem akar kisebbíteni, de midőn tiltakozom a mód ellen, mellyel a kormányt minden áron mint magá­val ellenmondásban állót akarják feltüntetni, egyút­tal tiltakozom a túlzások ellen, melyekkel az országot nyugtalanítani akarják és a­mire most nincs ok. (Han­gok jobbról: »Csak jelenleg nem ?«) Freycinet: Nem követelhetem magamnak, a jövőért jót állok, de nem kell időszerűtlen preokkupácziókkal foglal­kozni és illúziókkal, melyeket az események meg­­semmisíthetnek. Közülünk mindenki készül, ezért nekünk is készeknek kell lennünk minden eshetősé­gekre. Az egyszerű elővigyászati rendszabályok ki­adásainak tételes konstatálásáról van szó. Nem isme­rem L­o­k­a­y képviselő nézetét, de bírok megyőző­­désem bátorságával; (élénk helyeslés) nem habozok biztosítani, hogy azon a napon, melyen azt fogom hinni, hogy az expedíc­ió Francziaország méltóságá­nak érdekében van, ezt nyíltan és legálisan ki fogom jelenteni; (helyeslés) de ebben a pillanatban nincs szó ilyesmiről. Semmi aktus, a­mely az országot le­köthetné, nem fog történni előzetes érett diskusszió nélkül a kamarában és mi csak akaratunk teljes is­merésével fogunk cselekedni. (Tartós helyeslés.) Lockroy a hitelkérésről szóló jelentés felolvasá­sát kéri, megtörténik . Lockroy erre indítványát, tekintettel Freycinet nyilatkozatára, visszavonja. (Nevetés és mozgás.) — Ezzel az ügy egyelőre el volt intézve. — Egy paras­zt küldöttség Tolstoi­­n­á­l. A »Pressernek a következőket írják egy pa­raszt küldöttség fogadtatásáról Tolstoi gróf bel­ügyminiszternél: »A nagy novgorodi kormányzó a grófnak bejelentett egy paraszt küldöttséget, mely »azt a parancsot akarta magának kikérni, hogy a földbirtokosok összes földjét igénybe vehesse.« A miniszter fogadta a küldöttséget és a következő tár­salgás fejlődött ki. Miniszter: »Földbirtokosai­tok 20 év előtt földjeik negyedrészét ajándékozták nektek? Parasztok: »Igen, atyácska, de ez nem elég, most a három többi negyedet is akarjuk.« Mi­niszter: Minő joggal ? Parasztok: »Igen, a föld mind a parasztoké legyen, a czár parancsolta így!« Miniszter: »És mi maradna a földbirtoko­soknak, a­kik a földet apáiktól örökölték vagy kész­pénzükkel kifizették ?« — A parasztok egymásra te­kintenek s zavarban vakarják füleiket. Miniszter: »Hogyan parancsolná meg a nagy igazságos czár, hogy a földesurak földje elraboltassék ?« — A pa­rasztok arczkifejezésükkel és szavaikkal csodálkozá­sukat fejezik ki, hogy a czár nem adta ezt a parancsot. — Miniszter: »Mutassátok csak kezeiteket! — Jó, erős kezeitek vannak, szorgalmasan dolgoztok, józanok maradtok, pénzeteket nem hordjátok a korcs­mába és elegetek van, hogy megélhessetek.« — Tolstoi gróf erre előre hivatta a napos csendőr­tisztet és megparancsolta: »Vitesse ezeket az embe­reket azonnal az indóházhoz és küldje őrizet alatt ha­­zájukba. A többi majd megjön. Skobelew. Skobelew tábornok hirtelen halála az orosz fővárost — mint onnan jelentik — a legnagyobb iz­gatottságba hozta. A gyász átalános és még ellen­ségei is siratják a geniális hadvezér szívszakadás okozta idő előtti halálát, mely az orvosi vélemény sze­rint egy Plevna előtt szenvedett kontúzió következ­ménye volt, mely után a tábornok egy egész napon át eszméletlenül feküdt. Dr. Alysewsky, a­ki a tábornokot és utóbbi betegségét kezelte, már konsta­tálta, a szívbajt. A katasztrófa előtti estén a tábor­nok nagyon vidám és egészséges volt. Minszkből Spaszkoje jószágára utazván, (Rjasan kormányzóság) júl. 4-én érkezett Moszkvába, hogy a kiállítást megte­kintse. Moszkvában tartózkodásának egész ideje alatt sokat közlekedett számos hivatalnokkal és igen jól érez­te magát. Jul. 6-án éjfél körül lefeküdt és egy órakor éjjel hirtelen beállt a halál. A Dusseaux fogadót, a­hol meghalt, tegnapelőtt egész nap néptömeg vette körül. Midőn a halálesetet Szentpétervártott­a. hó 7-én délután 3 órakor a »Nowoje Wremja« egy külön ki­adása jelentette, a bir rendkívüli szenzácziót keltett a lakosság minden rétegében. Este a vezérkari tem­plomban ünnepélyes gyászistentisztelet volt, melyen a hadügyminiszter és az egész tábornoki kar jelen volt. Azonkívül sok más templomban is tartottak gyász­istentiszteletet a lakosság élénk részvétele mellett. Sko­­bele­ket Spaszkojében temetik el, a temetés napja azonban még bizonytalan. A elhunyt tábornok nő­vérei Boloszelsky­ Szeremetiew és Leuch­te­n­b­e­r­g herczegnek tegnapelőt este Szentpéter­várról Moszkvába utaztak, úgyszintén sok tábornok, nevezetesen Adlerberg gróf, Baranov gróf, Csernajev tábornok. Mint az udvar képviselője hír szerint Woronzo­w-Da­sko­v gróf, az udvari miniszter megy Moszkvába a temetésre. A tegnapi összes orosz lapok meleg czikkekben emlékeznek meg az elhunyt tábornokról. A legmele­gebben és leghosszasabban a »Nowoje Vremja,« mely gyászkeretben jelent meg. »A nagy Patroklus nincs többé!« kiált fel a lap. "A czárnak és hazának egy hű, becsületes és tehetséges szolgája halt meg, a népnek kedvencze, egy orosz hérosz, az orosz erő és hatalom megtestesülése, geniális hadvezér!« — A többi lap is hasonló szellemben, ha kevésbbé túláradón is ir. Ünnepük a halottat és fájlalják a valóban pótolhatatlan veszteséget, mely Oroszorszá­got a geniális hadvezér virágkorában bekövetkezett halála által érte. — Aksakov a moszkvai »Ruszt«-ban igy ír : »Nemzeti dicsőségünk, remé­nyünk meghalt szentje teljes fejlettségében Oroszor­szág dicső védelmezésének küszöbén külső ellensé­geinkkel szemben. Neve egész hadseregeket képvisel. A rémhir egész Oroszországot, az egész orosz népet és az egész szláv világot meg fogja rázni, míg mind­azok, a kik Oroszország és a szlávság ellen fenik ké­süket, örülni fognak.« A »Moskowskija Wjedomosti“ ezt írja: »Az orosz hadsereg és Oroszország nagy erőt vesztettek, nagy hazafit, a­ki szivén hordta fel­adatunkat a Keleten.« A »Ruszky Kurjev«, magasztalván Skobelew katonai erényeit, konsta­tálja az orosz szabadelvű sajtó tiltakozó magatartá­sát Skobelew dhauvinismusával szemben. A berlini lapok legtöbbje Skobelew halála alkalmából tartózkodással nyilatkoznak német ellenes érzületéről és tisztelettel beszélnek katonai tehetsé­géről.­­ Az angol lapok nekrológjai igen meleg hangúak; az elhunytat különösen mint hadi hőst ma­gasztalják, sőt legújabb beszédei miatt is a londoni sajtó csak az orosz kormányt gáncsolja, mely egy tábornoknak megengedett ily agitácziót. Minthogy a lapok sok téves életrajzi adatot közöltek Skobelewről, itt adják kivonatosan a tábornokról a »Nowoje Wremjá«-ban foglalt élet­rajzi adatokat. Skobelew családja szegény jobbágyoktól ered. Az elhunyt nagyatyja szentpétervári várpa­rancsnok volt és közlegényből emelkedett e rangra. A fiatal Skobelew-nek (szül. 1843. szeptember 14-én) először német nevelője volt, a ki igen durva volt és hir szerint gyakran megfenyítette és midőn a fiatal Skobelew a nevelőt egy napon felpofozta, a tizenkét éves fiút Párisba küldték Girardet nevelő­­intézetébe, a­hol iskolai nevelését befejezték. Sko­belev élete végéig melegen ragaszkodott Girar­­d­e­t-hez, a­ki őt később Oroszországba követte.­­ Később a szentpétervári egyetemen tanult, de az egyetemnek az 1861-ik zavargások miatt bekövetke­zett bezáratása után tanulmányainak folytatása le­hetetlenné vált. Ezért belépett a Chevalier-gárdába és a lengyel felkelés alatt kitüntette magát vakmerő vitézsége által. Erre a Nikolai-akadémiában bevé­gezte a vezérkari tanfolyamot, de csak később soroz­tatott a vezérkarhoz, midőn egy gyakorlati feladat megoldásánál egy lovasosztálynak a Niemen folyón való átkelésénél lovával együtt átúszott a folyón s azonnal visszaúszott.­­ Erre 1862-től kezdve követ­keznek Skobelew ismert hadi tettei Turkesztán­­ban, Khivában, Khokandban, a Balkánon és Geok- Tepében. A tiszaeszlári bünteti. A híres bűneset egyik legfontosabb epizódja, a dadai bullának ügye, mint már előbb is többször em­lítettük, az újabb kutatások következtében egészen világossá lett s valószínű, hogy a vizsgáló bíróság e pillanatban már a legkisebb részletekig ismeri az ügyet. Az újabb táviratok is ugyanezt tanúsítják. Egyik távirat szerint a bíróság már kiderítette, hogy a tutajosok kitől kapták a Solymosi Eszter ruháiba bujtatott bullát. A tutajosok végre bevallották, hogy az idegen bullát Huszton, Mára­­maros megyében Szilovics Jakel neve­zetű zsidótól kapták. Szilovics Jakelt teg­nap Técsőn elfogták. (Ez elfogatást tegnap már je­lentettük. Szerk.) s tegnap hozták Nyíregyházára. Szilovicsnak tudnia kell, hogy hova lett Solymosi Eszter bullája. Tokajban is elfogtak egy zsidót, ki a dadai hullacsempészetben való bünrészességgel gya­­nusíttatik. A vizsgálóbíró buvárharang segítségével átkutattatja a Tiszát Tokajtól Lökig. Az átkutatás három hetet fog igénybe venni. Hogy Szilovicsot a vakmerő csalásra az om. szr. iroda ötezer forintja csábította-e avagy, mi a ru­hákról ítélve valószínűbb, a gyilkosokkal összekötte­tésbe állott, az eddigi táviratok alapján még biztosan el sem dönthető. Annyi bizonyos, hogy a vuklis máramarosi zsidó nem egyedüli bűnrészes. A zsidók közül igen sokan nemcsak jajveszékelések által tették az ügyet ily lármássá, hanem tényleges közreműködésök által is. T­i­s­z­a-E­szláron már nincs zsidó, kit a hatóság ki ne hallgatott volna s két­ségtelen, hogy sokan voltak közülök a bűntett tudói. Az ügyetlen Heumann azonban még most is Istóczyt , Onódit akarja Solymosi Eszti holtteste végett meg­­motoztatni s más zsidók szintén eléggé megfontolat­lanul védelmezni akarják a bűnösöket. Átalában elmondhatni, hogy a tisza­eszlári bűntettet a zsidók jajgatása fújta fel. Ha nem csi­nálnak felekezeti s faji ügyet belőle, már rég elhall­gattak volna vele. Nekik jobb lett volna a bűnös ki­nyomozását s szigorú megbüntetését sürgetni. Okos ember úgy sem hiszi, hogy itt rituális gyilkosság fo­rogna szóban, azaz olyan, melyet dogmák vagy er­kölcsi s egyházi szabályok rendszeresen parancsolná­nak, de valószínű,hogy babonás tettből szár­mazó gyilkosság volt, a­milyen minden vallás­felekezet körében időről-időre felmerült. Néhány évvel ezelőtt Hódmezővásárhelyit egy nazarénus val­lásos rajongásból saját leányát ölte meg: az igazság­szolgáltatást a nazarénusok nem gátolták meg. Mi köze a tisztességes zsidóknak ahhoz, ha egy pár vallá­sos rajongót őrültek házába csuknak, vagy egy pár gazembert felakasztanak, habár az történetesen zsidó is ? Az igazságszolgáltatás folyamának meggátolása ellenben oly — hogy keményebb szóval ne éljünk — tapintatlanság, mely természetszerűleg emeli az anti­­szemitikus irányt s az izgatottságot. Hogy csakugyan gyilkosság volt Tisza-Eszlá­­ron, ma már nagyon valószinü. A »M. P.« távirata szerint egyik tutaj­os Scharfnak szemébe mondta, hogy Eszter meggyilkoltatá­sa után Scharf vele ásatta el a hullát s adott ezért neki ötven frtot. Scharf erre vallomást tett. E hírt nem tartjuk egé­szen valószínűtlennek. Kozma Sándor főügyész a nyomozás befejezése után csakugyan Nyíregyházára megy s csak miután ő az ottani ügyészséggel egyetemben a bűntény beszer­zett anyagát átvizsgálta, lesz az érdemleges bűnvizs­­gálat megkezdendő, illetve folytatandó. Maga a nyo­mozás tényleg a jövő hét folyamán, a legnagyobb va­lószínűség szerint, befejezhető lesz. Akadályt csak az képezne, ha időközben oly­­anok jelentkeznének, kik­nek teendő vallomásai helyszíni vizsgálatot tennének szükségessé. Hogy az érdemleges vizsgálat mikorra esz befejezhető, azt még ma senki sem tudhatja, de még nem is gyanítható. Nem érdektelen, hogy a tisza­­eszlári zsidók kérdést intéztek a járási szolgabíróhoz, vagy a fogva levő vádlottak vagyontalan állapotára való tekinttettel, azon összeget, melyet a megyebeli zsidóság annak idején Solymossy Eszter feltalálójá­nak jutalmazása czéljából gyűjtött, fordíthatják-e vádlottak újabb védő­ügyvédeinek (Eötvös, Funták, Horánszky) díjazására? A szolgabiró nem adott határozott választ s odanyilatkozott, hogy idevonat­­kozólag az alispán utasítását fogja kikérni. Fővárosi ügyek. — A főváros szerdai közgyűlése a zárszámadá­sokon kívül a következő fontosabb ügyeket fogja tár­gyalni : az igazoló választmány jelentése a törvény­hatósági bizottság ez évben kilépő tagjairól; a tanács előterjesztése a törvényhatósági bizottság kiegészítése iránt teendő intézkedések tárgyában; a lótenyésztő részvénytársulattal az új lóvásártér átengedése iránt kötött szerződés s e területből a társulat részére 6000 négyszegölnek eladása; előterjesztés a Ba­­kony utcza egy részének megnyitásához szükséges te­rület megszerzése iránt; Schönberg Ármin indítvá­nya az újon épülő házakra némely vonalakon enge­dett nagyobb adómentességi kedvezmény kiterjeszté­sére vonatkozólag; a rendészeti bizottmány és a ta­nács javaslata a társaskocsiközlekedés rendezése ügyében; a sertéshizlaló részvénytársulat kérelme a sertésszállástelepek közötti névtelen utcza kiépítése tárgyában; a várbeli plébániaépület jó karba helye­zése ; Holzspach és fiai felfolyamodása a Csepelkő­­part kiépítésének végszámlái ügyében hozott tanácsi határozat ellen. — Lelkészi beigtatások. Ma délelőtt ment végbe a helyőrségi templomban B­o­g­i­s­i­c­h Mihály uj budavári plébános beigtatása, melyen Kamer­­m­a­y­e­r Károly a főváros polgármestere, több város­atya s a hívők nagyszáma vett részt. A beigtatást a bibornok herczegprímás megbízásából Major Ist­ván czímzetes püspök és esztergomi kanonok végezte. A szertartás azzal vette kezdetét, hogy a beigtató püspök szép beszéd kíséretében tudatta a jelenvolt hívőkkel az új lelkész megerősítését, felolvastatta a kinevezési okmányt s felhívta lelkészi kötelmeinek lelkiismeretes, hü és pontos teljesítésére. Ennek végez­tével az uj lelkész letette a hitvallást s átvette a ple­­bánosi hatalom jelvényeit, az egyház kulcsait és az evangeliumos könyvet. Majd a szószékra lépett s be­mutatta magát híveinek, kérve az Isten kegyelmét, hogy a rábízott nyájból egy se veszszen el. Ennek végeztével vette kezdetét a fényes segédlettel celebrált mise, melyet az új lelkész mondott, a beigtató püspök pedig a stallumon ülve hallgatott végig. A segédletet Bogisich volt budapesti káplántársai nyújtották, ki­fej­ezést akarván ezáltal adni azon ragaszkodás és szeretetnek, melylyel iránta viseltettek. Ugyancsak ma igtatták be Maszlaghy Ferencz várkápolnái plébánost. A beigtatási szertartást a Zsigmond-ká­­polnában primási megbízás folytán Sujánszky Antal esztergomi kanonok végezte, miután K­r­á­t­k­y esztergomi kanonok felolvasta volt a kinevezési ok­mányt. A beigtatási szertartásnál C­s­e­r­k­a Nándor budai plébános segédkezett. A szertartás egyik moz­zanatát Sz.­István jobbjának átadása képezte. Az ereklyét Wiederhofer káplán a plébánia eddigi ad­minisztrátora adta át az új plébánosnak német be­széd kíséretében, melyben szívére kötötte Maszlaghy­­nak, hogy őrizze a szent ereklyét úgy, a­mint a rend azt eddig őrizte.­­ A fővárosi rendőrség a belügyminisztérium rendelete folytán kijelentette, hogy a rendőri híreket a kőnyomatu lapoknak ezentúl nem fogja hivatalo­san tudtul adni. A kőnyomatu lapok ez ügyben a hirlapirók egyesületét szándékoznak megkeresni. A HON magántárszörvényei. Az egiptomi bonyodalmak. Konstantinápoly, jul. 8. A porta legutóbbi körlevele értelmében tegnap távirati uton ujabbi körlevelet intézett külföldi kép­viselőihez. Konstantinápoly, jul. 8. Az összes nagykövet­ségek tolmácsai tegnap a Yildiz­kioszkba hivattak s ott azt az értesítést vették, hogy a khedive távirati uton tett jelentést Angolországnak és Francziaor­­szágnak az alexandriai erődítések és felszerelések, továbbá a kikötő elzárása iránt tett intézkedéseiről. A khedive megc­áfolja az erődítési és fegyverkezési előkészületeket és a kikötő elzárására vonatkozólag kijelenti, hogy az alexandriai kikötőt az idegen hadi­hajók zárják el, melyek szükség esetén az ágyukkal, fegyverekkel és a ki­kötő elzárására kövekkel megra­kott szállítóhajókat könnyen feltartóztathatják.­­?A khedive hozzá­teszi, hogy Seymour és Konrad tengernagyoknak oly biztosításokat adott, melyek ki­elégítőknek találtattak.­­ A szultán a miniszterta­nácsnak a konferencziában való részvételt pártoló ujóbbi javaslatát visszautasította mindazáltal diplo­­mácziai körökben azt hiszik, hogy a szultán végre engedni fog. Alexandria, jul. 8. Azt a hírt, hogy Arabi pasa elhatározta, hogy a török csapatok ellen fegy­veres ellenállást fog kifejteni, hivatalosan megczá­­folják. Alexandria, jul. 9. Mint a Reuter ügynökség­nek távírják, V­o­r­g­e­s, a franczia főkonzulátus ve­zetője, tegnap táviratot küldött Monge kairói franczia konzulnak, a­melyben tudatja vele, hogy a hajóhadak támadása minden pillanat­ban várható, és felhívja M­o­n­g­e­t, hogy az ösz­­szes francziák elutazását könnyítse meg, saját magát, valamint a konzulátus levéltárát pedig igyekezzék biztosságba helyezni. Monge kih­irdetteté a táv­irat tartalmát, mely Kairóban nagy rémületet idé­zett elő. A konzul erre Alexandriába utazott.­­ Az osztrák-magyar konzulátus szintén be van zárva. A rémület Alexandriában mind nagyobb mérvet ölt, noha az erődítési munkálatokat teljesen beszüntették. A kivándorlás folyvást tart. Számos menekültnek vissza kellett térnie a városba, mert az indulófélben levő két gőzös utasokkal egészen megtelt. A gőzösö­ket annyira ellepték az utasok, hogy a hajókapitá­nyok vonakodtak elindulni, hogy ha minden hajóról legalább 300 utas nem távozik.­­ Az államadóssági pénztárt ide szállították. A pénztár igazgatói és hi­vatalnokai legnagyobbrészt angol és franczia hajókra szálltak. A »Penelope« angol hajó ide érkezett. London, júl. 9. A Reuter-ügynökségnek távírják Alexandriából . A szultán tegnap formálisan fölszó­lította Arabi pasát, hogy Konstantiná­poly­ba jöjjön. Arabi pasa kijelentette, hogy nem engedelmeskedik elölszór­í­­­t­á­s­n­a­k. London, jul. 9. Mint az »Observer« értesül, Gladstone a többi miniszterekkel történt ér­tekezése után elhatározta, hogy az alsóháznak a kényszertörvény XIV. czikkére vonatkozó határoza­tát elfogadja. London, jul. 9. Az aldershoti nyári hadgyakor­latok nem fognak megtartatni. Szentpétervár, jul. 9. A hivatalos lap nagyon túlzottaknak nyilvánítja a külföldi hírlapok ama köz­leményeit, melyek a zsidók ellen aknában június 26-án elkövetett erőszakoskodásokról szólnak. Mint a vizs­gálat kiderit, az erőszakoskodások két zsidó bolt kirablására szorítkoztak. A tettesek — egészben né­hány egyén — a rendőrség és helység lakosai által elfogattak. — A bányaügyi osztály vezetésével Jossa titkos tanácsos bízatott meg. Különfélék. — Személyi hírek. Szende Béla honvédelmi miniszter, ki hosszabb betegsége után ma először hagyta el a szobát, az idén már nem fog fürdőhelyre menni, hanem garosdiai jószágán keres üdülést, a­hova több heti tartózkodásra a legközelebbi napokban elindul. — O­r­d­ó­d­y közlekedésügyi miniszter ma reggel több napra Komárom megyei jószágára uta­zott.— Korán­da Emil, az »Adria« tengerhajó­zási társulat vezérigazgatója e hét folyamában a ke­reskedelemre nézve fontos üzletek megkötése végett Angliába utazik. — Rezső trónörökös magyarországi, illetve er­délyi vadászutazása felől közlött hírek, — a­mennyiben azok a trónörökös utazásának időpont­jára és tartamára, valamint a trónörökös tartózkodá­sára vonatkoznak, — minden alapot nélkülöző kom­­binácziók. Rezső trónörökös eddigelé utazási terve felől véglegesen még nem határozott, mivel ez egy­részt attól függ, hogy Koburg Fülöp herczeg és neje mikor és meddig fognak Felső-Magyarországon tar­tózkodni, másfelől pedig a Retyezát-hegységben fen­­forgó, eddigelé még meg nem állapított több körül­mény által feltételeztetik.­­ Salvator János főherczeg kedden Flietsch­­ből 4 ezredes s 80 kapitány kíséretében gyalog jött át Görzbe s ott a »Hotel de la Poste«-ban szál­lott meg. Este a magyar koronához czimzett szálló kertjében nagy katonai hangverseny volt. A magas vendégek másnap Cormonsba gyalogoltak s csütörtö­kön tovább mentek az Indrio-völgybe. A főherczeg mindenütt kitartóan gyalogol s a fáradságokat jól tűri. Most Triesztben vannak. — Oláhország királynőjét, ki tudvalevőleg Carmen Sylva név alatt uj hazája ismertetése érde­kében igen sokat tesz, az oláh tudományos akadémia tagjává választotta s elhatározta, hogy az üléstermet arczképével díszíti. Az ünnepies felvétel még e hóban, megtörténik és azon a király s a diplomatiai testület is részt vesznek. Erzsébet királyné már most készíti oláh nyelven ez alkalommal tartandó beszédét. Ed­dig két királyné volt tudós társaság tagjai: Katalin czárnő a szentpétervári s Krisztina svéd királynő Gusztáv Adolf leánya a római akadémiáé. — Az irói kör aldunai kirándulása. Herkules­­fürdőből távirják lapunknak mai kelettel. Az aldu­nai kirándulás ügyében Herkulesfürdőben D­o­­­i­­n­a­y titkár személyesen érintkezett P­r­e­p­e­­­i­­c­z­k­y Gyula főigazg. és Tatarczy főbérlővel. Mindketten nagy szívességgel fogadják a társaságot. Az ellátást biztosítják, ámbár a főszezon a küszöbön van. Vendég már­is ezrével van itt. Lesz díszfogadta­­tás, díszebéd, nagy kivilágítás, este fényes konczert és tánczvigalom, melyre előkelő vendégek már kezdik az előjegyzést. Jelenleg­ a magyar vendégek túlnyomó számban vannak. A fürdőélet kellemes. A társaságot Prepeliczay és Tatarczy fogadják. A konczertre és tánczvigalomra a jegyek csütörtökön adatnak ki. Turn-Severinből a román tudós társaság küldöttsége és a többi bukaresti díszvendégek meg­hivatnak.­­ A magyar vörös­kereszt-egylet központi vá­lasztmánya 1. évi július hó 17-én délután 4 órakor az egylet üléstermében (H. lánczhid utcza 1.) rendkívüli ülést tart. Napirend 1.: A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése 2., Intézkedés az Erzsébet kórház telke iránt. 3., Meghatalmazás az igazgatóság részére a magyar szent korona országainak vörös-kereszt egy­lete javára engedélyezendő nyeremény kölcsön ügyében. — Az erdélyrészi kath. statusgyűlést kolozsvári lapok szerint valószínűleg augusztus végére hívják össze Kolozsvárra.

Next