A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1868-06-01 / 22. szám

Második évfolyam. 22. szám. Pest, június 1. 1868. Első magyar katonai hetilap. Folyvást előfizethetni s Az „Oktató levelek“ nov.—decz. füzeteire 60 kr. Az előfizetési pénzek bérmentett levelekben egyenesen Heckenast Gusztáv kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czimzendők.­­ A lap szellemi részét illető közlemények­­ a szerkesztőhez I Pest, városligeti fasor, e a’ lövölde tőszomszédságába­n intézendök. Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. Tartalom: Veszélyes illúziók. — A tisztek kinevezése a honvédelemnél.— A török birodalom. — Az I. magyar hadtest műkö­dése Felső-Magyarországon. — Honvéd­­ügy. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. (A honvédsegélyző alapból segélyren­­dők közé felvett volt honvédek, özvegyeik és árváik névjegyzéke.) — Katonai heti szemle. — Honvéd-posta. Veszélyes illúziók. (B.) A jelen századbeli alkotmányos és nem alkotmányos kormányok története bizonyítja, hogy a kormányok egyik leg­veszélyesebb ellensége — az illúziók, melyekben magukat a kor­mányférfiak ringatják. Mentél hosszasabban ül valaki kormányon, annál veszé­lyesebbé válik ez ellenség. Minden kormány néha olyan dolgok létesülését is óhajtja, melyek a közvélemény hangulatának egészen nem felelnek meg. E czélra tehát a kormányok a közvéleményt előkészíteni igyekeznek, mire nézve újságírók­ és ügynökökhöz folya­modnak. Ezek aztán rendszerint többet ártanak mintsem használnak, mert nemcsak hogy a közérzületet személyeskedésekkel sértik hanem még azonfelül annyit ismétlik a kormánynak, hogy a közvélemény mellette van, miszerint végre a kormány is elhiszi annál inkább, mert mindenki hajlandó hinni azt, a­minek telje­sülését óhajtja, így bukott meg X. Károly, és így buktatta meg az alkot­mányos Guizot Lajos Fü­lep népszerű dynastiáját. Mint a strucz madár, mely ha fejét eldugja, azt hiszi, hogy­­ az üldöző vadász nem látja, úgy nálunk is némely túlbuzgó kormánybarát a magyar kormánynyal azt kívánná elhitetni, hogy a magyar nemzet nagy többsége a magyar ifjúságot az ausztriai hadseregbe kívánja beléptetni , hogy azt reformálja és abból az abszolutisztikus szellemet kiirtsa. A túlbuzgó barát bedugja fülét, hogy a közvélemény hangját ne hallja; ha pedig valaki —mint például a „Honvéd“ — oly erősen kiált, hogy kénytelen meghallani, akkor azzal vádolja az igazmondót, hogy ultra és a nép és a honvédség egy kis frakcióját képviseli. E vádra nem érdemes felelni, mert tények bizonyítják a „Honvéd“ mérsékelt magatartását, és hogy mi mindig úgy a kormány mint a törvény parancsának engedelmeskedtünk, mindig törvényszabta körbe mozogtunk és soha ellenzéki visz­­ketegből nem opponáltunk, hanem igyekeztünk — mint füg­getlen emberek — a kormányt felvilágosítani és a magyar nem­zet kívánalmait a honvédelmi kérdésben kimutatni. Ki használ a kormánynak többet, az a­ki azt illúziók­ban ringatja, vagy a­ki a nemzet óhajtásait részrehajlatlanul előadja? Senki sem kívánhatja egy független orgánumtól, hogy olva­sóinak azt hirdesse, miszerint üdvös intézmény, ha a fiatal magyar ember egy évig a jelen abszolutisztikus hadseregben szol­gál, mert ez­által az osztrák hadsereg szelleme megjavul. A „Honvéd“ szerkesztősége igyekezett egy röpiratban ki­mutatni (nem különben Ivánka képviselő és mások is), miként lehetne az ausztriai hadserget népszerű alapokra fektetni és a honvédelemmel kapcsolatba hozni. Ha ez megtörtént volna, bizonyára nem igyekeznénk intel­­ligencziánkat a rendes hadseregtől elvonni,­­ de ez irányban semmi sem történt, sőt ellenkezőleg tények bizonyítják, hogy a Kastengeist az ausztriai hadseregben merészebben lép fel mint valaha. Bartel nyugdíjazott alezredest erőszakkal és fogság által kényszerítik, hogy az abszolutisztikus katonai törvényszék kom­­­petencziáját ismerje el. Túlfelöl egy bécsi szerkesztőt a hadsereg szervezése elleni czikkeiért maga a kormánylap a régi „Presse“ kénytelen ol­talma alá venni és így írni ez ügyről: „Miután — írja a „Presse“ — Ausztria egy alkotmányos állammá vált és a házijog s a személyes szabadságról szóló törvények az állam alapjogai közzé felvetettek, igen csodálatos tünemény, hogy némely cs. k. tisztek e törvényeken oly köny­­nyedén ugrálnak keresztül, mintha arról volna szó, hogy a „rothe Ottiliát“ vagy a „comfortable-Rezit“ Landpartiera vigyék. Vagy nem sértik-e a házijogot, ha egy szerkesztő szállását megszállva tartják? vagy nem sértik-e a személyes szabadsá­got, ha valakit az utczán párbajra akarnak kényszeríteni ? senki sem tagadja, hogy Königgratcznél hibák történtek és a hadse­regnek reformra van szüksége, és ha mindazokat, kik ez igaz­ságot kimondják, el akarják ítélni, akkor egész Ausztriát egy nagy fogsággá kellene átalakítani. Hiába ijeszgetik az illetők az újságírókat, azért a baj mégis megmarad.“ így ír a kormánylap a „Presse.“ Már most azt hiszik némelyek, hogy magyar ifjaink azon hadsereget, melyet egy osztrák kormánylap így ír le, reformálni fogják és beléje szabad szellemet fognak önteni. A­kik ezt hiszik, valószínűleg már nem hadkötelezettek, de ha vannak fiaik, kik az osztrák hadseregbe lépendők, ezek­nek azt tanácsoljuk, hogy a szabad szellemű apostoloskodással, míg zászló alatt lesznek, hagyjanak fel, mert bizony nagyon rosszul járhatnának. A­ki pedig az általános hadkötelezettség elvét mindenek felébe helyezi és erre az insurectio példáját hozza fel, annak azt feleljük, hogy kövesse hát őseink példáját. Ugyanis az insu­rectio- vagyis honvédelemben legyen mindenki had­kötelezett, de őseink példájaként legyen szabadulás az idegen hadseregből. A­mi hajdan a nemesség volt, az ma az intelligentia. A honvédtiszti vizsgáról szóló bizonyítvány legyen a ne­mesi levél, mely minden értelmes ifjat az idegen hadseregből megvált. Azt mondják némelyek, hogy mi 40.000 ifjút a nemzetből kitaszítunk és feláldozunk. Ki ennek az oka? azok, kik az ausz­triai hadsereget nem akarják átalakítani. Mi törvényeink értelmében kénytelenek vagyunk 40.000 újonczot az idegen hadseregnek adni, mi arról nem tehetünk. De hol van megírva az, hogy fiatal intelligenciánkat is oda­áldozzuk és belépésre kényszerítsük egy olyan hadseregbe.

Next