A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1868-06-01 / 22. szám
Második évfolyam. 22. szám. Pest, június 1. 1868. Első magyar katonai hetilap. Folyvást előfizethetni s Az „Oktató levelek“ nov.—decz. füzeteire 60 kr. Az előfizetési pénzek bérmentett levelekben egyenesen Heckenast Gusztáv kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czimzendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez I Pest, városligeti fasor, e a’ lövölde tőszomszédságában intézendök. Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. Tartalom: Veszélyes illúziók. — A tisztek kinevezése a honvédelemnél.— A török birodalom. — Az I. magyar hadtest működése Felső-Magyarországon. — Honvédügy. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. (A honvédsegélyző alapból segélyrendők közé felvett volt honvédek, özvegyeik és árváik névjegyzéke.) — Katonai heti szemle. — Honvéd-posta. Veszélyes illúziók. (B.) A jelen századbeli alkotmányos és nem alkotmányos kormányok története bizonyítja, hogy a kormányok egyik legveszélyesebb ellensége — az illúziók, melyekben magukat a kormányférfiak ringatják. Mentél hosszasabban ül valaki kormányon, annál veszélyesebbé válik ez ellenség. Minden kormány néha olyan dolgok létesülését is óhajtja, melyek a közvélemény hangulatának egészen nem felelnek meg. E czélra tehát a kormányok a közvéleményt előkészíteni igyekeznek, mire nézve újságírók és ügynökökhöz folyamodnak. Ezek aztán rendszerint többet ártanak mintsem használnak, mert nemcsak hogy a közérzületet személyeskedésekkel sértik hanem még azonfelül annyit ismétlik a kormánynak, hogy a közvélemény mellette van, miszerint végre a kormány is elhiszi annál inkább, mert mindenki hajlandó hinni azt, aminek teljesülését óhajtja, így bukott meg X. Károly, és így buktatta meg az alkotmányos Guizot Lajos Fülep népszerű dynastiáját. Mint a strucz madár, mely ha fejét eldugja, azt hiszi, hogy az üldöző vadász nem látja, úgy nálunk is némely túlbuzgó kormánybarát a magyar kormánynyal azt kívánná elhitetni, hogy a magyar nemzet nagy többsége a magyar ifjúságot az ausztriai hadseregbe kívánja beléptetni , hogy azt reformálja és abból az abszolutisztikus szellemet kiirtsa. A túlbuzgó barát bedugja fülét, hogy a közvélemény hangját ne hallja; ha pedig valaki —mint például a „Honvéd“ — oly erősen kiált, hogy kénytelen meghallani, akkor azzal vádolja az igazmondót, hogy ultra és a nép és a honvédség egy kis frakcióját képviseli. E vádra nem érdemes felelni, mert tények bizonyítják a „Honvéd“ mérsékelt magatartását, és hogy mi mindig úgy a kormány mint a törvény parancsának engedelmeskedtünk, mindig törvényszabta körbe mozogtunk és soha ellenzéki viszketegből nem opponáltunk, hanem igyekeztünk — mint független emberek — a kormányt felvilágosítani és a magyar nemzet kívánalmait a honvédelmi kérdésben kimutatni. Ki használ a kormánynak többet, az aki azt illúziókban ringatja, vagy aki a nemzet óhajtásait részrehajlatlanul előadja? Senki sem kívánhatja egy független orgánumtól, hogy olvasóinak azt hirdesse, miszerint üdvös intézmény, ha a fiatal magyar ember egy évig a jelen abszolutisztikus hadseregben szolgál, mert ezáltal az osztrák hadsereg szelleme megjavul. A „Honvéd“ szerkesztősége igyekezett egy röpiratban kimutatni (nem különben Ivánka képviselő és mások is), miként lehetne az ausztriai hadserget népszerű alapokra fektetni és a honvédelemmel kapcsolatba hozni. Ha ez megtörtént volna, bizonyára nem igyekeznénk intelligencziánkat a rendes hadseregtől elvonni, de ez irányban semmi sem történt, sőt ellenkezőleg tények bizonyítják, hogy a Kastengeist az ausztriai hadseregben merészebben lép fel mint valaha. Bartel nyugdíjazott alezredest erőszakkal és fogság által kényszerítik, hogy az abszolutisztikus katonai törvényszék kompetencziáját ismerje el. Túlfelöl egy bécsi szerkesztőt a hadsereg szervezése elleni czikkeiért maga a kormánylap a régi „Presse“ kénytelen oltalma alá venni és így írni ez ügyről: „Miután — írja a „Presse“ — Ausztria egy alkotmányos állammá vált és a házijog s a személyes szabadságról szóló törvények az állam alapjogai közzé felvetettek, igen csodálatos tünemény, hogy némely cs. k. tisztek e törvényeken oly könynyedén ugrálnak keresztül, mintha arról volna szó, hogy a „rothe Ottiliát“ vagy a „comfortable-Rezit“ Landpartiera vigyék. Vagy nem sértik-e a házijogot, ha egy szerkesztő szállását megszállva tartják? vagy nem sértik-e a személyes szabadságot, ha valakit az utczán párbajra akarnak kényszeríteni ? senki sem tagadja, hogy Königgratcznél hibák történtek és a hadseregnek reformra van szüksége, és ha mindazokat, kik ez igazságot kimondják, el akarják ítélni, akkor egész Ausztriát egy nagy fogsággá kellene átalakítani. Hiába ijeszgetik az illetők az újságírókat, azért a baj mégis megmarad.“ így ír a kormánylap a „Presse.“ Már most azt hiszik némelyek, hogy magyar ifjaink azon hadsereget, melyet egy osztrák kormánylap így ír le, reformálni fogják és beléje szabad szellemet fognak önteni. Akik ezt hiszik, valószínűleg már nem hadkötelezettek, de ha vannak fiaik, kik az osztrák hadseregbe lépendők, ezeknek azt tanácsoljuk, hogy a szabad szellemű apostoloskodással, míg zászló alatt lesznek, hagyjanak fel, mert bizony nagyon rosszul járhatnának. Aki pedig az általános hadkötelezettség elvét mindenek felébe helyezi és erre az insurectio példáját hozza fel, annak azt feleljük, hogy kövesse hát őseink példáját. Ugyanis az insurectio- vagyis honvédelemben legyen mindenki hadkötelezett, de őseink példájaként legyen szabadulás az idegen hadseregből. Ami hajdan a nemesség volt, az ma az intelligentia. A honvédtiszti vizsgáról szóló bizonyítvány legyen a nemesi levél, mely minden értelmes ifjat az idegen hadseregből megvált. Azt mondják némelyek, hogy mi 40.000 ifjút a nemzetből kitaszítunk és feláldozunk. Ki ennek az oka? azok, kik az ausztriai hadsereget nem akarják átalakítani. Mi törvényeink értelmében kénytelenek vagyunk 40.000 újonczot az idegen hadseregnek adni, mi arról nem tehetünk. De hol van megírva az, hogy fiatal intelligenciánkat is odaáldozzuk és belépésre kényszerítsük egy olyan hadseregbe.