A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1868-04-20 / 16. szám
Második évfolyam. 10. szám. Pest, április 20. 1868. Első magyar katonai hetilap. Folyvást előfizethetni az „Oktató levelek“ nov.—decz. füzeteire 60 kr. Az előfizetési pénzek bérmentett levelekben egyenesen Heckenast Gusztáv kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czimzendők. . iWI VS* 14.- A. , 1^ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Pest, városligeti fasor, a lövölde tőszomszédságába intézendők. Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. Tartalom: Szerkesztői izenet. — Rt. ez. honvédegyletekhez. — Kossuth és Perczel. — Egy bölcs comissio. — 1740—1866. — A magyarok hadjáratai. — Tüzéri tudósítások. — Könyvismertetés. — Honvéd-ügy. — Tánczvigalom és adakozás. — Honvéd-emlék. — Érdekes közlemények. — Felhívás. — Honvéd-posta. kAtVft.«VWUIMWWW>A*«AA<>AIW.^IAni^>A.L/l|Aiy,*|.i -W WV-^WWУГ<УЦУУ»Л Szerkesztői izenet. Érett megfontolás után elhatároztuk, hogy a „Honvéd“ ezentúl is minden egyleti gyűlés jegyzőkönyvi kivonatát közölni fogja, bármily álláspontból itélődjék is egyleti életünk jelenlegi belkérdése. Fölkérjük azonban a t. ez. honvéd egyleteket, miszerint lapunk helyszűkét tekintetbe véve szíveskedjenek az ülések jegyzőkönyvi kivonatait magok készíteni, nehogy a szerkesztőség általi rövidítésekkel oly tárgy maradjon ki, mire talán az egylet épen súlyt helyez. Végre a mennél rövidebbre fogalmazott közléseket úgy kérjük elindítani, hogy azok a lap megjelenését előző csütörtökig kezeinkhez érjenek, miután a későbbieket csak is a jövő legközelebbi számba vehetjük fel. A szerkesztőség. A t. ez. honvédegyletekhez. Lapunk az összes honvédség orgánuma és tulajdona ; ennélfogva kötelességünk ugyan az összes honvédség érdekeit tekintetbe venni, de egyszersmind nem szabad felednünk a czélt, melyet magunknak kitűztünk. E czél: a nemzeti hadsereg eszméjét megérlelni a nép minden osztályában és dicső múltúnk emlékét tiszteletben tartván, ezáltal a jelen nemzedék erkölcsi erejét emelni. Ezen czélt pedig — mint a honvédség magasabb missióját — tűztük az összes honvédség nevében lapunk élére. A nemzeti hadsereg eszméje és szabadságharczunk dicsőséges emléke egybe vannak forrva; e két eszmét egymástól elválasztani nem lehet, s így Kossuth múltjának emlékét is minden magyarnak pártkülönbség nélkül tisztelni kell. Minden honvéd, ha hű akar maradni zászlójához, köteles tisztelni Kossuth nevét, ki azon zászlót a nemzet élethalál-perezében magasan lobogtatta, és képviselője volt azon nagy eszmének, melyért vérzettünk a csatatéren, és mely jelenleg is alapját képezi nemzeti tételünknek. Mi a következő czikkben egy ajánlattal lépünk fel, melynek czélja a honvédség kebelében történt szakadást megszüntetni, de egyszersmind mindenki előtt nyíltan bevalljuk, hogy az 1848-as eszmék, melyekkel Kossuth neve össze van forrva, a honvédség vezéreszméi. Ezen eszmékből merítettük azon erkölcsi erőt, mely képessé tett egy hatalmas ellenséggel szembe szállni és 18 évig tartó zsarnokság alatt tűrni, szenvedni és meg nem hajolni; ezen eszmékből merítettük az erőt a küzdelemre a harcz órájában, az erőt a kitartásra 18 évi nyomás alatt, midőn arról volt szó, hogy jogainkról lemondjuk — nyíltan bevalljuk, hogy az 1848-49-iki szabadságharcz a honvédség Kossuth és Perczel. Midőn Perczel Mór honvéd tábornok 18 évi száműzetés után átlépte Magyarország határát, első beszédében kijelentette, hogy a nemzetnek hadsereg kell. Egy kiáltás hangzott ekkor Magyarország völgyein és bérezem, palotában és kunyhóban — e kiáltás volt: éljen Perczel Mór! E percz óta Perczel neve egy lobogó lett, mely a nemzeti hadsereg eszméjét képviselte. Minden párt, jobb- és baloldal, aristokrata és demokrata egyesült azon eszmében, hogy ameddig nincs magyar nemzeti hadsereg, addig a haza szabadsága, függetlensége és állami élete veszélyben forog. Az összes honvédség, a képviselők , az egész nemzet Perczel körül csoportosult és neki jutott a dicső hivatás, az egész nemzetet egy eszmében pártkülönbség nélkül egyesíteni. Perczel Mór ekkor a legnépszerűbb ember volt Magyarországon, ki bátran mindent tehetett volna, amit csak jónak látott; ha tehát czélszerűnek találta a központi bizottmányt feloszlatni, nem lett volna más teendője, mint egyszerűn a gyűlésben így szólani: Menjetek haza, nem tartom üdvösnek, hogy gyűléseztek; én képviselem a magyar hadsereg eszméjét, tőlem várja a nemzet e kérdés erélyes védelmét. Oszoljatok szét. A központi bizottmány szó nélkül szétoszlott volna. Csak egy dolog volt e hazában, mit Perczel Mórnak nem lett volna szabad tennie: elhomályosítani saját dicsőségét. Perczel Mórnak ellensége lett Perczel Mór, és önmaga ellen harczra kelt. A ki Kossuth múltját gyalázza, az Perczelt is kisebbíti, mert hiszen a dicső könyvnek, melynek élén Kossuth neve van írva, egyik lapját Perczel hős tettei képezik. Tegyük fel, hogy Perczelnek sikerül a népet meggyőzni, hogy Kossuth neve nem érdemel tiszteletet. Mi történik ekkor? Perczel elrabolta a népnek hitét, megfosztotta a honvédséget az alaptól mélyen áll, és egy Chaoszt idézett elő, melynek csak a reaktió örülhet. A magyar kormány és a Deák-párt is csak fájlalhatná e győzelmet, mely a magyar nép szivéből kitépne minden nemzeti érzést. Jaj azon népnek, mely elveszti politikai hitvallását és mely egy szép reggel nem hiszen senkinek és nem bízik senkiben. „Kossuthban hittem — fog szólani a nép — és csalódtam; már mért hinnék most Deáknak vagy Perczelnek, mind önző emberek, mind árulók.“ De feltevésünk lehetetlenség, mert a magyar népben senki legszentebb emléke, és végre hogy Kossuth, kinek neve e harczot jelzi, a magyar nemzetet örök hálára kötelezte. Mi meg vagyunk győződve, miszerint a honvédegyletek nagy többségének véleményét fejezzük ki e sorokban, és azért reméljük, hogy ajánlatunk is a benső szakadás megszüntetésére nézve a honvédegyletek helyeslését fogja megnyerni. ____________ Bethlen Olivér.