A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1868-09-21 / 38. szám
Második évfolyam. Ж szám. Pest, szeptember 21. 1868. A HOOTED. Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhetők Katonai szaktekintélyek közreműködésével az „Oktató levelek“ teljes példányai. szerkeszti íra * fzt. GRÓF BETHLEN OLIVÉR 1 . A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. honvéd alezredes. ► A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Pest, városligeti fasor, a lövölde tőszomszédságába intézendők. Tartalom : Mit kívánjunk ? — Nagy okok kis következményei. — A porosz lefegyverzés vagy a Galathén nevű nympha. — A „Times“ czikke a háborúról. — A vasutak elrontása a jelenkor hadjáratai alatt. — A sima-csövü lövegek a vontcsövüek ellen. — Tárcza: Újvidék balsorsa 1849-ben. — Honvéd-ügy. — Érdekes közlemények. — Adakozás. — Nyilvános köszönet. — Szerkesztői üzenet. — Honvéd-posta. Előfizetési felhívás „HONVÉD“ első magyar katonai hetilapra. Szeptember—deczemberi négy hóra . . 2 ft. — kr. Október—deczemberi negyed évre . . 1 ft. 50 kr. Mit kívánjunk? A mióta a „Pesti Napló“ ama gyönyörűséges theoriát állította fel, mely szerint „egyetlen támaszunk e világon a cs. k. osztrák hadsereg“, azóta az európai láthatár annyira elborult, hogy a háború kitörése Franczia és Poroszország közt csak idő kérdése lehet. Némelyek téli hadjáratról beszélnek, mások remélik, hogy fenn lehet a békét tartani tavaszig, és állításunk támogatására közöljük alább a „Liberté“, „Porosz lefegyverzés,“ czímű katonai czikkét. Magyarországra nézve mindegy akár tél akár tavasz, mert sem most nincs készen, sem tavaszszal (ha t. i. a honvédelem szervezését egész erélylyel meg nem kezdik) nem lesz az. A magyarok csak ujonczot állítanak és fizetnek, a többi a „Reichskriegsminiszter“ gondja. Ha aztán a háború kitör és Ausztria is kénytelen abban résztvenni s a közös hadsereg követi az 1859- es 1866-ki hadsergek példáját, a „Reichskriegsminiszter“ szomorodott szívvel fogja jelenti, hogy a magyar ezredek nem feleltek meg a várakozásnak, a „Pesti Napló“ egy vezérczikket hoz a sors csapásairól és a „Honvéd“ egy másikat ily czím alatt: „megmondtuk.“ Magyarország pedig elveszti katonai hírnevét és az örvény szélére jut. Mi történik ekkor, az isten tudja, mi nem is akarunk a dologba belegondolni, hanem felveszszük a másik esetet, t. i. azon „non putarem“-et, hogy a közös hadsereg győz. Képzelje az olvasó, hogy Benedek a szadovai csatát és úgy megnyerte a mint elvesztette, és egyenesen Berlinbe maschírozott. Egy győzedelmes hadsereg, mely azonban nem nemzeti hadsereg, ünnepet ül. Gondolja-e az olvasó — őszintén szólva — hogy a babérkoszorúkkal terhelt osztrák tábornokok első gondja lett volna a magyar alkotmányt helyreállítani és a honvédelmet nemzeti alapokra fektetni ? Bizonyára nem. Már most képzeljünk jövő tavaszszal egy győzelmes cs. k. osztrák hadserget. Midőn gróf Andrássy a teljességgel nem győzelmes hadsereg ellenében alig bírta a honvédelmi törvényjavaslatot kivívni, mit várhatnánk egy győzelmes hadseregtől, mely nem magyar hanem osztrák és századok óta a reakczió és absolutizmus tűzhelye, az európai legitimitás elvének s a concordatumnak őre volt. Ezen hadsereg győzelme nem ép oly veszélyes lehet-e a magyar alkotmányra nézve, mint veresége, sajnos, a magyar birodalom jövőjét tekintve. A győzelem kockáztatja a szabadságot, a vereség pedig a nemzet lételét. Valóban, ha egy háború tör ki (mint valószínű) és Ausztria abban részt veszen, nem tudjuk, hogy a magyar ember mit kívánjon és kérjük a „Pesti Napló“ magyar hazafiságát, tanítana meg bennünket, merre fordítsuk óhajtásainkat ? A „Pesti Napló“ épen úgy ismeri az osztrák tábornokok eszejárását, mint a mi csekélységünk; jól tudja, hogy K. Kuhn „Reichskriegsminiszter“ az osztrák hadseregben szélső baloldali és ma ottan a szélső-balol kormányon. Győzelem esetében pedig a jobb oldal kerül hatalomra, ugyanazon jobb oldal, mely egy honvédelmet akart feketesárga lobogó alatt és német vezényszóra állítani. Ki fog ekkor e győzedelmes jobb oldalnak ellent állani ? Bizonyára sem a „Pesti Napló,“ sem a „Honvéd.“ Még azt sem mondhatjuk e győzedelmes hadseregnek, hogy tisztelje a törvényt, mert ő a törvényt soha sem ismerte el és folytonosan protestál, egy jobb jövendő reményében, tények által a törvény ellen. így írják még mindig: „Temeser Banat und Woywodina,“ így nevezik a honvédelmi minisztériumot „Löbliches“-nek, így mondják beszéd közben: das sogenannte Ministerium stb. A katonák őszinték, ők senkit megcsalni nem akarnak és nyitva tartják az ajtót, melyen bejöhessen a „szebb jövendő.“ Tehát mondja meg nekünk a „Pesti Napló“, mit kívánjunk jelenleg (népszerűleg szervezett, egy nemzeti fegyveres erő csíráját magába foglaló, honvédelem nélkül) a közös hadsereg vereségét vagy egy ,,szebb jövendőt“ a Grivicsics szempontjából. Ezen zsákutczából csak egy erélyes elhatárzás vezethet ki. Az összes nemzet kicsinye-nagyon minden pártkülönbség nélkül — kormány, országgyűlés és nép, egyesült erővel és lehető gyorsasággal működjenek közre a honvédelem népszerű szervezésén. A törvény a honvédséget illetőleg megvan. Amilyen olyan. Hanem ha még azt a jót is, ami benne rejlik , nyugodni hagyjuk, és utolsó cseppig nem facsarjuk belőle ki, akkor egy elmulasztási bűnt követtünk el, mely magát rövid idő alatt keserűen megboszulandja. Ha nincsen nemzeti hadsereg, legalább állítsunk mielőbb egy „surrogatumot,“ mert „valami“ mindig jobb mint „semmi“ annyival inkább, ha ezen „valami“ véget vethet a habozásnak és bizonytalanságnak, és felébresztheti a nemzetben az áldozatkészséget s a lelkesedést. Bethlen Olivér.