A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1868-09-21 / 38. szám

Második évfolyam. Ж szám. Pest, szeptember 21. 1868. A HOOTED. Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhetők Katonai szaktekintélyek közreműködésével az „Oktató levelek“ teljes példányai. szerkeszti í­­ra * fzt. GRÓF BETHLEN OLIVÉR 1 . A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. honvéd alezredes.­­ ► A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Pest, városligeti f­asor, a lövölde tőszomszédságába intézendők. Tartalom : Mit kívánjunk ? — Nagy okok kis következményei. — A porosz lefegy­verzés vagy a Galathén nevű nympha. — A „Times“ czikke a háborúról. — A vas­utak elrontása a jelenkor hadjáratai alatt. — A sima-csövü lövegek a vontcsövüek ellen. — Tárcza: Újvidék balsorsa 1849-ben. — Honvéd-ügy. — Érdekes közlemé­nyek. — Adakozás. — Nyilvános köszönet. — Szerkesztői üzenet. — Honvéd-posta. Előfizetési felhívás „HONVÉD“ első magyar katonai hetilapra. Szeptember—deczemberi négy hóra . . 2 ft. — kr. Október—deczemberi negyed évre . . 1 ft. 50 kr. Mit kívánjunk? A mióta a „Pesti Napló“ ama gyönyörűséges theoriát állította fel, mely szerint „egyetlen támaszunk e világon a cs. k. osztrák hadsereg“, azóta az európai láthatár annyira elborult, hogy a háború kitörése Franczia­ és Poroszország közt csak idő kérdése lehet. Némelyek téli hadjáratról beszélnek, mások remélik, hogy fenn lehet a békét tartani tavaszig, és állításunk támogatására közöljük alább a „Liberté“, „Porosz lefegyverzés,“ czím­ű katonai czikkét. Magyarországra nézve mindegy akár tél akár tavasz, mert sem most nincs készen, sem tavaszszal (ha t. i. a honvédelem szervezését egész erélylyel meg nem kezdik) nem lesz az. A magyarok csak ujonczot állítanak és fizetnek, a többi a „Reichskriegsminiszter“ gondja. Ha aztán a háború kitör és Ausztria is kénytelen abban résztvenni s a közös hadsereg követi az 1859- es 1866-ki had­­sergek példáját, a „Reichskriegsminiszter“ szomorodott szívvel fogja jelenti, hogy a magyar ezredek nem feleltek meg a vára­kozásnak, a „Pesti Napló“ egy vezérczikket hoz a sors csapá­sairól és a „Honvéd“ egy másikat ily czím alatt: „meg­mondtuk.“ Magyarország pedig elveszti katonai hírnevét és az örvény szélére jut. Mi történik ekkor, az isten tudja, mi nem is akarunk a dologba belegondolni, hanem felveszszük a másik esetet, t. i. azon „non putarem“-et, hogy a közös hadsereg győz. Képzelje az olvasó, hogy Benedek a szadovai csatát és úgy megnyerte a mint elvesztette, és egyenesen Berlinbe maschíro­­zott. Egy győzedelmes hadsereg, mely azonban nem nemzeti hadsereg, ünnepet ül. Gondolja-e az olvasó — őszintén szólva — hogy a babér­­koszorúkkal terhelt osztrák tábornokok első gondja lett volna a magyar alkotmányt helyre­állítani és a honvédelmet nemzeti alapokra fektetni ? Bizonyára nem. Már most képzeljünk jövő tavaszszal egy győzelmes cs. k. osztrák hadserget. Midőn gróf Andrássy a teljességgel nem győzelmes hadse­reg ellenében alig bírta a honvédelmi törvényjavaslatot kivívni, mit várhatnánk egy győzelmes hadseregtől, mely nem magyar hanem osztrák és századok óta a reakczió és absolutizmus tűz­helye, az európai legitimitás elvének s a concordatumnak őre volt. Ezen hadsereg győzelme nem ép oly veszélyes lehet-e a magyar alkotmányra nézve, mint veresége, sajnos, a magyar birodalom jövőjét tekintve. A győzelem koc­káztatja a szabadságot, a vereség pedig a nemzet lételét. Valóban, ha egy háború tör ki (mint valószínű) és Ausztria abban részt veszen, nem tudjuk, hogy a magyar ember mit kívánjon és kérjük a „Pesti Napló“ magyar hazafiságát, taní­tana meg bennünket, merre fordítsuk óhajtásainkat ? A „Pesti Napló“ épen úgy ismeri az osztrák tábornokok eszejárását, mint a mi csekélységünk; jól tudja, hogy K. Kuhn „Reichskriegsminiszter“ az osztrák hadseregben szélső baloldali és ma ottan a szélső-bal­ol kormányon. Győzelem esetében pedig a jobb oldal kerül hatalomra, ugyanazon jobb oldal, mely egy honvédelmet akart feketesárga lobogó alatt és német vezényszóra állítani. Ki fog ekkor e győ­zedelmes jobb oldalnak ellent állani ? Bizonyára sem a „Pesti Napló,“ sem a „Honvéd.“ Még azt sem mondhatjuk e győzedel­mes hadseregnek, hogy tisztelje a törvényt, mert ő a törvényt soha sem ismerte el és folytonosan protestál, egy jobb jövendő reményében, tények által a törvény ellen. így írják még mindig: „Temeser Banat und Woywodina,“ így nevezik a honvédelmi minisztériumot „Löbliches“-nek, így mondják beszéd közben: das sogenannte Ministerium stb. A katonák őszinték, ők senkit megcsalni nem akarnak és nyitva tartják az ajtót, melyen bejöhessen a „szebb jövendő.“ Tehát mondja meg nekünk a „Pesti Napló“, mit kívánjunk jelenleg (népszerűleg szervezett, egy nemzeti fegyveres erő csíráját magába foglaló, honvédelem nélkül) a közös hadsereg vereségét vagy egy ,,szebb jövendőt“ a Grivicsics szempontjából. Ezen zsák­utczából csak egy erélyes elhatárzás vezethet ki. Az összes­ nemzet kicsinye-nagyon minden pártkülönbség nélkül — kormány, országgyűlés és nép, egyesült erővel és le­hető gyorsasággal működjenek közre a honvédelem népszerű szervezésén. A törvény a honvédséget illetőleg meg­van. A­milyen olyan. Hanem ha még azt a jót is, a­mi benne rejlik , nyugodni hagyjuk, és utolsó cseppig nem facsarjuk belőle ki, akkor egy elmulasztási bűnt követtünk el, mely magát rövid idő alatt ke­serűen megboszulandja. Ha nincsen nemzeti hadsereg, legalább állítsunk mielőbb egy „surrogatumot,“ mert „valami“ mindig jobb mint „semmi“ annyival inkább, ha ezen „valami“ véget vethet a habozásnak és bizonytalanságnak, és felébresztheti a nemzetben az áldozat­­készséget s a lelkesedést. Bethlen Olivér.

Next